2013. január 6., vasárnap

Izrael érdeke mindenek felett


Izrael érdeke mindenek felett



2012, december 22 - 13:12
Izrael továbbra is a biztonság szigete marad az ellenséges iszlám mozgalmak tengerében” –jelentette ki Benjamin Netanjahu az „Arab tavaszt” értékelve, majd hozzátette „ az igaz, hogy nehezebben fogunk tudni békét kötni az egyre inkább iszlamizálodó szomszédainkkal, de az arab világ felfordulása ugyanakkor a malmunkra hajtja a vizet.”
Az izraeli miniszterelnök száját ritkán hagyják el ilyen igaz szavak. Mert Izrael valójában nem az arab országok demokratikus átalakulásában érdekelt, mint ahogy az „Arab tavaszt” az USA és a nyugati államok beállítani igyekeznek, hanem a zűrzavarban.
Amíg az arab országok belső konfliktusaikkal vannak  elfoglalva, amíg az erőviszonyok ki nem alakulnak az adott országon  belül, addig Izrael békében érezheti magát, hiszen a belviszályoktól meggyengült arab államok egyáltalán nem veszélyesek rá. Ráadásul mindezt „el lehet adni” a demokratikus átalakulás jeleként. Végül is az „Arab tavasz” megdöntött négy diktatúrát ( Tunéziában, Egyiptomban, Jemenben és Líbiában), és az USA támogatásával előbb utóbb megdől az ötödik is, Szíriában.
Az is igaz, hogy szabad választásokat tartottak Egyiptomban és Tunéziában, amit felfoghatunk a demokratikus átalakulás jeleként, a kialakult viszonyokat tekintve azonban kétséges, hogy lesz e következő szabad választás ezekben az országokban. A demokratikus intézmények igencsak gyöngék maradtak, és Egyiptomban újra fenyeget az elnöki hatalom kialakulása, Morsi-t csak a népharag tántorította vissza attól, hogy ugyanolyan teljhatalmat adjon magának, mint elődje Mubarak. A ma elfogadásra kerülő alkotmány sem azt a „demokratikus” utat szabja meg az országnak, amit a vezető nyugati nagyhatalmak elképzeltek neki.
Izrael természetesen örül annak, hogy az egyiptomi hadsereg, amellyel Mubarak bukása előtt igen feszült volt a kapcsolata, nagymértékben meggyöngült. Azzal Izrael azonban nem számolt, hogy a jelenlegi kaotikus helyzetben olyan szélsőséges csoportok erősödnek meg, amelyek ugyan jóval kisebb fenyegetést jelentenek a zsidó államra, mint az egyiptomi hadsereg, de mivel nehezebb tevékenységüket nyomon követni, elég komoly károkat okozhatnak.
Azért támogatja most az izraeli vezetés a szír felkelőket, azért szeretné megbuktatni Bassár al-Aszad elnök hatalmát, mert a szír hadsereg ugyanis legalább olyan fenyegetést jelentett rá nézve, mint az egyiptomi. A zsidó állam soha nem felejti el az 1973-as jom kippuri háborút, amikor a szír csapatok 1000 harckocsival és  30 000 gyalogossal indultak el a Golán-fennsík visszaszerzésére, míg az egyiptomi csaptok 70 000 gyalogossal átkeltek a Szuezi-csatornán és elárasztották a Sínai- félszigetet.
Az „Arab tavasz” beindításával Izrael mindenek előtt azt kívánta elérni, hogy a szíriai és az egyiptomi határa biztonságban legyen. A terv majdnem a visszájára fordult. Fennállt a veszélye annak, hogy a novemberi nyolcnapos „Felhőoszlop" hadművelet során a Hamasz belerángatja a Muzulmán Testvériség által vezetett Egyiptomot a harcokba. Nem véletlenül repült Hillary Clinton Kairóba. Még időben közölte az egyiptomi vezetéssel: amennyiben Egyiptom az Izrael által megtámadott palesztinok megsegítésére indul és beavatkozik a hadműveletekbe, az Egyesült Államok megvonja a katonai, és azt a pénzügyi támogatását az országtól, ami nélkül gazdasága összeomlana.
Az Izrael által kiagyalt, és a CIA segítségével lebonyolított „Arab tavasz” végül nem hozta meg a várt eredményt, a demokratikus átalakulás helyett az érintett arab országok  káoszba süllyedtek. De Izraelnek még ez is jobb, mint egy diktátor által irányított erős arab állam.
Az arabok megint Izrael biztonsági érdekei miatt szenvedhetnek.
   

Ordosz műhely

A „szabad”, demokratikus nyugat cenzúrázással zárt évet

2013, január 2 - 10:40
Szenteste előtt két nappal a Mediapro, a  Hispasat spanyol műhold működtetője megszüntette az iráni IRIB rádió-televízió spanyolországi sugárzását, miután korábban már megszüntették a szintén iráni, angol nyelvű Press TV és a spanyol nyelvű iráni Hispan TV sugárzását Spanyolország és Latin-Amerika felé.

A működtető közölte, a kormány felkérésének tett eleget. Mohammed Sarafraz, az Irib nemzetközi kapcsolatokért felelős ügyvivője közölte, Irán meg fogja tenni a megfelelő válaszlépéseket. A Press TV és a Hispan TV közös közleményében a kifejezés szabadsága elleni újabb támadásként értékelte a lépést, amelynek az a célja, hogy az igazságot kimondó médiumokat elhallgattassák.

Mint olvasóinkat 
tájékoztattuk, korábban már a francia Eutelsat és előtte a brit Arquiva műhold működtető cég hasonló lépéseket tett.

Mint akkor 
beszámoltunk róla, a Magyar Nemzet kérdésére Catherine Ashton, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főmegbízottja tagadta, hogy bármilyen köze lenne az iráni tévék égi sugárzásának letiltásához, de azt nem volt hajlandó elítélni.

A Hispasat ügyében most a francia AFP  hírügynökség tette fel  Ashton-nak a kérdést, aki most ugyanazzal válaszolt: az EU Irán ellen a kereskedelem, az energia, a pénzügyek és közlekedés terén hozott korlátozó intézkedéseket, de ezek nem késztethették a Hispasat-ot a betiltásra.

Műhelyünk kérdezi akkor: milyen nyomásnak engedett tehát e három ország médiahatósága? Sőt négy, ha beleszámítjuk a bajor médiahatóságot, amely hasonlóan leparancsolta az iráni Press TV sugárzását egy német működtetésű műholdról, de az ő intézkedését egy müncheni közigazgatási bíróság megsemmisítette.

Feltehetően nem Albánia vagy Észtország parancsára történt mindez.

Nem nehéz persze a válasz: izraeli ösztönzésre az Egyesült Államok gyakorolt diplomáciai nyomást az említett országokra. Arról az országról van szó  tehát, amely nagyhangon állítja, számára a kifejezés szabadsága szent. Főként a saját maga hazug kifejezésének szabadsága.
 
Ordosz műhely

A pofátlanság határa

2012, december 20 - 12:31
enszVajon meddig packázhat a világ valamennyi országával Izrael? Bizonyára addig, amíg maga mellett tudhatja az Egyesült Államokat, amely ország képes saját érdekeivel is szembe menni, csak azért, hogy Izrael érdekeit szolgálhassa. Az egyelőre még a világ vezető katonai nagyhatalmának egyik legsebezhetőbb pontja, hogy teljes mértékben kiszolgáltatja magát Izraelnek. Ezzel a megalkuvó magatartással szabad kezet ad a zsidó ország vezetőinek ahhoz, hogy Izrael a nemzetközi jog semmibevételével, minden korlátozás nélkül érvényesíthesse gyarmatosító politikáját a Közel-Keleten.
És Izrael nem habozik élni, sőt visszaélni ezzel a lehetőséggel. Módszeresen és tudatosan írtja a palesztinokat, szabadon tarolja le, tapossa össze a palesztin településeket, megtorlás nélkül terjeszkedik a számára kijelölt és meghatározott területeken túl, lakótelepeivel visszafordíthatatlanná téve a hódítás eredményét, csak azért, hogy amennyiben mégis megszületne a független palesztin állam, akkor annak területén nagy számban éljenek zsidók, akik bármikor elkezdhetnek küzdeni „függetlenségükért” és követelhessék csatlakozásukat az anyaországhoz, csökkentve ezzel a majdani Palesztin állam területét.
Jól ki van ez találva, és egyelőre működik is, hála az Egyesült Államok határtalan szervilizmusának. Az amerikai külügyminisztérium hivatalos álláspontja tökéletesen egybeesik a világ valamennyi más államának álláspontjával. Ahogyan azt Victoria Nuland, a minisztérium szóvivője bejelentette: ”Az Egyesült Államok mélységesen elítéli Izrael folyamatos provokatív akcióit. Az újabb és újabb telepek építésének bejelentésével megtorpedózza a Közel-keleti békefolyamatot. Izrael vezetői megállás nélkül arra hivatkoznak, hogy támogatják a „két állam” megoldást, miközben minden lépésükkel ennek a célnak az aláásásán dolgoznak.”
Nos, amennyiben ez az Egyesült Államok hivatalos álláspontja, akkor hogyan lehetséges az, hogy az ENSZ-ben minden alkalommal megvétóz valamennyi Izrael érdekeit sértő döntést? Ahogy tette azt a Biztonsági Tanács tegnap esti ülésén is, ahol az USA a Tanács 15 tagállama közül egyedül vétózta meg azt a határozatot, amely arra irányult volna, hogy megálljt parancsoljon az izraeli gyarmatosításnak.
Nem mintha Izraelt valaha is érdekelte volna bármiféle ENSZ határozat, azokat sorra semmibe veszi. Nem hajlandó sem a számára az ENSZ által kijelölt, határok közé visszavonulni, nem hajlandó az ENSZ főtitkárának külön kérése ellenére sem kifizetni a palesztinoknak jogosan járó összegeket, amit bosszúból fagyasztott be, amiért Mahmud Abbasz az ENSZ-ben kérni merészelte, hogy Palesztina a „ nem tag megfigyelő állam” rangjára emelkedjék, és amit a Közgyűlés 138 állama, 9 ellenében, el is fogadott.
Izrael dacol a világgal, továbbra is fegyverkezik, mert a maga és az USA katonai fölényével egyelőre akadálytalanul érvényesítheti akaratát. Kérdés: meddig tűri még a világ ezt az arcátlan viselkedést? Mert a pofátlanságnak is van határa.
 
Ordosz műhely

Jewish Chronicle ügy: lelepleződött a lejáratás munkamódszere

2012, december 18 - 12:30
Mesterházy Attila az immár Ron Werber, a gyűlöletkampányok parádés izraeli képviselőjével is támogatott szocialista vezére frakciótársával, Steiner Pállal közösen feljelentették Gyöngyösi Márton jobbikos országgyűlési képviselőt, megfogalmazásuk szerint a "nemzetiszocialista rendszer bűneinek tagadása" miatt. A feljelentés tárgyát képező, Gyöngyösivel készült interjút  a Jewish Chronicle (JC) című lap közölte.
JC logóA hatósági vizsgálat eredményét látva nyilvánvalóvá vált, miért nem tett eleget a szerkesztőség Gyöngyösi azon kérésének, hogy hozzák nyilvánosságra az interjú teljes felvett szövegét. Az általa írt helyreigazításra a JC azzal válaszolt, hogy bizony az írásban megjelent interjú pontosan megfelelt annak, ami elhangzott. A képviselő elleni feljelentés ugyanakkor bumerángként ütött vissza mind a manipulátorokra, mind a feljelentőkre, akik - mint kiderült - árnyékra vetődtek. A hatósági eljárás során ugyanis sor került az eredeti hangfelvétel meghallgatására és teljes leírására, így a hazugság immár dokumentáltan lelepleződött.
A Központi Nyomozó Főügyészség az angol hatóságtól megkapott hangfelvétel hiteles másolata alapján megállapította: Gyöngyösi Márton az angol hetilap cikkével ellentétben nem kérdőjelezte meg a holokauszt áldozatainak számát, a holokauszt megtörténtének tényét elismerte, az áldozatok számát illetően pedig az újságíró többszöri kérdése ellenére sem kívánt sem nyilatkozni, sem becslésekbe bocsátkozni. Az interjú során a képviselő semmi olyan kijelentést nem tett, vagy számadatot nem közölt, amellyel a nemzetiszocialista rendszer által elkövetett emberiség elleni cselekményt jelentéktelen színben tüntette volna fel, ezért a nyomozást bűncselekmény hiányában megszűntették” – olvasható az MTI-jelentésben.
Ezt nem lehet másképp értelmezni, mint hogy a Jewish Chronicle február 2-i cikkében hazudott, Gyöngyösi Márton pedig – mint már korábban is nem egyszer elmondta – igazat mondott akkor, amikor manipulációról beszélt.  Annál szomorúbb látlelet Magyarországról, hogy a - mint bebizonyosodott, manipulált - cikk nyomán a magyar külügyminisztérium elítélte Gyöngyösit.
Mesterházy és Steiner pedig sietett teljesíteni. Amit éppen úgy megszoktuk, mint a Jewish Chronicle és a globális fősodratú sajtó munkamódszerét.
Kitalálnak egy agyrémet, majd eljönnek hazánkba, hogy ahhoz keressenek „bizonyítékokat”. Ha nem találnak, kreálnak. Mint Gyöngyösi esetében, amikor a JC lap meghamisította az Országgyűlés Külügyi Bizottsága alelnökének szavait.
Vajon mi lenne fordított esetben?
Mi lenne, ha például a Magyar Nemzet egy újságírója - előítélete alátámasztására - a Bundestag egy képviselőjének vagy Merkel kancellárnak a szavait hamisítaná meg olyan durván, mint  tette ezt a brit lap Gyöngyösivel? Skandalum, diplomáciai botrány és hetekig lőnék a „kormány lapját”, amiért meg akarja mérgezni a magyar-német kapcsolatokat.
A Jewish Chronicle és a vele azonos munkamódszert használó nyugati sajtó mindezt büntetlenül teheti. Nincs bocsánatkérés. Készülhet az újabb hamisítás.
Ez náluk dicséretes metodológiai eljárás. Aki pedig  bírálni merészeli, az is antiszemita. Sőt, holokauszt-tagadó.
Az meg már a magyar sajtóviszonyokat jellemzi, hogy a hír a legtöbb helyen azzal a címmel jelent meg: elutasították Gyöngyösi feljelentését. A képviselő ugyanis hamis vád miatt tett feljelentést a két szocialista pártkatona ellen. Az elutasítás oka azonban a főügyészség álláspontja szerint az volt, hogy "mivel a feljelentők nem tudták azt, hogy a nyilatkozatban nem hangzott el az interjúban megjelent állítás, nem követhették el a hamis vád bűntettét." Vagyis a lényeget ez az indoklás is megerősíti: a Jewish Cronicle meghamisította az interjút. Az újságírói szakma és a józan paraszti ész szerint ez a fő hír, ez a fő üzenet. Amit ezzel a "másodlagos manipulációval" sikerült úgy elrejtenie a szerkesztőknek, hogy csak annak tűnjön fel, aki figyelmesen végigolvassa a teljes cikket.
Orwwlli világban élünk.
Ordosz műhely

Izrael minden állampolgárát fajilag listázza

2012, december 8 - 12:11
passportTegnap Vona Gábor, a Jobbik elnöke nyílt levelet írt Ilan Mornak,  amelyben arra kéri a magyar politikai életbe magát ismét beleártó izraeli nagykövetet, hogy magyarázza el, „Izraelben hogyan tartják nyilván a képviselők és kormánytagok egyéb állampolgárságát és annak megléte esetén hogyan biztosítják számukra a politikai tevékenység folytatásához szükséges feltételeket”.
Az udvarias levél és a kérdés azonban az izraeli valóságnak csak egy részét érinti. Ugyanis a zsidó államban a faji alapú nyilvántartás ennél sokkal tovább megy. Mégpedig egészen addig, hogy minden izraeli személyigazolványban és útlevélben kötelező jelleggel írják be a „nemzetiséget”, azaz az etnikumot vagy rasszt. Ez a zsidóknál „zsidó” (Jewish), az araboknál az „arab”, a nem araboknál a „nem zsidó” jelölést eredményez az említett igazolványokban. A „nem zsidók” esetében ott áll a származási ország is (Belgium, Brazília, stb.). A „nemzetiség” kategória neve héberül le’om, arabul „kaumijja”.

Ezen túlmenően az izraeli belügyminisztérium hivatalosan nyilvántartást vezet az Izraelben élő egyéb kisebbségek tekintetében a saját kategóriái szerint: örmény, asszír, drúz, cserkesz, héber (az utóbbi a szamaritánus zsidókat jelöli).

Mint látható, a demokratikus zsidó államnak van mit tanítania nekünk.
Ordosz műhely


Nem kellene észhez térni, Ilan Mor és követői?
2012, december 7 - 13:15
Ami Magyarországon a fősodratú médiában Izrael védelmében megengedett, annak máshol a marginális médiában is csodájára járnak, pedig Izrael-barátságért nekik sem kell a szomszédba menni.
IlN MOEAkik a napokban hallgatták a közszolgálati – adófizetői pénzen fenntartott - Kossuth Rádió Déli Krónikáját követő fél órában az Izraelről és Palesztináról szóló vitát, megdöbbenhettek, amiért a háromszereplős vita közismerten cionista képviselője, Bányai László, az egységes Magyarországi izraelita hitközség vezetőségi tagja tagadhatta, hogy létezik palesztin nép és létezett/létezik Palesztina.
Tegnap előtt pedig a Népszabadságban Kőbányai János azt hirdethette – ismét -, hogy Simon Peresz izraeli miniszterelnök soha nem beszélt Manhattan, Magyarország, Lengyelország és Románia felvásárlásáról és az csupán a szélsőjobboldali fantáziákban rakódott le.

Izraeli Elnök: Mi felvásárlása Manhattan, Magyarország, Románia és Lengyelo

Izrael ölte meg Kennedyt, hogy megpróbálta megállítani az Izrael-lobbi Am

Kadhafi azt mondja, JFK meggyilkolták Izrael



Az sem semmi, hogy Ilan Mor budapesti izraeli nagykövet rendszeresen beleszól a magyar belpolitikai életbe az itt élő zsidók védelmében, miután balliberális hazai támaszai azt állítják naponta, az itteni zsidókat semmiféle különleges kapcsolat nem köti Izraelhez.
Legutóbb Gyöngyösi Márton olyan kijelentését támadta, amelyet a jobbikos országgyűlési képviselő helyesbített és érte bocsánatot kért.
És vajon mikor lesz az, hogy Szentgyörgyi Zoltán,  tel-avivi magyar nagykövet viszonozza Ilan Mor „szívességét” és beleszól Izrael belügyeibe?
Ugyanis ott összehasonlíthatatlanul nagyobb veszélyek leselkednek embertársainkra, mint nálunk.
Akik hajlandóak felülemelkedni a naponta fejükbe vert propaganda nyomain,  egyetlen kérdést engedjenek meg. Vajon melyik a nagyobb valós veszély: ha egy magyarországi izraeli-magyar kettős állampolgárt egy bocsánatkérés előtt az összeírás verbális „fenyegetése” ér, vagy ha egy palesztin kórházat/iskolát bombáz meg egy izraeli rakéta? Ön melyik potenciális áldozat helyébe szeretne lenni? És melyiknek görbülhet meg a haja szála? Hogy finoman fogalmazzunk.
Ami a Bányai-félék arcátlan hazugságát illeti,  az ENSZ 1947. november 29-i keltezésű, tehát 65 éve érvényben lévő 181-es határozata egyértelműen leszögezi, a zsidó állam megalapítása nem eredményezheti azt, hogy a Palesztin Állam továbbra is ne szabadságban, leigázottságtól mentesen létezzen a létrehozott Izrael mellett.
Hogy ez ma mit jelent, milliárdok számára ténykérdés. Iszonyatos, évtizedek óta tartó  kegyetlen gyarmatosítás, elnyomás, miközben a palesztinokat izraeli politikusok szó szerint „csótányoknak” nevezik. Ami pedig a „szabad” Gázai övezet mindennapjait illeti, csupán egyetlen idézet a Save the Children nemzetközi gyerekvédő szervezet néhány héttel ezelőtti nyilatkozatából: „Gázában nincs tiszta víz, úgyhogy a gyerekeknek szennyezett csapvizet kell vinniük, ami igen súlyos egészségügyi problémákhoz vezet. Amikor megbetegednek, szüleik nem vihetik őket kórházba.”
Hé, tel-avivi magyar nagykövet! Ébresztő!
Ordosz műhely

Az USA és Izrael totális elszigetelődése tegnap folytatódott

2012, december 4 - 14:10
Tegnap nagy nap volt az ENSZ-ben és ismét megmutatkozott, hogy a sajtószabadságot Kínán számon kérő nyugati média miként szabotálja elemi kötelezettségét: a tájékoztatást.
A világszervezet közgyűlésében 174 tagország fogadta el azt a határozatot, amely felszólítja Izraelt, hogy azonnal nyissa meg atomfegyver programját a Nemzetközi Atomenergia Hivatal ellenőrzése előtt. A határozat egyben felszólítja a világszervezetet, hogy folytassanak tárgyalásokat a Közel-Kelet atomfegyver mentesítésére. Mivel a Közel-Keleten egyetlen hatalomnak – Izraelnek – vannak atomfegyverei, nem igazán van szükség Sherlock Holmes-ra annak kitalálására, hogy ez esetben is ki ellen irányul a határozat.
A határozat ellen hatan voksoltak. Vagyis töredezik az 9 tagú „hatalmas” tömb, amely múlt csütörtökön ellenezte  Palesztina megfigyelői nem tagállami státuszának elfogadását. A világ szégyenpadján ez a hat ország maradt: Izrael, az Egyesült Államok, Kanada, a Marshall-szigetek, Mikronézia és Palau. Az első hármat ismerjük.
Ami a három csendes-óceániai pöttyöt illeti, tudnunk kell, hogy azok valamennyien az amerikai csendes óceániai szigetek korábbi amerikai térségi felügyeleti rendszere alá tartoztak. Még ma is amerikai postai irányítószámuk van és a felügyeleti korszakot felváltott „szabad társulási” szerződés értelmében követniük kell az amerikai külpolitikát.
Vagyis a világon most 3 ország – Izrael, az Egyesült Államok és Kanada – ül a szégyenpadon. „A morális többség”, hogy felidézzük azt az izraeli szócsinálmányt, amelyet a pro-Izrael frontra akartak használni lányos zavarukban azon államokról, amelyek majd a palesztinok ellen szavaznak – egészen addig, ameddig ki nem derült, a franciák a palesztinok mellett voksolnak, a németek tartózkodnak.   
Egyszerűen lélegzetállító az elszigetelődés és annak üteme.
De az is, ahogyan a hírt a Washington Post közölte: a lapban jól eldugva. Az a lap, amely örömmel ad hírt arról, ha Irán vagy Belarusz ellen a négyezer ötszázadik szankciót vezetik be.
Megkezdődött a világon az újkori felvilágosodás kora.
Ordosz műhely

Történelmi lépés - földcsuszamlásszerű győzelem

2012, november 30 - 11:19
Hatvanöt évvel ezelőtt döntött az ENSZ közgyűlése arról, hogy az ősi palesztin földet két államra kell osztani. A döntéssel megszületett Izrael, amely azóta folyamatosan sérti meg az akkori határozatot. Messze túlterjeszkedik az ENSZ által a számára kijelölt határokon, folyamatosan stratégiai és biztonságpolitikai szempontokra hivatkozva foglal el egyre több területet a palesztinoktól, és annak érdekében, hogy életterét arcátlanul tovább növelhesse, gátlástalanul rombolja, dozerolja le a palesztin otthonokat, miközben minden lehető eszközzel írtja palesztin népet.
Ehhez, az emberi jogokat a legmagasabb fokon semmibe vevő politikájához szeretne többségi támogatást szerezni a világban. A világ országai tegnap este az ENSZ Közgyűlésben egyértelmű választ adtak a zsidó államnak: eddig és ne tovább! Elismerésünk azoknak az államoknak, amelyek bátran kiálltak az izraeli terrorizmus és népirtás megfékezése mellett.
Izrael tegnap este az ENSZ-ben is megmutatta igazi agresszor arcát. A szavazás előtt felszólaló Ron Posor, Izrael ENSZ nagykövete minden második mondatában arra hivatkozott, hogy Izrael békét akar Palesztinával, amit maguk a palesztinok akadályoznak meg azzal, hogy nem hajlandók elismerni Izrael „jogát a létezéshez”.  Miközben azt állította, Izrael kiáll a két ország megoldás mellett, folyamatosan becsmérelte a palesztinokat, cinikusan a szemükre vetve, hogy valójában milyen országhoz is kérik a „születési anyakönyvi kivonatot”.
 „Miféle országról beszél Abbasz úr, hiszen az ön által függetlenné kikiáltani kívánó  terület fele felett nem is rendelkezik, mert Gázában nem ön, hanem a Hamasz uralkodik. Azon felül milyen jogon formál ön igényt Jeruzsálemre, amikor ott már háromezer évvel ezelőtt is csak zsidók éltek, akkor, amikor a világban jószerivel más város még nem is létezett. Kívánhat ön bármiféle szavazást, semmiféle ENSZ döntés nem lesz képes elszakítani azt a 4000 éves köteléket, amely Izrael népét Izrael földjéhez köti.” –jelentette ki, ami egyértelmű megfogalmazása annak, hogy a területhez a zsidóknak ősi joga van, míg a palesztinok „területfoglalók” csupán. Micsoda szemérmetlen meghazudtolása ez a történelemnek. És még Benjamin Netanjahu merészelte azt mondani Mahmud Abbasz tegnapi beszédére, hogy az „tele volt hazugsággal.”
Szerencsére a világ országainak nemcsak kinyílt szeme, hanem már felemelni is merészelik a hangjukat az izraeli hazugság ellen.   Davutoglu török külügyminiszter, aki ugyancsak szót kapott a tegnapi szavazás előtt alaposan lerántotta a leplet Törökország egykori fegyverbarátjának, Izraelnek a hazugságairól. „ Izrael folyamatosan arra hivatkozik, hogy Palesztina csak a közvetlen kétoldalú tárgyalások útján születhet meg, de akárhányszor a palesztin vezetés Izraelhez fordult, hogy járuljon hozzá a független Palesztina kikiáltásához, mindig az volt a válasz, hogy még nincs itt az ideje. Ennek az időhúzásnak véget kell vetni. Az idő elérkezett, itt és most.”
Igen, az idő elérkezett itt és most ahhoz, hogy megálljt parancsoljon az izraeli hazugságnak, agressziónak és erőszaknak.  Az igazság végül mégis győzedelmeskedik a képmutatás felett.
Bravó palesztinok! Teljes szívből gratulálunk a győzelemhez!
 
Ordosz műhely

Amerika félelme

2012, november 26 - 11:10
jegyzetMiközben minden szem Görögország felé fordul, és mindenki azt lesi, hogy vajon a görögök faképnél hagyják e az eurózónát vagy sem, addig az Unióra és az Egyesült Államokra jóval nagyobb veszély leselkedik: Nagy-Britannia kilépése az EU-ból. Ez a lépés valóságos csapás lesz az európai szolidaritást hirdető neoliberálisok számára, és valóságos tőrdöfés az  transzatlanti szövetség szívébe.
Egyre inkább kirajzolódni látszik ez a forgatókönyv: Nagy-Britannia elindult a kiválás útján, és a folyamat egyes szakértők szerint visszafordíthatatlan. David Cameron, a pártján belül egyre erősebbé és hangsúlyosabbá váló euró-szkeptikusok nyomására a kilépés élére állt. Az angolok eddig is kellő távolságtartással kezelték a francia-német tengely által egyre erősebbé váló brüsszeli bürokráciát, ahol lehetett vörös vonalat húztak, vagyis nem engedtek az EU nyomásának, és most úgy tűnik visszatérnek a kellemes elszigetelődésbe, a „splendid isolation” számukra a jelenlegi helyzetnél sokkal kellemesebb világba.
Az angolok kezdettől nem szívlelték a II. világháborút követő európai integrációt, sokáig csak kívülről figyelték, végül 1973-ban beadták a derekukat, és beléptek az Európai Közösségbe, de azóta is távol tartják magukat a közös európai fizetőeszköztől, az eurótól, és más uniós kezdeményezéstől. A brit szuverenitás védelme érdekében folyamatosa hadban állnak a brüsszeli „eurokratákkal.”
Az euró-szkepticizmus elérte az angol parlamentet is, amelyik a múlt héten leszavazta Cameron javaslatát arra nézve, hogy Nagy-Britannia mennyit fizessen be a közösbe a következő hétéves periódusban. Nincs egyébként ez másként a többi nettó befizető uniós tagországban sem, amennyivel kevesebbet fizetnek ők be, mi annyival kevesebbet kapunk kohéziós támogatásként. Hiába az orbáni hősködés, ez tiszta matematika.
Cameron a múlt heti EU csúcson két javaslatot tett le az asztalra, az egyik: legyen Európa „két sebességes”, az eurózóna tagjai fizessenek többet, és alakítsanak egy külön blokkot, az eurózónán kívüliek pedig fizessenek kevesebbet a közösbe. A másik egy nyílt követelés: az angol kormány vissza kívánja venni Brüsszeltől és ismét saját hatáskörbe vonni a szociális ügyeket, és a jogalkotást.
És ez mind nem elég, Cameron saját pártja követeli a népszavazás kiírását Nagy-Britannia EU tagságáról. A legutóbbi közvélemény kutatás szerint az angolok 48%-a a kilépés mellett, 31%-uk a kilépés ellen szavazna. Idehaza vajon mikor lehetne egy ilyen népszavazást kiírni?
Az angolok kilépésével megroppanna az egységes piac, a nehezen épülgető közös pénzügyi struktúra, és összedőlne az a biztonságpolitikai híd, amely az egyesült Államokat összeköti Európával. Az a híd, ami az amerikai értékek és érdekek európai megjelenését szolgálja. Nagy Britannia kilépése az EU-ból biztonságpolitikai szempontból nagyon rosszul jönne az amerikaiaknak, elveszítenék leghűségesebb, és legerősebb európai katonai partnerüket, akkor, amikor az amerikai költségvetés visszaszorította a hadikiadásokat, miközben Kína és Oroszország növelte a sajátját. „Abban az esetben, ha Nagy Britannia távozik az EU-ból, Európa végleg lekerül az Egyesült Államok radarjának képernyőjéről.” –írja Council on Foregn Relations.
 
Ordosz műhely

A tanulságot Izraelnek kell levonnia

2012, november 23 - 11:03
Hillary Clinton EgyiptombanIrán gratulált a Hamasznak az Izrael felett aratott győzelméért. Saeed Jalili, az Iráni Legfelső Nemzeti Védelmi Bizottság titkára üzentében kiemelte: „Irán továbbra is támogatja a palesztinok ellenállási mozgalmát, ahogy az Egyesült Államok és nyugati szövetségesei a cionista rezsimet.” 
A nyolcnapos véres összetűzésből, ha létesítményeit szét is bombázta az izraeli hadsereg, ha lőszerraktárait, rakétáit nagyrészt sikerült is megsemmisíteni, ha katonai vezetőjét sikerült is likvidálnia Izraelnek, mégis a Hamasz került ki győztesen.
A Hamasznak mindenek előtt alaposan megnőtt a nemzetközi tekintélye. Már az is nagy szó volt, hogy az egyiptomi miniszterelnök látogatást tett a Gáza övezetben. Annak, hogy nem maga az elnök, Mohammed Morszi látogatott a zsidó állam által blokád alatt tartott területre egyedüli oka az, hogy Egyiptomnak, amennyiben továbbra is a békéltető szerepét kívánja játszani Izrael és az arabok között, amennyiben meg akarja őrizni vezető szerepét a muzulmán világban, és kiemelkedő szerepet kíván játszani a térségben és a globális politikában, akkor meg kell őriznie a pártatlanság látszatát. Ebből az aspektusból a miniszterelnöki látogatásnak még nagyobb a diplomáciai értéke.
Az egyiptomit a katari miniszterelnök követte, aki pénzügyi segélyt ígért a Hamasznak. Korábban maga a török miniszterelnök, Erdogán is tervezte látogatását. Az összecsapás idején pedig azt ígérte, hogy külügyminiszterét küldi az övezetbe, aki az Arab Liga elnökével és néhány arab ország külügyminiszterével az izraeli rakétatűzben szenvedő palesztin nép melletti szolidaritást szándékozik kifejezni a tisztelgő látogatással.
A megnövekedett nemzetközi támogatás nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Izrael nem tudta feltétel nélkül érvényesíteni akaratát a tűzszüneti tárgyaláson. Már csak azért sem, mert az Egyesült Államok is kénytelen volt engedni az Izraeli erőszak és elnyomás ellen egyre erősödő, egyre meghatározóbb, egyre hangsúlyosabb koalíció nyomásának. Hiszen olyan országokkal kell szembenéznie, mint Egyiptom, Törökország, Irán, Szíria, Katar, Bahrein és sorolhatnánk.
Maga az USA is érzi, hogy ki kell lépni az „ördögi körből”, a rövid szüneteket követő kegyetlen öldöklés láncolatából, és egyre inkább elfogadni látszik azt az álláspontot, hogy ehhez a Hamaszt, amely a mostani összecsapással odahaza rendkívüli népszerűségre tett szert, Izraelnek egyenrangú partnerként kell elfogadnia.
Ezt a gondolatot erősíti Richard N. Haass, az amerikai külügyi kormányzatnak tanácsot adó Council on Foireign Relations elnöke is, aki szerint a megoldáshoz az észak-ír konfliktust kell példának venni. Haass tanulmányában azt írja, hogy Izraelnek meg kell értenie, hogy a katonai erő alkalmazása nem vezethet eredményre. Izrael katonai erővel nem képes megtörni a palesztin nép ellenállását. Izrael azzal sem érne el eredményt, ha újra bevonulna Gázába.
Ha Izrael békét és biztonságot szeretne, egyre fejlődő zsidó országot, akkor nem tehet mást, mint azt, hogy a Hamaszt partnerként fogadja el, mint tette azt az ellene fegyverrel fellépő IRA-val az angol kormány” – olvashatjuk az eddig elképzelhetetlennek hitt megállapítást.
Hány ártatlan palesztin életébe került, mire az amerikai külpolitika eljutott erre az álláspontra? És mit szól ehhez a jelenlegi izraeli vezetés? Műhelyünk bizonyára nem téved, ha úgy érzi: az igazi béke még sokáig várat magára a palesztinok megtépázott, vérrel ázatott földjén.

Az eltűnt nemzedék

2012, november 22 - 10:15
Adie Mormechnek, a Mondoweiss  Közel-keleti témákra szakosodott amerikai internetes hírportál gázai tudósítójának a hírportálon megjelent, és lapszemlénkben nagyon röviden ismertetett hosszú helyszíni beszámolója vádirat lehetne bármelyik nemzetközi bíróságon. Gyengébb idegzetűeknek nem is ajánljuk elolvasását. Ezért inkább a hírportálnak rendszeresen anyagokat küldő, Gázában élő, palesztin, angol szakos egyetemi hallgató, Rawan Yagi: „Itt Gázában” című írását ismertetjük, mivel maguk a palesztinok eddig nem szólalhattak meg a hazai sajtóban:
 Itt gázában„… Egy mártír itt, egy mártír ott. Egy gyermek itt, egy gyermek ott. Egy asszony itt, egy asszony ott. Egy, két, három sebesült érkezik az Alshifa kórházba. Megpróbálom elrejteni az érzelmeimet hét napig. Tudósításaimban igyekszem lényegre törően, tárgyilagosan fogalmazni. Ma összetörtem. Egyik pillanatról a másikra már nem érdekelt, hol következett be az utóbbi robbanás. Amit romba döntött, az romba dőlt, mit tehetek én  minderről, gondoltam. Anyám mondja meg a nevét a helynek, amit célba vettek. Meglepődöm. Miért vagy még mindig meglepődve? Az elmúlt hét napban folyamatosan bombázták a gyerekeket. Mi a pokolért lepődsz hát meg még mindig azon, hogy a legforgalmasabb bevásárló központokat veszik célba?
Itt Gázában a gyerekek, ha sikerült életben maradniuk, a kórházban várakoznak, bekötözve, sebekkel telve  várják, hogy halott anyjuk értük menjen. Mások vagy egyedül fekszenek, vagy testvéreikkel, vagy  az apjukkal, mély sebekkel az arcukon, összeroncsolódott szívvel, szemükben üresség, mintha az előző éjjel nem aludtak volna. Fekszenek mozdulatlanul, nem lélegeznek többé.
Itt Gázában egy anya rohan be a kórházba imádkozva és reménykedve, hogy az ismeretlen, összeroncsolódott gyerek nem az övé. De tudja, hogy ő az. Néhány pillanattal ezelőtt még az utcán focizott. Cafatokra tépett dzsekije ott hever az utcán, a házuk előtt. Biztos benne, hogy ő az. De csak akkor esik össze, amikor szembesül az igazsággal.
Itt Gázában a férfi, vérrel áztatott ingében összeroppan, amikor megtudja, hogy a fia már nem él. Nem tudja, hová rejtse el az arcát. Egy fal kerül az útjába. A tövében omlik össze.
Itt Gázában egy fiú nem beszél azóta, hogy megtudta, barátját elveszítette. Elmegy a temetésére,  üres szeme mindvégig a semmibe mered.
Itt Gázában négy generáció élt. A legfiatalabbat eltemették.”
Műhelyünk kérdése: azok az újságírók, akik Gázában tartózkodnak, és akikre az izraeli hadsereg a legnagyobb közönnyel rárobbantotta a szerkesztőséget vajon miért nem merik leírni az igazságot?
A kérdés költői: a választ nagyon is jól ismerjük.
Ordosz műhely

A képmutatás magasiskolája

2012, november 19 - 11:49
obisAmint a Haaretz egyik írásából kiderül, igen komoly volt az aggodalom az izraeli vezetésben amiatt, hogy mivel Netanjahu nyíltan Mitt Romney mellé állt az amerikai elnökválasztási kampányban, Obama bosszúból nem támogatja Izrael legújabb katonai akcióját a Gázai övezetben. Tegnapra kiderült, fölösleges volt rettegni, akárcsak az eddigi amerikai elnökök mind, Obama is szép engedelmesen zöld utat adott egy újabb izraeli agresszióhoz. Igaz, a tegnapi bangkoki sajtótájékoztatóján kérte Izraelt, próbálja meg „visszafogni magát”, és elkerülni a szárazföldi hadműveletet, mert „az jobb lenne a Gázai övezet népe számára”, de ez a kitétel édes kevés ahhoz, hogy az agresszort az újabb kegyetlen vérfürdőtől visszatartsa.
Bár az izraeli szárazföldi csapatok még nem indultak el a palesztin otthonok lerombolására, ártatlan palesztin nők és gyerekek legyilkolására, az izraeli hadipropaganda már teljes lendülettel beindult. Azok az európai szerkesztőségek, amelyek feliratkoztak valamelyik izraeli napilap vagy hírportál hírlevelére szinte tízpercenként kapnak újabb és újabb propaganda-anyagokat. Ezek közül több az „Izraelre zúduló rakéta zápor” okozta károkat igyekszik nagymértékben felnagyítva bemutatni, de egy balkonról leomlott néhány beton törmeléken, és néhány repeszen kívül semmit nem tudnak felmutatni.
Szemforgató módon, videókon teszik közzé, hogy az izraeli hadsereg milyen „önként vállalt, kifinomult eszközökkel” igyekszik elkerülni a fölösleges civil áldozatokat. A széles körben terjesztett propaganda videón arról értesülünk, hogy az izraeli katonai vezetés telefonon(!) hívja fel a bombázásra kijelölt helyen lakó családokat, felkérve őket a menekülésre, sőt „kérésre még a támadás időpontját is hajlandók késleltetni”, hogy a család minden tagja biztos helyre távozzon. Ha nagyobb területet vesznek célba, nincs idő a telefonálgatásra, ezért röpcédulákon értesítik a lakosságot, hogy hagyják el a támadásra kijelölt körzetet. Micsoda emberbaráti cselekedet! Hiába látjuk a levegőben szállingózó röpcédulák százait a videón, pontosan tudjuk mekkora hazugsággal állunk szemben, amit bizonyít az ártatlanul megölt palesztinok óráról órára növekvő száma.
Az izraeli propaganda legújabb hazugsága, hogy a Hamasz újságírókat tart fogva, hogy „élő pajzsként” használják őket az izraeli rakétákkal szemben. A propaganda videók szerint azért működött a harci repülőgépek teljesen lerombolt Hamász gázai székházában a libanoni al-Kudsz tévé, a német ARD, a Kuvait tévé, az orosz Russia Today és az olasz RAI helyi irodája, mert a Hamász vezetői úgy gondolták, az izraeli hadsereg nem dob bombát újságírókra. A székház szétbombázásánál az „emberbarát” izraeli hadsereget nem érdekelte, hogy megölnek e ártatlan újságírókat vagy sem.
Az izareli propaganda-gépezet legfőbb hazugsága mégis az, hogy a palesztinok módszeres és ördögi módon kitervelt irtása, nem egyéb honvédelemnél. A propaganda-gépezet arra hivatkozik, hogy a Hamász kezdte a konfliktust, Izrael „csak megvédi önmagát és polgárait.” De vajon a végtelenségig megnyomorított, kiéheztetett, megzsarolt, földjéről egyre inkább elűzött palesztin népnek nincs e joga megvédeni önmagát az életét lehetetlenné tevő agresszortól?
Vajon a palesztinoknak az alapvető emberi jogát a szabad és független életre miért nem ismerik el a magukat demokratikusnak kikiáltó nemzetek és szervezetek?
A gyomorforgató képmutatásnak már soha nem lesz vége?
 
Ordosz műhely

Ismét ölik Gáza népét, de…

2012, november 16 - 11:47
Világszerte több száz millió ember volt a tanúja annak, ahogyan a BBC vezető híradásában mutatott be két jelenetet. Az egyik Netanjahu izraeli miniszterelnököt mutatta, aki – mint az izraeli vezetők ezt minden esetben teszik, ha az általuk megszállt palesztinokról beszélnek – már egyetlen mondatán belül is annyiszor mondta ki a „terrorista” és „terror” szavakat, hogy azt nehéz lett volna fokozni. Mely szavak természetesen a gázaiakra vonatkoztak.
Ezt követően a nézők azt láthatták, miként viszi karjaiban 11 hónapos halott kisfiát a BBC ottani tudósítója, aki sírva mondta el, hogy más rokonait is megölték az izraeliek.
A nézők saját szemükkel láthatták tehát, hogy kik a „terroristák”.
Ugyanezen a napon – tegnap – az izraeli hadsereg az ENSZ palesztin menekülőket segítő szervezetének, az UNWRA-nak is megölt egy tanárát. Nyilván ő is terrorista volt.
Tegnap az amerikai és a brit kormány azonnal kiállt Izrael mellett, hiszen minden állam joga megvédenie magát. És mely állam tűrné el, ha területét rakétával lőnék? Az automatikus választ tudjuk. Csakhogy ennek a retorikai kérdésnek lenne egy megelőző kérdése: vajon a világon melyik állam tűrné el, ha évtizedeken át megszállnák, majd blokád alá helyeznék úgy, hogy a megszálló által elpusztított infrastruktúráját sem engednék helyreállítani? Csak nem Izrael lenne a kivétel? (És itt hadd tegyük szóvá újra a "szokásos" manipulatív félrefordítást: amit a palesztin fegyveresek időnként kilőnek, az a szó katonai értelmében nem rakéta (missile), hanem olyan röppentyű (rocket), ami legfeljebb abban tesz kárt, akinek éppen a fejére esik.)
Nagyon szeretjük persze az „egyrészt-másrészt” nyilatkozatokat is. Mint amilyet 500 millió európai nevében adott ki tegnap késő délután az Európai Parlament szocialista elnöke, Martin Schulz, aki kijelentette: „Elítélem a Hamasz és Izrael között az erőszak eszkalálódását. Mindkét felet felhívom, hogy mutasson maximális visszafogottságot és kerülje el a további életek kioltását.”
Ez a mellébeszélés is évtizedek óta folyik. És szándékosan nem említi, hogy Izrael folytatta területrablását majdnem négy éve, hogy befejezte legutóbbi gázai tömegmészárlását. De azt sem említi, hogy a gázaiak most is azért kezdték el Izraelt lőni, mert november 8-án a zsidó hadsereg egy gázai kisgyereket ölt meg.
Morszi egyiptomi elnök nem kertelt tegnap és a vérontás valódi okát emelte ki: Egyiptom, mondta egyebek között, elfogadhatatlannak tartja a palesztinok elleni blokádot és a palesztin nép szenvedését.
A Nyugatnak – bármennyire nem tetszik neki - az arab világban bekövetkezett változások („arab tavasz”)  miatt már soha nem lesz úgy, mint eddig volt, amikor az izraeli hadsereg palesztinokat mészárol le tömegesen, minden következmény nélkül.
Hogy a következő napok mit hoznak, nem tudni. De hogy az erőviszonyok súlyosan megváltoztak a térségben az tény. Az Egyesült Államok befolyása erősen csökkent és az Izraellel szemben állóké – elsősorban Törökországra és Egyiptomra gondolunk – ugyanilyen mértékben nőtt.
Ma az egyiptomi miniszterelnök a rafahi átkelőn „sétál” át Gázába. Az izraelieknek ez hatalmas lórúgás: le kell állítaniuk az övezet támadását, mert tudják, ha egy haja szála is görbül Egyiptom második emberének, az tragikus következményekkel jár a zsidó államra nézve.
Ha meg szüneteltetik az övezet lövését, kiderül, ki az úr a háznál. Ez pedig olyan fordulat, amire nem sokan számítottak akár tegnapelőtt is.
Ordosz műhely

Újra kellene írni a második világháború történetét?

2012, november 5 - 12:50
jegyzetTalán érthető, hogy műhelyünk a napi nemzetközi sajtószemle elkészítéséhez nem néz át minden lapot, illetőleg e lapok hírportálját, csak az általunk legfontosabbnak tartottakat. A brit konzervatív félburvárlap, a Daily Mail online kiadása sem tartozik az említettek közé.
Máshonnan szereztünk tudomást annak egy olyan cikkéről, amelyet a portál október 26-án késő este tett ki közszemlére.
A megdöbbentő írás lényege: a britek Londonban 1946-ban német hadifoglyokat kínoztak azért, hogy vallomást csikarjanak ki belőlük. Több ezer németről volt szó, akik közül nem egyet halálra kínoztak. Másokat azzal fenyegettek, hogy olyanok hajtanak végre rajtuk sebészeti beavatkozást, akiknek semmi közük az orvostudományhoz. Mindez a „londoni ketrecnek” elnevezett kínzóközpontban történt, amit az ottani őrök az „angol Gestapónak” neveztek.
A londoni kínzóközpont egyike volt a Nagy-Britanniában üzemeltetett kilenc „ketrecnek”. Ezeket a Hadifogoly Vallató Részleg üzemeltette, amely a katonai hírszerzési igazgatóság alá tartozott.
Erről az egyik kihallgató, Alexander Scotland alezredes a London Cage (londoni ketrec) című, először 1957-ben megjelent könyvében már írt.
Most pedig a cikk írója, Ian Cobain ismertette, hogy ő mit tudott még meg. Messze nem mindent, mert az iratok jó része még mindig titkos.
Az viszont kiderült, a ketrecen – a rendkívül drága Kensington Palace Gardens-ben lévő sorházakon – áthaladó 3573 hadifogoly közül több mint ezret kényszerítettek arra, hogy háborús perekben használható tanúvallomásokat írjanak alá. Noha a londoni kormány akkor már a hadifoglyokkal való humánus bánásmódot előíró genfi egyezményt aláírta.
A nürnbergi perben is használtak fel megkínzott német foglyok vallomását.
Vajon ha az erről szóló iratok is szabadon kutathatóvá válnak, át kell majd írni a II. világháború történetét? Vagy addigra már minden nyugati országban törvény tiltja meg e téren a kutatást, azt a szentként kezelt egyetlen verzió „revideálásának”, „relativizálásának” tekintve?
 
Ordosz műhely

Olaszliszka Párizs mellett

2012, november 2 - 10:38
kepSzerda este 9 óra tájban egy 54 éves férfi két gyermekével a Párizstól keleti irányban mintegy 20 kilométerre fekvő Noisy le Grand településen egy illegális cigánytábor mellett vezette autóját, amikor hirtelen elé hajtott egy kerékpár, amelyen két tinédzser ült. A balesetben az egyik, 15 éves cigány életét vesztette, 12 éves társát életveszélyes állapotban kórházba szállították.
A munkahelyéről hazafelé tartó apa azonnal megállította kocsiját, de a cigánytáborból kiáramlók megtámadták. Ezért azonnal a helyi rendőrőrsre hajtott. Az elvégzett alkoholvizsgálat eredménye szerint a volánnál ülő férfi nem fogyasztott szeszes italt és nem állt kábítószer hatása alatt.
Kiderült, a kerékpár kivilágítatlan volt.
A helyszínelő rendőröket a telep cigányai megtámadták, úgyhogy azoknak elő kellett venniük gumibotjukat és erősítést híva könnygáz gránáttal verték vissza a cigányokat.
Olaszliszka Párizs mellett.
Vajon mi lehet az oka annak, hogy oly nagy távolságban egymástól két, hajmeresztően hasonló eset történhet meg úgy, hogy egyik oldalon a cigányok, másik oldalon a fehér európaiak állnak?
A választ várjuk genetikusoktól is.
 
Ordosz műhely

Ironikus: az engedelmesen igazodó Jeszenszky is „rossz fiú” lett

2012, október 31 - 12:08
jeszenkszkyNehéz ma Jeszenszkynek lenni. A holokauszt is norvégiai és izlandi nagykövetünket húzza, pedig annyira szerette az erre emlékezést.
Jeszenszky Géza, az unalmas, vonalas pozőr maga a karrierista megalázkodás szobra. Nincs olyan zsidó vagy izraeli esemény, amelyre ne akaszkodott volna és ne bizonyította volna hűségét.
Vagy ne lett volna aktív mozgatója, mint most, amikor törtető éltanulóként szervezett tegnap előttre oslói állomáshelyén Wallenberg-szimpóziumot, amelyről éppen őt tiltották ki.
Az ok: az atlatszo.hu oldal közzétette egyetemi jegyzetét, amelyben a cigány kisebbségben nagy arányban előforduló mentális betegségeket azzal magyarázta, hogy a cigányoknál megengedett a testvérek és unokatestvérek közötti házasság vagy „szimpla szexuális kapcsolat”.
Szórakoztató volt, ahogyan a rutinszerűen igazodótól elhatárolódott       rutinszerűen igazodó munkáltatója, a budapesti külügyminisztérium, kezeit mosva a „rasszistává” vált misszióvezetőjétől. Közleményében hangsúlyozva, hogy Jeszenszky Géza nem nagykövetként, hanem egyetemi tanárként írta a jegyzetét.
Páratlan, hogy egy állami apparátus így, ilyen könnyen vesse oda az őt támadóknak egyik emberét. Elképzelhető, hogy Párizs, Washington, Pozsony, Moszkva vagy Tel-Aviv ne védené foggal-körömmel diplomatáját, bárhol, bármilyen súlyú hibát is vagy félrelépést követne is az el? A mondat utáni kérdőjel felesleges.
Jeszenszkyvel rovatunkban egyszer foglalkoztunk, mégpedig tavaly, február 8-i jegyzetünkben (melyet lásd ITT). Akkor azért, mert Balczó Zoltánt antiszemitának nevezte, amiért Izrael politikáját bírálta, kijelentve, hogy a zsidó állam kritikája burkolt antiszemitizmus.
Amikor egy szolgát lerúgnak a lépcsőn, az sajnálatot ébreszt, ugyanakkor szánalmasan komikus is a jelenség. Egy abszurd világ abszurd megnyilvánulásaként.
 
Ordosz műhely

Izraeli zászlót égetni? És egy népet éheztetni hat és fél éve?

2012, október 25 - 10:29
izraeli apartheidMai lapszemlénkben (lásd ITT) olvasható, hogy Izraelben egy felmérés készült, amely fekete-fehéren leleplezte az ottani társadalom mély rasszizmusát.
Az izraeliek nemcsak szélsőjobboldali kormányt választanak, amelynek azt olyan figurái fémjelzik, mint Avigdor Liberman külügyminiszter, de boldog örömmel látják a palesztinok megszállását, rabigába hajtását, napi kínszenvedését, beleértve a számukra faji alapon engedélyezett úthasználati rendszert. Sőt, nagy többségük azt szeretné, ha deportálnák őket más országba és addig is elvennék tőlük a szavazati jogot.
Hogy eközben éppen tegnap az Európai Parlamentben a többség megszavazta az EU és Izrael között a kereskedelmi kapcsolatok elmélyítését, mutatja, mennyire őszinte az az Európa, amely tudósítók hadát küldte Gyöngyöspatára, hogy onnan tollal, számítógéppel és tévékamerákkal terjesszék hazugságaikat.
De tegnap este egy másik tényre is fény derült az izraeli valóságról. Jonathan Cook, a világhírű újságíró, aki a ciszjordániai Názáretből tudósítja a világot arról, hogy valójában is mi történik a megszállt palesztin területeken, most érzékletesen bemutatta, hogy hat és fél évvel ezelőtt – amikor a Hamasz demokratikus módon megnyerte a választásokat Gázában – Dov Weiszglassz, Ehud Olmert akkori miniszterelnök tanácsadója nem csupán képletesen beszélt, hanem alaposan elszólta magát, amikor azt mondta, „a palesztinokat koplaltatni fogjuk, de vigyázunk rá, hogy ne haljanak éhen”. Mindezt tettek követték, amit Cook részletesen felsorol.
Ha ennyit írt volna, már az is elég lenne ahhoz, hogy az ENSZ és a világ valamennyi parlamentje felkapja a fejét, netán megálljon munkájában egy kis időre a páratlan aljasság és kegyetlenség keverékének megvizsgálására. De Cook azt írja, Izraelben pontos tervek alapján hoztak számos más intézkedést is az élethez éppen szükséges villanyáram, víz és munkahely biztosítására. Ha nem így lenne, vajon miért bombázták le 2006-ban Gáza egyetlen erőművét és azóta sem engedik, hogy azt helyreállítsák? Miért nem adnak engedélyt tengervíz sótlanító üzem létrehozására? Miért blokkolják hatalmas termőföld területek hasznosítását biztonsági okokra hivatkozva? Miért blokkolják a gázai exportot?
Micsoda muníció ez a világlapoknak, ugye?
De nem: ők arról írnak, hogy Budapesten a központi zsinagóga előtt egy izraeli zászlót égettek el.
A valódi tragédiáról pedig mély hallgatás.


Ordosz műhely

Iráni tévécsatornákat hallgattatott el az unió

2012, október 17 - 10:31
cenzúrázva pecsétAz iráni angol nyelvű Press TV Facebook petíciót indított, hogy megmentse saját és 18 más iráni hírcsatorna európai adását, miután az európai Eutelsat SA műholdas szolgáltató az Európai Bizottság parancsára megszüntette több iráni műholdas csatorna európai sugárzását.
Olvasóinkat emlékeztetjük arra, hogy ez ugyanaz az Európai Bizottság, mint amely hetente áll ki a legnagyobb hangerővel sugárzó Klubrádió „elhallgattatása” ellen.
A bizottsági döntés előtt az iráni csatornákat az európai műholdas társaságok már hónapok óta  zavarták.
Az iráni PressTV adását korábban igyekeztek korlátozni. Először a brit hatóságok adtak utasítást egy brit műholdas társaságnak, hogy szüntesse be sugárzását. Majd jöttek a bajor hatóságok, de ott egy müncheni közigazgatási bíróság döntése nyomán az Astrára ismét felkerült a csatorna.
A Magyar Nemzet arról tudósított, hogy Neelie Kroes digitális politikáért felelős uniós biztos azt állította, az ilyen leparancsolások nemzeti hatáskörbe tartoznak és neki ehhez semmi köze. Az igazság most a biztos képébe vágott: olyannyira köze van a bizottságnak a levételhez, hogy most az parancsolt le számos iráni csatornát, beleértve a Press TV adását. Hogy kinek a nyomása áll a háttérben, nem kétséges: a Press TV és a többi iráni csatorna szorgalmasan tudósított arról, hogy mi történik a Közel-Keleten valójában és naponta számolt be az izraeli megszállás alatt szenvedő palesztinok életéről és szenvedéséről. Újabban pedig igen sokszor mutatta a megszorítások ellen tiltakozó görögöket, spanyolokat és portugálokat.
A Nyugat megszámlálhatatlan milliárdokat költött eddig arra, hogy a „szólásszabadságot” és az „emberi jogokat” eszköznek használja a számára kellemetlen rendszerek megdöntésére, Ukrajnától Grúzián át Venezueláig, változó sikerrel.
Rendszeresen hallhattuk az olyan érveket, mely szerint a szólás- és sajtószabadság elfojtásának hosszú távon negatív gazdasági következményei vannak és az „civil lázadásokhoz és nem biztonsághoz” vezet.
Most lehullott a béke Nobel-díjazottról az álarc. Kiderült, ezek az értékek egészen mást takarnak. Nyers, meztelen világhatalmi törekvéseket, amelyeket leginkább a Press TV és a szintén angol nyelvű orosz Russia Today zavarja, amelyek nem a megszokott globális nótát fújják.
Ma Teheránban jelen van a nyugati média. Londonban, Párizsban, Rómában, Berlinben, Budapesten már nem fogható az angol nyelvű iráni hírtévé.
A PRESS TV és 18 másik iráni hírcsatorna letiltása háborús tett. Amelynek várhatóan igencsak súlyos következményei lesznek.
 
Ordosz műhely

Tanuljunk érvelni a „miért éppen Izrael?” vitában

2012, október 11 - 11:27
Vajon milyen „sajtója” lenne annak, ha valaki azt a kérdést tenné fel mondjuk egy Németországban a magyar demokrácia súlyos hiányosságait tárgyaló előadás szervezőinek, hogy miért nem a palesztinok elnyomásáról beszélnek?
A kérdezőt paranoidnak állítanák be, akinek „be van akadva” az antiszemitizmusa és Izrael-ellenessége.
Ez fordított helyzetben persze egészen másként van.
Példa erre a New Yorkban tegnap a Palesztináról tartott úgynevezett Russell-bíróság ülése, illetőleg annak mai visszhangja a Wall Street Journal című globális amerikai lapban.
A kérdés feltevését már vártuk és várakozásunk nem volt hiábavaló. A bíróságon ott járt újságíró bevezetőként habzó szájjal húzta le a vizeslepedőt a Russel-bíróságról visszamenőleg is. Felemlegette, hogy azt 1966-ban hozta létre Bertrand Russell brit filozófus, mert meg akarta vizsgálni a Vietnamban elkövetett amerikai háborús bűnöket. Az ítélet ott sem volt kétséges, írja a lap újságírója, hiszen abban olyanok foglaltak helyet, mint a francia egzisztencialista filozófus, szovjetbarát Jean-Paul Sartre és barátnője, az ugyancsak kommunistabarát Simone de Beauvoir, a marxista történész Isaac Deutscher és hasonló figurák.
Most pedig olyanok vettek részt benne, mint a Pink Floyd dalszövegírója, Roger Waters, az egykori Fekete Párduc mozgalom Angela Davis-e (a fekete filozófusnő a kaliforniai Berkeley Egyetemen tanított akkoriban és világszerte ismert volt afrofrizurája) és az antiszemita Cynthia McKinney volt kongresszusi képviselő.
A Russell-bíróság vizsgálta az 1973-as chilei államcsínyt és az iraki háborút is, sorolta a lap a bűnlajstromot.
És most ugorjunk a kérdésre, amelyet Sohrab Ahmari, a WStJ embere tett fel. „Vajon nem kellene a Russell-bíróságnak Szíriával foglalkoznia?”  – kérdezte Waterst, amire szerinte a zenész zavartan felelt azzal, hogy nem tagja a bíróságnak.
Ez az a kérdés, amit n-edik alkalommal tesznek fel ilyen esetekben. Mint azt, amit Izrael apologétái, amikor televíziós vitákon azt kérdezik elterelve a figyelmet annak magyarázatáról, hogy miért ölik halomra a palesztin nőket és gyermekeket: „Mit tenne ön, ha városát rakétával lőnék? Amire persze obligát zavarodottság a válasz és nem az, hogy „Én ugyanazt tenném, mint amit a palesztinok, ha városomat önök évtizedek óta megszállva tartanák”.
Watersnek pedig ezt kellett volna válaszolnia: „A Russell-bíróság minden esetben magukat demokratikusnak tartó rendszerek által elkövetett, emberiség ellenes bűnökkel foglalkozik. Nem demokratikus államoktól ugyanis nem várjuk el, hogy betartsák a demokratikus államokra vonatkozó játékszabályokat.”
Olvasóinkat arra kérjük, ha netán hasonló helyzetben akarnák zavarba hozni, ne feledje el az adekvát választ és így forrassza a szót kérdezője szájára. Garantáljuk, hogy  válasza nem lát napvilágot.
Ordosz műhely

Az antiszemita Svédország

2012, október 1 - 11:15
képElesett az antiszemitizmus elleni harc utolsó bástyája Európában: a svédországi Malmőben pénteken robbanás rázta meg az ottani zsidó közösség épületét. A pokolgépet a központ közelében robbantották fel.
Moshe Kantor, az Európai Zsidó Kongresszus elnöke elítélte és „elfogadhatatlannak” nevezte az európai zsidó közösség elleni „elviselhetetlen eszkalációt”. Zárójelben jegyezzünk meg, Kantor elfelejtette saját tiltakozását átolvasni kiadás előtt, ugyanis kimaradt, hogy mi eszkalálódik (erőszak, a libazsír hiánya, stb.).

A tiltakozás szerint „Európában a  zsidó élet elleni fenyegetés Európa alapjai elleni fenyegetés”. Súlyos szavak: már látjuk, ahogyan repedezik a kontinens talapzata Grúzia keleti határától Lisszabonig.

Ronald S. Lauder, a Zsidó Világkongresszus elnöke szintén tiltakozó nyilatkozatot adott ki, amely így kezdődik: „Immár évek óta Malmö a zsidók elleni tevékenység kellős közepe… A zsidók félnek attól, hogy kippát viseljenek vagy másként mutassák vallási hovatartozásukat.”

Ehhez képest nálunk Dániel Péter, a Horthy-szobor leöntője tárgyalásán olyan kippában jelent meg, amelyen ez a felirat állt: Izraeli hadsereg.

Mai lapszemlénkben pedig a Jewish Chronicle-ben megjelent cikk veszi észre – most először a zsidó médiumokban -, hogy Magyarországon virágzik a zsidó élet és nagyon is jó zsidónak lenni Magyarországon.

Még egy-két fegyveres diákirtás Franciaországban, robbantás Skandináviában és egy-két ilyen cikk, máris valóra válhat azok aggodalma, akik szerint bizonyos céllal épültek Magyarországon egyes, izraeli vállalkozók által épített lakóparkok.
Ordosz műhely

Cigánytábort büntetlenül felgyújtani

2012, szeptember 29 - 12:07
A franciaországi kikötőváros, Marseille 15-ik kerületében a helyiek maguk kezébe vették saját nyugalmukat. Elsétáltak egy illegális cigánytelephez és azt felgyújtották. A gyújtogatás olyan hatékonynak és gyorsnak bizonyult, mint a zacskós teakészítés: az eredmény azonnal megmutatkozott.
35 cigány azonnal elmenekült, miután látta, hogy ruháik és egyéb ingóságaik a lángok martalékává lett. De riadtukban hátrahagyták azt is, ami (még) nem égett.
A helyi tisztségviselők a politikai korrektségnek megfelelő nyelven fejezték ki felháborodásukat, de – nem fogják olvasóink elhinni – senkit sem tartóztattak le, mert – hangzott az érvelés -, „erőszak elkövetésére nem került sor”.
A helyben lakók úgy nyilatkoztak a helyi médiának, hogy elegük volt az állandó lopásokból.
Most az első nekifutásban képzeljük el, mi lett volna, ha Marseilleben egy kis antiszemita égetést hajtanak végre. Arról a Franciaországról van szó, amelynek fővárosában tegnap azonnal megindult a rendőri vizsgálat, amiért egy lakóépület előterének falaira horogkeresztet és antiszemita szövegeket mázoltak. Még Párizs polgármestere is tiltakozott és ígérte, mindent megtesznek a tettes(ek) kézre kerítésére.
A második nekifutásra pedig azt képzeljük el, hogy nálunk gyújtanak fel – például Gyöngyöspatán – néhány cigány suhogót, melynek nyomán az ottani romák felkerekednek, hogy máshol próbáljanak szerencsét.
Ugye ne folytassuk? A német, osztrák és holland lapokból a téma kiszorítaná még a belpolitikai híreket is. Az ordító címeket olyan kövér betűkkel szednék, hogy leesne a lapszélről.  És mi van e sajtóban most? Totális némaság honol.
Európa, segíts! Rád ég a kettős mérce!
 
Ordosz műhely

Ahmadinedzsad ENSZ-beszéde globális meglepetést okozott

2012, szeptember 27 - 10:32
Az egész világ – beleértve Műhelyünket – arra várt, hogy Mahmud Ahmadinedzsád iráni elnök a zsidó jom kippur ünnepére eső szerdai, ENSZ közgyűlésen elmondott beszédében konkrét témákkal fog foglalkozni.
Arról, hogy hazáját Izrael és az Egyesült Államok szünet nélkül katonai támadással fenyegeti, holott Iránnak csak békés és jogszerű atomprogramja van. Arról, hogy Izrael és az Egyesült Államok hibájából nincs béke a Közel-Keleten, elsősorban a palesztin területek megszállása miatt. És sokan számítottak arra is, hogy az elnök ejt néhány szót Szíriáról is.
E helyett egy szelíd beszédet hallottunk, középpontjában a Megváltóval és erkölcsi kérdésekkel. Egy-egy keményebb mondatot kivéve, amikor a jelenlegi világrendet és a cionistákat kárhoztatta.
Mi történt Ahmadinedzsáddal, aki New Yorkban a beszédét megelőző napokban egyáltalában nem tett lakatot a szájára?
Vajon hatott rá, hogy Ban-ki Mun ENSZ főtitkár magánbeszélgetésen kérte, ne támadja Izraelt és ne tegyen antiszemita megjegyzéseket?
Az elnöki hatalmától nemsokára búcsúzó Ahmadinedzsádot nem így ismerik.
Rejtély és érthetetlen ez a szelídülés.
Egy biztos: az „új hang” nem fog Iránnak és elnökének barátokat szerezni. Sőt: arra nem is kíváncsiak azok, akik az iráni fenyegetés bizniszében utaznak. Jellemző, hogy kedden az ENSZ-közgyűlés  előtt a mások iránti toleranciát hangsúlyozó Obama amerikai elnök diplomatái az izraeliekkel és kanadaiakkal együtt már a beszéd megkezdése előtt elhagyták a termet. Felőlük Ahmadinedzsád szerelmet is vallhat nekik.
Azt pedig, hogy az ENSZ-nek otthont adó New York-ban mire számíthat Irán és vezetője, azt jellemzi az a döbbenetes gyűlöletcímlap (lásd fotónkat), amelyen egy szójátékkal Irán elnökét „egy darab szarnak” nevezik (a „piece” – darab – és a „peace” – béke – szavakat angolul egyformán ejtik). Vajon mi lenne, ha egy magyar napilap címoldalán Simon Pereszt szarnak nevezné?
Ha már a hazai vizeken evezünk: ma reggel híradásában sem a közszolgálati rádió, sem az Inforádió, sem a Klubrádió, sem a Lánchíd rádió egyetlen szóval nem említette a tegnapi ENSZ-beszédeket. Nyilván nem az egyiptomi Mohamed Morszi vagy a jemeni Abed Rabbu Manszur Hadi beszéde volt kínos nekik. Hogy a privát kézben lévő rádiók mit hallgatnak el, az ő dolguk. Hogy a közszolgálati rádió az ott dolgozók érzékenységére jobban figyelemmel van, mint a nyilvánosság tájékoztatására, közbotrány.
Évekkel ezelőtt, az első Orbán-kormány idején Pető Iván a magyar Országgyűlésben a közszolgálati televízió és rádió műsorát bírálta.
Nem lenne rossz egy fordított Pető Iván felszólalás a parlament mai ülésén.
 
Ordosz műhely

Állítsák meg a terroristákat!

2012, szeptember 17 - 10:37
jegyzetElegünk van a terrorizmusból! Követeljük, hogy vonják felelősségre a terroristákat! A megszállt Ciszjordániában élő zsidó telepesek által elkövetett terrorcselekményeit vizsgáló ENSZ-jelentés szerint 2011-ben a szélsőséges telepesek 300 támadást hajtottak végre palesztin tulajdon ellen.
E terrortámadások során száz palesztin halt meg és – egyebek között – a palesztin gazdálkodók földjén lévő olajfákból tízezret pusztítottak el vagy rongáltak meg. Az ENSZ-jelentés azt is feltárja, hogy a palesztinok elleni támadások száma nő. 2009-ben még „csak” kétszáz támadást hajtottak végre, míg 2011-ben több mint négyszázat. Ez a növekedés annak ellenére történt, hogy ugyanezen időszakban a palesztinok által elkövetett terrorizmus drámai módon csökkent.
Mint tudjuk, Ciszjordániában is apertheid uralkodik. Ott a polgári törvények csak az ott illegálisan élő zsidókra vonatkozik. A palesztinokra a megszálló hatalom „törvényei”. Így azután az ottani terroristák tettei fölött az izraeli hatóságok szemet húnynak.
Ennek fényében különösen érthető az a hazai és nemzetközi felháborodás, amelyet az a hír keltett, hogy Schweitzer nyugalmazott főrabbit elmondása szerint a nyílt utcán illetlenül beszéltek vele.
 
Ordosz műhely

Mi ez a nagy csönd? Keresztények leköphetők büntetlenül?

2012, szeptember 10 - 13:05
Mai sajtószemlénkben beszámoltunk az izraeli Hárec című, angol nyelvű napilap cikkéről, amely arról ír, hogy miután vandálok Izraelben a latruni katolikus monostorra olyan mondatokat mázoltak, minthogy „Jézus majom”, és felégették a bejárati kaput, Pierbattista Pizzaballa, a Közel-Keleten tevékenykedő  franciskánusok rendfőnöke is azok között a katolikus egyházi vezetők között volt, akik tiltakozást írtak alá.
Pizzaballa kijelentette, elfogadhatatlan, ahogyan Izraelben bánnak a keresztényekkel. „Amikor valaki kimondja a ’keresztény’ szót izraelieknek, azonnal a holokausztra és a spanyol inkvizícióra gondolnak… Amikor ide érkeztem, azt mondták nekem, tudnom kell, hogyha Jeruzsálem városában szerzetesi ruhában sétálok, az emberek leköpnek, de ezen nem lenne szabad megsértődnöm, mert ez itt normális dolog.” Hozzátette, függetlenül attól, hogy milyen magas rendű egyházi vezetőről van szó, ha most valamelyikük a városban sétál, azt előbb vagy utóbb leköpi egy jesiva diák.
Az egész világon nagy a csend. Fülsiketítően nagy. Képzeljük el, mi lett volna nálunk például, ha a nyugállományú Schweitzer főrabbit az utcán leköpték volna. Áder János köztársasági elnök nyilván megtépte volna saját kabátját és elzarándokolt volna a Páva utcai holokauszt múzeumba, ahol bejelenti, mindenkinek az áldozatok oldalát kell fognia, majd utána a bugaci pusztát ideiglenesen a Negev sivatagnak átkeresztelve ott süvet (zsidó gyász) ül.
A rendfőnök 22 évet töltött el Jeruzsálemben és – latinul -  „custos”, vagyis a szent helyek őre is. Most tér vissza a Vatikánba.
Korábban az is a „bűne” volt,  hogy amikor az izraeli parlamentben egy képviselő széttépett egy Új Testamentumot, kijelentette: „ha a zsidók tiszteletet akartak, nekik is tisztelniük kell másokat… 3 milliárd keresztény él a Földön, akik számára e könyv szent”. Ami azt mutatja, a rendfőnök igencsak bátor ember, hiszen a mai körülmények között egy ilyen kijelentést hol durván, hol finoman megtorolnak.
Korábban levelet írt Simon Peresz elnöknek, amelyben közli vele, ő  és társai megtanulták figyelmen kívül hagyni a provokációkat, de most már azok olyan fokot értek el, amelyek elviselhetetlenek.
A világ eközben hallgat. A máskor oly' hangos jogvédők most némák maradnak.
 
Ordosz műhely

Célzott gyilkosságok

2012, augusztus 25 - 12:58
Megszületett az ítélet a norvég tömeggyilkos, Anders Behring Breivik ügyében, aki huszonegy évet kapott 77 norvég meggyilkolásáért. Többségüket Utoya szigetén, a kormányzó Norvég Munkáspárt ifjúsági táborában kaszálta le, ami jól mutatja a tett politikai, ideológiai jellegét.
A gyilkosság a Biblia szerint az egyik  fő bűn. Ne ölj! – mondja a Tízparancsolat. De gyilkosság és gyilkosság között nagy különbség van. Breivik a multikulturalizmus ellen kívánt harcot indítani. Az önmagukat korábban egységes nemzetként meghatározó országokat sikerült a multikulturalizmus hamis eszméjével tévútra vezetni. A Nagy Britanniában befogadott idegenek 300 nyelven beszélnek, és ki tudja hány vallási közösséghez tartoznak, soha nem fognak tudni beilleszkedni egy számukra idegen kultúrájú társadalomba. A megnyomorító neoliberális politikának köszönhetően egyre nagyobb számban vannak azok az európai fiatalok, akiknek nincs munkájuk, miközben Afrikából és más elmaradt országokból a jobb élet reményében özönlenek  Európába az illegális bevándorlók.  Közeledik az idő, amikor kontinensünket máshonnan érkezettek népesítik majd be.
 Breivik szörnyű tette jól mutatja, beérett az idő: Európának most kell szembesülnie az évtizedeken át folytatott hamis és hazug alapokra épülő bevándorlás politikájának eredményével. Ha az unió politikusai tovább folytatják eddigi neoliberális szemléletű politikájukat, és e politika ellen fellépők üldözését, akkor Európának,  annak a kultúrának, amit több ezer éven át a világban képviselt befellegzett.
 Breiviket, a gyilkost elítélték. Más gyilkosságok ezzel szemben még az ún. "politikai korrektség" kategóriájába is beleférnek, az erősebb előjogai alapján.
 A Foreign Policy, a neoliberálisok vezető külpolitikai magazinjának legújabb száma hosszú írást közöl „célzott gyilkosságok” címmel, amiben arról olvashatunk, hogy Bush terrorellenes háborúját Obama új szintre emelte az általa terroristának titulált muzulmán politikai vezetők elleni célzott gyilkosságok általánossá tételével. Az Egyesült Államok csak Pakisztánban 264, drónokkal végrehajtott célzott gyilkosságot követett el idén júniusig, nem is beszélve a Szomáliában és Jemenben, és máshol végrehajtott célzott kivégzésekről.
Vajon milyen jog hatalmazza fel az Egyesült Államok elnökét, hogy maga határozza meg a meggyilkolandó személy kilétét? Milyen jog hatalmazza fel arra, hogy egyszemélyben eldöntse, ellenségei közül ki maradhat életben, és kinek kell meghalnia? A drónnal kivégzendők listáját, ugyanis személyesen Obama elnök állítja össze.
 Ha összeadjuk a célzott gyilkosságokkal kivégzettek számát, akkor amellett Breivik rémtette szinte eltörpül. A kérdés költői: vajon milyen bíróság fog az amerikai elnök fejére ezekért a gyilkosságokért ítéletet mondani?
 
Ordosz műhely

Az USA lassan elsüllyed a kábítószermocsárba

2012, augusztus 23 - 10:15
mocsarBaltimore egyike annak a 109 USA városnak, amelyet velejéig megfertőzött a kábítószer. A munkanélküliség okozta kilátástalan helyzetben egyre többen menekültek a kábítószer okozta mámorba, és egyre többeknek ez lett az egyetlen megélhetési forrása. A fogyasztók és a kereskedők fokozatosan átálltak a méregdrága kokainról, a marihuánáról, és  az ópiumszármazékokról az új szintetikus drogokra. A természetes alapú drogokat ugyanis a munkanélküliségből tengődő fiatalok nem voltak képesek megfizetni. Mivel pénzük nem volt rá,  igényük annál inkább, a Baltimore-i fiatalok ráálltak arra, hogy kenyerüket saját kezű kábítószer-előállítással keressék meg.
De felejtsük el az „ecstasy, Eki, X”, valamint valamennyi eddig ismert „könnyű” drogot, a város fiataljai igen találékony módon olyan szintetikus kábítószereket kísérleteztek ki, amelyekről eddig még soha senki nem hallott, és amelyek sokkal hatékonyabbak és ártalmasabbak az eddig ismert valamennyi szintetikus drognál.
A városban elindult a „kábítószer háború” (war on drug). Szép számmal voltak ugyanis  olyanok, akiknek még a szintetikus drog is megfizethetetlen volt, ezért képesek voltak betörni, fegyverrel rabolni, sőt ölni is, hogy hozzájuthassanak. Így könnyen szembetalálták magukat a kábítószerkereskedelem-elhárító csoport fegyveres rendőreivel, akik minden tétovázás nélkül képesek bármikor meghúzni a ravaszt.
Az ABC2News részletesen számol be azokról a kíméletlen, naponta ismétlődő fegyveres tűzharcokról, ami a Baltimore-i rendőrség és a helybéli fiatalok között zajlik. Az Aljazeera szerint a városban már egyáltalán nem a kábítószer ellen lépnek fel a rendőrök, az csak ürügy számukra arra, hogy fegyvert emeljenek mindenkire, akinek „nem tetszik a pofája”.
Ami Baltimore-ban folyik az nem kábítószer-háború, az háború  minden elesett, szegény baltimore-i polgár ellen. Kezdetben a feketék voltak a fő ellenség, azután a bevándorló spanyolok lettek, most már a szegény bennszülött amerikai fehérek váltak a rendőrség fő célpontjává. A rendőrség elsőrendű célja, hogy lerombolja a város polgárjogi mozgalmait, kiölje az emberekből az ellenállás szellemét” –mondja Ed Burns, aki a városban fellelhető lehetetlen állapotokról televíziós sorozatot készített.
A helybéli polgárjogi vezetők szerint egy Baltimore-i fiatalnak, legyen fekete, vagy fehér, spanyol bevándorló, vagy csak helybéli szegény munkanélküli család gyermeke, semmi esélye sincs arra, hogy képes legyen normális módon beilleszkedni a társdalomba, hiszen munka nincs a számára, így marad az egyetlen bevételi lehetősége: a szintetikus kábítószer előállítása és kereskedelme. Majd elkerülhetetlenül, a fogyasztása. Számukra az út az iskolából egyenesen a börtönbe vezet.
Az USA másik 108 városában közel hasonló a helyzet. Az ország lassan elsüllyed a kábítószer-előállítás, és kábítószer-kereskedelem mocsarában. Ezek a fiatalok, akik négy évvel ezelőtt annyira bíztak Obamában, az első színesbőrű elnökben, most végtelenül kiábrándultak belőle, mivel életük az elmúlt négy év alatt pokollá változott, és még csak  reményük sincs arra, hogy az a közeli jövőben helyzetük jobbra fordulhat. A fiatalok többségét ezért nem is érdekli, hogy életét veszti a rendőrökkel vívott tűzharcban.
 
Ordosz műhely
barikad.hu

Ángyán: A maffia áll a háttérben

Ángyán: "Engem is átvertek..." - a kajászói igazságbeszéd -I. rész

Multi-milliárdos termőföld mutyik - Ángyán József

Orbán édesapja oligarcha? Megkérdeztük

Népszavazást függetlenségünkről!

Gyöngyösi Márton: Mikor áll ki a külügyminisztérium a palesztinokért?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése