2014. június 17., kedd

Tudatváltás 2012 . II.






Tudatváltás 2012 . II.


20 orvosbiológiai tanulmány bizonyítja a kannabisz rákölő tulajdonságait



A kannabisz az utóbbi időben nagyon népszerű lett az alternatív médiában. Az USA-ban és a világ számos más országában sikeresen legalizálták az orvosi marihuána használatát, az uruguayi parlament nemrég hozta létre a világ első legális marihuána piacát. Ez jó hír, mert a kannabisz egészségügyi előnyei hatalmasak és több orvosi és tudományos kutatás is megerősíti ezt a tényt. A mai napig sincs semmiféle tudományos bizonyíték arra, hogy a kannabisz káros lenne az emberi egészségre. Az azt támadó pszichológiai értékelések általában nagyrészt feltételezéseken, javaslatokon és észrevételeken alapulnak.
cannabiscancer

Ha megnézzük a tényleges tudományos tanulmányok hadát, a kannanisz egészségügyi előnyei elsöprőek. Újra leírom, nincs semmilyen tudományos bizonyíték arra nézve, hogy a marihuána káros lenne az emberi egészségre. A közelmúltban sok orvosi kutatás középpontjába is került, hangsúlyozottan potenciális rákellenes terápiás kezelések részeként.

A drogokat elítéli a tárasadalom, azonban nem minden kémiai anyag olyan rossz, mint amilyennek a kormányok beállították.  Ennek egyik példája az autó-és energiaipar. A kenderből készült autó erősebb mint az acél, és üzemanyagként csupán kendert használ. Henry Ford ezt sok évvel ezelőtt már be is bizonyította. A kender valójában több mint 50.000 alkalmazási területtel rendelkezik.

Vessünk egy pillantást a kannabisz és a rák tudományára. Bár a kannabiszról bebizonyosodott, hogy igen hatékony a széles körű betegséggyógyításban, ez a cikk elsősorban rákellenes hatékonyságára tér ki. Kiderült az is, hogy a rák elleni küzdelemben a kannabinoidok elfogyasztása jobb hatékonyságú, mint annak elfüstölése.

A kannabinoidok egy csoport olyan rokon vegyületek, amelyek magukban foglalják a kannabinolt és a kannabisz aktív összetevőit. Ezek aktiválják a szervezetben lévő receptorokat. A szervezet maga is termel úgynevezett endokannabinoidokat, amik szerepet játszanak a test számos folyamatában és az egészséges környezet létrehozásában segítenek.

A kannabinoidok szerepet játszanak az immunrendszer generációjában és regenerációjában. A test akkor regenerálódik a legjobban, ha növényi kannabinoidokkal van telítve. A kannabinoidok a kannabiszban is megtalálhatók. Fontos megjegyezni, hogy rengeteg kannabinoid van a kenderben és a kannabiszban. Az egyik fő megkülönböztetés a kender és kannabisz között egyszerűen az, hogy a kender csak 0,3% THC-t tartalmaz, míg a kannabisz 0,4% THC-t vagy többet. (Technikailag mindketten a Cannabis Sativa törzsbe tartoznak).

A kannabinoidok bizonyítottan csökkentik a rákos sejtek mennyiségét úgy, hogy nagy hatással vannak az immunrendszer újjáépítésére. Bár nem minden kannabisz törzs rendelkezik ugyanazzal a hatással, egyre több beteg tapasztal sikereket a rákos sejtek számának csökkentésében, mégpedig elég rövid idő alatt.

Az alábbiakban megemlített 20 orvosi tanulmány korántsem reprezentálja az eddigi összes kutatási eredményt.

Agydaganat

 

1.  Egy, a “British Journal of Cancer“-ben megjelent tanulmány, amelyet Madridban a Biokémiai és Molekuláris Biológiai Egyetemen végeztek megállapította, hogy a tetrahidrokannabinol (THC) és más kannabinoidok gátolják a tumorok növekedését. Ez volt az olyan első klinikai vizsgálat amely azért volt felelős, hogy felmérje a kannabinoidok daganatellenes hatásait. Azt találták, hogy a THC: kilenc beteg közül kettőnél csökkentette a tumorsejtek számát.
2. A “Journal of Neuroscience“-ben megjelent tanulmány akut idegi károsodásnál és lassan progresszálódó neurodegeneratív betegségek esetén fennálló biokémiai folyamatokat vizsgálta. Mágneses rezonancia vizsgálattal arra a következtetésre jutottak, hogy a THC (a marihuána fő aktív vegyülete) csökkenti a patkányok idegi sérülését. A tanulmány eredményei azt bizonyítják, hogy a kannabinoid rendszer képes arra, hogy megvédje az agyat a neurodegeneráció ellen.
3.  A “Journal of Pharmacology and Experimental Therapeutics” magazinban megjelent tanulmány elismerte, hogy a kannabinoidok daganatellenes tulajdonságokkal rendelkeznek. A tanulmány a kannabidiolok (CBD, nem pszichoaktív kannabinoid vegyület) emberi glioma sejtvonalra mért hatását vizsgálta. Kannabidiol szervezetbe juttatva drámaian csökkentette a glioma (agytumor) sejtek élettevékenységeit A tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a kannabidiol jelentős tumorellenes aktivitást mutatott.
4. A “Molecular Cancer Therapeutics“-ban megjelent tanulmány felvázolja, ahogy az agydaganat sejtjei rendkívül ellenállóak a jelenlegi rákellenes kezeléseknek! Ez a tanulmány azt is bizonyította, hogy a tumor (glioblastoma multiforme) aktivitását csökkentette.

Mellrák

 

5. Az amerikai “National Library of Medicine“- ben megjelent tanulmány, amelyet a kaliforniai “Pacific Medical Center”-ben végeztek megállapította, hogy a kannabidiol (CBD) gátolja a humán emlőrák sejtek szaporodását és metasztázisát. Azt is kimutatták, hogy a CBD jelentősen csökkenti a tumor tömegét.
6.  A “Journal of Pharmacology and Experimental Therapeutics“-ban megjelenő tanulmány megállapította, hogy a THC, valamint a kannabidiolok drámaian csökkentették a mellrák sejtek növekedését. A tanulmány e vegyületek potenciáját és hatékonyságát bizonyítja.
7. A “Journal of Molecular Cancer“-ben megjelenő tanulmány azt mutatta, hogy a THC csökkentette a tumorok növekedését és a daganatok számát. Megállapították, hogy a kannabinoidok gátolják a rákos sejtek szaporodását, sőt mi több, a ráksejtek apoptózisát (sejthalál) idézik elő és akadályozzák a tumor angiogenezist is (mindez nagyon jó!). Ez a tanulmány erős bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a kannabinoid alapú terápiák nagyon jól beválnak a mellrák kezelésében.
7.  A “Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America“-ban megjelent tanulmány megállapította, hogy a kannabinoidok gátolják az emberi mellrák sejtek szaporodását.

Tüdőrák


9. A “Journal of Oncogene” szerint a Harvard egyetem kísérleti Orvostudományi Osztálya megállapította, hogy a THC gátolja a tüdőrák sejtek migrációját. Tovább is mennek, és azt állítják, hogy a THC-t fel kellene tárni új terápiás molekulaként a tüdőrák növekedésének és áttétjeinek megakadályozásában.
10. Az amerikai “National Library of Medicine” -ben megjelenő német tanulmány a németországi toxikológiai és farmakológiai intézet általános sebészeti osztályának kutatói megállapították, hogy a kannabinoidok gátolják a ráksejtek terjedését. Primer tumor tüdőrákos betegeken le is tesztelték hatásukat, ahol csak megerősítést nyertek elméletükre.  Összességében az adatok azt mutatták, hogy a kannabinoidok csökkentik a rákos sejtek invazivitását.
11. A “US National Library of Medicine” publikálta a Harvard Medical School kutatóinak eredményeit, akik a kannabinoid receptorok szerepét vizsgálták tüdőrákos sejtekben. A tapasztalt hatékonyság miatt azt javasolták, hogy a tüdő rákos sejteit kannabinoidokkal kellene kezelni.

Prosztatarák

 

12. Az amerikai “National Library of Medicine” ugyancsak illusztrálja, ahogy a prosztatarákos sejtek száma csökkent amint a kannabinoid receptorok aktivitása nőtt.
13. Az amerikai “National Library of Medicine“-ben több felvázolt tanulmány bizonyítja a kannabisz hatékonyságát a prosztatarák legyőzésében.
14. Egy másik tanulmány az amerikai “National Library of Medicine“-ben megállapította, hogy a CBD szerepe a prosztatarák legyőzésében elengedhetetlen. A kannabinoid receptor aktiválása indukálta a prosztata karcinóma sejtek apoptózisát. Megállapították, hogy a kannabidiol jelentősen gátolta a rákos sejtek életképességét.

Leukémia

 

15. A “Molecular Pharmacology“-ban publikált tanulmány nemrég kimutatta, hogy a kannabinoidok növekedést gátló és apoptózis elősegítő hatást fejtenek ki a “matle” sejtes lymphomára. A tanulmányt támogatták: a svéd rákellenes szövetség, a svéd kutatási tanács és a stockholmi rákellenes szövetség.
16. Az “International Journal of Cancer” megállapította, hogy a kannabinoidok antiproliferatív és proapoptotikus hatást fejtenek ki a különböző típusú ráksejtekre és a köpeny-sejtes lymphomára.
17. A tanulmány amely az amerikai “National Library of Medicine“-ben olvasható, a Virginia Commonwealth University farmakológiai és toxikológiai osztályán végzett kutatásban a kutatók arra a konklúzióra jutottak, hogy a kannabinoidok leukémiás sejtekben apoptózist indukálnak.

Szájrák

 

18. Az amerikai “National Library of Medicine“-ben közölt eredmények azt mutatják, hogy a kannabinoidok hatékonyan gátolják a sejtlégzést és a rendkívül rosszindulatú orális daganatokat.

Májrák

 

19.   Az amerikai “National Library of Medicine” megállapította, hogy a THC a humán HCC sejtvonalak (humán hepatocelluláris máj karcinóma sejtvonal) növekedését csökkentette.

Hasnyálmirigy rák

 

20. A “The American Journal of Cancer” tanulmánya megállapította, hogy a kannabinoid receptorok a humán hasnyálmirigy tumor-sejtvonalain és a tumor biopsziákban sokkal jobban expresszálódnak, mint a normál hasnyálmirigy-szövetben. Az eredmények azt mutatták, hogy kannabinoidok beadása a szervezetbe apoptózist indukált. Csökkentette a tumorsejtek növekedését és gátolta a tumorsejtek terjedését a hasnyálmirigyben.
Forrás: naturahirek.hu
             tudnodkell.info 


Csíráztatás olcsón házilag




csrztats


Ne vegyél feleslegesen csíráztató edényt! Olcsó és praktikus csíráztatás titka: az elmosogatott befőttes üvegekbe rakunk magokat és valamennyi vizet, hogy megszívhassák magukat. Ezt szúnyoghálóval vagy harisnyával lezárjuk. Néhány óra múlva leöntjük a vizet, majd minden reggel és este tiszta vízzel alaposan átmossuk a magokat (a hálót nyugodtan az üvegen hagyhatod öblítés közben), egy-két percet a szájára fordítjuk a művelet után, hogy a felesleges víz kifolyjon, így biztosan nem penészedik be. Az üvegeket tartsuk sötétebb helyen. Jó csíráztatást! Itt még rengeteg jó ötletet találsz: http://www.zoldhaz.info/
http://mkh.valosag.net/index.php/temakoeroek/oenellatas/2038-csiraztatas-olcson-hazilag


Koriander levél és mag, nehézfémek és méregtenítés



Képes mobilizálni a higanyt, kádmiumot, ólmot, alumíniumot a csontokban és a központi idegrendszerben is.


Koriander (kínai petrezselyem)




Ez a konyhai fűszer képes mobilizálni a higanyt, kádmiumot, ólmot, alumíniumot a csontokban és a központi idegrendszerben is.
Valószínüleg az egyetlen hatásos anyag, mely az intracelluláris részben (mitochondriához, tubulinhoz, liposzomákhoz, stb. kapcsolódva) és a sejtmagban helyreállítja a higany által okozott DNA károsodást.

koriander több mérget mobilizál, melyek a távozás előtt a biztonságosan elrejtett helyekről távozva eláraszthatják a kötőszöveteket, ahol az idegek helyezkednek el.
A folyamat neve újramérgezés.

Könnyedén elkerülhető, ha egyidejűleg a bélrendszerbe méregelnyelő anyagot juttatunk. Ehhez válasszuk a 
chlorella algát. Egy nemrégen végzett állatkísérlet bemutatta, hogy az alumínium csontvázból való távozása gyorsabban zajlott le, mint bármelyik más méregtelenítő anyaggal.

A tinktúra adagolása


Kezdetben naponta 2 csepp, 2 alkalommal, közvetlen étkezés előtt vagy 30 perccel a chlorella bevitele után. A koriander elindítja - az idegmérgeket tartalmazó - epe kiválasztását a vékonybélbe. Az epe kiválasztása az étkezést követően természetes,
a koriander jelentősen javítja ezt. Ha nem fogyaszt chlorellát, a mérgek többsége a vékonybélen keresztül ismét felszívódik az idegvégződések segítségével.

Fokozatosan növelje a dózist a teljes hatás eléréséhez, 10 cseppre napi 3 alkalommal.
A méregtelenítés kezdeti fázisában 1 hétig szedje a koriandert, majd 2-3 hétig szüneteltesse.

A koriander használatának más módja: dörzsöljön 5 cseppet naponta 2 alkalommal a bokába, hogy mobilizálja a rekeszizom alatti összes szervet, ízületet és csontozatot.
Ugyanígy a csuklóba, a rekeszizom feletti szervek, ízületek és csontozat mobilizálásához. A csuklón sűrűn találhatók idegvégződések, és keresztezi a fő nyirokcsatorna (nyirokfelvét).

Koriander tea: 10-20 cseppet tegyen egy csésze forróvízbe. Lassan kortyolgassa. Gyorsan kitisztítja az agyból a mérgeket. Hatásos fejfájás és más akut tünetek ellen (pld. izületi fájdalom). Vagy dörzsöljön 10-15 cseppet a fájó területbe.
Gyakran, szinte azonnal érezhető a fájdalom csillapodása. 


Koriander tinktúra készítése




Egy pohár koriandermagot zúzzon szét kőmozsárban.
Töltse a zúzott magokat egy sötét színű lezárható üvegbe.
Öntsön rá 1 csésze vodkát és 1 csésze desztillált vagy tisztított vizet.
Zárja le szorosan az üveget és rázza össze, majd tegye meleg helyre.
A következő 2 hétben napi 2 alkalommal rázza össze az üveg tartalmát.
Szűrje le szöveten keresztül.
Tölcséren keresztül ossza szét legalább 8 darab sötét színű cseppentős üvegbe.

Az elkészült tinktúra 2 évig használható fel.
Sötét, hűvös helyen tárolja. 


Forrás: 
http://www.jomtom.hu/koriander_nehezfem_meregtelenites.html


Csodálatos gyógyulás a tiltott szerrel!





Alysa sikeresen legyőzte az agydaganatot kannabisz olaj használatával. Vannak, akik csodálatos gyógyulásról beszélnek, pedig ebben nincs semmi csoda. Egy orvosilag, klinikai teszteken bizonyított és tudományosan alátámasztott tényről van szó: A KANNABISZ MEGÖLI A RÁKOT.
Alysa előrhető facebookon ha valaki szeretne neki kérdéseket feltenni, a kutatások pedig megtalálhatóak az oldalunkon magyar nyelven:
(
https://www.facebook.com/OrvosiKannabisz/notes)

Mi van, ha a kannabisz olaj gyógyítja a rákot?
2011. januárjában kezdődtek – az akkor 14 éves – Alysa Erwin erős, bénító fejfájásai. Tavasszal már 3-as fokozatú anaplasztikus asztrocitómát – agydaganatot – diagnosztizáltak nála a Michigan Orvosi Központ Egyetemén.

Az mdguidelines.com információi szerint , “A 3-as fokozatú agydaganatban szenvedő betegek átlagos túlélési ideje 18 hónap a megfelelő kezeléssel (sugárzás és kemoterápia). … Még agresszív kezelés esetén is, az asztrocitóma összes fajtája gyakran visszatér, ezzel rontva a gyógyulás esélyét. ”

Alysa agyában a tumorok úgy elterjedtek, mint a borostyán, vagy egy pókháló. Nem volt egy azonosítható tumor, amelyet célzottan sugározhattak volna. Az Erwin család -beleértve Alysa szüleit, Carlyt és Davidet- visszatért az északi Alsó-félszigeti otthonukba öt napra elegendő Temedor kemoterápiás tablettával, hogy elkezdjék a kezelést.

“Azt mondták, 18 hónaptól két évig élhet a kemoterápiával,” mondja Carly. “Úgy gondoltuk, ez halálos ítélet számára.
Mégis, úgy tűnve, hogy nincs más lehetőség, Erwinék úgy gondolták, hogy adnak egy esélyt a kemoterápiának
“Halálos beteg volt “, mondja Carly a lányáról, a Temedor szedése után
Alysa ágyhoz volt kötve szörnyű fejfájással, és nem tudta benntartani az ételt. Az Erwin család majdnem belepusztult. Néhány nappal később kaptak egy hívást Carly apjától, aki Délkelet-Michiganben él, mondván, hogy a közelmúltban elment egy találkozóra a mai nevén Michigan Együttérzés csoporttal és hallott a Rick Simpson kender olajról, egy kannabisz-kivonatról, amit néhány ember a rák kezelésére használ. Azután Erwinék megnéztek két videót: “Mi van, ha a kannabisz gyógyitja a rákot” és a “Menekülés a gyógymód elől,” mindkettő elérhető a YouTube-on.

“Itt a vége, gondoltuk,” mondja Carly. “Ha ez minden, amire a kemoterápia képes, legalább megpróbáljuk megteremteni neki a kényelmet azokban a hónapokban, melyek számára maradtak velünk.”
Az Erwin család először nem talált kannabisz olajat. Végül találkoztak Gersh Averyvel az Ann Arbor területén, aki segített az Erwinéknek megtalálni, amire szükségesük volt. 2011 augusztusának elején Alysa megkapta az első adag olajat. Carly 8 ml kannabisz olajat mintegy fél csésze mogyoróvajjal kevert össze. Fél teáskanálnyit adott a lányának, egyszer reggel és egyszer este. Az első adag után csodálatos átalakulás ment végbe a beteg lányon.

“Körülbelül 30 perccel a kannabisz olaj beszedése után kijött a szobájából , miközben evett és mosolyogott,” mondja Carly. “Tudtuk, hogy mit akarunk, miután láttuk őt, de azt is szerettük volna tudni, hogy ő mit akar, mert ez az ő teste volt. A fény visszatért a szemeibe. Ő maga visszatért. Azt mondta, ő már nem csinálja tovább a kemot, csak a kannabisz olajat.”

Az elején Alysa sokat aludt, amíg teste hozzászokott a magas kannabinoid szinthez. És ahogy képes volt elviselni, anyja növelte az adagot addig, amíg Alysa körülbelül egy és fél millilitert kapott naponta egy évig, azután ezt naponta három ml-re növelte.

Eleinte nem mondták el Alysa orvosának. Féltek, és biztosak voltak a jogi következményekben. Az első három hónapos kivizsgáláson az MRI kimutatta, hogy a rák nem növekedett. Erwinék azt mondták az orvosnak, hogy Alysa még mindig csinálja a kemoterápiát. Az ezt követő vizsgálat ugyanazt az eredményt mutatta, de az orvos már kérdéseket tett fel, mert Alysa vérképe nem azt mutatta, mint egy kemoterápiás beteg vérképétől várható volna. Akkor az Erwin család elismerte hogy leálltak a kemoterápiával és kannabisz olajat használnak helyette. Az orvos válasza óvatos volt, mert a kannabisz olaj nem elfogadott kezelés. De azt mondta: “Bármit is csinálnak, ne hagyják abba.”

Egy év után a rák már öt azonosítható daganattá fejlődött Alysa fejének hátsó részében. Az egyik tumor az agytörzs közelében volt, és azzal fenyegetőzött, hogy elveszi tőle a járás és légzés képességét. Az Erwin család beleegyezett a sugárkezelésbe.

“Hat hét után, azt kívántam, bárcsak soha ne történt volna meg,” mondja Carly. “Az agya elkezdett duzzadni.”

Folytatták a kannabisz olajjal történő kezeléseket. 2013 januárjában, két évvel a fejfájás kezdete után, Alysa MRI-je nem mutatott ki rákot. Az ezt követő MRI, a legutóbbi októberi, szintén nem mutatott ki rákot. A lány következő tervezett tesztje áprilisban lesz.

“Az orvos ránézett a MRI-re és csak mosolygott,” mondja Carly. Sok mosoly volt akkor az arcokon.
Ez idő alatt általában tülekedés ment a kannabisz olajért. Rick Simpson interneten elérhető információi szerint, 453 gramm kiváló minőségű kannabiszból mintegy 60 ml olaj készíthető; egy-és másfél milliliternyi adag naponta, ez csak 40 napig tartana. És az ára 453 gramm jó minőségű kannabisznak északon körülbelül 3000 $, tehát a probléma nyilvánvaló. Carly apjának segítségével, az Erwin család körülbelül 17000 $-t költött a kannabisz olajra. Valamennyit adományoztak is nekik. Avery (Ann Arbor városából) segítette az Erwin családot a megfelelő forrás felkutatásában és az olaj előállításában.

Ma Alysa egy tipikus tinédzser életét éli, kivétel, hogy szedi a kannabisz olajat. Autóvezetői tanfolyamon vett részt és nemrégiben átnyújtották neki jogositványát is, minden probléma nélkül.

“Nem igazán tudtam róla semmit.”- mondja Alysa. “Elkezdtem videókat nézni, és megismertem mások történeteit. Úgy gondoltam, meg kell próbálni. Izgatottan vártam, hogy kipróbálhassam. Már nem akartam a kemot tovább csinálni, mert nem éreztem jól magam tőle. Azt hiszem, feladtam volna, ha folytatnom kellett volna a kemoterápiát. ”

Az elmúlt évben elkezdte nyilvánosan támogatni a terápiát, ami megmentette az életét.

Próbálom terjeszteni a hírt, hogy mire képes ez a gyógyszer; miben segíthet.“- mondja Alysa. “Amikor utoljára beszéltem, éppen az olajáért próbáltunk harcolni. Próbálok segíteni az embereknek, hogy ők is kaphassanak egy második esélyt, ahogyan én is kaptam. Tudom, hogy a családom nagyon félt. Én is féltem. Amint tudomást szereztem az olajról, reménykedni kezdtem. Ez az, ami reményt adott, hogy a rák eltűnjön. Szeretném, hogy más családok is tudják, hogy nekik is meglegyen ez a fajta a remény. ”Néhány héten belül, Alysa Erwin hivatalosan egy éve lesz rák-mentes. Akkorra már több, mint 36 hónap telik majd el 18 hónapos halálos ítélete óta. Továbbra is folytatja a kannabisz olajjal történő kezeléseit.


Mondjam tovább?

Forrás: 
www.facebook.com
http://tudnodkell.info/csodalatos-gyogyulas-a-tiltott-szerrel/ 


Chemtrails Cloud Buster-Védekezés a vegyi csíkok ellen!

Vagyis, hogyan kúrjuk szét a vegyi csíkokat!

Néhány videót láthattok egy Orgonit Chemtrails Cloud Buster nevű találmányról, ami szemmel láthatóan hatásos védekezés a vegyi csíkok ellen. 

Kellékek:
1-2 műanyag vödör
pár kiló fém forgács
legalább 10L 2K műgyanta
néhány réz cső
és hegyi kristály úgy hat darab

How to Make an Orgonite Orgone Cloud Buster 2.mp4




Tesztek:

Orgone blaster

Orgonite CB dissolving a Chemtrail

Orgonite CB Dissolving a Chemtrail #2

my chembuster at work --- 6 pipes - 6 holes in the cloud unbelievable

Orgonite Inventor - How to Make Orgonite

ORGONITE ALERT!!!!

making orgonite

Orgone Energy -- A breakthrough that has already happened - GLOB





Rájöttek, miképp okozhatnak gondolataink a génekben változásokat


Egyre bizonyosabbá válik, hogy elménk képzésének vagy a tudatosságot fokozó egyes módszereknek pozitív egészségügyi kihatásai lehetnek. A kutatók arra törekszenek, hogy megértsék, milyen fizikai hatással vannak ezek a gyakorlatok a testre.

Wisconsini, spanyol és francia kutatók tanulmányai arról számolnak be, hogy megtalálták az intenzív éber tudatosság meditációt követő időszakban, szervezetünkben zajló specifikus molekuláris változások első bizonyítékát.
gen

A tanulmány egy csoport tapasztalt meditálónál vizsgálta egy napos intenzív éberség meditáció gyakorlat hatását, összehasonlítva egy olyan személyekből álló képzetlen kontroll csoporttal, akik csendes, nem meditatív tevékenységet folytattak. A nyolc órás éberség meditáció után a gyakorlók egy sor genetikai és molekuláris szintű eltérést mutattak, többek között a géneket szabályozó mechanizmus alkotórészeinek megváltozott szintjét és proinflammatorikus gének csökkent szintjét, ami pedig a stresszes helyzetekből való gyorsabb fizikai felépüléssel korrelál.

“Legjobb tudomásunk szerint ez az első tanulmány, amely a génexpressziós folyamatok gyors változásait mutatja azoknak az alanyoknak a körében, akik éberség meditációs gyakorlatokat végeztek”, mondja a tanulmány szerzője, Richard J. Davidson, aki a Center for Investigating Healthy Minds (Az egészséges elme vizsgálati központjának) alapítója, valamint William James és Vilas, a Wisconsin-Madison Egyetem pszichológia és pszichiátria tanszékének professzora.

„Érdekes módon, azokban a génekben figyeltek meg változást, amelyek a gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító gyógyszerek aktuális célpontjai voltak”, tudósít Perla Kaliman, a cikk vezető szerzője, aki mellesleg annak a barcelonai spanyol Biomedical Kutatóintézetnek a szakértője, (IIBB-CSIC IDIBAPS-), ahol a molekuláris elemzéseket végezték.

A tanulmány a Journal Psychoneuroendocrinology folyóiratban jelent meg.
Az előzetes klinikai vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy az éberség meditáción alapuló képzések jótékony hatással vannak a gyulladásos megbetegedésekre, és az American Heart Association (Az amerikai szívgyógyászok társasága) is megelőző beavatkozásként hagyta jóvá. Az új eredmények a lehetséges biológiai mechanizmus terápiás hatását igazolják.

A gének aktivitása észleléseinknek megfelelően képes változni

 

Dr. Bruce Lipton szerint a gének aktivitása napi ritmusban is változhat. Ha az elménkben zajló érzékelés testünk vegyi folyamataiban tükröződik, és ha idegrendszerünk olvassa és értelmezi környezetünket, majd ellenőrzi a vér kémiai összetevőit, akkor ez azt jelenti, hogy gondolataink megváltoztatásával szó szerint képesek vagyunk befolyásolni sejtjeink sorsát is.

Sőt, Dr. Lipton kutatása azt is igazolja, hogy észlelésünk változásával, az elménk befolyásolni tudja génjeink aktivitását, és ekképpen minden egyes génnek több mint harmincezer változatát képes létrehozni. Még részletesebben szólva, a genetikai programokat a sejtek sejtmagjai tartalmazzák, és képesek vagyunk átírni ezeket a genetikai programokat, és ezáltal megváltoztatni vérünk kémiai összetételét.

A legegyszerűbben kifejezve, ez azt jelenti, hogy meg kell változtatnunk a gondolkodásmódunkat, ha ki akarunk gyógyulni a rákból. “Tudatunk feladata, hogy megteremtse hiedelmeink és tapasztalati valóságunk közötti koherenciát,” Dr. Lipton szerint. “Ez azt jelenti, hogy elménk hiedelmeinknek megfelelően fogja alakítani testünk biológiáját és viselkedését. Ha azt mondják neked, hogy meg fogsz halni hat hónapon belül és az elméd elhiszi ezt, akkor nagy valószínűséggel meg is halsz hat hónapon belül. Ezt hívják a nocebo hatásnak, ami nem más, mint a negatív gondolatok hatalma, amely ellentétes a placebo hatással, amikor is a pozitív gondolatok elősegítik a gyógyulás folyamatát.”

Ez a dinamika egy hármas felosztású rendszer része: van az a részed, amelyik ‘Isten bizony’ nem akar meghalni (a tudatos elme). Ezt felülírhatja az a része, amelyik elhiszi, hogy meg fogsz halni (az orvos prognózisát az elme tudatalatti része közvetíti), amely aztán sebességbe kapcsolja a kémiai reakciókat (amit az agy vegyi anyagai hangolnak össze). E kémiai reakcióknak engedelmeskedve a test beigazolja a domináns hiedelmeket. (Az agyat kutató tudományok már rég felismerték, hogy életünk 95%-át tudatalattink irányítja.)
Most mi a helyzet azzal a résszel, amelyik nem akar meghalni, a tudatos elmével? Ezt nem befolyásolják ugyanúgy a szervezet vegyi folyamatai? Dr. Lipton szerint, minden azon múlik, hogy a tudatalatti elme, amely legmélyebb meggyőződéseink tárháza, hogyan van programozva. Éppen ezek a hiedelmek azok, amelyeknek a szavazata végül dönt.

“Ez egy bonyolult helyzet,” magyarázza Dr. Lipton. Az emberek arra vannak programozva, hogy áldozatoknak tekintsék magukat, és hogy nincs hatalmuk a sorsuk felett. Kezdetektől fogva anyánk és apánk hiedelmei programoznak minket. Így például, amikor megbetegedtünk, azt mondták a szüleink, hogy el kell mennünk orvoshoz, mert az orvos az egészségünkben illetékes hatóság. Mindannyian megkaptuk ezt az üzenetet egész gyermekkorunk alatt, hogy az orvosok az egészségügyeinkben illetékes hatóság, és hogy mi a testünk erőforrásainak áldozatai vagyunk, az irányítás legcsekélyebb képessége nélkül, áldozatai vagyunk azoknak. A vicc azonban az, hogy útban az orvoshoz az emberek gyakran jobban lettek. Ez az, amikor az öngyógyítás veleszületett képessége berobban életünkbe, ami a placebo hatás egy újabb példája.

Az éberség meditáció specifikusan befolyásolja a szabályozási mechanizmusokat

 

A Davidson tanulmány eredményei kimutatják a gyulladásos folyamatokban szerepet játszó gének alulszabályozottságát. Az érintett gének közé tartoznak a COX2 és RIPK2 pro-inflammatorikus/gyulladás-megelőző gének, valamint számos hiszton deacetiláz (HDAC) gén, amelyek epigenetikusan (a szerzett tulajdonságok öröklődésével) szabályozzák más gének aktivitását bizonyos kémiai részeinek eltávolításával. Mi több, az, hogy milyen mértékben voltak szabályozottak bizonyos gének, kapcsolatba hozható a társadalmi stressz-teszt elvégzésekor, a felépülést segítő erőteljesebb cortisol termeléssel. A társadalmi stressz-teszt lényege, hogy rögtönzött beszédet és szellemi erőfeszítést igénylő feladatokat kell közönség és videokamera előtt elvégezni.

A biológusok már évek óta gyanítják, hogy valamiféle epigenetikus öröklődés következik be a sejtek szintjén. A testünkben lévő különféle típusú sejtek példázzák ezt. A bőrsejtek és az agysejtek eltérő formájúak és funkciójúak, annak ellenére, hogy pontosan ugyanazt a DNS-t tartalmazzák. Kell, hogy legyen valami a DNS szabályozástól eltérő mechanizmus –amelynek segítségével a bőrsejtek megbizonyosodnak arról, hogy bőrsejtek maradjanak az osztódás során.

Talán meglepő, hogy a kutatók tapasztalatai szerint a kutatás kezdetekor nem volt különbség a vizsgált génekben, az emberek két csoportja között. A megfigyelt hatásokat csak az éberség gyakorlatot elvégzett meditálóknál észlelték. Ezen kívül számos más DNS-módosító gént is vizsgáltak, de nem találtak különbséget a csoportok között, ami arra utal, hogy az éberség gyakorlat specifikusan befolyásolt bizonyos szabályozási folyamatokat.

A legfontosabb eredmény az, hogy a meditálóknál az éberség gyakorlatot követően olyan genetikai változásokat tapasztaltak, amelyek az egyéb csendes tevékenységet végző nem meditáló csoportnál nem jelentkeztek. Ez az eredmény alátámasztja azt az elméletet, miszerint az éberség meditáció epigenetikus változásokat, a szerzett tulajdonságok öröklődését okozhatja a genomban.

Rágcsálókon és embereken végzett korábbi vizsgálatok azt mutatják, hogy mindössze néhány óra alatt dinamikus epigenetikus válaszok alakulnak ki olyan fizikai ingerekre, mint a stressz, a táplálkozás, vagy a testmozgás.

“A génexpresszió meglehetősen dinamikus folyamat, és ezek az eredmények azt sugallják, hogy tudatunk nyugalma valóságosan hatást gyakorolhat erre.” – állítja Davidson.
“A HDAC szabályozás és a gyulladásos folyamatok illusztrálhatják, hogy milyen folyamatok zajlanak az éberség-alapú beavatkozások terápiás hatásmechanizmusának hátterében. ” Kaliman szerint: “Eredményeink alapjául szolgálhatnak olyan eljövendő vizsgálatoknak, amelyek azt kutatják, hogyan segíthetnek a meditációs stratégiák krónikus gyulladásos állapotokban.”

A tudatalatti hiedelmek kulcsfontosságúak

 

Túl sok pozitív gondolkodó tapasztalja, hogy önmagában az, hogy pozitív gondolatokat táplálunk és megerősítéseket hajtogatunk órákon át – nem mindig hozza azokat a várt eredményeket, amelyeket ezekben az „érezd jól magad” könyvekben ígérnek.
Dr. Lipton nem vitatta ezt a kérdést, mivel a pozitív gondolatok a tudatos elméből származnak, míg ugyanakkor az ellentmondásos negatív gondolatok általában a sokkal hatalmasabb, erőteljesebb tudatalatti elmébe vannak programozva.

“A fő probléma az, hogy az emberek tisztában vannak tudatos hiedelmeikkel és viselkedésükkel, de tudatalatti hiedelmeikkel és magatartásformáikkal viszont nem. A legtöbb ember nem is ismeri el, hogy a tudatalatti elméje működik egyáltalán, miközben tény, hogy a tudatalatti elme milliószor erőteljesebb, mint a tudatos elme, és hogy életünk 95-99%-át tudatalatti programjainkból teremtjük.
“A tudatalatti hiedelmeink vagy érted dolgoznak vagy ellened, de az igazság az, hogy nem te irányítod az életed, mert a tudatalatti elme kiszorít mindenfajta tudatos kontrollt. Tehát, ha tudatos szinten próbálod gyógyítani magad – megerősítéseket szajkózva és bebeszélve magadnak, hogy egészséges vagy – előfordulhat, hogy egy láthatatlan tudatalatti program esetleg közben szabotál, megakadályoz ebben. ”

A tudatalatti elme hatalma elegánsan napfényre került a többszörös személyiségzavarral küzdő emberek esetében. Míg az egyik személyiség uralja az elmét, az egyén súlyosan allergiás lehet az eperre. Aztán amikor a másik személyiség bukkan fel, akkor következmények nélkül megeheti az epret.
Az epigenetika új tudománya azzal az ígérettel kecsegtet, hogy bolygónkon minden embernek lehetősége van rá, hogy az legyen, aki ő valójában, hogy teljes egész legyen, elképzelhetetlen erővel és képességekkel rendelkezzen, és képes legyen használni és elérni a leghatalmasabb lehetőségeit, beleértve testünk gyógyítását, kultúránk tökéletesítését és hogy békében éljünk.
Fordította: Radó Márti
Forrás: napielemozsia.hu
             Tudnodkell.info


Az agykontroll technikái


Az agykontroll, ha röviden akarjuk megfogalmazni, teremtés a képzelet erejével. Több ezer éve létezik, és használják az emberek ösztönösen vagy tudatosan.

Korábban mágiának nevezték ezt a fajta “jobbagyféltekés” erőt, akik pedig sikeresen használták, boszorkányok voltak. Természetesen a boszorkányok és mágusok többféle, akár irányíthatatlan erőket is bevetettek céljuk eléréséhez, de mindennek az alapja mégis a hit és a tudatos képzelet volt.


Az agykontroll, ha röviden akarjuk megfogalmazni, 
teremtés a képzelet erejével. Több ezer éve létezik, és használják az emberek ösztönösen vagy tudatosan. Korábban mágiának nevezték ezt a fajta “jobbagyféltekés” erőt, akik pedig sikeresen használták, boszorkányok voltak. Természetesen a boszorkányok és mágusok többféle, akár irányíthatatlan erőket is bevetettek céljuk eléréséhez, de mindennek az alapja mégis a hit és a tudatos képzelet volt. A XX. század vége felé, amikor az embernek igényévé vált a racionális magyarázat ismeretlen jelenségekre, José Silvamódszere éppen kapóra jött és rövid idő alatt igen nagy népszerűségre tett szert.
A mágiával ellentétben ködös és misztikus erők helyett agyhullámokról beszélünk és fizikai tényként kezeljük intuíciós képességeinket. Ez megnyugtató, mert önmagunkat irányíthatjuk, és nem vagyunk kiszolgáltatva mindenféle spirituális lényeknek. Mindenki szabadon elsajátíthatja ezt a tudományt, nem kell kiválasztottnak lenni hozzá. Elég annyi, hogy a jobb agyféltekénket megdolgozzuk…

Azért ne szaladjunk ennyire előre. Vannak törvények és vannak követelmények. Ezek nélkül kicsúszhat az irányítás a kezünkből, és több kárt is okozhatunk, mint hasznot, vagy jobb esetben egyszerűen nem működik a tanult technikánk. A három legfontosabb törvény:
1. törvény
A legfontosabb: nincs fehér és fekete agykontroll. Egyféle agykontroll létezik, alapja a szeretet és őszinteség. “Az történjen, ami mindenki számára a legjobb” szoktuk mondani, mikor befejezzük a gyakorlatot. Ezt belénk sulykolták a Domján testvérek, és milyen jól tették! Az agykontrollban nincs helye rossz szándéknak vagy bosszúnak.
2. törvény
Soha, semmilyen körülmények között ne próbáljunk más szabad akaratába beleszólni, akkor sem, ha úgy gondoljuk, ezzel segítenénk a másik embernek. Ne programozzunk valakit akarata ellenére. Sajnos már többször találkoztam olyannal, hogy valaki a régi kedvesét programozza megállás nélkül, hogy térjen vissza hozzá. Nem teheti, mert ez a másik akarata ellen van. Az ilyen programozás nagyban hasonlít a szerelmi kötésre, amely morális szempontból elítélendő, és ezért nevezik fekete mágiának. Szerencsére ez nem is működik agykontrollban. A másik ember programozása helyett inkább nézzünk önmagunkba, hogy megtudjuk, mit kellene tenni azért, hogy visszahódíthassuk kedvesünket. S ha kiderül, hogy ez a kapcsolat már nem állítható helyre, akkor fogadjuk el a tényt, és programozzunk saját magunkon, hogy megtalálhassuk az igazit.
3. törvény
Ezt a törvényt azért kell ismerni, mert ennek betartása nélkül nem, vagy hibásan működik az agykontroll. Külső énünk vágyait össze kell hangolni belsőnk akaratával. Nem hazudhatunk magunknak. Önmagunkat nem tudjuk megtéveszteni. Van egy olyan út, amit “karmikusan” elfogadtunk. Ez lehet kemény, tele megpróbáltatásokkal, mégis ezt választottuk. Az egónk nem mindig fogadja el belső akaratunkat, és ebből elég erős konfliktusok származhatnak. Nagyon jó példa erre a “meg akarom szerezni ezt a munkát, mert nagyon jól lehet vele keresni. Az, hogy író legyek csak egy gyerekes hóbort”. Ezt a célt hiába programozod, ha belső éned azt mondja “Író vagyok. Ez a hivatásom, ebben tudom önmagamat megvalósítani”. Mielőtt nekiugrasz a programozásnak, meg kell találnod a harmóniád külső és belső akaratod között, és megfogalmazni a célodat.
 

II. Lazíts!
Most, hogy már túl vagyunk az elméleten, ideje elkezdeni a tanulást. Az első feladat: gondolj valami nagyon szép dologra, képzeld magad egy csodás helyre. Ez ugye nem is olyan nehéz?
Ülj le egy lehetőleg támlás székre, helyezkedj el kényelmesen, lábaid ne legyenek keresztbe rakva, kezeid a térdeiden pihenjenek. Ne szóljon zene. Ruházatod ne legyen kényelmetlen vagy túl szoros. Hunyd le a szemedet és álmodozz egy ideig. Gondolj szép és vidám eseményekre. Érezd magadban a nyugalmat és a mosolyt.

Ez néhány percig tart. Ezután képzeld magad kedvenc pihenőhelyedre. Az nem baj, ha még soha nem jártál azon a helyen, az sem baj, ha nem is létezik az a hely, a lényeg, hogy jól érezd ott magad. Ha ez a pihenőhely egy tengerpart, ahol a homokos partot a tenger hullámai mossák, képzeld azt, hogy ott sétálsz a homokban mezítláb, érezd talpad alatt a meleg homokot, halld a tenger hangját, lásd ahogy egy nagy hullám a bokádhoz csapódik, kicsit hideg a víz, de kellemes ebben a nagy melegben. Érzed a tenger illatát. Nézz körül, nézd a felhőket az égen, a távolban egy óriás szikla, vagy bármi más, amit szeretnél. Ez a vizualizálás.

Ha szereted az erdőt, képzeld magad egy erdőbe, ahogy sétálsz a hűs árnyékban. Langyos szél fúj, a nap sugarai áttetszenek a fák koronái között. Menj közel az egyik fához. Nézd meg a törzs erezetét, tapintsd meg a kezeddel, szagold meg. Hallgasd az erdő hangjait. Madarak csiripelnek, zizegnek a falevelek, ahogy a szellő végigsimítja őket.

Ebben az állapotodban vigyázz arra, hogy ne ragadjanak el a külső gondolataid. Ne álmodozz, hanem aktívan képzeld el a környezetedet. Koncentrálj arra, amit elképzeltél.
Ha ez a gyakorlat nagyon jól megy, akkor tovább léphetünk. Ott ülsz a tengerparton a homokban, és a kezedbe veszel egy paradicsomot.

A paradicsom egyszerű kinézetű növény, azért választottuk most ezt. “Vizualizáld”, azaz jelenítsd meg magad előtt ezt a paradicsomot. Figyeld meg a színét, formáját, szagát. Tapogasd meg és figyeld. Minél pontosabban magad elé tudod képzelni, annál jobban végzed a gyakorlatot.
Ha ezzel készen vagy, végy mély lélegzetet egymás után háromszor, és utána nyisd ki a szemedet. Nyújtózz egy nagyot. Az első gyakorlat végére értünk.

Egy nap legalább háromszor végezd el a gyakorlatot, legalábbis a tanulóidőszakod alatt. Más tárgyakat is vizualizálhatsz, de legyenek egyszerűek. Nem az a feladat, hogy egyre bonyolultabb tárgyakat képzelj el, hanem, hogy minél többször végezd a gyakorlatot. A legelső gyakorlat után már több tárgyat is vizualizálj egymás után: paradicsom, sárgarépa, banán, alma, üvegpohár, toll, a fonott kosarad stb.

Ha már ügyes vagy, a tárgyakkal műveleteket is végezhetsz: vágd ketté a paradicsomot, szedd le a banán héját stb. A gyümölcsöket gondolatban kóstold meg, és érezd az ízüket. Valószínű, hogy nem fog az összes érzékszerved egyformán reagálni, van amit jobban, van amit kevésbé tudsz elképzelni. Általában a látványt és a tapintást tudjuk leginkább magunk elé képzelni, de van olyan ember is, akinek a szaglása működik legjobban.

Ha csak ezeket a gyakorlatokat végzed, már attól is egészségesebbé válsz. A lazítás stresszoldó hatású, és erősíti az immunrendszert is. Látod, még alig kezdted el a tanulást, de máris jelentősen javult a közérzeted.
Ha megismerted a vizualizálást, és már különbséget tudsz tenni aktív képzelet és képzelődés (álmodozás) között, gyakorold ezt a technikát eseményekre illetve azok hatására is. Ha a vágyad például egy új lakás, képzeld azt, hogy már beköltöztél. Nézz körül, örülj ennek az állapotnak. Járd körbe a lakást, tapintsd meg a falakat, a padlót, kapcsold fel a villanyt stb. Érezd azt az örömet, amit az új lakás adhat neked. Az eseményt és a reagálásodat, hangulatodat is vizualizáld. Ebben a gyakorlatban szükség van fegyelemre, mert az aktív képzelet hamar átcsúszhat álmodozássá.

III. Lemegyek alfába…
Lemegyek alfába? Mi az az alfa? Annyit már mindenki sejt róla, hogy ez egy agykontrollos kifejezés, de akik csak hírből ismerik az agykontrollt, valami egészen különleges hipnotikus állapotra gondolhatnak. Pedig szó sincs ilyesmiről. Ha elolvastad az előző részt, és kipróbáltad a kellemes lazító gyakorlatot, akkor elmondhatod magadról, hogy már te is voltál “alfában”.

Agyhullámok
Nagyon röviden beszélnem kell az agyhullámokról, bár tudom, hogy az elméletet senki sem olvassa szívesen. Ahhoz, hogy hatékonyan tudd használni az agykontrollt, elengedhetetlenül szükséges néhány alapfogalmat tisztáznunk.

Agyunk a nap 24 órájában elektromos hullámokat bocsát ki magából, azaz agyhullámokat termel. Ezek az agyhullámok: béta, alfa, théta és delta hullámok.

béta agyhullámok (13-30 Hz) – ébrenlétkor, koncentráláskor, feladat végrehajtáskor, tanuláskor, cselekvéskor termelődnek. Ha aránytalanul sok béta agyhullámot termel az agy, az stresszhez, feszültséghez, betegséghez vezethet.

Az alfa agyhullámok (8-12 Hz) – a nyugodt, ellazult állapotban termelődnek. Az alfa állapot lecsillapítja a pszichét, csökkenti a krónikus fájdalmakat, a magas vérnyomást, a káros stresszel és a korral járó változások mellékhatásait. Az alfa agyhullámok az alvás és az ébrenlét közötti ellazulást jelzik az egész szervezetben. Az erős kreativitással rendelkező emberek alfa-szinten oldják meg problémáikat, ezáltal jóval könnyebben és hatékonyabban hajtják végre mindennapi feladataikat. Alfában hozzuk meg a számunkra előnyös, jó döntéseket, itt van a tolerancia, az elviselés és az elengedés is. Itt a legmagasabb az IQ.

théta agyhullámok (4-7 Hz) – az alvás, a mély meditáció és a teljes nyugalom állapotában uralkodnak. Itt képes agyunk képszerű álmokat és elképzeléseket előhívni. Thétában férünk hozzá a régóta elnyomott emlékeinkhez is, melyeket felszínre hozva, elemezve és megértve, rengeteg energiát szabadíthatunk fel életünk minőségének megváltoztatásához. Théta szinten tudjuk leghatékonyabban tudatosan gyógyítani magunkat.

delta agyhullámok (1-3 Hz) – a mély, öntudatlan alvás jellemzői. A delta frekvenciák szervezetünk öngyógyításáért, rehabilitációjáért és az energiatöltésért felelnek. A minőségi alvás és álomtevékenység elősegíti, hogy teljesítőképességünk ugrásszerűen megjavuljon. Alvás közben agyunk képes megtermelni azokat a vegyi anyagokat, amelyekkel megfelelő energiaállapotba kerülünk.

Sokszor nem vesszük észre a különbséget alfa és théta állapot között. Minél mélyebb a relaxáció, annál közelebb kerülhetünk a théta szinthez. (Ha a relaxálásba belealszunk, az már a delta édes álma). Alfa szinten jelenik meg az intuíció, a megérzés képessége, ez thétában erősödik, de théta szinten már kevésbé vagyunk képesek az éles gondolkodásra vagy a fogalmazásra. Agykontrollban az alfa szintet használjuk a feladatok megoldására, a théta szintet pedig gyógyításra.

A kutyák általában alfában vannak, csak akkor kerülnek bétába, ha nagy érdekességet vizsgálnak, vagy fontos dolgot hajtanak végre (például megugatják a postást). A kutyákban nagyon erős az intuíció. Ha alfa állapotban gondolatban beszélsz a kutyádhoz, azt megérzi, mint ahogy nagyon sok más dolgot is.

Az alfahang és a thétahang
Monoton kopogó hang, amelyet ha cd-n vagy kazettán hallgatsz, segít “szintedre menni” (ez azt jelenti, hogy alfába kerülni). A kopogás sebessége és frekvenciája az alfa illetve a théta szintnek megfelelően van beállítva. Kezdő agykontrollosoknak sokat segít az alfa és a théta állapotba kerüléshez. Gyakorló agykontrollosok is használják, de anélkül is képesnek kell lenni az alfa és théta szint elérésére.
IV. Gyógyuljunk!
A legfontosabb dolog, amit tudnod kell a gyógyításról: ha betegnek érzed magad, menj orvoshoz. Ne diagnosztizálj, se magadnak, se másnak. Az agykontroll valóban csodákra képes, de nem csettintésre működik. Nem a bizonytalanság jele, ha kikéred az orvos véleményét. Ha valóban gyógyulni akarsz, akkor mindent megteszel ennek érdekében. A gyógyítás technikáját természetesen nem csak magunkra, hanem másokra is alkalmazhatjuk, de ehhez a beteg beleegyezésére szükség van, különösen akkor, ha káros szenvedélyéről akarunk leszoktatni valakit. Itt is be kell tartani a szabad akarat törvényeit.

A betegségek legfőbb okai
Tudjuk jól, hogy a negatív gondolatok, a stressz, az idegesség legyengítik az immunrendszert, roncsolják a szervezetet. A stressz megnyilvánulásai közé tartozik többek között a szabálytalan szívverés, zsibbadás, remegés vagy a kezdődő cukorbetegség. Stresszes állapotban fogékonyabbak vagyunk a vírusokra is. A gyűlölet, a harag is önpusztító hatással van ránk. A félelem, lelkiismeret-furdalás és önmarcangolás képes arra, hogy kóros sejtburjánzást hozzon létre a szervezetünkben. A test reagál a lélek állapotára. Jelez, ha a tudatalatti üzeneteire, figyelmeztetéseire nem figyelünk oda. Legtöbb esetben ezt sajnos betegség előidézésével teszi. A legnehezebb feladataink közé tartozik, hogy megtaláljuk problémáink valódi okait.
Bizonyos betegségeket a szervezet önvédelemből gyárt, ilyen lehet például a kóros elhízás, amellyel elmagyarázhatjuk és bebizonyíthatjuk magunknak, hogy miért nem akarunk társaságba járni vagy akár csak változtatni életünkön. Így már igazolva vagyunk, nem kell szembenéznünk a változtatás felelősségével. Ez persze csak egy egyszerű példa, az emberi lélek ennél jóval bonyolultabb, a tudatalatti megnyilvánulásai pedig meglehetősen rafináltak.

Lehet vitatkozni arról, hogy létezik-e véletlen, és el lehet gondolkodni azon is, hogy egy önhibánkon kívüli balesetet hogyan és miért vonzottunk be életünkbe. Az agykontrollnak nem feladata, hogy karmikus erők titokzatos hatalmát keresse a megjelenő betegségekben. Agykontrollal inkább a változtatásra koncentrálunk, testileg-lelkileg, alfában és bétában mindent megteszünk azért, hogy meggyógyuljunk.
Pozitív gondolatok és harmónia
A pozitív gondolatok már önmagukban gyógyító erejűek. Pihenéssel, relaxációs gyakorlattal ellensúlyozhatjuk a stressz okozta gyengeséget. Ha harmóniában élünk önmagunkkal, szervezetünk is harmóniába kerül velünk. A harmóniát akkor tudjuk elérni, ha tudatunk minden szintjén egyetértünk önmagunkkal.
Viszonyítási pontok kialakítása
Azt hiszem, ennyi elmélet után belevághatunk a gyakorlatba. A korábbi részekben már írtam arról, hogyan tudsz alfa szintre jutni. Emlékszel még a paradicsomos gyakorlatra? Ha eleget gyakoroltad, akkor most már képes vagy arra, hogy jobb agyféltekédet használd, és képeket vetíts ki magad elé. Most is képet fogunk kivetíteni, az emberi test képét.

Azonban nagyon fontos, hogy mielőtt önmagadat vagy egy másik embert elkezded vizsgálni, keress egy viszonyítási pontot. A viszonyítási pont az egészséges emberi test. Képzelj magad elé egy egészséges és fiatal (25 és 35 év közötti) női, majd egy férfi testet. Mindkét nemmel végig kell csinálni a gyakorlatot, részben azért, mert a testfelépítés különböző, részben pedig azért, mert egyetlen vizsgálat kevés a viszonyítási pont kialakításához. Az egészséges emberi testet hófehérnek vagy rózsaszínnek szoktuk általában látni. Ez változó, de a sötét színek, fekete pöttyök beteg testrészre utalnak. Képzeleted erejével láthatod a bőr alatti területeket is. Ez egy 3D-szerű látás, ami azt jelenti, hogy nem takarják egymást a szervek vagy a csontok, egyszerűen látod azt is, ami mögötte van. A képbe bele is tudsz lépni, ha hologram-szerűen vizsgálod. Tetszés szerint tudod nagyítani vagy kicsinyíteni a képet. Az agykontroll tanfolyamon a képek nagyításához egy olyan technikát használtunk, hogy elképzeltük, amint összezsugorodunk, és ezáltal a világ megnőtt körülöttünk. Ehhez a technikához begyakoroltunk egy kézmozdulatot is, hogy az agy képes legyen bármikor erre a trükkre. Most ezekbe a részletekbe nem megyünk bele, elég ha tudod, hogy nagyítod a képet, és elképzeled azt.

Járd végig az egészséges testet, és nézd meg a színeket, a foltokat. Tudd, hogy ilyen az egészséges ember. Ha képes vagy szagokat is elképzelni, szagold meg a különböző szerveket, és tudd, hogy ilyen az egészséges emberi szervezet szaga. Járd végig a testet, a nőit majd a férfit is. Első alkalommal ez a gyakorlat átlagosan egy teljes órát vesz igénybe. Tudd, hogy amit most látsz és érzel, viszonyítási pont. Ehhez fogjuk később hasonlítani a saját testünket is, és más emberek testét is.
Ezen a képen a legfontosabb belső szerveinket láthatod. (A szív lemaradt a képről, de remélem így is segít valamit) Ennél mélyebb anatómiai ismeretekre egyelőre nem lesz szükséged. Saját elképzelésedet és kialakított jelrendszeredet fogja használni a tudatod akkor is, ha betegséget vizsgál és akkor is, ha gyógyít.
Hozd létre a viszonyítási pontokat, gyakorold a feladatot az elképzelt egészséges nővel és férfivel. A következő részben ezekhez fogjuk viszonyítani a beteg ember testét.

Forrás: A Világ ahol élünk…
http://rejtelyekszigete.com/pszi-kepessegek/az-agykontroll-technikai/ 




Amerikából irányított rendszerváltás Ukrajnában a Pentagon kézikönyve szerint - The Truthseeker

Kiszivárgott amerikai rendszerváltási kézikönyv tárja fel az ukrajnai és más beavatkozásokat. A Pentagon borzalmas tervei demokráciák módszeres és erőszakos megbuktatására irányulnak.

Az ukrán kormány Amerikából irányított mostani destabilizációja betű szerint követi a Fehér Ház rendszerváltási kézikönyvét.

Pentagonból kiszivárgott új katonai kézikönyv szerint: 
"megsemmisíteni bármilyen módszerrel, hogy megakadályozható legyen a leleplezés".

Az RT engedélyével. With the kind permission of RT Channel.
http://www.youtube.com/user/RussiaTod...
Original video: 
http://www.youtube.com/watch?v=mLE7Bs...


Amerikából irányított rendszerváltás Ukrajnában a Pentagon kézikönyve szerint - The Truthseeker
Kiszivárgott amerikai rendszerváltási kézikönyv tárja fel az ukrajnai és más beavatkozásokat. A Pentagon borzalmas tervei demokráciák módszeres és erőszakos megbuktatására irányulnak.

Az ukrán kormány Amerikából irányított mostani destabilizációja betű szerint követi a Fehér Ház rendszerváltási kézikönyvét.

Pentagonból kiszivárgott új katonai kézikönyv szerint: 
"megsemmisíteni bármilyen módszerrel, hogy megakadályozható legyen a leleplezés".

Az RT engedélyével. With the kind permission of RT Channel.
http://www.youtube.com/user/RussiaTod...
Original video: 
http://www.youtube.com/watch?v=mLE7Bs...




Amerikából irányított rendszerváltás Ukrajnában a Pentagon kéziköny





Szalmabála-kertészkedés: újabb lépés a fenntartható önellátás felé



A szalmabála-kertészkedés általában szalmabálába ültetett növényekből álló emelt ágyásokat jelent, a tapasztalatok szerint számos előnyét élvezhetjük.

Ezzel a termesztési móddal kihasználhatjuk az emelt ágyás előnyeit, méghozzá egy bőségesen rendelkezésre álló és olcsó közegben. A szalmabálák segítenek visszatartani a nedvességet, a tápanyagfelesleg pedig beszivárog az alatta lévő talajba, ezáltal javíthatjuk kertünk földjének általános egészségét is.

Íme néhány növény, melyeket már sikeresen termesztettek ezzel a módszerrel:paradicsom, paprika, uborka, tök, sütőtök, cukkíni, földieper.

A West Virginia Egyetemen sikeresen folyt szalmabála-kertészkedés vizsgálat. A resilientcommunities.com internetes portál szerkesztői örömmel nyugtázták: nagyon jó érzés, amikor azt hallják, hogy valamelyik előfizetőjük megvalósítja ötleteiket, javaslataikat, ahogy azt Andrew LaBanc is tette.

Andrew kertészeti végzettséggel rendelkezik, és amikor olvasta a szalmabála-kertészkedésről szóló bejegyzésüket, azonnal tudta, hogy azt könnyen megvalósíthatja saját kertjében és közösségében is.
Andrew négy olyan előnyét említi a szalmabála-kertészkedésnek, melyek miatt kiváló lehetőséget jelent mindazoknak, akik talajmentes növénytermesztési módszert keresnek:
- mivel a bála nagyjából 30 cm-rel magasabb, mint a talajszint, a rágcsálóknak és más állatoknak nehezebb megrágniuk a terményt.

- az emelt ágyás gondozásakor nem kell annyira lehajolni, és így kisebb az izomhúzódás esélye is.

- a szalmabála-kertészkedés gyakorlatilag gyommentes rendszer.

- a módszer nagyon kevés negatív hatást gyakorol a kertre, például nincs szükség szántásra, ásásra sem.

Andrew nem csak saját kertjében valósította meg a szalmabálán alapuló növénytermesztést, hanem közösségében is tanítja a módszert, ezen kívül segít másoknak a szalmabálák beültetésében és gondozásában.

Ez egy olyan dolog, amiből igazán tanulhatunk, hiszen jól szemlélteti a fenntartható technikák által biztosított újabb önfenntartási és bevételszerzési lehetőségeket. 

Ez természetesen újabb kérdést vet fel: milyen más szükségleteket lehet még kielégíteni otthon és közösségünkben, hogy rugalmasabban tudjunk alkalmazkodni a körülményekhez? Ezt mindenkinek magának kell kitalálnia. Gyűjtsék össze azokat a fenntartható megoldásokat, melyeket megvalósítottak, megvalósíthatnak otthon, és osszák meg ezeket a tapasztalatokat a közösségükben, hogy mások is tanulhassanak belőle.

Forrás: termelotol.hu



Titokzatos eltűnések



Minden civilizált országban évente több száz embernek vész nyoma. Többségük, persze, nem titokzatos fizikai jelenség következtében válik kámforrá, hanem nagyon is könnyen magyarázható ok miatt: új életet akar kezdeni, új környezetben, új adatokkal, új fizimiskával, mert mondjuk a bűnüldöző szervek elől kénytelen menekülni.

Mások bűncselekmény áldozatává lesznek, és csak később, vagy éppenséggel soha nem kerül elő a holttestük. Egy-két esetben olyan balesetre is lehet gondolni, amikor az illető szakadékba, folyóba, barlangba zuhan, és teste anélkül porlad el, hogy valaki rálelne.

Ezúttal azonban nem az ilyen kézenfekvő eseteket vesszük számba, hanem azt a néhány titokzatos, megmagyarázhatatlan tényt, amelyről csak elvétve hallani, ám ha megszorozzuk a világon évről évre nyomtalanul eltűnők számával, mégiscsak tekintélyes tömegről lehet szó.

Titokzatos eltűnésekről már az ókortól vannak feljegyzések. Tudományosan azonban senki nem foglalkozott ezekkel, mivel az adott kor kulturális-tudományos felkészültsége ezt nem is igen tette volna lehetővé. Inkább tartották isteni beavatkozásnak, “ördög művének”, földöntúli erők hatásának, mint egyszerű fizikai jelenségnek.

Századunkban azonban már mind több tudós kezdett foglalkozni a megmagyarázhatatlan eltűnésekkel. Rodney Davies amerikai fizikus számtalan ilyen esetet gyűjtött csokorba, és egyik könyvében közre is adta, ugyanis – a szakmájából adódóan – fizikai magyarázatot akart adni az egyébként megmagyarázhatatlannak tűnő eltűnésre. Mint kutatásából kiderült, az évezredek során eltűntek között volt király, katona, tudós, nő és gyerek, rab és diplomata, szent és mágus – ami arra enged következtetni, hogy a jelenség igencsak “demokratikus”, nem válogat.

Gyűjtőmunkája során Davies arra is felfigyelt, hogy nem csupán élők tűntek el, hanem olykor holtak is, bár ez utóbbiak lényegesen ritkábban.
Már az ókori Rómát megalapító ikrek egyike, Romulus is eltűnt. Minden akkori forrás, legenda és krónika ezt úgy állítja be, mintha az istenek ragadták volna magukhoz, valójában azonban éppen olyan eltűnés volt ez is, mint sok ezer másik előtte és utána.

Kleomédész görög olimpiai bajnoknak élete késői szakaszában összeütközése volt a korabeli hatósággal. A szokásjogot kihasználva Athéné templomába menekült. Aki oda bejutott, azt a törvény emberei nem bánthatták. A templomon belül pedig Kleomédésznek olyan jól sikerült “elrejtőznie”, hogy soha többé nem találták meg. Akik látták, azt állítják: szétfoszlott a levegőben! (Egyébként a későbbiekben is sok esetben ilyesmiről beszélnek a szemtanúk!)

A középkorban, egészen pontosan 1579 tavaszán a franciaországi Arles városában éppen vallási ünnep volt, amikor a körmenetben Pierrette Darmelle, az egyik helyi polgárlány vitte Szent Klára kis szobrát. Egyszer csak sikoltozás, rémült kiáltozás támadt, s a tömeg – köztük több pap és a püspök – szeme láttára Pierrette, a kis szoborral együtt, néhány másodperc alatt szétfoszlott és eltűnt. Csak a hajában viselt könnyű kendő maradt a helyszínen. Az eset óriási megdöbbenést keltett, és a kor szellemének megfelelően, a Sátán mesterkedésének tudták be. A lány többé nem került elő.

A XIX. század leghíresebb eltűnése az 1800-as évek elején esett meg. Benjamin Bathurst angol diplomata 1809. november 29-én Németország egyik vendégfogadójában kiment az udvarra, hogy indulás előtt megnézze a lovakat. – Soha többé senki sem látta. (Ez a maga idejében majdnem olyan horderejű ügy volt, mint másfél évszázaddal később a Wallenberg-eltűnés.) Több diplomáciai jegyzéket váltottak, expedíciót küldtek Bathurst felkutatására – a keresését még huszonöt évvel később sem adták fel! Annál is inkább, mert fontos diplomáciai iratok is voltak nála.

Érdekességként jegyezzük meg: a diplomata eltűnéséből rengeteg történet született. Köztük a Napóleon elrablása című regény, amely nem kevesebbet állít, mint hogy Bathurst részt vett a Bonaparte Napóleon elrablására irányuló akcióban!

A másik híres eltűnés 1811-ben történt, amikor a danzigi vár magas fallal határolt börtönudvarán a sétáló rabok közül a foglyok és az őrök szeme láttára tűnt el Diderici, a francia kalandor. Eltűnése lassú volt, előbb a lábának veszett nyoma… Kísérteties látványt nyújtott a még látható felsőteste és a feje majd fokozatosan az is mintegy “átfolyt” valahová. Egy másik világba…? A legenda szerint csak Diderici bilincsei, láncai estek vissza, nagy csörgéssel.

A tizenkilencedik században Amerikában is feljegyeztek több hasonló esetet. Közös jellemzőjük, hogy mindig véletlenszerűen “választódott ki” az áldozat – már persze, ha egyáltalán szó lehet valamilyen szándékosságról, és nem a vak véletlenen múlik az egész.
Tény viszont, hogy bizonyos Williamson, amerikai lótenyésztő egy napfényes reggelen a saját háza udvarán – felesége és cselédei szeme láttára – dematerializálódott, vagyis vált semmivé. Évtizedekkel később egy másik farmon pedig a tulajdonos tizenhat éves fia tűnt el: vízért ment a közeli forráshoz, és többé nem látták. Mindez télen történt, és a gyerek keresésére induló felnőttek a nyomokat követve szörnyű dolgot tapasztaltak: a hóban tisztán látszottak a léptei, ám félúton a forrás felé egyszer csak minden nyom megszakadt, és sehol sem folytatódott! A gyerek nyilván ott “oszlott köddé”.

És végül egy közelmúltban történt eltűnés: 1969. január 4-én zajlott le a brazíliai Sao José de Rio Preto városában. Paulo Faria da Costa, aki akkor harminchetedik évében volt, kis családi összejövetelre volt hivatalos.
Már összegyűlt a rokonság, amikor – mint azt később hivatalosan is megállapították, pontosan délután 16 óra 25 perckor – Paulo kiment a ház teraszára. A széles, sarkig tárt ajtón keresztül a bent maradók közül többen is jól látták a kissé testes, barna bőrű, mindig jókedvű férfit, amint a terasz korlátjánál állva a várost szemlélte. Nem múlt el több egy percnél, amikor egyik húga bent a szobában csodálkozva felkiáltott: – Paulo… eltűnt!

De a húg tulajdonképpen tévedett. Paulo akkor még nem tűnt el egészen… Az eltűnés ugyanis nem egyetlen pillanat alatt következett be. A későbbi tanúvallomások szerint a döbbenetes jelenség úgy 8-10 másodpercig tarthatott. Hogy pontosan mennyi ideig, azt igen nehéz volt pontosítani, mert mindenki másképpen érzékelte az idő múlását, különösen, hogy ilyen tragikus esemény történt. A jelenlévők tehát látták Paulo eltűnését, mégsem siettek a segítségére. Egyrészt azért, mert nem mindenki nézett éppen oda, így nem is vették még észre, mi történik. Másrészt, akik látták, azokat annyira megdöbbentette a dolog, hogy mozdulni sem tudtak.
A rokonok annyit láttak, hogy Paulónak először a két lába tűnt el. Rémisztő látványt nyújtott a levegőben lebegő, csonkának tetsző test! Két szemtanú szerint testének szélei “vibrálni” kezdtek. A vibrálást úgy írták le, ahogyan mondjuk a forró nyári napon a mező fölött homályosan izeg-mozog, reszket a levegőréteg. Paulo testének szélei ily módon váltak elmosódottá, majd… foszlottak el a semmiben!… Utoljára még a szemét látták, azt a kétségbeesett, segítségért könyörgő néma szempárt…

És ennyi volt. Paulo Faria da Costa eltűnt ebből a világból. Senki sem értette, mi történt valójában. Hová lett? Előkerül-e valaha?

Mert az csak nagyon ritkán fordult elő, hogy a rejtélyesen eltűnő személy – hazatért!
Néha előfordul, hogy a titokzatos módon eltűnt személy előkerült. Ez történt Ariszteász görög költővel is. Mint az a fennmaradt különböző forrásokból kiderül – egyszer világos nappal elájult az egyik város kellős közepén. Egy perccel később – még mindig eszméletlen állapotban – nyoma veszett, majd percekkel később a várostól több mérföldre bukkant fel ismét. Nem tudta elmondani, hogyan került oda, ugyanis semmire sem emlékezett. Mi történhetett? “Odaát” nem fogadták, nem akarták, így inkább visszalökték, és ismét e világi életre ítélték?

Csak nagyon kevesen voltak eddig, akik beszámolhattak arról, mi történt velük rejtélyes eltűnésük közben és után. Peter William Somerset brit hivatalnokkal néhány évvel ezelőtt történt a következő megrázó eset:
Kőfallal körülvett kertjében éppen a kutyáját kereste, amikor vihar tört ki, dörgött, villámlott. A ház népe azt látta, hogy a villámcsapás kékes fényében Somerset eltűnt! Két napig keresték, rendőrségi segédlettel, majd köröztették, és fényképét kiplakátolták az egész környéken. A harmadik napon találtak rá, ugyancsak a kertjében – ám akkor már másképpen volt öltözve, mint eltűnése idején!

Amikor az ájultságból magához tért, előbb semmire sem emlékezett. Később azonban az orvosi beavatkozások hatására, és a saját, ismétlődő álmai és gyógykezelése nyomán ennyit mondott el:
A villámcsapást követően “valamilyen másik kertben” találta magát, majd egy hosszú, keskeny úton ment, de az már teljesen ismeretlen volt számára. Később arra jött egy autó (!), amelyen orvos utazott. Ez az orvos bevitte a kórházába ahol aztán a személyzet rögtön elkezdett foglalkozni vele. Mivel előzőleg a nadrágja több helyen elszakadt, a kórteremben lévő egyik páciens adta neki kölcsön azt a kordbársony nadrágot, amiben három nappal később ismerősei a saját kertjében rátaláltak. Elmondása szerint két napig feküdt a kórházban, s még hónapokkal később is emlékezett az egyik orvos, meg az egyik nővér nevére. Később kiment sétálni a kórház udvarára, majd a már ismert keskeny úton találta magát, aztán legnagyobb meglepetésére a saját kertjében ébredt föl!

Somerset később bejárta a környékbeli kórházakat. Az egyikben felfedezte azt az orvost és nővért, akikre emlékezett, azok viszont állították, hogy sohasem látták. Igaz, a kórház is másképpen nézett ki, mint eltűnése napjaiban. Azonfelül kiderült, hogy utoljára húsz évvel korábban gyártották azt a bizonyos kordbársony nadrágot, amit kölcsönkapott.

Rodney Davies fizikus szerint teleportáció történt. Szerinte ugyanis létezhet a természetben olyan erő, amely nagy néha képes más térbe vagy más időbe elvinni embert, állatot, tárgyat (merthogy ez utóbbiak is el-eltűnnek olykor). És mintha Einstein is sejtette volna valamilyen formában ezt, mivel a miénktől eltérő téridő létezése nem ellenkezik a felfedezéseivel. Számos kutató – különösen a fiatalabb nemzedék, amely eléggé nyitott a világra és a legmeghökkentőbb esetben sem ejtené ki a száján, hogy lehetetlen – még azt sem tartja kizártnak, hogy valamilyen, ma még ismeretlen energia behatására az élőlények egyetlen pillanat alatt atomjaikra bomolhatnak, és azok az atomok a téridő – vagy akár csak a tér – valamely másik pontján ismét összeállnak.

Az sem lehetetlen, hogy az eltűnők párhuzamos világba kerülnek át. Ugyanis több jel mutat arra: nem csupán ez az egyetlen világ vagy tér létezik, amelyben mi mozgunk (és valljuk be, amelyen kívül másfélét jószerével el sem tudunk képzelni). Más tulajdonságú térből akár egy-kettő, akár tucatnyi vagy még több lehetséges. Nagy vonalakban Davies, és mások is, úgy képzelik el, hogy a kozmosz önmagában, mintegy “belül” is tovább osztódik, más és más kozmoszokra. Tehát nem csupán lineáris univerzum van, amelyben – mivel az végtelen – időtlen időkig utazhatnánk szupergyors űrhajóval, mégsem jutnánk soha a végére. Efféle utazás a végtelen számú “belső világegyetemben” is megtehető. Tehát a világ ilyen csavaros formában is végtelen. Ugyanis a benne lévő végtelen világok száma is végtelen…

Davies azt találta gyanúsnak, hogy Romulustól Somersetig gyakran kísérte az eltűnést vihar és villámlás (bár nem csak ilyenről tudunk). Tehát valamilyen mágnesesség, elektromos hatás, vagy más energia is közrejátszott abban, hogy a természetben “hiba” keletkezett, és “összecsúsztak” a téridők vagy a dimenziók. Még az is lehetséges, hogy igaza van.

Attól azonban még messze vagyunk, hogy megfejthessük a titkot. De a szórványosan előforduló jelenségek mindenképpen jelzik, hogy valami van a “falon túl”, az eltűnések körülményei azt sejtetik, hogy világunk korántsem olyan egysíkú és egyszerű, amilyennek sokan hiszik. A rejtélyek és titkok száma éppen olyan végtelen, mint a Világegyetem.

Forrás:
Rejtélyek szigete / Nemere István írása



A Dyson-gömb



Egy kolosszális mega-konstrukció mely a jövő civilizáció számára jelenthet megoldást az egyre növekvő energiaszükségletekre. Ilyen építmények segítségével fogjuk majd tudni meghódítani a galaxist?

Egyre növekvő igények

 

Elgondolkodtunk-e már valaha azon, hogy mi lesz akkor, ha feléljük a Föld energia készleteit? Vagy ha nem is éljük fel, de sokkal hatalmasabb energia mennyiségre lesz szükségünk más naprendszerek, vagy akár a Galaxis meghódítására?

Ha kutakodnunk kéne az egyik legegyértelműbb energiaforrási lehetőség, ami szabadon megtalálható az a napfény, a szél, és a vízfolyás. Tiszta megújuló energiaforrásként tudjuk felhasználni a jelenben is, és egyre jobban haladunk abba az irányba, hogy még jobban kihasználjuk ezeket az energiaforrásokat. Nagy segítség még a fisszió (maghasadás) és fúzió (magegyesülés) ad, főleg még az atom reaktoroknál alkalmazzák ezeket a folyamatokat, de már ismerünk víz-fúziós eljárásokat is, amely képes energiatermelésre.

Ezek mind szépek és jók, ellátják az igényeinket itt a Földi léten, de ha ki akarunk terjeszkedni az űr mélységeibe, akkor ennél sokkal többre lesz szükségünk. Ha így nézzük, ezek az energiakészletek végesek az emberi civilizáció egyre növekvőbb fejlődésével és igényeivel szemben. „Hova fordulhatnánk, honnan szerezhetünk még energiát?” merül fel a kérdés. Ha kifutnak a Föld készletei akkor csak a megújuló energiaforrások maradnak mint megoldás. Bányászhatunk még uránt és hasonló képességű anyagokat a többi bolygón is, sok mindent felfedezhetünk még, de azok is kifuthatnak idővel.

De ahelyett hogy bányásznánk, „megcsapolhatnánk” valami mást, a legnagyobb energiát termelő dolog a naprendszerünkben az maga a Nap. A Nap egy igazi természetes termonukleáris reaktor mely képes önmagát fenntartani több milliárd éven keresztül is. A legjobb benne az, hogy nem csak egy van belőle, hanem számtalan az egész univerzumban. Igaz, használunk már fel energiát belőle szolár panelekkel, de az semmi ahhoz képest, ha az egészet sikerülne begyűjteni. Ezt nagyon nehéz elképzelni, hogyan valósulhatna meg, de a Dyson-gömb az egyik legmerészebb elmélet ami erre adhat egy megoldást.


Egy Gömb mindenek felett”




A Dyson Gömb elméleti megalkotója Freeman John Dyson híres amerikai fizikus és matematikus, akinek a kvantum elektrodinamika és asztronómia területein találhatók meg kiemelkedő munkái. Az ő fejében fordult meg az elmélet, miszerint ha tovább akar az emberi civilizáció lépni az űr felfedezésében, akkor egy sokkal hatalmasabb energiaforrás kiaknázásra lesz szükség. A Nap teljes felszabaduló energiáinak befogása lenne az egyik legkamatozóbb megoldás.

Létezik a Kardasev-skála, mely besorolja kategóriákba a civilizációkat fejlettség alapján:
  • I. típus: az anyabolygó által biztosított energiaforrásokat használja fel
  • II. típus: a naprendszer energiaforrásait aknázza ki és használja fel, főleg a nap energiáját
  • III. típus: a Galaxis energiaforrásait képes felhasználni, főleg a csillagok és feketelyukak által

A skála azt mutatja, hogy ha képesek vagyunk a napunkat felhasználni, mint energiaforrás akkor egy sokkal hatalmasabb és fejlettebb civilizáció jöhet létre elképesztő mennyiségű potenciállal és lehetőségek milliói nyílnának meg az univerzum feltérképezésében. Megfelelő energiaszolgáltatás nélkül rengeteg minden nem működhetne, ha az ilyen jellegű problémák nincsenek kiküszöbölve, akkor sajnos a technológiai fejlődésnek is ahhoz a mércéhez kell tartania magát, amit a jelenlegi energiaforrási lehetőségek biztosítanak.


Mega-konstrukció

 

Az elmélet szerint egy csillagot (a Napunkat) teljesen körbevonjuk egy hatalmas gömb szerű építménnyel amelynek funkciója hogy minden oldaláról képes a csillagnak begyűjteni a kiáramló energiáit, tehát majdnem 100% lefedettséget jelentene és minden energiát fel tudunk használni általa. Így extrém mennyiségű energia gyűjthető össze, aminek már csak a képzelet szab határt mire használhatjuk fel: hiperűr ugrás, féregjáratok megnyitása, kozmikus fegyvernek mely képes bolygókat pillanatok alatt elpusztítani, vagy hatalmas bolygókon és űrvárosokban élő civilizációnk hétköznapi energiaigényeinek kiszolgálása.
Elég merész ötlet körbevonni egy csillagot egy ilyen építménnyel, sok kérdést felvet, pl. hogy lehetséges-e? Természetesen lehetséges, csak még nem vagyunk elég fejlettek hozzák! De azért sok minden van még itt a háttérben, amin még gondolkodni kell egy ilyen jellegű kivitelezés során.



Normál esetben a Nap közelében lenni öngyilkosság, extrém hő és hatalmas mennyiségű sugárzás érheti az embert, de nem csak az embert, hanem bármilyen más dolgot, ami a közelébe kerül, könnyen elpusztíthat. A technológia fejlődésével viszont nekünk embereknek nem is kell a közelébe férkőzni, ha egyszer nekivágunk megvalósítani ezt a projectet, akkor nagyon komoly robotokkal és űrhajókkal fogunk rendelkezni amit távolról irányítunk, és addigra újabb szintekre fog lépni a különböző hőpajzsok vagy akár erőterek használata, amely megvédi őket a Naptól. Magát az építményt nem közvetlen a Nap felszínére építenék, ez egy gömb melynek a közepén fog elhelyezkedni a csillag, tehát kellő távolság lesz a kettő között a komolyabb balesetek és katasztrófák elkerülése érdekében. Önmagában a Dyson-gömb nem biztos, hogy lefedi a csillagot, több elméleti verziója van, hogy lehetséges megépíteni a szerkezetet:


  • Dyson-gyűrű: szó szerint csak egy gyűrű alak venné körbe a csillagot, nem fedi le minden oldalról azt, csak körbeöleli, körülbelül így 50%-os a lefedettség.
  • Dyson-raj: a Dyson-gyűrű olyan verziója, ahol sok gyűrű egymásba kapcsolódva fogja körbe a csillagot, ez a verzió nagyon közelít egy teljes gömbhöz, és majdnem 100%-os a lefedettség biztosít, energiagyűjtésben (teljes gömböt kivéve) ez a leghatékonyabb.
  • Dyson-buborék: egy egész építmény helyett sok pontszerű kisebb szerkezet venné körbe a csillagot szabályos gömböt formálva, technikailag ezt a legkönnyebb megépíteni, olyan mint ha műholdak vennék körbe, Normál esetben 100%-os lenne a lefedettség de az egységek mennyiségétől és elhelyezésétől függ az energia elnyerés aránya.

További probléma adódik a nyersanyagok keresésével. Egy biztos, extrém mennyiségű nyersanyagra lenne szükség a megépítéséhez. Ezen a téren a megoldást a nagymértékű bolygó és aszteroida bányászat jelenthetné. A naprendszerünkben számtalan égitest és aszteroida található, máig nem ismert pontos összetételük, de nagy valószínűséggel rengeteg fém található a legtöbben, és sok más értékes anyag, amit felhasználhatunk.

Az építési idő és a megfelelő technológia kérdése már relatív ebből a szempontból, egy biztos, az emberiség képes lesz megoldásokat találni a túléléshez a jövőben, és elérni azokat az extrém határokat amikről mi ma csak álmodunk.


Idegen civilizációk nyomában

 

Tudósok feltételezései szerint ha létezik idegen civilizáció, akkor annak rengeteg jele van. Az egyik feltételezés szerint, ha létezik akár sokkal fejlettebb civilizáció mint a miénk, akkor rengeteg energiára lenne szükségük számukra is, kiaknáznák az űr által adott lehetőségeket. Az egyik ilyen lehetőség maga a Dyson-gömb. Ha az idegen civilizáció megvalósította az űrutazás valamilyen formáját és képes más naprendszerekbe elutazni, akkor nagyon nagy eséllyel terjeszkedtek közeli bolygókra is, aknázták ki az ottani nyersanyagokat, és végül a saját naprendszerük csillagából nyernek ki energiát komolyabb célok megvalósítására. A Dyson-gömb konstrukciók hatalmasok és észrevehetőek a csillagászat számára. Elképzelhető hogy az idegenek más formában alkotják meg a Dyson-gömböt, mint ahogy azt mi elképzeljük, de hasonló építménynek lennie kell, hogy beteljesíthesse a funkcióját.

Igaz, a kutatók a mai napig nem véltek felfedezni ilyen vagy ehhez hasonló konstrukciót, voltak már megtévesztő találatok, de hamar fény derült rá, hogy optikai csalódás történt. Ennek ellenére nem szabad feladni a reményt ilyen objektumok keresése végett, az általunk ismert galaxis csak egy nagyon apró részét tudtuk felfedezni, számtalan ismeretlen világ vár még felfedezésre.


A méret a lényeg?



A csillagok extrém paraméterekkel rendelkeznek. Nem olyan kicsik vagyunk hozzájuk, mint hozzánk a hangyák, teljesen mások az arányok, kolosszálisak a mértékek. Ezek a méretek később is problémát jelenthetnek, amiket át kell hidalni. Itt már olyan méretekről beszélünk, amiket már nagyon nehéz, szinte majdnem lehetetlen irányítani. Viszont ne feledjük, az emberi kreativitás képes megtalálni a kiskapukat, melyek lehetővé teszik a lehetetlent.

A technológia fejlődésével lehetővé válhat a Miniatűr-csillagok létrehozása, a Nap másolatai sokkal kisebb méretben ugyanazzal a termonukleáris fúziós reakcióval. Ez is egy extrém ötlet, de még jobban  megvalósítható, kompaktabb, praktikusabb, kivitelezhetőbb. Ilyen kis méretű csillagokra sokkal könnyebb ráépíteni egy Dyson-gömböt. Holott a csillag teljesítménye drasztikusan kisebb lesz a nagy testvérétől (exponenciálisan kisebb), mégis drasztikus mennyiségű energiát képes majd így is szolgáltatni. Normál esetben egy teljes csillag ereje lehet túl sok lenne első lépésként felhasználni és kárba veszne. Több kisebb csillag-fúziós reaktorral viszont stratégiai szinten lehetne kiépíteni energiahálózatokat a naprendszerünkben.

Igazság szerint a csillagok magfúziója az iszonyatos méretükből adódóan indul be, egyszerűen hatalmasok és olyan hőmérséklet keletkezik a belsejükben, ami beindítja a folyamatot, de nem csak ilyen egyszerű a képlet, rengeteg feltételnek kell teljesülnie hozzá. A lényeg, hogy a miniatűr-csillagok méretükből adódóan nem igazán működhetnének, egyszerűen nincsenek meg a méret és tömegbeli feltételek. Ugyanakkor mi van, ha képesek vagyunk csak egy tiszta magfúzióval működő és ilyen feltételek nélkül működő csillagot alkotni? Egyszerűen megtaláljuk azokat a komponenseket, ami a feltétlen működéshez kell, minden mást mesterségesen alkotunk meg hozzá. Egy újabb képlet mely teljesen megváltoztatja a játékszabályokat, lehet manipulálni a természetet is kellő tudással.

A Dyson-gömb elmélet egy a rengeteg elmélet közül, mely segítséget jelenthet az emberiség galaktikus birodalmának építésében, vagy csak egyszerűen az energiaigények megoldására. Egy biztos: ha valaha eljutunk arra a szintre, hogy megépíthessük, akkor biztos meg fogunk vele próbálkozni. Ha ez jelenti azt, hogy II. szintű fejlett civilizáció legyünk a Kardasev-skála szerint, akkor mindenképpen meg fogjuk tenni. Ez egy olyan lépés a sok közül mely nagyban hozzá járulhat a világegyetem meghódításához.


Forrás:http://legendavadasz.hu/csillagaszat/a_dyson-gomb
Szerkesztő: Vincze Sándor
  

A dulce-i bázis titkai



1980 körül láttak napvilágot az első hírek arról, hogy a dzsikarilla apacs indián rezervátumban földalatti bázis van. Paul Bennewitz fizikus Pete Domenici és Paul Gilman washingtoni szenátornak írott levelében beszámolt arról, hogy egy atommeghajtású űrhajó a Monte Archuleta oldalának ütközött. 

Project Betá-nak nevezett jelentésében Bennewitz nem csak azt állította, hogy néhány idegen humanoid bázissal rendelkezik Archuleta Mesa közelében, hanem kijelentette, hogy számítógép segítségével közvetlen kommunikációt alakított ki velük. Nem bízott az idegenekben, és az eltérítések problémája miatt, amiről tudomása volt, a kormánnyal és az idegenekkel szinte paranoiás viszonyba került.


MUFON 1989-ben, Las Vegas-ban tartott konferenciáján Bill Moore azzal vádolta Bennewitzet, hogy a titkosszolgálat megbízásából félrevezető információkat terjeszt és kijelentette, hogy az egész dulce-i történet úgy, ahogy van, egyszerűen nem igaz. Mindenesetre Walter Baumgartner és Gabe Valdez rendőrügynök elbeszélése nem erre utal: ők látták azoknak az idegeneknek a képeit, akikkel Paul kapcsolatba lépett. A mondatok egy része nyelvtanilag hibás volt. Ki küldött volna hamis híreket Paul komputerébe? És milyen céllal?
Ann West elbeszélése

Ez után lépett a színre 
Thomas Castello, aki 1941. április 23- án, az Illinois állambeli Gler Ellanban született. Castello történetét barátnője, Ann West tette közzé, minthogy Thomasról 1991-től nem tudni semmit. Castellót a régi autók szeretetének közös hobbyja fűzte Ed West restaurátor szakértőhöz, akivel sok időt töltött együtt. Sok mindenről beszélgettek, többek között a repülő csészealjakról is, így aztán Ed elvitte őt a The Organization nevű kutatócsoporthoz.

1961-ben Castello a légierőnél szolgált a Nevada állambeli Nellis bázison, és felhatalmazása volt arra, hogy betekintsen a szigorúan titkos minősítésű ügyekbe. Aztán áthelyezték Virginiába, ahol először dolgozott földalatti támaszponton, mint a zártláncú biztonsági televíziós rendszer szakértője. Amikor onnan távozott, felhatalmazása TS-IV rangra emelkedett. Közben igen jó barátságba került West lányával, Ann-nel, aki néhány évvel korábban egy igen drámai harmadik típusú találkozás főszereplője volt, amelynek emlékei még akkoriban is nyomasztották. Tom bevezette őt az Organization köreibe, és igen komoly munkába fogtak, melynek során minden lehetséges anyagot összegyűjtöttek az UFO-król.

1971-et írtunk. Castello leszerelt a légierőtől és a 
Rand Corporationnél helyezkedett el mint biztonsági technikus, top secret minősítése ekkor ULTRA-3 szintű volt. 1977-ben Tomot az új-mexikói Santa Fébe helyezték, ULTRA-7 szintre emelt biztonsági fokozattal. Egy földalatti katonai létesítmény fotórészlegében szolgált, amely igen modern berendezésekkel volt felszerelve. A videókamerák ellenőrzésével, beállításával és rendszerbe állításával foglalkozott. Fegyvert kellett viselnie és egy-egy különleges alkalommal néhány embert kellett elkísérnie a létesítmény egy Dulce bázisnaknevezett részébe. Őrnagyi rangban szerelt le. Ann 1979-ben találkozott ismét Tommal. Valami aggasztotta. Szeretett volna beszélni róla, de nem lehetett.


Akkor egy összehajtogatott papírt csúsztatott a lány zsebébe, és arra kérte, ne mutassa meg senkinek. Később Ann szétnyitotta a papírlapot: fölül egy nagy fejű, nagy, fekete szemű, kopasz és orr nélküli idegen képe volt felvázolva, alatta pedig egy feje tetején álló háromszög és a Dulce név. A lány rémülten eldobta a cédulát. Már látta azt a háromszöget, mégpedig Tom katonai egyensapkáján. Egyfordított fekete háromszög volt sötét narancssárga alapon, vízszintes aranysávokkal, amelyek három szektorra osztották. A dulce-i bázis jelképe volt. Vajon ez azt jelentette, hogy a dulce-i bázis területén idegenek vannak?


Tűzpárbaj az alagútban

1979-ben Tom arról számolt be Ann-nek,  hogy néhány hónapja otthagyta a munkáját, mert egy rettenetes tűzpárbaj zajlott le a biztonsági szolgálat magántestőrei és egy, géppuskával felfegyverzett katonai csoport között. Az alagútban majdnem mindenki meghalt, és ő azon töprengett, vajon milyen fedőtörténetet talál ki a kormány arra a sok halottra.

A média megtalálta a megoldást. 1980 februárjában beszámolt róla, hogy egy Los Alamos környéki börtönben lázadás tört ki és a fogvatartottak közül sokan meghaltak. Ez lehetett a fedőtörténet?  Tom számára világos volt, hogy darázsfészekbe nyúlt. Egy szellőzőcsatornán keresztül behatolt a bázisra, fogta a fényképeket és néhány dokumentumot, és egy dobozban elásta őket. Amikor visszament az autójához, már várták a biztonságiak. Elengedték, de attól kezdve szökésben volt, és az OSI és a CIA sokat gyötörte Annt, hogy a nyomára bukkanjon. A két barát legközelebb 1982-ben találkozott. Tom elmondta, a lánynak, hogy folytonosan, menekülve kóborolt az Egyesült Államokban, a kormány egyezséget kötött egy idegen nemzettel, és a földönkívüliek már nagyon régóta tartózkodnak a Földön.

Az idegenektől származó papírokat és lefordított dokumentumokat mutatott neki. Rémisztő dolgokról mesélt, miszerint a feleségét és a gyermekét fogva tartották egy földalatti bázison, és vissza kell adnia a dulce-i dokumentumokat, amelyek az idegenekkel történt összeesküvést bizonyították. Biztos helyen ásták el a dobozt, de Ann nem találta meg. 
Lódítás? Tudományos-fantasztikus mese? Sokan beszámoltak már arról, hogy ilyen bázisokra vitték őket. Ann elbeszélésére persze nincs bizonyíték. De Tom nem az egyetlen, aki Dulce-ról beszélt. További hárommal is megismerkedtem. Egyikük atomfizikus, jó barátom.Rémálom csarnok

Az A D.O.E. (Energetikai részleg) irányítása alatt működő dulce-i létesítmény 
hét földalatti szintet foglal magában, és a Los Alamos-i laboratóriumokkal van összeköttetésben. Az első szinten garázsok, karbantartó műhelyek, fotólaboratóriumok, vízkultúrás növényeket termesztő kertek, a személyzet lakrészei, egy kápolna, a látogatók részére fenntartott szobák, konyha és a biztonsági szolgálat embereinek a garázsa található.

Minden szint rendelkezik belső szállításra szolgáló targoncákkal. A hatodik szinten van a híres 
lidércnyomások terme, a biztonsági szolgálat, a hadsereg fegyverraktára, és egy kétszáz méter átmérőjű generátor egy kétszintes elektromágneses impulzusokat adó szerkezettel az emberi klánok előállításához.
John Metas látogatása a földalatti bázison

John Metas a michigani egyetemen szerzett diplomát gyógyszertanból, majd az UCLA-n (University of California, Los Angeles) dolgozott a rákkutatási programban, később Las Vegasban egy kereskedelmi tévéhálózatot alapított. 1992- ben támadt az ötlete, hogy dokumentumfilmet készít az UFO-król.
Az első incidens: 1982 szeptemberében Metast felhívta telefonon egy üzletfele az FBI-tól, egy bizonyos Callahan, aki meghívta öt a Cég — a CIA gyakran használja ezt az elnevezést — egyik értekezletére. Amikor megérkezett, Johnt egy bizonyos Tom fogadta (Castello?), aki egy monitorral felszerelt szobába vitte őt, ahol három férfi várt rá. John evett, majd utána elaludt. Amikor felébredt, azt látta, hogy az óra közben megállt, ami egyfajta 
elveszett időre utalt.

Nem sokkal ezután regressziós hipnózisnak vetette magát alá és hihetetlen dolgokra emlékezett vissza.
 Miután elaludt, a szobába tizenhárom személy lépett be, mindannyian magas, szőke típusú idegenek voltak, és zöld kezeslábast viseltek. Azután a 18-as, 800-as és 2003-as számokat említette. Az utolsó szám esetleg évszám lehet.

A második incidens: John Metast ismét találkozóra hívják, melynek Időpontja 1992. szeptember 18. Elfogadja a meghívást. Kocsijával követ egy bizonyos Vincentet, akivel felszáll egy nagy szállító repülőgépre. A gép ablakait elsötétítették. John nem hajlandó enni és Vincent, akit a többiek ezredesnek neveznek, azt mondja neki, hogy Arizonába mennek. Miután a gép leszáll, autóval mennek mintegy két mérföldet, amíg egy épülethez érnek.

Egy mágneskártya segítségével beszállnak egy liftbe, amely lefelé Indul. Egy földalatti bázison kötnek ki, és egy szobába mennek, ahol vagy húsz, fehér és kék köpenybe öltözött férfi egy félig letakart fémtárgy körül foglalatoskodik. Vincent egy szomszédos szobába kíséri, és felszólítja, hogy nézze a monitort, ahol különböző, fémből készült repülő szerkezetek darabjainak képei futnak. Azután egy másik lifttel, amelyet egy, a földbe süllyesztett fekete gombbal indítanak, egy nagy udvarra jutnak ki, amelynek közepén egy Jumbo Jetnél is nagyobb repülőgép áll.

Vicent egy tollhoz hasonló vékony tárgyat vesz elő és azt mondja: Készen vagyunk. Abban a pillanatban John egy rettenetes dübörgő hangot hall, amely megsokszo-rozódva verődik vissza az udvar faláról. A gép egy szempillantás alatt eltűnik, majd megjelenik az égen, ahol egyik helyről a másikra röppenve körkörös manőverekbe kezd, aztán egy pillanat alatt hangtalanul visszatér eredeti helyzetébe. John Metas meg van döbbenve. A kérdéseire nem válaszol senki. További diákat mutatnak neki, amelyen különös alakok, laboratóriumok és repülőgépek láthatók. Később repülőgépen a Luke támaszpontra vitték. Onnan autóval ment Mesáig. és néhány perccel később találkoztam vele a Holiday Innben. 
Elemzés: John Metas igazat mond. 


Nagyon sok részletre emlékszik, nem kötelezték hallgatásra azzal kapcsolatban, ami vele történt, nem irt alá semmiféle titoktartási megállapodást. Talán azért éppen rá esett a választás, mert egy tévécsatorna tulajdonosa, és valakinek érdekében, áll, hogy a történet nyilvánosságot kapjon. Még további találkozók is lesznek. Az biztos, hogy John Metas megközelitőlég 22 ezer légi mérföldet repült keleti irányban és a Blythtól délre, Yumától északra fekvő yumai berepülő bázis határain belül elhelyezkedő létesítménybe vitték Minden leírás, amit adott arra utal, hogy katonai létesítményről van szó.

A yumai tábortól Luke repülővel mintegy tizenöt-tizenhét perc alatt érhető el, ez pedig alátámasztja John becslését. Végkövetkeztetés: Egy további eset után, amely a Wright-Patterson légitámaszpont egyik földalatti kutató létesítményében történt, Metas megszakított velünk minden kapcsolatot. Még mindig szándékában állt elkészíteni a műsort az UFO-król, és okom van feltételezni, hogy 
valaki lebeszélte róla.

Azóta találkoztam más volt katonákkal is, akik földalatti létesítményekben dolgoztak. Valamennyien megerősítették, hogy ezekre a helyekre mágneskártyával működő liftekkel lehet lejutni. Nincs személyes véleményem Tom Castellóról, John Metasról és a többi bennfentesről, de 
a földalatti bázisok léteznek és sokkal több van belőlük, mint ahogy az ember gondolná.
Forrás: 
Rejtélyek szigete / William Hamilton cikke nyomán



Apollo 20



Az Apollo 20 expedíció keretében titkos holdmisszióra került sor egy hatalmas, több millió éve lezuhant földönkívüli űrhajó feltárása céljából. Az expedíció állítólagosan sikerrel zárult, és nem csak az idegen űrhajót sikerült megtalálni, hanem valami mást is.
Az Apollo 20 az Apollo-program egyik törölt missziója, a programban fel nem használt Saturn V hordozórakétákat a Skylab pályára állítása, majd a közös amerikai-szovjet (Apollo-Szojuz-program) során használták fel. A program hátralévő részét az érdeklődés hiánya miatt törölték. Az Apollo-programot eredetileg 20, később költségvetési okok miatt 18 küldetésesre tervezték. Végül 17 küldetést hajtottak végre. Legalábbis így hangzik a hivatalos verzió, azonban többen úgy vélik, egészen más dolgok állnak az Apollo-program utolsó néhány küldetésének törlése mögött. Egyes kiszivárogtatott hírek szerint 1976-ban az Apollo 20 expedíció keretében titkos amerikai-szovjet holdmisszióra került sor egy hatalmas, több millió éve lezuhant földönkívüli űrhajó feltárása céljából. Az expedíció állítólagosan sikerrel zárult, és nem csak az idegen űrhajót sikerült megtalálni, hanem valami mást is.

A Hold, hűséges égi kísérőnk időtlen idők óta kíséri Földünk útját, s amióta az ember képes a repülésre, mindig is arról álmodott, hogy egy szép napon majd a felszínére léphet. A Holdat először egy szovjet űrszonda, a Luna–1 érte el 1959-ben a Luna-program keretében, ez azonban még csak elrepült mellette. Az első ember alkotta tárgy, amely valóban eljutott a Holdra, a Luna–2 szonda volt, szintén még 1959-ben, a szonda egyszerűen becsapódott a felszínbe és megsemmisült. A Luna–3 volt az első űreszköz, amely közelképet készített a holdfelszínről, amikor elrepült mellette. Az első sikeres sima leszállás a Luna-9 szondához fűződik, amikor 1966. február 3-án szállt le sikerrel a Oceanus Procellarumon (Ocean of Storms – Viharok Óceánja). Nem sokkal később, 1966. április 3-án a Luna-10 lett az első olyan szonda, amely Hold körüli pályára állt.

A Holdat azonban nemcsak űrszondákkal, és embertelen szerkezetekkel kutatták, hanem mindmáig ez az égitest az egyetlen az univerzumban, melyen ember járt, a szó szoros értelmében. A szondák után ugyanis az expedíciókat irányító, és finanszírozó (annak idején hőskorát élő) NASA emberes küldetéseket is a fejébe vett. Az amerikai Apollo-program keretében először 1968. december 24-én, az Apollo-8 repüléssel sikerült Hold körüli pályára állnia embereket szállító űrhajónak. A cél azonban nem a Hold körüli pálya volt, hanem a felszín, így az Apollo-11 űrhajósai, Neil Armstrong parancsnok, és Buzz Aldrin pilóta (a holdkomp pilótája) végül elérték a felszínt, s sikeres leszállással landoltak a Hold porában 1969. július 20-án, s küldetésük csúcspontjaként ki is léphettek a leszállóegységből a Mare Tranquilitatis-on (Sea of Tranquility – Nyugalom tengere). Eközben az Egyesült Államokban szintén pénzügyi okokból törölték az Apollo-program utolsó három repülését, így máig mindössze 12 amerikai űrhajósnak sikerült járnia a Holdon, közel 400 kg kőzetmintát gyűjtve és összesen több mint 90 órát töltve holdsétával a felszínen.


Mindez roppant érdekfeszítő, azonban vegyük részre a furcsaságot: a NASA véget vet hirtelen jött sikersorozatának, és pénzügyi okokra hivatkozva az utolsó repüléseket törli, mintha sose léteztek volna. erős túlzással az összes Apollo-küldetés sikerrel zárult, mert valamilyen eredményt mindig hoztak, ez négyzetesen igaz az Apollo-11, és az után érkező expedíciókra, ezt figyelembe véve pedig kissé érthetetlen, hogy a sikert sikerre halmozó NASA miért küszködött pénzügyi gondokkal. (főleg, hogy azóta is hatalmas költségeken juttatnak űreszközöket az űrbe) 

Persze az egészet sokan azzal magyarázzák, hogy mindez az űrverseny számlájára írható, s mivel a Holdat az amerikaiak sikeresen meghódították, beelőzve ezzel a Szovjetuniót, úgy gondolták, hogy ezzel biztos a győzelmük, s fel is hagytak a további kutatásokkal szomszédunkon. Mások szerint viszont egész más dolgok állnak annak hátterében, hogy „hirtelen”, csapot-papot otthagyva a NASA nem tekintett többet az égre, szürke barátunkat kémlelve. Így vagy úgy, feltétlen meg kell jegyeznünk, roppant furcsa, hogy csak így lemondtunk róla, s jóformán azóta sem járt ember a holdon. Ezt korszerűbb robotokkal magyarázzák, illetve hogy túl drága lenne ismét embert röpíteni az űrbe, de ezen kijelentéseik inkább tűnnek mentegetőzésnek, mint valódi érveknek. Igaz, hogy költséges lenne egy emberes utazás, de amennyit fejlődött a technológia az elmúlt években, mára már egy emberes utazásnak majdnem olyan rutinosan kéne zajlania, mint egy dokkolásnak az űrállomáshoz. Arról nem is beszélve, hogy süket duma az, miszerint a Holdon már nincs mit „megnézni”, nincs mit kutatni, hisz rengeteg olyan anyag, és hely van, amit érdemes lenne nagyító alá venni. 1986-ban kutatások kimutatták, hogy nagy mennyiségű hélium-3 található a holdfelszínen. Ez az izotóp egy rendkívüli hatásfokú energiaforrás, melyből szakértők számításai szerint egyetlen űrhajónyi hélium-3 fedezni tudná az Amerikai Egyesült Államok teljes évi energiaszükségletét. A NASA-nak azonban esze ágában sincs a Holdra menni. De miért?


Titkos Holdmisszió

 

Itt jön képbe egy sokat vitatott elmélet, egy puszta feltételezés, melyre később aztán rengeteg bizonyítékot találtak, s kitört a szóbeszéd skatulyájából. Egyes kiszivárogtatott hírek szerint 1976-ban (jóval az első Holdra szállást követően) az Apollo 20 expedíció keretében titkos amerikai-szovjet holdmisszióra került sor egy hatalmas, több millió éve lezuhant földönkívüli űrhajó feltárása céljából. Meredek feltételezés? Mi az, hogy? Lehetséges lenne? Nem tudni, mindenesetre az Amerikai Légierő egyik volt specialistája, a ma Ruandában élő 80 éves William Rutledge, a Bell Laboratories alkalmazottja szivárogtatta ki.

A híresztelések szerint az idegen űrhajó a magyar csillagászról, Izsák Gyuláról elnevezett Izsak-D kráterben hevert, s a teljesen titkos küldetés ide érkezett meg. De hogyan lehetséges az, hogy mindez soha ne derüljön ki? Hisz egy ilyen misszió nem csak az űrhajósokon múlik, hanem több száz földi kiszolgáló személyzeten, és az ő közös, összehangolt munkájukon. Azonban a misszió nem a NASA, hanem az Amerikai Légierő titkos küldetése volt, ezért nem szivárgott ki semmiféle információ az Apollo-20 programot illetően. Arra ebben a cikkünkben nem térnénk ki (majd talán egy másikban) hogy mennyire vitatható, a Holdra szállás hitelessége, mindenesetre egy kis kitérővel, további furcsaságokkal szeretnénk bombázni olvasóinkat, mielőtt tovább vinnénk az Apollo-20 vonalat.

Vannak, akik szerint az 1969-ben bemutatott holdra szállási televíziós felvételek valójában 1957-ben készültek, tehát korábban, mint amikor hivatalosan először ember lépett a Holdra. Egyes információk szerint 1969 nyarán az „első” holdra szállás alkalmából Armstrong jelentősen túlrepülte a kitűzött leszállási helyet, kb. 63 km-rel. A leszállás után közel 4.5 órán át nem hagyták el a holdkompot. Állítólag azon vitáztak, ki lépjen le először Hold porába. Különös érv, hiszen tudjuk, Armstrong volt a rangidős, és az ajtó is őfelőle volt. A tény azonban az volt, hogy olyan helyen szálltak le, ahol nem lett volna szabad. Amikor Armstrong kilépett a kompból a Hold porába, ki is csúszott a száján a mondat: „Istenem, ezek itt vannak!!!” – melyet aztán másfél perc „adásszünet” követett. A 4.5 órás várakozás egyébként nem telt hiába, hiszen ezalatt kerítették elő az 1957-es holdraszállás televíziós felvételét. A felvétel kifejezetten rossz minőségűnek számított 1969-ben, de tökéletesen mutatta az 1957-es év színvonalát. Ezt a felvételt adták be aztán a 2 milliárd embernek, akik a tv-képernyők előtt szorongtak. A hangfelvétel azonban megmaradt 1969-es, így csúszhatott be a gikszer. Így valóban mindenki az első holdraszállást láthatta, csak az időpont nem stimmelt. A többi holdraszállásnál már nagyon vigyáztak és tanultak az oroszoktól is (pl. a Nyeljubov-Gagarin trükk). A következő Apollo-küldetésre szűk fél év múlva került sor. Televíziós felvételeknek nyomát sem lehetett látni, viszont láthattunk szebbnél szebb fotókat, melyekről többen úgy vélik a mai napig, hogy pusztán stúdiófelvételek.


De miért csúszott ki a rejtélyes mondat Aldrin száján? Egyesek szerint valami olyat látott, amit nem kellett volna, német vagy orosz holdbázist, esetleg idegeneket, s ezen meredek feltételezés szerint ez utóbbiakat pillantotta meg, máig nem tisztázott, hogy milyen formában. Ettől kezdve az Apollo-program sokkal „szűkszavúbbnak” tűnt információk tekintetében, elmaradtak az élő televíziós közvetítések, és hangfelvételek, helyette elmontírozott, agyonretusált képeket kaptunk, mint a holdra szállások mementói.

De térjünk vissza Rutledge-re, aki a téma iránt érdeklődőktől a „mély kürtő” becenevet kapta (a Watergate botrány névtelen informátora után, akit mélytorok álnéven ismert meg a világ) 2007 áprilisa óta tárta folyamatosan nyilvánosság elé a különféle írásos dokumentumokat, videofelvételeket, és fotókat az állítólagos Apollo-20 küldetésről. Ezen dokumentumok hitelességére ugyan semmiféle bizonyíték nincs, ellenben cáfolni sem tudták őket a szakemberek. E dokumentumok azt bizonygatják, hogy az 1971 júliusában fellőtt Apollo-15 holdraszállása során az űrhajósok (D. R. Scott, A. M. Worden, és J. Irwin) több felvételt (alul) is készítettek az Izsak D kráter térségéről a távolból, melyeken később tisztán kivehető volt egy különös, oda nem illő objektum, melyet sem sziklával, sem egyéb természeti, geológiai formációval nem lehetett összetéveszteni. Az objektum egy kisebb kráter oldalába fúródva nyugvott, s már félig-meddig eltakarta a hold pora.


1972. május 24-én Richard Nixon, az Egyesült Államok akkori elnöke Moszkvában aláírt egy egyezményt a hidegháború kellős közepén járva, ami lehetővé tette nemcsak a Szojuz-Apollo küldetést, hanem egyéb titkos szovjet-amerikai expedíciót is. Ezt követően azonnal leállították az Apollo-programot, így az Apollo-17 volt az utolsó, mely még a Holdon járt 1972 decemberében.

A Szojuz-Apollo program előkészületei ezzel párhuzamosan megkezdődtek, méghozzá annyira gyorsan, amilyen gyorsan csak le lehetett zavarni a dolgot, így 1973-ra Párizsban már be is mutatták a küldetés résztvevőit egymásnak, akik Houstonban, és Csillagvárosban alaposan összecsiszolódtak, s természetesen megtanulták egymás nyelvét is, már amennyire a közelgő küldetés ezt megkívánta. A Szojuz-Apollo program sikerrel lezajlott, ám Rutledge szerint ezzel nem ért véget a küldetések sorozata, és az eredetileg 20 expedícióra tervezett Apollo- missziók folytatódtak, de a legnagyobb titokban. Egyes források Apollo-21-et is emlegetnek (Űrhajózási Lexikon (1984) magyar szerkesztői), húszat a holdraszálláshoz kapcsolva, egyet pedig a Szojuz-Apollo misszióhoz. Ellenben a Szojuz-Apollo program ismertetésnél nem említik meg az Apollo-18-at, mint a küldetés résztvevőjét, csak simán Apollo űrhajóként hivatkoznak rá.

Az Apollo-program tehát nem állt le, hanem az Amerikai Légierő vette át azokat a NASA felügyelete alól, így a legnagyobb titokban folyhatott le az egész esemény, anélkül, hogy bárki tudott volna róla a beavatottakon kívül. Így az Apollo-19-et, és az Apollo-20-at nem az eredetileg tervezett Kennedy Űrközpont helyett a kaliforniai Vandenberg Légibázisról indították. A cél ekkor már teljesen egyértelmű volt: az Izsak D kráterben fölfedezett csaknem 3500 méter hosszú feltehetőleg idegen eredetű űrhajó felkutatása, és feltárása. Eredetileg már az Apollo-19 küldetése is ez volt, azonban a legénység 1976 tavaszán, a földi kiképzés során halálos balesetet szenvedett. A baleset kapcsán két nevet emlegetnek, egyikük egy bizonyos Stephanie Ellis (1946-1976) aki az első amerikai űrhajósnő lett volna ha nem következik be a váratlan tragédia. Így viszont a megtisztelő címet 1983-ban a Challenger hetedik küldetésének specialistája, Sally K. Ride kapta meg. A másik űrhajós, nem más, mint Alekszej, Vasziljevics Szorokin (1931-1976), aki valóban űrhajós volt, annak ellenére, hogy az Űrhajózási lexikon meg sem említi, ráadásul ténylegesen ez idő tájt vesztette életét, így könnyen alátámaszthatja az elméletet. Az Apollo-20 missziójára eredetileg kijelölt Jack Robert Lousmát - aki az amerikai tengerészgyalogság ezredese volt – azonban a légierő lecserélte egy specialistára, így Lousma 1973 szeptemberében feljuthatott az űrbe a Skylab-3 személyzetének tagjaként. Az Apollo-19 űrhajó ekkor még a NASA tulajdonát képezte, és felhasználták a Skylab-programhoz.

Forrás:http://legendavadasz.hu/ufo/apollo_20
Szerkesztő: Zavatszki Milán 



Apollo 20 – 2. rész



Az Apollo 20 expedíció keretében titkos holdmisszióra került sor, mely során egy idegen űrhajót, és benne egy idegen asztronautát találtak. Hiteles történet, vagy átverés? A Holdváros nyomában.
Az ominózus küldetésre végül 1973 augusztusában került sor, amikor is az Apollo-20 legénysége egy orosz, és két amerikai űrhajóssal a fedélzetén egészen pontosan augusztus 16-án leszállt a Holdra, közel a korábban már említett Izsak D kráterhez. A legénység tagjai voltak többek között: John L. Swiger, Jr. az Apollo-13 korábbi űrhajósa, William Rutledge, az USAF küldetés specialistája, valamint Alekszej Arhipovics Leonov szovjet űrhajós. 144 órát töltöttek a holdfelszínen (és az űrhajó körül, illetve annak belsejében), ez alatt az idő alatt még a Luna-24 által titokban odaszállított szovjet holdjárót is beüzemelték, mely később folytatta a kutatásokat, illetve a magyar Pavlics Ferenc által tervezett holdautó egyik utolsó példányával felmérték a terepet - és az idegen űrhajót.

Különböző felvételeket készítettek - már leszálláskor is - fotók, és dokumentumok tucatjait, melyek mind ugyanarról szóltak: arról a csaknem három és fél kilométeres azonosítatlan objektumról, mely a kráter peremébe fúródva pihent, mintha már több ezer éve ott lett volna. A felvétel, melyet alább is megtalálhatnak az olvasók, nagyon homályos, és nehéz bármit is kivenni belőle, azonban a környezetbe nem illő, henger alakú, hosszúkás tárgyat még így sem lehet szem elől téveszteni. Szabályosnak tűnő minták vannak rajta, melyek egyesek szerint akár írásjelek is lehetnek.

Apollo 20 Flyover bef landing






Nem tudni mikor került oda pontosan, és azt sem, hogy egyszerű landolással, vagy kényszerleszállással érte-e el a holdfelszínt, mindössze annyi információmorzsa áll a rendelkezésünkre, amit a felvételről is megállapíthatunk. Egyes kutatók arra következtettek, hogy akár másfél milliárd éves is lehet az űrhajóroncs, ami 3,5 kilométer hosszú, és körülbelül 500 méter magas, vagyis magasabb, mint az Eiffel-torony, és hosszabb, mint a Queen Mary. Alant a méretbeli összehasonlítások mellett láthatunk egy olyan képet is, ami Manhattan területével, és épületeivel összemérve próbálja szemléltetni az idegen űrhajó nagyságát.

Kora alapján tehát matuzsálemnek is mondhatnánk, de nincs kizárva – éppen ellenkezőleg – hogy sokkal modernebb, mint a mi Földi gépeink együttvéve, elvégre egy hosszú űrutazást valósítottak meg egészen elképesztő méretekben, hisz egy ilyen méretű objektumban több száz ember is elférhetne. A felvételt kielemezve feltűnik, hogy különböző számok kúsznak át mintegy árnyékként a képkockákon. Ezek nem képhibák, hanem a szonda ablakán helyet kapó LPD (Landing Point Designator – szabadfordításban leszállási pont jelölő) vonalait, és számait láthatjuk visszaköszönni a filmen.

A videón megemlítik a Vandenberg Légi bázist, ami nagy szerepet játszott a titkos Apollo-sorozat fellövésében, hisz innen indították útjukra az Apollo be nem jelentett utolsó néhány expedíciójának holdkompjait. Ez szintén a teóriát erősíti. A felvétel kapcsán Rutledge megjegyezte – aki egyébként maga is részt vett a programban - hogy a tragikus balesetben megsemmisült Apollo-19, és későbbi társa más-más céllal indultak a Hold felé. Az Apollo-19 feltehetően a természetes körülményekből adódóan vált egyenlővé a semmivel, tehát nem meghibásodás, vagy egyéb technikai probléma lépett föl, hanem egyszerűen nekiütközött egy műholdnak, vagy egy üstökösnek. Küldetésének fő célja állítólag az volt, hogy az Izsak D kráternél leszállva egy roverrel vizsgálta volna meg az űrhajó tetejét. 

A cél ugyanaz volt, akárcsak a landolási helyszín, a felderítés metódusa azonban picit más. Az Apollo-19 és Apollo-20 komoly gondokkal küzdött a dokkolást illetően, s ezt a hibát sosem javították ki igazán. Rutledge magyarázatot adott arra is, hogy miért amerikai-szovjet űrküldetés volt. Szerinte az oroszok valahogy szintén a birtokába jutottak azon információknak, miszerint egy ismeretlen űrhajót talált az Apollo-15 legénysége. A Luna 15 (Szovjet szonda) 1969-ben csapódott be a Holdfelszínbe a szóban forgó 3,5 kilométeres objektum közelében. Különböző nagyfelbontású térképeket, felvételeket sikerült kinyerni adataiból, amiből megállapították, az űrhajó pontos méreteit, elhelyezkedését. A válasz tehát adott a kérdésre, mindkét fél tudott az idegen jármű létezéséről, végül ez a megosztott tudás közös együttműködést szült.

Még mielőtt azonban rátérnénk arra, hogy bejutottak-e az űrhajó belsejébe, és ha igen, pontosan mit is találtak benne, térjünk ki egy picit a csak „Holdvárosnak” becézett épületegyüttesre, melyet állítólag a roncs közvetlen közelében találtak. A Holdvárost a Földi irányító központban eredetileg „Állomás 1”-nek keresztelték, legalábbis így szerepelt azon teendők listáján, melyet követnie kellett az expedíció legénységének. A helyszínen jelenlévők szerint azonban a város maga sokkal inkább hasonlított egy fémekből összehordott szeméttelepre, s lényegében egy struktúrát leszámítva – melyet katedrálisnak neveztek el – semmi sem tűnt mérnöki tekintetben épületnek. Az eldobált, földön - vagy inkább holdon - heverő fémdarabkákról fotókat is készítettek, ezt azonban Rutledge nem hozta nyilvánosságra, mert ezekhez az adatokhoz nem fért hozzá. A Holdváros ugyanolyan réginek tűnt, mint az űrhajó, és úgy tűnt, mintha az idegen jármű roncsaiból lenne az egész fölépítve. Rutledge megjegyezte, hogy a rover által készített videón látható városka sokkal nagyobbnak, és magasabbnak tűnik, mint valójában volt.

Apollo 20 Legacy Part 1 The City






Az idegen űrhajó körülbelül másfél milliárd éves lehetett, legalábbis a küldetés során ezt állapították meg a kutatók, akik különböző mintákat vettek a környékről, és kiderült többek között, hogy az ottani kőzet sokkal mélyebb rétegekben található, tehát csakis a hajó becsapódásakor kerülhettek felszínre. Ráadásul az objektumon meteor becsapódásokat is találtak (melyek a videón is kivehetők), s ezek együttes kalkulációja során következtettek a matuzsálemi korra. De ami a legérdekesebb az egész ügy kapcsán, s talán cikkünk tetőpontja is, az nem más, mint amit az űrhajó belsejében találtak. Arról nincsenek konkrét információink, hogy az expedíció bejárta-e a teljes objektum belsejét, vagy csupán véletlenszerűen tártak fel bizonyos részeket, mindenesetre rábukkantak egy később E.B.E. Mona Lisa-nak elnevezett földönkívüli űrhajósnő holttestére, amelyet visszaszállítottak a Földre tudományos vizsgálatok céljából. Minderről a világhálón tucatnyi kép, számtalan fórum és weboldal létezik, amelyeken rendre fellángol a vita a felvételek hitelességéről. Az alábbi videón szemügyre vehetjük a lényt, melyet később alapos vizsgálatoknak vetettek alá, noha ezeknek a vizsgálatoknak az eredményét máig nem hozta senki hivatalosan nyilvánosságra, mint ahogyan a videót sem, mert az puszta kiszivárogtatásnak köszönhetően került föl a netre.


Apollo 20 ET Discovered on UFO Craft on Moon at Deporte Crate




Rézvörös árnyalatú bőr, nagy szemek, szokatlan arcszerkezet, mégis sokkal inkább hasonlít egy emberre, mint egy igazi földönkívülire. Legalábbis azokra a kis szürkékként emlegetett lényekre, melyekkel rendszerint mindenki azonosítja az űrlényeket.
Szemein, és száján csontból készült merevítők voltak, mintha csak egyfajta rituálé részeként temették volna el. Nem tudni, hogy az űrhajón belül pontosan hol találták, sem azt, hogy rajta kívül találtak-e még hasonló holttesteket - vagy inkább múmiákat -, de annyi bizonyos volt, hogy nem evilági lényről van szó, még annak ellenére sem, hogy kísértetiesen hasonlított az emberre. A rajta lévő ruha rácsos szerkezetű volt. Rutledge már nem volt képes visszaemlékezni arra, hogy ő, vagy Leonov nevezte el a szokatlan teremtést, de fizikai/biológiai paraméterek pontos leírását tárta elénk. Eszerint az űrhajósnő körülbelül másfél méter magas volt, hat ujjal rendelkezett, amiből azt a következtetést vonták le a tudósok, hogy talán az egész matematikájuk a tucaton alapult, mint egyfajta mértékegység. Nagy valószínűséggel pilóta lehetett, legalábbis az ujjaihoz rögzített szerkezet erről árulkodott, és az orrnyílásaiból kilógó két vékony kábel. Nem volt mély orrlyuka, csak nagyon kicsi, és mikor a szemeiről is eltávolították a merevítőket, valamiféle vérszerű anyag folyt ki a száján, majd lassan megalvadt.

A lény néhány testrésze kifejezetten jó állapotban volt, mint például a haja, vagy a bőre, melyet egy vékony, filmszerű réteg borított. Rutledge állítása szerint a lény nem úgy tűnt, mint aki halott, de biológiailag mégsem élt. Különféle felszerelésekkel arra következett végül, hogy az űrhajós bizonyos életjeleket ad, ami bizarr, és egyben nyomasztó felfedezés volt számukra, de ennél többet nem volt hajlandó elárulni. Egy második testet is találtak a hajóban, azonban ez olyannyira szét volt roncsolódva, hogy csak a fejet vitték vissza vizsgálatokra. Kékesszürke színű volt, a szemek alatt különös mintázatok feszengtek, és egyfajta pánt ölelte körbe a fejet, amin semmiféle írásjel nem volt.

A pilótafülke tele volt hatszögletű, összevissza tekergő csövekkel, és különféle írásjelekkel, melyeket nem tudtak azonosítani. A lénynek egy harmadik szemet is festettek, mintha csak hindu vallású lett volna. Erről a felvételről, illetve holdvárost bemutatóról valójában senki sem tudja, hogy hol készültek, így hitelességük is megkérdőjelezhető. Továbbá az is felettébb érdekes, hogy a csaknem három és fél kilométeres űrhajóban csupán két testet találtak, de persze nem kizárható, hogy jóval több is volt ott, de mindössze ennyiről tudunk.

Ellenben az űrhajóról készült fotó megtalálható a NASA hivatalos archívumában, igaz ez a felvétel jóval távolabbról készült. Ismét beszúrva a képet vegyük jobban szemügyre a felvétel jobb oldali részének közepét, és könnyedén kiszúrhatjuk a szokatlan formációt. Az idegenek létezésében hívők szerint azért ennyire homályos, és látszólag sima felületű a szóban forgó alakzat, mert rengeteg holdpor fedi, a fényviszonyok sem a legmegfelelőbbek, ráadásul nem kizárt, hogy a képeket a NASA megmásította a felismerhetetlenség érdekében.


Mivel közismert, hogy az Apollo-űrhajókat, a holdkompot, a műszaki és parancsnoki egységeket, a 111 méteres Saturn V rakétákat és a Pavlovics tervezte öt holdautót (Apollo-15-20) évekkel korábban elkezdték legyártani és összeállítani, ezekkel valamilyen szinten el kellene tehát tudni számolni. Aki azonban beleveti magát az Apollo-űrhajók leltárába, furcsa ellentmondásokra bukkanhat, és rá kell jönnie arra, hogy valami valóban nem stimmel az Apollo-missziók körül, s a megoldást talán épp az Apollo-20 eltitkolt küldetése jelentheti. Az Apollo-programot tehát eredetileg 20 küldetésre tervezték, és az ehhez szükséges valamennyi űrhajót meg is építették.

Az Apollo 11-17 valóban járt a Holdon, de az Apollo-15 holdkompja helyett már a modernebb Apollo-16-ét használták, és így tovább, az Apollo-17 tehát az Apollo-18 holdkompját vitte magával. Az Apollo-15 holdkompja egyébként jelenleg a Kennedy Űrközpont látogatótermének mennyezetén csüngve díszeleg. Az Apollo-18 űrhajó a Szojuz-Apollo programban vett részt. 111 méteres hordozórakétája műemlékként a floridai Kennedy Űrközpont udvarán található egy csarnokban. S-IVB harmadik fokozatából alakították ki a Skylab űrállomást, míg a holdkompját felhasználták az Apollo-17 küldetésben. Holdautójának sorsa nem ismeretes. Az Apollo-19-et átkeresztelték Skylab 1-re, és ez juttatta fel a Skylab űrállomást, holdra szálló egységének alja a washingtoni Air and Space Museumban található, tetejéről a texasi Huntswille-i Múzeumba került makett.

Az Apollo-19 műszaki-parancsnoki egységét a Kennedy Űrközpont Látogató Termében állították ki. Holdautójának sorsa ismeretlen. Az Apollo-20 missziójára szánt Saturn V rakéta a rakétagyárban szintén texasi Huntswille Space and Rocket Center múzeumában található. Az Apollo-20 teljes műszaki-parancsnoki egysége, holdkompja és holdautója állítólag nem készült el. De mi van akkor, ha mégis, csak épp titokban tartották ezt? Pavlics Ferenc saját állítása szerint öt holdautó (Apollo 15-20) megépítésére kapott megbízást, és tőle tudjuk, hogy Szojuz-Apollo misszióhoz két Apollo-űrhajót alakítottak át. Amennyiben tehát a Hold-missziókhoz létezett egy Saturn V tartalék rakéta, úgy annak felhasználásával lényegében minden készen állt egy titkos küldetés megvalósítására.

Az Apollo-11 űrhajósai készítettek egy olyan rejtélyes felvételt, amin egy szivar alakú, fényes objektum látszik, amint elhalad a Hold felszíne felett. Az űrkomp antennái ráadásul automatikusan ráfordultak erre az azonosítatlan repülő tárgyra. A NASA-nak számos, a hivatalos archívumban is megtalálható anyaga van azonosítatlan objektumokról, melyekről a legtöbben valóban úgy tartják, hogy nem lehetnek mások, mint földönkívüliek. Hivatalos magyarázat azonban sohasem született ezekkel a felvételekkel kapcsolatban.

Az Apollo-20 teória tehát szép, érdekes, és egyben hajmeresztő, a tudományos fantasztikum, és a sci-fi filmek világát is kimeríti, de vajon mennyi az igazságtartalma? Valóban lehetséges volna, hogy egy idegen űrhajót találtak a Holdon, melyet mindeddig teljes titokban tartottak? Érveket-ellenérveket lehetne ütköztetni egymással, vagy napestig vitatkozni, hisz mindkét tábor oldalán vannak olyan pontok, melyek megcáfolhatatlannak tűnnek. A kérdés az, hogy kinek van igaza? Tényleg megtörtént az Apollo-20 holdmisszió?


Akik szerint megtörtént

Bár ők vannak kevesebben, az utóbbi időben pedig még jobban megfogyatkozott a létszámuk, mégis, néhányan máig kitartanak Rutledge állításai mellett, s nem vonják kétségbe az általa szolgált felvételeket, fotókat, információkat. Ők arra alapozzák az elméletet, hogy a kormány, ha valamit el akar tusolni, akkor arra minden létező eszköz a rendelkezésére áll, tehát bárki, aki hivatalos sztorinak az ellenkezőjét állítja, az egy szinte legyőzhetetlen hatalmi apparátussal találja magát szemben. Sokan támadták Rutledge álláspontját, és azzal vádolták meg, hogy az egész története kitalált, és ő maga „fabrikálta” azt. Ennek azonban ellentmondani látszik az Apollo-programról nyújtott igen alapos, részletekbe menő tudása, jóformán mindent tudott a projektről, mindent, amit csak bennfentesek tudhatnak. Nem szabad megfeledkeznünk az Apollo-15 által korábban rögzített felszínképekről, melyeken szintén látszik az objektum, igaz nem a legtisztábban kivehetően. A teória mellett állók felhívják a figyelmet arra, hogy a NASA szándékosan dolgozik alacsony, kásás, homályos képekkel, így próbálják szemünk elől eltakarni az igazságot, vagyis azt, hogy a Holdon egy hatalmas nem evilági szerkezet maradványai hevernek, félig a felszínbe fúródva, a holdvárosról nem is beszélve.


Akik szerint nem történt meg

A történet legnagyobb támadói szerint az elmélet egyik leggyengébb pontja a holdváros, de még mielőtt beleszaladnánk a sűrűjébe a dolgoknak, vegyük szépen sorjában, hogy a szkeptikusoknak mit sikerült megcáfolniuk az Apollo-20 sztoriból. Mindjárt a legelején a küldetés titokban tartásának oka merül föl, mint megválaszolatlan kérdés. Miért tartanának titokban egy ilyen fölfedezést, ráadásul pont a NASA, aki maga is örülne egy ilyen űrkutatási mérföldkőnek, nem beszélve arról, hogy igazolna minden elköltött dollárt, melyet az adófizetők pénzéből vertek el méregdrága űrkutatási projektekre.

Tény és való, ebből az egészből a NASA jöhetett volna ki legjobban, így érthetetlen, miért tartották volna titokban a szenzációt. A költségvetési problémák a fentebb felvázoltakkal ellentétben jóval makacsabb méreteket öltöttek, ami előidézte az Apollo-program megnyirbálását, ami abban merült ki, hogy az utolsó missziókat egyszerűen törölték azzal az indokkal, hogy egyszerűen már nincs mit kutatni a Holdon.

Abban egyetértenek a szkeptikusok is, hogy ez nem volt a leghelyénvalóbb kijelentés, hisz azóta rengeteg bíztató dolog kiderült szomszédunkról (vízjég található rajta, kőzeteiből energiát lehet nyerni), viszont felhívják a figyelmet arra, hogy az űrverseny az amerikaiak holdra szállásával be is fejeződött. Hisz az egész nem volt más, mint űrverseny, egyfajta kakaskodás a Szovjetunió, és Amerika között. A hidegháború befejeztével nem volt olyan külső nyomás, mely arra kényszerítette volna az amerikaiakat, hogy ismét a Holdra utazzanak, ami különben igen költséges mulatság volt. Érdemes továbbá megtekinteni egy másik forrásból származó, szintén Apollo-űrhajó által készített képet arról a területről, ahol az állítólagos objektum hevert.


A felvételen jól látszik, hogy sokkal nagyobb felbontású, tehát nem fedezhető fel rajta szándékos kásásítás, homályosítás, de ezzel egy időben a rejtélyes ősi űrhajó is eltűnt a képről. Könnyen lehet tehát, hogy az idegen anyahajó soha nem is létezett. A madártávlati felvétellel, melyet az űrhajó felett készítettek, szintén gondok akadnak a szkeptikusok szerint. Ha jobban megnézzük a videót, észrevehetjük, hogy a kamera bár időnként megmozdul, a rajta keresztülsuhanó számok is vele együtt mozognak, ami ellent mond annak a feltételezésnek, hogy belülről kamerázták az eseményeket, márpedig ez volt az egyetlen lehetséges módja ennek. Továbbá a Hold felszíne a videón látottaktól a valóságban eltér, hisz a holdpor barnának látszik inkább, mint szürkének. Az igazság az, hogy bizonyos fényviszonyok mellett valóban tűnhet barnás árnyalatúnak a holdfelszín.

A holdkomp a videó folyamán egyszer sem tesz igazán olyan manővert, mely jellemző lenne egy repülő eszközre, nem látunk élesebb kanyarulatot, fordulatokat, mintha csak egy „statikus” futószalagos kép pörögne a kamera és az ablak előtt. A szkeptikusok szerint az EBE Mona Lisáról készült videó is hamis, hisz maga az űrhajó sem létezhetett, az egész csak egy komputeranimált, vagy mechanikus modell segítségével készült olcsó tréfa. Többen még egy rugót, vagy ahhoz hasonló szerkezetet és fölfedeztek Rutledge egy feltöltött videójának képkockáján, ami szintén arra utalt, hogy az űrhajó nem valódi, hanem valami makett, vagy modellféleség lehet.

A Youtube video megosztó portálon egyes információk szerint 2007. április elsején, vagyis bolondok napján került fel az első videó a férfitől, aki a „retiredafb” nicknéven vált ott ismertté. A hoaxer személyazonosságát nehéz volt beazonosítani, mert ezzel egy időben több fiókból is feltöltötték a szóban forgó felvételt, így az eredeti forrást idővel csaknem lehetetlen volt megtalálni. Ugyanígy kétségbe vonható már ezek alapján a női idegen űrhajósról készült filmfelvétel is, mely feltehetően egy előre megkreált bábu rituálé-szerű vizsgálatát mutatta be. A felvételen a háttérben megfigyelt panelek, műszerfalak tipikusan emlékeztettek egy holdkomp belsejére, azonban ahhoz túl sok volt odabenn a hely, arról nem is beszélve, hogy állítólag a Földön került sor a lény anatómiai, és egyéb vizsgálatára. Érdekes végigfutni az alábbi képet, mely arra próbál kilyukadni, hogy a hoaxer hogyan próbált egyszerre több személy bőrébe bújni az interneten keresztül, megalapozva ezzel az Apollo-20 legendát.


Ha ez még mindig nem lenne elég, csavarjuk meg még jobban a sztorit. William Rutledge, mint űrhajós személy soha nem létezett a NASA szerint. Az ember, aki Rutledge személye mögött állt mindvégig, az nem más, mint Thierry Speth, aki egy valójában művészi beállítottságú úriember, aki szereti digitális - vagy épp mechanikus - trükkökkel múlatni idejét. Speth később lerántotta a leplet magáról, noha ez már nem kapott akkora hírverést, mint maga a hoax, amit generált. Ezért a mai napig rengetegen úgy tudják, az Apollo-20 titkos küldetése ténylegesen megtörtént.

Rutledge, vagyis Thierry Speth többtucat videót töltött fel az Apollo-20-al kapcsolatban, melyek közül idő közben sokat saját maga törölt fiókjából. Így tett azzal a videóval is, melyen Leonov űrhajós látható, ugyanis egy szemfüles kommentelő észrevett egy kompozit során elkövetett baklövést 1:15-nél. itt ugyanis Leonov egy pillanatra lebegő törzzsé válik, s jól látható, ahogy a háttér belevág a derekába. Ez tipikusan akkor következhet be, ha egy több rétegből álló kompozitos felvételbe hiba csúszik.


Az egész legendának mégis a holdvárosról készült videó adta meg a kegyelemdöfést. Ha jobban megvizsgáljuk a felvételt, észrevehetjük az apróbb eltéréseket, mint például azt, hogy maga a város inkább kelt olyan hatást, mint egy festmény, mintsem egy fotó, főleg a kép többi részéhez viszonyítva. Amikor a kamera rázoomol a romokra, érezhetően látszik, hogy egy kétdimenziós előre megkomponált képre zoomol rá, tehát sehol a térbeli elhelyezés, sehol a három dimenzió mélysége. Plusz a kamera lencséjébe sütő fény is statikus, akárcsak egy egyszerű fényképen. Ha valóban videóról lenne szó, akkor a fények mozognának, és lenne mélysége is az adott távolságoknak. Végezetül, tekintsük meg az alábbi két képet: Nem kísérteties a hasonlóság? Az egyik a holdvárost ábrázolja, míg a másik egy a felszínen korábban készített felvétel. Jelen esetben a kép többet mond ezer szónál.


Azt le kell szögezni, hogy a hoax valós elemeket is felhasználta építkezés közben, hisz valóban létezett Alekszej Leonov nevű illető az ügy kapcsán, aki ténylegesen űrhajós volt. A hoaxer (Thierry Speth) tehát alaposan járt el. Az egész mítosz kiinduló pontjának az Apollo-15 által, holdkörüli pályán készített képeket vette alapul, melyen egy első ránézésre mesterséges, jobban szemügyre véve azonban természetes formáció látható. Ezeket később felhasznált azzal a céllal, hogy egy idegen űrhajót varázsoljon a lerontott minőségű képre. Tehát a NASA fotók valódiak, ellenben az űrhajózási hivatal soha nem állította, hogy bármi is lenne a fotókon.

Az űrutazás mindig is költséges dolog volt, hazudnánk, ha azt állítanánk, hogy nem az. A csaknem háromezer tonnás rakétából, melyet fellőttek, mindössze öt tonna, a parancsnoki kabin tért vissza a Földre. Ezt a fajta finanszírozási formát nem engedhette meg magának a NASA, ezért lett törölve az Apollo-19, és Apollo-20. A Vietnámi háború jelentősen csökkentette az amerikai kormány pénztárcáját, így nem csak az évről-évre egyre szokásosabb megnyirbálásokat hajtották végre, hanem sokkal jobban megfontolták, mire is költsenek, ezért történhetett az, hogy a NASA nem kapott pénzalapot, vagy legalábbis nem annyit, amennyivel kivitelezhető lett volna az utolsó pár misszió. John Fitzgerald Kennedy amerikai elnök 1961-ben bocsátotta útjára a holdprogramot, azt ígérve, hogy még az évtized végén embert juttat égi szomszédunkra.

Ez sikerült is neki, egészen addig viszont a Szovjetek álltak nyerésre az űrversenyben, hisz övék volt az első műhold, az első állat a világűrben (Lajka kutya), az első űrhajós az űrben (Gagarin), és az első női űrhajós is (Valentyina Vlagyimirovna Tyereskova). Kiélezett helyzetben, a Vietnámi háború idején hadászati célokra kezdték el használnia világűrt is, így történhetett, hogy az Apolloból Skylab-program lett, a pénzt pedig a NASA helyett a Légierő kapta. Az Apollo-k bizonyos darabjaiból űrbázist építettek, ezért alakult úgy, hogy a holdkompok száma végül nem egyezett a hordozórakéták számával, és nem azért mert titkos küldetésen vettek részt. Darabra hiánytalanul megvannak az Apollo egységek. Az, hogy titokban a Vandenberg Légi bázisról lőtték föl az Apollokat, sem állja meg a helyét, pedig ez volt az elmélet egy másik erős pontja, hisz a másik tábor szerint ezért nem maradt nyoma a küldetésnek. A gond azonban az, hogy ott soha nem volt olyan indítókomplexum, amely alkalmas lenne az Apollo-program 110 méteres rakétáinak indítására.

Ezek fényében tehát kijelenthetjük, hogy az Apollo-20 legendája teljességgel hamis, s bár bizonyos pontokon valós eseményeket, személyeket, tényeket vesz alapul, a Rutledge (Speth) által felvázolt történet merő science fiction marad, annak minden bájával, és átkával. Persze a konklúziót levonva máig akadnak olyanok – és e cikk elolvasása után is lesznek – akik legbelül, mélyen adnak egy újabb esélyt a titkos küldetés valóságtartalmának lehetőségére. Elvégre, ha a kormány valamit el akar tusolni, akkor minden létező módon megpróbálja azt lejáratni, és nevetségessé tenni. Talán itt is ez történt?

Forrás:http://legendavadasz.hu/ufo/apollo_20_2_resz
Szerkesztő: Zavatszki Milán


1 megjegyzés:

  1. Sok köszönet Rick Simpson segítettél gyógyítja a rákot; Annyira ideges voltam, hogy a kezelés megkezdése, jó munkát a kannabisz olaj és csoda gyógyulás. Ebben január 19, 2015 diagnosztizáltak agydaganat, ha az orvos azt mondta, már túl késő volt számomra, hogy nekem van pár hónapja van hátra minden remény eltűnt. Felvettem a kapcsolatot Rick Simpson az ő e-mail: Ricksimpsonmedicaloil@outlook.com i megrendelt, ő utasította minden előnyével, és ösztönzi, hogy használja a gyógyszert. Én a kezelés 8 hét volt a szükséges kezelési tervet me.In 2015 június, mentem keresztül, több tesztet és az Istennek legyen dicsőség az én rák nem található ott többé rákmentesnek. Én már gyógyítható Rick Simpson kannabisz olaj. Akkor közvetlenül vele e-mailben: Ricksimpsonmedicaloil@outlook.com
    Én és az én házam tartásban örökké hálás neked. Isten áldjon.

    Üdvözlettel,
    Karen.

    VálaszTörlés