Férgek
Sötét
alakok sötét háttérben: politika, titkosszolgálatok,
fehérgalléros bűnözők -
összefüggések a kémügy
kapcsán
|
||
|
||
|
||
Megvan
az eddig ismeretlen, negyedik gyanúsítottja a kémügynek: a
HírTv információja szerint egy budapesti székhelyű
biztonságtechnikai cég társtulajdonosa az a férfi, akit a
bíróság - egyedüliként - 30 napra előzetes letartóztatásba
helyezett a rejtélyes üggyel kapcsolatban. A privatkopo.hu
érdekes összefüggésekre bukkant a rács mögé zsuppolt
vállalkozó üzleti kapcsolatrendszerét és családi szálait
vizsgálva. Politika, titkosszolgálatok, fehérgalléros bűnözők,
piszkos pénzek…
Tavaly
márciusban robbant ki az Eclipse-botrány: a pénzügyi nyomozók
gyanúja szerint a zrt. 2008-ban mintegy 8 milliárd forint
értékben kapott közpénzt - nemzetbiztonsági okokra való
hivatkozással - titkosított közbeszerzési eljárások
nyerteseként, ám ennek adótartamát nem fizette ki, hanem -
több mint egymilliárd forint értékben - fiktív szerződésekkel
és számlákkal próbálta meg igazolni költségeit. A
nyomozóhatóság szerint Deák Endre, az Eclipse vezérigazgatója,
Hagymási László felügyelőbizottsági tag, és idősebb Püski
László részvényes működhettek közre a csalásban az Eclipse
részéről.
Idősebb
Püski másik vállalkozása, a Zömök Biztonságtechnikai Kft.
volt a kapocs az Eclipse és a számlagyáros cégek között. A
Zömök beszállítója volt számos stratégiai fontosságú
objektumnak és közhivatalnak, referenciái között szerepel -
többek között - a Belügyminisztérium, a Honvédelmi
Minisztérium, a Magyar Nemzeti Bank, a Miniszterelnöki Hivatal,
a Köztársasági Õrezred, a Budapest-Ferihegy nemzetközi
repülõtér, az Országos Rendõr-fõkapitányság, a MALÉV,
valamint a MOL.
LaSalle,
Eclipse, Zömök - „elvarázsolt” milliárdok…
Az
Eclipse Informatikai Rendszerház Zrt.-t 2003. április 14-én
alapították, másfél héttel azután, hogy megszületett az a
törvény, amely hatósági árassá alakította a gépjárművek
eredetvizsgálatát. A frissen alapított cég pedig megnyerte azt
a pályázatot, amelyet az eredetvizsgálatokhoz használt
szoftverre írtak ki. A társaság tulajdonosa 2003 és 2008
között idősebb Püski László volt, akinek jelenlegi - Zömök
Biztonságtechnikai és Kereskedelmi Kft. - cégét ugyanabba az
épületbe jegyezték be, mint az Eclipsét. A Zömök Kft. a
cégadatok szerint többek között nyomozási, biztonsági
tevékenységgel foglalkozik.
Az
Eclipse vezérigazgatói tisztségét az a Deák Endre töltötte
be, aki az 1998-ban csődbe ment LaSalle brókercég vezetője
volt. (Emlékeztetőül: a LaSalle Értékpapír Rt.-hez 1998.
szeptember 8-án rendelt ki biztost az ÁPTF, s azonnal
felfüggesztette tevékenységét, kezdeményezte a vezérigazgató
felmentését. Az indoklás szerint a brókerház kétes
származékos ügyleteket kötött, más ügyfeleinek eszközeihez
(pénzéhez) nyúlt. A LaSalle egyik közismert partnere, a
Graboplast Rt. mintegy kétmilliárd forintnyi értékpapírral
„ragadt be” a mindössze 104 M Ft-os tőkéjű - ám
milliárdos vagyonokat kezelő - brókercéghez. A vegyipari
vállalat értékpapírjai a brókercégnél eltűntek, elúsztak…
Ahogy másoké is.)
Deák
Endre felügyelőbizottsági tagként tevékenykedett az
Eclipse-cégcsoporthoz tartozó Eclipse Assets Management nevű
vállalkozásban, amelyben 2001 és 2007 között Hevesi Tóth
Ferenc, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat volt vezetője is
szerepet vállalt.
A Repülős Kriszti meg a többiek
Az
Eclipse Informatikai Rendszerház Zrt-ben 2005-ig
felügyelőbizottsági tag volt Tuller András és Veréb Balázs,
akik szoros kapcsolatot ápoltak a Ferihegyi repülőteret
üzemeltető cég (Budapest Airport) korrupció gyanújával
büntetőeljárás alá vont volt jogi igazgatójával,
Rényi-Vámos Krisztinával. Tuller egyébként tagja annak a
Speciális Rendőrklub nevű zártkörű egyesületnek, amelybe a
rendszerváltozás előtti rendőri és titkosszolgálati elit
tömörült.
A
korábban a Budapest Airport (BA) Jogi Osztályán dolgozó
Sziebert György és Rényi-Vámos Krisztina még 2006-ban, a
ferihegyi taxitender körüli pályáztatás kapcsán került
először a nyomozó hatóság látókörébe. A gyanú
szerint ugyanis Rényi és Sziebert előzetes megállapodások
alapján rendszeresen több cégnek, így például a 2006-os
taxitenderből győztesen kikerült Zóna-Service Zrt.-nek (Tuller
és Veréb neve a Veres István-féle taxiscég kapcsán is
felmerült, miután a társaság alapító okiratát Veréb
édesanyja készítette, míg a cégbírósági eljárást Tuller
irodája menedzselte), valamint a Zömök Biztonságtechnikai és
Kereskedelmi Kft.-nek - anyagi ellenszolgáltatás fejében -
belső információkat juttattak ki, illetve segítették a
cégeket, vállalkozókat a kiírt pályázatok megnyerésében.
