Szellemvilág

Szellemvilág

KÍSÉRTETJÁRTA HÁZAK, VÁRAK

2012.04.16

— Jelenéseket és furcsa légkört a legkülönfélébb helyeken tapasztaltak már az emberek. Sokféle formát ölthetnek, az élőket figyelő barátságos halottól egészen azokig, akik rosszindulatúak, bosszúszomjasak. Van azonban néhány olyan eset, amely a leghíresebbek és legtitokzatosabbak közé tartozik.
 

A rosenheimi poltergeist

Az 1960-as évek végén furcsa dolgok történtek a német Rosenheim egyik ügyvédi irodájában. Csörgött a telefon, de ha felvették, gyakran süket volt vagy megszakadt a vonal beszélgetés közben. A telefonszerelők semmilyen hibán sem találtak, ahogy arra sem leltek magyarázatot, miért regisztráltak több mint hatszáz hívást a pontosidő-szolgáltatásra, miközben valójában senki sem telefonált oda. Minden ok nélkül lámpák kezdtek himbálózni, fénycsövek és izzók csavarodtak ki vagy robbantak fel, képek és bútorok mozdultak el a helyükről. Sem a villanyszerelők, sem a rendőrök, sem a fizikusok nem találták meg az okát.

Egy parapszichológus professzor azonban tisztában volt azzal, hogy a poltergeist-féle tevékenységet általában fiatalok okozzák tudtukon kívül. Felfedezte, hogy a romboló pszichés energia egy 18 éves alkalmazottól, Anne-Marie Schneidertől ered, aki utálta a munkáját.

A belmezi arcok

A professzor egyike volt azoknak a nyomozóknak, akik kudarcot vallottak a hátborzongató rejtély megfejtésében: miért tűnnek elő az arcok a Pereira család házának padlóján, a spanyolországi Belmezben. A jelenségekről fényképek, televíziós felvételek készültek, sorban álltak a turisták, hogy szemügyre vehessék őket, kísérleteket végeztek rajtuk. Felásták az egész padlót − emberi csontok és két fej nélküli csontváz bukkant elő. A maradványokat keresztény temetéssel elföldelték, de az arcok ezt követően is újra és újra előtűntek. A hangfelvevő készülékek fájdalmas kiáltásokat rögzítettek: „Igazságot”, „Ez fáj!”, „Ki akarok menni!”. 2004-ben eladták a házat. Az arcok jelenlegi állapota ismeretlen.

A rejtélyes winchester-ház

A 19. század végén Mrs. Sarah Pardee Winchester kettős örökséghez jutott − a Winchester fegyvergyárból származó vagyonhoz és a bűntudat terhéhez. Amikor meghalt a férje, egy médium azt közölte vele, hogy a fegyverekkel meggyilkoltak szelleme nem lel nyugalmat. Egyetlen gyógyír létezik: olyan házat kell építenie, amely sosem készül el. 1884-ben vásárolt egy tanyaházat San Joséban, és építőmunkások csapatait vette alkalmazásba, akik 38 éven át, egészen a haláláig az ő tervei alapján dolgoztak minden egyes napon. Hatalmas, bizarr kastélyt emeltek 160 szobával, 40 lépcsőházzal (némelyik nem vezet sehova) és 467 ajtóval (némelyik falra nyílik). Nem bizonyított, hogy kísértetjárta a ház, bár Sarah meg volt győződve erről, és gyakran beszélt is a szellemekhez.

A ház egyébként igen különc építmény, amelynek számos eleme megelőzte korát. Ma már nyitva áll a turistacsoportok előtt − így mindenki saját maga döntheti el, vajon járnak-e benne kísértetek.Várak, kastélyokA várak és a kastélyok gyakran játszottak központi szerepet országuk történelmében. Bár a kastélyok többnyire barátságos,parkos környezetben fekszenek, azért épültek, hogy az uralkodói hatalmat hirdessék, és koronként heves ármánykodás folyt bennük. A várak egyaránt reprezentálnak királyi és katonai hatalmakat, többségükhöz mélybörtön tartozik, amely egykor kegyetlen szenvedések színhelye volt. Ilyen környezetben nem meglepő, ha kísértetekre, bolygó lelkekre vagy a múlt visszhangjaira bukkanunk.

A londoni Tower kísértetei

Anglia fővárosában, Londonban, a Temze partján áll a 11. századi Tower erődje, a Föld talán egyik leghírhedtebb kísértetjárta helye. Várbörtöneiben foglyok ezreit őrizték, köztük királyokat, királynőket, hazaárulással és eretnekséggel vádolt embereket. A kínzások és kivégzések mindennaposak voltak. Az arisztokráciát a Zöld Toronyban fejezték le, a közembereket int a Tower Hillen, a fejeket pedig elrettentésül kampókra tűzték.

Nem meglepő tehát, hogy olykor sikolyokat, sírást és járkálást hallani benne, és időről időre kóbor jelenések tűnnek fel folyosóin. Az őrök jelentéseiben szerepelnek kövek, amelyeket nem tudni, ki hajított el, egy hatalmas bárd árnya, amely a Zöld Torony felett lebeg, továbbá fej nélküli alakok. Egy 1815-ös feljegyzés szerint egy őr összeesett és meghalt, miután egy nagy barnamedve kísértetével találkozott.

Versailles

Franciaországban, Párizs mellett, a versailles-i kastély hatalmas parkjában áll a Kis-Trianon − számtalan nyugtalanító jelenés színhelye. A legkorábbi találkozást a 19. század végén jegyezték fel, a legfrissebb talán éppen a mai látogatókat hökkenti meg.

Sokan figyeltek fel egy nőre, akit Marie Antoinette-nek véltek. (Marie Antoinette életében nagyon szerette a Kis-Trianont. Az ő ízlése szerint bútorozták be a szobákat, és a környező parkot is az ő tervei szerint alakították ki.) Némelyek 18. századi ruhákat viselő munkásokra lettek figyelmesek, és ami talán a legkülönösebb, olyan erdőséget és házakat láttak, amilyenek kétszáz éve nem találhatók arrafelé. Úgy tűnik, hogy a francia forradalom előtti tájkép tér vissza a jelent kísérteni. Vagy a megfigyelő csusszan vissza néhány pillanatra a múltba?

Forrás: Nőiportál.hu
Beküldte: Oltyán Edit
Közzétette: Molnár Ferenc

ELEMENTÁLOK AZ ASZTRÁLTÉRBEN

2012.01.08

Elementálok az asztráltérben

Az elementálok a természetben létező olyan asztrális lények, melyeknek nincs lelke és részben intelligensnek látszanak a viselkedésük miatt. Az okkultisták szerint az ember minden gondolata megjelenik az asztráltérben, ahol aktív, tőle részben független lénnyé válhat azáltal, hogy összekapcsolódik (egyesül) egy elementállal.

Az ilyen elmeszülte teremtmények jellemzői (viselkedése, erőssége, kinézete) nagyban függenek az őket létrehozó gondolattevékenységtől. A jó gondolat aktív, jótékony erőként, a gonosz pedig kártékony démonként él az asztráltérben. Az ember tehát jobbára tudatlanul benépesíti a környezetét, telíti a képzelete, vágyai, ösztönzései és szenvedélyei szüleményeivel. Ez, mint valami áramlat az erősségével arányosan hat minden vele kapcsolatba kerülő érzékeny szervezetre (más elementálokra, élőlényekre). A buddhizmusban ez a karma, a cselekedet és következményének megnyilvánulása. A kellő szinten beavatottak törekszenek rá, hogy tudatosan hozzanak létre elementálokat, míg a többi ember öntudatlanul vetíti ki őket.
A Föld asztráltere zsúfolva van olyan elementálokkal, melyek hasonlók az ember vágytestét alkotókhoz, és amelyek az alacsonyabb rendű állatok egyszerűbb vágytestét is alkotják. Az ember az elementálok segítségével képes kapcsolatba kerülni minden körülötte lévő, számára vonzó vagy visszataszító tárggyal. Akaratával, érzelmeivel, vágyaival folyamatosan befolyásolja az elementálokat, amik érzékenyek az ember gondolataira, érzéseire. Az ember vágyteste egy segédeszköz ebben a folyamatban.
A gondolatok mentális képeket alkotnak, melyek a pszichikai világ anyagából, gyorsan rezgő atomokból állnak. Ezek a rezgések minden olyan lényben érzéseket keltenek, amelyek képesek azokat megfelelően feldolgozni. Ennek révén vonzzák magukhoz a megfelelő rezgésű elementálokat.
 

 

  AZ ELEMENTÁLOK KELETKEZÉSE
Az univerzum teremtésében szó szerint minden lélek részt vesz, méghozzá közvetlenül gyarapítva a világot a gondolataival (információ, modulált hullámtér), tetteivel (energia, a létező dolgok fizikai mozgatása) és anyagával (keltett részecskék). A lélekbarionok szinte folyamatosan szülnek, bimbóznak magukból anyagi részecskéket. Neutronokat és neutrinókat, melyek leválnak a lélek hardverjéről és elkeverednek a fizikai világ atomjaival, kölcsönhatásba lépve velük. A fény gerjesztő hatására elbomlanak protonra és elektronra, vagyis hidrogén lesz belőlük. Ez kémiai kötést létesíthet más atomokkal vagy kidiffundálva az emberi testből, a Föld alacsony gravitációja miatt megszökik a világűrbe. Erről korábban már volt szó az Élő hidrogén a Naprendszerben című írásban az Eseményhorizont 2002. évi anyagai között.
Az ember gondolatai és érzései, amik a tapasztalás során a szellemének információs mátrixát gyarapítják, illetve az emlékezés során frissülnek benne, közvetlen fizikai hatást gyakorolnak a lélekbarionra. Minden információ az időforrások által kisugárzott időhullámok modulációjának felel meg, aminek mozgató ereje van. Megváltoztatja minden elért időforrás rezgésállapotát (perturbálja azt). Ennélfogva a lélekben kavargó gondolatok és érzések befolyásolják a lélek hardveres szerkezetét, felépítését és működését. Ennek egyik következménye az, hogy képesek vagyunk mozgatni az asztráltestünket és a fizikai testünket, vagyis befolyásolni tudjuk a környezetünket.
A lélekbarionról leváló részecske saját rezgésképét döntően a keletkezésének pillanatában a forrásait érő deformációk határozzák meg. Dominánsan az, hogy miről gondolkodott a lélek (mint a hozzá legközelebb lévő és legnagyobb hatású rendszer), illetve milyen érzések uralták a szellemét. Ezek a rezgések beleíródnak a bariont keltő időrendszer elemeibe és tartósan megmaradnak. Úgy is mondhatjuk, hogy a részecskék, mint külső tárolók magukba zárják és megőrzik a keletkezésük pillanatában beléjük írt információkat. Ez egyfajta korlátozott tudatosságot, látszat intelligenciát is kölcsönöz az anyagnak, ami belőle kisugárzódva, tehát a saját gravitációs hullámképére finom háttérzajként ráülve befolyásolja a környezetét.
Az intenzív érzések és gondolatok eredményeként kibocsátott részecskék később hajlamossá válnak arra, hogy összeálljanak felhőszerű képződménnyé, anyagcsomóvá, ami a beléjük írt információs tér erejének engedelmeskedve független életbe kezdhet. Önállóan mozog, reagál a környezetének hatásaira, magához hasonló alaprezgésű részecskékkel táplálkozik és növekszik, erősödik, formálódik. Ezeket a teremtményeket, az ember vágyainak, teremtő képességének működése során keletkező, és róla leszakadó rendszereket hívjuk általában elementáloknak.
Elementált minden lélek szül, az isteni, emberi, állati és növényi lelkek is, változó mennyiségben maga köré a téridőbe. Végsősoron az egész anyagi univerzum a lelkek teremtménye, korábban kibocsátott anyagfelhő, mely az évmilliárdok alatt hatalmas mennyiségűre nő és bonyolult struktúrákba szerveződik, bolygókat, csillagokat, porfelhőket alkotva. Mégsem hívjuk az egész teremtést elementálnak, mivel ezt a fogalmat (szűkebb értelmében) csak azon teremtmények számára tartjuk fenn, melyek a beléjük íródott információnak engedelmeskedve mozognak és cselekednek. Tulajdonképpen mágikus robotokról van szó, amik korlátozott felfogó és megértő képességgel rendelkeznek és képesek az alkotójuk tudatos irányításától függetlenül tevékenykedni a világban. Mivel többnyire rendkívül hígak, a fizikai világban csak ritkán látjuk őket (parajelenségek). Az asztráltérben viszont sokkal könnyebben észrevehetők a lelki érzékelésünk segítségével.
Az, hogy egy elementál mennyi ideig marad fenn, számos tényező függvénye. Fizikailag hasonló a helyzete, mint a homeopátiás gyógyszereknek, amiket a készítésük után a külső környezet zavaró hatásai felülírhatnak, tönkretehetnek. Az erősebb hő és fényhatások elzajosíthatják a részecskefelhő belső információ tartalmát. A témát részletesen lásd: A homeopátia működése című írásban az Eseményhorizonton a 2004-es év anyagai között.
Az elementál ugyan védekezik a felejtés ellen, elmenekülve a számára veszélyes hatások elől, másrészt a táplálkozással, hasonló információ tartalmú részecskék bekebelezésével erősíti önmagát, de ettől még nem válik sem halhatatlanná, sem sebezhetetlenné. Ha információsan letörlődik, akkor hulladék lesz belőle, szétesik (mint az ember teste) és a világegyetem anyagát fogja alkotni a teremtési ciklus végéig. Más lények, elementálok táplálkozhatnak is belőle, tehát kialakul egy asztrális ökoszisztéma (nem bioszféra!), ahol a nagyobbak megeszik a kisebbeket és uralják az általuk bejárt territóriumot.
Az elementálok elsősorban a teremtőjükből szeretnek táplálkozni, ezért az őket szülő lélek közelében maradnak, mint valami szellem. Folyamatosan kísérik és befolyásolják, hogy minél többet gondoljon és érezzen olyat, amilyet az elementál létrehozásakor tett. A frissen kibocsátott (modulált) részecskéket pedig magukba szívják és egyre nőnek, erősödnek. Tulajdonképpen olyan élősködőkről van szó, amiket az ember maga hoz létre magából, jobbára tudatlanul.


AZ ELEMENTÁLOK MŰKÖDÉSE

Az elementálok az ember vágyainak, szándékainak asztrális, finomanyagi struktúrába rendeződő manifesztációi. Rengeteg fajtájuk van és nagyon sokmindenre használjuk őket, jobbára nem tudatosan. Segítenek megvalósítani a teremtésünket, mint tőlünk függő, általunk irányítható perifériák, kivetített információs mátrixok. Ez független az erkölcsi ítéleteinktől és tudatos elképzeléseinktől, tehát a lelkünkben zajló természetes információs folyamatokat tükrözi, amit viszont a külső környezet befolyásol a tapasztalatokon keresztül (jó vagy rossz irányokba).
Egyes elementálok például akkor keletkeznek, ha az ember tudatában (szellemének információs mátrixában) a traumák (fel nem dolgozott tapasztalatok) emléktartománya szoftveresen, pszichikailag elkülönül a többi emléktől. Leválik a személyiség egészéről. Benne marad a lélekben (hardverben), de tudatosan nem hozzáférhető (olyan könnyen) a tudat számára. Ezek a részek hajlamosak teljesen leszakadni a személyiségről (elfelejtődni), de közben fizikailag önállósodhatnak. Mintegy átíródnak a kibocsátott anyagi részecskékbe, hogy elementálként folytassák tovább létüket, kitagadott tapasztalatként.
A pszichikai és fizikai asztráltér így ezen elkóborolt, elveszett tapasztalatok gyűjtőhelyévé válik, amivel az álmodás, testen kívüli élmény vagy a halál során találkozhat a lélek. Mivel többnyire a számunkra rossz dolgokat választjuk le magunkról (az információs szemetet), ezért az elementáljaink többsége a számunkra rossznak, gonosznak, negatívnak tűnik, amikkel igen kellemetlen szembesülni. Félelmetes élmény, hogy amit korábban sikeresen kizártunk (disszipáltunk), elfelejtettünk a lelkünkből, az nem szűnt meg, hanem visszajár kísérteni, mint valami démoni teremtmény és fenyegeti a lelki békénket. Az efféle negatív elementálok aktívan befolyásolják a gondolkodásunkat, érzéseinket, reakcióinkat, végsősoron az egész életünket. Ha a lélek gyenge, nem képes uralni önmagát a tudása révén, akkor teljesen ezen kivetülések uralma alá kerülhet. A karmája utóléri és legyőzi őt, beteljesül rajta a sorsa - szoktuk mondani ilyenkor.
A halál során a lélekben az egész életének minden információja (emléke) lefut, újra tudatosul alig egy másodperc alatt. Ennek során felbukkannak az összes kibocsátott elementálok és lehetőség van ezek visszacsatolására, felülírására, azaz megváltására a kitaszított létükből. Ez egy információ feldolgozási folyamat, ami korábban is elvégezhető, még az élet során akár többször is. A dolog lényege, hogy újra tudatosítani kell a traumás élményeket (ez a mágiában az elementál "megnevezése") és meg kell emészteni őket, azaz túltenni magunkat rajtuk. A kibocsátott elementálokat vissza kell hívni és az anyagfelhőket információsan felülírni, megfosztva őket korábbi tartalmuktól, rezgésképüktől. Ezt nevezik az indián varázslók az összegzés folyamatának, amely során az életünkben szanaszét hagyott energiákat kell visszaszívnia az embernek önmagába.
Az elementáljainak visszaolvasztása nélkül nem képes a lélek átjutni az élete megítélésének folyamatán, vagyis megreked a köztes létben. Nem mehet tovább a mennyország irányába, amíg nem tisztázta magában a saját életével kapcsolatos eseményeket, nem rendezte el a dolgait maga mögött. Az elementálok a megváltásuk, információs letörlődésük után szétesnek, anyagfelhőjük ugyanúgy elkeveredik a környezet atomjaival, mint a lebomló fizikai és asztráltest. Tehát a cél végsősoron az anyagi burok levedlése, a megszabadulás a testi léttől. A mesterek számára az egész folyamat csak néhány másodpercig tart, mivel ők tudatosan élik az életüket és gyorsan képesek a saját elementáljaikat megváltani. Mások évszázadokig is elszöszmötölnek a feladattal, nyugtalan kísértetként kóborolva addig az asztráltérben. A fenntartási rendszer angyalai segíthetnek a folyamatban, elmagyarázva a technikai részleteket, de nem erőltetik a dolgot, mivel az sok esetben igen kellemetlen, sőt fájdalmas élmény az illető számára. Ahogy mondani szokás: szarnak és bajnak senki sem akar a gazdája lenni.
A köztes létben ragadt lelkek tehát alapvetően nem gonoszak, csak nincsenek tudatában a saját leszakadt személyiségfoszlányaiknak (árnyaiknak, sötét oldaluknak), amik viszont viselkedhetnek gonosz lény módjára. Az elementálok a korlátozott információ feldolgozó képességük miatt rosszul tudnak alkalmazkodni a változásokhoz, mivel nem igazán intelligensek. Persze egy intelligens lélek intelligensebb elementált kelthet, mint egy tudatlan, de mivel az elementálnak nincs lelke (központi információ feldolgozó egysége), ezért a lehetőségei, mint egy fémrobotnak is, erősen korlátozottak. Jobbára csak táplálkoznak és manipulálnak, a születésüktől fogva meglévő képességeik révén.
Amennyire tudjuk, az állatok és növények nem rekedhetnek az asztráltérben a saját elementáljaik miatt, mivel nekik nem kell megítélniük a saját életüket. Az ítélet a gondolkodó, tehát intelligens lelkek sajátja, vagyis az embereké és isteneké. Az állati lelkek azonnal tovább haladnak a saját tranzitterük (mennyországuk) felé, ahonnan az őket felügyelő angyalok irányítása szerint, a maguk menetrendje alapján újraszületnek. A kibocsátott elementáljaikról az angyalok gondoskodnak.
Az elementálok nem csak a gazdájukból képesek táplálkozni, információt és anyagot vételezni a fennmaradásukhoz, hanem másokból is, amennyiben azok hasonló rezgéseket termelnek. Ezeket a lényeket nevezzük asztrális vámpíroknak, szellemi élősködőknek, démonoknak (incubus, succubus) - kultúrkörtől függően. Mivel az elementálok képesek egymást bekebelezni, ezért idővel létrejönnek kollektív elementálok is az asztráltérben, amik uralni fogják a környezetüket és képesek sok emberre egyszerre rátelepedni.
Nem csak az egyes népcsoportoknak, hanem az egész emberiségnek is vannak ilyen, kollektív tudatlanságba, felejtésbe taszított kísérői. Ők, pontosabban ezek az emberiség közös démonai, a múltban leválasztott rémei, amik befolyásolják a globális folyamatokat. Háborúkat képesek kirobbantani, tömeghisztériát okozni, parajelenségeket kelteni, sőt természeti katasztrófákat is előidézhetnek annak érdekében, hogy az emberek a számukra kedvező információ tartalmú részecskéket árasszák magukból (félelem, rettegés, gyűlölet, elutasítás, önzés, agresszió, stb), amiket aztán magukba szívhatnak.
A médiaipar szintén ezek terméke és kiszolgálója azáltal, hogy szuggesztíven rákényszerít a társadalomra bizonyos gondolkodási mintákat, értékrendet és viselkedést (konformizál, uniformizál, leköti a figyelmet, stb). Az ilyen kollektív démonoktól csak a lélekcsoport felettes vezetője, istensége képes az emberiséget megváltani, s egyben átprogramozni a közösség gondolkodását, hogy ne etesse tovább a "fejére nőtt" teremtményeit. Az emberiség addig nem képes feljebb lépni a lelki fejlődésében, amíg szembe nem néz a saját démonaival, a teremtési ciklus során felhalmozott szemetével. Erre legkésőbb az ítélet napjáig sort kell kerítenie, ami nagy lelki traumák és fájdalmas visszaemlékezések formájában manifesztálódik a társadalomban. Ezt a folyamatot hívjuk az utolsó idők csapásainak, katasztrófáinak.

 TALÁLKOZÁS EGY ELEMENTÁLLAL

A folyamat megértése érdekében közöljük az egyik kollégánk visszaemlékezését arról, milyen élmény volt a számára találkozni egy idegen (nem saját keltésű) elementállal, ami táplálkozni akart belőle.:
"Éjszaka, alvás közben történt velem a következő különös dolog. Épp odakint csavarogtam, kívül a testemen az asztráltérben, amikor egy erdei környezetben megtámadott valami. Mindenféle előzmény nélkül a jobb vállamra erős szorítással rátapadt egy amőbára emlékeztető, macska méretű lény. Élőlénynek nézett ki, valami állatszerűségnek, de nem volt intelligens. Komoly fájdalmat okozott, ahogy megpróbált az áttetsző csápjaival a nyakam és a fejem felé tapogatózni. Valószínűleg az asztráltestemből akart táplálkozni, energiát vagy anyagot vételezni tőlem, belőlem.
 
Sosem találkoztam korábban még ilyen lénnyel, sőt hasonlóval sem. Viszont régen olvastam róla Carlos Castaneda egyik könyvében, aki Don Juan tanításait közzé téve azt állította, hogy vannak a Földön olyan lények, amik az "emberi tudomással" táplálkoznak. Sem én, sem az ismerőseim nem láttak még ugyan ilyen lényeket, de talán rosszul értelmeztük az indián varázslók leírását. A tudomással való táplálkozás lehet az aurában tárolt energia elszívása is. Asztrális energiavámpír lényeket, lélektelen elementálokat ismerünk, és szükség esetén el is tudunk velük bánni, hisz ez a mágusok képzéséhez hozzátartozik, mint alapvető technika.
Mivel a lény igencsak mohón viselkedett, és fájt is a kéretlen közeledése, úgy döntöttem, hogy megszabadulok tőle. Bal kézzel megragadtam a lényt, aminek semmilyen érzékelhető tapintása nem volt, tehát igen híg lehetett szerkezetileg. Letépve magamról messzire elhajítottam. Csíkos nyomokat hagyott rajtam, nem csupán a bőrömön, hanem belül az asztráltestemben is, amiket gyorsan begyógyítottam. Utólag átvizsgálva magam nem tapasztaltam, hogy a fizikai kullancsokhoz hasonlóan pl. megfertőzött volna valamivel. Főként azért nem, mert az asztráltérben nincsenek mikrobák (vírusok, baktériumok, gombák, egysejtűek).
A lény lopakodva támadott, a paravédelmi rendszerem semmit sem jelzett előre. Valószínűleg azért, mert nem valós, hanem virtuális (pszichikai) lény volt, amit valaki valamiért rámuszított, esetleg magától támadott, mert éhes volt. Ha lelkes lény lett volna, már messziről kiszúrom, de nem észleltem semmi lélekjelenlétet, se gondolatokat, se komplex tudatosságot. Ha másra nem is, de arra jó volt ez a találkozás, hogy gyakorlatoztassa a paravédelmi rendszerem."
Idézet egy másik kollégánktól: "Egy látó barátom mesélte, hogy ő kétszer látott már ehhez az amőbához hasonlót. Az egyik egy lélek volt, aki megszállt egy embert és ilyen amőbás jellegű energianyúlványokat fejlesztett ki, hogy rátapadhasson. A másik egy cicához hasonlított, de nem a megjelenésében, hanem a viselkedésében. Erről kiderült, hogy egy elementál. Sok emberre szoktak rátapadni effélék, egyszerűbb elementálok vagy bonyolultabbak, amik részben intelligensen viselkednek. Egyes fejlettebb átkok szintén elementálok formájában támadják meg a célpontjukat."

 ELEMENTÁLOK A TEREMTÉSBEN

Az elementálok keltődése fizikailag hasonló ahhoz a folyamathoz, ahogy az Isten (Mindenható térszerán) szüli a lelkeket. Amilyen információs állapotban van közben az isteni lélek, olyan típusú, alap információ tartalmú lelket szül. Ezért lesznek egyesek tehetséges harcosok, mások tudósok, vezetők, szülők, munkások, gonosztevők, stb. "Nem mindenkit teremt az Isten jókedvében." Így már érthető a mondás.
Az isteni lelkek által teremtett különféle elementálokat hívjuk természet szellemeknek, amik a sziklákban, hegyekben, felhőkben, folyókban laknak, de bárhol másutt is előfordulhatnak. Ezek valójában a különböző feladatokat ellátó istenek szándékainak megvalósítói, végrehajtói. Sokkal erősebbek, intelligensebbek és hosszabb életűek, mint az emberi elementálok. Ezek között is vannak jók és rosszak, a szónak abban az értelmében, hogy különféle hatásokat váltanak ki a világban (teremtenek vagy pusztítanak). Ezek nem angyalok, de nem is démonok, bár sokan összetévesztik őket velük.
A lélekről leváló részecskék javarészt beépülnek a fizikai és asztráltestbe, illetve az anyagcsere révén idővel elhagyják azt és elkeverednek a természetben, beépülve más élőlényekbe. Ha ezek a barionok újabb, még kisebb részecskéket szülnek, azok is hordozni fogják a keltőjükre jellemző információkat. Így tükrözi az egész teremtés a keltő Isten gondolatait és szándékait, több megvalósulási lépcsőn (manifesztációs formán) keresztül.
Minden teremtményt (lelkeket, részecskéket, elementálokat) időszálak kötnek össze a teremtőjével (az Istennel, illetve a felettes létező lélekkel). A szálakon át ugyan oda-vissza folyamatosan átmegy minden információ, de csak erősen szűrve (1D-sre redukált formában). Emiatt az információ hatásában legyengülve, háttérzajként perturbálja a szál túloldalán működő időhurkot. Vagyis a térben eltávolodó teremtmények nem követik szorosan a lélekben zajló információs változásokat. Emiatt hosszasan megőrzik a születéskori állapot lenyomatát az alkotójukról, valamint önálló változásokon mennek keresztül (akár a felismerhetetlenségig megváltozhatnak). Ettől tűnnek a teremtmények önállónak, mintha szabad akaratuk lenne, ami független az alkotójuk szándékától. Valójában a teremtésben senkinek, egyetlen teremtménynek sincs igazi szabad akarata, hisz ezt az akaratot mindenki a teremtőjétől kapta. Rajta keresztül nyilvánul meg az isteni szándék, legfeljebb ennek nincs tudatában, mert nem megvilágosodott az illető.
Az elementálok pszichikailag olyannak látszódnak, amilyen információ tartalmuk van. Fizikailag viszont olyannak (ha lélekkel látva közvetlenül a gravitációs hullámterüket figyeljük), amilyen felhőt alkotnak a részecskéik. A kettő akár gyökeresen eltérhet egymástól, ezért nem tudnak megegyezni sokszor a látók és varázslók abban, hogy mik is azok a dolgok, amiket látni szoktak. Ezen csak gyakorlással és a látott dolgok megbeszélésével lehet segíteni (meg kell állapodni abban, hogy mi micsoda).
Szigorú fizikai értelemben véve az elementálok, amik a keltőjük vágyait, félelmeit, információ tartalmát (részben) hordozzák, csak azért tapadnak a gazdájukra (vagy másokra), mert a saját holografikus hullámterük vonzó interferenciába kerül az illetővel. A hasonló a hasonlót vonzza alapon találják meg célpontjukat és szegődnek hozzá. Ebben az értelemben a működésüket nem is tekinthetjük igazi élősködésnek, csak fizikai jelenségnek, a teremtés egyik érdekes mellékhatásának.
Mivel az interferencia többnyire csak részleges vonzást jelent a gyakorlatban, ahogy két lelkes ember kapcsolatában is vannak vonzó és taszító tulajdonságok, úgy itt is lesznek problémák. Az elementál a vonzó rezgések révén kapcsolódik és ragaszkodik az "áldozatához", miközben a taszító rezgéseivel zavarja, fárasztja, rémiszti az embert. Hasonlóan ahhoz, ahogy a múltunk egyes emlékei is nyomasztanak minket, ha valamiért eszünkbe jutnak, az ilyen teremtmények sem feltétlenül kellemesek a számunkra.
Ha az emberi lélekbarion képes lenne további lelkeket szülni magából, kellő szintű tudatossággal akár ezzel is elláthatnánk az elementálokat, kylkhort készítve, ahogy az istenek csinálják ezt velünk. Mivel mi az ő "lelkes" elementáljaik vagyunk. Megfelelő mágikus ismeretek birtokában tehát az elementálok rengeteg mindenre felhasználhatók, de az efféle varázslatok ismertetése meghaladja a cikkünk kereteit, ezért eltekintünk tőle.
Az élőlények, mint disszipatív struktúrák a működésük során állandóan termelnek magukból ilyen "hulladékokat", ezért teljesen fölösleges bárkinek is azon erőlködnie, hogy ne hozzon létre teremtményeket. Másfelöl, ahogy azt Theodore Sturgeon sci-fi író mondta hajdanán: "Minden mű kilencven százaléka szemét".

 AZ ELEMENTÁLOK KÉPZŐDÉSÉNEK INFORMÁCIÓGEOMETRIAI MODELLJE

A tudatunk operációs rendszere a tapasztalás során folyamatosan asszociációkat alakít ki a bejövő információkkal kapcsolatban. Minden amit éppen érzékelünk, felidéz bennünk mindent, amire emlékeztet az addigi életünkből. Ha látunk egy piros pöttyös bögrét, a bögre fogalma a szellem információs mátrixában (az én saját világomban) tartalmazni fogja a piros pöttyös labda képét is. Továbbá a labdázás örömét vagy azt a kellemetlenséget, hogy nagyon megrúgott a bátyám a piros pöttyös labdával. Egyszóval minden eseményt az életemből. Minden pillanatban felépül tehát (közel fénysebességgel) egy asszociációs mátrix, ami meghatározza a tapasztalásomat, s egyben az érzékelésemet, a felfogásomat a világommal kapcsolatban.
A hétköznapi tudatállapotban a tudatnak időre van szüksége a mátrix felépítéséhez, mert lelassítva működik. Azzal a csökkentett sebességgel, amit a nagy és tohonya fizikai test irányítása a születésünktől fogva megkövetel tőlünk. A lélek képes a megszokottnál több százszor gyorsabb gondolkodásra, működésre is, csak éppen nem használjuk ezt a képességünket (néhány profi mestert kivéve).
Az asszociációs mátrix felépítése addig tart, míg a tudati fókusz (figyelem) áthalad az emlékeken és felépíti az aktuális pillanatban érzékelt dolgokhoz kapcsolódó hasonlósági táblázatot. Ennek során hozzácsatolja a friss élményt a személyiség többi részéhez azáltal, hogy asszociációsan kapcsolatba hozza, beköti a tudati mátrixába. Ez a folyamat a gondolkodás, értékelés, ítélkezés, a természetes belső reakció, ami mindannyiunkban folyamatosan lejátszódik és ami csapongóvá, fegyelmezetlenné teszi (szükségképpen) az elménket.

