2018. május 23., szerda







Kuruc olvasói levelek


A Bellamy-tisztelgés


Olvasónk írja:
Üdv, kurucok!
Az Amerikai Egyesült Államokban 1892-től elterjedt volt a Bellamy-tisztelgés (Bellamy salute), mely Francis Bellamy után kapta a nevét. A Bellamy-tisztelgést a Hűségfogadalommal (Pledge of Allegiance) együtt alkalmazták, és közösen „zászlótisztelgésnek” („flag salute”) nevezték.
Angol nyelvű leírás és képek a Bellamy salute-ról itt találhatók.
A Hűségfogadalom egyébként így hangzik:
„Hűséget fogadok az Amerikai Egyesült Államok zászlajának, és a köztársaságnak, melyet jelképez, egy nemzet Isten előtt, megoszthatatlanul, szabadsággal és igazsággal mindenki számára.” (”I pledge allegiance to the Flag of the United States of America, and to the Republic for which it stands, one Nation under God, indivisible, with liberty and justice for all.”)
Látható, hogy a Bellamy-tisztelgés régebbi, mint a fasiszta vagy nemzetiszocialista tisztelgés. Mindezek ellenére 1939-től azok, akik az USA-t hadba akarták rángatni, propagandába kezdtek, hogy a beavatkozás ellenfeleit befeketítsék és lejárassák. Például az amerikai zászlónak Bellamy-tisztelgést bemutató, óceánátrepülő és beavatkozás-ellenes Charles Lindbergh-et szándékosan úgy fényképezték le, hogy az amerikai zászló lemaradjon a képről, hogy utána azt állíthassák róla, hogy német szimpatizánsként Hitler-tisztelgést mutatott be.
Végül az USA Kongresszusa 1942. december 22-én módosította a Zászlókódexet (Flag Code), és a Bellamy-tisztelgés helyett, a szívre helyezett kezet vezette be a Hűségfogadalom letétele idejére.
Üdvözlettel,
Hidra

Fordított karlendítés láza söpör végig Európán - máris zsidó szervezetek alakultak az ellene való küzdelemre

Dieudonné M'bala M'bala francia színész, komikus az elindítója a vén kontinensen végigsöprő új, veszedelmes antiszemita láznak: a félig kivitelezett, vagy fordított nemzetiszocialista karlendítésnek. A francia, nem éppen nordikus kinézetű "feltaláló" máris kihívta a nemzetközi zsidó szervezetek haragját, a karlendítés elleni globális küzdelem érdekében új akciócsoportok alakultak. Egyelőre a budapesti kormány mélyen hallgat, nem hozott törvényt a szokás ellen.

A Siratófal előtt izraeli katonák társaságában

Újfajta karlendítés Auschwitzban is
A félig végrehajtott nemzetiszocialista karlendítésnek a fele sem tréfa, mert amint a Jediot Áháronot izraeli lap hírportáljának tévés mellékletéből megtudtuk, az egyre népszerűbb szokás már Izraelbe is elérkezett: a karlendítést népszerűsítő aktivisták izraeli katonák és ortodox zsidók társaságában fényképezkednek, többi között a Siratófal előtt. Sőt amint a mellékelt fényképünkön is látható, még Auschwitzban is lendítik a karjukat. Az izraeli Jediot Áháronot megjelenített egy Adolf Hitler-fényképet is, s piros nyilakkal bejelölték, hogyan és honnan vette az ötletet a francai komikus a fordított karlendítéshez.

Ortodox zsidókkal Izraelben

Állítólag ez ihlette az új módi bevezetését
Somfalvy Attila, a Jediot Áháronot hírtévéjében interjút készített Ido Dániellel, az Izraeli Egyetemi Hallgatók Egyesülete antiszemitizmus elleni csoportjának vezetőjével, aki elmondta: a fordított karlendítéses mozgalom már olyan veszedelmes méreteket ölt Európában, hogy társaival az elmúlt napokban kénytelen volt elutazni Brüsszelbe, ahol az Európai Parlament képviselőnek tartott képekkel illusztrált előadást, és kérte a politikusokat, hogy elrettentő törvénnyel vessenek gátat a holokausztból is gúnyt űző, zsidó- és Izrael-ellenes szokásnak.

Dieudonné Mbala és Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök
Az izraeli diákvezető elmondta még: a francia Dieudonné, a félig végrehajtott karlendítés atyja nyilatkozataiban és előadásai folyamán azt is szokta állítani, hogy "a zsidók nyerészkednek a holokauszton, s valóságos holokausztipart űznek." A Jediot Áháronot bemutat egy videorészletet is, amelyen a szószéken álló Dieudonné előtt cirkuszi mutatványosként ananászt dobáló, mellén hatalmas sárga csillaggal, rabruházatban táncoló férfi látható, miközben a komikus a feliratozott héber fordítás szerint azt skandálja: "Mindig emlékezned kell, akkor ők nem felejtenek."
Júszef el-Kudszi - Kuruc.info


A holokamu mellett csak erre van pénz: újabb közel kétmilliárd vándorol "roma kulturális központokra"
Tisztelt Kuruc.infó!
Munkámból adódóan szoktam figyelni a pályázati felhívásokat és most akadtam erre a gyöngyszemre:
Vérlázító, hogy megint majd' 2 milliárdot akarnak kiszórni a semmire! A Cigánysátor kudarca nem volt elég? Undorító, hogy erre költik az EU-pénzeket (vagyis a miénket) és nem valóban hasznos, munkát, felzárkózást elősegítő programokra!
"A cigányság saját pozitív önképének megerősödéséhez az egyik járható út, hogy a cigánysággal kapcsolatos tematika a lehető legnagyobb mértékben átkerül a szociális problémák kérdésköréből a kulturális identitás pozitívan elfogadott kérdéskörébe. Hosszabb távú cél, hogy a konstrukció keretében kialakításra kerülő Multifunkcionális Nemzetiségi - Roma Módszertani, Oktatási és Kulturális Központ és további támogatandó színterek a nemzetiségi kultúra értékeinek megőrzését és a következő nemzedék számára átörökítését szolgálják: lehetővé téve a nemzetiségi önkormányzatiságból fakadó egyéni és közösségi jogok érvényesülését, a nemzetiséghez tartozók érdekeinek kifejezésre jutását, a saját nyelv ápolását és fejlesztését, a kulturális autonómia megvalósulását, a nemzetiségi hagyományok, tárgyi és szellemi kultúra megőrzését, valamint gyarapítását, az összetartozástudat erősítését, és mindezek átörökítését a következő nemzedék számára. "
„A” komponens: Dél-Dunántúlon a Multifunkcionális Nemzetiségi - Roma Módszertani, Oktatási és Kulturális Központ kialakítása, illetve a további színterek létrehozása a szolgáltatások szélesebb körű elérésének biztosítása érdekében.
„B” komponens: Észak-Magyarországon, illetve Észak-Alföldön a felsorolt szolgáltatások nyújtásának biztosítása érdekében színterek kialakítása.
A "nemzetiség" újabban ezek szerint a nemzetrontók szerint vagy cigány vagy zsidó. Nincs más nemzetiség!
Ha regisztrálnak az NFÜ oldalán, akkor szépen, kulturáltan vagy kicsit erősebb hangon meg lehet fogalmazni az egyre inkább elnyomott magyar "nemzetiség" véleményt is. Ameddig nem törlik.
Az már csak hab a tortán, hogy a nyertesek tulajdonképpen már megvannak, ez az egész pályázat csak formaság. Ez kiderül a lehetséges "pályázók" felsorolásából:
„A” komponens keretében önálló pályázó vagy konzorcium esetén konzorciumvezető lehet:
· non profit korlátolt felelősségű társaság (GFO 572), amely
o állami és/vagy önkormányzati tulajdonban van,
o közhasznú tevékenységei között szerepel a roma kultúra megőrzése, népszerűsítése,
o az Emberi Erőforrások Minisztériumának szakmai irányítása és felügyelete alatt végzi tevékenységét.
Ezek egyetlen szervezet számára teljesíthető feltételek. Azért ilyen rombolást, tolvajlást, lenyúlást és pofátlanságot a szocik sem mertek megengedni maguknak!
Üdvözlettel,
egy olvasó

"Ezalatt az öcsém remegve ült egy fotelben, a kezében egy késsel és várta, mikor jönnek a lakást is kirabolni"

Olvasónk beszámolója:
Szeretném megosztani Önökkel és minden kedves olvasóval az édesanyámmal pár napja történteket, akit egy embernek nem nevezhető, cigány vadállat rabolt ki délután fél 5-kor a VII. kerületi Damjanich utca közelében.
Előzményként szeretném elmondani, hogy családunk minden tagja tisztességesen dolgozó, keresztény, nemzeti szellemű magyar ember. Édesapám marosvásárhelyi, fél családom ott is él, családom másik fele német gyökerekkel rendelkezik. Nem vagyunk gazdagok, nincsen kiterjesztett kapcsolati hálónk, nem vagyunk nagyratörők, és családunk egyetlen tagja sem sértette meg soha törvényeinket.
Édesanyám a munkahelyéről elindult délután fél 5-kor december 17-én, hogy karácsonyi ajándékokat vegyen az édesapámmal mindennapi kemény munkával megspórolt, ünnepekre félretett pénzből. A munkahelyétől 100 méterre lévő másik utcába akart eljutni egy mobiltelefon-üzletbe, hogy az öcsémnek ajándékot vegyen, amikor útközben megtámadta egy gazember cigányállat. A háta mögé osont, és hirtelen olyan erővel tépte le a táskát anyukám válláról, hogy kettészakadtak a táska fémpántjai, édesanyám hassal a földre vágódott, és beverte a könyökét. Pár másodperc múlva már méterekre menekült ez a genetikai hulladék.
Az esetnek szemtanúja volt két "férfi", akik semmit nem tettek, az egyikük még legyintett is pökhendi módon. Anyukám egyedül próbált meg minden erejéből utána futni, de mivel 3 hete szívritmuszavarral került kórházba, nem bírt sokat futni, de, mint később kiderült, jobb is, mivel a féregnél kés is volt. A táskát a rendőrök 5 darabban találták meg szanaszét vágva, ők állapították meg, hogy kést használt hozzá.
Ez a drága, egyetlen kormányunk és hazánk politikusainak 80%-a által csak fiatalembernek, felzárkóztatni kívántnak, hátrányos helyzetűnek hívott mocsadék nemcsak a keserves munkával megkeresett, karácsonyra összespórolt készpénzt vitte el, hanem az autókulcsot, a személyigazolványt, taj-kártyát, forgalmi engedélyt, 2 bankkártyát, lakáskulcsot, a szemüvegét (!) is. Egyszóval mindent, ami a normális hétköznapi életvitelhez szükséges.
Miután édesanyám hívta a rendőrséget, apám is a helyszínre ment, majd hosszas órákon át tartó "helyszínelés" után 5 órát ültek a VII. kerületi rendőrkapitányságon egy fűtetlen helyiségben, ahol sikerült megfázniuk. Ezalatt a 18 éves öcsém, miután hazaért az iskolából, egyedül ült remegve itthon egy fotelben, a kezében egy késsel, és várta, mikor jönnek a lakást is kirabolni, mivel a támadónál volt a lakáskulcs és a címünk.
Az utca, ahol az eset történt, be volt kamerázva, a derék rendőrök órákon át "vizsgálták a felvételt", hogy egyáltalán felvette-e a kamera a történteket. Ez a "vizsgálat" semmi eredményre nem vezetett. A derék biztos urak és biztos hölgyek még csak egy igazolást se adtak anyámnak, ami bizonyítja, hogy eltulajdonították az iratait. A rendkívül jó közbiztonsági állapotot az is jellemzi, hogy az egész hetedik kerületi rendőrségnek összesen 3 darab rendőrautója van. Rend van, Magyarország jobban teljesít.
Anyukám azóta olyan lelkiállapotban van, mintha megöregedett volna, teljesen elvesztette emberi méltóságát, összetört. Valami vigaszt nyújt, hogy én már előre megvettem a szüleimnek, a testvéremnek és a páromnak a nekik szánt ajándékot, így valami lesz a fa alatt. Több százezer forintba kerül a lakás zárainak lecserélése, az autó zárainak lecserélése és a papírok illetéke. Szerencsére az unokatestvéremék most vágtak disznót, és ajándék gyanánt kapunk tőlük disznótorost. Így enni is lesz mit.
Szeretném megköszönni Pintér Sándor "úrnak", a Fidesz és az MSZP összes politikusának, az összes liberális majomnak, a rendőrségnek, hogy felelősséget vállalnak minden adófizető, keményen, napi 10-12 órát dolgozó, tisztességes, bűncselekmények áldozataivá vált magyar ember és családjuk iránt. Köszönöm minden magyar áldozat nevében, akik cigányok támadásának sértetteivé váltak, hogy két hét alatt rendet tett Pintér úr és szánalmas, söpredék hordája. (Legalább ne hazudtak volna!) Szeretném felhívni mindenki figyelmét a rendkívül jó szociális hálóra, ami hazánkban működik: kirabolnak, elveszik mindened, a földbe tipornak, miközben te keményen dolgozol a családodért, majd az utcán, a cigány hulladékoktól rettegve még neked kell elmenned és elintézned a megmaradt minimális pénzedből, a papírjaidat, hogy igazolni tudd magad, hogy magyarként létezel. Remélem, azért kormányunk politikusainak és az állami intézmények gőgös vezetőinek összeszorul még a gyomruk, rettegve, hogy elegendő prémiumot kapnak-e, hogy meg tudják-e venni a hatodik Audit, vagy hogy egyetlen fiacskájuknak be tudják-e fizetni a Yale-re vagy az Oxfordra a következő szemeszter tandíját még időben.
A támadó 30-40 év közötti, bajszos, zömök, cigány vadállat, aki kötött sapkát és kinőtt, bokalengő nadrágot visel. Ha bárkire illik a személyleírás, nyugodtan tegyen legjobb belátása szerint minden igaz, tiszta szívű magyar. Nincs kegyelem. Minden magyar hazafi nevében üzenem minden kormánypárti, liberalista és kommunista féregnek, kívánom, hogy nektek legalább ilyen szép karácsonyotok legyen. Fel kell támasztani a gárdát, nemzetőrséget, minden véderőt, minden magyar embernek fegyverviselési jogot! Együtt kell felvennünk a harcot a sötétség ellen.
Köszönöm mindenkinek, aki elolvasta és megértette a mondandómat.



A gilvánfai "házavató" margójára: így jut (ha jut) lakáshoz a magyar - és így a cigány

Egy olvasónk levele:
Kedves Kurucok!
Örvendetes hír látott napvilágot az elmúlt napokban.
A Baranya megyei Gilvánfán 8 db vadonatúj házat adtak át rászoruló családoknak.
A mélyszegénységben élő családok integrálódásának támogatására adott összeg 71 millió forint volt.
Ezúton is gratulálok hozzá a kedvezményezetteknek. A kivitelező leleményességét dicséri, hogy a nyílászárók már műanyagból készültek, így azok elégetésének veszélye nem áll fenn.
Nos. Fiatal, dolgozó adófizető állampolgárként szinte majdnem ugyanez történt velem is. Azzal a különbséggel, hogy páromnak és nekem hitelt kellett felvennünk az összespórolt pénzünkre, hogy közös házat vehessünk. Hála Istennek, sikerült is. Hónapokig tartó ügyintézés, majd hónapokig tartó felújítási munka után azonban megérkezett egy nem várt levél: a NAV küldte. Hoztak egy határozatot, hogy helyszíni szemlét fognak tartani a házunkban, és személyesen fogják megvizsgálni, hogy nem csaltunk-e adót a vásárláskor. (A hitelből megvásárolt házunknál, amihez annyi papírt, igazolást, dokumentációt, engedélyt, hivatali okmányokat kellett beszerezni, hogy 3 hónap alatt már szinte névről ismertem mindenkit a helyi közigazgatásból.) Szerencsére megállapították, hogy minden rendben ment, így már zavartalanul fizethettük be a kiszabott több százezer forintos vagyonszerzési illetéket.
Azóta itt élünk boldogan... A kedvesem főz, én olvasgatom a híreket - és közben azon gondolkodom, hogy vajon meddig tűrjük még ezt a mocskos, alattomos, magyarellenes, bürokratikus terrorhatalmat.
A kérdés költői, de a költő azt is mondja, hogy: "Ki mit bír, tegye meg." Én megírtam ezt a levelet, sőt, elmondom még azt is, hogy Gilvánfa egy olyan hely, amit még az autósok is nagy ívben elkerülnek. De nem az utak minősége miatt, hiszen azok szinte érintetlenek...
Tisztelettel:
egy naiv adófizető
És akkor még szó sem esett azokról a magyarokról, akik sem hitettel, sem másként nem tudnak saját házhoz jutni... De nézzük azokat a nem magyarokat, akiknek ez gond és költség nélkül sikerült:
A Bama tegnapi cikke:
Házavatás Gilvánfán – nyolc család költözhet új otthonba karácsonyra
A néhány száz fős, szinte kizárólag romák lakta Gilvánfán sok család él mélyszegénységben, komfort nélküli otthonokban. Annál nagyobb eseményt volt a falu életében a csütörtöki házavatás.
Ennél szebb időt álmodni sem lehetett volna, a falu lakóinak mosolyát és örömét valósággal bearanyozta a ragyogó napsütés.

A képgaléria címe: a falu lakóinak a ragyogó napsütés által bearanyozott mosolya
A Varga-telep aprócska utcájában még fagyott volt a köves-földes út, azonban a sár sem zavarta volna az itt élőket, akik szinte csodát tettek az elmúlt alig fél évben. Példát mutattak az egész országnak összefogásból, kitartásból, és tenniakarásból. Bogdán László polgármester úgy fogalmazott az építkezés kezdetén: „Ha ezt meg lehet csinálni, akkor a gilvánfai emberek meg is csinálják”.
Alig fél év alatt épült fel az a nyolc lakóház, amelyeket szalagátvágással adott át Szaló Péter, a Belügyminisztérium területrendezési, építésügyi és örökségvédelmi helyettes államtitkára, Tiffán Zsolt, a megyei közgyűlés elnöke és Palkó László alpolgármester.
A „vályogvető” közfoglalkoztatási mintaprogram keretében vályogtéglát állítottak elő a faluban, illetve ebből az építőanyagból nyolc kis családi házat is felhúztak Bachmann Zoltán tervei alapján.
A programban hivatalosan húsz helybeli vett részt, azonban amikor szükség volt rá, a falu apraja-nagyja segített az építkezéseken a betonozásnál, a téglahordásban vagy a cserépadogatásban a helybeli szakembereknek.
A Belügyminisztérium 71 millió forintot biztosított a programra, amelyből az anyagköltség mellett a munkabért, a vályogvető gép árát, a vízbekötést, illetve a tervezési költségeket is kifizették.
Az átlag ötven négyzetméteres házakban egy lakókonyha, az utca felől egy szoba és vizesblokk található. A fűtést praktikusan és olcsón oldották meg, a konyhában a sparhelt fűt is, illetve ezen főznek a majdani lakók, akik rövidesen beköltözhetnek.
Az önkormányzat külön rendeletet alkotott azzal kapcsolatban, hogyan határozzák meg, hogy a csaknem húsz jelentkező közül kik költözhetnek be az új házakba.
Külső szakértők részvételével külön bizottság dönt majd, akik figyelembe veszik a családban a gyerekek számát, a jelenlegi lakhatási körülményeket, illetve azt is, hogy az igénylő részt vett-e a munkában.
(Kuruc.info)


"Tudja, hogy van pénzem, és ha kell, el is veszi" - Miért teljesen helyénvaló a cigánybűnözés kifejezés?

Olvasónk írja:
Tisztelt Szerkesztőség, Tisztelt Kurucok!
Adjon az Isten!
A 2013. december 7-én megjelent, "Dolgozz, magyar, hogy ezeknek a szegény cigányoknak legyen mit elszedni tőled!" című cikk olvasása inspirált az én történetem leírásához.
December 4-én este fél hat körül Székesfehérváron, balgán bízva Pintér úr rendjében, gyalogszerrel tartottam az Interspartól a Kölcsey utcába, a vasútállomás felé. A Lövölde utca egyik gyalogátkelőnél, a jó ég tudja honnan, talán valamelyik csatornából előbújva elém állt egy "jóvágású fiatalember". Hangosan köszönt és ha jól emlékszem azt is megkérdezte, hogy hogy vagyok.
Mit csinál ilyenkor az egyszerű ember? Vagy megáll és megvárja mit akar, vagy határozottan kikerüli. Tudtam, hogy az első megoldásból nem jöhetek ki jól, mert valószínűleg vagy cigarettát (ami nem volt nálam), vagy pénzt akar szerezni magának. Ebben a dübörgő gazdaságban nem tehetem meg, hogy mindenféle gyanús kinézetű, pufidzsekis, kapucnis alakot akár csak 100 Ft-tal is támogassak, erre a célra már a személyi jövedelemadómból átcsoportosították a megfelelő összeget. Így hát a második lehetőséget választottam és a "ne haragudj, sietek", a pesti aluljárókban már jól bevált szófordulatot használva kikerültem és határozott léptekkel haladtam tovább. Nem volt még késő este, így voltak járókelők az utcán, és autók is elég sűrűn jártak, így gondoltam, hogy nem lehet baj. Figyeltem egy darabig, hogy nem jön-e utánam, de ahogy felbukkant, úgy tűnt el. Mire megtettem kb. 50 métert, addigra már sehol nem láttam.
Ez volt az a hiba. A struccpolitika. Ha nem látunk valakit (vagy inkább valamit), az nem jelenti azt hogy ő/az sem lát minket. Mint utólag kiderült, ez a jó képességű fiatal nem csak, hogy látott, figyelt is.
A vasútállomás mellett haladtomban, ismét megjelent, de akkor már ellentmondást nem tűrően pénzt követelt. Hozzátette, hogy nehogy azt mondjam, hogy nincs pénzem, mert ő tudja, hogy van, és ha kell, el is veszi.
Hiába próbáltam meg továbbmenni, nem engedett. Visszarántott, elém állt, és éppen hogy csak nem ütött meg. Miután adtam neki némi aprót (kb. 150 Ft-ot), azt mondta, hogy "ne hazudj, hogy csak ennyid van, forgasd ki a zsebeidet". Természetesen nem forgattam ki. Ekkor jobb kezét felém emelte, bal kezét pedig zsebre tette. Nekem úgy tűnt mintha a bal zsebében fogna valamit. Bizonyára én vagyok a rasszista, hogy azt hiszem az effélékről, hogy kést tartanak maguknál, de elég komolynak látszott a fenyegetés. Ekkor kiforgattam az egyik zsebemet. Azt, amelyikben csak 1 500 Ft volt. Ezt át is adtam neki, de ennyi nem volt elég. A másik zsebemet nem kellett kiforgatnom, mivel fajtársaitól eltérő módon ez a putriszökevény gyorsan tanult, és hamar önállósította magát. Bal kezét továbbra is zsebében tartva jobb kézzel benyúlt a másik zsebembe és kivette az aznap megkapott fizetésem készpénzeben felvett részét, 30 000 forintot. Ezután még füvet akart tőlem, meg valamit, amit még életemben nem hallottam, de feltehetően az is valami olyan kábítószer, amit nem tiltanék be, hanem inkább kilószámra zabáltatnék az ilyennel, hátha valami baja lesz tőle.
Miután mondtam, hogy nem élek ilyenekkel, nem akart már mást, sőt azt is mondta, hogy vissza fogja adni a pénzem, csak menjek el vele a dohányboltig.
Innentől megfordult a helyzet, ő megpróbált mihamarabb lelécelni, én meg mentem a pénzem után. Továbbra is tartottam tőle, de mivel több mint 30 000 Ft-om nála volt, és már sokkal kevésbé volt agresszív, így mentem vele. Tudtam, hogy a dohánybolt és a környéke be van kamerázva, úgyhogy reménykedtem benne, hogy így legalább videofelvétel lesz róla.
Mielőtt a mutyidiszkonthoz értünk, elkanyarodott és a közelben lévő éjjel-nappali mögé indult, közben többször elmondta, hogy menjek vele, ott visszaadja a pénzem.
Mit tehettem, mentem vele. A rendőrséget nem mertem hívni, mivel többször is mondta, hogy ha fel merem hívni a rendőröket, akkor végem lesz, meg a feljelentésből tudni fogja, hogy hol lakom, és a családommal kiirtásával fenyegetett (ugye neki lehet kiirtással fenyegetni akárkiket, mert ő az ártatlan kisebbség).
Az éjjel-nappali mögött előkapta a pénzem a zsebéből, de egy 20 000 Ft-os hiányzott. Heves sajnálkozás ("jáj tesvírem"x100) közepette azt mondta, hogy valahol kirántotta a zsebéből.
Ekkor egy pillanatig nem figyelt és kivettem a kezéből a maradék pénzem. Legnagyobb meglepetésemre nem esett rögtön nekem, hanem elindult a trafik felé.
A trafik előtt mondta, hogy cigit akar venni, de nincs nála pénz. Gondoltam, ha bemegy a trafikba, akkor legalább telefonálhatok, meg lesz róla rendes videofelvétel is, így a visszaszerzett pénzemből adtam neki egy ezrest. Mialatt bement a trafikba elővettem a telefonom és hívtam azt a barátomat, akihez eredetileg indultam. Ő eddigre már gondolta, hogy valami baj van és elindult megkeresni. Nem volt időm sokat beszélni vele, úgy emlékszem csak annyit mondtam, hogy "a trafiknál vagyok, para van", de mire ezt elmondtam kijött a füstösképű a trafikból. Ekkor mondtam, hogy adja vissza a pénzem, tartsa meg a cigit, aztán mindenki menjen a dolgára (ekkorra már neki is rengeteg dolga akadt, saját bevallása szerint mennie kellett kurvázni). Egyszer csak megérkezett cimbora, és látván, hogy egy ismeretlen alakkal társalgok megkérdezte, hogy mi a probléma, mire a koszos azt felelte, hogy én elhagytam a pénzem és most tőle akarom elvenni. Pillanatok alatt áldozatot csinált magából, és mivel az éjjel-nappali környéke forgalmas hely, elég sokan hallhatták ezt a történetet. Így már felesleges volt rendőrt hívnunk, mert ahogy ezt el is mondta, ha kihívom a rendőrséget, ő úgyis ezt fogja mondani, meg különben is, ha őt elviszik nekem és a családomnak vége.
Nem tudtunk mit csinálni, igazából már annak is örültem, hogy ép bőrrel megúsztam ezt az egészet, így hát hagytuk elmenni.
Utána körbekérdeztünk a környéken, hogy ismerik-e esetleg. Így tudtuk meg, hogy már ült Baracskán, sőt néhány héttel azelőtt a trafikból is kihívták miatta a rendőröket, mert onnan is lopott.
Ezek alapján már csak azt nem értem, hogy ha ekkora rend van ebben az országban, akkor hogyan lehet az - és ezt most Orbán, Pintér és Balog uraktól kérdezem elsősorban - hogy egy büntetett előéletű egyén hogyan lehet szabadlábon, miután lopott egy trafikból?
Javítsanak ki, ha tévedek, de véleményem szerint azért, mert a rendőrség részéről ez sokkal több munkával járt volna, mint a fűtött autóból 30-300 ezer Ft értékű művészi fényképeket készíteni, meg különben is, ha cigány az elkövető, akkor nagyon alapos bizonyítási eljáráson kell átesni az ügynek, nehogy a rendőrséget rasszizmussal lehessen vádolni.
Másnap kollégáim tanácsára mégis bementem a rendőrségre feljelentést tenni. Már a portán láttam, hogy ez hatalmas nyűg nekik, hogy egy egyszeri magyar ilyen csip-csup ügyekkel zaklatja őket. Azonban ehhez azt is el kell mondanom, hogy minden tiszteletem a jegyzőkönyvet felvevő hölgyé. Nagyon segítőkész volt, látszott rajta, hogy ő mindent megtenne, sőt meg is tett az ügy kivizsgálása és megoldása érdekében, de ő sem biztatott különösebben, mert látta, hogy valószínűleg nem fognak nagy erőket bevetni a nyomozás során.
Nem tudom, hogyan kerülhettem volna el ezt a egészet, vagy mit kellett volna máshogy csinálnom, hacsak nem azt, hogy a megtakarított pénzemet nem egy bankban tartom, hanem lőfegyvert veszek belőle. Nagyobb hasznom lett volna rajta.
Ez lett volna az én történetem, amit azért írtam le, hogy ha lehet, más ne kerüljön ilyen helyzetbe, tanuljon a hibáimból.
Nem tartozik szorosan a történetemhez, de ezen már régóta gondolkodtam: amikor valaki azt a szót meri használni, hogy "cigánybűnözés", miért határolódnak el olyan sokan, olyan hirtelen?
Mindenki arra hivatkozik, hogy ez általánosítás, sértő a rendes (elenyésző mennyiségű) cigányokra nézve.
Az én eszmefuttatásom:
- Nem mondom azt, hogy minden cigány bűnöző - ez ugye általánosítás.
- Azt sem mondom, hogy minden bűnöző cigány - ez is általánosítás.
- Azt viszont mondom, és meg is tapasztaltam, hogy amikor egy cigány elkövet valamit, azt vagy azért teszi, mert nincs tudatában a tettei súlyával és következményével (cigány mivoltából fakadóan), vagy pedig azért, mert felsőbbrendűségi érzése van (cigány mivoltából fakadóan) és azt hiszi (egyre inkább a "tudja" kifejezés lesz helytálló), bármit megtehet.
Na ezért teljesen helyénvaló a "cigánybűnözés" kifejezés.
Szebb Jövőt!



Dolgozz, magyar, hogy ezeknek a szegény cigányoknak legyen mit elszedni tőled! - Olvasónk esete

Tisztelt Szerkesztőség!
Az eset ma reggel történt, nem egy eget rengető sztori, csak azért küldöm el, hogy más ne járjon így, vagy legalább figyeljen jobban a 4-6-os villamos vonalán, mert miután kiraktam a Facebookra, a kommentekből kiderült, hogy nem én vagyok az egyetlen, akit ugyanígy lehúztak.

Mindig lesben állnak
Felszálltunk ketten a villamosra céges karácsonyi buli után a Széll Kálmán téren. Egy lányba 3 cigány belekötött, próbáltuk csillapítani a dolgot, értelmesen megbeszélni, hogy senki nem akar semmi balhét, és úgyis nemsokára leszállunk és kész. Úgy tűnt, a dolog sikeres, no problem, sőt aztán bratyizós "ultrajófej tesók" lettünk hirtelen.
Leszálltunk a villamosról és hoppá! Egyikőnknek sincs meg a telefonja. Gyorsan visszaszálltunk, természetesen az ellenőr mindjárt a jegyet, bérletet kérte. Bemutattuk és közöltük, hogy az a 3 cigó a telefonunkat ellopta az imént. Természetesen ez nem rá tartozik (bár ezt valahol megértem, egy jegyellenőri fizetésért én sem keresném a balhét). Azonnal mondtuk a 3 "úriembernek", hogy kérjük vissza a telefonokat, és a barátomét szó nélkül visszaadták, mondva, hogy kicsúszhatott a zsebéből és ő csak felvette az ülésről, minket várva, hogy esetleg visszajövünk érte. Hozzátenném, egyikőnk sem olyan helyen tartja a telefonját, hogy az csak úgy kicsússzon vagy kiessen a zsebből, az enyém konkrétan a kabátom alatti zakó zsebében volt.
Kértük a másik telefont is, mire két hölgy, aki azelőtt mögöttünk ült, kikérte magának, hogy mit követelőzünk amikor így is az egyik telefonunkat megtalálták. Amikor mondtuk hogy addig nem szállunk le, amíg nincs meg a másik telefon, hirtelen két másik cigó mögém állt és valamit mindkét oldalról a hátamhoz nyomtak.
Akkor már láttuk, hogy ez nem 3 cigány, hanem egy egész csapat, akik kb. erre vannak szakosodva, az egész egy színjáték volt, a balhé a csajjal stb... Akkor mondtam, hogy oké, hagyjuk, szálljunk le. Le is szálltunk. Egy perc múlva a telefonom már nem volt kapcsolható.
Nem a telefon értéke a gáz (de azért az is fáj kicsit), hanem ha akkor nem szállunk le, ki tudja mi lesz a vége. Szóval dolgozz, magyar, hogy ezeknek a szegény cigányoknak legyen mit elszedni tőled!
És lehet jönni azzal, hogy miért nem tartod elzárva, lakat alatt, otthon az értékeidet, vagy biztos részeg voltál blablabla (ittunk, de közel sem voltunk részegek). Egy percig se gondoljátok, hogy biztonságban vagytok ezektől a tetvektől, ha közeledbe mennek, inkább állj fel és menj odébb! Szerintem, ha rendőrt akarunk hívni, nem ússzuk meg ennyivel...
Utána sokáig beszéltük, hogy vajon mikor vehették el tőlünk a telefonokat, holott épp a szituációból adódóan le sem vettük a szemünket egymásról, nehogy baj legyen, de nem jöttünk rá.
Hát így jártunk. Legalább az egyikőnk telefonja meglett és ép bőrrel hazaértünk.
Tisztelettel,
B. B.



Magyarország tényleg jobban teljesít és Magyarország valóban a magyaroké?

Lassan már napi rendszerességgel sóhajtanak fel a magyarok, és rebegik el azt, hogy ennél lejjebb már biztosan nem lehet, ez már kibírhatatlan. Szegénység uralkodik országszerte, és a máról holnapra való túlélés a legfontosabb kérdés az átlag családok életében. Miközben Magyarország vezetői, azok, akiket naponta látunk, hallunk a mesterien jól megszerkesztett és feltálalt hírekben, valamint legfőképp azok, kik háttérből mozgatják a magyar politika bábjátékosait, elérik ördögi céljukat.
A cél pedig egyetlen: a magyarság és Magyarország elveszejtése. Minden nap hangoztatják, hogy Magyarország jobban teljesít, mialatt céljuk semmi más, mint a gazdaság tönkretétele. Mint ahogyan minden nap elejtik, hogy hű de nagyot nyert az egyszerű magyar ember a „rezsicsökkentéssel”, miközben mindamellett, hogy a számlák összege sem kisebb, az élet minden területén minden perccel egyre drágább lesz úgy a termék, mint a szolgáltatás.
De lássuk és elemezzük a „Magyarország jobban teljesít”állítást. Igen, valóban tudjuk, hogy teljesítményorientált célokat fogalmaznak meg manapság minden területen, az oktatásban, abban a nevetségesen kevés iparágban, amely még netán véletlenül, valamilyen oknál fogva megmaradt, úgyszintén a még meglévő mezőgazdaságban is. Teljesít Magyarország. Teljes gőzzel XXI. századi rabszolgamunkát, azaz közmunkát.
Igen, tudjuk, hogy régen is volt ez, csak akkor utcaseprésnek hívták és tisztelet az utcaseprő munkájának is, de az ment ezt a mesterséget űzni, aki más mesterséget nem tudott, vagy nem akart kitanulni. Mondogatták is bizony szüleink, hogy „ha nem tanulsz, utcaseprő leszel”. Csipkedtük is aztán magunkat a tanulásban, legyűrtük a lustaságot szüleink ezen mondatával. Ma, ha szorgalmasan tanul is a gyermek, akkor is minden esélye megvan, hogy utcaseprő közmunkás legyen. Ez a különbség. Óriási teljesítmény, mondhatnánk!
Magyarország jobban teljesít! Az iparban nem éri meg kohászattal, fém és famegmunkálással, és nem éri meg bányászattal foglalkozni. Szénbányáinkat bezárták, mert nem éri meg kitermelni a szenet. Mindenütt a nagyvilágban megéri, Magyarországon nem. Az a hír járja, hogy a Pécsett bezárt uránbányában az ország adósságának sokszoros értékének megfelelő urántartalék van, de nem éri meg megnyitni a bányát.
Mint ahogyan nem éri meg a természeti forrástartalékainkat a magunk javára fordítani, ugyan dehogy érné meg! Még a végén nem függnénk a világ háttérhatalmától és a magunk ura volnánk. Nem éri meg mezőgazdasággal foglalkozni, zöldséget, gabonát, gyümölcsöt termelni. De annál inkább megéri kínai fokhagymát, izraeli paprikát, paradicsomot, de lassan még sivatagi kaktuszt is behozni zöldségként, gyümölcsként.
Cukorrépát nem éri meg termelni, mert nincsenek működő cukorgyárak, de megéri sokszorosáért beszállítani Isten tudja honnan, ahol még cukorrépa sem terem, és talán jobb is nem tudni, miből készül a cukor. Nem éri meg azokat a régi, gyönyörű, akár vízi, akár szél, vagy hagyományos malmainkat üzemeltetni, amelyekre oly büszkék lehetünk, és miért nem? Talán mert más malmára hajtjuk a vizet, de azt is mondhatnám, hogy igazából egyáltalán nem egy malomban őrölünk vezetőinkkel.
Nem éri meg állatokat tenyészteni, gyönyörű legelőinket fenntartani, hanem megéri titkos eredetű, felfújt, tápos állatok húsát behozni, és rápecsételni, hogy „magyar termék”, így mindenki megnyugszik és elkönyveli, hogy de jól teljesít Magyarország, a macska rúgja meg.
Magyarország a magyaroké. Halljuk ezt is napi rendszerességgel, úton útfélen. S közben azon tűnődtem, hogy miért ismétlik nekem folyton ugyanezt? Hiszen ez számomra olyan, mintha azt hallanám ezredjére, hogy az édesanyám azért édesanyám, mert ő szült erre a világra, vagy hogy lélegzetvételre és szívdobbanásra van szükségem ahhoz, hogy éljek. Mert hát ez a természetes. Mert kié kellene legyen Magyarország, uraim? Igen, valóban a magyaroké kellene legyen. Ezzel csak egy baj van. Hogy a jelenlegi Magyarország már mindenkié, csak épp a magyaroké nem.
Nagyobb, sokkal nagyobb baj az, mint gondolnánk, és nem is tudjuk felfogni, hogy hosszútávon milyen kemény következményei lesznek annak, hogy fel akarjuk emelni azt a cigányt, aki valójában nem akarja, hogy őt felemeljék, mert száz év leforgása alatt sem tanul meg úgy viselkedni, úgy értékelni mindent az életben, ahogyan azt a magyar ember teszi. Mert nem az az értékrendje, mert mást örökölt őseitől, mert nem szeret dolgozni és mert minél jobban emelik őt, annál jobban elpofátlanodik, annál követelőzőbbé válik, annál többet fog lopni, csalni, hazudni, és sajnos ölni is.
És sokkal nagyobb baj, hogy politikai köröktől befolyásoltan az igazságszolgáltatás elhallgatja, megtagadja kimondani tisztán, érthetően, hogy a cigányok a leggyakoribb bűnözők ebben az országban, hogy a legtöbb betörés, lopás, gaztett elkövetői dolgozni nem akaró cigányok, és nem védeni kellene őket, hanem vádolni és nem menteni az irhájukat, hanem megbüntetni keményen, kegyetlenül, mert igen, Magyarország a magyaroké és aki ellene vét, az megkapja méltó büntetését.
És legalább ugyanekkora gond az, hogy az igaz magyar ember az antiszemita jelzőt kapja meg „kitüntetésül.” Ami nem is volna gond, hiszen az igazi magyar legyen is antiszemita, és hadd tudjuk elmondani, hogy igazából ez kultúránk része. De amikor a magyar nemzet külügyminisztere büszkén mondja el Izraelben, hogy a zsidóság él és virul, virágzik, virágkorát éli abban a Magyarországban, ahol a magyar nép nagy része szegény és nyomorogva él a máról a holnapra, akkor felmerül a kérdés, hogy Magyarország valóban a magyaroké? Kik irányítják ezt az országot? Zsidó madzagon rángatott gyalázatos jellemtelen nem magyarok. Mert magyar lélek, magyar szív ilyet meg nem enged, az holtbiztos.
Kovács Sándor



Így működik a cionista agymosás egy budapesti "elit" középiskolában - gimnazista olvasónk levele
Levelemben a magyar iskolákban folyó társadalmi életről ejtenék pár szót. Egy budapesti, 13. kerületi „elit” iskolába járok, ahol minden évben 6-10-szeres túljelentkezés van. Hosszú idő óta figyelem az itt folyó cionista megjegyzéseket, viselkedéseket, mind a tanárok, mind a diákok részéről.

Berzsenyi Dániel Gimnázium
Tizenéves fejjel, még nem sokat láttam a világból. Leginkább csak arról tudok írni, hogy mi folyik ott, ahol naponta 8-10 órát töltök. Az iskolát több cikkben is dicsérik, kihangsúlyozzák, hogy mennyire szabad szellemű ez a gimnázium, és hogy milyen kötetlen a viszony a tanárok és a diákok között. Leghíresebb ismérve az iskolának a liberalizmusa. Ha egy szóval kellene leírnom az iskolát, akkor csak annyit mondanék, hogy cionista. Ez a Berzsenyi Dániel Gimnázium.
Az iskola felnevelt több „híres” személyiséget is. Például Tom Lantost, Mérő Lászlót, Popper Pétert... De térjünk vissza a napjainkban tapasztalható eseményekre.
Az iskolában körbejárva találkozhatunk olyan termekkel, melyeket valószínűleg a tanárok és a diákok együtt „díszítettek fel”. A falon több, a diákok által készített poszter is található. Egyet alaposabban szemügyre vettem. A tetején nagy betűkkel azt láttam, hogy ünnepek. Majd elrettentem a cím alatt látható szövegektől. A poszteren zsidó ünnepek, kifejezések, és azoknak a magyarázatával szembesültem. Rápillantottam egy másik tablóra is, de mikor megláttam a sárga csillagot rajta, rögtön meggondoltam magam, hogy tovább olvassam-e.
Rendkívül nagy csalódással töltött el az idei október 23-ai „ünnepség”. Egy irodalomtanár és az osztálya szervezte. Az ünnepségről előre annyit mondtak, hogy majd filmet fogunk nézni. Tudtam, hogy az iskola, ahogy ők fogalmaznak: „nem mindennapi módon szokta az ünnepeket lebonyolítani”. Ez a nem mindennapi lebonyolítás idén annyit jelentett, hogy megnéztük a Megáll az idő című filmet. A film végén szembesültem azzal, hogy egy szó sem esett az '56 októberi történésekről. Nemhogy a pesti srácokról és arról a több ezer emberről, akik életüket áldozták a hazáért. Tudtam, hogy nem lesz órákig tartó megemlékezés, de én úgy gondolom, hogy a Himnusz meghallgatását, illetve egy egyperces néma csendet megérdemelne a több ezer hazafi, akik életük árán próbálták jobbá tenni Magyarország jövőjét.
Hab a tortán, hogy a holokauszt-napi megemlékezésre már megbíztak egy tanulót, hogy forgasson filmet a „holokauszt túlélőivel”. Természetesen a holokauszt-megemlékezést már fél évvel előbb meg kell szervezni és mindent meg kell tenni azért, hogy a lehető legszínvonalasabb legyen...
Az elmúlt években ez a „megemlékezés” úgy nézett ki, hogy minden osztályt köteleztek a Páva utcai zsinagóga, vagyis a holokauszt-emlékközpont meglátogatására. Ahol természetesen 3 órás vezetésben, jobban mondva agymosásban vettünk részt. Illetve elvittek minket szintén több órás túrára a budapesti zsidónegyedbe, ahol több zsinagógát is megmutattak, és természetesen remek „történelmi tényeket” osztottak meg az iskola tanulóival.
Osztálykirándulásokon a zsinagógalátogatás minden évben megismétlődő program. Az egyik osztály utolsó kirándulásán Auschwitzba fog látogatni, hogy megtudják, milyen szenvedéseket élt át több ezer ott kivégzett zsidó...
Tehát jól látható, hogy a programok úgy vannak szervezve, hogy a zsidó kultúra, szokások legyenek a központban. És hogy mindenki megismerhesse a zsidókat, akár akaratuk ellenére is.
Pár szót ejtenék bizonyos emberek viselkedéséről.
Nyilvánvaló, hogy az iskolavezetésben kik ülnek. Ezt nem ragoznám. De meg kell említenem a diákokat és az iskolát képviselő Diákönkormányzat egyik elnökét. Az úriember könnyen felismerhető az arca közepén elhelyezkedő nagy kampós orráról. De ő nem elégszik meg ezzel. Büszkén mutogatja a folyosón a kék-fehér Israel-feliratú Dávid-csillagokkal díszített alsógatyáját. Nyilvánvalóan nagyon büszke a származására és ezt ki is fejezi, bár erre nem hinném, hogy mindenki kíváncsi lenne.
A Diákönkormányzat (DÖK) elnökeit minden évben szavazással választják meg. A szavazás titkosan történik. Idén csak egy nevező csapat volt, és az volt a kérdés, hogy ezt elfogadjuk-e vagy nem. Utólagosan megtudtam, hogy a szavazás úgy történik, hogy ha egy ember is igennel szavaz rájuk, akkor ők az elnökök, és természetesen a pályázók is szavazhattak. Ez aztán a demokrácia... De sajnos ez ellen nincs mit tenni.
Sűrűn kapunk agytágítást arról, hogy a magyar emberek nem dolgoznak, nem képesek a munkájukat rendesen elvégezni.
Társadalomismeret órán a cigányok integrációjának az előnyéről „tanultunk”. Ami igazából arról szólt, hogy a cigányok mennyire jó emberek, és hogy nem szabad őket kirekeszteni... Természetesen a tanár kíváncsi volt a mi véleményünkre is. Közöltük is, hogy nem értünk vele egyet, de a tanár képtelen volt ezt elfogadni, és tovább folytatta a saját eszméjének az átadását.
Mikor valaki nemzeti pólóban érkezett az iskolába, volt, hogy undorral kérdezte meg az egyik tanár, hogy "mi ez a szar?" illetve, hogy normális-e az illető.
A leírtakból mindenkinek feltűnhetett, hogy mennyire próbálják aktív-passzív módon belénk sugározni a saját, cionista eszméjüket. Azt sajnálom legjobban, hogy a jövő nemzedéke ebben a hamis tudatban fog felnőni és csak bábok lesznek ebben az országban. Mert a legtöbben nem gondolják át a hallottakat, hanem elfogadják azt, amit minden nap hallanak. Van néhány ember aki kivétel (köztük jómagam is), és aggódik a társai jövője miatt.
Remélem, sok emberhez eljut a rövid írásom és meglátják, hogy nemcsak a tv-ből, újságokból folyik a töménytelen hazugság, hanem a legsebezhetőbb réteget, a diákságot is igyekeznek hamis útra téríteni.
Egy magyar diák
Frissítés: Cionista agymosás az iskolákban - Perge Ottó megjegyzései „Egy magyar diák” leveléhez
Érdeklődéssel olvastam az „Egy magyar diák” aláírással megjelent olvasói levelet, melynek írója a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban zajló cionista agymosásról számol be. A cikkel kapcsolatban heves vita bontakozott ki a fórumon. Engedjenek meg nekem néhány megjegyzést, annál is inkább, mivel - szerénytelenség nélkül mondhatom - én magam is meglehetősen tájékozott vagyok a témában.
Az a tény, hogy a diákok közül sokan nem veszik észre, milyen mértékű agymosásnak vannak alávetve, és hamis történelmet oktatnak nekik, egyáltalán nem meglepő. A mai gimnazisták már ebbe a liberális-cionista közegbe születtek bele, és teljesen természetesnek gondolják a zsinagógák, holomúzeumok meglátogatását, a zsidóság áldozati szerepének, kiválóságának és a magyar nemzet bűneinek hangoztatását, valamint a „nácikról” és „fasisztákról” eléjük tárt hazugságokat. Aki nem igyekszik saját erejéből, vagy szülei, rokonai, ne adj Isten tanárai segítségével egy-egy történelmi esemény, vagy éppen napjaink történéseinek valóságos hátterét kikutatni, az soha nem fogja megtudni az igazságot. Mondhatnám úgy is, hogy a virtuális világ lakói hajlamosak valóságosnak tekinteni az őket körülvevő közeget. Sőt, elönti az agyukat a düh, amikor valaki figyelmezteti őket: semmi sem az, aminek gondolják.
A Jobbik feltűnése és a nem egykönnyen cenzúrázható világhálón megjelenő, ténylegesen független és nemzeti irányzatú honlapok és blogok megjelenése azonban egyre több szülőnek és diáknak nyitja ki a szemét. Az igazság keresői – akik közé a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban uralkodó állapotokról tudósító magyar diák is tartozik – egyelőre még kisebbségben vannak. A levél nyomán felcsapó vita hevessége világosan mutatja, hogy mennyire lényeges, és eddig figyelemre alig méltatott jelenségről rántotta le a leplet. Mert tény, ami tény: iskoláink többségben tűrhetetlen liberális-cionista propaganda és hazugságokra épülő történelemoktatás folyik. Kiemelten így van ez bizonyos úgynevezett „elitiskolák” esetében, melyekben meglehetősen magas a liberális szellemiségű, jómódú rétegekhez tartozó szülők gyermekeinek az aránya. Természetesen sok múlik az iskolavezetés beállítottságán, azonban ne feledjük, hogy az iskolarendszer egy erőteljesen hierarchikus struktúra, amely a Fidesz-kormány átalakításai során még inkább központosítottá vált. A tanintézmények vezetői pontosan érzékelik a felső szintről érkező elvárásokat, és a politikusoknak a zsidóság valamint a liberalizmus felé tett folyamatos gesztusaiból világosan megértik, miféle ideológiai és politikai szellemiséghez kell igazodniuk. Melyik iskolaigazgató kockáztatná viszonylag jól fizető állását azzal, hogy betiltja az intézményében zajló liberális és holokausztos propagandát, és az igazság bemutatását követeli meg a történelemtanároktól?
Ugyanakkor úgy az iskolaigazgatók, mint a beosztott tanárok jelentős része maga is ennek a virtuális világnak a gyanútlan lakója, és semmiféle kétely nem merül fel benne az uralkodó ideológia alaptételeivel kapcsolatban. A rendszerváltást követően a katedrákat még mindig benépesítő begyepesedett kommunista tanárok jelenléte is egy valóságos istencsapás volt. Ők azonban napjainkra általában nyugdíjba mentek. (A legtöbb iskolában az elmúlt néhány évben a nyugdíjas korú pedagógusokat mind nyugállományba küldték.) A fiatal tanárok jelentős részének tudatában azonban rettenetesen mély nyomot hagyott az egyetemeken gőzerővel zajló liberális-cionista-holokausztos agymosás. Az is baj persze, ha egy kémia vagy matektanár agya van átprogramozva az uralkodó elit érdekeinek megfelelően. Ha azonban a történelmet, magyart, társadalomismeretet és földrajzot tanító pedagógusok fejében is tévképzetek élnek a világunk sorsát meghatározó kulcsfontosságú eseményeket és jelenségeket illetően, akkor aztán végképp semmi jóra nem számíthatunk.
A tanároknak az a szűk rétege viszont, amelyik tisztán lát, és megőrizte nemzeti tudatát, általában oly mértékben kiszolgáltatott, hogy nincsen bátorsága egyértelműen szembehelyezkedni az iskolákban kötelezővé tett ideológiai elvárásokkal. Képzeljük csak el, milyen kutyaszorítóban van az a történelemtanár, aki szeretné elmondani az igazságot, mondjuk a zsidóságnak a 19. század második felében Magyarországon játszott szerepéről, az „őszirózsás forradalomról”, a Tanácsköztársaságról, Adolf Hitlerről, a második világháborúról, ne adj Isten a holokausztról. Elegendő csak egyetlen gyerek az osztályban, aki egy másik tanárnak, az iskola igazgatójának, a szüleinek (vagy a Tett és Védelemnek, amely már „forró drótot” is üzemeltet ilyesfajta célokra) elmeséli az órán hallottakat, és az igazságot tanító pedagógus úgy repül, hogy a lába nem éri a földet. Mivel pedig a közintézmények vezetői el akarnak kerülni mindenféle botrányt (mert rájuk is rossz fényt vet, így az állásukat veszélyezteti, hogy körükben egy „rasszista”, „náci” kolléga oktatott), ezért valószínűleg valami hajánál előrángatott okot találnak az eretnek tanár kirúgására (létszámleépítés, átszervezés stb.).
Manapság persze már egyáltalán nem elképzelhetetlen az sem, hogy egy tanárt azért távolítanak el valamely iskolából, mert „antiszemita”, „rasszista”, „gyűlöletkeltő” nézeteket hangoztat. Ha pedig egy pedagógus akár csak kételyeit is ki meri fejezni a holokauszt napjainkban érvényes dogmáit illetően, még börtönben is találhatja magát. A mai központosított iskolarendszerben pedig egy „antiszemitizmus”, „rasszizmus” miatt, vagyis ideológiai okok következtében eltávolított tanárnak a legcsekélyebb esélye sincsen újból elhelyezkedni. (A más okokból eltávolítottaknak sincs sok esélye új állást találni.)
A legtöbb, amit a valóban tájékozott, becsületes, hazájukhoz hűséges tanárok megtesznek, az, hogy – mint a kommunizmus idején – igyekeznek a „sorok között” üzenve, szinte feltűnés nélkül elmondani az igazságot. Például úgy, hogy az egyik „lehetséges álláspontként” – metakommunikációs eszközöket is bevetve – közlik a diákokkal, amit fontosnak tartanak, de nyíltan elmondani tilos. Persze így is kockázatosan viselkednek, így aligha lesznek az iskolavezetés kedvencei, és az sem biztos, hogy minden gyerek világosan megérti a tanár kissé homályosan előadott mondandóját. De még ha megértik is, a tömegkommunikációs eszközökben zajló cionista-liberális propaganda egykönnyen semmissé teheti az igaz történelmet tanító és magyarságtudatot diákjaik lelkébe plántáló tanárok erőfeszítéseit.
Mondhatnánk persze, nincs új a Nap alatt: mióta világ a világ, az iskola általában mindig is az uralkodó rétegek elvárásainak megfelelően kívánta oktatni és nevelni a gyerekeket. Azonban manapság az idegen érdekeket kiszolgáló hatalom egyrészt a nemzeti tudat (és nyomában a nemzet) megsemmisítését is célként jelölte meg, másrészt pedig gondolkodni alig képes, műveletlen, engedelmes konzumidióták kinevelését várja el az iskoláktól. Mindebbe pedig semmilyen körülmények között nem nyugodhatunk bele.
Perge Ottó - Kuruc.info


Ki kezdte valójában a második világháborút? - Olvasónk összeállítása

Lengyelország német, majd szovjet lerohanását, az Anschlusst, Morvaország annektálását, Finnország megtámadását, a balti államok „felszabadítását” a világ helyi jellegű háborúknak, konfliktusoknak tekintette. A Szovjetunió megtámadása már egészen más kategória, egyes történészek ezt tekintik a II. világháború igazi kezdetének, Németországot pedig dogmaszerűen kirobbantójának. De ki kezd el egy világméretű konfliktust, az, aki először támad (ezzel pillanatokkal előzve meg ellenfelét), vagy az, aki több mint 15 éven át szisztematikusan készíti fel országa gazdaságát arra, hogy egész Európát szovjet tagköztársaságokként csatolja birodalmához? Ismert, hogy a történelmet a győztesek írják. De meddig etethetik még hazugságaikkal a világot, nemzedékeket?
„Maradéktalanul támadó háborúra készítettek fel bennünket. Nem mi tehetünk arról, hogy a támadást nem mi kezdtük.”
(P. G. Grigorjenko vezérőrnagy) 
1915. 08. 23: „Amennyiben a világháború következményeként nem kerülne sor világforradalomra, akkor mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy legalább egy országban kitörjön a forradalom. Teljesen mindegy, hogy hol. Ha ebben az országban a proletáriátus győz, akkor fel fog majd lépni a többi ország ellen, zavargások és felkelések robbannak ki a többi országban, vagy közvetlenül fegyveres erővel lendülnek támadásba.” (Szociáldemokrata c. újság)
„A Világ Egyesült Államai (de nem Európáé) az egyesülésnek és a nemzetek szabadságának az az állami formája, amelyet mi a szocializmussal kapcsolunk össze.” (Lenin Összes művei, Moszkva) 
1916. szept.: „Az egy országban győzedelmes szocializmus egyáltalán nem zárja ki, hogy nincsenek többé háborúk. Épp ellenkezőleg, feltételezi ezeket.” (Lenin művei, XXIII. Berlin) 
1917. okt.: Lenin magához ragadja a hatalmat, kiadja a Béke Diktátumát (a hatalom megtartása érdekében van rá szüksége). 
1918. jan.: Németországban megalakítják a kommunista Spartacus csoportot. Ezzel mély gyökeret ereszt a kommunizmus. 
1918. márc.: Leninék megkötik a breszt-litovszki békét (ezzel elárulják szövetségeseiket és a 2,3 millió orosz elesettet). Elismerik, a béke nem Oroszország érdekében köttetett, hanem a világforradalomnak és a kommunizmusnak Oroszországban és a többi országban történő berendezkedésének érdekében. 
1918. 05. 14: Lenin: „a proletáriátus világméretű diktatúráját és egy világméretű forradalmat minden egyéb nemzeti áldozatvállalás fölé kell helyezni.” (A békével azt érte el, hogy a több millió orosz katona hazajött, majd segítségükkel évszázados rendszert semmisítettek meg, azokat az alapokat, amelyeken az ország állt. A breszti béke szörnyűséges polgárháborúvá vált, amely sokkal véresebb és könyörtelenebb volt az I. világháborúnál. Elérte célját: az imperialista háborút polgárháborúvá, proletárforradalommá alakította. Miközben mindenki mindenkivel harcolt, a kommunisták kiépítették, majd megszilárdították hatalmukat. Néhány év alatt az egész országot maguk alá gyűrték.) 
1919. 03. 08: A pártkongresszus záróbeszédében Lenin ujjongva a világforradalom küszöbén látja magát.
1920. márc.: A megalázott, kifosztott, pocskondiázott Németországban óriási sztrájkhullám indul, ami alapjaiban rengeti meg az országot. Németország egy lőporos hordó, csak egy szikra hiányzik a robbanáshoz. A Vörös Hadsereg indulójában: „Először ide Varsót, utána ide Berlint!” A Vörös Hadsereg útjában van viszont Lengyelország, Oroszországnak nincs közös határa Németországgal. Kitört a lengyel-orosz háború. Tuhacsevszkij stratégiai hibái miatt azonban csúfos vereség a vége. A németországi forradalmat el kell halasztani 1923-ra.
1920. 08. 22: Lenin: „Maradjon csak a burzsoázia a saját szörnyűségeinél. Minél megátalkodottabb brutalitás és könyörtelenség történik részükről, annál hamarabb eljön a győztes proletárforradalom napja.” (Pravda) 
1920. 11. 10: Sztálin: „Közép-Oroszország a világforradalom tűzhelye.” 
1920. dec.: Lenin nyilatkozata világháború-témában a moszkvai városi szovjet előtt: „Egy ilyen jellegű háború elkerülhetetlen!” (…) „A háború egy részszakaszát befejeztük, most a másodikra kell felkészülnünk.” 
1921. dec.: A NEP bevezetése, ezzel a részleges kapitalizmus visszaállítása (elégedetlenség elcsitítása, a hadiipar tervezett beindítása).
1922. dec.: A Szovjetunió megalakulása. Alapító nyilatkozata kimondja: „A Szovjetunió megalakulása csak az első lépés az irányban, hogy létrejöjjön a világméretű Szocialista Szovjet Köztársaság. Alapításának időpontjában négy köztársaságból állt. Ezt a számot hosszútávon növelni kell, addig, amíg az egész világot át nem fogja.”
1923: „Ha mindenütt ellenséggel vagyunk körülvéve, akkor egy hirtelen előretörés részünkről, egy váratlan manőver, a gyorsaság fog mindent eldönteni”. (Sztálin a XII. Pártkongresszuson) 
1923. 11. 19: Ez a dátum a Politikai Bizottság kitűzött időpontja a német forradalomra. Nem valósulhatott meg, mert a németek a szociáldemokráciát választották, a kommunisták mögött nincs tömegbázis, mert a kommunista párt szétbomlott (bolsevikek, mensevikek), és mert Lenin haldoklik, ezért beindul a hatalmi harc. 
1924. jan.: Lenin meghal, a hatalmi harcból – végakarata ellenére – Sztálin kerül ki győztesen. 
1924. 07. 03: Sztálin-beszéd: „Ha valahol is elkezdődik Európában a forradalmi megrázkódtatás, az Németországból kiindulva fog megtörténni, és a forradalom németországi győzelme egyet jelent a nemzetközi forradalom győzelmének a megvalósulásával.” 
1925: A Vörös Munkás és Paraszt Hadsereg Vezérkarának stratégái feladatot kaptak. Olyan világméretű háborút kell megtervezniük, amely „a világforradalom feladatait véghezviszi” (Frunze elvtárs). Úgy kellett az előkészületeket megtervezniük, hogy az új háború sem az államot nem viszi gazdasági csődbe, sem az ellenség figyelmét nem kelti fel idő előtt. Úgy kellett felállítaniuk a haderőt, hogy első csapása a meglepetés erejére épüljön, hatása pedig megsemmisítő legyen. Az új elméleti terv vázlata:
1. A mozgósítás folyamatát két részre kell osztani, egy titkosra és egy nyíltra.
2. Az első titkos szakasz egészen a háború kezdetéig tart. Ebben a szakaszban kell átállítani az államapparátust, a katonaság kommunikációs rendszerét, valamint a közlekedésügyet a háborús feltételekre; a hadsereg számszerű erejét 5 millió főre kell emelni.
3. Álcázás céljából a mozgósítás első, titkos szakaszának két évig kell tartania, ezért kezdetekor pontosan előre meg kell határozni az első, mindent elsöprő támadás pontos dátumát is. Helyi konfliktusok kirobbantásával is el kell vonni az ellenség figyelmét, úgy, hogy az legyen a benyomása, hogy az ország hadigazdaságra történő átállításának ez a tulajdonképpeni és egyetlen oka. (Halhin-Gol (Mongólia), finn háború, Észtország, Litvánia, Lettország, Besszarábia „felszabadítása”).
4. A titkos mozgósítási szakasz egy meglepetésszerűen kivitelezett megsemmisítő csapással zárul, amely időszak egybeesik a mozgósítás második, nyílt szakaszának kezdetével, melynek folyamán néhány napon belül további 6 millió fő bevonultatása történik, mégpedig egyrészt a veszteségek pótlására, másrészt pedig új hadosztályok, hadtestek és hadseregek feltöltésére. Mindezek után a háború folyamán további 9 millió fő behívásának kell megtörténnie.
5. A mozgósítás biztosítása a második, harmadik és további stratégiai lépcsők számára nem a határnál történő passzív várakozás közben történik, hanem az első stratégiai lépcső megsemmisítő csapásokat mér az ellenségre, és nagy erővel vonul előre annak területén. 
1927. 11. 07: Sztálin: „A kapitalizmust nem lehet legyőzni anélkül, hogy ezt megelőzően ne távolítanánk el a munkásmozgalomból a szociáldemokráciát.” 
1927. 12. 03: Sztálin: „Lépéseink nagymértékben attól függnek, hogy sikerül-e nekünk a kapitalista világ elleni háborút, amely elkerülhetetlen, egészen addig az időpontig halogatni, amíg a kapitalisták egymás között hajba nem kapnak” (Ez a Molotov-Ribbentrop paktummal és Lengyelország németek általi megtámadtatásával sikerült.) 
1927: Sztálin feljutott hatalma csúcsára. Az erőltetett iparosítás indulása ötéves tervek formájában. Az első ötéves terv feladata: a fegyveripar bázisának megteremtése (mellékesen a végére 4000 tank legyártása). A második feladata: ipari bázis további kiépítése, martin-kemencék, kokszoló művek, hengerművek, döngölt utak építése, bányák, ércbányák nyitása (mellékesen 24 700 harci repülő legyártása). Harmadik ötéves terv (kifutása 1942!): háborús gyártás gigantikus mennyiségben, kiváló minőségben, az ország kincseinek eladása, évi 5 millió tonna búza eladása, kollektivizálás, éhezés, 10-16 millió áldozat. Lágerek, kényszermunka (Az I. világháborúban 2, 3 millió orosz esett el!) 
1928. 07. 13: Sztálin Leningrádban: „Először is harc minden vonalon a szociáldemokrácia ellen, beleértve a polgári pacifizmus velejáró leleplezését.”(…) „Támogatni kell őket, hagyjátok, hogy a fasiszták nyugodtan megsemmisítsék a szociáldemokráciát és a pacifistákat! Hagyjátok, hogy a fasiszták elkezdjenek egy új háborút! Hagyjátok hogy, a fasiszták Európa minden államában minden politikai pártot, parlamentet, hadsereget, szakszervezetet szétverjenek”. (…) „Éppen ez vezet majd a kapitalista országokban a belső helyzet kiéleződéséhez és a munkások forradalmi tevékenységéhez.
1929: V. K. Triandafillov kiadja a Modern hadsereg hadműveleti módszerei c. könyvét, ami Sztálin és Zsukov tankönyvévé válik. Sztálin állandóan az asztalán tartja. A háború művészetét egzakt tudományos szintre emelte, amikor egyszerű képleteivel kialakította egy többmilliós hadsereg támadási hadműveleteinek matematikai számításait. Kiszámította Európa szovjetesítésének műveletét. (Példaként 5 lengyel vajdaság közigazgatásának berendezéséhez szükséges létszámot.) 
„Hányszor megmondtam nektek, csináljatok, amit akartok, de ne maradjanak dokumentumok, ne maradjanak nyomok!” (Sztálin szavai a XVI. pártkongresszuson) 
1929. vége: Megjelenik B. M. Saposnyikov: A hadsereg agya c. könyvének harmadik, utolsó része, a Mozgósítás. Sztálin másik kedvence, ez is mindig az asztalán van. „A mozgósítás nem csupán a háború jele, hanem már maga a háború. Ha a kormány rendelkezik a mozgósítás kihirdetéséről, ez gyakorlatilag a hadüzenettel egyenlő. A mai körülmények között annak az államnak, amelyik kihirdeti a mozgósítást, előzőleg szilárd elhatározásra kell jutnia, hogy háborút akar folytatni. Az általános mozgósításon azt az állapotot értjük, amelyből már nincs visszaút a békés helyzethez való visszatéréshez. A mozgósítás háborút jelent, más értelmezése számunkra elképzelhetetlen.” 
1930. 11. 30: Trockij: „Az Európai Szovjet Egyesült Államok az egyetlen igazi megoldás arra, hogy az európai szétdaraboltságból megtaláljuk a kiutat, amely szétdaraboltság nem csak Németországot, hanem egész Európát gazdasági és kulturális összeomlással fenyegeti. A szociáldemokrata munkások és a dolgozó tömegek szemében minél inkább agresszornak minősülnek a fasiszták, mi pedig védőnek, annál jobbak lesznek az esélyeink.” (Az ellenzék bulletinje) 
1931. 01. 25: IX. Komszomol kongresszus határozata: „Komszomolisták a gépekre!” Az ország éhezik, kannibalizmus, de százával alakulnak a repülős klubok, tízezrével képzik ki a pilótákat, százezrével az ejtőernyősöket. 
1931. 02. 04: Sztálin: „Magunkra vállaltunk egy feladatot, amely siker estén megrázza az egész világot, és felszabadítja az egész munkásosztályt.” 
1931. 09. 18: Japán betör Mandzsúriába. 
1932. 03. 23: A Szovjetunió a világon elsőként elkezdte a nehézbombázó hadtest felállítását. (TB-3 bombázók, amiből kezdetben naponta hármat adtak át. Ekkor már ezer darabbal rendelkeztek.) 
1932. 04. 20: A Szovjetunió Forradalmi Tanácsa elrendeli, hogy „békeidőben az államhatár menti régióiban mobil inváziós csapatokat kell fenntartani, amelyeknek egy háború első pillanataiban villámgyorsan át kell lépniük a határt, hogy az ellenfél mozgósítását megakadályozzák, a stratégiai tartalékokat és a fontos térségeket elfoglalják”. Később „azoknak a feladatoknak a véghezvitelét, amelyek egy inváziós hadsereg előtt állnak, az Első Stratégiai Csapatnak kell átvennie (16 hadsereg, vagyis 170 hadosztály).”
1932. 07. 31: NSDAP-győzelem a Reichstag-választásokon. 
1933. 01. 30: Hitler kancellár lesz.
1933: Heinz Guderian tábornok ellátogat Harkovba, a mozdonygyárba. Ez a mozdonygyár melléktevékenységként naponta 22 db tankot gyárt. (Ekkor Németországnak egyetlen tankja sem volt!) Ezek a tankok az amerikai Christie gyártmányok másolatai voltak kiváló minőségben. Rendkívül gyors, nagy tűzerővel, de orosz útviszonyok között nem bevethetők. Sárban ledobják a láncot, mozgásképtelenné válnak. Úgy tervezték őket, hogy majd a lengyelországi döngölt földutakon hamar elérjék a német betonutakat, ott leszedik a láncokat, és gumikerekeken folytatják útjukat 100km/óra sebességgel. (Tehát abszolút támadásra tervezték őket, nem védekezésre). Az utakon villámgyorsan bejutnak a hátországba. Amikor Hitler meglepetésszerűen támadott, a 24 000 db. BT-7 tank használhatatlan volt a lengyelországi sárban.)
1934. márc-ápr.: „Általános mozgósítás keretei között nagy kockázattal jár óriási tömegeket aktivizálni. Sokkal nyugodtabban megy minden, ha a személyzetet kisebb mozgósítások útján juttatják el az egyes kötelékekhez. A mozgósításnak szakaszosan, és a nyilvánosság kizárásával kell történnie.” (Sz. N. Kraszilnyikov: a Tiszti Katonai Akadémia professzora, Háború és forradalom.) Például: felszabadítjuk Észtországot. Harckocsivezetőkre van szükség, mondjuk 5000 főre. Ebből a faluból behívunk három traktorvezetőt, abból hatot, amabból pedig négyet. Hamar összejön az a fránya ötezer. Megtörtént Észtország (Lengyelország, Lettország, Litvánia stb.) "felszabadítása". Igen ám, de a traktorvezetők nem térnek vissza, a Vörös Hadsereg állományában maradnak! A mezőgazdaság majd női traktorosokat fog alkalmazni.
1935: „Egy biztonsági hadsereg inváziós hadsereggé változik abban a pillanatban, amikor döntés születik arról, hogy aktív harci cselekményekbe kezdjen.” (V. A. Melikov: A stratégiai kibontakoztatás, Moszkva)
1935. 01. 13: A Saar-vidék népszavazással a Birodalomhoz kerül.
1935. 02. 22: Büszke újságcikkcím:„138 416 fő kiképzett vitorlázórepülő van!” (Őrségben c. újság). Sztálin és a Kommunista Párt megelégedését fejezte ki, de hozzátették: „Nem lenne-e helyénvaló a vitorlázórepülők tömeges kiképzését elkezdeni?”
1935. 09. 02: A kormány elhatározta, hogy a polgári légiflotta személyzetét és műszaki állományát ugyanolyan kritériumok alapján kell kiválasztani és felvenni a tanfolyamokra, mint amilyen kritériumok a légi haderő kiképzőhelyein érvényesek. (Tehát azonnal bevethetők hadicselekményekbe is.)
1935. 10. 02: Olaszország megtámadja Abesszíniát.
1935: A Szovjetunióban az összes hajógyárat hadihajógyártásra állítják át.
1936. jan.: A Szovjetunió felállította az első nehézbombázó hadsereget. (Márciusban a másodikat, májusban a harmadikat.) Sehol a világon nem volt légi hadsereg, sőt még stratégiai légi hadtest sem.
1936. 03. 31: A Szovjet Kommunista Ifjúsági Szövetség határozata: „a vitorlázórepülés tömegsportjáról”.
1936. 04. 16: „A vitorlázórepülés valóban tömegsporttá vált”. (Őrségben)
1936: Trockij: „Sztálin nélkül nem lett volna Hitler, és nem lett volna Gestapo.”
1936. közepe: Sztálin Moszkva melletti dácsájába hívja a vezető repülő tervező irodák vezető mérnökeit, és kiadja a parancsot a világ legjobb vadászbombázójának megtervezésére, a neve „Ivanov” legyen. (Sztálin álneve a legfontosabb táviratokon.) Az irányszám: 100 000-150 000 db. Egyelőre…
1936. 10. 25: Berlin-Róma tengely.
1936. 11. 25: Német-japán antikomintern paktum.
1936. 12. 09: „Felhívás 150 000 pilóta kiképzésére.” (Komszomolszkaja Pravda). Tehát a 100 000-150 000 Szu-2-höz már lesznek pilóták is.
1937: „Miközben a tömeg csatába indul, az ország mélyében feltűnik a második stratégiai lépcső, a mozgósítás által aktivált csapataival, mögötte a harmadik stratégiai lépcső stb. A végeredményt tekintve a permanens mozgósítás következtében az a fél szenved vereséget, amelynek a képességeit meghaladja a mozgósítás nyomása, és ott áll tartalékok nélkül egy kimerült gazdasággal.” (G. Sz. Isszerszon: Az operatív hadvezetés fejlődése, Moszkva)
1938. 03. 12: Anschluss.
Miklós Tamás
(Folytatjuk)
Felhasznált források:
- Victor Szuvorov: A jégtörő
- Victor Szovorov: Az M. Nap.





Ki kezdte valójában a második világháborút? - Olvasónk összeállítása (II. rész)

Az első rész itt található.
1938. aug.: P. O. Szuhoj repülőgéptervező lett a győztes a tervezőirodák versenyében, az ő gépét kezdték el sorozatban gyártani „Ivanov”-BB-1 néven (később Szu-2, rövid hatótávolságú bombázó). Nem szükséges neki repülőtér, bármilyen sík terepről fel tud szállni, CO2 tűzoltórendszerrel ellátva. A határozat szerint minimum 100 000-150 000 db-t kellett gyártani belőle.
1938. nov.: Trockij: „Sztálin végérvényesen megkötötte mind Hitler, mind ellenfelei kezét, és Európát háborúba hajszolta.” (Hitler ekkor még csak nem is álmodott Lengyelország megtámadásáról.) 
1938. vége: A nagy tisztogatás vége a Szovjetunióban (1934-ben vette kezdetét). 
1939. jan.: K. A. Mereckov, a Leningrádi Katonai Körzet parancsnoka és A. A. Zsdanov kocsin közösen bejárják az egész finn határt. Ezt a tevékenységet folytatják egész tavasztól őszig, majd visszamennek Leningrádba. Éppen ezután „provokálta ki a finn háborús klikk” az orosz-finn háborút. 
Sztálin parancsára felállítják a Lőszergyártási Ipari Népbiztosságot (hol volt/van még ilyen tárca?). Ekkor a szovjet felderítés biztosan tudta, hogy a német ipar még mindig nem állt át haditermelésre. 
A német Hadsereg Parancsnoksága elrendeli négy hónapi (100%) háborúhoz szükséges hadianyagtartalék képzését. Ilyen tartalékot azonban nem képeztek. Ehhez képest pisztolygolyó 30%, hegyiágyú lövedék 15%, könnyű gránátvető lövedék 10%, nehéztarack-lőszer 50%, 20mm-es harckocsilőszer 5%-ka állt rendelkezésre. Hitler mégsem állt át haditermelésre. (B. Müller-Hillebrand vezérőrnagy, a Hadsereg 1933-45.) (Tehát ki kényszerítette bele a világot egy világméretű háborúba?) Amikor Hitler nekitámadt a Szovjetuniónak, óriási szerencséjére millió tonnaszámra talált lőszert, üzemanyagot, csizmát, ruhát, konzervet közvetlenül a határ mögött.
1939. eleje: Az NKVD ütőerejének szédületes növekedése (létszám, felszereltség, tankok, lövegek, tarackok). A Szovjetunió területén már nem terveznek büntető tevékenységeket (az ország már térden), akkor miért? Csak az NKVD határőrszolgálatában 90 ezer fő ment a nyugati határhoz, az NKVD Speciális szolgálata példátlanul megerősödik. (Feladatuk a harcosokat hátulról előre noszogatni, az engedetleneket a helyszínen agyonlőni.) A különleges alkalmazású osztagok (OSZNAZ) száma viharosan emelkedik. (Feladatuk többek között közvetlenül a front mögötti területeken történő tisztogatás, „szovjetizálás”, objektumőrzés.) 
1939. 03. 05: Sztálin: „A történelem azt mondja, hogy ha egy állam egy másik állam ellen háborút akar viselni, akkor még abban az esetben is, ha ez az állam nem szomszédja, olyan határokat fog keresni, amelyeken keresztül annak az államnak a határához jut, amelyet meg akar támadni.” 
1939. márc.: A. I. Rogyincev ezredes a XVIII. Pártkongresszuson: „Az eljövendő harcokban az ellenség területén fogjuk a hadműveleteket végrehajtani. Így szólnak szolgálati előírásaink. Katonásan vagyunk nevelve, és követjük szolgálati előírásainkat.” 
1939. 03. 10: Sztálin a XVIII. Pártkongresszuson: „A kapitalista országok repülőgépgyártó iparában már évek óta eszeveszett verseny zajlik, és kétségkívül mindez egy elkerülhetetlen, általános katonai összeütközés legtipikusabb és legjellemzőbb momentuma.” (Pravda, 1939. márc. 11.) Ekkor Németországnak 3600 harci gépe van, Sztálin pedig már előkészületeket tett 100 000 Szu-2 gyártására.
1939. 03. 14: Cseh- és Morvaország annektálása. 
1939. 03. 18: „Tüzérségünk támadó hadműveletek tüzérsége. A Vörös Hadsereg tomboló viharként fog benyomulni az ellenség országába, és gyilkos tüzérségi tűzben kisöpri az ellenséget a föld színéről.” (T. I. Rosztunov, a XVIII. Pártkongresszuson. Pravda)
1939. 04. 07: Olaszország megtámadja Albániát. 
1939. máj.: Sztálin kinevezi Molotovot külügyi népbiztossá, miközben megtarthatja kormányfői hivatalát is.
1939. 06. 01: Trockij: „Hitler fő ütőerejét nyugatra fogja irányítani, és Moszkva tejesen ki fogja használni ennek a helyzetnek minden előnyét.”
„A Mongol Népköztársaság határait sajátunkként fogjuk védelmezni.” (Pravda). Zsukov, Belorusszia Körzet Parancsnok még aznap Moszkvába megy eligazításra, majd másnap Mongóliába. 
1939. 06. 21: Trockij: „Sztálin nem fog visszariadni egy soha nem tapasztalt méretű erőszak alkalmazásától.” (Az ellenzék bulletinje, 79-80. szám) 
Trockij: „A Szovjetunió összpontosított erővel meg fog indulni a német határ felé, egy olyan időpontban, amikor a Harmadik Birodalom belebonyolódik a világ újra felosztásáért folytatott harcba.”(…) „1939. őszén Lengyelország támadás tárgyává válik, 1941. őszén Németország elhatározza, hogy megtámadja a Szovjetuniót!” (Trockij volt az első, aki világosan átlátott Sztálin játékán.) 
1939. jún.: A polgárháború (1918-20) után a hadseregeket feloszlatták. Békeidőben egyedül a Távol-Keleten szerveztek hadsereget (1. és 2.) Japán miatt 1938-ban. 1939. júniusban megint szervezni kezdtek a nyugati katonai körzetekben (5. sz), majd augusztusban kettőt (4. és 6. sz.) majd még kettőt (11. és 12. sz.). Mindez 1939. szeptember 1. előtt, de ki ellen? 
A Vörös Hadseregben a tábori tüzérségekhez tartozó 144 tüzérezred volt, ezredenként 24-36 löveggel. Itt csak a tábori tüzérséghez tartozó ezredekről van szó! 
1939. 08 05: Angol és francia delegáció érkezik Moszkvába, hogy egy közös katonai fellépésről tárgyaljon Németország ellen. Itt kulcsfontosságú információt adtak Sztálinnak. Ha Németország megtámadja Lengyelországot, Franciaország és Anglia hadat üzen a Harmadik Birodalomnak. Sztálinnak éppen erre a közlésre volt szüksége. 
1939. 08. 19: A Politikai Hivatal ülésén Sztálin felszólalt: „Hosszan tartó háborút kell viselni lehetőleg, hogy a harcoló felek kölcsönösen kimerítsék egymást.” (Az itt hozott határozat azonnal a nyugati sajtóhoz jutott, Havas-jelentés.)
„Éppen a védekezés érdeke kívánja meg azt, hogy a Szovjetunió az ellenség területén végezzen széles körű támadó hadműveleteket, és ez a legkevésbé sem mond ellent egy védekező háború jellegének.” (Ennek a PH-ülésnek a megtörténtét 50 éven át csoportosan, kórusban, agresszíven tagadták földön, vízen és levegőben, írásban, szóban.) 
Tucatnyi hadosztály és hadtest felállítása indult meg. Ezen a napon százával születnek a hadosztály parancsnoki kinevezések és megbízások a még üres hadosztályok feltöltésére. Ezzel – a világon még béke van – Sztálin már elhatározásra jutott, és a mozgósítás gépezetét visszafordíthatatlan folyamattá tette, amely folyamatnak minden esetben és bármely nemzetközi helyzetben abszolút elkerülhetetlenné kellett tennie a világháború kitörését. A titkos előmozgósítás szakaszból a visszafordíthatatlan titkos mozgósítás szakaszába léptek.
1939. 08. 19: Sztálin közli Hitlerrel, ha Németország megtámadja Lengyelországot, akkor a Szovjetunió nem, hogy semleges marad, sőt még Németország mellé is áll. (És Hitler hitt neki.) 
Sztálin a tüzérezredek számát 144-ről 341-re emeli, továbbra is ezredenként 24-36 löveggel. Ez még mindig csak a tábori tüzérségekhez tartozó ezredek száma!
1939. 08. 20: Zsukov Sztálin engedélyére lerohanja a 6. Japán Hadsereget Mongóliában. (Halhin-Gol, Blitzkrieg 3 nap alatt.) A repülőterek a határhoz a lehető legközelebb voltak, így gyorsan fordultak, le-, majd ismét felszálltak bombával töltve. A hadtáp, lőszerraktárak a határon, kórházak a határon, ellátóbázisok a határon, harcálláspontok a határon. Minden parancsnok csak részinformációkat ismert, a teljes tervet nem. Sokan azt hitték, hogy csak hosszú védekezésre rendezkednek be. (Később ugyanezt megismételte sokkal nagyobb méretekben a közös német-szovjet határon.)
1939. 08. 23: A Molotov-Ribbentrop meg nem támadási szerződés és paktumaláírás. Az aláírás után Nyikita Hruscsov: „Sztálin örömrivalgásban tört ki: rászedtem Hitlert! A paktum csapda volt Hitler számára!” (Tényleg rászedte, két hét múlva Hitlernek már két fronton kellett harcolnia).
Titkos záradék:
1. Ha politikai-területi átalakulás következne be a balti államokhoz tartozó területeken, Németország és a Szovjetunió érdekszféráinak határát Litvánia északi határa alkotja. Mindkét fél elismeri Litvánia érdekeltségét a Vilna-területen.
2. Ha területi-politikai változás következne be a lengyel államhoz tartozó területeken, Németország és a Szovjetunió érdekszféráit a Narew, a Visztula és a San folyók választják el.
3. A Szovjetunió Besszarábiára tart igényt, Németországot ez egyáltalán nem érdekli.
4. E megállapodást mindkét fél szigorúan titkosan kezeli.
Amíg Molotov és Ribbentrop aláírnak, Sztálin és Saposnyikov a háttérben sutyorog és mosolyog. Ők már tudják, hogy a titkos mozgósítás – ahonnan nincs visszafordulás - folyik, a II. világháború már elkezdődött.
1939. aug-szept. : „Szilárd meggyőződésünk, hogy ez a háború fogja kiváltani a proletárforradalmat.” (Trockij, Az ellenzék bulletinje)
1939. 08. 31: Németországnak 6 páncélos hadosztálya volt, zömében könnyű páncélosok, és 211 közepes harckocsi. Nehéz páncélos még nem létezett, fejlesztés alatt volt. (A magukat kiröhögtetni akaró hadtörténészek el akarják velünk hitetni, hogy Hitler ezzel akarta leigázni a világot.) 
1939. 09. 01: Németország megtámadja Lengyelországot. Sztálin csak egy-két héttel később: „Csapataink még nincsenek felkészülve”. (Beugratta Hitlert, hogy ő legyen a felelős? Ezzel nemsokára hátba támadta a németekkel harcoló lengyeleket. Franciaország és Anglia viszont rögtön hadat üzent Németországnak. Ez volt a cél?)
A Legfelső Szovjet ülése Moszkvában a támadás miatt. Sok képviselőnek 7-10-12 napra van szüksége odautazni, mégis mindenki ott van. Előre értesítették őket? Sőt, van, akinek a Molotov-Ribbentrop paktum előtt értesítést kellett kapnia! Lehet, hogy aug.19-én már döntést hoztak?
A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának 4. rendkívüli kongresszusa: törvényt hoznak az „általános hadkötelezettségről”. Haladéktalanul elkezdték az új lövész hadosztályok kibontakoztatását, az eddigi 108 hadosztályból még szeptemberben 186 lett!
1939. 09. 03: Anglia és Franciaország hadat üzen Németországnak, Hitler legnagyobb megdöbbenésére.
1939. 09. 05: Az USA hivatalosan kinyilvánítja semlegességét a német-lengyel háborúval kapcsolatban.
1939. ősz: Sztálin parancsa: a Sztálin vonal (vasbeton és páncél bunker akadályrendszer a Jeges-tengertől a Fekete-tengerig több száz kilométer mélységben, az eredeti államhatár mögött) helyőrségének csökkentésére, az építkezések leállítására, fegyverek elszállítására, védekező jellegű fegyverek gyártásának leállítására (harckocsielhárító fegyverek, gyalogsági páncéltörő puskák) műszaki zárak betemetésére, felrobbantására. (Hitler ekkor nyugaton nyomul előre). 
1939. szept.: Németországnak 57 tengeralattjárója van, a Szovjetuniónak (aki egy békés ország és ki akar maradni a konfliktusokból) 165 db. Ezek nagy része amerikai szakemberek segítségével és tanácsaival készült, kis része a német Deschimag hajógyárban.
1939. 09. 07: Jelentés szerint az OSZNAZ zászlóaljak felsorakozása a lengyel határon megtörtént. Feladatuk, mint minden esetben (balkáni államok lerohanása) meglepetésszerű támadások, hidak, vasúti csomópontok elfoglalása, a védelem kiiktatása, a lakosság terrorizálása, a terep előkészítése a főerőknek. (A fejlődés végén az OSZNAZ-nak már hadteste van! Parancsnok: Szmirnov).
1939. 09. 13: Sztálin jóváhagy egy hadseregszerkezeti változtatást, így már 577 tüzérezredre van szükség. (Még mindig csak a lövészhadosztályok támogatásáról van szó!) Eddig minden lövészhadosztálynál 17 db. 45mm-es páncéltörő löveg volt rendszeresítve, ettől a dátumtól kezdődően 54 db. Kifejlesztették már az 57 mm-es változatot is, de még nem volt megfelelő cél. Amint a németek gyártani kezdték a nehézpáncélosokat, ontani kezdték ezeket, de már ki volt fejlesztve a 100 mm-es nehézpáncéltörő löveg! A német invázió kezdetére már több mint 900 tüzérezred volt harckész állapotban. 1941. júniusig a Vörös Hadsereg 82 000 legeslegújabb páncéltörő löveget és gránátvetőt kapott. A német arzenál jó minőségű volt, de I. világháborús, 10-20-50 éves fejlesztésűek és idegen országokból zsákmányoltak, összességében kb. tízféle, amelyeknek már az alkatrész- és lőszerellátásuk is rendkívül nehézkes volt.
1939. 09. 17: A Szovjetunió átlépi a határt, megtámadja Lengyelországot.
1939. 09. 18: A szovjet kormány hivatalos jegyzéke: „Lengyelország a felelős a II. világháborúért.”
1939. 09. 18: A szovjet kormány közleménye a Pravdában: „Lengyelország mindenfajta váratlan fordulatok és véletlenek számára alkalmas felvonulási terület lett, amely a Szovjetunió számára fenyegetettséget jelenthet. A szovjet kormány a továbbiakban már nem viselkedhet semlegesen ezen tényekkel szemben. Tekintettel ezekre a körülményekre, a Vörös Hadsereg Legfelső Parancsnokságát a kormány felhatalmazta arra, hogy adja ki a parancsot a csapatoknak a határ átlépésére, és a lakosság életét és tulajdonát helyezze védelme alá. Annak érdekében, hogy a lengyel népet ebből az áldatlan állapotból megváltsuk, amelybe ostoba vezetői taszították, és megadjuk nekik a békében élés lehetőségét”. (A cinizmus és arcátlanság csimborasszója.)
1939. 09. 23: Breszt-Litovszk, a közös német-szovjet katonai parádé után, Krivosejin tábornok: „Kötöttünk a németekkel egy szerződést, de nincs jelentősége”. „Most kedvező az idő minden világprobléma végérvényes és konstruktív megoldására.”
1939. 09. 29: Hruscsov az új határon (feladata az elfoglalt lengyel területeken „a boldog élet megteremtése”), a San folyónál, átnézve a német oldalra, már kacsintva fenyegetőzik: „A mi hadseregünk felszabadító hadsereg, és ennek tudatával kell átitatva lennie minden harcosnak és parancsnoknak nálunk. Ez kell hogy diktálja viselkedésüket a lengyel területen (lásd Katyn). Nos, a németek… Nem mi fogjuk számukra szabályozni, hogy hogyan viselkedjenek. Ha nem a józan ész diadalmaskodik náluk, akkor magukra vessenek.”
1939. 11. 30: Sztálin a Pravdában: „Anglia és Franciaország megtámadták Németországot, és ezzel magukra vállalták a jelenlegi háború felelősségét.” 
1939: Laptcsinszkij háborús stratégiai szakember könyvében lebombázandó német stratégiai fontosságú objektumok térképeit közli: lipcsei vasúti csomópont, berlini pályaudvar stb. 
A Vörös Munkás- és Paraszthadsereg harctéri szolgálati előírása: „A Vörös Hadsereg a valaha létező legagresszívebb támadó hadsereg lesz.”
Csak ebben az évben 30 ezer vitorlázó repülő pilótát képeznek ki, olyan gépekre, melyek egy egész légi deszantot szállítanak. 
Lengyelország lerohanása után: „Ostoba helyzet volt. Amikor viszonylag gyenge, kicsi hadsereggel rendelkező államokkal volt közös határunk, akkor határainkat ténylegesen lezártuk. Amikor azonban a fasiszta Németország lett a szomszédunk, kiderült hogy az utászok által a korábbi határ hosszában felépített, védekezésre szolgáló műveket feladtuk és lebontottuk” „Az utász egységeknek 120 ezer vasúti aknát rendeltünk, 120 db-t kaptunk.” (I. G. Sztarinov, 1964)
N. G. Kuznyecov, a Csendes-óceáni flotta parancsnoka a XIII. Pártkongresszuson: „A hadiflottának meg kell változnia, ugyanúgy meg kell változnia, mint a Munkás Paraszt Vörös Hadseregnek, a legerősebb támadó flottává kell válnia.”
1939. 10. 02: A Il-2 első repülése. A világon az első páncélozott pilótafülkéjű gép. Iljusin eredetileg gondolt a védekezésre, egy hátra néző géppuskás helyet tervezett a gépbe a pilóta mögé. Sztálin utasította, hogy nincs szükség védekezésre, olyan helyzetben van szüksége a gépre, amikor egyetlen ellenséges gép sem tud felszállni, tehát nem kell géppuskás. A Barbarossa hadművelet megindulása után telefonon megparancsolta a tervezőnek, hogy mégis tervezzen a pilóta mögé géppuskást.
1939. 11. 03: Sztálin a Pravdában reagál a Havas-jelentésre: „De bármit hordanak össze a Havas hírügynökség urai, a következőket mégsem vonhatják kétségbe:
a) hogy nem Németország támadta meg Franciaországot és Angliát, hanem Franciaország és Anglia támadta meg Németországot, és ezzel a jelen háború felelősségét magukra vették;
b) azt, hogy Németország a harci cselekmények megkezdése után békejavaslatot terjesztett Franciaország és Anglia elé, és hogy a Szovjetunió nyíltan támogatta Németország ezen békejavaslatait, mert felfogása szerint, és ez a továbbiakban is így lesz, a háború minél gyorsabb befejezése döntő módon megkönnyítené minden országnak és népnek a helyzetét;
c) azt, hogy Anglia és Franciaország vezető körei gorombán elutasították mind Németország békejavaslatait, mind a Szovjetunió azon kísérleteit, hogy a lehető leghamarabb érjék el e háború befejezését. Ezek tények.”
1939. 11. 23: Hitler kijelentése a legfelsőbb parancsnokság előtt: „Csak akkor lehet elindítani a háborút a Szovjetunió ellen, ha nyugaton már befejeződik.” 
1939. 11. 30: Téli háború, Finnország megtámadása. Az orosz vereség oka, hogy a finnek a fő védelmi vonal elé 40-60 km mély biztonsági sávot hoztak létre. (Akadályok, csapdák, aknamező stb.) Ezen belül gyors kis csoportok támadtak, majd gyorsan visszavonultak, jelentősen gyengítve a szovjet haderőt.
1939. dec.: A Vörös Hadsereg magas rangú tisztjei és a Politikai Hivatal tagjai Sztálin jelenlétében tárgyalták a „különleges hadműveletek a háború kezdeti szakaszában” tárgykört. A szovjet légierő meglepetésszerű támadásának előkészítése titokban kell történjen, hogy „az ellenség összlégierejét támadás érje a reptéren.” (…) „Teljesen világos, hogy ez háborúban nem, csak békeidőben lehetséges, amikor az ellenség nem számol veszéllyel.”
1940. eleje: Német meghívásra szovjet légügy delegáció látogatja a német hadiüzemeket. Mérnökök, katonák, tervezők, szakemberek. Mindent megmutatnak nekik, vásárolhatnak is. Mindenből választanak 2-3-6 darabot, és azonnal utaltatják Moszkvából a pénzt. Kiválasztottak például Me-108, Me-109E, Me-110C, Me-209, Do-215, Ju-88, He-100 gépeket, és fizettek. De az elvtársak motorokat, katonai eszközöket, műszaki készülékeket is vásároltak, a németek készségesen kiszolgálták őket. (Ki bízott meg kiben a meg nem támadási egyezmény aláírásakor és utána?) A német repülő technika tanulmányozására és megvásárlására Sztálin a legjobb tesztpilótáit és repülő-tervező mérnökeit, köztük légügyekben saját személyes referensét, A. Sz. Jakovlevet többször hosszabb szolgálati útra küldte. Beszámolója: „El kell ismernem, hogy elképesztett az a nyíltság, ahogy fegyverzetük legtitkosabb területeit feltárták. Sztálint már korábban is foglalkoztatta a kérdés, hogy vajon repülőgép-technikájuk eladásakor nem csapnak-e be bennünket a németek. Jelentettem, hogy most, harmadik utam eredményeként arra a szilárd meggyőződésre jutottam, hogy a németek repülő-technikájuk valódi állását mutatták meg nekünk.” Sztálin reakciója: „Szervezze meg, hogy embereink tanulmányozzák a német repülőgépeket. Hasonlítsa össze a mi új gépeinkkel, tanulja meg, hogyan lehet legyőzni őket.”
Miklós Tamás
(Folytatjuk)
Felhasznált források:
- Victor Szuvorov: A jégtörő
- Victor Szovorov: Az M. Nap.




Ki kezdte valójában a második világháborút? - Olvasónk összeállítása (III. rész)

Az előző rész itt található.
1940. 03. 13: A Politikai Hivatal határozatot hoz: minden pártfunkcionáriusnak katonai fokozatot kell adni, integrálni kell őket a Vörös Hadseregbe (az elfoglalt területek szovjetesítése céljából).
Határozat „a pártbizottságok funkcionáriusainak katonai átképzéséről és új elnevezésükről, valamint a Vörös Hadseregbe történő behívásuk végrehajtásáról.” A legnagyobb csendben és titoktartás mellett egy év alatt 40 000 funkcionáriust képeztek át.
1940. 04. 09: Németország megtámadja Dániát és Norvégiát. 
1940. 04. 13: Rommel az egyiptomi határig nyomul. 
1940. 05. 10: Németország megtámadja a „semleges” Hollandiát és Belgiumot (ezek úgy semlegesek, hogy az angol hadműveleteket azzal készítik elő, hogy angol nyelvű útjelző táblákat, helyiségtáblákat helyeznek el, valamint nagy mennyiségű hadtápot helyeznek készenlétbe a szövetségesek részére, a német oldal felé aknazárakat, továbbá félrevezető német nyelvű útjelzéseket helyeznek el), valamint Franciaországot. 
1940. 05. 25: A szovjet tengeri kereskedelmi flottától átvesz 316 hajót a hadiflotta. 
1940. 05. 27: Népbiztosok Tanácsának rendelete: „a nehézipari üzemekben megnő a mesterek szerepe.” A gyakorlatban: a mesterek munkafelügyelői hatáskört kaptak. 
1940. máj.: A félkész „Lützov” nevű cirkálót veszik meg a szovjetek, amit a németek le is szállítanak Leningrádba. Később a fegyverzetet is megveszik (rövid már az idő a fejlesztésre és gyártásra), a németek azt is szállítják. Persze Sztálin ekkor már a nyersanyaghiányban szenvedő Németországnak stratégiai nyersanyagot ad el. (Mint mindent, Sztálin ezt is azért teszi, hogy Németországot, Franciaországot, Angliát a végsőkig legyengítse az egymással való háborúskodásban, majd a végén rászabadítsa 10 milliós hadseregét Európa kommunista demokratizálására.) Mindent precízen leszállítanak a németek a megrendelés szerint, többek között edénykészletet 1000 fő részére. Tányérok, poharak, csészék, evőeszközök, mind horogkeresztes díszítéssel ellátva. Nem akarták a megrendelők így átvenni. Megpróbáltak hibát találni a csomagoláson. Gondolták, majd összetörnek, és lehet horogkereszt nélküliekre módosítani a megrendelést. A dobozokat rázták, dobálták, de az edényeknek semmi bajuk nem esett. Minden német precizitással, egyenként volt becsomagolva. Kénytelenek voltak átvenni.
1940. 06. 10: Olaszország hadüzenete Angliának és Franciaországnak.
1940. jún.: A Szovjetunió leválasztja Romániáról Besszarábiát ás Észak-Bukovinát. 
1940. 06. 14: A Wehrmacht harc nélkül bevonul Párizsba. 
1940 nyara: Sztálin parancsa: Az új közös határon új védelmi vonalat kell építeni, néhol a határtól pár méterre, közvetlenül a határfolyó partján. Éjszaka, teljes kivilágításban! Több mint 300 betonerődítményt építenek, de érdekes, hogy a fő vonulási irányokat nem zárják el (hídfők térsége, közlekedési csomópontok). Az összes tervezett betonlétesítmény száma 2000! (1939-ben Zsukov a 6. japán hadsereg ellen ugyanilyen módszerrel győzött Halhin-Golnál: „Mindent megtettünk, hogy az ellenségben azt a benyomást keltsük, hogy részünkről mindenfajta támadási előkészület hiányzik, és intézkedéseket tettünk védelmi hadállások elkészítésére, kifejezetten csak védelmiekre.”) A németek is pontosan ezt tették, csak kisebb mértékben és előrehaladottabban. 
1940. 06. 8-10: Az angliai csata. 
1940. 06. 26: Népbiztosok Tanácsának rendelete: „Áttérés a nyolcórás munkanapra (az eddigi 7 órásról), a hétnapos munkahétre, a munkások és alkalmazottak számára tilos az üzemek önkényes elhagyása.” 
1940. 06. 30: A német hadsereg elfoglalja Guersney és Jersey angol szigeteket. 
1940. 07. 29: A Führer kiadja a parancsot a Barbarossa hadművelet terveinek kidolgozására. 
1940. 08. eleje: Szovjetunió bekebelezi a balti államokat. 
1940. 08. 10: Hitler elindítja a tengeralattjáró-háborút Anglia és szövetségesei ellen. 
1940. 08. 10: Népbiztosok Tanácsának rendelete: „kisebb lopások büntetőjogi felelőssége a gyártás során.” A gyakorlatban: büntetőtábor egy csavaranya zsebrevágásáért. 
1940. 08. 18: „Micsoda öröm és micsoda boldogság lesz majd mindazok tekintetében, akik itt a Kreml palotában az egész világ népeinek testvéri seregébe beveszik az utolsó köztársaságot! Világosan látom őket magam előtt, a bombázókat, akik megsemmisítik a gyárakat, vasúti csomópontokat, hidakat, hadtápraktárakat és az ellenség harci állásait; a vadászbombázókat, amelyek tűzzáporral árasítják el a menetoszlopokat, tüzérségi állásokat támadnak; a csapatszállító repülőgépeket, amelyek hadosztályaikat mélyen a felvonult ellenség hátországába teszik le. Szovjetország óriási és veszélyes légiflottája a gyalogsággal, a páncélosokkal és a tüzérséggel teljesíteni fogja szent kötelességét, az elnyomott népek mellé áll, és megszabadítja őket hóhéraitól.” 
1940. 08. 20: Pravda: „Amikor a forradalom marsallja, Sztálin elvtárs megadja a jelet, repülőgépvezetők, navigátorok, ejtőernyősök százezrei vetik magukat fegyvereik összevont erejével az ellenség fejére, a szovjet igazságosság fegyverével. A szovjet légiflották fogják elhozni az emberek számára a boldogságot.” 
1940. második fele: A Szovjetunióban megtörténik a repülőgépgyártás feltűnésmentes átállítása a sorozatgyártásra. 
1940. 09. 27: Háromhatalmi egyezmény. 
1940. 10. 19: Népbiztosok Tanácsának rendelete: „a mérnökök, technikusok, mesterek, alkalmazottak és szakmunkások kényszeráthelyezéséről egyik üzemből, illetve szolgálati helyről a másikra.” A gyakorlatban: a gomba módra szaporodó harckocsi-, lőszer-, repülőgépgyárak feltöltése munkaerővel, központi irányítással. Ti ott, ti mind az öten, fogjátok a cókmókotokat, ide és ide utaztok! 
1940. okt.: „A munkásosztály diktatúrájának a képviselője, egy szovjet vállalat igazgatója, abszolút hatalommal rendelkezik. A szava törvény, a termelés tekintetében hatalomgyakorlása egy diktátorénak kell hogy megfeleljen… Az a gazdasági vezető, aki visszariad attól, hogy a legkeményebb intézkedéseket alkalmazza a munkásokkal szemben, aki megsérti az állami fegyelmet, diszkreditálja magát a munkásosztály szemében, mert nem volt méltó a beléje helyezett bizalomra.” (Gazdasági problémák c. folyóirat)
1940. 10. 28: Olaszország megtámadja Görögországot (majd Hitlernek kell a bajból kisegítenie).
1940. 11. 05: A kormány határozatot hozott, amelynek alapján a polgári légiflottát gyakorlatilag a légi haderő kisegítő szervezetévé alakította. „a polgári légiflotta parancsnoksága azt a feladatot kapta, hogy az 1941. év folyamán több ezer pilótát képezzen ki a légi haderő iskoláinak feltöltésén keresztül. E célból a polgári légiflotta főigazgatósága 1941 februárjától áprilisáig több tucatnyi, repülést oktató századot állított fel, amelyben több ezer repülőst képeztek ki. Pótlólag ezek az intézmények 1048 oktatórepülőt kaptak” (Sz. K. Kurkotkin, a szovjetunió marsallja.)
1940. nov.: Sztálin parancsára feloszlatják a légi hadseregeket. (Támadó háború esetén nem a hátország, vasúti és közúti csomópontok, üzemek, erőművek rommá bombázására van szükség 12 ezer méter felett repülő stratégiai nehézbombázókkal, hanem ezek megszerzésére, tüzérségi állások, légvédelmi állások, hadoszlopok, hadtápszerelvények célzott bombázására könnyű, a föld felszínén repülő vadász- vagy zuhanóbombázókkal. A Führer ugyanezt tette: Ju-87 és Ju-88.) 
1940. 11. 07: S. K. Tyimosenko szovjet marsall: „Lettországban, Litvániában és Észtországban a munkásosztály számára oly gyűlöletes birtokosok és kapitalisták hatalma megszűnt. A Szovjetunió jelentősen megnagyobbodott, és határait előretolta nyugat felé. A kapitalista világ arra kényszerült, hogy összehúzza magát és visszahúzódjon. De nekünk, a Vörös Hadsereg harcosainak nem természetünk hogy fennhéjázók legyünk, és az elértekkel megelégedjünk.” (Ekkor, tíz hónappal a meg nem támadási szerződés aláírása után, a Szovjetunió a Jeges-tengertől a Fekete-tengerig határos a Német Birodalommal és szövetségeseivel.)
1940: Pártaktívák ülése: „Brezsnyev elvtárs, az embereknek felvilágosítást kell adnunk a meg nem támadási szerződéssel kapcsolatban, azaz arról, hogy ezt komolyan kell-e venni, és aki nem hisz benne, az provokáló beszédet tart-e. A nép azonban alig hisz benne. Hogyan viselkedjünk? Világossá tegyük-e számukra vagy nem? - Ez nagyon nehéz időszak volt, a teremben 400-an ültek, és mindenki a válaszomra várt, nem volt idő hosszan mérlegelni. Feltétlenül tisztázni kell – mondtam. - Egészen addig tisztázzuk, amíg a fasiszta Németországban kő kövön nem marad.” (L. I. Brezsnyev) 
1940. dec.: Vörös Hadsereg vezérkari tiszti megbeszélés Sztálin jelenlétében: „G. K. Zsukov lehetségesnek tartotta, hogy a légtér uralmát az ellenség légtereinek megtámadásával jelentősen csökkentsük.” (A szovjet katonai gondolkodás története, Moszkva, 1980.)
1940. 12. 07: Pavel Rigacsov felterjesztésére Sztálin megváltoztatja a repülőpilóta-képzést: a hároméves iskola után a végzős pilóták nem kapnak tiszti rangot. Nem kell nekik lakást építeni, nincs kiemelt zsold, nincs külön egyenruha. Továbbra is laktanyában laknak a többi katonával a csapatoknál. Ha bevetésben meghalnak, nem kell fizetni a családnak. Igen ám, de ki fog ezek után tolongani a toborzásokon pilótának? Senki, de sebaj, nem lesznek toborzások. A határozat szerint kényszerbevonultatják a fiatalokat pilótának. Ilyen az egész világon nincs! Ez maga a háború. Totális, támadó jellegű háború. A képzési időt pedig 3-4 hónapban határozták meg. Meg lehet ennyi idő alatt tanulni a bonyolult manővereket? A válasz határozott nem. Lehetetlenség. De nem baj, nem is kell megtanulni ezeket. Amit tudni kell, az a felszállás, a célterület fölé repülés zárt kötelékben a vezérgép mögött, megszabadulni a bombatehertől és kész. És ha valami probléma merül fel? A gép gyorsan pótolható, az ember még könnyebben pótolható. Erre mondta Rigacsov elvtárs: „Nem fogunk figurázni!”
1940. 12. 18: Hitler engedélyezi a Szovjetunió megtámadásának tervét. 
1940. dec.: Golikov GRU-főnök, altábornagy jelenti Sztálinnak: „Megerősített információk szerint” Hitler a kétfrontos háború mellett döntött, meg fogja támadni a Szovjetuniót, anélkül, hogy megvárná a nyugati háború végét. 
1941. 01. 01: Sztálin a Pravdában: „Hagyjátok, hogy a köztársaságok egész sora a Szovjetunió keretei között szaporodjon! Az is elképzelhető, hogy a 17 címerhez továbbiak jönnek.” (Németország gyors nyugati győzelmei Sztálin kártyáit összekeverték, Európa felszabadítása 1942 nyaráról – a harmadik ötéves terv végéről – 1941 nyarára csúszott előre. A titkosszolgálat ugyanis 1940-ben már tudta, hogy Angliát Hitler nem akarja elfoglalni, közeledett tehát a kétfrontos háború lehetőségének vége.) A Pravdában (amely nem honvédő háborúra szólít fel): „Nagy ez az ország: még a Földgolyónak is kilenc órát kellett fordulnia, mielőtt a mi óriási országunk számára elkezdődött az új győzelmes év. El fog jönni az az idő, amelyben ehhez nem kilenc óra, hanem teljes 24 óra kell majd.” (Hitler tudta, mi készül a háta mögött, ezért volt kénytelen támadni.) 
A Vörös Hadseregben 4 207 000 fő teljesít szolgálatot. 
1941. 02. 01: G. K. Zsukov hadseregtábornokot nevezik ki a vezérkar főnökévé. Haladéktalanul 5-ről 13-ra emeli a vasúti dandárok számát. Majdnem az összes vasúti csapatot a nyugati határrégiókban vonták össze. És ezek intenzív bevetéssel dolgoztak a régi vasútvonalak modernizálásán, illetve új, egészen a határig menő vasútvonalak lefektetésén 
1941. 02. 14: Rommel partra szállása Tripolinál. 
1941. februártól: A teljes nyugati határra özönlenek az NKVD-s OSZNAZ osztagok.
S. K. Kurkotkin marsall beszámol arról, hogy „a vezérkar a február 21-i csapatáthelyezésekhez szükséges minden iratot átadott a Közlekedésügyi Népbiztosságnak”. (A szovjet hadsereg háttérszolgálata a Nagy Honvédő Háborúban.) A Második Stratégiai Csapat áthelyezése a határhoz egy óriási vasúti hadművelet, amelyet a vezérkarnak kínos pontossággal ki kellett (már jóval korábban) dolgoznia. A Vasúti Igazgatóságnak pontosan végre kellett hajtania. 
1941. febr.: Laptcsinszkij elméletének megfelelően az összes szovjet repülőt a közös orosz-német határtól 2 km-re helyezték el, orral a határ felé, azért, hogy üzemanyagot spóroljanak meg: Németország felé kellett felszállniuk, és német terület fölött kellett elérniük az optimális repülési magasságot. (Minden stratégia szerint egy védekező háborúban a hátországban kell elhelyezni a repülőgépeket.) 
„1941 februárjában a határ menti Katonai Körzetek Katonai Tanácsai megkapták az utasításokat a harcálláspontok haladéktalan kiépítésére.” (Hadtörténeti folyóirat, 1978, 4. szám) 
1941. febr.: „Új helyzet alakult ki, a Prutnál tisztek új csoportjai tűntek fel, akik a német, illetve a román hadsereg egyenruháját viselték. Minden jel szerint parancsnoki felderítésről volt szó.” (A történelem kérdései, 1970/5. szám). Ez nem azonnali háborút jelent, de a béke közelgő végét. Miért nem tesz a szovjet katonai vezetés azonnali védelmi intézkedéseket? Mert nagyon leköti őket saját felderítő tevékenységük: P. V. Szevasztjanov vezérőrnagy: „Ha a német határőr járőröket 20-30 lépés távolságból figyeltük, ha találkozott a pillantásunk, nem adtuk jelét annak, hogy számunkra egyáltalán léteznének, vagy akár a legkisebb mértékben érdekelnének minket.”
1941. febr-márc.: Sztálin kiadja a parancsot további lövész hadosztályok felállítására, egészen 200-ig meg sem állnak. 
1941. 03. 12: Ludnyikov ezredes azt a parancsot kapta, hogy jelentkezzen a Kijevi Katonai Körzet vezérkaránál, ahol a katonai körzet vezérkari főnöke, M. A. Purkajev felolvasta neki a parancsot, eszerint kinevezik a 200. lövészhadosztály parancsnokává és ennek a hadosztálynak a felállításával megbízzák. „Megértettem, hogy nem sokáig kell már várnunk a nagy eseményekre, és sürgősen a mozgósítási osztályra mentem. Ott azt mondták, az Ön hadosztálya ott van a sarkon, szolgálja ki magát. (Vagyis a hadosztály létszáma jelenleg nulla, neki kellett létrehozni az egészet). Fogtam a lepecsételt zsákot, amelyen egy bilétára az volt ráfestve: 200. Lövész Hadosztály. Postafiók 1509. A tartalma igen sovány volt. Az új hadosztály felállítására kiszabott idő nagyon rövid volt”. (Olyan hosszú út, mint az élet. Moszkva 1969.)
1941. tavasz: A teherszállító vitorlázó repülőgépek tömeggyártása beindul. Annyi volt belőlük, hogy hangárokban már képtelenség volt tárolni. Valószínűsíthető volt 1941-es felhasználásuk.
„Ahogy közeledett a háború, a munkaidőt először 10 órára, majd 1941 tavaszától 12 órára emelték”. (O. Ozerov: Tupolevszkaja saraga.) Elrendelték nők és fiatalok bevonását az ipari termelésbe, alsó korhatár 14 év. Katonai jellegű bevonultatás, börtönszabályok és -büntetések, a kötelező időtartam 4 év. Ezek a kényszermunka definíciói, megvalósulásai.
1941. 04. 06: Németország támadása Jugoszlávia és Görögország ellen. (A Ju-87, vagyis Stuka óriási sikere)
1941. 04. 13: szovjet-japán semlegességi szerződés. 
1941. 05. 08: TASZSZ-közlemény: „Semmiféle csapatáthelyezésre a Távol-Keletről nem került sor.” Közben folyamatosan érkeztek onnan a hadtestek nyugatra. 
1941. 05. 20: Németország támadása Kréta ellen. (A Ju-87 óriási sikere.) 
1941. ápr.: A Vörös hadsereg tüzérségi főosztályának parancsa: a Lőszeripari Népbiztosság gyártmányait azonnal szállítsák a nyugati határhoz és ott a földön tárolják.(!). (Csupasz földön lőszert tárolni hosszú távon, hetekig nem lehet, a nedvesség, korrózió tönkreteszi, a túl nagy szárazság esetén megnő a szikra miatti felrobbanás esélye.) Meghatározott mennyiséget pedig vagonok tízezreiben tároltak, tartottak készenlétben. (Lekötni csak erre a célra több tízezer vasúti kocsit?)
Ekkor már 170 000 utász tartózkodott a határon felszerelésével (sínek nyomtáv-átállítása). 
1941. 05. 01: Sztálin a Pravdában: „Amit a Szovjetunió megvalósított, azt más országokban is meg lehet valósítani”. 
1941. 05. 05: Sztálin a Katonai Akadémia végzősei előtt tartott titkos beszédében: „Németország az értelmi szerző!”(Mármint a kirobbant háborúé.) ”A Németország elleni háború nem fog elkezdődni 1942 előtt”. (…) „Készen állni a legfelsőbb parancsnokság utasítására az ellenség szétverésére támadásokat végrehajtani, a harci cselekményeket az ellenfél területére áthelyezni, a fontos frontszakaszokat bevenni”. Ezek a töredékek - a cseppet sem beszédes, sőt inkább hallgatag Sztálin 40 perces beszédet tart - soha nem kerültek nyilvánosságra, de azért a német titkosszolgálathoz valahogy eljutottak.
1941. 05. 06: Sztálin magához veszi az államfői posztot.
1941. 05. 08: TASZSZ: „Japán újságok a Domei Tsushin hírügynökségnek egy olyan jelentését terjesztik, amely arról tudósít, hogy a Szovjetunió erős hadsereget von össze a nyugati határoknál, a csapatösszevonás szokatlanul nagyméretű. Ennek következtében állítólag a szibériai vasútvonalon leállították a személyközlekedést, mivel a Távol-Keletről mindenekelőtt a nyugati határhoz dobják át a csapatokat. Közép-Ázsiából ugyancsak erős csapatkötelékeket helyeznek oda. N. G. Kuznyecov vezetésével katonai misszió utazott Teheránba. A hírügynökség kiemeli, hogy ez a misszió összefüggésben van azzal a kérdéssel, hogy Irán a nyugati régióiban és az ország közepén repülőtereket enged át a Szovjetuniónak.
A TASZ-t felhatalmazták annak közlésére, hogy ez a gyanúsan és közönségesen kivitelezett, az United Press ismeretlen levelezőjétől átvett jelentés szerzőjük beteges fantáziájának gyümölcse. A Szovjetunió nyugati határánál az erős seregek semmiféle koncentrációjáról nincs szó, és ilyen nincs is tervbe véve.” 
1941. 05. 13: Hét katonai körzet parancsnoksága a nyolcból (több mint 100 millió lakos) rendkívüli fontosságú utasítást kap: a katonai körzet vezérkarait hadseregvezérkarrá kell átalakítani. Mindegyik parancsnoknak körzete összes hadtestét és hadosztályát egyetlen hadsereggé kell összefognia, át kell venniük ennek a hadseregnek a vezetését, és pontosan egy hónappal később, 1942. jún.13-án hadseregével álcázott áthelyezéssel nyugatra kell indulnia.
1941. május: 800 000 tartalékos titkos bevonultatása.
I. F. Tevoszjan vasút- és acélipari szovjet népbiztos német harckocsigyárakba látogat. Mindent megmutatnak neki. Nagy benyomásokat nem szerez. A harckocsik se lövésálló páncélzattal, se dízelmotorral nem rendelkeznek. Nincs széles lánctalpuk, tűzerejük hiányos, képtelen volt mindezt elhinni.
1941. 05. 31: Megkezdődik a távol-keleti hadtestek kivagonírozása Ukrajnában.
1941. 06. 01: A Szovjetuniónak már 28 szervezett hadserege van, 23 a nyugati határon, a kérdés: miért és ki ellen? Csak az 5. hadsereg van a japán határon. Németországnak keleti határán jóformán nincs katonája!
1941. 06. eleje: G. Kulik marsall: „Az aknák lenyűgöző hatással bírnak, ugyanakkor eszközök a gyengék és azok számára, akik védekeznek. Nekünk nem annyira aknákra, mint inkább az aknákat hatástalanító eszközökre van szükségünk.”
1941. 06. eleje: A német felderítés hadosztályok (kb.15 ezer fő) és hadtestek (kb. 50 ezer fő) szintjén furcsa, fekete egyenruhás egységeket fedez fel. Ezek a fekete hadosztályok, hadtestek Gulág-foglyok (de nem köztörvényesek, hanem politikaiak), akik „lehetőséget kapnak bűneik vezeklésére”. Vajon mit keresnek ilyen tömegben a határ közelében?
1941. 06. 13: Titkos TASZSZ-közlemény: „Szovjet marsallok és szakértők tűntek fel az államhatár menti torlaszok megszüntetésénél. Saját területen már befejeződött az akadálymentesítés, aknamentesítés.” Sztanirov utászparancsnok: „a ti csapatotoknak rossz az elnevezése. Tulajdonképpen a mi doktrínánk szerint torlasz- és aknaeltávolító csapatnak kellene nevezni őket. Akkor másképpen gondolkoznának az emberek. Így azonban mindig csak az hallani: védelem, védelem. Fejezzük már ezt be!” A német oldalon ugyanez a tevékenység folyt. Elkezdték a közvetlenül a határnál felállított szögesdrótakadályok eltávolítását. Az NKVD-alakulatok ugyanúgy vágták el a szovjet oldalon a szögesdrótokat, ahogyan azt megelőzően Lengyelország, Finnország, Észtország, Lettország, Besszarábia, Bukovina lerohanása előtt. Ugyanakkor az egész Első Stratégiai Csapat (170 hadosztály, 3 millió ember) elindult a német és román határokhoz, magukkal cipelve több millió majdan behívandó további harcos ruháját és lábbelijét.
„1943. jún.13-án különös fontossággal bíró utasítást kaptunk a katonai körzet vezérkarától, amely szerint a hadosztálynak „új táborba” kell vonulnia. Az új szállás címét még velem, a hadosztályparancsnokkal sem közölték. Csak amikor Moszkvát érintettük, tudtam meg, hogy hadosztályunkat az Idrizától nyugatra levő erdőkben kell koncentrálnunk.„ (N. I. Birjukov altábornagy, 186. számú lövészhadosztály parancsnoka, 1962, Hadtörténeti folyóirat)
„Először a 112. lövészhadosztály bevagonírozása kezdődött el. Június 13-án reggel a szállítóvonat elhagyta a kis vasútállomást… további katonai szállítmányok követték. Azután elkezdődött a 98., a 153. és a 186. lövészhadosztály csapatrészeinek az elszállítási előkészítése.” (A katonai körzet hivatalos története, 1983.)
„Közvetlenül a háború kitörése előtt elkezdődött szigorú titoktartás mellett a határ menti katonai körzetekben pótlólagos katonai erők bevonása. Mélyen a hátországból öt hadsereget dobtak nyugatra.” (S. M. Sztyemenko hadseregtábornok, A Vezérkar a háború éveiben, Moszkva, 1968.)
„Egyidejűleg további három hadsereg készült fel az áthelyezésre.” (S. P. Ivanov hadseregtábornok, A háború kezdeti szakasza)
„Májustól június elsejéig a Szovjetunió szállításügyének kb. 800 ezer tartalékos szállítását kellett lebonyolítania, teljes titoktartás mellett”. (I. V. Kovaljov, az Állami Ellenőrzés Népi Parancsnokságának helyettese). (Az álcázás, titoktartás és dezinformálás csak egy támadó hadművelet sajátjai, védekező háború esetén erre egyszerűen nincs szükség. V. S.)
„Májusban Zsitomir térségében és a tőle délnyugatra eső erdőségekben egy légideszant hadtestet vontak össze”. (I. L. Ljudnyikov vezérezredes, Hadtörténeti folyóirat 1966.)
„V. F. Geraszimenko katonai körzetparancsnok eligazítása: Elvtársak! Azt a parancsot kaptuk, hogy mozgósítási állapotba helyezzük a hadtestet. A csapatrészeket ütem szerinti harcrendre kell hozni, és ehhez be kell vonni a vastartalékokat. A maradék betervezett állományt azonnal be kell hívni. Minden világos volt. Jóllehet Geraszimenko utalt rá, hogy csapatgyakorlatra indulunk, mi azonban mindannyian értettük, hogy itt valami sokkal komolyabb dologról van szó. Még soha senki nem indult el teljes muníciós felszereléssel csapatgyakorlatra, a tartalékosokat még soha sem vonták be.” (Az ágyúk dörgése közben.)
„Az ország belsejéből jövő csapatok felzárkóztatásával egyidejűleg elkezdődött a kötelékeknek a titkos átcsoportosítása a határ menti katonai körzeteken belül, a kötelékeket közelebb vonták a határhoz, többségében éjszaka.” (S. P. Ivanov hadseregtábornok)
„A 4. Hadsereg déli szárnyán egy új hadosztály tűnt fel – a 75. lövészhadosztály. Morsy-ból jött és elkészítette a gondosan álcázott sátoros szálláshelyek területét az erdőben.” (L. M. Szandalov, vezérezredes, Átéltek, 1966. Moszkva)
„F. F. Aljabucsev vezérőrnagy vezetésével június 14-én a 87. lövészhadosztály csapatgyakorlatnak álcázva felzárkózott az államhatárhoz.”(A Vörös Zászlós Katonai Körzet, Kijev, 1974.)
„S. K. Tyimosenko védelmi népi parancsnok azt javasolta a katonai körzetek parancsnokainak, hogy végezzenek a kötelékek taktikai manővert az államhatár irányába azzal a céllal, hogy a biztonsági terveknek megfelelően közelebb vigyék a csapatokat a felvonulási területekhez, a védelmi parancsnok javaslatait realizálták, de ezekben a csapatmozgásokban a tüzérség nem vett részt.” (Mert már ott volt, V. Szuvorov). (G. K. Zsukov, Emlékek, gondolatok)
„Utasításomra végrehajtották a gépesített hadtest egyik csapatgyakorlatát. A hadtestet gyakorlás céljából előrevonták a határ térségébe, és az ott maradt. R. Ja. Malinovszkij vezérőrnagy hadteste is a katonai körzetben áll. Annak ugyancsak egy csapatgyakorlat keretei között a határrégióba kell vonulnia”. (K. A. Mereckov marsall, A nép szolgálatában)
„A hadtest még jún. 7-én elindult Kirovográd térségéből Belzy irányába, és jún.17-én már a helyén volt. Ezt az áthelyezést egy nagyobb csapatgyakorlat leple alatt hajtották végre”. R. Ja. Malinovszkij marsall, Hadtörténeti folyóirat, 1961)
„Elő kellett készítenünk az öt lövészhadtest és a négy gépesített hadtest elindulását az állandó díszlokációjuk területeiről a határzónába. Jún. 15-én kaptuk a parancsot, hogy kezdjünk el a hadtestekkel a határhoz vonulni. Magunkkal vittük az összes harci cselekményekhez szükséges dolgokat. Titoktartás miatt a csapatmozgásokra csak éjszakánkét kerülhetett sor” (I. Ch. Bagramjan marsall, Így kezdődött a háború.)
„A katonai körzet direktívája, amely a hadosztály vezérkarához jún. 16-án érkezett, tervbe vette, hogy az elindulás teljes harci létszámban történik, Kovel határvárostól 10-15 km-re északkeletre lévő erdőkben történő összpontosítással. A csapatmozgásoknak titokban kellett lezajlaniuk, csak éjszaka, erdős területeken.” (I. L. Ljudnyikov vezérezredes, A zivataron át, Donyeck)
„A 13. hadsereg vezérkara jún.20-án kapta meg a Nyugati Katonai Körzet rendelkezését, hogy Mogiljovból Novogrudokba kell áthelyezni a hadsereget.” (A. I. Jermonenko marsall, "A háború kezdetén")
Ugyanezen a napon: I. M. Makszkij orosz nagykövet és A. Eden között létrejön egy találkozó, baráti légkörben: komoly kérdéseket kellett megbeszélni: azokat az intézkedéseket, amelyeket Nagy-Britannia a Vörös Hadsereg támogatására fog foganatosítani, „amennyiben a közeljövőben a Szovjetunió és Németország között kitörne egy háború.” (A II. világháború Története 1939-45.) Idetartozott a Royal Airforce közvetlen bevetése a Vörös Hadsereg támogatására, háborús szállítások, a két ország katonai vezetése által irányított akciók koordinálása.
(Sztálin piszkos politikája Hitlert lobogó barátságáról biztosítja, közben a britekkel tárgyal, megalapozandó a németellenes koalíció létrejöttét, mindezt nem sokkal a meg nem támadási szerződés megkötése után.)
A TASZSZ-közleménnyel (május 8.) ellentétben valamennyi nyugati katonai körzetben megtörtént a körzet vezetési struktúra teljes körű és végérvényes szétválasztása (támadó háború esetén a körzetparancsnokból frontparancsnok lesz, a hátország irányítására helyettest neveznek ki). A Védelmi Népbiztosság kiadta az utasítást, hogy a front vezető testületeit helyezzék át előretolt harcálláspontokra.
„Amikor a felségemet és a kisfiamat búcsúzóul megcsókoltam, nem volt kétségem afelől, hogy a háborúba megyek”. (I. I. Ljudnyikov: Olyan hosszú út, mint az élet. Moszkva 1969.) 
Nem egészen egy év alatt 79 új repülő hadosztályt, 30 gépesített hadosztályt, 111 harckocsi-hadosztályt, 81 nagytávolságú hadosztályt állítottak fel. Mindegyik hadosztály kiépítettsége messze meghaladta a nyugati hadseregekét. Ez az egyebekkel együtt összesen több mint 300 új hadosztály, nem számolva persze az NKVD-hadosztályokat (gépesített lövész-, rendfenntartó-, büntetőhadosztályok - az NKVD egy különálló katonai szervezet). Ezeken kívül a lövész hadosztályok számozása már átlépte a 300-at.
1941. 06. 13: A határvédelmi alakulatok (NKVD) a Fehér-tengertől a Fekete-tengerig a határ menti 100 km-es sávból kiköltöztetik a lakosságot a szokásos véres terrorral, tisztogatással. 
1941. jún.: Német felderítési jelentés: „A Vörös Hadsereg óriási folyamban a határ felé hömpölyög.”
Miklós Tamás
(Folytatjuk)
Felhasznált források:
- Victor Szuvorov: A jégtörő
- Victor Szovorov: Az M. Nap.
Hitler háborúja? - Amit Guido Knopp elhallgat (I-II. Rész)

A 2009-ben leforgatott és azóta – mily meglepő – kizárólag az internetes videómegosztó oldalakon terjedő filmet az alkotók azzal a kendőzetlen céllal állították össze, hogy nyilvánosan is hozzáférhető dokumentumok egybegyűjtésével mutassanak rá a második világháború kitöréséhez vezető folyamatokra, a döntések hátterére.
Esetünkben viszont nem a megszokott, hivatalosan elfogadott és kizárólagosként hirdetett elméletek "újratálalásáról", van szó, sokkal inkább az "érem másik oldalának" felvillantásáról: valóban Hitler volt-e az agresszor, a kezdeményező fél, vagy a vele szemben állók érdekei is közrejátszottak az események alakulásában? A filmet – most először magyar fordításban – megnézve mindenki döntse el maga.
Egy aprócska gesztust tessék csak újból mérlegre tenni: Hitler kijelentéseit a film elején, összehasonlítva azzal, amit Dunkerque előtt elrendelt: megállította a csapatait, minek következtében az expedíciós haderőt (Wikipedia: BEF 198 229 katonáját, illetve további 139 997 francia és belga katonát – ez két hadsereg!) a szövetségesek evakuálhatták.
Ez önmagában talán nem nyílt és lovagias békeajánlat volt?!
És akkor még nem beszéltünk arról a megbízatásról (mert nézetünk szerint ezzel a titkos küldetéssel ment), amivel Rudolf Hess átrepült a csatornán. Hogy aztán, 93 évesen és nagybetegen, hermetikusan elzárt spandaui börtönének fogságából történő szabadulásának napján, egy elektromos kábelt a nyaka köré tekerve, "önkezével" vessen véget életének...
És a titok – ami logikailag tökéletesen megfejthető – alászállt vele a sírba. A tények makacs dolgok. Náluk már csak az emberi képmutatás makacsabb.

Hitler háborúja? - amit Guido Knopp elhallgat (1. rész)

Hitler háborúja? - amit Guido Knopp elhallgat (2. rész)

Hitler háborúja? Amit Guido Knopp elhallgatott

Sztálin (teljes film) - www.tvszenny.eu

HITLER - A GONOSZ SZÜLETÉSE (Teljes Film) 2003 *HD*


Frissítés: A II. rész:




Fideszes kilakoltató ügyvédnek is jutott két trafikocska

Olvasónk írja:
Oldalatokon már korábban beszámoltatok a raiffeisenes, fideszes kilakoltató ügyvédről, Zsiga Zsoltról, aki a mocskos ügyei miatt (nyilván hogy ne indítsanak ellene eljárást) és befolyásszerzés céljából a székhelyét Keszthelyről Budapestre tette át.
Két trafikot nyitott, egyiket az öccse nevén Keszthelyen (Zsiga Csaba), a másikat pedig egy ismerőse nevén, Hévízen (Kalauz Antal) - bizonyítékul íme egy álláshirdetés. Valójában mindkettőt természetesen ő üzemelteti.
Ilyen férgek kezébe van a "nyertes pályázók" kihirdetése óta a busás haszonnal bíró dohányáruk eladási joga...



Monori kilakoltatás - A Raiffeisen + jogász bűnözők az ügy hátterében + elérhetőségeik


Ellopták a házát
Mint arról lapunk is beszámolt, 2009. november 26-án, csütörtökön  jogerős bírósági végzés nélkül, rendőri közreműködéssel kilakoltatták otthonából Kálmán Ferencné 65 éves monori lakost, mivel képtelen volt a bank által elvárt, egyre magasabb részletekben törleszteni adósságát csekély nyugdíjából. Tegyük hozzá: annak a Raiffeisen banknak tartozott, amely pénzintézet több hasonló vérszívóval együtt, az általuk előidézett csődöt mesterségesen elkerülve 500 (!) milliárdos támogatást kapott (eddig) a kormánytól (mivel rájuk állítólag szükség van, bámi áron, tejüzemre, fonodára, cukorgyárra úgymond nincs, mert a piac..).
Ezt a pénzt részben külföldi kölcsönből, részben az államkasszából, azaz mindkét esetben a mi pénzünkből adta a banknak. Vagyis a zsidók által előidézett csődtől a kisemberek pénzén mentik meg a cionisták cégeit, miközben a kisembert és az értéket, árut előállító hazai cégeket senki sem húzza ki a bajból. Sőt, a zömmel külföldi, zsidó tulajdonú, nem piaci alapon működő bankok sokszor kifejezetten törekednek lakáshiteles ügyfeleik utcára kergetésére. Érdemes elolvasni az írásunk végén összegyűjtött kapcsolódó cikkeket és meghallgatni egy hangfelvételt a sátáni jelenségről.
Az Otthonvédők nem tudták megakadályozni Kálmánné kilakoltatását, mert végrehajtásának biztosítására rendőröket vezényeltek a helyszínre ("szolgálunk és védünk", megintcsak, kiket is, ávósok? -  a szerk.). Az idős hölgy otthonának ajtaján 11 órakor cserélték ki a zárat. A Raiffeisen bank jogi képviselője, dr. Zsiga Zsolt és a végrehajtók, aki papíron dr. Paróczai Noémi, de nem tudhatjuk biztosan, hogy jelen volt, ugyanis a szőke hajú, copfos nő nem volt hajlandó azonosítani és igazolni magát a kilakoltatás ideje alatt, illetve anyja, Paróczai Ferencné, a jegyzőkönyv aláírója, aki végig lekezelő és megalázó hangnemben utasítgatta Kálmán Ferencnét, úgy zárták ki a lakásából az idős nénit, hogy bútora, ingóságai a lakásban maradtak, azokhoz nem férhet hozzá, mert csak akkor teheti be lábát a saját otthonába, ha a végrehajtók úgy akarják. Az asszonynak a mindennapi életéhez szükséges holmijai maradtak a házban.
A 18 millió forintra felbecsült kertes házat az árverésen végrehajtást kérő képviseletében megjelent dr. Tóth Gábor egyedüli résztvevőként a kikiáltási ár fokozatos leszállítása után annak 70%-án 8,4 millió forintért "vásárolta" meg, vagyis vette el az idős asszonytól.

Paróczai Ferencné
Az Otthonvédők összefogásban résztvevő társadalmi szervezet szerint alapos a gyanú, hogy a hitelező bank alkalmazottja és az önálló bírósági végrehajtók között cinkos megállapodás jött létre az ingatlantulajdon egymásnak való átjátszásáról. Ezért a Fehér Kéményseprők Szövetsége hivatali visszaélés, vesztegetés, jelentős értékre elkövetett csalás bűntette miatt feljelentést tett a Legfőbb Ügyészségen.
Ezt a gyanút erősíti meg az is, hogy a Raiffeisen bank jogi képviselője korántsem szeplőtelen előéletű, ugyanis ő az a dr. Zsiga Zsolt, aki az Agropark Kht.-s Poligon Holding Kft. kenőpénz-botránya kapcsán vált ismertté 1997-ben, és aki felügyelőbizottsági tagja volt annak az Agropark Kht.-nak, amelynek ügyvezetője kenőpénzt próbált juttatni Torgyán Attilának. A hivatali visszaélés, a vesztegetés és a csalás tehát rutinfeladat számára.

dr. Zsiga Zsolt
1998-ban Dr. Zsiga Zsoltot, mint a cég jogi képviselőjét többször is hiánypótlásra szólította fel a Fővárosi Bíróság mint Cégbíróság. A Cégbíróság a felszólításokban Tétix-Sport (Poligon Holding) Kereskedelmi Kft.-nek nevezi a céget. A hiánypótlások a felszólítások után is elmaradtak.
A hivatalos önálló bírósági végrehajtó, dr. Paróczai Noémi a szintén korruptságáról ismert dr. Krejniker Miklós helyettese. Lapunk információi szerint dr. Paróczai Noémi és anyja, Paróczai Ferencné neve már többször is felmerült hasonló visszaélések kapcsán, vagyongyarapodásuk pedig érdekes módon igen jelentős és látványos volt az elmúlt években.

Ismeretlen résztvevő, talán
dr. Paróczai Noémi
A törvény alapján köteles a végrehajtó tájékoztatni a helyi önkormányzatot az árverésről, amit dr. Paróczai Noémi elfelejtett megtenni. Az önkormányzatnak ugyanis elővásárlási joga van, és abban az esetben szerezhet bárki más tulajdonjogot, ha erről az önkormányzat az árverés előtt írásban lemondott.
A Ceglédi Városi Bíróságon dolgozó Paróczainé vélhetően illetéktelenül járt el a monori ügyben, ugyanis jogköre nem terjed ki Monor városára, hanem kizárólag csak Cegléd, Ceglédbercel, Albertirsa, Dákszentmiklós, Mikebuda, Csemő, Tápiószőlős, Újszilvás, Abony, Törtel, Köröstetétlen, Jászkarajenő, Nagykőrös, Kocsér és Nyársapát településekre.
Kérjük kedves olvasóinkat, hogy akinek dr. Zsiga Zsolt, dr. Krejniker Miklós, dr. Paróczai Noémi vagy Paróczai Ferencné egyéb bűncselekménygyanús tettéről tudomása van, az jelezze szerkesztőségünknek a szerk(kukac)kuruc.info e-mail címen. A képen látható szőke, copfos és bibircsókos nő azonosítását is várjuk.

Ismét Paróczainé, a fő hangadó
A Paróczai-klán két képviselője, dr. Zsiga és dr. Krejniker megkereshető az alábbi címeken és telefonszámokon a feltüntetett időpontokban.   
Paróczai Ferencné
Hétfő 9-12
2700 Cegléd, Batthyány u. 7. A. lh. Fsz. 1.
T.: (53) 315-052
Dr. Krejniker Miklós és tartós helyettese dr. Paróczai Noémi
Hétfő, szerda 9-12
2200 Monor, Bocskai u. 3.                     
T.: (29) 412-102, 06-30-427-2470
Dr. Zsiga Zsolt ügyvéd
8360 Keszthely, Kossuth Lajos u. 71
Tel: 06-30-929-1666, (83) 312-174
E-mail: dr.zsiga@t-online.hu
Aki viszont megengedheti magának, hogy némi pénzzel segítsen a kilakoltatott néninek, az erre a címre küldheti támogatását:
Kálmán Ferencné
2200 Monor, Ország út 11.
(Azért adunk postacímet, mert bankszámlája nincs az asszonynak. A fentiek tükrében ez nem is csoda.)
Kapcsolódó:
(Kuruc.info, FKOSZ, origo.hu, Fotók: Hírszerző, Fort András - Szabad Riport Tudósító Iroda)

Citibankék 900 milliárd dollár közpénzt loptak el – eddig

Miután a nyugati féltekén főleg héber kézben lévő bankok vezérei csődöt és válságot okoztak, veszteségeiket az adófizetőkre hárítják, Régi zsidó gyakorlat: a profitot maguknak privatizálják, a buktát az átlagpolgár nyakába államosítják. Szabad piaci versenyről papolnak, győzzőn a jobbik, hazudják, majd amikor szorul a kaftán, maguknak előjogot vindikálva vernyognak állami támogatásért. A bútorgyárat, tejüzemet és bármit, ami a cionista bankokkal szemben termel és értéket teremt, senki se menti meg, mi több, a kisebb bankokat, takarékszövetkezeteket, kevésbé izraelita cégeket is hagyják bedőlni. Így a zsidó óriásbankok szinte monopolhelyzetbe kerülnek, aminek következtében még gátlástalanabbul kopasztják meg a kisembert: egyoldalúan emelik a büntetőkamatokat, szerződést semmibe véve srófolják fel a törlesztőrészleteket. Az állami mentőcsomagból pedig gyakran továbbra is dőzsölnek. Nem aggódnak, azt hiszik, a végtelenségig pumpolható az állam és társadalom, de tévednek. Az általuk okozott válság végét egyáltalán nem látni, és egyáltalán nem biztos, hogy újabb ezermilliárdok akadnak zsidósegélyre. Az USA immár fejtetőig el van adósodva, például Dél-Kelet Ázsiának, amely nélkül a végső összeomlás csak rövid idő kérdése volna.
Kapcsolódó:
A globális pénzválság a bankoknál 900 Milliárd dolláros költséghez vezetett, ez 2010-ig 2,5 billió dollárra emelkedhet. A következőkben azokat a bankokat említjük meg, amelyeket a válság a legkomolyabban érintett. Gyakorlatilag az összes a „Global Playerek-hez” tartozik.
Németország
● Hypo Real Estate (HRE): Németország leginkább tönkrement bankja. Eddig szűken 100 milliárd euró állami „Likviditássegélyt” folyósítottak neki, ami annyira sok, hogy a Szövetségi Köztársaság történetében ez az első pénzügyi intézmény, amely „kényszerállamosítva” lett.
● Commerzbank/Dresdner Bank: A Dresdener Bankot a Commerzbank vette át. A két bank által igénybevett összeg 20 milliárd dollárt tesz ki. A bank beruházási részleget nagymértékben átszervezik, aminek következtében 1.500 dolgozó veszítheti el az állását.
● Deutsche Bank (Német Bank): Ez a pénzintézet a pénzügyi válság következtében 18 milliárd dollár nagyságú veszteséget könyvelhet el.
● IKB: A düsseldorfi bank költsége időközben 14,7 milliárd dollárra rúgott. 2008 ősztől a részvények többsége a pénzberuházó Lone Star tulajdonában van. Az előző főtulajdonos KfW, a Szövetség és a Bankszövetségek 10 milliárd eurót fektettek be, hogy megmentsék a bankot.
● BayernLB: A müncheni Hitelintézménynek átszámítva 9,1 milliárd dollár terhelése van.
USA
● Citigroup (Citibank): A világ valaha legnagyobb bankja 104,4 milliárd dollár terhet cipel. Csak a 45 milliárdnyi állami segítséggel menekült meg a bank a fizetésképtelenségtől.
● Wachovia: A banknak 77,4 milliárdos terhelése volt, és 2009 Januárjában az US nagybank, a Wells Fargo kebelezte be.
● Merrill Lynch: Ennek a banknak 63,7 milliárd dollár vesztesége volt, és saját magát képtelen volt megmenteni. 2008 Decemberében a Bank of America vette át.
● Bank of America: A gazdasági válság következtében a banki szektor valamikori vezetője 48,2 milliárdos nagyságú terhet hord.
● Washington Mutual: Ennek a banknak is 41,8 milliárd dolláros terhet kellet elkönyvelnie, a dolgozóik közül ezrek veszítették el az állásukat.
● Fannie Mae: Freddie Mac »nagy hugának« 38,8 milliárdos terhelése van. Az US lakáshitelt pénzelő banknak az elmúlt évben a rossz gazdálkodása miatt 50 milliárd dollár veszteséget kellett elkönyvelnie, természetesen ez a bank is hatalmas összegű, 45 milliárdos állami segélyben részesült.
● Freddie Mac: Az US második legnagyobb, lakáshiteleket folyósító bankjának a megterhelése 36,7 milliárd dollár volt. Az USA kormányának először 6,1 milliárd dollárnyi segélyt kellett adni. Az eddigi segélyek összege már több mint 50 milliárd dollár felett van.
● Lehman Brothers: A beruhási bank 26,5 milliárd dollár teherrel a vállán 2008. Szeptember 15-én tönkre ment. Végül a banknak 630 milliárdnyi tartozása volt, az US kormány ezt a bankot nem mentette meg, ami a gazdasági válság kitöréséhez vezetett.
● Morgan Stanley: Ennek a banknak a pénzügyi válság miatti megterhelése 21,2 milliárdnyi dollár.
● Wells Fargo: Ez a bank a 12,7 milliárd dollár megterheléssel még eddig elég jól megúszta.
● National City: A pénzügyi válság ezt a bankot 14 milliárd dollárral terhelte meg.
Nagy-Britannia
● HSBC: Európa legnagyobb bankjánál a tehertétel 54,4 milliárd dollár.
● Lloyds Bank: A brit kormány részvénye ebben a bankban 43 százalék. A bank megterhelése 35,7 milliárd dollárra rúg. Egy év alatt a tőzsdei értékének a 75 százalékát veszítette el.
● Barclays: A bank 30,1 milliárd dollár veszteség ellenére is a legnagyobb részben átvette a tönkrement amerikai beruházási bank ügyleteit.
Skócia
● Royal Bank of Scotland (RBS): Ez a nagy hagyományokkal rendelkező büszke intézmény 38,5 milliárd euró megterhelést mutat. A részvények 70 százaléka időközben az állam kezébe ment át.
Spanyolország
● Banco Santander: A spanyol nagybanknak 16,2 milliárd dollár a terhelése.
● Banco Bilbao Vizcaya Argentaria (BBVA): Az országosan legnagyobb spanyol óriásnak eddig 8,1 milliárd dollár megterhelése van.
Franciaország
● BNP Paribas: Franciaország legnagyobb bankjának a megterhelése 12,9 milliárd dollár.
● Crédit Agricole: A bank a 8,6 milliárdnyi hiánnyal a válságot aránylag jól megúszta.
● Société Générale: A bank saját adatai szerint eddig 6,9 milliárd dollárnyi terhelése van.
Olaszország
● Intesa Sanpaolo: Az olasz intézménynek eddig 7,1 milliárdnyi tehertétellel kellett megküzdenie.
Hollandia
● ING: A bankot a pénzügyi válság milliárdos nagyságban terhelte meg, a pontos számokról eddig még nem állnak rendelkezésre az adatok Röviddel ezelőtt az ING-nél azt ismertették, hogy a holland biztosítási ügyleteket át akarják rendezni. Az elkövetkező három évben 800 állást szüntetnek meg.
Svájc
● UBS: A svájci nagybank a kockázatos fogadásokban, az Investment-Banking üzletben elszámolta magát és ezért 54,2 milliárdnyi terheléssel bűnhődött.
● Credit Suisse: Az UBS versenytársa a válságból jobban jött ki, de ennek ellenére 16,9 milliárdos terhelése van.
(Kuruc.info - Szent Korona Rádió nyomán)

Gyarmatosítás: "adunk hitelt, ha nem gyártasz vagy exportálsz magyar árut"



Ennyit sem ér a bankok segítsége
A cionista kormány által felvett IMF-hitel - melyet mi kell majd visszafizessünk - jórészét a kisember-ellenes, törlesztőrészletet emelgető, szerződésszegő bankok megsegítésére költötte a tolvajkormány - a hazai kis és közepes cégek megtámogatása helyett - , akár csak 500 milliárd forint költségvetési közpénzt. A hála: méginkább szívják vérünket, egyenesen büntetik a magyar termelést és exportot, állami támogatással!
Kapcsolódó cikkek:
Azt mondták nekünk, minden eszközzel azt próbálják belénk sulykolni, hogy a bankok nélkül nem működik a gazdaság (pedig de, zsidó bankok nélkül nagyszerűen, a köz javát szolgálva működik, lásd 1930-as, 40-es évek és a mai Távol-Kelet). Az Erste Bank nélkül sem, például. Azonban ha megnézzük, hogy mire ad "fejlesztési" hitelt egy magyar vállalkozónak az ominózus pénzintézet, akkor igencsak meglepődünk. Már aki, tegyük hozzá, hisz sokunk számára már egyértelmű: a bankok a zsidó gyarmatosítás előretolt bástyái. Idézzük a banki feltételek közül az egyiket: „import áruk előnyben részesítése hazai árú helyett”. Érdekes, nem? Normális államokban az ilyen elképzelhetetlen, itt meg már nem is palástolják a héber patkányságot...

(Olvasói figyelemfelhívás nyomán, Geyer)
Egy másik olvasónk helytálló megjegyzése: Tisztelt Kuruc.info! A Gyarmatosítás: "adunk hitelt, ha nem hazai árut szerzel be" című cikketekben elfelejtettétek kiemelni, és a cikk elemző részében sem szerepel, hogy az Erste Bank nem csak a hazai árut előnyben részesítő vállalkozásoknak NEM AD HITELT, hanem az "EXPORTTAL kapcsolatos beruházás" is szerepel a nem finanszírozható tevékenységek között!
Ez tehát azt jelenti, hogy a külföldi eladásra szánt magyar árukat előállító cégeket sem támogatja a bank és az Új Magyarország Fejlesztési Terv mögött álló cionkormány, pedig a külkereskedelmi mérlegben pont az export szerepel pozitív, azaz számunkra, a magyar gazdaság számára előnyös tételként, a külföldi áru behozatala, az import pedig negatív, azaz a mérleget csökkentő tényező! A magyarázat teljesen logikus: ha külföldi piacra tudjuk kivinni a magyar termékeket ( export ), akkor annak a nyeresége itthon jelentkezik, tehát pénz áramlik külföldről a magyar gazdaságba, amikor pedig külföldi ( import ) árut vásárolunk, annak a haszna kiáramlik az országból és egy másik állam gazdaságát gyarapítja. Ennek az ismeretében elgondolkodtató, hogy vajon miért nem támogatja a hazai árukat és az exportot a magyar(országi) (cion)kormány és a nemzetközi pénzoligarchia kezében levő bankok... A választ természetesen ismerjük... Szebb jövőt!
Egy olvasó
Megjegyzés 2.: A tárgyban szereplő cikkel kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy ezen hitelnek csak a közvetítője a magyarországi kereskedelmi bankok néhány szereplője.
A hitelt a MFB adja az "Új Magyarország" program keretében. A hitel folyósításának feltételeit is ők szabták meg. Azaz itt állami hitelről van szó. Valószínűleg az IMF hitelből adják. A kamatokat és a részleteket mi magyarok fogjuk fizetni de nem nekünk fog hasznot hajtani!

A Citibank és a többi zsidó cég a szegényebb ügyfeleket kopasztja leginkább + olvasó
Az Egyesült Államok pénzintézetei 38,5 milliárd dollárnyi rekordbevételre számíthatnak a lakossági hitelfelvételek után felszámított díjakból. A bankok az elmúlt időszakban számottevően növelték a kölcsönök után fizetendő díjak mértékét, ilyen húzást az elmúlt negyven év során előfordult recessziók idején egyszer sem engedtek meg maguknak - írja még a liberális, nem éppen kisember-központú Financial Times is.
A helyzet itthon hasonló, a zsidók egyoldalúan, a szerződést áthágva emelgetik a törlesztőrészleteket, miközben nálunk is közpénzből tömték ki ezeket, megmentve a csődtől. A tejüzemet, fonodát, a valóban értéket, árut teremtő magyar vállalkozást persze nem menti meg senki. Ha lehet, ne vegyünk fel hitelt, különösen ne vásároljunk hitelkártyát a fentiektől, bármilyen tetszetős kampányszöveggel  és akcióval is kábítanak minket, mert könnyen lehúzás lesz a vége..
A legrosszabb helyzetben lévő adósokon kereshetnek a legtöbbet az amerikai bankok a Citibanktól a Well Fargóig, amelyek idén rekordnagyságú, 38,5 milliárd dolláros bevételre tehetnek szert a hitelkeret túllépése után felszámított díjakból - elsősorban a szegényebb ügyfeleket kizsebelve. A Financial Times által idézett felmérés szerint a büntetőkamat mértéke közel duplájára nőtt 2000 óta.
Nem valós a politikai nyomás
A Moebs Services által készített felmérés szerint hiába a politikai nyomás a kormányzati segítségben is részesült bankokon, hogy könnyítsenek a hitelfelvételi követelményeken (ez valójában csak cirkusz, a politikusok nem is akarják - a szerk.), hiszen a pénzintézetek az elmúlt időszakban számottevően növelték a kölcsönök után fizetendő díjak mértékét, de a hitelkártyákra kirótt kamat szintjét is emelték. A bankok ettől a lépéstől a nyereség emelkedését remélik, amire azonban biztosan számíthatnak, hogy a közhangulat még inkább ellenük fordul. Különösen azután, hogy sokuk csak adófizetői dollárszázmilliárdokból maradt talpon.
A kutatás szerint a lakossági fogyasztók hitelkeretének túllépése esetén kiszabott bírság átlag 1 dollárral, 26 dollárra emelkedett idén. A Moeb felmérése arra is rávilágít, hogy az emelés jól jött a bankoknak - a szolgáltatásokból származó bevételek több mint 75 százalékát már ez a tétel tette ki az idei első félévben. A Financial Times rávilágít arra is, hogy ilyen húzást a bankok az elmúlt negyven év során előfordult recessziók idején egyszer sem engedtek meg maguknak.
A szegényeket büntetik jobban
A Moebs felhívja a figyelmet, hogy a büntetés mértékének növelése leginkább a szegényebb adósokat sújtja. Az ilyen jellegű bevételek 90 százalékát az adósi kör jól körülhatárolható 10 százaléka fizeti be - azok a fogyasztók, akik havi kiadásaik fedezésére gyakran kényszerülnek tovább nyújtózkodni, mint ameddig a bankszámlájuk ér. Ráadásul a hitelkeret túllépése esetén felszámított díj nem egyszeri tétel, hanem minden egyes újabb terhelés esetén újból feszámításra kerül.
Míg a jegybanki funkciókat is ellátó Federal Reserve az intézmény vezetése szerint "lázasan" dolgozik egy olyan tervezeten, amely a jelenleginél nagyobb mozgásteret nyújtana az adósnak, s jobban korlátozná a bankok tisztességtelen tevékenységét, mint az előre nem látható díjtételek beemelését, illetve a kamatemeléseket, addig a pénzintézetek lakonikus védekezésbe fogtak. A bankok szerint az emelkedő díjszabással ellensúlyozzák azokat a növekvő kockázatokat, amelyeket az egyre nagyobb számú hitelből fizető ügyfél jelent.
A pofátlanság teteje
A legmagasabb díjakkal a legnagyobb bankok, mint a Citigroup (Citibank), a Bank of America, a JPMorgan Chase és a Well Fargo dolgoznak - itt a lakossági hitelkeret túllépése esetén felszámolt díj átlag 33 dollárt tesz ki. Ezeknél a pénzintézeteknél az sem ritka, hogy a hitelszámla akár pár dolláros negatív egyenlege esetén is a teljes díjat számolja fel, azaz akár 5 dolláros keret-túllépése is kiróhat 35 dolláros büntetőtételt.
S mindezt nem tiltja jogszabály, a politikusok aggódása tehát álszent, eközben százmilliárdokat pumpálnak a zsidó bankokba.
(Napi Gazdaság nyomán)

Sziasztok!
Az OTP tavaly ősszel három alkalommal is egyoldalúan módosította az az év áprilisában kötött devizahitelünk kamatait. Tehát nemcsak az árfolyamváltozás miatt nőtt a törlesztőrészletünk. A reklámban feltüntetett akciós és egyéb kamatok még a közjegyző által hitelesített szerződés ellenére sem jelentenek semmit. "Természetesen", amennyiben 3 hónapig nem fizetünk bírósági végrehajtás nélkül elárverezik a házunkat.
De ez még mind semmi, ahhoz képest amire ebben a hónapban jöttem rá. A fizetésemet a munkahelyem minden hónap 5-én utalja a számlámra, amennyiben ez hétvégére esne, akkor az 5-ét megelőző napok valamelyikén. A számlámat még a 90-es években nyitottam és a biztonság kedvéért van rajta egy 20 ezer ft-os "A Hitel" keret. Az OTP augusztus 4-én (1 nappal a fizetésem előtt) levonta a számlámon lévő 26 ezer ft-ot (ez idáig rendben) plusz "igénybe vette" az "A Hitel" keretemet! A hitelemet további hitelből fedezte, mert nem volt képes várni egy napot, amíg az OTP által is évek óta jól ismerten megérkezik a fizetésem. Az OTP minden hónap 4-én, ha ekkor sikertelen, akkor 10-én vonja le a törlesztőrészletet, tehát 10-ig kell törleszteni. Ha valakinek 8-án érkezik a fizetése rendszeresen, akkor 4 napig a hitelét hitelből fedezi, amennyiben a számlájához "A Hitel" keret is tartozik. Én nem hatalmaztam fel az OTP-t az "A Hitel" keretem igénybevételére! Reggel fél 8-kor az sms szerint 26 ezer ft volt a számlámon, délután 1-kor pedig -20 ezer ft. Mi van akkor, ha a gyerekeimnek vagy nekem a nap folyamán szükségem van valamire, vagy az OTP miatt egy kiló kenyeret se vegyek egy napig?
A leírtak nem rendszerhiba következményei, mivel arról este - a költséges elektronikus számlacsomagnak "köszönhetően" - a számlán lévő mozgásokat elemezve újra meggyőződhettem. Mindenkinek azt ajánlom, hogy az "A Hitel" keretét sürgősen szüntesse meg, mivel az OTP visszaél vele, azon kívül, hogy külön díjat számol fel érte és igen magas a kamata. Az, hogy ezt Magyarországon meg lehet tenni, az a Parlamentben ülő egész bagázs hibája, hiszen a jogszabályok ott születnek.
Üdv.:
Gyilkosgalóca





Hangfelvétel: hogyan kergetik utcára lakáshiteles honfitársainkat gátlástalan banki zsidók + olvasó


A delaware-i, földrajzilag amerikai, valójában héber off-shore cégnek megéri kilakoltatás előtt álló, avagy abba mesterségesen belekergetett magyarokon bennfentes banki infók segítségével nyerészkedni, törvénytelenül. A judapesti kormány természetesen semmit sem tesz a kisemberek megvédése érdekében. Sodi megdöbbentő interjúja.
Kapcsolódó cikk:
 Hogyan megy az újkori honfoglalás!?


(sodi.freeblog.hu)
Olvasónk kiegészítése:
Tisztelt Szerkesztőség! Az alábbi cikkhez szeretnék kiegészítő információt adni. Valamennyire ismerem az off-shore cégeket és ha valaki kimondja a Delaware szót akkor szinte biztos, hogy itt egy off-shore cégről van szó. Delaware államban lehetőség van off-shore cégek alapítására, így amerikai cégként lehet beállítani egy valójában off-shore céget (mégiscsak jobban hangzik, hogy egy amerikai cég vagyunk nem pedig ciprusi). Egy ilyen céget pár nap alatt lehet "venni", vannak erre szakosodott cégek akik elintézik.
Magyarul itt egy off-shore cégről van szó, amely, mint az interjúból kiderül, a bankoknál lemutyizott listákon lévő lakásokra keres vevőket. Nagyon örülök, hogy nyilvánosságra került ez az interjú, remélem minél több emberhez eljut. Így már világos, hogy a bankoknál lévő férgek egyénileg érdekeltek abban, hogy egy lakáshitel bedőljön, hiszen nyilván az eladás után némi jutalék üti azok markát akik kiadják a listát még árverés előtt. Az interjúban szó van olyan lakásokról, amiben még laknak, tehát a kilakoltatás még nem történt meg. De abban biztosak, hogy meg fog történni, mivel a banknál olyan emberek dolgoznak, akik abban érdekeltek, hogy minél hamarabb ki legyen lakoltatva az illető. Azt is el tudom képzelni, hogy valaki a banknál figyeli az értékes lakásokat amelyeknél késik vagy elmaradt néhány részletfizetés és rögtön lecsapnak rá, mindent megtéve azért, hogy mielőbb megindulhasson a kilakoltatás. Egy normális világban éppen azon kellene fáradozniuk, hogy ne kelljen embereket az utcára küldeni.
Ez a történet egy jó példa arra, hogy miért jó bizonyos érdekcsoportoknak, ha nyomorba döntenek embereket. Mert el lehet venni tőlük mindent! A törvények az ő oldalukon vannak, mivel ők írják azokat. Remélem, ennek a rémálom-rendszernek egyszer vége lesz. Szebb jövőt! (P. D.)


Az amerikai bankok terjesztették a vírust - interjú Plenter János közgazdásszal


Az amerikai bankok a legnagyobb gazdasági szédelgést követték el felelőtlen hitelezési politikájukkal, s a rossz kintlévőségeik továbbadásával az egész világ befektetőinek – véli Plenter János. Az évtizedekig Kanadában élt, de ’90 után hazatelepült közgazdász szerint Magyarország legnagyobb problémája nem a globális válság jelenleg, hanem az, hogy devizában adósodott el erején felül.
- Sejteni lehetett néhány évvel ezelőtt, ami jelenleg történik a pénzpiacokon, a gazdaságban?
- A világ féktelen eladósodása elkerülhetetlenül gazdasági összeomláshoz vezet, csak idő kérdése volt, mikor robban a bomba. Az eladósodási folyamat a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján kezdődött el, azt követően, hogy a dollár letért az aranyalapról. Már nem volt szükséges figyelni, hogy az aranyhoz képest mennyi pénz van forgalomban, gyakorlatilag korlátlanul lehetett pénzt teremteni a semmiből, ami odavezetett, hogy a világot a bankrendszer elárasztotta hitelekkel.
- Mióta lehetett konkrétan tudni, hogy nagy sebességgel haladunk a „jéghegy” felé?
 - A kilencvenes évek elejétől (persze vészjósló jelek már korábban előfordultak) elkezdett igencsak recsegni-ropogni a hitelekre alapozott gazdaság az Egyesült Államokban. A pénzügyi rendszer irányítói látván, hogy a lakosság fizetőképességi ereje drámaian esik, kamatcsökkentésbe fogtak, ami a hitelek visszafizetendő terhein könnyített. A műtét sikerült, a páciens elvérzett. A kamatcsökkentés igaz sokmillió amerikait hozzásegített ahhoz, hogy törlesztő-részletét állni tudja, ugyanakkor óriási kísértést jelentett újabb és még esztelenebb hitelek felvételére, ami később végzetesnek bizonyult.
- Felelőtlenség, tudatlanság vagy valamilyen ravasz szándék vezérelte a pénzügyi rendszer irányítóit?
- A döntéshozók feltehetően tudatában voltak a „mérgező tabletta” (kamatcsökkentés) következményeinek, de elkerülhetetlennek látták a válságot, ki akarták tolni annak idejét.
Néhány évvel később, 2005-2006-ban, amikor világossá vált, hogy az alacsony kamat inflációveszélyes (az olcsó hitelek miatt egyre többen és gyakorlatilag bármennyiért hajlandók vásárolni) az új FED-elnök masszív kamatemelési projektbe fogott bele, de már késő volt. Ennek eredményeképp a fogyasztói hitelekre vonatkozó kamatkulcsok megváltoztak, s többek között az ingatlanadósságok is megugrottak, ami a mostani válságot közvetlenül előidézte.
- A helyzet eszkalálódásához hozzájárult, hogy a bankok lazítottak a hitelezési követelményeken, s gyakorlatilag semmilyen tartalék felmutatása mellett is adtak hitelt. Senki nem gondolt ennek a következményeire?
 - A bankok nyilván tudták, hogy rossz adósokkal paktálnak le, s részességük a játékban egyenértékű a legnagyobb gazdasági szédelgéssel. Később ezeket a rossz hiteleket ugyanis továbbadták befektetőknek, ami a „vírust” elterjesztette az egész világon. A Citibank, a Merrill Lynch azért bukott meg, mert nem tudta eladni időben a rossz hitelcsomagokat, a svájci UBS bank pedig amiatt került igencsak szorult helyzetbe, mert saját magának is nagy mennyiségben vásárolt mérgezett csomagokat. Csak az amerikai bankok sejtették, hogy mennyire gyenge lábon állnak ezek a hitelcsomagok, s mit is érnek valójában az értékpapírok, de abban reménykedtek, hogy megússzák valahogy.
- Azt láttuk, hogy mi okozta a világméretűvé nőtt krízist. Mitől kitettebbek egyes országok, például Magyarország ennek hatásainak?
 - A magyar válságnak nem sok köze van az amerikai helyzethez. Ha az USA virágzik, mi jelenleg akkor is ott lennénk, ahol most tartunk, vagyis az államcsőd környékén.
Magyarország – akárcsak a csődhelyzetbe került Izland – devizában adósodott el, ez az oka szinte minden problémájának, ugyanis nincs elég devizája a mintegy 120 milliárdos tartozás kiegyenlítésére. Az adósságtörlesztés egyik módja visszafogni a kormány költségeit, adót emelni, s a plusz pénzzel pedig devizát venni. Sajnálattal tapasztalom, hogy ez zajlik most nálunk.
- S milyen egyéb megoldást javasolna?
 - A dél-kelet ázsiai válság (1996-1997) idején, ugyanaz történt, mint most, csak szűkebb keretek között. Az érintett országok közül Malajzia került ki a legjobban a krízisből, amely leállított minden devizahitelt, s ezzel megfékezte a leértékelődési folyamatot. Ugyanilyen módon két év alatt rendbe lehetne tenni a magyar deviza államadósságot is, csakhogy ez a nyugati bankok érdekeit sértené. Ezen kívül a magyar államadósság elengedéséről is lehet tárgyalást kezdeni.
- Hogyan lehetne mérsékelni a pénzügyi és gazdasági válság kívülről érkező negatív hatásait?
 - Igen fontos lenne államilag felkarolni a Magyarországon hagyományosan erőteljes élelmiszeripart és agráriumot. Gondolok itt állami támogatásra, de a belső piac és a termelők védelmére is. Próbáljon csak egy magyar cég sajtot exportálni Franciaországba, s akkor megtudja, mit is jelent a hazai termelők védelme. Ha Franciaország és még sokan mások, például Olaszország ezt megteheti, mi miért nem tehetnénk?
- Minden jónak megvan az árnyéka, és ez fordítva is igaz. Mik lennének a mostani krízis pozitívumai?
 - Megtörte a multik uralmát, a nagy nemzetközi cégeket a korábbi mindent letaroló politikájukkal szemben visszavonulásra és védekezésre késztette. Ezen kívül érezhetően visszaesett hatására a kínai export, amit szintén üdvözlendőnek tartok. Megroggyant a bankok hatalma a politikában – hogy még egy nem kifejezetten negatív hozadékot említsek.
- Ezúttal a fekete levesből az évtizedek óta virágzó bankok sem maradnak ki. Mondhatjuk, hogy lejárt a bankokrácia ideje?
 - A bankrendszer a mai formában fenntarthatatlan. A hitelezőtevékenységet korlátozni és ellenőrizni kell. A bankok tőkemegfelelési százalékát (hány százalékot kölcsönözhet) emelni kell. Míg ez régebb 8-10 volt, mára felment 30-40, 80 százalékra. A bankok vezetésének jutalmazásában is változásra van szükség, ami majd visszaszorítja a spekulációs hajlamot. S a hitelezett hotelminőség fokozottabb ellenőrzése is elkerülhetetlen lesz.
(Nagy Vajda Zsuzsa - Barikád)



Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)