John Perkins: Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai.

John Perkins: Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai.

 

Ajánlanék egy nagyon jó könyvet. John Perkins: Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai. Én nagyon sokat tanultam belőle, pedig nem vagyok teljesen oktalan. Ezt a könyvet kötelezővé kellene tenni a keresztény kormányzatnak a középiskolákban, utolsó évfolyam körül.

A legnagyobb befektetés a következő generációk helyes nevelése, amit a Hoffmani minisztérium már el is kezdett (gondolatban) az érettségi előtti közösségi munkával. A jövőnk múlik azon, hogyan neveljünk, mire tanítjuk a mostani ifjúságot. Ezzel tudjuk mi is a legjobban alakítani a jövőnket a kedvező irányba. De mivel is tudhatnánk jobban felkészíteni az életre a diákot, ha nem egy aktuális, gazdasági, társadalmi művel? Ha kötelezővé tennénk ezt a könyvet, nagyot lépne előre az ország kulturális színvonala, ugyanis ez olyan mű, ami rávezet a további kutakodásra, tanulásra, ösztönzi a további ismeretek elajátítására  az embert.

Ilyen tovább lépések lehetnének Magyarország kulturális felemelésére, ha a köztévében levetítenék az ingyenes Zeitgeist dokumentumfilmet például. Ami kisebb-nagyobb hibákat tartalmaz, de valódi szellemi vitatkozást képes kiváltani, és ez is ugyanúgy ösztönöz a tanulásra. A köztévé feladata pedig a szellemi nívó emelése.

Ez a könyv olvasmányos, egyszerű, érdekes, pont olyan, amilyenekkel fel lehet kelteni egy tizenéves érdeklődését.

Egy emberközpontú, humanista, keresztény kormány megtenné ezeket a szükséges lépéseket. A könyv kötelező olvasmánnyá tétele ingyenes.

 

Amikor a "kommunista" Fekete János elárulta az országot a Világbank, IMF utasítására, kb akkor vagy az előtt adósította el a harmadik világ országait John Perkins. Csak Perkins már az elejétől kezdve kisebb bűntudattal tette mindezt. Az a gazdasági bérgyilkos, aki Kelet-Európával foglalkozott,  tehát kelet-európai JohnPerkins vette fel a kapcsolatot Feketével, hogy aztán adósrabszolfgaságba kényszerítse Magyarországot is. De az Antall-kormány is tevékenyen részt vett a hazaárulásban. A posztkommunista MSZP, SZDSZ (és később ezzé lett az MDF is) természetesen alapból hazaáruló.

Filoszemita vagy zsidó művelődéstanárom, aki Suchmann Tamás nagy barátja, büszkén mesélte szegény, hogy a hitelfelvételünkkor három szabadkőműves is segédkezett az elvtársaknak - eladósodni.

 

 

David Brancaccio, Most c. műsorában elhangzott, 2005.márc.4-i John Perkins interjú

(MER.2005.3.13)

Házigazda: David Brancaccio

John Perkins, elmondása szerint, pályájának nagy részében nemzetközi fejlesztési tanácsadó, birodalom épitő volt..., noha talán nem a módon, ahogyan azt önök gondolnák.
Perkins "gazdasági bérgyilkosnak" nevezi magát, - az amerikai hatalom egyfajta titkos ügynökének, nem Walther PPK revolverrel, de egy halom korrupt gazdasági táblázattal felfegyverkezve. Mint mondja, munkája abból állt, hogy meggyőzzön fejlődő országokat, vegyenek kölcsön pénzt drága projektek épitésére. Olyanokra, mint utak, duzzasztógátak és villamos vezetékhálózatok, melyek látszólag javitják az élet minőségét. De volt egy csapda: ezek a beruházások ugyanakkor annyi adósságot rónak ki ezekre az országokra, hogy sohasem remélhetik annak visszafizetését. Ez a hatalmas adósság, Perkins szerint, nemigen hagyott más lehetőséget ezen országok számára, mint Amerika kül-, s gazdaságpolitikájának követését. Vitát kavaró könyve, az Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai, 11 hete a The New York Times bestseller listáján van.

David Brancaccio: Nos, John Perkins, üdvözlöm a Most programján.

John Perkins: Köszönöm David, örülök, hogy itt lehetek.

A globalizált világ sajnos így működik.
Kishazánk is ebben a csapdában van.Kormánya válogatja bármely ország esetében,hogy mértékkel adósítja-e el magát,vagy nyakló nélkül vesz fel hitelt.
Nem szorul az ember Perkins magyarázatára,hogy tudja:az eladósodottság kiszolgáltatottságot jelent.
Az USA eladósodottsága más,mert $ alapú,és gazdasága elég erős,hogy tartsa magát.Financiálisan mindaddig kezelni tudja,amíg ő /FED/ nyomja a bankót és hitele van.
Egyes elemzések szerint ez a világ-pénzügyi rendszer egyszer össze fog omlani.

D. Brancaccio: Az egyik dolog, ami könyve olvasásánál az embernek eszébe jut, az, hogy egyszerűen el kell hinni, hogy nem kertel. Nem akarok rosszindulatú lenni, de egy olyan alapvető dolog, mint a címben szereplő szó, a "gazdasági bérgyilkos", úgy érzem, olybá tűnik, mintha a kiadó javasolta volna. De azt mondja, ez volt a kifejezés, amit ténylegesen használtak a szakmában.

J. Perkins: Nos, leplezett gúnnyal használtuk, de a kifejezés olyan volt, ami igazán ránk ragadt, mert amit hivatva voltunk tenni, az nagyon hasonló ahhoz, amit a maffia bérgyilkosai csinálnak. Kivéve, hogy mi sokkal hatékonyabbak voltunk ebben a tevékenységben. Sokkal titoktartóbban, sokkal hivatásosabban és jóval szélesebb síkon műveltük.

D. Brancaccio: Az igaz, hogy a szervezett bűnözés tényleg az adósságot használja hatalma kiterjesztésére. Egy adott módja van annak, ahogyan ezt teszik. Ha valaki el van adósodva, az szolga, bizonyos értelemben. És Ön látta ezt...

J. Perkins: Ez így van.

D. Brancaccio: Ebben az országban. De Ön ezt valójában átviszi a nemzetközi szintre.

J. Perkins: Igen. Ez egy nagyon régi játék. Birodalmak gyakorolták hosszú ideig. És mi, a 2-ik világháború óta a tökéletességnek egy egészen új szintjére fejlesztettük ezt, különösen az utóbbi négy évtizedben. Ténylegesen sikerült megteremtenünk azt, ami, úgy hiszem, a történelem egyetlen globális birodalma. És első alkalommal teremtettünk egy birodalmat, alapjában véve hadsereg nélkül.
Amikor a rómaiak vagy a konkvisztádorok, az angolok vagy a franciák szétküldték hadseregeiket a világ-ban és ezeket a birodalmakat megteremtették, mindenki tudta, hogy azt művelték. A hadseregek nyilvánvalóak voltak. De mi ezt sokkal körmönfontabb módon tettük. Úgy, hogy sokan az Egyesült Államokban még azt hiszik, anyagi támogatásunk önzetlen alapon történik. A legtöbbször nem önzetlen. Ezen birodalomteremtési folyamatnak a része.

D. Brancaccio: De ha másért nem, hát azért, hogy békében éljen önmagával, amikor fiatalabb volt biztosan azt mondta önmagának: "Segitem ennek a fejlődő országnak a népét, legyen az Indonézia, legyen az valamely másik ország, az által például, hogy egy vízierőmű projektet viszünk nekik." Igen, sokba fog kerülni nekik, igen, sokat kell kölcsönözniük. De végső soron azon érzés kellett, hogy vezérelje, hogy megpróbálják kisegiteni a szerencsétleneket.

J. Perkins: Hát, ez az amit az üzletviteli iskolában tanultam és ez a minta, amit a Világbank prezentál.De aki igazán megismeri ezeket az országokat, mint én is, hiszen sok időt eltöltöttem bennük, azt látja, hogy a pénz, amiből olyan létesitményeket épitenek, mint a vizierőművek, a főutak vagy a kikötők, valójában szinte sohasem jutott el az illető országba. A pénzt átutalták washingtoni bankokból Houstonba, San Franciscóba vagy New Yorkba, az ottani bankokhoz, ahonnan majd az összes a nagy US korporációkhoz került. Azokhoz, melyekről mostanában annyit hallottunk, mint pl. a Halliburton és a Bechtel. Aztán ezek a korporációk megépitették ezeket a létesitményeket, amelyek mindenek előtt a szóban forgó országok dúsgazdagjainak kényelmét szolgálták.
Az elektromosságot, a főutakat, a kikötőket ritkán használták azok, akiknek leginkább szükségük lett volna rájuk. Viszont az ország ott maradt egy hatalmas adóssággal és olyan nagy lett ez az adósság, hogy azt aligha tudják visszafizetni. Igy aztán egy adott alkalommal, mi, gazdasági bérgyilkosok, visszamegyünk az országba és azt mondjuk: "Nézzétek, sok pénzzel tartoztok nekünk és nem tudjátok fizetni az adósságot. Ezért adjátok el nekünk olajatokat egy igazán alacsony áron vagy szavazzatok velünk egy ENSZ szavazáskor vagy adjatok nekünk területeket katonai támaszpontok céljára vagy küldjetek katonai egységeket valamelyik országba, ahol a segítségeteket akarjuk."

D. Brancaccio: Azt érti ez alatt, hogy kezdettől fogva az olyasféle kölcsönre gondoltak, mellyel lényegében eladósították ezeket az országokat?

J. Perkins: Semmi kétségem nincs afelől, hogy ezzel a szándékkal kellett elmennem ezekbe az országokba, s ezeket a projekteket összehozni, amelyek billió dollárokat hoztak vissza az amerikai korporációknak és amelyek aztán olyan mélyre juttatták az adósságban ezeket az országokat, hogy lényegében birodalmunk részévé váltak.

Bizonyos értelemben rabszolgáink lettek. Fontos megérteni, hogy amit én csináltam, nem volt törvényellenes. Nem illegális. Az kellene, hogy legyen. De nem az. Nos, ha mondjuk egy bankár vagyok és odamegyek magához és rábeszélem önt, hogy vegyen fel egy kölcsönt, melyről tudom, hogy sohasem tudja visszafizetni, nos az büntetendő. Azért biróságra tudnának vinni vagy...

D. Brancaccio: Igen,...az törvényellenes.

J. Perkins: Pontosan! Az törvénybe ütközik. De nemzetközi szinten nem törvényellenes. Mi írjuk a törvényeket. S ha megnézi a tankönyveket az üzleti-, kereskedelmi iskolákban, azt látja, hogy a bruttó nemzeti termék növelése úgy van elkönyvelve, mint ami jó a fejlődéshez.És az, s általában így történt. Azonban ezen országok legtöbbjében vagy ezen országok közül sokban, amikor növeli a bruttó nemzeti termék volumenét, talán csak azon néhány család gazdagságát növeli, akiknek tulajdonában vannak az ország fő anyagi eszközei.

Emlékezzetek, Fekete János bankember volt az első, aki már a 80-as évek elején puhította Kádárt, hogy lépjen be Magyaro. a Világbank igájába. Azóta zuhanunk adósságspirálon lefelé, ahonnan nincs menekülés. Az egész előre el volt tervezve, hogy egy gyarmat legyünk, és a földjeink, víz-gáz és egyéb kincseink is az idegenek -főként a cionista üzletemberek tulajdonába kerüljenek.
Az egész parlamenti bandát hazaárulás miatt börtönbe kellene zárni, az elmúlt 20 év intézkedési miatt. Az EU is átver bennünket, mert a többszörösét kéri annak a pénznek, amit támogatás formájában visszacsurgat!! Lásd: eunyet.hu

 

A nép, amelyik önellátó gazdálkodással és más tevékenységekkel vagy csaknem önellátó módon tartja fenn magát, nem nyer semmit. Valójában, ha épít egy duzzasztógátat, a vizierőmű számára, keresztbe a folyójukon, az a folyó lentebbi szakaszán pusztítja az élet jó részét. Tönkreteszi gazdaságaikat, tönkreteszi halászatukat. Rengeteg kárt okoz nekik. És ők azok, akiknek vállalni kell az adósságot, amelyik gyermekeik taníttatását, az egészségügyi ellátást, s más társadalmi szolgáltatásokat kellene, hogy fizessen. De nem lehet, mert nekünk tartoznak vele.
Annak oka, hogy megírtam ezt a könyvet, David, az, hogy végül, szeptember 11-e után rájöttem, az amerikaiaknak tudniuk kell, mi történik. Mert a legtöbb amerikai nem tudja. És szeptember 11-e csak szimbólikus kifejezése a hatalmas tömegű dühnek szerte a világban. S mi, az Egyesült Államokban nem vagyuk tudatában ennek. Szeptember 11-e valamennyire tudatosította velünk ezt a dolgot, habár úgy gondolom, nagyon elfedtük ezt az aspektusát. Azt mondjuk, terrorista gazemberek műve!

D. Brancaccio: Vagy pedig, hogy valami vallási indulatból fakad. Vagy valamiféle sajátságosan Szaudi Arábiára jellemző dolog. Ez ténylegesen nem Amerika és nemzetközi kapcsolatai miatt van. Ez az érvelés.

J. Perkins: Ez az érvelés. De valójában, ha elmegy katolikus országokba Dél-Amerikában, látni fogja, hogy Osama bin Laden hős sok ember számára. Kint van a plakátokon. Ott van a trikókon. Nagyon szerencsétlen dolog, hogy ez a tömeggyilkos egy Dávid szimbóluma lett, aki szembeszáll a Góliáttal. Ahogyan látják. Sok ember számára olyan, mint Robin Hood.
Minden nap huszonnégyezer ember hal meg táplálkozási hiányban. Harmincezer gyermek hal meg minden egyes napon betegségekben, melyekre van gyógymódunk. Amelyekre van orvosságunk. És ez nem szabadna, hogy megtörténjen. Nem kell, hogy megtörténjen. Ez ötvenezer ember minden egyes napon, akik borzalmas, fájdalmas, szörnyű és szükségtelen halállal halnak meg. Így, noha a háromezer a World Trade Centre-nél gyalázatos, borzalmas dolog volt; kétszázezer vagy még több a tszunami miatt, gyalázatos és borzalmas. Ezek hírek lesznek. De az ötvenezer, plusz, aki naponta meghal, szükségtelenül, mégcsak hírértékkel sem bír! Családjaik és az emberek, azokban az országokban nagyon dühösek. Mert meg tudnánk akadályozni a tragédiát. Valójában politikánk és különösen részvénytársaságaink politikájának tekintélyes része előmozdítja azokat az állapotokat, melyek olyan helyzetet teremtenek, melyben emberek halnak meg táplálék vagy gyógyszerhiány miatt.

D. Brancaccio: Lesznek amerikaiak, akik elgondolkodnak ezeken és azt mondják: nézd, mi megpróbáltuk megosztani a gazdagságot, de, bármi legyen az oka, nem sikerült.

J. Perkins: Nem próbáltuk megosztani a gazdagságot. Mi, amerikaiak azt hisszük, hogy ezt tesszük. Jószívű, könyörületes emberek vagyunk. De vannak, akik döntéseket hoznak és én ilyen pozícióban voltam. Ez sok embert jelent ma, ilyen pozíciókban. Nagyon meggazdagodnak. Meggazdagodnak részvénytársaságaik és mesésen meggazdagodik ezekben a fejlődő országokban az a néhány család is,

amelyik kollaborál velünk ebben a folyamatban.
De a szegények sokkal szegényebbek lesznek. A rés, a gazdagok és a szegények között hihetetlenül megnőtt az utóbbi harminc évben. Ezen időszakban, amikor a Világbank és az ENSZ azt mondta nekünk, hogy javítanak a helyzeten, valójában duplájára nőtt a rés. 

D. Brancaccio: Tudja, láttam egy tisztségviselőt idézni a Világbanktól az ön könyvével kapcsolatban, aki nem olvasta a könyvet. Csak néhány számadatot látott, de úgy vélte, hogy az ön nézetei e dolgokkal kapcsolatban nagyon pontatlanok. S eltekintve attól, hogy megtörtént-e vagy sem, amit ön mond, a Világbank előrelépett. Még manapság is van előrelépés. Láttam egy 1980-as statisztikát, amikor is kölcsöneik 3 vagy 5 százaléka ment olyan dolgokra, mint az egészségügy, a nyugdíjak s az oktatás. Most ez eléri a 22 százalékot. Nem adnak annyi pénzt duzzasztógátakra, amelyek felfuttatják az adósságot.

J. Perkins: Ha alaposan utánanéz azoknak a számoknak az iskolákkal, korházakkal és efféle dolgokkal kapcsolatban, látni fogja, hogy igen, több pénzt költöttek az olyan fajta létesítmények, mint az iskolák és kórházak építésére. A nagy építőipari vállalkozások meggazdagodtak rajtuk.
De nézzen a számok mögé és lássa mennyi pénzt fordítottak egészségügyi specialisták képzésére. Az orvosok, ápolónők és technikusok képzésére vagy hogy mennyit költöttek tanításra, a tanárok képzésére. Az iskolák megtöltésére. Nem elég iskolákat és kórházakat építeni. Meg kell teremteni az egész rendszert is, amely jobb oktatást és egészségügyet tesz lehetővé. Ez az....Nagyon elszomorít, hogy azt kell mondanom, ez egy olyan szisztéma, ami rengeteg port hintett az emberek szemébe. Nagyon szép képet festünk, de ha mélyebbre néz, egy egészen más történetet lát.

Félelmetes! ÉBREDNI KELLENE, NEM ISMERŐS? NÁLUNK PONT EZT AKARJÁK ÉS EZ A KORMÁNY PONT AZT CSINÁLJA AMIT DIKTÁLNAK NEKI..eladtak minket az IMF-nek, a földet-ivó vizet.

D. Brancaccio: John, hálás vagyok ezért. A köny címe: Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai. John Perkins, köszönöm szépen!

J. Perkins: Szívesen. Örültem a szerencsének, David.
        Ford: B. J.

"Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai cimű, mindent feltáró s magával ragadó könyvében a bűntudattal terhelt szerző, John Perkins, meghökkentő részletességgel magyarázza el, hogy a hozzá hasonló amerikaiak valójában "felbérelt revolveresek", akiket az Egyesült Államok kormányával szerződésben álló tanácsadó cégek alkalmaznak és amelyek horogra fogják az elmaradott országokat az uzsoracápák által szándékosan rájuk sózott dollár milliárdokkal, hogy ellenőrzésük alatt tartsák politikai életüket és gazdaságaikat."

Mark Bruzonsky - MER

 

videóinterjú a szerzővel angolul

 

---

 

 

 

"Az elmúlt hetekben a nemenyi.net könyvtárába két tanulmánysorozat került fel. Az egyik ezideig csak angol nyelven olvasható, a másikról már készült magyar fordítás is. Itt olvasható. A címe: Az Ön ellensége, Soros György. A Citizens Electoral Cuncil of Australia kiadványa, szerzői a Lyndon LaRouche Political Action Committee tagjai.
Miért is az ellenségünk Soros György? Akiről az a susmus járja, hogy bár magyar származású többszörösen milliárdos spekuláns, de az alapítványain keresztül (pl. Nyílt Társadalom, Emberjogi Szervezet, stb.) számtalan jó dolgot pénzel, támogat. Magyarországra a rendszerváltáskor jött el és azonnal egyetemet alapított, emberjogi intézményt hozott létre, számos fiatal pályázatát fogadta el alapítványi ösztöndíjat biztosítva külhoni, vagy hazai tanulmányokhoz, és még sorolhatnánk. Akkor ez a ‘szent ember’ hogyan lehet az ellenségünk?

Nahát, éppen erről van szó: a pokolba vezető utak is néha jó szándékkal vannak kikövezve, de a jelen estben nem a jó szándék vezetette a multi-milliárdost alapítványok létesítésében, hanem a nyers piaci haszon.

Egy évtizede még nem tudtam mindazt, amit azóta sikerült oldalak ezreinek áttanulmányozása után megismernem és fölgöngyölítenem. Alapvető ismereteimet és következtetéseimet a Benjámin c. könyvben tettem közzé –letölthető itt. Ám a Benjamin elkészítésekor még csak sejtettem számos olyan összefüggést, ami aztán a fönt megnevezett két tanulmányban közölt adatok ismeretében oda vezetett, hogy Soros tevékenységéről valóban magam is állítom: Soros György valóban az emberiség ellensége! Az angol birodalmi politika, angol-holland pénzügyi köreinek, a könyvem címét jelentő Benjámin társadalmi csoportnak az ügynöke, végrehajtó bérgyilkosa.

Soros György már tizenéves korában méltóan bizonyította, hogy a kereskedelemben nincs erkölcs, sem emberbarátság, sem más érzelem, csak haszon – vagy bukás. Még a náci uralom alatti Magyarországon zsidó származása ellenére beállt a hódítók közé és már akkor bizonyságot tett arról, hogy kiválóan alkalmas bérgyilkosnak, tömegpusztítónak, népek tönkretevőjének.

Soros jelenlegi feladata az, hogy a nemzeti gondolatot, ahol csak lehet, kitöröltesse az emberek fejéből. Alapítványai, ösztöndíjai nem az emberbarátság, hanem az embergyűlölet jegyében működnek. Minél többen, minél hamarabb elpusztuljanak, hiszen túl sok a haszontalan ember a földön! Ebben aztán segít is az eutanázia programra kihegyezett alapítványa.
Két főbb tevékenységi köre van: az egyik a harc a kábítószerek törvényesítése és korlátlan kereskedelme  érdekében – természetesen a szabad kereskedelem emberi jogának a szellemében. Ebből aztán hatalmas pénzbevétele van, és ebből fedezni lehet a szükséges politikai manipulálások költségeit. A másik fő téma a nyílt társadalom kérdése – ugyancsak az emberi jogok szent tétele alapján –, melynek alapvető lényege, hogy minden nemzeti jelleg eltűnjön, a pénz- és áruforgalom útjába sehol ne legyen korlát, a társadalom bomoljon egyedekre. Se állam, se szervezkedés, csak korlátlanul idomított bérrabszolgák. Ezt fejezi ki a globalizáció is, amihez aztán a világkormány igénye is szervesen tartozik.

Ugyanis, mindennek a biztosítéka az angol birodalmi igények alapján felállított világkormány lenne, ami megfelelő erővel rendelkezne a renitensek megleckéztetéséhez (bombázás), mindenféle ellenállás korlátlan és kíméletlen letöréséhez. Hogy ez egyszerűbb legyen, a nemzetállamokat hatalmas tömbökbe kell tömöríteni – egyesült államok – és annak bürokráciáján keresztül lehet elérni a hatékony szolgálatokat. Ezt a célt szolgálta a már szerencsére felbomlott Szovjetunió is – de ugyanezt szolgálja manapság Európában az angol-holland bankok által ellenőrzött pénzforgalmú Egyesült Európa is.

Sokkal hamarabb felismerjük az összefüggéseket, ha az egyelőre csak angol nyelven a könyvtárba elhelyezett EIR kötetet nézzük meg, ahol a kábítószer forgalom statisztikai adatai jól mutatják, miért is kellett Afganisztánt katonailag lerohanni.

Afganisztán az angol inspirációk alapján lett a világon a második legnagyobb ópiumtermelő hely. A Tálibok azonban könyörtelenül tiltották a máktermesztést és 2001-re a kábítószerek, az ópium, a marihuána világforgalma a töredékére csökkent. Jött 9/11 és az előtte már elhatározott amerikai katonai beavatkozás után azonban hamarosan helyreállt ez a forgalom, és azóta is dinamikusan nő. Soros érdekelt ebben – de csak mint felbujtott végrehajtó, mert az igazi érdekeltség az angol birodalmi és amerikai forgalmazói kört jelenti. Amerikába a kábítószer elsősorban a dél-amerikai termelőktől (Bolivia) kerül.
Mi köze ennek hozzánk, magyarokhoz?

Amint kezdtem, az előző évszázad végén több vitában vettem részt, ahol a Soros ösztöndíjasokat hazaárulóknak, beetetett embereknek nevezték – és ezt akkor nem fogadtam el. Ma már másként látom. No, nem úgy, hogy hazaáruló lenne mindegyikük, a kép sokkal finomabb ennél.

Magyarországon működik a Soros-pénzelte Európai-egyetem, a Nyílt Társadalmi Alapítvány, az Emberjogi Alapítvány, működnek a kábítószert törvényesíteni akaró mozgalmak – és ezek mögött politikai párt is áll, mely a törvényhozást ezek érdekében befolyásolja. Kik teszik mindezt? Nagyon nagy számban a Soros-emberek. Sokan vannak. Nem feltétlenül mind követi a Soros által képviselt politikát, de épp elég az is, ha csak a felük, vagy a negyedük teszi ezt.

Figyeljünk oda most a hazai pártrendszerre. A két összemérhető, egymásnak feszülő látszólagosan különböző politikai erő modellje eléggé általános ma már a világban. A demokrácia látszatát kelti – de az igazi demokráciát valójában mégis kizárja. Ez Soros megnyilatkozásaiból is kiderül, merthogy szerinte nem szabad megadni a nemzeteknek a demokratikus jogokat, mert azzal sérül a szabad kereskedelem és forgalom szent eszméje, sérülnek az emberi jogok. Csakis a haszon határozhatja meg az eseményeket, minden más már zárt társadalmat jelent – és akkor indulhatnak máris a bombázók. Ahogy másutt indultak is…
Az egyik nagy pártnak – MSZP – a pénzoligarchiához való elkötelezettségét nem kell bizonyítanunk. Politikájuk, személyi vezetésük, kormányuk ezt kétséget kizáróan bizonyítja.
De mi van a másikkal, a FIDESZszel? Ellenzékben volt az elmúlt hét évben, az ellenzéki szerepkört szájaskodással ugyan betöltötte – hamis ellenzékiség – ám cselekedni nem cselekedett. Most ellenben, amikor megjelent egy olyan politikai erő a porondon, ami nem piaci, aminek a vezetését nem Soros ösztöndíjakkal képezték ki, bepánikoltak és ezt az erőt igyekeznek minden módon a politikai térből kiszorítani. Nem csak ők, az összes eddigi országgyűlési szereplő ebben egyetért. Azért, mert ez az új politikai erő a magyar nép mögé állt és a magyar ember bennük látja érdekvédelmét – és ez máris zárttá teszi a társadalmat, azaz Soros és mögöttes erők számára ez nem kívánatos.

LaRouche könyvecskéje abba a világba enged betekintést, amelyből Soros György kinőtt. Soros, a zsidó származású, aki a Magyarországot megszálló németeknek segédkezett zsidók elszállításában – egyben és főleg a vagyonuk tulajdonba vételében. LaRouche Sorost és a mögöttes hatalmi kört fasisztának, nácinak láttatja. Ugyan erre nem túl sok oka van, hacsak az nem, hogy ugyanezek a körök a II. világháborút megelőzően a náci Németországot, Mussolinit és Hitlert is támogatták pénzeikkel, sőt, Amerikát is a fasizmus útjára akarták terelni. De ez nem feltétlenül haladja meg azt a szándékot, amit az Angol Birodalom Amerika függetlenné válása óta kísérel meg nap-mint-nap: újra létrehozni az egyetlen világbirodalmat London központtal. Az amerikaiak meg bár a világkormánnyal egyetértenének, de nem a londoni központtal. Mégis, az amerikai két-párt rendszer azt mutatja, hogy náluk is egy rettentően kis erő képes az országot kormányozni, azaz belezavarni olyan eseményekbe, ami nem föltétlenül a népesség érdeke.

Hol állnak a hazai politikai körök? Akármelyiket követik, ezzel a saját népüktől vonják meg a támogatást. Kenyéradó gazdák – ott, valahol nyugaton. A nép meg itt. És ugye, mekkora szörnyűség, ha a nép önmagát megszervezi, és érdekeit kinyilvánítja? Soros szerint ez tűrhetetlen. De nem csak Soros szerint, hanem a megbízói és az ellentábora szerint is."

Cser Ferenc

 

orbán viktor politikai pályafutását gimnáziumi alapszervezeti KISZ-titkárként kezdte. Politikai hozzáállása saját elmondása alapján a honvédségben eltöltött idő alatt változott meg gyökeresen, ahonnan teljesen más emberként távozott. Korábban a szocialista rendszer naiv és elkötelezett híve volt.

1984-ben több társával együtt megalapította a szakkollégium társadalomelméleti folyóiratát, a Századvég-et. Ezután 1987 és 1989 közt Szolnokon lakott, de Budapesten dolgozott a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Vezetőképző Intézetében

1989–1990-ben a Soros Alapítvány ösztöndíjával Oxfordban tanult. 1990-től országgyűlési képviselő. 1992-ben a Liberális Internacionálé alelnökévé, 1993-ban a szervezet végrehajtó bizottságának tagjává választották. 1993 májusáig a Fidesz országgyűlési frakcióvezetője volt. Orbán 1992-ig liberális elveket vallott, a pártja is ebben az időben szorosan együttműködött az SZDSZ-szel.

 

 ORBÁN-t 1982-ben beszervezési céllal tanulmányozta a BM III/III-2 Osztálya, de beszervezésétől elálltak, 206-8/21/1982.sz, 11-2110/1982. számom környezettanulmány készült róla. Ez évben „VIKTÓRIA” fn-en a BM III/III-2-es Osztálya bizalmas nyomozás alá vonja. A nyomozást 1986-ban bizonyitékok hiányában megszüntetik.

ebben az országban mindenkit csak be akartak szervezni...

A '80-as években a Belügyminisztérium III/III-as ügyosztálya operatív nyomozást folytatott Orbán Viktor és felesége, Lévai Anikó ellen. Besúgókkal és lehallgatással igyekeztek információkat szerezni a házaspár szolnoki és fővárosi tevékenységéről, kapcsolatrendszeréről. Orbánt '82-ben megkísérelték beszervezni is - derül ki a miniszterelnök honlapján publikált dokumentumokból.

"lehallgatták és megfigyelték Orbánt és feleségét" aztán felvették Orbánt egy minisztérium vezetőképző intézetébe...
A megfigyelésekből kiderült hogy jó elvtársak vagy hogy?

 Ha csak "megpróbálták" beszervezni, akkor az ügynökakták miért nem nyilvánosak? Milyen kínos lapok kerülhetnének elő onnan!

Itt csupán annyit írnak, hogy megpróbálták beszervezni, ami igaz is, de a teljes igazság az, hogy sikerült is nekik.

Két kommunista az ötvenes években:
- te is partizán voltál?
- nem, de már intézik.