Miért
nem kutatható még mindig az ÁVH - K – gyilkossági
csoport tevékenysége talán az egész állomány
cionista zsidók
voltak .
kommunizmus, interjú, kommunista, szocializmus, történelem, ÁVH, Rákosi
Mátyás, Péter
Gábor, ÁVO, Müller
Rolf, Államvédelmi
Hatóság.
2012.
december 13. 13:48 | Írta: Baranyi Márton
Mennyit
kerestek az ÁVH-sok? Miért nem igaz, hogy a politikai rendőrség
„állam volt az államban”? Mi a közös Péter Gáborban és
Virág elvtársban? Müller Rolffal, az állambiztonsági levéltár
történészével beszélgettünk Politikai rendőrség a
Rákosi-korszakban című könyve kapcsán fekete autókról,
ügynökökről, és arról, mit néztek a moziban az ÁVH emberei.
A
könyv címe azt ígéri, a Rákosi-korszak politikai rendőrségét
mutatja be, ám a politikai rendőrségtörténete már 1944 végén,
1945 elején elkezdődik.
A bevezetőben is jeleztem, hogy vitatott, 1948-tól, esetleg 1949-től számítjuk a kezdetét, ám a politikai rendőrség tekintetében a Rákosi-korszak már 1945 januárjában beköszöntött. Tény és való, hogy a kisgazdák, vagy a szociáldemokraták is delegáltak a szervezetbe, tehát a kirakatban koalíciós alapon jött létre, valójában azonban a politikai rendőrség vezetése, tagsága nagyon nagy létszámban kommunistákból, vagy a kommunistákhoz köthető figurákból került ki.
Az ideiglenesen itt állomásozó szovjetek tartós berendezkedésre készültek?
Akkor még nem lehetett pontosan tudni, legalábbis 1945 januárjában kevesen gondolták, hogy a nyolcvanas évek végéig itt maradnak. A belügy megkaparintása azonban stratégiai kérdés volt a szovjetek, illetve a magyar kommunisták számára is. Rákosi terjedelmes leveleket írt Moszkvába, hogy mindenképp meg akarják szerezni, és végül meg is szerezték. A politikai rendőrséget a kezdetekben szovjet bábák állják körül, és ez a körülmény az első pillanattól meghatározta a működését. Persze, merített a magyar hagyományokból is.
Rögtön az első fejezetben igyekszik tisztázni az elnevezések körüli fogalomzavart.
A tisztázásra azért volt szükség, mert az állambiztonsági levéltárban dolgozó kollégáimmal együtt azt tapasztalom, hogy 1989 után számos pontatlan fogalom kezdett keringeni. Sokszor olvasom, hogy a kádári politikai rendőrséget az ÁVO, vagy ÁVH fogalmakkal helyettesítik, holott ezek '56 előtti elnevezések. Megkerülhetetlen tehát a szervezettörténeti áttekintés, hiszen óriási félreértés van a fejekben.
1944 decemberében ideiglenes kormány alakult Debrecenben, illetve a front elvonulásával Budapesten is megkezdődött a közigazgatás helyreállítása - ebből adódóan mindkét helyszínen létrejött egy-egy politikai rendőrség, kommunista vezetés alatt. Számos más kis szervezet alakult, ezeket azonban elég hamar felszámolták. A politikai rendőrség első két éve a PRO-k, azaz a politikai rendészeti osztályok időszakának tekinthető: a budapesti Péter Gábor vezetésével, illetve a vidéki Tömpe Andráséval. Funkcionális megosztottság is kialakult, mert mellettük létrejött a Katonapolitikai Osztály, a Katpol is.
A kép később letisztult: 1946 októberében létrehozták az Államvédelmi Osztályt, ezzel egybegyúrták a fővárosi és a vidéki szervezetet. A következő lépcsőfok a Belügyminisztérium Államvédelmi Hatósága, a BM ÁVH, amellyel egy hatósági jogköreiben is erősebb szervezet jött létre 1948 szeptemberében. 1950-ben aztán megkezdte működését Belügyminisztériumtól független Államvédelmi Hatóság. A politikai rendőrséget önálló hatósággá szervezték, a minisztertanács alá rendelték: igaz, továbbra is a belügyminiszter felügyelte, de már szovjet mintára kvázi állambiztonsági minisztériumként létezett. Széles hatáskörű, militarizált szervezetről volt szó, amely folyamat már a BM ÁVH időszakában megindult. Saját őrszemélyzettel, karhatalommal rendelkezett, és megszerezte a határőrséget is. Az ötvenes évektől Péter Gábor egy körülbelül 35 ezer fős szervezetnek parancsolt – ehhez egy nagyjából 50 ezres együttműködői személyzet társult, egy körülbelül 1,2 millió személyről szóló nyilvántartással. Megállapíthatjuk, hogy a hatalomgyakorlás tekintetében a politikai rendőrség elérte a csúcsát.
Mi indokolta az átszervezéseket?
Péter Gábor megpróbált minél nagyobb hatalmat begyűrni a szervezet alá, ehhez pedig megkapta Rákosi politikai támogatását is. Péter hatalomszerzési kísérletével tulajdonképpen a harmadik erőszakszervezet jött létre Magyarországon. Korabeli fotókon, például az április 4-i koszorúzásokon három fegyveres szervezet képviselői állnak díszsorfalat: egy rendőr, egy katona, és az államvédelmi hatóság egy reprezentánsa. Az önálló lét 1953 közepéig tartott, ekkorra már Péter Gábort parkolópályára tették. Az ÁVH-t ismét berendelték a Belügyminisztérium alá: Államvédelmi Hatóság 1953 nyarát követően nincs. Ha az ÁVH korábban kváziminisztérium volt, akkor ezután a többségében államvédelmi profilú osztályokkal rendelkező Belügyminisztérium vált egy kvázi-ÁVH-vá.
Hol születtek a szervezetet érintő döntések? Ki hozta meg ezeket?
E szervezet hivatalos felettese – erősebb vagy gyengébb formában – a belügyminiszter volt, de a stratégiai döntések a kommunista párt belügyi, majd később államvédelmi bizottságában születtek. Rákosi mindig is központi figurája volt ennek szűk körű tanácskozó testületnek, amely rendre az ő szobájában gyűlt össze ülésezni. Voltak állandó és meghívott tagjai. A politikai rendőrség tehát – és ez nagyon fontos – pártirányítás alatt működött, ám – és ezt megint csak érdemes kihangsúlyozni – létezett az állami és párt hivatalosság mellett/felett az úgynevezett kézi irányítás is, erről tanúskodnak például Rákosi kis cédulái, amelyekre a Péter Gábornak jegyezte fel instrukcióit.
Folyamatos volt a szovjet felügyelet? A testvéri országok közül melyekkel tartotta a kapcsolatot a politikai rendőrség?
A szovjetek végig tanácsadókkal „segítették” a munkát, ennek a konkrét működéséről azonban nagyon keveset tudunk. Sokakat ismerünk névről, és azt is tudjuk, mely területtel foglalkoztak, de tevékenységüknek kevés írott nyoma maradt – legalábbis Magyarországon. Azt is tudjuk, hogy az említett államvédelmi bizottságba meghívtak tanácsadó elvtársakat, vagy jelen voltak bizonyos kihallgatásokon, például a Rajk-ügy esetében is. A tárgyalt időszakban ugyancsak kevés információval rendelkezünk a többi népi demokráciával való együttműködésről. Csehszlovák és lengyel kapcsolatfelvételről például vannak adataink.
Említi, hogy az ellenségkép folyamatosan változott. Kik kerültek a célkeresztbe?
A szervezetet elsődlegesen azért hozzák létre, hogy levadásszák azokat a személyeket, akik az országot háborúba sodorták, illetve népellenes bűncselekményeket követtek el. Mindez elvárás volt: elvárták a szövetséges hatalmak, és a társadalomban is volt igény erre. A szervezet azonban már a kezdetektől kiszolgálta a kommunista pártot, így a párt ellenfelei is hamar a célkeresztbe kerülnek, értve itt a politikai pártokat, majd később az ellenségnek kikiáltott társadalmi csoportokat, így a kulákságot, de utalhatunk az egyházakra is. Később persze a párton belüli tisztogatásnak ugyancsak eszközévé válik a politikai rendőrség, például Rajk László esetében.
Megkerülhetetlen a politikai rendőrséget a letartóztatásáig vezető Péter Gábor. Milyen ember volt Péter?