Tették mindezt úgy, hogy a birtokukban levő belső, bizalmas
információkat még a pályázat kiírása előtt megosztották
az általuk favorizált vállalkozások vezetőivel, a pályáztatás
alatt pedig folyamatosan kapcsolatot tartottak velük, és minden,
a pályázat megírásához szükséges információval ellátták
őket. Az általuk „futtatott” cégek tehát tisztában voltak
a többi pályázó anyagával. Rényi-Vámos ráadásul -
munkaköréből adódóan - az esetek többségében a pályázatok
elbírálásában is részt vett. A Zömök Kft. repülőtéri
biztonsági felszerelések - többek között biztonsági kamerák,
védőkerítések, jelzőrendszerek, fémkereső kapuk, kézi
fémkeresők, csomagvizsgáló röntgenek, levélbomba detektorok
- gyártásával, forgalmazásával (is) foglalkozik.
Egy
„lenyúló rendszer” csereszabatos szereplői
Az
1995 júliusában alakult kft-t 2010 februárjáig idősebb Püski
László irányította ügyvezetőként, egyben ő volt a társaság
többségi tulajdonosa is. 2004-ben bukkant fel - tulajdonosként
- a cégiratokban a fiatalabb Püski László, aki 2010
februárjában „minősített többségű befolyást” szerzett
a Zömök irányításában. Most kémkedéssel gyanúsítják.
Lehet, hogy az „árnyékhatalom”- mint a legkisebb halacskát
- beáldozza? Lehet. Ugyanis van valami, ami mindenkinél
fontosabb.
A
kapocs, amely a politikát és a pénzügyi maffiát
összekapcsolja: a pénz. A piszkos pénz. Ez az egy, ami az
elmúlt két évtizedben kialakult „lenyúló rendszerben”
állandó. A szereplők változnak. Csereszabatosak.
|
||
|
40 fok, kaftán, és bűz - Nőket molesztáltak a
nyírtassi zsidók
Tekintettel
arra, hogy alapvető különbség van a Kuruc.info honlap és a
jobbik.net között, nem szoktunk átvenni egymástól írásokat.
Most kivételt teszünk, mert olyan élő beszámolóval szolgált az
internetes oldal, amely párhját ritkítja. Képet kaphatunk a
nyírtassi zsidótalálkozóról, és annak minden részletéről...
ez esetben teljesen objektíven, a tényeknek megfelelően. "A
beszámolóból kiderül (...), hogy a magát ultracivilizáltnak
hazudó pajeszos csürhénél még a bukaresti oláhcigány is
kulturáltabban viselkedik. Abba meg bele sem merünk gondolni, hogy
a negyven fokos hőségben, nyakig fekete kaftánban, csizmában és
kalapban korzózó tetűhintás banditák milyen penetráns bűzcsíkot
húzhattak maguk után."
Találkozót
tartottak a közelmúltban Nyírtasson ortodox haszid zsidók. A 4
napos ünnepséget a szervező Traubi-tolvaj Salamon Berkowitz
szerint 435 millió forintos beruházás előzte meg, amelyet
állítólag építkezésekre, vendéglátásra, és egy senki által
nem látott rituális fürdő megépítésére fordítottak. A
kaftános naplopók jól érezték magukat, majd koszt, szemetet,
hárommillió forint adósságot, önérzetükben mélyen megsértett
asszonyokat, és felháborodott falusi lakosokat hagyva maguk után,
távoztak. Sajnos nem végleg. Bencsik pedig tényfeltárás helyett,
jó üzletemberhez méltóan, elragadtatott PR-cikket
íratott pártlapjába Berkowitzékról.
íratott pártlapjába Berkowitzékról.
A Traubisoda védjegyét és licenszét jogtalanul használó, a jogos tulajdonost milliárdokkal megkárosító Berkowitz már ezelőtt sem volt ismeretlen a Szabolcs megyei falu lakói előtt. Tények igazolják: amerre ő jár, útját megkárosított intézmények és cégek, illetve kifizetlen számlák szegélyezik. A Magyar Nemzet beszámolója szerint a történet 2001-ig nyúlik vissza, amikor is a márkabitorló zsidó szervezkedni kezdett a meglehetősen szegény településen.
„A nyírtassi haszid rendezvény idején nem sikerült a helyszínre bejutnunk első nekifutásra, mert egy őrző-védő cég munkatársai utunkat állták, így a lezárt utcák végén váltottunk néhány szót az ottani lakások tulajdonosaival. Papp László polgármesterrel csak telefonon beszélhettünk, egyéb elfoglaltságai miatt nem tartózkodott a hivatalban. Közölte, a faluban mindenki tud mindent a haszid zsidók nyírtassi zarándoklatának történetéről, majd ők elmondják, mi zajlik most, és mi történt 2001 nyarán. Csupán annyit mondott, hárommillió forinttal tartozik a közösség Nyírtass önkormányzatának. Titokzatosan hangzottak a szabolcsi község első emberének mondatai, amint az is, ahogy helyettese, Imre Gyula polgármester-helyettes Nyírtass jelenéről, sorsáról beszélt a zsidó rendezvény helyett. Úgy tűnt, tudatosan kerülte meg a haszid összejövetelre vonatkozó kérdéseket, és szabadkozva közölte: 2001-ben még nem ő volt az alpolgármester. Úgy fogalmazott, a vendéglátással kapcsolatban csak Papp László adhat tájékoztatást, ő csak annyit tud: az önkormányzatnak és a haszid közösség nyírtassi találkozójának 2002 óta semmi köze egymáshoz.
Szerettük volna megtudni, vajon történt-e előrelépés a hárommillió forintos tartozás kiegyenlítése ügyében, választ azonban nem kaptunk. Eredménytelenül zárult tehát a polgármester-helyettessel folytatott beszélgetés; ugyanakkor a faluban egy neve elhallgatását kérő fiatalember elárulta, nem csodálkozik azon, ha Papp László és Imre Gyula egymásnak passzolgatja a labdát. Nagyon komoly nézeteltérés alakult ki a polgármester és Salamon Berkowitz főszervező között 2001-ben – jegyezte meg. Máig sem érti, miért nem tett feljelentést a polgármester a kifizetetlen hárommillió forint miatt. A férfi szerint úgy kezdődött a 2001-es történet, hogy csaknem ezer haszid zsidó jelezte részvételi szándékát, s úgy tudja, Salamon Berkowitz és még néhány ember megkereste a polgármestert. Azt kérték Papp Lászlótól, bocs&a
acute;ssa a vendégek rendelkezésére az óvodát, az iskolát, illetve még néhány intézményt, mert nem tudnak mindenkinek szállást biztosítani. Nem kívánják ingyen, kifizetik a bérleti díjat – nyugtatták meg a polgármestert. A megállapodás szerint hárommillió forint ütötte volna az önkormányzat markát az öt évvel ezelőtti találkozó után, ám a település hoppon maradt: egy forintot sem látott a hárommillióból. A fiatalember megjegyezte: a bérbe adott közintézményeket úgy hagyták ott az amerikai, kanadai, európai, izraeli zsidók, hogy „a kommunális hulladéktelep ezekhez képest steril szívsebészeti műtő”. A polgármester e rendezvényt követően döntött úgy: nincs tovább partnerség. Amennyiben 2002-ben újra eljönnek a faluból elszármazott haszidok, úgy rendezik a találkozót, ahogy tudják.” – olvashattuk a Magyar Nemzet 2006. július elsejei számában.
A Kuruc.info értesülései szerint a polgármester passzív magatartása, illetve a feljelentés elmulasztása feltételezhetően annak tudható be, miszerint Berkowitz agresszív ellenkampány kilátásba helyezésével fenyegette meg a tartozást jogi útra terelni kívánó Papp Lászlót.
40 fok, kaftán, bűzcsík
A beszámolóból kiderül továbbá, hogy a magát ultracivilizáltnak hazudó pajeszos csürhénél még a bukaresti oláhcigány is kulturáltabban viselkedik. Abba meg bele sem merünk gondolni, hogy a negyven fokos hőségben, nyakig fekete kaftánban, csizmában és kalapban korzózó tetűhintás banditák milyen penetráns bűzcsíkot húzhattak maguk után.
De ez még hagyján, hiszen elsősorban egymást kell szagolgatniuk, de az már végképp vérlázító, hogy ezek az ürülékszagú Don Juan-ok – rituális perverzióikat akarván kiélni – a falubéli asszonyokat és lányokat molesztálták, most még csak verbálisan. A helybéliek így nyilatkoztak erről a Magyar Nemzetnek:
„Egy idős asszony óvatosságra intett bennünket. Elmondta, ez a népes, zsidó öltözetű férficsapat – miközben jámborságát hirdeti – szemérmetlenül zaklatja a faluban élő nőket. A haszidok ugyanis otthon hagyták asszonyaikat, s a falu legnagyobb megrökönyödésére a helybeli asszonyoknak tettek ajánlatokat.
– Isten az atyám, hogy nem vagyok antiszemita – méltatlankodott a zarándoklat második napján Nyírtass Bem utcájának egyik férfi lakója –, de amit ezek az emberek művelnek itt, az túltesz mindenen. Eljöttek Kanadából, az Egyesült Államokból és még vagy húsz országból. Kellemes társaságra szám&i
acute;tottunk, erre mi történik? Vagy azonnal megfeledkeznek magukról, vagy ez a természetes viselkedés náluk. Ha hiszi, ha nem – erősítette meg a családapa az elmondottakat –, nyílt ajánlatokat tesznek asszonyainknak, lányainknak. És még ők csodálkoznak, amikor felháborodunk, s azt kérdezzük: hol van a tisztességtelenség határa? Nézze meg, őrző-védő csapattal vigyáztatják nyugalmukat bizonyára nem kevés pénzért a falu ellenében, miközben a mi nyugalomhoz való jogunkra nincsenek tekintettel. Ilyen körülmények között részünkről legfontosabb az éberség: szeretjük a vendégeket, de ami sok, az sok. Ez megy 2001 óta, s amennyiben nemtetszésünknek adunk hangot, azonnal az a válasz, hogy antiszemiták vagyunk, utáljuk a zsidókat. Nincs nekünk semmi bajunk a zsidókkal, csupán azt a viselkedési stílust utasítjuk el, amelyet ezek az emberek képviselnek Nyírtasson. Egyszer még elviseljük, ám minden itteni találkozásuk alkalmából elvetik a sulykot – mondta a férfi, hozzátéve: elvárják, hogy a vendégek legalább minimális alkalmazkodási készséget tanúsítsanak, ha már a helyiek teljes toleranciára nem számíthatnak.”
A Berkowitz-féle bagázsnak, persze, esze ágában sem volt alkalmazkodni a vendéglátó falu lakóihoz. A települést úgy kezelték, mintha az a sajátjuk volna, és amit a betolakodó magyaroktól kell védeni. Lássuk, hogyan élte meg mindezt a Magyar Nemzet újságírója.
„Látogatásunk előtt természetesen érdeklődtünk a rend fenntartásának körülményeiről: a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság engedélyezte a négynapos találkozót. A szervezők nem kértek rendőri biztosítást, saját maguk oldották meg az ezer ember védelmét. A védelmi szolgálatok munkamódszereinek ismeretében talán nem csoda, ha az első félelmetes perceket nem a haszidok okozták a kívülállóknak, hanem a szervezők megbízásából jelen lévő őrző-védő alakulat tagjai. Tucatnyi fekete ruhás férfi állta útját annak, aki nem a megszokott zsidó öltözékben próbált bejutni azokba az utcákba, ahol felállították a vendéglátáshoz nélkülözhetetlen sátrakat.
A fekete ruhás emberek velem is közölték, hogy ez magánrendezvény, idegeneknek belépni tilos. Amennyiben mégis be szeretnék menni, mutassam meg a sajtóigazolványomat, s aztán meglátják, mit tehetnek értem. Megkértek, hogy amíg intézkednek, hagyjam el az utcát, menjek ahhoz az autóhoz, amelyikkel érkeztem. De lehetőleg ne tartózkodjam a vendégek közelében. Ekkor értettem meg, hogy itt a törvénynek nincs semmilyen jelentősége, oda jutottunk, hogy egy magánrendezvényhez vezető közúton – azaz közterületen – nem léteznek állampolgári jogok. Elmondtam a védelmi osz
tag egyik tagjának, hogy nem megyek vissza, sőt a sajtóigazolványomat sem mutatom meg, csak akkor, ha ő is bizonyítja, hogy állami megbízást teljesít. Óvatos szavakkal felvilágosítottam, személyi szabadságomban korlátoz, amikor kitilt a közterületről, s eközben a fényképezőgépem megrongálását helyezi kilátásba.
A Bem utca néhány mellettem álló lakója végighallgatta a diskurzust, s ők is megkérdezték: akkor most nekik is engedélyt kell kérniük, ha ki szeretnének lépni az utcára? Nekem azt ajánlotta a biztonsági ember, ha hajlandó leszek végre elhagyni az utcát, odahívja a találkozó főszervezőjét, Salamon Berkowitzot, s vele megbeszélhetem mindazt, amire egy újságolvasó kíváncsi lehet. Ekkor avatkozott közbe a szemtanúk közül egy középkorú férfi, aki megkért, menjek be a lakásába. Azt mondta, rossz volt hallgatni a vitát, látni az erőfitogtatást.
– Még tisztelettudóak voltak velünk 2001-ben, akkor ugyanis az önkormányzat segítségével rendezték meg a találkozójukat. Az első összejövetel óta tudtommal megvásároltak két telket, s ott állították fel sátraikat. Most körülbelül tizenöt nyírtassi családhoz kopogtattak be a rendezvény kezdetén, s azt kérték, hadd alhassanak ott nyírtassi tartózkodásuk ideje alatt. Ha jól tudom, tíz–tizenötezer forintot fizettek a szállásért, s a pénz nagy úr, sokan befogadták az ismeretleneket.”
„Próbáltunk néhány haszidot is megszólaltatni, ez a terv azonban kudarcba fulladt. Kiderült, idősek és fiatalok egyaránt rosszul vagy egyáltalán nem beszélik a magyar nyelvet. Persze az is lehet, hogy beszélik, de nem akarnak megszólalni. Először, amikor anyanyelvünkön szólítottuk meg őket, nem értették. Mikor viszont angolul próbálkoztunk, magyarul válaszolták, hogy nincs miről beszélgetni, magánemberként jöttek Magyarországra. Egy középkorú haszid férfi viszont – akarva-akaratlanul? – leleplezte magát: velünk sem magyarul, sem angolul nem társalgott, de amint meglátott az utcán egy arra járó asszonyt, azonnal megkérdezte magyarul: „Találkozhatnánk-e este?”
Telihányva, teleszarva, összetörve
A szemérmetlenül hazudozó sunyi csoport távozása után a Kuruc.info egy közeli barátja a helyszínen járt. Röviden összefoglalva a következőket tapasztalta:
"A hétvégén személyesen voltam Nyírtasson... akit érdekel, utánanézhet, az ottani zsidó összejövetelre 6-7 lakóautót vettek bérbe (ezek 10-20 milliós vadonatúj autók voltak), amelyeket 3 nap múlva teleszarva, karambolosan, telihányva, széttörve adtak vissza... amikor a helyszínre érkeztünk, embertelen bűz fogadott, és mocsok.... ezt pár kamera rögzítette is. Amikor a faluban sétáltunk, az öreg nénikék és bácsikák kint álltak a kapu előtt, és mivel látták, hogy mi magyarok vagyunk, csak annyit bírtak rebegni, hogy "ezek nem emberek... ezek állatok…". Minden balos baromnak, aki itt tudatlanul és ismerethiányosan böfög, azt kívánom, hogy mindig is ilyen közegben éljenek."
Utóbbi mondattal tökéletes mértékben egyetértünk.
Kuruc.info
Képek: Magyar Nemzet, Demokrata
Lassan fel kéne ébredni
Nem
akarok feleslegesen nagy szavakat használni és nem áll
szándékomban túldramatizálni sem a helyzetet, de azt hiszem, még
ezen törekvések mellett is azt kell mondjam, hogy a tegnapi napon
történtekkel a narancsos parlamenti többség túlment azon a
határon, amit elsőre, hirtelen felindulásból akár a hazaárulás
mezsgyéjének is mondhatnánk, de még másodszorra, finomabban
fogalmazva sem nevezhetnénk másnak, mint az emberek szemen
köpésének.
Tegnap napra pontosan egy éve volt, hogy lezajlott a választások első fordulója. Attól függetlenül, hogy végül a mi eredményünk nem pont olyan lett, mint amire oly sokan vártunk, mégis mindnyájan bíztunk abban, hogy ezután majd más lesz, hogy majd soha nem tér vissza az a világ, ami az elvtársak nyolc évét jellemezte.
Ha visszatekintünk az elmúlt hónapokra, és ha tényleg őszinték akarunk lenni, akkor kijelenthetjük, hogy nem is tért vissza, egészen egyszerűen azért, mert annál egy sokkal alattomosabb dolog kezd mostanság kibontakozni. Amíg Elgróék bitorolták a hatalmat a társadalom többsége pontosan tudta, hogy ki az ellenség, pontosan tudta mindenki, hogy az elvtársakat milyen érdekek mozgatják, hogy mi áll a döntések hátterében. Manapság azonban a tömegek el vannak tévedve, a narancsköd még mindig mindent beborít és az emberek döntő többsége nem látja át, nem ismeri fel, hogy a nemzeti köntösbe bújtatott szavak mögött lényegében most is ugyanazok az elvek húzódnak meg, mint amik a korábbi években is.
A narancsos gépezet jól működik, a kommunikációs trükkök hatásosak. Minden nagyon szép, minden nagyon jó. A nemzeti együttműködés rendszere teszi a dolgát, a népek pedig várják, hogy majd jóra fordul minden, és közben észre sem veszik, hogy mit történik a fejük felett, észre sem veszik, hogy az egy éve még oly lendületesen hangoztatott narancsos szólamok olyan gyorsan eltűntek a párt kommunikációjából, mintha soha nem is lettek volna benne.
A már egy éve tartó fideszes színjáték forgatókönyve, kicsiben pontosan tetten érhető az alkotmányozás folyamatában is. Kezdetben abba is beleígértek mindent. Elhitették az emberekkel, hogy most majd egy új, egy kizárólag magyar érdekeket szolgáló alaptörvény készül, amire büszke lehet a nemzet egésze.
Tegnap pedig a parlamenti szavazásokon végérvényesen eldőlt, hogy az új alkotmány szellemisége lényegében semmiben sem különbözik a most még hatályos alaptörvénytől. Tegnap a narancsos parlamenti többség egyöntetűen és egyenként minden olyan javaslatot elutasított, amitől a készülő alkotmány az lehetett volna, aminek a magyar társadalom döntő többsége várta.
A nagy forradalmi lendületben így nem került be az alaptörvénybe az ügynöklisták nyilvánosságra hozásának szándéka, a politikusi álláshalmozás tiltása, a halálbüntetés visszaállításának lehetősége, a képviselők visszahívhatósága és mentelmi jogának eltörlése, de a lezajlott privatizáció jogszerűségének felülvizsgálata sem. Nem lett továbbá a szabályozás része a kétkamarás parlament felállításának a lehetősége, nem lett a hivatalos nemzeti lobogó része a címer és az előzetes bizottsági támogatás ellenére nem lettek vármegyék sem.[a szavazások összefoglalójáért katt IDE]
Vajon milyen épeszű indok lehet arra, hogy ezek a kérdések nem kerültek be az alkotmányba? Vajon ezek közül melyik az, ami nem élvez döntő társadalmi támogatást?
Azonban ha csak ezeket a témákat szavazták volna ki a narancsosok a törvényből, még egy cifra káromkodás után legyinthetnénk is egyet, de sajnos itt nem állt meg a szavazógépezet. És a történet innen kezd igazán felháborítóvá válni.
A narancsos képviselők ugyanis ezután elutasították azt a radikális kezdeményezést is, amely azt javasolta, hogy az alaptörvény ne csak azt rögzítse, hogy a magyar állam kötelezettséget és felelősséget vállal a határon túlra szakadt nemzetrészek iránt, hanem azt is, hogy támogatja azokat az„önrendelkezésük kivívására irányuló törekvéseik”-ben.
Gondolom, sokakban felmerül a kérdés, hogy az elszakított részek autonómia törekvéseinek támogatásával mégis milyen problémájuk lehetett a narancsosoknak?
De mielőtt még valaki azt gondolná, hogy ez volt a mélypont, hogy ennél már nincs lejjebb, annak jelezném, hogy az igazán alja még csak most jön. A radikálisok ugyanis beadtak egy olyan módosító indítványt is, amely az egészséges környezethez való jogot, illetve a természeti értékeknek „a jövő nemzedékek számára való” megőrzését azzal egészítette volna ki, hogy „a termőföld és az ivóvízkészlet kizárólag magyar állami vagy helyi önkormányzati tulajdonban, illetve magyar természetes személy tulajdonában lehet”.
Mivel a józan észnek ellentmondóan a kormánypárti képviselők ezt a javaslatot már a bizottságban sem támogatták, ezért a Jobbik név szerinti szavazást kért az ügyben. A levezető elnök sorban olvasta a neveket és Fidesz-KDNP frakció tagjai, soraikban a MAGOSZ-elnök Jakab Istvánnal, kivétel nélkül nemmel szavaztak az előterjesztésre. [a szavazás összefoglalójáért katt IDE]
A történet érdekessége, hogy szemben a narancsosok hazaárulásával, a jobbikosokon kívül a független képviselők, az ex-elempés Ivády Gábor, Molnár Oszkár, Pősze, de még Szili Kátya is fontosnak tartotta, hogy a hazai föld-és vízvagyon védelme mellett voksoljon.
Azt hiszem, ehhez már tényleg nem kell kommentár. Ez önmagért beszél. Ez lett a reményekből, ez lett a forradalmi lendületből. Vajon mennyi idő kell még, hogy a többség rájöjjön arra, hogy át lett verve?
Vajon mennyi idő kell még, hogy a narancsos álomból felébredjünk végre?
Tegnap napra pontosan egy éve volt, hogy lezajlott a választások első fordulója. Attól függetlenül, hogy végül a mi eredményünk nem pont olyan lett, mint amire oly sokan vártunk, mégis mindnyájan bíztunk abban, hogy ezután majd más lesz, hogy majd soha nem tér vissza az a világ, ami az elvtársak nyolc évét jellemezte.
Ha visszatekintünk az elmúlt hónapokra, és ha tényleg őszinték akarunk lenni, akkor kijelenthetjük, hogy nem is tért vissza, egészen egyszerűen azért, mert annál egy sokkal alattomosabb dolog kezd mostanság kibontakozni. Amíg Elgróék bitorolták a hatalmat a társadalom többsége pontosan tudta, hogy ki az ellenség, pontosan tudta mindenki, hogy az elvtársakat milyen érdekek mozgatják, hogy mi áll a döntések hátterében. Manapság azonban a tömegek el vannak tévedve, a narancsköd még mindig mindent beborít és az emberek döntő többsége nem látja át, nem ismeri fel, hogy a nemzeti köntösbe bújtatott szavak mögött lényegében most is ugyanazok az elvek húzódnak meg, mint amik a korábbi években is.
A narancsos gépezet jól működik, a kommunikációs trükkök hatásosak. Minden nagyon szép, minden nagyon jó. A nemzeti együttműködés rendszere teszi a dolgát, a népek pedig várják, hogy majd jóra fordul minden, és közben észre sem veszik, hogy mit történik a fejük felett, észre sem veszik, hogy az egy éve még oly lendületesen hangoztatott narancsos szólamok olyan gyorsan eltűntek a párt kommunikációjából, mintha soha nem is lettek volna benne.
A már egy éve tartó fideszes színjáték forgatókönyve, kicsiben pontosan tetten érhető az alkotmányozás folyamatában is. Kezdetben abba is beleígértek mindent. Elhitették az emberekkel, hogy most majd egy új, egy kizárólag magyar érdekeket szolgáló alaptörvény készül, amire büszke lehet a nemzet egésze.
Tegnap pedig a parlamenti szavazásokon végérvényesen eldőlt, hogy az új alkotmány szellemisége lényegében semmiben sem különbözik a most még hatályos alaptörvénytől. Tegnap a narancsos parlamenti többség egyöntetűen és egyenként minden olyan javaslatot elutasított, amitől a készülő alkotmány az lehetett volna, aminek a magyar társadalom döntő többsége várta.
A nagy forradalmi lendületben így nem került be az alaptörvénybe az ügynöklisták nyilvánosságra hozásának szándéka, a politikusi álláshalmozás tiltása, a halálbüntetés visszaállításának lehetősége, a képviselők visszahívhatósága és mentelmi jogának eltörlése, de a lezajlott privatizáció jogszerűségének felülvizsgálata sem. Nem lett továbbá a szabályozás része a kétkamarás parlament felállításának a lehetősége, nem lett a hivatalos nemzeti lobogó része a címer és az előzetes bizottsági támogatás ellenére nem lettek vármegyék sem.[a szavazások összefoglalójáért katt IDE]
Vajon milyen épeszű indok lehet arra, hogy ezek a kérdések nem kerültek be az alkotmányba? Vajon ezek közül melyik az, ami nem élvez döntő társadalmi támogatást?
Azonban ha csak ezeket a témákat szavazták volna ki a narancsosok a törvényből, még egy cifra káromkodás után legyinthetnénk is egyet, de sajnos itt nem állt meg a szavazógépezet. És a történet innen kezd igazán felháborítóvá válni.
A narancsos képviselők ugyanis ezután elutasították azt a radikális kezdeményezést is, amely azt javasolta, hogy az alaptörvény ne csak azt rögzítse, hogy a magyar állam kötelezettséget és felelősséget vállal a határon túlra szakadt nemzetrészek iránt, hanem azt is, hogy támogatja azokat az„önrendelkezésük kivívására irányuló törekvéseik”-ben.
Gondolom, sokakban felmerül a kérdés, hogy az elszakított részek autonómia törekvéseinek támogatásával mégis milyen problémájuk lehetett a narancsosoknak?
De mielőtt még valaki azt gondolná, hogy ez volt a mélypont, hogy ennél már nincs lejjebb, annak jelezném, hogy az igazán alja még csak most jön. A radikálisok ugyanis beadtak egy olyan módosító indítványt is, amely az egészséges környezethez való jogot, illetve a természeti értékeknek „a jövő nemzedékek számára való” megőrzését azzal egészítette volna ki, hogy „a termőföld és az ivóvízkészlet kizárólag magyar állami vagy helyi önkormányzati tulajdonban, illetve magyar természetes személy tulajdonában lehet”.
Mivel a józan észnek ellentmondóan a kormánypárti képviselők ezt a javaslatot már a bizottságban sem támogatták, ezért a Jobbik név szerinti szavazást kért az ügyben. A levezető elnök sorban olvasta a neveket és Fidesz-KDNP frakció tagjai, soraikban a MAGOSZ-elnök Jakab Istvánnal, kivétel nélkül nemmel szavaztak az előterjesztésre. [a szavazás összefoglalójáért katt IDE]
A történet érdekessége, hogy szemben a narancsosok hazaárulásával, a jobbikosokon kívül a független képviselők, az ex-elempés Ivády Gábor, Molnár Oszkár, Pősze, de még Szili Kátya is fontosnak tartotta, hogy a hazai föld-és vízvagyon védelme mellett voksoljon.
Azt hiszem, ehhez már tényleg nem kell kommentár. Ez önmagért beszél. Ez lett a reményekből, ez lett a forradalmi lendületből. Vajon mennyi idő kell még, hogy a többség rájöjjön arra, hogy át lett verve?
Vajon mennyi idő kell még, hogy a narancsos álomból felébredjünk végre?
Miért kell (lehet) FÉLNI a zsidóktól? :)
Bevezetésként
kezdjük az általános, kommersz dolgokkal,
ezek nem igazán az én félelmeim, csak úgy összeszedtem õket a
nagyvilágból. (A legtöbb parát szerintem ismeritek.)
1.A
zsidóknak HATALMUK van.
gazdasági,
politikai és kulturális
1.1
Gazdasági: A zsidók tulajdonában vannak a legnagyobb cégek, mert
voltak annyira erkölcstelenek, hogy kihasználják ezt a
piacgazdaság nevû izét a lehetõ legjobban. (Sőt, valójában az
õ találmányuk.) Ha egy zsidó akar vállalkozni valamire, akkor a
(zsidó) bankároktól könnyebben kap hitelt, és kamatmentesen, a
nem zsidó vállalkozónak nincsennek ilyen elõnyei. Egy-egy
bizniszbe a zsidók nem engednek be nem zsidót. Komoly
összefonnódásaik vannak különbözõ maffiatevékenységekkel
(szerencsejáték, drog), ezért is könnyebben tudnak nagy pénzhez
jutni.
1.2
Politikai: A zsidók találmánya a kommunizmus, ami ugye mindig is
világhatatalomra tört, és az emberek hülyítésén alapszik. A
zsidók egyébként is jól tudják irányítani a többi embert. A
másik komoly politikai tényezõ a pénz, és ezzel vissza is
tértünk az elõzõ állításhoz.
1.3
Kulturális: A zsidók felrúgták a mûvészet és kultúra meglévő
szabályait ( A zsidó művészeket nagyrészt az avangardizmus
idején ismerte meg a nagyvilág…), mindig is önteltebbek voltak a
többieknél, azt gondolják, hogy õk mindenhez értenek, az
elismert tudósok között is sok a zsidó. Mivel a kritikusok is
zsidók, ezért csak önmagukat dicsérik, egy zsidó mûvész eleve
több elismerést kap, mint a nem zsidó, a mûvészet és a kultúra
belterjes zsidó önimádattá fajult. A zsidók a hagyományos
keresztény, konzervatív értékeket felrúgták, divatot csinálnak
a drogoknak, a homoszexualitásnak, a kommunizmusnak, a
liberalizmusnak, ami valójában csak az érdekeiket szogálja, mert
õk maguk kirekesztők és rasszisták (palesztinok vs.), de a többi
embert a liberális szólamokkal lekussolhatják, ha a saját
kultúráját és területét védené. Hosszútávon tehát a zsidók
célja a többi nép önbizalmának, nemzeti büszkeségének
aláásása. Ennek (és egyébb hatalmai céljaiknak) egy nagyszerû
eszköze a média, ami ugye szintén zsidó kézben van.
-
Ehhez jön egy negyedik, újabb keletû jelző: a katonai hatalom.
(Izrael,
és a csatlósa:
az USA)
2.
A zsidóknak nem csak hatalmuk van, de élni is akarnak vele.
Végcéljuk
a világhatalom (ld: Cion Bölcseinek Jegyzőkönyve, meg ilyenek).
Ezt a vallásukból vezetik le (kiválasztottság = világhatalomra
való feljogosultság). Azért alakultak ki a fent leírt hatalmi
pozicióik, mert tudatosan elõkészítették, és szép lassan
kiépítették, úgy hogy a többi ember figyelmét elkerülte ez a
mesterkedés. (Akikét nem kerülte el, azokból lettek a nácik, de
mint tudjuk, õk nem felvállalhatók. A holokauszt szörnyûségei
nagyrészt kitalációk egyébként, de ha nem, akkor is a zsidók
tehetnek róla, és végül õk jöttek ki jól a dologból, mert így
biztosították azt, hogy most már bármit tesznek, azt elnézi a
világ.)
3.
A zsidók furcsák, bezárkóznak magukba, lenéznek mindenkit, és
folyton megsértődnek.
Nem
lehet sehogyansem közeledni feléjük, nem lehet nekik semmit
mondani, ami eltér a véleményüktõl, mert rögtön megvádolnak
mindenkit antiszemitizmussal. A zsidók nem is akarnak kommunikálni
a világ többi részével, de azt elvárják, hogy mindenki
elfogadja õket.
4.
A zsidókat sokan utálják több ezer éve, és ennyi ember nem
tévedhet.
(Ez tudom, hogy nagyon szomorú, de sokan ezzel igazolják a gondolkodásukat. Ezáltal az antiszemitizmus önmagát generálja!)
(Ez tudom, hogy nagyon szomorú, de sokan ezzel igazolják a gondolkodásukat. Ezáltal az antiszemitizmus önmagát generálja!)
5.
Nem tudom, él-e még az a furcsa, folklórisztikus legenda,
miszerint a
zsidók nem zsidó gyerekeket áldoznak x idõpontban,
– remélem nem. Talán ez is valami bibliai ferdítés. (Ábrahám
és Izsák története?)
ÉS MOST JÖJJENEK A SAJÁT FÉLELMEIM.
ÉS MOST JÖJJENEK A SAJÁT FÉLELMEIM.
(Nem
mondom, hogy teljesen egyediek, sõt, találkoztam már hasonló
érzelmekkel másoknál is, csak ritkábban boncolgatja magát
ennyire az ember, mert sokkal intimebb, mint a „bankárok
világhatalma”, meg hasonlók..:)
és
ezáltal borul az a szerep, amit idõnként játszom bizonyos
közegekben, ezzel alátámasztva azt, hogy érdekes vagyok,
izgalmas, „mûvészi” (1./c fent), alternatív, liberális, stb.
Mindazok a szerepek, amikkel én ruháztam fel a zsidókat tinikorom
óta. Mert önmagában nem tudom igazolni ezeket a tulajdonságaimat.
Ennek
egy alfaja: Ha egy zsidó nem úgy viselkedik és gondolkodik, ahogy
én azt „várom”, megszoktam, vagy elképzelem, akkor azzal nem
tudok mit kezdeni. üs akkor az ijesztő, olyan, mintha „elhagynának”
ezek az emberek engem. (pl. az utóbbi években Seres Lászlóval nem
tudok mit kezdeni.)
Erre
egyébként kifejezetten jó terápia a Judapest!:)
2.
A zsidók számára érdektelenné válok, ha nem viszonyulok
hozzájuk
(Vagy pozitívan, vagy negatívan)
Magyarul:
Nekem
meggyőződésem, hogy vannak olyan emberek, akik csak azért
antiszemiták, hogy felhívják a zsidók figyelmét magukra.
Látszólag alacsonyabbra, de valójában magasabbra értékelik a
zsidókat magukhoz képest, olyan (félelmetes) tulajdonságokkal
ruházzák fel õket, ami nem racionális.
Megvádolhatnak
antiszemitizmussal. Vagy rájöhetnek, hogy antiszemita vagyok.
Antiszemita vagyok? Talán mindenki az, aki nem zsidó (és európai).
Aki a keresztény kultúrkörben nőtt fel. ün mit csináltam volna
a II. Világháborúban? Hogyan reagáltam volna le az eseményeket?
Kapásból megvan a válasz, de sosem voltam még ilyen szituációban
(és remélem nem is leszek.) üs ha belegondolok, a Balkáni Háború
alatt nőttem fel, és az is itt történt mellettem…
4.
(és
ez a magja mindennek – legalábbis a nyugati világban):
Az
Ószövetség nagy része a zsidókról szól. Ők fontosak Istennek.
A többiek csak az ő viszonyukban jelennek meg. Ők nem kerülhetek
olyan közel Istenhez, vagy legalábbis sokkal bonyolultabb úton.
Vagyok annyira nagyravágyó, hogy én közvetlen kapcsolatot
keresnék a felsõbb spirituális világgal (na jó, nevezzük
Istennek, ez így nagyon ezoterikus bahia-kendős..:), de az igazából
csak a zsidóknak adatik meg szerintem, illetve a keleti vallások
közül a hinduknak. Erre a két vallásra alapul az összes többi.
(?)
Nincs
még kialakult Istenképem (ez nyilván érzékelhetõ:), csak azt
tudom, hogy van Isten, mindegy, hogy mi a neve. ürdekel minden
vallás, de egyiket sem venném fel. A zsidó viszont ezt vissza is
utasítja. (Tudom, hogy nem, de az emberek igen…vagy mittudomén..:)
Lehet,
hogy ez egy kicsit zagyva vallásfilozófia, de az biztos, hogy a
„zsidók fontosabbak, mint mások, mindig róluk kell beszélni”
elmélet pejortívan benne van az európai antiszemitizmusban. üs ez
nagy valószínûséggel bibiliai eredetû. (Bár a XX. században
erõsödött fel, a már említett „kultúrális hatalom” miatt.
Meg a holokauszt persze.) Egy keresztény kisgyerek, aki hittanra
jár, sanszosan többet tanul a zsidók õstörténetérõl, mint a
saját népéről. (Magyarországon tuti)
Ez
az, amit már próbáltam fejtegetnia blogon is, a „kiválasztottság”
keresztény félreértelmezése. üs a félelem Isten legfontosabb
követõitõl. (Vagy konkrétan Isten haragjától!)
(A
képek csak illusztrációk, nem a szerzőt ábrázolják.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése