2013. május 25., szombat

Alternatív tudomány


Alternatív tudomány

Apollo - 20


Az eltitkolt küldetés ?!

Nemrégiben kiszivárgott hírek szerint 1976-ban az Apollo-20 program keretében titkos amerikai-szovjet Hold-misszióra került sor egy gigantikus, lezuhant földönkívüli űrhajó feltárása céljából. Az expedíció állítólag sikerrel zárult, és nem csak az idegen űrhajót sikerült megtalálni, hanem egy földönkívüli nő meglepően jó állapotban maradt holttestére is rábukkantak az űrhajósok.


Mindez valóban hihetetlennek tűnik, már csak azért is, mert az Apollo-program hivatalosan csak 17 küldetésből állt, és valljuk meg őszintén, meglehetősen merész állítás, hogy egy idegen űrhajó heverne a Hold felszínén a kiváló Magyar matematikus, fizikus és csillagászról, Izsák Imre Gyuláról elnevezett Izsak-D kráter közelében. Ráadásul egy Hold-misszió sikere nem csak három űrhajós szakértelmén, hanem a több száz fős földi kiszolgáló személyzet összehangolt munkáján múlik. Miként lehetett volna ezt titokban tartani ?
A történetet nyilvánosságra hozó, a Légierő egyik volt specialistája, a Bell Laboratories korábbi alkalmazottja, a ma Ruandában élő 78 éves William Rutledge szerint egyszerűen. A misszió ugyanis 1976 augusztusában a Légierő és nem a NASA titkos űrküldetése volt.
Rutledge 2007 áprilisa óta tárja nyilvánosság elé fotókból, videófelvételekből álló különös bizonyítékait.

E dokumentumok szerint az 1971 júliusában indított Apollo-15 holdra szállása során az űrhajósok (D. R. Scott, A. M. Worden és J. Irwin) több felvételt is készítettek az Izsak-D kráter térségéről, amelyek némelyikén egy hatalmas objektumot fedeztek fel, félig egy kisebb kráter oldalába fúródva. A felfedezést követően, 1972. május 24-én az Egyesült Államok akkori elnöke, Richard Nixon Moszkvában a hidegháború kellős közepén aláírta a közös szovjet-amerikai űregyezményt, amely lehetővé tette nem csak a Szojuz-Apollo-küldetést, hanem a későbbi titkos szovjet-amerikai holdra szállást is.

Tény, hogy ezt követően az Apollo-küldetéseket szinte azonnal leállították és így hivatalosan az Apollo-17 űrhajósai voltak az utolsók, akik 1972 decemberében a Holdra léphettek. Ezzel párhuzamosan megkezdődtek a Szojuz-Apollo program előkészületei, annyira gyorsan, hogy 1973-ban, Párizsban már be is mutatták a küldetés résztvevőit, akik Houstonban és Csillagvárosban csiszolódtak össze, természetesen megtanulva egymás nyelvét is.

Mint ismeretes, a Szojuz-Apollo program sikeresen lezajlott, ám Rutledge szerint ezzel nem ért véget az együttműködés a két fél között, és az eredetileg valóban 20 küldetésre tervezett Apollo-missziók folytatódtak. Az Űrhajózási Lexikon (1984) magyar szerkesztői ugyan megemlítik az Apollo-21-et is. (Húszat a holdraszálláshoz, egyet pedig a Szojuz-Apollo misszióhoz. Ellenben a Szojuz-Apollo program ismertetésénél nem említik, hogy a küldetésben az Apollo-18 vett részt, csak mint Apollo-űrhajót emlegetik az amerikai űrhajót).

Az Apollo-programok tehát nem álltak le, hanem a NASA-tól átvette azokat az Amerikai Légierő, és így az Apollo-19, illetve az Apollo-20 űrhajókat a floridai Kennedy Űrközpont helyett a kaliforniai Vandenberg Légibázisról indították. A cél egyértelműen az Izsak-D kráter közelében található űrhajó felderítése volt. (állítólag 3500 méteres az űrhajó)




Az Apollo-19 legénysége azonban 1976 tavaszán, a földi kiképzés során halálos balesetet szenvedett. Az űrhajósok közül két nevet emlegetnek. Az egyikük a titokzatos Stephanie Ellis (1946-1976) aki az első amerikai űrhajósnő lett volna (a megtisztelő címet végül 1983 júniusában a Challanger hetedik küldetésének (STS-7) specialistája, Sally K. Ride kapta meg) míg orosz részről Alekszej Vasziljevics Szorokin (1931-1976) neve vált ismertté, aki valóban űrhajós volt (bár Űrhajózási Lexikon meg sem említi), ráadásul valóban ez idő tájt vesztette életét. A hold-komp pilótáját, az Apollo-20 missziójához eredetileg kijelölt Jack Robert Lousma-t, aki az amerikai tengerészgyalogság ezredese volt, azonban a légierő lecserélte egy küldetés-specialistára, így Lousma 1973 szeptemberében eljuthatott az űrbe a Skylab-3 személyzetének tagjaként. Az Apollo-19 űrhajó ekkor még a NASA tulajdonában volt, és felhasználták a Skylab programhoz.

A sikeres Küldetésre végül 1976 augusztusában került sor, amikor az Apollo-20 legénysége, egy orosz és két amerikai űrhajós, augusztus 16-án leszállt a Holdra. A legénység tagjai: John L. Swigert, Jr. (1931-1982) az Apollo-13 korábbi űrhajósa, William Rutletge, az USAF küldetés-specialistája, valamint Alekszej Arhipovics Leonov szovjet űrhajós. 144 órás holdi tartózkodásuk során beüzemelték az állítólag a Luna-24 által titokban oda szállított szovjet holdjárót, amely később is folytatta a kutatásokat illetve a magyar Pavlics Ferenc által tervezett holdautó utolsó példányán közlekedve felmérték az idegen űrhajót. Felfedezték az annak roncsaiból épített várost, illetve megtalálták egy E.B.E. Mona Lisa-nak elnevezett földönkívüli űrhajósnő holttestét, amelyet visszaszállítottak a Földre tudományos vizsgálatok céljából. Minderről a világhálón tucatnyi kép, számtalan fórum, amelyeken rendre fellángol a vita a felvételek hitelességéről.

Mivel közismert, hogy az Apollo-űrhajókat, a holdkompot, a műszaki és parancsnoki egységeket, a 111 méteres Saturn V rakétákat és a Pavlovics tervezte öt holdautót (Apollo-15-20) évekkel korábban elkezdték legyártani és összeállítani, ezekkel valamilyen szinten el kellene tehát tudni számolni. Aki azonban beleveti magát az Apollo-űrhajók leltárába, furcsa ellentmondásokra bukkanhat, és rá kell jönnie arra, hogy valami valóban nem stimmel az Apollo-missziók körül, s a megoldást talán épp az Apollo-20 eltitkolt küldetése jelentheti.

Videó az "EBE Mona Lisa" -nak nevezett "földönkívüliről":

Apollo 20 EBE Mona Lisa TV Nem tervezett átviteli

Apollo 20 EBE Mona Lisa

hold űrhajó Én stabilizálódott videó anyag, amit az Apollo 20 küldetésének 

Aliens Come From Hell



Baba Vanga




Vangelia Pandeva Dimitrova
Ismertebb nevén Baba Vanga, aki egy elismert jósnő és gyógyító volt. 1911 Január 31-én koraszülöttként jött világra Bulgáriában és 1996 augusztus 11-én halt meg. A vak jósnő 11 éves korában veszítette el látását egy szörnyű viharban, ami megváltoztatta az életét. A jósképessége 16 éves korában kezdett kibontakozni. Eleinte csak a helyieknek jósolt, de a beigazolódott jóslatai után híre ment egész kelet-európában. A kommunizmus idején a materialista ideológia ellenére a bolgár állam hivatalos jósnőjévé nyilvánították, munkájáért állami fizetést kapott. Bolgároknak 10 lévába került a jóslás, míg a külföldieknek 50 dollárt kóstált, s a listán fél évig is kellett várakozni. A pénzt az államnak kellett befizetni. Hivatalos kutatások kimutatták, hogy a jóslatai 84%-ban beigazolódtak, a maradék egyenlőre értelmezhetetlen, mert valószínűleg még nem következett be. Vanga megmondta előre a háború befejezésének évét és a Harmadik Birodalom sorsát, majd megjósolta Diana hercegnő tragikus halálát, a csernobili katasztrófát és a Szovjetunió szétesését is.

Beteljesült jóslatai közül néhány:

"..A századfordulón, 1999 vagy 2000 augusztusában Kurks a víz alá kerül és a világ siratni fogja.." (1980 -ban jósolta)

Az emberek kinevették, mert azt hitték a Kursk városra gondol, aminek a környékén is alig van víz.
2000. augusztus 12-én a Kursk atom-tengeralattjáró teljes legénységével elsüllyedt a Barents-tengeren.

"..Szörnyűség, szörnyűség!  A testvérek leomlanak, acélmadarak támadják őket. Farkasok üvöltenek a bokorban (bush), ártatlanok vére folyik.." (1989)

2001. szeptember 11-én a World Trade Center (világkereskedelmi központ) mindkét tornya leomlott. "farkasok üvöltenek a bokorban" A bokor angolul bush, mint az akkori amerikai elnök neve: George W. Bush.

"..Egy nap Amerikában a Fehér Házba egy fekete ember érkezik, az óceánon túl a feketék fehérek lesznek.."

Barack Obama, az első fekete amerikai elnök. Azt hiszem ezen nincs mit kommentálni.


Vanga halála után állítólag találtak egy papírt a házában, amire évszámokkal le voltak írva a jövő eseményei több nyelvre lefordítva. (ehhez azért hozzáteszem hogy számomra ez elég gyanús, ugyanis megegyezik azokkal a jóslatokkal amiket Nostradamus jóslataiként ismerünk. Lehet azért mert tényleg azok, vagy pedig azért, mert valóban ez fog történni.) Szerintem ezek a jóslatok csak kitalációk, de majd meglátjuk..

2010: a harmadik világháború novemberben kezdődik és 2014 októberéig tart. Átlagos háborúnak indul de később bevetik a vegyi és nukleáris fegyvereket is. (reméljük nem így lesz)
2011: a nukleáris háború miatt az északi féltekén, sem állati, sem növényi életforma nem marad
2014: rengeteg ember szenved bőrrákban és más bőrbetegségben a vegyi háború következtében
2016: Európa népessége nagyrészt kihal
2018: az Új Kína világhatalomra kerül
2023: kis változás történik Föld keringési pályájában
2025: Európa népessége növekedésnek indul
2028: új energiaforrást találnak fel. Az éhezésnek lassan vége. Ûrexpedíciót indítanak a Vénuszra
2033: a Sarkkör jege olvad, az óceánok szintje megemelkedik
2043: a világ gazdasága virágzik. Európában a muzulmánok szereznek hatalmi pozíciót
2046: bármilyen emberi szerv cserélhető. A testcsere egyikévé válik a legjobb gyógyító eljárásoknak
2066: a muzulmán Róma elleni küzdelemben az Egyesült Államok beveti új fegyverét, amely a klímára hat, erős fagyást, hideget előidézve
2076: megvalósul az osztályok nélküli társadalom
2088: új betegség üti fel a fejét: a néhány másodperc alatti öregedés
2097: megtalálják a gyors öregedés gyógymódját
2100: mesterséges nappal világítják meg a Föld sötét részeit
2111: az emberek élő robotokká válnak
2123: háború kis népek között. A nagyobb nemzetek nem avatkoznak be
2125: Magyarország idegen jeleket kap az űrből
2130: víz alatti kolónia jön létre
2167: új vallás alakul
2170: hatalmas szárazság
2183: a marsi kolónia követeli függetlenségét a Földtől
2187: két nagy vulkánkitörést is megakadályoznak
2195: a tengeralatti kolóniák virágzanak, gazdagok élelemben és energiában is
2201: a Nap termonukleáris folyamatai lassulnak, csökken a hőmérséklet
2221: miközben az élet lehetőségei után kutatnak az űrben, valami rettenetessel kerülnek kapcsolatba
2256: új, kegyetlen kór kerül a Földre
2262: a bolygók pályái fokozatosan megváltoznak
2273: ázsiai, európai és afro fajok keveredésével új emberi faj jön létre
2279: energia a semmiből (talán vákuumból vagy a fekete lyukakból)
2288: időutazás. Új kapcsolat az idegenekkel
2291: a Nap hűlőben. Kísérlet, hogy visszaállítsák világítóképességét
2296: hatalmas napkitörés. Megváltoznak a gravitációs viszonyok. Régebben fellőtt űrállomások és szatellitek  zuhannak a Föld felé.

2299: francia gerilla-akciók az iszlám ellen
2302: az Univerzum új törvényei és titkai kerülnek napvilágra
2304: a Hold titkai többé nem titkok
2341: valami szörnyű közeleg az űrből
2354: a mesterséges nappal baleset történik, óriási szárazságot idézve elő
2480: 2 mesterséges Nap ütközése
3005: háború a Marson.
3010: üstökös találja el a Holdat. A Föld körül porgyűrű keletkezik
3797: ez alkalommal a Földön minden élet elpusztul, de az emberi faj egy másik naprendszerben otthonra talál
3803: az új bolygó kevéssé lakott. Az emberek nemigen kommunikálnak egymással. Az új klíma hatására emberi mutánsok alakulnak ki
3805: háború az emberek között a forrásokért - a népesség több mint fele elpusztul
3815: a háború vége
3854: a civilizáció fejlődése látszólag megáll. Az emberek hordákban élnek, mint az állatok
3871: egy új prófécia erkölcsi értékeket hirdet
3874: új egyház jön létre az új értékek alapján, valamennyi népcsoport támogatásával
4302: új városokat alapítanak, az új egyház támogatásával új tudományos technológiák terjednek el
4302: módszer valamennyi betegség leküzdésére
4308: a mutálódott emberi faj képes arra, hogy agyi kapacitását akár 34 százaléknál is nagyobb arányban kihasználja. A "gonosz" és "gyűlölet" fogalma teljesen elvész
4509: Isten fokozatos megismerése. Az emberi faj lassan eléri azt a szintet, hogy képessé válik az Istennel történő közvetlen kommunikációra
4599: az ember halhatatlanná válik
4674: a civilizáció elérte fejlődésének csúcsát. A különböző bolygókon élő emberek száma megközelíti a 340 milliót. Asszimilálódik idegen fajokkal
5078: döntés az Univerzum elhagyásáról. az emberek 40 százaléka ellenzi
5079: a világ vége


Foton – öv


Itt egy cikk amibe nem akartam belekontárkodni, mert ez így jó ahogy van. Azért, vannak benne hibák amikor a több ezer éves ciklusokat említi, de hát egye fene. Nemis rossz egy 29 évvel ezelötti cikkhez képest.




Sokan azt gondolják, hogy 2012-ben valami csoda fog történni. Ez a cikk arról szól, hogy 2012-ben belépünk a 2000 év világosság szakaszába, amit csillagászati megfigyelésekkel is alátámaszt. Érdekes, hogy sok nép mitológiájában van erre célzás.

Ír árvizekről is, mint a korszakváltás velejárója. Ha körül nézel, már szinte nap, mint nap láthatod, hogy mekkora árvizek vannak világ szerte. Lehet vitatkozni azon, hogy ki mit gondol erről, de szerintem mindenképpen érdekes cikk. A cikk 1981-ben íródott, akkor még nem lehetett látni ezt a rengeteg természeti katasztrófát, árvizet, szökőárat, stb. 

Shirley Kemp - A Holnap sem

Fordította: Kálvin Krisztina 

Az emberek szerte a világon kétségbeesetten küzdenek tudásért, útmutatásért, reményért a gyermekeik jövőjét illetően ebben az egyre inkább lealjasodó, drogokkal, erőszakkal és gyilkosságokkal teli világban. A végítélet prófétái fizikai borzalmakról és megsemmisülésről prédikálnak. Olyan ez, mint egy óriási örvény, egy nagy, szívó spirál, ami mindig csak lefelé sodor, sötétségbe és kétségbeesésbe. Felnézünk, látjuk a fényt a magasban és minden erőnkkel arrafelé mászunk, kapaszkodunk, hogy kijussunk a kétségbeesésből, ami egyre jobban körülvesz bennünket. Az igazság néha olyan egyszerű, hogy elnézünk mellette, figyelmen kívül hagyjuk és megpróbálunk valami sokkal összetettebb választ találni, holott az igazság, ami az örvényből a jövőbe vezető útlevelünk - mindig ott van az orrunk előtt.

Minden egy kis atommal és egy csoport körülötte keringő elektronnal kezdődik. Paul Adrian Maurice Dirac angol fizikus azt mondta, hogy minden részecskének megvan a maga antirészecskéje. 1932-ben Carl David Anderson fel is fedezte az anti-elektront és elnevezte pozitronnak. 1956-ban felfedezték az anti-protont és az anti-neutront is.

Amikor egy antirészecske kialakul és "életre kel" a közönséges részecskék világában, csak idő kérdése, hogy találkozzon, és a másodperc tört része alatt ütközzön egy elektronnal. Ekkor a töltések kiegyenlítik egymást és a pár teljes tömege FOTON formájában energiává alakul. Ez a jelenség egy példátlanul hatékony, új energiaforrást kínál. A Fotonok pedig amúgy is nemsokára életünk részeivé válnak.

1961-ben műholdra szerelt eszközökkel felfedeztek a világűrben egy FOTON SÁVOT. Ezért most tegyünk egy kis utazást ennek helyére, a becslések szerint tőlünk 400 fényévnyire található Pleiádok-hoz, Fiastyúkhoz, vagy Hét Nővérhez. Ez a csillagcsoport sok kultúra mitológiájának az alapja: a görög mitológiának, az ausztrál Álomkornak és a kínai mitológiának is.
Emlékezzünk csak pár csillagászra:

José Comas Sola egy külön tanulmányt írt a Pleiádokról és úgy találta, hogy egy olyan rendszert alkotnak, amelynek a mi napunk is része néhány más nappal együtt, melyeknek nyilvánvalóan szintén megvan a saját bolygórendszerük.

Friedrich Wilhelm Bessel megmutatta, hogy e csoport tagjai évszázadonként 5,5 ívmásodpercet mozdulnak el ugyanabba az irányba.

Isaac Asimov a következőket mondta: "Feltételezhetjük, hogy a csillagcsoportosulás tagjai ugyanazon kronológiai korból származnak."

Edmund Halley miközben a csillagok helyzetét tanulmányozta, észrevette, hogy legalább három közülük nem azon a helyen van, ahol az ókori görögök feljegyezték. A különbség számottevősége kizárta, hogy bármelyikük is tévedett volna. Halley számára világossá vált, hogy ezek a csillagok egy rendszeren belül mozognak.

Paul Otto Hesse szintén készített tanulmányt a rendszerről, amelynek a mi napunk is tagja, és felfedezett a napok pályájára merőlegesen egy FOTON ÖVET, vagy MANASZIKUS GYŰRŰT, egy olyan jelenséget, amit a tudósoknak azóta sem sikerült laboratóriumi körülmények között előállítani.

A mi napunknak 24 000 évbe telik, hogy ebben a rendszerben bejárja a pályáját és - mint az ábrán látszik - ez több szakaszra tagolódik. 10 000 év sötétségre, amit mi is ismerünk - ez van most: nappalok, éjszakák váltakozása. Utána 2 000 év teljes világosság következik, majd ismét 10 000 év sötétség és újabb 2 000 év világosság.

Most mi éppen e foton öv felé tartunk!

A belépés elkerülhetetlen...valamikor az ezredvég és napjaink között. Megtettünk egy teljes kört és most visszaérkeztünk az elejére. Mindez részletesen meg van írva a Bibliában, az összes mitológiai tárgyú könyvben, Nostradamus jóslataiban és a modern tudósok írásaiban egyaránt.


Kövessük néhány tudósunk gondolatát:

Ha a Föld lép be elsőnek a FOTON ÖVBE, az ég olyan lesz, mintha égne, ám biztosak lehetünk benne, hogy ez hideg fény lesz, nem jár majd hőleadással. Ha a Nap lép be előbb, azonnal elsötétül minden és - számításba véve az űrbeli keringési sebességünket - ez 110 órán keresztül így is marad. A FOTON ÖV és a napsugárzás kölcsönhatása olyanná teszi majd az eget, mintha hullócsillagok ezrei szelnék át. Ahogy a Föld belép ebbe a sugárzási övbe, minden atom megváltozik, a dolgok ragyogni kezdenek, és FOLYAMATOS VILÁGOSSÁG LESZ. Nem lesz sötét sem a legmélyebb barlangban, sem az emberi testben.

Nézzünk csak bele gyorsan a Bibliába: 
"És az ég csillagai a földre hullának... és az ég eltakarodék."

Számítani kell rá, hogy a Föld forgási sebessége kissé lecsökken. A kisebb mértékű napsugárzás miatt a hőmérséklet alacsonyabb lesz, aminek következtében a sarki jégsapkák lassan lehúzódnak a 40. szélességi fok környékére mindkét félgömbön.

Emlékezzünk csak, hogy a történelemkönyveink legalább öt JÉGKORSZAKOT jegyeznek, melyek mind kb. 2000 évig tartottak.

Meg kell jegyeznem, hogy a világ kommunikációs központjai, a rögzített röppályájú műholdak, az amerikai bázisok és kísérleti telephelyek a "biztonságos zónán" belül találhatók. Vajon szándékosan, vagy véletlenül?

No és mi a helyzet velünk?
3 féle embertípus létezik a kozmoszban: 
Testi, (mint mi: szilárd, emberi.)Atmoszférikus, (Bizonyos szintig ez is szilárd, ám a molekuláris szerkezete különböző.)Éteri, (Aminek pedig egyáltalán nincs tömege.)

Mikor belépünk a Foton Övbe, a normális, egészséges ember egy kis bizsergést fog érezni, olyasmit,  mint mikor véletlenül egy villanykörte foglalatába nyúlunk. Ezzel megtörténik az átalakulás. A Testi ember Atmoszférikussá változik.
"És halhatatlanná leszel anélkül, hogy a halál egy szempillantásra is megkörnyékezne." 

A teológusok mélyreszántó elemzéseket írtak a bibliai karakterekről és meggyőződésük, hogy a világosság időszakában éltek. Az ég és a légkör teljesen más volt és sohasem esett az eső.

Nostradamus négysorosában így ír a szerinte 1999-ben bekövetkező világvégéről: "Negyven éven át szivárvány nem látszik..." (azaz nem esik az eső).

Egy bennszülött mitológia így szól: Az emberek mások voltak, mint most...volt egy hidunk, ami a csillagokba vezetett. Azokban a történeteikben, amelyekben összeszólalkoztak a Törzsfőnökkel, vagy az Öregekkel, mindig az égbe menekültek. Ugyanez történt a görögöknél is.

Úgy tűnik tehát, hogy az űrutazás könnyebb a Foton Övön belül. 1962-ben kerültünk először kapcsolatba a Foton Övvel. Ebben az évben nőtt meg az UFO-aktivitás is.

Vajon ez azért történt, mert közel kerültünk az űrutazók által használt Foton Övhöz? Ahogy közelebb és közelebb sodródunk, vajon több idegen tartja majd rajtunk a szemét, mielőtt újjászületünk a FÉNYBEN? Valószínű, hogy ez máris elkezdődött.

Erich Von Däniken, mikor Dél-Amerikába látogatott, egy olyan törzset fedezett fel, amelynek a birtokában volt egy tárgy, amit az Égi Emberek adtak nekik ezer évvel ezelőtt. Utasították őket, hogy tartsák azt a dolgot tisztán és "Mikor zümmögni kezd, mintha egy rajnyi méh volna, visszatérünk." Az a valami 1978-ban finoman zümmögni kezdett. Lehet, hogy ez egy kozmikus ébresztőóra, ami a világosság eljövetelére figyelmeztet minket?

Valószínű, hogy néhány civilizáció folyamatosan a fényben él. Mikor a bolygónk elhagyja a világosság periódusát és visszatér a 10.000 éves sötétségbe, vajon mindig visszatérnek a FÉNYBE, hogy ott várakozzanak planétánk újra feltűnésére? Lehetséges. A maják is sietve távoztak, szintén visszatérésükről szóló üzenetet hátrahagyva, ami a szakértők szerint már nagyon a küszöbön áll. Érdekes, hogy a világon, több helyen is fellelhetők olyan barlangrajzok, amelyek egy, az Alcion-éhoz nagyon hasonló rendszert ábrázolnak.

Gömbvillám...szintén egy olyan jelenség, amiről nagyon keveset tudunk, de talán lehetséges, hogy a Foton Övből kiszakadt kis, energiazsebről van szó. Az UFO kutatók szerint ezek a gömbök mindig nagy érdeklődést tanúsítanak a nukleáris létesítmények iránt. Mi történhet egy reaktorral a Foton Övben? Véleményem szerint a tudósok már jóval előbbre járnak. A foton energia kecsegtet a legtöbb reménnyel a jövő energiaforrását illetően. Sok UFO-ról szóló beszámoló ír le kísérleti foton rakétához hasonló dolgokat: "A fényszórói hátul voltak." A leírások lassú, nehézkes mozgásról tanúskodnak, ám a Foton Övben minden bizonnyal azonnali, korlátlan űrutazásra lesznek alkalmasak. Vajon azért nem szólalnak fel tudósaink a napenergia-hasznosítás fejlesztése mellett, mert a Foton Övben úgyis megváltozik a napsugárzás mértéke? Most gondoljunk arra, mikor a bolygónk kilép a fényből a sötétségbe.
A bennszülöttek mitológiája ezt így írja le:

Kivetettek minket a sötétségbe és mi annyira féltünk, hogy az Istenek adtak nekünk egy Napot, hogy melegítsen minket nappal, és egy Holdat, amit éjjel is láthatunk."

A jégsapkák, amelyek fényéveken át lehúzódva keringtek velünk, a megnövekedett napsugárzás hatására minden bizonnyal olvadni kezdenek majd...ami árvizeket jelent. Ha a fény időszakában valóban nincs csapadék, akkor nem meglepő, hogy miért kápráztatta el Noét az első szivárvány látványa. A Gilgames eposz is hatalmas árvízről ír, bár ez kétségkívül Noé előtt 10 000 évvel történt.

Már elgondolkodtunk azon, hogy milyen hatással lesz ez a jelenség az emberre, mint elkülönült személyre, de hogy fog ez kihatni az emberiségre, mint egészre? Feltehető, hogy sok ember nem fogja túlélni a hirtelen áramütés-szerű érzést, ha nincs kellően felkészülve rá.

Ha a jég lehúzódik a 40. szélességi fokig, ezzel befedi az Egyesült Államok területének felét, Európa és Ázsia nagy részét. Ez rengeteg fedél nélkül maradt embert jelent. Hogyan fogadják majd őket más országokban? A korlátozott mennyiségű termékeny földterület képes lesz kiszolgálni több millió embert?

VÉGE


A Holdraszállás

,, Kis lépés ez egy embernek, de hatalmas lépés az emberiségnek. "            Neil Armstrong 1969
Ugye mindenkinek ismerős ez a híres mondat. Na de hogy is kezdődött mindez.

A hidegháború által életre hívott űrversenyben az Egyesült Államok szeretett volna győztesként felállni a dobogóra. A cél az ember Holdra juttatása volt.1961. május 25-én John F. Kennedy a holdprogramról bejelentést tett a kongresszusi beszédében, ezt tekintjük az Apollo-program hivatalos kezdetének. Kennedy a beszédében 9 éves határidőt szabott meg a megvalósításra. Az Apollo-program emberek részvételével végrehajtott űrprogram volt, amely 1961 és 1972 között zajlott.

A célt 1969. július 21-én az Apollo-11 űrhajósainak, Neil Armstrongnak ésBuzz Aldrinnak sikerült teljesíteniük, így elsőként ők léphettek a Hold felszínére. Ekkor hangzott el az a híres mondat. A NASA űrhajósai még ezek után 5 alkalommal hajtottak végre sikeres Holdraszállást. A program 1972-es befejezése óta egyetlen embert szállító űrhajó sem hagyta el az alacsony Föld körüli pályát. Az USA az Apollo-programra több mint 19.5 milliárd dollárt költött.

1969: Apollo 11 (NASA)



Ezzel amit most leírtam sok ember nem ért egyet, és sok bizonyíték alátámasztja az érveiket.
Vannak akik úgy gondolják, hogy az egész Holdraszállás dolog nem történt meg soha. Én ezt nem így gondolom, mert van rá bizonyíték, hogy jártak emberek a Holdon. Ez tény. Csak az a probléma, hogy nem úgy és nem akkor, ahogy azt az amerikaiak állítják. A történet röviden a következő:

Az emberiség technikailag eljutott arra a fejlettségi szintre, hogy eljusson a Holdra, méghozzá a hivatalos Holdraszállás előtt több évvel, 1957-ben. Amikor az Apollo-11 leszállt a Holdra és a leszállási helyet kb. 70 km-el elvétették, egy addig ismeretlen helyen szálltak le. Erről a Holdraszállásról akarták elhitetni, hogy most járnak ott először. A tv közvetítette a világnak az eseményeket. Amikor az űrhajósok meglátták hol szálltak le kissé elcsodálkozhattak, mert olyan dolgok lehettek ott amiknek nem szabadott volna ott lenniük. Állítólag az első mondatuk az volt hogy:
"Úristen ezek már itt vannak"

Hogy mire gondolt azt talán egyszer majd megtudjuk, de ezután több órás adás szünet volt. Erre van egy elmélet miszerint nem adhatták le a tv-ben azt amit ott láttak és ezért beszerezték az 1957-ben felvett első valódi Holdraszállás felvételeit és a hozzá szükséges engedélyeket. Ezt megerősíteni látszik az a tény, hogy a felvétel az 50-es évek színvonalát tükrözi, de ez a felvétel különösen rosszminőségűnek számít 1969-ben. Tehát a nagyközönséget durván átvágták, viszont a tv-ben valóban az első Holdraszállás felvételeit láthattuk, ami az 50-es években készült. Az emberek egyszerűen elhittek mindent, nem nagyon volt más választásuk. Amit az űrhajósok láttak a Holdon az valószínűleg elrettentette a NASA-t attól hogy újra visszatérjen. Az Apollo-11 utáni Holdraszállások mind stúdió felvételek és mind csak hazugság. Ez lehet a magyarázat arra hogy a NASA miért gyárt irdatlan mennyiségű hamis fotót, és arra is magyarázat, hogy miért nem járt ember a Holdon az elmúlt 40 évben.

Az egyik rádióműsorban volt egy 2 órás beszélgetés Aranyi Lászlóval aki az Apollo csalásról beszél. A műsort le lehet tölteni 2 részben.

Érdemes rászánni az időt, mert hihetetlen dolgokról van benne szó.



A Pokol Kapuja


Sokan talán most hallanak erről először. Ez egy különleges helyszín a Földünkön. A Pokol Kapuja (Door to Hell) természetesen emberi beavatkozás miatt jött létre. Türkmenisztánban egy kis falu, Darvaza közelében a Karakum-sivatagban található ez a vörösen izzó kráter.


Egy geológusokból álló szovjet kutatócsoport fúrásokat végzett a területen, ahol rábukkantak egy hatalmas földgázmezőre. Amikor megkezdték a feltárást, néhány próbafúrás után hatalmas barlangba ütköztek. A kitermelés veszélyessé vált és megtörtént a baj. A terület beomlott és egy hatalmas 60 méter átmérőjű, 20 méter mély krátert hagyott maga után. A gödör ontotta magából a földgázt a levegőbe és ez ellen tenni kellett. A mérgező gázok levegőbe jutását úgy akarták megakadályozni, hogy a földgázt egyszerűen meggyújtják. Az akkori elemzések alapján pár hét alatt ki kellett volna fogynia a földgáznak. A kutatók hatalmasat tévedtek.
Ez 1971-ben volt...


Közel 40 éve ég és a mai napig nem lehet tudni, hogy a földgáz még hány évig, esetleg évtizedig fogja táplálni a tüzet.
A helyiek nevezték el a Pokol Kapujának. Manapság igazi túristalátványosság, ami még az űrből is látszik. A kráterhez közel lehet menni de a mérges gázok és a hőség miatt csak pár percig lehet a közelében tartózkodni.
A lyuk eloltása lehetetlenség, sőt nem is lenne biztonságos, az égés ugyanis a leghatékonyabb módja a feltörő gázok hatástalanításának.

"The Door to Hell"

Demopolis Lock Whirlpool!

DARVAZA GAS CRATER IN TURKMENISTAN - DOOR TO HELL

Top 10 legmélyebb lyukakat a világban



by SpeaR  -  2010. 08. 10.

Thoth smaragdtáblái


A halhatatlanság fogalma
Ahogy azt a kínai gyógyászat, a spirituális tanok, vagy akár a köznyelv is megfogalmazza, az ember test-lélek-szellem egysége.
A test maga az anyag, melyet látunk tükörbe nézve. A test sok korláttal rendelkezik az anyagi világban, és folyamatosan elhasználódik. Kötelességünk gondozni, mert nélküle életképtelenek vagyunk itt a Földön. Az anyagi test energiát biztosít a lélek számára.
A lélek nagymértékben energia és kismértékben anyag. Ez az a néhány gramm, amivel csökken valakinek a testtömege, mikor meghal. A lélek mivel anyagilag kötődik ehhez a bolygóhoz, csak itt életképes. Ha innen távozik a szellem, itt hagyja a lélekruhát. A lélekruha kb. 25.920 földi évet él. Ez egy égi ciklus, egy galaktikus év. A lélek maga az aura. Ezt lehet látni, érzékelni. A lélek az átmenet a külső energia és a test között. A lélek energetikai szennyeződései betegségeket hoznak létre a fizikai testben.
Minden ember egy végtelen szellem. A szellem a tobozmirigyben lakozik. Negatívan hat rá a dohányzás, a fluor, a klór.
A szellem mikor a Földre jön, kap egy lélekruhát, majd többször leszületik és megél néhány földi életet. (A tudósok rájöttek, hogy csak úgy élhet valaki egy idegen bolygón, ha oda születik, ellenkező esetben nem életképes csak mesterséges körülmények között ideig-óráig) Az élet forgatókönyvét a negyedik dimenzióban írta meg. Ez a színdarab maga a karma. A halálnak nevezett esemény a dimenzióváltás, akárcsak a születés. Átlépünk egy csillagkapun, dimenziókapun.
A szellem és a lélek mikor nem él emberi életet, akkor a negyedik dimenzióban található, ami nem más mint az asztrál világ. Éjjel, mikor alszunk csak a test pihen, a lélek és a szellem sosem alszik, ők a negyedik dimenzióban tartózkodnak.
Vannak olyan emberek akik tetszés szerint átjártak vagy átjárnak a negyedik dimenzióba. Több fizikus is képes volt ilyenre, például Charon Viktor magyar fizikus és zeneszerző (www.charonintezet.hu). A harmadik dimenzió korlátja az idő és a tér, a negyediké csak a tér, ott az idő nem definiált.
Az élet célja a tanulás, a megélés.
Sok gazdag ember, aki úgy hitte és hiszi, hogy már mindent elért az anyagi világban, azaz kellően sok mindent birtokol, szeretne örökké élni és uralkodni, ezt tekinti halhatatlanságnak. Valójában ez teljesen más. A halhatatlanság azt jelenti, hogy a szellem és lélek páros mikor leszületik, teljes mértékben tisztában van eddigi életeivel, annak tanulságaival, tapasztalataival. Addig, míg a legtöbb ember semmire sem emlékszik korábbi életeiből, addig aki halhatatlan, az mindenre emlékszik. Nem lehet az anyagi testet végtelenül sokáig hordani, mert folyamatosan elhasználódik, éppen úgy, ahogy egy inget sem tudunk egész életen át hordani, mert bepiszkolódik, elhasználódik, elszakad. Időnként le kell cseréljük. Természetesen igyekezni kell, hogy jó állapotban tartsuk testünket, de itt komoly korlátok vannak. Maga Thoth is, aki hosszú életet biztosító spirituális technikákból többet is birtokolt és alkalmazott, többször leszületett, tudatosan, célirányosan. 

Thoth:

25.920 év
A Föld forog a saját tengelye körül, melynek egységnyi periódusa egy nap. Másodsorban forog a Nap körül, melynek egységnyi periódusa az év. Maga a Naprendszer is elliptikus pályán kering a galaxis középpontjához képest, ez a galaktikus 1 év, ami kb. 25.920 földi év. A tudósok különböző számításai módjai között 10-20 éves eltérés szokott lenni, ezért gyakran emlegetik úgy, hogy kb. 26.000 év.
Mikor a Naprendszer a galaxis középpontja felé halad, akkor az emberiség életében mindig a megvilágosodás játszik szerepet, a tudatszint emelkedése. Mikor a Naprendszer az elliptikus pályáján távolik a galaxis középpontjától, akkor a butulás, a felejtés tapasztalható. Olyan ez mintha az űrállomásról néznénk a Földet. Az egyik felén éjszaka van, míg a másikon világos. Az egyik felén alszanak az emberek, míg a másikon élik életüket. A napszakok hasonlóak, azonban minden nap különböző. Így a Föld életében a 26.000 év is mindig más. Nem ugyanaz ismétlődik, hanem hasonló egy másik síkon, mintha egy rugóra néznénk, körkörös, de mégis halad egy másik irányba is, felfele.
Játék a Földön

Az élet egy játék, egy színdarab, melynek meg van a saját dramaturgiája. Ha megnézzük, sok mindent kipróbáltunk már és igazából semmi nem vált be, semmi nem örök. Egy dolog állandó a változás. Ami egyszer volt, az biztos, hogy pont ugyanúgy nem lesz már.
A játékszabályok adottak, és vannak játékmesternek nevezett halhatatlan emberek, akik igyekeznek betarttatni a szabályokat. Szerepük olyan, mint a fociban a bíróé. Irányítanak, döntenek. Tudjuk, hogy az a gól, amit a bíró megad. Az életben is így van. Irányító szerepüket nagy országok vezetőin, illetve irányító, döntéshozó nemzetközi szervezeteken keresztül érvényesítik. Például egy vezető nagyhatalom államfőjének beiktatása igazából egy beavatási szertartás. Mivel a spiritualitásban egy dolog a fontos, a precizitás, ezért ha az államfő rosszul mondja a szöveget, vagy a titkárnő rosszul gépelte, akkor bizony újra le kell tenni az esküt (avatást), mert különben semmit sem ér. Meg kell figyelni az ilyen vezetőt, hogyan változik meg a beiktatás után. Elnökké választás előtt egyet mond, beiktatás után teljesen mást, ami sokszor nem az ő véleménye. Az avatás a lélekre hat, azt átprogramozza, akár az átok, vagy az áldás, energetikai elven működik (rezgés)
Ehhez teljesen hasonlóan működnek meghatározó szerepet betöltő nemzetközi szervezetek.
Érdekes még a magyar Szent Korona szerepe. Itt nem a Szent Istváni, hanem az utána következő koronáról van szó, mely nem csak egy fizikai tárgy, hanem mai szóhasználattal élve a fogalom egy jogi személyiséget takar. A magyar korona volt az egyetlen a világon, melynek ilyen értelmezése volt. A király aki ezt hordta, az a világban egyedülálló módon rendelkezett főnökkel, főnöke a Szent Korona, azaz a nép. Mivel az országot csak olyan tudja vezetni, aki kellően megvilágosodott, spirituális, ezért ez a korona is úgy volt beprogramozva, hogy miközben azt hordta valaki, addig folyamatos beavatást, tudatszint emelést kapott. Később a koronát átprogramozták, hogy viselője más idegen érdekeket szolgáljon, mint a saját népe. Erről tudott és ezért nem hordta a koronát a Kalapos Király. Az Egyesült Államoktól visszakapott koronáról többen állítják, hogy egy másolat. Ennek eldöntése spirituális eszközökkel pillanatok kérdése, mert a létezésben minden tudott. Éppen így, mikor valakit felvesznek egy páholyba és kap egy feladatot, annak ténye, hogy az illető elvégezte-e, nem kérdés, hiszen egy adott tudatszinten nincsenek kérdések és hazudni sem lehet. Hazudni csak az anyagi világban lehet.
Belátható, hogy nem akárki lehet, egy állam vezetője, bár jelen világunk ezt állítja. Aki nem kellően spirituális, az egyszerűen képtelen átlátni világunkat. Aki pedig nem élvez megfelelő támogatottságot, az képtelen élre kerülni. Aki élre kerül, az pedig szerepet játszik. A szerep nem jó és nem rossz, pont olyan, amilyen kell legyen, ahogy megírták.
A 26.000 év alatt többször élünk, és az egész korábbi életeink eltárolódnak a lélekruhánkban. Ezért is működik jól, mikor különböző meditációs technikákkal be tudunk nézni korábbi életeinkbe. Igen, a dolog létezik és működik. Megdöbbentő, hogy ha átélünk néhány utazást, mindjárt megértjük, hogy mitől vannak félelmeink például víztől, magasságtól, miért nem tudunk megtanulni egy adott idegen nyelvet, míg másokat igen könnyen, stb.
Fontos, hogy ami kívül esik a 26.000 éven, arról nem tudunk semmit, mert nem tárolódott a mi lélekruhánkban. Vannak ugyan módszerek, melyekkel oda is be lehet pillantani, például mi történt Atlantisz világában, de ez kevesebbeknek adatik meg.
A Föld bármely lakója bele tud pillantani saját lelke emlékeibe egy szakavatott mester segítségével, a képeken kívül átéljük az érzelmeket is.
Mégis rezeg a Föld 

A világmindenségben a rezgés az alap. Minden ami minket körülvesz, az rezgés. A fény, hang, rádióhullámok, még maga az anyag is rezgés. Mondhatjuk, hogy az anyag nem más mint a rezgés legsűrűbb megjelenési formája. Fizikából tanultuk, hogy az atomban az atommag körül keringenek az elektronok majdnem fénysebességgel. Hogy ezt jobban megértsük, képzeljük el, hogy felnagyítjuk az atomot. Ha az elektron akkora lenne mint egy teniszlabda, akkor az elektron által bejárt pálya akkora lenne mint egy futballstadion. Az elektron a gyors sebessége révén felhőnek látszik, ezt nevezik elektronfelhőnek. Olyan ez mint amikor a rajzfilmben olyan gyorsan fut valaki, hogy csak egy hosszú csík látszik, ő maga nem.
Ha leállítanánk a rezgést, akkor a futballstadionnyi térfogat helyett néhány labda méretű gömböt kapnánk, azaz látható, hogy nagyságrenddel nagyobb helyet foglal el az atom (azért mert rezeg), mint a fizikai térfogatok összege. Ha leállítanánk a rezgést, akkor bármely tárgyon átláthatnánk még jobban mint egy szitán.
Amiről nem szólnak a fizika könyvek, annak a kérdése, hogy mi tartja fenn az atomban tapasztalható majdnem fénysebességű mozgást? Honnan ez a végtelen energia és pontos információ?
Az atomok rezgésének motorját materiálisan nem találjuk, mert nem az anyagi világban van. Egy felsőbb szint biztosítja ezt a végtelen energiát és precíz információt. Ezt nevezik nullponti energiának (Tesla titkos áramfejlesztői ezt használták), csinek, pránának, stb.
Belátható, hogy az információ mindig megelőzi az eseményt. Megérthetjük, hogyan tudja egy polip megjósolni, hogy ki győz egy focimeccsen, hogyan tudja egyik-másik személy megálmodni a lottószámokat. Megérthetjük, hogy minden tudható, ha van antennánk, vesszük és dekódoljuk a jeleket. Mit ér mai világunk, mikor több ezer tévéadás megy rajtunk keresztül, ha nincs egy televízió készülékünk, vagy egy műholdvevő berendezésünk?
Megérthető, hogy a szervezetben mindig ott van információ szinten a betegség is, mely energetikai módszerekkel sokkal hamarabb kimutatható, mint a materiális alapon működő diagnosztika által.
Jelenlegi tudatszintünk

A Föld életében már sok nagy, a miénknél sokkal fejlettebb civilizáció létezett. Olyan ez mint egy szállodai szoba, ma éjjel mi alszunk itt.
A fejlett kultúrák tudták, hogy a dimenzióvátást csak a kő éli túl, így építették a gízai piramisokat, vagy a Titicaca tó dokkrendszerét. Ez utóbbi esetén millió évekről beszélnek a kutatók.
A tudat megértésére vegyünk egy példát. Elmegyünk kirándulni, egy dombon találunk egy kilátót. A kilátó aljánál nyugat felé fordulva látunk egy fatörzset, bokrokat, füvet és virágokat. Ha felmegyünk a kilátó első emeletére és nyugat felé nézünk, már egy fa koronáját látjuk és semmi mást. Ha megyünk még egy emeletet felfelé, majd kinézünk nyugati irányba, kiderül, hogy egy erdő felett nézünk el. A következő szintnél már zöld, sárga és kék foltokat látunk. A kilátó tetején már csak a felhőket és az eget látjuk. A tudatszint azt jelenti, hogy ugyanoda nézve mást látunk.
Jelen tudatszintünk, mely csak a pénz körül forog, modernkori rabszolgatartó rendszerbe kényszeríttette a mai embert. Ez a tudatszint a korlátja további fejlődésünknek. Ha tovább szeretnénk lépni, már pedig muszáj lesz, a játékmesterek érvényesíteni fogják a változást. A maya naptárban jelölt 2012 december 21, mikor a számláló átfordul és újra nulláról kezdődik, egy ilyen, új tudatszintű korszakot jelöl. Azonban az átmenet nem egy pillanat lesz, hanem néhány, évtized, hiszen már elindult a változás. A középkor sem egy pillanat alatt ért véget.
Ha egy magas tudatszintű civilizáció alakul ki a Föld nevű bolygón, és megismeri az itteni élet sajátosságait, akkor természetesen üzenni szeretne az őt követő civilizációknak. Tudását oly módon tudja átadni, hogy pusztán kőből épít piramisokat (tudván, hogy a kő túléli a dimenzióváltást), a piramisok méreteit, geometriáját, egymáshoz való elhelyezését, illetve a kozmoszhoz való tájolását út válassza meg, hogy a lehető legtöbb információt rögzítse. Ezen felül még hagyhat hátra gyermekinek tűnő képi ábrázolásokat a világűrről, az élet jellegzetességeiről, titkairól. Mikor egy következő civilizáció elér arra a fejlettségi szintre, hogy meg tudja fejteni mindezt, akkor hatalmasat fejlődik a tudatszintje.
Nézzük meg ezzel a szemmel, mi hol tartunk? Eljutottunk-e már oda, hogy az ősöktől örökölt tudást tanítjuk az iskolában? Vagy csak bolondnak tituláljuk azokat a tudósokat, akik megfejtették a múlt emlékeit?
A földi élet titkait különböző páholyok őrzik. Fontos szerepük volt, hiszen nélkülük esély sem lenne a tudás nagy részére. Az első világháború előtt hatalmas spirituális robbanás volt tapasztalható az emberi tudatban. Azonban egyfelől akkor a világ nem tudott mit kezdeni azzal, a számára ismeretlen információáradattal, ami érte, szinte sokkolta őket, másfelől a világháború mindent elmosott, a felejtésbe juttatott.
A hatvanas évektől egy újabb ébredés kezdődött, ezúttal lassúbb ütemben. Akkor kezdtek a különböző páholyok is nyitni, információt kiszivárogtatni, hiszen a titok amit őriznek az nem csak az övék, hanem az emberiségé. Mindettől függetlenül a titkok nagy része továbbra is titok, mert az emberiség még nagyon messze áll, attól, hogy egyáltalán beszéljen minderről.
Atlantisz

Atlantisz nem a mi történelmünk része. A Föld nevű bolygóé igen, de a mai emberiségé nem. Atlantisz és az ott élők úgy tűntek el, hogy intelligens élet nem maradt utánuk. Mai szóhasználattal élve nem vagyunk az akkor élők utódai, jogutódai, sem rokonai, sem ismerősei. Mintha egy scifiben egy idegen civilizációról beszélnénk, csak éppen a Föld nevű bolygón éltek.
Atlantisz attól volt nagy, hogy az emberek tudatszintje a miénkénél lényegesen magasabb volt. Az energiát napi szinten használták az élet minden terén. A Csillagok Háborújában úgy említik, hogy az Erő legyen veled. Atlantisziban az Erő az embereket szolgálta, miután ismerték természetét és irányításának módját. Így a nullponti energia korlátlan erőforrás volt, a gyógyászatban látták és kezelték a csakrákat, az aurát, alkalmazták a kristályterápiát. Adataikat kristályokban tárolták, nagyon hatékony módon. Hittek a teremtőben, a teremtésben.
Az ősi népek sokszor ismerik az Erő alkalmazásának módját. Petra épült így, illetve Emanuel Jézus is alkalmazta csodálatos gyógyításai során. Napjainkba ősi törzsek alkalmazzák az Erőt illetve a civilizált világban élő mágusok, gyógyítók, akiket a modern világ sarlatánoknak tart.
Atlantisz megléte még napjainkban is sok kérdést vet fel. Legfontosabb, hogy azt hisszük mi most a teremtés csúcsai vagyunk és nem értjük meg, hogyan létezhetett egy sokkal magasabb tudatszintű civilizáció. Nem értjük, hogy a magasabb tudatszint hogyan jelenthet magasabb technikai fejlettségi szintet.
Következő kérdés, hogy egy ilyen magas tudatszintű társadalom hogyan tud megbukni? Végezetül kérdés még Atlantisz létezésének ideje, helye.
Atlantisz igaz történelmét páholyok őrzik, a legnagyobb játékmester aki a páholyok felett állt, ezt tudta, rendszeresen lemerült a Titicaca tó alján található városhoz, tanulni, ezt valamilyen szinten kezdte nyilvánosságra hozni, életével fizetett.
Sumer

A sumer történelem a mi történelmünk. Addig, amíg Atlantisz léte számunkra felfoghatatlan időtávlatokba esik, addig a sumer történelem kézzel fogható, akár szó szerint is, hiszen több millió régészeti lelet elérhető, szerte a Földön.
A sumer történelemhez köthető a presumer időszak is, amely kb. i.e. 450.000-ben kezdődött, mikor megérkeztek az első telepesek a Földre. A leírásokból pontosan tudjuk, hogy nem találtak ezen a bolygón intelligens életet. Egyértelműen következik, hogy Atlantisz ekkor már rég nem létezett. A nevezett időpont egy jégkorszak végét jelentette, élhető éghajlat csak az egyenlítő körül volt. A sumer civilizáció már bele tartozik a mi 26.000 évünkbe, sok ember lélekruhája tárol ide tartozó élet emlékeket.
Külön érdekesség, hogy a spirituális tanokban az egyenlőszárú kereszt az egység szimbóluma, az egységé a Teremtővel. A sumer társadalom a Nibiru bolygót egyenlő szárú kereszttel ábrázolta.



Ábrázolásaikban sokszor az égbolton két objektum látható a Nap, ahogy egy gyerek is lerajzolná, és a Nibiru, mint egy egyenlő szárú kereszt.
A sumer történelem egy apró közjáték abban, ahogy megjelent az emberiség, a semmiből. Nem ez a lényeg, hanem az, hogy ily módon kezdődött el újra a fejlett élet.  Ennyi erővel akár lehetett volna a darwinizmus is, de nem az volt. Felsőbb intelligencia másképp döntött. Ez a játék most így kezdődött. Valószínűleg mindig másképp kezdődik, csak mi ezt most nem tudjuk.
Thoth szerepe a Föld életében

Thoth volt az egyetlen szellem, aki két fejlettnek nevezett korszakot megélt, az atlantiszit és a mait. Ezekről ő maga számol be.
Thoth első ábrázolásai egyiptomi rajzok, ahol íbiszfejjel mutatják őt. Széles férfias vállal és madárfejjel. Kezében legtöbbször az ANKH, mely az örökkévalóság szimbóluma.
Thoth spirituális jellegű, részben önéletrajzi munkáját (smaragdtáblák) alapul véve kiderül, hogy atlantiszi származású. Megadatott neki, hogy atlantiszi korában megvilágosodjon, majd személyes életcélját a teremtés engedélyezte. Thoth az emberiség igaz tanítója szeretett volna lenni. Amolyan igazi pap, vallás nélkül. Ha végignézzük életét, ez mind a mai napig sikerült is. Neki megadatott, hogy halhatatlansága átnyúlik a 26.000 éves korláton is. Sőt addig, amíg mi a galaktikus 1 év alatt szigorúan csak a Földhöz kötődünk, addig Thoth rendelkezett azzal a képességgel, hogy idegen civilizációkat tanulmányozzon, akár végignézze azok pusztulását is, de csak mint megfigyelő. Neki sem volt joga ott beavatkozni, csupán tanulni. Atlantisz irányításában kb. 16.000 éven át vett részt, neve Arlich Vomalites volt. Hosszú, egy testben eltöltött életét különböző technikákkal oldotta meg. Ilyen volt, hogy naponta 1 órát feküdt fejjel észak felé fordulva, meditációs állapotban, felső testén tartva a figyelmet, majd 1 órát feküdt fejjel dél felé fordulva, mikor is alsó testén tartotta a figyelmét. Ezen kívül energetikai kezeléseket alkalmazott, kristályokkal, mágiával. Mindez azt feltételezte, hogy naponta több órát csak saját magával, saját testével, saját gondolataival foglalkozott. Mint vezető, irányító, mindezt megtehette. Fő szerepe a társadalom vezetése, fejlesztése, racionalizálása volt. Azért tudott részben Atlantisz, részben maga Toth is sikeres lenni, mert nem uralkodni akart mások felett, hanem szeretet vezérelte gondolkodását, döntéseit.
A földi élet bármely intelligens civilizációjába mindig kódolva van a gondolkodása, viselkedése által a bukása is. Olyan ez, mint a Gazdálkodj Okosan, ahol a játék elve, a szabályokon keresztül a gyarapodás, fejlődés. Rövid ideig lehetett kapni egy hasonló játékot, ahol rosszul tervezték meg a játék logikáját, így mindenki csődbe ment, ki előbb, ki utóbb. Nos az élet a Földön is ilyen. Az élet a fejlődés. Ahogy az egyik ásványvíz gyártó mondja a reklámjában, hogy az út amit bejársz, az tesz nemessé.

Atlantisz bukása után Thoth részt vett a sumer társadalom megalakításában.
Enki (annunaki) fiaként tért vissza, Marduk (Ra) testvéreként, a kezdetek kezdetén, így a családfa legelején található. Enki volt a spirituális tudós, aki a civilizáció kialakításában, a csillagászatban és az emberiség tanításában, védelmében döntő szereppel bírt. Őt nevezték a víz istennek.
Thoth mai szóval élve orvos, génsebész, kutató volt. Részt vett az első ember megalkotása előtti kísérletezésekben, majd Adamu (a Föld szülötte) megalkotásában, később az emberi lények sorozatgyártásban. A homo sapiens kb. 200-250.000 évvel ezelőtt jelent meg.
Thoth fontos szerepet játszott még egy családi vitában. A Vízözön után, sokadik alkalommal újra fel akarták osztani a mai Egyiptom területét. A két testvér Oziris és Seth élet-halál harcot vívott először légi csatában, majd a földön. Végül Seth megölte testvérét, olyannyira, hogy fel is darabolta és darabjait szétszórta elég nagy földrajzi területen. Oziris felesége Isis volt, akivel még nem volt közös gyerekük. Isis, Thoth lánya, megkérte génsebész apját, segítsen neki, hogy legyen gyerek a már halott férjétől. Thoth a feladatot sikeresen megoldotta, valamilyen, általunk nem ismert génsebészeti eljárással. A kis Hórusz, egy az egyben úgy nézett ki mint apja, Oziris. Ezért míg fel nem nőtt, bújtatni is kellett Seth elől. Tökéletes genetikai másolat.

Egyiptom éledezésekor, a Vízözön visszavonulása után, mikor már kezdtek a területek kiszáradni Enki a spiritualitással megáldott tudós (ma mérnöknek neveznénk), és Enlil a vezető mellett kiemelkedő szerepe volt Thoth-nak. Enki és Enlil a féltestvérek Egyiptom lakhatóvá tételével foglalkoztak (a sumer írások szerint kiemelték Egyiptomot a vízből) a mocsarak lecsapolásával, a Nílus szabályzásával. Sumert elhagyva, Thoth magát az egyiptomi civilizációt hozta létre, annak mindennemű megszervezett formájával.
Atlantiszi tudását felhasználva, egy működőképes, fejlődő, majd virágzó társadalmat hozott létre, igaz az akkori ember tudatszintje teljesen más volt, mint az atlantiszi emberé. Thoth nagysága éppen abban mutatkozott meg, hogy bármilyen tudatszintű emberekből álló társadalmat fel tudott virágoztatni, ha döntő szava volt a vezetésben.

A sumer Marduk (Thoth testvére) király területi terjeszkedésével, újabb területi újraelosztások kezdődtek Egyiptom területén, ekkor Thoth-ot i.e. 3.113 augusztusában száműzték az amerikai kontinensre. Ekkor megalkotta a maya naptárt, melynek éppen a napokban lesz a fordulópontja, mikor új korszak kezdődik, remélhetőleg egy magasabb tudatszinten.

Amerikában is alkotott, bár ő ezt inkább tekintette száműzetésnek, sem mint küldetésnek. Nem is hozott létre olyan virágzó civilizációt, a naptárára is sokan (pl. Sitchin) mondják, hogy nem annyira naptár, hanem számolta a száműzetése napjait. Tény, hogy a maya naptár első napja az, amikor Thoth megérkezett az általa száműzetésnek tekintett helyre.A sumer történelem irányítói, ahogy az akkori emberek nevezték, istenek, részben távoztak i.e. 600 körül, részben akik itt maradtak, azok eltűntek. Mivel a sumer istenek bolygójának éves periódusa kb. 3.500-3.600 földi év, ezért az ő életük földi távlatokban végtelen. Akik itt maradtak, el kezdtek alkalmazkodni a Föld periódusaihoz, így hamarabb öregedtek, mint saját bolygójukon. Ezzel együtt aki itt maradt, az még bőven él, hiszen nincs egy éve sem (3.600 földi éve) a távozásnak. Megkülönböztető jelük, hogy aurájuk nagyobb mint az emberé. Az átlag emberi aura kb. fél méter. Az övék néhány méter.
Van egy író, Maximillien De Lafayette, aki meg is nevezi, hogy melyik annunakinak melyik királyi család a leszármazottja. Sajnos túl sok könyvet ad ki, amolyan futószalagon, így nehéz megmondani melyik könyve a legjobb. Véleményem szerint azt az elvet követi, hogy a fát az erdőben lehet eldugni, így a túl sok információ között meg kell találni azt, ami a legjobb, leghasznosabb. Szerintem a sok, helyenként meredek dolgok között, sok az igazság.

Thoth, megelégelve a száműzetést, egy újabb kultúrát szemelt ki, a görög kultúra segítője lett. Pitagorasz önéletrajzában mondja el, hogy Thoth tanította őt, voltak együtt a Nagy Piramis alatt, itt világosodott meg, és értette meg a szakrális geometriát. Tudjuk, hogy a görög kultúra részben a pitagoraszi iskola által lett naggyá.
Később Thoth a görög kultúra vezetőjeként is jelen volt, Hermész név alatt. Ekkor írta a Thoth Smaragdtáblái c. spirituális és részben önéletrajzi művét.

Ezeken túlmenően Thoth még több alakban, több életben jelen volt, mindazonáltal a fent említettek a legjelentősebbek. Dominánsan nevelő, tanító, spirituális pap szerepet töltött be. Részben neki is köszönhető, hogy a sumer, az egyiptomi, illetve a Kárpát medencében élő népek nagyon sok rokonságot mutatnak, például a rovásírásban, hitvilágban, vagy a különböző fejlődési korszakokban.
Voltak Thoth megnyilvánulásai (életei) közül olyanok, ahol kevésbé alkotott maradandót, mondhatnánk ilyenkor inkább élt, pihent, vagy éppen a bölcsességen elmélkedett.
Thoth smaragdtáblái

Először Thoth bemutatja Atlantiszt, annak felépítését, vezetését. Kiemelendő, hogy nagy fontosságot tulajdonít a Fénynek, azok képviselőinek. Ma is sok spirituális körben, páholyban a Fényt szolgálják. Megjegyzendő, hogy a Fény az nem más mint rezgés. A Fény itt a Teremtőt, a teremtő rezgést jelenti. Megtudhatjuk, hogy minden rezgés, még maga az anyag is, ez utóbbi a rezgés legsűrűbb formája.
Thoth elmeséli, hogyan kapta meg a lehetőséget, hogy több égi cikluson keresztül megőrizhesse halhatatlanságát, illetve az emberiség tanítójává váljon. Megtudhatjuk milyen, energetikai típusú kezeléseknek vetette alá magát, hogy megőrizze teste fiatalságát hosszú éveken át.
Bemutatkozás után Thoth a bölcsességről beszél. Mondják, hogy az okos mindig tudja mit mondjon, jó időben jól szól. A bölcs azt is tudja, hogy kell-e neki szólni, vagy csak csendben mosolyog. A büszkeségnek semmi köze a bölcsességhez, mert a büszkeség korlát a tanulásban, az elfogadásban.
Az életben nincs helye a félelemnek, a rossznak, mert ha ilyen irányúak a gondolataink, akkor azok bevonzzák az ilyen jellegű eseményeket az életünkbe.
Az anyagi eszközök birtoklása nem cél, hanem eszköz. Ne azért éljünk, hogy harácsoljunk, hanem csak annyi anyagi eszközt birtokoljunk, amennyi szükséges, hogy szívünk és elménk magasabb szintre tudjon emelkedni (tudatunk emelkedni tudjon). Azért legyen pénzünk, hogy tanulni tudjunk. A pénz nem életcél, hanem eszköz.
A szeretetről beszél, mely az út kezdetét és végét jelenti. A tudat fejlettsége teszi lehetővé, hogy lássuk a fényt, érezzük az erőt, életünket a megérzések vezessék, így lehetünk boldogak és kiegyensúlyozottak, azaz a karmánk szerint éljünk.
A továbbiakban Thoth a test-lélek egységéről beszél, és a rendről. A világmindenségben rend van, és nincsenek szabályok. Ahol rendetlenség van, ott sok a szabály, de a sok szabály ellenére sincs rend, ilyen az emberi társadalom. Rendet először mindenki magában kell teremtsen. Ha belül (emberben) rend van, akkor megjelenik kisebb majd tágabb körében is a rend. Először ne a világot akarjuk megváltani, hanem saját magunkat hozzuk egyensúlyba. Ne akarjunk gyógyítani, ha betegek vagyunk, ne akarjunk harmóniát teremteni, ha nem vagyunk harmóniában.
Thoth beszél a mágiáról. A mágia nem más, mint erőtan. Az erő tudatos alkalmazása. Nincs fehér és fekete mágia, csak fehér és fekete mágus. A mágia egyetemes. Aki használja, az dönti el, hogy mire használja. Olyan ez, mint a kés. Nincs jó és rossz kés, csak kés van. Aki kézbe veszi, az dönti el, hogy kenyeret vág, vagy embert öl. Mind a sötét, mind a világos oldal ugyanazt az eszközt használja, csak más-más cél érdekében. A fény előnnyel bír, mert a sötétség nem más, mint a fény hiánya. Ahol megjelenik a fény, ott nem lehet sötét. Viszont ahol megjelenik a fény, ott megjelenik az árnyék is. Csakis a tudatos tudat szolgálhatja a Fényt. A tudatos tudatot pedig szolgálja az Erő.
Thoth jelzi, hogy párhuzamos világokban élünk. A világok egymástól szabályokkal vannak elválasztva. Olyan ez, mint egy nagy adatbázis, mikor szűrünk egy feltétel szerint, nem látjuk azokat az adatokat, amik nem felelnek meg a szűrési feltételnek, mintha nem is lennének, pedig ott vannak. Csupán nem látjuk őket.Smaragdtáblái közül az utolsót nem engedik közölni, mondván az emberiség erre még nincs felkészülve. Ez a tábla a dimenzióváltásról szól, egy adott társadalom végéről, mikor is letelik a kijelölt ciklus és valamilyen módon vége a játéknak. Ekkor egy láthatatlan kéz, egy gereblyével elegyengeti a homokozót, hogy másnap újabb gyerekek kezdjenek el homokvárakat, alagutakat, autópályákat stb. építeni. Ettől nem kell félni, az élet ilyen. Nem jó és nem rossz, hanem pont ilyen. Ez pont így van jól.  Összességében elmondható, hogy Thoth egy nagyon komoly spirituális leckét ad nekünk. Minél nagyobb valakinek a tudatszintje, annál többet ért meg belőle. Egy egész spirituális egyházat lehetne építeni ezekre a tanokra, mely test-lélek-szellem harmóniájáról szól, bölcsességről, békéről, mágiáról, magas tudatszintről, megvilágosodásról.
Játék az élet

Végezetül elmondható, hogy a Földön az élet egy nagy színdarab, melynek írója és rendezője egy felsőbb intelligencia. Ennek megfelelően nincs bűn és nincs büntetés, hiszen csak szerepet játszunk akár egy-egy színész.
A játékmesterek vezetik, irányítják a játékot, céljuk a játék folytonosságának biztosítása.
Az életben sok mindent megtapasztaltunk, és mindig kiderül, hogy semmi sem tökéletes. Mindennek vannak következményei és mellékhatásai. És azokba bele is lehet halni. Például jelen életünkben nagy árat fizetünk a lustaságunkért, kényelmünkért, és ettől halálosan meg is betegszünk, és várjuk, hogy valaki majd megoldja helyettünk saját problémáinkat.
Thoth egy markáns utazó, tanító volt, aki mindvégig pátyolgatta az emberiséget. Atlantiszban tanult, majd a mostani emberiségnél kamatoztatta tudását.
Az egyetlen olyan szellem, aki két civilizációt élt át és tapasztalatait nyilvánosan meg tudta osztani. Elénk tudta vetíteni egy magasabb tudatú társadalom képét, illetve olyan spirituális tanokat mutatott be, melyeket a legnagyobb titokban őriznek spirituális körök, páholyok.
Köszönjük Thoth!


Halálközeli élmény


Én úgy gondolom, hogy a halálunk után a létezésünk nem szűnik meg. Hiszek abban, hogy a halállal csak a fizikai testünket veszítjük el és a tudatunk tovább él valahol.

A testünknek szüksége van a pihenésre, ilyenkor lefekszünk aludni. Közben álmodunk, amíg testünk kipiheni magát. Az álmokat nagyon valóságszerünek érezzük és azt hisszük valóban ez történik amit látunk és érzünk. Nekem egyetlen egyszer megadatott az, hogy álmom közben rájöttem, hogy ez valóban csak álom és azt teszek amit akarok. Elképesztő volt, azóta még egyszer sem történt meg újra, hogy szabad akaratom szerint cselekedjek álmomban úgy, hogy közben tisztába vagyok azzal, hogy ez nem a fizikai valóság. (bár az igazat megvallva, nem is nagyon törtem magam, hogy ez így legyen)
Talán a halál utáni élmények is ilyesmi álomvilághoz hasonlóak lehetnek, amiben szabad akaratunk szerint cselekszünk.

A modern orvostudomány csodáinak köszönhetően egyre több és több embernek adatik meg, hogy szívroham vagy súlyos baleset után elmondhatja, milyen volt meghalni, és "ellátogatni" a túloldalra.
Egy csoport denveri kardiológus 2300 szívbeteget vizsgált meg, akik túlélték a klinikai halált. Az orvosok 1980-as elemzésének végkövetkeztetése szerint ezeknek az embereknek a 60 százaléka igen hasonló történetet mond el: leírják, hogy egy gyönyörű, fényben úszó helyen jártak, ahol barátokkal és családtagokkal találkoztak.
A kutatók, és más kutatók szerint is, a történetek lényegüket tekintve ritkán különböznek egymástól, de egyes részletek nem mindig azonosak. A klinikai halottak gyakran találják magukat a haláluk helyszínén - például egy baleset helyén vagy kórházi szobában. Tudják, hogy haldokolnak, ezért fizikai lényüktől elkülönültnek érzik magukat, és a gondolkodás hatalmának segítségével mozognak csupán. Gyakran figyelik, amint  más emberek vadul dolgoznak eszméletlen testük felett, aztán behúzzák őket egy sötét alagútba, amely egy fénypont felé vezet.
Amikor elérik a fényt, gyönyörű tájon találják magukat, és a béke érzése tölti el lelküket. Korábban meghalt rokonok és barátok várjál őket, általában valamilyen akadály mögött állva. Egy folyó túlsó partján például, és intenek a klinikai halottnak, hogy menjen hozzájuk, vagy azt mondják, hogy menjen vissza.
Az "újdonsült" halottak megint korom sötétben találják magukat, mielőtt szembekerülnek azzal, amit a halálközeli élmények kutatója, James Graves "káprázatos fényoszlop"-nak nevez, s amely boldogsággal tölti el őket. A fényes lény állítólag nem azonosítja önmagát. Az ember előtt lepereg az egész élete, és a lény megkérdezi: "Mit tettél az életeddel, amelyet neked ajándékoztam?"
Graves szerint, aki akkor kezdte el gyűjteni az ilyen élményekről szóló beszámolókat, amikor a hatvanas években pszichológusként dolgozott a michigani Muskegon Community College-ban: "Sok ember nem akar visszatérni az életbe. Azt mondják, hogy a fény a legnagyobb boldogságot adja nekik, amelyet valaha is tapasztaltak. Ez az utolsó stádium" - jegyzi meg. - "Aki továbbmegy, az már nem tér vissza."
Ám nem minden halálközeli élmény ilyen kellemes. A kutatók felfedezték, hogy néhány ember, miután keresztülhalad a sötétség alagútján, egy szürke börtönben találja magát, ahol düh és elkeseredettség uralkodik. Körbejárnak más emberekkel, akik az elkeseredettség csapdájába zuhantak.
A visszatért klinikai halottak élményeit néhányan egyszerűen a gyógyszerek hatásának vagy az agy oxigénhiányának tudják be. Ez azonban nem lehet magyarázat azokra az esetekre, ahol a "halott" személy a saját élettelen teste felett lebeg.
A michigani Muskegon-kórházban történt például, hogy egy páciensnek műtét közben megállt a szíve. Amikor a férfit visszahozták az életbe, tudta annak a gyógyszerésznek a nevét, aki a megrettent nővérnek átadta az életmentő gyógyszert. A páciens állította, hogy miközben a szeme csukva volt, és a szíve állt, ő a folyosón volt a nővérrel, aki a kórház patikájába rohant. "Mindig bíztam önben" - mondta később a férfi a nővérnek. - "Ezért amikor láttam, hogy kimegy a teremből, követtem."

by SpeaR  -  2010. 08. 16.

Reinkarnáció


Sok ember hallotta már ezt a szót, de szerintem nem sokan vannak tisztában azzal, hogy miről is van szó pontosan. A kevés információ miatt az emberek nem is nagyon veszik komolyan, pedig ez egy fontos dolog az életünkben/életeinkben.
Itt nem arról van szó, hogy a következő életedben meztelen csiga leszel vagy valami hasonló. :)
Itt arról van szó, hogy ha meghalsz akkor újjászületsz, ismét emberként egy új testben, de a lelked megmarad. A lélek halhatatlan és örök, a tested viszont cserélődik életeid során, mert elhasználódik az idők folyamán.

Én hiszek a reinkarnációban és megpróbálom leírni, hogy én miként gondolom ezt az egészet.
Természetesen nem olyasmit fogok most itt leírni, ami csak úgy eszembe jutott a semmiből.
Mindennek megvan az alapja, évezredekre visszamenőleg.

Én úgy gondolom, hogy az ember halála után visszaszületik egy új testben, általában a saját családjában kap új lehetőséget az életre. Ez persze nem mindig van így. Születhetsz te máshová is.
Halálod után választhatsz mikor, hol és milyen neműként születsz újra. A választási lehetőségeid függnek attól, hogyan éltél, hogyan gondolkodtál és miként cselekedtél. Az életeid során az emlékeid mindig elvesznek előző életeidről. Kutatások kimutatták, hogy kisgyermek korban az ember képes időnként visszaemlékezni előző életeire, ez a képesség max. 6-10 éves korig aktív, de ezt befolyásolják a különböző betegségek is, emiatt sokan "idő előtt" elvesztik a visszaemlékező képességüket. A visszaemlékezést az is hátráltatja, hogy a beszéd viszonylag későn alakul ki és emiatt éveket veszítünk a múltunk megismerésének lehetőségéből.
Természetesen felnőtt korban is van lehetőség visszaemlékezni, de ez rendkívül ritka, legalábbis beavatkozás nélkül. Bizonyos hipnózisos módszerekkel képesek vagyunk az emlékeket felszínre hozni. Ha jól tudom akkor ezt regressziós hipnózisnak nevezik, de ebben nem vagyok biztos.
A reinkarnáció teljes mértékben azt mutatja meg nekünk, hogy halhatatlanok vagyunk, csakis a testünk hal meg (lecseréljük). Egyetlen probléma van ezzel, mégpedig az, hogy az emberek túlnyomó többsége nem emlékszik vissza az előző életeire és emiatt minden ember fél a haláltól, mert nem tudják mi lesz azután.
Aki kicsit jártasabb a témában az ismeri Thoth nevét. Ő egy több tízezer éves lélek, aki visszaemlékszik minden életére és tudására. Az emberiség tanítója. Egyiptomban istenként tisztelték. Thoth még fiatal korában érte el azt a tudati szintet, ami hozzásegítette őt abban, hogy új életeiben megtarthassa a megszerzett tudását. Ezt nevezem én az igazi halhatatlanságnak.(Az Atlantiszi Thoth smaragdtáblái című könyvet ajánlom mindenkinek)
A véleményem szerint minden ember képes lehet erre, csak el kell érni ezt a bizonyos szintet, meg kell értenünk életünk célját.

Az életünk célja a tanulás, fejlődés.
Életünk során el kell érnünk egy bizonyos tudati szintet, ettől függ a következő életünk is.
A legmagasabb emberi tudati szint elérése az igazi halhatatlanság. Itt megtarthatod emlékeidet és tudásodat és tovább viheted következő életeid során.
Ha egy életed során nem sikerül elérni a kellő szintet, akkor újraszületsz és kezdheted előröl.
Ez olyasmi mint egy vizsga, ha nem sikerül, meg kell ismételned. Ez ilyen egyszerű.
Ezt nem lehet végtelenségig játszani, ezért kapsz egy bizonyos időt.
Ez az idő egy eon, egy teljes ciklus, ami 25.920 év.
A lényeg az, hogy kb. 700 alkalommal születhetsz újra ebben a ciklusban és ennyi idő alatt el kell jutnod a "vizsga" megoldásához, avagy a megvilágosodáshoz. (nem szeretem ezt a szót, de erre nincs jobb, talán ez a legérthetőbb kifejezés mindenki számára)
Azonban az a baj, hogy arra nem tudok magyarázatot adni, hogy mi lesz azokkal akik ezt nem teljesítik egy ciklus alatt. Talán lenullázódik az addig megszerzett tudása, ami a lélekben tárolódik és mindent kezdhet előröl az új eon kezdetével. Nem tudom.
Tehát a cél az, hogy elérjük a megvilágosodást, azt a szintet ahol megérted életed értelmét.

Ez a megvilágosodás csakis akkor következhet be, ha..:- jóra és a békére törekszünk.
- tiszteljük a környezetet, élővilágot.
- megismerjük igaz múltunkat és tanulunk belőle.
- megszűnnek a különböző elvakult vallások.
- nem pusztítjuk önmagunkat.
- felismerjük cselekedeteink következményeit.
- logikusan, előrelátóan gondolkodunk és cselekszünk.
- stb.

Ha a legtöbb ember megértené ezeket, akkor az emberiség sokkal többre lenne képes mint bármikor a történelem során. A magas tudati szint sok újdonságot hozhatna az életünkbe, technikai és spirituális értelemben egyaránt.
Létre lehetne hozni egy utópikus világot, amire még ükunokáink is büszkék lehetnének. Ez álomvilágnak tűnik, de ez az emberiség célja. Egy tökéletes, harmonikus világ létrehozása, ami az ésszerűségre épül.
Vannak már ilyen irányú kezdeményezések, de a világ valamilyen érthetetlen okból nem érdeklődik a tervek iránt kellőképpen.
Ez a kezdeményezés a: The Venus Project ( magyarul itt )

A világegyetemben minden a tökéletességre törekszik, az emberiségnek is ez a célja.
El kell érnünk egy élet alatt, azt a tudati szintet, amikor már képesek vagyunk megtartani addig megszerzett tudásunkat és emlékeinket.
Ha ez sokaknak sikerül, akkor ez elképzelhetetlen mértékben megnövelné az emberiség fejlődését.A halál többé nem a vég lenne, hanem egy új lehetőség kezdete.
Van egy tudományos kutatás ami alátámaszthatja, hogy a reinkarnáció valóban létezik:

Dr. Ian Stevenson, belgyógyász és pszichiáter 1943-ban a montreali McGill Egyetemen végezte orvosi tanulmányait, belgyógyász szakvizsgát tett, dolgozott a biokémia területén is, de végül a pszichiátriát választotta. 1957-ben, 39 éves korában kinevezték a Virginiai Egyetem Orvosi Karán a pszichiátriai részleg vezetőjévé, és ettől kezdve tanulmányozta több mint 40 éven át azokat a gyerekeket, akik előző életekre emlékeztek vissza. Munkássága alatt több mint 2600 esetet gyűjtött össze. Kutatásait Chester Carlson, a fénymásolás feltalálója támogatta.
Dr. Stenevson eseteinek zöme Ázsiából származik – India, Sri Lanka, Thaiföld, Libanon, Törökország, Myanmar (korábban Burma) – és Nyugat-Afrikából, valamint az Atlanti-óceán északnyugati térségében élő törzsektől.
Dr. Stevenson könyvének két kötete összesen 2268 oldal és három kilót nyom! Azt hiszem ezzel azért érzékeltetni lehet a kutatásának komolyságát és alaposságát.
Dr. Stevenson – tudós mivoltához híven – soha nem állította, hogy bebizonyította a reinkarnáció valóságát. Mint ahogyan ismételten hangsúlyozza is interjúiban, ő nem kíván bizonyítani semmit. Célja az, hogy eseteire a legmagasabb minőségű és lehető legobjektívebb bizonyítékokat szolgáltassa. A következtetések levonását pedig rábízza az olvasókra.
Természetesen ez érthető, a tudós kollégák, akik ebben nem hisznek és nem értenek egyet, könnyen keresztbe tehetnek bárkinek. Ha hivatalosan is kijelentené a reinkarnációrol, hogy ez létezik és kész, akkor az a doktori címének elvesztéséhez is vezethet. Ezt minden bizonnyal nem akarta megkockáztatni, de a nagyvilágot muszáj az ilyen dolgokról tájékoztatni.
Íme néhány eset:
"Suleyman Capar 1966-ban született egy kisvárosban, valahol Törökország földközi-tengeri partvidékén. Amint összefüggően tudott beszélni, a távolba mutatott, és arra kérte szüleit, vigyék el őt a „folyóhoz”. Attól kezdve folyamatosan nyaggatta a szülőket, vigyék már el a „folyóhoz”. Nyelvi kifejezésmódjának fejlődésével előző életének emlékeit egyre artikuláltabban fejezte ki. Elmondta, hogy egy Ekber nevű falucskában élt, Mehmetnek hívták, és molnár volt, akit meggyilkoltak egy veszekedésben. Állandóan jelen időben beszélt egykori önmagáról, és ragaszkodott hozzá, hogy „feleségem van, két fiam és egy lányom, meg egy lovam.” Emlékezett az anyjára és az apjára is, akiről elárulta, hogy nőül vett egy második asszonyt, s mondta: „úgy gyanítom, hogy az új feleség az összes pénzt elköltötte”.

Elmesélte saját halálát is. Egy feldühödött vevő ölte meg, akit szintén Mehmetnek hívtak, és aki a lisztes lapáttal fejbe vágta őt. A kis Suleyman addig mondogatta történetét szüleinek, míg két éves korában az anyja fogta, és elvitte a tőlük nem messze fekvő Ekbarba. Suleyman elvezette anyját a folyóhoz, a malomhoz, és megmutatta a házat is, ahol élt. A második látogatás alkalmával felismerte és üdvözölte Mehmet Bekler anyját. Az idős asszony bevallotta, hogy valóban volt egy molnár fia, akit négy évvel azelőtt egy lisztes lapáttal megöltek egy veszekedésben. A bírósági feljegyzések igazolták Mehmet leírását a gyilkosról. Igazat mondott a családi helyzetről is, az apja tényleg elvett egy másik asszonyt is, csupán az nem stimmelt, hogy volt egy lova is, mert azt az apja tulajdonában jegyezték.

A két család azelőtt nem ismerte egymást. Suleyman családja a városi malomban őröltette a búzát. Ahogy Suleyman nagyobbacska lett, a két család gyakrabban találkozott, és a gyermek továbbra is úgy hitte, ő nem más, mint Mehmet. Ez a hite olyan erős volt, hogy később még a neki járó földre is benyújtotta igényét. Egy alkalommal, amikor Ekberben járt, rámutatott egy idegenre, és dühösen azt kiáltotta: „Ő ölt meg engem!” A férfi Mehmet Bayrakdar volt, Mehmet Bekler elítélt gyilkosa."
---
"Susan Ganem alig volt tizenhat hónapos, amikor kiejtette az első szavakat: "halló, Leila?". Később a kislány előző életéről annyit mesélt szüleinek, míg azok elvitték ahhoz a bizonyos "előző" családhoz. Susan mindannyiuk nevét első látásra felsorolta.

A lány kiskora óta állította, hogy őt Hanan Masszurnak hívják, két lánya van és férje, ő maga egy szívműtét következtében halt meg. Felsorolta az összes rokona nevét, illetve olyan információkkal is rendelkezett, melyről utólag kiderült: csak Hanan néhány családtagja tudott róluk.
Az "igazi" Hanan Masszur életútja teljesen megfelelt a Susan által elmondottaknak, két gyermeket szült, amikor szívbetegsége miatt Amerikába utazott, hogy ott operálják meg. A műtétbe azonban belehalt, ám még előző nap próbálta felhívni lányát, Leilát. Hát innen a kislány első mondata ("halló, Leila?").

Az asszony holttestét hazaszállították Libanonba, s rá tíz napra megszületett Susan.
Amikor már a szülők is kezdték komolyan venni gyermekük állításait, felkeresték a Masszur családot, s Susan mindenkit felismert, elmondta nevüket, s hogy milyen rokonságban áll velük.
Húsz év múlva Stevenson professzor újra felkereste az ekkorra már fiatal nőt, aki azt mondta, a tényekre már nem emlékszik, de valamilyen furcsa érzés a mai néha hatalmába keríti."

Stevenson doktor csak Burmában huzsonöt ilyen esetet talált még, amikor adatokkal, nevekkel tudták alátámasztani a gyerekek, hogy előző életükben kik voltak, s szinte mind az 1945-ös japán-brit összecsapásban vesztették életüket. Egyikük még régi lakáscímére is emlékezett, pontosan.

Vajon mit szólnánk, ha gyermekünk ezt mondaná nekünk: nem vagy az apám, nem vagy az anyám, ez nem az én családom! Daniel Dzsirdi szüleinek ezt kellett átélniük, és jó pár évbe beletelt, mire feldolgozták, hogy gyermekük emlékszik előző életére: egy huszonéves korában meghalt fiatalemberére.
"Daniel Dzsiri alig volt kétéves, amikor édesanyja felfigyelt arra, hogy a kicsi gyakran ismételgeti az Ibrahim nevet. Kezdetben nem tudta, mi lehet ennek az oka, de ahogy a fiú beszédkészsége fejlődött, egyre világosabbá vált az egész család számára, hogy ez a név a tudatában egy súlyos autóbalesethez kötődik.

Amikor Daniel két és fél éves lett, egy családi kiránduláson az egyik felnőtt megpróbálta kiejteni a Kfarmatta szót, amely egy kisváros neve Dzsirdi lakóhelyétől nem messze. A szülők, akik nem is sejtették, hogy a csöppség hallgatja a beszélgetésüket, megdöbbenve figyeltek fel, amikor a gyerek - noha soha nem járt a városkában - így szólalt meg: "Ezt nem így mondják" - aztán pontosan kiejtette a nevet. Amikor hazaértek, az apa megkérdezte őt, hogy honnan ismeri a települést. "Kfarmattából származom" - felelte a kicsi.

Valamivel később, amikor Daniel az anyjával autózott Bejrútba, a tengerparton egy Katonai-öbölnek nevezett hely mellett haladtak el. A kisfiú szorosan lehunyta a szemét, két kezével eltakarta, és sírva felkiáltott: "Ez az a hely, ahol meghaltam". A történet ezután egyre jobban kibontakozott: a gyerek elmondta, hogy egykor szerelő volt, és egy gépkocsibalesetben vesztette életét, a kocsit Ibrahim, az egyik barátja vezette.

A család elküldött egy ismerőst Kfarmattába, hogy derítse ki, akad-e a városban valaki, akire ráillenek Daniel állításai. Sikerült is találnia egy családot, akinek a kálváriája nagyon hasonlított az elmondottakhoz. A meglepetés csak ezután következett: Daniel felismerte állítólagos nővérét, és a nevén szólította."

Ennyi bizonyíték és szemtanú a világ bármely bíróságát meggyőzné és elfogadnák a reinkarnációt valódi tényként. Sok mindent megváltoztatna ha ezt az emberek tényleg komolyan vennék.

by SpeaR  -  2010. 09. 28.

Hologram a világunk ?



Különböző tudományágak képviselői jutottak arra a meggyőződésre, hogy ez érzékszervek által tapasztalt világ csupán egy szelete a valóságnak. A mélyebb szinteken a teljes világegyetem összefügghet, és az elme nem csak vetítheti, de alakíthatja is a valóságot.

− A párizsi egyetemen 1982-ben különleges kísérletre került sor. Az Alain Aspect fizikus vezette kutatócsoport egyes vélemények szerint a 20. század egyik legfontosabb megfigyelését tette. Az eredményekről nem tudósított a média, és Alain Aspect nevéről is csak azok hallhattak, akik folyamatosan bújják a tudományos szaklapokat. Mégis vannak akik szerint az adott felfedezés felfordíthatja a tudományt.

A francia kutatócsoport felfedezte, hogy bizonyos körülmények között a szubatomi részecskék, például az elektronok képesek egymás között az azonnali kommunikációra, függetlenül a közöttük húzódó távolságtól. Így nem számít, hogy 3 méterre vagy 10 milliárd kilométerre vannak-e egymástól.
Tudnak egymásról

A jelek szerint valahogyan mindegyik részecske tudja, hogy mit csinál a másik. A probléma ezzel csak az, hogy ellentmond Einstein azon tézisének, miszerint semmilyen információ nem haladhat a fénysebességnél gyorsabban.

Mivel a fénysebességnél gyorsabb haladás egyet jelent az időkorlát áttörésével, a megdöbbentő kilátások arra indítottak néhány fizikust, hogy megkíséreljék megmagyarázni, mi állhat valójában az Aspect-féle megfigyelések hátterében.

Másokat viszont az eredmények ennél is radikálisabb kísérletek elvégzésére ösztönözték. David Bohm, az University of London fizikusa például arra jutott, hogy Alain Aspect eredményei közvetve az objektív valóság cáfolatát jelentik. Tehát az univerzum kézzelfogható szilárd formája csupán látszólagos, a mindenki által megélt valóság gigantikus hologram.


Darabokban az egész

Bohm megdöbbentő következtetésének megértéséhez tudni kell, mi is valójában a hologram. Ezeket a három dimenziós fényképeket lézer segítségével készítik. A megörökítendő tárgyat először lézersugárral pásztázzák. Egy második sugár fénye a visszaverődő mintával interferenciát hoz létre, és ezt a mintát örökítik meg a filmen. Előhíváskor a film csupán fényes és sötét vonalak kavalkádja, de ha lézerfénnyel világítják meg, megjelenik az eredeti tárgy három dimenziós képe.

A hologramok viszont nem csak a háromdimenziós kép miatt különlegesek. Ha egy rózsa hologramját félbevágják és lézerrel világítják meg, a mindkét fél darab a teljes képet tartalmazza, bár kisebb méretben. Ha a darabokat tovább apírtják, minden kis darab az eredeti egész képet tartalmazza. A hagyományos fényképekkel ellentétben a hologram minden szelete az eredeti információ egészét tartalmazza.

A "teljes egész a részletekben" megközelítéssel teljesen új utak nyílnak a természettudományok előtt. A nyugati világ tudósai mindig is hajlottak arra, hogy a fizikai jelenségek megértéséhez, legyen az béka vagy atom, a szétdaraboláson és a részletek tanulmányozásán keresztül vezet az út.

A hologram viszont megmutatja, hogy a világban néhány esetben téves lehet ez a megközelítés. A holografikus struktúrák szétdarabolása nem az építőkövekhez, hanem kisebb egészekhez vezet. Ennek fényében Bohm más utat javasolt az Aspect-féle felfedezés értelmezéséhez.
Hal az akváriumban

Bohm szerint a szubatomi részecskék nem azért képesek egymással kapcsolatban maradni, függetlenül a távolságtól, mert valami titokzatos jel áramlik közöttük. Ehelyett a szétválasztottságuk nem más, mint a megfigyelőt becsapó illúzió.

A kutató érvelése szerint a valóság valamely mélyebb rétegében ezek a részecskék nem különálló egységek, hanem egy alapvető egész kiterjesztései. A jobb megértés érdekében Bohm a következő példát vezeti elő. Képzeljünk el egy akváriumot, amelyben egy hal úszkál.

Az akváriumot nem láthatjuk közvetlenül, és a benne szereplő világról is csak tévékamerák révén értesülünk. Az egyik kamera az akvárium elejét veszi, a másik az oldalát. A megfigyelő a két monitor képét figyelve azt gondolhatja, hogy a két hal külön-külön létezik, majd a halakat tovább figyelve felfedezi, hogy valami kapcsolat van közöttük.

Amikor az egyik hal elfordul, a másik ugyanabban a pillanatban hasonló fordulót végez. Ugyanígy amikor az egyiknek az eleje látszik, a másik mindig az oldalát mutatja. Ha a teljes összeállítás továbbra is rejtve marad a megfigyelő előtt, az nyugodtan feltételezheti, hogy a halak valahogy összebeszélnek, ezért mozognak egyszerre.
Mélyebb a valóság

Bohm szerint a szubatomi részecskékkel pontosan ez történik az Aspect-féle kísérletben. A látszólagos fénynél is gyorsabb kommunikáció valójában arról árulkodik, hogy a valóságnak a kézzel foghatónál mélyebb rétegei is léteznek. A szemmel nem látható komplex dimenziókat ugyanúgy nem érzékeljük, mint a megfigyelő a halat körülvevő akváriumot.

A részecskéket azért látjuk egymástól elválasztva, mert csak a valóság egy szeletét érzékeljük. Az ilyen részecskék nem különállóak, hanem részei a mélyebben meghúzódó egésznek, amely holografikus oszthatatlanként viselkedik. És mivel a fizikai valóságban mindent ez épít fel, az univerzum is csak egy illúzió.

A világegyetetemnek ezen fantomszerű viselkedés mellett más megdöbbentő tulajdonságai is lehetnek. Ha a szubatomi részecskék csak látszólag szétválaszthatóak, az annyit is tesz, hogy a valóság mélyebb szintjein a teljes világegyetem összefügg. Az emberi agyban meghúzódó szénatom elektronjai kapcsolatban állnak a Nap vagy tetszőleges távoli csillag felszínén lévő hidrogénatomok protonjaival.
Minden összefügg

Ahogy minden mindennel összefügg, értelmetlenné válik a világegyetem jelenségeinek osztályozása, mivel az összefüggő hálózatot alkotó természet fittyet hány minden ilyen felosztásra.

A holografikus univerzumban még az idő és a tér sem tekinthető alapfogalomnak. A helymeghatározás minden formája csődöt mond olyan környezetben, ahol semmi sem válik el igazán a másiktól. Így az idő és a három dimenziós tér úgy viselkedhet, mint a halat mutató monitorok, és csak kivetülései a mélyebb rendnek.

Bohm nem az egyetlen kutató, aki igazolva látja, hogy csupán hologram a világegyetem. Az agykutatás területén dolgozva Karl Pribram, a Stanford egyetem neurofiziológusa szintén arra a meggyőződésre jutott, hogy a holografikus lehet a valóság.
Agyi jelrögzítés

Pribram akkor dolgozta ki ezt a modellt, amikor az agyban az emlékek tárolási helyét kereste. Évtizedek során sok tanulmány jutott arra a következtetésre, hogy az emlékek adott helyhez kötöttség nélkül, a teljes agyban szétoszolva őrződnek.

A múlt század 20-as éveiben Karl Lashley rendkívüli jeletőségű kísérletsorozatban mutatta ki, hogy bármely részletét távolítja el a patkány agyának, képtelen megszüntetni a műtét előtt megtanult bonyolult műveletsorra vonatkozó emlékeket. Akkoriban viszont senki nem állt elő olyan magyarázattal, amely leírhatta volna ezt a "teljes egész a részletekben" jelenséget.

Pribram a 60-as években ismerte meg a hologram elvét, és rádöbbent, hogy megtalálta az agykutatók által régóta keresett magyarázatot. A kutató szerint az emlékeket nem neuronok vagy idegsejtek kis csoportja őrzi, hanem idegi impulzusok mintázatába kódolva hordozzuk, ahogy a lézerfény interferenciája elmenti a holografikus képet. Vagyis Pribram szerint agyunk holografikus tár.

Ez az elmélet egyébként magyarázatot ad arra is, hogyan képes az agy ilyen kis helyen ennyi emléket megőrizni. Becslések szerint az átlagos emberélet során 10 milliárd bitnyi információt ment el az agy. Ez az Encyclopaedia Britannica adatmennyiségének ötszöröse.
Jelek özöne

A rendkívüli emlékezőtehetség nem az egyetlen talányos agytevékenység, amely értehetőbbé válik a holografikus agymodell által. Legalább ilyen rejtélyes, hogyan képes az agy megbírkózni az érzékszerveket érő különböző frekvenciák özönével, és hogyan képes valós időben értelmezni az érzékszervek jeleit. Pribram szerint az agy holografikus elvet használ a fogadott frekvenciák matematikai átalakítására.

Ez az elmélet egyre több támogatót szerez. Hugo Zucarelli argentin származású olasz kutató a holografikus modellt kiterjesztette az akusztikai jelenségek területére. Ez az elmélet ugyanis megmagyarázhatja, hogyan képesek az emberek meghatározni a hang pontos forrását a fej elfordítása nélkül, még akkor is, ha csak egy füllel hallanak.
Eltűnik a valóság

Pribram holografikus agymodelljének legmegdöbbentőbb vonatkozása mégis az, amikor összevetik Bohm realitáselméletével. A világ megfogható képe így csak másodlagos valósággá változik, a tényleges környezet pedig frekvenciák holografikus kavalkádja lesz. Ebből a holografikus agy csupán néhány fontos frekvenciát választ ki, és érzékszervek jeleként értelmezi.

Eközben az objektív valóság teljesen elsikkad. Keleti vallások már régóta azt tartják, hogy az anyagi világ illúzió, és bár azt gondolhatjuk, hogy fizikai lényként mozoghatunk a fizikai világban, ez is csak képzelődés. Valójában vevőkészülékek vagyunk a frakvenciák tengerében, és amit kiszűrünk ebből a kavalkádból, az csak egy szelete a valóságnak.
Természetes a telepátia

Bohm és Pribram elméleteinek egyesítését, a holografikus paradigmaként emlegetett megközelítést sok kutató szkeptikusan fogadta, másokat viszont felvillanyozott. Néhányan egyenesen azt gondolják, hogy ez a modell képes lehet megoldani tudományosan eddig le nem írható rejtélyeket, sőt általa a parapszichológiai jelenségek a természet részévé válhatnak.

A holografikus paradigma által leírt univerzumban minden agy részét képezi a láthatatlan egésznek, és a telepátia pusztán a holografikus szint elérését jelenti. Hasonló módon a telekinézis (tárgyak mozgatása az akarat segítségével) szintén megszűnik rejtély lenni, hiszen az összefonódó mélyebb valóságban az egyén és a tárgy eleve egy.

Bohm és Pribram egyaránt emlékeztetet arra, hogy sok vallási illetve misztikus élmény, például az univerzummal való transzcendens együvé tartozás érzése szintén a holografikus szint elérése lehet. A régi írásokban ugyanerre, a mélyebb valóság elérésére gondolhattak, amikor a kozmikus egység érzéséről számoltak be.
THOTH Smaragdtábláiból egy idézet

Van egy mondat ebben a hihetetlen írásban, ami azt mondja, hogy az anyagi világunk csak a szemünk számára fizikai, valójában illúzió:

"Mert tudd meg, hogy minek alakja van, a valóságban alaktalan, és csak szemeid számára szilárd."

Leginkább ezt egy álomhoz tudnám hasonlítani, amiben valóságként éljük meg az eseményeket. Ha megsebesülünk fájdalmat érzünk, de ez az egész meg sem történik, a való életben nem esik bántódásunk, mégis valóságnak érezzük egészen addig, amíg fel nem ébredünk.

forrás: http://latogatok.hu

by SpeaR  -  2010. 11. 05.

Georgia Guidestones



Nemsokára 31. születésnapját ünnepli Amerika egyik legtitokzatosabb, de minden bizonnyal legtöbbet vitatott értékű építménye, a Georgia Guidestones (Georgia Útmutató Kövek). Az amerikai Stonehenge-nek is nevezett építményhez nem járnak túristák ezrei, tövében nem fényképezkednek összekapaszkodó fiatal párok.

Ide inkább csak a misztériumok, összesküvés elméletek hívei járnak, s a róluk készített képekről döbbent arcok néznek vissza. A Georgia Guidestones minden köve titok és útmutatásait mindenki máshogy értelmezi, de egyvalami biztos, aki valaha is hallott róluk, olvasta a kövekbe vésett sorokat, nem feledi azok tartalmát. A kövek fizikális és szellemi útmutatást is hordoznak, de nem feltétlenül nekünk, a ma emberének, jóval inkább az Új Embernek, az Apokalipszis utáni embernek.

Az évforduló kapcsán, illetve 2012 közelsége miatt, elég sűrűn beszélnek a Georgia Kövekről mostanság az amerikai csatornákon. A National Geographic dokumentumműsort is készített ezalkalomra, s a több évtizede készülteket is újravetítik. Az érdekes az, hogy az eltelt harminc év alatt semmivel sem tudtak meg többet a tudósok, történészek, kutatók ennek az építménynek a titkairól. Nincs válasz arra, ki építtette és miért. S hogy valaha hasznát vesszük-e a rajta szereplő utasításoknak, ez a jövő meséje. Én itt a múltat szeretném elmesélni nektek. A kövek harminc éves történetét.


Elbert County, Georgia. Itt található ez a monumentális építmény. (Földrajzi koordinátái: 34°13′55″N  82°53′40″W   Google Earth: 34.231944, -82.894444) Atlantától 145 kilométerre keletre, Elberton városkától 15 kilométerre, a Georgia Highway melletti kietlen dombokon. A köveket az útról is lehet látni, az autópályáról lehajtósáv visz az építmény lábához. 4 hatalmas gránitkő csillag alakzatban veszi körül az ötödik közpésőt, és az alakzatot egy hatodik zárja le, a többi tetején, mint sarokkő. A kövek egyenként több mint 20 tonnásak és 6.1 méter magasan emelkednek a földfelszín fölé. A hat kő mellett egy hetedik gránitkő is látható, de ez már a földbe süllyesztve. Ezen különféle adatok és magyarázatok olvashatóak a kövekkel és azok elhelyezkedésével kapcsolatban.


A leíró kő azt is jelzi, egy "időkapszulát"  helyeztek el a földben, ám ennek se az elhelyezés dátumát, se a felnyitás időpontját nem adták meg, ezen rovatok üresen maradtak. A kő lazán kezeli az írásjeleket és még betűhiba is található a szövegben. Az álnév szót írták 'mellé', ám a kivitelezők szerint azért, mert az előírásban ez szerepelt, s amikor rákérdeztek, a megbízó azt felelte, mindennek maradnia kell, ahogy az az eredeti utasításban szerepel.
The Georgia Guidestones
Center cluster erected March 22, 1980
Author: R.C. Christian
(a pseudonyn) [sic]
Sponsors: A small group
of Americans who seek
the Age of Reason
Time Capsule
Placed six feet below this spot
On
To Be Opened on

A kövekről rengeteg elmélet született, de valamennyi megegyezik abban, hogy az ezeken olvasható utasítások a jövő generációjának szólnak, azoknak az embereknek, akik túlélik az Apokalipszist és új világot próbálnak építeni. Az Új Világrend támogatói természetesen rajongva nyilatkoznak a kövekről, mig a New World Order, továbbiakban NWO, támadói ellenérzésüket néhány éve vandál módon - graffitiket spréztek a kövekre, 'halál a NWO-ra', szöveggel - is kifejezték. A kövek olyan támogatókat tudhatnak maguk mögött, mint Yoko Ono, akiThomas Paine gondolatainak (The Age of Reason) modern változatát látja bennük, míg az ellenzék az Antikrisztus tízparancsolatát véli felfedezni.

Akárki is építtette, tudta mit csinál. Az alkotás tökéletes, a gránitkövek tájolása csillagászati szempontból hajszálpontos, míg mondandójában felkavaró, misztikus és végtelen vitákra ad okot, vagyis elérte célját, a szoborcsoport mindig is a szóbeszéd tárgya lesz.


1979. júniusában, egy péntek délután kezdődött a történet, amikor az Elberton Granite Finishing Company irodájába egy őszülő hajú, elegáns úriember lépett be és a társaság elnökét kereste. Joe H. Fendley-nek elege volt már a hétből, alig várta, hogy leteljen az utolsó munkaóra és indulhasson haza, ám amikor a tisztes úriember szándékának hangot adott, a döbbenettől még a vacsorájáról is elfeledkezett. A szép beszédű megrendelő Robert C. Christian néven mutatkozott be, de azonnal jelezte, ez nem a valódi neve, kilétét örökre titokban szeretné tartani. Egy 'kis, lojális amerikai csoportot' képvisel, mely egy kifejezetten monumentális építményt szeretne Elberton környékén felállítani. Mr Christian azt is elmondta a döbbent elnöknek, hogy azért esett a választása erre a kis georgia-i városra, mert itt találhatóak a legszebb gránitkövek, kellemes az időjárás és elég messze van a túristalátványosságoktól. Személyes emlék is fűzi a környékhez, ükanyja erről a vidékről származott.

Mr Fendley első kérdése akár illetlenül is hangozhatott, de az úriember szeme se rebbent. "Mi a fene akar ez lenni?"- fakadt ki a gránitmester. Mr Christian pedig elmagyarázta, hogy olyan gránitköveket akar a pénzéért, melyek minden földi katasztrófát túlélnek. A gránitba a világ nyolc nyelvén vésnek majd szöveget, mely útmutatást nyújt az Apokalipszist túlélők számára az Új Világ megépítéséhez és irányításához, mert az egyértelmű, hogy ezt a világot tönkretesszük.

Mr Fendley azóta sajnos eltávozott az élők sorából, de nem sokkal az építmény átadása után nyilatkozatot adott a TV-ben, ahol arra a kérdésre, mire gondolt, így felelt. "Azt hittem, elment az eszem, s ha nem az enyém, akkor az öregúré. Azon járt az agyam, hogyan rázzam le. A valódi ár többszörösét mondtam neki, elvégre ez egy hatalmas mű, mely rengeteg munkást, szakértőt, különleges eszközöket igényel. Ő azonban csak némán bólintott és arról érdeklődött, mikor lehet kezdeni a munkálatokat és mikor lesz kész. Be kell vallanom, aggódtam a pénkérdés miatt, ezért úgy döntöttem, továbbküldöm a Granite City Bank igazgatójához."

Wyatt Martin bankigazgató a második és egyben utolsó ember, aki Elberton-ban személyesen találkozott Robert C. Christian-nal. A 80 éves öregúr így emlékezik: "Frendley felhívott és azt mondta, 'egy furcsa ember itt egy örült emlékművet akar állítani, átküldöm hozzád pénzügyekben'. Amikor az úriember megjelent a drága öltönyében, ízes beszédével, rögtön tudtam, hogy komolyak a szándékai és egy művelt emberrel beszélek. Azonban amikor közölte, hogy álnevet használ, megint elment a kedvem ettől az egész ügytől. Elmondta, hogy a csoport, melynek tagja, több mint húsz éve tervezi ezt az emlékművet és most jött el az ideje, hogy elkészüljön. Ez az emlékmű nem csupán gárnitkövek csoportja, de útmutatás, kalendárium, óra és iránytű is egyben.

Azonnal közöltem vele, hogy ezzel az erővel ki is dobhatja az ablakon a pénzét, de ő csak komolyan nézett és azt mondta, 'maga ezt nem érti'. Ekkor kivittem a város főterére és megmutattam neki a 200 éves városalapítás emlékére állított emlékművünket, jelezve, ekkora a legnagyobb gránitkőemlékmű, melyet valaha készítettünk. Ő nem látott ebben problémát. Jelezte, hogy hétfőn visszatér, addig bérel egy repülőt, hogy a magasból találjon megfelelő helyet az építménynek. Na, ekkor már kezdtem komolyan venni. Hétfőn vissza is tért, s én még egyszer kijelentettem, álnévvel nem adhat le rendelést, hisz így semmi biztosítékunk, hogy a hatalmas munkadíj valaha is megérkezik. Ekkor Mr Christian megígérte, elárulja a nevét, de soha nem jöhet nyilvánosságra, élő ember meg nem tudhatja, hogy ki áll az építkezés mögött. Írásba kellett adnom és meg is esküdtem rá, hogy a dokumentumokat az építmény elkészülte után megsemmisítem. Mr Christian azt is elmondta, a pénz különböző bankokból érkezik majd, hogy ne lehessen azt se lenyomozni."


Mielőtt Christian elhagyta a várost, felkereste még egyszer Fendley gránitmestert egy cipősdoboz társaságában. Ebben az emlékmű fából készítette mása volt, valamint több oldalnyi, matematikai-asztrológiai utasítás az építéssel kapcsolatban. Miután Fendley ezeket elfogadta és a telefon is megérkezett Martintól a 10000 dollár letétről, Mr Christian illdelmesen megköszönte a közreműködést és elköszönt. 'Engem soha többé nem lát', mondta és kézfogás nélkül távozott. Valóban soha többé nem láttuk Elbertonban. - mondja Fendley - Néha írt, érdeklődött a földvásárlással, az építéssel kapcsolatban, de soha nem jött levél tőle ugyanabból a városból."

"Az édesapám szerette a kihívásokat, - meséli Melissa Fendley Caruso - és ez az emlékmű minden bizonnyal a város történelmének legnagyobb kihívásának bizonyult."


A kövek asztrológiai tájolása olyan nehéz volt, hogy Fendley segítséget kellett, hogy kérjen a Georgia Egyetem csillagászaitól. A négy külső kőnek úgy kellett irányulnia, hogy kövesse a Nap éves vándorlását. A középső követ több szempont szerint kellett tájolni. Ebbe lyukat kellett vágni, melyen keresztül a Sarkcsillag állandóan látható, valamint egy rést is, melyen a Napfelkeltét lehet követni napfordulókor és napéjegyenlőség idején. A zárókövön pedig egy 7/8-os rést kellett hagyni úgy, hogy ezen keresztül délben a napfény áthaladhasson és megvilágítsa a középső követ, melyen ezáltal az év napjai leolvashatóak.


Az emlékmű fő eleme mégis az a 8 nyelven (angol, spanyol, orosz, kínai, arab, hebrew, hindi, és swahili) bevésett utasítássor volt, mely a 4 külső kő mindkét oldalán látható. A kövek tetején 4 nyelven (egyptomi  hieroglifákkal, klasszikus görög nyelven, szanszkritül és babiloni ékírással) ez olvasható: let these be guidestones to an age of reasoN - Legyen ez útmutató az értelmes/ésszerű kor számára.

Az emlékmű még az elkészülte előtt hatalmas port kavart, mely vihar a kisvárosban kezdődött, ahol a lakók azt beszélték, Fendley és Martin összejátszanak és a saját zsebükre dolgoznak. A két férfi azt is vállalta, hogy elmegy a rendőrségre hazugságvizsgálatra, mely meg is történt és mindketten igaznak bizonyultak. Fendley barátai, sőt a helyi lelkész is azzal vádolta a mesterembert, hogy az ördöggel kötött egyezséget és az ő művét készíti ekkora odaadással.

Hamarosan megjelentek az első túristacsoportok Japánból, Kínából. Elberton rákerült a világtérképre, ám az első látogatók borzongva olvasták a kövek utasításait.





Maintain humanity under 500,000,000 in perpetual balance with nature. - Tartsátok 500 millió alatt a népességszámot, a természettel összhangban.

Már ekkor, az 1980-as évek elején 4.5 milliárd ember élt a Földön, így elkezdődtek a találgatások a NWO irányított népességpusztításáról, s a kövek további utasításokat tartalmaztak erre vonatkozóan.
Guide reproduction wisely - improving fitness and diversity. - Szaporodjatok bölcsen, fejlesszétek az állóképességetek, törekedjetek a sokféleségre.

Nem volt túl nehéz párhuzamokat vonni a náci nézetekkel sem, így a kedélyek hamarosan a tetőfokra hágtak és a televízióban is mindennapos téma lett az emlékmű üzenete.
Unite humanity with a living new language. - Egyesítsétek az emberiséget egyetlen, élő nyelvvel, szól a harmadik utasítás, mely azonnal meghúzta a vészharangot a világ hívői számára, hisz már a Jelenések Könyve is megmondta, óvakodjunk a közös nyelvtől, az egyesített irányítástól, hisz ezek az Antikrisztust erősítik.


Rule passion - faith - tradition - and all things with tempered reason. - Tartsátok a hitet, szenvedélyt, tradíciókat ésszerű keretek között.
Protect people and nations with fair laws and just courts. - Védje a nemzeteket és az egyes embereket az igazságos törvény és bíráskodás.
Let all nations rule internally resolving external disputes in a world court. - A nemzetek dönthessenek saját ügyeikben, a nemzetközi vitákat a világbíróság döntse el.
Avoid petty laws and useless officials. -  Ne legyenek piti törvények és hasztalan hivatalnokok.
Balance personal rights with social duties. - Az egyéni jogok és a szociális kötelezettségek legyenek egyensúlyban.
Prize truth - beauty - love - seeking harmony with the infinite. - Értékeld az igazságot, szépséget, keresd a harmóniát a végtelennel.
Be not a cancer on the earth - Leave room for nature - Leave room for nature. - Ne légy a föld ráksejtje - Hagyj teret a természetnek - Hagyj teret a természetnek.

A helyi lelkész aggodalmai hamarosan beigazolódtak. Az emlékmű átadása után közvetlen egy atlantai, 13 fős boszorkánycsoport azonnal adoptálta a Georgia Köveket, mint új, 'messzi otthont', s hétvégéken zarándokoltak ide. A város lakói szerint volt ott minden 'Istennek nem tetsző', tánc és ének, boszorkánymágia és varázstüzek, valamint rengeteg csirke vesztette el a fejét.

Természetesen az UFO-hívők is a magukénak akarták tudni a szoborcsoportot, s állították, leszállópálya, hasonlóan a Nazca-sivatag rajzolataihoz, a földönkívüliek érkezését segítő építmény, tökéletes tájolásával, X alakzatával.

Mr Christian és Mr Martin levelezőpartnerek lettek, és a titokzatos idegen minden alkalommal telefonált az atlantai reptér fizetős fülkéjéből, ha épp a környéken járt. Még találkoztak is Elbertontól néhány kilométerre egy-egy vacsora erejéig, de Mr Christian sosem árult el semmit a csoportról, melynek tagja és Mr Martin egy idő után elfogadta a titkot, nem kérdezősködött tovább. Az utolsó levél közvetlen a szeptember 11-i terrortámadás előtt érkezett, s azóta semmi. Martin szerint Mr Christian akár az áldozatok között is lehetett, akár.... de az is lehet, hogy sajnos elhunyt, hisz már a 80-as években is jóval hetven fölött járt.

A Georgia Guidestones-ról hosszú évekig senki nem beszélt, hisz minden csoda három napig tart, aztán hirtelen, 2008 óta újra megnövekedett az érdeklődés a kövek iránt, amikor antiglobalisták megrongálták őket, különböző globalizáció ellenes feliratokat fújtak rá. Azóta Elberton város videókamerás megfigyelést tart az emlékmű körül.

A kövekkel kapcsolatos teóriáknak se szeri, se száma. Rengeteg könyv, folyóirat, cikk foglalkozik a lehetséges magyarázatokkal. A legismertebbek ezek közül Marc Dice, konspirációelmélet-tudós könyve, aki szerint a kövek az Új Világrend Parancsolatai, az elité, akik túl fogják élni az Apokalipszist, hisz rájuk tökéletesen felszerelt, minden lehetőségre kialakított, rejtett bunkerek várnak a föld alatt, ha a világvége esemény bekövetkezne. Dice szerint Mr Christian ennek a sátánista közösségnek volt a tagja, s éppen a megtévesztés miatt választotta az álnevét, akár az Antikrisztus.





És Mr Martin? Ő hallgat. 2009-ben jártak nála utoljára riporterek, akiknek elmondta: "Mr Christian sosem tűnt elvetemült, sátáni embernek, ám amikor ezeket a könyveket olvasom, úgy érzem, el kéne mondanom, amit tudok, de nem fogom, hisz ígéretet tettem. Az egyetlen dolog, amit nem tettem meg, a dokumentumokat még nem semmisítettem meg, de megmutatni senkinek nem fogom. Néha arra gondolok, könyvet kellene írnom nekem is, de aztán leteszek róla, mert emlékszem Mr Christian azt mondta, 'hogy ki vagyok és honnan jöttem, titokban kell hogy maradjon. A misztériumok így működnek. Ha azt akrjuk, hogy az emberek érdeklődjenek, nem kell mindenbe beavatni őket'."

És az emberek érdeklődnek. 2012 közeledtével egyre inkább. A Georgia Guidestones pedig nem veszített titokzatosságából, misztikumából egy hajszálnyit sem az elmúlt 30 év alatt.

S mi történt Mr Martinnal és titkával? Az utolsó hírek szerint az idős embert 2010 márciusában sajnos elérte a második szélütés, de úgy tudni, felépülőben van.


UFO-k



Több dolgot kell leszögeznünk ezen a téren. Az egyik az, hogy az UFO-jelenség létezik. Ez a mi számunkra egyértelmű és kétségbevonhatatlan dolog közel sem ennyire nyilvánvaló a tudomány emberei részére. Ma még ott tartunk, ahol például a magyar tudomány tartott pár évtizeddel korábban a gömbvillámokkal kapcsolatban. Azok létezését is tagadták… A tudománytörténet egyébként tele van ilyen esetekkel.
NASA Alien Rendellenességek filmre - összeállítás lenyűgöző UFO felvétel


UFO-k pedig léteznek! Ötszáz ével ezelőtt minden, ami érthetetlen volt a nagyközönség és a kevés számú tudós számára, azt könnyen lehetett sátáni erőknek tulajdonítani. Ezáltal a tudósok felmentést is nyertek, hisz amire − a középkori és újkori Európában például − az egyház kimondta, hogy az tisztátalan erőknek köszönhető, azzal nem kellett foglalkozniuk. Így nem csoda, ha a fel-felbukkanó UFO-kat éppen úgy nem kutatták és magyarázatukat meg sem kísérelték, mint a kísérteteket vagy a lidércfényeket sem.

De nem volt jobb a helyzet mondjuk kétszáz évvel ezelőtt sem. Amikor is bizonyos társadalmakban meg éppen ellenkező tendenciát figyelhettek meg. Akkoriban kezdődött a máig tartó folyamat, amikor is feltétlenül kezdtek hinni a tudományban, minden megoldást és magyarázatot attól vártak (bevallom, én a mai napig ilyen vagyok…) és valósággal istenként kezelték a már összegyűjtött tudást és annak gyakorlóit, birtokosait.

Azt merem mondani, hogy akkoriban a tudományt már-már babonás hit övezte. Amit anekdotaszámba menő, ámde sajnos valóban megtörtént események is bizonyítanak. Amikor például 1790-ben Stütz bécsi professzorhoz megérkezett a hír, hogy 39 évvel korábban Wagram mellett egy meteorit zuhant a földre, így írt erről: Arra a szomorú tényre, hogy milyen nyomorúságos szinten volt 1751 táján a természettudományok helyzete Németországban − a legjobb bizonyíték, hogy akkoriban még a legműveltebb személyek is hitték a lehetőségben: az égből kövek hullhatnak alá… Ámde manapság is hinni efféle mesékben − egyenesen megbocsáthatatlan bűn lenne!

Amikor aztán ugyanabban az 1790-es évben egy francia kisvárosban (Jullaic-ban) ismét lezuhant egy meteorit, és a város polgármestere erről jelentést küldött a Francia Tudományos Akadémiának − a jelentést mellesleg háromszáz szemtanú, ottani lakos írta alá! − az akadémia ügyvivője kijelentette: Csak sajnálni lehet azt a várost, amelynek olyan ostoba polgármestere van, aki hisz holmi meteoritekben. Később azért némi vita is keletkezett az ügyben, ekkor Deluc akadémikus mai kifejezéssel még rátett egy lapáttal. Hadd idézzem a tekintélyes tudós véleményét szó szerint: „Még ha egy ilyen kő ide esne a lábam elé, és kénytelen lennék beismerni, hogy a saját szememmel láttam − rögtön hozzá kellene tennem, hogy nem hiszem el!”

Ugye milyen vegytiszta a kétszáz ével későbbi álláspont is? Mert hiszen ma is volt, van és minden bizonnyal lesz is olyan akadémikus, aki hasonlóan nyilatkozott, nyilatkozik az UFO-kkal kapcsolatban is. Tudnánk ilyeneket is idézni.
Az említett francia vitában egy másik párizsi akadémikus, bizonyos Fodin ugyanakkor még azt is hozzátette, ezt is idézem: „Jobb az efféle jelenségeket egyáltalán el sem ismerni, mintsem lealacsonyodni odáig, hogy próbáljuk őket megmagyarázni…” Hát ezek legalább őszinte szavak!
Törökország UFO világosan mutatja Aliens - Dr Roger Leir


Magyarországon is ilyen volt a helyzet, no nem csupán 210 évvel ezelőtt, hanem hát máig sincs sok változás. A csillagászok, ha olykor (tízévenként egyszer) kiállnak nyilvános vitákra valamelyik UFO-hívővel, általában az ötvenes években szerzett adatokkal és olyan tudattal jönnek el a vitára. Magyarul mit sem tudnak arról, mi minden történt az UFO-k terén az utóbbi négy évtizedben. Hogy milyen a magyar tudomány tipikus vélekedése erről a témáról, megjelent nyomtatásban is, nemegyszer. Idézzünk ilyen véleményeket is:

Mindezek alapján nincs elegendő bizonyítéka a tudománynak arra, hogy bizonyítva lássa idegen civilizációk eszközeinek itt jártát. A repülő csészealjak léte egyébként jelenlegi világképünkből nem is következik.

Észrevették az utolsó mondatot? A jelenlegi világkép, ami azért azt is sugallja, hogy ez a világkép bizony változhat. De nyilván nem a politikai világképről volt itt szó − ez a kis írás 1988-ban látott napvilágot − mert akkor a helyzet még rosszabb lenne.

A tudomány világképébe nem illik bele az UFO, mert gyakorlatilag teljesen felforgatná egész múltunkat és jelenünket, a világban elfoglalt (képzeletbeli) helyünket, ha a tudomány komolyan foglalkozna vele és kiderülne mindaz, aminek ezzel kapcsolatban ki kéne derülnie.

De lássuk tovább a magyar csillagász (és ezzel együtt a tudományos élet képviselőjének) gondolatait.

Miért is ne jöhetnének idegen lények az űrből? Mert ma már jól ismerjük a csillagközi űrszondák küldésének energiáit, időt és rendkívüli szellemi erőfeszítéseket igénylő lehetőségeit. Nem remélhetjük, hogy bármely civilizáció is képes lenne a jelentésekhez mért gyakorisággal űrszondákat indítani a galaxisban!

Nos, véleményünk kettős. Egyfelől valóban gyanús nekem is, hogy évtizedek óta annyi tízezer bejelentést kaptunk. Néha úgy tűnik, mintha a közeli és távoli világűr minden lakója itt adna egymásnak randevút, a Föld afféle sajátos találkahely lenne, mindenki ide jár szüntelenül… Másrészről azonban nem kötelező az UFO-knak más galaxisokból, a lineárisan végtelen világmindenségből jönniük irdatlan távolságból, hatalmas időket, energiákat vesztegetve egy-egy ilyen utazásra. Hiszen jöhetnek egy-egy szomszédos dimenzióból, jöhetnek a Naprendszeren belüli támaszpontokról, sőt jöhetnek a… Földről is, ha elfogadjuk az Atlantisz folyamatos létét és jelenlétét bizonygató elméletek valódiságát.

Tehát egyrészről valóban furcsa, hogy naponta oly sokan látnak UFO-kat − ugyanakkor nem kell rögtön arra gondolni, hogy mindegyik nagyon messziről jött és csak egyetlen egyszer mutatkozott meg az emberek előtt. Aztán elindult visszafelé és repült, teszem azt, háromszázhetvennégy évig, míg hazaért…

A csillagász érvelésében más is tetten érhető. Arra célzott, hogy mivel mi, emberek, a jelenlegi tudományos-technikai szinten csak nagy nehézségek árán vagyunk képesek olykor-olykor elindítani egy-egy űrszondát − és lám, az is mennyi kiadással és nehézséggel jár! − akkor ugyanígy lehetnek ezzel más űrtársadalmak is. Vagyis azt a hamis nézetet akarja olvasói, hallgatói fejébe verni, hogy más civilizációk is ugyanolyan elmaradottak, mint mi! Fel sem tételezi, hogy 1. más civilizáció régebben kezdte fejlődését, vagy egyszerűen gyorsabban fejlődött, mint mi, és 2. ezért már sokkal előbbre tarthat a fejlődésben!

Bizony meglehetősen beszűkült álláspontra vall (és ekkor még nagyon finoman fejeztem ki magamat) azt hinni, hogy ami nekünk most nem sikerülhet, az másoknak sem megy. Még inkább elítélendő a dolog, ha ezt egy úgynevezett tudománynépszerűsítő teszi, és így véleményét elfogadtatja sok millió másik emberrel is!

De lássuk tovább csillagászunk rombolását. Mert mi másnak lehetne nevezni ezt a cselekedet-sorozatot? Hiszen folyamatosan hamis hiteket, nézeteket hint el a lelkekben, agyakban. Lássuk, hogyan magyarázza azt, hogy nemcsak egyszerű laikusok vélnek UFO-t látni, hanem pl. pilóták is?

Valójában minden ember megfigyelési képességét eleve elégtelennek kell minősítenünk mindaddig, míg annak ellenkezőjét a megfigyelő be nem bizonyítja!
Aliens in the NASA Archives - Több Lenyűgöző NASA UFO Rendellenessége


Hát ez remek! Vagyis az nem bizonyíték, hogy egy pilóta eleve csak jó szemű ember lehet − más nem ülhet egyetlen gép kormánya mögé − és hogy szakmájának gyakorlása során minden nap újra és újra bizonyítja a megfigyelőképességét. Az UFO-megfigyelések során katonai pilótákról van szó gyakrabban, mint polgáriakról. Nos, a katonai pilótákat többek között arra is kiképzik − mert ez létfontosságú számukra − hogy 0,1 másodperc alatt megállapítsák egy légtérben látott másik tárgy alakját, körvonalai alapján egy másik gép típusának felismerését, sebességét és irányát is! Ők tehát profi megfigyelők, erre képezték ki őket, ez munkájuk része. De ha UFO-t látnak, akkor mindez nem érvényes… Akkor a tudomány vaskalaposai szerint ezt a képességet előbb be kell bizonyítania… Hogy az akadémikusok is elhiggyék…

Utána csillagászunk hamis érvekkel próbálkozik − nagyon is jellemző nemcsak a magyar, hanem a világ csillagászainak és más szakembereinek (szakembereinek) viselkedésére az elmúlt fél évszázad során. Tudományos ellenérveket említ. Például azt írja: Miért nem látják egyszerre többen is − csillagászok, tudósok, asztronauták, radarral, nappal, a talajon, egészen közelről, néhány másodpercnél hosszabb ideig, az égbolt egészéről készült csillagászati felvételeken? Túl azon, hogy a szöveg szerzője a csillagászokat és a tudósokat két külön csoportba sorolja, csak egyet mondhatunk: mindez már megtörtént, nem is egyszer, hanem sokszor!

Igen, láttak UFO-t csillagászok, nem is keveset. Láttak UFO-t űrhajósok és egyéb tudósok, láttak UFO-kat talaj közelben és nem csak pár másodpercig, befogták őket a radarok éjjel és nappal… Vagyis az egész érvelés alapja a tudatlanság!

Még csak azt sem mondhatnánk a csillagász védelmében, hogy nem tudott a számos ilyen esetről. Ez ugyanis nem lehet mentség annak számára, aki írásban és szóban, a közvélemény előtt, a médiában nyilatkozik meg bármilyen témában! Mielőtt UFO-król szólnék egy tévében, vagy adnék nyilatkozatot egy újságírónak vagy könyvszerzőnek stb., akkor az a minimum, hogy információkat szerzek be a témáról. Nos, ezt sem tette meg szerzőnk. Mindez jellemző a (nemcsak magyar) csillagászokra, hiszen mint említettem, az egyszer beléjük kódolt UFO-ellenességet semmilyen érvvel, eseménnyel, bizonyítékkal nem lehet onnan kirobbantani. Hiszen ők ugyebár józanok, szkeptikusok, tényeket tisztelők… Ehhez azonban ismerni kellene a tényeket is.



A józanságot különben szerzőnk is említi. Az UFO-kkal kapcsolatban ő is kérdez, íme: Miért látszanak megsérteni a fizikai törvényeket? A csészealjhívők által leírt jelenségek "viselkedésmódja" ellentmond a józan logikának.

Elemezzük csak ezt a két mondatot, mert itt is rejtőzik egy adag célzatosság és dezinformáció. Már a fogalmazás is trükkös: Miért látszanak megsérteni a fizikai törvényeket? Nos, nem csak így látszik, hanem valóban megsértik őket, ugyanis már magasabb rendű fizikai törvényszerűségek szerint működnek. Ez is olyasmi, amit a mai tudósok nem akarnak megengedni még elméletben sem, mert az eddig megismert fizikai törvényeket örökérvényűnek és megváltoztathatatlannak hiszik.

A másik: véletlenül sem említ hivatalos és hivatásos megfigyelőket, hanem csészealjhívőket. No és a végén természetesen mindez ellentmond a józan logikának. Mert józan logika az, aminek határait a Tudományos Akadémia tűzi ki. Ha onnan indulunk ki, hogy a tudomány képviselői számára eleve az UFO-k létezését is bizonyítani kell, bizony messze nem vagyunk nyerő helyzetben. Ami pedig a mi számunkra evidens, magától értetődő tény, szinte axióma, amely bizonyításra sem szorulna − de be kell látnunk, a tudomány a maga módszereit használja, és a saját követelményrendszereinek engedelmeskedik. Ehhez kell alkalmazkodni.

UFO-t láttak a történelem előtti korokban − de ezt bizonyítani manapság igen körülményes lenne. Látták a ókorban, de ott is ez a helyzet. A középkori krónikákat, rajzokat és egyéb írásos beszámolókat könnyedén lesöpörhetik az asztalról azzal, hogy mindez nem lehet tárgya egy mai kutatásnak, hisz ha volt is, elmult. Marad tehát a mai idő. A mai napok, hetek, hónapok UFO-megfigyelései, tapasztalásai.



Szó volt már arról, hogy volt ilyen kutatás 1947-1969 között, a különböző neveken futott Blue Book Project amelynek eredménye lett a felemásra sikerült és egyéb okokból is elhíresült, gyakorlatilag hamis Condon-jelentés.
A mai UFO-k kutatásának számos akadálya van. Ezek között szerepelnek valós technikai és egyéb gyakorlati akadályok is. Hogy egyet mondjak: nincs a birtokunkban olyan UFO, amelyet a tudomány képviselői laboratóriumukba vontathatnának, és mindenféle eszközzel vizsgálhatnának.

Van pszichikai akadály is, amire eddig kevesen figyeltek fel. Vagyis az a lelki beállítás-beállítódás, amely a mai kutatókat javarészt jellemzi. Először is a legtöbbjük nem hisz nemcsak az UFÓ-ban, hanem a helyzet ennél sokkal rosszabb. Nem hisznek semmiben, ami eltér a már elfogadott nézetektől, elvektől, szabályoktól!..

És ez az igazi baj. A tudomány embereinek többsége abban hisz, amit tanult, és amit ma tanít, vagy amelynek alapján végzi gyakorlati munkáját. Kevés közöttük − de szerencsére akad − az olyan elme, amelyiknek, feltett szándéka a mostani határok kitolása, az ismeretlen, meghódítása. Jelenleg körülbelül 6 millió tudós él a Földön − számuk elenyésző a több mint 6 milliárd emberhez képest. De számuk és jelentőségük szinte exponenciálisan fog emelkedni, vagyis évről évre többen lesznek. Mert mind nagyobb szükség lesz rájuk az élet minden területén. Nem lehet titok senki előtt, hogy szinte mindent, amink van, amivel rendelkezünk, és amit elértünk, azt jobbára csak és kizárólag a tudománynak köszönhetjük.

Igen ám, de ha a tudományos kutatók nagyobb része nem hiszi, hogy a már elfogadott törvények nem véglegesek, akkor hogyan mernek kutatni? Ha meg vannak győződve arról, hogy illogikusnak tűnő jelenségek nincsenek − mert nem létezhetnek! − akkor hogyan fognak kutatni? És milyen eredményre juthatnak kellő bátorság és merész fantázia nélkül?


II. rész
Az idegenek több empátiát várnak el tőlünk…

Jelen pillanatban voltaképpen nem az a kérdés, hogy honnan jönnek az UFO-k. Bár el kell ismerni, a nagyközönséget elsősorban ez érdekli. De tisztán tudományos szempontból nem ez a legfontosabb kérdés, hanem azt kellene elérni, hogy választ kapjunk az egyéb miértekre.

Miért járnak ide az UFO-k több tízezer vagy százezer éve? Van-e hozzájuk biológiai közünk, vagyis egykori emberek-e ők, rokonaink, őseink?
Vagy leszármazottaink, ha az időből jönnek vissza?
Miért járnak ide ilyen tömegesen?

Lények ülnek-e a szerkezetekben, vagy csak lényekhez hasonló robotok?
Ha igen, akkor hol vannak az igazi lények, és miért nem mutatkoznak személyesen?

És a kérdéseket lehetne folytatni, szinte a végtelenségig, bár folyton az UFO-témakörben maradva. Carl Sagan, vagy a kínai származású amerikai fizikus, Hong-Yee Chiu alapjaiban hamis megállapításokat tettek és ezzel tévútra vezették követőiket, a vaskalaposokat is…

Mert mennyire lehet komolyan venni nevezett fizikus érvelését, aki állítása szerint tudományos alapokon vizsgálta meg az UFO-kérdést (végre, végre! − örülhetnénk, ha nem ez lett volna a sajátos végeredmény…) és oda lyukadt ki, hogy − idézek tőle: Ha arra gondolunk, hogy az UFO-k kozmikus járművek lehetnek, akkor azt válaszolom: túl nagy az anyagigény. Tegyük fel, hogy igaz, amit az UFO-hívők állítanak és naponta a Föld valamely ponjain feltűnik számos ilyen szerkezet. Mi csak egyet fogadjunk el, vagyis tegyük fel, hogy naponta egy szerkezet érkezik ide valósan, tehát évente 365 darab idegen űrhajóval kell számolnunk. Ezek mindegyike valamivel nagyobb, mint egy Apollo-űrhajó kabinja. Ha kiszámítjuk, mennyi anyag, fém kell egy-egy ilyen hajó felépítéséhez, majd ezt beszorozzuk az év során itt megfigyelt UFO-k számával, aztán az egészet megszorozzuk a galaxisunk létezésének eddigi idejével (kb. 15 milliárd évvel!), akkor kiderül: csak az űrhajók építésére fél millió csillag teles tömegét kellett volna felhasználni…

Nos, nincs ennél demagógabb érvelés! Szomorú, hogy erre éppen egy ismert tudós ragadtatta magát.

Az ok szerintem itt is lélektani. Mert hát mi más indította volna Hong urat arra, hogy így érveljen − ha nem az az erős belső meggyőződés, miszerint az egész UFO-ügyben nincs egy szemernyi igazság sem, az egész csak kitalálás?… Mellesleg tipikus eset ez, a vaskalaposok kedvelt módszere: ahhoz, hogy az ellentábor állítását teljesen abszurdig vigyük, magunk is eleve abszurd kiindulópontot alkalmazunk, de ezt tudományosnak álcázzuk. Mert lássuk közelebbről, mit is állít ez az úr?

Hát például azt, hogy a földi civilizáció jelenlegi technikája egyszerűen nem múlható felül!

Ami önmagában totális abszurd, hiszen évről évre nő a teljesítményünk és ez a fejlődés még a nyilvánvaló környezeti károkozás ellenére sem állítható le. Hong úgy tesz, mintha az egész Mindenségben, vagy legalább annak a mi ősrobbanásunkból származó anyaghalmazában a civilizált lények fejlődése soha nem haladhatta volna meg a Föld szintjét… Mintha mindenki mindig azon a szinten rekedne meg, ahol mi most vagyunk. Vagyis nem lenne képes előállítani más elveken működő, gyors űrhajókat.

A másik csúsztatás (vagy mondjuk ki kereken: csalás) ebben az állításban az, hogy a Földön egy év alatt megfigyelt azonosítatlan repülő objektumok mind más és más ilyen tárgy lenne. Mintha mindegyik csak azért jönne át a kozmosz irdatlan távolságain, hogy egyszer és csak egyszer megmutassa itt magát, aztán máris indulna vissza. Holott semmi sem bizonyítja, hogy ezek mind különálló hajók, vagyis mindig másokat látunk. Könnyen lehet, hogy mindösszesen pár tucat űrhajóról van szó, és ugyanazokat a szerkezeteket látjuk ma mindenfelé. Sőt, még merészebb állítást is megkockáztatok: talán az utolsó pár tízezer évben az őseink által látott összes ilyen szerkezet ugyanaz a 10-20 vagy 50-100 UFO volt csupán!

Mert hiszen ez éppen olyan logikusan feltételezhető, mint az, hogy ezrével járnak ide. Sőt, éppen az a gyakoriság és nagy létszám, amit Hong érveléséhez használ − tűnne gyanúsnak, illogikusnak, nehezen magyarázhatónak. De hát, mint fentebb írtuk, az a jó és a jelek szerint igencsak tudományos recept, ha abszurd kiindulópontokból abszurd következtetésekhez jutunk a bizonyítás során, ezzel téve tönkre az ellenfél érveit.

Arról már nem is szólok, hogy a Honghoz hasonlóan érvelők azt sem tudják elhinni: létezhetnek másféle utazási, helyváltoztatási módok még a legegyszerűbbnek tekintett kozmoszban is. Azok a civilizációk, amelyek kellő idő alatt kellő energiával foglalkoznak az űrutazások technikájával és fizikájával, olyan utakra-módokra lelhettek, amelyek nem kívánnak sem annyi anyagot, sem annyi időt, sem annyi energiát ahhoz, hogy egy látszólag hatalmas távolságot megtegyenek az űrben. Ezért bizony még az sem elvethető állítás, hogy igenis sok ezer UFO (galaktikus vagy intergalaktikus űrhajó) repdes itt a Föld tájékán, és mindegyik naponta újra és újra eljön a roppant távoli hazájából…

Az igaz, hogy mai tudásunk alapján teljességgel kizárhatjuk a lehetőséget: idegen űrhajók eljuthatnak a Földre. Ha olyan tudományos és technikai szintet tételezünk fel az idegenekről, mint amit mi értünk el eddig, akkor csakugyan nehéz elhinni, hogy ócska és rendkívül lassú rakétákkal indulnának neki ilyen hosszú utaknak.



De figyelmébe ajánlom a különféle vaskalapos szkeptikusoknak, hogy a mai tudás egykor azt is kizárta, hogy ne haljanak meg milliók egy-egy járványtól. Azt is kizárta, hogy a levegőnél nehezebb tárgyak repüljenek és azt is, hogy a víznél nehezebbek ússzanak. Az egykor mainak nevezett tudásszint kizárta az elektromosság alkalmazását vagy a nyomtatás felfedezését, kizárta a Holdra utazás lehetőségét is!…

Az emberek valaha azt hitték, az anyag legkisebb része tovább nem osztható, nem darabolható, abba semmiképpen sem fogunk tudni behatolni. Ezért nevezték el ezt a részt atomnak (a görög atomosz jelentése: oszthatatlan). Ki hitte volna akkor, és kétezer évvel később is, hogy az a bizonyos annyit emlegetett mai tudás egykor a semmibe hull, része lesz az elmaradott és kissé nevetséges múltnak − és az ember addig nem is sejtett, gigantikus energiákat szabadít fel, ha behatolhat az atom belsejébe…

Ha tehát a tudomány eljut odáig, hogy felismeri: az UFO-k létező probléma, mi több, nagyon fontos és mindenképpen megoldandó kérdés − akkor is marad gond bőven.

Az egyik gyakorlati ok is ellene szól. Ez pedig az, hogy egy kutató akkor kezd foglalkozni bármivel, ha arra van egy bizonyos társadalmi igény. Ez kifejeződhet az állam, vagy egy intézmény, egy (multinacionális, transznacionális) nagyvállalat részéről, vagy bárhonnan máshonnan jöhet az impulzus. A lényeg: a tudós csak akkor tud kutatni, ha ehhez megfelelő körülményeket biztosítanak neki. Laboratóriumot, kísérleti telepet vagy terepet, gépeket, eszközöket, műszereket, segéderőket stb. Rövidebben fogalmazva: pénzt.

Vagyis bármilyen különös, egyelőre az UFO-kutatás a maga gyakorlati oldalán azért áll, vagyis nincs, mert hiányoznak a befektetők. Egy-egy új gyógyszer kikutatása sok tízmillió dollárba és rengeteg időbe kerül, de a befektetőknek megéri a dolog, hiszen utána milliárd számra adhatják el (jó drágán) a kutatás által nyert készítményeket, gyógyszereket.

Valami ilyesmi hiányzik itt is. Ha egyes, az UFO-mániától nem érintett, szigorúan üzleti alapokon nyugvó embercsoportok vagy érdekcsoportok arra a belátásra jutnának, hogy érdemes lenne egy kis pénzt befektetni az UFO- kutatásba, mert ennek révén később valószínűleg sokat nyerhetnek − akkor azonnal leomlanának az akadémikusok által emelt gátak. Egy nagy cég igazgatótanácsát bizony nem érdekelné, mit papolnak az akadémiák felkent fejei, ha ők egy ügyben mégis hasznot, sőt nagy hasznot látnak. Voltak és vannak erre példák az élet egyéb területein…

Jelenleg én úgy látom − hangsúlyozom, hogy ez csak a személyes véleményem − hogy a nagy cégeket egyetlen kutatási terület érdekelné, érdekelhetné, az UFO-k meghajtása. Azt az energiát kéne kideríteniük, kitapasztalniuk és megfogniuk, amelyet ezek a szerkezetek használnak. Ezzel mindenképpen eljutnának új fizikai törvényszerűségekhez és ki tudja, talán az űrfizika új területei nyílnának meg előttünk. Mindebből az következik, hogy nem egy, hanem több tudományág éles elméjű és főként mindenre nyitott, jó képességű tudósainak kellene részt venniük abban a kutatásban.

Mellesleg nem tudhatjuk, hogy valahol nem folyik-e már ilyen kutatás… Egy biztos, akik az úgynevezett nullponti vagy vákuumenergia kutatásában részt vesznek, akarva-akaratlanul UFO-kutatást is végeznek. Feltehetően ugyanis a világűrben, a földi légkörben és a földi vizekben (és más bolygókon ugyanígy repdeső) UFO-k ezt az energiát használják. De ez egyelőre csak feltételezés.

Egyelőre ott tartunk, hogy pszichológiai akadályok is nehezítik a kutatást. Vagyis nincs olyan kutató, aki csak úgy magától nekiállna az UFO-kkal foglalkozni. Akkor sem, ha ezt eszközigény és anyagi befektetések nélkül, szinte kizárólag háztáji alapon meg is tudná oldani. A kutató is ember, és emberi akaratok, szándékok és vágyak mozgatják. Egyrészt szeretne belátható időn belül eredményt elérni, netán azért Nobel-díjat is kapni. Ez tökéletesen érthető emberi dolog. Ugyanakkor senki sem szeretné eltékozolni az életét egy teljesen bizonytalan dolog miatt. Márpedig manapság még az a helyzet, hogy aki UFO-kutatásba kezdene, az a sötétbe ugrana. Soha nem tudhatná, mikor ér a kutatás végére, vagy hogy egyáltalán odaérhet-e? És ha elveszteget több évtizedet az életéből, és mégsem jut el sehová?

Arról nem is szólva, hogy jelenleg azért sem lehetséges igazi UFO-kutatás, mert ez a kérdés messze nem olyan, mint bármi egyéb. A tudomány nálunk a Földön még sohasem foglalkozott földövkívüli dolgokkal (már ha nem számitjuk a csillagászatot). A laborokban vagy földi tárgyakat, anyagokat, élőlényeket vizsgáltak, vagy a kozmoszból származó nem élő tárgyakat (meteoritok, holdkőzet stb.) vizsgálnak.

UFO-ügyben azonban többszörösen is másról lenne szó. Itt értelmes lényekkel kerülnénk kapcsolatba − még akkor is, ha elhagyott, lezuhant használati tárgyaikat, például közlekedési eszközöket vizsgálnánk.

De erre is csak akkor kerülhetne sor, ha ezt az Idegenek is akarnák! Hiszen nélkülük nem juthatunk ilyen vizsgálati anyaghoz. Az pedig, hogy mi vizsgáljuk meg az UFO-kon utazó lényeket vagy robotokat, egyelőre a legmerészebb álmainkban sem valósulhat meg.

Röviden szólva tehát a tudományos kutatás a mi részünkről azért sem működhet igazán, mert itt nem halott, vagy alacsonyabb rendű élő anyagról van szó, amelyet kényünkre-kedvünkre kutathatunk. A történelemben első ízben kerülnénk szembe egy nem földi kultúrával, civilizációval, biológiai lényekkel. Amelyek terveiben aligha szerepel az, hogy hagyják magukat általunk vizsgálni, kutatni…
Ősi UFO Festmények


Az eddig felsorolt akadályok önmagukban is elégségesek ahhoz, hogy egyelőre ne kerüljön sor igazi UFO-kutatásra. Addig, amíg meg nem változik a tudomány hozzáállása, semmilyen, még minimális kutatásról sem lehet szó. Hiszen éppen lehetséges: az UFO-oldal, az Idegenek akkor állnak majd velünk szóba, ha kimutatjuk hajlamunkat, érdeklődésünket irántuk!

Mindenképpen azt mondom: az idegenek több empátiát várnak el tőlünk, legelsősorban pedig éppen tudósainktól. Elvárnák, hogy azok ne legyenek olyan mereven tagadók, fogadják el azt a tényt, hogy az Idegenek már itt vannak. Ne keressék őket távoli rádiózörejekben, ne állítsák, hogy létezésük lehetetlen, hogy idejövetelük is lehetetlen és főleg ne állítsák, hogy ők nem is léteznek.

Persze meg lehet érteni a tudósokat. Maga a tudomány olyan dolgokkal foglalkozik, amelyek − ha jelenségek is − de ismétlődnek és így ellenőrizni lehet az egyszeri eredményeket, újra meg újra.

A mai tudomány képviselői folyton azt hangoztatják, hogy az UFO-megfigyelésekben mennyi a hamis adat, a rossz megfigyelés, a hozzá nem értés. De vegyük figyelembe, hogy más tudományágakban is sok ilyen volt és van, mégsem vonják kétségbe az ottani kutatások szükségességét vagy eleve az egész tudományágat. Emlékezzünk csak arra, hogy a földrajz terén mennyi hamis felfedezés történt az elmúlt ezer évben, és ezek közül mennyit fogadtak el tényként, tanítottak az egyetemeken és jelöltek be térképekre. A paleontológia kis túlzással tele volt hamis állatokkal, amelyek soha nem léteztek, mégis „hitt” bennük a tudomány sokáig. Hasonlóképpen volt és van a csillagászat egyes ágaiban. Pedig hát ott a megfigyeléseket nem véletlenül arra járó laikusok, hanem e szakmák felkent tudósai végezték!
Összefoglalva az eddigieket, ki kell jelentenünk néhány alapvető tényt.
Az egyik: UFO-k léteznek.A második: a tudomány különböző okokból egyáltalán nem, vagy csak minimális mértékben foglalkozik velük:`Harmadik: a tudományos intézmények helytelen álláspontjukkal megakadályozzák, hogy az emberiség hamarabb megismerje a titkot. Hiszen ha kutatnák és kutathatnák, akkor a megismerés ideje is jóval előbb érkezne el.Negyedik: ebben olykor ugyan maguk az UFO-barátok is hibásak, hiszen olyan képtelen állításokat is elhisznek, majd később igazságként hirdetnek, amelyek joggal késztetik hitetlenségre a téma iránt érdeklődő, pozitív hozzáállású kutatókat.Ötödik: e téren nagyon sok függ a másik féltől, vagyis maguktól az Idegenektől.
És mi az, ami már kétségtelen?

Elsősorban az, hogy a jelenség valóban létezik és nem földi, vagyis nem az általunk eddig elért technika eredményeit látjuk fel-feltűnni az égen, a szárazföldeken és a tengereken. Eltekintve attól, hogy ez a technika már a nagyon régi földi korokban is felbukkant itt, a mai formájában, manapság megfigyelhető műszaki és egyéb paraméterei is azt bizonyítják. Egy, a miénknél fejlettebb értelmes civilizáció eszközeit tapasztaljuk meg nap mint nap.

Mindez így együtt pedig elégségesnek kellene hogy legyen ahhoz: a tudomány fordítson rájuk nagyobb figyelmet és valóban ösztönözze az ez irányú kutatásokat. Van azonban még valami, amit elvárnánk a maradinak mondott intézményektől: ne ellenezzék az erről szóló beszámolók közzétételét, és mint érdekes, megismerésre váró jelenségeket, engedjék be a témát a tudományos folyóiratokba és egyéb forrásokba is. Mert kétségtelen, hogy itt egy olyan problémakörrel állunk szemben, amelynél fontosabbat nem is tudunk elképzelni a huszonegyedik század kezdetén.

forrás: www.nemere.hu


TimeWave Zero




ZÉRÓ IDŐHULLÁM

A zéró időhullám, újszerűség- vagy újdonságelmélet néven is ismert, számmisztikai alapú teória elsősorban Terence McKenna (1946-2000) író és filozófus nevéhez fűződik.
Szerinte a világegyetem 2012. december 21-én végtelen bonyolultságot ér el, szingularitás jön létre, és minden és bármi, ami elképzelhető, egyszerre bekövetkezik.
Az újszerűség-elmélet célja kiszámítani az „újszerűség”-nek nevezett fogalom áradásának és visszahúzódásának váltakozását, mint az apályt és a dagályt.
McKenna szerint a Világegyetem lényege nem a jó és a gonosz közötti küzdelem, hanem a megszokott és az újszerű közötti ellentét.
Úgy véli, ha az „újszerűséget” grafikusan ábrázoljuk az időben, egy fraktál hullámformát kapunk. Ezt nevezte ő zéró időhullámnak, amely elmélete szerint megmutatja, mikor (azt azonban soha nem, hogy hol) árad vagy húzódik vissza az „újdonság” vagy „újszerűség”, legyen szó bármilyen kiválasztott időintervallumról, néhány napról vagy több százezer évről.

McKenna úgy gondolta, hogy a kozmoszban működik egy olyan erő, egy adott cél miatt létező vonzóerő, amely az idő végén növeli az összefüggéstelenséget, méghozzá olyan mértékben, hogy végül szingularitás jön létre az univerzum végtelen komplexitásában, amikor bármi és minden, ami elképzelhető, azonnal megjelenik/bekövetkezik.Mindez pedig 2012. december 21-én válik valósággá.



A testvérpár, Terence McKenna és Dennis McKenna a 70-es években, az amazonasi őserdőkben, hallucinogén látomásaik alkalmával kapott üzenetekben fedezte fel, hogy a kínai, elsősorban jóslásra használt Ji King valójában rejtett információkat tartalmaz az emberiség jövőjére vonatkozóan. A Ji King eredeti funkciója szerint egy matematikailag kódolt üzenet, melynek segítsége által az univerzumunkban történő eseményekről juthatunk információhoz.
(Ji King)

Kevesen tudják, hogy a Ji King, amit ma elsősorban jóslásra használnak, eredetileg kalendáriumi funkcióval bírt. 64 jelének 6-6 vonala összesen 384 napos évnek felel meg, ami 13 holdhónap:
64 x 6 = 384 nap = 13 holdhónap
384 nap x 64 = 67,29 földi év = 6 kisebb napfolt ciklus
67,29 földi év x 64 = 4306 földi év = 2 zodiákus (állatövi) év
4306 földi év x 6 = 25836 földi év = 1 Föld-Nap-Plejádok keringési ciklus
Érdekes módon 25836 év az pontosan egy világciklus a maja kalendárium szerint is.

A Ji-King ábrái, hexagramjai meghatározott sorrendben helyezkednek el – amennyiben egy sor megfelelő matematikai műveletet végzünk el a számokként is felfogható ábrákon, egy időbeli függvényt kapunk, amin megtaláljuk a jelentős történelmi dátumokat. A McKenna fivérek külön számítógépes szoftvert (Timewave Zero) kreáltak, mely a fentebb említett módon az idő horizontján ábrázolja az eseményeket.

A Timewave Zero-ból a 2001. szeptember 11-i terrortámadás éppúgy kiolvasható, mint a második világháború kezdete. A jelentős történelmi események jellemzően egy jelentős, esést, szakadást mutatnak az idővonalon elhelyezkedő grafikonon, azaz a függvény értéke ezeken a helyeken közelebb áll a nullához. 2012. december 21-hez érve a függvény teljesen ellaposodik és eléri az abszolút nullát. Ez az időhullám zero állapota, hagyományos földi létünk vége – a timewave zero. Érdekes, hogy a számítást a maja naptár ismerete nélkül, attól teljesen függetlenül végezte el a McKenna testvérpár.



Mivel némileg eltérően is elvégezhetők a számítások, a Timewave Zeron belül általában több verziót is megkülönböztetünk, melyek közül a legismertebb a Sheilak. Érdemes megnézni a Kelley, Watkins, Huang Ti és Franklin változatokat is – amellett, hogy többnyire hasonló trendeket mutatnak, mindegyik 2012. december 21-én éri el a nullpontot.

by SpeaR  -  2011.11.06.


Móricz János

Ez a cikk több forrásból lett összeollózva és bővelkedik az érdekességekben. Ezt mindenképpen el kell juttatni minden olyan magyar ember számára, aki talán még nem is hallott erről az igazán jelentős történetről és felfedezésről, főleg, hogy a főszereplője egy magyar kutató. A különböző források miatt több részre osztottam a cikket.
első rész:
MÓRICZ OPOS JÁNOS

1923-ban született Horvátnádalján és 1991-ben Guayaquil, Ecuador-ban titokzatos körülmények között elhunyt.
Móricz János (balról) és Stan Hall 1974-ben Ecuadorban.


Azok a magyarok, akiket "jegyeznek" a nagyvilágban, megszokhatták, hogy itthon mit sem tudnak róluk. Ez több, mint sajnálatos.

Móricz Jánost külföldön leginkább Juan Moricz-ként emlegetik.

A II. Világháború után Argentínába megy és élete innen kezdve kész kalandregény. Basaldúa könyve indítja el azonban azon az úton, ami miatt nemzeti büszkeségünk kellene, hogy legyen ez az igazi "úttörő" ember.

Nem akármilyen utat tört és mutatott nekünk Móricz.

Florencio de Basaldúa, egy baszk származású argentin (földmérő, mérnök, író, autodidakta polihisztor és kutató) teóriája indítja el ezen az úton ( a baszk nép származás- és történelem elmélete, a vízözön előtti civilizációk és tudás egyik "örökös" népe, akik, mint tudjuk, igencsak szoros "rokoni" kapcsolatban állnak a "magyar" néppel, illetve azon őseinkkel, akik az ősi mezopotámia pillérét képezték, majd később a szkíta szövetség tagjaként, és  Krisztus születésekor fennálló Pártus birodalom egyik népcsoportjaként meglehetősen meghatározó alakítói az emberi történelemnek, hitvilágnak.) Ezt a kort, kultúrát és népszövetséget manapság a művi sumer névvel illetik.

 Móriczot szinte mellbevágja Basaldúa megdöbbentő teóriája, miszerint egyes mai európai népek, köztük a baszkok, a ma nevetségesen Újvilágnak nevezett kontinensről, Amerikából származhatnak. A spanyol és portugál (valamint később angol és francia) megszállás és gyarmatosítás előtt ezt a mesés földrészt AWYA YALA néven hívták az őslakosok. Nagy a szakirodalma annak, hogy Kolombuszék nem véletlenül vetődtek a mesés és kincsekkel teli földrészre, hanem az ún. Piri Reis térképpel a kezükben, hogy megkezdődhessen a totális kifosztási projekt, ami keretében mai értéken több, mint 5 billió USD aranyat raboltak és sok száz millió őslakost mészároltak le, a véres hittérítések mellett (az külön téma, hogy mindezt a Szeretet és Jézus nevében!).

Móricz lázas kutatásba kezd. Kiderül, Basaldúa teóriája igen sok szempontból egyáltalán nem egyedülálló. Évszázados, sőt évezredes leletek, beszámolók utalnak arra, hogy az emberiság történelme esetleg nem egészen olyan, ahogy azt ma iskoláinkban tanítják. (csak néhány a megannyi közül: Fray Gregorio Garcia: Origen de los indios del Nuevo Mundo y de India Occidental, Madrid, 1729, amiben szkíta-hun leletekről beszél Dél-Amerikában a mai Peru területén; Thor Heyeldahl munkássága; Varga Zsigmond, Horváth János, Csicsáky Jenő, Csérep Ferenc- akit A magyarság őshazája Amerika c. munkáéja miatt kizárnak az Akadémiáról; továbbá nézzenek utána: Brazília: Appolinaire Frost: az egyiptomiak dél-amerikai elődeiről beszél; Amazon torkolata (Marajo-sziget): Frobenius: etruszknak azonosítja a talált leleteket; Matto Grosso Brazilia; Pizarro szerint az őslakosok „fehérebb bőrűek, mint a spanyolok” )

Hogy miért nincsenek ezek a tények így a tankönyveinkben?

Nos, ez több könyv témája lenne. Röviden: ha minden ember tisztában lenne azzal, hogy az EMBER nem egy szánalmas majomlánc végén "véletlenül" kialakult lény; hogy a mai civilizációnk előtt "őseink" - és itt maximális nyitottsággal gondoljunk most nemhogy több tízezer, de akár több százezer sőt még elképesztőbb időtávra vissza - nem is egyszer már kialakítottak egy, a mainál sokkal fejlettebb civilizációt, akkor a mai embert nem lehetne annyira az orránál fogva táncoltatni, ahogy ez ma történik.

"Mammon fiai bezárják a téridőt" (idézet Az Aranykapuból).

Mit jelent ez? Azt sugallják Mammon fiai, hogy az ember csak test (maximum, megengedve még a "lelkes állatságot", de nem a Szellemet!), és maximum 70-90 év adatott számára; a világ annyi, amennyit érzékszerveinkkel felfoghatunk.

Innen kezdve a halálfélelem az alaphangunk, a testi dolgokra koncentrálunk. Ez a pénzvilág ideális tenyészklímája. Fontos ugyanis, hogy csak a mára, csak a mai kényelemre, jólétre, testi szépségre koncentráljunk, mert akkor megfelelően fogyasztunk.

Felébredt, öntudatos, "Isten-emberek" felett nincs hatalmuk. Csak a testbe bezárt rettegő majom-utódok felett.



Visszatérve Móricz Jánosra.

Ecuadorba megy, ahol a munkája miatt (aranybánya feltárások és koncesszió szerzési megbízások) sok éven kersztül járja az amazonas-i régiót, a shuarok földjét (Morona-Santiago tartomány, Dél-Ecuador). Az ismeretségből lassan barátság lesz a helyi törzsek vezetőivel, és idővel Móriczot az őslakosok a bizalmukba avatják. Nem elhanyagolható szempont a szinte mesébe illő ok: több helyi népcsoport lokális nyelve igencsak megdöbbentő módon hasonlít, sőt egyes szavaiban megegyezik az archaikus (tehát még nyelvreform előtti) magyar nyelvünk szavaival. Sőt, olyan helysiég-és családneveket fedez fel, mint Jokay, Zalai, Saka, Zoyomi (zólyomi vagy Sólyomi?). Elmondják új barátai, hogy Quito-t régen Kitus hívták a spanyolok előtt ami azt jelentette: Két ős, mert így tudják, két ma távolban élő nép őse alapította. Összevetve mindezt a helyszíni és élő tudást a kutatók által előzőleg feltárt elméletekkel, Móricz még megszálottabban ügyködik valamiféle, az "ép ész" számára is elfogadható kapocs, elméleti szál feltárásában. A Colorado népcsoport (ami hiába jelent "színest", csak fehérbőrűekre használják, ugyanis csak a fehér arcbőr válik pirossá, "színeződik el" az éles andoki levegőn! Engem Peru-szerte colorada-nak hívnak, még Limában is) vezetői megegyeznek a shuar törzsi vezetőkkel, hogy feltárják Móricznak egy  barlangrendszer titkos részét. A megannyi bejárat közül egyen át közelíthető meg az a járat, ami egy sok-sok ezer éves titkos kamrába, az azóta "Arany Könyvtárnak nevezett" terembe vezet.

(Ez a lelet Ecuadorból a Tayos barlangból való, de lentebb majd látható, hogy a világ másik felén a Suméroknál pontosan ilyen alakkal találkozunk.)

Nyilvánvaló, hogy Móricz egy komoly expedíciót akar szervezni, hogy rajta kívűl más is láthassa, amit ő. Ehhez azonban kormányok által adott garanciák, és sok pénz kell. Egyiket se tudta megszerezni. A hivatalos szervek hitegették mindkettővel. A Mormon Egyház is ajánlatot tesz neki, mondván, ezek az aranylemezek csakis a Moroni angyal által Joseph Smith-nek említett aranytáblák lehetnek...Móricz egy ideig kényszerből hajlik a velük való szövetségre, de egy ponton kivillantják a mormonok "foguk fehérjét" és Móricz megtagadja a további együttműködést. Kapóra jönne Stan Hall és az általa biztosítható brit pénz...Móricz egyébként barátja, Julio Goyen, a szintén baszk származású argentin ügyvéd később régész miatt fontolta meg a mormonokkal való együttműködést, hisz Goyen egy időben áttért a Mormon vallásra. Látva azonban, hogy az "egyház vezetői" távolról sem tiszta szándékoktól indíttatva akarnak a kincsek közelébe jutni, hátat fordít ő is nekik.

Stan Hall: a skót úr 1972-ben találkozik Móriczal személyesen Guayaquilben, Ecuadorban. Nagy szükség lenne könyvének (Tayos Gold- The archives of Atlantis) magyar megjelenésére.

Stan Hall meg tudta mozgatni az "angol korona" pénzeit - (a magyar hivatalos fülek ma éppoly süketek, mint akkor és mindig...) , így Móricz inspirálása mellett létrejön az 1976-os Brit-Ecuadori expedíció, melynek tiszteletbeli feje Neil Armstrong, az amerikai űrhajós, aki elsőként lépett a Holdra (hivatalosan).
Capt. Luis Hernandez 1995 , with Neil Armstrong

Móricz az utolsó pillanatban kiszáll, mivel egyik akkori kormány sem adott garanciáit a leletek mozdíthatatlanságára és sértetlenségére, amihez pedig Móricz az "őrzőknek" a szavát adta. Az expedíció nem is találja meg az egyetlen lejáratot a titkos Arany Könyvtárhoz, így ezek a leletek legalább a mai napig a helyükön vannak...

"Én meghívtam az idős Stan Hall-t 2008-ban Magyarországra egy előadást tartanni, amit nagy örömmel elfogadott, ám sajnos októberben meghalt váratlanul."

Erich von Daniken-el 1972-ben találkozik szintén, de kapcsolatuk hamarosan megkeseredik, Móricz visszutasítja Daniken állításait a pillanatok alatt bestsellerré vált könyvében, The Gold of Gods-ban (Az Istenek aranya). 
Däniken és Móricz

Daniken ugyanis azt állítja, hogy az Arany Könyvtárban járt Móriczal, amit utóbbi elutasít, hisz csak egy parciális lejárathoz vitte el pár órára a populista írót. Megjegyzendő, a ténykönyvek, melyeket Stan Hall és a Móriczot évtizedekig jól ismerő argentin Guillermo Aguirre (Lírico y profundo, sajnos csak spanyol nyelven hozzáférhető)könyvei közel nem olyan sikeresek mint a fantáziára épült Daniken-írás. Nos, ez nem a könyvek, hanem a "világ" minősítése...

Az itt talált dolgok hihetetlenek, és ha nem készült volna egy hivatalos dokumentum az akkori ecuadori köztársasági Elnök alírásával és pecsétjével, most nyugodtan legyinthetne a kedves Olvasó. De készült! Móricznak megengedték az őrzők (akik egyik törzsét nem mellékesen Belak-nak nevezik és a magyarhoz hasonló ragozó nyelvet beszélnek), hogy a leletek egy részét megfelelő biztosítékok mellett a világ tudomására lehet hozni, merthogy "közeleg az idő" az "ÚJ TUDÁS" nyilvánosságra hozatalának ideje.

Az arany az istenek - a Tayos barlang és a ...


Mit talált?

Több száz, különböző méretű aranylemezt máig megfejtetlen, bonyolult írással és szimbólumrendszerrel. E szimbóluk némelyike egyéb ősi civilizációk tárgyain megjelenik (ó-egyiptomi, ó-mezotpotámiai, babailoni, káldeusi, szkíta, ural-altáji leletek!) De jó néhány ismert és ma is használt India bizonyos területein és népeinek körében.  Ugyanúgy vannak komoly párhuzamok japán és kínaiírásjelekkel és szimbólumokkal). Többezer aranyszobor állatokról (sok közülük soha nem volt honos a régióban sőt a földrészen , megannyi évmilliókkal ezelőtt kipusztult).

A cuanca-i Crespi Atya gyűjteményében 40 évig fellelhetőek voltak megdöbbentő leletek, melyeket a helyiek hoztak neki a "barlangokból".
Cueva de Los Tayos - The Crespi Project


Ehhez a kisplasztikához hasonló szobrok Dagon, vagy a káld Oannes néven vannak az európai múzeumokban nyilvántartva. A halpikkelyes ábrázolás külön nagy téma, hisz szintén több ősi népnél az "istenek halak voltak", Vishnut Indiában sellőként is szokás ábrázolni. Ismerve e nagy civilizációk tudását, nem gondoljuk, hogy valóban halaknak hitték őket. Sokkal inkább valószínűsíthető, hogy a "Nagy Víz megmenekült" papjai, beavatottjai, akik az özönvíz utáni korba átmentették a tudást, őket ábrázolták félig halként ( az alsótest egyébként is a múlt, a gyökér "helye").




Aki látott már hun harcost, vagy korabeli pártust, az komoly hasonlóságot fedezhet fel az öltözéken. A fejmagasságban tekergőző (mely mindig a szellemiségre utal) kígyó ismert Imhotep-Asklepios által, és a gyógyítói-beavatottság szimbóluma a mai napig.







Szárnyas Nimrud? A British Museum mint a khorszabadi asszír királyi palota kapuőrzőjét tartja nyilván a szobor ikertestvérét.











(Itt egy pillanatra álljunk meg. Hogy lehet az, hogy egy ecuadori barlangban talált lelet szinte pontos mása egy sumér "istenség" ábrázolásnak ?! Nézzétek csak meg, a következő képeket, az első a Tayos barlangból való a másik kettő pedig a suméroktól, a világ másikoldaláról, mégis szinte eltérés sincs az ábrázolások között. Ennél jobb bizonyíték talán nem is kell ahhoz, hogy felismerjük a sumer-shuar kapcsolatot.  szerk.: by SpeaR)

Ecuadori Tayos barlangból

Sumér dombormű 1

Sumér dombormű 2

A másik "főszereplője" a kacifántos Móricz-történetnek Erich von Daniken, akinek személye pillanatok alatt parázs vitát képes szítani. Bár sokat köszönhetünk Danikennek, hisz elgondolkodtató kérdéseket feszeget bátor módon, és sokszor valóban egészen új látásmód befogadására késztet, amit én személy szerint mégis nem tartok elfogadhatónak, az, hogy a legtöbbször pontot tesz oda is, ahová minimum csak kérdőjelet lenne szabad. A hipotézis soha nem egyenlő a tézissel, és ő ezt a szabályt áthágja. Áthágta Móricz-cal szemben is. Könyve, amely az eddig napvilágot látott 3 könyv közül a leginkább nélkülözi a tényeket és a hiteles, személyes tapasztalatot, mégis egyedüliként lett bestseller. Ez mondjuk, szerény véleményem szerint, a "világot" minősíti, hisz ezek szerint a "light-os" témát jobban kajáljuk, mint a valóságot.

Móricz szakadásra vitte kettejük kapcsolatát, midőn Daniken azt állította, hogy abban a bizonyos barlangban és az Arany Könyvtárban volt, noha nyilvánvalóan ez nem igaz. Móricz egy századrangú bejárathoz vitte, és Móricz szavaiból kreált bestsellert az egyébként zseniális író.


A hely-idegen elefánt a Nap alatt vajon lehet, hogy utalás az egyiptomi szent beavatóhely, Elefanti-sziget tudására? Vagy oda került át egy ősibb dél-amerikai tudás?


Az öreg Crespi Atya az egyik óriási aranylemezzel szegényes udavrán Ecuadorban, Cuenca faluban. A tárgyak az Atya halála és egy tűzvész következtében mára szinte mind eltűntek...

Isten áldása Crespi atyára, aki negyven éven át őrizte nekünk! Talán, nemhiába. Ami eltűnt, meg is kerülhet. A legnagyobb hiba, ha nem tudunk róla és ha közönyösek vagyunk.

Szóval, Móricz, abszolút kivételes emberi kvalitásait mutatva, nem csábul el a látszat-csillogásoktól, nem árulja el az őrzőket, így a leletek ma is biztonságban vannak.

"Kötelező irodalom":

A XVI. századi Fray Gregorio Garcia jezsuita szerzetes könyve: Origenes de los Indios. Garcia "szkíta és hun dél-amerikai leletekről tesz említést az akkori spanyol királynak!

E nagy horderejű felfedezés eredményei tehát:

1. Ma már tudjuk, hogy hatalmas, máig ismeretlen és javarészt feltáratlan labarintusrendszer húzódik Dél-Amerika alatt, Ecuadortól Perun át Chile-ig átnyúlva Bolíviába. Kik, mikor, hogyan és miért építették a nagyrészt mesterséges alagútrendszert sok száz méterrel az Andok hegység alatt??

2. A dél-ecuadori bejárat egy olyan "Arany Könyvtár"-nak nevezett kamrához vezet, amiben elgondolkodtató leletek bújnak a mai napig: a mezopotámiai, óegyiptomi, ural-altáji kultúrák "ikertestvérei". Az aranylemezek írást, feltehetően "üzenetet" rejtenek...



3. Miért halnak meg nem megnyugtató módon az ügy érintettei? Kinek, kiknek nem érdeke az igazság feltárása? (Móricz 1991-ben "rejtélyes körülmények között" hal meg, ahogy sok, az ügyben érintett szereplő)

4. Egy 1970- szeptember 11-i (nocsak, ez a nap rendkívűli energiákkal telitett lehet :) Magyar Ifjúság 10.000 éves kultúra az Andok mélyén címmel beszámol az 1969-es Móricz expedícióról! Ezen az expedíción átkereszteli a barlangot Táltosok Barlangjának, a nemzetközi szakirodalom ezentúl így kénytelen hivatkozni rá!

5. Móricz bebizonyítja, hogy igenis lehetett tengeri közlekedés a kontinensek között az óceáni áramlatok ismeretében. Callao (Lima, Peru), egy balsafa tutajon 4 fiatal átvág Ausztráliába! Thor Heyeldahl pár évtizeddel előbb szintén több útvonalon ugyanezt bizonyította Kon-Tiki I és II hajóival.

6. Móricz felveti azt a rég-új teóriát, miszerint az emberiség bölcsője a nevetségesen Újvilágnak nevezett Amerika. Ezt sok tény és sok elődje támasztja alá. E szerint egy kataklizma után menekült egy itteni magas fejlettségű nép Európába,majd széledt szét az "új hazában". Innen lehet a megdöbbentő azonosság nyelvek, hitrendszerek, mitológiák és régészeti tárgyak között. Ez az ősi civilizáció lehet, hogy Atlantisz, de még inkább Atais, vagy Ata-isis.
Móricz Jánosról és a Tayos barlangról az ecuadori tévében


Akármi is lesz a végső megfejtés, egy biztos: se ezt a kivételes magyart, se a teóriáját nem mellőzhetjük, ahogy ezt eddig tettük! A legkevesebb, hogy igyekszünk minél többet megtudni róla és az ügyről.


második rész:

Móricz akkoriban két Amazonas menti törzset vett főként górcső alá, ezek a Cayapak, a Salasaca (ejtsd: Zala-szaka) törzsek. Móricz felfedezése alapjaiban rengette meg az akkori nyelvész világot, hiszen nem kevesebbet állított, minthogy az adott törzsek anyanyelve (még a spanyol hódítás előtti ősnyelvük) komoly egyezést mutat a magyar nyelvvel.
Móricz a harcos Shuarokat is dokumentálta és megdöbbentő nyelvi hasonlóságot vélt felfedezni.
Szavaik: apa=apa, nap=nap, vin=vén, kit=két, us=ős, fuel=folyó, pille=pille és most tessék figyelni Aya=anya és még sorolhatnánk.

Kutatásai hitelességét mi sem mutatja jobban, mint hogy előterjesztése alapján a quitói Institutio de Antropologia y Geografia megállapította, hogy a spanyol önkény által kiirtott ősnyelv a magyar volt.

Ennek nyomai világosan mutatkoznak a családi és földrajzi nevekben is, jóllehet a spanyolok erőszakos nyelvcserét hajtottak végre.

Mutatóba néhány, magyarral megegyező családnév:

    Tanay,
    Damma,
    Taday,
    Mór,
    Momay,
    Mansy,
    Pil,
    Béla,
    Uray,
    Zillahi stb.

Zuay tartomány egyik ősrégi helysége: Pest.

A régi Kitus birodalom területén halomsírok (kurgánok) találhatók, bennük trepanált (lékelt) koponyák.
Móricz a leletek között fokosokat, jogart és az országalma hasonmását is megtalálta.

A további kutatások során, Móricz, az ecuadori ősrengetegben, az ottani indiánok segítségével felfedezett egy hatalmas barlangrendszert. A barlangok egyikében valóságos múzeumra bukkant. Aranylemezekre vésett, rovásos könyvtárat, szobrokat, kulturális emlékeket talált itt. Ezt a barlangot, Táltosok Barlangjának nevezte el. Szerinte az őslakók idehordták össze, mintegy óvóhelyre, a spanyol hódítók által veszélyeztetett kincseket.

Móricz állítja, hogy az Andok hegység keresztül-kasul át van szőve barlangokkal és járatokkal. Ezeken közlekedhettek az őslakosok. Az argentin elnök és az ecuadori vezérkar meg akarta őt bízni egy kutató expedíció vezetésével, anyagi, technikai eszközöket ajánlva neki. Ez azonban csak terv maradt. Időközben a nagy befolyású mormon egyház vezetői is bekapcsolódtak az ügybe. Ez az egyház roppant vagyonnal rendelkezik, aktív terjeszkedési programmal lép fel az amerikai államokban. Az egyház vezetői elmondták, hogy minden olyan kutatást támogatnak, amely az emberiség és a vallás eredetének tisztázását segíti elő. Önzetlen támogatást helyeztek kilátásba, csak azt kérték, hogy az aranylemezek tartalmát ők fejthessék meg. Ezután 1967. szeptember 7-én, Móricz János egy nagy sajtókonferencián, a lapok, rádió és televízió riportereinek ismertette eredményeit. A több órán át tartó konferencia rendkívül lelkes hangulatú volt.



Úgy látszott, hogy egy világraszóló szenzáció indul útjára, de ehelyett néma csend és mellőzés követte a konferenciát. Egyetlen hír sem jelent meg róla.

Ellenben a mormon egyház főemberei továbbra sem hagyták békén Móriczot, folyamatosan unszolva, hogy árulja el nekik a barlang helyét. Az agresszív viselkedésből kiderült, hogy nem egy hívő egyházról van szó, hanem egy világhatalomra törő szervezet áll mögöttük. Kincskeresés és egyéb célok ösztönzik őket. Móricz ekkor elhatározta, hogy a barlang titkát nem adja ki. Meggyőződött arról, hogy a barlangok feltárásának még nem jött el ideje, ezért előbb az amerikai földrészre került magyar nyelvű törzsek odaérkezésének rejtélyét akarta feltárni, illetve a tényt gyakorlati módszerrel bizonyítani.

1970. május 28-án az ecuadori óceánpartról vízre szállt, a Móricz elképzelései szerint készült, balsafa tutaj, rajta négy fiatalember. Móricz a partról rádió adó-vevő irányította őket.

A tutaj 159 nap múlva október 4-én megérkezett Ausztráliába, Sydneytől nem messze. Itt bevontatták a nagy szenzációt keltő világjáró balsafa tutajt (lásd: Magyar Ifjúság 1970. 50. szám).1.

(itt: "Móricz 1969" Expedíció, Magyar ifjúság, 1970-es cikkje )

Az első hírek 1965. szeptember 12-én Ecuador legnagyobb lapja, a quitói El Comercio első oldalán hozott rendkívüli beszámolót Móricz Jánosnak Ecuador területén végzett kutatásairól. Ebből a terjedelmes cikkből értesülünk első ízben arról, hogy a spanyol hódoltságot megelőző időben az ott élő törzsek közül a Puruha-Canari és a perui Puruha-Mochica törzsek nyelve ó-magyar nyelv volt.



Móricznak J. Jijon y Caamano El Equador Interadino y Occidental című műve alapján végzett nyelvészeti összehasonlító munkája adta ezt az első rendkívüli eredményt. 1965. október 25-én a Frankfurter Allgemeine Zeitung közli Buenos-Airesi munkatársának beszélgetését Móriczcal, amelyben megjegyzi, hogy ez a felfedezés forradalmasítani fogja az összes eddigi őstörténeti tételeket. 1965. december 17-én Móricz Limában (Peru) kijelentette a nemzetközi sajtó képviselői előtt, hogy egy magyar paraszt jobb nyelvészeti munkát végezhetett volna, mint az a sok nemzetközi tekintély, aki az amerikai ősnyelveket felkutatta és osztályozta, mert a Cayapas törzs nyelve, amelyet a Chibcha nyelvek közé soroltak, éppen olyan magyar nyelv, mint a Poruha, Canari és a perui Purucha-Mochica nyelv, amely a Mochica nyelvcsoportba lett besorolva.

Ezt a hírt az United Press hírszolgálati iroda röpítette fel és számtalan lap közölte. 1966. július 23-án a guyaquili El Telegrafe vezércikket írt, melyben leszögezi, hogy Móricz kutatásai kimutatták, hogy az ecuadori nép Európába szakadt testvérei a magyarok. Ezért bár az ecuadori futballcsapat nem jutott Londonig a világbajnokságon mégis képviselve van magyar testvéreinek kitűnő csapata által. Az Európába szakadt magyar testvéreink azok, akik mint annyiszor, most is meg fogják mutatni, hogy milyen hősi küzdelemre képesek a mi hajdani őspuhuráink, éppen ezért elutasítjuk a kéretlen brazil képviseletet, mert minket a legtisztább és legősibb testvéreink képviselnek a londoni világbajnokságon: a magyarok írja a lap.



1966. augusztus 7-én az El Telegrafe teljes oldalt szentel Móricz felfedezéseinek. Ebből a rendkívüli interjúból arról értesülhettünk, hogy a Kara törzs, amely a róla elnevezett Kara-öbölbe (Bahia de Caracuez) a VIII. század vége felé érkezett, azonos a magyar, Királyi Szkíta Kara törzzsel, amely Indián keresztül vándorolva, majd hajózva visszatért az őshazába, a jelenlegi Ecuadorba. Kiderült a cikk folyamán az is, hogy az ecuadori őskutatás, mely a Kara törzs érkezésével, Juan de Valesco óta nagyon sokat foglalkozott, igazoltnak látja ennek a kitűnő jezsuita történésznek, a Quitói Királyságról írott könyvét, amelyben többek között azt írja, hogy az ó hangot a hajdani királyság területén csak a Kara törzs megérkezése hozta magával, mert előtte e hang helyett az u hangot használták. Ezért Juan de Valesco azt ajánlja, hogy be kell utazni az egész világot és megkeresni azt a népet, amelynél az ó helyett még mindig az u -t használják, mert azok a Quitói Királyság lakóinak testvérei. (Juan de Valesco /1727-1792/: Historia del reino de Quito-Equador. 1946) A spanyolok megérkezésekor a Kara-öböl közelében lévő Mánta városkának a neve Jokay volt és csak a spanyolok változtatták Mántára. Ugyancsak itt tisztázza Móricz, hogy az első quitói zsinat, Fray Louis Lopez de Solis püspök elnöklete alatt 1593-ban, olyan határozatokat hozott, hogy a katekizmust és a gyónási imákat le kell fordítani a püspökség területén élő népek nyelvére, mert ezek nem használják sem az Aymara nyelvet, sem az inkák általános nyelvét, a Kechuát. A megfelelő fordításokat a spanyol papok elvégezték, de azokon a nyelveken, azaz tájszólásokon sohasem tanították a keresztény tanokat, mert azok a nyelvek, azaz tájszólások mind magyarok voltak. Miután erről a Spanyol Korona értesült, megindult a legkegyetlenebb nyelvcsere végrehajtása.



harmadik rész:
Ekvádori útibeszámoló
 Móricz János nyomában

Elöljáróban annyit, hogy ekvádori utam óta már több, mint egy év eltelt, s csak szûk körökben tartottam néhány elõadást, most elsõ ízben közlök írásos anyagot e témában, kizárólag Kozsdi Tamás kérésére. A magyajkú indiánok témája nagyon összetett - a két hónapig tartó kintlétem végén is maradtak még kérdõjelek, melyek tisztázása végett még vissza kell menjek Dél-Amerikába. A téma komolysága megköveteli az alaposságot, de egyetértek Tamással, hogy fontos az élmények továbbadása is. Kérlek, olvasd úgy ez írást, hogy útibeszámoló. Még alaposabb, kiterjedtebb kutatásra van szükségem ahhoz, hogy felelõsséggel és megkérdõjelezhetetlen bizonyítékokkal alátámasztva nyilatkozhassak az ügyben, hisz nemzeti kultúránk gyökereirõl van szó. Fontosnak tartom, hogy a tiszta szeretet legyen érdeklõdésünk indítéka, bölcs és szerény hozzáállással válhat csak javunkra eme õsi örökség.



Móricz élete és munkássága számomra nem elsõsorban az aranylemezeket rejtõ barlang feltárása miatt értékes, hanem azért, mert igaz emberként hangsúlyozta: Mi magyarok nem tartunk igényt semminemű földi kárpótlásra, nincs területi követelésünk, egy dolog fontos számunkra: az IGAZSÁG.

Hatalmas összegeket ajánlottak Móricznak, csak cserébe ne feszegesse a témát, óriási földbirtokokkal próbálták lekenyerezni, de õ maradt az õsök igaz útján, vállalva a sok megpróbáltatást, támadást. Tisztázatlan körülmények között halt meg, egy szállodai szoba zuhanyzójában. Tisztessége, embersége példa lehet mindenki számára.


Móricz János kutatásai

Móricz János szerint a klasszikus történetírás nem ad átfogó világszemléletet; az Özönvíz után az úgynevezett Amerikai Új Világ vált a civilizációk szülőanyjává, amiknek az alapja az ősi Magyar kultúra volt. Az Európai és a Közép Keleti kultúrák váratlanul a fejlődés kihagyhatatlan evolúciós lépései nélkül tűntek fel. Ezek a civilizációk az Amerikai kontinensről kerültek át ahol az evolúciós előzményeik megtalálhatóak. Azok a csoportok, akik túlélték az Özönvizet, később az Andok magasabb fekvésű területein az Özönvíz utáni kultúrákat hozták létre.



Időszámításunk előtt 8000-7000 között megérkeztek Alsó-Mezopotámiába tutajokon, amik balsafából készültek olyan faanyagból, amit csak Dél-Amerikában lehet találni. Ecuadorban, Azuay tartományban, olyan nevek találhatóak, mint Shumir, Zumir, Shammar, Mosul és még sok más, amik arra utalnak, hogy ez a régió volt az ősi Sumérok, vagy Zumirok szülőföldje, akiknek a nyelvét egy ősi un. proto-Magyarból lehet származtatni.

Móricz elmondása szerint a Kárpátok magyarjai amerikai eredetűek ugyanis az Andok elhagyása után áthozták a magyar nyelv atlanti jellegzetességeit, a legendákat, tradíciókat és hiedelmeket. Ecuadorban, és másutt Amerikában, a Cayapos, Jibaro-Shuar, Tschachi, Saraguru, Salasaka és más törzsek az ősi magyar nyelv változatait beszélték. A kulturális erózió és erőszakos külső beavatkozás ellenére számos magyar helynév és dialektus megtalálható Ecuadorban.



A régi magyar és a sumér nyelv közötti hasonlóság nem lehet véletlen, mondja Móricz, mindezt nyelvészeti hasonlóságokon túl (pl. nap, Úr, Isten) etnográfiai, vallási, művészeti és néprajzi kapcsolatok igazolják. Az 8. század (AD) végén, a magyarok, a Karák (más néven király szkíták vagy fehér hunok) Indiából hazavándoroltak az anyaországukba Dél-Amerikába. Ezek ugyanazok a Carák, akikről a késő 18. századi ecuadori történész, Pablo Juan de Velasco beszél, hogy megérkeztek a 8. században és a helyet, azóta is Bahia de Caraqueznek hívják Manabi tartományban.



Nagyon keveset tudunk erről a bámulatos emberről (Juan Moricz a szövegben mindenhol) aki Móricz Jánosként született Magyarországon 1923-ban, mivel nagyon keveset írt. Ő minden nap megélte azt az élményt, amiért más kutatók életre szóló expedíciókat szerveznek. Egy briliáns, elbűvölő ugyanakkor egy nehéz és akaratos ember volt. Mielőtt bárki egy egyszerű kalandornak hinné, álljon itt egy szakértői lista, (látszólag ismeretlenül a nyugati szakavatott számára), akiknek az érdeklődését felkeltették a lehetséges Magyar-Quecsua kapcsolatok, egy lista, amit Móricz János kért és kapott az Ecuadori Külügyminisztériumtól. Az együttes reagálásuk nem kevésbé megdöbbentő, mint a munkájukkal kapcsolatos teljes csend.
Labant Csaba


Újsághírek szerint a perui Andokban inka barlangrendszert találtak.

Hasonlót már sokat ismernek a szakértők, de most páratlan felfedezést tett egy magyar kutató. Az Argentínában élő Móricz János az egyik indián törzs bizalmából Ecuadorban olyan barlangrendszerbe jutott el, ahová félezer éve nem tette be idegen a lábát. „Táltosok barlangja” nevet adta neki s eddigi kutatásaival sok ezer éves, páratlan értékű régészeti leletekre bukkant.

Annakidején az inkák nagyon sok föld alatti szállító és hadiutat építettek ki. A legtöbb Napisten-templomot is összekötötték egymással a föld alatt. Felhasználták azokat a barlangokat is, amelyeket elődeik természeti katasztrófák, így vízözön (az indián legendákban „nagy víz”) idején készítettek menedékül.



A tudósok már jó néhány hasonló jellegű barlangot tártak fel, például a Rio Grande del Norte, a Rio Selado és a Rio Mancos kanyonjainak tufa- és homokkő falaiban. Az inkák ezek nagy részét templommá, szent helyekké alakították át. A spanyol hódítók megjelenése, mérhetetlen pusztítása és népirtása idején főpapjaik vezetésével e helyekre igyekeztek összegyűjteni a még megmenthető értékeket, amelyeket azután hihetetlen ügyességgel és ravaszsággal tüntettek el a fosztogató zsoldosok elől. Számos rejtekhelyüket a mai napi sem sikerült felfedezni.

Legújabban teljesen sértetlen föld alatti „városra” bukkant Móricz János, a Vas megyei Horvátnádaljáról (ma Körmend) származó argentin kutató. Több éves szívós munka eredménye volt ez a felfedezés.

Éveken át tanulmányozta a dél-amerikai múzeumok, könyvtárak forrásmunkáit. Megtanulta a különböző indián nyelvjárásokat is, s ezután látott neki az alapos kutatásnak. Rokonszenves, vonzó egyéniségével baráti kapcsolatot teremtett több indián törzzsel, akiktől számos hasznos információt hallott arról, létezett valamikor egy „nagy menedékhely”, ahová őseik a „nagy víz”, majd a spanyolok pusztításai elől menekültek. Azt azonban nem tudták megmondani, hogy ez merre lehet.



A kutató nem csüggedt. Először 1964-ben Argentínában és Paraguayban, 1965-ben Bolíviában, 1966-ban Peruban, 1967, 1968, 1969, 1970 és 1971-ben pedig Ecuadorban végzett alapos kutatásokat.

Járt a Titicaca tónál, majd a Tihuánaku romvárosban. A közelében levő hegyekben található barlangokról azt regélik az indiánok, hogy azokon át el lehetett jutni Cusco városába. Kutatott a cuscoi Naptemplom föld alatti járataiban is. A Cuscohoz közeli Sakszauáman sziklavárban meg is találta az egyik föld alatti barlang bejáratát , amelyről az a legenda, hogy ezen az alagúton át közlekedtek hajdan a papok a a cuscoi Naptemplom, Sakszauáman és a Machu Picchu-i erődváros között. Sajnos, a magyar kutató alig néhány száz métert tudott csak előrejutni az alagútban, mert annak további részét omlás zárta el. Kutatási eredményei mind jobban azt bizonyították, hogy a keresett helynek Ecuador és Peru határán, az őserőben kell lennie.



Hosszú hónapokon keresztül tanulmányozta az ecuadori indián törzsek életét, szokásait, fennmaradt mondáit. Egyre többet hallott az őserdő mélyén levő föld alatti rejtekhelyről, ahová az indiánok a természeti katasztrófák idején menekültek. Sokáig úgy látszott, nem sikerül megtudnia, merre is lehet ez a hely. Érthető volt a bizalmatlanság egy „fehér emberrel” szemben, hiszen a spanyolok kegyetlenkedései kitörölhetetlen, örök nyomokat hagytak az őslakókban. Móricz János elment az indiánok közé, velük élt, dolgozott, segített mindennapi munkájukban, sőt még a törzsi versenyeken és vetélkedőkön is részt vett. Baráti kapcsolatai végül is sikerhez vezették.

A döntő fordulat 1967 szeptemberének egyik napján következett el, amikor jibarók törzsfőnöke, Nayambi és a varázsló Yukma, magukhoz kérették. Elmondták, hogy meggyőződtek baráti szándékáról és készek arra, hogy elvigyék a „szent helyre”.

Öt napos kimerítő út után érkeztek el Santiago és a Coangos folyók közötti területre. Itt Nayambi rövid időre eltávozott, majd egy bélák nevű törzs főnökével tért vissza. Móricz János céljainak ismertetése után a bélák főnöke beleegyezett, hogy a kutató is velük tarthat. A jibaro törzsfőnöktől és a varázslótól megtudta, hogy a bélák „az istenek által kiválasztott szent törzs”, a spanyolok megjelenésekor vonult vissza önkéntes „száműzetésbe”a titkos menedékhelyre, magukkal hozva legértékesebb ősi értékeiket. Vállalták azt, hogy a többi törzzsel nem érintkeznek, és védik ezt a helyet.

A bélákról tulajdonképpen csak a törzsfőnökök, és a varázslók tudnak, de nem beszélhetnek róluk. Területük határait törzsön kívüli ember nem lépheti át, mert a bélák őrei elpusztítják az illetéktelenül behatolót. A titokzatos törzs visszavonultsága ellenére is mindenről tud, mert a barlangrendszer folyosói nagy területet hálóznak be, s a kivezető és szellőző nyílásokon át figyelik a vidéket. Másrészt időnként a többi törzs vezetői és varázslói találkoznak velük, és minden eseményről beszámolnak. A folyosók bejáratait mérgezett nyilakkal felfegyverzett őrök fák üregeiből, sziklák hasadékaiból, sziklaszirtek rejtekhelyeiről figyelik mintegy ötszáz év óta változatlan éberséggel; aki oda behatolni próbál, s a bonyolult, titkos jeleket messziről nem mutatja fel, életével fizet merészségéért.





A mai napig sem lehet pontosan tudni, minek is köszönhette Móricz János, hogy az indiánok megmutatták neki a barlangrendszert.



„…Mindig végtelen hálával gondolok indián testvéreimre – írja levelében -, akik bizalmukba fogadtak, s vállalták a kockázatot, hogy esetleg arra érdemtelenre pazarolják szeretetüket. Esküvel ígértem meg, életem feláldozásával is megőrzöm titkukat, s nem árulom el kincskeresőknek az utat…”

Visszatérve az őserdőből a kutató, az indiánok engedélyével az ecuadori hivatalos szerveknek megemlítette a barlangrendszer létezését, de nem nagyon akartak hitelt adni beszámolójának. Csak szinte emberfeletti kitartásának köszönhette, hogy végül 1969-ben maga az akkori államelnök, José Maria Valesco Ibarra fogadta, s állandó kutatási engedélyt és segítséget biztosított számára, hogy expedíciót vezethessen a barlangok feltárására. Móricz külön szerződést kötött az indiánok jogainak biztosítására.

A „Móricz 1969” elnevezésű ténymegállapító expedícióban részt vettek a CETURIS (Turisztikai és Idegenforgalmi Hivatal), a turista szövetség küldöttjei, filmesek, geológusok, stb. Az expedíció Guayaguilból Cuencába majd Limonba ment. Limonban otthagyták a személy- és teherautókat, és El Pescadoba öszvérekkel utaztak. Tres Copalest Puntilla de Coangest kenun közelítették meg, de innen már csak gyalog mehettek tovább, amíg a jiberók földjét, a Guajare hegyhátat el nem érték.

Ezután a barlangrendszer közelében tábort vertek, és elkezdődött az expedíció legizgalmasabb fejezete: a barlangba való leereszkedés.



Az indiánok kérésére ugyanis, biztonsági okokból, Móricz János az egyik nehezebben megközelíthető – veszély esetén könnyen lezárható – szellőztető kürtőt választotta lejáratnak. Ekkor kb. 1000 méteres tengerszint feletti magasságban voltak. Mintegy 80 métert kellett kötélen leereszkedni, ezután kb. 100 métert mentek egy alacsony és keskeny folyosón, ami hirtelen kiszélesedett, és egy 5 méter széles 1,7-1,8 m magas kapuhoz értek, melynek bejáratát rengeteg törmelék borította. Ezután egy hétszer forduló, 4 méter széles és a törmeléktől 1,4-1,6-2 méter között változó magasságú folyosón haladtak tovább. Erről több út ágazott el, melyek kisebb-nagyobb termekbe nyíltak, ahol a falakon több helyen látható volt a Göncöl-szekér és a Dél-Keresztje csillagkép. Körülöttük medvék, bikaszerű állatok és férfialakok rajzai, és furcsa, íráshoz hasonló jelek. Nagyon érdekesnek találták, hogy a barlang természetes képződésű andezit falait gránittal erősítették meg. Gránitlapok fedték a folyosók és a termek padozatát is. A kövek simára csiszolt felületei pontosan illeszkedtek egymáshoz.

Az egyik járat egy nagy, 20x12 méteres terembe vezetett, amelyről Móricz János így ír: "…megilletődve mentünk a sok ezer évvel ezelőtt épített, gránittal burkolt padozatú folyosón, amely egyszer csak kiszélesedett, s egy tágas terembe értünk. Lenyűgöző látvány volt, amint a lámpák fénye két hatalmas oszlopra s a körülöttük lévő hét, kőből faragott székre esett; mindegyikkel szemben egy-egy folyosó sötét nyílása tátongott. Az egyik sarokban 180-190 cm-es, aranyból készített csontváz feküdt. Kissé mellette, egy menekülő nőt ábrázoló szobor csodálkoztatott meg bennünket, amely úgy nézett, mintha valami borzalmas dolog elől menekülne. Karjaiban gyermeket tartott, aki kezében a ma ismert földgömbtől alig eltérőt szorított magához. Körülöttük több, rézből és kőből készült állat- és madárszobrocska hevert szétdobálva. Egy másik teremben vésett követ találtunk. Levegőben álló embert ábrázolt, aki egyik kezében a Napot, a másikban a fél Holdat tartotta, lába alatt a gömbölyű Föld, az Egyenlítő, a Bak- és a Ráktérítők vonalaival. Az emberke egyik lába pontosan az Egyenlítőn volt.”

A tíznapos kutatás során megállapították, hogy a 20 fokos, a szellőző kürtők következtében tiszta, friss levegőjű barlangrendszerben régebben hosszú ideig tevékeny élet folyt.



Az expedíció tagjai számos fő- és mellékfolyosót tártak fel. Ezek szimmetrikusan, határozott rend alapján kötik össze a termeket és vezetnek tovább. A szintkülönbségeket gránitlépcsők hidalják át. Jó néhány teremben megmunkált gránittömb és -laphalmazra leltek.

Louis Ortega főmérnök megállapítása szerint a barlangrendszert kb. 8-10 ezer éve kezdték kialakítani. Sajnos, az expedíció technikai felszereltsége nem volt alkalmas arra, hogy legalább a barlangrendszer jelentékenyebb részét feltárják, átvizsgálják. Megfelelő eszközök híján nem is mertek belebonyolódni a föld alatti járatok szövevényébe, mert féltek, hogy eltévednek.

Nagyon kár, hogy a bizonytalan politikai helyzet miatt Móricz János egyelőre nem kapott további támogatást, annak ellenére, hogy a hivatalos szakértők, s a helyszínen készült fényképek, filmek és diapozitívek bizonyítják, hogy korunk egyik legjelentősebb régészeti felfedezéséről van szó. A barlangrendszer-feltárást nagymértékben akadályozta, hogy nagyon nehéz megközelíteni.

Móricz Jánost nem kedvtelenítette el, hogy a nagy költségekre hivatkozva nem kapott további segítséget. Azóta 1970-ben és 1971-ben, legutóbb februárban indián barátaival többször felkereste a barlangrendszert, amelynek időközben a „Táltosok barlangja” nevet adta. Megállapításai szerint a föld alatti járatok összes hosszúsága több száz kilométerre tehető. Kutatásai igazolják, hogy a föld alatt több út vezet a Lojai tartomány felé.

A feltárás közben rátaláltak egy olyan folyosóágra is, amelyben egymásra halmozott aranylemezek sokasága várja szépen elrendezve, hogy feltárják titkukat. De idézzünk itt ismét a kutató legújabb leveléből:



„… Valóban létezik a barlangrendszerben egy központi hely, amit véleményem szerint a „könyvtár” névvel lehet illetni. Itt sok-sok aranylemez látható gondosan elrendezve, tele képírással, de vannak lemezek, amelyek szerintem képleteket tartalmaznak; magasabb matematikai képleteket. Rengeteg használati tárgy is található itt, csak úgy hirtelenében odadobva, felborulva kétkerekű kocsik, a rómaiak által használtakhoz hasonlítanak. Valószínűnek látszik, hogy az inkák föld alatti hírvivő útjai is kapcsolódnak ehhez az építményrendszerhez…”



A kutató jelenleg (1972-ben) hihetetlen erőfeszítések közepette folytatja munkáját, pedig nagyon fontos volna, hogy a világ régészei és történészei mielőbb megismerjék a barlangrendszer létrehozásának okait, s feldolgozzák az ott található adatokat, amelyek jelentősen elősegítenék a dél-amerikai kontinens történelmének alaposabb megismerését.

Szent-Miklóssy Ferenc
Delta 1972 július számában megjelent cikke

Időközben Móricz János rejtélyes körülmények között hirtelen meghalt, és ugyanígy a társa is, akivel a filmet készítették volna. Vajon túlzott-e az illető, miszerint az USA-ban 1999 nyarán egy hagyományos, az azték képírásról szóló régészeti előadás után odament az előadóhoz és közölte vele, hogy az egyik latin betűre átirt szó az egy magyar szó, Magyarország korábbi fővárosának neve: Székesfehérvár.


forrás: www.magyarvagyok.com
           www.aranykapu.lapunk.hu
           www.arvisura.van.hu
           www.ayahuasca.hu
           www.bibliotecapleyades.net

by SpeaR  -  2011.11.13.

Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)