Ha egy élmény túl hirtelen és túl intenzíven zajlik le bennünk (pl.: a tévéfilmben túl gyorsak a kameraváltások, bevillanó képek), akkor nincs ideje a tudatunknak felépítenie az asszociációs mátrixot. Így nem tudja kellő pontossággal becsatolni az élményt az emlékmátrixába, ami "lógni fog" a puszta regisztrációs tárolóban. Más néven (ahogy a pszichológusok mondanák) a tudattalanba kerül. Maga a tudattalan azért tudattalan (vagy tudatalatti), mert a tudat normálisan nem látja. Nem mutat rá asszociációs link vagy csak kevés (az időrendi beágyazódás kapcsolata). Másrészt nem vezet ki belőle asszociáció, ha mégis odajut a figyelmünk, vagyis semmi nem jut az eszünkbe róla. Sehová sem tudjuk tenni az élményünket.
Ennek a folyamatnak lesz egy speciális esete a tudathasadás (skizofrénia), amikor a tudat két vagy több elkülönült személyiségterület között kapcsolgat. Mintha több szellem (szoftver) futna párhuzamosan, de időosztással (felváltva) a lélekben (hardver) és vetélkednének az irányításért, amennyiben valahogy tudomást szereznek egymásról.
A reinkarnáció (a feltudati törléssel való újraszületés egy új környezetbe) tipikusan skizofrén viselkedés a lélek számára, mert a korábbi életeinek személyiségei és emlékei háttérbe szorulnak. A tudatalattiba, ami fizikailag a lélek centrumának, az öt dimenziós szentélynek felel meg. Ugyanígy az Isten számára megnyilvánulni a teremtményein keresztül szintén skizofrén állapot, amikor egy konkrét léleknek képzeli magát, megfeledkezve önnön eredeti természetéről. Az előző életekre való visszaemlékezés képessége pontosan ezért jár együtt a megvilágosodással, mert segít a személyiségnek felfogni a tényt, hogy ő nem egy önálló és elszigetelt létező (információs mátrix), hanem egy sokkal nagyobb, bonyolultabb és öregebb rendszer lokális terméke. A megvilágosodási folyamat célja tehát az, hogy az Isten öntudatára ébredjen a teremtményében (istenemberré válás).
Ebből az irányból megközelítve a jelenséget azt is mondhatjuk, hogy a léleknek valójában semmi mása nincsen, csak tudatalattija. A tudatfeletti az életében virtuálisan elkülönített (kisebbik) rész, az éppen futó, legfrissebb és legfontosabb információk adatbázisa (mint a programok a memóriában), amire szüksége van az élete fenntartásához. Az énünket azáltal különítjük el önnön nagyobb teljességünktől, hogy definiálunk egy folyamatosan söprő, pásztázó tudati fókuszt, és az azt vezérlő programot, amely rendszerbe próbálja szervezni az élményeket. Ez a vezérlőegység a sokat emlegetett egó (éntudat).
Meditáció közben vagy a testünk halálakor szokott megtörténni, hogy az egónk leáll, megszüntetve az elkülönítést a tudatalattitól. Ekkor a személyiség egész területe (vagy egy nagyobb része) azonnal hozzáférhetővé válik a számunkra, és ez olyan, mint az igazi öntudatra ébredés, felébredés élménye. Tehát a szembenézés az elementáljainkkal valójában nem más, mint az egó leállítása. Ilyenkor elvileg arra is lehetősége nyílik a léleknek, hogy a felismert elementálok anyagát visszaolvassza önmagába, megszüntetve a részecskék további létezését. Az Isten ugyanezt csinálja az univerzum teremtési ciklusa végén, amikor lebontja az egész káprázatot és a rendszer összemegy újra egy pontba.
Ha a lokális személyiség (amely jóval butább az egésznél) az élet ellentmondásai miatt nehéz választások elé kerül, például trauma éri, a belső információ tartalma egyfajta kétpont oszcillációba kezd. Megpróbálja eldönteni, melyik lehetőséget válassza és közben ide-oda jár a végletek között. Amikor sikerül döntenie, a számára jónak tetszőt megtartja, a rosszat leválasztja, azaz tudatosan elhatárolódik tőle. "Én nem vagyok olyan. Sőt, semmi közöm hozzá." A kitagadott részből lesz a tudattalanba kerülő információ, amit leválasztott magáról. Ez benne marad fizikailag a lelkében (szellemként eltárolva), csak nem foglalkozik vele, mint felejtésre ítélt, kellemetlen tapasztalattal. A művelet lényege, hogy segítsen a szemetet eltávolítani (kitakarítani) az információs mátrix fontos, éppen futó részéből, hogy ne vonja el az egó figyelmét más dolgokról.
Az egó megállítása tehát az emlékezés legjobb eszköze. Sokan csak hipnózisban képesek rá, a mesterek számára ehhez nem kell külső segítség. Az indián varázslók ezen műveletet hívják "a világ megállításának". Akik nem képesek megállítani az egójukat, valójában félnek attól, ami ilyenkor bekövetkezik. Félnek a szembesüléssel önnön nagyobbik részüktől, annak jó és rossz emlékeitől. Félnek az identitásuk (hamis önazonosságuk), énképzetük sérülésétől, elvesztésétől, amit szellemi halálnak tekintenek. Ez okozza a ragaszkodást bizonyos külső dolgokhoz, tárgyakhoz, személyekhez, ideákhoz, s válik okozójává a reinkarnálódásnak (a testi léthez való ragaszkodás). Tipikusan olyan helyzetről van szó, amikor a farok csóválja a kutyát.
A külvilág dolgaihoz való ragaszkodás fizikai oka az, hogy az egónak az öndefiniáláshoz szüksége van "horgonyzó helyekre", külső vonatkoztatási pontokra, amikhez képest meghatározhatja önmagát (identifikáció). Ezek az életünk fontos dolgai, amik körül az életünk, a gondolataink és tetteink rendszerint forognak. Értelmet, célt, rendező erőt és támpontot adnak az élethez, a tapasztaláshoz, tehát az elvesztésük katasztrófális következményekkel (sérülésekkel, pusztulással) járhat az egó számára. Csak megfelelő tanulási folyamat révén lehet olyanra formálni az egót, a tudatos ént, hogy az képes legyen külső horgonypontok nélkül is megállni a világban, pusztán önmagára (a benne lakozó isteni tudatosságra) támaszkodva. Az ilyen (megvilágosodott) lelkek éppen ezért nem halnak meg a fizikai testük elvesztésekor, mivel nem az anyagi világ dolgaihoz képest határozzák meg magukat. Számukra semmiféle törést, bajt nem okoz a "halál", amit úgy tekintenek, mint vedlést, a test nevű ruhától való megszabadulást.
Az emlékmátrix tehát nem más, mint a tudatalatti egy aspektusa, praktikus leválogatása. Erre feltétlenül szükség van ahhoz, hogy elemezhetők legyen az élmények és a lélek okulhasson a tapasztalatokból, azaz tanulhasson, alkalmazkodhasson a világhoz. Az egónak a halálkor azért kell leállnia (mint egy programnak, ami elvégezte a feladatát), mert nincs már tovább szükség a futtatására (test híján).
A fentiekből következik még az az érdekesség is, hogy az egó leállásához nem szükséges előtte feltétlenül szembenézni a tudatalattival, az elementálokkal. Az úgyis automatikusan megtörténik, amint leáll az egó, befejezve futását. A halálkor a lelket vezérlő operációs rendszer a háttérben (tudatalatt) elvégzi az Isten által előírt "kilépési procedúrát". Leválasztja a lelket a testhez kapcsoló időszálakat, összehasonlítja a feltudatban eltárolt információkat a tudatalattiban és a Jupiter akashában őrzött másolatokkal (nehogy hiányozzon valami a helyes ítélethez) és jelzést küld a fenntartási rendszernek (felettes létezőjének), aki szól a halál angyalainak, hogy segítsenek a kilépési folyamatban.
Az egó azonban addig nem tud leállni, amíg vissza nem csatolt az adatbázisába minden kintlévő adatot. Ha erre nincs lehetősége, a folyamat megreked, aminek elkerülésére valahogy felül kell vezérelni a rendszert (erőltetett megszakítás). Ennek két módja lehetséges azon kívül, hogy durván kilőjük az alkalmazást. Vagy segítünk neki begyűjteni az utolsó hiányzó adatokat (szembenézni), hogy a művelet befejeződjön vagy megpróbáljuk rávenni arra, hogy hagyja a begyűjtést és egyszerűen álljon le. Ehhez viszont arra van szükség, hogy az egó ne kötődjön tovább az életének dolgaihoz, engedje el azokat.
Mindkét dolog meg szokott történni akkor, amikor egy (nem kellően gyakorlott) szellemet próbálunk segíteni a továbbhaladásban, miután a testétől elvált és a köztes létben van. A megjelenő angyalok, rokonok próbálják rávenni, hogy ne kötődjön az elvesztett dolgaihoz (feleség, gyermek, szülő, vagyon, stb), hanem menjen tovább bátran a fény felé (azaz álljon le az egója). Ebben segítenek a lélek által szemlélt (imént elhagyott) fizikai világban az élők által elvégzett a temetési szertartások, halott búcsúztató szövegek és egyéb vallási rituálék.
Visszatérve az elementálokra: a lényeg, hogy csak olyan lelkekkel és más elementálokkal tud kapcsolatba lépni, akikkel/amikkel van kapcsolódó asszociációs tartalma. Minden kapcsolatba lépéskor (táplálkozás) az információs mátrixa erősödik, ami újraindítja a belső ciklusát, csak egy nagyobb energiaszinten (erősebben). Ez látszólag fennmaradási törekvésnek és intelligens táplálkozásnak, növekedésnek tűnik, pedig csak egy rekurzív folyamat.
Amikor egy teremtési ciklus a végéhez közeledik, a fejlődésükben lemaradozó lelkek megpróbálnak sietni, hogy minél jobb eredménnyel zárják a ciklust. Emiatt az utolsó időkben általánosan megfigyelhető, hogy egyre gyorsabban zajlanak a társadalmi változások (hajrá a célegyenesben). A dolog mellékhatása, hogy akik nem bírják a tempót, sorra lemaradnak. Az embereknek nincs idejük felnőni szellemileg a kihívásokhoz, amiket a rohanó világ támaszt. A követelmények teljesíthetetlenekké válnak.
Egyre gyorsan zajlanak az események: a közlekedés, a technikai fejlődés, a háborúk, politikai és pénzügyi változások, jogszabály módosítások, a kultúrális átalakulások, népvándorlások, stb. Végül sem egyénileg, sem kollektíven nem tudjuk már tudatosan feldolgozni az eseményeket, vagyis egyre több elementált termelünk ki. A közösséget próbára tevő konfliktusok így sorozatos, értelmetlen és kezelhetetlen (permanens) agresszió, azaz háborúk, nemzetiségi villongások, stb formájában manifesztálódnak körülöttünk. Ezek nem tudatos reakciók a csoport részéről. Erre mondjuk azt, hogy elszabadul a pokol: a fejünkre dől a saját teremtésünk. A megváltónak ebből a káoszból kell kimentenie a lelkeket és erővel felülvezérelni a rendszert.


/esemenyhorizont.hu/

ITT TÖRTÉNIK A LEGTÖBB PARANORMÁLIS JELENSÉG BUDAPESTEN: A HÍRHEDT SZELLEMTELEP

2012.01.08

Itt történik a legtöbb paranormális jelenség Budapesten: a hírhedt szellemtelep 

Megmagyarázhatatlan jelenségek kötődnek az újpesti lakótelephez.

A Szellemtelep építése idején
Mindenki hallott már különös, szellemjárta épületekről, egykor jobb napokat élt, elátkozott családi fészkekről, melyek egy-egy riasztó történettel borzolják az ember fantáziáját, vagy épp fokozzák a nyugtalanságát. Amikor azonban több épületsort, sőt, egy egész lakónegyedet övez hasonló rejtély, a jelenségek pedig több, egymáshoz közeli helyen ismétlődnek, a szellemtörténetek legendái kezdenek hitelesebb képet kapni.

Budapest IV. kerületében állnak azok a házak, melyek a fővárosi szóbeszéd szerint máig okot adnak az aggodalomra, ugyanis a teljes Pozsonyi utcai lakótelep egy korábbi temető helyére épült. A szokatlan jelenségek már az építkezés első hónapjaiban megmutatkoztak, a rémtörténetek pedig évtizedeken át terjedtek és gyarapodtak. Ha egy vérbeli szellemtúrára szomjazol, tarts velük a hírhedt Szellemtelepre!

Sírokból panelházak

Újpest korábban önálló iparvárosként létezett, csak 1950-ben csatolták Budapesthez. Ekkor nekiláttak a régi munkáskerületek fejlesztésének, melynek része volt az Újpest Városközpont rekonstrukciós terv is: a cél az volt, hogy részben lerombolják, de legalábbis felújítsák és átépítsék a régi, elhanyagolt, jórészt a húszas évek előtt épült lakóházakat.

Ebben az időszakban számolták fel a legtöbb temetőt a fővárosban, ugyanis Nagy-Budapest megalakulásával a peremkerületek elveszítették önállóságukat, azzal együtt pedig több kisebb sírkertet is - 87-ből 75 temető szűnt meg ez idő tájt.

Mivel Budapesten hamvasztást csak 1968 óta alkalmaznak, hamar túlzsúfolódtak és megteltek a kisebb temetők. Ennek esett áldozatul a régi Magdolnavárosi sírkert is.

1921-ben megnyitották utódját, a Megyeri temetőt, a régiből az elhunytakat pedig különböző sírkertekbe helyezték át. A felszámolás 1964-ben fejeződött be, 1969 és 1972 között pedig felépült az azóta legendássá vált Pozsonyi utcai lakótelep közel 17 ezer lakása. 

A Szellemtelep éjszaka
Álmatlan lakók, furcsa történések

A helyiek körében gyorsan elterjedt az a pletyka, mely az építkezés alatt tapasztalt különös eseteket fejtegette. Eszerint a helyszínen dolgozó munkások közül többen furcsa véletlenekre kezdtek panaszkodni: gyakoriak voltak a meghibásodások, illetve az apróbb bosszúságok és balesetek. Az éjjel dolgozó biztonsági őr pedig megesküdött, hogy többször felbukkant a közelében egy elsuhanó árny. A szóbeszéd mégsem tántorította el a leendő lakókat, hogy birtokba vegyék a frissen épített paneltömbök lakásait.

Beköltözés után azonban néhányan ijesztő hangokat véltek hallani, különösen az éjszakai csöndet megtörve. Furcsállták a recsegő-ropogó zajokat, melyek leginkább az ódon épületeknél szoktak jelentkezni. Egyesek spontán fizikai jelenséggel igyekeztek magyarázni a még új épületek természetes mozgását, de az ütemes koppanások és cipőléptekre emlékeztető neszek sehogy sem illettek a képbe.

Furcsa jelenségek és a Szellemtelep ma

Persze nem kellett sokat várni ahhoz, hogy megfogalmazódjon a gyanú: a kellemetlen zajokért alighanem az egykori sírkert lehet a felelős - a lakótömbök hamarosan megkapták a Szellemtelep elnevezést, ami annyira meghonosodott, hogy még ma is használatos.

A szomszédok között szájról szájra jártak az egyre furcsább esetek, néhányuk teljes meggyőződéssel állította: a megbolygatott sírhelyek eredményezték a természetfelettinek tűnő jelenségeket. A riadalom azoknál a lakóknál volt a legnagyobb, akik árammal kapcsolatos furcsaságokat tapasztaltak: előfordult, hogy a villany magától kialudt, de az is, hogy a tévé minden előzmény nélkül bekapcsolt. Többen hirdetni kezdték a lakásukat, de a környék - épp a hátborzongató történetek miatt - nem tartozott a legnépszerűbb lakónegyedek közé.

A Szellemtelep ma

Azóta a pánik csendesedett, már alig beszélnek az évtizedekkel ezelőtt nagy port kavart esetekről, de még mindig akadnak olyanok, akik ma is érzékelik a tömeges szellemjárást, sőt, egyes turisták kifejezetten ezek miatt látogatnak ide.


/Klimó Petra - Femina/ 

AZ OUIJA-TÁBLA. SEGÍTSÉG VAGY ÁTOK?

2012.01.08

Az Ouija-tábla. Segítség vagy átok? 

A szellemvilággal kapcsolatban talán az egyik legveszélyesebb, legmisztikusabb eszköz. Sokan meglepő dolgokat tapasztaltak a használata során, pedig csak egyszerű válaszokat kerestek.

A táblának számos neve van: beszélő táblának, vagy szellemtáblának is hívják, az angolszász elnevezése után a quija vagy ouija tábla vált népszerűvé.

Hogyan működik?

A tábla maga körülbelül 30 x 45 centis, általában körívben helyezkednek el rajta az abc betűi, a számok egytől tízig, az „igen” és a „nem” szó, valamint legtöbbször egy elköszönés is. Tartozik hozzá egy kis lap (planchette), erre kell helyeznünk a kezünket, és ez mutatja meg a választ.


Amikor felteszünk egy kérdést, a kezünket finoman a planchette-re helyezve mintha öntudatlanul mozgatnánk, így betűről betűre összeáll a válasz. Ha eldöntendő kérdést teszünk fel, a tábla igennel vagy nemmel fog válaszolni, és néha egyáltalán nem hajlandó foglalkozni velünk - ilyenkor a „viszontlátásra” feliraton (már ha van ilyen a táblánkon) áll meg a planchette.

Sokat vitáznak azon, vajon hogyan, mitől működik, de az biztos, hogy akik kipróbálták, mind nagyon intenzív élménynek élték meg. Egyes nézetek szerint a saját tudatalattinkból merítünk ilyenkor, és a válaszok azért is lehetnek meglepőek, mert ezzel a résszel tudatos állapotban nem vagyunk kapcsolatban. Mások a felettes énnel való kapcsolatnak tulajdonítják a működést, ami jól hangzik, de nem magyarázza azokat az igen ijesztő történeteket, amikről sokan beszámoltak a tábla használata után. Aki hisz a szellemvilágban, az meg van győződve róla, hogy az quija tábla segítségével kapcsolatba tud velük lépni.

A táblának számos neve van: beszélő táblának, vagy szellemtáblának is hívják, az angolszász elnevezése után a quija vagy ouija tábla vált népszerűvé. Lényegében arra használjuk, hogy kapcsolatba lépjünk a szellemekkel, vagy megjósoljuk segítségével a jövőt.

Vigyázat, veszélyes!

A Quija táblát általában társasjátékként árulják a boltok, de néhány boszorkánysággal foglalkozó üzletben is kapható, legfeljebb más-más néven. Aki kreatív egy kicsit önmagának is készíthet egyet – s ha a szellemvilággal akar kapcsolatba kerülni, még jobban is fog működni, hiszen készítés közben átjárják a saját rezgései.

Használható a tábla fontos döntések előtt, de figyeljen oda, hogy ne alakítson ki függőséget, ne helyettesítse a saját, felelősségteljes döntését a tábla válaszaival.

Aki a halottakkal lép kapcsolatba a tábla segítségével – ez különösen akkor fontos és hasznos, ha valami lezáratlan maradt közöttük, és az illető helyre szeretné hozni – annak nagyon óvatosnak kell lennie!

A szellemidézés veszélyes dolog. Számos olyan történet kering, ami arról szól, hogy valaki öngyilkos lett néhány héttel a tábla használata után, mert megőrült a megidézett és itt maradt szellemek társaságától. Akadt olyan is, aki az iskolaudvaron ájult el a tábla használata közben, majd kómába esett és ott is maradt. Van, akit állítólag üldöznek a szellemek, miután használta a beszélő táblát. Egyik történetben sem lehetünk biztosak, ám tény, hogy ennyi riasztó és óvatosságra intő véleményt semmilyen, a szellemvilággal vagy jóslással kapcsolatos más eszközről nem hallani.

Fontos tudnivalók:

Soha ne használd a táblát egyedül, a planchette két ember rezgésétől könnyebben beindul. Nemcsak az a fontos, hogy mindkettőtök ujja érintse a kérdező lapocskát, fontos, hogy a testetek (térd vagy kar) is összeérjen. Legjobb, ha a quija tábla sem asztalon áll, hanem az öletekben fekszik.

