Az éghajlat módosítástól a gondolatolvasásig

2011-ben nagy vitát kavart a döntés, hogy amerikai kormányzati kérésre cenzúráztak egy madárinfluenza-vírusról szóló cikket. Nem ez az egyetlen téma, ahol felmerül, hol a határa az emberiség számára hasznos és a már potenciálisan veszélyes kutatásoknak.

Holland kutatók 2011 szeptemberében egy máltai virológiai konferencián jelentették be, hogy előállították a madárinfluenza (H5N1) mutáns törzsét, amely potenciálisan képes tömegesen embereket megfertőzni. A kutatók célja az volt, hogy a virológusok felkészülhessenek a vírus ilyen jellegű mutációi elleni védekezésre. A kutatásról szóló cikküket elküldték a Science folyóiratnak, a publikációt azonban felülvizsgálatra visszatartotta az Egyesült Államok biológiai biztonsággal foglalkozó tudományos tanácsadó testülete. A testület ugyanis attól tartott, hogy ha az adatok a nyilvánosság elé kerülnek, akkor bárki előállíthatja a vírust, és biológiai fegyvert készíthet belőle. (A közelmúltban megjelent a cikk kissé átdolgozott változata.)

Az eset újra ráirányította a figyelmet, hogy milyen vékony a határvonal a “jó tudomány” és a “rossz tudomány” között. A legjobb szándékkal végzett kutatások is néha nagy veszélyt jelenthetnek, ha rossz kezekbe kerülnek az eredmények. A Nature folyóiratban nemrég megjelent cikk négy ilyen potenciálisan veszélyes kutatási területet emel ki példaként a sok közül.

Nukleáris fűtőanyag vagy atomfegyver?

A természetben előforduló uránérc főleg urán-238 izotópot tartalmaz. Az atomerőművek fűtőanyagaként, illetve az atomfegyverek gyártásához (a láncreakció beindulásához) azonban csak az urán-235 izotóp alkalmas, amely az érc urántartalmának csupán 0,7 százalékát alkotja. Az urán-235 izotópot tehát dúsítani kell. A reaktorok működtetéséhez 3-5 százalékra való dúsítás elegendő, bombákhoz viszont több mint 90 százalékosra kell dúsítani az urán-235-öt. Ehhez centrifugák ezrei, különleges eszközök, nagy tér, rengeteg elektromos energia és sok idő szükséges.

Egy lézert alkalmazó új eljárással azonban ez a folyamat jelentősen leegyszerűsíthető. Az uránizotópok atommagjai közötti parányi tömegkülönbség megváltoztatja az elektronhéjak energiaszintjét. Finoman hangolt lézerrel csak a megfelelő izotóp elektronjainak energiaszintjeit lehet megváltoztatni, és más eljárásokkal kombinálva viszonylag egyszerűen el lehet választani az urán-235 izotópot a többitől.

A munkát gyorsan és titokban lehet végrehajtani. Annyira, hogy a nemzetközi atomenergia-ügynökség ellenőrei előtt is évekig rejtve maradt az a 2004-es dél-koreai kísérlet, ahol lézer segítségével hetek alatt dúsítottak fel majdnem fegyverkészítéshez szükséges tisztaságúra kis mennyiségben urán-235-öt.

A lézeres izotópdúsítási eljárást egyébként eredetileg orvosi alkalmazásban használt izotópok (például a csontrendellenességek diagnosztizálására használt kalcium-48, illetve a rákgyógyításban használt nikkel-64) előállítására fejlesztették ki, de valószínűleg csak idő kérdése, hogy a nehéz izotópok dúsítására is alkalmazható legyen. Egyszerűsége és gyorsasága az eddigi izotópdúsítási eljárásokhoz képest potenciálisan megnöveli a veszélyt, hogy terroristák is képesek lehetnek saját atombombát előállítani.

Gondolatolvasás MRI-vel

Egy olyan készülék, amely megbízhatóan képes olvasni az emberek gondolataiban, nagy hasznot jelenthetne például a terroristák vagy bűnözők leleplezésében akár még a bűncselekmény elkövetése előtt. Másik nagyon hasznos alkalmazási területük lehetne, hogy mozgás- és kommunikációképtelen betegekkel is lehetne kapcsolatot teremteni. Egy ilyen berendezés megalkotásával kapcsolatban azonban rengeteg erkölcsi és etikai aggály merül fel, különösen akkor, amikor az állam és a rendvédelmi szervek amúgy is egyre többet szeretnének megtudni a polgárok magánéletéről.

Nézőponttól függően szerencsére vagy sajnos ilyen készülékek megalkotása még a távoli jövő kérdése. Jelenleg az agyműködésről a legtöbbet az úgynevezett fMRI (funkcionális mágneses rezonancia készülék) berendezésekkel lehet megtudni. Ezekkel a műszerekkel megállapítható, mely agyterületek jönnek aktivitásba bizonyos tevékenységekkor, képek megjelenítésekor vagy szavak felolvasásakor. Egyik ilyen vizsgálat során jött rá például Adrian Owen, a kanadai Nyugat-ontariói Egyetem neurobiológusa, hogy a látszólag vegetatív állapotban tengődő betegek 16 százalékának agya képes valamilyen aktivitást mutatni a környezet ingereire, tehát érzékelik valamennyire a környezetüket.

A szakemberek többsége szerint azonban a valódi gondolatolvasás sosem lesz megvalósítható – legalábbis ezekkel a berendezésekkel nem. Az ilyen és hasonló készülékek hazugságvizsgálatra való alkalmazását pedig egyelőre elutasítják a bíróságok.

Éghajlat-befolyásolás

Több kutató állítja, hogy az emberiség legnagyobb reménye, hogy megmeneküljön a klímaváltozás hatásaitól, a geomérnöki beavatkozásban rejlik. Ennek lényege a Föld környezetének bolygó méretű alakítása (terraformálás). Ez magában foglalja a napsugárzás befolyásolását, például apró részecskéket permetezhetnek a felső légkörbe (sztratoszférába), ahol azok visszaverik a napfény egy részét, és így lehűlést okoznak. Vagy például a szén-dioxid eltávolítását úgy, hogy vas segítségével algavirágzást okoznak az óceánon, és az elpusztult algák magukkal vinnék a levegőből felvett szén-dioxidot az óceán mélyére.

Bármilyen jól hangzanak azonban elsőre ezek a megoldások, rendkívül nagy veszélyt rejtenek magukban. Olyan éghajlatváltozásokat (például szélviszonyok megváltozását, aszályt) idézhetnek elő, amelyek jelen pillanatban teljesen kiszámíthatatlanul befolyásolnák a bolygó klímáját. Ezért a szakemberek zöme óv minden ilyen beavatkozástól. Noha egyes kormányzati szerveket megbűvöli az éghajlat-módosítás látszólagos egyszerűsége, remélhető, hogy a józan hangok kerülnek túlsúlyba.

Áldás vagy átok a magzatok genomelemzése?

A terhes anyák vérében ott kering a még meg nem született magzat teljes genetikai állománya. A genetikusok szerint hamarosan nem az lesz a kérdés, hogy miként férjenek hozzá ehhez, hanem az, hogy hogyan használják fel az így szerzett információt.

A prenatális (születés előtti) genetikai diagnózis új formájának kulcsát azok a DNS-darabok képezik, amelyek szabadon keringenek minden ember véráramában. A várandós anyák vérében keringő DNS nagyjából 15 százaléka a magzatból származik, állítja Dennis Lo a hongkongi Kínai Egyetem patológusa, aki magzati genetikai szűrés kifejlesztésével foglalkozik egy amerikai biotechnológiai cégnél. A trükk az, hogy meghatározzák, melyik DNS tartozik a magzathoz, ez pedig ma már viszonylag egyszerűen megvalósítható.

A magzati genetikai állomány elemzésének vannak pozitív oldalai is. Például a magzati DNS-ből ugyanolyan biztonsággal (több mint 95 százalékos érzékenységgel) megállapítható, hogy nem szenved-e a magzat Down-kórban, mint a jóval kockázatosabb amniocentézisből.

Az újfajta vizsgálatok veszélye elsősorban abban rejlik, hogy olyan betegségekre (például Alzheimer-kórra) való genetikai hajlamot is ki lehet velük mutatni, amelyek az élet folyamán nagyon későn vagy esetleg egyáltalán meg sem jelennek. Szabad-e ilyen esetekben a szülőkre bízni a döntést, hogy megtartják-e a magzatot, mikor azt sem tudjuk, mennyire lesz fejlett az orvostudomány 60 év múlva? Sokan – például Lo is – kardoskodnak amellett, hogy a szülőknek joguk van megtudniuk, milyen betegségek fenyegethetik a jövőben a gyereküket. Mások attól félnek, hogy a magzati genetikai szűrés általános elterjedése visszaveti egyes betegségek kutatását, illetve a szaporulat jelentős csökkenéséhez vezet. Egyesek egyenesen Huxley Szép új világának megvalósulásától tartanak.

Forrás: origo.hu

Mit tud az iráni atomprogram?

Mint arról külpolitikai híreinkben már olvashattak, Irán a közelmúltban bejelentette az ipari méretű urándúsítás beindítását, és döntését hangsúlyozandó, 3000 centrifugából álló rendszert helyez üzembe. Egyes szakértők ugyanakkor kétlik, hogy Iránnak lehet ennyi működő centrifugája. A dolog jelentősége rendkívüli, hiszen az egymás után kapcsolt centrifugák számán múlik a dúsítás üteme, több centrifugával pedig rövidebb idő alatt lehet magas dúsítási fokot elérni. Egy atombomba üzemanyaga 3000 centrifugával már egy év alatt előállítható.

A natanzi urándúsító a DigitalGlobe 2004 júliusi légifelvételén

Irán elméletileg képes lehet az uránbányászattól az urán dúsításáig terjedő teljes technológiai lépéssorozat kiépítésére és működtetésére. A polgári és katonai alkalmazás ugyanis az urán dúsításánál válik ketté: míg ugyanazt a technológiát alkalmazva kismértékű dúsítással reaktorüzemanyag, nagymértékű dúsítással már fegyveralapanyag gyártható.

A természetben található urán kétféle változatban fordul elő. A könnyű uránizotóp (az urán-235) atommagjában 92 proton mellett 143 neutron, a nehezebb izotópban (az urán-238-ban) a 92 proton mellett 146 neutron található. Ez a három neutronnyi eltérés jelentős különbségeket okoz egyes fizikai folyamatokban, mindenekelőtt az atommaghasadásban. Az urán-235 atommag igen jó hasadási tulajdonságokkal rendelkezik, a nehezebb izotóp viszont nem. Ugyanakkor a természetes uránnak csupán 0,7%-a könnyű izotóp, a túlnyomó többségét a nehéz izotóp adja. A felhasználáshoz ezt az arányt meg kell változtatni, hiszen míg az atomerőművek fűtőelemeihez elegendő 3-4%-os dúsítás, az atombomba 90%-nál is magasabb dúsítási fokú uránt igényel.

Dúsítási eljárások

Többféle eljárás létezik arra, hogy az uránban megnöveljék a könnyű izotóp részarányát. Rendszerint az urán fluorral alkotott vegyületével, a gázhalmazállapotú urán-hexafluoriddal dolgoznak. Agázdiffúziós eljárásban az alulról felfelé áramló gáz porózus anyagú válaszfalba ütközik. Ezen a könnyebb izotópot tartalmazó vegyület kisebb tömegű, nagyobb sebességgel mozgó molekulái gyorsabban hatolnak át. A következő egységbe az elsőből kivont, a kezdetinél már valamivel több könnyű izotópot tartalmazó gázkeverék kerül. A lépést sok ezerszer megismételve érhető el a kívánt magas dúsítási fok.

Az elektromágneses szétválasztás során az elektromosan töltött gáz halmazállapotú urán-tetrakloridot erős mágneses téren bocsátják keresztül. A nehezebb izotópot a mágneses tér kevésbé téríti el útjából, mint a könnyűt.

Az első gázdiffúziós és az első elektromágneses dúsító üzem az amerikai atombomba létrehozására épült a II. világháború alatt. Az 1970-es évektől már lézeres dúsítással kísérleteztek, mely azon alapul, hogy az atommag körül keringő elektronok meghatározott energiaszinteket foglalnak el, és a két uránizotóp energiaszintjei kissé eltérnek egymástól. Ha az atomokat olyan fénnyel sugározzák be, amelynek megfelelő energia-szintkülönbség csak az egyik izotópban fordul elő, akkor az egyik izotópfajta "megjelölhető". Méghozzá úgy, hogy a lézeres besugárzás hatására az atom elveszít egy elektront, így az egyik izotóp atomjai pozitív elektromos töltést mutatnak, míg a másik izotóp atomjai megmaradnak semleges állapotban. A töltött és a semleges atomok elektromos térrel pedig könnyen szétválaszthatók.

A natanzi urándúsító

A ma legelterjedtebb urándúsítási eljárásban centrifugákat használnak. A szétválasztás alapja a gázdiffúziós eljáráshoz hasonlóan itt is a két izotóp tömegének különbözősége. A két eljárás azonban másban is hasonlít egymásra: mindkettő urán-hexafluorid gázzal dolgozik és mindkettő sok ezer, egymás után kapcsolt egységből áll. Lényeges különbség ugyanakkor, hogy a centrifugás eljárás jelentősen kisebb energia befektetést igényel, mint a gázdiffúziós. A háztartási centrifuga működési elvéhez hasonló ultracentrifuga a forgása közben jelentkező centrifugális erőt hasznosítja a szétválasztásban. A forgó centrifugában a nehezebb izotóp a henger széléhez sodródik, a könnyebb pedig a henger belsejében marad. A középről kivezetett, a kiindulási aránynál már több könnyű izotópot tartalmazó gáz kerül a következő centrifugába, és ez így megy tovább sok ezer lépésben. A modern centrifugák 60-90 ezer fordulatot végeznek percenként, hiszen a megfelelő szétválasztáshoz rendkívül gyors forgásra van szükség. A nagy fordulatszám miatt könnyű, de kellően szilárd anyagokból kell megépíteni a berendezést. A nagy fordulatszám szab határt a centrifuga méreteinek is, ezért van szükség sok kis egységre. Komoly műszaki probléma a gáz bevezetése és a kétféle termék elvezetése, valamint az ehhez szükséges szelepek megépítése. Mindemellett a centrifuga belsejét is ellenállóvá kell tenni a kémiailag rendkívül aktív urán-hexafluorid gázzal szemben. Erre a célra az amerikai gázdiffúziós dúsítóban használtak először bevonatként teflont (politetrafluor-etilént). (A teflon tíz évvel később, 1954-ben jelent meg először konyhai serpenyők bevonataként. Közkeletű, de téves vélekedés szerint a teflon az űrkutatásból került át a hétköznapokba. Első ipari alkalmazása valójában az urándúsítás volt.)

2006. júniusban a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) megállapítása szerint az iráni Natanzban urán-hexafluorid gázzal töltöttek fel egy 164 centrifugából álló rendszert. Akkor szakértők vitatták, hogy Irán egyáltalán képes kellő tisztaságú urán-hexafluorid előállítására. Mégha Irán valóban rendelkezik is 3000 működő centrifugával, pusztán a számadatokból még nem lehet egyértelműen következtetni arra, hogy a program polgári vagy katonai célokat szolgál-e. A 3000 centrifuga ugyanis kisebb, párhuzamosan működő blokkokba is szervezhető, s ekkor bizonyosan atomerőművi üzemanyag előállítása a cél. Amennyiben valamennyi centrifugát egymás után kötik, már elérhetővé válik az atomfegyver gyártásához szükséges nagy dúsítási mérték. A kérdés érdemben csak helyszíni ellenőrzéssel dönthető el.

Jéki László

[origo]

Fizikai Szemle 2011/5. 150.o.

A STUXNET VÍRUS ÉS AZ IRÁNI ATOMPROGRAM

Cserháti András
Paksi Atomerőmű Zrt. Kapacitásbővítési Igazgatóság

Az elmúlt háromnegyed évben - egyre inkább - a legkifinomultabb számítógépes vírusnak, jelentős biztonságpolitikai eseménynek, sőt korszakhatárnak bizonyult a Stuxnet nevű kártevő. Felfedezését követően heteken belül kiderült, hogy főleg ázsiai ipari alkalmazásokra irányul. A visszafejtő munka haladásával már mind több jel mutatta, hogy Irán nukleáris infrastruktúrája ellen hozták létre. 2010 végére már egyértelmű lett, hogy urándúsítók gázcentrifugáinak tönkretételére és a dúsítás hatékonyságának lerontására készítették.

