2014. augusztus 12., kedd

Zsidóbűnözés II





Zsidóbűnözés II



Az iráni számítógépes hadviselés vezetőjét is meggyilkolta a Moszad

Valószínűleg likvidálták az iráni számítógépes hadviselés vezetőjét – írták csütörtökön az izraeli lapok a Telegraph című londoni lap szerdai cikkére hivatkozva.
Utoljára szombaton látták élve az iráni kiberháborús egység parancsnokát. Modzstaba Ahmadi holttestét Teherántól északnyugatra, Karadzs város mellett egy erdős területen találták meg - írta az Alborz című, az iráni Forradalmi Gárdához közeli internetes hírportál.
"Láttam a két golyó ütötte sebet. A sebek arra utalnak, hogy közelről lőtték le pisztollyal" - állította egy szemtanú. A helyi rendőrség parancsnoka szerint ketten vettek részt meggyilkolásában, és egy motorkerékpárról adták le a lövéseket.
A számítógépes hadviseléssel foglalkozó egység Facebook-oldalán megjelent részvétnyilvánítások alátámasztják halálának hírét, amelyet egyelőre más, független források nem erősítettek meg.
Izraelben vezető hírként jelent meg a médiában az újabb iráni gyilkosság a legnézettebb tévécsatorna éjszakai híradójában, és a kormányhoz közel álló Jiszráél Hajóm című újság is az első oldalon közölte csütörtökön.
Iránban 2007 óta öt atomkutatóval és a ballisztikusrakéta-program vezetőjével végeztek a Moszad mészárosai. És még ők beszélnek iráni fenyegetésről...
(MTI nyomán)


Példátlan cenzúrázás Franciaországban

Műhelyünkben hosszan tanakodtunk arról, hogy egy franciaországi témát napi nemzetközi sajtószemlénkben ismertessük-e, vagy azzal jegyzetünkben foglalkozzunk. Az utóbbi mellett döntöttünk azért is, hogy kiemeljük annak fontosságát és vészjósló következményeit - írja az Ordosz műhely.
Az alaphír: a francia Licra, a „rasszizmus és antiszemitizmus” ellen küzdő szervezet (amely esetében a küzdelem súlypontja fordított) pénteken bírósághoz fordult, hogy kivetessen bizonyos bekezdéseket öt olyan könyvből, amelyeket a 19. és 20. században írtak.
Nem tudjuk, hány felkiáltójelet kellene a fenti mondat után tenni. Ilyen még a „szabad” Franciaország történetében nem fordult elő.
Előzmények: a Kontre Kulture kiadó több könyvet jelentetett meg új kiadásban, közöttük Edouard Drumont A francia zsidó, Léon Bloy Zsidóüdvözlet, Henry Ford A nemzetközi zsidó, Douglas Reed Cion-vita című kötetét és Paul-Eric Blanrue-nek a zsidókkal kapcsolatos írások antológiáját.
A Licra azt követeli, hogy bizonyos részeket e könyvekből töröljenek.
A kiadó ügyvédje kijelentette, „e könyvek morális szempontból elítélhetőek, de nem jogi szempontból” és hozzátette, hogy azok már több utánnyomást éltek meg anélkül, hogy a Licra a bírósághoz fordult volna.
A Licra 20 ezer euró büntetést is követel és azt, hogy minden kiadott kötet után fizessen a kiadó.
Bobigny bírósága november 13-án hoz döntést az ügyben.
Műhelyünk nem tudja, miként hajtható végre az ítélet, ha a bíróság a Licrának ad igazat.
De javaslatunk van. Hatalmas máglyát lehetne rakni az elítélt kötetekből az Eiffel-toronnyal szemben fekvő hatalmas Alma-téren, de akár a Rue de la Victoire-on lévő párizsi nagyzsinagóga előtt is. A Licra és a cenzorlelkűek a máglya körül az izraeli himnusz ütemére, a Hatikvára táncolhatnak. Magyarországról díszvendégeket is meghívhatnak, akik természetesen vagy örömmel vesznek majd részt rajta, vagy a meghívásnak kötelességüknek érzik majd eleget tenni.
Ez csak a kezdet lenne. Ezután következhetnek a további perek. Shakespeare Velencei kalmárja kitűnő célpont lehetne. Belőle a teljes lényeget, a zsidó uzsorás Shylock alakját vághatnák ki.
Ezt követően átnézhetnék az emberiség eddigi valamennyi alkotását, Asszíria írásos emlékeitől kezdve egészen persze a máig, beleértve az irodalmi Nobel-díjas Günter Grass antiszemitának bélyegzett tavalyi versét, amelynek egyik sora így hangzik: „Megtörtem a csöndet, mert elegem lett a Nyugat képmutatásából”. Műhelyünk napi munkájával igyekszik e csöndtörők között szerepet vállalni.
Utóirat: németül tudó olvasóinknak ajándékként csatoljuk a verset, mielőtt valamelyik bíróság annak még olvasását is szigorú börtönnel sújtaná a „szabad” Nyugaton.
"Was gesagt werden muss"
Warum schweige ich, verschweige zu lange,
was offensichtlich ist und in Planspielen
geübt wurde, an deren Ende als Überlebende
wir allenfalls Fußnoten sind.
Es ist das behauptete Recht auf den Erstschlag,
der das von einem Maulhelden unterjochte
und zum organisierten Jubel gelenkte
iranische Volk auslöschen könnte,
weil in dessen Machtbereich der Bau
einer Atombombe vermutet wird.
Doch warum untersage ich mir,
jenes andere Land beim Namen zu nennen,
in dem seit Jahren - wenn auch geheimgehalten -
ein wachsend nukleares Potential verfügbar
aber außer Kontrolle, weil keiner Prüfung
zugänglich ist?
Das allgemeine Verschweigen dieses Tatbestandes,
dem sich mein Schweigen untergeordnet hat,
empfinde ich als belastende Lüge
und Zwang, der Strafe in Aussicht stellt,
sobald er mißachtet wird;
das Verdikt "Antisemitismus" ist geläufig.
Jetzt aber, weil aus meinem Land,
das von ureigenen Verbrechen,
die ohne Vergleich sind,
Mal um Mal eingeholt und zur Rede gestellt wird,
wiederum und rein geschäftsmäßig, wenn auch
mit flinker Lippe als Wiedergutmachung deklariert,
ein weiteres U-Boot nach Israel
geliefert werden soll, dessen Spezialität
darin besteht, allesvernichtende Sprengköpfe
dorthin lenken zu können, wo die Existenz
einer einzigen Atombombe unbewiesen ist,
doch als Befürchtung von Beweiskraft sein will,
sage ich, was gesagt werden muß.
Warum aber schwieg ich bislang?
Weil ich meinte, meine Herkunft,
die von nie zu tilgendem Makel behaftet ist,
verbiete, diese Tatsache als ausgesprochene Wahrheit
dem Land Israel, dem ich verbunden bin
und bleiben will, zuzumuten.
Warum sage ich jetzt erst,
gealtert und mit letzter Tinte:
Die Atommacht Israel gefährdet
den ohnehin brüchigen Weltfrieden?
Weil gesagt werden muß,
was schon morgen zu spät sein könnte;
auch weil wir - als Deutsche belastet genug -
Zulieferer eines Verbrechens werden könnten,
das voraussehbar ist, weshalb unsere Mitschuld
durch keine der üblichen Ausreden
zu tilgen wäre.
Und zugegeben: ich schweige nicht mehr,
weil ich der Heuchelei des Westens
überdrüssig bin; zudem ist zu hoffen,
es mögen sich viele vom Schweigen befreien,
den Verursacher der erkennbaren Gefahr
zum Verzicht auf Gewalt auffordern und
gleichfalls darauf bestehen,
daß eine unbehinderte und permanente Kontrolle
des israelischen atomaren Potentials
und der iranischen Atomanlagen
durch eine internationale Instanz
von den Regierungen beider Länder zugelassen wird.
Nur so ist allen, den Israelis und Palästinensern,
mehr noch, allen Menschen, die in dieser
vom Wahn okkupierten Region
dicht bei dicht verfeindet leben
und letztlich auch uns zu helfen.
(Ordosz műhely - Alfahír)


Izraeli terror Palesztinában – számokban

Egy a napokban napvilágot látott hivatalos jelentés szerint az izraeli megszálló hatóságok az úgynevezett al-Aksza intifáda 2000. szeptemberi kitörése óta hozzávetőleg 80 ezer palesztint tartóztattak le, és vetettek börtönbe.
A jelentést a palesztin foglyok ügyeivel foglalkozó minisztérium adta ki. A dokumentum rámutat, hogy a letartóztatottak között közel 9500 gyermekkorú személy, valamint 950 nő is volt. Ezen kívül a „toleráns” zsidók 60 palesztin parlamenti képviselőt, illetve minisztert is börtönbe vetettek. De az izraeli büntetés-végrehajtási intézményekben az elmúlt 13 év során megfordult palesztinok között találunk újságírókat, akadémikusokat is. Sőt, arra is akad példa, hogy betegeket, illetve súlyos sérülteket hurcoltak el a megszállók.
A jelentésből kiderül az is, hogy az izraeli katonai bíróságok 2000. szeptember 28. óta 24 ezer palesztint ítéltek „adminisztratív elzárásra” mindenféle komolyabb eljárás és bizonyíték nélkül.
Jelenleg a zsidók 5200 palesztint tartanak fogva 17 börtönben. A rabok között 13 parlamenti képviselő, 220 gyermek, továbbá 13 nő van, 146 főt pedig „adminisztratív elzárásra” ítélték, vagyis még csak vádat sem emeltek ellenük. A dokumentum megállapítása szerint a palesztin foglyok majdnem mindegyike fizikai és pszichológiai bántalmazásnak van kitéve.
Az elmúlt 13 év során 81 palesztin rab vesztette életét az izraeli börtönökben. Voltak olyanok, akiket a zsidó fegyőrök megöltek, mások a kínzások, a durva bánásmód, vagy pedig az orvosi kezelés hiánya következtében haltak meg.
A jelentés – melyet nem hozott nyilvánosságra az „objektív” nyugati sajtó – megállapítja azt is, hogy 2000 szeptembere óta 290 palesztin személyt deportáltak a zsidó megszállók Ciszjordániából. Egy részüket a Gázai övezetbe toloncolták, másokat pedig Libanonba vagy Jordániába.
Perge Ottó - palestine-info.co.uk nyomán


Végre ismerkedik Izraellel a cionista Nyugat is: európai diplomatákra támadtak a megszálló katonák

Európai diplomatákat bántalmaztak Ciszjordániában izraeli katonák, és elkobozták tőlük a hontalanná vált palesztinoknak szánt segélyt az azt szállító teherautóval együtt.
A katonák hanggránátokat vetettek be diplomaták, segélymunkások és helyi palesztin lakosok egy csoportja ellen - közölte a Reuters brit hírügynökség helyszínen tartózkodó tudósítója. Egy francia diplomatát kirángattak a segélyeket szállító teherautóból, a földre teperték, majd elhajtottak a megrakodott járművel.
"Itt ennyire tisztelik a nemzetközi jogot" - mondta a letepert diplomata, Marion Castaign, aki többek között arra panaszkodott, hogy megsértették a számára a nemzetközi jog által garantált diplomáciai mentességet - személyi immunitást élvező diplomatákkal szemben ugyanis nem intézkedhetnek a fogadó állam hatóságai.

Marion Castaign (aki ráadásul nő) földre teperve
A francia, brit, spanyol, ír, ausztrál és európai uniós diplomatákból álló küldöttség sátrakat szállított a ciszjordániai al-Makul régióban fekvő településre, ahol a hadsereg hétfőn elbontotta a nagyjából 120 palesztin lakos házait, istállóit és egy óvodát is, miután az izraeli legfelsőbb bíróság kimondta, hogy "nem volt rájuk megfelelő építési engedély".
A hadsereg szóvivője szerint a katonák a bírósági döntés értelmében akadályozták meg, hogy sátrakat állítsanak fel a területen, a palesztinok pedig kövekkel dobálták meg a rendőröket az incidens során. A szóvivő azt is hozzátette, vizsgálatot indítanak, hogy az érintett diplomaták "visszaéltek-e kiváltságaikkal".
A diplomaták azután csatlakoztak a segélyakcióhoz, hogy kedden és szerdán izraeli katonák megakadályozták, hogy a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának munkatársai sátrakat emeljenek a területen, ahol a juhtenyésztő palesztinok több emberöltő óta élnek.
A jeruzsálemi brit konzulátus "súlyos aggodalmának" adott hangot a történtekkel kapcsolatban, a diplomaták pedig felháborítónak nevezték az esetet, amelyet elmondásuk szerint jelenteni fognak kormányaiknak.
(MTI nyomán, kép: AFP)

Felmentették Joav Blumot a közokirat-hamisítás vádja alól - az ügyben gondatlanság sem terheli

A Kúria a korábbi felmentő ítéleteket megerősítve felmentette Joav Blum izraeli-magyar üzletembert a közokirat-hamisítás vádja alól kedden.

Újabb felvásárló úszta meg
Az ügyészség a Sukoróra tervezett King's City kaszinóberuházással kapcsolatos telekcsere ügyében ismertté vált Joav Blumot 2009-ben azzal vádolta meg, hogy közokirat-hamisítást követett el, amikor 2008-ban csak névlegesen létesített lakóhelyet Sukorón, azaz bejelentkezett oda, anélkül, hogy ott lakott volna.
A zsidó tagadta bűnösségét, a bíróságok első, és másodfokon is felmentő ítéleteket hoztak azon a jogcímen, hogy a vádlott "tévedésben volt", ám az ügyészség felülvizsgálati eljárásban a Kúrián támadta meg a jogerős döntést. A legfelsőbb bírói fórum kedden elutasította a vádhatóság beadványát.
A Kúria szóbeli indoklásában arra is kitért, hogy a lakcímbejelentéssel kapcsolatos jogszabályok nem egyértelműek, még jogászok számára is félreérthetőek, "Joav Blumot az ügyben gondatlanság sem terheli".
(MTI nyomán)
Frissítés: Jobbik-közlemény: Sukoró-ügyben is kudarcot vallott az elszámoltatás
A Jobbik szerint a Kúria Joáv Blum okirat-hamisítási ügyében hozott felmentő ítélete újabb bizonyítéka a kormány elszámoltatási politikája csődjének.
Joáv Blum izraeli üzletember eszerint nem bűnös, mert a lakcímbejelentéskor a társaságában lévő jogvégzett emberek tévedésbe ejtették a magyar jogszabályokban és nyelvünkben járatlan szerencsétlen vállalkozót, aki tulajdonképpen áldozat. Saját ügyvédje, valamint Sukoró polgármestere és jegyzője csalta orvul tőrbe, tán nem is tudott róla, hogy sukorói lakost csináltak belőle. Ezen népmesébe illő fordulatokat tartalmazza az ítélet indokolása, sőt még azt is, hogy a település elöljárói sem vétkeztek, hiszen a jogszabály annyira összetett, hogy ahány jogász, annyiféleképpen értelmezné. A Kúria ezzel egyszersmind megadta a biztos receptet a jövő ingatlanspekulánsainak, hisz csak egy magyarul nem beszélő, magyar jogban járatlan bűntárs kell hozzá, és máris lehet büntetlenül bűnözni.
A Gyurcsány-kormány emblematikus korrupció- és hűtlenkezelés-gyanús ügylete volt a sukorói kaszinóberuházáshoz kapcsolódó telekspekuláció, melynek során a legmagasabb kormányzati körökből irányították a szálakat. Ennek ellenére az ügyben két legmagasabb szinten érintett kormányzati szereplő, Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon háborítatlanul éli világát, vívják napi politikai csatáikat a remélt konc felett már előre összemarakodva. A felszíni harc mögött azonban kirajzolódik egyfajta véd- és dacszövetség az elmúlt húsz év politikai garnitúrája körében. Azt látjuk, hogy sem a 2006-os őszödi beszéd utáni véres terror, sem a vörösiszap-katasztrófa, sem a Sukoró-ügy és egyetlen más, a szocialista kormányokhoz köthető visszaélésgyanús eset sem volt elegendő ahhoz, hogy Gyurcsány Ferenc ellen büntetőeljárás induljon, ahol végre a vádlottak padján adhatna számot miniszterelnökként végzett ámokfutásáról. Ugyanez elmondható Bajnai Gordon és a Hajdú-Bét-ügy viszonylatában.
A két szocialista ex-miniszterelnök mindig kicsúszik az igazságszolgáltatás kezei közül. Személyük szent és sérthetetlen. Ez pedig lerántja a leplet a Fidesz elszámoltatási politikájának álszent és felszínes mivoltáról. Egyre inkább beigazolódni látszik a mondás: holló a hollónak nem vájja ki a szemét. Ezzel együtt ismét egyre aktuálisabb lesz a Jobbik 2010-es kampányban hangoztatott jelmondata: húsz évet a húsz évért! Vagy talán még aktuálisabban: életfogytiglant a 24 évért!
Kepli Lajos, a Jobbik országgyűlési képviselője
Kapcsolódó:

A zsidó igazságszolgáltatásunk kimosta a cionista rablót a büntetés alól. De hát mindig is ezt tette eddig és már nem is tiltakozunk , ha zsidókat mosnak tisztára a magyar bíróságok . Jobb esetben az ügy el sem jut a bírósági szakaszba , így a többszörösen visszaeső zsidó bűnözők soha nem lesznek a börtönök rabjai életük végéig . Ez csak a magyar és cigány bűnözőknek jut ki, ők nem tudnak meglógni az igazságszolgáltatás elől. De ezt is akarta a fidesz Orbánnal az élen A zsidó hatalom bebetonozását hazánkban. Ezért hajlandóak terrorizálni a lakosságot a terrorelhárítással az élen . Meg kell mutatni , hogy van munkájuk a TEK – es fiuknak , és bizony nem a Draskovics -féle terroristákat üldözik , hanem a kreált ellenséget a Budai féléket , pedig ők csak rá mutattak , hogy miféle mutyikat végez a hatalom . Nem olajat szőkítettek , nem az olajosokat gyilkolták, mint Draskovicsék bandája az aranyháromszögben Pintérrel az élen . A gyilkosság BT megállás nélkül dolgozott , hordták a pénzt nyakló nélkül , a politikusi maffiának , és aki nem vigyázott , már nem is él. Hisz benne volt a rendőrség , a honvédség az a katonák nélküli vezérkar amelyik később vérszemet kapva vissza osztást kért mint Hagyóék . Na de menjünk tovább , mert a szolgálatok is benne voltak , és az igazságszolgálat is tudhatjuk ezt az elcsapott bíró esetéből , a Györgyi Kálmán úrnak ontották az észt , és az utasításokat kit kell eltávolítani a csapatból , hogy a rablás működhessen tovább. Hát így alakult ki a politikai maffia mely össze fonódott az alvilággal , láthattuk a leszámolásokat a Pesti utcákon is. Na most ez a maffia irányítja az országot , melyet több oldalról több titkosszolgálat zsarol, és mi kénytelenek vagyunk vergődni e szorításokban. Csodálkozunk , hogy az utolsó kelet Európai ország is megelőz és elhagy gazdaságilag és politikai tőkében egyaránt , mert jobb pozíciókat harcol ki a nemzete számára , itt meg a két álnok oldal , és a szabadkőművesség megpróbálja elveszejteni az országot.


Amerikai hírszerzési információk, köztük személyes adatok tömkelege áramlik Izraelbe

Az Egyesült Államok nemzetbiztonságáért felelős National Security Agency elnevezésű szervezet rendszeresen olyan hírszerzési információkat oszt meg Izraellel, amelyek amerikai állampolgárok személyes adatait is tartalmazzák – adta hírül a Guardian című brit lap Edward Snowden leleplezéseire hivatkozva. Ismét csak kiderül, hogy az „újabb népirtásra készülődő”, „gyűlölködő” „antiszemitáknak” van igaza, akik már régóta hangoztatják: a nyugati kémszervezetek az izraeli hírszerzés irányítása alatt állnak.
Edward Snowden a Guardian című brit laphoz olyan dokumentumokat juttatott el, melyekből kiviláglik: az amerikai National Security Agency (NSA), valamint a kommunikációs felderítésért felelős izraeli titkos ügynökség között 2009 márciusában született ötoldalas megállapodás értelmében a zsidók hozzáférhetnek amerikai állampolgárok e-mail üzeneteihez és lehallgatott telefonhívásaihoz. A mostani leleplezés annál is inkább kínos Washington számára, mert az Obama-adminisztráció a Snowden körül gerjesztett botrány idején nyomatékosan hangoztatta, hogy az USA polgárainak személyes adatai nem kerülhetnek illetéktelen kezekbe. Vagy talán immár úgy gondolják Washingtonban, hogy a zsidók nem illetéktelenek, végtére is ők irányítják Amerikát? Lehetséges. A nyilvánosságra került titkosszolgálati megállapodásban szó esik ugyan az amerikaiak „alkotmányos jogainak védelméről”, azonban semmiféle biztosíték nincsen arra nézve, hogy az izraeli szolgálatok valóban gondot fordítanak az USA polgárainak jogaira.
Az NSA szóvivője a Guardianhoz eljuttatott nyilatkozatában nem cáfolta, hogy az Izraelbe eljuttatott titkos információk között amerikai állampolgárok személyes adatai is vannak. Azt állította azonban, hogy az alkotmányos jogokat tiszteletben tartják. További részletekkel az amerikai kémszervezet szóvivője nem szolgált. Így például azt sem árulta el, vajon a szóban forgó egyezmény megkötése előtt kikérték-e a Foreign Intelligence Surveillance (Külföldi Hírszerzési Felügyelet) elnevezésű hatóság engedélyét, amely nélkül elvileg amerikai állampolgárokra vonatkozó titkosszolgálati adatok nem kerülhetnének egyetlen külföldi szolgálat kezébe sem.
Más szabályokat alkalmaznak ugyanakkor az amerikai kormányzati tisztségviselőkre vonatkozó információkra. A megegyezés értelmében ugyanis, ha ilyen jellegű adat az izraeli hírszerzés birtokába kerül, azt azonnal meg kell semmisíteni. Súlyos kérdés azonban, hogy milyen törvényi felhatalmazás alapján gyűjt adatokat az NSA amerikai kormányzati tisztségviselőkről vagy éppen a Képviselőház és a Szenátus tagjairól? (2009-ben a New York Times arról adott hírt, hogy az amerikai titkosszolgálatok külföldi útja során megfigyelés alatt tartottak egy kongresszusi képviselőt.) További, még ennél is súlyosabb kérdés: mivel a világban lebonyolított internetes kommunikáció tekintélyes része amerikai hálózatokon is keresztülhalad, vajon kizárólag amerikai állampolgárok adatai kerülhetnek az izraeliek kezébe?
Az USA titkosszolgálati téren Izrael mellett szoros együttműködést alakított ki Nagy-Britanniával, Ausztráliával, Kanadával és Új-Zélanddal is. A „favorit” azonban kétségkívül Izrael, annak ellenére is, hogy az amerikai-izraeli hírszerzési kapcsolatok nem voltak mindig felhőtlenek. Egy 2013-ban kiszivárgott szupertitkos dokumentum szerint például az amerikai kibertámadások egyik legfontosabb célpontja - Kína és Irán mellett - meglepő módon állítólag éppen Izrael volt. Egy 2007-ből származó titkos jelentésből pedig az derül ki, hogy ugyan az Izraellel fennálló kapcsolatok kulcsfontosságúak az USA számára, ennek ellenére az együttműködés túlnyomórészt Izrael érdekeit szolgálja. „Roppant nagy kihívást jelent a kommunikációs felderítés terén zajló információ-csere kiegyensúlyozása Izrael és az USA között. Az elmúlt évtizedben egyértelműen az izraeli biztonsági megfontolások dominálták a kapcsolatainkat” – idézi a dokumentumot a Guardian.
A lap birtokába került egy 2008-ból származó jelentés is, melyben az amerikai hírszerző ügynökség, az NSA egyik vezető beosztású tisztségviselője az alábbiakat írja: „Az egyik oldalon az izraeliek kiváló partnerek (a telekommunikációs hírszerzés terén), a másik oldalon viszont ellenünk is dolgoznak, azzal a céllal, hogy információkat nyerjenek a Közel-Kelettel kapcsolatos álláspontunkat illetően.” Majd az alábbi, egészen megdöbbentő megállapítást teszi: „A NIE (a Nemzeti Hírszerzési Jelentés) szerint ők (az izraeli kémszervezet) az USA ellen támadó harmadik legagresszívebb ügynökség.” A továbbiakban az amerikai titkosszolgálati vezető megjegyzi, hogy „az NSA számára az egyik legnagyobb kihívás éppen a baráti titkosszolgálatok, például az izraeli szolgálat részéről fenyeget”. „Vannak előírások arra nézve, mit adunk át, de az információ-csere olyan kiterjedt, hogy időnként többet osztunk meg velünk, mint az szándékunkban állna” – olvasható a Guardian birtokába jutott titkos dokumentumban egy meg nem nevezett vezető beosztású amerikai titkosszolgálati tisztségviselő őszinte beismerése.
Hogy az izraeliek nem bántak gondosan a kezükbe került és amerikai polgárokra vonatkozó adatokkal, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a két állam titkosszolgálata között 2009 márciusában kötött megállapodásban szó esik „új típusú keretek” kialakításáról az információk felhasználását illetően, valamint az érzékeny adatokkal foglalkozó izraeli személyzet „továbbképzésének” szükségességéről is.
A Guardian az izraeliek birtokába juttatott titkosszolgálati adatokkal kapcsolatban további felvilágosítást is kért az NSA-tól. A lap válaszképpen csupán semmitmondó közhelyeket kapott. „Amikor titkosszolgálati információkat osztunk meg másokkal, tartjuk magunkat a fennálló szabályokhoz, így azokhoz is, amelyek védik az USA polgárainak személyes jogait” – közölte a Guardiannal az NSA a nagy semmit.
Joggal gyanakodhatunk arra, hogy Edward Snowden, illetve a Guardian című lap leleplezései csupán a jéghegy csúcsát tárják elénk. További kínzó (bár alighanem költői) kérdés: vajon más, az USA-val „szövetséges” országok belső ügyei és állampolgárai is ugyanúgy az izraeli titkosszolgálatok érdeklődésének középpontjában állnak? És vajon miért nem szólalnak meg az ügyben a mindenféle „listázás” ellen, és az „emberi jogok” védelmében esetenként oly hangosan fellépő „jogvédők”?
Perge Ottó - The Guardian nyomán

Ezen nem csodálkozunk Amerikát már régen legyőzték a zsidók és azt csináltak amit a zsidók parancsoltak nekik. Ha tudnák , hogy adót sem kéne nekik fizetni , ha ők bocsájtanák ki a pénzt , hát biztos magukhoz nyulnának , és nem tartanák el a terrorista országot , és nem áldoznák fiaikat lányaikat a cionista világ birodalom megteremtésének oltárán . És inkább életben tartanák a fiaikat lányaikat , még ha munkanélküliekké válnának a háború után , de legszivesebben még háborút sem kezdenének a cionista érdekekért , mert Amerikai gojként meghalni sem olyan nagy dicsőség , főleg azok családjának akik elvesztették gyermeküket egy rabló háborúban.



Titkos nukleáris program: "Közel-Kelet egyetlen demokráciája" 80 atomtöltettel rendelkezik

Izrael nyolcvan atomtöltetettel rendelkezik - írta vasárnap a Times of Israel című izraeli hírportál a Bulletin of the Atomic Scientists című amerikai szakfolyóiratban szeptemberben megjelent jelentés alapján.
Az amerikai hírszerzés forrásai szerint Izrael 1967-ben kezdte meg nukleáris robbanótöltetek előállítását, de nem ismert okokból 2004-ben abbahagyta a készletek felhalmozását. A jelentés szerint ezen időszakban összesen 115-190 robbanótöltethez elegendő hasadóanyag került a raktárakba.
Izrael titkos nukleáris programját homály fedi, az ország "politikai okokból" "bizonytalanságban tartja a nemzetközi szervezeteket", és nem hajlandó aláírni az atomsorompó-szerződést. (Érdekes módon mégsem vált "pária-állammá", mint más országok ennek csak a gyanúja miatt - a szerk.)
Korábbi becslések mintegy négyszázra tartották az atomtöltetek számát, amelyeket Izrael különböző utakon képes célba juttatni: ballisztikus rakétákkal, repülőgépekkel vagy tengeralattjárókról indítva azokat.
A cikk szerint a robbanótöltetek közül ötvenet közepes hatótávolságú ballisztikus rakétákhoz készítettek, harmincat pedig repülőgépen történő szállításra tettek alkalmassá. Az angol The Guardian című lap úgy véli, hogy Izrael rendelkezhet nukleáris anyagokat tartalmazó tüzérségi lövedékekkel, lőszerekkel is.
Az amerikai jelentés szerint az egész világon jelenleg tízezer-kétszáztizenöt nukleáris robbanófej található, számuk folyamatosan csökken az 1986-os hidegháborús csúcspont óta, amikor hatvannégyezer-négyszáznegyvenkilencet tartottak nyilván.
(MTI nyomán)

Akkor nem 400 – zal mint ahogy Kartel elnök mondta , pedig neki jobb rálátása van az ügyre , de itt még a legyet is letagadnák amelyik rá szált Natanjau orrára , mondanák , márpedig itt legyek nincsenek sőt halottak sem , és amit látni vélt az nem döglégy , mert mi a koncentrációs táborunkban nem ölünk arabokat , csak öregeket , és gyerekeket , de harcosokat nem is láttunk , ezért öljük meg a gyerekeket , hogy ne hogy harcos legyen belőle, mert nekünk jogunk van a védekezésre , az öregek csak járulékos veszteség . Na szóval más lenne a helyzet , ha egy önkéntes merénylő egy atom töltetett robbantana fel a kormány negyedben és egész Izrael beszennyeződne a robbanástól . Az a halálunk volna , és egyszer csak az is lesz. Mert előbb utóbb ez bekövetkezik annyi terror után a szomszédaink ellen . Így még azt sem mondhatjuk , hogy a Kínaiaktól , vagy az Oroszoktól húztuk ki a gyufát , mert ha ők azt akarnák már rég lenne egy önkéntes atomtöltet robbantó aki eltüntetné a terrorista államot a földszínéről.



Adalékok a zsidó terrorizmus történetéhez - 110 éve született Marschalkó Lajos
110 évvel ezelőtt, 1903. szeptember 11-én született Marschalkó Lajos, a magyar fajvédő újságírás óriása. Tiszteletünk jeléül az alábbiakban közöljük egyik remek tanulmányát, amely a Hídfő Könyvtár 1967. novemberi számában látott napvilágot. 
Világterror - világuralom
A hamu tüzesedni kezd az elfojtott parázsban, a vulkán kráte­réből kitörni készül a lávazuhatag, amely egykor elpusztította Pompejit és Herculanumot, Sodomát, Gomorhát.
A földkerekségnek van egy központi problémája, amelyről nem mer beszélni senki. A keresztény világnak van egy tabuja, amely érinthetetlen. Van „szent-tehén komplexum”, amelyhez éppúgy nem szabad hozzányúlni, mint India szent majmaihoz.
Mindezt úgy hívják, zsidókérdés.
Aki ma ezt említi, azt elsősorban bolondnak tekintik, a pszy­hiáter terrorizmus és sarlatánizmus, vagy az úgynevezett „igazság­szolgáltatás” hatáskörébe utalják. A fehér ember és az egész kultúr-világ ennek a világterrorizmusnak igájában nyög, csak éppen nem akarja tudomásul venni, hogy milyen sorsot szántak neki.
Mint előző oldalainkon már megírtuk: Hitler, Rosenberg téves úton keresték a zsidó probléma nyitját, mikor faji alapra helyezték át a kérdést és Mózes, Ezdrás, Nehémiás isteni kiválasztottságról szóló elméletével szembe állították az árja-germán kiválasztottsági dogmát. Negatív és - mint az eredmény mutatta - háborúvesztő, terméketlen, negatív-judaizmus volt ez. De barna ingben, horog­keresztes karszalaggal is ugyanazt hirdette, mit Mózes, Ezdrás és Nehémiás 5000 évvel megelőzőleg faji, nacionalista és nemzetek feletti alapon, mint a zsidó nép számára kiadott különleges isteni parancsolatot.
A zsidó-kérdés kulcsa nem a faji, hanem a hatalmi alap. Milyen méretű e világban egy 13-16 milliós nép politikai, gazdasági, szellemi hatalma, és milyen alapon jöhetett ez létre?
Ostobaság azt hinni és hirdetni, hogy a zsidó alacsonyabb rendű faj, mint a germán, kelta vagy magyar, indus, turáni. Ellenkezőleg! A zsidó, a maga nézőpontja szerint magas intelligenciájú fajta, amely ma már semmi esetre sem azonosítható az egykönyvű Tal­mud-zsidóval, a koszos kis galiciánerrel. A keresztény emberiség, sőt a zsidóság legnagyobb liberálisai és szabadsághősei azonban világosan látták, hogy a Tan, a Talmud és a Thóra a világtörténe­lem legnacionalistább, legsovénebb, leghatalomratörőbb népét, a legkülönlegesebb népi képletet nevelték ki a zsidóból. Népet, amely csak akkor tud létezni és élni, ha kezében tart minden kulcs-pozíciót, minden hatalmat és léte, megmaradása érdekében minden népet terrorizálni tud.
Talán nem érdektelen, hogy Herzl Tivadar, a cionizmus apos­tola a földkerekség legintelligensebb zsidóságából származott: a budapestiből. De ugyancsak Magyarországon született egy másik, meghallgatatlan zsidó próféta is, akinek nevét talán nagyon keve­sen ismerik, Herzl Tivadar tanainak száz százalékos ellentéte, dr. Fejér Lajos.
Dr. Fejér Lajos vérrel, szívvel, lélekkel zsidó volt. Azonban mikor már Magyarország határain is tombolt a hitlerizmus, úgy, mint a nagy zsidó próféták, akik hiába akarták népüket megvál­tani és megmenteni a Jehova vagy Hitler bosszúja elől, hatalmas könyvet írt, amely talán egyetlen tökéletes felismerése a zsidókér­désnek. Miután magyar nyelven jelent meg, és Európában már a második világháború előszelei fújtak, dr. Fejér Lajos könyve idegen nyelveken nem jutott el a politikusok, az államférfiak asztalára, és természetesen meghallgatatlanul maradt még a magyarországi zsi­dóság legmagasabb, legintellektuálisabb köreiben is.
Dr. Fejér Lajos, az európai zsidóság tragédiája közeledtén valami kísérteties felismerésre bukkant, amely nem volt tetszetős sem az asszimilánsoknak, sem a cionistáknak és még kevésbé hitle­ristáknak. Ez a felismerés annyiból állott, hogy a hitleri és rosen­bergi nacionálszocializmus és a mózesi vagy talmudi cionista zsidó nácizmus között nincs semmiféle különbség. Adolf Hitler a fajvédő törvények tekintetében szerény epigonja volt Mózesnek, a zsidó Führernek. A hitlerizmus nem volt más, mint negatív júdaizmus. A marxizmus és a kapitalizmus pedig ugyanígy egymás édes­testvérei.
A marxizmus - írja a nagy zsidó tudós és publicista - ­tökéletes parafrázisa a zsidó messianisztikus hitnek. Szellemi vigasz­talás, amelyet a gazdasági és politikai elnyomatásban lévő munkás­osztály részére rajzolt meg Marx, a tan apostola.
S folytatja tovább: „Minden zsidó eszmével foglalkozó cikk, akár pap, akár profán zsidó írja, par excellence, politikai cikk. A zsidó eszme nem vallási eszme, hanem a nemzeti, állami törvény­közösség eszméje. A zsidóság az egész világot átfogó irredenta moz­galom, amelynek szellemi forrása a zsidó vallás, hivatásos agitáto­rai a Papok és médiuma a zsidó népi anyag.
Juda Halevi szerint a népek sorában az isteni kiválasztottság folytán olyan elsőbbséget élvez, amelyet meg nem oszthat, és nem is oszt meg más népekkel.
Ez a felfogás jelentené - érvényesülésében a népek faji alapon nyugvó hierarchiáját, amelynek élén a zsidóság állam, ő képezné a népek arisztokráciáját. Az így kialakuló világban olyan kaszt­rendszer fejlődne ki (de nem hivatási, hanem faji alapon), ahol az emberek közt a fokozati rendszer, mint az indusoknál, a nagy tö­megnek lealjasításához vezet: ahol már nem is jön emberszámba és az állat rendfokára alásüllyedt pária”.
„Iróniája a sorsnak, amely a népek és fajok történetét igaz­gatja, hogy a hitlerizmusban olyan faji politika nyer kíméletlen alkalmazást, amely árja - faj elnevezés alatt a német fajra ugyan­azt a kiválasztottsági teóriát érvényesíti, - de egyedül és kizáró­lag a zsidósággal szemben! - amit a zsidó vallás alkalmazna a zsidó faj javára, ha fejlődésének irányában uralomhoz jutott volna. És alkalmazná a világ összes fajtáival szemben!”
És olvasván egy zsidó próféta, az eichmanni KZ-ben elpusztult nagy magyarországi zsidó bölcselő sorait1, úgy érezzük, hogy ismét a Mene Tekelt írják a Fehér Ház és a Kreml falára. Egyetlen faj arisztokratizmusa vagy plutokráciája fenyegeti az egész földkerek­séget. Egyetlen faj kiválasztottjai ülnek a New York Times, a Time a német 4 milliós Bild-Zeitung asztalainál, a televíziók, rádiók szerkesztői szobáiban. Akarunk-e hát a „népek arisztokráciájának” nyomorult elnyomottjai lenni? Akarjuk-e, amit egy becsületes ma­gyar zsidó, dr. Fejér Lajos jósolt meg, hogy az állat foka alá sül­lyedt pária legyünk?
A zsidóság mindenkor is a terrorizmus népe volt. Josephus Flavius, a szintén nagy és kiváló zsidó történelemtudós „A zsidó háborúról” szóló könyvét kell elolvasnunk ahhoz, hogy meglássuk: a bolsevizmus nem marxi és lenini találmány. Az ókorban is volt, a mainál sokkal rosszabb bolsevizmus - annyi csekélyke különb­séggel -, hogy a GPU- és Cseka-módszereket akkor még nem idegen népek, hanem saját fajtájuk, saját népük vezetői ellen foly­tatták a mai „humanisták”.
Josephus Flavius zsidó volt. Százezres galilei hadsereget veze­tett két római cézár - Titus és Vespasianus vasfegyelmű légiói ellen. Megverték, legyőzték. Ez még mit sem változtatott zsidó hazafiságán.
Flavius József akkor kezdett lélekben is a rómaiak oldalára állani, mikor látta, hogy a Templomot, amelynek nagyságáról, szépségéről senki se adott nálánál szebb és jobb leírást, hirtelen megszállja a csőcselék, a zsidó mob és Jeruzsálem fölött úrrá lesz egy olyan terrorista - ma úgy mondanánk, bolsevista - uralom, amelynél szebbet, véresebbet, kegyetlenebbet nem álmodhatott se Lenin, se Sztálin, se Derzsinszkij.
A Titus és Vespasianus légiói által már-már megközelített Jeruzsálem belállapotairól, az ókori bolsevizmusról így ad hírt az 7900 év előtti hírnök:
„A zélóták és idumeusok (két zsidó néptörzs) a köznépet, mint valami tisztátalan állatok csordáját úton-útfélen mészárolták. Az összefogdosott előkelő embereket (nobiles) és a fiatalságot megkö­tözve börtönbe csukták, arra számítva, hogy kivégeztetésük halogatásával többeket párthívükül megnyerhetnek...”
Mik ezek, ha nem a szovjet-orosz bolsevizmus, az ÁVH, Cseka, GPU 1900 év előtti módszerei?
Mert Josephus Flavius folytatja:
„Kivégeztetésük előtt a legkegyetlenebb megkorbácsolást kel­lett elszenvedniök; testük borítva volt sebeiktől, a veréstől és kín­zástól, és amikor már nem volt hely a testükön a kínzásokra, csak akkor érdemesítették őket - a kardra... A népet pedig olyan félelem, rettegés szállotta meg, hogy nyilvánosan megsiratni, avagy eltemetni senki se merte a maga halottját. Tizenkétezer nemes em­ber pusztult el így”.
A zélóták gyilkolási dühe - írja Flavius - főként bátor és jeles férfiak ellen irányult, azt tartva, hogy ha ezeket irigységből kipusztítják, ezzel az erényektől való félelemtől is megszabadulnak. Kivégezték tehát, sok mással együtt, Goriont egy származásra, mint tekintélyre kiváló, a népuralomért lelkesülő szellemdús férfit, akinél egyetlen zsidó sem szerette jobban - a szabadságot!”
A bolsevizmus lefelé szintező jellegzetessége ott lángolt már a római légiók által ostromolt Jeruzsálemben is. „A nagy bűnté­nyekre és a kisebb vétségekre pedig egy és ugyanazon büntetés volt: tudniillik a - halál, s ez elől csakis az menekült, aki ala­csony származás, vagy szegénységre nézve, a lehető legsilányabb ember volt”.
Egyenesen rémítő, ahogy Josephus Flavius leírja a zsidó ter­roristák hatalmába tartott Jeruzsálem akkori állapotait: a zsidó terroristák „ahol a házat bezárva látták, ez gyanújel volt előttük arra nézve, hogy ott a bennlakók, valamit esznek; nyomban be­döntve hát az ajtókat, és a félig összerágott ételt az emberek torkából húzták ki, evégből össze-vissza fojtogatva őket. Öreg embereket, akik nem engedték a maguk falatját, megdögönyözték; nőket, akik markukban valamit rejtegettek, megtépázták. Nem volt könyörület sem az ősz fej, sem a csecsemőkor iránt, hanem a vala­mit rágcsáló gyereket földhöz vagdalták... A tekintélyesebb és gazdag embereket maguk a zsarnokok elé kísérték s egy részüket aztán hamis vád alapján, állítólagos gonosz tervek miatt végezték ki, másik részüket azért, mert a várost elárulni akarták a római­aknak”. (Szovjet kirakat-perek!)
Vajon nem-e a Szovjetunió és a keleti államok bolsevizmusáról írta Josephus Flavius?
„Az uralom fölött egymással mindkét részről villongásban vol­tak, a gazságokban azonban egyetértettek... Nem bírom egyenkint felsorolni gaztetteiket, s ezért röviden csak annyit mondok, hogy véleményem szerint, soha egy más város sem szenvedett annyi mindenfélét és emberemlékezet óta nemzet, nem volt még fékte­lenebb a gonoszlelkűségben”.
Nem egy útszéli antiszemitának, vagy „elvadult náci gyilkos­nak”, hanem a galilei hadak „héber főparancsnokának” félelmetes ítélete ez saját nemzete fölött.
Szinte a hátunk borzong tőle, hogy idézzük Josephus Flavius könyvének egyik fejezetét, „arról az asszonyról, aki éhségében megsütötte a fiát”. A héber hadvezér, későbbi történetíró állításait azonban 1900 éven át tényekként fogadta el a világ és a tárgyila­gos történetírás. Ezek szerint bizonyos Mária nevű asszony, akinek vagyona legnagyobb részét elrabolták a zsarnokok, legyilkolta és megsütötte saját fiát.
„Te nyomorult kis gyermek, mondá - írja Josephus Flavius, - kinek tartogassalak én háború, éhség, lázadás közepette? Ha a rómaiak között fogsz is élni, rabszolgaság lesz az osztályrészed; az éhség pedig előbb utolért, mint a rabszolgaság, ezeknél még a lázadók, még rettenetesebbek. Légy tehát az én eledelem, légy a lázadóknak a bosszuló szelleme és légy az emberi életnek egy me­séje, ami még csak egyedül hiányzik a zsidók szerencsétlenségéből. Ezeket mondva megölte a fiát, és miután megsütötte a felét meg­ette... Ennek a szerencsétlen esetnek híre pedig hamar eljutott a rómaiakhoz is; ezek közül némelyek nem hitték el, mások sajnál­kozásuknak adtak kifejezést, sokan meg most még jobban meg­gyűlölték ezt a nemzetet. A cézár pedig azért Isten előtt beszámolt magáról; mert ő a zsidóknak békét ajánlott fel s kijelentette ne­kik, hogy mindazok, amiket csak elkövettek, feledve lesznek”.
A türelmes rómaiak számára is betelt végre a mérték. A cézár rohamra vezényelte légióit, mikor a Templomot a felkelő bolsevis­ták felgyújtották és Flavius szerint 1 600 000 zsidó pusztult el a rómaiak ellen vívott háború idején. Titus cézár azonban tiszta lelkiismerettel mondhatta:
„Ahányszor csak győztem, mindig békére szólítottalak fel ben­neteket, mintha csak én lettem volna a legyőzött fél. Amidőn a templomhoz értem el, szántszándékkal figyelmen kívül hagytam a hadijogból kifolyó jogaimat és kértelek benneteket, legyetek kímé­lettel a magatok szentélyei iránt s óvjátok meg a Templomot. Ti visszautasítottátok minden ajánlataimat és a templomot saját kezeitekkel gyújtottátok fel” - fejezi be Flavius, aki ezután már csak a cézár római diadalmenetéről ír.
A divus caesar, aki helyreállította a római birodalom békéjét, nem sejthette, hogy amikor szétűzi és elhurcolja a zsidókat, 1900 évre terjedő szerencsétlenséget szabadít a világra. Mert, csak okta­lan „antiszemita” mondhatja, hogy a zsidóság okvetlenül a békét­lenség, a héber Flavius szerint „féktelen gonoszlelkűség” népe.
Azonban senki nem tagadhatja, hogy minden nép sorsát, jel­lemét, magatartását, az új és újabb nemzedékek gondolkodásmód­ját a tradíció, a nevelés határozzák meg. Mikor Titus cézár szét­űzte a zsidókat, akkor a terror és a terrorizmus népét szabadította a világra.
A tegnapi és a mai zsidók sem tagadhatják: e népet, nem a fajiság, nem a vérség nevelték azzá, amivé lett, hanem a Tan, amely ott van a szent könyvekben lefektetve. Ott volt már akkor is, amidőn Titus légiói Jeruzsálem falai alatt állottak. Ott volt korábban is, és a lerombolt Templomban olvasták tudós papok és főpapok „Isten igéjét”, amely soha nem is volt más, mint a zsidóság állami törvénye, amely a zsidót azonosította Istennel. S ez a Tan, akárhogy is nézzük, és a kereszténység egyik része hiába vallja magáénak az Ószövetség (Tóra) tanait, a minden népek elleni nacionalizmus, a népgyilkosság és népirtás vallása!!!
Humanitásról, filantropiáról szóló üres szavak helyett elő kell venni az Ószövetséget, a Tórát, a Talmudot, Sulhán Árukot, ame­lyek mind a nemzsidó népek megvetését, a nemzsidó ember szabad kirablását hirdetik.
A nagy magyar katolikus hebreológus, aki tökéletesen tudott héberül, Huber Lipót kalocsai kanonok, minden úgynevezett antiszemitizmus nélkül, a héber betűk fotokópiájával bizonyítja ezt a zsidó terrorizmust. Idézi az Albó, Széfker ikkarim 1861 lembergi kiadását, amely szerint teste, lelke a bálványozónak (a nem zsi­dóknak) szabad, mennyivel inkább vagyona (pénze), mert helyes megölni a bálványozót. „Öljétek meg azt, akinek nincs vallása (a vallástalant)”. Így figyelmeztet a Tóra a bálványozókra, nem­zsidókra. És Mózes, a nagy Führer, kiadja a Jehovától közvetlenül kapott parancsot: Egyáltalán senkit se hagyj életben”. (Ószövetség, Mózes, V. 20. 16.)
Senki sem tagadhatja, hogy a zsidóság híven megtartotta a nemzeti és vallási parancsokat.
Huston Stewart Chamberlain, „A XIX. évszázad alapjai”, Die Grundlagen des neunzehnten Jahrhunderts” alapvető művében olvassuk, hogy a szétűzetés úton a zsidók Ciprus-szigetén olyan terrorista lázadást rendeztek az akkor már hanyatló római biro­dalom ellen, hogy annak 400 000 nem zsidó földközi-tengeri em­ber esett áldozatául. Említettük azt is, hogy a régi, klasszikus Rómában Ciceró, a nagy történetíró, római szenátor és a római hatalom egyik legkiemelkedőbb szellemisége, a bíróság előtt csak halkan, sugdosva mert a bírákhoz szólni, mert - mint mondotta - a zsidók anyagilag tönkreteszik, ha őszintén beszél.
Miután a Kr. u. második évszázadban Ciprus-szigetén többség­ben voltak és ott meg akartak alapítani egy új zsidó nemzeti álla­mot, egyetlen napon legyilkoltak a sziget lakosságából 220 000-et, és egyedül Cyrene városában 240 000 nem zsidót pusztítottak el. (Momsen: Römische Geschichte V. 543. oldal.)
A terror és népgyilkosság népe Titus cézár jeruzsálemi győ­zelme után szétáradt a világ minden részébe. A zsidóság egy jelen­tős része a mai Spanyolországban kötött ki. A nyugati gót királyok - miért, miért nem? - minden kedvezménnyel, elárasztották a zsidó bevándorlókat. A hála az volt, hogy - Chamberlain szerint - a spanyolok ellen tisztán üzleti érdekből a nyugati gót ki­rályság, a befogadó állam ellen, szövetségesül hívták a mórokat.
A kalifák segítségével aztán, mint a feltétlen zsidóbarát He­man „Die Weltstellung der Juden” (1882. 24. old.) írja, összpon­tosítottak a maguk kezében minden anyagi és szellemi hatalmat. A mór állam elpusztult, ami azonban a zsidóknak mindegy volt. Az időközben felépült spanyol államban ugyanúgy kezükbe vettek minden hatalmat, pénzt, gazdagságot.
„Az ország gazdagsága teljesen az ő kezeikben volt: a föld­birtok az uzsorások tevékenysége és a spanyol nemesség eladóso­dása következtében mindinkább az ő birtokukba került. Az állam­titkároktól a pénzügyminiszterig minden hivatal, minden adó- és pénzügy a zsidók hatalma alatt állott. Egész Aragonia tulajdon­képpen zsidó zálogban volt. Hatalmukat főként kiváltságok meg­szerzésére használták fel. Például adósság követelése esetén egyet­len zsidó esküje a kereszténnyel, arabbal szemben elég volt a bizo­nyításra, míg a keresztény esküje a zsidóval szemben egyáltalán nem volt érvényes. Hatalmukkal oly mértékben visszaéltek, hogy végül is a nép felkelt ellenük”. (Antiszemitizmus? - A szerző.)
Ugyanilyen hatalomátvételre készültek azonban Nagy Károly német-római birodalmában, amely kegyesen befogadta őket. Nagy Károly az adóbehajtást, az államigazgatást csaknem át­ruházta a zsidókra. Mint adóbérlők és az állami hivatalok vezetői ezek hamarosan a különféle kiváltságokat szerezték meg a maguk számára. A zsidó bűnözőt mérsékeltebb büntetésre ítélték, mint a keresztényt, a vásárnapokat szombatról vasárnapra helyezték át.
Nagy Károly, aki a keresztény középkor legnagyobb politikai lángesze volt, rendelkezett bizonyos célirányos gyengeséggel. „En­gedményeket tett s az ügyes zsidó csalásnak és a zsidóság diplomáciájának”. (Maurice Pinay: Verschwörung gegen die Kirche". 463. oldal.)
„Ezekben az időkben - írja Graetz, a zsidóság neves történet­írója - a zsidók voltak a világkereskedelem főképviselői”.
Az ugyancsak zsidó Kastein megállapítja, hogy a zsidó keres­kedelem már az évezredfordulón Franciaországtól Indiáig és Kí­náig terjed, és a zsidó hitközségek az egész világon úgy működtek, mint kereskedelmi ügynökségek. A zsidó Schedechias volt a császár bizalmi orvosa és a zsidók az ő segítségével jutottak be az ud­varhoz.
„A zsidó taktika - írja Maurice Pinay - az volt, hogy hűen szolgálni a császárt, hogy ekként a keresztény államban minden hatalmat a maguk számára hódítsanak. Nagy Károly halála után fia Ludvig került a trónra, aki még jobban áldozatául esett a zsidó hatalmi törekvéseknek”.
„Ha új, tetterős keresztény vezetők nem harcoltak volna a zsidó bestia ellen, a római-germán szent birodalom már 11 évszázadnak előtte a zsidó imperializmus áldozatává vált volna”. (Maurice Pi­nay. Verschwörung gegen die Kirche 467. oldal.)
Ezt megelőzőleg azonban az egész világkereszténységet fenye­gette az arianizmus, amelynek vezetője a Líbiában született zsidó Arius volt, aki a keresztény szentháromság tanával a régi zsidó dogmát, az egyetlen zsidó istenség, a Jehova-tanát igyekezett a keresztény egyházakba becsempészni, ötödik hadoszlopa útján. Hány és hány keresztény esett áldozatául e terrorisztikusan terjesztett tannak? Hány és hány nem zsidó lett áldozatává a Julianus apos­tata által kötött álkeresztény és zsidó szövetségnek, amelynek során a császár megígérte a zsidóknak, hogy saját költségén építteti újra Jeruzsálemet és a Templomot?
„A Julián császár kedvezéseitől elkapatott zsidók, a kereszté­nyek iránti fanatikus gyűlöletükben Palesztina és Szíria különböző városaiban vakmerően elpusztították a keresztény bazilikákat. Pél­dájukat követték az egyiptomi zsidók is” - írja Abrosius. (A. d. Theodosium ep 29. 18.)
Amidőn N. Konstantin utóda Konstancius császár az áriánu­sokhoz pártolt, Egyiptomban a pogányok és a zsidók karddal, botokkal rohanták meg a (keresztény) népet a templomokban. Szerzeteseket lábbal tiportak és így öltek meg. (Athanasius Encycl. ad episc. nr. 3. Közölve, Huber Lipót által.)
Alexandriában - a legnagyobb zsidó diasporában - 418-ban felgyújtották a keresztények Szt. Alexander templomát; s mikor a keresztények ennek megmentésére siettek, borzalmas vérfürdőt ren­deztek a keresztények között.
Amikor Phokas kelet-római császár uralma alatt a perzsa király rátámadt a kelet-római birodalomra, a kereszténység ellen­ségeivel rokonszenvező szíriai zsidók a szíriai Antiokiában „a város keresztény lakosságának nagyrészét leöldösték és óriási máglyán elégették”. (Nicephorus. Historia Eccles. XVIII. Cap. - Huber Lipót.)
Kr. u. 614-ben a perzsák elfoglalták Jeruzsálemet és ott ren­geteg keresztény foglyot ejtettek. „A zsidók pedig sáskaseregként özönlöttek a perzsák táborába, és tőlük - kiki tehetsége szerint ­potom áron mintegy 90 000 keresztény foglyot vásároltak meg, akiket aztán kisebb-nagyobb csoportokban kegyetlenül lemészárol­tak”.
A római birodalmon kívül például Perzsiában szintén hatal­mas méretekben folyt a zsidó terror. Kr. u. 343-ban Sapur perzsa király uralkodásának 35 éve alatt 16 000 keresztény szenvedett vértanúságot. Csak egyetlen napon 129 apácát végeztek ki a zsidók. („Az akkor teljesen zsidó uralom alatt állott Perzsiában, Sapur zsidói száz püspököt és más egyháziakat végeztettek ki”.) (Huber Lipót: Zsidóság és kereszténység 63. old.)
Arábiában a Kr. u. 522-ben hatalomra jutott zsidó király ke­gyetlen üldözést kezdett a keresztények ellen. Negraán városában a zsidó király 4000 keresztényt ölt meg.
„A vérengző zsarnok Hakim (Hakem egyiptomi kalifa 996-­1021) a zsidók biztatására (a mai Spanyolországban) több ezer keresztény templomot pusztított el és a keresztények százezreit mészároltatta le. (Huber Lipót: Zsidóság és kereszténység 71. old.)
A terror népe mindig is értett hozzá, hogy mohamedán vagy keresztény királyokat, államhatalmakat mint használjon fel meg­hódított népek elnyomására.
Kastiliában 1350-ben mint 15 éves gyermek került a trónra „Kegyetlen Péter”, aki a kastiai zsidóvezért, Samuel Ha-Levi Abulafia-t nevezte ki előbb pénzügyminiszterré, majd az ország első miniszterévé.
„Sajnos a történelem bizonyítja, írja Maurice Pinay, ha a zsidók valamely keresztény, vagy nem keresztény országban a ha­talmat kezükbe veszik, akkor a gyilkosságnak és terrornak olyan hulláma indul meg, amelyben patakokban folyik a keresztény és pogány vér”. A fiatal királyt zsidó miniszterek és asztrológusok (a mai pszychiáterek megfelelői!) vették körül s mikor a nemesség és a király rokonsága fellázadt a korlátlan zsidó terror ellen „Péter úgy érkezett Kastiliába, mint egy vérszomjas, éhes farkas a juhnyájba. És előtte haladt a rémület, oldalán a Halál és nyomán foly­tak a vérpatakok”.
A zsidók Kastiliában elérték „hatalmuk csúcspontját”. A pápa kiátkozta Pétert és Kastilia keresztény alattvalóit feloldozta min­den, az államnak tett eskü alatti kötelezettségeik alól. Addig azon­ban, amíg erre az intézkedésre sor került, ezrek és tízezrek estek áldozatául a „keresztény” uralkodó lobogói alatt folytatott zsidó terrornak.
Ma már tulajdonképpen felesleges beszélni arról a zsidó terror­ról, amely elborította Spanyolországot. A spanyol államot és népet a végleges leigázás veszélye fenyegette. Zsidók voltak a földbirto­kosok, a király miniszterei, a püspökök. Kialakult az álkereszténnyé vált zsidók arculata, a marannóké, akik kifelé ugyan keresztények voltak, de befelé a zsidó vallási szokásaikat, szertartásaikat követ­ték, s csupán egyetlen céljuk volt: meghódítani a keresztény spanyol államot. Spanyolországban már a nép, sőt az arisztokrácia felkelése fenyegette, mikor Torquemada, az inkvizíció vezetője azt ajánlotta a királynak és királynőnek, hogy szólítsa fel a zsidókat: vagy tér­jenek keresztény hitre, vagy hagyják el az országot.
Az 1492. március 31-én kelt királyi parancs a spanyol és a világtörténelemben kiemelkedő fordulópont. A terror népét kötelez­ték, hogy négy hónapon belül vagy elhagyja az országot, vagy ke­resztény hitre tér.
Mikor a kiutasítási rendelet megjelent, Abarbanel, a király zsidó kincstartója a legelőkelőbb marannókkal megjelent a palotában, hogy 300 000 arany, abban az időben jelenlegi dollármilliárdokat jelentő összeg felajánlásával, a rendelet visszavonására bírja. Minderről tudomást szerzett Torquemada főinkvizítor, aki kezében feszülettel megjelent az Alhambrában, s így szólt az ingatag királyi párhoz: „Iskarióti Judás 30 ezüstpénzért árulta el ezt; felségtek 300 000 aranyért akarják elárulni” - és elhagyta a termet. Erre az ural­kodó pár állhatatos maradt.
1492. augusztus 2-án 30 000 zsidó család, kb. 150 000 zsidó; mások szerint 350 000, a király hajóin elhagyta Spanyolországot. Sokan Navarrába, Olaszországba, a mai Hollandiába, Törökországba, a Földközi-tenger kikötőibe vándoroltak és lassan felszivárogtak egészen Budáig.
Portugáliában 4 év múlva, 1496-ban Manuel király szintén elűzte a terror népét.
A „népek arisztokráciája faji alapon” azonban ment és vándo­rolt tovább, szerte a világon. Jeruzsálem? Egyiptom, Perzsia, Róma, Spanyolország, Portugália, Oroszország? Mindenütt ott maradt nyomukban az országpusztulás. Ott maradtak a kifosztott népek nyomorban.
S ott maradt az, amit a magyarországi származású zsidó pró­féta, dr. Fejér Lajos, a művelt, okos és éppezért az eichmanni KZ-ben elpusztult, modern zsidó látott meg:
„A zsidó faj vonása ma is, hogy véleményét, sőt világnézetét, ráerőszakolja (helyesen mondva: ráterrorizálja) a világra”.
A kultúra nem egy nép vagy egy faj monopóliuma. A keresz­tény népek egyike sem tekintheti magát a többivel szemben ­„kiválasztottnak”, vagy hivatottabbnak a kultúra ápolásában. Csak éppen a zsidó faj, amely a keresztény népek kultúrájának ápolásá­ban részt nem vett és több mint kétezer évet kizárólag, vallástudo­mányának fejlesztésében töltött. - Talmudját és kabbaláját művelte - őrizett meg olyan faji önhittséget, amely az egyes zsidóban ál­landóan ébren tartja azt a faji suggestiót, hogy ő is a többi népek­nél különb szellemi képességek birtokában van” - írja Fejér Lajos (Zsidóság: 315. oldal).
„A népek faji alapon nyugvó arisztokráciája” akkor érte el a világtörténelem során soha nem élvezett hatalmát, mikor a hitleri birodalmat amerikai, angol, orosz fegyverek legyőzték.
Az új, a „demokratikus” Nyugat-Németország az amerikai át­nevelők, zsidó terroristák, OSS és CIA-zsidók uralma alatt elvesz­tette minden képességét az önállóságra. Ha a világtörténelem során van nemzeti szerencsétlenség, az a német tragédia. E népnek eltörték a gerincét: nürnbergi perrel, hazugsággal, terrorral, hamis igaz­ságszolgáltatással, Morgenthau-tervvel, licenzírozott újságok félrevezetésével, minden erkölcs, vallás, nemzeti érzés, gyalázatos dest­rukciójával.
Nyugat-Németországban csak 30 000 zsidó él, de épp itt bizo­nyosul be, hogy a „népek arisztokráciájának”, legyen az csak har­mincezer főnyi, nagyobb hatalma lehet, mint magának az ötvenkét milliós nemzetnek és kormányának.
A zsidó hatalomnak Nyugat-Németország fölött tényleges alapja: 1. A nagy Adenauer tévedése, amely abból indult ki, hogy az Izraelnek nyújtott, egyszer, s mindenkorra szóló 3 és félmilliárd DM-es „jóvátétellel” megnyerheti a világ-zsidóság szimpátiáját és Amerika, valamint a világ zsidóságától hátbiztosítást kaphat a bol­sevista veszedelemmel szemben. (Élete utolsó időszakában mondta a Der Spiegel című nagy magazinnak adott interjújában: „Vi­gyázzunk! A világzsidóságnak nagy hatalma van!” Mintha csak Ciceró mondotta volna a legfelsőbb római törvényszék előtt.) 2. Az adenaueri megalkuvásnak következménye nem az volt, amit a bölcs kancellár várt; a demokratikus Németország becsületének, világtekintélyének helyreállítása, hanem a Nyugat-Németország ellen megindított és a végtelenségig fokozott zsidó gyűlölet-propaganda Tel-Avivtól New Yorkig és végestelen végig, a földkerekségen. Az Izrael javára megkötött 3 és félmilliárd márkás „jóvátétellel” Adenauernak nem sikerült nemzetét kiszabadítani a zsidó terroriz­mus nyomása alól. Ellenkezőleg! Jöttek az újabb és újabb cionista követelések, zsarolások! Mikor Eichmann Adolfot közönséges em­berrablás és a világ „humanista” közvéleményének hallgatása mel­lett elrabolták Buenos Airesből, J. C. Burg, a mélységesen kiábrán­dult és okos zsidó író a „Zsidóság sorsa hóhérok és csalók között” című könyve szerint, Adenauer New Yorkban „véletlenül” találko­zott az éppen ott tartózkodó Ben Gurionnal, akinek 500 millió DM-ről szóló csekket adott át, azzal a kéréssel, hogy az Izraeli bíróság előtt ne azonosítsák a mai nyugatnémet államot a hitleri Harmadik Birodalommal. Ben Gurion, „a nagy barát”, zsebretette a csekket, ami azonban nem akadályozta a világzsidóságot abban, hogy ne folytassa a Nyugat-Németország elleni megvadult gyűlölet­propagandát.
Az eredmény szörnyű és világveszélyes, mert a terror előbb-­utóbb csődbe kergeti a nyugatnémet államot. Jönni fog a munka­nélküliség, és annak segítségével a szovjet-bolsevista hatalom özön­lik be majd a Rajnáig és a francia, olasz kommunisták millióinak segítségével, egészen a spanyol határig.
A megfélemlített és a demokratikus rendért minden zsarolással kétségbeesett versenyt futó Nyugat-Németország eddig 35 milliárd DM-et fizetett ki a zsidók „egyéni kártalanítására”. A Wiedergut­machung összege el fogja érni az ötven, esetleg százmilliárd DM-et is. Ha ehhez hozzávesszük, hogy szerte a világon egész ügyvéd­kolhozok alakultak hamis tanúk verbuválására, a kártalanítások hamis eskü alatti nyilatkozatokkal való igazolására, ha tudjuk, hogy a német Wiedergutmachung hivatalok számtalan tisztviselőjét kel­lett megvesztegetettség miatt elítélni és ha ehhez hozzávesszük, hogy a többiek - épp ezért? - állandó megfélemlítettségben élnek, akkor nyugodtan elmondhatjuk, hogy Nyugat-Németország ma a kétmilliós Izrael gyarmata lett.
Európa területén különféle terrorista szervezetek épülnek fel. Ilyen például a ludwigsburgi „náci bűnöket üldöző hatóság”, amely egy vörös múltú zsidó, Bauer legfőbb államügyész hatalma alatt áll. Ilyen a Wiesenthal Simeon által vezetett bécsi zsidó dokumen­tációs központ, amely szoros együttműködésben van a ludwigsburgi, de egyben a moszkvai szovjet hatóságokkal.
Ezek működésének „fényében” lehet meglátni, hogy a fehér em­beriség a német nemzetiszocialista hatalom legyőzése után a világterrorizmus uralma alá jutott. Közel negyedszázaddal a „náci bű­nök” elkövetése után a ludwigsburgi nyugatnémet államügyészség, szoros egyetértésben az izraeli titkosszolgálattal, náci „háborús bű­nöst” keres. Óriási költségekkel nyomoznak Martin Bormann, Men­gele, az auschwitzi orvos felkutatására. Auschwitzi kirakatperek folynak, amelyek során a földkerekség legtöbb államából hatalmas költségekkel hajtják fel a tanúkat, akiknek legnagyobb része ­- dr. Latenser védőügyvéd szerint - hamis tanú. A nyilvánvaló ha­mis tanút nem esketi meg a bíróság, nehogy egy zsidónak baja essék. A hamis tanú mehet és futhat, miután a német munkás adó­jából felvette a 9000 márkás tanúdíjat. És a hamis tanúk miatt hányan, de hányan választják az ártatlanul elítélt kisnácik közül a börtönben az önkéntes halált mint az egyetlen kivezető utat a XX-ik század igazi győztesei és igazi bűnöseinek terrorja elől való menekvést!
Ennek a szovjetnél is rosszabb, hangtalanul gyilkoló terroriz­musnak legkiválóbb fegyvere az amerikai zsidók által felépített nyugatnémet „demokratikus” sajtó, amelynek megteremtésére a megszállás idején az amerikai-angol zsidó sajtótisztek, a Hans Habek, a Henry Ormondok, a gyűlölet tűzköréből máig sem szaba­dult emigránsok adták a lizenceket és a sok milliós alaptőkét. A „demokratikus” Nyugat-Németország sajtó cárja ma Axel Springer, aki négymilliós Bild Zeitungjával, a monopolizált sajtó-kon­szernjével a közönyös német munkástömeg közvéleménycsináló atyaistene. A német intelligenciának szánt, kétségtelenül magas nívójú Der Spiegelt, a nyugatnémet sajtódestrukció magazinját Rudolf Augstein szerkeszti, aki halovány náci múltja ellenére Challoner angol sajtó-őrnagy és két zsidó emigráns kezéből kapta a megbízatást a német lélek, a német ifjúság „felvilágosítására”. ­Mivel szerencsésebb a helyzet a többi jelentős nyugatnémet lapok­nál, ahol a múltjukat titkoló karrierista egykori náci újságírók ver­sengenek zsidó kollégáikkal a nemzeti és szellemi, immár az erköl­csi értékek rombolásában, hajdani bajtársaik kegyetlen üldözésében? Azonban akármilyen mértékben süllyednek erkölcsileg a zsidó-világ­terror szolgálatában, akármilyen lelkesen szolgálják is ki a cioniz­must, és akármilyen hévvel magyarázzák, hogy a német újraegyesí­tés érdekében meg kell alkudni a világzsidóság hatalmával, a világszerte folyó Németország elleni külföldi gyűlölethadjárat nem enyhül egy árnyalatnyival sem.
Nem is fog enyhülni soha, mert itt nemcsak a Thóra és Tal­mudból ismert ötezer éves bosszú folyik, hanem ennél is sokkal több. Mert minden eichmanni emberrablás, auschwitzi, treblinkai és sobibori kirakatper mögött ott áll az igazi nagy cél és az ószövet­ségi ígéret beváltása utáni világhajsza: adjatok és fizessetek még több Wiedergutmachungot!
A sokak által megcsodált Nyugat-Németország és a neo-demok­rácia a satellit-szellem, a régi Landsknecht-mentalitás Amerikánál is tipikusabb megtestesítője. Ha újabb és újabb jóvátételek kizsarolósa céljából a zsidók merényletet akarnak elkövetni Ben Gurion nagy barátja, Konrad Adenauer ellen, ha aljas rágalmakkal, a zsidó-gyilkosság gyanújával „kilövik” a kormányból prof. Ober­lündert, a menekültek nagy, szudétanémet patrónusát, ha moszkvai, budapesti, prágai segítséggel és egy Wiesenthal-szerű galiciáner be akarja bizonyítani, hogy Lübke nyugatnémet köztársasági elnök „koncentrációs lágereket épített” a hitleri idők alatt; akkor ő ellene indul meg hajsza, nemcsak a kommunista államokban, hanem a moszkvai és - természetesen - New York-i lapokban.
A világterror irányítói már beleszólnak abba is, hogy ki legyen a német kancellár, mint ez George Kiesinger megválasztása után történt, aki „náci múltja” miatt elsőszámú megzsarolható alanya lett a cionista-kommunista világterrornak. A világterroristák ma már ott tartanak, hogy elő akarják írni az ötvenkét milliós német népnek, ki legyen a következő köztársasági elnök. A New York-i „Aufbau” című német nyelvű cionista újság már odáig megy a ter­rorizmusban, hogy egyenesen Hamburg zsidó főpolgármesterét, dr. Herbert Weichmannt ajánlja, sőt követeli Nyugat-Németország jö­vendő köztársasági elnökének, mert ezzel a választással „a német nép bebizonyítaná, hogy úrrá lett a hitleri múlt fölött”.
Különös német végzet, hogy ezt a népet azért gyűlölték Nyu­gaton, mert Goethéket, Beethoweneket, Clausewitz-méretű nagy katonákat adott a világnak, ma pedig azért vetik meg - mint ezt több angol, francia, szovjet-orosz, sőt kínai politikus megállapítja -, mert saját fészkébe piszkít, önmagát gyalázza, kisebbíti a zsidó ­világterror hatása alatt. És a világzsidóság kajánul nevet a német politikusok, államügyészek, bíróságok megdöbbentő szolgalelkűsé­gén, mellyel meghajlik a „népek arisztokráciája előtt” és szüntele­nül, csak az Ószövetségi parancstól reszket:
„Mert a nép és az ország, amely néked nem szolgáland, elvész, és a népek mindenestül elpusztulnak. És szopod a népek tejét és királyok emlőjét szopod!” - jósolta a már idézett Ézsaiás.
Nyugat-Németország leigázása, erkölcsi és politikai felbom­lasztása nem német és legkevésbé nemzetiszocialista, hanem európai és világtragédia, a XX. század legsötétebb fejezete, mert az 1945. május 9.-én támasztott erkölcsi, politikai űrön keresztül mint a tüzes lávafolyam árad be a bosszú, a terror, a szovjet­ befolyás.
A zsidó világhatalom, amelynek - nagyobbrészt hamis eskü alatti nyilatkozatokra és hamis izraeli, lengyelországi tanúk vallo­mására 35 milliárd márkát fizettek ki a nyugatnémetek - olyan terrort gyakorol; amelyhez hasonló nincs se Vörös Kínában, se a Szovjetunióban. S ez a terror - a világhódítók hideg terrorja ­rosszabb, mint a gépfegyveres, vagy a hajdani tungid-terror. Az csak a testet tudja megölni. Ez azonban a lelket, az erkölcsi maga­tartás tisztességét öli ki Goethe, Schiller, Beethoven, Nietzsche, a feltalálók, orvostudósok egykori nagy nemzetéből.
Adenauertől kezdve, Ludwig Erhardt és Kiesinger kancellárokig a nyugatnémet nép mindig úgy szerette magát a világ előtt csil­logtatni, mint a nagy német nép egyedüli és kizárólagossági joggal felruházott képviseletét, arról azonban kevesen tudtak, hogy a né­met Bundestag, a bonni parlament, a szövetségi német kormány, a szövetségi államok kormányai, az igazságszolgáltatás szervei, a rendőri hatóságok legtöbbje az izraeli és New York-i parancskiadási központ alantas végrehajtó hatóságaivá váltak.
A világzsidóság ma már úgyszólván minden német ügybe bele­üti az orrát, és terrorisztikusan parancsolni akar a 18 milliós világkisebbség nevében az 52 milliós népnek. Nahum Goldmann, a World Jewis Congress legfőbb terroristája „radikális változásokat” követel a nyugatnémet iskolák demokratikus tantervében, a világ­zsidóság javára. Ugyancsak a World Jewish Congress az egész világon hecceket rendez Nyugat-Németország ellen, mert a hesseni Landtagba bevonult néhány National Demokratische Partei által választott képviselő. Beleszólnak abba, hogy ki kaphatja meg a Deutsche Stiftung nagydíját. S ha véletlenül egy olyan nagy szel­lemi ember kapja meg, mint Armin Mohler, a konzervatív, elfogult­ságoktól mentes német író, akkor rögtön rásütik a bélyeget, hogy „antiszemita”.
Az újságok, az idegen talpnyalásra berendezett államügyészek és politikailag megfélemlített bírák ülnek az államügyészi és bírói magas pulpitusokon és ítélkeznek nem a németség, hanem a világ­zsidóság nevében. Ma már nemcsak Shakespeare Velencei kalmár­ját törölték a német színházak műsoráról, hanem már ott tartanak, hogy ha egy bremeni kávéscég osztogatja a kávét hőn szerető német vásárlóknak, akkor arra kényszerítik, hogy a reklámot vonja vissza, mert abban egyetlen egyszer előfordul a „zsidó” szó.
Ma már a keresztény egyházak legkitűnőbbjei sem védettek a sorozatos, és pimaszkodó zsidó támadástól. Köln érseke Frings kar­dinális csak annyit kérdezett egy hozzá belopakodott Nussbaum nevű amerikai rabbinustól: biztos-e Ön abban, hogy hatmillió zsidó pusztult el a hitleri koncentrációs táborokban?” Huszonnégy óra múltán Frings kölni kardinális a zsidó világsajtónak olyan pergőtüzébe került, hogy kénytelen volt demen­tálni, visszavonulni, magyarázkodni és végül is részt venni a zsidó­-keresztény testvériség hetén.
Még ennél is megdöbbentőbb a világzsidóság akciója az oberammergaui passiójátékok ellen. Az európai nagy pestis elmú­lása után fogadalmi ajándékként felajánlották az oberammergauiak, hogy 10 évenként előadják a Krisztus szenvedéseiről szóló passiójátékokat. Négyszáz éven keresztül játszották egyszerű hegyi pa­rasztok, falusi lányok, asszonyok a hétórás előadást betöltő pas­siót. Pontosan úgy, ahogy az az Újszövetségben írva van. Nem tettek hozzá egy szót sem, és nem vettek el egyet sem az apostolok megnyilatkozásaiból. Amikor aztán a cionisták meghirdették a vi­lágbojkottot az oberammergaui játékok ellen, a városi tanács fel­fogadta Hans Schwaighofer rendezőt, aki átírta a több száz éves szöveg egyes jeleneteit, hogy abból kiküszöbölje „az antiszemita megjegyzéseket”. Mert amit az Újszövetség ír, ami kétezer éven át érvényes volt a kereszténység számára, íme, antiszemitizmus lett. Schwaighofer a játékban szereplő zsidókat és keresztényeket „al­legorikus figurákkal” helyettesítette. Mi más ez, mint a világuralom terrorja alatt?
Az ősi cél újra itt látható: dechristianizálni az egyházat, úgy­mint az arianusok, a marannusok, vagy a szabadkőmívesek akar­ták. Összekavarni az eszméket, meghamisítani a Bibliát is, hogy aztán a Vatikánban egy napon majd ne a Miatyánkot imádkozzák, hanem a Kol-nidré imádkozása előtt, mint a világ minden zsinagó­gájában ma is, felhangozzék a Sátán egyházának szörnyű átkozó­dása:
„Háborúval sújtsa (Isten) a kutahait (a kereszténységet) és fejedelmét (értsd: Szamaélt az ördögök fejét, aki a rabbinizmus szerint kormányozza a kereszténységet). Takarja (a kereszténysé­get) felhő hat hónapon át, hogy fekély csapásával kínoztassék. Verje meg himlővel és büntesse haraggal és dühvel. Mert az Örök­kévalónak vérontása leszen (Boszrában=Rómában, a keresztény­ség országaiban). Rendezd ezt (a vérontást) Boszrában; buktasd meg a királyt (=a pápát) a Te dühödben és akkor ébreszd majd üdvöd szeretteidnek (a zsidóknak). Te örökkévaló nem fogod meg­tagadni irgalmasságodat. (Huber Lipót: Zsidóság és kereszténység 455. oldal.)
A kereszténység kétezer éves történelméről két nézet uralko­dik. Az egyik - amit egy nagy magyar szellemi ember, dr. Vágó Pál hirdet, hogy a Thórában zseniálisan levezetett zsidó világhódítás csakis a kereszténységet teperte le. Ennek pedig történelmi oka, az a világosan bizonyítható tény lenne, hogy Krisztus apostolai egyszerűen nem értették meg mesterüket.
Ezek lelkében a mózési hit oly mély nyomokat hagyott, hogy az új vallást el sem tudták képzelni a Thóra nélkül. Ez kiderül azokból a vitákból, amelyek az Evangéliumnak „Az apostolok cse­lekedetei” halálát követő 15. évben tartott zsinatukon még arról vitatkoztak, hogy szabad-e körülmetéletlen embert megkeresztelni, ill. bevenni a keresztény közösségbe? Nem tudták megérteni, hogy a Megváltó univerzális erkölcstana a zsidó törzsi elzárkózó erkölcs­tannal összeegyeztethetetlen. Nem értették meg, hogy Krisztus tanítása egyenesen a zsidó istenkiválasztottság tana ellen irányult, amelynek megdöntése logikusan a zsidó közösség felbomlásához vezetett volna. Ha az apostolok következetesen ezen az úton ma­radnak és diadalra viszik Krisztus antijudaista erkölcstanát, csakis ebben az esetben teljesíthették volna azt a küldetést, amellyel a Megváltó emlékének tartoztak, mert csakis ebben az esetben vált­hatta volna meg Krisztus a világot a sátán zsinagógájától.
A létet fenyegető e végveszéllyel a synhedrion tisztában is volt, amikor a főpap azzal az indoklással mondta ki a halálos íté­letet, hogy jobb, ha egy ember hal meg, mintsem hogy egy nép pusztuljon el.
Ezzel szemben az apostolok azzal, hogy az új vallás történelmi alapjául megtartották a mózesi hitet - amelyet az ő jogutóduk a keresztény Egyház a Biblia ószövetségi részével együtt szentté avatott - és egy önmagának ellentmondó ideológiával szerencsét­lenítették meg híveiket, nem adtak többet annál, mint amit egy szakadár zsidó szekta adhatott; egy olyan ideológiát, amely gya­korlati megvalósításában minden tekintetben kedvezett a zsidó ha­talmi törekvéseknek. A zsidók - mert hiszen az apostolok, ha vérségileg nem is, de világnézetükben ezek voltak - meghagyták izraeli használatra a harcos politikai messiást, a keresztényeknek pedig egy jámbor Krisztust adtak, aki azt tanítja, hogyha jobb képeden pofon ütnek, tartsd oda a balt is, ha hétszer bocsátottál meg hiába, bocsáss meg hetvenhétszer, ne törődj a földi javak gyűjtésével - bízd ezt a zsidókra -, viseld türelemmel szolgaságo­dat, mert mindezért a túlvilágon bőségesen jutalmaztatol.
Amennyire ez igaz, ugyanannyiban igaznak látszik a másik vé­lemény is, amely szerint a keresztény egyházak kétezer éve nem állott másból, mint a zsidó beszivárgás és terrorizmus, antiszociá­lis gondolat elleni elkeseredett harcból.
Ezt a harcot árulta el XXIII. János és VI. Pál pápa, nem na­gyon dicsőséges uralma alatt a Vatikán. A zsidó világterror be­hatolt az ökumenikus világzsinatra és megvalósította az ariánusok és marannusok nagy álmát: az antijudaista keresztény-szellem le­igázását.
Hitlert legyőztük! - mondták a második világháború diadalmasai. - Most következik Jézus Krisztus!
És a vatikáni zsinat aláírta a kereszténység halálos ítéletét. Legalizálta önmaga fölött is a zsidó világterrort! 
[1] Vitéz Kolozsváry-Borcsa Mihály az Országos Magyar Sajtókamarának a németeknél is nagy befolyású elnöke, Oláh György német-barát publicista, Lits Ernő a “Weltdienst” magyarországi vezetője eredménytelenül próbálták megmenteni dr. Fejér Lajost.




Százmilliókkal lépett le a tipikus zsidó csaló - az elfogatóparancsok szeptemberben érvényüket vesztik

Miközben számtalan elfogatóparancs van érvényben ellene, valamint hároméves börtönbüntetés is vár még itthon rá csalás miatt, addig Magyarország talán legdörzsöltebb és leggátlástalanabb zsidó csalója magánnyomozókkal szimatoltat mindenki ellen, akikről úgy érzi, ártottak neki.

Vermes Péter, tipikus zsidó szélhámos
Az évek során nagystílű szélhámossá kinövő Vermes Péter azzal szerzett hírnevet magának, hogy nők tucatját verte át, és fosztotta meg őket becslések szerint közel háromszázmillió forinttól. Vermes nem ismert lehetetlent, ha átverésről volt szó, épp ezért rendőröktől is csalt ki pénzt, de áldozatai névsorát duzzasztja a neves filmrendező, a zsidó Makk Károly és Bacsó Péter is. Utóbbi kettő annyira szégyellte, hogy idős korukra így megvezették őket, hogy sosem nyilatkoztak arról, mit tett velük Vermes Péter.
A jelenleg Izraelben bujkáló Vermes azonban rejtekhelyről sem rest folytatni fajtájára jellemző álságos aknamunkáját. Egy magas beosztású rendőrre és két újságíróra is magánnyomozókat küldött. A módszer egyszerű volt. A tőle jól ismert módon internetes társkereső oldalakon szédített meg nőket, akiket aztán megkért, hogy szerezzenek neki magyarországi privát kopókat. Vesztére az egyik célszemély, egy újságíró, épp azoktól a nőktől értesült Vermes terveiről, akiket már korábban tönkretett a férfi.
– Álnéven mutatkozott be a nőknek, és azt a történetet adta elő, hogy ikertestvére ellen, akit Vermes Péternek hívnak, lejárató hadjáratot indítottak itthon. Ahhoz kellettek neki a kopók, hogy revánsot vehessen ezeken az embereken – mondta az egyik érintett, Szabolcs, aki egy kis szerencsével hamar rájött, hogy Vermes figyelteti őt.
– Egymástól függetlenül kerestek meg nők egy közösségi portálon. Mindegyik ugyanazzal a történettel állt elő, mégpedig, hogy Vermes Péter megkérte őket, hogy fogadjanak fel egy magánnyomozót, aki engem, meg egy másik újságírót és egy hivatásos nyomozót figyel. Korábban mindhárman foglalkoztunk Vermessel. Akadt, aki a leleplező riportot írt „munkásságáról”, a rendőr szerepe pedig magáért beszél – folytatta Szabolcs, aki miután rájött, hogy figyelik, habozás nélkül felhívta az utána szaglászó privát nyomozót, és leleplezte.
A Vermes Péter ellen kiadott elfogatóparancsok egyébként szeptemberben vesztik érvényüket, ami után a férfi, ha úgy tartja kedve, akár haza is utazhat Izraelből Magyarországra mindenféle következmény nélkül.
(Blikk nyomán)



Nicsak, ki beszél - olvasónk az Egyesült Államok vegyifegyver-fejlesztéseiről


Az Egyesült Államok az első világháború vegyi harcaiba - felkészületlensége miatt - „nem szállt be”, mivel a háború előbb véget ért, mint megtehette volna. De mindent elkövettek ennek érdekében, ezen igyekezet eredménye lett a W. Lewis által kifejlesztett vadonatúja és akkor legpusztítóbb harcanyag, a klór-vinil-diklór-arzin, amelyet felfedezője után lujzitnak neveztek és neveznek ma is.
E szer volt az első, amelyet – amerikai szokás szerint – repülőről szórtak, illetve melynek légi kiszórását megvalósították. A korabeli sajtó hatásos címmel csak „halálharmat” (death dew) néven emlegette ezt a "remek" anyagot, amely ma is a korszerű vegyi harcanyagok között van számontartva, bár igazán nagy mennyiségben sosem vetették be, hacsak nem a kambodzsai „sárga eső” idején, de erre közvetlen bizonyítékok nincsenek. Amerika persze tagadja, hogy a második világháború előtt bármiféle vegyifegyver-kutatást folytattak volna, nyilván a lewisit receptjét is véletlenül fújta hozzájuk a szél. Ami pedig igencsak kínos, az a kevéssé közismert bari incidens.
Az azóta is nagy lendülettel minden létező fórumon elhallgatott tények az USA-ra nézve roppant kellemetlenek. Miről van szó? A totális háború alatt, 1943-ben, 617 amerikai haditengerész szenvedett kénmustár-mérgezést (többségük megvakult), ebből 82 G.I. meghalt, mikor hadihajójuk, a John Harvey a december 2-án Bari olasz kikötőjében német bombatalálattól megsérült, és a fedélzeten tárolt vegyi lőszerekből több felrobbant. A szél az anyagot a polgári lakosságra is kivitte, így számos olasz civil is meghalt (Barinak akkor 200 000 lakosa volt).

Bari megtámadása korabeli fényképen
Az ügyet az amerikaiak el akarták titkolni, de ez nem sikerült, így a vezérkar hosszas magyarázkodásra kényszerült, mit keresett 2000 db M47A1 típusú gázlőszer a hajón. Ez már önmagában elég ok lehetett volna arra, hogy a németek válaszul vegyi fegyvert vessenek be, mert a hagyományos katonai logika szerint bizonyítás nyert, hogy az amerikaiak vegyi csapást akartak végrehajtani, hiszen vegyi lőszereket szállítottak ki a frontra. A közvélemény a mai napig úgy tudja, hogy „a második világháborúban nem használtak vegyi fegyvert, mert, bár Hitlerék kifejlesztették a rendkívül mérgező anyagokat, azt ellencsapástól félve nem merték bevetni, a szövetségesek fejében pedig ilyesfajta gaztett (Sztálin...) meg sem fordult.” Ezek után természetesen roppant kínos feltenni a kérdést: és akkor miért szállított az amerikai hadsereg nagy mennyiségű vegyi lőszert az európai hadszíntérre?
Meg kell jegyezni továbbá, hogy mindenesetre a britek azzal a hamis tudattal indultak a háborúba, hogy mindent megtettek a vegyi hadviselés terén, amit lehetett. Churchill azzal fenyegetőzött már 1939-ben, hogy bombázói „a halál ködébe burkolják” egész Németországot. Bízvást állíthatjuk: az az elmebeteg megtette volna. Annyira megrögzött híve volt a vegyi hadviselésnek, hogy már az első világháború alatt tulajdon felesége, Clermentirne is csak, mint „kis mustárgáz ördögöm”-ként (my little mustard gas fiend) emlegette. 1940-ben, már miniszterelnökként programot indított a kénmustár gyártására, és a nagy mennyiségben termelt anyagot egy esetleges német partraszállás esetén nem is habozott volna bevetni, tekintet nélkül saját polgári lakosságára. Mikor 1944-ben a németek kilőtték az első V-1-eseket, a háborús bűnös ismét elővette régi vesszőparipáját, és mustártámadást akart elrendelni német polgári célpontok ellen. Ez már olyan fokú aljasság volt, melytől „bombázó Harris”, a máskülönben szintén pokolravaló brit légimarsall is hányingert kapott, és valahogy meggyőzte az elmebajos Winstont e terv embertelenségéről.
A totális háború befejezése után 
Az Egyesült Államok, mivel a háború igen jó üzletnek bizonyult, '45-ben azonnal megkezdte a felkészülést a következőre, ezúttal hátba szúrni szánt (nem mintha nem érdemelte volna meg...) tegnapi szövetségese ellen. A fő prímet ugyan az atomháború vitte az ötvenes évek doktrínájában, de a vegyi és biológiai hadviselést, annak könnyebb rejthetősége és olcsóbb volta miatt egyáltalán nem ejtették, sőt. Fort Detrikben alakították ki még a háború alatt vegyi- és biológiaifegyver-fejlesztő központjukat, amely 1942-ben kezdte meg hivatalos működését. Még semleges országként, 1941-ben szállítottak titokban foszgént a briteknek, de különös, hogy sokáig nem viseltettek különösebb érdeklődéssel a vegyi hadviselés irányába, annak ellenére, hogy potenciális ellenfelükről, Japánról ez nem volt elmondható. Az USA programja lényegében a brit vegyi- és biológiaifegyver-kutatások folytatására jött létre, az angolok ugyanis már a harmincas években intenzív fejlesztésbe kezdtek mindkét téren. A német háborús veszély azonban szükségessé tette, hogy a sokkal jelentősebb erőforrásokkal bíró tengeren túli testvért is bevonják, ezért a vezető szerep hamarosan Amerikáé lett. Fedőszervek alatt azonban már jóval előtte folytattak az amerikaiak is ilyen jellegű munkákat és kísérleteket már a harmincas években is. Cornelius Rhoads, a Rockefeller intézet kutató orvosa, illetve munkacsoportja állami pénzen és titkosszolgálati kapcsolatokkal, természetesen szigorúan titkosan kezdte el az ismert harcanyagok kutatását, majd különböző szabotázsméreg-technikák alkalmazásba vételét, kipróbálását. Nagyszámú beteget segített „eutanáziába” szabotázsmérgekkel, valamint élénk „rákkutatást” folytatott rákkeltő anyagok, radioaktív sók, tallium, nitrozaminok, benzpirén stb. felhasználásával. Rhoads enyhén fajgyűlölő volt, kísérletei helyszíne Puerto Rico volt, mely szigetet és lakóit még az átlagfeketénél is jobban gyűlölte. Egy levelében világosan megfogalmazta: „a szigetnek nem közegészségügyi szolgálatra van szüksége, hanem valami olyan szerre, ami itt gyökerestül kiirtja a teljes népességet”. Rhoads ellen persze több panasz érkezett, vádat is emeltek ellene élveboncolás és gyilkosság miatt, de „fentről”, megvédték, nem került börtönbe. Pályafutása csak ez után kezdődött igazán, kinevezték a detriki vegyi kísérleti telep igazgatójának, sőt magas állami kitüntetéseket kapott, és az USA a nemzetközi Atomenergia Bizottságba is delegálta. Éppen az atomenergiaibizottság felkérésére sugárkísérleteket végzett köztörvényes foglyokon, amikor 1955-ben feljelenti egy Puerto Rico-i (már megint…) férfi, akit a börtönben besugárzott. A feljelentő meghal, Rhoads dolgozik tovább, egészen nyugdíjazásáig. Soha nem vonták felelősségre.
 

A US Army titkos vegyiüzeme Nevedában 1954-ben
A háború alatt óriási vegyiüzemeket építettek, elsősorban a Sziklás-hegységben, avatatlan szemektől messze, Denver mellett, valamint Utah államban, Dugway Proving Ground fedőnéven. A felhalmozott készleteket azonban nem vetették be, ahogy a japánok sem. A háború után az új ellenség miatt azonban nem lehetett leállni. Mivel a tönkrement brit gazdaság nem tudta folytatni a fejlesztéseket, eredményeiket 1949-től az amerikaiak vitték tovább, mivel 1956-tól a britek végleg felhagytak a vegyi kutatással, csak a meglévő készleteket tárolták le.
A németektől elszedett anyagokat „G”, azaz german néven rendszeresítették (GB=szarin, GD=szomán). 1951 és 1967 között a hadsereg legkevesebb 48 esetben hajtott végre vegyi és biológiai fegyverrel elsősorban kiszórási és terjedési kísérleteket nagyvárosok és szabad területek fölött az Egyesült Államokban, például San Francisco felett. Ezt harmincegy alkalommal, rovarirtókkal, pl. parationnal hajtották végre, amelyek hatásukban azonosak a kolinészteráz-bénító idegmérgekkel, csak nem ember-, hanem rovarspecifikusak (de azért persze gerincesekre is nagyon mérgezőek). 1985-ben – állampolgári jogvédők tiltakozása miatt – az USA legfelsőbb bírósága megvizsgálta az ügyeket, és megállapította: a tetteket elkövették, de a hadsereg nem felelős! Egyébként az enyhe hatású szereket azért kezdték bevetni, mert miután 1950-ben „éles” - erősen patogén - bacilusokat szórtak ki San Francisco felett, ahol – bár ez csak egy nagyon kicsi, nagyon kezdetleges próbálkozás volt – több százan betegedtek meg, egy ember meghalt. 1955-ben a floridai Tampában öltek meg hasonló módon 12 embert, de CIA eltüntette a nyomokat. 1966-ban a CIA a New York-i metróban, 1968-69-ben a washingtoni ivóvízhálózatban folytatott kísérleteket, természetesen nem „éles” anyaggal, hanem ártalmatlan mikrobákkal és marker vegyszerekkel, az eredményeket szigorúan titkosították.
1968-ban egy F-4 harci gép „véletlenül” elhagyott egy vegyi kiöntő eszközt a légi gyakorlótérről való visszatértében, és mindezt egy birkanyáj felett tette, 6000 állat elpusztult. A rá következő évben Okinawán robbant fel egy ideggázlőszer az amerikai katonai támaszponton, 23 tengerész sérült meg, de nem halt meg senki, mert kéznél volt a gázálarc. Japán addig nem is tudta, hogy amerikai szövetségese területén vegyi fegyvert tárol. (Persze az oroszok sokkal több és nagyobb vegyi balesetet okoztak, csak azok nem derültek ki, nem publikáltak róluk. Ha tehették volna, Csernobilt is eltitkolták volna.) 1966-ban ausztrál katonákon kísérleteztek volna, 200 mit sem sejtő delikvenst kívánt az USA szarinnal lepermetezni, de az ausztrál kormány persze nem egyezett bele.
Természetesen fejlesztettek szabotázsmérgeket is. Fidel Castrót német szeretője által akarták megmérgezni, talliummal preparált szivarral. A terv az volt, hogy ha nem is hal meg, de legalább bizonyosan kihullik a szakálla, és népe előtt nevetségessé válik. A hölgy azonban nem hajtotta végre az akciót. Ezt követően a CIA állítólag az olasz maffiát bízta meg (!) 1966-ban, hogy Castrót mérgezzék meg: hat delikvens tett kísérletet, de ezek sem jártak sikerrel. A hatvanas évek szexszimbóluma, Marylin Monroe sem volt olyan buta, mint amilyen szőke – mindkét Kennedyvel viszonya volt, és még ki tudja, mit tudott, nem is véletlen, hogy „öngyilkos lett”, barbiturát-mérgezés okozta a halálát 1962. augusztus 4-én. Dél-amerikai zsebdiktátorok és drogbárók tömegeit a CIA rutinból mérgezgette meg, és teszi ma is. Hogy a hippikorszak zenei nagyságai – Jimmy Hendrix, Janis Joplin és a többiek miért hullottak rakásra a herointól és a többi kábítószertől, szintén kérdéses. Valóban ekkora állatok voltak, vagy azért e nemzetbiztonság is besegített?
A hatvanas években több milliárd dolláros költségvetéssel kutattak e területen. Megalkották az első nem halálos hatású kémiai harcanyagokat, a BZ-ágenst, és bevetésre késszé tették az LSD-t. A hatvanas években állították hadrendbe a valószínűleg legmérgezőbb ideggázt, a VX-ágenst, amelyet egy brit cég fejlesztett ki az ötvenes években – véletlenül – rovarirtónak (természetesen a nemzetiszocialista fejlesztések nyomán). A dátum 1952, a felfedező neve Rabatha Ghosh, az amerikaiak 1967-ben már több mint ezer tonnával rendelkeztek belőle, mivel az Indianai Newport városában ipari méretekben termelték a V-ágenseket. Eredményeik jó része persze ma sem nyilvános. Mindenesetre az Egyesült Államok hivatalosan 1973 óta nem folytat vegyi-, és biológiaifegyver-fejlesztéseket, de a biner harcanyagok vizsgálata és fejlesztése napirenden van. A biológiaifegyver-program vezetője W. Patrick volt 1969-ig, amikor Nixon felfüggesztette a programot – hivatalosan. Még 1968-ban is számos csendes-óceáni atollt bombáztak vegyi- és biológiai fegyverekkel, amelyek ma is fertőzöttek. Patrick 1989 után is szakértőként dolgozott a Pentagonban, az Öböl-háborúk, illetve bin Laden kapcsán is sokat szerepelt. Lesújtó véleményt alkotott a mai USA és fiatalabb kutatótársai munkájáról. Leírták, hogy az öreg viccből a nemzetbiztonsági kabinet ülésére is bevitt antrax-utánzatot, minden biztonsági kapun keresztül! Csak hogy szívassa egy kicsit a „mai fiatalokat”. Dokumentált, hogy az USA 1950-53-ban antraxot, pestist és sárgalázat vetett be Észak-Koreában, de ezek nem jártak sikerrel. Az Eisenhower-adminisztráció vádat emelt a kiszivárogtatók ellen, de nem ítélték el őket.
 
Fidel Castro 1959-ben bevonul Havannába. Korabeli újságkép (AP). Az USA-nak nem tetszett, hogy Fidel elkergette Batistát, a korrupt és ostoba helytartójukat, és az amerika-barát rezsimet nemzeti rezsimmel helyettesítette. Csak amikor azonban az USA bele kényszerítette, akkor felfedezte magában a marxistát, addig szocializmusról szó sem volt. A CIA többször megpróbálta megmérgezni
1985-ben a nicaraguai sandinista rezsim ellen Dengue-lázat vetettek be, amely nem halálos biológiai ágens. A tömeges járvány miatt a lakosság 50%-a beteg lett Managuában, de csak páran haltak bele. Mindenesetre a sandinisták belebuktak, vagy legalábbis hozzájárult az ország gazdasági teljesítményének és harcképességének jelentős csökkenéséhez, ami a bukáshoz vezetett. Miután 2004-ben Nicaraguában nemzeti kormány alakult, az USA elkezdte támogatni az egykori ellenséget, a sandinistákat, mert azok üzletileg kedvezőbbek voltak.
A NATO-államok, mindenekelőtt az Egyesült Államok, a tömegpusztító fegyverek egyik igen fontos csoportjának tekintik a vegyi fegyvereket, és jelentős erőfeszítéseket tettek gyártásukra, új típusok kifejlesztésére. Az amerikai kongresszus, a Reagan-kormány előterjesztése alapján többlépcsős vegyifegyver-gyártási és -fejlesztési tervet hagyott jóvá 1982-ben.
 

Technikus a detricki laboratóriumban
Első lépésben 23,5 millió dolláros költséggel vegyifegyver-gyárat létesítettek az Arkansas-beli Pine Bluffban. Ez a gyár már 1983-ban megkezdte a 155 mm-es tüzérségi vegyi gránátok gyártását, és ezt folyamatosan 20 000 gránát/hónap mennyiségre növelték. A harmadik szakaszban a gyár bővítésével megkezdődött a 203 mm-es vegyi gránátok és a 230 kg tömegű Bigeye vegyi bombák gyártása. A következő lépés a rakéta vegyi fejrészei gyártásának megkezdése. A tervek szerint a már ismert biner szarint (GB–2) és VX anyagot (VX–2) használták töltőanyagként.
1987-ben egy érdekvédelmi csoport bebizonyította, hogy az USA az államban még mindig folytatja vegyi és biológiai kutatásait, méghozzá 127 helyen, nem is beszélve a külföldi helyekről. A hivatalos vélemény szerint ezek persze védelmi jellegű kutatások. (Van Szaddámnak vegyi fegyvere? – Hogyne! – Bizonyítani is tudják? – Számlákkal is, ha kell! – És ez nem vicc!)

Alibekov, a szovjet vegyifegyver-program kiválósága Detrickben (kép: Alibekov)
Ma már az USA nem is tagadja, hogy ha Detriket 1972 után nem is nyitották ki újra, de milliárdokat költöttek a vegyi és biológiai kutatásokra – persze, mint állítják, csak a terrorizmus miatt, védelmi célokra. Naná. És vajon mitől kapott rákot Hugo Chávez venezuelai elnök?
A pokol bugyra: a vietnami dioxinmészárlás
A második (totális) világháború lezárása óta állítólag volt mintegy negyven-ötven nap béke a glóbuszon. Az azóta vívott helyi háborúk miatt nem igazán nevezhetjük az eltelt időszakot a béke korának, mert némelyik ilyen kis csetepaté véresebb volt, mint a százéves vagy a harmincéves háború. Harmadik világbeli népek vívták ki véres harcokban függetlenségüket, sokuk azóta sem tudja abbahagyni a gyilkolást. Az afrikai polgárháborúkban legfeljebb trágyás lőszerrel lőnek, és ebolás hullákat dobálnak egymásra a szembenálló felek, de ezek a harcok még ma is az emberevők taktikai szintjén mozognak.
A vietnami háborút nem a vegyi hadviselés döntötte el, mert „klasszikus” mérgező harcanyagokat nem alkalmaztak, de a nemzetközi szerződések határmezsgyéjén mozgó anyagok felhasználása bizony nagyon is jellemző volt.
Először is a vietnami háborúban mindkét fél óriási tömegben alkalmazott klasszikus könnygázt, az Egyesült Államok állítólag több ezer tonnát. A barlangrendszerekben, föld alatti fedezékekben, „rókalyukakban” megbúvó viet cong ellen kiválóan beváltak CS- és adamsittöltetű kézi-, és puskagránátjaik, gázszóró aeroszol-készülékeik. A honvédők sem maradtak restek, szovjet és kínai anyagot vetettek be, bár ők jóval kevesebbet.
1966-tól kezdődően az Egyesült Államok rendkívül nagy tömegben vetett be gyújtófegyvereket, lángszórókat, köztük lángszórós harckocsikat, majd a légierő alkalmazásában napalmot és foszfort, nem egy alkalommal - kirívó háborús bűncselekményt elkövetve - a polgári lakossággal szemben is. Vietnam óta közismert a napalm fogalma (pedig már a világháború végén alkalmazásba került), és ekkor kapta fel a világsajtó a foszforos bombákat is, amelyeket az amerikaiak 2004-ben Irakban, például Faludzsa ostromakor is bevetettek. Az Egyesült Államok természetesen azt állítja, hogy a foszfor bevetésével nem sérti a nemzetközi egyezményeket, hiszen a gyújtófegyverek alkalmazása – katonai célpontok ellen – nem tiltott. Az, hogy egy több százezres civil lakosságú város lakónegyedei mióta képeznek katonai célpontot, nem kívánják megmagyarázni – már a világháború alatt sem bajlódtak ilyesmivel, hadd égjen csak Drezda, ahol talán egy szál katona vagy hadiipari létesítmény sem volt. Csakhogy a foszforos elegyek elsősorban nem gyújtóhatásuk, hanem mérgező voltuk miatt veszélyesek. Míg a napalmsérültek többsége életben marad, vagy halála az ellátatlanság következménye (ami harctéri viszonyok között nem rendkívüli), addig a bőrbe égett foszfor már akkor halálos foszformérgezést okoz, mikor maga az égési sérülés csaknem jelentéktelen. Hasonló módon alkalmaz több haderő (pl. az olasz, a holland vagy a brit) fehérfoszfor-töltetű „köd”-lőszereket, ahol csak a bevetés módja határozza meg, hogy tényleg az eredeti célra használják-e fel.
Volt azonban a vegyi eszközöknek még egy igen érdekes, részben pszichológiai hadviselési vonatkozásuk: a Vietnami Népi Felszabadító Hadsereg az amerikai haderő bomlasztására olcsón terjesztette a heroint. Bár Délkelet-Ázsiában természetesen az „anyag” érthetően sokkal olcsóbb volt, mint a gazdag nyugaton (nem volt ilyen fizetőképes kereslet), azért az nyilvánvaló túlzás, hogy 25 dollárcentért adtak egy adagot Saigon utcáin, század-ötszázad annyiért, mint New Yorkban. Ez nem vegyifegyver-alkalmazás, pusztán stratégiai érzék… A háború előtt azért nem volt a keleti kábítószerpiacon sem ilyen olcsóság, ráadásul nem kell közgazdasági zseninek lenni ahhoz, hogy megértsük, a kereslet árfelhajtó tényező. Bár hivatalosan soha nem ismerték el, de eléggé világos, hogy a vietnami hazafiak (Rózsa Sándor is forradalmár lett a kőkemény bűnözőből) igyekeztek az amerikai hadsereget drogfüggéssel rombolni, hiszen eléggé világos, hogy egy ópiátfüggő minden, csak nem harcos. Egy háborút nem csak fegyverekkel és harctéren vívnak, hanem minden fronton: a hátországban, a propagandával és lélektani téren. Ma már az USA is nagyon felkészült a lélektani hadviselés terén, sok szempontból Vietnamban tanulták meg, milyen az, ha egy haderő morálja darabjaira hullik: a háborúknak többnyire ekkor, és nem a katonai, harctéri vereség esetén van végük. 1964-74 között a délkelet-ázsiai „arany háromszög” nem is bírta már ellátni heroinnal a piacot, valószínű, hogy kínai (állami) titkos laborok is bőségesen szállítottak az ellenségnek fehér mérget. A háború olyan mértékben megpörgette a drogpiacot, hogy 1976 után a kábítószer- és szervezett bűnözés új hulláma indult meg, részben, mert hazatértek a vásárlók (a szerencsésebbek), részben, mert el kellett adni a készletet. Ez világszerte éreztette a hatását, a vietnami kaland után az USA így új háborút kezdhetett Délkelet-Ázsiában: a CIA Laosz, Burma, Thaiföld hegyei között indult hadba a kábítószercsászárok ellen. Titkos akciók, ügynökök, repülőgépek, technikai eszközök tömegét mozgósították, a helyi kormányok minden kívánságát e téren első szóra teljesítették. Ugyanolyan eredménytelenül.
A vietnami háború vegyifegyver-újdonsága, illetőleg az itt első ízben alkalmazott stratégia a növények elleni hadviselés volt. Az USA katonai vezetése úgy próbálta Vietnamot megtörni, hogy éhínséget idéz elő oly módon, hogy a rizsföldeket gyomirtóval permetezi le. Később a taktikát kiterjesztették, és a dzsungel kiirtására is alkalmazták, hogy a viet cong csapatait ne fedje az átláthatatlan zöld takaró. 1967-71 között mintegy ötmillió hektár területet lombtalanítottak repülőgépes gyomirtással, 2,4 D („agent orange”) és kakodilsav („agent white”) felhasználásával.
A bevetett gyomirtó egyrészt az éhezések miatt közelebbről nem becsülhető, de több tízezer ember halálát okozta. Hatása azonban ennél félelmetesebb volt, olyan, amivel akkor és ott talán senki nem számolt: a 2,4 D-t szennyező dioxin olyan mennyisége került ki a szabad természetbe, amely a permetezést végrehajtó amerikai és ausztrál katonaállományt, de Vietnam népét is tragikusan érintette: fejlődési rendellenességek és daganatos betegségek ezrei, százezrei, melyek a háború után harminc évvel – és még ki tudja, meddig – pusztítják az ártatlanokat. Ezt az USA kormánya szoros együttműködésben hajtotta végre a világ egyik legembertelenebb és leglelkiismeretlenebb multijával – a Monsantóval. 

Dioxin okozta fejlődési rendellenességek. Önmagáért beszélő kép (galéria a cikk alatti kapcsolódó anyagunkban)
A Monsanto kapcsolata a dioxinnal a negyvenes évek végén kezdődött a 2,4,5—T, és 2,4, D gyomirtó gyártásával. Peter Sills a dioxinról szóló könyvében így ír erről: "A munkások csaknem azonnal kezdtek megbetegedni - bőrkiütéseik lettek, megfájdultak az ízületeik, a lábuk és egyéb testrészeik, gyengék lettek, ingerlékenyek, idegesek, és csökkent a nemi vágyuk. Belső feljegyzések szerint a társaság tudta, hogy az emberek valóban betegek, de mindezt titokban tartották." 1949-ben a nyugat-virginiai Monsanto Nitroüzemben robbanás történt, ez hívta fel a figyelmet a fenti panaszokra. 1957-ig nem derítették ki, hogy a rosszullétek, betegségek oka a dioxin, de az Egyesült Államok hadseregének vegyi részlege érdeklődni kezdett az anyag mint esetleges vegyi fegyver iránt. Itt jutottunk el Vietnamig.
Az agent orange: Vietnam mérge. A "narancsszínű hatóanyag" nevű gyomirtót - mint már említettük, - az Egyesült Államok hadserege használta azzal a céllal, hogy a hatvanas években kipusztítsa Vietnam esőerdőit (ezért „lombtalanító” szerként is szokták emlegetni). A szer különféle forrásokból származó 2,4,5-T és 2,4-D keveréke volt, de a Monsantótól származó sokkal több dioxint tartalmazott, mint a Dow Chemical terméke, mert egyszerűen nem is foglalkoztak a tisztítással. (Ez a másik vezető gyomirtógyár, ma már ők is benne vannak a géntechnológiai bizniszben.) Emiatt a vietnami háborúban korábban szolgált amerikai katonák által indított perben a Monsanto lett a fő vádlott. A volt katonáknak sok kóros tünetük volt, s ezeket az alkalmazott gyomirtóval való kapcsolatuknak tulajdonították. 1984-ben a felperesek elérték, hogy a hét vegyipari cégtől összesen 180 millió dolláros kártérítést kapjanak, a bíró úgy ítélt, hogy ennek 45,5 százalékát a Monsantónak kellett fizetnie. Más kérdés, hogy a vietnami áldozatok és a vietnami kormány nem kapott egy kanyi vasat sem. (Egy másik perben a bíróság 16 millió dollárra büntette a Monsantót, és feltárta, hogy sok termékük a háztartásokban használt gyomirtóktól a Santophen nevű csírátlanítóig, amelyet korábban a Lysol fertőtlenítőben használtak, dioxinnal szennyezett. Ma már nyugaton Lysolt nem lehet gyártani és alkalmazni, miközben Kelet-Európában kemények reklámozzák.) "A Monsanto vezetőiről a per során bebizonyosodott, hogy számukra az eladás és a haszon sokkal fontosabb, mint a termékeik és munkásaik biztonsága" - összegzett a per lezárása után a Toronto Globe and Mail. Peter Sills írja: "Nem törődtek a munkások egészségével és biztonságával. Ahelyett, hogy megkísérelték volna biztonságosabbá tenni a dolgokat, megfélemlítették, és létszámcsökkentéssel fenyegették az alkalmazottaikat.

Vietnamban az orange igen sok fejlődési rendellenességet okozott, külön iskolákat létesítettek az ilyen gyerekek számára. Ez nem háborús bűntett?
A 2,4D hatásmechanizmusát tekintve a növények egy fontos hormonjának, az auxinnak is nevezett indol-ecetsavnak a perverz analógja. Hatása azt utánozza: hatására a növény őrült módon, torzon növekedni kezd, ebbe belepusztul, a levelei lehullanak: a termés – vagy a katonákat jótékonyan takaró dzsungel (ne feledjük, 35 c fokban semmit sem ér a hőkamera!) – eltűnik. Maga a 2,4D nem különösebben mérgez, de a gyártása során keletkező melléktermék, a 3,4,7,8-tetrakloro-paradioxin, amely sevesói katasztrófát is okozta később, 1976-ban, rettenetes anyag, egyfajta szórható Hirosima: az ismert legerősebb mérgek egyike, hatásmechanizmusa még ma sem ismert pontosan (az aromás szénhidrogén anhidráz enzim aktivitását elképesztően fokozza: feltételezzük, a megbolondult enzim elbont valamit, amire a szervezetnek szükséges van), brutális hatású rákkeltő és magzatkárosító anyag. Éppen emiatt, mivel hatása az ötvenes évek óta közismert volt,a 2,4D-t tisztították tőle, és szigorú határértéket határoztak meg rá. A hivatalos szöveg szerint az USA légiereje „költségcsökkentés” miatt az orange hatóanyagát nyers termékből, tisztítatlan 2,4D-ből készítette, mely 200-400-szor annyi dioxint tartalmazott, mint a felső határérték, és ezt ezertonnaszámra szórta a vietnami lakosságra. Nem lehet elégszer hangsúlyozni: a dioxin hatásai ekkor teljes mértékben ismertek voltak, valamint az a tény is, hogy e koncentrációban heveny mérgezés nem következik be, a hatások évek múlva jelentkeznek. Ez bosszú volt. Hidegvérű, aljas bosszú.
Ehhez képest a szintén Vietnamra szórt arzénvegyület, a „fehér” ágens, a nátrium-kakodilát 5000 tonnája puszta babazsúr volt...
És ez az ország nevezi elfogadhatatlannak Szíria vegyifegyver-használatát, ha az egyáltalán megtörtént...
(Olvasónktól - a szerző vegyi hadviseléssel foglalkozó vegyészmérnök)
Kapcsolódó:


Megvan-e még a Federal Reserve Bank széfjeiben elhelyezett német aranykészlet?

Az egyre több és több, tabunak számító kérdés közül, íme, az egyik: hová tűnt a nyugati világ bankjainak aranytartaléka? Az ugyan ismert – habár ritkán emlegetett – tény, hogy Surányi jegybankelnök 1990-ben a Magyar Nemzeti Bank 62 tonnányi aranykészletét herdálta el. (Pontosabban: játszotta át „valakiknek” a kezére.) Más országokban, ha nem is ilyen brutális módon, de szintén „gondoskodtak” az aranykészletek átjátszásáról a nyugati világot uraló pénzoligarchia kezére.
Az év elején olyan hírek keltek szárnyra, melyek szerint Németországban a Bundesbank úgy döntött, hogy 2020-ig hazahozatja a tulajdonában lévő, 674 tonna aranyat, melyet részben a Francia Bank párizsi, illetve a Federal Reserve Bank New York-i széfjeiben őriznek. Az USA után Németország rendelkezik egyébként a legnagyobb aranytartalékkal a világon, melynek mennyisége 2012. december 31-én 3391 tonna volt. (Ennek értéke 137,5 milliárd euró.) A cél nem más, mint a „bizalom erősítése” a befektetők körében Németországban. A Londonban őrzött 441 tonna aranyat a Bundesbank nem kívánja hazahozni, miképpen a Federal Reserve Bank is tovább „tárolna” 1500 tonna Németországból származó aranyat. Ezzel szemben a Párizsban letétbe helyezett készleteket (374 tonnát) teljes egészében hazaszállíttatnák, és a továbbiakban Frankfurtban őriznék. Ha a tervek valóra válnak, akkor 2020 után a német aranykészletnek éppen a fele lenne Németországban elhelyezve.
De miért került egyáltalán a német aranykészlet jelentős része külföldre? Az elszállítás még a hidegháború idején történt, éspedig állítólag azért, hogy egy esetleges szovjet invázió esetén az arany biztonságban legyen. Amikor Németország újraegyesítése 1990-ben bekövetkezett, a német aranytartalék 98%-át tárolták külföldön. (New Yorkban, Londonban és Párizsban.) 2000-ben 931 tonna aranyat szállították vissza Németországba, amelyet korábban a Bank of England széfjeiben őriztek.
A világ leginkább féltve őrzött titka lesz, hogy mikor és milyen módon szállítják haza a szóban forgó aranykészletet Németországba? Ennél azonban van egy még érdekesebb kérdés is: megvan-e egyáltalán a németek külföldön őrzött aranya? Ami az USA 1913 óta magánkézben lévő központi bankját illeti, ebben egyáltalán nem lehetünk biztosak. A Federal Reserve Bank nem is oly rég megtagadta a német központi bank illetékeseitől, hogy személyesen vizsgálódjanak az aranyaknak helyet adó széfekben „biztonsági okokra”, valamint arra hivatkozva, hogy nem tudnak megfelelő „szobákat biztosítani a látogatóknak”. A németek ennek ellenére megjelentek a helyszínen, de állítólag csupán 5-6 aranyrudat mutattak meg nekik.
Megalapozottnak tűnő feltételezések szerint Szaddam Huszein, Kadhafi, Hugo Chávez is megkísérelte, hogy az uralmuk alatt álló államoknak az USA központi bankjában tárolt aranykészleteit visszaszerezzék. Hasonlóképpen cselekedett az 1979-es forradalmat követően az Iráni Iszlám Köztársaság is. A következmények ismertek.
A „demokrácia” viszonyai között jellemző módon tilos feltenni az alábbi kérdést: kik uralják az 1913-ban magánkézbe került Federal Reserve Bankot? Nos, az intézményt kilenc zsidó kézben lévő korporáció irányítja, melyeket az alábbiak: a londoni és a berlini Rothschild Bank, a hamburgi Warburg Bank, az amsterdami Warburg Bank, a New York-i Lehman Brothers, a párizsi Lazard Brothers, a New York-i Kuhn Loeb Bank, az olaszországi Izrael Moses Seif Bank, a new yorki Goldman Sachs és a szintén New York-i JP Morgan Chase Bank. A „Federal Reserve” megtévesztő elnevezést is egy németországi születésű zsidó, az 1932-ben elhunyt Paul Warburg találta ki, aki természetesen a Rotschild család alkalmazásában állt.
Nyilván súlyos antiszemitizmus és gyűlöltkeltés rámutatni arra a tényre, hogy a Federal Reserve Bank 14 eddigi elnöke közül tíz zsidó volt, éspedig az alábbiak: Charles Sumner Hamlin (1914-16), William Proctor Gould Harding (1916-22), Daniel Richard Crissinger (1923-27), Roy Archibald Young (1927-30), Eugene Isaac Meyer (1930-33), Eugene Robert Black (1933-34), Arthur Frank Burns (1970-78), Paul Adolph Volcker (1979-87), Alan Greenspan (1987-2006) és Ben Shalom Bernanke (2006-tól.) Nyilván mindez a legteljesebb véletlen, pontosabban a zsidók egészen rendkívüli pénzügyi zsenialitásának bizonyítéka.
Miközben a világ közvéleményének figyelmét a titkosszolgálatok és a hadsereg köréből „dezertáló” személyek kiszivárogtatásaira terelik, a nyugati világot uraló pénzügyi maffia gazemberségeit leleplező emberek vallomásairól nem tájékoztat a „független” sajtó. Nem is oly rég Karen Hudes-nál, a Világbank vezető állású munkatársánál telt be a pohár. Miután elkezdte kiteregetni az általa tapasztalt döbbenetes visszaéléseket, természetesen kirúgták az állásából. Karen Hudes a The New American című lapban közölt interjújában világosan kimondta: a világ pénzügyi rendszerét és a gazdasági élet jelentős részét is a Federal Reserve Bankot, valamint 146 más pénzügyi intézményt is irányító korrupt, hataloméhes figurák irányítják, akik természetesen a médiumok tekintélyes részét is befolyásuk alatt tartják annak érdekében, hogy bűneiket elleplezzék.
Perge Ottó - Kuruc.info




A kipusztuló SZDSZ félmilliárdos tartozást hagyott hátra - mi fizethetjük azt is


Félmilliárd forintos tartozást hagyhat maga után a megszűnő SZDSZ; a pártvezetés a legutóbbi ülésén úgy döntött, hogy kezdeményezik az Legfőbb Ügyészségnél az önfeloszlatást.
A politikai szervezet nem fizeti a korábban felvett jelzáloghitelét, így ha jogutód nélkül megszűnik a Szabad Demokraták Szövetsége, akkor az államra száll át az adóssága is. Így végül - ahogy a Híradónak nyilatkozó alkotmányjogász fogalmazott - az adófizetőknek kell kiegyenlíteniük a tartozást.
2009 júliusában választották meg Retkes Attilát az SZDSZ küldöttei pártelnökké. Ekkor még képes volt az akkori pártszervezet összehívni a küldöttgyűlését. Négy évvel később, a napokban adhattuk az örömhírt, hogy ősszel megszűnhet a Szabad Demokraták Szövetsége. A már parlamenten kívüli "pártot" vezető Országos Tanács a legutolsó ülésén arról döntött: felhatalmazza a vezetést, hogy kérje az ügyészségtől önmaga feloszlatását. Ősszel ugyanis már nem tudták volna megtartani a kötelező küldöttgyűlést, mert nem lettek volna küldöttek.
Az SZDSZ a megszűnésével azonban mintegy 500 millió forint adósságot is hátrahagy. Ennek nagy része egy jelzáloghitel, amit ingatlanvásárlásra vett fel a párt még Fodor Gábor elnöksége idején. Az Állami Számvevőszék a tavalyi ellenőrzése után arra hívta fel a figyelmet, hogy bizonytalan miből törleszthet az SZDSZ, hiszen alig volt bevétele.
„A párt húsz ingatlant vásárolt majdnem 415 millió forintos kedvezményes hitel felvételével pártiroda céljára. Ezek közül azonban már hat településen megszűnt a szervezet illetve négyben egyáltalán nem folytatnak párttevékenységet"- mondta Veress Tiborné, az Állami Számvevőszék ellenőrzés-vezetője.
A Híradónak nyilatkozó alkotmányjogász szerint, ha jogutód nélkül szűnik meg egy párt, az adósságát az államon keresztül végül is az adófizetők egyenlítik ki. „Ha olyan tartozás, amely ilyen módon az államra száll, behajtható az államon, és ezáltal az adófizetők gyakorlatilag azok, akik fedezik ezeket a tartozásokat" – mondta ifj. Lomnici Zoltán.
A Híradó kereste Kuncze Gábort, az SZDSZ korábbi elnökét az ügyben, de ő csak annyit közölt, hogy már évek óta nem tagja a pártnak, így nem kívánt a megszűnésről és az adósságról nyilatkozni.
Ugyanígy nem akart nyilatkozni a párt másik egykori elnöke Kóka János sem. A milliárdos üzletember - aki az első és a második Gyurcsány-kormány gazdasági minisztere is volt - azt mondta: három évvel ezelőtt ő kivonult a közéletből.
„Mi szeretnénk teljesen távol tartani magunkat attól az értelmiségi fölénytől, amit sokan mellétettek az egykori SZDSZ-nek” – ezt Fodor Gábor mondta tavasszal, új pártjának bemutatkozásakor. A politikust most nem sikerült utolérnie a Híradónak.
Az SZDSZ megszüntetését a legfőbb ügyészség kezdeményezheti, miután megkapta a párt erre vonatkozó kérelmét. Az egykori kormánypárt végét pedig - valószínűleg az ősszel- a bíróság mondja majd ki.
(Híradó nyomán)


Teázó családot, utcán sétáló nőket gyilkolt meg szándékosan Izrael a drónjaival

Újabb (angol nyelvű) dokumentumfilm Izrael háborús bűneiről. Kiderül belőle egyebek mellett az, hogy a drónok irányítói tökéletesen látják leendő áldozatukat, így nem lehet véletlen a több tucatnyi civil megölése. Annak ellenére, hogy minden ilyen gyilkosságról videofelvétel készül, a zsidók azt hazudják, nem szegik meg a nemzetközi törvényeket, a felvételeket ugyanakkor nem hajlandók nyilvánosságra hozni.
A film második felében arról az izraeli hadsereg által alkalmazott gyakorlatról lesz szó, melynek során élő pajzsként használnak civileket, gyakran gyermekeket - ezt még az ENSZ is elismeri, a témával pl. itt foglalkoztunk.

Israel's War Crimes EXPOSED!!






Nem kell már több jogi ügyeskedés: Zuroffék halálba kergették Csatáry Lászlót is

Életének 99. évében elhunyt Csatáry László. A férfi ellen háborús bűntettek miatt folytatott eljárást a Zuroff terrorbrigádja által feltüzelt szlovák tolvajállam és "Magyar"ország is, ősszel el is ítélhették volna. Most őt is Képíró Sándor sorsára juttatták a gyilkosok. Az ellene másfél éve tartó eljárás is hozzájárult ahhoz, hogy állapota az elmúlt hónapokban rohamosan romlott. A megélhetési nácivadászok örülhetnek, Biszku, Mátsik és a sok ezer, mai napig köztünk élő kommunista hóhér röhöghet a markába.
Ősszel két országban is tárgyalásokat tartottak volna Csatáry László ügyében. Az idős férfi ellen a Budapesti Nyomozó Ügyészség június közepén nyújtott be vádiratot háborús bűntett gyanújával.
A volt csendőrparancsnok nyakába azt akarták varrni a megélhetési nácivadászok, hogy - természetesen ő maga - nyújtott segítséget tizenkétezer zsidó begyűjtéséhez, kínzásához és kivégzéséhez. Az itthon indult eljárást a Fővárosi Ítélőtábla egy hónappal ezelőtt felfüggesztette, az indoklás szerint Csatáryt az említett bűncselekményekért egyszer már elmarasztalták. 1948-ban az ún. Szlovákiában halálra ítélték, később ezt életfogytiglanra változtatták.
A Fővárosi Főügyészség fellebbezett, így ősszel újabb tárgyalás várt volna Csatáryra, szeptember 26-án pedig a felvidéki Kassán arról születhetett volna döntés, melyik büntetés-végrehajtási intézetben töltse le az életfogytig tartó büntetését.
Csatáry László azonban a Bors információi szerint szombaton elhunyt. Úgy tudják, az idős férfit régóta belgyógyászati panaszokkal kezelték, az elmúlt napokban ezért volt az egyik fővárosi kórházban. Ráadásul tüdőgyulladást kapott, ezért egy másik kórházba szállították át, ahol azonban a szervezete feladta a harcot.
Utolsó napjaiban is számos helyen felismerték, és megjegyzéseket tettek rá a múltjával kapcsolatban, s az ellene másfél éve tartó eljárás is hozzájárulhatott ahhoz, hogy állapota az elmúlt hónapokban rohamosan romlott.
Csatáry bácsi ügyvédje röviden reagált a megkeresésre.
– A haláleset tényét meg tudom erősíteni – mondta dr. Horváth B. Gábor.
Más forrásból a lap úgy értesült, hogy időközben Kanadában is elkészült egy hivatalos jelentés Csatáry Lászlóról, amely ártatlannak minősítette. A férfi sokáig élt a tengerentúlon, az eljárások során a bűnösségét mindvégig tagadta, állítása szerint csak tolmácsként dolgozott a németeknek.
Tavaly áprilisban a Simon Wiesenthal Központ kiadta legfrissebb jelentését a tíz legkeresettebb "náci háborús bűnösről", amelyen Csatáry László Lajos Ladislaus Csizsik-Csatary néven szerepelt. A férfi a kassai gettó parancsnokaként zsidók ezreit deportálhatta Auschwitzba - zengett a hazai és a nemzetközi sajtó Zuroffék vádaskodásaitól.
A munkatábort túlélő, köztudottan szavahihető szemtanúk mindig megbízható visszaemlékezései alapján Csatáry "szadista volt", aki "kutyakorbáccsal verte" a deportálására váró embereket.
Míg az egész nemzetet megnyomorító Biszku Bélának, a Mansfeld Péterre halálos ítéletet kérő ügyésznek, Mátsik Györgynek és a sok-sok ezer kommunista gyilkos hóhérnak jobb dolga sincs, mint luxusnyugdíjukat számolgatni, addig a magyarok legjobbjait küldik halálba a mai napig a zsidó terrorbrigádok.
Frissítés: Csatáry halálával megszűnik Magyarországon az ellene folytatott koncepciós eljárás
Csatáry László halálával Magyarországon megszűnik az eljárás a háborús bűntettel vádolt férfi ellen - közölte Horváth B. Gábor, Csatáry László védője hétfőn az MTI-vel.
Horváth B. Gábor tájékoztatása szerint az elhunyt férfi Kanadában élő családtagjai hamarosan Magyarországra érkeznek.
A Fővárosi Ítélőtábla néhány nappal ezelőtt utasította a felfüggesztett eljárás folytatására a Fővárosi Törvényszéket a háborús bűntettel vádolt Csatáry László ügyében. A törvényszék arra hivatkozva függesztette fel korábban az eljárást, hogy a vádiratban szereplő cselekményekért Csatáry Lászlót egyszer már elítélték, így meg kell vizsgálni, hogy az ellene 1948-ban meghozott halálos, majd az idén tavasszal életfogytiglanra változtatott ítélet érvényes lehet-e Magyarországon, és ha igen, Csatáry László letöltheti-e itthon a büntetését.
A 98 éves Csatáry Lászlót tavaly júliusban emberek kínzásával megvalósított háborús bűntettel gyanúsították meg, őrizetbe vették, házi őrizetbe helyezték, majd ezt lakhelyelhagyási tilalomra enyhítették.
Csatáry bácsit többször kihallgatták a Budapesti Nyomozó Ügyészségen, ahol következetesen tagadta a "bűncselekmények" elkövetését.
A kassai kerületi bíróság idén márciusban életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatta a felvidéki város népbírósága által 1948-ban Csatáry László ellen hozott halálos ítéletet.
A "náci háborús bűnös" haláláról már a BBC és a Le Monde is beszámolt.
2. frissítés: Zuroff csalódott, mert szerinte Csatáry "megmenekült az igazságszolgáltatástól"
"Mély csalódottságának" adott hangot hétfőn a megélhetési nácivadász Simon Wiesenthal Központ amiatt, hogy Csatáry László "megmenekült az igazságszolgáltatástól".
A háborús bűntettekkel vádolt férfi szombaton halt meg, 98 éves korában. Csatáry László több mint 15 éven át élt háborítatlanul Magyarországon, mielőtt a Simon Wiesenthal Központ az Utolsó esély művelet keretében a nyomára bukkant, és felhívta a hatóságok figyelmét a férfi hollétére - emlékeztetett Efraim Zuroff, az intézet igazgatója.
"Az, hogy egy ismert háborús bűnös ilyen sokáig zavartalanul élhetett a magyar fővárosban, komoly kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy a magyar hatóságok valóban elkötelezettek-e amellett, hogy elszámoltassák a holokauszt magyar bűntetteseit" - húzta elő az antiszemita kártyát a zsidó.
Csatáry Lászlónak a Simon Wiesenthal Központ állítása szerint kulcsszerepe volt abban, hogy körülbelül 300 zsidót Kassáról az ukrajnai Kamenyec-Podolszkba deportáltak, ahol 1941 nyarán "majdnem mindegyiküket meggyilkolták". A központ szerint Csatáry 1944 tavaszán Kassán rendőrparancsnokként részt vett több mint 15 ezer zsidó Auschwitzba deportálásának megszervezésében is.
A Budapesti Nyomozó Ügyészség Efraim Zuroff feljelentése alapján 2011. szeptember 22-én rendelt el nyomozást háborús bűntett miatt Csatáry László ellen. Az eljárás a vádlott halála miatt megszűnik.
2013. március 28-án a kassai kerületi bíróság életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatta a kassai kerületi bíróság 1948-ban hozott halálos ítéletet. A döntés azért született, hogy az egykori ítélet "végrehajtható" legyen, mert a hatályos tót jogrend szerint nincs halálbüntetés.
Csatáry László a kezdetektől fogva tagadta bűnösségét.
(Borsonline - MTI nyomán)
Kapcsolódó:

Mint ahogy írtam már erről ők ma is gyilkolják a magyart büntetlenül , és nem látom be , hogy nekünk türelmet vagy méltányosságot kéne tanusítanunk az ügyben . És ha nem fogunk össze ők egyenként levadásznak bennünket , hisz kell a hely a betelepűlőknek , járulékos veszteség , ha valaki meghal az üggyel kapcsolatban. Érdekes , hogy mi nem vesszük komolyan ezeket a figyalmeztető jegyeket . Igaz a mondás gyáva népnek nincs hazája , és nem lesz hazája. Ezt állitom én is , mert most itt vagytok kifosztva , lassan kilakoltatva , és még mindig nem gyilkoljátok le a kilakoltató végrehajtókat , ehelyet öngyilkosok lesztek , hol ott ezt utána is megtehetnétek miután a másvilágra küldtétek a végrehajtó maffia családokat . Ha már meg van a szándékod , hogy végső megoldásnak az öngyilkosságot választod robbansd fel a házad velük eggyüt , hogy a sátánfajzato is a tulvilágra kerüljenek , hisz nem segít neked senki , magadtól nem tudsz kikecmeregni az adóság csapdából , hát a családod érdekében dönts úgy , hogy magaddal viszed őket a másvilágra , nefélj nem lesznek olyan nagy legények a következő árverésen , és a politikus maffiozó úrak is más belátással lesznek a deviza hitelesek ügyében . A zsidó maffia mindjárt kihátrál a lakásmaffiából , csakl egy jó pár embernek ezt az esetett elkéne végezni.
Sajnálom , hogy ezt kell , johy mondjam , de én nem látok más kibúvót az ügyben ha te látsz világosítsd fel az embertársaidat , a kollektív bölcsesség mindig hasznos lehet , és az is lehet , hogy én tévedek , de ne dobd el magadtólaz életet. Ha mégis ezt választod akkor viszont gondolkoz el azon , hogy a rablókból is annyit kell a másvilágra vinni amennyit csak lehet.



Izrael folytatja erőszakos telepítési politikáját - ennyire komoly a zsidók béketárgyalási szándéka

Több mint ezer új lakás megépítésének tervét hagyták jóvá az izraeli hatóságok a ciszjordániai zsidó telepeken - közölte csütörtökön a Békét Most izraeli mozgalom.
A tervet az izraeli védelmi minisztérium ciszjordániai polgári közigazgatásáért felelős osztálya hagyta jóvá, az építkezések tényleges megkezdéséhez a zsidó állam kormányának az engedélye szükséges. A ciszjordániai polgári közigazgatásáért felelős osztály szóvivője szerdán 800 új lakás tervének jóváhagyásáról beszélt.
A Békét Most szerint viszont összesen 1096 lakásról van szó, 11 ciszjordániai telepen. A lakások többségét - 559 új otthont - a Jeruzsálemtől északnyugatra fekvő Talmon telepre tervezik megépíteni. Izrael a palesztinokkal kötendő békemegállapodás feltételéül szabja, hogy területéhez csatolhassa a 360 ezer zsidó telepes többségének otthont adó ciszjordániai teleptömböket.
A palesztinok a telepépítések teljes befagyasztását szeretnék elérni, mert tudják, hogy az építkezések veszélybe sodorják a jövőbeli palesztin állam területi folytonosságát. A közvetlen palesztin-izraeli tárgyalások hároméves szünet után július végén indultak újra Washingtonban. A Békét Most szerint az új lakásépítési tervek jóváhagyása azt mutatja, hogy az izraeli kormánynak korántsem áll szándékában komolyan tárgyalni a palesztinokkal.
(MTI nyomán)

Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)