*Induláskor érdemes a planchettet szándékosan mozgatni, mert akkor gyorsabban átveszi a test rezgését, és hamarabb elindul „magától”,
*Meg kell kérdezni a szellem nevét, illetve néhány rá vonatkozó kérdést érdemes feltenni,
*A kezdők olyat kérdezzenek, amire igen vagy nem lehet a válasz, hogy minél jobban begyakorolják, megszokják a szellemmel való együttműködést.
De az igen-nem módszer a gyakorlottabbak esetén is követhető, mert a bemelegítést segíti. (illetve kiderülhet, hogy most kár faggatózni, mert úgysem jön válasz).
*Egy kérdést csak egyszer szabad feltenni!
*A szeánsz idején lehet bekapcsolva magnó, de még video-kamera is (lehet, hogy visszahallgatáskor, visszanézéskor a megjelenő szellemet is fel lehet fedezni a felvételen)
*Ne kérdezz Istenről, ne kérdezd meg, mikor fogsz meghalni,
*Ne használd fel a szellemet ártó szándékkal, és ne élj vissza a kapott információkkal,
*Lehet, hogy a válasz betűi nem sorrendben érkeznek, azt utólag kell értelmes szavakká összerendezni,
*Legjobb, ha este fordulsz a táblához kérdéseddel, amikor már elcsendesül a világ. Érdemes a ráhangolódás kedvéért gyertyát és füstölőt gyújtani, illetve halk, meditációs zenét hallgatni,
*Ne használd a táblát, amikor beteg vagy, vagy amikor nagyon lehangolt vagy, mert könnyebben megszállhatnak a szellemek,
*Ha egy szellemmel lépsz kapcsolatba, mindig köszönd meg a válaszait és köszönj el tőle, különben megharagszik, és kísérteni fog.
*Érdemes egy tiszta ezüst érmét helyezni a táblára, mert akkor a gonosz szellemek nem tudnak megjelenni,
*Sose hagyd a planchette-t a táblán olyankor, ha nem használod.

Sokan kíváncsiak, és sokan tennének fel olyan kérdésekre, melyekre más „helyről” valószínűleg nem kapnának választ. Az beszélő tábla alkalmazása igen veszélyes, nem is szeretnénk senkit erre buzdítani, de aki kíváncsi, kérje inkább profi jós vagy látó segítségét, aki gyakorlott már az ilyenben és tudja kezelni a helyzetet.


/Astronet/

Emberekhez kapcsolódó szellemek 

Már lassan mindenki tudja, aki olvasott szellemekről, hogy az Univerzum törvényei szerint a lelkek (szellemek)többféle módon maradhatnak itt. Lehetnek helyhez kötöttek, vándorlók, megszállók, segítségre szoruló jó szándékúak, vagy romlott gonoszok... Viszont lehetnek olyan szellemek is, akik rokonaiknak, barátaiknak, volt párjuknak segítenek a túlvilágról. Ők is lehetnek az itt rekedtek közül, de általában inkább visszajárók.

Az itt rekedt szellemek gyakorta kapcsolódnak rokonokhoz. Vannak az itt maradottak közül olyanok, akiknek tudásából hiányzik a földi lét utáni szabályok ismerete.

Nem engedik megnyugodni szeretett halottjuk szellemét. Amíg ugyanis a szellem nem látja az itt maradottak megnyugvását, addig nem tud eltávozni a túlvilágra. Húzza a lelkét az itt maradottak fájdalma. Lelkiismeret furdalásuk van.

Nehéz a lelkük, nem tudnak emelkedni a túlvilági létsíkok felé. Amikor néhány hónap, vagy év múlva megnyugodtak az itt maradottak, már késő. A halott szellem nem tud távozni, mert a fénykapuja, ami mindig saját személyre szóló, 48 nappal a halála után bezárult.

Az itt rekedt szellem hozzákötődik az őt marasztaló földi emberhez. Van úgy, hogy a szellem azért nem megy el, mert nem tudja, hogy mi az a fényes alagút, fényes folyosó, ami várja.

Legnagyobb megdöbbenése még is az öngyilkosoknak van, hiszen Ők maguk akarják a végüket, és leírhatatlan fájdalommal hasít beléjük a tudat, hogy öngyilkosságukat követően is örökké élnek, mivel életet csak Isten adhat, és Ő vehet el. Rádöbbennek, hogy bármikor újra leszületnek, újra abba az élethelyzetbe kerülnek, amiért véget akartak vetni életüknek. Nem kívánnak újra leszületni, de azt a személyt, akire rátapadnak, saját beteg gondolataival itatják.

A meggyilkoltak szellemei is gyakorta itt maradnak. Tudatni kívánják a gyilkosaik kilétét. Nagyon nagy energiákkal bírnak. Gyakran tárgyakat is mozgatnak.

Azok a szellemek, akik emberekhez kapcsolódnak, számukra idegen élő embert is választhatnak, akiket soha addig nem ismertek. Néhány hónap után kiismerik gazdájuk gondolkodását, érzelemvilágát és gyenge pillanataiban elkezdik vezérelni. Átruházzák rá saját érzéseiket, tulajdonságaikat, gondolataikat, szokásaikat, szenvedélyeiket. Az az ember, akivel szellem van, gyakorta meg is jegyzi:

Egy ideje nem vagyok önmagam

Gyakran előfordul, hogy a személy, akire szellem kapcsolódott, elkezd inni ( mert a szellem inni akar, és általa tud csak), dohányozni, különös, addig nem megszokott dolgokat csinálni.

Volt olyan illető nálam, aki egyik napról a másikra nem vonzódott a másik nem iránt. Maga sem értette mi történt. Évekkel később hallott a szellemek különös erejéről. Kiderült nála, hogy férfi létére egy női szellem kötődött hozzá, és a női szellem férfiakat vonzott be. A szellem elengedését követően az illető élete rendbejött. Ma barátnője van már újra.

Narkotikumok rabjává is gyakorta vállnak a szellemek által vezéreltek. A megszálló szellem elengedésével újra önmagává válhat az ember, ha lelki örömeit, és szellemi gazdagságát is igyekszik lelki és szellemi tanításokkal gazdagítani.

Gyakorta szerencsejátékok rabjai lesznek a szellem által megszállottak. Gyerekeknél megmagyarázhatatlan tanulmányi eredményromlás, kezelhetetlenné válás.

Itt kell elmondanom, hogy vannak olyan szellemszintű emberek, akik rabjaik szenvedélyeiknek. Maguktól olyanok, amilyenek. Őket nem lehet azzal helyrehozni, hogy elengedjük róluk a szellemet, hiszen nem a szellemből, hanem önmagából fakad a gond.

A jel, hogy valószínű szellem okozza a gondot, hogy egy pozitív személyiségű ember jelleme egyszer csak megváltozik. Gyakran a környezet figyel fel erre, de olykor saját maga is felismeri a megszállott.

Az elmebeteg embernek – tehát nem szellemi megszállottnak – jellemzője, hogy nincs betegség tudata.

A kapcsolódó szellem mérhető, érzékelhető, olykor látható is. Megfigyelés, hogy házi állataink, a kutya és a macska jól látják a szellemeket és kísérik őket a tekintetükkel, amerre járnak. Gyakorta követik, vonzódnak a szellemekhez. Ezt úgy veszik észre az emberek, hogy a szomszéd kutyusok bátran odaszaladnak hozzájuk. Szellem elengedés után ugyanazok a kutyák soha nem közelednek az illetőhöz többé.

 Többen elmondták, hogy kutyájuk mindig előttük járt. Kórházi műtétre kerültek, ezt követően a kutyájuk viszonya teljesen megváltozott. Csak utánuk volt hajlandó kullogni, mert látták a műtét közben, altatáskor rátapadt szellemet. A szellem elengedését követően a kutya újra előtte, a megszokott rendben haladt.

Van, aki szellemileg beteg, és van, akin szellem van. A mai pszichiátria a két fogalom között nem tud különbséget tenni. Sajnos a szellemek által vezérelt embert is úgy kezelik, mint a szellemileg betegeket.

Vannak olyan emberek is, akik szellemileg betegek és szellem is van hozzájuk tapadva. Megvizsgálásukkor megállapítható, hogy a szellem mikor tapadt hozzájuk és az idő óta megváltozott állapotukon lehet segíteni, de az alap problémájukon nem.

Nyugtatókon, antidepresszánsokon, kedélyjavítókon élők és a szenvedélybetegek elfojtják a lelki, szellemi fájdalmaikat, nem hajlandók változtatni érzéseiken, gondolataikon, kapcsolataikon. Ezzel csak időt veszítenek, hiszen semmi nem változik körülöttük, csak az idő megy. Az idő soha nem jön el, az idő csak elmegy. A fájdalom rákényszerít bennünket a változtatásra, döntésre. A fájdalom elfojtása, lefedése fájdalomcsillapítókkal, drogokkal, önbecsapás, sehová nem vezet.

Azok, akik nem foglalkoznak lelkükkel, szellemükkel, lelki betegek és szellemi nyomorékok. Azok, akik lelki és szellemi lényüket is felismerik, dédelgetik, lelki gazdagságban és szellemi boldogságban élnek.

Azok az emberek, akik a lét valóságaival nincsenek tisztában, potenciális áldozatai lehetnek a lelki és szellemvilágnak. Azok, akik ismerik, élvezői. A lelki és szellemi örömök, csodák az emberi teremtmények legmagasabb szintű érzései.

Kellemes mozgás, vagy finom étel milyen jó testi érzést ad. A mozgástalanság elernyedést vagy lemerevedést. Az éhezés testi kínokat. Energiától duzzadók és környezetük élvezik kisugárzásukat. Az energiában szegények enerváltak és környezetük is lehűl, legyengül jelenlétükben.

Egy kedves szó, egy szép táj látványa, állatok gondtalan játéka, egy simogatás érzelmi örömöt ad. A szótlanság, goromba szavak, sivár érzelmek, érzelmi gondokat okoznak.
A jó gondolatok új távlatokat nyitnak. A rossz gondolatok kilátástalan gonoszságokat, irigységeket szülnek.

A szerelem szárnyakat ad, a kezelhetetlen kapcsolatok fojtogatnak. A kapcsolatokat meg lehet próbálni megváltoztatni, de amennyiben csak az egyik oldalról van meg a változtatás igénye, egyedüli megoldás a kapcsolatból való kilépés.


/fenyportal.hu/ 

Szellemek pedig vannak 1. 
 Szeretném megosztani Önökkel az alábbi történetet, amelyet saját megtapasztalásom által vetettem papírra, hátha tanulságként szolgál valaki számára.

Talán több mint tíz évvel ezelőtt történt, amikor úgy döntöttem, hogy a gyerekek nélkül menjünk el egy hosszú hétvégére, Orfűn kötöttünk ki.
Mivel augusztus huszadika volt, a szálláshelyek zöme már betelt.
Egyetlen szabad szobát, ami aránylag központi helyen volt, egy kis temető mellett álló panzióban találtunk.
Nem tartottam jó ötletnek ezt a helyet, de mivel más lehetőség nem adódott, nem jó érzéssel, de kénytelen voltam bele menni ebbe a megoldásba.
A nap folyamán különösebb dolog nem történt, ez a nap az érdekességét éjszakára tartogatta.
Semmi jelentős dolog nem történt, időben elaludtam. De egész éjjel forgolódtam, nem aludtam jól. Éjfél körül lehetett, mikor arra ébredtem, mintha valami erősen nyomná a mellkasom, amitől alig kaptam levegőt.
Azonnal kinyitottam a szemem, körülnéztem, de közvetlen az ágyam mellett senkit sem láttam. De aztán észrevettem, hogy ágy végénél egy fiatal nő sejtelmes szellemalakja körvonalazódik ki. Régi szabású szürke ruhát viselt, úgy tűnt mintha egy régi korból ragadt volna itt.
Megdöbbentem, nem tudtam mire vélni ezt a dolgot. Láttam a szürke ruhás nőt és mindent megértettem, amit telepatikusan közvetített felém.
Gondolati úton azt kérte, hogy adjam vissza neki az elveszített gyermekét.
Bevallom, nem tudtam mire vélni a kialakuló helyzetet, és azt sem tudtam hirtelen, hogy mit kellene tennem.
Aztán hirtelen eszembe jutott a könyv, amit aznap olvastam.
Arra gondoltam, hogy nem véletlenül olvastam ma pont azt a könyvet, megpróbálok a könyvben leírtak szerint segíteni az asszonyon.
Próbáltam a körülményekhez képest ellazulni.
Behunytam a szemem, vettem egy pár mély lélegzetet, megpróbáltam ráhangolódni a helyzetre és segíteni a szürke ruhás nőnek megkeresni a gyermekét.
A mostani tapasztalatommal már tudom, hogy borzalmasan naiv és felelőtlen voltam egyben, de a tanuló leckét mindenkinek meg kell fizetnie.
A szürke ruhás hölgy hozzám kapcsolódott, vagyis velem tartott...
Én akkor úgy gondoltam, hogy az egészet csak képzelem, erősen akarom, mert nagyon szeretnék rajta segíteni.
„Képzeletben” egy temetőben jártunk és a sírokat nézegettük. Rövid időn belül egy kis tisztásra értünk még a temetőn belül, ahol egy sír mellett megtorpant, tekintetét mereven rá szegezte, és nem akart elmozdulni onnan. Keservesen felzokogott, leborult a sírra, úgy tűnt megtalálta akit keresett.
Hiába kérleltem, hogy jöjjön el onnan, nem tudtam kimozdítani őt abból az állapotból, ami érthető, ha egy anya ily módon szembesül gyermeke elvesztésével.
Pontosan már nem emlékszem rá, hogy mit csináltam, de azt tudom, hogy kértem az Égiek segítségét.
Egy kis idő után fentről egy Fénycsatorna nyílt hídként a két világ közt.
A fenti világ kapujában egy gyönyörű kicsiny fiúgyermek állt, kezével hívogatóan integetett felénk.
Kérleltem az asszonyt, hogy vegye észre a gyermeket, aki már a Fényben él. Azóta sem tudom honnan vettem a bátorságot,(egyetlen lehetséges magyarázatom az akkori tudatlanságom), hogy elkísérjem őt a Fényfolyosó végén lévő Fénykapuig.
Csodálatos és egyben nagyon megható érzés volt, mikor szülő és az elveszettnek hit gyermek egymásra találtak.
Ott maradtak a Fénykapujában összeölelkezve, de még nem lépték át teljesen a Fénybe.
Úgy éreztem mintha egy pillanatra megállt volna az idő. De aztán a következő érzésem az volt, hogy én egyre lejjebb és távolabb kerülök tőlük, - mintha egy mágneses spirál tolt volna fentről lefelé.
Utoljára még egyszer hátra pillantottam, mindketten integettek.
Az anya átlépve a Fénykapuján ölében gyermekével integetett, és azzal búcsúzott el tőlem, hogy - Áldjon meg az Ég!
Nem tudom, hogy mennyi idő telhetett el. Olyan volt az egész mint egy álom, vagy mintha a képzeletem játszott volna tréfát velem, valójában nem tudtam megállapítani mi belőle a valóság, - de akkor nagyon is valóságosnak tűnt a dolog.
Egy biztos, borzalmasan kifárasztott a dolog, utána egyhuzamban aludtam reggelig. Másnap hazafelé lelassítottunk a temető előtt.
Kíváncsi voltam, hogy a képzeletem szüleménye-e az a kis tisztás, vagy valójában létezik. És a látvány megdöbbentett, ugyanaz volt a hely, és minden pont úgy helyezkedett el ahogy éjjel láttam.
Gondolhatják, hogy megdöbbentem a felismeréstől, mert ezek szerint nem a képzeletem szüleménye volt ez az egész dolog.
Valójában úgy tekintettem vissza az elmúlt éjszakára mintha egy filmet néznék, csak éppen én voltam benne a főszereplő.
Nem tudtam hová tenni ezt a dolgot, főleg nem tudtam megbeszélni a történetemet érdemben senkivel.
A valódi beavatás még csak hazaérkezésünk után kezdődött, de ezt majd a második részben mesélem el.


A szellemi világ lényeit sokféleképpen érzékelhetünk.

A fátyol mögé belátni, amely a látható és a láthatatlan világot választja el egymástól, nem mindig tartozik a legkellemesebb dolgok közé.
Főleg abban az esetben nem, amikor ez felkészületlenül ér bennünket, egyik pillanatról a másikra történik. Ha nincs mellettünk egy szakavatott ember, aki segítséget tudna nyújtani, igen kellemetlenné válhat a helyzet.
Léteznek olyan láthatatlan erők, és jelenségek, ami a fizikai szem számára láthatatlan, és csak érzéken túli érzékeléssel láthatjuk őket. A körülöttünk létező valóság 99%-át, különböző lények sokasága tölti be, aminek mindegy 1%-át, látjuk valójában. Ezt az 1%-ot, nem csak magas rezgésű Fénylények töltik be, hanem olyan alacsony rezgésű lények is (nevezzük őket földhöz kötött szellemeknek, halottaknak), akik a haláluk után nem találták meg a fénybe vezető utat.
Ennek többféle oka lehet:
1.    A legtöbbjük azt sem tudja, hogy meghalt. (például egy tragikus baleset által váltott létformát).
2.    Sok esetben kötődnek az itt hagyott szeretteikhez, otthonaikhoz. Vannak olyan esetek, amikor nem tudja elengedni hozzátartozóját, vagy éppen fordítva, és ilyenkor a szellem a földi szférában bolyong.
3.    Függőséget alakítottak ki az itteni világban (drog, alkohol, kábítószer), és továbbra is ennek kiélésére törekszenek.
Legtöbbjük látja a halálakor elébük siető szellemi segítőket, elhunyt rokonokat, akik szeretnének segíteni az átmenetben, de félnek elfogadni azt, mivel nincsenek tudatában, hogy milyen világba kapnak belépést.
Általában az itt maradottak is megnehezítik a fénybe lépést, mivel az erős kötődés, itt tarthatja a haza készülő lelket. Erős hit, és nagy lelki erő kell hozzá, hogy elengedjük szeretteinket, és az Úr kegyelmébe ajánljuk Őket.
A legtöbb, amit tehetünk, imádkozunk értük, hogy minél előbb találják meg a Fénybe vezető utat.

Ezt szolgálja a gyász, amely a zsidó hagyomány szerint:

- A fájdalom három napját

- A gyász hét napját

- A gyászból fokozatos talpra állásának 11 hónapját foglalja magába.

A gyász hatását az eltávozottakra kitűnően példázza ez a kis történet:

A könny korsócska

„Élt egyszer egy anya, és gyermeke. Az anya teljes szívéből szerette ezt az egyetlen gyermekét, nélküle nem tudott sem élni, sem létezni.
Az Úr azonban nagy betegséget küldött a Földre. Ez a gyermekeket sújtotta, és utolérte ezt a gyermeket is, aki ágynak esett, és halálosan megbetegedett.
Anyja három nap és három éjjel virrasztott, és sírt, imádkozott szeretett gyermeke mellett, de az meghalt.
Ekkor hatalmas és kimondhatatlan fájdalom ragadta el az anyát, aki most egyedül maradt ebben az egész világban. Nem evett, nem ivott, három napon és három éjszakán át szüntelenül sírt, a gyermekét szólongatta.
Amint fájdalommal eltelve így ült azon a helyen, ahol gyermeke meghalt, szinte félájultan a fájdalomtól, és kimerülten a sírástól, csöndben kinyílt az ajtó.
Az anya megrettent, mert elhunyt gyermeke állt előtte. Boldog Angyalka lett belőle, mosolygott, - édesen, ártatlanul és gyönyörűen, - mintha megdicsőült volna.
Kezében azonban egy korsócskát tartott, amely színültig volt.
A gyermek megszólalt:
Drága anyám, ne sírj többet értem! Nézd, ebben a korsócskában a könnyeid vannak, amit értem ontottál, - A gyász Angyala gyűjtötte össze őket ebben az edénybe.
Ha csak egyetlen csepp könnyet is ejtesz még értem, kicsordul a korsócska, és akkor nem lesz nyugalmam a sírban, sem boldogságom az égben.
Ezért drága anyám ne sirass engem tovább, mert fölvétettem az égben, boldog vagyok, és az Angyalok a játszótársaim.
Ezzel eltűnt a halott gyermek, anyja pedig ettől fogva nem siratta, hogy ne zavarja nyugalmát és mennyei békéjét.”

Áldás!
ÁhimRé



http://lendvaykati2.gportal.hu

Szellemek pedig vannak 2. 
 Az első rész ott fejeztem be, hogy a valódi beavatás hazaérkezésünk után kezdődött, mivel otthon vettem csak észre, hogy hozzánk csapódott egy pár „potyautas”.
A segíteni akarásom ettől a naptól fogva hónapokig pokollá tette az életünket. Rendszeressé vált, hogy minden éjjel arra ébredtem fel,  hogy segítséget kérő lelkek állnak az ágyam mellett. Kérleltek segítsek nekik ebben és ebben a dologban, vezessem haza őket a Fénybe.
Gondolhatják milyen kellemes érzés volt éjjel kettőkor vagy éppen háromkor arra ébredni, hogy már megint nem stimmel valami körülöttem.
Bevallom őszintén először nagyon megijedtem és féltem tőlük.
Nemcsak szelíd lelkek kérték a segítséget, hanem néha megjelentek nagyon haragosak is, akik iszonyú energiákat mozgattak meg.
A Fénybe indulók közt sok olyan lélek volt, akit röghöz kötött szellemként emlegetnek, mert bent ragadt az idő fogságában, és nem tudott átkelni a Fénybe. Többségük a régi korok viseletes öltözékében jelent meg előttem. Némelyik iszonyúan nézett ki, megsebesülve, a ruhája cafatokban lógott rajra. Érzésem szerint azt ruhát viselte amelyben a halálát lelte.
Sebesülten, tele félelemmel, kereste a helyét, valójában azt sem tudta, hogy hol van, de azt sem, hogy már nagyon régen befejte a földi életét.
Többnyire ilyen formában jelentek meg előttem, és könyörögtek, hogy segítsek neki. Nem tudtam mit tenni, ahogy tudtam segítettem.
Minden egyes alkalommal Mihály Arkangyal segítségét kértem, hogy vezesse őket haza a Fénybe. A kérésem után rövid idő múlva megnyílt a Fénycsatorna  a két világ között, és ők beléptek a Fénybe. De sokan voltak közülük olyanok, akik nagyon féltek, őket szintén el kellett kísérnem a Fénykapuig.
Pár nap alatt odáig jutott a dolog, hogy a lakásom már egy átjáróhoz hasonlított leginkább. Nemhogy elfogytak volna a lelkek, hanem inkább megszaporodtak, mintha valahonnan neszét vették volna a többiek is, hogy itt segítséget kaphatnak.
Egyik megdöbbentő élményem közé tartozik a következő eset.
Az egyik vendégemnek pár hónappal azelőtt hunyt el a tizennyolc éves fia, aki egyik éjszaka felvette velem a kapcsolatot. Kérte, hogy adjak át egy üzenetet az édesanyjának. Bevallom őszintén nagyon megrázott kapcsolatfelvétel. Nehéz volt átélni, ahogy elmesélte mi történt vele. És azt a fájdalmat is elviselni, ami még akkor a részét képviselte.
Mert tudják, amikor kapcsolatot teremtünk egy lélekkel aki befejezte a földi életét, a benne lévő fájdalmak, és érzések még jelen vannak, és ezeket az érzéseket automatikusan mi is megérezzük.
Az Angyalok segítségét kellett kérnem először a fájdalmai feloldására, és utána kértem csak, hogy vezessék őt a Fénybe.
A neheze viszont csak ezután következett. Hiszen tolmácsolnom kellett az elhunyt gyermek üzenetét az édesanyának. De hála Isten az Égiek ebben a segítségemre siettek.
Abban az időben még az eredeti szakmámat gyakoroltam, a fodrászatot.
A Sors úgy intézte, hogy az édesanya, az eset után pár nappal jött hozzám hajat csináltatni. Nagy kihívás volt számomra közölni a tényeket, mivel nem tudtam mennyire nyitott ebben az irányban, és egyáltalán mennyire fogadja el a szellemvilág létezését.
Szívszorító érzés volt szembesülni az anya fájdalmával. A fia által kapott üzenetet elfogadta, sőt, több pontban visszaigazolta gyermeke szokásait, és megígérte hogy amit kért tőle, megpróbálja minél előbb betartani.
A történtek után valójában nem tudtam ki az akinek segítettem.
A gyermeknek aki hazatért a Fénybe, vagy talán a szülőnek?
Vagy talán mindkettőnek?
Most ha visszanézek az akkori időszakomra, nagy hasonlóságot érzek az én történéseim és a Szellemekkel suttogó film között.
Ezután az eset után, több ízben szembesültem közvetlen környezetemben a halál fogalmával. Nem igazán tudtam mire vélni az egészet, és főleg azt, hogy mit tudok tenni ilyenkor.
Mit kíván tőlem Isten ebben az esetben?
A vendégeim családtagjai közül is ebben az időszakban néhányan elhunytak.
Ilyenkor az ember automatikusan kifejezi részvétét, és ennek hatására elindult egy párbeszéd. Elég volt annyi a legtöbb esetben, hogy adtam a figyelmemet az illetőnek, ő pedig kibeszélte magából a fájdalmát, és már ez is egy kis könnyebbséget jelentett számára. De olyanra is volt példa, aki nyitottabb volt ebben az irányban, hogy a tapasztalataimat megosztottam vele, és egy reményt adott számára, hogy a földi sík elhagyásával nem fejeződik be az élet.
Ez a folyamat számomra elég hosszú ideig eltartott, vagy csak a kellemetlensége miatt tűnt annak, igazából már nem is tudom.
De visszakanyarodva a saját otthonomra, ott még mindig nem állt helyre a nagybetűs rend.
Az ismerősök, a szakavatottak többféle praktikákat ajánlottak a „rendtételhez”, de egyikkel sem mentem sokra.
A nyár hátra lévő része így telt el, de közben folyamatosan kértem az Égiek segítségét, hogy találjam meg a megfelelő megoldást a fennálló helyzetre, ami már tarthatatlannak tűnt számomra.
Egy alkalommal aztán az akadémián ajánlott könyvet kerestem az Elixír könyves boltban, mikor megakadt a szemem Szabó Judit: Belső érzékelés kézikönyvén. Ahogy kinyitottam a könyvet tudtam, hogy a kezemben van a megoldás. És valóban így volt, mert rövid időn belül sikerült helyre állítani a rendet.
Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek aki szellemi útra lép. És óva intek mindenkit, hogy felkészületlenül bele avatkozzon a szellemvilág dolgaiba, még ha a segítő szándék is vezérli tetteit.
Tudomásul kell vennünk, hogy a beavatást mindig az élet adja, az akkori tudatállapotunknak megfelelően.
Én sem véletlen kaptam betekintést ebbe a világba is, ahol szembesülnöm kellett saját félelmeimmel és kétségeimmel, de mindebből tapasztaltam, és ezt a tapasztalást tovább tudom adni.
Később aztán az akadémián tanultak hatására szembesültem vele, hogy szellemi segítőim mekkora védelemben részesítettek ebben az időszakban az alacsony rezgésű szellemi lényekkel szemben.


Tudnunk kell, hogy mindennapjainkban, a szellemi erők hatással vannak az emberekre, „fentről és lentről”egyaránt.
Többnyire segítő szándékkal, támogatással fordulnak felénk, de bizony vannak, akik egy idő után haragossá válnak és támadnak.
Ha körülnézünk a világunkban, és nagyobb figyelmet fordítunk azokra a tényezőkre és erőkre, amik hatással vannak életünkre,- észre vehetjük, hogy mindennap az előbbre jutásunk, és fejlődésünk érdekében meg kell küzdenünk „a háttér világgal,” akik különböző helyekről befolyásolnak minket.
Sugallják a jót, avagy a másik oldalról a bennünket gyengítő dolgokat.
Általában az érzéseinken, a lelkünkön keresztül tudnak a legjobban hatni ránk.
Itt kap nagyon fontos szerepet a pozitív gondolkodás, és nem utolsósorban a hit.

Mennyi, és mi az, amit beengedünk magunkba?


Mit fogadok el, és kitől?


Kihez fordulok, ha szükségem van segítségre?


Ha az embernek megvan az Istenbe vetett hite, és imáival hozzá fordul, ebben az esetben tudnak a mellé rendelt Fény Erői segítséget nyújtani. De ne felejtsük el, ezt minden esetben kérnünk kell!



Írta: ÁhimRé



http://lendvaykati2.gportal.hu

SZELLEMEKKEL SUTTOGÓK

2010. október 29.

Mindnyájunkban bennünk rejlenek azok a pszichikus képességek, amik a racionalitáson túli világ észlelését segítik, és egy kis „edzéssel” bárki képes lehet magában kifejleszteni azt a fokozottabb lelki aktivitást, ami a szellemvilág érzékeléséhez szükséges.

 

Mindig ámulva figyeltem azokat, akik kapcsolatot tudtak teremteni a túlvilággal. Én is meg akartam próbálni.

Harmincöt éve találkoztam személyesen a putnoki halottlátóval. Mindenáron le akartam „leplezni”, mint akkoriban oly sokan, én is azt gondoltam, szemfényvesztés, amit csinál. Aztán amikor kilépett a kertbe, ahol vagy húszan vártak rá, rám nézett, mellém lépett, és azt kérdezte: „Te miért vagy itt, neked nincs is halottad?” Bevallottam: leskelődni jöttem. Tudni szeretném, mit lát, hogy látja, akit lát, hogyan teremt vele kapcsolatot? Nem tudtam megfejteni a titkát, de hogy nem csalt, azt a hozzá érkezők visszaigazolásából tudtam. Jolánka azt mondta: ő már így született. Ő mindig látta a halottak szellemét. És csak azokét, akiknek lezáratlan ügyeik voltak az itt maradottakkal. 

A LÉLEK ÍRT

De jó néhány évvel ezelőtt találkoztam egy olyan asszonnyal, aki „megtanulta” a szellemidézést. Háromlábú asztalkája segítségével társalgott velük. A megidézett lélek pedig írt, írt… És csupa olyat, amit a médium nem tudhatott. Leírta az eltávozott becenevét, ahogy csak az szólította, aki most kérdezni akart tőle valamit. Leírta azt a dátumot, amikor először találkoztak, és az étterem nevét is, ahol találkoztak. Zsuzsa azt mondta: ez megtanulható.

Halottak szellemével társalogni csak az tud, aki egy bizonyos rezgésszámot képes elérni. Van, akinek ez az adottsága tényleg születésétől megvan, de legtöbbünkben inkább csak szunnyad ez a képesség.

Hirdetés

 

Mindenesetre én vettem egy háromlábú asztalkát, és próbáltam kapcsolatba lépni legalább egy kóbor szellemmel. Napokig, hetekig azzal teltek az estéim, hogy ott ültem az asztalkára tett kézzel és kértem, ha itt van, jelezzen. Semmi. Az asztalka meg se mozdult. Aztán vagy egy hónap várakozás után az asztal megmozdult. Ettől úgy megijedtem, hogy azonnal bezártam a dobozába, és azóta se próbálkoztam vele. Még nem vagyok eléggé felkészülve a szellemek fogadására. Talán majd egyszer. De most már tudom, milyen az, amikor az én kérésemre érkezik…

KAPU A MÁSIK VILÁGBA

Csak sok-sok gyakorlás, meditálás és a saját lelkünk teljes áthangolása szükséges ahhoz, hogy megnyissuk a kaput abba a másik világba. Jóllehet, a belső érzékelésben való jártasságra gyakorlással lehet csak szert tenni, mint ahogyan olvasni is mindannyiunknak meg kell tanulni, vannak, akiknek könnyebben megy, másoknak nehezebben.

Az angyalokkal, szellemekkel, halottakkal történő kommunikáció egyidős az emberiséggel. Delphoi jósdája volt a legismertebb ókori hely, ahol ezt gyakorolták. A szakadékból gőz párolgott föl, Apollón szentélyében Pythia papnő a párálló gőztől transz-szerű állapotba esett, és választ adott olyan kérdésekre, amikről egyébként fogalma sem volt. A sámánok, indián varázslók is különféle tudatmódosító szerek segítségével voltak képesek a szellemvilággal kapcsolatot, a kereszténység azonban elítélte az efféle „ördögi praktikákat”, és máglyára küldte boszorkányság vádjával, aki mégis a szellemekkel kommunikált – mert nem tanulmányozták kellőképpen a Biblliát, és elkerülte a figyelmüket, hogy Jézus maga is beszélgetett Mózessel és Éliással, Péter, Jakab és János apostolok előtt!! (Máté 17: 1-8.) És ez csak egy a sok hivatkozásból és utalásból.

CSAK KOMOLYAN KÖZELÍTSÜNK HOZZÁJUK

A nem fizikai szférákkal való kapcsolat óhatatlanul elvonja a tudat összpontosítását a fizikai világról. Ezért olyan fontos mindenfajta szellemvilági kapcsolat esetében az, hogy megmaradjunk középpontunkban és közben „földelve” legyünk – olvasható Ted Andrews a „Találkozás a szellemvilág lényeivel” című könyvében, mely magyarul is megjelent néhány éve az Édesvíz Kiadó gondozásában. Ha komolyan és józan ésszel közelítünk hozzájuk, sikerrel járunk. A félelem blokkolhatja az energiaáramlást, megakadályozva ezzel a kapcsolat létrejöttét, vagy kiteljesítését. Ha anyagi hasznon reményében, vagy az egónk érvényesülési vágyával lépünk kapcsolatba a szellemvilág lényeivel, akkor nagy valószínűséggel komoly problémáink támadnak” – figyelmeztet ugyancsak Ted Andrews, aki sok-sok gyakorlati tanácsot ad a szellemvilághoz közeledni kívánóknak.

Először mindenképpen meg kell tanulnunk a tudat fókuszát a külsőről a belsőre irányítani. Ezután azt kell elsajátítanunk, hogy belülről ismét kívülre helyezzük át. E folyamat közben könnyen felborulhat az energia-egyensúlyunk. Elengedhetetlenül fontos a fizikai állapot jó karban tartása, a relaxálás magas fokú elsajátítása, a ritmikus légzés megtanulása, a rezgésszint emelésének technikája. Akinek erős és sértetlen az aurája, magas a rezgésszáma, az könnyen megtalálja a kapcsolatot a szellemvilággal. De szükséges a vizualizáció tökéletesítése, és – az agykontrollból már ismert – szellemi vezető választása. Először a szellemi vezetővel való kapcsolat kialakításán legyen a hangsúly. Válaszait elsősorban intuitív módon tapasztaljuk, de automatikus írás segítségével is rögzíthetjük.

 

Az ihletett vagy automatikus írás egyébként a legjobb módja a szellemvilág üzenetének rögzítéséhez is. A quija tábla olyan sima deszkalap, amin betűk és számok vannak, illetve szerepel az igen és a nem szó. Egy kis mutatót kell ide-oda tologatni, de rengeteg energiát igényel, és alacsonyabb lényeket is bevonzhat, ezek pedig könnyen okozhatnak problémát.

Az írótábla sokkal hatásosabb. A sima deszkalapra nagy méretű fehér lapot helyezünk, és kérdéseket teszünk fel a szellemnek, vagy vezetőnknek, a választ pedig megérzéseink alapján, csukott szemmel, automatikusan írjuk. Ne nyisd ki a szemed írás közben, akkor se, ha aggódsz, hogy az írás olvashatatlanra sikeredik. Törekedj fenntartani a módosult tudatállapotot. Némi gyakorlattal később nyitott szemmel is sikerül majd megcsinálni. 

HOGYAN HÍVD?

Relaxálás, teljes ellazulás után, egy ima elmondása következzen, majd az alábbi kérdéssort érdemes feltenni:
Megérintenél? (ilyenkor többnyire hűvös érzésed támadhat, mintha szellő libbenne át a szobán, akkor valóban érkezett „valaki”).
Nő vagy férfi vagy?
Gyakran vagy a közelemben?
Mikor tudlak könnyebben érzékelni?
Mi a feladatod, szándékod velem?
Életem mely területén tudsz segíteni?
Mi a neved?
Van olyan illat, szín vagy hang, amellyel könnyen magamhoz tudlak vonzani?
Meg tudnád mutatni magad nekem? Belső látással, érzéseimmel magam elé szeretnélek képzelni.
Van valami fontos, amit e pillanatban tudnom kell?
Mit tehetek azért, hogy ez a kapcsolat fennmaradhasson köztünk?
Van-e valamilyen üzeneted számomra?

Miután a kapcsolat kialakult, számunkra is érzékelhető, sajátos módon fog bejelentkezni máskor is a szellem, vagy a szellemi vezető. Amikor az előre megszabott idő lejár, egy rövid, lezáró műveletet kell végezni. Ajánlj fel egy imát köszönetképpen azoknak a vezetőknek, akik meglátogattak, akár felismerted őket, akár nem. Aztán zárd be az „aurád”, azaz földeld magad ismét.

Lehet, hogy először a szabályos betűk helyett hullámvonalakat, köröket vagy hegyes cikk-cakkokat ír a kezed, akkor a rajzokból fog majd feltűnni valami, ami ismerős, amiben benne lesz az üzenet. Nagyon fontos, hogy ne erőlködj, ne akard túl görcsösen se a kapcsolatot, se a jelek értelmezését. Hagyatkozz teljes mértékben a megérzéseidre!

 

forrás: www.astronet.hu

 

AZ ÖRDÖG BÚJT BELÉD?

2010. október 26.

Kevesen tudják, hogy a 21. század elején nagyon is létező szakma az ördögűzés, és semmi jel nem utal arra, hogy hamarosan kihalna. Egyes források szerint hozzávetőleg kétezer ember foglalkozik vele, többnyire keresztény lelkipásztorok, papok. A huszonegyedik század fordulóján a Vatikánban még maga a pápa is létrehozott egy öttagú ördögűző testületet.

 

A romániai Tanacuban 2005-ben egy fiatal apácát lánccal keresztre feszítettek és halálra kínoztak, hogy kiűzzék belőle az ördögöt. A zárdafőnök ugyanis csak azzal tudta magyarázni a fiatal apáca sorozatos rosszullétét, rohamait, hogy a gonosz szállta meg. (A megyei orvosok szerint az apáca epilepsziához hasonló pszichikai jellegű betegségben szenvedett, és gyógyszeres kezeléssel talán meggyógyítható lett volna.) A hivatásos ördögűzők szerint a kolostorban nem szakszerűen végezték az exorcizmust (ördögűzést), azért végződött tragédiával. 

AZ ÖRDÖGŰZÉST IS TANULNI KELL?

S hogy a 21. században a római pápai egyetemen e témában is indult továbbképzés 2005-ben, amiről a római hírügynökségek is tudósítottak. Kell-e ennél ékesebb bizonyság arra, hogy az ördögűzés praktikái nem haltak ki a középkorral, hogy avatott ördögűzőknek napjainkban is akad munkájuk, sőt, hogy jóval több szakavatott ördögűzőre volna szükség, mint ahányan pillanatnyilag ténykednek. Persze, gyakran megtörténik, hogy a riasztás csak vaklárma.

A párizsi egyházkerület hivatásos ördögűzője egyszer elmondta a Paris Match tudósítójának, hogy az esetek kilencven százalékában nem ördögről van szó, így hát minden tíz ügyfélből kilenc hiába fordul hozzájuk. Ám ez azt is jelenti, hogy az esetek tíz százalékában valódi ördöggel kerül szembe a delikvens, illetve az ördögűző. 

Hirdetés

HIHETETLEN, UGYE?

De az ezzel foglalkozó szakírók, hivatásos ördögűzők – többnyire ugyancsak katolikus papok – azt állítják, hogy a lakosság tíz százaléka biztosan nem képzelődik, őket valóban a Gonosz érintette, s gyakran vagy időlegesen a hatása alá kerülnek. Olaszországban és Franciaországban praktizál olyan ördögűző pap, akinél az ügyfelek sorban állnak!

Morand plébános püspöki engedély birtokában űzte az ördögöt, és állítja, a sátán természetesen nem valami fekete, szőrös patás állat. Nincs szarva, nem hány tüzet, és a kénszagról szóló történetek is csak mesék. Viszont a létezése nagyon is reális, és a veszély elsősorban azokat fenyegeti, akik átadják magukat a fehér vagy fekete mágiának, a spiritizmusnak, a jóslásnak, és más efféle titkos praktikáknak, ezek ugyanis elveszejtik a lelküket.

Senki nem tudja, hányan jelentkeznek ördögi tünetekkel az elmegyógyászati rendeléseken és kórházi osztályokon, és hányan kerülnek olyan tünettel szakemberhez, ami nem azonos a betegséggel, csak annak látszik. A kétféle baj tünetei ugyanis gyakran megegyeznek, vagy nagyon hasonlóak. A megszállottság külső jegyeit igen nehéz egymástól elválasztani, megkülönböztetni. Az orvos biztosan a saját esetének tekinti azt, aki ilyen fura állapotban jelentkezik nála. 

MIK A TÜNETEK?

Az ördögűző ismerősnek tekinti, ha a páciens egy, addig általa soha nem ismert – nyelven beszél, vagy meglepő fizikai erőről tesz tanúbizonyságot. Ha ismer addig nem tudott múltbeli történéseket, és előre lát meg jövőbeni eseményeket. És biztosan az ördög mutatkozik abban, aki irtózik a szenteltvíztől, a szentek képmásától. Abban viszont egyetértenek a papok, ördögűzők, pszichiáterek és parapszichológusok, hogy ha valaki hosszan depressziós, vagy ha olyan érzése van, hogy semmit sem tehet magáért, sorsa változtatásáért, mi több: úgy érzi: valaki más (egy idegen erő) lakozik benne, akkor eljött az ördögűzők ideje, merthogy rájuk van szükség.

Sok társadalomban hitték – és részben hiszik ma is -, hogy az őrültek, az epilepsziások, a vallási eksztázisban szenvedők, transzba esők, sőt még a költői ihlettől megáldottak is éppen valami ilyesmit élnek át. Még a legtöbb nyelv is követte ezt a gondolatsort, így született az a kifejezés, hogy „megszállott”, illetve az a mondás, hogy „belebújt az ördög”.

Richard Cavendish A mágia, okkultizmus és parapszichológia lexikonja című alapművében mindenféle belső pszichikai kényszert a megszállottság kategóriájába sorol, bár maga is elismeri, hogy ezzel „sok tudósnak és sarlatánnak ad kenyeret”. Amikor az Ördögűző című filmet bemutatták – amit később több hasonló követett -, rengetegen jelentkeztek orvosuknál, hogy tapasztalták magukon is a filmbeli tünetek egy részét. Fejfájás, álmatlanság, túlérzékenység, hiperaktivitás, hirtelen harag, étvágytalanság – csak úgy sorjáztak a filmben is említett jelek.

FILM ÉS VALÓSÁG

Persze, nem kell azt hinni, hogy a film nyomán az „ördög” is hiperaktív lett és tömegesen szállta meg a mit sem sejtő embereket. Hozzáértők szerint többféle tudat lapul bennünk, és előfordul, hogy soha nem ismerjük azt a másikat, vagy azokat a másikakat. Éljük egyszerű életünket, aztán egyszer csak (esetleg egy műtét előtti altatás ) felébreszti bennünk a másik ént, azt, amelyik majd az ördögi megszállottság jeleit provokálja ki belőlünk.

A törzsi varázslók és sámánok feltehetően képesek megváltoztatni tudatállapotukat, és ebben az állapotban képesek meglátni a jövőt, „természetfeletti” módon gyógyítanak, paraképességet mutatnak. Mégis nehéz lenne bebizonyítani a démon, a sátán, az ördög létezését. Azt viszont senki sem tagadhatja, hogy mindenkiben bujkál valami rossz, gonosz, amit mindenkinek magának kell legyőznie. Vagyis: a legjobb ördögűző mindig az ember saját maga. Ha őszintén, igazán meg akar szabadulni a „rossztól”.

Szerző: Nemere István

forrás:www.astronet.hu

SZELLEMVILÁG – TALÁLKOZÁSOK

2011. április 19.

Egy hideg januári napon, amikor a naplómat írogattam, elsuhant mellettem egy hideg árny. Megborzongtam.

 

Érdekes módon az jutott eszembe, hogy most azonnal felkelek és kimegyek főzni egy teát. Aztán jött egy másik hang: nem is akartam én teát inni.

Hm. Ennek ellenére feltápászkodtam, kisétáltam a konyhába, azon tűnődve, vajon mi suhant el előbb. Amúgy is eléggé népszerű ez a környék, sok a szellem. Néha megfordul az is a fejemben, hogy itt a házban a közel 100 lakásban körülbelül tíz ember él. Velem együtt. A többi pedig valami kísértet lakta odu. És az egyik ilyen hozzám közel lakó lény bejött egyet teázni. Mivel neki nincs teste, ezért az enyémen keresztül igyekezett beleszürcsölni a forró nedűbe.

Amíg ezen kattogtak az agytekervényeim, észrevettem, hogy percek teltek el, mehetek is szűrni. Kis méz, kis citromfacsarás, majd enyhe kézmosás, mert már megint rám ragadt a citrom héjáról az a ragacs.

Beültem a szobám egyik sarkába, gondoltam így csupán előttem jöhet bármi. Nem érhet meglepetés. Közben a két tenyerem melegítette a bögre. Kellemes volt.

Ekkor bevillant egy férfi arca, majd fehéres szétmosott lepedőre emlékeztető fátyol teste. Először majdnem félrenyeltem, de időben sóhajtottam egyet: „na igen, a teázós ember”.


Megállt előttem 2 méterre és ijedten figyelt.

Abbahagytam a kevergetést. Furcsa hangulat lett rajtam úrrá. Azt éreztem, mintha bizonyos tőlem idegen érzések kerítenének hatalmukba. Legalábbis erősen próbálkoztak. Be akart hatolni a tudatomba. Valamit a tudtomra akart hozni.

Nem lehet ezt másképp csinálni??? – régen sem kedveltem, amikor erőszakkal a fejembe akar mászni akár élő, akár holt.

Figyelmeztettem, hogy ezt hagyja abba és amit akar, azt közölje más formában.

Elárulta, hogy mindig is itt fog kísérteni mellettem, mint egy árny. Egészen addig, ameddig nem segítek neki abban, hogy eltávozhasson innét.

Előbb sem voltam épp a nyugalom hős szobra, de most aztán pláne elkezdett növekedni a pulzusszámom, a vérem az agyam felé áramlott. Gondolom ezt a szellemfigura is elkezdte érzékelni, mert érezhetően forrongott a légkör.

Helyben vagyunk! Ki vele, mit akarsz tőlem? – próbáltam lenyugtatni magam, mert mint mondtam nem szeretem, ha zaklatnak, erőszakkal. Ez pedig erőteljesen verte ezt a mércét.

Még mindig semmi. Csak csend. A szeme viszont egyre ismerősebbé vált, kezdett körvonalazódni, hogy mit akar ez az ember itt tőlem. Egy „szellem” a múlt időkből, még ebből az életemből. Ráadásul ez az ember még él. Döbbent hallgatás lett úrrá rajtam.

Hogy lehetséges, hogy egy régi ember lenyomatával beszélgetek? Megőrültem, vagy mi történt? – gondoltam magamban, miközben a figura láthatóan elkezdett örülni és bólogatni.

Na. Még a gondolataimba is belelát.

Erről eszembe jutott egy régi fotó, ami ezt a helyzetet ábrázolta. Volt egy férfi és közben a nyakában ült egy másik férfi szelleme. Hogy miért? Azért, mert a régi ember lénye nem hagyta nyugodni az újat. Valamilyen formában megoldatlanságot mutat...

Na, de kanyarodjunk csak vissza rám. Ez a férfi szellem nem hozzám kapcsolódik, hanem a feleségemhez, mégis rajtam ül. Ez azt is jelentheti, hogy nekem van megoldandó dolgom, illetve azt is, hogy neki van, de az én lelkemet és szívemet nyomja.

A szellemlény csak vigyorog itt nekem, szinte már az az érzésem támad, hogy legszívesebben orrba nyomnám. Persze ez itt nem lehetséges és nem is oldaná meg a dolgot.

– Segítenél nekem, hogy mit tehetnék veled? Te segítesz nekem? Vagy nekem kéne segíteni neked? Hogy van ez... Mivel te kerestél engem, ezért erre a kérdésre igazán felelhetnél! – kezdtem végül a csevejt. Persze először olyan érzésem támadt, mintha a falnak beszélnék. Szinte elkezdtem röhögni magamban, hogy ŐRÜLET. Itt dumálok egy szellemmel, aki halálosan csendben van, kiröhög, mosolyog nekem és meg nem szólalna.

Szellemes vagy – gondoltam...

A „falnak beszélek” szindróma később sem változott. Így maradt a saját ötletem, hogy magamba nézek. Hiszen az ilyen lények sokszor csupán a saját belső világunk kivetülései. Idelebegett elém egy bennem élő történet. Megelevenedett egy figura. Szép. Ideje helyére tenni a régi emberek csontvázait. Aki meghalt, az mehet a temetőbe, és gyújtok egy gyertyát nekik. Aki pedig még él, annak adok friss virágot. De a kettőt nem jó összemosni, mert akkor ide fognak járkálni a számomra halott személyek és még virágot is kapnak... Na nem. Nem hagyhatom.

Elővettem pár gyertyát, természetesen fehéret. A teázáshoz éppen passzolt. Majd azt kívántam, hogy menjen el békével és találja meg boldogságát. Közben gyújtottam 3 gyertyát.

Meglepve vettem észre, hogy a kép elkezdett halványulni, arcomra mosoly ült, szívembe béke költözött és újra csend lett. Rájöttem magamtól is: csinálhatnék teát, sűrűbben :)


Tanulság:

Csontvázakat a temetőbe, élőket az élő színre... különben a rólad készült fotókon ott lesz egy kis fehér szellemfolt, ami mindig kísérteni fog. Vagy kísérni? Hátborzongató.

Szerző: Takács János

forrás: www.astronet.hu

Szellemek

Önök hogyan reagálnának, ha mondjuk egyik éjszaka, hirtelen felébredés után látnának, mondjuk az ágyuk mellett, vagy annak közvetlen közelében egy rémisztő fehér ködszerű alakot? Ugye meglepődnének? Vagy mégsem? A sötét középkorból rengeteg írásos feljegyzés létezik ezekkel a különös jelenségekkel kapcsolatban. Ilyenkor általában mindenki szellemekre, kísértetekre gyanakszik, ami nem megalapozatlan, hiszen rengeteg szemtanú, fénykép sőt videó felvétel támasztja alá ezen beszámolóknak az igazát. A kísértet nem más mint az adott elhunyt személy test nélküli szelleme, lelke, ami valami okból kifolyólag nem távozott el a túlvilágba, vagy esetleg onnan jött vissza. A föld számos pontján észleltek már különféle kísérteteket – nevezze mindenki úgy ahogy neki tetszik - azonban hogy hol látták őket, az már cseppet sem mindegy. Kísértetek szinte bárhol előfordulhatnak: erdők mélyén, tavak partján, házakban, de főként régi házakban, valamint ódon királyi kastélyokban, no meg persze természetesen temetőkben is. A kísérteteket tevékenységük szerint három csoportba sorolhatjuk. Vannak az ún. helycentrikus kísértetek, amelyek kötődnek egy adott helyhez, térhez, vagyis csak ott az adott közegben jelennek meg. Ezek teljesen ártalmatlanok. Aztán vannak postmortem kísértetek, amelyek kizárólag egy rokon, családtag, vagy ismerős halála után jelentkeznek. Ezeket nem lehet egyetlen hellyel vagy eseménnyel összekötni. Végül léteznek a krízis jelenések, amikor olyan személy jelenik meg, akit a valóságban valamilyen nagyon kellemetlen, megrázó hatás ért, és így kísértet formában most ismét visszatért.
                                               
Erről az észlelő mit sem sejt. Természetesen olyan extrém esetek is előfordultak, illetve előfordulnak amikor a kísértet megjelenését egyébként okkal összekapcsolják pusztán a szellemidézéssel vagy egy régi átokkal, amelyet fekete mágia révén hívtak életre. Emberek szellemeiről sokat hallani, de mi a helyzet az állatkísértetekkel?

Az állatoknak is vannak szellemeik, akik meglátogatják az embert? Bármilyen hihetetlenül hangzik is, de az állatoknak is vannak szellemeik, hiszen nem egy fénykép, illetve beszámoló tanúskodik erről. Az állatszellemekről vajmi keveset tudunk, de egy biztos: tevékenységük, szerepük és viselkedésük nem azonos az emberi kísértetek magatartásával.

Valószínű - elsősorban házi kedvenceinknél –, hogy megjelenésüket az ember illetve a gazda iránt érzett hűség és szeretet motiválja, amelyet megjelenésével kicsit sem hagy elhalványulni.

De térjünk vissza az emberi kísértetekhez‌ A kísértetek megjelenéséhez különböző, és merőben sokszínű kísérőjelenségek, ún. szimptómák társulnak: Rejtélyes körülmények közepette bútorok mozdulnak meg, tárgyak esnek le, illetve törnek össze, elektromos zavarok( pl.: áramkimaradások) keletkeznek, órák állnak meg, megmagyarázhatatlan hangok és tompa puffanások hallatszanak, aztán végül árnyak suhannak el az ember mellett, amelyből már következtethetünk, hogy nem az egyik családtagunk űz velünk gonosz tréfát. Hirtelen lehűl a levegő, megváltozik a légnyomás és a föld mágneses tere stb‌

Tapasztalatok bizonyítják, hogy az állatok sokkal jobban és kifinomultabban érzékelik a szellemek jelenlétét mint az emberek, mert az ember eleinte csak némi nyugtalanságot érez.

A kísértet jelenlétét az ember csak eleinte érzi, a kutya viszont már látja és hallja is, de mivel az állatok velünk emberi nyelven nem tudnak kommunikálni, nem tudhatjuk ki, vagy mi tartózkodik az adott helyiségben. Fontos még tudni azt, hogy a kísértetek leggyakrabban éjjel aktívak (a maguk módján). Nappali időszakban csak ritkán lehet velük találkozni.

A másik ugyancsak fontos dolog az, hogy kísértetek nem csak egyedül, hanem csoportosan is előfordulnak, vagyis egyszerre több kísértet megjelenésére is számítani lehet, bár leggyakrabban magányosan hívják fel magukra a figyelmet. Egyébként a csoportos kísértet megjelenésekhez tartoznak a szellemcsaták is.

Régi csatajelenetek élednek újra amikor megjelennek ezek a szellemek, és újra átélik az egyik leginkább emlékezetes csatajelenetet.

Az ember azt gondolja, hogy a kísértetek mind emberi szemmel láthatók, és ha látnak majd egyszer egy kísértetet az a találkozás majd szemtől szembe fog megtörténni. Ám ez koránt sincs teljesen így, hiszen a kísértetek többségét szabad szemmel nem látjuk, és még, ha látnánk is egyet az a találkozás sem szemtől szembe, hanem a szemünk sarkából következne be.

Felmérések bizonyítják, hogy a kísértetekkel történő találkozások 80-90%-ában az ember a szeme sarkából veszi észre a kísértet megjelenését. Azonban, hogy ennek és a fentebb említett motívumoknak mi az oka, azt egyenlőre még nem tudjuk. Lehetséges hogy nem is fogjuk megtudni? Egyesek olyan rejtélyes eseményeket, mint például a poltertgeist jelenségeket is a láthatatlan szellemek számlájára írnak, hiszen rengeteg olyan jellemzője van ennek a szörnyű jelenségnek, ami megegyezik a szellemek által kreált szimptómákkal.

Mások szerint viszont a poltergeist jelenség nem a szellemek inkább az emberhez, annak pszihokinetikus képességeihez kapcsolódnak. Ez még bizony a jövő kutatóira vár, hogy megoldják.


A történelem viharai során, szinte minden kultúra, köztük az európai is elfogadta a szellemek létezését, valahol ez volt a vallás egyik ékköve, alapja. Nos, ez mára már gyökeresen megváltozott, de úgy néz ki, hogy vissza akar állni ez a trend, no nem vallási értelemben, hanem a mindennapokban, mint általánosan elfogadott vélemény.1889-ben Angliában közvélemény kutatást végeztek szellemügyben. A 17 ezer megkérdezett ember közül körülbelül 10 % állította, hogy látott, hallott vagy érzett olyan dolgot, illetve jelenséget, amit nem tudott racionálisan megmagyarázni. Azért ne ijedjünk ám meg, ugyanis a kísértetek többsége teljesen ártalmatlan az emberre nézve .Egyes felmérések szerint a szellemeknek 75%-a pozitív vagy semleges magatartást tanúsít az emberek iránt. Mindössze 25%-ra tehető azon szellemeknek a az aránya amelyek valamilyen ismeretlen okból ellenségesen, néha erőszakosan viselkednek velünk szemben. Léteznek olyan szellemek, amelyek keresik az ember társaságát, és léteznek olyanok, amelyek tartózkodnak ezen közeledéstől. Csak mellesleg jegyzem meg, hogy a kísértetek az elektromágnesesen nyugodt környezetet kedvelik. Azok a kísértetek, amelyek nem keresik az ember társaságát, olyan visszajáró lelkek, aki nem fejezték be előző életeikben dolgaikat.

 

forrás: www.jakabulesasuke.hupont.hu

Szellemek - paranormális jelenségek a hétköznapokban

 

 

Léteznek szellemek? Ha igen, miért vannak köztünk? Láthatjuk őket? Rossz, vagy jó szándékúak? Sokakat borzongással tölt el, ha szellemekről beszélünk. De tulajdonképpen mi a szellem? Kell-e tőle félni és egyáltalán felvehető-e a kapcsolat vele?

Mint minden természetfeletti témakörnek, így ennek is megvannak a szkeptikusai, akik nem hisznek benne, nem látták, nem hallották és nem érezték soha szellemek jelenlétét és állításuk szerint a jövőben sem fogják.
A szellemnek, mint jelenségnek két magyarázata lehet:
Az egyik, hogy magát a jelenséget az agyunk állítja elő különböző külső elektromos ingerek, vagy anomáliák hatására. Minthogy az agysejtek apró elektromos jelekkel kommunikálnak, ez az érzékeny rendszer könnyen megzavarható hasonló frekvenciájú rezgés, vagy áram segítségével. Ebben a felfogásban a jelenséget, mint hallucinációt értelmezzük, ebből az következik, hogy nincsenek szellemek.
A másik magyarázat, hogy a szellem egy valaha élt ember, vagy állat entitása (vagyis lelke), amely nem lépett át a halála után a következő létezési szintre, hanem itt ragadt köztünk, természetesen test nélkül, információ, rezgések, elektromágneses erőterek formájában. Ilyenkor a "halott" személy tulajdonképpen nem is tudja magáról, hogy halott és megpróbálja ugyanúgy folytatni életét, mint azelőtt. Ez az, amit természetfelettinek hívunk.

Hogy vannak-e szellemek, azt az dönti el, melyik elgondolás bizonyul helyesnek.
Aki még nem látott szellemet és ezért kételkedik a jelenlétükben, érdemes elgondolkodnia a második magyarázat helyességén. Lehetséges-e, hogy egy tudat rezgések, és elektromágneses hullámok formájában legyen jelen köztünk? A technológia még nem áll rendelkezésünkre, hogy mindezt bizonyítsuk, de egyesek szerint ahhoz már megvan, hogy ellenőrizzük, láthatóvá tegyük, mérjük a szellemek jelenlétét.
A legegyszerűbb módszer, ha digitális fényképezőgéppel, vaku használatával befényképezünk egy sötét szobába. Ha szerencsénk van, az elkészült képen láthatunk olyan dolgokat, amik nem oda valók, vagy nem tudjuk megmagyarázni mibenlétüket. Láthatunk például úgynevezett "gömbjelenséget", ami a szellemvadászok szerint idegen entitás jelenlétére utal. A lényege, hogy kis átlátszó fehér körök jelennek meg a képen, a körök belseje nem homogén, utalva ezzel az általuk hordozott információra. A szkeptikusok a köröket a fényképezőgép lencséjének a vaku hatására valamely tárgyról visszaverődő képével magyarázzák.

Kíváncsi voltam, hogy én is le tudok-e fényképezni egy gömbjelenséget és tettem egy kísérletet. Először sötét szobával próbálkoztam, de semmi eredménye nem volt. Próbáltam az ablakról visszaverődő vakuhatást, de így sem jártam sikerrel. Végül teljesen véletlenül a családi képek között bukkantam rá az ominózus körökre. Karácsonyi képek voltak és nagyon érdekes, hogy körök csak azokon a képeken jelentek meg, amelyek idősebb családtagokról készültek.

Gömbjelenség egy családi fotón, amely az eredeti kép fekete hátterében tökéletesen látható.

A képeket kinagyítottam, megfigyeltem a körök mintázatait, de jelenlétükre nem találtam magyarázatot. Lehet, hogy egy szemüvegről visszaverődő lencse fényfolt, vagy valóban egy halott személy, aki íly módon volt jelen a család meghatározó összejövetelén? Ha az utóbbi a helyes, abba beleborsózik az ember háta, ugyanis a tudat, hogy egy szellem járkál a lakásban, aki egy egykori családtag is lehet, felfoghatatlan és félelmetes. Mindemellett azért fontos azt is kiemelnünk, hogy egyre fokozódó elektroszmogban élünk, lakásunk falai vezetékekkel behálózottak, a háztartási gépek, a számítógép, vagy a televízió igazi elektromos gócpontok, ahonnét rengeteg hullám bombáz minket nap, mint nap. Ebben a környezetben nagyon is gyakoriak lehetnek az anomáliák. Mondok is egy példát: az olyan szobában ahol digitális fényerő-szabályozós villanykapcsoló van, ott bármikor egy hálózati áramingadozás hatására felkapcsolódhat a lámpa, valamint a fényerőssége is változhat külső beavatkozás nélkül.

Vannak, nincsenek? Mindenki válasszon egy lehetőséget, a döntés a sajátja. Egy dolog viszont aggodalomra adhat okot: nem lehetünk biztosak sem az egyikben, sem a másikban, a megoldás egyelőre rejtély marad.

 

 

forrás//spontareality.blogspot.com

Nagyon jó oldal ajánlom figyelmetekbe.

UTIKALAUZ AZ ALVILÁGHOZ

Megmutatom, hogy egyes népek és vallások hogyan is ábrázolják az alvilágot.

 

Kezdjük azzal hogy ki mit ért alvilág alatt: néhányan egy olyan helyet, ahol csupa kín és kínszenvedés az létezés, és azért kerültek oda mert "rosszul" viselkedtek az életükben, lsd: Ábrahámita vallások. Némelyik vallás viszont úgy gondol rá mint egy másik élet, ahol mást kell megtanulnia mint a fizikai létben. Mások pedig egy örömteli helyre gondolnak, ahol végre nyugodalmat lelhetnek és békében, szeretetben lehetnek az Istenekkel együtt.

Minden vallás másképp ábrázolja az alvilágot, valaki nagyon véresen, és nagyon gonoszan mások viszont egy örömteli helyként ábrázolja, lássunk néhány példát:

1./ Kezdjük az elején, Egyiptommal...

Egyiptomi alvilág

itt amikor meghalt az ember, Anubis és Thot elé kellett járulnia, hogy ők döntsék el milyen életet élt... Ha elég könnyűnek bizonyult a lelke a Ba, akkor léphetett át a túlvilágra, ahol az Istenek körében lehetett... ha nem akkor egy krokodil fejű kutya elfogyasztotta a lelkét így teljesen megsemmisült.

2./ Ahogy haladunk a történelemben a Görögök korában érkezünk, ahol a következő alvilági kép fogad minket:

Stix folyó

A görögök úgy tartják, miután meghaltak egy folyón kelnek át, melynek a neve Styx, majd Hádész elé kellett járulniuk, hogy számot adjanak mit is tettek az életükben majd olyan helyre kerülhetnek az elkövetkezendő létében ahol jól érzik magukat, vagy felfalja őket a háromfejű kutya Kerberus.

Most lássuk az alvilág urát a kutyájával:

3./ A Római mitológiában így jelenik meg az alvilág: (szerintem tudni kell erről hogy a római Istenek meglepően hasonlatosak a görög Istenekhez ),

és az alvilág ura Pluto (aki a görög mitológiában Hádésznek lehet megfeleltetni) ebben a mitológiában.

4./ A keresztény vallásban ami akkor erősödött fel, így képzelték el a pokol kapuját...

és magát a pokolt...

5./ De hogy más tájakra és más mitológiába is elkalandozzunk, lássuk hogy ábrázolta az alvilágot a Thai hitvilág...

és a Kínai hitvilág...

6./ A Voodoo vallásban egy személy testesíti meg az alvilág fogalmát... ő Baron Samedi a tanító (Guédé) loák házából...

7./ A Nordikus hitvilágban, az alvilág az Yggdrasil alján helyezkedik el, hiszen mikor meghalnak a hősök és az emberek akkor két út van előttük: vagy felmennek a hősök csarnokába (Valhalla) és boldogok lesznek, vagy találkoznak Hel-el aki az alvilág és a holtak úrnője.

 

Pogány alvilág

8./ Na persze Pogány-wicca szemmel másképpen tekintünk az alvilágra. Mi úgy nevezzük, hogy átlépünk Nyárföldre ahol ránk vár a végtelen boldogság és szeretet, az Istenek közelsége. De ha úgy gondolják az Istenek, hogy még dolgunk van lent a fizikai síkon, akkor újra leszületünk és éljük tovább az életünket...

Életünk utolsó részében az öreg Istennő, nevezzük most Hecate-nak , vigyáz ránk és egyengeti utunkat amelyeken lépkedünk...

Tehát minden vallás egy kicsit másképp láttatja az alvilágot, és már csak rajtunk múlik melyiket érezzük hitelesnek és elfogadhatónak számunka.

De ne felejtsük el, mindig van egy út a lelkünk sötét oldalához...

és ha már ott vagyunk az alvilág kapujában, akkor legyünk merészek és lépjünk be rajta... hiszen csak úgy láthatjuk meg igazán kik és mik vagyunk!

(forrás: Mistro)

A FÁTYOL MÖGÖTTI VILÁG

2011.04.15

 

Mindannyian rengeteg történetet ismerünk kísértet-járta házakról, szellemekről, angyali jelenésekről, és számtalan jelenleg megmagyarázhatatlan találkozásról, amelyek valamilyen titokzatos, nem e világi lénnyel kapcsolatosak. Ezen kis eszmefuttatás célja, hogy megpróbáljon egyfajta mankóul szolgálni, és segítse az eligazodást az ezekhez a lényekhez kapcsolódó fogalmak között.

Kísértetek

A kísértetek, és jelenések közös jellemzője, hogy általában egy helyhez kapcsolódnak. Véleményem szerint a szó, hagyományos értelmében, itt nem úgynevezett túlvilági jelenségekről van szó, hanem inkább egy adott esemény vagy személy visszatükröződéséről. Közös jellemzője a kísértet-járta helyeknek, hogy a kísértetjelenség, mindig valamilyen tragikus eseményhez köthető, és hosszabb ideje monoton módon ismétlődik. Külső megfigyelővel általában a kísértetek nem kerülnek közvetlen fizikai kapcsolatba, és sokan úgy emlékeznek vissza a jelenésre, mintha egy filmet néztek volna.

Szerintem a legtöbb kísértet-járta hely, hasonlóan működik, mint egy kondenzátor. Az esemény bekövetkeztekor "felszabaduló" energiát csapdába ejtik („beleég a falakba”) és tárolják, mint egy negatív lenyomatot. A legtöbb ember eleve azzal a várakozással megy ilyen helyekre, hogy kísértetet lásson, és szerintem az elvárásból adódó "gondolati" energia az ami "megnyomja" azt a bizonyos "play" gombot, felszabadítva a tárolt képeket. Én ezeket nevezem klasszikus értelemben vett jelenéseknek, azaz kísérteteknek.

Szellemek

Ha elfogadjuk, azt a feltételezést, hogy a lélek képes itt ragadni, amennyiben befejezetlen dolga van még a földön, vagy valamit még tudatni kell a hozzátartozóival, vagy nincs tudatában, hogy már semmi keresnivalója itt, akkor beszélhetünk szellemről.

Mirtill

A szellem sem más, mint egy energiamintázat, ami adott esetben az elhunyt képét tükrözi, a halál bekövetkeztekor, viszont, ahhoz hogy a fizikai síkon ezt fenntartsa, és adott esetben látható legyen, maradjon, energiára van szüksége, amit a legkönnyebben a környezetéből tud elvonni. Erre lehet jó példa, amikor valaki, úgy érzi, hogy megérintették, de nincs ott semmi, vagy a rejtélyes "hideg" pontok, illetve kis területen jelentkező, elektromágneses anomáliák. (Ezek azok, amikre a szellemvadászok vadásznak) Ebben az esetben akár élőktől is vonhatnak el energiát azaz "életerőt".

A szellemekhez tartozik az EVP jelensége is (Electronic Voice Phenomena= Elektromos Hang Jelenség), ami lényegében arról szól, hogy az elhunytak szellemei képesek üzenni nekünk, tv, magnó, és egyéb képi, illetve hang rögzítésére szolgáló tárgyakon keresztül. Ez még hihetőnek is tűnik, figyelembe véve, hogy minden ilyen készülékünk, energiából alakítja vissza számunkra a képet, illetve a hangot. Ezt a jelenséget dolgozta fel a Fehér Zaj című film is, és rengeteg kutatási anyag elérhető az interneten a témában.

A szellemek kapcsán említést kell tennünk egy speciális fajtájukról: a kopogó szellemről, azaz a poltergeistről. A poltergeist jelenség során furcsa zajok, tárgyak rejtélyes elmozdulása, és számos egyéb furcsa jelenség tapasztalható. A megfigyelések, és a dokumentumok alapján 3 kategóriába sorolhatóak:

1. Tényleges szellem (a fentiek alapján)

2. Pszichokinetikus tevékenység által előidézett jelenség (Valamelyik mai lakó váltja ki tudat alatt, a saját tudatával a jelenséget)

3. A hely saját energiamezője, folyamatos konfrontációban van a lakók energiamezőjével, mint egy mágnes két ellentétes pólusa, és ez az ellenállás "taszító erő" okozza a jelenséget.

Ők a klasszikus értelemben vett szellemek, akikkel a médiumok is megpróbálnak, kapcsolatba kerülni

Magasabb rangú entitások

Entitások

Az entitások a legfejlettebb energiaformák. Különlegesek abból a szempontból, hogy "tudattal" rendelkeznek, tehát önálló, független létezőknek tekinthetjük őket. Ők azok, akikkel az idéző mágiával kapcsolatban találkozhatunk. A különböző vallások és kultúrák sok névvel illeték már őket. Angyalok, démonok, dzsinnek, stb.

Közös tulajdonságuk, hogy hívásuk, és esetleges megjelenítésük, rengeteg energiát igényel a hívótól, különösen, ha megjelenésre is szeretnénk bírni őket. Nem véletlen, hogy az idéző mágiára adott esetben hetekig, sőt néha hónapokig is készültek, összegyűjtve a szükséges energiát, és koncentrációt.

Amennyiben sikeres volt a hívás, ezek a lények szintén a környezetükből származó energiát veszik el, vagy "megszállás" esetén, a megszállt személy tartalékait kezdik felélni. Természetesen nem minden ilyen lény képvisel pozitív mintázatot, ezért nem tanácsos például "démonidézéssel" játszadozni. Fontos, hogy a hívó tisztában legyen azzal is, hogy az adott lényt el is kell küldenie, tehát célszerű, ha erre tartalékol valamennyit a saját erejéből, leginkább ugyanannyit, mint amennyit a híváshoz használt fel.

(Phaeton Chairon)

VAJON TÉNYLEG LÉTEZNEK SZELLEMEK?

Mik a szellemek? A szellemek nem mások, mint ugyanolyan élőlények, mint amilyenek mi vagyunk, de nekik nincs ilyen durva anyagi elemekből lévő testük. Csak finom anyagi elemekből vannak. Mivel ezeknek a finom anyagi elemeknek a rezonanciája sokkal magasabb, mint amit a mi durva szemünk látni képes, így a tudatunk azt sugallja, hogy az nincs, nem is létezik. Mindenki, akinek durva anyagi elemekből lévő teste van, rendelkezik egy finom anyagi testtel is, és amikor eljön a halál pillanata, akkor a durva anyagi test életképtelenné válik, mert elhagyja a finom fizikai test. Ennek a finom fizikai testnek a látványát hívják szellemnek. Vagyis, tulajdonképpen nincs is halál, mert a tudatosság az nem semmisül meg, csak nem rendelkezik már durva anyagi testtel, azzal, amivel mi egy másik személyt azonosítottunk. Ezért van az, hogy akik látnak szellemeket, azok tudnak beszélni és kommunikálni velük, mert a beszéd az nem a durva fizikai száj tulajdonsága, csupán egy eszköze. beszélni lehet a száj nélkül is. Még itt a durva világban is. Hiszen egy „beszédes szem”,  a szerelmeseknél, mindennél többet jelenthet. Igaz? A szemmel is nagyon sok mindent el lehet mondani, ki tudjuk fejezni érzelmeinket, vágyainkat. Tehát a szellem nem más, mint egy másik valaki, egy másik élőlény, aki nem rendelkezik durva anyagi testtel. "Ez tudományosan is bebizonyítható"? Volt régen egy orosz tudós - házaspár, úgy hívták őket: Kirlián. Ők felfedeztek valamit, ami a modern tudomány által is bizonyított, dolgot eredményezet. Ezt hívják a tudományban: Kirlián effektusnak. Ők olyan fotóeljárást és technikát hoztak létre, amivel képesek voltak lefényképezni a finom fizikai formát. vagyis azt a formát, amit általánosan szellemnek hívnak. Ez egy nagyon nagy és érdekes téma, sok képpel, ha érdekel, néz utána. Szóval, szellemek vannak, csak képessé kell tenni a látásunkat arra, hogy érzékelni is tudjuk őket. Az egy más világ, más dimenzió. Mások a fizikai törvényszerűségek, mások az életfeltételek és körülmények. Az egy magasabb és színesebb világ. Nem olyan rémisztő, amilyennek a szellemtörténetekben állítják, nem kell félni attól a világtól, mert nagyon sokat lehet tanulni, sőt, mondhatnánk azt is,  sok minden onnan jön, sok minden onnan nyilvánul meg. Vagy bolondnak bélyegezzük azokat akik szilárdan hisznek a túlvilágban , vagy megadjuk magunkat az egyre sokasodó és máshogy nem bizonyítható jelenségeknek, adatoknak: szellemek márpedig vannak. És ha már itt vannak, nem tétlenkednek. Jönnek és kíváncsiskodnak, kommunikálni szeretnének, és ennek érdekében bármit megtesznek: mozgatják a bútorokat, igyekeznek fizikai testet ölteni, és valahogy meggyőzni minket a jelenlétükről. Sokan üzenni szeretnének, bármelyik arra vevő földlakón keresztül: szeretteiket akarják elérni valahogy. A közvetítő   A médiumok olyan személyek, akik rendelkeznek azzal a képességgel, hogy kapcsolatba kerüljenek halott személyek lelkével, angyalokkal, vagy más test nélküli entitásokkal. Sok hétköznapi ember természeténél fogva képes erre, az érzékelés nem csak fizikai látás vagy hallás lehet. Ha egy szellem kommunikálni akar, tudni fogja, kik azok, akik érzékelik őt. Ezt különböző módokon teszik, van, akinek állítólag a testébe költözik a megidézett lélek, mások valamilyen eszköz segítségével kommunikálnak – mint a toll és papír, amikor a szellem a médium kezével ír - de van, aki egyszerűen csak figyel, és elmondja, amit lát/hall, ezek között mindig szerepel olyan bizonyíték, adat, amit a médium nem tudhat, csak a szellem és az idézője. Bizonyos esetekben a médiumok (valószínűleg a szellemek segítségével) paranormális jelenségeket is képesek produkálni, mint a szellemek anyagi formában való megjelenítése, a tárgyak mozgatása, vagy a lebegés. Testet öltött szellemek   A médiumoknak van egy olyan csoportja, akikjelenlétében fizikai tárgyak, vagy hús-vér embernek tűnő szellemek keletkeznek, majd eltűnnek. Ezt hívjuk materializációnak, és a szellemvilág egy (vagy több) képviselőjére, a médiumra, és a láthatatlan életerőre, másnéven ódra van hozzá szükség. Az életerő egy teljesen szellemi dolog, ami fizikai energiaként nyilvánul meg, és képes annyira sűrűsödni, hogy a részecskék szilárd, körvonalakkal határolt erdeményt adjanak ki. A szellemvilág adja a szükséges ód nagy részét, a másik része pedig a médiumból, illetve a jelenlevőkből származik. A rendelkezésre álló ód mennyiségétől függően a megnyilvánulni kívánó szellemlény egész alakját, vagy csak egy testrészét jeleníti meg úgy, hogy az ód sűrűsödni kezd, és hamarosan láthatóvá válik fehéres köd formájában, majd anyag keletkezik. BIZONYÍTOTT TÉNY A médium ilyenkor laboratóriumi mérések szerint néhány perc alatt 40 kg-ot is veszíthet testsúlyából. Az így leadott ód és anyag kapcsolatban marad a médiummal, és a materializáció végeztével visszaáramlik a médium testébe. Ha a megtestesülés olyan erős, hogy a szellem földi emberhez hasonlít, akkor nem elegendő a médium ódja. Ilyenkor testének anyagából is elvonnak, és ód formájában használják fel a materializációhoz. A materializáció legfeljebb egy órát tart, hiszen rengeteg energia szükséges hozzá, azután eltűnik. Az így létrejött testet felveszi a szellem, és ezen keresztül képes kommunikálni: a legkülönbözőbb nyelveket megértik, néha képesek beszélni is azokat. Teljes materializálódás esetén a testnek mérhető a pulzusa, légzése is. Kik ezek a szellemek? A hitelesnek tekinthető szellem-idésések, vagy megjelenések legtöbbször az akkoriban elhunyt személyekhez köthetők. Ez nem véletlen: a test halála után a lélek vagy szellem – tehát a személy maga – ugyanúgy létezik tovább, csak más játékszabályok szerint. A legtöbben előre implantált program alapján mennek a fehér fény felé, onnan pedig egy új testbe születnek, a szerencsésebbek egyből lestoppolnak egy gömbölyödő pocakot, és végül szinte mindenki elkezdi a következő életet. Sokan azonban – főleg a hirtelen, balesetben elhunyt emberek – nem szívesen szakadnak el szeretteiktől, vagy épp lezáratlan ügyeik nyomasztják őket. Az ilyen szellemek jelenléte általában nem zavaró, sokszor inkább megnyugtató. Vannak azonban vicces kedvű lények, akik abban lelik „örömüket”, hogy poltergeist-jelenségeket produkálnak idegenek otthonában: ajtókat, ablakokat csapkodnak, bútorokat tologatnak, vagy csak simán ijesztgetnek. Mit tegyünk a szellemekkel? Általában oka van annak, ha egy szellem kapcsolatot keres. Ha érzékeljük a jelenlétét, próbáljuk megtudni, mi a helyzet, aztán határozottan tessékeljük arrébb, akár rá is kiabálhatunk. A gyerekek különösen érzékenyek a test nélküli lények jelenlétére. Higgyük el, ha ilyesmiről panaszkodik, és segítsük útjukon továbbhaladni a szellemeket. Kovács - Magyar András: Szellemtan http://www.youtube.com/watch?v=8-yt5hVRr_Y&feature=player_embedded   Gerincbetegségek gyógyítása * Kovács - Magyar András gyógyító körútján http://www.youtube.com/watch?v=_gfqvFAKYmY Gerincsérv, isiász, lumbágó, gerinc-idegbecsípődés (ujmedicina, GNM) http://www.youtube.com/watch?v=NF7w9_S2WR4 Élet a síron túl 4 éves gyermek a mennyben http://www.youtube.com/watch?v=NG4cwa9W7T4 Élet a síron túl: MENNY és POKOL - Valós átélések (700-asok Klubja) http://www.youtube.com/watch?v=Eivd0MYs63c Villás Béla - Test, lélek, szellem http://www.youtube.com/watch?v=rSNSZOQsuU4 LÉTEZNEK SZELLEMEK? A Wikipédia meghatározása szerint a szellem (kísértet) egy "elhunyt személy testetlen lelke, ami a Földön marad a halál után". Ez a definíció többé-kevésbé megfelel az emberek hiedelmeinek, abban legalábbis mindenképp egyezik velük, hogy valamilyen módon az emberi (állati) lélekhez köti a szellemek létezését. Ahhoz tehát, hogy eldöntsük, léteznek-e szellemek, a lélek létezésének kérdésén keresztül vezet az út. Ha nincs lélek, nem létezhetnek a fenti értelemben vett szellemek sem. Bár a szellemekkel kapcsolatban is vannak tudományos kutatások, ezek többnyire csak negatív jellegűek: erről-arról a jelenségről kijelentik, hogy az nem szellemek műve, vagy pszichológiai okokkal magyaráznak bizonyos fajta szellemészleléseket. A lélekről ezzel szemben pozitív jellegű ismereteink is vannak, hiszen több évszázada kutatjuk, és számtalan ismeretet halmoztunk már fel vele kapcsolatban. A középkori természetfilozófia is foglalkozott már a lélek létezésével. Az ő lélekfogalmuk nagyrészt megfelelt egy szellemekhez szükséges lélekfogalomnak - a lélek valamilyen nem anyagi, láthatatlan szubsztancia volt, ami a gondolkodásunkért, érzelmeinkért felelt, és valamilyen módon irányította fizikai testünket. Ez az irányítási mód idővel egyre több kérdést vetett fel: milyen nem anyagi dolog képes irányítani az anyagot? Honnan az energia, ami az anyag mozgatásához szükséges? Ha a lélek valamilyen természetfeletti dolog, sérti a fizika egyik legalapabb törvényét, az energiamegmaradás elvét. Ha viszont nem sérti, maga is valamilyen fizikai dolog kell, hogy legyen. A pszichológia és az idegtudományok fejlődésével a lélek fogalma idővel átalakult, és lassan a tudat szinonímája lett. Sorra derültek ki a léleknek tulajdonított dolgokról, hogy azokért az agyunkban játszódó kémiai folyamatok felelősek. Vagy ami még rosszabb, kiderült, hogy amit mi egységes léleknek érzékelünk, az sok apró, sérülékeny folyamat együttese. A színlátásért felelős agyterület sérülése esetén például nem csak nem látjuk, hanem elképzelni sem tudjuk a színeket (forrás: Oliver Sacks: Antropológus a Marson (Osiris kiadó, 2004.)). A beszédképzésért és beszédértésért felelős területek sérülése úgy befolyásolhatja a beteg viselkedését, hogy az egyes szavak helyett azzal rímelőt vagy vele szemantikailag kapcsolatban lévőt mondjon (forrás: Steven Pinker: A nyelvi ösztön (Typotex kiadó, 1999.)). A memóriáért felelős terület kiiktatása után a beteg folyton a jelenben él, például újra és újra bemutatkozik az orvosának (forrás: Alan Baddeley: Az emberi emlékezet (Osiris kiadó)). Ugyanilyen módon kiiktatható a félelem, a pánik, az előre tervezés, a kezdeményezés, és még megannyi személyiségvonás, melyet az ember hajlamos volt a testetlen lelkének működéséhez kötni. Mi marad vajon, halálunkkor, ha az egész agyunk hasonló módon sérül, majd elenyészik? Egy emlékezni, kezdeményezni, gondolkodni képtelen tudat? És ha igen, ha a tudatért nem az agy fizikai megtestesülése felel, vajon miképpen lehetséges az, hogy ezt a tudatot kémiai úton ki tudjuk kapcsolni egy altató tablettával? A testetlen lélek létezését nem csak az ehhez hasonló kísérleti eredmények miatt vetette el idővel a tudomány. Az evolúcióelmélet történeti magyarázatot is nyújtott az egyes agyi régiók, a gondolkodásunk és viselkedésünk okaival és kifejlődésének módjaival kapcsolatban. Evolúciós magyarázat van például arra, hogy miért van szeretet, miért azokat és úgy szeretjük, akiket és ahogyan, mikor és miért támadunk, vagy éppen miért esik nehezünkre bizonyos fajta számításokat véghezvinni, miközben az agyunk tudattalanul ezeknél jóval komplikáltabb számításokat is használ, például amikor el akarunk kapni egy felénk dobott tárgyat és ki kell számolnunk, hogy pontosan hova fog érkezni. Ezek a magyarázatok mind az agy változásáról szólnak. Egy olyan agy változásáról, amely régebbi, másfajta módon működő és más képességekkel rendelkező agyakból fejlődött ki, amik szintén maguknál egyszerűbb agyakból, amiket a múltban tudatosság nélküli agyak előztek meg. E helyen nincs kapacitásunk arra, hogy mindezen tudományos eredményeket végigbeszéljük (akit érdekel a téma, a cikk végén talál könyvajánlatot a kiinduláshoz), annyit azonban láthatunk, hogy a fizika, a kémia, a biológia, a pszichológia, az idegtudományok, illetve más tudományágak is egyértelműen arra utalnak, hogy a testetlen, minket irányító lélek létezését el kell vetnünk. A modern tudomány szerint ilyen értelemben nincs lélek, és ha lélek nincsen, akkor bizony szellemek sem létezhetnek. Ezoterikus beállítottságú embereknél előfordul, hogy visszautasítják a tudomány egyes eredményeit. E tekintetben számukra is a mellékelt ajánlott olvasnivalót tudom ajánlani. Mivel az oldalon található többi cikk nem épít az itt vázolt eredményekre, ők is találhatnak a lapon érdekes információkat. Ez az oldal arra hivatott, hogy magyarázattal szolgáljon a különböző szellem történetek, szellem képek, és ehhez kapcsolódó jelenségek létére: ha nincsenek szellemek, de ezek a jelenségek valósak, mik lehetnek a mögöttük meghúzódó fizikai okok? Ajánlott olvasnivaló a tudattal/lélekkel kapcsolatban:Stephen Pinker: Hogyan működik az elme?    Az édesapa szelleme http://www.youtube.com/watch?v=1ltlLgo4vzs&feature=player_embedded A lavinaáldozat szelleme a testvéréhez kötődött http://www.youtube.com/watch?v=otQtFpEyhJ0 Átállította az órát a szellem http://www.youtube.com/watch?v=3-K4VMknIxo Szellemjárás - Elszabadult kísértet http://www.youtube.com/watch?v=VZZ9XDMRGrk Szellemjárás - Megszállva http://www.youtube.com/watch?v=7PKFJQGrIVM Szellemjárás: A sötét oldal http://www.youtube.com/watch?v=i47vZFSc3pg Szellemjárás - A megszállott http://www.youtube.com/watch?v=0OhYOA8yWhQ Szellemjárás - Rémképek http://www.youtube.com/watch?v=cyY9A6yeSx8 Szellemjárás - Visszhang a sírból http://www.youtube.com/watch?v=mU40UoEoexs Egy reinkarnáció emlékei.avi http://www.youtube.com/watch?v=MoVo-YdmBbQ Mi van a halál után? A médium válaszol. http://www.youtube.com/watch?v=wHq2-bZrnDM Szellemidézés veszélyei http://www.youtube.com/watch?v=BhXx_Ymv_-M Ha szellemet látsz http://www.youtube.com/watch?v=LSMyZSTpWgQ Szerelem, párkapcsolat, duálok. A médium válaszol. http://www.youtube.com/watch?v=eg2jPxrWlc0 Sámánizmus és kereszténység - A médium válaszol http://www.youtube.com/watch?v=zA3udOTcVCg Hogyan imádkozzunk? A médium válaszol. http://www.youtube.com/watch?v=4CNjO0cnMz4 Éjszakai magömlés, önkielégítés (médiumi közvetítés) http://www.youtube.com/watch?v=B0_iD2DQ3NY Lelki betegek kezelése (médiumi közvetítés) http://www.youtube.com/watch?v=QUOdLM6qncw Beavatások - 4. A lélek gyógyítása http://www.youtube.com/watch?v=EIcbSrKLz2o