Ilyen összetett, folyamatszabályozó rendszerekbe álcázva behatoló vírust eddig még soha nem vetettek be. Ezért egészen biztos, hogy nem egy-két hacker,¹ hanem hatalmas állami ráfordítás hozta létre. Eleinte csak a víruskutatók, idővel már a számítógépes hadviselés szakértői is megnyilvánultak az ügy kapcsán, de a történetre hamar rátalált a (bulvár)média is. Sajnos sem a szakértők, sem a laikus sajtó nem nagyon tudott vagy nem is nagyon akart különbséget tenni a perzsa urándúsítók és az indítás előtt álló atomerőmű közt. Sokuknak egyszerűbb és hatásosabb volt mindent összemosni és új Csernobilt vizionálni. Ideje tehát, hogy a nukleáris oldal is hallassa hangját, ezért készült jelen cikk.

A Stuxnet vírus rendkívüli kialakítása és jellemzői

Stuxnet olyan különleges számítógépes féreg [1-6], amely MS Windows operációs rendszert futtató gépeket fertőz, és azokon terjed, de hatását végső soron ipari folyamatirányító rendszereken keresztül fejti ki. Támadja a folyamatok felügyeleti irányítását és adatgyűjtését (SCADA²), és nem csak kémkedik a célzott ipari rendszer után, hanem át is programozza azt. Az első olyan kártevő, amely programozható logikai vezérlők (PLC³) rootkitje,⁴ azaz rejtett, privilegizált módon fér hozzájuk, aláaknázva rajtuk a szabványos operációs rendszer vagy más alkalmazás működését. A Stuxnet kivételes képességei ezen túl egyetlen gyártó termékeire összpontosulnak: a Siemens cég - főleg vegyipar, energiatermelés, szállítás területén használatos - eszközeire (WinCC HMI, illetve STEP7).

Egy sor vírustechnológiai különlegességet is rejt magában a kártevő. Mivel ezt 2010 őszén a vezető informatikai biztonsági cégek elég részletesen kivesézték, csak összefoglalom:

Nagy mérete (0,5 MB) és több nyelven (C és C++) írt részletei szokatlanok.
3 egymás utáni rétegen keresztül juttatja célba végső támadó kódjait (Windows operációs rendszer, WinCC/Step7 ipari alkalmazás, Siemens PLC).

Windows réteg

Szinte minden Windows verziót (~ XP-SP2, -SP3; ~ Vista-SP1, -SP2; ~ Server-2003, -2008, -2008 SP2; ~ 7; ~2008 R2) megfertőz, viszonylag gyorsan és válogatás nélkül.
A jellemző egy helyett négy felfedezetlen, javítással nem rendelkező biztonsági rést5 használ ki.
USB-s tároló eszközökről települ, korai verziójában AutoRunnal, újban nélküle, ikonokat beolvasó fájlkezelők (például Windows Intéző, Total Commander) segítségével.
Tovább fertőz internettel kapcsolatban nem álló, megosztott hálózati erőforrásokon keresztül, fájljait elrejti.
Két hamisított digitális aláírást (a tajvani JMicron és Realtek tanúsítványai) vet be eszközmeghajtói megbízhatóságának igazolására.
Két Stuxnet vírus találkozásakor a frissebb él tovább.

WinCC/Step7 réteg ⁶

Alapértelmezett Siemens gyári felhasználót és jelszavakat alkalmaz.
Ha van internetkapcsolata, egy sor kódolt adatot elküld egy külső szerverre (eddig dán és maláj szervert találtak elfogott vírusokban), ahonnan vagy kódolt parancsot kap meglévő rutinja indítására, vagy letölt, installál és elindít egy frissítést.
Adatkábeles összekötés esetén beékelődik a Windows munkaállomáson futó WinCC és a PLC közti adatforgalomba és észrevétlenül támadó kódot installál a PLC-kre.

PLC réteg

A specializáció további lépcsőjeként a támadó kódok akkor fejtik ki hatásukat, ha két konkrét vezérlőt és azok felügyelete alatt bizonyos konkrét berendezéseket találnak.

A megtámadott vezérlők és a rájuk kapcsolódó ipari eszközök

A vírus a Siemens Simatic S7 PLC sorozatának (1. ábra) következő típusait használja [1]:

S7-300 (315) közepes, általános célú vezérlő, 256 kB memóriával,
S7-400 (417) csúcsmodell, akár 30 MB memóriával; redundáns és hibatűrő rendszerekben is alkalmazzák, egyebek közt erőművek turbinavédelmében is.

A vírus a PLC-ken bizonyos konkrét ipari eszközök, nevezetesen nagy sebességű motorok frekvenciaátalakítói után kutat, és csak akkor lép akcióba, ha a finn Vacon és iráni Fararo Paya készülékeire talál, valamint a felügyelt eszköz 807 és 1210 Hz között működik.

Ilyen frekvenciaátalakítók és motorok szinte kizárólag az iráni urándúsítókban használatosak. A továbbiak megértéséhez tekintsük át először általában a gázcentrifugákat, majd iráni alkalmazásukat.

A gázcentrifugák felépítése, működése

Ismert, hogy a bányászott természetes uránban a hasadó izotóp (²³⁵U) aránya mintegy 0,7%. Energetikai reaktorok üzemanyagához 3-5% körüli, a kutatóreaktorokéhoz nagyobb, újabban jellemzően 20% alatti hasadó képes hányadra van szükség. Atomfegyver készítéséhez ugyanakkor legalább 20%-ra, ideális esetben több mint 90%-ra kell dúsítani az 235U izotópot.

A dúsítás egyik lehetséges módszere gázcentrifuga alkalmazása [7-9]. A centrifuga pár méter magas, karcsú, álló hengeres ház, amelyben szinte súrlódásmentes környezetben, nagy sebességgel forog egy ugyancsak hengeres, belül üreges rotor (2. ábra). Az uránt gáz halmazállapotban, urán-hexafluorid (UF6) formában vezetik be a rotorba. A gáz a rotor falától gyors forgásba jön. A centrifugális erő a nehezebb uránizotópot (²³⁸U) kifelé hajtja, míg a könnyebb ²³⁵U középen, a tengely mellett dúsul fel. Kis terelő lemezekkel vagy a rotor alsó, külső melegítésével emellett még lassú függőleges áramlást is létrehozhatnak úgy, hogy a gáz belül felfelé, kívül lefelé áramlik. Így a rotor aljára lenyúló csöveken át a szélekről kiszívott gázban valamivel kisebb, míg felső csöveken középről kiszívott gázban pedig valamivel nagyobb az ²³⁵U aránya, mint a beadott összetételben [4, 7].

A fordulatszám és sebesség érzékeltetéséhez néhány szám. Egy átlagos utcai autó motorjának alapjárati fordulatszáma 1000 fordulat/perc alatti, üzemben 2000-4000 körüli (persze egy F1 versenyautót ennek akár hatszorosára, 18000-re is felpörgetnek). Az erőművi turbinák fordulatszáma Európában zömmel 3000 fordulat/perc, ami pontosan 50 Hz frekvenciát jelent. Ennél a korai gázcentrifugák is húsz-huszonötször gyorsabbak, 800-1200 Hz a frekvenciájuk. A rotor falának kerületi sebessége legalább 300 m/s nagyságrendjébe esik (hangsebesség).

A kis súrlódás a ház vákuumozásával és a rotor mágneses csapágyazásával érhető el, forgás közben érintkezés a tengelycsap és a csapágyház között gyakorlatilag nincs. A rotor anyaga az egyszerűbb modelleknél alumínium, de idővel egyre inkább acélra, sőt szénszálas kompozitokra állnak át. Annál hatékonyabb az izotópszeparáció, minél gyorsabban forog és minél hosszabb a rotor. A sebességnek a rotor szilárdsága, a hossznak a vibrációk különféle felharmonikusainak növekedése szab határt. A forgás közben a sajátfrekvenciák körül rezonanciajelenségek léphetnek fel. Ezeken a kritikus sebességeken a gyorsuló vagy lassuló rotort hamar át kell juttatni, illetve a csapágyak lengéscsillapításának beállításával a rendszert el kell hangolni. Eleinte a kritikus fölötti sebességre tervezett, úgynevezett szuperkritikus modelleket fejlesztettek, viszont az újabbaknak úgy optimalizálták anyagát, hosszát és csapágyait, hogy még nagyon nagy sebességen is szubkritikusak lehetnek [7-9].

Az iráni urándúsítás, a centrifugák eredete

Az irániak által használt centrifugák sajátos terjedési és fejlődési láncon keresztül kerültek az országba.

1945-1956 során német hadifogolyként 60 fős csapata élén az osztrák Gernot Zippe tökéletesítette a szovjet gázcentrifugákat, az egyik kifinomult típus máig az ő nevét viseli. Miután hazakerült a hadifogságból, meg- lepődve realizálta: műszaki színvonaluk a nyugati világét meghaladta. Emlékezetből felidézte, majd szabadalmaztatta a megoldásokat. Amerikai csábításra egy ideig Virginiában dolgozott, de rövidesen visszatért Európába, és további fejlesztéseket végzett, új projektekben vett részt. Terveit az európai energetikai reaktorok nukleáris üzemanyagának gyártásában, az Urenco csoport hollandiai telepén is alkalmazták.

A hetvenes években az Urencónak bedolgozó egyik amszterdami K+F intézetben nagy szilárdságú anyagokat tanulmányozott a pakisztáni Abdul Qadeer Khanmérnök és anyagtudós. Úgy került közel a centrifugákhoz, hogy intézete ötvözeteit azok rotorjaiban is használták és a sok nyelvet jól beszélő Khant bevonták centrifugatervek fordításába. Khan a tudással hazatérve a pakisztáni atomfegyverprogram kulcsfigurája lett. Az irányításával a nyolcvanas évek elején kifejlesztett Pak-1 vagy P-1 jelű centrifugák nem csak a pakisztáni uránbombákhoz vezettek el, hanem feketepiaci hálózatán a kilencvenes évek közepén egyebek közt Iránba és Líbiába is eljutottak [4].

Natanz és Qom telepei, az újabb fejlesztések

Irán dúsító kapacitását Natanz közelében alakították ki. A natanzi telep legfontosabb elemeit igyekeztek légitámadásoktól minél jobban megvédeni. Az összesen mintegy 100 ezer m² területű üzemcsarnokokat eleve 8 m-rel a felszín alá rejtették, és 2,5 m vastag vasbetonfödémmel látták el. 2004-ben még tovább vastagították a betont, majd arra további 22 m magasan földtakarást hordtak. Egy kísérleti és egy teljes léptékű üzem is kiépült. Létezésüket 2003-ban ismerték el az irániak, ekkor töltöttek fel urán-hexafluoriddal egy 10, majd 164 centrifugát tartalmazó kaszkádot. 2009-ben már körülbelül 8000 centrifuga volt beépítve, és ebből már 5000 működött Natanzban. Ugyanebben az évben Irán nyilvánosságra hozta, hogy további félüzemi gázcentrifugás urándúsítót létesített Qom közelében (a hasonlóan védett utóbbi létesítményt az elemzők Fordow néven is említik).

A pakisztáni P-1 centrifuga iráni változatának a külvilág által adott neve IR-1, míg a további modernebb sorozatoké IR-2, IR-3 stb. Az IR-1 még alumínium rotoros hosszú szerkezet, szuperkritikus sebességű. Az IR-2 szénszálas rotorja már nagy szilárdságú és csak mintegy fél méteres, így 450 m/s szubkritikus kerületi sebességen üzemeltethető. A hasonlóan rövid, szintén kompozit rotoros IR-3 prototípus pedig még gyorsabb: kerületi sebessége ugyan 600 m/s, de még így is szubkritikusan forog [4, 8].

A natanzi IR-1 és IR-2 centrifugákról a legtöbb képi információt Mahmud Ahmedinezsád 2008. áprilisi látogatása (3. ábra) kapcsán hozták nyilvánosságra [10]. A több tucatnyi fotó ma is letölthető az elnöki honlapról, amatőr és profi analízisek aranybányájaként.

Az iráni atomfegyverkezést kutató civil tudósok, egyetemi és katonai szakértők valamint a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség felügyelői évek óta elemzik a békés célúnak mondott dúsító kapacitások hirtelen hadicélú átállításának lehetséges forgatókönyveit.⁷ Vizsgálják, hogy az ismert létesítmények, kaszkádok, centrifugatípusok mellett milyen gyors az átállás, és mennyi idő kell egy-két uránbomba anyagának elkészítéséhez. Az alap forgatókönyv a békés: természetes uránból alacsony dúsítású reaktor-üzemanyag előállítása. Továbbiak: a természetes uránból vagy a már felgyűlt alacsony dúsítású uránból magasan dúsított urán, mint bombaalapanyag. Azt is értékelik, hogy mennyire észrevehető a felügyelőknek, hírszerzésnek az átállás, és például a Natanzból Fordowba vagy esetleg más még ismeretlen létesítménybe való átszállítások [8, 9].

A centrifugák kaszkádjai, optimumok, anyaghozamok

Mivel a dúsítás mértéke egy centrifugában csekély, sokat (több százat) kell csövekkel egymás után kapcsolni, azaz kaszkádba rendezni. Az ²³⁵U aránya így centrifugáról centrifugára, fokozatosan növekszik a kívánt szintre. A kapcsolat továbbá nem csak előre menő (amikor a kissé dúsított gázt a következő fokozat centrifugájába vezetik), hanem visszamenő is (a szegényített gáz visszakerül az előző fokozat centrifugájába). A kaszkád tehát egy sok oda/visszacsatolással rendelkező hálózat. Még jobban bonyolítja e hálózatot, hogy nem csak sorosan, egyesével fűzik fel a centrifugákat, hanem az egymás utáni fokozatok több párhuzamosan kötött centrifugából is állhatnak. A soros kapcsolás a dúsítás mértékét (minőség) növeli, míg a párhuzamos a kapott anyagot (mennyiség). A fokozatokon belüli centrifugaszámok alkalmas kiválasztásával javítható a kihozatal. Más az optimális kapcsolás alacsonyabb és magasabb dúsítások esetén.

Még Pakisztánban, de később Iránban is a centrifugákat 164 elemű, 15 fokozatú kaszkádokba rendezték, amit egy iráni vezető tv-nyilatkozata is megerősített. Analitikus számításokkal kimutatható, hogy ebben az esetben ideális dúsítási teljesítmény akkor érhető el, ha a 4. ábra szerinti elrendezést követik (rendre 6, 12, 17, 21, 24, 20, 16, 13, 10, 8, 6, 5, 3, 2, 1 centrifuga tartozik egy fokozatba). A legtöbb centrifuga az ötödik fokozatban található, itt történik a kiinduló gáz bevezetése a kaszkádba [2, 8].

A 315-ös támadó kód

Jelentősen egyszerűsített leírás: lényegében öt szakaszt váltogat ciklikusan, ebből leghosszabb a kiváró (13-90 nap), a többi órás nagyságrendű. A rongáló szakasz során - miközben a kezelőknek a korábban felvett normál üzemi paramétereket mutatja - felpörgeti 1410 Hz-re, majd lelassítja 2 Hz-re a centrifugát (majdnem törésig viszi a rotort, átlépteti a kritikus fordulatszámon, illetve hagyja az addig szeparált UF6 újbóli összekeveredését), ezután visszaáll a névleges frekvenciára [1]. A cél a centrifuga fokozatos, észrevétlen tönkretétele és a dúsítási folyamat megzavarása.

Mit fenyegethet még a Stuxnet a centrifugákon kívül?

E fontos kérdésben a mértékadó álláspontok az elmúlt év végére eléggé módosultak. Ragadjunk ki a továbbiakban Langner blogjából [2] néhány részletet:

2010-11-13

Míg a 315-ös támadó kódról már eléggé kiderült feladata, a 417-es támadó kód kapcsán ezt egyelőre csak találgatni lehet. Két lehetséges irány:

A centrifugakaszkád magasabb szintű vezérlésének megzavarása. A 315-ös PLC-k ugyanis egyedül nem képesek a centrifugák irányítására, és biztosan nem ellenőrzik az egész kaszkádot. Alighanem csak a rotorok egyedi, modulszintű vezérlésére képesek. Kell tehát lennie kiegészítő vezérlőnek, amely a szivattyúkat, szelepeket stb. vigyázza. Ez lehet a 417.
Az iráni nukleáris eszközpark másik fontos eszközéhez kapcsolódó kártétel.