Péter Gábor nem volt különösebben iskolázott, de nagyon jókor volt jó helyen. Az illegális kommunisták közül semmiben sem tűnt ki, 1945 januárjában azonban, amikor a párt káderhiánnyal küzdött, ő volt az egyetlen személy, aki használható tapasztalattal rendelkezett a titkosszolgálati munkában. Léteznek olyan találgatások is, hogy beszervezték Moszkvában. Ezt iratokkal igazolni nem lehet, semmilyen bizonyíték nincs rá, de több olyan beosztottjáról is tudunk, akik a szovjet államvédelemmel is kapcsolatban álltak. Péter Gábor nagyon jól ki tudta használni a párton belüli mozgástér lehetőségeit: a megmaradt iratokból kiderül, hogy mindenkit fúrt, aki vetélytársa volt, vagy lehetett volna. Bemószerolta Tömpe Andrást, Rajkot, a gazdaságrendészetet vezető Villányi Andrást, illetve a beosztottjai közül azokat, akik nem a saját emberei voltak. Rákosival is nagyon jól megértette magát - egészen 1953 januárjáig, amikor őt is lapátra tették.
A börtön után aztán tartotta magát ahhoz, hogy nem beszél. Galgóczi Erzsébet kivételével szinte senkinek sem nyílt meg – ő a hetvenes évek végén bebocsátást nyert a Péter-házaspárhoz. Később a rendszerváltás után a Svédországból hazalátogató Libik György tudott egy rövid beszélgetést kieszközölni náluk. Igaz, Péter a hatvanas években leadta a visszaemlékezéseit a Párttörténeti Intézetbe, de ezek szigorúan az 1945 előtti mozgalmi évekre vonatkoznak. Biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb meg fog születni egy átfogó Péter Gábor-életrajz, de nem lesz könnyű feladat megírni. A hozzá hasonló figurák portréját önmagában a történettudomány klasszikus eszközeivel nem lehet megrajzolni, elképzelhető, hogy más tudományágakat kell segítségül hívni.
Tényleg jó viszonyban volt Gobbi Hildával?
Igen, közel laktak egymáshoz. Gobbi Hilda jóban volt Simon Jolánnal, Péter feleségével, aki Rákosi titkárságán volt egy ideig vezető beosztásban. Később az interjút készítő Galgóczi Erzsébet is Gobbin keresztül jut el Péter Gáborhoz.
Kádárról tudjuk, hogy nem habozott, ha megtorlásról volt szó, Péter Gábort azonban hatalomra kerülve életben hagyta, pedig korábban Péter tartóztatta le őt. Milyen volt kettejük viszonya?
Megmaradt Péter Gábor egy jó ismerősének, telekszomszédjának Babics Antal orvosprofesszornak és Kádárnak a levelezése. Kádár ebben nyilatkozott Péter Gáborról, elítélte a személyét, és a vele való ismeretséget bélyegnek tekintette a pártba jelentkező Babics számára is, akit ekkor éppen ezért elutasított. Kádár valószínűleg nem bocsátott meg Péternek. Azt már csak találgatni lehet, miért nem tiltakozott a neki megítélt kiemelt nyugdíj ellen. Talán azért, mert Péter ekkor már nem volt „tétel”.
Megemlíti Bacsó Péter Tanújából Virág elvtársat is, akit köztudottan róla mintáztak. Mi a közös Virágban és Péterben?
Már alkatilag is nagyon hasonlítanak. Péter fiatalon igen beteges volt, továbbá szabóinasnak tanult; a filmbeli Virág elvtárs sem csattan ki az egészségtől és egy jelenetben Pelikán előtt tanúbizonyságát adja szabászi ismereteinek. Sokan félreértik, amikor kétségbe vonom azt a meghatározást, hogy Péter szervezete „állam volt az államban”. Pedig akár A tanú is lehet, még ha nem is történeti, de szemléletes példa: ne felejtsük el, hogy az alapvető döntéseket nem Virág elvtárs hozza, hanem a fölötte lévő Bástya elvtárs. A politikai rendőrség pártirányítás alatt működő szervezet volt. A Virág elvtársak is felelősek, de nem csak ők. Nem lehet úgy tenni, mintha Bástya elvtárs nem is létezett volna.
Egy jelentés kapcsán megemlíti A tanúból ismert „ürgebőrbe varrt dobozokat” is.
A mohácsi forgalom-ellenőrző pont egy őrszeme jelentette, hogy a Dunába mindenféle álcázott dobozokat dobálnak, és hordóból fabrikált „tengeralattjáróval” próbálnak kiszökni az országból az ellenséges ügynökök.
Nem lehet, hogy csak az őrszem akarta fontossá tenni magát egy túlzó, vagy hamis jelentéssel?
Lehet, hogy kitalációról van szó, persze ez a megállapítás bármelyik hasonló dokumentummal kapcsolatban is fennállhat – épp ezért fontos, hogy ne kezeljük kritika nélkül az ilyen típusú forrásokat. Ne felejtsük el, hogy ezek az iratok magáról a politikai rendőrségről is szólnak, nem csak a jelentett eseményről. Számos ilyen abszurd történetre van példa egyébként. Az iratokból az is kiderül, hogy a munkatársak a kezdeti időkben nem tudtak helyesen írni. Mivel minden titkosszolgálat lényege a jelentés és a nyilvántartás, önmagában eléggé abszurd, ha az állomány még helyesen írni sem tud. Ettől persze még lehetett brutális – vagy lehet, hogy éppen ezért, a kompenzálás miatt vált erőszakossá.
A bevezetőben is jeleztem, hogy vitatott, 1948-tól, esetleg 1949-től számítjuk a kezdetét, ám a politikai rendőrség tekintetében a Rákosi-korszak már 1945 januárjában beköszöntött. Tény és való, hogy a kisgazdák, vagy a szociáldemokraták is delegáltak a szervezetbe, tehát a kirakatban koalíciós alapon jött létre, valójában azonban a politikai rendőrség vezetése, tagsága nagyon nagy létszámban kommunistákból, vagy a kommunistákhoz köthető figurákból került ki.
Az ideiglenesen itt állomásozó szovjetek tartós berendezkedésre készültek?
Akkor még nem lehetett pontosan tudni, legalábbis 1945 januárjában kevesen gondolták, hogy a nyolcvanas évek végéig itt maradnak. A belügy megkaparintása azonban stratégiai kérdés volt a szovjetek, illetve a magyar kommunisták számára is. Rákosi terjedelmes leveleket írt Moszkvába, hogy mindenképp meg akarják szerezni, és végül meg is szerezték. A politikai rendőrséget a kezdetekben szovjet bábák állják körül, és ez a körülmény az első pillanattól meghatározta a működését. Persze, merített a magyar hagyományokból is.
Rögtön az első fejezetben igyekszik tisztázni az elnevezések körüli fogalomzavart.
A tisztázásra azért volt szükség, mert az állambiztonsági levéltárban dolgozó kollégáimmal együtt azt tapasztalom, hogy 1989 után számos pontatlan fogalom kezdett keringeni. Sokszor olvasom, hogy a kádári politikai rendőrséget az ÁVO, vagy ÁVH fogalmakkal helyettesítik, holott ezek '56 előtti elnevezések. Megkerülhetetlen tehát a szervezettörténeti áttekintés, hiszen óriási félreértés van a fejekben.
1944 decemberében ideiglenes kormány alakult Debrecenben, illetve a front elvonulásával Budapesten is megkezdődött a közigazgatás helyreállítása - ebből adódóan mindkét helyszínen létrejött egy-egy politikai rendőrség, kommunista vezetés alatt. Számos más kis szervezet alakult, ezeket azonban elég hamar felszámolták. A politikai rendőrség első két éve a PRO-k, azaz a politikai rendészeti osztályok időszakának tekinthető: a budapesti Péter Gábor vezetésével, illetve a vidéki Tömpe Andráséval. Funkcionális megosztottság is kialakult, mert mellettük létrejött a Katonapolitikai Osztály, a Katpol is.
A kép később letisztult: 1946 októberében létrehozták az Államvédelmi Osztályt, ezzel egybegyúrták a fővárosi és a vidéki szervezetet. A következő lépcsőfok a Belügyminisztérium Államvédelmi Hatósága, a BM ÁVH, amellyel egy hatósági jogköreiben is erősebb szervezet jött létre 1948 szeptemberében. 1950-ben aztán megkezdte működését Belügyminisztériumtól független Államvédelmi Hatóság. A politikai rendőrséget önálló hatósággá szervezték, a minisztertanács alá rendelték: igaz, továbbra is a belügyminiszter felügyelte, de már szovjet mintára kvázi állambiztonsági minisztériumként létezett. Széles hatáskörű, militarizált szervezetről volt szó, amely folyamat már a BM ÁVH időszakában megindult. Saját őrszemélyzettel, karhatalommal rendelkezett, és megszerezte a határőrséget is. Az ötvenes évektől Péter Gábor egy körülbelül 35 ezer fős szervezetnek parancsolt – ehhez egy nagyjából 50 ezres együttműködői személyzet társult, egy körülbelül 1,2 millió személyről szóló nyilvántartással. Megállapíthatjuk, hogy a hatalomgyakorlás tekintetében a politikai rendőrség elérte a csúcsát.
Mi indokolta az átszervezéseket?
Péter Gábor megpróbált minél nagyobb hatalmat begyűrni a szervezet alá, ehhez pedig megkapta Rákosi politikai támogatását is. Péter hatalomszerzési kísérletével tulajdonképpen a harmadik erőszakszervezet jött létre Magyarországon. Korabeli fotókon, például az április 4-i koszorúzásokon három fegyveres szervezet képviselői állnak díszsorfalat: egy rendőr, egy katona, és az államvédelmi hatóság egy reprezentánsa. Az önálló lét 1953 közepéig tartott, ekkorra már Péter Gábort parkolópályára tették. Az ÁVH-t ismét berendelték a Belügyminisztérium alá: Államvédelmi Hatóság 1953 nyarát követően nincs. Ha az ÁVH korábban kváziminisztérium volt, akkor ezután a többségében államvédelmi profilú osztályokkal rendelkező Belügyminisztérium vált egy kvázi-ÁVH-vá.
Hol születtek a szervezetet érintő döntések? Ki hozta meg ezeket?
E szervezet hivatalos felettese – erősebb vagy gyengébb formában – a belügyminiszter volt, de a stratégiai döntések a kommunista párt belügyi, majd később államvédelmi bizottságában születtek. Rákosi mindig is központi figurája volt ennek szűk körű tanácskozó testületnek, amely rendre az ő szobájában gyűlt össze ülésezni. Voltak állandó és meghívott tagjai. A politikai rendőrség tehát – és ez nagyon fontos – pártirányítás alatt működött, ám – és ezt megint csak érdemes kihangsúlyozni – létezett az állami és párt hivatalosság mellett/felett az úgynevezett kézi irányítás is, erről tanúskodnak például Rákosi kis cédulái, amelyekre a Péter Gábornak jegyezte fel instrukcióit.
Folyamatos volt a szovjet felügyelet? A testvéri országok közül melyekkel tartotta a kapcsolatot a politikai rendőrség?
A szovjetek végig tanácsadókkal „segítették” a munkát, ennek a konkrét működéséről azonban nagyon keveset tudunk. Sokakat ismerünk névről, és azt is tudjuk, mely területtel foglalkoztak, de tevékenységüknek kevés írott nyoma maradt – legalábbis Magyarországon. Azt is tudjuk, hogy az említett államvédelmi bizottságba meghívtak tanácsadó elvtársakat, vagy jelen voltak bizonyos kihallgatásokon, például a Rajk-ügy esetében is. A tárgyalt időszakban ugyancsak kevés információval rendelkezünk a többi népi demokráciával való együttműködésről. Csehszlovák és lengyel kapcsolatfelvételről például vannak adataink.
Említi, hogy az ellenségkép folyamatosan változott. Kik kerültek a célkeresztbe?
A szervezetet elsődlegesen azért hozzák létre, hogy levadásszák azokat a személyeket, akik az országot háborúba sodorták, illetve népellenes bűncselekményeket követtek el. Mindez elvárás volt: elvárták a szövetséges hatalmak, és a társadalomban is volt igény erre. A szervezet azonban már a kezdetektől kiszolgálta a kommunista pártot, így a párt ellenfelei is hamar a célkeresztbe kerülnek, értve itt a politikai pártokat, majd később az ellenségnek kikiáltott társadalmi csoportokat, így a kulákságot, de utalhatunk az egyházakra is. Később persze a párton belüli tisztogatásnak ugyancsak eszközévé válik a politikai rendőrség, például Rajk László esetében.
Megkerülhetetlen a politikai rendőrséget a letartóztatásáig vezető Péter Gábor. Milyen ember volt Péter?
Péter Gábor nem volt különösebben iskolázott, de nagyon jókor volt jó helyen. Az illegális kommunisták közül semmiben sem tűnt ki, 1945 januárjában azonban, amikor a párt káderhiánnyal küzdött, ő volt az egyetlen személy, aki használható tapasztalattal rendelkezett a titkosszolgálati munkában. Léteznek olyan találgatások is, hogy beszervezték Moszkvában. Ezt iratokkal igazolni nem lehet, semmilyen bizonyíték nincs rá, de több olyan beosztottjáról is tudunk, akik a szovjet államvédelemmel is kapcsolatban álltak. Péter Gábor nagyon jól ki tudta használni a párton belüli mozgástér lehetőségeit: a megmaradt iratokból kiderül, hogy mindenkit fúrt, aki vetélytársa volt, vagy lehetett volna. Bemószerolta Tömpe Andrást, Rajkot, a gazdaságrendészetet vezető Villányi Andrást, illetve a beosztottjai közül azokat, akik nem a saját emberei voltak. Rákosival is nagyon jól megértette magát - egészen 1953 januárjáig, amikor őt is lapátra tették.
A börtön után aztán tartotta magát ahhoz, hogy nem beszél. Galgóczi Erzsébet kivételével szinte senkinek sem nyílt meg – ő a hetvenes évek végén bebocsátást nyert a Péter-házaspárhoz. Később a rendszerváltás után a Svédországból hazalátogató Libik György tudott egy rövid beszélgetést kieszközölni náluk. Igaz, Péter a hatvanas években leadta a visszaemlékezéseit a Párttörténeti Intézetbe, de ezek szigorúan az 1945 előtti mozgalmi évekre vonatkoznak. Biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb meg fog születni egy átfogó Péter Gábor-életrajz, de nem lesz könnyű feladat megírni. A hozzá hasonló figurák portréját önmagában a történettudomány klasszikus eszközeivel nem lehet megrajzolni, elképzelhető, hogy más tudományágakat kell segítségül hívni.
Tényleg jó viszonyban volt Gobbi Hildával?
Igen, közel laktak egymáshoz. Gobbi Hilda jóban volt Simon Jolánnal, Péter feleségével, aki Rákosi titkárságán volt egy ideig vezető beosztásban. Később az interjút készítő Galgóczi Erzsébet is Gobbin keresztül jut el Péter Gáborhoz.
Kádárról tudjuk, hogy nem habozott, ha megtorlásról volt szó, Péter Gábort azonban hatalomra kerülve életben hagyta, pedig korábban Péter tartóztatta le őt. Milyen volt kettejük viszonya?
Megmaradt Péter Gábor egy jó ismerősének, telekszomszédjának Babics Antal orvosprofesszornak és Kádárnak a levelezése. Kádár ebben nyilatkozott Péter Gáborról, elítélte a személyét, és a vele való ismeretséget bélyegnek tekintette a pártba jelentkező Babics számára is, akit ekkor éppen ezért elutasított. Kádár valószínűleg nem bocsátott meg Péternek. Azt már csak találgatni lehet, miért nem tiltakozott a neki megítélt kiemelt nyugdíj ellen. Talán azért, mert Péter ekkor már nem volt „tétel”.
Megemlíti Bacsó Péter Tanújából Virág elvtársat is, akit köztudottan róla mintáztak. Mi a közös Virágban és Péterben?
Már alkatilag is nagyon hasonlítanak. Péter fiatalon igen beteges volt, továbbá szabóinasnak tanult; a filmbeli Virág elvtárs sem csattan ki az egészségtől és egy jelenetben Pelikán előtt tanúbizonyságát adja szabászi ismereteinek. Sokan félreértik, amikor kétségbe vonom azt a meghatározást, hogy Péter szervezete „állam volt az államban”. Pedig akár A tanú is lehet, még ha nem is történeti, de szemléletes példa: ne felejtsük el, hogy az alapvető döntéseket nem Virág elvtárs hozza, hanem a fölötte lévő Bástya elvtárs. A politikai rendőrség pártirányítás alatt működő szervezet volt. A Virág elvtársak is felelősek, de nem csak ők. Nem lehet úgy tenni, mintha Bástya elvtárs nem is létezett volna.
Egy jelentés kapcsán megemlíti A tanúból ismert „ürgebőrbe varrt dobozokat” is.
A mohácsi forgalom-ellenőrző pont egy őrszeme jelentette, hogy a Dunába mindenféle álcázott dobozokat dobálnak, és hordóból fabrikált „tengeralattjáróval” próbálnak kiszökni az országból az ellenséges ügynökök.
Nem lehet, hogy csak az őrszem akarta fontossá tenni magát egy túlzó, vagy hamis jelentéssel?
Lehet, hogy kitalációról van szó, persze ez a megállapítás bármelyik hasonló dokumentummal kapcsolatban is fennállhat – épp ezért fontos, hogy ne kezeljük kritika nélkül az ilyen típusú forrásokat. Ne felejtsük el, hogy ezek az iratok magáról a politikai rendőrségről is szólnak, nem csak a jelentett eseményről. Számos ilyen abszurd történetre van példa egyébként. Az iratokból az is kiderül, hogy a munkatársak a kezdeti időkben nem tudtak helyesen írni. Mivel minden titkosszolgálat lényege a jelentés és a nyilvántartás, önmagában eléggé abszurd, ha az állomány még helyesen írni sem tud. Ettől persze még lehetett brutális – vagy lehet, hogy éppen ezért, a kompenzálás miatt vált erőszakossá.
Kik jelentkeztek egyáltalán a politikai rendőrséghez?
Nem csak a politikai rendőrség neve változott, hanem az összetétele is. Az elején többnyire a személyes kapcsolatok játszottak nagy szerepet. Péter fő toborzója, Fehér Lajos alapvetően az illegalitásból toborozta régi ismerőseit. A szervezet önkéntes alapon indult: a kommunisták megpróbálták bekapcsolni az illegális mozgalom ismert tagjait, a partizánokat, antifasiszta ellenállókat. A koalíciós pártok delegáltjainak kiszorításával, a teljes hatalomátvétel után lényegében MDP-tagokból állt a szervezet. Kezdetben taghiánnyal küzdöttek, a személyzet nem volt megfelelő, és nagy volt a fluktuáció is. Próbáltak a rendőrségtől átirányítani tagokat, később a létszámigény növekedésével toboroztak is. Ahogy a szervezet militarizálódott, azaz önálló fegyveres szerve, karhatalma, határőrsége lett, 1950-ben már soroztak is.
Mik voltak a felvételi kritériumok?
Péter Gábor a „cionizmus” elleni harc leágazásaként azt szerette volna, hogy kikopjanak a zsidó származásúak – meg is írta a sorozóbizottságoknak, hogy ne vegyenek fel zsidó személyeket. Egyébként megszabták, hogy a jelentkező milyen életkorú legyen, de nagyon fontos volt a kommunista párt felé való hűség, hogy lehetőleg ne legyenek külföldi kapcsolatai, rendezett családi háttérrel rendelkezzen.
Milyen előnyökkel járt, ha valaki ide, és nem a katonasághoz vagy a rendőrséghez jelentkezett?
Túlzás lenne állítani, hogy a politikai rendőrség tagjai úszkáltak a jólétben. A háború után iszonyatos anyaghiány volt az országban, és ettől a politikai rendőrség sem tudta függetleníteni magát. Rengeteg irat tanúsítja, hogy hitelt próbáltak felvenni a Belügyminisztériumtól a szervezet működtetésére. A PRO-n kezdetben még meleg ételt sem tudtak adni a beosztottaknak. A vezetők komoly fizetéssel rendelkeztek, így Péter Gábor is, az államvédelmi beosztottak többsége azonban átlagos állami jussban részesült. Még a BM ÁVH idejében is jellemzően kevesebbet kerestek, mint a velük egyenrangú honvédek. Amikor azonban szervezet megnőtt, mindez nagyon sok juttatással egészült ki, például uszoda- vagy színházbérlettel. Az államvédelemnek óriási, folyamatosan bővülő ingatlanbirodalma épült ki, így lett például ÁVH-s bölcsőde, óvoda, leányotthon.
A könyvben dalárdákról, mozizásról és néptáncegyüttesről is szó esik. Mit találtak ki az apparátus szórakoztatására és a csapatszellem erősítésére?
A fegyveres testületek között komoly feszültségek voltak, rengeteg parancs szólt arról, hogy a kölcsönös tiszteletet meg kell adni egymásnak. Ennek levezetése érdekében erőltették a sporteseményeket a fegyveres szervezetek között. Az ÁVH rengeteg kikapcsolódási lehetőséget biztosított az állomány tagjainak, megerősödésével már rendelkezett az ehhez szükséges pénzzel, szervező apparátussal és infrastruktúrával.
Azt írja, egy időben az MTK utódját is megszerezték.
A Bástya sportegyesület megszervezése után a klub budapesti labdarúgó szakosztálya meg is nyerte a bajnokságot. Az országban számos Bástya sportegyesület jött létre, ezekbe nagyrészt a helyi államvédelmi állományt kapcsolták be. Egy idő után a sport majdnem minden területét be tudtak vonni az asztalitenisztől a sakkon át a cselgáncsig, és kihasználták a tömegsport propagandaértékét is. Nagy hangsúlyt helyeztek a kultúrára is, ami azért nagyrészt a szovjet kultúrát jelentette. Szinte kizárólag a szovjet filmipar termékeit vetítették, vagy néha becsúszott egy-egy lengyel partizánfilm. Talán egyedüli magyar film a Valahol Európában volt köztük.
Tényleg államvédelmisek hajtották fel a vadakat a pártelitnek?
Előfordult ilyesmi, ha biztosítani kellett a helyszínt, például amikor Rákosi vadászott.
Milyen visszaéléseket követtek el a szervezeten belül – már amik a szabályzat szerint visszaélésnek minősültek? Azt írja, az államvédelmisek sokszor autókat törtek, Péter Gábor pedig egyszer megtiltotta az éjfél utáni kocsmázást.
A fegyelmi ügyek nagy része alkohollal kapcsolatos, így az autókkal, motorokkal való károkozások is. A szervezetnél komoly fegyelmi problémák voltak, nagyon sok parancs tanúskodik erről. Több állambiztonsági törzshelyről, többek között az Andrássy út 60. közelében lévőkről, lista is készült azokról, amelyeket államvédelmi állomány tagja a sorozatos botrányok miatt nem látogathatott. Megesett, hogy a dorbézolásokkor a szolgálati fegyver is előkerült.
A könyv talán legelképesztőbb adata, hogy egy időben a magyar állampolgárok fél százaléka állt kapcsolatban a politikai rendőrséggel. Kikből áll össze ez a szám?
Egyrészt az ügynökök, de belőlük is több kategória van. Benne vannak az informátorok, vagy a konspirált lakások tulajdonosai, ahol a találkozókat bonyolították. Az együttműködői körbe mindenki beletartozott, aki szervezetten segítette az államvédelem munkáját. Valóban nagyon magas számról van szó, de ezért ezzel óvatosan kell bánni. Tényleg rengeteg embert beszerveztek, de ez nem jelenti azt, hogy egy nagyon hatékony rendszer épült volna ki. Nem véletlen, hogy később ezt a tömeghálózatot leépítették, és rájöttek, hogy sokkal többet ér egy megfelelő helyre telepített, felkészült ügynök, mint egy tucat másik, akik még egy jelentést sem képesek megfogalmazni. A kiterjedt együttműködői hálózat idejében készült értékelésekben folyamatosan korholják a rendszert, mert nem működik jól.
A borítón az elhíresült fekete autó szerepel. Milyen autókat használt a politikai rendőrség, és honnan szerezték be ezeket?
A háború után az ország autóállománya igencsak megcsappant. Már az is nagy szó volt, hogy Tömpe András a százfős egységével Debrecenből teherautóval tudott eljutni Budapestre. A gépkocsiprobléma végighúzódott a korszakon: hiába mondták egy vidéki államvédelmi beosztottnak, hogy figyeljen meg egy politikai gyűlést a megye egy másik településén, ha egyszer eljutni sem tudott oda. Ezek az emberek a rendőrkapitányságok épületében dolgoztak, és ha a kapitányság nem adta át a saját gépkocsiját – ami a rivalizálás miatt általában így történt – akkor megbéníthatta az államvédelmi munkát. A magyar gépjárműgyártás beindításáig egyrészt a szovjetektől próbáltak gépkocsikat beszerezni, vagy a háború után megmaradt gépkocsiállományt próbálták helyrehozni. Nagyon nagy segítség volt, hogy amikor az amerikaiak kivonultak az európai hadszíntérről, az ittmaradt hadianyagaikból lehetett vásárolni. Akkor jöttek be az országba nagy mennyiségben például Dodge Weaponök, amelyekből a Belügyminisztérium juttatott a politikai rendőrségnek is.
A fekete autó már inkább az ötvenes évekre jellemző, amikor elkezdték gyártani a Pobedákat a szovjetek - a könyv borítóján is egy Pobeda szerepel. Emellett Skoda, vagy Tatra típusú járműveket is beszereztek, de kisebb számban használtak a háború előttről ittmaradt nyugati autókat is. Egy belügyi jelentés szerint az ötvenes évek közepén amerikai limuzinok is álltak a minisztérium garázsában. Elképzelhető, hogy az államvédelem is használta ezeket, és az imperialista ellenséget imperialista autón szállították be. A flotta azonban nem volt nagy, a budapesti államvédelem az ötvenes évtized első felében féltucatnyi gépkocsival rendelkezett.
Az elhíresült Andrássy út 60. mellett kiterjedt ingatlanvagyonnal rendelkezett a politikai rendőrség.
Kevesen tudják, hogy az 1945 elején elfoglalt épületben csak 1950-ig, öt évig működik a politikai rendőrség. A központ ekkor átkerült a Fehér Házba, 1953 után pedig egy része a Roosevelt térre. Ahogy a politikai rendőrség felduzzad, egyre több épületet szállnak meg az Andrássy út 60. környékén. Emellett a város különböző pontjain számos más ingatlanra is szert tesznek, az egykori Vörös Hadsereg útján például technikai laboratóriumokat rendeznek be. És a vidéki ingatlanokról, laktanyákról még nem is esett szó.
Mit látott a kor embere a politikai rendőrség tevékenységéből?
Az ötvenes évek politikai rendőrsége a kirakatban volt – amellett, hogy persze titkos munkát is folytattak komoly ügynökhálózattal, figyelőkkel, lehallgató apparátussal. Látható volt, reprezentálta az erejét. Az Andrássy út 60-ról mindenki tudta, mire szolgál, és a már említett fekete autó mellett nem véletlen, hogy ismertté vált az egyenruha jelzése után a zöld ÁVÓ-s, és a kék ÁVÓ-s. Az Andrássy út 60-ról mindenki tudta, mire szolgál. A karhatalmisták, határőrök uniformisban jártak, de a kor embere akár az ÁVH szintén egyenruhában játszó zenekarát is láthatta. Ezért is fordulhatott elő, hogy bizonyos, ekkor rögzült képek később tovább éltek abban az időszakokban is, amikor a szervezet már nem volt ennyire látható.
Szóba kerülnek a könyvben az ügynökök is. Történészként mit gondol az ügynökkérdésről?
A kérdés megkerülhetetlen, de miképp könyvem szerkezete is mutatja, szeretném, ha a diktatúra politikai rendőrségével kapcsolatos problémakör nem szűkülne le kizárólag az ügynökökre, mert fontos, hogy ne csak a besúgókat lássuk. Ma Magyarországon az 1989 előtti kollaboráció első számú reprezentánsai az ügynökök, akik mellett szinte elsikkadnak a hivatásosok, a politikusok, azaz a megbízók. A rendszerváltás óta sok minden változott, változott a társadalom, változik a történetírás. Csak az utóbbi egy évtizedben jelentősen gyarapodtak az ismereteink a politikai rendőrség működéséről, sokkal többet tudunk a hálózatról, többet, mint ami egy ügynöklistába, vagy egy jogszabály paragrafusaiba beleférhet.
*
Politikai
rendőrség a Rákosi-korszakban
Müller Rolf
Jaffa Kiadó, 2012
230 oldal
Müller Rolf
Jaffa Kiadó, 2012
230 oldal
Íme
Pörzse "áldozata": ügyvéd kollégáiról,
"ellenforradalmárokról"
és nagybátyjáról is jelentett a
vén
Bárándy
Tagadnak
a besúgók, II.
Amiről Bárándy dr. hallgat, és amiről hazudik: Ügyvéd kollégáiról, "ellenforradalmárokról" és nagybátyjáról is jelentett
Mottó:
Amiről Bárándy dr. hallgat, és amiről hazudik: Ügyvéd kollégáiról, "ellenforradalmárokról" és nagybátyjáról is jelentett
Mottó:
Szófogadó a spicli |
Az
állambiztonsági hálózati személyeket arra tanították:
tagadjanak az utolsó utáni pillanatig, soha semmit ne ismerjenek el
a bizonyítékok ellenére sem, vagy épp azért, mert lehet, hogy
nem maradt semmilyen bizonyíték. Az emberek túlnyomó többsége
nem jár levéltárakba kutatni, nem tudja, mit írtál le, elhiszi,
ha ügyesen hazudsz, ha szánalmat keltesz magad iránt, ha
bagatellizálod a történteket, s megsajnál: nem baj, mi így is
szeretünk. Nem kell bocsánatot kérni, már nem szokás, pártod
sem fog elítélni, leváltani, ellenkezőleg: ápol és eltakar,
megvéd a rivális párttól, sőt, küld lapjától egy tájékozatlan
és felkészületlen újságírót is, akinek azt mesélsz, amit
akarsz, le fogja írni, nem kérdez rá a lényegre, nekünk
dolgozik.
Nem találkoztam még egyetlen besúgóval sem, aki lebukása után azt mondta volna: "Bocsánat, nem kellett volna. Ha valakinek anyagi, erkölcsi kárt okoztam, kész vagyok megtéríteni vagy lehetőségeim szerint jóvá tenni."
Nem találkoztam még egyetlen besúgóval sem, aki lebukása után azt mondta volna: "Bocsánat, nem kellett volna. Ha valakinek anyagi, erkölcsi kárt okoztam, kész vagyok megtéríteni vagy lehetőségeim szerint jóvá tenni."
Előzmények:
A Kistarcsai Internálótábor volt beszélője |
Bárándy
György ügyvéd állambiztonsági történetének évek óta van egy
visszatérő mozzanata, amelyre ő mindenkor előszeretettel
hivatkozik ártatlansága bizonyítékaként. Ezt legutóbb is
megismételte az 56-os Intézet ügynöklistájának
megjelenésekor: "Engem az 50-es évek elején
megpróbáltak beszervezni, de nem sikerült, ezért Kistarcsára
internáltak, aztán 3 évig burgonyát zsákoltam a Tolbuhin piacon,
mai nevén a Vásárcsarnokban."
Ezért
akár nemzeti hős is lehetne, a Rákosi-rendszerrel szembeszálló
jellemes ellenálló. De erről nincs egyetlen dokumentum sem a
levéltárakban. Van viszont az ellenkezőjéről. Soha, sehol
nyomtatásban még nem jelent meg az a névsor, melyet az
Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában találtam
az Államvédelmi Hatóság VI. Jogi-, Börtönügyi és Vizsgálati
Főosztályának a Kistarcsai Internálótábor Parancsnokságától
származó iratai között.
A
Kistarcsán fogvatartottak névsorában olvastam a
következőt:
"Bárándi György. 35 éves, ügyvéd, budapesti lakos, 1 év 10 hónapja internálva. A Kat. Pol. beszervezett ügynöke volt, azonban tevékenysége dekonspirálódott, később az ÁVH ügynöke lett, de megbízását elfecsegte."
"Bárándi György. 35 éves, ügyvéd, budapesti lakos, 1 év 10 hónapja internálva. A Kat. Pol. beszervezett ügynöke volt, azonban tevékenysége dekonspirálódott, később az ÁVH ügynöke lett, de megbízását elfecsegte."
Bárándi György ávéhás ügynök Kistarcsán |
Az
Államvédelmi Hatóság ugyanis nemcsak a rendszer ellenfeleit, az
"osztályellenség" prominenseit, a koholt perek
áldozatainak hozzátartozóit, papokat, szociáldemokrata vezetőket
vitt a Kistarcsai Internálótáborba, hanem saját hivatásos
állománya és besúgó hálózata azon tagjait is,
akiket büntetni kívánt pl. árulásért, dekonspirálódásért,
zsarolásért, üzletelésért, sikkasztásért, fenyegetésért,
jelentéstétel elmulasztásáért, felettesek megtévesztéséért,
stb.
Itt
olvasható azok bűne, akikkel Bárándy dr. egy lapon szerepelt.
Például: "Dr. Liszkay Nándor, 35 éves ügyvédjelölt,
budapesti lakos. 3 és fél éve internálva. Nyilas párttagsága
miatt beszervezve és mint az ÁVH. ügynöke megbizatását
kihasználva, több zsarolást követett el".
"Hegedűs Margit, 25 éves, ápolónő, budapesti lakos. 11 hónapja internálva. Rémhírterjesztés miatt volt elítélve 4 hónap fogházra, majd az ÁVH kapcsolata lett, azonban feladatát elfecsegte."
"Urbán Frigyes, 44 éves, műegyetemi hallg., budapesti lakos. 9 hónapja internálva, mert mint a Hatóság ügynöke feladatát nem hajtotta végre és 220 dollárt sikkasztott."
"Hegedűs Margit, 25 éves, ápolónő, budapesti lakos. 11 hónapja internálva. Rémhírterjesztés miatt volt elítélve 4 hónap fogházra, majd az ÁVH kapcsolata lett, azonban feladatát elfecsegte."
"Urbán Frigyes, 44 éves, műegyetemi hallg., budapesti lakos. 9 hónapja internálva, mert mint a Hatóság ügynöke feladatát nem hajtotta végre és 220 dollárt sikkasztott."
Ávéhás besúgók büntetésben Kistarcsán |
A
Kistarcsai Internálótábor 1953 őszén történt bezárása
(átmenetinek bizonyult) előtt az ÁVH külön határozott saját
foglyai sorsáról. 1953. augusztus 23-án az illetékes
belügyminiszter-helyettes, Györe József egyebek
között a következőket jelenti feletteseinek:
"26
személyt javaslunk külön bíróság elé állítani. Ezek
valamennyien az ÁVH. és a volt Katona Politikai Osztály
titkos munkatársai voltak, akik mint ilyenek ellenséges
tevékenységet fejtettek ki vagy súlyos titoksértést követtek
el. Ezen személyek felett csak külön bíróság ítélkezhet,
tekintettel bűncselekményük bizalmas természetére és a
bizonyítási anyag operatív jellegére.
72 internált ügyében javasoljuk a rendőrhatósági felügyelet alá helyezésüket. Ezeknél megfelelő bizonyítási anyag nem áll rendelkezésre és bűncselekményük jogi erejű alátámasztása nem lehetséges. Szabadlábra helyezhetők, azonban személyük veszélyességre való tekintettel javasoljuk letelepedési engedélyhez nem kötött helységekben őket szigorú rendőri felügyelet alá helyezni.
5 internáltat javaslunk szabadlábra helyezni, akiknek internálásuk előtti beosztására való tekintettel, szabadlábra helyezéséhez külön jóváhagyás szükséges."
72 internált ügyében javasoljuk a rendőrhatósági felügyelet alá helyezésüket. Ezeknél megfelelő bizonyítási anyag nem áll rendelkezésre és bűncselekményük jogi erejű alátámasztása nem lehetséges. Szabadlábra helyezhetők, azonban személyük veszélyességre való tekintettel javasoljuk letelepedési engedélyhez nem kötött helységekben őket szigorú rendőri felügyelet alá helyezni.
5 internáltat javaslunk szabadlábra helyezni, akiknek internálásuk előtti beosztására való tekintettel, szabadlábra helyezéséhez külön jóváhagyás szükséges."
Intézkedés az ÁVH és a Katpol titkos munkatársairól |
A
jelentés nem szól arról, ami természetes volt: majd minden
korábban beszervezett tovább szolgált.
A
Katonapolitikai Osztálytól az Államvédelmi Hatóságig
Bárándy
Györgyöt 1949 tavaszán szervezte be a HM
Katonapolitikai Osztálya, amely az MT. 1949. december 28-án
megjelent 4353/1949 sz. rendelete alapján beolvadt a Minisztertanács
közvetlen felügyelete alá helyezett Államvédelmi
Hatóságba. Az áprilisban Ausztriába átdobott Bárándy ebben
az időben Salzburgban tájékozódott, "jogfolytonosan"
vette át az ÁVH, senki sem kérte, hogy duplán lépjen be.
Meglehetősen járatlanul és tapasztalatlanul mozog az idegen
terepen, ellátmánya sem érkezik meg időben, a CIC (Counter
Intelligence Corps), az USA totális elhárítást végző
titkosszolgálati szervének rutinos rókái az osztrák elhárítással
együttműködve hamar felfedezik. Dekonspirációjához hozzájárul,
hogy a katonapolitika kinti ügynökeitől épp úgy nem kap kellő
segítséget, mint annak leghírhedtebb képviselőjétől: Berkesi
Andrástól, aki - Bárándy szerint - provokálni akarta őt. Noha
két napra hazarendelik, s új eligazítással küldik vissza,
javított ellátmánnyal, a sikertelenség tovább kíséri.
Amire
pedig hazakeveredik, már nem találja beszervezőjét: Sármány
József őrnagyot, a katpol volt hírszerző főnökét,
akinek el kellett tűnnie sógorának, Pálffy-Oesterreicher
György altábornagynak, a katpol egykori vezetőjének
1949. október 24-i kivégzése után. 1960. augusztus 4-én
Bárándy György dr. ("Bokor Péter") 5
gépelt oldalnyi beszámolót készít beszervezéséről, ausztriai
tevékenységéről, kudarcának okairól a BM. II/5 osztályán - ez
foglalkozott 1957-1962 között a belső reakció elhárításával -
dolgozó kapcsolattartó tisztjének, dr. Horváth József r.
századosnak, aki 1959 júliusától foglalkoztatta az 5. osztály
e-alosztályán az igazságügy területén tevékenykedő ellenséges
személyek felderítésének feladatával. "Bokor Péter"
összefoglalóját itt olvashatják.
|
|
|
|
|
Közbevetőleg
egyetlen megjegyzés a HM katonapolitikai osztályáról, nehogy
félreértés essék tényleges hatalmáról és szerepéről.
Legjobb ismerője, Kubinyi Ferenc írta - egyebek között - "A
katonapolitika regénye" című kitűnő munkájában: "Ez
a camorrista szervezet volt az, melyhez képest a Péter Gábor által
vezetett Államvédelmi Osztály csak siheder tanulónak tekinthető.
Kegyetlenségében, embertelenségében az egykori Hadik laktanya
kat.pol-os nyomozói és vezetői pályahosszal megelőzték az
Andrássy út 60. alatt működő testvérintézményt. A harmadik
magyar köztársaság, az 1945 utáni parlamentáris demokrácia
megdöntésében - szovjet irányítással, a Magyar Kommunista Párt
vezetésével - nem az Államvédelmi Hatóság, hanem a Pálffy
György által parancsnokolt Katonapolitikai Osztály játszotta a
dicstelen főszerepet."
Horváth
József dr., aki később, 1985-től a rendszerváltásig a
III/III. csoportfőnöke lesz, 1958. szeptemberétől operatív
tisztként tartotta a jogi vonalat, tőle 1961 áprilisában vette át
"Bokor"-t Vásárhelyi György r.
százados. (Horváth dr. ettől kezdve a szektás párttagok
ellenőrzésére alakult csoport tagjaként Rákosi családjának
ellenőrzésével foglakozott.) 1962 elején a volt II/2.
osztály, a kémelhárítás vette át Bárándy ügynököt, majd -
figyelemmel külföldi kapcsolataira - a III/II-1 osztálynak
dolgozott (elhárítás az USA és egyes latin-amerikai országok
hírszerzésével szemben), ezt követte 1968-ban a III/II-3.
osztály (elhárítás az USA, NSZK, Ausztria kivételével a többi
európai NATO-ország, Törökország és a semleges államok
hírszerzésével szemben). 1988 júliusában
a III/II-3-b alosztálytól kapott "feldolgozó"
feladatot. Mint ismeretes, tervezett szerepe volt 1989-ben Nagy Imre
júniusi újratemetésével kapcsolatban és az 1989 október 23-i
operatív biztosítás előkészítésében.
"Bokor
Péter"-nek egyetlen munkadossziéja található meg az
Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában, ez 1959
július 11-től 1962. november 24-ig tartalmazza jelentéseit, noha
ezen 3.1.2. M-18 661 sz. alatti dosszié borítóján ez áll:
"Megnyitva: 1960.II.27." Az ezt követő dossziéra van
utalás 3.1.2. M-28 769 jelzettel, de még nem került elő.
"Bokor" ügynök méltán
lépett elő később titkos megbízottá:
termékenyen, lelkes tempóban dolgozott, nemcsak utasításra, hanem
kezdeményezően is. Érezte munkája fontosságát: személyekkel
kapcsolatos döntések megalapozásához járul hozzá. Amikor már
túlságosan is önállósította magát, túlbuzgósága feltűnt
tartótisztje felettesének: Virág György r. százados
csoportvezetőnek, aki 1960. december 13-án - dr. Hunyor Imre és
báró Wodianer Rudolf ügye kapcsán - figyelmeztette dr. Horvát
József r. századost: "Bokor esetében különösen kell
ügyelni arra, hogy ne ő vezessen minket, hanem mi őt."
Az
ügynök ügyvédnek már hiányzik az állambiztonsági munka, ha
nem keresik folyamatosan és nem kap elég feladatot. Ezt az
állapotot érzékletesen fogalmazza meg tartótisztjének,
Vásárhelyi György r. századosnak 1962. január 3-i jelentése:
"Bokort közel 2 és fél hónapig nem tartotta senki. Miután
felszedtem, őszinte kirohanása volt: 'hál'isten, már
azt hittem senki sem törődik velem és nyugdíjba megyek.'
Megállapodtunk a feladatokban és az időpontot rögzítettük."
|
Túlbuzgósága
meggondolatlan lépéshez is vezet: nagybátyjáról,
Ranschburg Lászlóról is jelent, aki francia állampolgárként
Görögországban dolgozott és hagyatéki ügyben két hétre
hazalátogatott.
|
A
látogatásról szóló beszámoló egy mondatára ("...
elhatározták, hogy gyakrabban, esetleg évenként ide fognak
jönni") rögtön lecsap Horváth százados: "A II/2
vagy II/3-as osztálynak esetleg felhasználható. Intézkedés: A
II/2-3 o.nak a kivonatot megküldeni... az anyagot a 'B' dossziéban
lerakom."
|
Jelentések
kollégái visszaéléseiről és a téglákról
Alapvető
feladata azonban a "... rendszeres tájékoztatás az
igazságügyi vonalon lévő ellenséges személyek magatartásáról".
(Értékelő jelentés, 1962. november 26.) Már első olvasható
jelentésében, 1959. július 11-én hangsúlyozza, hogy "...
az ellenséges elemek tevékenysége (értem ez alatt az ügyvédi
vonatkozásokat, megnyilatkozásokat) aktivizálódást mutat... több
olyan tag van, akiknek állásuk nincs, de pénzük van. Szórakozni
járnak, fizetnek és nem tudni miből. A kérdést talán nem lenne
érdektelen megvizsgálni."
|
|
A
jelentések tetemes része ezért is az ügyvédi visszaélések és
bűncselekmény-gyanús esetek jelzéséről szól. Pl. egyes
ügyvédek arannyal üzletelnek.
|
|
Egy
ügyvéd 5 ezer forintért arra vállalkozott 1959 decemberében,
hogy elintézi valaki börtönbüntetése végrehajtásának
felfüggesztését - intézkedés: megkeresni a bíróságon azt, aki
megvesztegethető ezzel a pénzzel. Egy másik ügyvédnek is
megvesztegetési ügye volt, kicsalt az ügyfelétől 10 ezer
forintot, bevitték a Tolnai Lajos utcába, "...bent
volt elég hosszú ideig és csak úgy tudott kijönni, hogy
megbízásokat vállal, ennek értelmében mindent jelentenie kell a
rendőrségnek."
A
dr. K. L. ügyvédről szóló jelentés 1961-ben Horváth százados
szerint "gazdasági jellegű bűncselekményre utal". Ismét
másik ügyben 1960. október 21-én jelenti "Bokor Péter"
a BM. II/5-e osztálynak: "N. Lászlóné győri ügyfelem
közölte velem, hogy felfüggesztésem alatt dr. T. János (3.sz.
Ügyvédi Munkaközösség) képviselte egy ügyben, melyben
eltiltották 4 évre a szűcsipar gyakorlásától. Dr. T. János
közölte vele, hogy amennyiben Pestre kíván jönni és rendelkezik
40.000. Ft-tal, amit hajlandó befektetni, úgy ezért az összegért
megszerzi neki az eltiltás ellenére Budapesten a szűcsipar
folytatására jogosító engedélyt." Intézkedés: a
befolyással való üzérkedésre utaló ügyet átadják a BRFK
bűnügyi osztályának.. Frau J.L.Bécs és Budapest között
bonyolítja csempész ügyeit (pénz, óra, porcelán, stb.), teheti,
mert, mint mondja, a kémfőnök a barátja, de ennél is figyelemre
méltóbb "Bokor" szerint, hogy az asszony a volt
arisztokrácia ügyvédjével, a korábbi legnagyobb adófizető
ügyvéddel, dr. H. Imrével tart kapcsolatot, akinek fia '48-ban,
leánya, felesége, veje '56-ban disszidált, neki külföldön
komolyabb pénze van, mégis itthon maradt, vajon miért? - teszi fel
a gyanút megalapozó kérdést 1960. augusztus 13-án Horváth
századosnak.
A
legnagyobb vétkek egyike azonban egy ügyvédi munkaközösségben
az, amiről az ügynök 1960. május 16-án jelent: dr. N. Miklós a
2.sz. ÜMK-ból 5 ezer forintért vállalt el egy ügyet, de "...csak
2 ezer forintot vitt be a tszcs-be, 3 ezret pedig megtartott a
háztáji gazdaságban", Horváth századost azonban az
információnál is jobban izgatja az, hogy - saját megjegyzése
szerint - dr. N. Miklós az "ellenforradalom alatt az
ellenforradalmi bizottság tagja volt az Igazságügyi
Minisztériumban... s a politikai vezetésre jellemző, hogy ügyvédi
munkaközösségben praktizálhat."
"Bokor
Péter" panaszkodik kapcsolattartó tisztjének, hogy rengeteg
az átlátszóan viselkedő beépített ember a jogászok
között, akikről köztudott rendőrségi beszervezettségük,
mindig roppant jól értesültek, s nem lehet előttük semmit sem
mondani, mert azonnal jelentik a megfelelő helyen. Az ügynök
először 1960. március 31-i jelentésében szól lebukott besúgó
ügyvédekről, majd július 8-i jelentésének direkt tárgya: "BM.
beépített embereinek tartott személyekről", s
konkrét neveket sorol, akiknek tevékenysége köztudott.
Valószínűleg sok találata volt, mert dr. Horváth József
százados ezt írja a jelentés végére. "Megjegyzés: Az
ügyvédek között széles körben beszélnek arról, hogy kiket és
mikor szerveztek be a rendőrség részéről. Ennek egy része
általában igaz. Helyes lenne a jövőben ezen a problémán
elgondolkozni és a beszervezés módszerén változtatni.
Intézkedés: A szereplő személyeket lepriorálom kék
kérdőjegyen."
|
"Ellenforradalmárok"
és rendszerellenesek
A
társait besúgó ügyvéd a legmélyebb ellenszenvvel azok ellen
fordul jelentéseiben, akik 1956-ban "ellenforradalmárok" voltak,
és továbbra is rendszerellenes politikai kijelentéseket tesznek.
Nem kedveli például dr. B. Andrást, "aki egy rosszul
provokáló egyén", s ezért még a nyomdafestéket nem tűrő
káromkodását is szó szerint jelenti 1960. március 31-én. Dr.
Kamarási László nyugati turistákkal barátkozik a Balaton körül
luxuskörülmények között. Más elmondása alapján leírja "egy
sötét alak", Dr. Meskó László ügyvéd, a 28.sz. Ügyvédi
Munkaközösség tagjának 1956-os "ellenforradalmi"
megnyilvánulásait (1960. december 16.), majd 1961. május 2-án azt
az információt is jelenti, hogy Meskó dr. az ellenforradalom alatt
minden beszédét magnetofonra vette, ezek a szalagjai ma is
megvannak, így érthető módon feladatul kapja Vásárhelyi
századostól, hogy "Dr. Meskó Lászlóval kerüljön
közelebbi barátságba, teremtsen olyan légkört, hogy Meskó
ajánlja fel azt, hogy lejátssza az általa őrzött, az
ellenforradalom alatt készített magnószalagot." Az ügynök
jelentése alapján Vásárhelyi százados értékelésében azt is
megjegyzi: "Érdekes felfigyelni Dr. Kuti László ügyvéd
szovjetellenes kirohanására, akit ügyvédi körökben lojális
gondolkodású embernek ismernek, baráti társaságban viszont a
többihez hasonlóan ellenséges."
"Bokor
Péter" hálózati személy jelenti, hogy hármasban történt
beszélgetésük során szintén szovjetellenes kijelentéseket tett
dr. Görgényi Dezső és dr. Puskás Károly, a 19.sz. ÜMK tagjai
(1960. július 15.), mire Horváth százados feljegyzi: "Dr.
Görgényi és dr. Puskás több esetben is tettek ellenséges
kijelentést. dr. Puskás az ellenforradalom alatt Kispesten a
Kisgazda Pártot szervezte. Ellenőrzésük Bokornak állandó
feladata." Az ügynök egyik jelentésében leírja a
Kisgazda Párt VI. kerületi szervezetének 1956 októberében
történt megalakulását, s azt, hogy akkor felkereste a szervezet
Liszt Ferenc téri helyiségét: "A helyiség különösen
hemzsegett a kétes és gyanús alakoktól. Fegyveres suhancok, a
kisgazda párt karhatalmi alakulata, "felkelők" ugyancsak
fegyveresen jártak bent. Vezető kommunista személyeket és
ÁVH-sokat kerestek. Erősen keresték pl. Borgos Gyulát, aki
azelőtt is és jelenleg is a BM. titkárság vezetője. Elmondta
egyikük - géppisztojjal (sic!) a vállán -, hogy
kint voltak már Borgos lakásán- ha jól emlékszem az Attila uccát
mondta - de onnan már megszökött." Saját főnökéről,
dr. Ádám Tiborról, a 25. ügyvédi munkaközösség vezetőjéről
is jelent, mert pl. azt mondta: "A legkomolyabb mértékben
folyik a burkolt árdrágítás, bármerre nézünk, mindenütt ezt
kell látnunk.", továbbá: "Mindenkinek, akivel
csak beszéltem 1956-ban, azt mondtam, hogy menjen el innen."
Vezetője rovására írja azt is, hogy jó viszonyban van Kálnay
Andrással, pedig tudja róla, hogy antiszemita. Dr. Soóky József
(3.sz. ÜMK) ellenséges beállítottságú személy, "egyáltalán
nem híve a jelenlegi rendszernek", Németország
helyzetéről azt mondta: "Lassanként ott tartunk, hogy
Hitlernek szobrot fognak állítani, amiben a németeknek
végeredményben igazuk is van, mert Németország jelenlegi
felemelkedése tulajdonképen Hitlernek köszönhető."
A
két legkritikusabb rendszerellenes véleményt 1961. szeptember
11-én jelenti "Bokor". Dr. ifj. Virágh Gyula, a 40. sz.
ÜMK tagja, aki "korábbi megnyilatkozásai alapján is
rendszerellenesnek mondható", a következőket mondta: "A
kommunistákat jobban kellene égetni, mint a poloskákat, mert csak
így lehetne kiirtani őket. Azok az emberek, akik ma vezető
pozicíóban vannak, a társadalom szemetjei. Ebben az országban és
mindenütt, ahol a kommunizmus került uralomra, minden vonalon a
legnagyobb rendetlenség és zűrzavar uralkodik. Sajnos, ennek mi
isszuk meg a levét." Dr. Kacsóh Zoltánt, aki a hálózati
személlyel együtt a 25. sz. ÜMK-ban dolgozik, így mutatja be a
besúgó: "a háború előtt és után bíró, tipikus
polgári demokrata", majd idézi kijelentéseit: "A
kommunizmus nem más, mint a pánszlávizmus újabb formája. Ez a
jelszó csak a régebbit takarja. Amint ezelőtt a művelt világ
harcolt a pánszlávizmus ellen, épp úgy kell ma harcolnia a
kommunizmus ellen. Végeredményben ennek a harcnak meg is kell
történnie, mert a helyzet sokkal élesebb, mint a multban volt:
akkor ugyanis csak arról volt szó, hogy a szlávok kerülnek-e
uralomra, ma azonban arról van szó, hogy a szláv uralommal együtt
a kommunizmus kerül uralomra, ami egyértelmű természetesen a
kommunizmus bukásával." Értékelés: "Dr. Virág és
dr. Kacsóh az ügynök korábbi jelentéseiben is szerepeltek.
Megnyilvánulásaik a rendszerünk elleni gyűlöletet mutatják."
Vásárhelyi György r.szds. 1961 augusztus 23-án jelenti "Bokor":
Dr. Á. Tibor azt mondta dr. Cs. István ügyvédről, hogy "az
egy fasiszta."
|
|
Gimnáziumi
osztálytársa, Dr. Vidoni Ottó az olasz követség sajtóattaséja,
természetesen kapcsolatba lép vele, jelent róla, feltehetően
"betechnikázott" lakásban. 1962-ben egyik találkozójukról
szóló jelentésre már azt jegyzi fel Vásárhelyi százados, hogy:
"A találkozón részt vett Gergely Attila r.szds, II/2-d
aloszt., aki az ügynök magatartását meghatározta."
"Bokor
Péter", ha kell, a cél érdekében, ügyvédi
lehetőségeit is beveti. 1960. december 13-án ezt jegyzi
fel dr. Horváth József r.szds.: "Báró Wodianer Rudolf
letartóztatásával kapcsolatban az ügynök felvetette azt, hogy
módja lenne megkapni annak védelmét. Ez lehetővé tenné számára
azt, hogy - mivel jó barátja Wodianer - közel férkőzhessen hozzá
és az esetleg szükséges adatokat megtudja... megegyeztem vele
abban, hogy a védelmet vállalja el és utazzon le Pécsre egy
esetleges beszélőre." Más esetben, ha egy ügy
valamelyik szereplőjének jogi képviselője is, ügynöki
jelentésében ily megtévesztő módon fogalmaz: "Mindezek
az adatok P. utasítása alapján jogi képviselője - úgy tudom dr.
Bárándy György - útján a szept. 30-ra kitűzött tárgyaláson
kibuknak. Ez csak abban az esetben nem következik be, ha L.-né
hajlandó P. zsarolásának eleget tenni és 100.000. Ft-ot fizetni."
(1960. szeptember 8.) A kapcsolattartó tiszt megjegyzése: "A
jelentésben foglaltakat felhasználás előtt meg kell beszélni,
mert könnyen dekonspirációhoz vezet."
Dr.
Bárándy György az 56-os Intézet Nagy Imre újratemetésének 20.
évfordulója alkalmából nyilvánosságra hozott ügynöklistájával
kapcsolatban zavaros és ellentmondásos nyilatkozatokat tett. Azt
állította, hogy nem működött együtt az állambiztonsággal, de
néha megkeresték "ezzel vagy azzal"; soha sem adott
írásos jelentést, csak letettek egy magnót az asztalra és
kérdésekre válaszolt. A lényeg azonban az - állította -, hogy
soha sem mondott olyat, amivel másoknak ártott volna.
Dr.
Ilkei Csaba
tudományos kutató
tudományos kutató
Kapcsolódó:
A
téma nagy kutatója Dr Ilkei Csaba volna , az én kérdésem hozzá
így hangzana. Miért nem teszi közzé az ÁVH – s K gyilkossági
csoport munkáját is. Ezek a gyilkos férgek megérdemelnék , hogy
minden magyar tudja , hogy kik gyilkolták meg nemzetünk legjavát .
Vagy talán mindegyik zsidó volt, és azért nem publikus az egész
. Tudjuk , hogy a Dunába darálták őket , de ez is hétpecsétes
titok , mert ezek is zsidók voltak , hejesbítek cionista kazárok
orosz beütéssel kik a Szueszt keresték a Duna mellet , mert azt
hitték itt van az ígéret följe egy köpésre . Hát azért
használták a darálót , hogy ne legyen annyi kocsi mozgás a
temető fele még valaki kiszurná a sűrü járatokat , így meg
elusztak a cafatok a Dunában , és a halak is jól laktak . Bár
csak ezeket a mocskos zsidó ÁVH – sokat darálnta volna be valaki
a Dunába , és a cipők helyet a darálót állítoták volna ki a
Dunapartra. A lakóparkot is azért kellet a Dunaparton építeni,
hogy adott esetben újból beindíthassák a darálót , és feltűnés
nélkül tüntethessék el az embereket , e szervkereskedő
mocsadékok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése