Ahol a madár sem jár

Ahol a madár sem jár

Kína temeti a dollárt? 

2012. szeptember 26. szerda komlomedia
Szeptember 6-án a kínaiak tettek egy aprócska bejelentést, amire senki se kapott rá, pedig a jelentősége óriási. Kína az olaj és olajszármazékok kereskedését mostantól kezdve dollár helyet saját valutájában, jüanban fogja elszámolni. Ezen túlmenően jelezték, hogy a bankszektorukat felkészítették, és így a jövőben bárki igénybe veheti őket abból a célból, hogy elhagyják a dollár elszámolást. 

Ha még emlékszünk rá, pontosan ez volt az oka annak, hogy Szaddam Husszeinnek meg kellett halnia Muammar Gaddafi-val együtt, plusz Amerika elpusztította mind a két országot. Ehhez persze Kína túl nagy falat. És akkor ezzel vége a sok évtizeden át tartó amerikai dáridónak. Fiat dollárral felvásárolták a fél világot, és most a FED pofátlanul nyomja a dollárt, elértéktelenítve az idegen kezekben lévő ezer milliárdokat.

A kínai bejelentés hatása felmérhetetlen, minden valószínűség szerint ezzel vége szakad a dollár tartalékvaluta szerepének, és korunk legfontosabb erőforrásának, a nyersolajnak a beszerzése drasztikusan meg fog változni. Ami pedig a dollárt illeti, szeptember hatodikán látványosan elkezdett veszíteni az értékéből.

Van azonban egy apró szépséghiba. Kína nyersolaj importőr. Mi van, ha a partnerei ragaszkodnak a számla dollárban történő kiegyenlítéséhez? Nos, Oroszország nyersolaj exportőr, és ebben a minőségben szerződött Kínával, aminek értelmében mennyiségileg nem korlátozza a Kínába irányuló olajexportját, vagyis Kína annyi nyersolajat kap, amennyit kér. A szerződés megkötése után Oroszország bejelentette Kína teljes nyersolaj szükségletét kész fedezni dollár elszámolás nélkül.

Ezzel a kocka el lett vetve, mert a dolog itt nem áll meg. Pillanatnyilag Irán az USA olajszankciója alatt görnyed, aminek mostantól kezdve nem lesz semmi értelme, mert egyszerűen eladják az olajukat Kínának jüanért, aztán Kína azt csinál az olajjal, amit akar. Irán pedig jüannal fog fizetni importjaiért. Akárhogyan is nézzük, ez rövid időn belül, feltétlenül a dollár megroppanását fogja okozni.

Forrás: www.antalffy-tibor.hu 

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

Bayer Zsolt "tisztessége" 

2012/10/01 Nemzeti InternetFigyelő

Remek írással rukkolt elő Hetzmann Róbert, a Váralja Szövetség elnöke. Történt ugyanis, hogy a Magyar Hírlap csütörtöki vezércikkét jegyző Bayer Zsolt ismét nekiment Ángyán Józsefnek, a földügyek fáradhatatlan elemzőjének. Alig tíz nap leforgása alatt kétszer került Bayer célkeresztjébe a jeles professzor, s ez bizony jelez valamit. A hírlapos főmunkatárs vélhetően nem saját gondolatait tálalja fel az olvasóknak, hanem megbízást teljesít. Igen, megbízást. Ángyán József tevékenysége ugyanis egyre kellemetlenebb bizonyos köröknek, s nekem úgy tűnik föl, hogy ama bizonyos körök mozgatják a háttérből az ellentmondásosan gazdag pályafutással büszkélkedő Bayer Zsoltot. 

Hetzmann Róbert azt írja dolgozata végén: "Bayer úr becstelenné vált." A hír ugye szent, a vélemény szabad, fölösleges az idézett szavakat kommentálni. Engem inkább az izgat, miért is támadja olyan vehemensen Ángyán professzort a publicista Bayer Zsolt. Azt is fontos leszögeznünk: Ángyán József nem reagál az említett zsurnaliszta böködéseire, s ezt nagyon jól teszi. Ángyán professzor az agrárkérdések szakembere; érthető hát, ha egy amatőr vezércikkre annyit hederít, mint a legelésző szarvasmarha a pökhendin túlmozgásos legyekre...

Bayer Zsolt a Magyar Hírlapban támadja Ángyán Józsefet, ez pedig igencsak érdekes. Ángyán ugyanis a Fidesz parlamenti frakciójában ül, azaz Bayer Zsolt pártjának a képviselője. Zsurnalisztánk tehát egyik elvtársát böködi, mert vélhetően úgy gondolja: ez az elvtárs már nem jó elvtárs. Hogy miért? Mert nem az egyen-gondolat híve. Mert van önálló, ráadásul megalapozott véleménye. Ez pedig nagyon fáj az egyen-gondolat híveinek, akik önálló véleménnyel nem bírnak, ezért mindig azt gondolják, amit előírnak számukra.

Érdekes: nem oly rég a Magyar Hírlap még nem böködte Ángyán Józsefet. Régebben tán még más utasítás volt érvényben? 2012. május 11-én például Sinkovics Ferenc főmunkatárs cikket írt Qui prodest? címen. A cím persze helyesen így szólna: Cui prodest? - de hírlapos berkekben lazán kezelik a latin nyelv szabályait (is), ezen fönnakadni tehát fölösleges.

Sinkovics úr májusi írása ezekkel a szavakkal indul:

"Körülbelül úgy néznek most a gazdák, ahogy a Fidesz liberálisai néztek a nagy fordulat évében, 1994-ben. Azt hitték, szegények, hogy kifejezetten róluk szól majd az új kormány agrárpolitikája, hiszen ezt ígérték nekik. Az élet azonban közbeszólt."

Jó a felütés. A cikk ezekkel a szavakkal zárul:

"Kérdés, kisebbnek akarja-e láttatni a gondokat az, aki azt mondja, hogy bajok vannak a földbérleti pályázatok körül, de még mindent vissza lehet fordítani? Nyilván nem. Van még állami föld bőven, s mindig lesznek pályázó gazdák. A melléfogásokat, szabálytalanságokat pedig ki kell javítani, hisz ezekből egy is sok, és mindegyik messze túlmutat önmagán. Persze változtatásra lesz szükség az agrárvezetésben eluralkodott szellemen is. Függetlenül attól, hogy a rossz szellemet maga teremtette meg, vagy ráerőltették. A gazdatársadalom a vidék középosztálya. Tevékeny, önállóan gondolkodó, öntudatos, döntéseiért felelősséget vállaló emberek rétege. Ez felel meg a magyar karakternek. Miért akarnánk belőlük segélyre váró prolikat csinálni? Kinek az érdeke ez?"

A zárás sem rossz. S a két idézet között Sinkovics arról is szót ejt, hogy lemondása után nem keresett új zászlót magának Ángyán József:

"A professzor viszont a Fidesz kötelékében maradt. Hát igen, akárhogy is alakult, ott tud tenni a legtöbbet a gazdákért, és ott lehet a legkellemetlenebb a személyes ellenfeleinek. Őszintén csak a Fideszen lehet csodálkozni. Nem tudná a párt, hogy legfontosabb bázisa a vidék?! Sőt, a Fideszben nemcsak bízott a gazdatársadalom, de szerette is!"

Májusban még így írt a Magyar Hírlap. Azóta ez a hang eltűnt, Sinkovics helyét átvette Bayer Zsolt, s vele egy egészen más stílus. Érdemes ezen elgondolkodni.

Bayer Zsolt korábbi, Ángyánt (is) böködő írásával azon frissiben foglalkoztam, nem akarom ismételni magamat. Akkor is az volt az érzésem, véleményem ma sem változott: Bayer Zsolt politikai elvárás szerint írja azt, amit ír. S mivel jeles zsurnalisztánk egyik fő ismérve - a böködésre való hajlam mellett - a pökhendiség, ezért szerzőnk néha nagy bajba kerül. A pökhendiség ugyanis olykor visszaüt.

Lássunk erre egy szép példát.

Bayer csütörtöki, A földekről című vezércikkét így indítja:

"Akár tud róla Ángyán József, akár nem, nagyon rossz embereket, nagyon rossz érdekeket és nagyon-nagyon rossz eszméket szolgál. S miközben 'tanulmányait' telerakja grafikonokkal és táblázatokkal - ezzel a megkérdőjelezhetetlen szaktekintély benyomását keltve -, állításai köszönő viszonyban sincsenek a valósággal és az igazsággal.

Legutóbb éppen a Népszabadságot tartotta megfelelő fórumnak, hogy rögeszméit ország-világ elé tárja. S hogy milyen is az egész hadjárat szakmaisága, illetve, hogy milyen szakmai színvonalat képvisel a Népszabadság, arra álljon itt egyetlen idézet: az Ángyánnak szekundáló Doros Judit újságíró szót ejt a geleji földekre pályázó Demeter Péterről. És hogy a Fidesz-kormány, valamint az egész pályázati rendszer elvetemültségét bizonyítsa, nevezett Demeter Péterről leírja ezt a mondatot: Demeter Péter nem helyben, hanem Gelejen él. Kedves olvasóink! A Népszabadság és Ángyán József leleplező akciójának eddigi legnagyobb eredménye szerint a geleji földekre pályázó Demeter Péter nem helyben, hanem Gelejen él. Nos, itt akár be is fejezhetnénk az egészet, de sajnos Ángyán doktor és a mögötte állók egész egyszerűen tudatosan hazudnak, és ezeket a tudatos hazugságokat egyszer tisztába kell tenni."

A pökhendiség dús kalászai lengedeznek ezekben a sorokban. Ángyán doktor jelentéseit a talányos életúttal bíró zsurnaliszta "tanulmányoknak" minősíti - így, idézőjelben. Ami ugye a gúny jele. Aztán azt is kifogásolja Bayer, hogy Ángyán "éppen a Népszabadságot tartotta megfelelő fórumnak, hogy rögeszméit ország-világ elé tárja". Ez érdekes megállapítás. Egyrészt nem értem, mi a baja Bayernek egykori munkahelyével, a Népszabadsággal. Itt ívelt föl a bayeri karrier a 90-es években - abban a hősi időszakban, amikor a Fidesz jeles alapítója még öreg bolsevik rókák körében csiszolhatta zsurnalisztikai képességeit. Vele ellentétben - tudtommal - Ángyán soha nem volt a Népszabadság munkatársa. Másrészt nem Ángyán tárta "rögeszméit ország-világ elé": a professzor legújabb jelentéséről Doros Judit újságíró írt terjedelmesebb ismertetést. A terjedelmes jelentés egyébként megtalálható az interneten, a kielegyenafold.huhonlapon. Vajon miért nem ír erről a tanulmányról - "tanulmányról", ha Bayernek így kedvesebb - a Magyar Hírlap? Mi akadályozza meg a lap nagybecsű vezetését, hogy szakmai vitát nyisson az Ángyán-jelentésről?

A pökhendiség legdúsabb kalászára csak most kerítek sort. Bayer azt írja, hogy a geleji földekre pályázó Demeter Péter Ángyán és a Népszabadság szerint nem helyben él. Aztán publicistánk közli, Demeterünk bizony Gelejen lakik. Igaza van Bayernek: Demeter Péter tényleg Gelejen él. Ezt nem is kérdőjelezte meg senki. Demeter Péter - illetve a cége - azonban nem geleji, hanem mezőnagymihályi földekre pályázott. Márpedig Gelej nem Mezőnagymihály. Itt bukott orra szegény Bayer: még arra sem volt képes, hogy utánanézzen a hivatalos, mindenki számára hozzáférhető adatoknak.

Nos - hogy Bayert idézzem szabadon -, itt akár be is fejezhetnénk az egészet, de sajnos Bayer - ha talán nem is tudatosan - hazudik, s ezeket a hazugságokat egyszer tisztába kell tenni. Mert a pökhendiség csúf kalászai bizony irritálják a józan olvasót (gondolom én).

Először is lássuk, mit ír jelentésében a Bayer által is említett Demeter Péterről Ángyán József: Idézem:

"Geter-Farm Kft.: 4 nyertes pályázattal összesen 466 ha (12,0 %) - 6.106 aranykorona értékű - állami föld bérleti jogát nyerte el (Mezőnagymihály: BNP-696, 59 ha legelő, BNP-698, 142 ha legelő, BNP-699, 69 ha legelő+szántó, BNP-700, 196 ha, átlagos blokkméret - 116,5 ha). Az első pályázati fordulóban 400 ha területet igényelt. A céget 2012.! januárjában, néhány nappal a pályázati határidő lejárta előtt alapították. Székhelye Gelej, tulajdonosa a Gelejen élő, gazdaköri tag Demeter Péter. Felesége, Demeterné Nyeste Erzsébet Gelej polgármestere, Tállai András BM államtitkár feleségének unokatestvére. Eddig 800 birkát tartott, 160 hektáron gazdálkodott, így az újonnan elnyert állami földbérlettel együtt gazdaságának területe 625 ha-ra nőtt."

Ebben a tömör bekezdésben sok érdekes információ van, nem fogok mindegyikre kitérni.

Utánanéztem a Geter-Farm Kft. születésének. Ángyán József igazat írt: a cég 2012. január 4-én alakult meg 500 ezer forint törzstőkével, s január 6-án nyitott számlát a cég képviselője az egyik takarékszövetkezetben. A borsodi földbérleti pályázatot 2011. december 7-én írták ki, tehát nem véletlen a hirtelen cégalapítás.

Azt írtam az előbb: 2011. december 7-én írták ki a pályázatot. Igen, a második pályázatot. Mert korábban is volt pályázat, de azt megsemmisítették.

Ángyán doktor egy korábbi, az világhálón szeptember elején - tehát jóval Doros Judit Népszabadságban megjelent cikke előtt! - napvilágot látott dolgozatában részletesen beszámol erről a különös "ügyről". Az első borsodi pályázat beadási határideje 2011. október harmadika volt. Be is érkeztek szépen a pályázatok, de tíz órával a határidő lejárta után "föntről" a pályázatot visszavonták. Vajon miért? Mert egyesek érdeke ezt kívánta.

Az eredeti pályázati feltételek között szerepelt például, hogy érdekcsoportonként, családonként legfeljebb 200 hektár, illetve 3 birtoktest pályázható. De egyesek - így a már említett Demeter Péter is - ennek a területnek legalább a dupláját szerette volna megszerezni. Ezért ezt a feltételt az új pályázati kiírásban törölték. Ahogy azt is, hogy a helyben lakásért külön pont jár. A korábbi feltételek között az is szerepelt, hogy azok a gazdasági társaságok pályázhatnak, amelyek 2011. június 1. előtt alakultak. Ez a pont is törlésre került. Ez a néhány példa is azt mutatja, hogy bizonyos érdekcsoportok állhattak a pályázat visszavonása mögött. Összegzésként azt írta említett dolgozatában Ángyán professzor, hogy az új pályázók úgy állhattak rajthoz, hogy az eredeti "feltételek jelentős részének már egyáltalán nem kellett megfelelniük". Magyarán: második menetben már testre szabott pályázatot írtak ki.

Még egy apróságot érdemesnek tartok megemlíteni. Egy-egy pályázatra összesen 380 pontot lehetett adni. S értelemszerűen az nyert, aki több pontot zsebelt be. Ángyán súlyos hibának tartja, hogy bizonyos bírálati szempontok "tág teret biztosítanak a bíráló szubjektív megítélésének". A professzor idézi az alábbi "bírálati szempontot":

"Szakmai és gazdasági megalapozottság, illeszkedés a vidékfejlesztési stratégiához, a birtokpolitikai irányelvekhez és a pályázati felhívásban rögzített célokhoz."

Ez micsoda? - kérdezheti joggal a laikus olvasó. Ez a szempont önmagában 150 pontot ért, tehát akinek a pályázata az idézett ködös passzus alapján megkapta a maximális pontot, az már nyeregben érezhette magát.

Vannak tehát itt furcsaságok, közülük - helyszűke okán - csak egy-két morzsát emeltem ki, s tálaltam fel az olvasónak. Kár, hogy Bayer Zsolt a professzor elemzéseit nem olvasta el alaposan. Kár, hogy a neves zsurnaliszta tényekre alapozott vita helyett pökhendiségre, böködésre fecsérelte bízvást izmos tehetségét.

Lássunk egy másik részletet a Bayer írásából:

"S ha már a nem helyben, hanem Gelejen lakó Demeter Péter szóba került, lássuk a helyben lakás kérdését.

Ángyán doktor makacs következetességgel állítja, hogy a helyben lakás követelményének számos pályázó nem felelt meg. Hazugság. Ennek a követelménynek kivétel nélkül valamennyi pályázó megfelelt. Ugyanis a pályázati kiírás feltételeiben az szerepel, hogy a pályázó az adott település közigazgatási határától nem lakhat húsz kilométernél távolabb. Még egyszer mondom: ez szerepel a pályázati kiírásban. Abban a pályázati kiírásban, amelynek ezen kitételét Ángyán József államtitkár korábban soha nem kifogásolta. De még ha kifogásolta volna is, ezek a szabályok jelenleg, ezek a szabályok nyilvánosak és köztudottak, és ezeket a szabályokat mindenkinek tiszteletben kell tartania. Még Ángyánnak is.

És - ismétlem - ennek a feltételnek minden pályázó megfelelt. Így aki ennek ellenkezőjét állítja, az hazudik. Még akkor is, ha történetesen Ángyán Józsefnek hívják."

Bayer itt már nagyon mélyen repül. Először is: a helyben lakás azt jelenti - legalábbis a magyar nyelvben -, hogy helyben, azaz az adott településen, annak közigazgatási határain belül lakom. Bayer például - ha nem tévedek - Solymáron lakik. Ha tehát leül a pilisvörösvári kocsmában egy pohár málnaszörp mellé, nem mondhatja, hogy itt lakom, helyi lakos vagyok. Ennyit a "helyben lakás" jelentéséről.

Ugyanakkor tény, hogy a pályázati kiírás a 20 kilométeres szabályt rögzítette. De azt is tudjuk, hogy Ángyán doktor ezzel nem egészen értett egyet. Ő a "helyben lakás" fogalmát a magyar nyelv szerint értelmezte, ezért azt vallotta - s tudtommal ma is azt képviseli: először a valóban helyben lakókat illeti meg a föld, s ha nincs közülük pályázó, akkor jöhet szóba a 20 kilométeres "szabály". Szerintem ez így logikus.

Kérdés: a szabályokat mindenkinek tiszteletben kell tartania? Ha például holnap az lesz a szabály, hogy a Bayer nevű lényeket élőhúsként a vágóhídra kell vinni további hasznosítás céljából, akkor zsurnalisztánk bizonyára önként, danolva menetel majd a hentesbárd alá. Mert ugye a szabály az szabály. Tiszteletben kell tartani.

Ha egy szabály nem jó, akkor azt a szabályt át kell írni. Ángyán József elemzései éppen azt tárják fel, hogy a valóban helyben lakó gazdák közül nagyon sokan nem jutottak földhöz. Ez tény. Éppen ezért senkit sem érdekel, hogy egy pályázati kiírás mit tartalmaz - a végeredmény a fontos. Ezen pedig az sem változtat, ha egy holnapi új szabály szerint ötven, vagy száz kilométeres körzetben lehet majd "helyben lakni".

Végezetül álljon itt a bayeri "fejtegetés" zárása:

"Amúgy Ángyán saját bevallása szerint 264 okiratot vizsgált át. Mindeközben eddig 1008 megkötött haszonbérleti szerződés áll rendelkezésünkre, vagyis Ángyán ezek egynegyedét látta. És ebből az egynegyedből von le 'megfellebbezhetetlen igazságokat' - látjuk, hogyan.

Az 1008 megkötött haszonbérleti szerződés adatai pedig a következők: 429 esetben nyert családi gazdaság, 249 esetben pedig őstermelő. Ez a két adat kiteszi a pályázatok hetven százalékát.

Végezetül pedig álljon itt egy mindennél beszédesebb számadat: a szocialisták idején négyszázezer hektáron kétszáz vállalkozás gaz­dálkodott. Most 18 ezer hektáron 1008 nyertes pályázó gazdálkodik. Ennyit a 'kevesen kaptak sokat, sokan keveset' ostobaságáról. Ennyit Ángyán doktor adatairól, és a szocialisták meg a Kuruc.info tisztességéről."

Megint a fárasztó bayeri pökhendiség! Csak egyetlen megjegyzést fűzök zsurnalisztánk adataihoz.

Igen, a hivatalos adatok szerint 18 ezer hektáron 1008 nyertes gazdálkodik - persze egy-egy pályázó több birtokra is pályázhatott, így nyert például 21 pályázatot Felcsút polgármestere, a messze földön híres farmer. No de mi van a 18 ezer hektár fölötti területtel? Az eredeti tervekben ugyanis 65 ezer hektár meghirdetése szerepelt. Mi van a hiányzó 47 ezer hektárral? Ezt a hatalmas területet kik használták? Kik vették fel a hektáronkénti támogatást?

Ezeket a kérdéseket már sokan feltették. Válasz még nem érkezett. Lehet, hogy éppen ezek a kérdések késztették-késztetik böködésre a Magyar Hírlapban "helyben lakó" Bayert és a mögötte álló érdekcsoportokat? Lehet, hogy ezért (is) van útban a tényfeltáró munkát végző Ángyán József? 

A professzor ugyanis - Bayer hazugságával ellentétben - eddig nem vont le "megfellebbezhetetlen igazságokat". Még nem. Mert még nem hagyta abba a munkát - a böködésre specializálódott Bayer Zsolt legnagyobb bánatára. A professzor ugyanis rá se hederít az őt böködőkre. Folytatja, amit elkezdett. Mert ez a dolga.

Hetzmann Róbert, a Váralja Szövetség elnöke a jobboldal Gréczy Zsoltjának nevezte Bayer Zsoltot. Lehet, hogy igaza van. Abban viszont biztos vagyok, hogy a "tisztesség" fogalmát ugyanúgy sajátosan értelmezi a hírlapos zsurnaliszta, mint a "helyben lakás"-t.
Szalay László - Neményi.net
Forrás: Kuruc.info
NIF megjegyzés: Sokkal óvatosabbak leszünk ezek után Bayer Zsolt írásaival, még ha jókat ír is, hiszen egy olyan ember, aki megrendelésre és pénzért foglal állást egy adott kérdésben, az minden hazugságra, árulásra és aljasságra képes, mert eladta a lelkét. Az ilyen emberről elmondható, hogy hiteltelen és megbízhatatlan, még akkor is, ha néha igazat mond. (Híradmin - NIF)

Új szelek fújnak a keleti szél elfújja a dollárt, és megszabadulunk a zsidó uzsora civilizáció átkától , a kamatrabszolga sorstól. A spekulációs pénztőke padlót fog és itt az ideje kiugrani a rendszerből. Az honi kedélyeket meg a zsideszes földlenyúlás borzolja, hisz azért nem alkották meg a földtörvényt , hogy a zavarosba át tudják játszani a földet a zsidó testvéreiknek. A maradék föld , meg a felvett hitelek miatt kerül majd a zsidók kezébe, mert a háttérhatalom időjárás módosító programjával 4 aszályos év után a gazdák tönkre mennek és a bank ráteszi a kezét a földekre, a levegőből előállított hitelpénzen elveszi a magyarság földjét. Ehhez aszísztál a nemzetinek titulált zsidesz kormány, ám a kaméleon, még mielőtt megbuknának beveti a baráti tűzben haltak technológiáját, mint annak idején Csengery Dénesen is alkalmazva volt, de lehetséges a Csurka Istvánon is alkalmazták a drága díszmagyarjaink, hogy mi jöhet még a hatalmi mámorban tobzódó rabló politikai elit műsorában kiszámíthatatlan. Hisz leültették ártatlanul Táncos Gábort a zsidó sakter helyett, Budaházyt a zsidó igazság szolgáltatók, az olajos maffia főnök már a nevét sem tudom , de miniszterként végezni akart a magyarok ellenállás rendszerével , hogy a zsidók úgy hatolhassanak be ebbe az országba mint kés a vajba. A polgárháborús helyzet megteremtéséért a háttérben a moszad és a cia rendezte a dolgokat, a kormány ugyan is nem úgy akart táncolni ahogy ők akarták, most hogy tudtukra adták a zsidesznek át kell játszani a hatalmat a zsidóknak , a földel vízzel , és az ásványi kíncseinkel együtt. Ezért permeteznek a repűlők különböző permeteket az ország felett , hogy a termés tönkre menjen, a paraszt becsődöljön és próbálják csöndben átvenni a gazdasági hatalmat , a zsidó fideszes kormány meg a kezükre játszik. Na és mi bunkó választók még tapsolunk is nekik, mint a baloldali rablóknak. Azt mondják hogy , ha rablókat választunk , az a nép megérdemli a sorsát. A bal oldaliak, a jobb oldaliak mind rablók voltak , hisz eltünt a nemzeti vagyonunk, még egy közös sajátosságot mutat ez a politikai arculat , itt is ott is televolt a pártvezetés zsidóval és a nemzeti vagyon a zsidókhoz vándorolt. Csak olyanokat engedtek a politika közelébe kik engedték , hogy ellopják a nemzeti vagyonunkat. És kik irányítottak a háttérből , hát a megszaporodott szabadkőműves páholyok, az ők nevében loptak a zsidó közalkalmozottak a zsidó polgármesteri hivatal alkalmazottai milliárdokat, az szdsz – es zsidók kókák még viaduktot is csináltak a sikságon . Meggyesi álma a korrúpt szdsz -es rabmadár, de kár hogy szinte senki sem fogoly, ja hogy ők alkották a szabadkőművesség magját, így a vakolók vigan rabolták az országot, a pénzt össze kell szedni a betelepűlők fogadására. Na hülye magyar veszed már a lapot , a büdös zsidó itt akar letelepedni a rohadt atombombáit ide akarja telepíteni, meg Erdélybe , hogy célpontot csináljon a hazánkból. Ne hagyjátok balesetnek látszó gyilkosságokkal ,mint ahogy ők csinálják ritkítsátok meg a soraikat , vegyétek el a betelepűlő kedvüket vigyék máshova atom arzenáljukat , és vigyék a cionista zsidó fasisztákat is el az országunkból vagy baráti tűzben halnak .

H1N1: Büntetik az orvost, ha nem olt 

2009.11.28. h1n1oltas.blog 
Három háziorvost bírságolt meg az ÁNTSZ, mert betegeiknek nem voltak hajlandóak beadni a H1N1 elleni oltást, annak ellenére, hogy a páciensek ezt kérték! Hiába van itt a járvány, és jelentkeztek az orvosoknál az elmúlt héten 33 ezernél is többen influenzás tünetekkel, és hiába haltak meg eddig 9-en a H1N1 okozta szövődményekben, még mindig vannak olyan orvosok, akik nem oltanak. Így vélekedik dr. Sebő Zsuzsanna gyermekgyógyász is. 

• Sem a 3 éven aluli gyermekeket, sem a várandós anyákat nem oltom be. Mégpedig azért, mert a vakcina teljes vírust tartalmaz. Ezt azért tartom furcsának, mert amióta orvos vagyok, nem lehetett olyan oltást adni a 3 éven aluliaknak, ami teljes vírust tartalmaz - mondta a Blikknek az orvos. Hozzátette, őt ezért még nem bírságolta meg az ÁNTSZ, pedig az oltás megtagadásáért akár 150 ezer forintos bírságot is kaphatott volna, mint ahogy minden más orvos is.
  
  Az egészségügyi törvény szerint az orvos megtagadhatja az ellátást, ha az erkölcsi felfogásával, lelkiismereti vagy vallási meggyőződésével ellenkezik - mondta Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke.
  
  - A kamara nem szakhatóság, az ÁNTSZ viszont az. Ha olyan okból nem adta be az orvos a vakcinát, amit nem tud megmagyarázni, el kell fogadni a büntetést - hívta fel a figyelmet Éger.
  
  Az egészségügyi törvényben szerepel, hogy a háziorvos csak akkor tagadhatja meg az ellátást - jelen esetben a vakcina beadását -, ha az a beteg egészségügyi állapotát károsan nem befolyásolja.
  Szérumbiznisz az emberek és a jövő terhére
  
  Bűvésztrükk a vakcinával: a teljes számlát a lakosság állja.
  
  A leggátlástalanabb kufárokat megszégyenítő módon üzletel a kormány a H1N1-vírus elleni oltóanyaggal - derül ki Oszkó Péter pénzügyminiszter és Székely Tamás egészségügyi miniszter lapunk birtokába jutott levelezéséből. Sokan tipródnak már jó ideje azon, hogy vajon miért kerül nettó 1838 forintba a vakcina, miközben a gyártó (bár az Omninvest is hatalmas hasznot kasszíroz) ennél jóval olcsóbban, nettó 1090 forintért adja tovább a tárolással s kezdetben a kiszállítással is megbízott, ám utóbbi szerepében alkalmatlannak bizonyult Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézetnek.
  
  A levél és a többi lapunk birtokába került dokumentum segíthet leleplezni a bűvésztrükköket. A papírokból kiderül: a gyártónak 6 milliárd 615 millió forint jár a hatmillió adag oltóanyagért, amelyből négymilliót térítésmentesen kapnak a veszélyeztetettek. Fizetni azonban nem szeretne ezekért a kormány, mi több, úgy tűnik: a költség egy részét a pénzért adott vakcina extraprofitjából fedeznék, a mások részét pedig a 2011-es büdzséből, a következő kormánynak kellene állnia. Hiszen az egészségügyi tárca júliusban úgy kalkulált: a pénzért kapható kétmillió adag eleve ötven százalékkal növelt áron kerül a forgalmazóhoz. Ebből az államnak 3 milliárd 307,6 millió forint bevétele származik, feltéve, ha minden adag elfogy. Ugyanekkora összeget fizet az állam a gyártónak a térítésmentes négymillió adagért. Csakhogy a Vezetői összefoglaló című anyag tanúsága szerint, mivel "a konstrukció hitel nélkül nem valósulhat meg, célszerű tíz százalékkal növelt számokkal dolgozni".
  
  A tíz százalékkal növelt forrásigény 3 milliárd 638,4 millió forint, ami ezek szerint ugyancsak érvényesül a pénzért kapható vakcina árában.
  
  Még tisztább lehet a kép, ha figyelembe vesszük Oszkó Péter pénzügyminiszter levelét. Júliusban azt írta Székely Tamás egészségügyi miniszternek: nem lát lehetőséget arra, hogy az idén beszerzett vakcinák költsége (a szállítmány jó részét eleve csak jövőre kell rendezni) későbbi költségvetési évet terheljen, viszont az idei büdzsét is kímélni kell. Egy másik, Vezetői összefoglaló című dokumentumból viszont az olvasható ki, hogy az idén csak a teljes költség tizedét vállalja a költségvetés. Oszkó felhívása úgy értelmezhető, hogy a még általuk készített 2010-es büdzsét kell kímélni, tehát a fennmaradó kilencven százalékot vagy a fizetős pácienseken beszedett extraprofitból állják majd, vagy ha ez - a csekély oltási hajlandóság miatt - mégsem jönne össze, majd állja a cechhet a következő kormány.
  A kormány most pénzügyi szempontból is abban lenne érdekelt, hogy minél előbb eladja a lehető legtöbb vakcinát. Ezt tolták el a folytonos, kapkodással, titkolózással, az egymásnak sokszor ellentmondó állításokkal.
  H1N1 mellékhatás?
  
  Az Új medicina oldaláról, egy gyermekorvos kérése:
  
  Ezen a héten kérdéssel fordult hozzám egy anya. A sógornője beadatta az oltást a 8 éves kislányának,akinek tíz napra rá féloldali arcideg bénulása lett. Azt kérdezte tőlem, van-e olyan orvos, aki végig merné vinni, hogy ez az oltástól lett, mert a klinikán letagadták, hogy attól lehetett volna. Azóta kétszer agyvizet vettek a gyerektől, hogy találjanak valami indokot. Sajnos nem tudtam javasolni senkit. Az anya elmenne a sajtóig is, ha lenne, aki kísérné. Tud valaki javasolni ilyen orvost? Dr. Keszthelyi Gyula is az ÁNTSZ bejelentőlapot javasolta csak. A gyerek nem tartozik hozzám, így én nem tehetem meg a bejelentést. Meg aztán kérdéses, eljutna-e az illetékeshez?
  Link
  H1N1 újabb bal-eset!
  
  Egyik internetes oldalról másoltam ki:
  
  Asszisztensnőm párja mentős. 3 hete kapott Fluval AB-t és P-t. Jelenleg a ceglédi kórházban fekszik, mert lebénult a jobb oldala. Reverzibilisnek tűnik. A főorvos úr szerint a "stressztől".
  
  Mondottam nekik az esetleges összefüggés lehetőségét, tegnapi nap egyik kollégája bement a raktárba és azt tapasztalta, hogy a mentőállomáson lévő összes Fluval AB szavatossága tavaly júliusban lejárt, az alkalmazottakat ezzel oltották.
  
  A Fluval P-n ugye nincs lejárati idő. 

Oltásokról, és a kötelezo beleegyezo nyilatkozatról 

N Y Í L  T L E V É L

Tisztelt ÁNTSZ!

A nevem Miklósi István (szül: Szerencs, 19XX.XX.XX. an: XXXXXXXX XXXXXXX, lak: XXXXXXXXX XXXXXXX utca XX szám). A gyermekem most 6-ik osztályos, a neve Miklósi Angéla (szül: Miskolc, 20XX.XX.XX., an: XXXXXX XXXXXXX) Az iskolában most lenne esedékes az MMR emlékeztető védőoltás. 

Tudom, hogy a gazdám (az állam) kötelezett arra, hogy gyermekemet beoltassam, persze szigorúan csak a "saját érdekünkben". (Ha valaki kicsit jártasabb a történelemben, akkor tisztában van vele, hogy minden diktátor Hitlertől kezdve Sztálinig, mindig csak az emberek érdekében cselekedett, bár igaz, hogy emiatt több tízmillió ember halt meg, de a lényeg, hogy ők "csak jót akartak, és mindegyik jó ember volt, csupa szív, meg csupa szeretet, meg csupa jóság.")
Én egy fegyvertelen békeszerető ember vagyok, és ha nem teljesítem a gazdám parancsát, akkor fegyvereseket küld ellenem, ezért FIZIKAILAG NEM TUDOK ELLENÁLLNI, ÉS NEM FOGOK ELLENÁLLNI. Írják meg, hogy mikor és hova vigyem a gyermekem beoltani, és odaviszem. A fenyegetés és kényszer hatására fizikailag együtt fogok működni, és semmilyen fizikai ellenállást nem fogok tanúsítani!

Bár testileg rabszolgának születtem (senki sem reménytelenebbül rab, mint aki tévesen hiszi azt, hogy szabad.) viszont szellemileg szabad vagyok.
A jelenlegi diktatúra amit demokráciának hívnak a szellemi szabadságomat nem tudta elvenni, és azt hangoztatja, hogy nem is akarja. Jogom van, hogy az legyen a véleményem és azt gondoljak, amit akarok.
A védőoltásokat ellenzem. Hatástalannak, és veszélyesnek tartom őket, ami kizárólag csak a gyógyszergyártók pénztárcáját tömi, és gyakorlati hasznuk erősen megkérdőjelezhető. Azt, hogy miért gondolom így, nem fogom itt részletezni. Akit érdekelnek a részletek nézzen utána annak, hogy az oltásokban található higany milyen hatással van az idegsejtekre, vagy nézzem utána a squalene (ejtsd: szkvalén) működésének, veszélyeinek, úgyis rákereshet, hogy "öböl szindróma", de a legjobb az, ha elolvassa Niel Z. Miller: Védőoltások, kérdések és kételyek című könyvét, kétezeregy kiadó 2003.

Szóval a lényeg az, hogy szellemileg szabad vagyok, és ezt a szabadságot SENKI nem veheti el tőlem. Ha a védőoltásokat ellenzem, akkor ellenzem és
S E N K I N E K nincs joga, hogy arra kényszerítsen, hogy írásos beleegyezésem adjam olyanhoz, amivel nem értek egyet.
Ma (2012 szeptember 28, péntek) voltunk a gyermekemmel az iskola orvosnál pót-oltásra. Mondtam, hogy itt a gyerek, ha akarja oltsa be, de nem fogom a korábban már kétszer is kiküldött nyilatkozatot aláírni. Azt mondta, ha nem írom alá, akkor nem oltja be a gyereket, és feljelent az ÁNTSZ-nél.
A szóban forgó nyilatkozat, amit gyermekemmel korábban kiküldtek egy beleegyező nyilatkozat. Azt üzenték a gyerekkel többször is, hogy kötelező aláírnom és visszaküldenem. A nyilatkozat végén a következő szerepel:

"A leírtakat tudomásul vettem, és aláírásommal hozzájárulok, hogy gyermekem megkapja az MMR emlékeztető védőoltást."
Addig hajlandó vagyok aláírni, hogy "A leírtakat tudomásul vettem." Viszont azt már nem, hogy "hozzájárulok, hogy gyermekem megkapja az MMR emlékeztető védőoltást." Ha ezt a részt kitörlik belőle, akkor a tudomásul vételt aláírom, és alávetem magam a kényszernek, de hozzájárulni akkor sem fogok.

Mint korábban említettem, fizikailag engedve a kényszernek, együtt fogok működni, DE szellemileg SOHA. Ismétlem szellemileg SOHA nem fogok hozzájárulni, hogy gyermekem megkapja az oltást, így ÖNSZÁNTAMBÓL SOHA NEM FOGOM ALÁÍRNI sem ezt sem semmilyen olyan beleegyező nyilatkozatot, amiben burkoltan vagy közvetlenül az szerepel, hogy az oltás akaratommal egyező lenne.

SENKI nem kényszeríthet arra, hogy olyan dolgot írjak alá amivel nem értek egyet. Egy hadifoglyot, egy bűnözőt, egy terroristát sem lehet arra kényszeríteni, hogy olyat írjon alá amivel nem ért egyet. Akkor milyen alapon akarnak bárkit erre kényszeríteni? Vagy kevesebb jogom van mint egy hadifogolynak, egy bűnözőnek vagy egy terroristának?

Ezt a beleegyező nyilatkozatot, még alattomosabb és aljasabb dolognak tartom, mint magát az oltást.
Rám kényszerítenek egy olyan dolgot amit nem akarok, majd rám akarják azt is kényszeríteni, hogy ehhez jópofát vágjak, és a beleegyezésemmel levegyem a felelősséget azoknak a válláról, akik ezt erővel rám kényszerítették. Így, ha a későbbiekben bármilyen proléma merülne fel akkor majd tudják lobogtatni a nyilatkozatot, hogy:
"Itt van, beleegyezett, aláírta. Ha nem értett egyet minek írta alá, senki nem kényszerítette."
Ez szokott az utólagos duma lenni.

Ha az oltás kényszer tehát kötelező, akkor miért van ehhez szükségük az én beleegyezésemre? Ha kötelező, akkor pont elég kell legyen az, hogy fizikailag nem állok ellen, és lehetővé teszem a gyermekem beoltását.

Itt nem pusztán szavakon lovaglásról van szó, sőt elsősorban még csak nem is magáról az oltásról, hanem a szabadságról. Az én és a többi ember testi és szellemi szabadságáról.
A testi szabadságomat elvették, ha nem teszem azt amit parancsolnak, akkor erővel kényszerítenek, ez ellen fizikailag nem tudok védekezni. Viszont hiszek a szabadságban, hiszem azt, hogy az ember szelleme szabad, és ezt semmilyen fizikai hatalom nem képes elvenni. Hiszek abban, hogy a szellemi szabadságát csak akkor veszíti el az ember, ha önként lemond róla. Mindegy, hogy miért mond le valaki a szellemi szabadságáról, fizikai kényszer, fenyegetés, pszichológiai nyomás, vagy bármi más hatására, a lényeg, hogy neki önként kell lemondani, másként nem vehető el tőle.

Mindenkinek joga van a vallásszabadsághoz, legyen az keresztény, hindu, buddhista, zsidó, vagy muzulmán. Én is vallásos vagyok a magam módján. Hiszek Istenben, hiszek Jézusban. Mivel egyetlen vallással sem tudok teljesen azonosulni, ezért a saját hitemet nem egyházi kereteken belül gyakorlom. Hiszem azt, hogy Isten nem tesz különbséget vallás és vallás között. Hiszem azt, hogy csak az számít, hogy az ember higgyen Istenben, és a tőle telő lehető legjobb életet élje, szeretetben, megértésben és a mások iránti tiszteletben. Hiszem azt, hogy Isten szabadságot adott nekünk, amit senki nem vehet el, ha mi nem adjuk oda. Testileg erőszakot tehetnek rajtunk, és elvehetik a testi szabadságunkat próbára téve ezzel hitünket, de szellemi szabadságunk Istentől való és rajta kívül senki nem veheti el. Ez a hit nekem mindennél fontosabb, és erről nem mondok le! A szabadságba vetett hitem MEGINGATHATATLAN! Ezt valószínűleg kevesen értik meg ezért elmondok egy rövid történetet. Nem tudom, hogy igaz-e, de megmutatja milyen az igaz hit.

Egy templomban mise volt, ahol sok ember vett részt. Bement egy ember géppisztollyal és azt mondta, hogy: Aki úgy érzi, hogy nem érdemes Jézusért meghalni, annak 5 perce van, hogy elhagyja a templomot. 5 perc múlva már csak a pap a fegyveres és alig pár ember maradt a templomban. Ezután azt mondta a fegyveres: Atyám, folytathatja a prédikálást, megszabadítottam a képmutatóktól, és kiment.
Ez a példa azt mutatja, milyen a megingathatatlan hit. A megingathatatlan hitemhez pedig olyan elszántság társul, amit csak egy másik példával tudok kifejezni:
Egy japán falut lerohantak a banditák, megöltek mindenkit aki ellenállt. A vezér magához kérette a falu vezetőit. A vezetők elmentek, és a félelemtől remegve mondták, hogy itt vannak mind kivéve 1-et egy zen szerzetest, akit nem tudtak meggyőzni, hogy elmenjen. A bandavezér mérges lett, és maga ment el a szerzeteshez. Azt mondta neki:
- Miért nem jöttél el, amikor hívattalak? Tudod, hogy olyan emberrel állsz szemben, aki egy szempillantás alatt kettévág a kardjával úgy, hogy közben a szeme sem rebben?
Erre a szerzetes ezt válaszolta:
- És te tudod, hogy olyan emberrel állsz szemben, akit egy szempillantás alatt kettévághatsz a kardoddal, úgy hogy közben a szeme sem rebben?

Ha pusztán azért akarnak megbüntetni, vagy börtönbe zárni mert nem írtam alá olyat amivel nem értek egyet, akkor tegyék. Nem ártottam senkinek, nem bántottam senkit mindössze más a véleményem mint a többieknek. Ha ezért megbüntetnek, akkor az emberek legalább látni fogják, hogy rabszolgák, és elgondolkoznak. Ha az a sorsom, hogy példát mutassak akkor megteszem, még akkor is ha szívesebben élném az átlagemberek hétköznapi életét. A szellemi szabadságomat akkor sem adom. Nem célom, hogy mártír legyek, de ha ez felébreszti az embereket, és az én szenvedésem által kicsivel jobb lesz a világ akkor megérte. A jelenlegi életmódunk, arra tanít minket, hogy mindenki csak a saját érdekeit nézze. Puhányokká váltunk, elszoktunk az önzetlenségtől elszoktunk attól, hogy magunknál magasabb célért bármilyen veszélyt vagy terhet vállaljunk, mindenkiben az van, hogy a túlélésért inkább megalkuszik, ezért lett világunk, mélyen korrupt és gonosz, amit a demokrácia álarcával fednek el.

4 évente eljátszanak egy színdarabot, amit választásnak hívnak, hogy azt higgyék az emberek hogy beleszólásuk van a dolgok menetébe, közben pedig a megválasztott bábokat mindig ugyanazok irányítják a háttérből. A megválasztott kormányok pedig soha nem vonják vissza elődeik törvényét, legalábbis a lényeges törvényeket. Soha nem vontak még politikust felelősségre azért mert rossz döntést hozott. A szolgát nem vonják felelősségre amíg teljesíti a parancsot, csak akkor ha engedetlen és akkor is csak valami személyes bűne miatt.

Tudom, hogy úgy látszik mintha ennek a témának semmi köze nem lenne az oltásokhoz, vagy a szabadsághoz, pedig nagyon is van. Csak akkor ismerheti fel valaki a valóságot, és láthat át a fátylon, amit a média nap mint nap ránk borít, ha az összképet nézi, és észreveszi, hogy a darabok hogyan illeszkednek egymáshoz.
Az emberek higgyék azt, hogy szabadok, hát játsszuk el nekik ezt a demokrácia nevű színdarabot, így nem fognak ellenkezni. De ettől még a valódi hatalom rabszolgának, sőt inkább hasznot hozó háziállatnak tekint minket, és úgy is bánik velünk. Születésünkkor megbélyegeznek, mint egy tulajdont, csak nem a testünkre sütik a bélyeget, hanem igazolványt adnak amire saját magunknak kell vigyázni. Ezen az igazolványon van a sorszámunk, amit TAJ számnak hívnak. Utána kötelező iskolába járni, ahol engedelmes és szófogadó polgárt nevelnek belőlünk, és azt és úgy tanítanak, amit akarnak. Nem számít van-e gyakorlati haszna, és nem számít igaz-e. A lényeg, hogy a gyerek minél több időt töltsön az iskolában, távol a szüleitől, hogy kellően át lehessen formálni olyanra amilyenre a gazda akarja. Ezt hívják szocializálódásnak. Aki kicsit is többre szeretné vinni, annak sok ilyen átnevelő tábort kell végigjárnia, nehogy egy másként gondolkodó a rendszerbe kerüljön. Ezekben a táborokban 3 dolog történik. 1 átnevelik a személyiséget, hogy az a gazdának tetsszen, 2 részleges tudást kap, hogy az adott tevékenységet végezni tudja, persze szigorúan csak ha majd tényleg megtanulja a szakmát a gyakorlatban is, itt ugyanis ez nem cél, 3 engedélyt kap a gazdától hogy végezheti az adott tevékenységet. Nem számít, hogy tényleg ért-e hozzá. A táborban volt, az engedélyt megkapta ez a lényeg. Ha valaki úgy tanult meg egy tevékenységet, hogy nem volt átnevelésen, az nem végezheti, mindegy, hogy ért-e hozzá vagy sem. Ha nagyon erősködik akkor elmehet letenni egy vizsgát, persze csak ha a büntetést kifizette, amit vizsgadíjnak hívnak, de úgyis olyat fognak tőle kérdezni ami nem kapcsolódik az adott tevékenységhez és csak olyan tudhatja aki volt a táborban. Ha nem sikerül a vizsgája, akkor meg menjen el a táborba és kész. Szóval aki részt vett az átneveléseken, és megkapta az engedélyt annak utána rabszolgaként kell dolgoznia, munkájának nagy részét elveszik tőle. Ezt hívják adónak.

Az 1920-1930-as években még csak a férfiak dolgoztak, a családok mégis meg tudtak élni. Most technikailag már sokkal fejlettebbek vagyunk, gépek segítségével 1 ember 10 vagy akár 100 ember munkáját is el tudja végezni, sőt már gépek gyártanak gépeket, az emberek mégis többet dolgoznak, és mégis nehezebben tudnak megélni. Gazda a cégeken keresztül bezsebeli a pénzt, saját cégeinek adókedvezményt ad, állami támogatást, pályázatot, mindezt abból amit tőlünk vett el a "közösség érdekében".

A túlhízott bürokratikus gépezetet, amivel elnyom, és kifoszt, pedig valakinek el kell tartani. Csak nem gondoljuk, hogy a gazda ezt egyedül fogja fizetni? Közteher viselés van vagy mi? Újabb adók, és újabb felesleges szabályok és illetékek, amivel pénzt lehet elszedni és a rendszert fenn lehet tartani.

Ahhoz, hogy minél többet lehessen elvenni tőlünk, erős rendőrség kell, amit meg kell indokolni. Ezért gazdának szüksége van a bűnözőkre, hogy legyen indok a szigorú szabályokra és az erős rendőrségre, így a bűnözőket támogatni és bátortani kell, elnéző büntetésekkel, megértő bírósággal, luxus börtönökkel. Amit BTK-nak hívnak, abban van ugyan néhány olyan tétel amit a szolgák követnek el a gazda ellen (Állam ellenes bűncselekmények), ezeket tényleg szigorúan büntetik, van pár olyan tétel amit a szolgák követnek el a háziállatok ellen, sikkasztás, hűtlen kezelés, stb. Ezeknél már nem annyira szigorú a büntetés, elég ha elveszik a szolgától annak a nagyrészét amit lopott.

A többi bűncselekmény olyan, amit egyik háziállat követ el a másik ellen. Ezek az elnézendő bűncselekmények. Szegény bűnözőnek rossz gyerekkora volt, hátrányos helyzetű, meg nem tud beilleszkedni, meg mindenféle zavarai vannak neki. Szóval aki bűncselekményt követ el, azt gazda megbünteti ugyan, de megértő és elnéző vele szemben.

Viszont aki szabálysértést követ el......, aaaaaaannnnnak nincs kegyelem! Zéró tolerancia, ahogy mondani szokás. Megbüntetik és ha nem fizet behajtás, levonják a béréből, elveszik autóját, ha kell a házát is. A lényeg, hogy mindenféle szabályokat hoznak, persze szigorúan csak a mi érdekünkben.
(Itt jut eszembe, miért van az, hogy az ilyen szabályoknál a közösség csak akkor jár jól, ha az egyén rosszul jár? Hogy lehet, az hogyha minden egyén (a gazdagokon és a cégeken kívül) rosszul jár, az a közösségnek jó? Mi lenne ha olyan intézkedéseket hoznának, ahol az egyén jól jár? Biztos, hogy akkor a közösség rosszul járna?)
Szóval ezek az érdekünkben hozott szabályok úgy vannak kitalálva, hogy úgyis lehetetlen maradéktalanul betartani, és párszor úgyis hibázni fogunk, és akkor jön a bünti. Ezt hívják szabálysértésnek és pénzbüntetésnek, ami igazából megint csak rabszolga munkát jellent. Ahhoz, hogy a pénzhez jussunk a gazdagokon kívül a többieknek dolgozni kell. Minél szegényebb valaki annál nagyobb büntetést kap. Ez a közigazgatási bírság és ezt hívják igazságosságnak. Gyorsan hajtasz az autóddal 30.000. Ft, nem számít az anyagi helyzeted, nem számít, hogy te 1 hétig dolgozol érte a gazdagnak meg csak egy félnapi keresete. 30.000. Ft az 30.000 Ft, így igazságos, nincs kegyelem, nincs mérlegelés, főleg az olyan elvetemülteknek akik nem figyelték eléggé a sebességmérőt. Persze a gazda közvetlen szolgáinak szabad, nekik mentelmi joguk van. Ha átvernek és félrevezetnek egy országot a választási hazugságaikkal az sem számít, parancsot követnek, amúgy is, az közelről sem olyan veszélyes mint az a terrorista aki 50 km/h helyett 68 km/h-val száguld. Ott tartunk hogy egy gyorshajtásért nagyobb büntetés jár mint egy lopásért, és ez nem vicc!

Nekünk mint háziállatnak "kötelességünk", hogy hasznot hajtsunk a gazdának, mindenféle módon, ahogy csak lehetséges. Többszörösen adózott pénzünkből újra csak adózunk és illetékeket fizetünk. Nincs jogunk még beszélni sem, még saját magunkat sem védhetjük meg sem szóban sem gyakorlatban. Ha gyakorlatban akarjuk megvédeni magunkat és valakit mondjuk már annyiszor megloptak, hogy elkeseredésében áramot vezet a kerítésbe vagy más módon védekezik, azt elítélik, mert milyen dolog már az, hogy védekezik... még valami baja talál esni a betörőnek, és akkor ki fog majd bűnözni? Gazda azt hangoztatja, hogy azért nem védekezhetünk saját magunk, mert majd a gazda megvéd. Ismerjük a szlogent, Szolgálunk és védünk! A valóság viszont az, hogy a rendőrség befolyásos embereken kívül még soha senkit nem védett meg. Mindig csak utólag cselekszik, üldözi a bűnt, és ha akarja utoléri ha akarja nem.

Ha egy eljárásban szeretnénk megvédeni magunkat, és el szeretnénk mondani, hogy nem értünk egyet a gazda véleményével, amit ítéletnek hívnak, akkor azért is büntetést kell fizetni, hogy beszélhessünk. Ezt hívják fellebbezési illetéknek. De csak nyugodtan fellebbezzen bárki, mert mindegy. A többség nem tudja, hogy hiába a fellebbezés, a gazdának mindig igaza van, semmi más nem számít. Egy dolog az igazság, és egy másik dolog a jog. A jognak nem célja, hogy igazságot szolgáltasson, csak az a célja, hogy jogot szolgáltasson (halkan mondom: persze kizárólag csak a gazdának és kegyeltjeinek). Ha nem elég a jog, akkor ott van egy másik eszköz, a jogértelmezés. Amivel a szándékosan zavarosan megfogalmazott törvényeket úgy lehet értelmezi, hogy a gazdának mindig igaza legyen. Ha ez is kevés lenne, akkor ott van még a bírói gyakorlat. Nem számít mi az igazság, nem számít mit mond a jog, nem számít még a jog értelmezés sem, csak az számít, hogy ezt így szokták csinálni, a gazdának mindig igaza szokott lenni, így most is igaza van és kész.

Esetleg van aki nem hiszi? Próbáljon pereskedni a gazdával majd rájön és a saját bőrén fogja megtapasztalni. Másik háziállattal pereskedhet bárki, ha befizették a büntetést, amit eljárási illetéknek, vagy eljárási költségnek hívnak, akkor az egyiknek majd igazat adnak, mert úgyse számít. DE mindenki jól jegyezze meg, a gazdával szemben bárki pereskedik veszíteni fog. Nem lehet pert nyerni hivatal ellen, sem semmilyen intézmény ellen, sem a gazda cégei ellen. Aki akarja higgye azt, hogy nem így van, de kérdezzen meg olyanokat akik pereskedtek a gazdával, és meg fog lepődni az eredményen.

Látható, hogy aki nem abban a ködös álomvilágban él, amit a média nap mint nap sugalmaz, az tudja, hogy a létfenntartáshoz elengedhetetlen dolgokon kívül már mindent elvettek amit el lehetett venni. Már csak egy dolog maradt ez pedig a szellemi szabadság. Ha az ember ezt is odaadja, mert ezt az egyet elvenni nem lehet, akkor nagyon mély sötétség borul az emberiségre. Ezt önként kellene odaadni a gazdának, viszont nem adom, még az életem árán sem! Ezen az sem változtat, ha ezért mások hülyének néznek.
Várható volt, hogy az életem során próbára lesz téve a hitem és az elszántságom. Úgy látszik eljött számomra ez a próba. Mindegy mi lesz a vége, ebben az egy dologban nem engedek. Fizikailag le tudnak győzni és erőszakot tudnak tenni rajtam, de szellemileg nem tudnak legyőzni, mert így döntöttem!

Tisztában vagyok vele, hogy hozzáállásom, gondolkodásom, véleményem és maga ez a levél szokatlan a többség számára. Főleg azok számára akik az iskolák és a média által már kellően "szocializálódtak". Tapasztalatból tudom, hogyha bírósági utat kell végigjárni úgyis a gazdának adnak igazat, és engem megbüntetnek, de a szabadságomat akkor sem adom. Ha az életemet veszély fenyegetné, az sem érdekelne, mert nem félek. Ha mindenkit megölnének körülöttem, akkor minden erőmmel a sötétség ellen fordulnék, tehát megzsarolni sem lehet. Őszintén és nyílt lapokkal játszom, mert nincs hátsó szándékom.

Azért részletezem ennyire a mondanivalóm mert fontos, és remélem sokan fogják olvasni, köztük a gazda is. Én vagyok az a kellemetlen szálka, amivel gazda nem tud mit kezdeni. Csak rossz és még rosszabb megoldás közül választhat. Ha engem megbüntetnek nyilvánvaló lesz az emberek számára, hogy nem egyebek mint rabszolgák és háziállatok ebben a rendszerben. Ha pedig nem büntetnek meg, akkor az a többi embert bátorítja.

Azt próbálják belénk sulykolni, hogy egy ember nem tehet semmit, az "ellenállás hasztalan". Viszont én nem így látom, az embereknek nem kell egyen gondolkodásúnak lenniük és az ellenállás igenis eredményt hoz előbb vagy utóbb. Történelmi tény, amit kevesen tudnak, hogy a második világháború során Auschwitzban már a foglyok megérkezésekor szétválasztották a családokat, külön a férfiakat, és külön a nőket. Viszont volt egy népcsoport akiket nem. A cigányok. Ők akkora patáliát csaptak, hogy nem tudták szétválasztani őket, még az életük árán is megvédték a család egységét. Így végül is ők és kizárólag csak ők a családjaikkal együtt voltak elszállásolva a barakkokban.

Azért hozok fel történelmi példákat a XX századból mert túl sok a hasonlóság a mai események és az akkoriak között. Társadalmunk, lassan alig észrevehetően, de mégis folyamatosan egyre inkább a fasizmus irányába tolódik el.
A kellően szocializálódott emberek ezt a kijelentésemet valószínűleg végképp kinevetik, mert azt sem tudják mi a fasizmus. Nekik leírom: A németek nácik voltak, vagyis nemzet szocialisták, diktátoruk Adolf Hitler. Az olaszok fasiszták voltak, diktátoruk Benito Mussolini. Az Ő vagyis a fasizmus atyjának a meghatározása, hogy mi a fasizmus:
"A fasizmust pontosabban korporatizmusnak kellene nevezni mert egyesíti az államhatalmat, és a korporációs hatalmat." Magyarul az államhatalom és a vállalati hatalom összeolvadása. Amikor az állam a vállalatok érdekeit szolgálja ki az emberek érdekeivel szemben.
József Attila szavai: "A tőke és a fasizmus jegyesek."

Georgi Dimitrov társadalomtudós meghatározása: "A fasizmus a finánctőke legreakciósabb, legsovinisztább elemeinek nyílt terrorista diktatúrája."
Jelenleg félúton vagyunk efelé. Nézzen szét mindenki, hogy milyen intézkedések történnek.

Legnyilvánvalóbb példa a bankmentő csomag. A bankok kitalálták azt az átverést amit svájci frank alapú kölcsönnek hívtak. Ha valaki autót vett ilyen hitelre, akkor az autókereskedő forintban kapta meg a pénzét. Az adós forintban fizetett, sehol nincs svájci frank. Csak Magyarországon annyi svájci frank hitelt vettek fel, amennyi svájci frankja még talán Svájcnak sincs. Akkoriban bárki bement egy bankba és ha akart szinte még aznap felvehetett egy svájci frank alapú hitelt, viszont ha mondjuk ugyanakkora összegű svájci frankot akart váltani, mint a hitel, akkor azt mondták neki, hogy várnia kell pár napot amíg a pénz megérkezik. A hitelt viszont bármikor felvehette, arra nem kellett várni, hogy megérkezzen a pénz. Sőt nem is adták oda neki a hitelösszeget svájci frankban akkor sem ha kérte és nem is engedték, hogy abban fizessen. De még azt sem engedték meg, hogy többet fizessen be, mint a következő esedékes részlet. Minden hónapban gondosan csak 1 csekket küldtek, mintha előre megérezték volna, hogy a svájci frank akkorát fog erősödni, hogy így a felvett hitel többszörösét tudják majd az áldozatokon bevasalni árfolyamrés címszó alatt.

Bár igazából a hitel mint látható, valójában forint hitel volt, de így a három - négyszeresét tudták az ügyféltől követelni. Majd amikor ebbe a sunyi csalásba sokan belerokkantak akkor a bankok elkezdtek jajveszékelni, hogy őket mekkora kár érte, mert az emberek nem tudják visszafizetni a kölcsönöket és akkor tönkre fognak menni és jajj akkor mi lesz, össze fog omlani a gazdaság és akkor mindennek vége. Erre az állam, a mi pénzünkből kifizette a bankoknak az elmaradt hasznukat. Tehát a tisztánlátás végett egy példa, hogy érthető legyen: valaki felvett 1000 forintot svájci frank alapú hitelben, kamatokkal kezelési költséggel 2000 Ft-ot kellett volna eredetileg visszafizetnie. Majd jött "véletlenül" a svájci frank erősödése, így a tartozásból 4000 forint lett. Az adós visszafizetett 2000 Ft-ot, de többet nem tudott, mert így tervezte, ennyi volt a teherbírása. A bank elkezdett jajveszékelni. Erre az állam a mi pénzünkből kifizette a banknak az elmaradt 2000 Ft-ot. Számoljunk 1000 Ft-ot adott kölcsön a bank, eddig visszakapott 4000 Ft-ot, de még nincs vége. Nem elég, hogy az állam kifizette az adós helyett a hátralévő összeget, a bank továbbra is követeli az adóstól azt a 2000 Ft-ot amit már megkapott. Elveszi az adóstól valamilyen értékét, amire ő azt mondja hogy 2000 Ft-ot ér. Legyen az autó, ingatlan stb. Az amit elvesz valójában 4000 Ft-ot ér, de mindegy ki mit mond, ha a bank szerint az csak 2000 Ft-ot ér akkor annyit és kész. Itt még mindig nincs vége, újabb 500 Ft-ot felszámol behajtási díj, kezelési költség, kamat, meg napi dátum címszóval. Számoljunk: A bank adott 1000 Ft kölcsönt és visszakapott 8500 Ft-ot. És akkor azt még nem is vettük figyelembe, hogy mit is jelent a jelenlegi bankrendszerünkben az, hogy tartalékképzésre épülő pénzrendszer. Ugyanis a valóság még cifrább mert a banknak eredetileg nem is volt 1000 forintja, csak 100 forintja, a többi 900-at pedig csak úgy hozzáírta. Igazából ez okozza az inflációt, de ez egy másik trükk amit itt a véges terjedelem miatt nem tudok bemutatni.
Mi ez ha nem fasizmus???? Na most lehet nevetni.....

Aki részletesebben szeretne tájékozódni, annak pár ilyen témájú film: A pénz mint adósság, Zeitgest Addendum, Az amerikai álom (rajzfilm a válságról), érdemes Drábik János előadásit is meghallgatni, stb.

Azért mentem el ilyen irányba, hogy mindenki számára világos legyen milyen a rendszer amiben élünk. Nincs bajom személy szerint egyetlen hivatalnokkal, egyetlen orvossal sem. Úgy gondolom nagyrészük jó szándékú és becsületes ember, DE félre vannak vezetve ezért azt hiszik, hogy jó az amit tesznek. Azt hiszik, hogy jó az, ha bizonyos dolgokat ráerőszakolnak az emberekre, pedig tévednek. Én 10 évig voltam a rendőrség hivatásos állományú tagja, és nagyon sokáig én is abban a hiszemben éltem, hogy jó az amit teszek. Aztán lassan kezdtem felébredni, ennek következtében gyűlni kezdtek a problémák, ami oda vezetett, hogy végül eljöttem, miközben 3 pert indítottam a rendőrség ellen, amiket el is veszítettem. Hiába tanultam ki a jog kígyó nyelvét, és igazamat, egyszerűen, érthetően, jogszabályokkal alátámasztva adtam elő, süket fülekre találtam. Ekkor még nem tudtam a szabályt, hogy "gazdának mindig igaza van", és ellene JELENLEG nem lehet pert nyerni.

Amíg egy embernek semmi bűne nincs azon kívül, hogy szabadságával élni akar, és maga szeretné eldönteni, hogy mi jó neki és mi nem, addig nem számít, hogy mire való hivatkozással fosztanak meg valakit a szabad döntés lehetőségétől, és tesznek rajta erőszakot, ez gonosz cselekedet. Nem magyarázat rá az, hogy ők jót akarnak. Erre van az a közmondásunk, hogy: A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve.

Az egyszerűség kedvéért hivatalnoknak hívok mindenkit aki a rendszert kiszolgálja, hivatalnokot, képviselőt, rendőrt, tűzoltót, katonát, orvost, újságírót, riportert stb. Nem minden hivatalnok dolgozik olyan területen, ahol gonosz dolgokat kell cselekednie. Sokan tényleg jót tesznek. Viszont ha valaki a rendszert szolgálja, jobb minél előbb felismernie, hogy mi jó és mi nem. Attól, hogy valami törvénybe kerül, még nem biztos, hogy jó. Sőt, egyre inkább tendencia, hogy sötét és gonosz törvények születnek. Mondok konkrét példát. Az 1970-es években a Magyarországon épült házak 2/3-a baráti összefogással épült. Rokonok, barátok szomszédok mentek egymásnak segíteni. Ha nem lett volna ez az összefogás, akkor sok embernek ma nem lenne háza. Ma a szüleink, nagyszüleink, tehát azok az emberek akik egymásnak segítettek közönséges bűnözőnek minősülnek. Az összefogást, és egymás segítését kalákának nevezik, és törvény tiltja. Alkalmi munkának minősül, be kell jelenteni, és adót kell fizetni utána. Gyakorlatilag az önzetlen segítséget törvénnyel megtiltották. Ha átmégy a szomszédnak segíteni, és feljelentenek, akkor fekete munkásnak minősülsz és mindkettőtöket megbüntetnek.

Mondok másik példát. Most készül a feljelentő törvény, aminek az a lényege, hogyha feljelented a szomszédodat, ismerősödet, rokonodat, hogy valószínűleg adót csalt, akkor jutalmat kapsz érte. Ez nem vicc! A gonoszság olyan szintet ért el, hogy törvényi támogatást és pénzjutalmat kapsz érte. Persze azt is megmagyarázzák, hogy ez valójában jó cselekedet. Egyébként ez nem újdonság. Ilyen volt a náci németországban is, hogy jelentsd fel a rendszer ellenségét, a zsidót, vagy aki kritizálni meri Hitlert. Volt ilyen a Sztálini szovjetunióban is. Ne félj, jelentsd fel a kulákot, jelentsd fel a rendszer ellenségét. A feljelentést minden esetben hazafias, kötelességnek, jó tettnek állították be, ugyanúgy mint ahogy most készül.

Nagyon el kellene gondolkodni mindenkinek, és észbe kapni amíg nem késő.

A legnagyobb felelősség a hivatalnokokon van. Tudom, hogy aki közülük felismeri, hogy valójában a sötétséget szolgálja, az nehéz döntés elé kerül. Egyrészt anyagilag ki van szolgáltatva. Ha ellenáll és nem tartja be a törvényeket bajba kerülhet. Ha otthagyja az állását, nem tudja, mi máshoz kezdhetne. Nekik üzenem, hogyha nem akarják otthagyni az állásukat, akkor akadályozzák a gonosz tettek végrehajtását. Ők azok, akik a legtöbbet tudnak ártani az embereknek, és ők azok akik a legtöbbet tudnak segíteni. Mert ők ismerik a kiskapukat, a jog útvesztőjét. Nem kell, hogy törvényt vagy jogszabályt szegjenek, sőt a legjobban akkor teszik, ha nem szegik meg a szabályokat, hanem törvényes utat járnak. Ők részei a rendszernek, és egy gonosz rendszert belülről lehet a leghatékonyabban megváltoztatni, és jobbá tenni.

Ha felébrednek, és nem szolgálják tovább a sötétséget, akkor a nehéz, de jó utat követik. Másrészt viszont ha a könnyű utat választják, és tovább folytatják amit eddig, akkor gonosz dolgokat kell cselekedniük míg a végén maguk is áldozattá nem válnak. Közben szembe kell nézniük a lelkiismeretükkel, és fel kell készülniük, hogy mi lesz akkor ha el kell számolni a tettükkel. A sötétség uralma nem tart örökké. Eljön majd az az idő amikor lehull a lepel, és a színháznak vége. Azok a hivatalnokok akik a rendszert kiszolgálták, könnyen kellemetlen helyzetben találhatják magukat, amikor majd valaki felteszi nekik a kérdést: Miért cselekedted azokat a gonoszságokat amiket tettél?

Újabb történelmi példát szeretnék felhozni. A nürnbergi per során Gőring kivételével minden náci azzal védekezett, hogy Ő csak parancsot teljesített. Mégis mindenkit elitéltek. A per a náci államapparátust bűnszövetkezetnek nyilvánította, és a résztvevőket, bűnszervezetben elkövetett bűnökért ítélte el. Az elitéltek közül egy sem gondolta volna 5 évvel korábban, hogy tetteiért bíróság előtt fog majd felelni. Alig 5 év leforgása alatt a dolgok gyökeresen megváltoztak, és akik az akkori gonosz rendszert kiszolgálták, bíróság előtt találták magukat, azokról nem is beszélve akiket a háború végén lévő káoszban a tömeg lincselt meg.

A gonosz cselekedetekre nem magyarázat, hogy nem tudtam...., meg azt hittem...., meg csak utasítást hajtottam végre..... meg ez volt a munkám.... stb. Van egy film a címe: Halálsoron. Egy börtönblokkban játszódik, ahol halálraítéltek várják az ítéletvégrehajtást. Van egy nagydarab néger elitélt. A történet folyamán kiderül, hogy ártatlan, sőt különleges gyógyító képességgel rendelkezik, és még az egyik börtönőrt is meggyógyítja. Majd később a börtönőr felajánlja neki a szökés lehetőségét. Amikor a néger megkérdezi, hogy miért, akkor a börtönőr azt válaszolja: Mit fogok Istennek mondani? Azért végeztem ki egy jó embert mert ez volt a munkám?

Mindenki aki olyan feljelentést, határozatot, büntetést vagy ítéletet ír alá, ami gonosz, az egyéni felelősséggel tartozik a tettéért. Beleértve azokat is akik ezt fizikai szinten végrehajtják. Az ilyen helyeken dolgozók, mind önszántukból teszik azt amit, önként mentek oda dolgozni, azon önös érdekből, mert jó fizetést kapnak érte. Senkit sem fegyverrel kényszerítettek, hogy ott dolgozzon. Az orvost sem kényszerítik erővel, hogy oltást adjon be. A végrehajtót sem kényszerítik fegyverrel, hogy neki kell a svájci frankhitellel csőbe húzott emberektől a vagyonukat, házukat elvenni.

Ha ezeknek az embereknek majd őszintén el kell számolni a tetteikkel, akkor mit fognak mondani, hogy fogják magukat érezni?

Bárki aki még tud gondolkozni már tisztán láthatja, hogy a rendszer velejéig korrupt és gonosz. Aki önszántából kiszolgálja és támogatja ezt a rendszert gonosz tettekkel, az bűnrészes. A döntést mindenkinek saját magának, egyénileg kell meghozni, hogy melyik oldalra áll. A döntése következményét is mindenki egyénileg maga fogja viselni.
Egyik oldalon van a Teremtő az Ő két törvényével.
Első a szeretet törvénye. Isten azt mondta:

    1. -Végtelen szeretetemmel szeretlek benneteket, és azt kérem tőletek ti is szeressétek egymást ugyanígy.

A második a szabad akarat törvénye. Isten azt mondta:

    2. -A legnagyobb ajándékot, a szabad akaratot adtam nektek, hogy fejlődni és növekedni tudjatok, mert a gyermekeimnek tekintelek titeket. Ne vegyétek el az ajándékomat senkitől.

CSAK EZ A KÉT TÖRVÉNY LÉTEZIK AZ UNIVERZUMBAN, SEMMI MÁS! Minden egyéb csak mesterkedés és illúzió.

Másik oldalon van a sötétség az Ő manipulációival. Minden és mindenki aki megszegi Isten 2 törvényét, az a rossz oldalon áll, a sötétséget segíti, és gonosz dologot cselekszik, mindegy, hogy mi az inditéka. Ez így van akár tudja, akár nem, akár elhiszi, akár nem.

Ahol Isten 2 törvényét megtartják, ott békesség, bőség, és jólét van.
Ahol megszegik, ott szenvedés, küszködés, szegénység és elnyomás.

Azok akik nem működnek együtt a sötétséggel, több dolgot is tehetnek. Az egyik, hogy tájékozódnak, felébrednek, és másokat is felébresztenek. A másik, hogy bizonyítékokat gyűjtenek. Ha a sötétség uralma lejár, akkor szükséges lesz az elszámolás, még akkor is, ha ennek a számonkérésnek a szeretet és az igazság szellemében kell megtörténnie. Szükség lesz azokra a bizonyítékokra, amiket most lehet összegyűjteni.
Mindenkit kérek, hogy gyűjtse a bizonyítékokat, a gonosz tettekről, hazugságokról, és mindenről ami igazságtalan, mert az elkövetők úgyis tagadni fognak mindent, és megsemmisítenek minden bizonyítékot amit csak tudnak. Ha a sötétséget szolgálók látják, hogy gyűlnek ellenük a bizonyítékok, és érzik, hogy számon lesznek kérve, akkor már csupán ettől vissza fogják magukat és kicsivel máris jobb lesz a világ.

Ha ez az oltás tényleg a gyermekem javát szolgálja, akkor hagy döntsem el én, a gyermek szülője, hogy akarom az oltást vagy sem. Isten a gyereket rám bízta, és amíg szeretettel, és a legjobb tudásom szerint gondoskodom róla, addig senkinek nincs joga ebbe beleszólni. Még az államnak sem!

Ha tényleg jó az oltás, akkor győzzenek meg, tartsanak felvilágosítást róla, ahol elmondhatom a kételyeimet és feltehetem a kérdéseimet. Pl: Miért kell olyan anyagokat az oltásba tenni, ami egyértelműen egészségtelen és veszélyes, ilyen pl az etil-higany (más néven a thiomersal) vagy az alumínium. Ha az élelmiszereket tudják higany nélkül tartósítani, akkor az oltásokat miért thiomersal-al kell tartósítani? Ha megenni veszélyes a higanyt, akkor miért fecskendezik ezt injekció formájában a gyerekeinkbe? Miért nem helyettesítik ezeket mással, ami nem veszélyes és nem károsítja a szervezetet? Vagy pl, Van-e az oltásban squalene, ami katonákat, vagyis erős felnőtt férfiakat képes tönkre tenni, lásd öböl szindróma. Vagy miért kell a félrevezető, hamis statisztikákkal igazolni az oltás hatékonyságát? Konkrét példa. 1955-ben vezették be az USA-ban a gyermekbénulás elleni oltást, majd az oltás bevezetésével egyidőben az orvosoknak előírták, hogy a gyermekbénulást ezentúl nem gyermekbénulás néven kell bejelenteni, hanem meningitis aseptica néven. Utána büszkén lobogtatták a statisztikát, hogy az oltás bevezetése után mekkorát esett a gyermekbénulások száma. Azt persze elfelejtették elmondani, hogy a meningitis aseptica viszont ugyanannyival nőtt. Tehát egyáltalán nem lett kevesebb megbetegedés, csak másképp nevezték.

Tovább megyek, maga az orvos sem tudja igazából mit ad be. A gyógyszergyár esetleg leírja az összetevőket és az vagy igaz, vagy nem. Nincs FÜGGETLEN laboratórium, ahol az oltásokat folyamatosan ellenőriznék, hogy tényleg az van-e benne amit a gyártó állít, vagy nem fertőződött-e mással? Esetleg nem romlott-e meg?

Erőszakkal rám kényszerítik, hogy beoltassam a gyerekem, de ha baj történik senki nem fogja vállalni a felelősséget, és pláne senki nem tudja majd jóvá tenni ami történt. Mindezt miért?
Tényleg az én érdekemben, vagy esetleg azért, hogy a gyógyszergyártóknak nagyobb haszna legyen?

A rendszer gonosz, lelketlen, és úgy lett felépítve, hogy ebből ne lehessen kilépni. A végrehajtók süketek, és sokszor lenézőek. Jelenleg a legtöbb ami tőlük várható, hogy azt mondják nem tehetnek mást. Mindenki másra mutogat, másra hivatkozik, de a gonoszságot végrehajtja.

A gyógyszerek és az oltások nem veszélytelenek, ezt nem tagadják ugyan, de nem is hangoztatják. Pl 2005-ben a Magyarországon bejelentett mérgezések 77,8 %-át 9976 esetet a gyógyszerek okozták. A kiküldött nyilatkozatra is csak azok voltak felírva, hogy mi ellen véd az oltás, az nem, hogy mit okozhat. Csak egy pár a lehetséges mellékhatásokból, hogy a szülők tudják: agyhártya gyulladás, agyvelő gyulladás, ideggyulladás, szklerózis multiplex, autizmus, immun gyengeség, autoimmun betegség, Guillen-Barré szindróma, ami a perifériás idegek, és ideggyökök akut gyulladása, mind az érző, mind a mozgató, mind a vegetatív idegeket érintheti, a myelinhüvely maradandóan károsodhat, aminek következtében végtag bénulás, az autonom idegrendszer összeomlása, és a légző izmok leállása is megtörténhet, stb

Szinte az összes betegség, ami ellen az oltásokat adják, gyógyítható, akkor minek felesleges veszélynek kitenni a gyerekeinket?

Bár a beoltottak nagy része megússza, de mindig vannak gyerekek, akik nem. Nekünk szülőknek nem volna szabad hagynunk, hogy egyetlen gyerek is (és velük együtt a szüleik) a gyógyszergyártók kapzsiságának az áldozata legyen.
Mégis megtörténik évről-évre, mert mi szülők, nem teszünk semmit, még a szavunkat sem emeljük fel. Az ilyen eseteket pedig újra és újra elhallgatják, a szülőket nem hagyják a nyilvánosság előtt szóhoz jutni, és folyton csak azt zengik, hogy az oltás mennyire jó, és mennyire szükséges.

Tudom, hogy nem várhatok megértő választ egy hivataltól, ezért fordulok a nyilvánossághoz, és kérek minden szülőt, akinek fontos a gyermeke, hogy gondolkozzon. Bár el fogom küldeni ezt a levelet a médiának, de tudom, hogy nem fognak foglalkozni vele, legfeljebb csak azért, hogy lejárassanak.
Ezért kérem az embereket, hogy segítsenek. Mutassák meg, küldjék tovább ezt a levelet a barátaiknak, ismerőseiknek.

Jogi nyilatkozat, nehogy később bárkinek problémája legyen belőle: Ez az írás szabadon terjeszthető, másolható, idézhető.
Viszont kérek mindenkit, hogyha lehet, ne vegyen el belőle, ne tegyen hozzá, és ne változtasson meg benne semmit. Köszönöm.

Szerencs, 2012 szeptember 30. Miklósi István magyarmegmaradasert.hu 

Lerántjuk a leplet a valós államadósságról 

...avagy Orbán adósság hazugsága!

Kérem, hogy ezt a cikket csak olyan emberek olvassák el, akik rendelkeznek a négy matematikai alapművelet elvégzésének képességével és tudnak százalékot számolni. Ezen kívül szükség van a politikai szemüveg levételére, mert ha mondjuk valaki félistenként tekint Orbán Viktorra, akkor nem sokat ér a matematika, mert hiába írunk le valamit fekete-fehéren, ha a Viktor szava szent és sérthetetlen.

Mi itt a SZABAD EURÓPÁNÁL minden erőnkkel küzdünk a világ jelenlegi elnyomó pénzügyi rendszere ellen, de felháborodunk azon, ha egy magyar pártvezető vagy éppen miniszterelnök csak azért hazudik a magyar népnek, hogy hatalmát megtartsa és minél hosszabb ideig gyakorolhassa: Mindezt úgy, hogy a háttérben messzemenően együttműködik a nemzetközi pénzügyi hatalommal. Még nagyobb a bűne, ha figyelemelterelésképpen "gazdasági szabadságharcnak" álcázza tevékenységét. Előtte még egy figyelmeztetés. A politikai szemüveg letevése azt jelenti, hogy az Olvasó nem osztja meg a magyar nemzetet jobb és baloldaliakra. Magyarán szakít azzal az ostoba állásponttal, ami sajnos sok magyar ember sajátja, hogy az, aki Orbán ellen van az balos, kommunista, egyenesen gyurcsányista.

Csapjunk hát bele!

Lássuk csak, miről is van szó? Mást se hallunk immár két éve, minthogy azért nem működik az Orbán-Matolcsy féle gazdaságpolitika, mert a szocialisták eladósították az országot. Eladósították egy nemzedékre előre, mondják jobboldali elemzők, mint például Pogátsa Zoltán. Az ember egyszerűen nem érti. Azontúl, hogy mindezt 8 éven keresztül nem mondták ellenzékben, csak annyit szajkóztak, hogy nem kell más, mint egyszeri nagyarányú adócsökkentés, meg hogy ők jöjjenek, mert akkor a piacok bizalma visszatér. Aztán, amikor a kormányváltás után zátonyra futott a gyorsnaszád, akkor kitalálták, hogy mindennek az oka az államadósság. Mindenhol elharsogják, hogy az államadósságot Gyurcsányék drasztikusan megnövelték. Kik? Gyurcsányék senki más. Példaként hozzák fel, hogy míg 2002-ben 50 százalékos volt az államadósság GDP arányosan, addig 2010-re 80 százalék lett. És az emberek isszák a vezér szavait! Ez az! Megvan az ok! Megvan a bűnbak! 

Csak az a baj, hogy a kutyát nem érdekli már Gyurcsány! Immár két és fél éve Fidesz kormány van!

Nem mi vagyunk impotensek, nem mi nem tudunk kormányozni, hanem Gyurcsányék elárulták az országot és olyan adósságokat halmoztak fel, amit most mi nyögünk. Még az is elképzelhető, hogy direkt tették a nyomorult gazfickók, hogy aláássák a bölcs magyar nemzeti polgári konzervatív - és a fene tudja még milyen - kormány munkáját. A jobbosok kommunistáznak a fórumokon, csalódott Fidesz tagok tárják szét a karjukat, tehetetlenek vagyunk, mert hatalmas az adósság.

Nos, ezzel két dolog nem stimmel. Az első, hogy akkor is mindenki tudta, hogy mennyi az adósság, amikor Orbán szerint nem kellett más csak egyszeri nagyarányú adócsökkentés. A másik fő probléma, hogy ember még nem mondta meg a magyaroknak, hogy PONTOSAN mennyi is az államadósság. Mindig csak a GDP százalékban adjuk meg. De ez egy viszonyszám. De mennyi a valós számszerű (nominális) összege? Miért nem mondják ezt meg? A GDP százalékában megadott adósság ugyanis becsapás, mert ha például csökken a GDP (mint ahogy 2008-ban a válságban nyolc százalékkal csökkent), akkor ez az arányszám jelentősen nő, pedig a számszerű adósság nem, vagy csak a szokásos mértékben emelkedett. Miért nem a valós, számszerű adatokat közlik a kedves politikusaink? Miért? Nos, a válasz megdöbbentő! Ekkor ugyanis kiderülne, hogy mindegyik kormány alatt ugyanannyival nőtt az államadósság mértéke.

Mindegyik kormány ugyanúgy együttműködik és kiszolgálja a nemzetközi pénzrendszert. Hiába kiabál most Orbán és Matolcsy, az elmúlt két évben ugyanolyan mértékben nőtt most is az államadósság, mint a rendszerváltás óta bármikor.

Nézzük a számokat! 1989-ben a rendszerváltáskor az államadósság mintegy 1000 milliárd forint volt. Ma 22 000 milliárd. El lehet hát mondani, hogy évenként nagyjából 1000 milliárd forinttal nőtt Magyarország adóssága. Nos, ha mindez úgy történt volna, hogy a 22000-ből az adott kormányok más-más mértékben növelték volna az adósságot, akkor lehetne ujjal mutogatni, hogy melyik kormány a hibás. DE! Micsoda meglepetés! Az államadósság szinte minden évben egyenlő mértékben nőtt kb. 1000 milliárddal. Az első Orbán kormány például 6000 milliárddal vette át és 10000 milliárddal adta tovább az adósságot. Tehát ők is hozzátették a maguk 4000 milliárdját négy év alatt. 2010-ben a második Orbán kormánynak Bajnaiék 20000 milliárddal adták át az adósságot.

Mi történt az elmúlt két év alatt? Na mi? Az Orbán kormány két év alatt - minő csoda - kétmilliárddal növelte az adósságot, mely jelenleg 22000 milliárd forint.

Ma is, minden héten több tízmilliárd forint hitel vesz fel az Orbán kormány államkötvény formájában!

De hát, hogy lehet ez? Nos kérem, erről írunk immár hat éve! Így épül fel a nemzetközi pénzvilág. A lényeg a nemzetek (nem csak a magyaroké) eladósítása. Orbán azzal csinál nemtelen dolgot, hogy mindezt egy belső politikai ellenfelére fogja. Azt szajkózza, hogy a kommunisták adósították el az országot, amikor ő sem tud mást csinálni, csak a szája jár.

Azt hazudja, hogy Gyurcsányék IMF hitelét kell most nekik visszafizetni. Könyörgöm ekkora hazugságot!!! Gyurcsányék nem vettek volna fel IMF hitelt, ha tudtak volna felvenni hitelt a szabadpiacról, ha megvették volna a magyar államkötvényeket. Hitelt MINDENKÉPPEN fel kell venni. Most is veszik fel hetente Orbánék is. Minden esetben, amikor azt hallja, olvassa, hogy sikeres volt az állampapír kibocsátás, az hitelfelvétel.

És a csapda lényege! Hitelt soha nem azért kell felvennünk, mert többet költünk, mint amennyit megtermelünk, hanem az előző, lejáró hitelek megújítására. Hoppá! Az tehát nem úgy volt, hogy Gyurcsány felvette az IMF hitelt és zsebre vágta vagy odaadta bankoknak. Ekkora égbekiáltó hazugság a magyar népnek. Az az IMF hitel három részre lett osztva. A legnagyobb rész ma is megvan, mert 10 milliárd euróval emelkedett vele a devizatartalék. A második felét az előző adósságok megújítására költötték, többek között az első Orbán kormány alatt felvet hitelek törlesztésére. A harmadik részt le sem hívták. Például ebből a harmadik részből vett Mol-részvényt mostani Orbán kabinet. 

Miért nem mond igazat az népnek Orbán Viktor? Csak egy ésszerű magyarázat van: Ragaszkodik a hatalomhoz!

Orbán azt hazudja a népnek - az meg elhiszi -, hogy a bankoknak kellett adni. Mi az igazság? Három bank kapott 200-200 milliárd forintot 2008 végén. Az OTP és az MKB pár hónapon belül visszafizette az összeget kamatostul. Az FHB a mai napig tartozik még, de a kamatokat fizeti. Miről beszélünk?

Mit tesz most valójában Orbán Viktor? Míg az elmúlt 10 évben 5-6 százalék körül adták el az állampapírokat a kormányok, amikor kitört a válság és nem lehetett egyáltalán vagy csak rendkívül magas kamattal eladni állampapírokat az akkori kormány az IMF-hez fordult, hogy 8-9 százalékos kamat helyett 3-4 százalékos hitelt vegyen fel, hogy ne nőjön nagyobb mértékben az államadósság! Ma Orbán viszont az IMF nélkül 7-8 százalékos kamatú hiteleket vesz fel és ezzel duplájára növeli az eladósodás mértékét! Persze ezt ő sem akarja, ezért, hogy tartsa a "szokásos" évi 1000 milliárdos növekményt, ezért megsarcol mindenkit. Bankadó, válságadó, telefonadó, áfa emelés, benzinár és cigaretta áremelés, megszorítás megszorítás hátán.

Van bőr a képén például azt hazudni, hogy nincs tandíj. Állandóan szidják a liberális gazdaságpolitikát, miközben a felsőoktatásban az ultra liberális amerikai modellt vezetik be. Az állam semmit sem finanszíroz. Mindent fizessen a hallgató. Nincs pénze? Sebaj, adunk hitelt. Adósodjon el az állampolgár már gyerekként, aztán ezzel már egy életre a rabszolgánk lesz. Undorítóan gőgős és lenéző! 

Matolcsy néhány meséje: 6 százalékos növekedés, kipateroltuk őket, tündérmese, a válságnak vége, senki nem jár rosszabbul.

Az eredmény? A gazdaság nemhogy nőne, hanem egyenesen csökken. Tündérmese? Agyrém!

Miért baj ez? Hát azért, mert ha nem nő a gazdaság, akkor egyre szegényebbek leszünk. Miközben a szlovákok és a lengyelek elhúznak mellettünk, nekünk nem marad más, mivel kenyér nincs, csak cirkusz lesz. De lehet-e vajon törleszteni, enni, gyereket nevelni, Himnuszéneklésből, Horthy szoboravatásból, és zászló felvonásból?

És végül a cinizmus csúcsa, hogyan röhögnek a hátunk mögött rajtunk és a saját híveiken. A közgazdász doktori címmel rendelkező Dr. Dancsó József Fideszes képviselő szerint a gazdasági növekedés, akkor is növekedés, ha történetesen negatív. Ez a Fidesz kormány!
Tehát, ha csökken a gazdaság, akkor az negatív növekedés, tehát siker! Most már csak az lenne a kérdésem a képviselő urakhoz, hogy ezek szerint az ő fizetésük meg csökkent? Mert ugye a fizetéscsökkenés, ezek szerint akkor is csökkenés, ha történetesen pozitív.
Ennyit tehát arról, hogyan képviseli a Fidesz nemzetet a nemzetközi tőkével szemben. Sehogy sem, csak az a lényeg, hogy a hatalom meglegyen életük végéig.
Szerző: Elek Attila

Forrás: Független SZABAD EURÓPA

Emlékeztető:
- "A nyitott szemmel járó, logikusan gondolkozó emberek a világ elmúlt éveinek, mondjuk úgy 2001. szeptember 11 óta bekövetkezett eseményeit látva mind azt kérdezik: Mi történik? Egyre erősödő erőszakhullám, háborúk, kézzelfogható hazugságok, megszállás, megrendezett támadások, társadalmi zavargások, elszegényedés, romlás és halál. A világ egy veszélyes és szánalomra méltó hely lett és nincs jele a javulásnak... (Adrian Salbuchi: A készülő világkormány)
- "1997-ben a Tocsik-botrány miatt megbukott Suchman Tamást felváltó Csiha Judit privatizációs miniszter kikotyogja a parlamentben, hogy hétmilliárd dollár (nem elírás: dollár) privatizációs bevétellel nem tud elszámolni a kormány. Ha a világ bármely parlamentjében hangzott volna el ez, azonnal bukott volna a kormány, országos botrány lett volna. Nálunk a fű sem rezdült... Lumpen ország, lumpen politikai osztály, lumpen szakmai értelmiség..." (Gazdag László közgazdász, egyetemi docens) sokkaljobb.hu 

---

Megint lebuktak! Az IMF nem kér több megszorítást, az Orbán-kormány IGEN!

A 2013 évi elképesztő megszorításokra nem lenne semmi szükség, ha az egykulcsos adót kegyeskedne visszavonni a nemzeti egység kormányának nevezett kormány. Ezzel ugyanis 600 milliárd forint adóbevétel esik ki, ami csaknem azonos a tervezett megszorítások összegével! Miért kell mindig hazudni? Az IMF nem kér megszorításokat, de a hatalom és holdudvara, a gazdagok és a kegyencek giga jövedelmének fedezetét a magyar társadalomtól fogja elvonni a kormány! Ezt végre az arcunkba kellene vágni!
A másik rendkívül erkölcstelen dolog, hogy a hatalomra és holdudvarára, az egymillió forint feletti fizetésűekre a megszorítások továbbra sem vonatkoznak! Ez pedig most már több kettőnél: ez ki fogja verni előbb-utóbb a biztosítékot!
Az 1848-as követelések egyik pontja az egyenlő közteherviselés követelése volt, amit azóta sem sikerül elérnünk! Még úgy sem, hogy állítólag nemzeti kormány vezeti az országot - vajon hová is? Ideje lenne elárulni! Összeállította: F. I.

Kapcsolódó:
   Rendszerváltás vagy gengszterváltás ( videó)
   Újabb hazugságözönt zúdít ránk a kormány 

400 milliárdos megszorító csomagot jelentett be Matolcsy 

2012, október 5 - 09:40 MTI - barikad.hu

397 milliárd forintos "egyenlegjavító programról" döntött a kormány, ezzel kívánják a 2013-as államháztartás hiányt 2,7 százalékra szorítani - jelentette be Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter pénteken. Ezenkívül még az idén zárolnak 133 milliárd forintot, a tranzakciós illeték 3 ezrelék lesz, elhalasztják a pedagógusok béremelését.
133+397 milliárd

A kormány idén a 2,7 százalékos hiánycél elérése érdekében 133 milliárd forintot zárol a költségvetésben, egyrészt a kormányzati intézmények fejezeti előirányzatainál, másrészt pedig a maradványoknál, többek között a Nemzeti Földalap, és a Foglalkoztatási Alap fejezetében. Jövőre ezenkívül 397 milliárd forintos "egyenlegjavító programról" döntött, a kormány, ezzel kívánják 2013-ban az államháztartás hiányt 2,7 százalékon tartani.
Választási kampányra halasztott bérfejlesztés

Jövőre a készpénzfelvétel után 3 ezrelékes pénzügyi tranzakciós illetéket kell fizetni. Az illetéket nem terjesztik ki a Magyar Nemzeti Bankra, de 30 milliárd forinttal emelik a Magyar Államkincstár által fizetendő tranzakciós illetéket.

A kormány eltörli a társadalombiztosítási járulékplafont, a pedagógusok bérének emelését pedig 2013. szeptemberről 2014. januárra halasztják. 

Felső korlát a szociális támogatásokra

Felső korlátot vezetnek be az önkormányzatok által kifizetett szociális támogatásokra is. Matolcsy hangsúlyozta: a kormány még nem döntött arról, milyen támogatásoknál vezetnek be felső korlátot és leszögezte: semmilyen gyerekneveléssel kapcsolatos támogatás nem jöhet szóba. Példaként említette: jogos az az igény, hogy a 47 ezer forintos közfoglalkoztatási bérnél ne legyen nagyobb az egy főre jutó szociális támogatások összege.

Csökkentett uniós társfinanszírozás

Az európai uniós társfinanszírozás mértéke szintén jövőre 15-ről 5 százalékra csökken. A miniszter elmondása szerint a költségvetési kiadás helyett uniós forrásból fogjuk finanszírozzuk a projekteket, ami 55 milliárd forintos megtakarítást jelent. Emiatt beruházás nem marad el - hangsúlyozta.

Létszámstop a közszférában

A következő három évre a közszférában létszámstopot hirdetnek, azaz a kimenő nyugdíjasok helyét nem töltik fel. A tárcavezető hangsúlyozta, egyes ágazatokban, így az egészségügyben nem lesz létszámstop, mivel ott "ez nem érvényesíthető", a járási rendszernél viszont megvalósítható.

Az előzetes számítások szerint 2013-tól az önkormányzati iskolák, korházak államosítása, valamint a járási rendszer bevezetése révén nagyjából 22 ezer fővel fog csökkenni a közszféra létszáma.

Matolcsy azt is bejelentette, hogy a közszférában megszüntetik annak a lehetőségét, hogy a munkavállalók nyugdíj mellett dolgozzanak. 

1,6 helyett 1 százalékos növekedés

A kormány előrejelzése szerint a bruttó hazai termék (GDP) jövőre 1 százalékkal nő, míg idén az első félévben 1,2 százalékkal csökken, a második félévben pedig stagnálás várható. Az áfabevételekből 2013-ban 95 milliárd forintos növekedésével számol a kormány annak köszönhetően, hogy a pénztárgépek és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) között online kapcsolatot alakítanak ki a kiskereskedelemben hozzátéve, hogy jövőre a sertéságazatra is kiterjeszti a kormány a fordított áfát.
Forrás: portfolio.hu
Erősödik a forint

A költségvetési szigor hírére erősödésnek indult a forint: az eurót fél tízkor 282,1 forinton jegyezték a bankközi deviza kereskedelemben, szemben az éjszaka folyamán tartott 284,7 forint körüli jegyzéssel.
Frissítés 1 - Nem lesz áfaemelés

A sajtótájékoztatón arra a felvetésre, hogy az eddig kiszivárgott értesülések (áfaemelés és félszuperbruttó kivezetésének elhalasztása) mennyire helyállóak, Matolcsy György úgy felelt: a sajtó munkatársai időnként tévednek. "Ezekről nem volt döntés, mivel nem is terjesztettem elő. Kizárható, hogy a félszuperbruttó kivezetését elhalasztja a kormány" - emelte ki.
Frissítés 2 - Hoffmann három napja még tagadott

Kedden Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár az MTI-nek határozottan tagadta, hogy a pedagógus életpálya-modell bevezetését felajánlották volna az IMF-nek. Az oktatási államtitkár úgy fogalmazott: "a pedagógus életpálya-modell elhalasztása a teljes köznevelési rendszer megújításának lépéseit tenné lehetetlenné, és elképzelhetetlennek tartja, hogy ilyen döntés szülessen".

Kapcsolódó cikkek:
   Elég az unióból: a magyarok is az utcára vonulnak?
   Rossz hírt közölt az IMF
   Jön az újabb sarc: a betegek zsebébe nyúlnának Orbánék
   Az IMF megállapodást nyomják le az új propagandával a torkunkon 

"Mégis, ha Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene ennek a békének elfogadása vagy visszautasítása között, úgy tulajdonképpen arra a kérdésre adna választ: helyes-e öngyilkosnak lennie, nehogy megöljék." 

Gróf Apponyi Albert beszéde Versaillesben 

Igen tisztelt Elnök úr, Uraim! 

Engedjék meg, hogy még egyszer megköszönjem, hogy alkalmat adtak nekünk álláspontunk kifejtésére. Tulajdonképpen szóbeli tárgyalást kívántam, mert nézetem szerint ez az egyedüli eszköz, amely bennünket a megértéshez és az előttünk fekvő szövevényes kérdések helyes megismeréséhez vezethet. A Legfelsőbb Tanács azonban akaratát más irányban már megállapította, így meg kell ez előtt hajolnom. Elfogadom tehát az elém állított helyzetet és hogy idejüket túlságosan igénybe ne vegyem, egyenesen a tárgyra térek. 

A mi szemünkben a tegnapot a mai naptól a békefeltételek hivatalos megismerése választja el. Érzem a felelősség roppant súlyát, amely reám nehezedik abban a pillanatban, amikor Magyarország részéről a békefeltételeket illetőleg az első szót kimondom. Nem tétovázom azonban és nyíltan kijelentem, hogy a békefeltételek, úgy, amint Önök szívesek voltak azokat nekünk átnyújtani, lényeges módosítás nélkül elfogadhatatlanok. Tisztán látom azokat a veszélyeket és bajokat, amelyek a béke aláírásának megtagadásából származhatnak. Mégis, ha Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene ennek a békének elfogadása vagy visszautasítása között, úgy tulajdonképpen arra a kérdésre adna választ: helyes-e öngyilkosnak lennie, nehogy megöljék.

Szerencsére még nem tartunk ilyen messze. Önök felszólítottak bennünket, hogy tegyük meg észrevételeinket. Ezek közül bátrak voltunk már egynéhányat a békefeltételek átvétele előtt átnyújtani. Meg vagyunk győződve róla, hogy Önök a már átnyújtott és a jövőben átnyújtandó megjegyzéseinket a viszonyok nehézsége által követelt komolysággal és lelkiismeretességgel fogják áttanulmányozni. Reméljük tehát, hogy meg fogjuk győzni Önöket. Reméljük ezt annál is inkább, mert nem áll szándékunkban sem ma, sem későbben érzelmeinkkel kérkedni, vagy kizárólag azoknak az érdekeknek szempontjára helyezkedni, amelyeket feladatunk megvédelmezni. A legjobb akarattal iparkodunk keresni oly álláspontot, amely a kölcsönös megértést lehetővé teszi. És, Uraim, ezt az álláspontot már megtaláltuk. Ez a nemzetközi igazságosságnak, a népek szabadságának nagy eszméje, amelyet a Szövetséges Hatalmak oly fennen hirdettek, továbbá a béke közös nagy érdekei, az állandóság és Európa rekonstrukciója biztosítékainak keresése.

Ezeknek az elveknek és érdekeknek szempontjából vizsgáljuk meg a nekünk felajánlott béke feltételeit.
Nem titkolhatjuk el, mindenekelőtt, megütközésünket a békefeltételek mérhetetlen szigorúsága felett. E megütközés könnyen megmagyarázható. A többi háborút viselt nemzettel, Németországgal, Ausztriával és Bulgáriával kötött béke feltételei mindenesetre szintén szigorúak. De közülük egyik sem tartalmazott a nemzet életére lényeges oly területi változtatásokat, mint azok, amelyeket velünk elfogadtatni akarnak. Arról van szó, hogy Magyarország elveszítse területének kétharmad- és népességének majdnem kétharmadrészét, és hogy a megmaradt Magyarországtól a gazdasági fejlődés majdnem összes feltételei megvonassanak. Mert az ország e szerencsétlen középső része, elszakítva határaitól, meg lenne fosztva szén-, érc- és sóbányáinak legnagyobb részétől, épületfájától, olajától, földgázforrásaitól, munkaerejének jórészétől, alpesi legelőitől, amelyek marhaállományát táplálták; ez a szerencsétlen középső rész, mint mondottam, meg lenne fosztva a gazdasági fejlődés minden forrásától és eszközétől, ugyanakkor, amikor azt kívánják tőle, hogy többet termeljen. Ily nehéz és különös helyzet előtt állva, kérdezzük, hogy a fent említett elvek és érdekek mely szempontja váltotta ki ezt a különös szigorúságot Magyarországgal szemben?

Talán az ítélkezés ténye lenne ez Magyarországgal szemben?

Önök, Uraim, akiket a győzelem a bírói székhez juttatott, Önök kimondották egykori ellenségeiknek, a Központi Hatalmaknak bűnösségét és elhatározták, hogy a háború következményeit a felelősökre hárítják. Legyen így; de akkor, azt hiszem, hogy a fokozat megállapításánál a bűnösség fokával arányban kellene eljárni, és mivel Magyarországot sújtják a legszigorúbb és létét leginkább veszélyeztető feltételekkel, úgy azt lehetne hinni, hogy éppen ő az, aki az összes nemzetek közül a legbűnösebb. Uraim! Anélkül, hogy e kérdés részleteibe bocsátkoznék, hiszen ezt benyújtandó okmányaink fogják megtenni, ki kell jelentenem, hogy ezt az ítéletet nem lehet kimondani oly nemzet fölött, amely abban a pillanatban, amidőn a háború kitört, nem bírt teljes függetlenséggel és legfeljebb csak befolyást gyakorolhatott az Osztrák-Magyar Monarchia ügyeire és amely nemzet ezt, mint a legutóbb nyilvánosságra hozott okmányok bizonyítják, fel is használta arra, hogy helytelenítse azokat a lépéseket, amelyeknek a háborút elő kellett idézniök.

Nem hiszem továbbá, hogy ítélettel állunk szemben, mert hiszen az ítélet oly eljárást tételez fel, amelyben a felek egyforma körülmények között hallgattatnak meg és egyformán tudják érveiket érvényre juttatni. Magyarországot azonban mindeddig nem hallgatták meg; lehetetlen tehát, hogy a békefeltételek ítélet jellegével bírjanak.

Vagy talán a nemzetközi igazságosság elvének oly alkalmazásáról van szó, amelynek célja a poliglott államalakulatok helyett, amelyek közé Magyarország is tartozik, olyan új alakulatokat létrehozni, amelyek igazságosabban oldják meg a területi kérdést a különböző nemzetiségek között és amelyek hatásosabban biztosítják azok szabadságát? Ha a tényeket tekintem, úgy kénytelen vagyok kételkedni, hogy ez a törekvés eredményezte a kérdés ily módon való megoldását.

Mindenekelőtt a Magyarországtól elszakítandó 11.000.000 léleknek 35%-a magyar, amely három és félmilliót jelent akkor is, ha a mi érdekeinkre legkedvezőtlenebb számítást vesszük is alapul. Elszakítanak még a békefeltételek körülbelül egy és egynegyed millió németet, ami a magyarság százalékszámával együtt az egésznek 45%-át jelenti. Ezekre nézve a nemzetiségi elv ilyen alkalmazási módja nem előnyt, hanem a szenvedések sorát jelentené. Ha feltesszük tehát - amitől távol állok -, hogy a nemzetiségi elv alkalmazása a fennmaradó 55%-ra nézve előnyösebb állapotot teremtene, mint a történelmi Magyarországon, még mindig az elszakítandó népesség majdnem felére nézve ez az elv nem vonatkozhat, vagy ha vonatkozik, úgy fordított értelemben. Nézetem szerint pedig, ha elvekről van szó, úgy azokat egyenlő módon kell alkalmazni mindazokra, akiket a szerződés rendelkezései érintenek.

Menjünk azonban tovább és tekintsük a Magyarország romjain megnövekedett államokat. Megállapíthatjuk, hogy faji szempontból ezek is éppen úgy, vagy talán még jobban részekre lesznek darabolva, mint az egykori Magyarország. Nem célom Önöket, Uraim, kifárasztani azoknak az adatoknak felsorolásával, amelyeket az e kérdésben benyújtandó okmányaink különben is tartalmazni fognak. Addig is azonban, amíg ezeket megismerhetik, kérem Önöket, fogadják el állításaimat, hogy követhessék következtetéseimet, amelyeket levezetni bátor leszek.

Nem látom be, hogy a nemzetiségi elv, a nemzeti egység elve nyerne ezáltal a feldarabolás által. Egyetlen következménye volna ennek, amelyet bátor leszek megemlíteni, anélkül, hogy bárkivel szemben is támadó szándékom lenne. Csak egyszerűen megállapítani kívánom azt a tényt, hogy e következmény a nemzeti hegemóniának átruházása volna oly fajokra, amelyek jelenleg többnyire alacsonyabb kulturális fokon állanak. Következtetésem igazolására egy pár számadatot idézek.

A magyarságnál az írni és olvasni tudók arányszáma megközelíti a 80%-ot; a magyarországi németeknél a 82%-ot; a románoknál a 33%-ot; a szerbeknél az 59 és egynéhány tizedet, majdnem a 60%-ot. Ha a felsőbb társadalmi osztályokat tekintjük és számításba vesszük azokat, akik gimnáziumot végeztek és letették azt a vizsgát, amely Franciaországban a baccalaureat-nak felel meg, úgy megállapíthatjuk, hogy a magyarok arányszáma azok között, akik ily tanulmányokat végeztek, vagy az érettséginek megfelelő képzettséget érték el, 84%, jóllehet a magyarok az összes népességnek csak 54,5%-át teszik; a románok arányszáma az ily tanulmányokat végzettek között 4%, pedig az egész népesség 16%-át alkotják; a szerbeké 1%, jóllehet számuk az egész népesség 2,5%-a. Ismétlem, hogy ez a megjegyzésem nem bír senkivel szemben bántó éllel. Ennek a helyzetnek egyedüli oka, hogy ezek a szomszédos népek történelmük szerencsétlen eseményei folytán későbben léptek be a művelt népek családjába, mint mi. A tény azonban tagadhatatlan.

Nézetem szerint a nemzeti hegemóniának egy alacsonyabb kulturális fokra való átruházása nem közömbös az emberiség nagy kulturális érdekei szempontjából. Ebben az irányban már most vannak bizonyítékaink. Szomszédaink, akik területünk egy részére törnek, már legalább egy éve hatalmukba kerítették azokat; a fegyverszüneti szerződés értelmében ugyan joguk lett volna ezeknek a területeknek katonai megszállására, de ők kisajátították a kormányzás egész gépezetét is. Ennek látjuk már a következményeit. Külön okmányban fogjuk bemutatni, hogy ez alatt az egy év alatt mily nagy kulturális értékek romboltattak le. Látni fogják, Uraim, ezekben az okmányokban, hogy két egyetemünk, amelyek a kultúra legmagasabb fokán állanak, a kolozsvári, a magyar kultúra egyik régi székhelye és az újabb keletű pozsonyi egyetem, tönkretétettek. A tanárok elűzettek és szeretném, ha megtudnák Önök, hogy kiket ültettek a helyükbe. Felhívom Önöket, hogy küldjenek ki tudósokból álló bizottságokat, hogy a való helyzetet megismerjék és hogy az összehasonlítást megtehessék. Lehetetlen, hogy ezek az egyetemek és ezek a tanári karok, amelyeknek történelme a messze múltba visszanyúlik és amelyek most megsemmisíttettek, helyettesíthetők legyenek a megszálló nemzetek szellemi erőtartalékaiból. Ezek a nagy kulturális intézmények belátható időben nem pótolhatók.

Hasonló a helyzet az egész közigazgatási gépezetnél és a tanítótestület mindegyik fokánál. Csupán a román megszállott területeken több mint kétszázezer gyermek az utca porában nevelődik a tanítóhiány folytán, mivel a magyar tanítók kiutasíttattak és pótolni őket nem bírják.

Uraim! Azt hiszem, hogy az emberiség nagy érdekei szempontjából nem lehet sem közömbösen, sem megelégedettséggel szemlélni azt a körülményt, hogy a nemzeti hegemónia oly fajokra száll át, amelyek ha a legjobb reménységgel kecsegtetnek is a jövőre nézve, de ma még a kultúra alacsony fokán állanak.

Láttuk már, hogy a szigor, amellyel Magyarországot sújtják, nem eredhet az ítélkezés tényéből. Láttuk, hogy a nemzetiségi elv sem nyerne ezáltal semmit. Talán akkor oly szándékkal állunk szemben, amely a népek szabadságának eszméjét követi?

Úgy látszik, hogy ennek a szándéknak kiinduló pontja az a feltevés, amely szerint Magyarország idegennyelvű lakosai szívesebben tartoznának oly államhoz, amelyben az államfenntartó elemet fajrokonaik alkotják, mint Magyarországhoz, ahol a magyar hegemónia érvényesül. Ez azonban csak feltevés; és ha a feltevések útjára léptünk, úgy bátor vagyok megjegyezni, hogy e feltevés fordított értelemben alkalmazható arra a 45% magyarra és németre, akik most egy új államhoz csatoltatnak és akikről feltehető, hogy szívesebben maradnának a magyar állam polgárai. Ez az okoskodás nem jelentene mást, minthogy az előnyöket a másik oldalra helyezzük. De miért induljunk ki sejtésekből és miért helyezkedjünk feltevésekre, amikor a valóság megállapítására rendelkezésünkre áll az eszköz, egyszerű, de egyetlen eszköz, amelynek alkalmazását hangosan követeljük, hogy e kérdésben tisztán lássunk. És ez az eszköz a népszavazás.

Amidőn ezt követeljük, hivatkozunk Wilson elnök úr által oly kiválóan szavakba öntött nagy eszmére, amely szerint az embereknek egyetlen kapcsolata, az államok lakosságának egyetlen része sem helyezhető akarata, megkérdezése nélkül, mint valami marhanyáj, egy idegen állam fennhatósága alá. Ennek a nagy eszmének a nevében, amely különben az erkölcsi alapon nyugvó egészséges emberi felfogásnak egy axiómája, követeljük a népszavazást hazánk azon részeire vonatkozólag, amelyeket tőlünk most elszakítani akarnak. Kijelentem, hogy előre is alávetjük magunkat e népszavazás eredményének, bármi legyen is az. Természetesen követeljük, hogy a népszavazás olyan körülmények között tartassék meg, hogy annak szabadsága biztosítva legyen.

A népszavazás annál is inkább szükséges, mivel a Nemzetgyűlés, amely végső fokon hivatott a javasolt békefeltételek fölött dönteni, csonka lesz. A megszállt területek lakói nem lesznek itt képviselve. Nincsen olyan kormány vagy Nemzetgyűlés, amely jogi vagy erkölcsi szempontból jogosult volna dönteni azoknak a sorsa fölött, akik ott képviselve nincsenek. Különben a békeszerződés e tekintetben oly kifejezéseket tartalmaz, amelyekben e nehézség sejtelme rejlik. "Magyarország a maga részéről lemond, amennyiben számottarthatna..."; ezek körülbelül a békeszerződés szavai. Valóban nem érezzük magunkat feljogosítva oly határozatok hozatalára, amelyek akár jogi, akár morális kötelezettségeket rónának a lakosságnak arra a részére is, amely a Nemzetgyűlésben képviselve nem lesz.

Maga az eszme kívánja, hogy ezt a követelésünket a Békekonferencia elé terjesszük. Ha egykori területünk, a történelmi Magyarország érdekében felhozandó érveink az önök szemében nem lesznek eléggé döntőek, úgy azt javasoljuk, hogy kérdezzük meg az érdekelt népességet. Előre is alávetjük magunkat ítéletüknek. Ha pedig mi ezt az álláspontot foglaljuk el és ha ellenfeleink követeléseiket és aspirációikat nem merik a nép ítélete alá bocsátani, úgy vajon kinek a javára szól a föltevés?

Még egy szempontból vehetjük tekintetbe a népek önrendelkezési jogát. Megkockáztatható volna az az állítás, hogy talán a nemzeti kisebbségek jogai hatásosabban lennének biztosítva az új államok területén, mint ahogyan Magyarországon voltak. Ez alkalommal nem akarok védőbeszédet tartani azon eljárás fölött, amelyet Magyarországon a nem magyar fajok állítólagos elnyomása tekintetében követtek. Csak annak állítására szorítkozom, hogy nagyon örülnénk, ha a tőlünk elszakított területeken magyar testvéreink ugyanazon jogoknak és előnyökben birtokában lennének, amellyel Magyarország nem magyar ajkú polgárai bírtak. Erre a kérdésre lesz alkalmunk még visszatérni. Ebben a pillanatban nem vagyok hivatva erről beszélni, már csak azért sem, mivel nem állanak rendelkezésemre a nélkülözhetetlen okmányok. De kész vagyok bármikor és bárkivel szemben e kérdést behatóan megvitatni. Állíthatom azonban, hogy ha az egykori Magyarország nemzetiségi politikája még annál is rosszabb lett volna, mint azt elkeseredettebb ellenségeink állították, még akkor is jobb annál a helyzetnél, amelyet szomszédaink és csapataik a megszállt területen teremtettek.

Elő fogunk terjeszteni, Uraim, egy egész sorozat okmányt, különösen azokra a tényekre vonatkozólag, amelyek Erdélyben történtek. Szigorúan megvizsgáltuk az összes jelentéseket, amelyek e tekintetben beérkeztek és jóllehet ezeknek az okmányoknak hitelességét az erdélyi három keresztény egyház, a katolikus, kálvinista és az unitárius egyház vezetői erősítik meg, mégsem kívánjuk - nem kívánhatjuk -, hogy puszta állításunknak hitelt adjanak, mert hiszen szavaink ellentétben állanak más oldalról származó nyilatkozatokkal. Kérjük azonban Önöket, hogy vizsgálják meg a helyszínen a történteket, küldjenek ki a végső döntés előtt a helyszínére szakemberekből álló bizottságot, hogy meggyőződhessenek azokról a tényekről, amelyek az említett területen végbemennek. Egyedül mi követeljük Uram, hogy a helyzetet borító homály eloszlattassék, egyedül mi törekszünk olyan döntésekre, amelyek a kérdés helyes ismeretéből fakadnak.

Kérjük még továbbá azt is, hogy abban a végső esetben, ha terület-változtatásokat fognak reánk kényszeríteni, a nemzetiségi kisebbségek jogainak védelme hatásosabban és részletesebben biztosíttassék, mint azt a nekünk átnyújtott békejavaslat tervbe veszi. A mi meggyőződésünk szerint a tervbe vett biztosítékok elégtelenek. Erősebb biztosítékokat kívánunk, amelyeket a Magyarország területén megmaradó idegenajkú lakosokkal szemben mi is készek vagyunk alkalmazni. E tekintetben meghatalmazottjaikkal már teljes egyetértésre jutottunk. Azt hisszük azonban, hogy szomszédainknál erőteljesebb biztosítékok elérése nehézségekbe fog ütközni, mert hiszen elfogultságuk fajtestvéreikkel szemben ismeretes. A múlt tanulságai is kényszerítenek bennünket arra a feltevésre, hogy e kérdésben szívós ellenállásra fogunk találni. A román csapatoknak a demarkációs vonalra való visszavonása tekintetében, amelyet több ízben kértünk és amelyet kormányunk a békedelegáció Párizsba való kiküldésének feltételévé tett, a Szövetséges Hatalmak oly erélyesen léptek fel a román kormánynál, hogy lehetetlennek látszott, hogy ne teljesítsék a Szövetséges Hatalmak követelését. És mégis így történt. Azt hiszem megértik tehát, Uraim, aggodalmainkat testvéreinket illetőleg, ha ők ezen idegen uralom alá kerülnének.

Sorra vettem, Uraim, az elveket, amelyek a békefeltételek megállapításánál számbajöhetnek és megállapíthatom, hogy nem tudtam a nemzetközi igazságosság, a nemzetiségi és a népek szabadsága elvének oly alkalmazását megtalálni, amely a nekünk felajánlott béke indító okait kellőleg megvilágította volna. Talán a fejtegetéseim bevezetésében már említett érdekek, a béke nagy érdekei, az állandóság és Európa rekonstrukciója sugallták őket?

Uraim! A magyar probléma az általános problémának nem oly kis része, mint azt a statisztika nyers számaiból következtetni lehetne. Ez a terület, amely Magyarországot alkotja és amely jogilag ma is Magyarország, századokon át rendkívül fontos szerepet játszott Európában, különösen Közép-Európában a béke és a biztonság fenntartása tekintetében. A magyar honfoglalást és a magyaroknak a keresztény hitre való áttérését megelőző évszázadokban hiányzott itt a nyugalom és a biztonság. Közép-Európa a legkülönbözőbb barbár népek támadásainak volt kitéve. A biztonság csak ettől a pillanattól fogva állt fenn, amikor a magyar védővonal kialakult. Az állandóság és a béke általános szempontjaiból rendkívül fontos, hogy a zavarok kelet-európai főfészke ne nyerjen tért és ne terjeszkedjék ki Európa szívéig. A történelmi fejlődésnek azonban gátat vetett a Balkán-félszigeten a török hódítás és így az egyensúly ott nem állott helyre. Adja az Ég, hogy ez mielőbb bekövetkezzen. De ma rendkívül fontos, hogy e zavarok, amelyek Európa békéjét oly sokszor háborították meg és amelyek bennünket már több ízben a háború küszöbére sodortak, onnan ne terjedhessenek tovább.

A történelmi Magyarország töltötte be azt a feladatot, hogy oly államot tartva fenn, amelyben egyensúly és biztonság uralkodott, megvédte Európát a keletről fenyegető közvetlen veszedelmek elől. Ezt a hivatását tíz századon át töltötte be és erre egyedül organikus egysége képesítette. Idézem a nagy francia geográfusnak, Reclus Elisének szavait, amelyek szerint ez az ország oly tökéletes fölrajzi egység, amely Európában egyedül áll. Folyóink és völgyeink rendszere, amelyek a határokról kiindulva a középpont felé törekszenek, oly egységet alkotnak, amely csak egységes hatalom által kormányozható. Részeinek gazdasági függése szintén a legteljesebb, miután a közép hatalmas gazdasági üzemet alkot, a szélek tartalmazzák pedig mindazt az anyagot, amire a gazdasági fejlődés szempontjából szükség van.

A történelmi Magyarország tehát Európában egyedülálló természetes földrajzi és gazdasági egységgel rendelkezik. Területén sehol sem húzhatók természetes határok és egyetlen részét sem lehet elszakítani anélkül, hogy a többiek ezt meg ne szenvedjék. Ez az oka annak, hogy a történelem tíz századon át megőrizte ezt az egységet. Önök visszautasíthatják a történelem szavait mint elvet egy jogi konstrukció megépítésénél, de a történelem tanulságát, amelyet az ezer éven át hangoztatott, figyelembe kell venniök. Nem a véletlen, hanem a természet szavai beszélnek itt. Magyarország az organikus egység minden feltételével rendelkezik, egyet kivéve, és ez a faji egység. De azok az államok, amelyeket a békeszerződés értelmében Magyarország romjain építenének fel, szintén nem rendelkeznének a faji egységgel. Az anyanyelv egysége hiányzott egyedül Magyarországon az egység feltételei közül, és hozzáteszem, hogy az alakítandó új államok az egység egyetlen alapelvével sem fognak bírni. Az alakítandó új államok átvágnák a földrajz természetes határait, megakadályoznák a hasznos belső vándorlást, amely a munkást a kedvezőbb munkaalkalmak felé irányítja; megszakítanák a tradíció fonalait, amelyek a századokon át együtt élőket közös mentalitásban egyesítették, akik ugyanazon eseményeket, ugyanazt a dicsőséget, fejlődést és ugyanazokat a szenvedéseket élték át. Jogosult-e a félelmünk tehát, hogy itt az állandóságnak kipróbált oszlopa helyett a nyugtalanságnak újabb fészkei fognak keletkezni? Nem szabad magunkat illúziókban ringatnunk. Ezeket az új alakulatokat az irredentizmus aknázná alá, sokkal veszedelmesebb formában, mint azt Magyarországon egyesek fölfedezni vélték. Ez a mozgalom, ha létezett is Magyarországon a műveltebb osztály egy részénél, a nép nagy tömegeit sohasem hatotta át. Az új alakulatokat azonban oly nemzetek irredentizmusa aknázná alá, amelyek nemcsak idegen hatalom uralmát éreznék, de az övékénél alacsonyabb kultúrájú nemzet hegemóniáját is. És itt organikus lehetetlenséget kell megállapítanunk. Mindenesetre feltételezhetjük, hogy még egy magasabb kulturális fokon álló nemzetiségi kisebbség is képes a hegemónia gyakorlására egy alacsonyabb fokon álló többséggel szemben, de hogy egy alacsonyabb kulturális fejlettséggel bíró kisebbség, vagy egy igen csekély többség hegemóniával bírhasson, elérhesse a felsőbbség önkéntes elismerését és a morális egybeolvadást egy magasabb kulturális fokot elért nemzetiséggel szemben, ez, Uraim, organikus lehetetlenség.

Előszeretettel vádolnak meg bennünket azzal a szándékkal, hogy a kérdések nekünk nem tetsző elintézését erőszakkal fogjuk megváltoztatni. Távol állunk, Uraim, az ily kalandos tervektől. Mi reményeinket az igazságnak és azoknak az elveknek morális erejére alapítjuk, amelyekre támaszkodunk és amit nem tudunk elérni ma, annak megvalósulását a Népek Szövetségének békés akciójától várjuk, amelynek egyik feladata lesz orvosolni azokat a nemzetközi helyzeteket, amelyek a béke fennmaradását veszélyeztethetnék. Ezt kijelentem, nehogy szavaimban gyermekes és fölösleges fenyegetést lássanak. De kijelentem azt is, Uraim, hogy olyan mesterkélt rendelkezésekkel, mint amilyeneket a békeszerződés tartalmaz, Európa ennek az általános béke szempontjából oly fontos és sokat szenvedett részében alig lehetséges békés politikai helyzetet teremteni. Közép-Európát a keletről jövő veszedelmekkel szemben egyedül a történelmi magyar terület stabilitása tudja megőrizni.

Európának szüksége van gazdasági rekonstrukcióra. A gazdasági fejlődést azonban az új alakulatok bizonyára meg fogják gátolni. Ez a körülmény a megmaradt Magyarországon szükségképpen be fog következni. De hasonló lesz a helyzet az elszakított részeken is. E területek alacsonyabb kultúrájú nép alacsonyabb fokú adminisztrációja alá rendelve, elszakítva ennek az organikus egységnek többi részeitől, amelyekkel kapcsolatban újból virágzásnak indulhatnának, a stagnálásra, vagy valószínűleg a visszaesésre vannak kárhoztatva.

Európának szüksége van szociális békére. Önök jobban ismerik azokat a veszélyeket, amelyek ezt a békét fenyegetik. Önök jobban tudják mint én, hogy a háború következményei megzavarták és egyensúlyából vetették ki a gazdasági élet szellemét és feltételeit. A múlt szomorú tapasztalataiból tudjuk, hogy a felforgató elemek sikerei mind annak a következményei, ami aláásta a társadalom morális erejét, tehát mind annak, ami meggyöngítené a nemzeti érzést és előidézte a munkanélküliség nyomorát. Ha Európának ebben a részében, amely még mindig közel áll a bolsevizmus égő fészkéhez, megnehezítik a munka feltételeit, megnehezítik a munka újból való megkezdését, ezáltal csak a társadalmi béke veszélyei nyernek újabb tápot. Védővonalak tehetetlenek a járványok, különösen a morális járványok ellen.

Mindezekkel a teóriákkal szemben Önök felhozhatják mint döntő tényezőt, a győzelmet és a győzők jogait. Elismerjük ezeket, Uraim. Elég reálisan gondolkozunk politikai kérdésekben, hogy ezzel a tényezővel kellőképpen számoljunk. Ismerjük tartozásunkat a győzelemmel szemben. Készek vagyunk vereségünk váltságdíját megfizetni. De ez lenne az újjáépítésnek egyedüli elve? Az erőszak volna az egyedüli alapja az építésnek? Az anyagi erőszak lenne az egyedüli fenntartó eleme annak a konstrukciónak, amely összeomlóban van, mielőtt az építés befejeződött volna? Európa jövője igen szomorú lesz ebben az esetben. Nem hisszük, Uraim, hogy a győztes hatalmaknak ez volna a mentalitása; ezeket az elveket nem találjuk meg azokban a nyilatkozatokban, amelyekben Önök megállapították azokat az eszméket, amelyeknek győzelméért harcoltak és amelyekben megjelölték a háború céljait.

Ismétlem, nem hisszük, hogy ez volna a győzelmes nagy nemzetek mentalitása. Ne vegyék rossz néven, hogy a most győzelmes Franciaországon, Anglián és Olaszországon túl meglássam a körvonalait annak a másik Franciaországnak, amely mindig a nagylelkű törekvéseknek előőrse és a nagy eszméknek szócsöve volt, annak a másik Angliának, amley a politikai szabadságok szülőanyja volt, és annak az Olaszországnak, amely a reneszánsznak, a művészeteknek és a szellemi fejlődésnek a bölcsője volt. És ha duzzogás nélkül ismerem el a győző jogát, úgy azzal a másik Franciaországgal, Angliával és Olaszországgal szemben egész másképp érzek; hálával hajlok meg előttük és szívesen fogadom el őket mestereinkül és nevelőinkül. Engedjék meg, Uraim, hogy azt tanácsoljam: ne veszélyeztessék örökségüknek ezt a legjobb részét, ezt az erkölcsi fölényt, amelyre Önöknek joguk van, az erőszak fegyverének alkalmazásával, amely ma az Önök kezében van, de amelyet holnap más ragadhat meg, míg amaz megmarad.

Bízva ezeknek az eszméknek az erejében, a bennünket környező minden nehézség, minden rosszakarat és minden akadály dacára, amelyeket utunkon felhalmozni iparkodnak, bizalommal lépünk arra az útra, amely végre megnyílt előttünk, hogy részt vehessünk a béke munkájában; és tesszük ezt a legteljesebb jóhiszeműséggel. Bízunk azoknak az eszméknek az őszinteségében, amelyeket Önök kijelentettek. Jogtalanság volna Önökkel szemben másképpen gondolkoznunk; bízunk az erkölcsi tényezők erejében, amelyekkel ügyünket azonosítjuk, és kívánom Önöknek, Uraim, hogy a győztes fegyvereknek dicsőségét szárnyalja túl a béke megteremtésének dicsősége, amellyel Önök az egész emberiséget megajándékozzák.

Csak egy pár szót kívánok még, Uraim, némely részletkérdést illetőleg megjegyezni.
Beláthatják, hogy nem térhettem ki a nekünk felajánlott béke részletes tárgyalására. Egyedül a területi kérdéssel foglalkoztam, mert ez a kérdés magában foglalja a többieket. Fel szeretném hívni azonban figyelmüket még egynéhány pontra, amelyeknek megoldása nézetem szerint rendkívül sürgős.

Mindenekelőtt a humanizmusnak egyik kérdése, a hadifoglyoknak kérdése áll előttünk. A békeszerződés szavai szerint a hadifoglyok hazaszállítása csak a béke ratifikációja után történik meg. Kérem Önöket, Uraim, ne vegyenek tekintetbe egy formalizmust, amely miatt annyi ártatlan család szenvedhetne. A szerencsétlen szibériai hadifoglyok ügyében külön beadvánnyal fordultunk a Legfelsőbb Tanácshoz. Ennek a kérdésnek a megoldásánál hivatkozom az Önök emberies érzésére; oly érzések ezek, amelyeknek még háborús időben is fölötte kell állnia a politikának.

Még egy megjegyzést kívánok tenni a pénzügyi határozatokra vonatkozólag. Nézetem szerint a békeszerződés nem veszi eléggé figyelembe Magyarország különleges helyzetét. Magyarországnak két forradalmat, a bolsevizmus négy hónapos dühöngését és több hónapos román megszállást kellett átélnie. Ilyen körülmények között lehetetlen, hogy a szerződés által tervbe vett pénzügyi és gazdasági határozatokat végre tudjuk hajtani. Ha a győztes hatalmak polgárai által részünkre folyósított hitelek a béke aláírásának pillanatában - amint ezt a javaslat kimondja - felmondhatók lesznek, ez a fizetőképtelenséget, a csődöt jelenti, amelynek visszahatását kétségkívül a győztes hatalmak is éreznék. Elismerem, hogy sok hitelezőnk van az Önök országaiban. A hitelek visszafizethetők lesznek, ha erre nekünk időt engedélyeznek, de nem lesznek visszafizethetők, ha azonnal követelik azokat tőlünk.

Azt követelik továbbá tőlünk - és ez is igazolja, hogy mennyire célravezetőbb lett volna bennünket előzőleg meghallgatni -, hogy mi Ausztriának vasércet szállítsunk. Mivel magunk is abban a helyzetben vagyunk, hogy ércet kell importálnunk, ezt a rendelkezést nem tudjuk teljesíteni. Hasonló a helyzet az épületfa tekintetében.

Ezekre a részletekre nézve kérem az Önök jóakaratú megfontolását, amelyet már az Önök képviselői részünkre kilátásba helyeztek. Mielőtt szavaimat befejezném, hálásan köszönöm, Uraim, hogy alkalmat adtak nekem álláspontomnak élőszóval való kifejtésére, és hogy beszédemet oly jóakaratú és állandó figyelemmel kísérték.
barathzsolt.jobbik.hu