Langner akkor nagyobb esélyt adott a második iránynak. A kézenfekvő objektumot pedig a Bushehri Atommerőműben, annak nagy turbinájában (lásd alább az apró betűs részt) vélte megtalálni, kezdettől elhárítva a reaktor és primerköri rendszerek támadására irányuló találgatásokat. Nyomozása szerint a turbina a vezérlőkön keresztül elvileg többféle módon megrongálható. Túlpörgethető teljes gőzáram mellett a generátor terhelésének hirtelen ledobásával, vagy rezgésbe vihető a kritikus fordulatszám-tartományban. Ha a turbinának a szabályozásán kívül netán a védelme is be van integrálva a 417-es PLC-be, akkor ez szinte biztosan megtehető. Még akkor is, ha a rendszer - esetleg - több azonos redundáns elemből épül fel, hiszen mindet közös módon támadja a féreg.

A bushehri turbina, gyártója és irányítástechnikája

A K-1000-60/3000-3 típusú orosz turbinát az LMZ (Leningrádszkij Metallicseszkij Zavod) gyártotta. A nagy múltú szentpétervári energetikai gépgyár 2000-ben sorolt be hat további nehézipari céggel a Szilmas (Szilovije Masini) konglomerátumba, amelynek tulajdonosai közt a Siemens is 25%-kal szerepel.

A generátoron 1014 MW villamos teljesítményt leadó, 5,88 MPa (~60 bar) nyomású gőzt nyelő és percenként 3000 fordulatú turbina - ahogy az 5. ábrán is látható - egy kettős kiömlésű nagynyomású és három ugyancsak kettős kiömlésű kisnyomású házból áll. Mindez egy tengelyen, több mint 40 m hosszúságú kivitelben.⁸

Perzsa kísérőivel végigmászta a konténmentet a reaktorcsarnokkal, elsétált a turbina mellett, járt a blokkvezénylőben. Akkor, másfél éve úgy becsülte, kellhet még egy év az indításhoz ...

Vélelmezhető, hogy a Siemens által résztulajdonolt LMZ turbináit nem a konkurencia vezérlőivel látják el. Több olyan dokumentum fellelhető az interneten, amely szerint a Siemens által vagy tervei alapján gyártott Simatic S7-400 (417) egységeket oroszok atomerőműben is alkalmaznak (a Kalinyini Atomerőmű 3. blokkján létesült digitális mintarendszer több eleme elterjedt más atomerőművekben, így Bushehrben is).

2010-12-27

Langner felfigyelt rá, hogy a 417-es támadó kód egy 164×6-os tömböt kezel. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy alighanem a centrifugák védelmét ellátó rendszert bénítja le. A 417-es PLC tehát valószínűleg szelepeket és gázfúvókat vezérel. Ha például alapfunkcióként a rotor egyensúlyhiányát észlelve az urán-hexafluorid gázt gyorsan le kellene ürítenie, de ezt nem hagyja neki a támadó kód, a bennmaradó gáz a rotorok repedéséhez vezethet, ráadásul a centrifuga törése a drága gáz kiömlésével jár.

2010-12-29

417 adatszerkezete = kaszkád struktúra = kárjelentés beszédes című bejegyzés szerint (6. ábra) a támadó kód hatszor hív meg egy szubrutint, amelyen belül egy 164 elemű ciklus van. Mint láttuk, a natanzi IR-1 centrifugák 164 elemű kaszkádokba vannak rendezve. Hat kaszkád 984 centrifuga, közel 1000 gép. Éppen ennyi leállításáról és cseréjéről szóltak a hírek, a képbe beleillő időzítéssel [1]. Nyilván ugyanarra a 417-es fertőzött vezérlőre kapcsolódtak. A két támadó kód így a biztos találat érdekében két lövés, két irányból ugyanarra a célra. A turbina tehát alaptalanul keveredett gyanúba.

A 417-es támadó kód további kártétele

Az idei év elejére az is kiderült, hogy a 417-es támadó kód egy további rutinja átrendezi a kaszkádon belül a centrifugák kapcsolását. Szinte tükrözi az ideális elrendezést: a kaszkád elejére kevesebb, a végére több centrifugát tesz. A fokozaton belüli maximális szám ugyan 24 marad, de ez nem az 5. hanem a 10. fokozatban jelenik meg. Ezzel a kívülről nem látható művelettel - hiszen a kezelőnek a korábban, eredeti elrendezés során felvett normál üzemi adatokat mutatja - jelentősen lerontja a dúsítás hatásfokát [2].

Vélhető támadók, áttételesen igazolódott hatások

2011. január közepén a New York Times cikke független szakérőkre hivatkozva azt sugallta, hogy a vírus megrendelői az amerikai és izraeli titkosszolgálatok. Akarva vagy sem, a német Siemens is érintett lehet, mivel 2008-ban az Idaho National Laboratory szakembereivel együtt tanulmányozták a Siemens SCADA rendszerek sebezhetőségeit és ezek az adatok szivároghattak tovább a CIA, majd a Moszad kezébe. Vélelmezhető az is, hogy Izrael kapott a Khan által Líbiába exportált, majd Moamer Kadhafi atomfegyverről való lemondása után az USA-ba szállított P-1 centrifugákból és azokból a titkos izraeli atomtelepen, Dimonában egy működő mintarendszert épített ki a támadó kódok kipróbálásához, finomításához [11].

A hivatalos Irán máig legfeljebb kisebb zavarokat ismer el a dúsító műveiben, illetve annyit, hogy foglalkoznia kellett vírusfertőzéssel [12]. Az adatok ennél jóval többet mutatnak. A NAÜ vizsgálati anyagok szerint a Natanzban beépített centrifugák száma már 2009 novemberében majdnem 2000-rel esett vissza, és a 2009 augusztusát követő év folyamán csak a centrifugák fele, vagy még annyi sem volt feltöltve UF6-tal [1]. Ma már egyre inkább a vírus okozta problémákhoz kötikGholam Reza Aghazadeh, az iráni nukleáris csúcsszervezet vezetője 2009. júliusi - akkoriban nehezen érthető - leváltását is. Sokatmondó és ugyancsak súlyos kártételre utal az a 2010. november végi hír, hogy Natanzban az összes 54 kaszkádból 10-et már átkonfiguráltak 174 centrifugásra [13].

A Stuxnet mértékadó vélekedések szerint mintegy két évvel vetette vissza az iráni nukleáris programot, még akkor is, ha az iráni dúsítási kapacitás 2010-ben tovább növekedett. Mindezt zajos katonai csapás, bunkerrobbantó bombák, közvetlen áldozatok és súlyosabb politikai terhek nélkül érte el. Ráadásul az sem kizárt, hogy a féreg eddig fel nem fedezett, így szokványos támadás számára elérhetetlen további objektumokban is pusztított [2, 11].

Záró gondolatok

Ahogy láttuk, fokozatosan egyre több tény, adat bontakozik ki, vélekedés jelenik meg - néha váratlan fordulatokkal - a vírus kapcsán és rajzol ki egyre élesebb, összefüggő képet. A közeli jövőben sem kizártak új információk, meglepetések, de a lényeg már nemigen változik. Talán legjobb megint Langner 2010-es évet záró bejegyzését idézni [2]:

Minden kétséget kizáróan a Stuxnetet arra fejlesztették ki, hogy a centrifugák fizikai sérülését okozva késleltesse az iráni urándúsítási programot.
A támadást nem robbanásszerűen, hanem lassan, fokozatosan kivitelezték. Arra lehet számítani, hogy az ISIS jelentésben említett 984 centrifugán túl továbbiakat is megrongált a Stuxnet. Erre a 2011. február végére esedékes következő NAÜ ellenőrzés adhat egyértelmű választ.
A támadás teljes elemzése lehetséges anélkül is, hogy a natanzi vezérlőszekrények közelében lennénk. Csupán az IR-1 kaszkád szervezését és működtetését kell jól érteni, valamint a műszerezés néhány alapvető adatát kell ismerni.
Egy ilyen nagy horderejű támadás mögött feszülő hatalmas erőket elég könnyű érzékelni. A Stuxnet kártevő kifejlesztéséhez extrém mennyiségű hírszerzési adat kellett a dúsító mű elrendezéséről, teljesen meg kellett érteni az IR-1 működését (amihez feltehetően rendelkezésre állt egy üzemképes tesztelő rendszer is), valamint a Siemens érintett termékeiről rengeteg bennfentes tudásra volt szükség. Mindez igen kevés szervezetre szűkíti le a világon azt a kört, amely a feladat megoldására vállalkozhatott.
A Stuxnet interneten elérhető támadó kódja kiváló alap, elrugaszkodási pont a kiberháborús fegyverek új generációjának kifejlesztéséhez. Abból kell kiindulnunk, hogy olyan jelentős államok, mint Kína és Oroszország számítógépes hadviselési képességük bármilyen szándékkal történő létrehozásához már javában elemzik az utolsó bitekig bezáróan a kódot, koncepciókat és eszközöket hoznak létre jövőbeli hasonló támadásokhoz. De ezen fegyverek célpontjai nagy valószínűséggel már nem csak a Közel-Keletre fognak lokalizálódni.

Kiegészítésem az 5. ponthoz: a nukleáris létesítmények, mint a kritikus infrastruktúra elemei szinte biztosan a célkeresztben maradnak. Ez új feladatokat jelent számunkra is.

Irodalom⁹

Vezető víruscégek részletes és folyamatosan mélyülő elemzései
- N. Falliere, L. O. Murchu, E. Chien: W32.Stuxnet Dossier v1.3, Symantec,2010-11-12;http://www.symantec.com/content/en/ us/enterprise/media/security_response/whitepapers/w32_ stuxnet_dossier.pdf
- Matrosov, E. Rodionov, D. Harley, J. Malcho: Stuxnet Under the Microscope, Rev 1.31, 2010-12-16; http://www.eset.com/ resources/white-papers/Stuxnet_Under_the_Microscope.pdf
Ralph Langner hamburgi vírusbiztonsági szakértő blogja: http://www.langner.com/en/blog
A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem anyagai
- Berzsenyi D., Szentgáli G.: Stuxnet - a virtuális háború hajnala. 2010-10-07; http://www.biztonsagpolitika.hu/?id=16&aid=932
- Kovács L., Sipos M.: Stuxnet, és ami mögötte van. ZMNE, 2010- 11-24; http://robothadviseles.hu/pres/KovacsL_SiposM.pdf
Wikipedia szócikkek http://en.wikipedia.org/wiki/Stuxnet; http://ru.wikipedia.org/ wiki/Stuxnet; http://en.wikipedia.org/wiki/Nuclear_facilities_in_Iran,
http://en.wikipedia.org/wiki/Zippe-type_centrifuge,
http://en.wikipedia.org/wiki/Abdul_Qadeer_Khan
Vírus Híradó cikkek
- Újra magas fordulatszámon pörög a Stuxnet-ügy. 2010-11-16
- Angol hidegvérrel szemlélik a Stuxnetet. 2011-01-18
- Tevegel a Stuxnet. Bizottság tervezte az atom-kártevőt. 2011-01-21
  http://www.virushirado.hu/hirek_tart.php?id=1751, 1783, 1785
Orosz hacker szakfolyóirat cikkei
- http://www.xakep.ru/post/53950/default.asp, 54552, 54578
Institute for Science and International Security (ISIS)
- What is a Gas Centrifuge? 2003; http://www.exportcontrols.org/centrifuges.html
- D. Albright, A. Stricker: Stuxnet Worm Targets Automated Systems for Frequency Converters: Are Iranian Centrifuges the Target? Nuclear Iran News, 2010-11-17, jav. 12-20;
  http://www.isisnucleariran.org/news/detail/stuxnet-worm-targetsautomated-systems-for-frequency-converters-are-iranian/
- D. Albright, P. Brannan, C. Walrond: Did Stuxnet Take Out 1,000 Centrifuges at the Natanz Enrichment Plant? 2010-12-22
  http://isis-online.org/uploads/isis-reports/documents/stuxnet_FEP_22Dec2010.pdf
Wood H. G., Glaser A., Kemp S.: The gas centrifuge and nuclear weapons proliferation. Physics Today, 2008. szeptember; http://www.princeton.edu/~rskemp/Kemp%20-20Gas%20Centrifuge%20and%20Nonproliferation%20-%20SPLG.pdf
Műszaki, tudományos és biztonságpolitikai elemzések
- Oelrich I., Barzashka I.: Engineering Considerations for Gas Centrifuges, FAS, 2010;
  http://www.fas.org/programs/ssp/nukes/fuelcycle/centrifuges/engineering.html
- Barzashka I.: Using Enrichment Capacity to Estimate Iran's Breakout Potential, FAS, 2011-01-21;
  http://www.fas.org/pubs/_docs/IssueBrief_Jan2011_Iran.pdf
Nagy felbontású centrifuga fotók Ahmadinezsád elnök natanzi látogatásáról. 2008. április
http://www.president.ir/piri/media/main/28832.jpg ...28881.jpg
A New York Times cikke és magyar ismertetése
- W.J. Broad, J. Markoff, D. E. Sanger: Israeli Test on Worm Called Crucial in Iran Nuclear Delay. NYT, 2011-01-15;
  http://www.nytimes.com/2011/01/16/world/middleeast/16stuxnet.html
- Amerikai segítséggel fejleszthette Izrael az iráni atomerőművet támadó vírust. HVG, 2011-01-21;
  http://hvg.hu/Tudomany/20110121_stuxnet_iran_amerika_izrael
Iráni hírügynökségek cikkei
- AEOI Chief Unveils New Details on West's Cyber Attack on N Sites. Teheran, FarsNews, 2010-11-23;
  http://english.farsnews.com/newstext.php?nn=8909021485
- Envoys of IAEA members in Natanz to visit uranium enrichment site. Tehran, IRNA, 2011-01-16;
  http://www.irna.ir/ENNewsShow.aspx?NID=30190522
- Iran dismisses reports on Stuxnet effect on nuclear facilities;
  http://isna.ir/Isna/NewsView.aspx?ID=News-1697213&Lang=E
- http://isna.ir/Isna/PicView.aspx?Pic=Pic-1697213-1&Lang=ETehran, ISNA, 2011-01-17
AtomInfo.Ru cikkek
- http://atominfo.ru/news3/c0942.htm, c0945, d0249

______________________________

Az írást, amely megjelent a Nukleon internetes folyóirat márciusi számában a szerző és a főszerkesztő engedélyével közöljük.

A számítástechnikai rendszereket mélyen ismeri, képes lehet betörni, illetéktelenül használni.
Supervisory Control And Data Acquisition
Programmable Logic Controller
Root (minden jogosítvánnyal rendelkező) + Kit (feladatot megvalósító szoftverösszetevő), kártevőre utaló
Zero day bug vagy ~ vulnerability
Alapfeladatai: PLC konfigurálás (projekt felépítés, adatforrások, jelek felvétele, képek megrajzolása, objektumok, esemény- és hibanapló dinamizálása, trendek generálása) és projektfuttatás (indítás, on-line állapotba váltás, amikor látható a képeken a figyelt készülékek által küldött információk hatása) Windows munkaállomásról.
breakout scenario
A cikk szerzőjének személyes motívuma: 2009. októberben látogatást tett az üzembe helyezés kezdetén lévő bushehri atomerőműben.
Az összes fájlletöltés 2011-01-23-án történt

Azt hiszem Iránnak meg kellene hagyni a világot abban a hitben, hogy szét rombolták az urándusító programját , és közben a lézeres módszerre kellene átállni , ez olcsóbb és gyorsabb és hatékonyabb is.

Nukleáris fűtőanyag vagy atomfegyver?

A Szabadság felszabadító ajándéka: torszülött falludzsai gyermekek (18+)

2010, augusztus 3 - 16:01

Friss hírek

Írásunk egy német honlapon megjelent írás alapján készült, de annak nem pontos fordítása. Elolvasását gyengébb idegzetű olvasóinknak nem ajánljuk.

Az amerikai haderők 2004-ben iszonyatos mészárlást hajtottak végre az iraki Falludzsában. Ennek során több tízezren haltak meg. Ugyancsak több tízezren szenvedtek borzalmas sérüléseket. Az ostrom során az amerikaiak fehér foszfort, szóróbombát és szegényített urán lövedéket vetettek be, ami a város 60 %-át elpusztította. Az embertelen támadás óta a maradék lakosság egészségi állapota erősen megromlott.

A falludzsai fiatal nők félnek gyereket szülni, mert folyamatosan nő a súlyos rendellenességgel született gyerekek aránya. Ilyen rendellenességek a groteszk eldeformálódás, hiányzó fej, másoknál két fej, egyik szem a homlokon, pikkelyes bőr, hiányzó végtagok, félelmetes burjánzások, rákos daganatok.

2009 szeptemberében a falludzsai General Hospitalban 170 baba született. Ezek 24 %-a az első héten meghalt, a halott babák háromnegyede deformálódott volt.

A háború előtti összehasonlító adatok: 2002 augusztusában ugyanott 530 gyerek született, ezek közül hatan haltak meg az első héten, és csak egy volt torzszülött.

Világos az összefüggés a fegyverek okozta szennyezettség és a születési rendellenességek között. A halálos szenny megfertőz mindent, a tüdőbe, ivóvízbe jut, genetikai károsodást és tömeges megbetegedéseket okoz.

A falludzsai orvosok nemcsak a torzszülöttek számának növekedését regisztrálják 2003 óta, hanem az elvetélésekét is. De ami még riasztóbb: Az orvosok szerint még a túlélő csecsemők is számos esetben válnak később fogyatékossá.

Az egyik temető sírásója is megerősíti: a naponta eltemetett 4-5 kisded többsége torzszülött.

Az amerikaiak által használt fegyvereknek rettenetes a következményük. Irak olyan országgá vált, ahol nem tanácsos gyereket hozni a világra. A halál itt részletekben arat. Az amerikaiak és szövetségeseik megszegik a vonatkozó ENSZ-határozatokat, a Genfi Konvenciót, a Hágai Hadviselési Szabályzat előírásait, valamint a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának előírásait.

A genocídium bűnében vétkesek. De nem csak Falludzsában ilyen a helyzet. Bászra, Bagdad, Al Najaf: mind fertőzött vidékek.

Más országok, melyekben az USA és a NATO illegális támadó hadjárataikat folytatják, szintén elszenvedik a vegyi fegyverek és az uránmuníció pusztító hatását.

Feltesszük a kérdést: hol vannak a Zöldek és a baloldali környezetvédők (Greenpeace), akik minden fókabébi és jegesmaci miatt krokodilkönnyeket hullatnak és hiperaktívvá válnak? Hol van tiltakozásuk a háború és következményei ellen? Mi van aggodalmaikkal az ártatlan gyerekek miatt? Többet érnek számukra az állatok, mint az emberek? Vagy csak azért van ez így, mert az áldozatok „csak” arabok és muzulmánok?

Csak a radioaktív uránpor miatt tömegesen kellene a Zöldeknek és más bolygómegmentőnek a barikádra menniük. És ehelyett? Halotti csend. Semmit sem szólnak ezek a képmutatók! Pedig a radioaktív mocsok a széllel hozzánk is, Amerikába is eljut.

És hol vannak az egyházak? Hol képviselik hitüket és parancsaikat? Bizonyos körök évtizedek óta vádolják a katolikus egyházat (egyébként alaptalanul), hogy az nem emelte föl szavát elég határozottan a zsidók érdekében a II. Világháború alatt. Ezek a körök hol vannak most? Miért nem kérik számon az egyházaktól, hogy nem emelik fel szavukat a népirtás ellen?

De nem csak ők, hanem a felelősök a hadban álló országok kormányaiban, pártjaiban, a médiában, szervezetekben, egyesületekben, - akik tűrik saját országaik részvételét az igazságtalan háborúban, és inkább félrenéznek - mélyen szégyelljék magukat!

Ezt a borzalmas háborút semmivel nem lehet igazolni. Pont.
Ezeknek a gyáváknak, akik az amerikai kormány talpnyalói, egész nap a torzszülöttek képeit kellene mutogatni, hogy lelkiismeret-furdalásuk legyen, és végre valamit tegyenek.

De ezeknek nincs gerincük. Kussolnak a nagy testvér előtt és rendre küldik a kért katonai kontingenst, ha kell Irakba, ha kell, Afganisztánba.

Én azonban nem tudok belenyugodni ebbe. Valaminek történnie kell. Hallatnia kell végre hangját a világ közösségének. „Vétkesek közt cinkos, aki néma”, mondta nagy költőnk, Babits Mihály.

Javaslataim a legsürgősebb tennivalókat illetően:

1. Független bizottság vizsgálja ki az iraki torzszülötteket. A károsodott gyerekek számára nyújtsanak megfelelő orvosi kezelést, a szülőket (amennyire lehet), kárpótolják.

2. Meg kell próbálni megtisztítani a vegyileg és radioaktív anyaggal fertőzött területeket.

3. A súlyosan radioaktív szennyezett területekről ki kell telepíteni a lakosokat, számukra új lakóterületeket és munkahelyeket kell létesíteni

4. Az elkövetett háborús bűnök összes felelősét meg kell találni, bíróság elé kell állítani és a legsúlyosabban el kell őket ítélni.

5. Ezeknek a fertőzést okozó fegyvereknek az előállítását és felhasználását azonnali hatállyal meg kell tiltani.

6. Nemzetközi törvényeknek kell garantálnia, hogy azon országokat, amelyek ezeket a fegyvereket használják, szankciók büntessék, továbbá politikai és katonai vezetésük a Háborús bűnöket Vizsgáló Nemzetközi Bíróság előtt feleljen tetteiért.

Ezekkel zárja gondolatait az idézett blog. Ehhez csak azt tehetjük hozzá, hogy a magyar médiák igen szűkszavúan számolnak be a szegényített urán globális egészségkárosító hatásáról. Itt szeretnénk megjegyezni:

A „szegényített urán” megnevezés már önmagában félrevezető, hogy azt ne mondjuk, „jelentéktelen színben tünteti fel” a súlyos helyzetet.
A természetes urán ugyanis kétféle izotóp elegye: a 235U 0.7%-át, a 238U a 99.3%-át teszi ki. Mivel a ma leginkább elterjedt reaktorok főleg a 235-ös tömegszámú uránt használják üzemanyagnak, szükség van ennek az izotópnak a (részleges) elválasztására az üzemanyaggyártás során. A dúsítás során keletkező hulladék a szegényített urán. Ebben a 235U részaránya kisebb (0.2%-0.3%). Az elnevezés azért félrevezető, mert amennyivel kevesebb ebben az 235U, annyival több benne a szintén hasadó 238U.

Szegényített uránt tartalmazó lövedékeket az amerikaiak már a balkáni háború során is vetettek be a kilencvenes évek elején. Tudósok már akkor felfigyeltek a rákbetegségek arányának növekedésére úgy a támadást elszenvedő polgári lakosság, mint az azt végrehajtó katonák között.

Magyar nyelven az időközben elhunyt Tóth Judit, kanadai magyar szabadságharcos honlapja, a „Hazánkért” közölt 2005-ben egy írást a szegényített urán okozta világméretű veszélyekről. Az írás a honlapon még mindig elérhető.

Ez év januárjában pedig a Heti Válasz foglalkozott a témával, megítélésünk szerint meglehetősen finoman.

E sorok szerzője néhány éve eljuttatta egy, a témával kapcsolatos cikk fordítását egy FIDESZ-KDNP tagnak – aki ma parlamenti képviselő – avval a kéréssel, hogy továbbítsa azt az ellenzékben lévő FIDESZ katonai és külügyi illetékeseinek, és használja fel az ott leírtakat a magyar katonai szerepvállalásról (Irak, Afganisztán) folyó parlamenti vitában.

Hogy az illetékesekhez eljutottak-e az információk, nem tudjuk. Tény azonban, hogy a FIDESZ sem akkor, sem azóta nem veri nagydobra, hova küldjük fiainkat. Mint a régi szép szovjet időkben, avval a különbséggel, hogy akkor egy párt nyalta a megszállók (bocs, barátunk és szövetségesünk) talpát, most pedig váltógazdálkodásban kettő.

Az egészről pedig egy régi-régi pol-beat fesztivál slágerének refrénszövege jut eszembe: „Pilótának ne menj Vietnámba…” Se Irakba, se Afganisztánba, se Iránba – tehetjük hozzá.

Bálint József

barikad.hu

Gondoljatok erre is mikor egy országot leakartok igázni, van már elég rabszolga a világon méghozzá kamatrabszolga az a pár ország amelyik még nem hódolt be nektek , és ti nagyon akarjátok a természeti kincseit , lehet hogy az emberiség végnapjait tüzitek ki mikor háborút indítatok ellenük , mert újból fel állt a kétpólusos világrend, és ti már az utólsókat rugjátok, jön Kína és a fejlődő világ , ha szépszóval nem , hát háborúval , de el lesz itt mindenki pusztítva. A bankár kaszt nyűszíthet a harácsolt vagyonát siratva , de most ők is alulról szagolják majd az ibolyát. A nukleáris telet senki sem éli tul. Majd jön egy új faj a Tejut rendszerből és beindítja az életet megint, hogy fejlődhessenek addig míg újból kipusztítják magukat. Fejlődésük ellenőrzésére időnként beavatkoznak , és Istent játszva újra kódolják az élet ütemét. Ne hagyd hogy így legyen , az emberiség ennél bölcsebb pusztítsd el a háború párti bankárkasztot és az őket kiszolgáló vakoló hadat.

Amerikai hírszerzési fordulat Irán ügyében

NÁDOR ALEXANDRA, FELEDY BOTOND
2007. december 4., kedd

Az amerikai hírszerzés által összeállított és hétfőn nyilvánosságra hozott jelentés szerint Irán már 2003-ban leállt a nukleáris fegyverkezési programjával, amely azóta is felfüggesztés alatt áll. Ez a jelentés a hasonló szervek által kiadott korábbi dokumentumokkal szöges ellentétben áll, amelyek értelmében Teherán következetesen halad a nukleáris arzenál irányában - adta hírül a New York Times.

Az amerikai hírszerzés által összeállított és hétfőn nyilvánosságra hozott jelentés szerint Irán már 2003-ban leállt a nukleáris fegyverkezési programjával, amely azóta is felfüggesztés alatt áll. Ez a jelentés a hasonló szervek által kiadott korábbi dokumentumokkal szöges ellentétben áll, amelyek értelmében Teherán következetesen halad a nukleáris arzenál irányában - adta hírül a New York Times.

A hétfői következtetések a Bush-adminisztráció hátralévő hivatali idejét jelentősen befolyásolhatják. A Fehér Ház külpolitikájának egyik sarokköve ugyanis az iráni atomprogram leállítása volt, azonban kérdéses, hogy ezután fenntarthatják-e ugyanazt az ellenségképet Teheránnal szemben. A Nemzeti Hírszerzési Elemzés (National Intelligence Estimate, NIE) - amely mind a 16 nemzeti kémszervezetet összefogja - szerint Irán valószínűleg fenntartja a lehetőségét annak, hogy atomfegyvert építsen, azonban az ügynökségek "nem tudják, hogy [jelenleg] szándékozik-e nukleáris fegyvert fejleszteni".

Washington szeretett volna rettegni: saját hírszerzői máshogy látják.

A fordulat egy iraki-típusú forgatókönyvet látszik megelőzni. Emlékezetes, a Fehér Ház és tanácsadói 2001 után egyre kevésbé hallgaták és hallották meg az ellenvéleményt a hírszerzők részéről, míg végül elindult a kontraproduktív információgyűjtés, amelynek során csak a Bush-adminisztráció véleményének alátámasztására koncentráltak a független szakmai munka helyett. A háborút ellenző tábor most alighanem elégedett azzal, hogy a hírszerzők kiálltak a saját véleményük mellett az esetleges hivatali nyomással szemben.

Irán kitartott következetesen amellett az álláspontja mellett, amely szerint az urándúsítást kizárólag civil célokból folytatja. A korábbi amerikai becslésekkel megegyezően a hétfői dokumentum is úgy számol, hogy a dúsítás eredményeképpen - bármely célból is történjék, - a jövő évtized közepére elegendő mennyiségű alapanyag származhat fegyvergyártáshoz is.

A 2005-ben kiadott hasonló jelentés még aktív atomfegyver-programról szólt. A jelenlegi anyagban alaposan megerősített információként kezelik a tényt, mely szerint 2003-ban leállt az atomprogram katonai szárnya, és közepesen megerősített információként azt, hogy ez azóta sem indult újra. A fordulatot az adminisztráció úgy magyarázza, hogy a számos ügynökség csak most egyezett meg néhány alapvető információban, amelyek végül ezt a végeredményt hozták.

Akkor és most: különbségek az Irán nukleáris programjára vonatkozó 2005-ös és jelenlegi értékelése között

2005	2007
Magas a valószínűsége, hogy Irán elkötelezett a nukleáris fegyverek kifejlesztése mellett, vállalt kötelezettségei és a nemzetközi közösség nyomásának ellenére, de az ország nem megingathatatlan elhatározásában.	Teherán nagy valószínűséggel felfüggesztette az atomfegyver-programot 2003 őszén, és 2007 közepéig nincs annak folytatására utaló nyom. Mindez azonban nem jelenti az, hogy az állam felhagyott volna az atombomba tervével, s azt nem tudjuk, hogy jelenleg tervezi-e a projekt újraindítását. A program felfüggesztése valószínűleg a nemzetközi közösség nyomásának köszönhető, amit Irán korábbi rejtett és tisztázatlan tevékenysége miatt fokozott.
Nem valószínű, hogy Irán atomfegyvert tudna előállítani a következő évtized eleje-közepe előtt.	Irán a technikai és programozási nehézségek miatt körülbelül 2010 és 2015 között lenne csak képes az atombombához elég dúsított uránt termelni.
Az állam képes lehetne bombához elég hasadóanyagot előállítani az évtized végéig, ha a jelenleginél gyorsabb és eredményesebb fejlődést tudna felmutatni a programban.	Valószínű, hogy Irán 2009 vége előtt nem fog tudni megfelelő minőségű dúsított uránt előállítani.

Nem biztos a változás a diplomácia szintjén.

Még októberben is komoly hangot ütött meg Iránnal szemben Dick Cheney és George W. Bush. Az adminisztráció azonban nem kíván teljes fordulatot venni most sem.

Az Egyesült Államok azért elkötelezett korábbi politikája mellett, mivel a titkosszolgálatok jelentése is a nemzetközi közösség nyomásának (például az ENSZ BT két szankciócsomagjának) sikereként könyveli el az iráni projekt felfüggesztését. A jelentés szerint a 2003-as programleállítás elsősorban a nemzetközi erődemonstrációnak volt köszönhető. Ugyanakkor a NIE felmérése alapján nem indokolt az USA katonai beavatkozással való fenyegetőzése, sőt, felcsillan az esély a lágyabb diplomáciai megoldásokhoz való visszatérésre is.

Stephen Hadley nemzetbiztonsági tanácsadó szintén az amerikai stratégia helyessége mellett érvelt a NIE-vélemény alapján, és hangsúlyozta, hogy az értékelés tartalmaz ugyan néhány bíztató elemet, de az atomfegyver kifejlesztésének veszélye ettől függetlenül reális kockázat marad. A feltételezett 2003-as atomfegyverstop pedig azt bizonyítja számára, hogy volt mitől félni, de a jó stratégiai döntéseknek köszönhetően a fenyegetés csökkent. Kérdéses marad a közelmúltban körvonalazott harmadik ENSZ BT szankciócsomag sorsa.

A tanulmány azt a következtetést vonja le, hogy Irán költség-haszon elemzés alapján hozza döntéseit, és a nukleáris fegyver előállításának pozitívumai mellett figyelembe vette a nem-kooperációval járó katonai, gazdasági és politikai költségeket is. Az állam szemében azonban a kül- és biztonságpolitikai érdekek és a bomba kifejlesztése szorosan kapcsolódnak egymáshoz, és a tudományos-technikai eszközök birtokában elég nehéz lesz meggyőzni, ha úgy dönt, hogy újra felveszi a kesztyűt.

visz a víz sodor

2013. május 9., csütörtök