Kilátás
az űrben
“Magán űrverseny”
2013.
április 6-án kiszállították az első Antares rakétát a
wallops-szigeti starthelyre, hogy április 17-én a tervek szerint
elinduljon első útjára. Eközben folyik az első Cygnus űrhajó
összeszerelése is, hogy a következő rakétával feljusson a
Nemzetközi Űrállomásra. Az Orbital Sciences arra készül, amit a
SpaceX már kétszer is végrehajtott.
Nevezetesen,
hogy privát vállalkozásként teherűrhajót juttasson az ISS-hez,
a NASA-val kötött megállapodás alapján. Azért azt
kijelenthetjük, hogy jelentős különbségek is vannak a két cég
által kifejlesztett űrhajók között. A Cygnus inkább az európai
ATV űrhajókra hasonlít, azaz csak egyirányú áruszállításra
alkalmas, visszafelé hulladékszállítás üzemmódban jön, vagyis
elég a légkörben. A hordozórakétát viszont el akarják majd
adni más megrendelőknek is, amely 5-6 tonnát lesz képes alacsony
földkörüli pályára állítani. Meglátjuk, mennyire tudnak
versenyezni a jelenlegi beszállítókkal.
A
NASA az űrsiklók kivonását követően fordult a magánszektorhoz
a teherszállítás megoldása reményében az ISS-re. A SpaceX 2012
májusában végezte el azt a kísérleti repülését, amelyre az
Orbital Sciences most készül. A SpaceX azóta már kettő
teherszállítási missziót is végrehajtott a 12-ből amire a
NASA-val szerződött.
A
NASA 288 millió dollárt fizet az Orbital Sciences cégnek az
Antares és a Cygnus megtervezésére, kifejlesztésére és
tesztelésére. Amint a NASA megbizonyosodott arról, hogy a járművek
biztonságosak, az Orbital nyolc teherszállítási missziót kezdhet
meg az 1,9 milliárd dolláros szerződés értelmében.
Az
Orbital ütemterve több mint egy évvel lemaradt a SpaceX mögött,
mivel mintegy 18 hónappal előbb kezdte meg a közös munkát a
NASA-val. Az űrügynökség 2008 elején írta alá szerződését
az Orbitallel. Ez a megegyezése a SpaceX-szel 2006 augusztusában
született meg. Az űrügynökség ezen kívül a magánszektortól
várja az emberek szállítására alkalmas űrhajók kifejlesztését
is, a céldátum 2017. A SpaceX már gőzerővel dolgozik ezen a
projekten is.
Az
Orbital Sciences nem veszt részt az emberes programban, de abban
bízik, hogy Antares rakétáját tudományos és kereskedelmi
műholdak fellövéséhez alkalmazhatja. A cég már bizonyított
kisebb, szilárd hajtóanyagú rakétákkal, mint amilyen a Pegasus
és a Minotaur rakétacsalád, ám az Antares kifejlesztése az első
alkalom, hogy folyékony hajtóanyagú rakétát terveztek.
Magán űrverseny II.
Az
űrsiklók 2011-es rendszerből való kivonása után a NASA
magáncégekkel végzi a rakományok – és néhány éven belül az
űrhajósok – eljuttatását a Nemzetközi Űrállomásra (ISS).
Ezzel is csökkentve a függőségét Oroszországtól.
Az
első magán cég, amely sikeresen dokkolt a Nemzetközi Űrállomással
a kaliforniai SpaceX volt, a Dragon űrkapszulája 2012 októberben
sikeresen dokkolt az űrállomással. Növeli a Space X érdemeit,
hogy ezt a saját fejlesztésű Falcon 9 rakéta segítségével
valósította meg. A Virginia állambeli Dulles központban Orbital
Sciences által épített Antares az államban található
Wallops-sziget Közép- Atlanti Területi Űrkikötőjéből startolt
tegnap, magyar idő szerint 22 órakor. Alan Lindenmoyer, a NASA
Kereskedelmi Szállítási Szolgáltatások programjának vezetője
szerint a kilövés minden célkitűzést teljesített.
Így
kihívója támadt a Space X-nek. Az időjárás és a technika
problémák ugyan többször is a kilövés elhalasztására
késztette az Orbital Sciences-t, de április 21-én sikeres startot
hajtott végre az új kereskedelmi rakétájuk, az Antares.
A
rakéta a cég Cygnus teherűrhajóját fogja eljuttatni az ISS-re. A
most lezajlott tesztrepülésre a Cygnus egy makettjét csatolták a
rakétához, ami súlyra és méretre megegyezett a teherűrhajóval.
Az Antares ukrán építésű első fokozatának két folyékony
hajtóanyagú AJ26 hajtóműve közel 4 percen át gyorsította a
rakétát, majd lezajlott a rakomány borításának leválasztása,
valamint a második fokozat Castor 30A hajtóművének begyújtása.
Utóbbi 155 másodpercen át működött, pályára állítva a
rakétát. A tesztrepülés 10. percében a makett sikeresen levált
a rakétáról és pályára állt, ahonnan két hét múlva tér
vissza a Föld légkörébe, ahol elég. A makettet több olyan
műszerrel is felszerelték, melyek a kilövésről gyűjtöttek
adatokat, visszasugározandó azokat még a visszatérés előtt.
A
Cygnus alkalmanként körülbelül 2 tonna rakományt tud majd
szállítani az ISS-re. A Dragon 3 tonnás kapacitással rendelkezik,
és míg képes a visszatérésre is, a Cygnus-okat nem fognak
visszatérni a Fölre. Az űrjárművet a kirakodás után feltöltik
az ISS-en keletkezett hulladékkal, majd új rakományával együtt
elég a légkörben.
A
cég és a NASA közötti szerződés magába foglalja a
teszt-kilövést és egy teljes körű demonstrációt a valódi,
rakománnyal feltöltött Cygnus-szal, ami már júniusban szállíthat
az űrállomásra. Ha minden terv szerint halad, a cég összesen
nyolc teherküldetésre kap szerződést az elkövetkező három-négy
év során.
Mivel
az Antares régi, de nagyon hatékony orosz rakéta motorokat
használ, – az Orbital Sciences 20 motort vásárolt – addig a
SpaceX saját tervezésű és építésű motorokat és rakétát
használ. Sőt fejleszti is azokat, hiszen embereket is terveznek az
űrbe juttatni.
A
következő generációs SpaceX motorjai hatékonyabbak a
teljesítmény-tömeg arány nézve, mint a Antares a orosz motorjai.
Ezt a magán űrverseny fordulót úgy tűnik a SpaceX nyerte.
Mozgalmas év az űrben
Mozgalmas
év lesz 2013 az űrkutatás, és az űrhajózás tekintetében. A
NASA űrsikló flottáját kivonták a forgalomból, az űrállomásra
irányuló repülések nem álltak le, és az idén is folytatódnak,
e küldetések. A harmadik önálló űrhatalom Kína is újabb
emberi expedícióra készül, Dél-Korea, India, Kanada és az EU
robotszondákat küld a világűrbe, így az idén összesen 13
jelentős kísérletre, illetve felbocsájtásra kerül sor.
Több
a magán szektor szuborbitális próbarepüléseivel kapcsolatos
kísérlet is folytatódik ez évben. Ezek az emberi repülésre
alkalmas űrrepülőgépek kifejlesztésére irányulnak, amelyek
fizetős utasokat juttatnak fel egy rövid sétarepülésre, a
világűr peremére.
A
Virgin Galactic SpaceShipTwo elnevezésű kísérleti jármű már
több siklórepülést hajtott végre. Ezért az idén már a
rakétáit is tesztelik. Egy másik cég, az XCOR Aerospace is ebben
az esztendőben tervezi Lynx szuborbitális járművének
tesztelését. Mindkét cég 2014-ben indítaná első járatait már
utasokkal.
Dél-Korea
az idén harmadszor is kísérletet tesz a KSLV 1 hordozórakéta
űrbejuttatására. A korábbi 2009-es és 2010-es indítási
kísérletek kudarcai után, a harmadik próbálkozás remélhetőleg
szerencsét hoz az országnak, ami megpróbálja a rakétával
pályára állítani a Tudományos és Műszaki Műhold 2C-t (STSAT
2C).
2013-ban
India is csatlakozik az űrkutatásban érdekelt nemzetek mellé, a
Föld tengereit és óceánjait vizsgáló SARAL/AltiKa nevet viselő
műhold felbocsájtásával. Az indiai műhold rendeltetése lesz az
óceáni magasságmeghatározás, melynek köszönhetően a kutatók
számos alkalmazással gazdagodhatnak a környezeti- és az
oceanográfiai tudományokhoz. A francia közreműködéssel zajló
küldetés január 28-án indulhat útnak egy indiai PSLV (Polar
Satellite Launch Vehicle) hordozórakétával, ami egy NEOSSat-ot, a
földközeli aszteroidák keresését célzó, és egy kanadai
űrfelügyeleti műholdat, a Sapphire-t is magával visz. A
felbocsátást az indiai Satish Dawan Űrközpontból hajtják végre.
Februárban
megkezdődnek az első Cygnus repülések: Az Orbital Sciences
Corporation magán űrrepülési cég hasonlóan a SpaceX – hez,
szerződést kötött az ISS ellátására a NASA-val. A cég Cygnus
teherűrhajóját szállító Antares rakétája első
próbarepülésére februárban kerülhet sor az Orbital Sciences
Wallops- szigeti komplexumából. Ha az Antares tesztjei rendben
lezajlanak, az első Cygnus április 5-én indulhat az űrállomásra.
A Nemzetközi Űrállomás
„Sárkányjáratok”:
a SpaceX sem tétlenkedik ebben az évben sem. A tavalyi sikeres
repülések után tovább folytatódnak a Dragon kapszulák
űrállomásra irányuló küldetései. A március 1-re és
szeptember 30-ra kitűzött kilövések nem csupán az űrállomás
ellátását, de a SpaceX ember es küldetéseinek előkészítését
is szolgálják.
A
Nemzetközi Űrállomásra (ISS) az idén három, emberes repülést
terveznek, melyeket Bajkonurból indítanak március 28-án, május
28-án és szeptember 25-én. Minden küldetésbe három űrhajós
küldenek az ISS tagállamaiból, az Egyesült Államokból,
Oroszországból, Kanadából, Japánból és Európából az orosz
Szojuzok fedélzetén a Nemzetközi Űrállomásra, ahol 5-6 hónapot
töltenek el.
A Cassiope
Kanada
Cassiopeia: áprilisban indul a kanadai Cassiopeia (Cascade Smallsat
and Ionospheric Polar Explorer) űrszonda, méghozzá a SpaceX
Falcon, 9 rakétáján a kaliforniai Vandenberg Légitámaszpontról.
A
műhold tudományos műszereivel a napviharok és a Föld
ionszférájának kölcsönhatásait kutatja. Ebben a misszióban
letesztelnek egy új kommunikációs technikát is. A repülés nem
csak Kanada, de a SpaceX számára is nagy jelentőségű, mivel a
Falcon még soha nem indult a Vandenbergről, emellett először
alkalmazzák misszió során az új Merlin 1D hajtóműveket a Falcon
9-es típusú rakétánál.
Teherszállítmányok
az ISS-re: a SpaceX és az Orbital Sciences küldetéseinél már
foglalkoztam az űrállomásra irányuló teherszállítmányokkal. A
magáncégek mellett az űrügynökségek teherhajói is repülni
fognak 2013-ban. Az orosz Progressz február 12-én, április 24-én
és július 24-én, a japán HTV július 15-én, az ESA ATV-je pedig
április 18-án indulnak. Ezek a már rutinszerűen repülő
teherszállítók élelmet, hardvereket és tudományos kísérleteket
szállítanak az állomásra.
Áprilisban
állítják POLÁRIS pályára az ESA Swarm űrszondáját. A SZONDÁT
egy orosz Eurockot Rockot juttatja az űrbe. A műholdat három, a
Föld geomágneses mezőinek változásait tanulmányozó műszerrel
látták el, melyek betekintést nyújthatnak a Föld légköri és
időjárás változásaiba.
Long March 2F
Április
28-án vagy 29-én indítják a NASA Iris műholdját, ami Napot,
egész pontosan a csillagunk légkörében és helioszférájában
zajló folyamatokat tanulmányozza. Az Iris az Orbital Sciences
Pegasus XL rakétájával áll pályára. Ennek a rakétának, azaz
érdekessége, hogy légi indítású, vagyis egy repülőgéphez
csatlakoztatva emelkedik fel, és aztán onnan indítják az űrbéli
útjára.
Júniusban
Kína ötödik emberes űrrepülésére kerül sor. A Sencsu 10
űrhajóval három kínai űrhajós, köztük egy nő juthat el a
Föld körül keringő Tiangong 1 űrlaboratóriumba. A repüléssel
Kína újabb lépést tesz egy űrállomás létesítése, valamint a
Holdra szállás lehetősége felé. A Sencsu 10-et akárcsak a
tavalyi Sencsu 9-et egy Long March 2F rakéta állítja földkörüli
pályára.
Augusztusban
indul a NASA Ladee (Hold Légköri és Por Kísérlet) szondája is,
ami ahogy a nevéből is kitűnik a légkört és a felszínt borító,
az elektrosztatikus erők hatására gyakran lebegő por részecskéit
hivatott tanulmányozni. A fellövésre augusztus 12-én kerül sor
az Egyesült Államok Légierejének Minotaur 5 rakétájával.
2013
november végén, december elején egy újabb Mars küldetés
kezdődik. November 18. és december 7. között lesz egy kedvező
indítási ablak, amely lehetővé teszi, hogy a NASA Mars Maven
műholdja ” elinduljon a vörös bolygó felé, és a tervek
szerint 2014 szeptemberében éri el azt. A Maven a Mars légköri
gázainak kiáramlását tanulmányozza majd, feljuttatásáról a
jól ismert Atlas 5 rakéta gondoskodik.
Felfújható modullal bővül a Nemzetközi Űrállomás (ISS)
|
Whitelady 2013.
január 13., vasárnap 09:53
A
NASA 17,8 millió dollárt fizet a nevadai központú Bigelow
Aerospace-nek a cég által kifejlesztett Bigelow Bővíthető
Tevékenységi Modulért (BEAM), ami műszaki kísérleti céllal
kapcsolódik majd a keringő űrállomáshoz.
A
Bigelow Aerospace cég által kifejlesztett és szabadalmaztatott
bővíthető élőhelyektől, a NASA azt reméli, hogy jelentősen
megnöveli a hasznos helyet a Nemzetközi Űrállomáson, és ennek
költségei egy töredéke a szokásos költségek. Az utóbbi
időben, a cég az erőfeszítéseit az egyre nagyobb bővíthető
modulok fejlesztésére összpontosított, nevezetesen a Sundancer
és BA330 modulokra.
A
BEAM hasonlít a cég korábbi Genesis 1 és Genesis 2 moduljaihoz,
melyeket 2006-ban és 2007-ben már az űrben is kipróbáltak. A
két Genesis modul 4,4 méter hosszú és 2,5 méter széles, 11,5
köbméternyi normális légnyomást biztosító térfogattal. A
NASA vezetői szerint a BEAM a feljuttatáshoz szükséges
engedélyezést követően körülbelül két éven belül
foglalhatja el a helyét az űrállomáson. A földkörüli pályára
való juttatást az űrügynökség valamelyik alvállalkozója, a
SpaceX, vagy az Orbital Sciences Corporation végzi majd el.
Bigelow
szeretne több nagyméretű modult is feljuttatni a világűrbe,
azokat összekapcsolva egy magán űrállomást hozna létre, amit
különböző jól fizető partnerek vehetnének igénybe. A bérlők
feljuttatásáról is szeretnének gondoskodni, éppen ezért két
megállapodást is kötöttek, a SpaceX Dragon űrkapszulájára,
valamint a Boeing CST-100 jelű kapszulájának használatára is.
Bigelow
egy holdbázis kiépítésében is gondolkozik felfújható
moduljainak alkalmazásával. Erre a célra a BA-330 modul lenne
alkalmas, ami 330 köbméter hasznos belső térfogattal
rendelkezik.
Bigelow Hold Habitat - RCSP Rocket Science USSRC 16
A
tervezet szerint több BA-330 modult a hajtómű tartályokkal és
energiaellátó egységekkel még az űrben összecsatolnák, majd
az így létrejött komplexummal landolnának a Hold felszínén. A
modulokra rakódó holdpor védelmet nyújt a sugárzással, a
szélsőséges hőmérsékletekkel és a mikrometeoritokkal szemben
is.
A Dragon útra kész
A
Dragon magánűrhajó első „kereskedelmi” startja október 7-én
lesz. A NASA hivatalos honlapja szerint helyi idő szerint 20.34-kor
indítják útnak a floridai Canaveral-ról.
A
Dragon űrhajó és a Falcon 9 hordozórakéta készen áll a
felbocsájtásra, a Nemzetközi Űrállomás pedig a dokkolásra.
Rossz idő esetén október 8-án kerül sor a startra.
Az
amerikai Space – X cég által kifejlesztett Dragon ez év
májusában sikeres próbautat hajtott végre az űrbe.
Összekapcsolódott a Nemzetközi Űrállomással (ISS), ami eddig
csak „állami” űrhajóknak volt a privilégiuma.
A
Dragon űrhajó utánpótlást szállít a Nemzetközi Űrállomásra.
A rakomány 464 kilogramm lesz. A Dragon 334 kilogramm tudományos
rakományt szállít majd vissza a Földre.
A
Space Exploration Technologies, azaz a SpaceX magáncég űrhajója a
Dragon rendszer kifejlesztésével gyakorlatilag történelmet írt
az űrkutatás 55 éves történetében. A SpaceX rendszerének nagy
előnye, hogy mind az űrhajó, mind a hordozórakéta újra
felhasználható lesz. A Space X szakemberei, és kutatói dolgoznak
a saját hajtóműves leszállás problémáin. Ugyanis az
elképzelések szerint a teljesen kifejlesztett rendszer a
szárazföldre érkezne és a maga erejéből hajtana végre
függőleges leszállást a Földre.
A
SpaceX amennyiben sikerrel kifejleszti a minden elemében újra
felhasználható űrrendszert akkor a költségek jelentősen
csökkennek. Ugyanis nemcsak maga az űrkabin, hanem a hordozórakéta,
illetve annak minden fokozata is visszatér a földre, nem ég el a
légkörben, nem zuhan az óceánba, hanem újra felhasználható a
következő űrrepüléseken. A SpaceX mérnökei tervei szerint a
függőlegesen startoló hordozórakéta ugyancsak függőlegesen tér
vissza. A merész és grandiózus tervek szerint a starthelyre, az
ereszkedés végén saját rakétájával fékezve, majd simán
leszállva a közben kinyíló támasztótalpakra.
Ennek
a valóban „forradalmian” új, és egyelőre csak scifi filmekben
látott űrhajónak az első kísérlete már meg is történt.
SpaceX Grasshopper (Szöcske) nevű szerkezete egy kísérlet
keretében felemelkedett a földről, majd néhány másodperc múlva
a starthelyre tért vissza.
SpaceX a Quest For rakétatechnika Szent Grál - SPACE.com exkluzív videó
A
kísérlet során a Grasshopper majd két magasra emelkedett. A jövő
év első felében sor kerül komolyabb magasságú kísérletre is.
A kutatók szerint itt az elérendő szint száz láb, azaz harminc
méter lesz. Ezek után következhet az űr. A májusi kísérlet
során még a Holdat megjárt Apolló rendszerhez hasonlóan
ejtőernyők felhasználásával az óceán vizére történt a
landolás. A SpaceX az első emberes Dragon-repülést 2015-re
tervezi.
Közben
a SpaceX megkezdte a Falcon Heavy rakéta kifejlesztését. Ez egy
„óriás” rakétarendszer, amely kétszer akkora tolóerővel,
mint a jelenlegi, juttathat 53 tonnányi hasznos terhet alacsony
földkörüli pályára. Ez a kétszerese a múlt évben kivont
űrrepülőgépek hasznos kapacitásának. A Falcon Heavy bázisa a
Falcon-9-es hordozórakéta. Amely a Dragon űrhajót a világűrbe
vitte fel. Azonban a rakétához első fokozatként két másik, a
Falcon-9-essel egyenlő tolóerejű eszközt csatlakoztatnak. Ezzel a
rakéta teljesítménye a jelenleg legerősebb Delta-4 rakétához
képest is kétszeres lesz. Ilyen nagy hasznos teher pályára
juttatására csak az a Saturn-V-ös volt képes, amely a
Hold-expedíciók során voltak használatosak.
SpaceX bejelentette Falcon Heavy rakéta [5 április 2011]
A
Falcon Heavy magassága 69,2 méter, a súlya 1,4 millió kilogramm,
a felbocsátás költsége ezzel az eszközzel 100 millió dollár
körüli lesz, ami a mostani Falcon-9-es misszióknak a kétszerese.
A SpaceX vezetői azt remélik, hogy az első Falcon Heavy indításra
már 2013-ban sor kerülhet a kaliforniai Vandenberg bázisáról.
SpaceX
erre a rakétára már megrendelést is kapott, az Intelsat műholdas
kommunikációs cégtől egy új műhold pályára állítására. Az
Intelsat – SpaceX megállapodás szerint a rakéta a műholdat
geostacionárius pályára juttatja majd. 36 ezer kilométerrel az
egyenlítő fölé. Amint láthatjuk a SpaceX űrtervei grandiózusak.
Sok sikert Dragon! Sok sikert SpaceX!
A Dragon az első magán űrhajó
A
NASA bejelentette, hogy tervei szerint februárban érkezik az
űrállomásra a SpaceX cég Dragon nevű űrhajója. Ez az első
magánpénzből kifejlesztett űreszköz. A tervek szerint a Dragon
két hetet lesz dokkolva az űrlaboratóriumhoz. Feladata végeztével
a magán-teherűrhajót ugyancsak a robotkar segítségével engedik
szabadon, hogy utána visszatérjen a Földre. A landolást
Kalifornia partjaitól nem messze a Csendes-óceánra tervezik.
A
kapszula februárban teherszállítóként dokkol az ISS-hez. A NASA
repülési igazgatója, William Gerstenmaier hozzátette: a fellövés
előtt még sok fontos feladatot kell elvégezni.
Természetesen
a biztonság a legelső szempont, ami szerint kijelölik az indítás
pontos dátumát. Ezt az időpontot 2012. február 07-re tervezik.
A
Dragon még csak egyszer repült, kétszer megkerülte a földet és
szerencsésen leszállt a Csendes-óceánra. Eredetileg még egy
kísérleti repülést terveztek. Az amerikai szakemberek a program
felgyorsítása mellett döntöttek, nyilván azért, hogy az
űrállomás ellátása ne függjön egyedül az orosz űrhajóktól.
Az oroszokra most úgyis rájár a rúd, mivel augusztusban
megsemmisült egy Progressz teherűrhajó. Ezért az űrállomás
hónapokra utánpótlás nélkül maradt.
A
Dragon nagyon fontos előnye, hogy ellentétben az összes eddigi
űrhajóval, úgy érkezik vissza a légkörbe, hogy a landolás
után, nem nagy léptékű javítással újra indítható. Lényegesen
csökkentve ezzel a felbocsátások költségeit. A hordozórakéta,
a Falcon 9 pedig azért különleges megoldás, mert az eddigiekkel
szemben egyszerű kerozinnal működik a hajtóműve.
A
SpaceX 1,6 milliárd dollárért 12 teherszállítást vállal. Ez
startonként 133 millió dollár. Összehasonlításul egy űrsikló
felbocsájtása több mint egymilliárd dollárba került. Az is
igaz, hogy az űrsikló raktere majd négyszerese a Dragonénak.
A
SpaceX olcsóbb megoldásokat kínál, ráadásul lekörözte a nagy
vetélytársakat, a Lockheedet és a Boeinget, amelyek szintén
fejlesztik a maguk rakéta-űrhajó szerkezeteiket. Az
óriásvállalatokhoz képest ráadásul a SpaceX mindössze 1500
alkalmazottal dolgozik, és a cég vezetője, Elon Musk szerint a
működése modellje lesz majd az állami űrhivatal és a
magánszektor új típusú kapcsolatának. Az USA az
űrsikló-flottájának kivonása után a magánszektorhoz fordult
segítségért, és komoly összegekkel támogatta a fejlesztéseket.
Ha
a Dragon biztonságosnak és megfelelőnek bizonyul teherűrhajóként,
akkor a későbbiekben emberek szállítása is a feladata lesz.
Feltételezhető, hogy a gyors sikerre azért is nagy szüksége van
mind a NASA-nak, mind a SpaceX-nek, hogy meggyőzze a kétkedő
képviselőket és szenátorokat arról, valóban inkább lenne
érdemes az amerikai magáncégek állami támogatása, mint még sok
éven keresztül fizetni minden fellövésért az oroszoknak.
Sikeresen startolt a Dragon
Ma
reggel, magyar idő szerint 9.44-kor sikeresen elstartolt a Dragon
űrhajó. A start után 3 perc 15 másodpercnél leállt az első
fokozat. Május 19-én e fokozatban lépett fel hiba, amiért a start
meg lett szakítva.
Ezek
után rendben működésbe lépett a második fokozat, majd a
felbocsájtást követő negyedik percben levált az űrhajó feletti
orrkúp. A start után 10 perccel érte el a Dragon a tervezett
pályát, 346 kilométerrel Földünk felszíne felett. Ekkor vált
le a hordozórakéta utolsó fokozatáról, majd kinyitotta
napelemtábláját, és megkezdte a tesztek sorát, amelyek után a
negyedik napon kapcsolódik majd az űrállomáshoz.
A
Dragon felbocsájtásának az időzítésével már viszonylag közeli
pályán van a Nemzetközi Űrállomáshoz viszonyítva. A saját
kisebb hajtóműveivel kormányozza magát először két és fél
kilométer távolságra az űrállomástól. Ekkor kell felvenni a
közvetlen rádiókapcsolatot a Dragon és az ISS rendszerei között.
Amennyiben a rendszerek ellenőrzése során nem észlelnek
problémát, akkor folyhat tovább a megközelítés, 1400, majd 250
méterre. Így tesztelik a közelítés utolsó fázisának
biztonságos végrehajtásához szükséges navigációs
berendezéseket.
További
fontos pontok az összekapcsolódási manőver során a 200 méter,
30 méter, 10 méter. Ezek olyan távolságok, amelyeknél újabb és
újabb ellenőrzések történnek, nehogy a Dragon „elszabaduljon”,
vagy kárt okozzon az űrállomásban. A teszteket Houston ellenőrzi
és ad ki újra és újra zöld jelzést a folytatásra, ha mindent
rendben talál az irányító központ. Az utolsó szakaszokon már
az űrállomás űrhajósai vezérlik a megközelítést, a 10 méter
az úgynevezett „elkapási pont”, ahol az ISS hosszú
robotkarjára kapcsolódik a Dragon, és a robotkar segítségével
illesztik az űrhajót a dokkoló egységre. Ezek után ellenőrzik
az összekapcsolódás hermetikusságát, majd következő nap
átpakolják a 460 kilónyi rakomány az űrállomásra.
Ezek
után több felszerelést is az űrállomásról a Dragonba pakolnak
át, amely azokat a Földre szállítja vissza. A Dragon miután
leválik az űrállomástól, fékező manővert hajt végre, és
ejtőernyő segítségével ereszkedik le a tengerre Kalifornia
partjai közelében. Visszatéréskor a Dragon 3 tonnás kabinja
három hatalmas ejtőernyővel fékezve képes leszállni, igen
pontosan, a tervezők elképzelései szerint mindössze 2
kilométernyire a céltól. Ha ez a kísérleti repülés sikeresen
lezajlik, akkor ebben az évben még egy, 2013-ban két, immár
menetrend szerinti teherszállítás következik a magánűrhajóval.
Ezek után következhetnek az emberes űrrepülések. A Dragon
összesen hét űrhajós szállítására lesz képes, egy 6 tonna
össztömegű, henger alakú, napelemes műszaki egységből és egy
űrkabinból álló moduljával, amelyet ISS-dokkolóval szereltek
fel. Ez az egység rövidesen élesben is vizsgázik.
Sikeresen visszatért a Dragon
Ma
délelőtt a Dragont Don Pettit űrhajós a kanadai robotkarral
leválasztotta a Nemzetközi űrállomásról. Ezek után az űrhajó
a saját hajtóművei többszöri begyújtásával eltávolodott az
űrállomásról az Indiai óceán fölött.
Ezzel
a Dragon megtette az első lépeseket a Földre való visszatéréshez,
ami az első Dragon misszió sikeres küldetését jelenti.
A
visszatérés minden Földre visszatérő űrhajó számára a
legkritikusabb szakaszok egyike. Így van ez a Dragon missziók
esetében is, hiszen a Föld légkörébe lépve a hővédőpajzzsal
ellátott kabin 3000 Celsius-fokig hevül fel. Aztán az űrhajóról
leválik a nem hermetikus teherszállító rész. A Dragon űrhajó
minden más elődjével ellentétben többször felhasználható.
Természetesen ehhez az is szükségeltetik, hogy tökéletesen
működjön a hővédelem, és a belépés a légkörbe és az
ejtőernyőkkel való leereszkedés a Csendes-óceánra, műszaki
gondok nélkül történjen.
Szerencsése
minden rendszer tökéletesen működött és így közép-európai
idő szerint 17.42-kor sikeresen vizet ért a Dragon, a
Csendes-óceánban.
A
sikeres leszállás után néhány perccel a landolási helyet is
megerősítette a NASA. Ez az északi szélesség 27º, a
nyugati hosszúság 120º pozíciónál történt.
Rakodás
a Dragonból
Sikeresen
befejeződött az első olyan küldetés, amelynek során egy
magáncég által fejlesztett űrhajó csatlakozott a Nemzetközi
Űrállomáshoz, és felszerelési tárgyakat szállított az ISS-en
dolgozó űrhajósoknak.
„Hétperces horror a Marsnál”
Igen
érdekes videót lehet találni a NASA honlapján az amerikai mars
járó, a Curiosity hat hét múlva esedékes landolásáról a vörös
bolygó felszínére. A Curiosity – Mars Science Laboratory –
2011. november 26-án kezdte hosszú utazását a Marshoz. Tervek
szerint augusztus 6-án landol a mars járó a vörös
bolygón.
A
2,5 milliárd dolláros költségvetésű program egy marsi éven,
majd két földi éven át tart. A Mars tudományos laboratórium
feladata a marsi élet keresése, a bolygó légkörének és
geológiájának tanulmányozása, valamint az emberes mars-repülések
előkészítése. Az egytonnás Curiosity kétszer olyan hosszú és
legalább ötször olyan nehéz, mint a korábbi mars-járművek. A
tervek szerint a Curiosity a marsi egyenlítő környékén lévő,
155 kilométer átmérőjű Gale-kráterben landol.
Leszállóhelyeként
a kráter közepén magasodó öt kilométeres, rétegzett szerkezetű
hegy környékét választották ki, ahol a vizes eredetet
feltételező agyagásványok és szulfátok fordulnak elő. A
marsjáró fedélzetén tíz műszer működik majd, közülük kettő
a robotkarok által begyűjtött kőzetminták elemzését végzi. A
Curiosity feladata kideríteni, hogy létezhettek-e valamikor a vörös
bolygón olyan feltételek, amelyek lehetővé tették a mikrobiális
életformák kialakulását.
“Nem
lesz könnyű a leszállás, szó szerint hét percünk van arra,
hogy a légkör legfelsőbb rétegeiből a Mars felszínére érjünk,
és a kezdeti óránkénti 21 ezer kilométeres sebességet nullára
csökkentsük. A komputernek mindent önállóan kell végrehajtani,
a legkisebb hiba is a projekt végét jelentheti” – hangsúlyozta
Tom Rivellini, a NASA bolygókutató részlege, a Jet Propulsion
Laboratory (JPL) mérnöke.
A
számítások szerint a nagy sebesség és tömeg miatt a 4,5 méter
átmérőjű hőpajzs 1600 Celsius fokra hevül. A hőpajzsos fékezés
után a marsjáró óránként 1600 kilométerre lassul le, ekkor
nyílik ki az ejtőernyő, amely 29 500 kilogrammot “bír el”.“A
nagy ejtőernyő óránként 320 kilométerre lassítja le a mars
járót, ez még mindig túl nagy sebesség a landoláshoz, így nem
maradt más választásunk, mint fékezőrakéták alkalmazása” –
ismertette Tom Rivellini.
A
Curiosityt egy “égi daru”, fékezőrakétákkal ellátott
platform, a Skycrane ereszti a talajra. A művelet alatt 6,4 méteres
kábeleken lóg, amelyek kioldódnak, amikor marsjáró elérte a
felszínt. Ez után a rakétákkal hajtott platform távolabb repül,
hogy ne csapódjon a marsjáróba. A művelet több szempontból is
kockázatos – a fékezőrakéták hatalmas porfelhőt verhetnek
fel, ami károsíthatja a Curiosity érzékeny műszereit és
berendezéseit. Másrészt, ha a leszállás túl keményre sikerül,
megsérülhet a marsjáró futóműve.
Holnap száll le a Curiosity a Marsra
A
Curiosity marsjáró a NASA leghangosabb sikere lehet, vagy a
legnagyobb kudarca is. A NASA szakértői bizakodóak a Curiosity
(Kíváncsiság), hivatalos nevén Mars Science Laboratory (Marsi
Tudományos Laboratórium) sikerét illetően. A marsjáró hosszú
utazás után, a tervek szerint hétfőn, közép-európai idő
szerint 7 óra 31 perckor száll le a vörös bolygón.
“Megtettünk
mindent, amit tehettünk. Leteszteltünk mindent, amit csak lehetett,
és mindent a legjobb tudásunk szerint építettünk meg” –
fogalmazott Doug McCuistion. John Grunsfeld, a NASA tudományos
programjának helyettes vezetője arra mutatott rá, hogy a Curiosity
az amerikai űrügynökség eddigi legbonyolultabb robotküldetése.
A csaknem egytonnás marsjáró landolásához speciális égi darut,
fékezőrakétákkal ellátott platformot fejlesztettek ki.
Adam
Steltzner, aki az égi daru készítését felügyelte, rámutatott
arra, hogy ötletét kezdetben őrültségnek tartották. “Valóban
kissé őrült dolognak tetszik, de garantálom, ez a legkevésbé
őrült módszer arra, hogy egy Curiosity méretű marsjárót
sikeresen leeresszünk a bolygóra”.
A
Curiosity 2011. november 26-án startolt. A 2,5 milliárd dolláros
összköltségű program egy marsi éven, csaknem két földi éven
át tart. A marsjáró fedélzetén tíz műszer működik majd. A
marsjáró fő feladata az lesz, hogy kiderítse, létezhettek-e
valamikor a vörös bolygón olyan feltételek, amelyek lehetővé
tették a mikrobiális életformák kifejlődését. Ugyancsak
vizsgálja majd a Mars légkörét és geológiáját.
A
rádióizotópos termoelektromos generátorral működő marsjáró
leszállóhelyét a bolygó egyik legmélyebb pontján választották
ki. A landolási hely a Mars egyenlítője környékén lévő, 155
kilométer átmérőjű Gale-kráterben lett kijelölve. Ahol a
szakértők véleménye a vizes eredetet feltételező agyagásványok
és szulfátok fordulnak elő. A Kíváncsiság, egy 20 kilométerszer
7 kilométeres területen ér “földet”, a kráter közepén
magasodó, öt kilométer magas, rétegzett szerkezetű hegy
környékén. A tudósok szerint a kráter valaha tófenék lehetett,
és amennyiben elméletük helytálló, a medret üledék töltötte
ki, amelynek java része az idők folyamán eltűnt, csupán a
központi hegy maradt belőle.
A
marsjáró utazása utolsó szakaszához közeledvén vasárnap,
július 30-án hat másodpercre beindította kormányzó
segédrakétáit, amelyek segítségéve módosította pályáját.
“Valószínűleg ez volt az utolsó pályakorrekció” –
hangsúlyozta közleményben Tomas Martin-Mur, a NASA bolygókutató
részlegének (Jet Propulsion Laboratory) fő navigátora.
A
tervek szerint a Curiosity augusztus 6-án, közép-európai idő
szerint 7 óra 24 perckor éri el a Mars légkörét. Alig hét
perccel később mind a hat kerekével a Mars száraz, poros
felszínére ereszkedik. A leszállás azonban az egytonnás jármű
esetében sokkal bonyolultabb feladat, mint a korábbi marsjáróknál
volt. A Kíváncsiság számára ezért a NASA mérnökei egy
bonyolult rendszert fejlesztettek ki – a marsjárót a hőpajzsos
fékezés után egy 16 méter átmérőjű szuperszonikus ejtőernyő
szállítja a landolásra kijelölt hely közelébe, ezt követően
fékezőrakétákkal ellátott platform, az égi daru ereszti le a
talajra. A marsjáró a művelet alatt 6,4 méteres kábeleken lóg,
amelyek kioldódnak, mihelyt a Curiosity a felszínre ér. Ezután a
platform távolabbra elrepül, s becsapódik a talajba.
A
legnagyobb technikai kihívás a leszállás során, amikor is a
marsjáró leszállórendszerével együtt belép a Mars bolygó
légkörébe. Erre a terv szerint magyar idő szerint augusztus 6-án
reggel 7 óra 24 perckor kerül sor. A földi irányítás egy ideig
gondban volt, ugyanis a Mars Odyssey szonda egy meghibásodása miatt
a leszállást nem tudták volna végig követni. Ezért felmerült a
leszállás átütemezése is. Egy hatperces hajtómű begyújtással
sikerült visszaállítani a Mars Odyssey szondát a megfelelő
pályára, így a „horror 7 percét” az utolsó pillanatig végig
kísérhetik a szakemberek. Azonnali megerősítést kapva a
leszállás kimeneteléről.
A
Curiosity
Szerencsére
a landolás kedvező marsi időjárási körülmények között fog
bekövetkezni. Néhány napja még homokvihart jósoltak. A landolást
az érdeklődők végig követhetik a NASA honlapján.
Szerencsés
landolást Curiosity!
A NASA az ESA, és az Orion-űrhajó
Az
amerikai űrkutatási hivatal, a NASA első ízben fordul külföldi
űrügynökséghez, hogy segítsen kifejleszteni olyan eszközt,
amely a világűr távolabbi mélységeibe juttathatja el az
űrhajósokat.
A
NASA és az Európai Űrügynökség (ESA) által kötött egyezmény
értelmében az amerikai fél folytatja a Lockheed Martin céggel
közösen az Orion-űrkapszula kifejlesztését, amely képes
eljuttatni az asztronautákat a Föld körüli pályán túlra – a
Holdra, egy aszteroidára vagy akár a Marsra. Az űrkapszula
kiszolgáló modulját viszont az ESA fejleszti ki.
A
kiszolgáló modul az űrhajó létfontosságú egysége, hiszen itt
található a hajtómű, az energiaellátó berendezések és
akkumulátorok, a vezérlő számítógépek, és a kommunikációs
eszközök. Az amerikai fél fejleszti ki a hordozó rakétarendszert,
a Space Launch Systemet is. Az ESA viszont az úgynevezett
ATV-technológiát szállítja. Az Automated Transfer Vehicle (ATV,
automatizált szállítójármű) a ESA teherszállító
űrhajótípusa. Ez eddig a legösszetettebb és legbonyolultabb
űrjármű, amelyet az európai ügynökség valaha megépített. Két
fő részből áll, a kiszolgáló modulból és az integrált
teherszállító modulból.
Az
ATV elsődleges feladata utánpótlás szállítása a Nemzetközi
Űrállomásra (ISS), de tevékenysége ennél sokkal összetettebb:
az összekapcsolódás után növeli az űrállomás térfogatát, és
hajtóműveivel rendszeresen megemeli az űrállomás pályájának
magasságát.
“Az
ATV-nek a Nemzetközi Űrállomásra indított három zökkenőmentes
útja, valamint a mostani megállapodás bizonyítja, hogy Európa
képes korszerű, megbízható űreszközök megépítésére” –
mondta Nico Dettmann, az ATV-projekt vezetője.
Az
Orion első, ember nélküli küldetését 2017-re tervezik
személyzet nélkül, amikor az űreszköz a Hold körül tesz utat,
majd visszatér a Földre. A légkörbe másodpercenként 11
kilométeres sebességgel lép be, ez lesz az űrkutatás
történetének leggyorsabb belépése a Föld légkörébe.
A
NASA és az ESA vonatkozásában már hosszú múltra tekint vissza
az együttműködés a Nemzetközi Űrállomás (ISS) működtetésében.
A 100 milliárd dollár értékű keringő laboratórium egy olyan
közös projekt, amelyben 15 különböző ország űrügynökségei
vesznek részt többek között az Egyesült Államok, Oroszország,
Európa, Kanada és Japán.
2020-ra elkészülhet az új orosz űrhajó.
2020-ra
elkészülhet a jelenlegi Szojuz típust felváltó új orosz űrhajó
– az Izvesztyija című orosz napilap keddi számában közölt
interjút az űrhajót gyártó Energia vállalat szakemberével.
Alekszandr
Gyerecsin, az orosz állami űripari cég főkonstruktőr-helyettese
szerint a projekt nehézsége és méretei alapján az 1980-as
években kifejlesztett Burán űrsikló programjával hasonlítható
össze.A szovjet űrrepülőgép 1988. november 15-én hajtott végre próbarepülést személyzet nélkül, amely az első és egyetlen alkalomnak bizonyult. Fenntartása túl drágának bizonyult, a programot 1992-ben leállították. Az orosz űrrepülőgép 2002-ben megsemmisült, egyetlen prototípusát a németországi Speyer város műszaki múzeumában őrzik.
Az űrrakétákat és egyéb űreszközöket gyártó Energia tervezője szerint az új orosz űrhajó a jelenleg az Egyesült Államokban a Lockheed Martin cégnél fejlesztés alatt álló Orion típusú űrhajóhoz áll közel, bár a köztük lévő különbségek is lényegesek. Az amerikai konstrukció bolygóközi utazásokra készül.
Az Izvesztyija közlése szerint a Föld körüli repülésekre a NASA 2017-től a SpaceX Dragon típusú űrhajóját fogja használni, vagy 2018-tól a Boeing gyártásában készülő CST-100-as űrhajót.
Az orosz űripari cégnél úgy számítják, hogy legalább 160 milliárd rubelbe (körülbelül 1120 milliárd forintba) kerül a Szojuz típusú űrhajókat felváltó űreszköz. Az Izvesztyija által megkérdezett szakértők szerint a költségek az évek során emelkedhetnek.http://izvestia.ru/news/544302
Kínai űrállomás modul a Föld körül
Kína
az űrprogramja terén is gyorsít. Kína a harmadik olyan ország,
amely saját űrhajón juttatták űrhajósukat a világűrbe. Erre
2003-ban került sor. 2007. október 24-én útnak indították az
első kínai holdszondát, a Chang’e 1-et (“Holdistennő”) a
dél-nyugat kínai Szecsuán tartományban lévő Hszicsang Űrközpont
3-as számú kilövőpadjáról.
Most
pedig Kína jelentős lépéseket tett az űrállomás megvalósítása
terén. Ugyanis két nappal a Kínai Népköztársaság kikiáltásának
62. évfordulója előtt egy Hosszú Menetelés-2F hordozórakétával
elindították Kína első űrállomásmodulját, a Tienkung-1-t
(Mennyei Palota).
A
startot követő tízedik percben a modul levált a hordozóeszközről,
és Föld körüli pályára állt. Sikeresen kinyitotta két
napelemtábláját. A tervek szerint a modulra elsőként még az
idén novemberben a Sencsou-8 űrhajó csatlakozik. Ez lesz a kínai
űrhajózás történetének első dokkolási művelete. A következő
két évben újabb dokkolásokat hajtanak végre Sencsou-9-es és
10-es űrhajókkal, várhatóan ez utóbbi űreszköz már embereket
is fog szállítani.
A
8,5 tonnás Tienkung-1 modul az első azon egymáshoz kapcsolt
űrállomás modulok sorozatából, melyeket orbitális pályára
juttattak. Kína 2008 szeptemberének elején kezdte meg a kutatást
egy saját űrállomás fejlesztéséhez. Ekkor egy kínai
asztronauta – Csaj Cse-kang – végrehajtotta az első űrsétát
a háromfős Sencsou-7 misszió során.
Az
űrtechnika látványos felfuttatásával Kína alapvető szándéka
az űrben található források feltárása és azok hasznosítása
az emberiség javára fogalmazott Csou Csien-ping, a kínai űrprogram
vezetője, aki azt is közölte, hogy szándékaik szerint a kínai
űrállomás nemzetközi platformot kíván majd nyújtani a további
kutatásokhoz, alkalmazásokhoz.
Ennek
egyelőre még technikai akadályai vannak, amelyek jelenleg gátolják
az ilyen jellegű együttműködést. Ugyanis a kínai űrállomás
szabványok és a Nemzetközi Űrállomás (ISS) ilyen szabványai
nem kompatibilisek. Ezek egyesítése az első probléma, amit meg
kell oldani annak érdekében, hogy később létrejöhessen az
űrállomások kooperációja.
Kína
az állandó űrállomását 2020-ban állítaná szolgálatba.
Akkor, amikor a tervek szerint bezárják a nemzetközi űrállomást
(ISS). Ha Amerika és partnerei nem találják ki addig, hogy hogyan
helyettesítsék az ISS-t, akkor Kína lesz a világ egyetlen állama,
amely állandó emberi jelenlétet biztosít a világűrben. Az USA
most fejezte be az űrrepülőgép programját is.
Kína
közelii tervei között szerepel, hogy két év múlva holdjárót
kíván eljuttatni a Holdra, ahova kínai űrhajós legkorábban
2025-ben szállhat le. Kínai űrkutatási szakemberek szerint az
első lépésként a Holdat kell meghódítani. Ki kell kifejleszteni
a megfelelő űrhajót, a szállítási és észlelési
technológiákat, amelyeket a továbbiakban a Mars vagy a Vénusz
felfedezése során használhatnak.
Kína
az űrben is nagyhatalommá vált.
Gyorsuló kínai űrprogram
Kína
a harmadik olyan ország, amely saját űrhajón juttatták
űrhajósukat a világűrbe. Erre 2003-ban került sor. 2007. október
24-én útnak indították az első kínai holdszondát, a Chang’e
1-et (“Holdistennő”) a dél-nyugat kínai Szecsuán tartományban
lévő Hszicsang Űrközpont 3-as számú kilövőpadjáról.
Kína
három űrrepülőtérrel rendelkezik. A Jihuan űrrepülőtér
északra található Jihuan városától, Gansu tartományban.
1970-től kezdődően 24 mesterséges holdat állítottak alacsony,
nagy hajlásszögű pályára. 1999-ben a területet
továbbfejlesztették, kiterjesztették déli irányban, ahol egy új,
függőleges összeszerelő csarnokot építettek fel, valamint a
hozzá tartozó kilövőállást nehézrakéták és embert szállító
űrhajók felbocsátására.
A
Tajjüan űrrepülőtér 139 km-re fekszik Tajjüan városától
Sanszi tartományban. Ezt a kilövőállást használják
napszinkron-pályára álló egyéb, műholdak indításához.
A
Hszichang űrrepülőtér Hszicsang városának közelében
található, Szecsuan tartományban. A Hszicsang űrközpontot
geostacionárius pályára indítandó műholdak alacsony-átmeneti
pályára bocsátására használják. Az összes kínai
geostacionárius műholdat innen lőtték fel, hasonlóan a külföldi
gyártású, kínai hordozórakétával pályára állítottakat is.
Ez
év hátra lévő részében látványosan felgyorsul a kínai
űrprogram. Kína gyorsütemű előkészületeket tesz, hogy
felbocsássa űrállomásának első modulját. A 8,5 tonnás
Tienkung-1 modul az első azon egymáshoz kapcsolt űrállomás
modulok sorozatából, melyeket orbitális pályára juttatnak. A
modult átszállították a Kanszu provinciában lévő Csiu-csüan
Műholdkilövési Központba, ahol az utolsó ellenőrzéseken esik
át, mielőtt egy Long March II-F rakétával az év hátralévő
részében felbocsátanák.
A
kínai hírek szerint a Tienkung-1 randevú és dokkolási
platformként funkcionál majd Kína jövőbeli űrhajói számára.
Amint Föld körüli pályára ért, egy automata Sencsou-8 űrhajó
követi, hogy elvégezze az ország első űrbeli dokkolását. A
források szerint a modul és a Sencsou-8 2011 harmadik és negyedik
negyedévében indul el.
Jelenleg
az űrközpontban felszereléssel, és műszerekkel töltik fel a
Tienkung-1-et, majd az utolsó teszteket végzik el rajta a kilövés
előtt. Az idei Párizsi Légi szalon kiállításon a kínai
delegáció 300 zászlót fogadott el a Nemzetközi Asztronautikai
Szövetségtől. A zászlókat a Tienkung-1-re viszik. A tervek
szerint egy kínai asztronauta hozza majd őket haza, amint elvégezte
az ország első emberes randevúzási és dokkolási műveletét.
2010 decemberében ugyanezen 300 zászló indult el a Nemzetközi
Űrállomásra egy orosz TMA-20 űrhajón. Ezt követően 2011
júniusában az Endeavourrel hozták vissza a Földre őket.
Kína
2008 szeptemberének elején kezdte meg a kutatást egy saját
űrállomás fejlesztéséhez.Ekkor
egy kínai asztronauta – Csaj Cse-kang – végrehajtotta az első
űrsétát a háromfős Sencsou-7 misszió során.
Egy
július 8-i sajtóhír szerint Kína első asztronautája, Jang
Li-vej beszélt arról, hogy Kínát érdekelné a kooperáció a
Nemzetközi Űrállomással kapcsolatban. Jang, aki a pekingi kínai
űrügynökség (China Manned Space Engineering Office) helyettes
igazgatója minderről egy online adás során beszélt kínai
hallgatóinak.
A
kínai űrprogram látványos növekedését a NASA szakemberei
nyilvánosan dicsérték. Rex
Walheim, az Atlantis utolsó küldetéséről hazatért asztronauta
szerint nagyszerű, hogy Kína az űrben van. „Minél több nemzet
jut ki az űrbe, annál jobb lesz a kooperációnk mindegyikükkel.”
Megjegyzéseiben
azonban Jang jelezte, hogy a technikai akadályok még mindig
gátolják az ilyen együttműködést. Kihangsúlyozta, hogy a kínai
űrállomás szabványok és az ISS ilyen szabványai nem
kompatibilisek. Ezek egyesítése az első probléma, amit meg kell
oldani annak érdekében, hogy később létrejöhessen az
űrállomások kooperációja – mondta Jang a Hszinhua
hírügynökségnek.
Gregory
Kulacki, elemző szerint ez az első alkalom, hogy magas beosztású,
a kínai űrprogrammal kapcsolatban álló szakember ilyen erős
kritikát fogalmaz meg a kínai közvéleménynek az ISS-projektben
való részvétellel kapcsolatban. „Amennyire tudom ez az első
alkalom, hogy egy kínai szakember megerősíti, az elkövetkező
kínai missziónál alkalmazott dokkolási hardver nem kompatibilis
az ISS-ével.”
Néhány
héten belül a jövőbeli kínai űrállomás első elemét küldik
a világűrbe, melyet
2020-ban állítanának szolgálatba. Éppen akkor, amikor a tervek
szerint bezárják a nemzetközi űrállomást (ISS). Ha
Amerika és partnerei nem találják ki addig, hogy hogyan
helyettesítsék az ISS-t? Kína lesz a világ egyetlen állama,
amely állandó emberi jelenlétet biztosít a világűrben. Az USA
most fejezte be az űrrepülőgép programját is.
Kína
további tervei között szerepel, hogy két év múlva holdjárót
kíván eljuttatni a Holdra, ahova kínai űrhajós legkorábban
2025-ben szállhat le. Vu
Vejren, a kínai Hold-kutatási programvezető szakértője elmondta,
első lépésként a Holdat kell meghódítani. Ki kell kifejleszteni
a megfelelő űrhajót, a szállítási és észlelési
technológiákat, amelyeket a továbbiakban a Mars vagy a Vénusz
felfedezése során használhatnak.
Úgy
látszik Kína az űrben is nagyhatalommá válik.
Folytatódik a kínai űrállomás program
A
születendő szuperhatalom Kína, harmadikként sorakozott fel az
embert űrbe juttató országok közé. Kína gyorsütemű
fejlesztést kezdett az űrkutatás terén is. A kínai űrprogram: a
sikeres emberes űrrepülések, az űrállomásmodul, és dokkolási
manőver az űrben, a távközlési és helymeghatározó kínai
műholdak– ezek az események jellemezték legutóbb a távol-keleti
ország eredményeit a kozmosz meghódításáért folytatott
versenyben. Az eddigi eredmények alapján Kínát már űrkutató
nagyhatalomnak lehet nevezni.
Így
nem is volt meglepő, hogy az első emberes űrutazást követően,
öt év múlva kínai űrhajós végrehajtotta az első űrsétát.
2011-ben pedig megkezdték egy űrállomás kiépítését is.
Kína
ez év nyarán űrhajósokat küld Föld körüli pályán keringő
űrállomásmoduljához. Azzal a céllal, hogy az ázsiai ország
űrhajózásának történetében először landoljanak egy másik
űreszközön.
Kínának
azért van szüksége saját önálló űrállomásra, hogy
bizonyítsa, ő is nagyhatalom. Az űrhajózás, vagy űrkutatás, az
mindig egy nagy presztízskérdés. Ha valaki képes olyan
hordozórakétát tervezni és gyártani, amelyik fölviszi a
mesterséges holdat Föld körüli pályára és nem zuhan vissza,
akkor azt is jelzi, hogy ezt katonai téren is tudja.
A
Sencsou-9 (Shenzhou) űrhajó fedélzetén három űrhajós kézi
vezérléssel dokkolja majd hajóját a Tienkung-1 (Tiangong)
űrállomásmodulhoz. Tavaly ősszel a kínaiak kétszer dokkolták a
Sencsou-8-as jelzésű, ember nélküli űrhajójukat távirányítással
az űrállomásmoduljukhoz. Az idei küldetés során azonban maguk
az űrhajósok hajtják végre a manővert. Ezt követően át is
szállnak a modulba, és néhány tudományos kísérletet végeznek
benne. Egyes hírek szerint ezzel a csapattal indulhat a kozmoszba
Kína első űrhajósnője is.
A
küldetés sikere különösen fontos lépés lehet a kínai
űrtevékenység számára. Peking nem titkolt célja, hogy 2020-ig
egy, három modulból álló űrállomást telepít a Föld körüli
pályára. Az ilyen jellegű űrtevékenységnek pedig
elengedhetetlen eleme az űrhajók, modulok, napelemtáblák,
szerkezeti elemek és egyéb űreszközök rögzítése egy másik,
világűrben keringő egységhez. A most gyakorlatozásra használt
Tienkung-1 kísérleti modul már nem lesz a majdani kínai űrbázis
része.
Kína
űrkutatási programja és tervei nagyon ambiciózusak. A terveik
szerint, függetlenül a nemzetközi űrállomástól, megépítik a
saját űrállomásukat. Utána következik a Hold, és a 2040-50
között a Mars.
Folytatódik a kínai űrállomás program II.
A
születendő szuperhatalom Kína, harmadikként sorakozott fel az
embert űrbe juttató országok közé. A sikeres utazás azt
jelentette, hogy a volt Szovjetunió és az Egyesült Államok után
Kína lett a harmadik olyan ország a világon, amely saját
területéről, saját fejlesztésű űreszközzel juttatott embert a
világűrbe.
Kína
gyors ütemű fejlesztést kezdett az űrkutatás terén is. A kínai
űrprogram: a sikeres emberes űrrepülések, az űrállomásmodul,
és dokkolási manőver az űrben, a távközlési és
helymeghatározó kínai műholdak– ezek az események jellemezték
legutóbb a távol-keleti ország eredményeit a kozmosz
meghódításáért folytatott versenyben. Az eddigi eredmények
alapján Kínát már űrkutató nagyhatalomnak lehet nevezni.
A
Hszinhua hírügynökség most arról számolt be, hogy a Shenzhou 9
űrhajó indításra való előkészítése már folyamatban van, az
űrhajót ma az ország északnyugati részén lévő starthelyre
szállították.
A
tervek szerint a személyzet feladata a tavaly szeptember óta pályán
lévő Tienkung-1 űrállomás megközelítése, az ahhoz való
dokkolás, illetve az átszállás lesz. A küldetés sikere
különösen fontos lépés lesz a kínai űrhajózás számára.
Peking nem titkolt célja, hogy 2020-ig egy, három modulból álló
űrállomást telepít a Föld körüli pályára. Az ilyen jellegű
űrtevékenységnek pedig elengedhetetlen eleme az űrhajók,
modulok, napelemtáblák, szerkezeti elemek és egyéb űreszközök
rögzítése egy másik, világűrben keringő egységhez. A most
gyakorlatozásra használt Tienkung-1 kísérleti modul nem lesz a
majdani kínai űrbázis része.
A
Sencsou-9 (Shenzhou) űrhajó fedélzetén három űrhajós kézi
vezérléssel dokkolja majd hajóját a Tienkung-1 (Tiangong)
űrállomásmodulhoz. Múlt év ősszel a kínaiak kétszer dokkolták
a Sencsou-8-as jelzésű, ember nélküli űrhajójukat
távirányítással az űrállomásmoduljukhoz. Az idei küldetés
során azonban maguk az űrhajósok hajtják végre a manővert. Ezt
követően át is szállnak a modulba, és néhány tudományos
kísérletet végeznek benne. Egyes hírek szerint ezzel a csapattal
indulhat a kozmoszba Kína első űrhajósnője is.
Kínának
azért van szüksége saját önálló űrállomásra, hogy az űrben
is bizonyítsa, hogy az elmúlt két évtized alatt nagyhatalommá
vált, sőt lassan szuperhatalommá. Az űrhajózás mindig egy
presztízskérdés volt, gondoljunk csak a hidegháború időszakára,
vagy a szovjet-amerikai űrversenyre. Más szempontból is fontos
(sajnos!) a sikeres űrhajózási tevékenység. Ugyanis ha valamely
ország képes olyan hordozórakétát tervezni és gyártani, amely
képes a mesterséges holdat, vagy űrhajót a Föld körüli pályára
állítani, és az nem zuhan vissza, akkor azt is jelzi, hogy ezt
katonai téren is tudja.
Kína
űrkutatási programja és tervei nagyon sikeresek, és ambiciózusak.
A terveik szerint, függetlenül a nemzetközi űrállomástól,
megépítik a saját űrállomásukat. Utána következik a Hold, és
a 2040-50 között a Mars.
Az
űrhajó felbocsájtására június közepén kerül sor.
Folytatódik a kínai űrállomás program III.
Ma
fontos állomásához érkezett a Kína űr és maga az űrállomás
programja is. Ugyanis ma sikeresen felbocsájtották Shenzhou 9
űrhajót, fedélzetén háromfőnyi személyzettel. A legfontosabb
feladat ebben a küldetésben a dokkolási manőver lesz, amit a
Shenzhou 9 a múlt évben felbocsátott Tienkung-1 űrállomás
modullal kell, hogy végrehajtson. A teljes, és igen ambiciózus
kínai űrprogram sora múlik ennek sikerén. Valamennyi jövőbeli
pekingi elképzeléshez szükséges lesz a föld körül keringő
állandó kínai űrállomásra. Amelynek kiépítése főszerepet
kap a kínai űrprogramban. Ez embert szállító, és teherszállító
űrhajók, valamint különböző modulok pályára állításából,
valamint dokkolások sorozatából áll.
Kínának
ez a negyedik emberes űrkísérlete. A repülés pontos időtartamát
nem közölték, annyit lehet tudni, hogy valószínűleg két hetes
időtartamú lesz.
A
Tienkung-1, modul a jövendő űrállomás egyik részegységének
prototípusa, 10,4 méter hosszú és 3,35 méter átmérőjű. A
modul 343 kilométer magas pályán kering. A kínaiak 2020-ra
tervezik a több modulból álló űrállomás kialakítását. Az
ISS-t arra az időre tervezik kivonni a rendszerből. 2011.
novemberben az embereket nem szállító Shenzhou-8 már sikeresen
dokkolt a űrállomás modullal.
Ebben
az évben a kínaiak még egy utat terveznek a modulhoz. Kína
először 2003-ban, majd 2005-ben és 2008-ban juttatott embert az
űrbe. A Shenzhou-9 személyzetének női tagja, Liu Jang 33 éves, a
kínai hadsereg őrnagya, pilóta,1700 repült órával. Őt 2010
májusában választották ki űrhajósjelöltnek. A Sencsou-9
parancsnoka a 46 éves Csing Haj-pong, aki 2008-ban a Sencsou-7
űrhajón már járt az űrben. A legénység harmadik tagja a 43
éves Liu Vang.
A
világon eddig már hét ország összesen több mint ötven
űrhajósnőt küldött az űrbe. A Szovjetunió – és a világ –
első űrhajósnője Valentyina Tyereskova volt, aki a Vosztok-6-tal
jutott ki a világűrbe 1963. június 16-án.
Sikerült a kézi dokkolás!
A
kínai űrprogram történetében első alkalommal hajtották végre
manuálisan két űrjármű dokkolását föld körüli pályán. A
pilótavezérlésű Shenzhou-9 űrhajó három űrhajóssal a
fedélzetén sikeresen dokkolt a Tiangong-1 egységhez. Az
összekapcsolásra, amelyet a kínai űrkutatás nagyon fontos
állomása a kínai űrprogramnak.
A
sikeres manőverre a Föld-körüli pályán
másodpercenként 7,8 kilométeres sebességű keringés mellett
került sor közép-európai idő szerint 6 óra 42 perckor. A
Shenzhou-8, illetve a Shenzhou-9 űrhajókkal korábban automatikus
vezérlésű dokkolást végeztek. A kézi vezérlésű dokkolást a
Földön, szimulátorokon több mint 1500 alkalommal gyakorolták a
kínai űrhajósok.
A
Shenzhou-9 űrhajót június 16-án indították útba az
északnyugat-kínai Góbi sivatagban lévő űrközpontból és
űrhajósai június 18-tól tartózkodtak a Tiengong-1 fedélzetén.
Vasárnap visszatértek az űrhajóra, eltávolodtak az
űrállomásmodultól, majd fokozatosan végrehajtották küldetésük
legkritikusabb feladatát.
Az
űrhajó kézi irányítással történő összekapcsolásának
képessége rendkívül fontos a jövőbeni űrkutatás biztonsága
szempontjából, s azt jelenti, Kína kész arra, hogy embereket és
rakományt szállítson a kínai űrállomásra. Kommentálták a
fontos űreseményt meg a kínai központi televízió (CCTV)
szakkommentátorai. A legfrissebb jelentések szerint a három
űrhajós Liu Jang (Liu Yang), Kína első nő űrhajósa, a
parancsnok Csing Haj-pong (Jing Haipeng) és Liu Vang (Liu Wang) az
űrhajóból visszatér a kísérleti űrállomásmodulra és a jövő
hét péntekig folytatja munkáját az űrben. A kézi vezérlésű
dokkolást a legénységének egyik tagja, a 43 éves Liu Wang, a
Kínai Népi Felszabadító Hadsereg légierejének vezérezredese
hajtotta végre.
Kína
űrprogramja szerint még az idén útba indítják a Sencsou-10
űrhajót, majd a harmadik szakaszban megépül a Tiengong-2 és
Tiengong-3 űrlaboratórium, s a tervek szerint 2020 körül megkezdi
működését Kína első űrállomása.
A
Shenzhou-9 és Tiangong-1 a tervek szerint négy napot kering még
összekapcsolódva, június 28-án megtörténik a leválás az
űrállomás modulról. A kínai űrhajó június 29-én tér vissza
a Földre.
Kína az űrben sincs zűrben
Kína
sikeresen felbocsájtotta ember nélküli Sencsou-8 (Shenzhou-8)
űrhajóját, amely a Földtől 200 kilométeres távolságban levált
a rakétáról – jelentette a Hszinhua hírügynökség.
Az
indítás helyi idő szerint kedden 5 óra 58 perckor (közép-európai
idő szerint hétfőn 22 óra 58 perckor) volt. Az űrhajót a Hosszú
Menetelés-2F hordozórakéta korszerűsített változatával
juttatták az űrbe.
A
Sencsou-8 az egy hónapja a világűrben keringő Tienkung-1
(Tiangong) űrállomásmodulnál köt ki, és ott előkészíti a
kínai űrkutatás jövő évi programját. A Sencsou-8 és a
Tienkung-1 találkozására két napon belül kerül sor a Föld
fölött 343 kilométer magasságban, s az ember nélküli űrhajó
két kísérleti dokkolást követően visszatér.
A
helyszíni sajtótájékoztatón elhangzott: kínai és német
kutatók 17 élettudományi kísérletet fognak távirányítással
elvégezni az űrhajón. Wu Ping, a kínai emberes űrprogram
szóvivője október 31-én a Jiuquan városban lévő űrközpontban
kijelentette, hogy Kína továbbra is előmozdítja a nemzetközi
együttműködéseket az űrkutatásban, és arra törekszik, hogy
békésen használják fel az űrt.
Wu
Ping hozzátette, a Shenzhou-8 űrmodulra kínai és német tudósok
által közösen kifejlesztett eszközöket szereltek, amelyeket
élettudományi vizsgálatokban fognak alkalmazni. A tudósok 17
kísérletben működnek együtt.
Elmondta,
hogy mivel fokozatosan fejlődik a kínai emberes űrprogram, a
jövőben létrehozandó űrlaboratóriumok és űrállomások
fejlesztésében Kína továbbra is aktívan együttműködik a világ
országaival.
A
Sencsou-8 kilenc méter hosszú, és legnagyobb átmérője 2,8
méter; súlya meghaladja a 8 tonnát. Korábbi változatához képest
jelentős módosításokat hajtottak végre rajta. Jelenlegi
állapotában képes akár 180 napig az űrben maradni az
űrállomásmodulnál.
A
kínai űrprogram mostani szakaszának elsődleges célja, hogy 2020
körül Kína megépíthesse első – mintegy 60 tonnás – állandó
űrállomását, amelyen ember tartózkodhat. Ezzel a harmadik ország
lesz a világon, amely ilyen űrállomással rendelkezik.
A
keddi eseményen – amelyet a központi televízió élőben
közvetített – a csiucsüeni (Jiuquan) űrközpontban jelen volt
Csang Tö-csiang (Zhang Dejiang) miniszterelnök-helyettes, és
képviseltette magát az Európai Űrügynökség (ESA) és a Német
Űrközpont (DLR) is.
A
Sencsou-8-at jövőre két újabb űrhajó követi, a 9-es és a
10-es, s egyikük biztosan legénységgel fogja megkísérelni a
dokkolást a Tienkung-1-en. Az űrhajósok – köztük két nő –
kiképzése folyamatban van.
-
MTI alapján -
LMI57 2013.
április 13., szombat 14:55
Csütörtökön
kora délelőtt a NASA Solar Dynamics Observatory nevű műholdja a
Nap idei legnagyobb kitörését észlelte. E látványos jelenség
az AR1719 jelű foltcsoport területén következett be április
11-én 0716 ÚT- kor.
A
kitörést M6,5 erejűnek mérték a műszerek, vagyis az nem érte
el a legerősebb, X fokozatot, de közel járt hozzá. A
napkitöréseket az energiájuk szerint A, B, C, M és X betűkkel
jelzett kategóriákba osztják, X alatt a földi atmoszféra miatt
szinte nem is érzünk semmit a dologból. Viszont a sarkvidékekhez
közel élők gyönyörködhetnek ilyenkor sarki fényben. A NASA
szerint a mostani kitörés esetlen okozhat pár perces zavarokat a
rádiókommunikációban, amikor a kitörésben a Nap felszínéről
távozott több milliárd tonnányi plazma eléri a Földet, és itt
geomágneses viharokat okoz.
A
napkitörés plazmafelhőjében érkező nagy energiájú, töltött
részecskéket eltéríti a Föld magnetoszférája, de a két
mágneses pólus környékén reakcióba léphetnek vele, ezzel pedig
geomágneses viharokat okoznak. Ilyenkor a Napból érkező
részecskék ütköznek az atmoszféra gázatomjaival, ionizálják
azokat, amire a levegőben levő oxigén és nitrogén
fénykibocsátást tapasztalunk. Ezt a látványos jelenséget
nevezzük sarki fénynek.
A
Nap felszínén a viharok aktivitása 11 éves ciklusokban erősödik
és gyengül, jelenleg egy Napciklus csúcspontja előtt vagyunk.
Ebben
a ciklusban azt várják a kutatók, hogy akár távközlési
műholdakat komolyan megzavaró, esetleg meg is károsító
napviharokkal kell számolnunk. Az eddig észlelt legnagyobb
napkitörést 2003-ban X28-as erejűre becsülték, pontos mérési
adat nincsen róla, ugyanis egy időre megbénította a SOHO
napszonda műszereit. Legutóbb tavaly márciusban regisztráltak a
kutatók X-kategóriás erős kitörést.
Nem lesz csendes a Napciklus
Napjainkban
a 24. ciklus maximuma felé tartunk, amely várhatóan 2013 májusában
fog bekövetkezni. Az Egyesült Államok Nemzeti Óceáni és Légköri
Hivatalának (NOAA) Űridőjárás Előrejelző Központ jelentése
szerint a jelenlegi ciklus 2008 decemberében kezdődött és 2013
májusában éri el csúcspontját.
A
Nap tevékenysége ciklusos egy ilyen etap körülbelül 11
évig tart. Amikor az egyik ciklus eléri tevékenysége minimumát,
kezdődik a következő. A 23. ciklus 2008. decemberben érte el
napfolt minimumát, 13 évvel a kezdetét követően. A 24. ciklus
első napfoltjai már 2008 decemberében megjelentek Napunk
felszínén. Ezt azonban egy nyugalmasabb időszak követte, ami a
24. ciklus lassú indulását jelezte. “Általában egy új ciklus
indulása meglehetősen gyors szokott lenni. Ez viszont elég
döcögős”, nyilatkozta 2009 májusában David Hathaway, a
Marshall Űrrepülési Központ munkatársa. A naptevékenység
legutóbb 1928-ban került hasonló nyugalmi állapotba. Ugyanis a
Napunk egy ideig szokatlanul csendes volt.
2009
májusában hangzott el a következő előrejelzés is: “Azt
hiszem, kijelenthetjük, hogy ebben a ciklusban nem látunk annyi
napvihart” – nyilatkozta Douglas Biesecker, a NOAA kutatója.
“Egy gyengébb ciklus azonban nem a viharok intenzitásának, hanem
számuk csökkenését jelenti.”
A
csillagászok a napfoltok „relatív számával, mint egy „speciális
mértékegységgel” mérik a Nap aktivitását. A csillagászok
2009-ben történt előrejelzéseire alaposan rácáfolt az éltető
csillagunk a Nap.
Az
AR1429 napfolt, amely 2012. március 2-án jelent meg a Napkorong
Földről látható részén, és két hetes láthatósága alatt
több látványos és erős kitörést produkált. Március 26-án,
azaz tegnap azonban a Nap túloldalán is heves kitörés történt
(szintén az AR1429-es csoportban), amelyet a Nap keleti részén
korona kidobódás is követett. (CME) Ez az esemény is mutatja,
hogy a nevezetes folt még mindig aktív, és rövidesen a Földről
is megfigyelhető pozícióba kerül.
A
napkitörések hevességét egy ötfokú skálán osztályozzák. Az
A, B, C, M, X betűkkel jelzett fokozatok között tízszeres a
szorzó. A hatalmas, Földünk méretét többszörösen meghaladó
AR1429 jelű összetett foltcsoport több, C- és M-kategóriájú
fler után március 5-én egy X-1,1 erősségű napkitörést lövellt
produkált. Ezt koronakidobódás (CME) jelensége is követte. A
fler zavarokat okozott a rádió kommunikációban, Kínában,
Indiában és Ausztráliában.
Az
AR1429 ezután kilenc M osztályú, majd március 7-én kora
hajnalban egy X-5,4 erősségű kitörést produkált majd ezt egy
X-1,3-es erősségű fler követett. A SpaceWeather.com március 9-én
az X-5,4-es kitörés után heves geomágneses vihart jelentett,
amely az Egyesült Államokban még Texas területéről is láthatóvá
tette a sarki fényt.
Az
AR 1429-es napfoltcsoportban történt heves kitörések
következtében olyan helyeken is hosszan tartó sarki fényt
gerjesztett, ahol a jelenség egyébként mindennaposnak számít.
A
napfolt aktivitása, és a heves Napkitörések azt jelzik, hogy ez a
ciklus mégsem lesz szokatlanul csendes. A földi tudomány és
technológia fejlődése miatt az emberiség sokkal jobban ki van
téve a Napciklus hatásainak, mint eddigi történelme során.
Gondoljunk csak az űrtávközlési holdakra, a navigációra, vagy
az integrál villamoshálózatokra. Már volt rá példa, hogy
napkitöréseket követően több millió ember maradt
áramszolgáltatás nélkül, és csak a szerencsén múlott, hogy
nem terjedt ki egy egész kontinensekre.
A
NASA minden napkitörés mágneses polaritását ellenőrzi az ACE
(Advanced Composition Explorer) nevű műholdjával. A SOHO (Solar
and Heliospheric Observatory) és a STEREO iker-űrszondákkal a
Napfolttevékenységet és a kitöréseket tanulmányozzák.
Természetesen
a NOAA-nak is van Facebook oldala. Ezen számos érdekes dolgot
olvashatunk. Például a csillagászok elmagyarázzák, hogy az ez év
márciusi X-5,4-es kitörés miért nem okozott olyan zavarokat a
földi hálózatokban, mint az 1859-es és az 1989-es Napkitörés. A
geomágneses vihar akkor okoz problémákat Földünkön, amikor a
becsapódó CME részecskefelhőjében a mágneses mező ellentétes
polaritású, mint amilyen a Földünk magnetoszférája. Ha a
Napkitörés mágneses felhője azonos pólusú, mint a
magnetoszféra, akkor a vihar enyhe lesz. A márciusi X-5,4-es
osztályú kitörésnek a mágneses mezője is nagyon erős volt is,
a polaritása megegyezett a magnetoszféráéval. Ezért úsztuk meg
a nagyobb műszaki problémákat.
Aktív a Napunk
A
Nap aktivitása kb. 11,2 éves periódust mutat, azaz ennyi idő
telik el két napfoltmaximum között. A napciklus elején a
napfoltok a 30–45°-os szélességen jelennek meg, később az
egyenlítő felé egyre közelebb. Új napfoltciklus során a vezető
és követő napfoltok polaritása felcserélődik. A napfoltciklus
felismerése H. Schwabe csillagász nevéhez fűződik.
A
megfigyelhető napfoltok száma nem állandó; a tizenegy évig tartó
napciklus során változik az intenzitásuk. A napciklus minimumán
csak néhány látható, de időnként megesik, hogy egy sem. Később
az egyenlítő két oldalán szimmetrikusan, magas szélességi
körökön jelennek meg, és az egyenlítő felé vándorolnak,
miközben újabbak alakulnak ki. A két féltekén található
napfoltok általában párokban jelennek meg, és környezetükben
ellentétes előjelű a mágneses töltés. A napciklus végén, az
északi és déli mágneses pólusok felcserélődésekor látható a
legtöbb napfolt.
A
napfolttevékenység erőssége szintén szabálytalanul változó
intenzitást mutat. Az 1600-s években például a ciklusoktól
függetlenül is rendkívül kevés napfoltot figyeltek meg. A
feltételezések szerint részben ez okozta az akkori hűvösebb
időjárást. Ezt az időszakot a Maunder minimumnak nevezzük.
A
napciklus jelentősége a Föld szempontjából abban mutatkozik meg,
hogy a Földet elérő zavaró és káros hatások milyen mértékűek
lesznek. Ezek a napciklus elején minimálisak, a ciklus közepe
táján erősebbek.
A
Nap 24. napciklusa hivatalosan 2008. január 4-én megkezdődött –
ekkor észlelte a SOHO űrszonda az első napfoltot -, a 2008-as és
2009-es év az elmúlt 50 év egyik leghosszabb napfoltmentes
időszakát produkálta. A következő napfoltmaximum 2013-ban
várható. A Napunk egyre aktívabb jelenségeket produkál.
Éltető
csillagunk felszínén napok óta megfigyelhető egy óriás óriás
napfolt az AR1515. Tegnap ez a napfoltcsoport egy rövid, de erős
X1.1 osztályú napkitörést produkált. A NASA Solar Dynamics
Observatory rögzítette ezt a kitörést. A kitörés miatt a Nap
koronaanyag-kidobódást (coronal mass ejections vagy CME) is
produkált. A SOHO rögzítette ezt a kidobódást. Látványos és
megdöbbentő esemény.
A
látszólag változatlan Napunk nagyon is aktív életet él.
Napnyugtakor és keltekor a nagyméretű foltok könnyen
megfigyelhetőek szabad szemmel is. Binokulárok is jó szolgálatot
tehetnek, de nagyon fontos, hogy megfelelő védőeszköz nélkül ne
figyeljük a Napot, mert rövid idő alatt végzetes szemkárosodást
okozhat. Nagy valószínűséggel 2013 májusáig a Napunk több
látványos kitörést is fog produkálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése