2012-04-29
10:49:25, vasárnap
|
|
|
Amiről
a nép nem tud, vagy nem akar tudni...
A múlt
feltárása, megismertetése a nyilvánossággal, valahogy
elfelejtődött az 1990-es "rendszerváltozás" óta.
- Kenedi János és néhány kutató, újságíró sokat tettek
azért, hogy legalább az ügynöklisták létezéséről
legyen némi ismeretünk, de, ki tudja miért, az egymást
váltó kormányok egyikének sem volt fontos megnyugtatóan
lezárni ezt az ügyet. Különösképpen igaz ez azokra a
budapesti tömegsírokra, melyek létezéséről alig-alig
tudnak az emberek - ha tudnak is valami keveset, az sem
feltárásokon, tudományos munkákon alapul, hanem többnyire
egy-egy újságcikk igyekszik ráirányítani a figyelmet e
megkerülhetetlen témára.
A feltáratlan tömegsírok
sorában említést kell tennünk a fővárosi, Fiumei úti
sírkert 21. parcellájáról, ahol az 1956. október 25-én a
Parlament előtt lezajlott tömegmészárlás áldozatait
hantoltálták el - de ami e téren lényegesen fontosabb: a
rákoskeresztúri temető 297, 298 és 301-es parcelláinak
titka, az, hogy kiket, hány százat vagy hány ezer
embertársunkat kaparták el a hatalmas méretű
tömegsírokba? Link
A
rendőrség augusztus 22-én reggel 8 órára példás rendben
helyezte el a Fővárosi Bíróság (Budapest, V. kerület,
Markó utca 27) "C" udvara körül a közönséget, a
törvényszéki épülettömb ablakaiban emberfürtök lógtak.
Pontban negyedkilenc órakor jelent meg népbíráival Rácz
Endre népbírósági tanácselnök, dr. Csillag Dezső
népügyész társaságában és mindannyian helyet foglaltak a
kivégzőhellyel szemben, a szürke posztóval borított
asztalnál. - A tanácselnök intézkedésére a siralomházból
elsőnek dr. Szász Lajost, a Szálasi-kormány kereskedelmi és
közlekedésügyi miniszterét vezették elő a fogházőrök.
Szász kopott kék kabátban, minden ízében remegve állt a
bíróság elé. Az elnök röviden közölte vele az ítéletet,
majd a legfelsőbb hely (Tildy Zoltán köztársasági elnök)
döntését, azután Csillag népügyész szavai
hallatszottak:
- Kivégzőosztag parancsnoka, teljesítse
kötelességét!
8 óra 22 percet jeleztek az
óramutatók, mikor a cölöphöz kötötték Szász Lajost. Az
egész pillanatikig tartott: a szemét bekötötték, nyomban
ezt követően négy fogházőr állt a halálraítélt elé.
Vezényszavak hangzottak el, utána hatalmas dörrenés - az
elítélt teste előrehajlott, törvényszéki orvosok siettek
a cölöphöz, megállapították a szívműködés
megszűnését... Darócba
öltözött foglyok hordágyat hoztak, majd elvitték az
egykori miniszter hulláját.
8
óra 35 perc. Rácz népbírósági elnök újabb utasítására
a fogházfelügyelőség Reményi-Schneller Lajos Szálasi
pénzügyminiszterét állította elő. - A közönség
soraiból hatalmas hangzavar hallatszott, amikor az egyik
legismertebb nácibérencet meglátták. - A korábbi jelenet
megismétlődése után 8 óra 37 perckor jelentették az
orvosok:
- A halál bekövetkezett!
Reményi-Schneller
holttestét a hordágyra fektették, friss homokot szórtak a
kivégzőcölöp elé és már is hozták a legfőbb
Quislinget: Sztójay Dömét, Horthy Miklós kormányzó
miniszterelnökét. - Pontosan háromnegyed kilenc órakor a
nácik elsőszámú szálláscsinálója is elnyerte méltó
földi büntetését.
Bár sok esetben az egyéni
bosszú, és a politikai célok vezették az 1945 és 1949
között lezajlott népbírósági ügyek irányítóit, tovább
eljárási hibák, bizonyítási hiányosságok jellemeztek e
pereket, mégis az akkor elítéltek döntő többsége valóban
bűnöket követett el - az ítéletek szigora azonban számos
esetben ébresztett és ébreszt napjainkban is kételyeket a
kutatókban.
Ezekben az ügyekben a 81/1945. ME.,
illetve az azt módosító 1440/1945. ME rendeletek alapján
felállított népbíróságok jártak el, melyek feladata a
háborús és népellenes bűnök feltárása és a bűnösök
felelősségre vonása volt. - Ezen eljárásokban majdnem 60.
000 fő ügyét vizsgálták, 27 ezer elmarasztaló ítélet
született, ebből 477 halálos ítélet, amelyek közül
189-et végre is hajtottak. (A holokausztkutatás kimutatásai
ennek a népköztársasági igazságügyi közlésnek nem kis
mértékben mondanak ellent - ez utóbbiak szerint ugyanis több
ezren haltak meg a második világháború utáni
kivégzésekben.)
Boross
Péter: "Mindig is horthysta voltam"
Boross
Péter 2009 novemberében a második világháborúban véletlen
baleset következtében elhúnyt kormányzóhelyettes, Horthy
István emléktáblájának budapesti avatásakor - részben
talán azért is, hogy a szélsőjobboldali tömegeket az
Orbán-párt mellé szólítsa - jelentette ki hallgatósága
előtt, hogy ő (az 1993-1994-es években miniszterelnöki
poziciót is betöltött politikus) mindig is horthysta
volt.
Ismerve Antall József, Boross Péter és
Jeszenszky Géza tevékenységét, e bejelentés sokakat nem
lepett meg, ugyanakkor az 1990-1993 között történtekre, az
egykori háborús bűnösök rehabilitálására magyaráztot
szolgáltatott, igazolva Kertész Imre Nobel-díjas író
véleményét, miszerint "Magyarországon a
"szélsőjobboldaliak és antiszemiták határozzák meg a
közbeszédet".
1990 után - mikor Antall József
kormányában előbb tárca nélküli titkosszolgálati
miniszterként, majd belügyminiszterként tevékenykedett
Boross Péter engedélyével - Bosnyák Imre, egykori nyilas
párttag, Szálasi propaganda minisztériumának egykori
munkatársa (Torgyán József tanácsadója) irányítása
mellett dr. Susa Éva törvényszéki antropológus, Kovács
Ferenc volt politikai elítélt, Ladányi Jenő, a Fővárosi
Temetkezési Intézet igazgatója, Gáspár László
temetővezető részvételével - feltárásokat, exhumálásokat
végeztek a rákoskeresztúri temető 298-as parcellája
területén, azon a helyen, ahol az 1945 után kivégzett
hungarista vezetőket és a háborús bűnperekben elítélteket
elföldelték. Az említett személyek némelyike nyilvánvalóan
azzal is tisztában lehetett, hogy a hatalmas méretű
tömegsírba kiket temettek el 1945 és 1951 között.
A
kezdeti feltárásokat később éppen azért állították le,
mert a néhány száz fő maradványaira taksált földterületen
az exhumálások során olyan mennyiségben találtak emberi
csontokat, melyek többszörösen meghaladták a temetői
főkönyvben található bejegyzéseket, és a Solt Pál által
szerkesztett "Iratok az igazságszolgáltatás
történetéhez" öt kötetében felsorolt kivégzett
személyek neveit, adatait.
A 298-as parcellát Antall
József belügyminisztere (és kijelölt utódja) idején
"újították" fel, a rendezést 1994-ben fejezték
be az addigra miniszterelnökké lett Boross Péter segítői:
a nyilas-hungarista Mártírok Igazságtevő Bizottsága és az
akkor szemérmesen "szkinhedeknek" nevezett újnácik,
a Magyar Nemzetiszocialista Akciócsoportok (MNA) aktivistái.
- Boross utólagos bevallása szerint 1. 000 ott elhantolt,
politikai okokból kivégzett, személy adatait kapta meg,
ezekből 176 személyt azonosítottak. Az "ezer sírhely"
valamint az állítólagosan "176 azonosított személy"
adatait a nyílvánosság soha nem ismerhette meg -
feltehetőleg ezek az államtitkot képező iratok, ha
egyáltalán léteztek, részben azonosak voltak az alábbiakban
nyílvánosságra hozottakkal.
A
nyilas háborús bűnösök tömegsírjánál
"Eszmék
és holttestek rendőri felügyelet alatt..." címmel
tudósított a montreali nyilas emigráció Új Hídfő 1994.
decemberi, majd a 24. Óra 1995. júniusi lapszáma a második
világháború után kivégzett hungaristák eltemetésének
helyéről. Bosnyák Imre, a Mártírok Igazságtevő
Bizottsága elnöke, így számolt be a történelmi értékű
kutatásról és a 298-as parcellában elhantolt
kivégzettekről:
"...Az ország szovjet
megszállását követően francia, amerikai és brit
támogatással Budapesten is megkezdődtek az úgynevezett
'háborús bűnperek' - a győztesek és az önmagukat annak
tartók leszámolása a hadifoglyokkal és a háborút vesztett
országok politikusaival. Japán hadseregirányítókat végztek
ki abban az országban az amerikaiak, ahová - Hirosima és
Nagaszaki esetében - atombombákat dobtak le védtelen polgári
lakosok ellen. Német katonákat és polgári politikusokat
adtak a hóhér kezére Európának abban a részében, ahol a
nyugati szövetséges légierők terrorbombázásai, a
szovjetek elvetemült hordái olyan kíméletlenséget
tanúsítottak a lakossággal szemben, amelyre méreténél
fogva, a világtörténelemben sohasem volt példa.
Szálasi
Ferencet és a hungarista állam 14 miniszteri rangú vezetőjét
1946-ban végezték ki, ugyanebben az évben, 1951-ig bezárólag
még 260 esetben hoztak halálos ítéletet az önkényuralom
bíróságai. - A magasabb rangú hungarista vezetők (Szálasi,
Vajna, Reményi-Schneller, Pálffy, Szász, Budinszky, Kemény,
Beregfy, Szöllősi, stb.) holttesteit kivégzésük másnapján
temették el a rákoskeresztúri temető 298-as parcellájának
22. és 23. sorába, a többi prominens hungaristát szintén
ezen a helyen, valamint a 298-assal határos 301., 297., és a
295. számú parcellák területén kaparták a földbe.
A
298-as parcellaként nyílvántartott területen többszintű,
három-négy rétegben kivitelezett elhantolások történtek -
250-300 cm mélység alá rejtették a holttesteket, majd
később e sírhelyekre, a megszokott és hivatalos 200-210 cm
mélységbe kerültek a kórházakból idehozott holttestek,
amputált végtagok és a közegészségügyi hatóságok által
e helyen földbe temetett állati maradványok."
1995.
április 11-én a Kanadából ideiglenesen hazatért Dénes
József és Bosnyák Imre társaságában látogattam el a
tárgyalt Nemzeti Pantheonba. - Itt, e helyen, Szálasi egyik
legismertebb hungarista propagandistája előszőr beszélt
arról, hogy hol, a parcella melyik részén temették el a
Nemzetvezetőt és vele egyszerre, egy helyen Gera Józsefet,
Beregffy Károly vezérezredest és Vajna Gábor egykori
belügyminisztert. Sírjukat a hungaristák az egyébként
létezett, szintén kivégzett bajtársuk adatait felhasználva
"Lukács Ferenc 1923-1946" felirattal jelölték meg
és fél évszázadon át gondoskodtak az emlékhely
környékének rendbetételéről. - E ponthoz közel található
Bárdossy miniszterelnök végső (?) nyughelye, valamint
Dési-Dregán Miklós kopjafával megjelölt sírja.
A
kutatás későbbi szakaszában a Kanadában élő Dénes
József és M. Katonka Mária, a nyugat-németországi
Tarjányi-Tatár Imre, az ausztrál kapcsolat Kántor Béla,
továbbá a budapesti hungaristák (Szlama Árpád ezredes és
Werner László) pontosították az exhumálás idején felvett
jegyzőkönyvek adatait - így 2002. február 21-én a Budavári
Palota "F" épületében Kenedi János történész
segítségével, dr. Karsay Orsolya osztályvezetőnek és a
Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában dolgozó
kollégáinak átadhattam (a Hungarista Mozgalom Hírszolgálata
Irattára részeként) azt a listát, amely meglehetős
pontossággal sorolja fel a tömegsírba temetettek adatait. Az
átadásról készített jegyzőkönyv száma: 265/2002.
A
második világháborút követően Magyarországon kivégzett
és a rákoskeresztúri (RUK) temető - jelenleg 298. számú
parcellájának nevezett tömegsír az alábbiakban felsoroltak
földi maradványait rejti:
BAKY László, ny.
csendőrőrnagy, a Sztójay-kormány belügyi államtitkára,
kivégezve kötél által 1946. III. 27-én 8,15-kor,
azonosítási száma a tömegsírban: 216
BÁRDOSSY
László, 1941. IV. 3-tól 1942. III. 9-ig Magyarország
miniszterelnöke, kivégezve golyó által 1946. I. 10-én
8,00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 29
dr.BASCH
Ferenc, 1938-tól 1944-ig a magyarországi Volksbund vezetője,
kivégezve kötél által 1946. IV. 26-án 8,15-kor,
azonosítási száma a tömegsírban: 266
BEREGFFY
Károly, vezérezredes, a Szálasi-kormány honvédelmi
minisztere, VK főnök, kivégezve kötél által 1946. III.
12-én 15,00-kor, azonosítási száma a tömegsírban:
178
BUDINSZKY László dr., a Szálasi-kormány
igazságügyminisztere, kivégezve kötél által 1946. III.
9-én 8,30-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 266
CSIA
Sándor dr., a Hungarista Állam kormányzó tanácsának
tagja, kivégezve kötél által 1946. III. 19-én 9,45-kor,
azonosítási száma a tömegsírban: 186
ENDRE László
dr., a Sztójay-kormány belügyi államtitkára, 1944. okt.
25-től a Hungarista Állam hadműveleti biztosa, kivégezve
kötél által 1946. III. 29-én 8,00-kor, azonosítási száma
a tömegsírban: 215
FERENCZY László, csendőr
alezredes, a Szálasi-kormány tárcanélküli minisztere,
kivégezve kötél által 1946. V. 31-én 16,00-kor,
azonosítási száma a tömegsírban: 338
GÁL Csaba,
1944.XI. 4-től a személyi ügyek kormánybiztosa, kivégezve
kötél által 1946. VI. 25-én 8,00-kor, azonosítási száma
a tömegsírban: 372
dr.Gera József, a Szálasi-kormány
tagja, kivégezve kötél által 1946. III. 12-én 15,00-kor,
azonosítási száma a tömegsírban: 179
HINDY Iván,
vezérezredes, a Budapesti I. Hadtest parancsnoka, Budapest
védelmének vezetője, kivégezve kötél által 1946. VIII.
29-én 14,30-kor, azonosítási száma a tömegsírban:
464
HUBAY Kálmán, a Hungarista Mozgalom egyik
megalapítója, parlamenti képviselő, kivégezve kötél
által 1946. VI. 22-én 9,00-kor, azonosítási száma a
tömegsírban: 367
IMRÉDY Béla, 1938. V. 14 és 1939.
II. 16 között Magyarország miniszterelnöke, kivégezve
golyó által 1946. II. 28-án 8,00-kor, azonosítási száma a
tömegsírban: 139
JAROSS Andor, a Sztójay-kormány
belügyminisztere, kivégezve golyó által 1946. IV. 11-én
8,45-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 236
KASSAY
(Schalmayer) Ferenc, radikális jobboldali ideológus, a
Szálasi-kormányban tárcanélküli honvédelmi és prop.
miniszter, kivégezve kötél által 1946. X.30-án 8,00-kor,
azonosítási száma a tömegsírban: 528
báró KEMÉNY
Gábor dr., külügyminiszter a Szálasi-kormányban, kivégezve
kötél által 1946. III. 19-én 8,30-kor, azonosítási száma
a tömegsírban: 185
KOLOSVÁRY-BORCSA Mihály,
publicista, 1944. X. 31-től a sajtóügyek kormánybiztosa,
kivégezve kötél által 1946. XII. 6-án 9,00-kor,
azonosítási száma a tömegsírban: 591
OMELKA Ferenc,
újságíró, a Számonkérő Szék vezetője, 1944. X. 30-án
a hungarista rabok kiszabadítója Vácott. Kivégezve kötél
által, 1946. IX. 5-én, 8,00-kor, azon.száma: 468
Gróf
PÁLFFY Fidél, a Szálasi-kormány földművelésügyi
minisztere, kivégezve kötél által 1946. III. 2-án
8,30-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 154
RADÓ
Endre, cs.százados, 1944. XI. 15 után a Nemzeti Számonkérés
Szervezete katonai nyomozó alosztályának parancsnoka,
kivégezve kötél által 1946. VI. 18-án 16.00-kor,
azonosítási száma a tömegsírban: 363
RAJNISS
Ferenc, író-újságíró, vallás- és közoktatásügyi
miniszter a Szálasi-kormányban, kivégezve golyó által
1946. III. 12-én 9,00-kor, azonosítási száma a tömegsírban:
175
REMÉNYI-SCHNELLER Lajos, 1938. III. 19-től 1945.
III. 27-ig pénzügyminiszter, kivégezve golyó által 1946.
VIII. 22-én 8,35-kor, azonosítási száma a tömegsírban:
457
RUSZKAY Jenő, ny. altábornagy, 1940-től Szálasi
segítője, 1945. III. 1-től a magyar fegyveres kötelékek
felügyelője. Kivégezve kötél által 1946. II. 22-én,
8,15-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 166
SZÁLASI
Ferenc, Magyarország Nemzetvezetője, a Hungarista Mozgalom
megalapítója, 1946. III. 12-ig Magyarország miniszterelnöke.
Kivégezve kötél által 1946. III. 12-én 15,30-kor,
azonosítási száma a tömegsírban: 180
SZÁSZ Lajos
dr., 1944. VIII. 7-től 1945. III. 27-ig kereskedelmi és
közlekedésügyi miniszter, kivégezve golyó által 1946.
VII. 22-én 8,22-kor, azonosítási száma a tömegsírban:
458
SZÖLLŐSI Jenő, a jobboldali parlamenti
képviselőkből és a felsőházi tagokból alakult Nemzeti
Szövetség tagja, hungarista vezető, miniszterelnök-helyettes
a Szálasi-kormányban. Kivégezve kötél által 1946. III.
19-én 8,15-kor, azonosítási száma a tömegsírban:
184
SZTÓJAY Döme, altábornagy, 1944. III. 22-től
1944. VIII. 29-ig miniszterelnök. Kivégezve golyó által
1946. VIII. 22-én 8,45-kor, azonosítási száma a
tömegsírban: 456
VAJNA Gábor, a Szálasi-kormány
belügyminisztere, kivégezve kötél által 1946. III. 12-én
14,45-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 176
JÁNY
Gusztáv vezérezredes, a II. Magyar Hadsereg parancsnoka.
1945-ben Nyugatra távozott, 1947-ben hazatért. Kivégezve
golyó által 1947. XI. 26-án, azonosítási száma a
tömegsírban: 1069
ANDREIKOVICS
Béla, kivégezve kötél által 1946. IX. 26-án, azonosítási
száma: 578
BALOGH István, kivégezve kötél által
1946. IX. 18-án, azonosítási száma: 485
BALOGH
Sándor, kivégezve kötél által 1946. XII. 20-án,
azonosítási száma: 617
BARNA István, kivégezve
kötél által 1946. V. 18-án, azonosítási száma: 323
BEDŐ
László, kivégezve golyó által 1946. IV. 12-én,
azonosítási száma: 243
BECKER Emil, kivégezve kötél
által 1946. VII. 6-án, azonosítási száma: 399
BINDER
László, kivégezve kötél által 1946. I. 7-én, azonosítási
száma: 44(?)
BOKSAY István, kivégezve golyó által
1946. IV. 12-én, azonosítási száma: 244
BÓTA Imre,
kivégezve kötél által 1946. VII. 4-én, azonosítási
száma: 393
BOTKA Márton, kivégezve kötél által
1946. XI. 8-án, azonosítási száma: 557
CSISZÁR
Gábor, kivégezve kötél által 1946. X. 14-én, azonosítási
száma: 513
CSORDÁS János, kivégezve kötél által
1946. IX. 18-án, azonosítási száma: 483
DUGOVICS
József, kivégezve kötél által 1946. II. 8-án, azonosítási
száma: 98
DUNKEL Károly, kivégezve kötél által
1946. IX. 3-án, azonosítási száma: 467
ENCSEY Pál,
kivégezve kötél által 1946. XI. 8-án, azonosítási száma:
555
FEHÉRHEGYI János, kivégezve kötél által 1946.
IX. 12-én, azonosítási száma: 476
F.-né PÁL Mária,
kivégezve kötél által 1946. III. 13-án, azonosítási
száma: 183
HADNATOVSZKY Ferenc, kivégezve golyó által
1946. II. 20-án, azonosítási száma: 130
HADON
József, kivégezve kötél által 1946. V. 8-án, azonosítási
száma: 296
HAIK József, kivégezve kötél által
1946. X. 14-én, azonosítási száma: 514
JÁKITY
Károly, kivégezve kötél által 1946. III. 22-én,
azonosítási száma: 198
JUHÁSZ István, kivégezve
kötél által 1946. VIII. 24-én, azonosítási száma:
459
KACSMANN Baritz, kivégezve kötél által 1946.
VII. 6-án, azonosítási száma: 397
KÉKKŐY Ferenc,
kivégezve golyó által 1946. IV. 24-én, azonosítási száma:
264
KOLTAY László, kivégezve kötél által 1946.
VII. 31-én, azonosítási száma: 436
KONCZ József
dr., kivégezve kötél által 1946. III. 9-én, azonosítási
száma: 163
KOVÁCS Emil, kivégezve golyó által 1946.
V. 2-án, azonosítási száma: 282
KOVÁCS Magdolna,
kivégezve kötél által 1946. III. 23-án, azonosítási
száma: 205
KRAUSZ KÉRI László, kivégezve kötél
által 1946. III. 13-án, azonosítási száma: 181
LUKÁCS
Ferenc, kivégezve kötél által 1946. XI. 8-án, azonosítási
száma: 556
LUKÁCS József, kivégezve kötél által
1946. I. 2-án, azonosítási száma: 20
MALCSINER
Gyula, kivégezve kötél által, 1945. XII. 31-én,
azonosítási száma: 19
MÁZLÓ Ferenc, kivégezve
kötél által 1946. VI. 7-én, azonosítási száma:
355
MIKHÁZY István, kivégezve kötél által 1946.
VI. 21-én, azonosítási szám: 365
MOLNÁR István,
kivégezve kötél által 1946. I. 16-án, azonosítási száma:
51
MONOSTORI Sándor, kivégezve kötél által 1946.
VII. 6-án, azonosítási száma: 400
NÉGYESSY József,
kivégezve kötél által 1946. V. 8-án, azonosítási száma:
295
OLÁH János, kivégezve kötél által 1946. XI.
4-én, azonosítási száma: 564
ORENDY Norbert,
kivégezve kötél által 1946. VI. 18-án, azonosítási
száma: 364
OROSZ Sándor, kivégezve kötél által
1946. VII. 6-án, azonosítási száma: 398
PÁL
Gizella, kivégezve kötél által 1946. III. 13-án,
azonosítási száma: 182
PETHŐ Elemér, kivégezve
kötél által 1946. X. 31-én, azonosítási száma:
538
PETROVICS Ferenc, kivégezve kötél által 1946.
IX. 18-án, azonosítási száma: 484
POLES István,
kivégezve kötél által 1946. X. 14-én, azonosítási száma:
515
RIGÓ Mihály, kivégezve golyó által 1946. II.
20-án, azonosítási száma: 131
SCHRANK László,
kivégezve kötél által 1946. III. 1-én, azonosítási
száma: 155
SCHÜTZ József, kivégezve kötél által
1946. VII. 6-án, azonosítási száma: 401
SZ.-né
SZABÓ Erzsébet, kivégezve kötél által 1946. III. 22-én,
azonosítási száma: 199
T.-né DELY Piroska, kivégezve
kötél által 1946. III. 23-án, azonosítási száma:
201
THAL György, kivégezve kötél által 1946. X.
14-én, azonosítási száma: 516
TORMA György,
kivégezve kötél által 1946. IX. 12-én, azonosítási szám:
472
TÓTH RUGGIERO Ödön, kivégezve kötél által
1946. V.13-án, azonosítási száma: 317
VIDA János,
kivégezve golyó által 1946. V. 6-án, azonosítási száma:
289
ZIGÓ Mihály, kivégzés előtt éhezés és
kimerültség miatt meghalt 1946. I. 23-án, a.sz.: 79
ZSÍROS
Mihály, kivégezve kötél által 1946. IX. 18-án,
azonosítási száma: 486
Az exhumálás, majd később
a kutatások során minden kétséget kizáróan
bebizonyosodott, hogy az 1946. március 12-én kivégzett
Szálasi Ferenc földi maradványai az ugyanaz nap
kivégzettekkel egyetemben az 1946. november 8-án felakasztott
hungarista, Lukács Ferenc hamvaival azonos helyen találhatók
- csak valamivel mélyebben. Az Encsey-Botka-Lukács hármas
alatt vannak eltemetve az 1946 áprilisában kivégzettek - dr.
Basch, Kékkőy, stb. - végül a mélyebb rétegben
elhantoltak: Szálasi, Beregfy, Gera és Vajna földi
maradványai következnek. Közvetlen közelükben temették el
a szintén kivégzett Pál Gizellát, dr. Csia Sándort, Pál
Máriát, Rajniss Ferencet és Szöllősi Ferencet...
A
németországi Norddeutsche televizió forgatócsoportja
szintén 1995-ben látogatott el Budapestre - felvételt
készítve a 301-es parcelláról, ahová az 1956-os mártírok
jelenlegi sírjai mellett (azok közvetlen közelében) a
főváros ostroma során elfogott, majd kivégzett Waffen-SS
katonákat temették el. E parcellának a 298-as számmal
jelölt területével határos részén hantolták el az
1956-os harcok után nem bírósági perek során elítélt és
kivégzett gyermekkorú személyeket is, akiknek - feltárás
hiányában - még emléktáblát sem tudtak elhelyezni a
hatalmas méretű tömegsír felett.
Bohócok a
budapesti aszfalton ...
|
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése