-
vízkészletekről és a magyar ásványvízről -
Az
egész egy villámlással kezdődött.
Nem
szaporítanám a szót: belecsapott a villám a fába, a fa
meggyulladt, a fához kötözött kecske megégett, a húsa
megpuhult, ehetőbb és rághatóbb lett. Emészthetőbb? Talán. Az
ősember, mert a mamutok mellett ő uralta akkoriban a bolygót,
rájött, hogy ha villám van, és tűz van, akkor meleg is van, meg
ehetőbb kaja is van.
Akart
saját villámot készíteni, és mikor hosszas kísérletezgetést
követően végre kezében volt a tudomány, hogyan kell tüzet
csiholni, ő lett a Jani. Megszületett az első olyan érték az
emberiség életében, aminek hatalmas ereje lett.
A
tűz felfedezését a kerék követte, a kereket az eke, azt a lőpor
és az indo-arab számrendszer, majd jött a kengyel és a hám,
aztán a vízimalmok, a papír, a hajózás felfedezése. Most nem
fogok ezekre kitérni, mert e nagyszerű felfedezések legyenek egy
másik, későbbi bejegyzésem központi témái! Az, amiről most
szándékozom nektek mesélni, sokkal fontosabb (égetőbb?) ennél.
A
tűz után a legféltettebb hatalmi eszköz a
gyarló emberek kezében az arany lett, hiszen mint csillogó fém,
nagyon szemet gyönyörködtető, ahogyan csak neked, csak most, csak
ilyen fényben ragyog, és bárhogyan forgatod, minden oldalról és
oldaláról szép, minden tekintetben csodálatos, és hiúságod nem
engedi, hogy fizetség gyanánt visszautasítsd – éppen ezért
ezrek, tízezrek, százezrek haltak meg miatta.
Az
arany után mostanában az olaj a legféltettebb „gyarlósági
kincs”, egy olyan fekete arany, mely ugyan már nem sokáig lesz az
emberiség legfőbb, legjobban óvott „felfedezése”, hiszen
egyes becslések szerint mindössze 40-45 évre elegendő készleteket
rejt a föld mélye, de míg létezik, míg kitermelhető és
eladható, addig ez az anyag a gazdaság és
a gazdagság ereje. (Ne felejtsük el, hogy az
elmúlt közel száz év alatt már többször is „elfogyott” az
olajkészlet, de aztán mindig találtak újabb és újabb mezőket,
ahol elkezdődött a kitermelés.)
És
mi a legújabb „sláger”?
A
minden eddiginél fontosabb tényező, fennmaradásunk, életben
tartásunk egyik legfontosabb alapköve: a víz. A Föld
vízkészletének 97%-a tengervíz, ami emberi fogyasztásra
alkalmatlan. A teljes vízkészlet kevesebb mint 1%-a áll
rendelkezésre ivásra és egyéb célokra.
A
jövőben az lesz a Jani, akinek kezében lesz (van) a vízkészlet
egy része. Jelentős része. Tovább is van, mondom még.
Kezdjük
egy idevágó idézettel: „E
század sok háborúja az olajért folyt, de a következő századéit
a vízért vívják majd”.
Mindezt Dr. Ismail Serageldin mondta 1995 augusztusában. Azt hiszem,
amolyan modern Nostradamusként valamit előre látott. Vagy csak
normálisan gondolkozott?
Az
emberi test és a víz.
Talán
nem mindenki számára ismert, hogy az emberi test a születéskor
80-85%-ban, míg egészséges felnőttkora alatt 70%-ban, és
öregkorban 55-60%-ban vízből áll, és talán azzal sem mindenki
van tisztában, hogy ha ennek a mennyiségnek csupán 15%-át
elveszíti, akkor a szív leáll, az ember meghal. Egész egyszerűen
kiszárad, mint egy nem öntözött virág.
Tudod,
élelem nélkül az ember akár ötven napig is képes életben
maradni, de a víz hiánya 6-7 nap alatt halálhoz vezet. A tartós
szomjazás persze nem csak a szomjúságérzetben merül ki. A
szervezet először a 40-45% vizet tartalmazó izmokból vonja el a
nélkülözhetetlen mennyiséget, ami az izmok fokozott
ingerlékenységével, fájdalmas izomgörcsökkel jár. Ezek a
tünetek már 10%-os veszteségnél jelentkeznek.
Azok
a mind sűrűbb figyelmeztetések, melyek például Magyarországon
is elhangzanak minden nyár előtt, majd nyaranta többször is, és
még kora ősszel, melegebb szeptemberi hónapokban, hogy igyunk meg
legalább napi 2,5-3 liter folyadékot, nem véletlenek.
Naponta
nagyjából 2,4 liternyi víz távozik szervezetünkből
verejtékezés, légzés, a kiválasztás és az emésztés során.
Aki például a tűző napon dolgozik, estére teljesen „átmossa”
a szervezetét, mert önkéntelenül is 10-15 percenként kortyol az
italából, és estére megiszik körülbelül 6-7 liter vizet,
miközben természetesen körülbelül ugyanennyit kiizzad.
Ez
nem játék. Az emberi test sejtjeinek megfelelő mennyiségű vízre
van szükségük, ezen kívül a megfelelő vérképzéshez is
szükséges, valamint a tápanyagok, vitaminok és ásványi anyagok
sejtekhez való eljuttatásában is szerepe van.
Ki
gondolta volna, hogy napi ezernégyszáz (!) liter víz folyik át
agyunkon és kétezer (!) liter víz mossa át vesénket? Az
egészséges felnőtt ember napi folyadékszükségletének
egyharmadát az elfogyasztott szilárd táplálékok, kétharmadát
folyadékok fedezik.
Nem
mindegy tehát, hogy mit és mennyit iszunk.
Természetesen
szinte folyamatosan (mondhatnám: születésünktől halálunkig)
ásványvizet kellene innunk, nem pedig mindenféle cukros,
szirupos szart üdítőt, amit ráadásul
drágábban árulnak, és ami ráadásul nem hogy oltaná a szomjat,
hanem inkább szomjasabbá tesz. De azzal is tisztában vagyunk, hogy
minden ember más és más; vannak olyanok, aki szerint a vízivászat
egyenlő a „rozsdásodással” (miközben ezt hangoztatják,
felhajtják a negyedik üveg sört, bort, felest), és vannak
olyanok, akik csakis a drága, hegyvidéki vizet vásárolják és
isszák, komolyan válogatva, a befolyásoltság egy olyan keserves
szintjén állva, ami már szánalmas.
De
miért éppen az ásványvíz? Megmondom. Mert semmi más, csak a
tiszta eredetű, természetes ásványvíz alkalmas a biológiai
vízigény kielégítésére. Egyszerű a képlet. Megpróbálhatod
frissen csapolt sörrel, esetleg kólával, cukrozott teával,
bármivel, nem éred el azt a hatást, amit a tiszta vízzel. Az
ásványvíz jó ízű, kiváló szomjoltó, s emellett számos,
táplálkozásfiziológiailag fontos ásványi anyagot és nyomelemet
tartalmaz, a szervezet számára könnyen feldolgozható és
beépíthető formában.
Magyarország
rendkívül gazdag ásvány- és gyógyvizekben, melyek számtalan
ásványi anyagot tartalmaznak. A Kárpát-medence különleges
adottsága, hogy a földkéreg üledékes kőzettömegét, és az
abba zárt vízkészletet a hő nagyobb mértékben járja át, mint
a Föld egyéb területein. Ennek következtében sok a hévíz
lelőhely, és az ásványvizek sok ásványi anyagot tartalmaznak.
Egy
kicsit kanyarodunk. Éppen csak a szélesebb értelmezés miatt.
Egyre
nagyobb a szárazság bolygónkon. Pár évtized alatt szinte felére
csökkent a legendásan gazdag ökoszisztémával rendelkező Aral-tó
területe (endemikus fajokkal is rendelkezett), mely az 1800-as évek
közepén még közel kétharmad Magyarország méretű volt (68900
km²), de mára már csak halvány árnyéka egykori önmagának.
2004-re a tó elveszítette korábbi területének 75,
vízmennyiségének 90%-át, a korábbi partvonal mentén fekvő
települések több tucat kilométerre kerültek a víztől.
De
ugyanilyen jelenségek játszódnak le a Holt-tengernél is, melyet a
Jordán-folyó táplál vízzel, illetve a Csád-tónál, amiről
tudni kell, hogy sok ezer évvel ezelőtt többször is igen közel
került a kiszáradáshoz. (A tavi üledékek vizsgálatából
kitűnik, hogy Krisztus előtt 8500-ban, 5500-ban, 2000-ben és 100
körül történtek ezek a közel végleges kiszáradások.)(A
„modern korban” a tó 1908-ban jutott először közel a
kiszáradás szélére.)
Egy
friss jelentés szerint 2008-ban egymilliárdnál is több ember nem
jutott tiszta ivóvízhez, és ez a szám pár évtizeden belül akár
hárommilliárdra is emelkedhet. A borúlátóbb forgatókönyvek még
ennél is messzebb mennek, ezek azt jósolják, hogy 2025-re az
emberiség 66 százalékának nem lesz elegendő ivóvize.
Jelenleg
Grönlandon, Alaszkában és Kanadában vannak a legnagyobb
ivóvízkészletek, Izlandon és Magyarországon vannak a legnagyobb
termálvízkészletek, és bizony az Arab-félsziget (főként
Szaúd-Arábia), Kína, India, Mexikó, Oroszország és az Egyesült
Államok áll a legrosszabbul a víz tekintetében.
Olyan
példák következnek, melyektől a székedbe ragadsz:
· Az
ásott kutakból hozzáférhető talajvíz ma Magyarországon
lényegében sehol sem iható. Az első vízadó réteg
teljesen elszennyeződött. De egyre több az olyan kút, amelyikben
egyáltalán nincs víz, mert „elvezették”.
· Ma
a világban minden nyolcadik másodpercben meghal
egy gyermek olyan betegségben, amelynek kiváltó oka az
egészségtelen ivóvíz fogyasztása.
· A
világnak szinte minden állóvize, folyója szennyezett.
· Kanada
birtokolja a Föld teljes édesvízkészletnek 25 százalékát.
· A
Dnyeperben lényegében szennyvíz folyik, a nehézfémek, az olaj, a
vegyi anyagok következtében a folyó életveszélyesen fertőzött,
a káros anyagok a megengedett határértékek ötszörösét is
felülmúlják. Ez a folyó volna hivatva biztosítani a 2,6 milliós
ukrán főváros, Kijev ivóvízellátását.
· Ma
a vízfogyasztás 10 százalékkal múlja felül a kínálatot, és
miközben 1900-1995 között hatszorosára nőtt a világ
vízfogyasztása, az emberiség lélekszáma csak két és
félszeresére gyarapodott.
És
most a magyarországi vizekről.
Európában
hazánk rendelkezik a legnagyobb föld alatti tiszta ivóvíz
készlettel. Édesvíz készletünk becslések szerint körülbelül
200 millió ember ellátására alkalmas (2008-ban Európa lakossága
470 millió ember volt). Erre természetesen már régen felfigyeltek
a nyugati tőkések, főként francia és német érdekeltségek,
csakhogy 1989 előtt nem tudtak atűz víz
közelébe férkőzni.
A
gengszterváltás azonban lehetőségeket teremtett.
Mindjárt
megtudod, mekkorát.
Történeti
adatok bizonyítják, hogy Magyarország területén több ásvány-
és gyógyvizet már a rómaiak is ismertek és kedveltek, a
Kárpát-medencét a vizek országának nevezték. A törökök
szintén nagyra értékelték és használták a magyar
ásványvízforrásokat és fürdőket. A XIX. század végére egyre
szélesebb körben vált ismertté a neves magyar ásványvizek
(Szikrai, Hunyadi János, Borhegyi, Mohai) összetétele, kedvező
élettani tulajdonsága. Palackozásukat ipari méretekben is
megkezdték, és hamarosan egész Európában, de még Amerikában is
megkedvelték és fogyasztották a híres magyar
ásványvizeket. (ANYOLCVAN NAP ALATT A FÖLD KÖRÜL című
2004-ben készült Jackie Chan-film egyik jelenetében is felbukkan a
Hunyadi ásványvíz egy kiplakátozott újságreklám képében a
háttérben.)
Az
1989 előtti évtizedekben a különböző kommunális vállalatok és
létesítmények, közöttük a Vízművek és különböző
vízierőművek elhárítási kategóriát képeztek, ez azt
jelentette, hogy állambiztonsági védelmet élveztek. A
gengszterváltással ez megszűnt, és ma Magyarországon a
vízszolgáltatók mintegy 80-90 százaléka már külföldi kézben
van, ami bizony azt jelenti, hogy teljes hatással rendelkeznek az
általuk ellenőrzött vízkészlet felett, beleértve a visszatartás
jogát. Tehát adott esetben, amennyiben úgy ítélik meg, hogy
csökkennek a készletek, nem adnak egy cseppet sem senkinek! De ez
semmi. A nemzetközi jogszabályok szerint a készletek teljes
kimerítésének a joga is beletartozik a kisajátítós jogok közé,
vagyis jöttek, kitermelnek (amíg van), aztán itt hagynak maguk
mögött egy kiszáradt, víz nélkül tengődő országot.
Nézzük
csak!
Az
Európai Parlament azt mondja, hogy „mivel
a víz az élethez nélkülözhetetlen, és olyan közjó, amely nem
alacsonyítható puszta árucikké; mivel a mindenki, többek között
a jövő generációi számára a vízhez biztosított tisztességes
hozzáférésnek kell vezérelnie valamennyi vízügyi politikát”,
és ezért boldogan üdvözli a közleményt, és támogatja az
intézkedéssel kapcsolatban az első körben javasolt politikai
alternatívákat.
Politikai
alternatívák. Hűha, ez nagyon komolyan hangzik!
Melyek
is azok?
Az
Európai Parlament támogatja a „vízprobléma
általános figyelembevételének szükségességét minden politikai
területen, valamint annak kezelése során egy valóban integrált,
az EU minden pénzügyi és jogi eszközét magában foglaló
megközelítési mód létrehozásának szükségességét; kiemeli,
hogy minden politikai szintet (tagállami, regionális és helyi) be
kellene vonni e folyamatba”.
Magyarosítsak?
Át
kell adnunk a vízkészletünket. Sebaj, túl vagyunk rajta! Már
átadtuk. Nem a miénk.
Nézzük,
mi történt Bolíviában, mikor ugyanezt megjátszotta a kormány,
és eladott egy kis vizet!
Bolíviában,
Cochabamba városban 2007 októberében nyílt utcai lázongásokhoz
vezetett, hogy az amerikai BECHTEL leányvállalata
nyerte el a kiírt privatizációs pályázatot, és azonnal olyan
méretű áremelkedést vezettek be, hogy a vízdíj egyik napról a
másikra akár ¼-ét is elérte egy szegényebb család
összköltségeinek. A lakosság és a rendőrség közöttitöbb
hónapig tartó véres összecsapás után, a kormány
felbontotta az eredetileg 40 évre szóló szerződést. De a
szerződés pénzügyi lezárása itt sem egyszerű és
költségmentes; aBECHTEL 25 millió dolláros
kártérítést követel a bolíviai kormánytól.
Ha-ha-ha.
Vannak országok, ahol még nem birkák az emberek, igaz? Ahol
kimennek az utcára szót emelni, ha nem tetszik valami…
valami… hogyismondjam… „gazság”? Ott veszik a
sityakot, kimennek, és addig nem tágítanak, míg valami számukra
is megfelelő befejezése nem lesz a dolognak. És ez néha fáj. Fáj
belátni, leírni, neked pedig talán elviselni. Oda se neki! Hiszen
birkák és agymosottak országa vagyunk, nekünk úgy adják el a
lábunk alól a saját kibaszott vizünket,
hogy nem is tudunk róla!
Mi
nem veszünk sityakot.
Tudod,
ez a cikk nem íródott volna meg, ha észre nem veszek valamit. Még
tavaly nyáron történt, május vége felé, hogy a boltokból
elkezdett eltünedezni a MOHAI ásványvíz.
Előfordul, gondoltam magamban, nem biztos, hogy az üzletek,
hipermarketek, „bevásárló- és kirablóközpontok”
megfelelő mennyiségű készletet halmoztak fel, bár nyakunkon a
kánikula.
Aztán
felfedeztem, hogy a Tesco félhülye, rasszista módon külön
pakolja a MOHAI-t. Raklapról vehettem, egészen
hátulról, eldugott helyről, majdnem a raktár bejáratánál, nem
pedig a többi ratyiszar lábvíznek sem
való ásványvíz között helyezkedett el a polcokon. Erre
felfigyeltem. A legelők hősei persze sorra vásárolták a „Jaj,
ez csak 40 forint, vegyünk belőle három zsugorral, édes!”-féle
vizeket, én meg szépen hazaszállítottam a fél raklap „Ágikát”,
mert ez így helyes.
Aztán
teljesen elfogyott, én pedig írtam a cégnek.
Úgysem
hinnéd el a választ, úgyhogy idézem: „Köszönjük
levelét, nagy örömünkre szolgál, hogy eddig MOHAI
1374 ásványvizet
fogyasztott. Sajnos az ásványvíz átmeneti gazdasági problémák
miatt nem kapható, dolgozunk a probléma megoldásán. Reméljük
mielőbb a fogyasztóink körében köszönthetjük Önt újra!
Üdvözlettel: Mohai 1374 Kft”.
Ennek
már fél éve.
A MOHAI volt
a legmagasabb kalciumtartalmú ásványvíz Magyarországon. Körökkel
vert rá a többiekre, a THEODORÁ-ra, a NATURAQUÁ-ra,
a MARGITSZIGETI KRISTÁLYVÍZ-re, az ÓBUDAI
GYÉMÁNT-ra, bármelyikre. Vajon miért tűnt el? Miért nem
kapom már meg? Gyártsak sanda összeesküvés-elméletet? Nem ez a
dolgom.
Valakik
valamiért nem akarják, hogy a magyar
ember megigya a MOHAI készletét.
Nem gyártok összeesküvéseket. Olyan nincsen, hogy egyik napról a
másikra kifogy a készlet, bezár a bazár, a palackozóüzem
holnapután lóistállóvá alakul át, és Pista Bá’, aki gépész
volt előtte, most azzal fog foglalatoskodni, hogy eldobható szerb
öngyújtókra ragasztja rá mindenféle világcégek logóit, cirka
két forintért per darab.
Mi
történt?
Mi
fog történni a magyar ásványvizekkel?
Senki
sem tudja a választ.
Tisztában
vagyok vele, hogy egyelőre kevés olvasó látogatja az oldalt,
hiszen még nem valami ismert blog az AGYMOSOTT, de azért
kirakok ide egy szavazást, mert érdekelne a véleményetek. Előre
is köszönöm a válaszaitokat!
Befejezésül
azért még egyszer leírom, nehogy elfelejtsd a fejedben raktározni
és egy beszélgetés közben továbbadni: Izland után
Magyarországon van a második legnagyobb termálvízkészlet a
világon. Gondolkodj!
FELHÁBORODÁSI
MÉRTÉKEM: 2/10
AGYMOSOTT
INDEX:
FÜGGELÉK
AZ ÉRTELMEZÉSHEZ:
ÁSVÁNYVÍZ: -
Olyan ivóvíz, amely ásványokat és egyéb oldott anyagokat
tartalmaz, és melyek sajátos ízt és gyakran gyógyhatást
kölcsönöznek neki. Mélyen fekvő, szennyezetlen rétegekből
kerül a felszínre.
ENDEMIKUS: -
Helyi, helyhez kötött, csak egy bizonyos helyen élő.
HOLT-TENGER: -
A Jordán-árokban található, egykoron nagy kiterjedésű
vízfelület, Földünk legmélyebb szárazföldi pontja. Nevét
onnan kapta, hogy a magas só koncentráció miatt nem él meg
magasabb rendű élőlény benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése