A VÖRÖSBÁRÓK BÚJKÁLNAK
VÖRÖSBÁRÓK
MÚLTJÁBÓL
Tolnay
Lajos,
a MAL Zrt. igazgatósági tagja azt mondta: nem érzik felelősnek
magukat, betartottak minden technológiai szabályt. Bakonyi
Zoltán a
hvg.hu kérdésére, miszerint miért nem volt elérhető eddig,
először úgy válaszolt, ő elérhető volt, majd helyesbített,
miszerint rendőrségi kihallgatéson volt. A kérdésre,
miszerint Gyurcsány Ferencnek
mi köze van a timföldgárhoz, azt mondták: nem tuljadonos, csupán
beszállító. Bakonyi Zoltán, a timföldgyár igazgatója azt is
mondta: a vörösiszap nem mérgező, persze fürdeni nem kell
benne. Az is elhangzott, hogy az átszakadás előtt egy órával
ellenőrizték a tározót, bemérték, de nem észleltek semmit.
(Lapunknak egy ott élő ember erre reagálva azt mondta: hetek óra
keringenek pletykák a szivárgásról.) A nagyvállalat a
kilencvenes évek második felében bekövetkezett privatizációja
óta magyar magánszemélyek érdekeltségébe tartozik, mint
például a cég jelenlegi vezetője Bakonyi Zoltán, aki Bakonyi
Árpád családját
képviseli, de a tulajdonosok között található Petrusz
Béla és
Tolnay Lajos is, akik mindketten tagjai az igazgatóságnak, sőt
Tolnay egyben a MAL elnöke is. Papcsák Ferenc érdeklődése a
cégcsoport iránt összefüggésben állhat azzal, hogy Tolnay és
a MAL korábban több alumíniumipari társaságban volt Gyurcsány
Ferenc üzlettársa, így például a Bakonyi Bauxitbánya Kft.-
ben, a Bauxit Bányavagyonkezelő Kft.-ben és az első Magyar
Timföldipari Kft.-ben. A MAL már három éve is ökológiai
katasztrófát okozott. 2007 áprilisában körülbelül száz hal
pusztult el az ajkai Torna-patakban, mert a timföldgyárban
üzemzavar volt: akkor leállt az áramellátás, s ezért sérült
a védelmi rendszer. Emiatt a csővezetékből lúg folyt ki, ami a
Csinger-patakon keresztül a Tornába is eljutott. Az üzemzavarról
a Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és
Vízügyi Felügyelőség is tudott. A halpusztulást akkor több
helyi lakos észlelte is. (Hír24/hvg)
verni
a Haza-áruló
söpredéket!
A
szívárvány szinekbe rejtöző (vörös, narancs, kék, sárga)
idegen bűnbandánál teljes
vagyonelkobzást kell csinálni és ebből az összegből kárpótolni
a magyar áldozatokat. A
bűnöző céget föl kell számolni és a tulajdonosait, akik
részben a cégvezetők is, bíróság elé állítani. Mivel nagy
nyilvánosság előtt azt állították, hogy az iszap nem mérgező,
ezért arra kell kényszeríteni őket, hogy a vörösiszapot egyék
meg, az utolsó falatig. (1hozzászólás)
ORBÁN-KORMÁNY
DÉDELGETI AZ ÁVÓS GYILKOSOKAT
Ugyan
miért hallgat a kormány az 56-os gyilkos sortüzekről? Mert senkit
sem akar és nem mer megkérdezni. Pedig sok gyilkos még mindég él
és röhög a markába. (Méghozzá
igen magas, több százezer Ft-os nyugdíjakkal. Biszkunak 650 ezer
körüli nyugdíja volt állítóleg, de a hírbehozása után
állítólag a nyugdíjintézet levitte 250 ezerre, persze mi ezt sem
hisszük el! Még mindig több ezer olyan település van nálunk,
ahol kommunista tömeggyilkosokról vannak elnevezve az utcák,
iskolák, emléktáblák és szobrok. No, és ne feledkezzünk meg a
pufajkás-munkásőr verőlegényekről, akik szintén magas
nyugdíjakat éleveznek, hiszen birtokosai a Munkás-Paraszt
Érdeméremnek és a Szocialisa Hazáért érdeméremnek, stb. Ezeket
még senki sem vette elő és ezek lelkén szárad több száz magyar
agyonverése is. Pintér belügyminiszter hatásköre lenne a
tömeggyilkosok előszedése és az utcanevek megváltoztatása,
emlékművek eltávolíttatása. A szerk.) És
talán sok sortüzesnek a rokona ma a parlament padsoraiban
terpeszkedik. Kéri Edit: Kik lõttek a Kossuth téren ´56-ban? c.
könyvében sok tanút megszólaltatott. A halottak számát 1000
fölött állították többen. Az ávósokon és az oroszokon kivül
a partizánszövetség zsidajai mutattak nagy lelkesedést a
mészárlásban. (A
Partizánszövetség székháza 1990-ig üzemelt, a Szabadság-tér
közeli épületben, aztán Nácizmus üldözötteinek nevezték el
magukat, de az állami támogatást most is kapják! Ezeket mind ki
kéne onnan füstölni. De ott van a másik leágazásuk, központjuk
ezeknek a Nádor utcában is. A szerk.) A
cél az volt, hogy az oroszoknak maradni kell. Lassan György az
USA-ban élõ ´56-os szabadságharcos nyilatkozott a Duna TV-ben,
hogy a Rádió elfoglalása után az elfogott ávosokkal leszedették
a kék parolint, hogy a nép haragja ne forduljon ellenük és utána
szabadon engedték őket, akik aztán a megtorlás éveiben a
legvadabbul bántak az elfogott forradalmárokkal. Szerinte Maléter
Pál egy karrierista katonatiszt volt, aki a saját érdekei szerint
hol ide, hol oda állt. (Maléter
akkor a Kilián-laktanya parancsnoka volt, ahol akkoriban
munkaszolgálatos katonák voltak, azzokkal lövette öt napon át a
Corvin-közi szabadságharcosokat. Maléter a legnagyobb moszkovita
volt, hiszen 1944-ben szovjet partizán volt. Özvegye is magas
nyugdíjat kap! Milyen alapon? Maléter Nagy Imre kedvenc tisztje
volt, ezért nevezte ki őt honvédelmi miniszterré és őt tárgyalt
az oroszokkal is. A magyar laktanyákba pedig kiadta a parancsot,
hogy ne lőjenek a szovjet tankokra. Ezekben a laktanyákban akkor
vérkommunista politikai tisztek voltak a parancsnokok. Nagy Imre nem
adott parancsot a szovjet megszállók kiverésére! A
szerk.) A
hadsereg főtisztjei hazaküldték a katonákat, miközben közeledtek
az orosz tankok. A hátramaradt önkéntes egységeknek meg
megparancsolták, hogy ne lőjjenek az orosz betolakodókra. A
hadsereg elárulta a forradalmat - mondta Lassan György, de
Nagy-Grósz Imre szerepéről már ő sem mert regélni. Vagy talán
a Júda-Duna TV így óhajtotta? (Feltételezzük,
hogy Lassan György, a kiváló szabadságharcos pontos véleménnyel
rendelkezett Nagy Imre árulásáról, de ezt a nyilatkozatából
valószínűleg kivághatták a jehuda-tévések. A szerk.) Nagy
Imre Moszkva ügynöke volt az akasztófa alatt is és az egykori
Ludovikás partizán Maléter Pál elkövette a sokadik hazaárulást.
Gyávaság és amatőrizmus jellemezte viselkedését. Mint
hadügyminiszter bement az oroszlán barlangjába, a tököli orosz
főparancsnokságra tárgyalni egy nálánál alacsonyabb rangú
orosz parancsnokkal. Az oroszokat kellett volna odarendelni tárgyalni
a saját bázisa fedezete alatt. (Valóban
ez az eset is igazolja, hogy Maléter és áruló bandája, Nagy
Imrével az élen szovjet ügynökök voltak, nem 56-os hősök. A
szerk.) Ezt
a gyáva hazaárúló bandát támogatta még Király Béla is, aki
eddig 4-5 rendszert kiszolgált és kitüntetéseket kapott
mindenkitől. (Király
Béla 56-os szélhámosságai külön fejezetet érdemelnének. Az
sem véletlen, hogy 1990-es hazajövetelekor SZDSZ-es képviselő
lett. A szerk.)
Tulajdonképpen
melyik ördögöt szolgálja a sunyító Orbán kormány?
OKTÓBER 31 – KOSSUTH-TÉRI MÉSZÁRLÁS ÁLDOZATAI
ÁGH
ISTVÁN KÖLTŐ VISSZAEMLÉKEZÉSE
Mi
történt a téren? Hogyan emlékszel erre a napra?
–
Tizennyolc
éves voltam, András talán ha tizennégy, a korkülönbség ebben
a korban sokat jelent, másként mutatja meg a történteket. András
megírta az ő Kossuth terét a Rozsdaősz című, nagyon fontos
regényében.
–
Lapunk
múlt héten közölt belőle egy részletet…
–
Én
sebesültje voltam ennek a szörnyű eseménynek. Az Eötvös
Kollégiumban laktunk, elsőéves bölcsészhallgató voltam, és
úgy láttam huszonötödikén, béke van a városban, kíváncsi
voltam, mi történt, mi történik. Bementünk az Astoriáig a
hetes busszal, egy ideig odáig járt, mert munkába álltak a
közlekedési dolgozók. Tulajdonképpen a bátyámhoz akartam menni
Zuglóba, de ha nem lehet, hát nézzük meg a lánykollégistákat,
akik az Astoriával szemben, a Rákóczi út elején voltak. Gyűltek
a népek, amíg én ép voltam, leginkább csak bámuldoztam. Erős
volt bennem a kíváncsiság, nem volt bennem küldetéstudat, mégis
nagyon lelkesek voltunk, ahol megjelentünk. Az esemény a
történelem része lett, nem akarom elismételni,
történelemkönyvekben olvasható. A
lelkes tömeg egy átállt tankkal megindult a Parlament felé,
egyre többen lettünk. Maga
a tüntetés néhány percig ha tartott, majd elkezdtek lőni. Aki
ott volt, az vagy meghalt vagy megsebesült. A legszerencsésebbek
valahogy megmenekültek. Én megsebesültem, majdnem meghaltam,
körülöttem majdnem mindenki meghalt, centimétereken múlt, hogy
élek vagy halok.
–
Jobbágyi
Gábor egy friss könyvében szó esik arról, hogy a tömeget
szinte odavezették, oda terelték a Parlament elé, máskor, más
alkalommal a Honvédelmi Minisztérium elé, ahol sokak közt
Horváth Lajos történész-költő is megsebesült.
–
Én
ilyesmit, az odaterelést nem érzékeltem. De gyanakodhatok is
akár, utólag. Mi azt láttuk, hogy a katonaság mellettünk van,
ők vágták ki a címert a lobogóból a Bem téren, együtt
éljeneztek a tömeggel, a
rádiónál már huszonharmadikán letépték a rangjelzéseiket,
miért gyanakodtunk volna? Miért gyanakodjunk huszonötödikén, ha
egy tank megy előttünk? Jobbágyi feltételezésében lehet
valami, de mégsem hihetem el teljesen. Más
kérdés a halottak száma. Bárhova futottál, mindenhonnan
lőttek. Amikor
a pincéből kikerültem, a kettes villamos déli oldalon lévő
megállójánál annyi volt a halott, mintha csak mi hiányoztunk
volna onnan. Csak
amit én láttam, az is több volt, mint amennyit hivatalosan
beismertek.
(MH,
részlet) Kép: Ágh (MH)
Megjegyzés: Amit
Ágh István mond az igaz, tehát ott a téren legalább félezer
halott volt - ma sem tudni hol kaparták el őket- és több
ezer sebesült, akik közül többen a kórházban vagy otthon is
meghalhattak, hiszen sokan vérző sebekkel tántorogtak haza, véres
ruházattal. Ágh Istvánnal együtt volt a téren Arnóth Károly,
szintén kollégista, a barátja, egymás mellett sebesültek meg és
valóban csoda, hogy életben maradtak. A videón az első beszélő
Arnóth mesél részleteket. Nagyon fontos! Arnóth a blog
szerzőjének elmesélte a nyolcvanas évek elején a sebesülésük
történetét és a téren látottakat, a cikk elkészült, de az
ELTE egyetemi lapjának akkori főszerkesztője nem engedte
megjelentetni. Miért? Mert az állását fontosabbnak tartotta az
56-os igazságnál. Később rádiós karriert futott be az illető.
A második emlékező egy kerítést emleget a Rákoczi-szobor
mögött, az az akkori metró állomás félbehagyott építkezési
kerítése és bódéja volt. Akkor még az országház déli
részéhez közel állt a Kossuth-híd, ami nagyjából a mostani
József Atilla szobor közelében volt. Többen próbáltak arrafelé
is menekülni, de az ávósok őket is lőtték. A tévés
emlékezésben nem hangzik el a lényeg! Ugyanis az ávósok nemcsak
a Földművelésügyi-minsztérium tetetéjén húzódtak meg, hanem
a tér összes környező házának tetején voltak, tehát senki
sem tudott jó írányba menekülni. Akkor még a közeli
Szabadság-téren is lőttek az oroszok és ávósok. Miközben a
rádió egész nap azt hazudta, hogy a fasiszta lázadókat már
leverték és Nagy Imre azt üzeni, hogy mindenki tegye le a
fegyvert a népi demokratikus rendszer ellen. Ma reggel a cionrádió
Vasárnapi Újság című műsorában azt hazudták, hogy Nagy Imre
valójában "fellépett" a sztálini rendszer ellen. Az
ügyre még később visszatérünk. Miközben
Orbán-kormánya nemzeti szalagos lózungokat ereget, aközben a
kormány semmiféle megemlékezést nem tartott a Kossuth-téri
mészárlásra emlékezve. Tehát ők ezt most is jogosnak tekintik
és hallani sem akarnak arról, hogy hová temették el a közel
félezer magyar halottat? Az
utolsó emlékező elmondja, amit más tanúk is elmondtak már,
hogy a parlament belsejében lévő ávósok is lőtték a tömeget!
Akkor az épületben tartózkodott Nagy Imre is és a rádió onnan
adta adását, de sem aznap, sem később ez a rádió soha nem
mondta be, hogy mi történt a Kossuth-téren... Az egész téma úgy
ahogy van, el van feledve. Egyedül a 90-es években készült a Kő
András féle sorozat erről a MN-ben, amit kis példányban könyv
alakban is kiadtak és pár éve Kéri Edit adott ki egy sok képpel
ellátott könyvet erről a témáról, amelyet a
tömegtájékoztatásban teljesen agyonhallgattak. De a mai
cionhatalom már ott tart, hogy képeket sem tesznek közzé erről
a mészárlásról. A 90-es évek elején még volt egy 56-os
kiállítás a Pataki István művelődési központ emeletén, ahol
több, ritka, nagyméretű kép volt látható erről a
mészárlásról, de akkor sem foglalkozott ezzel a tévé. Miközben
a szennyes Hír-TV és a többiek Budaházy elleni uszításokkal
vannak elfoglalva, aközben az 56-os zsidóávós mészárlások
anyagait nem teszik közzé, erről műsorokat sem csináltak.
A VÖRÖS MÚMIA MEGÚSZTA
LENDVAIRA
LIFTET AKARTAK RÁENGEDNI?
Úgy
látszik Lipótváros Hangjának (MN) kóros üldözési mániája
van, csak éppen rosszul választják meg a célpontokat. Ugyanazt
az ámokfutást végzik mint a Hír-TV, hiszen közös hátterű
pénzelőik vannak. Természetesen a vastagbukszájú jehudák
köréből. Ezért aztán a pénz nem gond nekik és a
legképtelenebb őrültségekkel jönnek elő. Csak azért, hogy
vegyék az amúgy teljesen érdektelen, belterjes lapjukat, amelyet
magyarok egyáltalán nem olvasnak. Ma este az RTL szennyadó idézte
a fenti lapot, miszerint Budaházy nem létező „rohamcsapata”
Lendvai Ildikót (MSZP) is meg akarta ölni. Mi az hogy meg akarták?
Ezt honnan tudják? A tévé szerint a vörös múmiát (képen) úgy
akarták megölni, hogy egy liftet ráengedni.....
A
bikát kellene ráengedni, és utána a húsdarálójukon átengedni
haleledelnek a többi rohadt rablóval, kik megszabadították a
népet a vagyonától.
Igen élénk fantáziája van egyes jehuda firkászoknak. Ez a
bolond történet kezd már nagyon hasonlítani a gázkamra ügyre.
Állítólag Hitler is „meg akarta ölni” a zsidókat gázzal,
de mégsem ölte meg őket. A zsidók köszönik szépen jól vannak
és követelőznek. Persze sok pénzt követelnek, immár több mint
hat évtizede. Persze bizonyítékokat Hitlernél sem tudtak
előkaparni több mit hatvan év után sem, de a hazug rágalom az
bekerült a történelemkönyvekbe. Miért nem veszik elő a MN-et a
jogászok? Adják elő a bizonyítékaikat! Ja..........hogy az
nincs!? Bizonyítékok
Budaházy ügyben nincsenek, csak koholt vádak, ahogy az
ávósidőkben. Ahol ma is tartunk. Most már csak arra leszünk
kíváncsiak, hogy a vörös múmiát megkérdezik-e a tévékben,
hogy mit szól ehhez az álhírhez?
Lendvai elvtárső, az MSZMP KB AGITPROP (agitáció és propaganda)
Osztályának vezetője volt, több évtizedig. Ami magyarul
cenzúrázói munkakört jelentett a Fehér Házban. Lényegében a
múmia ki sem költözött abból a házból, ami annak idején az
ÁVO központja volt. Húsz éve képviselői irodaház a neve és
ma is vörösparolinos ávósok (mai nevük kormányőrök) őrzik.
A vörös függönyök mögött a Lenin-képek még ott vannak. Ez
nem kitaláció, hanem a rideg valóság. Valóban ott van a jó
tízméteres Lenin-mozaikkép az előcsarnokban és még sok más
bolsevista relikvia is, csak letakarva. Várják a jobb időket.
Csak
a húsdarálót ásták el és temették be lebetonozva a
többszintes pince rejtelme e rémet is el kelletvolna nyelnie. Az
anyja is utálta és inkább a mocsarat választotta , mint az
életet vele.
IZRAEL JOGTALANUL BITOROLJA PALESZTÍNÁT
JÉZUS
MEGSEMMISÍTETTE A ZSIDÓK HAZUGSÁGAIT

A
ZSIDÓ NEM KIVÁLASZTOTT NÉP
A
Szentszék hosszú idő után először szólalt meg határozottan
és bátran a zsidó települések létesítése ellen, illetve a
palesztinai arab lakosság jogai mellett, s a szentföldi
keresztényeket fölszólítja, hogy ne adják el házaikat a
zsidóknak. Vatikánvárosban szombaton véget ért a kéthetes
Közel-keleti Püspöki Szinódus, amelynek résztvevői által
közzétett záródokumentum többek között foglalkozik a
palesztin-izraeli viszállyal és Jeruzsálem státuszával. A
szinódus utolsó napján a résztvevőket meglátogatta XVI.
Benedek pápa, aki a jelek szerint a záródokumentumnak a
közel-keleti válsággal foglalkozó passzusaira is áldását
adta. (…) A Közel-keleti Szinódus záródokumentumának egyik
függeléke szerint a Szentszék reméli, hogy nemsokára valósággá
válik a két államot a két népnek elképzelés. A püspökök
azt is leszögezték, hogy az Ószövetség bizonyos szövegeivel,
tehát Isten szavával nem lehet igazolni, s mondjuk úgy, hogy
szentesíteni a palesztin területek izraeli megszállását és a
zsidó települések építését. (…) Cyrill Szálem Busztrosz, a
Melkita-Görög Katolikus Egyház érsekének újságírói kérdésre
adott válasza nyilván majd csak ezután váltja majd ki a zsidók
és bizonyos keresztény körök élénk tiltakozását. A libanoni
Baalbek közelében született egyházfő ugyanis kijelentette: „Mi,
keresztények nem mondhatjuk azt, hogy az Ígéret földje a zsidó
népé. Idejét múlta az a fogalom, hogy a zsidó a kiválasztott
nép”, majd hozzátette: „Izrael nem igazolhatja ószövetségi
iratokkal a palesztin területek megszállását és a palesztinok
elűzését.”A Közel-keleti Püspöki Szinódus egyúttal
aggodalmát fejezte amiatt is, hogy Izrael egyoldalú és önkényes
lépéseket tesz a megszállt Kelet-Jeruzsálem vallási és
demográfiai összetételének megváltoztatására. A püspökök
leszögezték: Jeruzsálemnek különleges státusszal kell bírnia,
mert a Szent Város mindhárom nagy monoteista vallás, tehát a
zsidóság, a kereszténység és az iszlám hívői számára
egyaránt fontos. A szinódus egyben fölszólította a szentföldi
keresztényeket, hogy ne adják el a házaikat és egyéb javaikat a
zsidóknak. „Ez alapvető életszemlélete kell, hogy legyen
azoknak, akik ott maradtak a Szentföldön, és azok számára is,
akik egy napon majd visszatérnek oda”, olvasható a Közel-keleti
Püspöki Szinódus záródokumentumában. (kurucinfo,
részlet és kép)
Az
UNESCO a jeruzsálemi ásatásokat bírálja
Emlékeztetett
arra, hogy a Jordán folyó nyugati partján két olyan kulturális
örökségi helyszín van, amelyre Izrael jogot formál: azonban
mind a pátriárkák sírja Hebronban, mind pedig Ráhel sírja
Betlehemben szerves része a palesztin területeknek. A testület
szerint minden egyoldalú izraeli cselekedet a nemzetközi jog
megsértését jelenti. A pátriárkák sírja másodikként
szerepel a szent helyek sorában a zsidók számára a jeruzsálemi
Sirató fal után, a helyszín azonban a muzulmánok és a
keresztények számára is hasonlóan fontos. A hagyomány szerint
itt van eltemetve Ábrahám, Sára, Izsák, Rebeka, Jákob és Lea.
Közleményében az UNESCO tanácsa figyelmeztetett a Ciszjordánia
határán kialakított izraeli biztonsági rendszer kedvezőtlen
kulturális, többek közt az oktatás terén tapasztalható
hatásaira is. (mutkor, részlet)
DISZKÓSÍTOTT
ZSIDÓ VALLÁSI MŰSOR A CIONRÁDIÓBAN
A
cionrádió pénteki zsidó vallási műsorában egyetlen szó sem
hangzott el 56 évfordulójáról. Ezzel igazolták, hogy a
zsidóknak valóban semmi közük nem volt a magyar
szabadságharchoz, hacsak annyi nem, hogy az ávósvezetők és
kommunista vezetők mind zsidók voltak. Néhány zsidó harcos volt
a felkelők között, ami még jelképesnek is kevés, hiszen 56-ban
több ezer zsidó vándorolt ki Izraelbe és máshová, ezek között
igen sok ávós is volt. A műsorban pofátlanul eldicsekedtek
azzal, hogy az iszapkárosultaknak 1 millió Ft-ot utalt át a
Mazsihisz az állami számlára, de arról nem szóltak, hogy ennek
többszörösét kapják támogatásként az államtól, amit az
állam a magyaroktól ellop munkabér és adó formájában. Végül
megtudhattuk a diszkózenével színesített adásból, hogy
Ábrahám, Jákob és Izsák amolyan „celebek” voltak. A magyar
hallgatóknak semmi szükségük zsidó műsorra!
A ZSIDÓK MINDENÜNKET ELLOPTÁK
Hová
tűnt
a
magyar titán?
Az
1962-es, Apró Antal által megkötött magyar-szovjet alumínium
egyezmény igazi tétje a hazai bauxitban rejlő értékes titán
volt, melynek esztelen bányászata a Hévízi-tó és a budai
gyógyforrások létét fenyegette, állítja Balogh Zoltán
(képen), a Hévízi Kórház egykori vezetője. Balogh szerint az
1962-es egyezmény igazi célja a több tízmilliárd dollár
értékűre becsült magyar titánvagyon Szovjetunióba szállítása
volt, amelyet hadászati célokra használhattak fel. A bauxitot a
Kapolyi László által szabadalmaztatott módszerrel főként a
karsztvíz alól bányászták, ami veszélyeztette a hazai tavakat,
köztük a Hévizi tavat is. Pedig lett volna más módszer is.
Ön
1987 márciusában miniszteri biztosként vette át a Hévízi
Kórház irányítását. Kinevezése előtt mennyire volt tisztában
a tó állapotával?
Eleinte
nem akartam elvállalni a megbízást. Medve László akkori
egészségügyi miniszter a következőket mondta, miután
elutasítottam a felkérést: "Nem csodálkozom, hogy nem
akarsz egy halálra ítélt tó partján dolgozni". Szavai
megdöbbentettek, mert nem értettem, mire utal. Aztán végül
mégis igent mondtam. A tó körüli gondok gyökerével, vagyis a
forráshozam csökkenéssel tisztában voltam, az okáról azonban
keveset tudtam. Később vált világossá, hogy a
Dunántúli-középhegységben zajló bányászat áll a háttérben.
Sokan
tagadják ezt az összefüggést. Ön miért ilyen biztos ebben?
Szakértői
vélemények és tanulmányok sora igazolja ezt az állítást. A
karsztvíz alatt található bauxit kitermelése érdekében a
nyolcvanas évek végéig összesen három Balatonnyi ivóvizet
szivattyúztak ki a térségben. Emiatt nem csupán a Hévízi-tó
került végveszélybe, hanem a budai gyógyforrások és az
Közép-Dunántúl ivóvízbázisának nagy része is. A Hévízhez
közeli nyírádi bányákban a kezdeti 176-ról 60 méterre vitték
le a karsztvíz szintet, ezért a Hévízi- tó forráshozama is
meredeken zuhanni kezdett. 1983-ban az eredeti 110 helyett így már
csak egy 4 méteres karsztvízoszlop nyomása tartotta életben a
tavat. Ennek híján a karsztvíz szint a forrás beömlési szintje
alá kerül, és az így keletkező szívóhatás egyszerűen
kiszippantja a tó vizét. Korábban hasonló okból apadtak el az
esztergomi, a tatai és a tapolcai gyógyforrások, és ugyanez a
veszély fenyegette a budai termálrendszert is, amelyet a 80-as
évek végén már csak egy kétméteres vízoszlop nyomása
működtetett. Ha ez megszűnik, Budapest nem fürdőváros többé.
A
korabeli sajtó Hévíz-Nyírád háborúként emlegeti a tó
megmentéséért folytatott küzdelmet. Mi robbantotta ki ezt a
háborút?
Az
események láncolatát az ország legfőbb gazdaságpolitikai
döntéshozó szervének, a Terv Gazdasági Bizottságnak 1987
júniusában hozott határozata indította el. Ez többek között
arról rendelkezett, hogy a mélyebben fekvő készletek kitermelése
érdekében Nyírád térségében további 10 méterrel kell
csökkenteni a 60 méteres karsztvíz szintet, pedig az imént
vázolt környezeti katasztrófa már így is bármelyik pillanatban
bekövetkezhetett volna.
Mit
lehetett tenni ebben a helyzetben?
A
határozat végrehajtásához szükséges megállapodást a
tulajdonosi jogokat gyakorlók és az Országos Vízügyi Hivatal
elnöke is aláírták, de a törvény szerint a Hévízi Kórház
vezetőjeként nekem is szignóznom kellett. Én ezt megtagadtam. A
Bányavíz Szakbizottság 1987 decemberében tartott ülésén be is
jelentettem tiltakozásomat, mire parázs vita alakult ki köztem és
a Magyar Alumíniumipari Tröszt vezérigazgatója között, aki azt
állította, hogy mindent megtesznek a tó megmentéséért, és a
nyírádi bauxittermelés még 5 évig képes 30-40 millió dollárt
termelni. Válaszul közöltem, hogy a Hévízi-tó 100 év múlva
is képes megtermelni ezt az összeget, ha nem pusztul el.
Szerencsére a vízügyi hatóságok képviselői mellénk álltak a
vitában, ezért a kérdést levették a napirendről.
Ezzel
véget is ért a küzdelem?
Távolról
sem. A csatározások egészen 1989 áprilisáig folytatódtak,
amikor Németh Miklós kormánya – elfogadva a Közép-Dunántúl
természeti kincseinek védelmében felsorakoztatott érveket – a
nyírádi bányák bezárása mellett döntött. Örvendetes, hogy
ennek eredményeként a tó forráshozama a 90-es évek közepére
50 százalékkal nőtt, azóta azonban sajnos újra csökken. A
háborút tehát megnyertük, én azonban számos kérdésre még
keresem a választ. Nem értem például, hogy miért akartak
mindenáron karsztvíz alól bauxitot bányászni, miközben öt
másik helyszínen is (pl. Csabpusztán) jelentős, felszín közeli
készletek vártak kitermelésre. Csak hogy érzékeltessem a
probléma nagyságát: egy köbméter bauxit kitermeléséhez kb.
200 köbméter ivóvíz minőségű karsztvizet kellett kiemelni a
vízveszélyes bányáknál.
Milyen
érdekeket sejt az események hátterében?
Amikor
megkérdeztem a kórház előző vezetőit, hogy a tó agóniáját
látva miért nem tiltakoztak a bányászat ellen, azt válaszolták,
megpróbálták, de mindig nekik szegezték a kérdést: „Te
ellensége vagy a Varsói Szerződésnek és a szovjet
hadiiparnak?”. Tudni kell, hogy a bauxitból előállított
alumínium hadászatilag óriási jelentőséggel bír. A
Szovjetunió ugyanakkor nem rendelkezett elegendő nyersanyaggal,
ezért a baráti országokból igyekezett beszerezni a szükséges
készleteket. Az 1962-ben Apró Antal által megkötött és
1983-ban meghosszabbított magyar-szovjet timföld-alumínium
egyezmény értelmében hazánk évente több millió tonna
timföldet és bauxitot szállított a Szovjetunióba feldolgozásra.
Mivel azonban a magyar bauxitvagyon jelenős része a karsztvíz
alatt helyezkedett el, csak ennek kitermelésével tudtuk
teljesíteni vállalt kötelezettségünket. Itt amúgy Kapolyi
László ipari miniszter, akadémikus és az EOCÉN program
irányítója esetében a személyes haszonszerzés gyanúja is
felmerül. Munkatársaival együtt ugyanis ő szabadalmaztatta a
vízkiemeléses bányászati módszert, amelynek alkalmazásáért
több milliárd forint szabadalmi díj járt. Az imént vázoltak
azonban csak részben magyarázzák a történteket. Első könyvem
megjelenése után sokan megkerestek, köztük Mihala Ferenc
egyetemi docens is, aki azt állította, hogy lényeges
információkkal bír az ügyről. Elmondta, hogy egyik tanára az a
Gillemot László professzor volt, akit 1957-ben Kossuth-díjjal
tűntettek ki a bauxitból történő titángyártás módszerének
kidolgozásáért. A professzor kutatásainak középpontjában a
szerencsés összetételű nyírádi bauxit állt, amely
alumíniumoxid mellett nagy mennyiségű titánt is tartalmazott.
Gillemotnak az 50-es évek elején a világon az elsők között
sikerült a bauxit timfölddé alakítása során fémtitánt is
előállítania, amelynek teljes magyarországi készletét kb. 4
millió tonnára becsülték. Ennek világpiaci értéke a 70-es,
80-as években több tízmilliárd dollár volt.
Ha
ez igaz, akkor miért nem lettünk titán nagyhatalom?
A
professzor 1952-ben számolt be eredményeiről a Magyar Tudományos
Akadémiának, egyúttal ismertette a titánban rejlő óriási
lehetőségeket. Ezt a fémet ugyanis fajsúlya és kitűnő
szilárdsági mutatói igen értékessé teszik a vegyipar, a
gépészet és a hadiipar számára. Ezt követően az első
magyarországi titán előállító üzem építése is megindult, a
munkálatokat azonban 1954 nyarán leállították. A hazai
kutatásokat titkosították, majd 1958-ban, miután a professzor
vezette kutatóintézet dokumentumait és műszereit szovjet
fegyveres kíséret mellett ismeretlen helyre szállították,
végleg befejezték, sőt, betiltottak minden ez irányú tudományos
tevékenységet. Mindezek alapján azt állítom, hogy Gillemot
László módszerét felhasználva a Szovjetunióba szállított
magyar bauxitból jelentős mennyiségű titánt állítottak elő.
Mivel
tudja alátámasztani ezt az állítást?
A
munkatársak és a hozzátartozók beszámolóin kívül az Országos
Levéltár, az MTA levéltárának és az Állambiztonsági
Szolgálatok Történeti Levéltárának dokumentumaival. Nagy
részüket csak nemrégiben oldották fel a titkosítás alól, de
számos olyan okirathoz még mindig nem lehet hozzáférni, amely
segíthetné a tisztánlátást. A magyar-szovjet timföld-
alumínium egyezmény például szigorúan titkos volt, és sejtésem
szerint egyes záradékai még mindig azok. A szerződés ugyanis
nem tartalmazza, ki viselte a szállítás költségeit. Tartok
tőle, hogy mi. Az évi több millió tonna nyersanyagot vasúton
2500, vízi úton 3500 kilométer távolságra kellett kiszállítani
a Volgán található vízierőművekhez, majd a feldolgozás után
az alumínium ránk eső 50 százalékát vissza is kellett hozni.
Ez iszonyatos költséggel járhatott, amely eleve megkérdőjelezi
az együttműködés gazdasági racionalitását. Még akkor is, ha
tudjuk, Magyarország nem rendelkezett elegendő villamos energiával
a bauxit feldolgozásához, hiszen azt importból is beszerezhette
volna, mert a szükséges infrastruktúra lényegében már a 60-as
évek elején rendelkezésre állt. Én egyetlen magyarázatot látok
minderre: a Szovjetuniót nem csupán az alumínium érdekelte,
hanem az annál sokkal értékesebb titán is.
Csak
a nyírádi bauxit tartalmazott titánt, vagy ez az ország többi
lelőhelyéről is elmondható?
A
professzor kutatásainak középpontjában a nyírádi lelőhelyek
álltak, ugyanakkor a titánkészlet becsült nagyságát a teljes
magyar bauxitvagyon alapján határozták meg. A kibányászható
nyersanyag minősége és összetétele telepenként persze eltérő
volt. Ennek kapcsán érdekes közjátékot rögzít egy 1964-es
kormányülés jegyzőkönyve. E szerint Fock Jenő, a kormány
elnökhelyettese keményen elmarasztalta Lévárdi Ferenc nehézipari
minisztert, mert a Szovjetunió bauxit többletigényét nem hazai
termelésből, hanem eseti importból elégítettük ki. Az történt,
hogy miután az amúgy igen jó minőségű, Új-Guineából
származó bauxit megérkezett Volgográdba, a szovjet fél jelezte,
hogy valami nem stimmel a szállítmánnyal. Nyilvánvalóan a
titánt hiányolták belőle.
Említette,
hogy a 62-es szerződést 83-ban meghosszabbították. Minden ment
tovább ugyanúgy?
Mivel
jelentős készletek vártak még kitermelésre, és a szocialista
tábor szétesésére sem utalt semmi, kézenfekvő volt, hogy a
szerződést meghosszabbítsák. A hidegháború javában tombolt,
és a Szovjetuniónak változatlanul nagy szüksége volt a
hadászatilag fontos fémekre. A meghosszabbított szerződés
végrehajtásnál óriási szerep hárult Kapolyi Lászlóra, aki
1982-ben államtitkárként, majd 83-tól ipari miniszterként volt
részese a történéseknek. Számomra egyértelmű, hogy az Ipari
Minisztérium és az alutröszt vezérkara tisztában volt azzal,
milyen veszély fenyegeti a vízkiemeléses bányászat miatt a
Hévízi-tavat és a Közép- Dunántúl természeti kincseit.
Megdöbbentő, hogy amikor az Országos Tervhivatal 1985- ben
Hévíz-Nyírád ügyben az MTA véleményét is kikérte, az
áldását adta a vízemelések folytatására. A tény, hogy a
karsztvíz alóli bányászatot szabadalmaztató akadémikus, vagyis
Kapolyi, és a szovjet hadiipar érdekeit szem előtt tartó ipari
miniszter ugyanaz a személy volt, akkoriban senkit nem zavart.
Mekkora
készletek maradtak a föld alatt Nyírád térségében?
A
pontos adatokat nem ismerem, csak annyit tudok, hogy Magyarország
kitermelhető bauxitvagyona 2007-ben 82 millió tonna volt. A
kitermelhető persze nem jelenti azt, hogy meg is éri kitermelni,
hiszen ezt számos tényező befolyásolja, ráadásul a bauxit nagy
része karsztvíz alatt van. Létezik azonban egy módszer, amelynek
segítségével ezeket a készleteket vízemelés nélkül lehet
kibányászni. Az eljárást, amely a fúrólyukas-hidraulikus
bányászati technológia nevet viseli, Patvaros József, a Miskolci
Egyetem Bányaművelési Tanszékének professzora dolgozta ki a
80-as évek végén, majd 1991-ben maximális pontszámmal védte
meg a témában írt akadémiai doktori disszertációját. Az
eseményen személyesen is részt vettem. Egyik opponensétől,
Faller Gusztávtól, a Bányászati Kutatóintézet akkori
igazgatójától meg is kérdeztem, hogy valóban alkalmasnak
találja-e a módszert a karsztvíz alóli bányászatra. Igennel
válaszolt. A mai napig nem értem, miért nem próbálta még ki
senki.
Ha
valóban országhatáron átnyúló politikai érdekek munkáltak a
háttérben, mi lehetett az oka, hogy az Egészségügyi
Minisztérium hagyta küzdeni?
Nem
tudom, hogy a minisztériumnál tisztában voltak-e a háttérben
zajló eseményekkel, abban viszont biztos vagyok, hogy azért
helyeztek ebbe a pozícióba, mert úgy vélték, hatékonyan
képviselem majd a tó érdekeit a bányászattal szemben. Eleinte
furcsálltam, hogy semmilyen utasítást nem kaptam arra
vonatkozóan, meddig mehetek el és milyen álláspontot képviseljek
az ügyben. Az sem volt világos, hogy amikor a különböző
csatározások alkalmával velem szemben mindig miniszterek és
államtitkárok álltak, az Egészségügyi Minisztériumból miért
nem volt jelen soha senki. Egyedül kellett megvívnom ezt a
háborút, de legalább hagytak küzdeni. Később értettem csak
meg, hogy miért. Ha ugyanis tevékenységem híre Moszkvába is
eljut, ott rögtön tárcsázzák a magyar Központi Pártbizottságot
vagy a Politikai Bizottságot, hogy felelősségre vonják miattam
az egészségügyi minisztert, aki viszont így azzal tudott volna
védekezni, hogy ő erre nekem nem adott felhatalmazást. Ki tudja,
talán valóban ez történt volna, ha 1987-ben nem Gorbacsov a
főtitkár.
Az
elmúlt húsz évben többször is felmerült, hogy Kapolyi úrral
egy nyilvános vita keretében ütköztessék érveiket, de erre
soha nem került sor. Miért nem?
Nem
rajtam múlott, én mindig kész voltam és most is kész vagyok egy
nyilvános vitára. Kapolyi urat amúgy okos embernek tartom, a
probléma az, hogy a timföld-alumínium egyezménnyel kapcsolatban
szerintem nem a magyar érdekeket képviselte. Ő azt állítja,
hogy ez a szerződés nagyon előnyös volt az ország számára, és
azzal, hogy idő előtt be kellett zárni a nyírádi bányákat,
közvetve óriási kárt okoztam a magyar gazdaságnak. Ha
fenntartja ezt az állítását, akkor ragaszkodom hozzá, hogy
jelenjünk meg együtt a magyar bíróságon, ahol eldönthetik, ki
okozta a nagyobb kárt. Én többször is feltettem neki három
kérdést, amelyekre a mai napig nem válaszolt érdemben. Ezeket
most is megismétlem. Miért
ragaszkodtak mindenáron a víz alóli kitermeléshez, amikor a
Bakonyban öt másik helyen vízemelés nélkül lehetett volna
bauxitot bányászni? Mennyit fizetett Magyarország a szállításáért
Volgográdba és vissza? Végezetül pedig hová tűnt a magyar
titán?
(Az
interjú két héttel a kolontári katasztrófa előtt készült.)
(index és kép)
MEGJEGYZÉS
Aki
figyelte a hazai sajtójelentéseket a 70-80-as években az tudja,
hogy akkoriban kormányszinten állandóan azt hangsúlyozták, hogy
a magyar timföld kiszállítása a SZU-ba nekünk igen előnyös. A
valóság ennek az ellenkezője volt, később a kommunista
pártgazemberek azzal jöttek elő, hogy romlott a cserearányunk a
SZU-val szemben. Mit jelentett ez magyarul? Azt, hogy a SZU
kevesebbet fizetett a kelleténél a timföldért. A magyar munkások
termelték ki keservesen, életük megromlásával a nehéz
bauxitot, amiből igen mérgező módon állították elő a
timföldet, pl. Almásfüzitőn. Mi szállítottuk ki az oroszoknak,
ők meg olcsó szovjet árammal (a rengeteg vizierőművükkel)
aluminíumot öntöttek ebből. Mi
pedig nem rubelért, hanem drága dollárért vásároltuk meg a
SZU-tól az alumínum tömböket.
De ugyanez a rablás foly az összes magyar termékkel, amit a
SZU-ba exportáltunk. Olcsó olaj nyersanyagért korszerű IKARUS
autóbuszokat szállítottunk, más értékes magyar termékek
mellett. Ezért volt az, hogy 1989-ben a kommunisták bejelentték,
hogy gazdasági csődbe ment az ország, de Antall-kormány
elfelejtette a bűnözőket felelősségre vonni. Most az
Orbán-kormány ugyanezt ismétli meg az MSZP-SZDSZ-es bűnözőkkel.
Ennyit a zsidó kirablóinkról, akkor még mindig ezeket a
módszereket folytatják nálunk az iparban és kereskedelemben. A
cikkben szereplő Kapolyit még külön bűn terheli, a hazai
szénbányászat tönkretételéért ("eocén program").
KATOLIKUS EGYHÁZ A ZSIDÓK SZOLGÁLATÁBAN
A
SÁTÁN HAZUGSÁGAI
Rétvári
Bence (KDNP, a pártnak és ifjúsági szervezetének az egyik
vezetője, képen), a Fidesz-kormány közigazgatási-igazságügyi
államtitkára a zsidó érdekek feltétlen kiszolgálója. Idézzük
szavait a zsidóbérenc lapból, a Magyar Kurírból, megjegyzésünk
kékkel közbeszúrva:
„...be
kellett látnom, hogy ha minél kevesebb keresztény ember veszt
részt a politikában, mondván, hogy az valami csúnya dolog, akkor
kevésbé fog a politika világa azokról szólni, akik a krisztusi
tanítást követik, sokkal inkább a materialista, liberális
felfogás jut érvényre. (Micsoda
aljas képmutatás ez, amikor a KDNP a liebrális-Likud-pártos,
magyarellenes Fidesznek a bűntársa) (….)
egy keresztény politikusnak van elképzelése a világról, az
emberekről, a jövőről, s arról próbálja meggyőzni a
többieket, hogy ők is próbálják meg úgy látni a világot,
ahogyan ő. Mi keresztény politikusok az evangelizáció egy
különös műfaját űzzük, azzal, hogy mi a politikában
képviseljük ezt a tanítást. (Ja,
a sok Mózest és Saul rabbit, azt képviselitek!) Nekünk
akkor is meg kell mondanunk a véleményünket, ha olyan dologról
van szó, ami az emberek többségének nem tetszik. Egy
karrierpolitikus elolvas egy közvélemény-kutatást, abból
megtudja, hogy mi az emberek többségének álláspontja, és ő is
azt a véleményt teszi a magáévá. (….) Az a furcsa helyzet
alakult ki, hogy az állam adósa az egyházaknak. (Egyházaknak?
Mind a 160 zsidószektának?) Anyagilag
több, mint 4 milliárd forinttal, erkölcsileg pedig sokkal többel.
Az egyházaknak az a feladata, hogy a morális tartalmakat mindig,
minden társadalmi jelenségnél megmutassák; ne szégyelljék
elmondani a véleményüket arról, ami körülöttük zajlik; (pl.
munkanélküliség, 100 ezer hajléktalan, 3 millió koldusszintre
juttatott magyar, jelzáloghitelesek, lakásmaffia és uzsora
áldozatai, stb. Ezekről sem a papok, sem a püspökök, sem a
bűnpártok nem szólnak) és
ezzel segítsék azt, hogy az állam, a közélet ne csak a
jogszabályok alkalmazásáról szóljon, hanem egy közös erkölcsi
alap mindennapokban történő megvalósításáról is. (Te
sunyi Sátánfajzat! Mikor szólalhat meg egy kisemmizett magyar a
tévében és rádióban? Mikor?) Az
egyházaknak a társadalom sokkal intenzívebb tagjaivá kell
válniuk. (….) Rétvári Bence 1979-ben született Budapesten. A
piarista gimnázium (egy
zsidófészek, ahol a kommunisták gyerekei is bőven ott
vannak) után
a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán (marxista
zsidó tanárok) végezte
tanulmányait. Az egyetem után ügyvédként dolgozott 2006-ban
lett a budapesti közgyűlés tagja. (MK,
részlet) Kép: a KDNP ifjúsági szervezetének hazug
reklámjai, amelyet az élősködő katolikus egyház is támogat!
AGGÓDNAK A CIONISTÁK IRÁN MIATT
Nemzetközi
paktum a zsidók nélküli világért
Az
Egyesült Államok és Izrael elleni kirohanásairól hírhedt
Mahmúd Ahmadinezsád legutóbbi akciójához ezúttal Hugo Chávez,
venezuelai elnök is csatlakozott. A két vezető a teheráni
találkozójukon megállapodott, hogy le fogják győzni a közös
ellenségeiket, nevezetesen a nyugati országokat, amelyek kudarcot
vallottak Irán elszigetelésében. A héten Núri al-Maliki iraki
miniszterelnök is Teheránban járt, hogy Irán támogatását
kérje a hetedik hónapja húzódó bagdadi kormányalakításhoz.
Az Ahmadinezsád által szorgalmazott „síita tengely” egybevág
a legfőbb iráni vezető, Ali Hamenei ajatollah álláspontjával,
aki azt vallja, hogy a „Közel-Kelet problémájának egyetlen egy
megoldása van, a zsidó állam totális megsemmisítése.” Ezt a
véleményt osztja Hassán Naszrallah Hezbollah-vezér is. Hoenlein,
a legnagyobb amerikai zsidó szervezeteket tömörítő bizottság
(CPMJO) vezetője szerint az iráni elnök libanoni útja egy „új
játszma” kezdete, mivel Irán ezáltal megvetheti a lábát a
Mediterrán-térségben, amire a perzsa állam már évszázadok óta
törekszik. Ez a szándék, karöltve a szíriai és gázai
összeköttetésekkel, az iraki infrastrukturális beruházásokkal,
valamint Szaúd-Arábia keleti tartományaiban érezhető
jelenléttel, mind alátámasztják Irán törekvéseit a regionális
dominanciára – állítja Hoenlein. Az Egyesült Államok közben
már a második repülőgép-hordozóját, a USS Abraham Lincoln
nevű anyahajót (képen) is a Perzsa-öböl és az Arab-tenger
északi térségébe irányította. A Pentagon kedden jelentette be
a hírt, miután a hadihajó lehorgonyzott az haditengerészet
Ötödik Flottájának bahreini támaszpontján. A Debkafile izraeli
biztonságpolitikai hírportál által idézett katonai források
szerint két éve ez az első alkalom, hogy Washington egyszerre két
repülőgép hordozót telepít Irán partjai mellé, amivel az
amerikai kormányzat lényegében megduplázta a csapásmérő
erejének jelenlétét a térségben. (ATV,
részlet)
BETOJTAK A ZSIDÓK AHMADINEZSÁD MIATT
„Demján:
A kormány sem tud csodát tenni” (origo)
Mivel
cionbérenc kormányról és pártról van szó, tehát nálunk a
zsidók sem tudnak csodát tenni a gazdaság följavításával. Ez
nem is a céljuk, hiszen nekik a rombolás és a gyönge
Magyarország a céljuk. Mellesleg Demján úr arra kérdésre
válaszolhatott volna - nagy okosságával -, ha a kormánypártnak
megvan a 2/3-os többsége, akkor mi a fene köti meg a kezét, hogy
cselekedjenek...? Kép: Demján, a volt zöldséges
IZRAELI
RIADÓZTATTA A HADSEREGÉT
A
VESZTÜKET ÉRZIK?
Lelőhetik
Ahmadinezsádot az izraeli határon
A
Hezbollah több ezer támogatója üdvözölte az izraeli-libanoni
határra érkező iráni elnököt. Bint Dzsebril a 2006-os
dél-libanoni háború egyik legvéresebb csatájának helyszíne,
amely alig négy kilométerre fekszik a határtól. A településen
kifeszített transzparensek szerint „a Dél köszönti az
ellenállás védelmezőjét”. Az iráni elnök előzőleg
Bejrútban, a Hezbollah terrorszervezet nagygyűlésén egy északi
front megalakítására szólított fel, amelynek a célja Izrael
megsemmisítése.„Az
ellenállási fronthoz csatlakozott Palesztina, Törökország,
Szíria, Irak, Irán és Libanon. Ezért a cionista képződmény
megsemmisül és senki nem mentheti meg.” –
fenyegetőzött az iráni elnök. Az iráni vezér az amerikai
hadsereget is támadta közel-keleti jelenléte miatt. Véleménye
szerint nem lehet abban bízni, hogy Nagy-Britannia, az Egyesült
Államok vagy más nyugati országok segítenek a
problémamegoldásban, mert „ők azok, akik a cionista uralmat
megalapították… és biztosan nem képesek mediátori szerepre”.
Yigal Palmor, az izraeli Külügyminisztérium szóvivője
csütörtökön azt nyilatkozta, hogy Mahmúd Ahmadinezsád két
napos libanoni látogatása nyílt, szándékos provokáció. (ATV,
részletek)
IZRAELI
LÉTEZÉSE A PROVOKÁCIÓ
HISZEN
PALESZTINÁT ELRABOLTÁK
60
ÉVE GYILKOLJÁK A PALESZTÍNOKAT
Mi
van a háttérben? Miért jajgat Izrael? Mert létrejött az
Izrael-ellenes blokk, amely Izrael terrorista politikája miatt nem
jött volna létre. A hét hírét is elhallgatja minden oldal és
adó. Izrael elkezdett jajgatni, hogy a palesztin hatóság „ismerje
el” Izrael létét. Mire a palesztin
hatóság azt üzente Izraelnek, hogy ezt boldogan megteszik, ha
eljuttatják hozzájuk Izrael hivatalos és törvényes
államhatárait tartalmazó térképét . . . .Ha...ha ...ha . . .
RÁCSAPTAK A ZSIDÓ ÜGYVÉDEK FEJÉRE
AZ
ÜGYVÉDI KAMARA
ZSIDÓ
VEZETŐI PÁRTOLJÁK
A
VÖRÖSGYILKOSOKAT
Léhmann
György (képen) siófoki ügyvéd 23 milliárd forintra
perelné az állam nevében a Mal Zrt.-t a vörösiszap-katasztrófa
kárainak megtérítése érdekében. Keresetlevelét már el is
juttatta Orbán Viktor miniszterelnöknek, felajánlva ingyenes jogi
segítségét. „Ruttner György ügyvédkollégának, a Mal jogi
képviselőjének a megszólalása csupán az utolsó csepp volt a
pohárban – válaszolta kérdésünkre Léhmann György, mi
késztette erre a lépésre. – Már
felháborított a vezérigazgatót védő Bánáti Jánosnak, a
Magyar Ügyvédi Kamara elnökének az álláspontja is, amely a
felelősség kérdését igyekszik elmaszatolni, elkenni, holott
arról nem kéne vitát nyitni, hogy a kárért a Mal felel, ha
vétkes, ha nem.” A
siófoki ügyvédet az is felháborította, hogy a Mal Zrt. jogi
képviselője egyenesen arról beszél a Mal tulajdonosai, vezetői
kapcsán, hogy itt középkori boszorkányüldözés folyik. „Az
ügyvédeknek, persze, az a dolguk, hogy védjék védenceiket, de
azért minden szakmában kell lennie szakmai tisztességnek is –
mondta Léhmann. Tehát arról nem kellene vitát nyitni, hogy a
kárért a cég vezetőit és tulajdonosait egyetemleges és
objektív felelősség terheli. Méghozzá a kár bekövetkeztének
pillanatától. A pontos összeget a szakértők mondják meg.” Az
ügyvéd szerint a mai naptól minden olyan szerződő fél
rosszhiszemű, aki közreműködik abban, hogy a kár megtérüléséhez
szükséges fedezetet elvonja a Malnál, illetve a cég
tulajdonosainál, mivel minden nap késedelem az adófizetők
sérelmével jár, hiszen a költségeket már eddig is teljes
egészében az alpereseknek kellett volna viselniük. (MH, részlet)
SIMORNAK
KEVÉS A HAVI 2 MILLIÓ
Kétszázmillió
forint keretösszeggel kötne szerződést hirdetésszervezésre az
egyik amerikai üzleti magazinban az év legjobb jegybankelnökének
választott Simor András – tudta meg lapunk. A nyertesnek egyebek
között a Magyar Nemzeti Bank (MNB) álláshirdetéseihez,
ösztöndíjaihoz kapcsolódó hirdetéseket kell gondoznia.
Feladata lesz a látogatóközpont népszerűsítése, s
tájékoztatnia kell a Múzeumok Majálisa rendezvényről is. A
kétszázmilliótól ötven százalékkal el lehet térni, felfelé.
„Nem hiszem, hogy erre külsőst kell megbízni, ráadásul
ennyiért” – mondta Boros Imre közgazdász. Kiemelte: az MNB
inkább a középiskolákban oktasson pénzügyi ismereteket. E
téren van mit pótolnia, annak idején elmulasztotta a
felvilágosítást a devizahitelezés kockázatairól is. (MH,
részlet)
A
drága ÁVH- s apuka kevés vagyont hagyott rá, de jó verőlegény
lenne ő is, veri is a magyart elég sok a kilakoltatott család az
országban , és még mondjátok hogy nem az ÁVH – s gyerekek
uralkodnak hazánkban . A népnek alamizsnát adnak ők meg
lerabolnak mindent a patkányok erkölcse a hóhér wekölcse.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése