2012. március 9., péntek

Városállamot is alapítana a Magyarországot bekebelező zsidó maffia



Kaszinóvárosok után: Városállamot is alapítana a Magyarországot bekebelező zsidó maffia
Siófok önálló városállam lesz” – jelentette ki 2008. december 12-én tartott siófoki sajtótájékoztatóján Suchman Tamás, az MSZP országgyűlési képviselője, aki egyben a Balaton ügyeit intéző Balatoni Fejlesztési Tanács elnöke is. 

Izraeli lakópark a Balaton partján

Azok, akik tisztában vannak a valósággal, és azt is tudják, ki az a Suchman Tamás, már ekkor valami szörnyűségre gyanakodhattak. A cionista Hit Gyülekezetének lapja, a Hetek örömujjongva adta hírül két éve, hogy „Suchman Tamás eladja a Balatont”. Hogy kiknek, arról mindenképpen lehet fogalmunk, hiszen az MSZP egyik legfőbb véleményformálója, a párt választmányi tagja volt az, aki a kilencvenes években privatizációért felelős tárca nélküli miniszterként, majd ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszterként első számú felelőse Magyarország kiárusításának és tönkretételének. Végül egyébként a miniszteri bársonyszékből a Tocsik-ügy miatt kellett távoznia. Emiatt néhány évig látszólag háttérbe vonult, de a Magyarország legzsírosabb bödönjét jelentő Balaton fejlesztési tanácsának elnökeként, manapság pedig a kiemelt fejlesztésekért felelős kormánybiztosként lépett elő a függönyök mögül.
Suchman Tamás megbízóiról képet kaphatunk, ha tudjuk, hogy az MSZP egyik irányítójaként egyben a keszthelyi zsidó hitközség alelnöke, valamint a szabadkőműves szellemiségű Interparlamentáris Unió (IPU) magyar-izraeli baráti tagozatának a tagja. Továbbá Suchman Tamás volt az is, aki 1993-ban kezdeményezte, hogy a héber nyelv tanításához a magyar állam adjon támogatást, s aki 2007-ben élő rádióadásban veszekedett össze az egyébként hasonszőrű Gusztos Péterrel (SZDSZ), mert az nem támogatta azt a Suchman-féle kezdeményezést, hogy a magyar Országgyűlésben zsidó istentiszteletet tartsanak.
Ezek után nem meglepő, hogy információink szerint Suchman Tamás fejlesztésekért felelős kormánybiztosként személyesen lobbizott a kormánynál a Joav Blum nevével fémjelzett sukorói (és, mint feltártuk, újabbak várhatók) kaszinóváros ügyében. Vajon milyen önálló városállam lesz az, amelynek létrehozását maga Suchman Tamás jelentette be? A magyarországi idegenforgalmi bevételek jelentős részét adó Balatont és annak fővárosát ki akarja szakítani Magyarországból? Állam lesz az államban? Lesz saját törvényhozása, fizetőeszköze is a Suchman-féle városállamnak?
Csapatainkkal az ügy felderítésére indultunk, különös tekintettel arra, hogy állam az államban típusú elképzelés volt Hunnia is, amelyet azonban tűzzel-vassal kezdett üldözni a hatalom, Budaházy Györgyöt el is ítélték nemrég emiatt, az alkotmányos rend megváltoztatásának kísérletére hivatkozva, Hunnia Malajziában lévő szerverét a nyomozó hatóság lefoglalta, a világhálóról Hunnia oldalát eltüntették és sokakat letartóztattak. Amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek?  
A kiválasztottak 
Siófok főterén parkoltunk le, a lerobbant víztoronnyal szemben, egy rendkívül ocsmány palánksor előtt, amely egy hatalmas gödröt igyekszik eltakarni, amely jelenleg meglehetősen otrombán éktelenkedik a Balaton fővárosának kellős közepén. Megtudtuk, hogy 2008 áprilisában kezdték bontani a Siófokon felépítendő Sió Pláza helyét elfoglaló épületeket. Novemberben lebontották a Sió Áruházat, kivágták a csodálatos fákat, és megkezdődtek az alapozási munkák, azaz kiástak egy hatalmas munkagödröt. Az ügy érdekessége, hogy a hatalmas beruházást egy mindössze 3 millió forintos törzstőkéjű cég, a Sió Ingatlan Invest Kft. végezheti el. A siófoki önkormányzat egyébként, mint majd látni fogjuk, előszeretettel választ ki ilyen minimális törzstőkéjű cégeket milliárdos beruházásokra. Érdekes kérdés, hogy vajon mi alapján választják ki éppen ezeket a cégeket? A Sió Invest Kft. ugyanakkor a szerződés megkötése után, a gödörre keretbiztosítási jelzálogjogként kapott az Erste Banktól közel 4 milliárd forint kölcsönt. A munkálatok azonban azóta leálltak, idén nem haladtak előre, ám kérdésünkre Nagy István, a siófoki polgármester sajtóreferense elmondta, hogy „remélhetőleg november közepén a projekt építése újra indul, amelynek az előkészületei megtörténtek. Visszaszerelték a toronydarut, elvégezték a talajvízszint süllyesztését.”

Dr. Léhmann György
Már 2003 óta foglalkozik a siófoki önkormányzat szerinte visszásnak tűnő ügyeivel dr. Léhmann György ügyvéd, aki a főtéren lévő irodájában fogad minket. Sorolja az ügyeket: a Jókai-villa megszerzésének zavaros körülményei, amikor Nagy Sándor önkormányzati képviselő birtokába jutott a híres kastélyszerű épület. Nagy Sándor felesége jelenleg dr. Balázs Árpád mellett alpolgármester. Léhmann György egyéb családi és politikai összefonódások soraira világít még rá, de minket most egyelőre a Suchman-féle városállam létrehozása érdekel, ezért az ügyvéd úr rá is tér az utóbbi idők legnagyobb siófoki üzletére és területfoglalására. Bár, az üzlet – mint az alábbiakból kiderül – csak az egyik fél számára volt igazán jövedelmező. Suchman izraeli tőkét ígért Siófoknak. Léhmann György alábbi elbeszéléséből kiderül, hogy a zsidó üzletemberek egy fillért sem hoztak, viszont milliárdokkal távoztak a Balaton-partról, s meg sem álltak Panamáig. Maguk után természetesen jelentős adótartozást is felhalmoztak Magyarországon, mert a zsidó gyarmaton ezt is megtehetik. Léhmann György szavai következnek: 
Csak a Jóisten tudja, hogy a polgármester miként szemelte ki ezt a hárommillió forint törzstőkéjű, izraeli tulajdonú L.A. Shiraz Invest Kft-t. 2003-ban szóba került, hogy Siófok legértékesebb ingatlanját, a 3,6 hektáros, üres, beépítetlen, közvetlen part menti ingatlant, az egykori Holland Kempinget eladják. Egy hárommillió forint törzstőkéjű cég ugyan miből tudja megvenni Siófok legértékesebb ingatlanját, amit végül 788 millió forintért el is adtak nekik? Mi volt a biztosíték az önkormányzat számára? Mivel ez az ellentmondás másoknak is feltűnt, fel is tették a kérdést, s Balázs Árpád polgármester erre azt válaszolta akkoriban, hogy van egy milliárdos bankgarancia, de ilyen marhaságot egy jogász nem mond (pedig Balázs Árpád is jogász végzettségű), mert a bank garanciát csak a már kész szerződéshez ad. A cég izraeli állampolgárokból áll. A szerződés meglehetősen zavaros volt, s amikor ezt 2004-ben aláírták, én már mondtam, hogy ez így nem lesz jó. Talán éppen az én „ugatásom” miatt végülis a cég kifizette a 788 milliós vételárat. Akkor derült ki, hogy miből, amikor a tulajdonjogát bejegyezték. A Shiraz egyébként csak a terület 2/3 részét, az értékesebb területet vette meg. Egyidejűleg bejegyeztek rá egy 8 milliárd forintos keretbiztosítéki jelzálogjogot. Nem tetszett nekem ez a dolog, hogy egy 788 milliós ingatlanra 8 milliárd forintos – igaz, később folyósítandó – kölcsönt adnak. Szerintem egyébként a vételárat is a 8 milliárdos hitelből fizették ki. Emiatt polgári peres eljárást indítottam feltűnő értékaránytalanságra hivatkozva, felperesként a Siófoki Önkormányzatot megjelölve. A beadványra ráütöttem a pecsétemet, azzal, hogy az önkormányzat majd később csatolja a meghatalmazást. Darázsfészekbe nyúltam. Rám ugrott a zsidó cég és az önkormányzat is. Az izraeli cég képviseletében felhívott egy fiatalember, konkrétan nem fenyegetett meg, de jó sokat vitatkoztunk. Végül feljelentettek, s az ügyvédi kamara pénzbírságra büntetett, mert nem volt a per indításához meghatalmazásom az önkormányzattól. Ami azonban most történt, mintha engem igazolna. Kiderült, hogy a 788 millió forintos vételár mellett olyan szerződést követelt meg az L.A. Shiraz Kft., amelyben a szerződés mellékletét képező építési terveket a szerződés aláírásával egyidejűleg engedélyezte az eladó, tehát az önkormányzat. Én még ilyet nem láttam. Az önkormányzat meg is adta egyidejűleg az engedélyt. Erre egyébként azért volt szükségük, mert kiszámoltam, hogy több mint 20 százalékos beépítettségről van szó, a Balaton-törvény azonban csak 10 százalékot enged. Négy darab hatalmas, 7-8 szintes épületet húznak fel közvetlenül a Balaton partjára, ezt másnak aligha engednék.
Megnéztem tegnap az ingatlan-nyilvántartást. Eszerint az eddig felépített házakban 124 albetét (valószínűleg lakás) van, s kétfelé osztották a megvásárolt ingatlant. Szeptember 16-án még egy keretbiztosítéki jelzálogjogot jegyeztek be rá, 1 millió 700 ezer euro értékben. Lehet, hogy valami korábbi hitelt váltottak ki. A már beépített területen 2 milliárd 600 millió forintos jelzálogjog, s mintegy 1,5 millió eurós kölcsön, a nem beépítetten pedig 1,7 millió euró és több mint 2 milliárd forint kölcsön szerepel egyelőre.
2008 szeptemberében adótartozás miatt elrendelték az L.A. Shiraz Kft-vel szemben a végrehajtást, ám a felszámolási eljárást a mai napig nem rendelte el az APEH. Én mostanában nem láttam olyan ingatlant, amelyet végrehajtással megterhelnek, ami a mai napig érvényben van, tehát a végrehajtásnak nem tett eleget az adós, ám az APEH a felszámolási eljárást nem indítja el. Nagyon kemény az összejátszás, s feltehetőleg Balázs Árpád nem önszántából írta alá ezt a szerződést, hanem vezették a kezét.
Azzal ugyanis, hogy az APEH ilyen sokat késlekedik, az izraeli tulajdonosok a végrehajtási eljárás ellenére szabadon rendelkezhettek a pénzekkel, azok ezt ki is használták, s maguk helyett 2008. november 24-én egy panamai bejegyzésű céget, a hivatalosan a PA-Panama 5. Cuba Avenue 34th Street 34-20. címen székelő Bluelline Global Investment S.A.-t tették meg, vélhetően falból, tulajdonosnak. Az izraeliek tehát fogták a pénzt, és papíron kisétáltak a cégből, a lakásokat ugyanis közben folyamatosan értékesítik. A Shiraz Kft. közben ráadásul egy Lunetta Kft. nevű cégnek adta át az ingatlant. A késlekedés miatt az APEH felelőssége is felmerül. Nem lepne meg, ha kiderülne, hogy összejátszottak az izraeliekkel – nyilatkozta lapunknak dr. Léhmann György ügyvéd.
Megkerestük Siófok polgármesterét is, aki helyett Nagy István sajtóreferens válaszolt a kérdéseinkre. Elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen szempontok alapján választották ki a minimális törzstőkével rendelkező izraeli céget egy ilyen nagy értékű beruházásra. Nagy István a következőket válaszolta:

- Az L. A. Shiraz Kft. nyilvános hirdetésen jelentkezett egy önkormányzati ingatlan megvásárlására. Vagyis mi nem választottuk. Az ingatlant több éve folyamatosan hirdettük, míg végre vevő akadt rá. A vevő az ingatlant a tervek szerint elkezdte beépíteni, az általa építési engedélyben szereplő öt épülettömbből kettőt már átadott és használatbavételi engedélyt kapott rá. Jelenleg kettőnek az építése folyamatban van, amelyből egy átadás közeli állapotban van, míg egynek az alapozási munkálatai elkészültek. A vevő törzstőkéjét egy ingatlan adásvételnél nem vizsgáljuk, az ingatlan adásvételnél a hirdetésben az szerepel, hogy a tulajdonos akkor szerzi meg az ingatlant, ha a vételárat teljes egészében kiegyenlítette. A jelen jogügyletnél a vevő a teljes vételárat készpénzben átutalta, az önkormányzatunk számlájára megérkezett. Hírek szerint a projektben tulajdonos váltás történt, de erről mi nem tudunk nyilatkozni – mondta lapunknak Nagy István polgármesteri sajtóreferens.
Az L.A. Shiraz üzlete (nevezzük inkább szabadrablásnak) a legértékesebb siófoki területtel, a korábban Holland Kempingnek is nevezett ingatlannal, szokás szerint megint csak a jéghegy csúcsa. Suchman Tamás közreműködésével ugyanis már korábban eladták gyakorlatilag a Balaton összes kempingjét. Ezeket korábban a Siótour Rt., a Veszprémtour Rt. és a Zalatour Rt. birtokolta, de a három társaságot és ezzel tulajdonképpen a Balatont privatizálva felvásárolta a titokzatos SCD Holding, amely évek óta csak ígérgeti, de még egy fillért sem fektetett be a Balatonba. Ez is inkább szabadrablás, és nem beruházás. Emlékezetes történetük volt, amikor a Siótour privatizációját követően hálából a volt miniszterelnöknek, Medgyessy Péternek adtak el egy vízparti telket. Nemrégiben a csődközeli helyzetben levő Badacsonytomaj önkormányzatát fosztották ki, mikor 600 millió forintot adtak egy 6 hektáros területért.
Az SCD Holding tulajdonosi szerkezetét illetően időről-időre találgatások látnak napvilágot. Jóllehet a társaság hivatalos - a honlapján is elérhető - közlése szerint három magánszemély és egy londoni fiókcég a holding tulajdonosa, nem hivatalos értesüléseink szerint ezúttal is a Magyarországot gyarmatosítók állnak a háttérben.

Ezeknek a köröknek jellemző tulajdonsága, hogy sohasem a saját pénzüket forgatják meg, hanem mindig banki hitelekkel operálnak. Amint azt most is láthattuk, úgy juthatnak az önkormányzatoknak és a kormánynak köszönhetően hazánk legértékesebb ingatlanjaihoz, hogy valójában egyetlen befektetni való fillérjük sincs, amikor több milliárd forintos ingatlanokra pályáznak. Ennyi erővel bárki meggazdagodhatna ilyen módszerekkel. Csakhogy, ha nem tartozunk ahhoz a bizonyos körhöz, akkor a politikusok pusztán a két szép szemünkért nem fogják nyertesként kihozni 3 millió forint törzstőkéjű cégünket, a bankok pedig nem fognak a két szép szemünkért több milliárd forintos hiteleket adni.
Kegyelemdöfés: újabb bizonyítékunk az összefüggő  zsidó maffiára 
Két évtizede folyamatosan halljuk, olvassuk a cionista kézben lévő úgynevezett baloldali-liberális médiából, hogy az úgynevezett szélsőjobboldal alap nélküli, beteges összeesküvés-elmélete csupán az, hogy egy központi vezérlésű zsidó maffia tartja a kezében Magyarországot, s hogy ennek a körnek a kezében van a politikai és gazdasági elit, a média, a bíróságok, ügyészségek stb. A liberális közvéleményformálók gúnyosan, ironikusan élcelődnek a radikálisok „beteges képzelődésein”, bár, köszönhetően annak, hogy felnőtt egy új nemzedék, amely sokkal profibban és bátrabban száll szembe ezzel a zsidó hatalommal, mint bárki korábban, egyre sűrűbben fagy rá az arcukra a gúnyos mosoly. A most következő néhány mondatban ismételten tényekkel bizonyítjuk be, hogy létezik a világot uraló zsidó maffia, amely a kezében tartja a hűbéres magyarországi kormányt, s nem mellesleg az egész úgynevezett politikai elitet, műellenzékestől együtt. Figyeljék az összefüggéseket: 
A Siófokról megismert L.A. SHIRAZ INVEST Kft. vezetője az izraeli állampolgárságú (lakcíme: Izrael, Ramat-Hasharon, Lamerhav 27.) Izhak Levy (anyja neve: Shirazi Sarah), akinek a cégiratok szerint a magyarországi kézbesítési megbízottja a Bárd, Cseri és Társai Ügyvédi Iroda, amely Budapesten a Krisztina krt. 39. szám alatt található. Ugyanitt székel a sukorói kaszinóváros „beruházója” is, sőt, a Zsidó Világkongresszus vezetője, Ronald Lauder által gründolt, s a Joav Blum által irányított magyarországi kaszinóváros-építési hullámot (hiszen azt már felfedtük, hogy a sukoróin kívül még legalább két kaszinóváros építését tervezik) végrehajtó zsidó „vállalkozás” jogi képviselője is ugyanez az ügyvédi iroda. A Bárd, Cseri és Társai Ügyvédi Iroda vezetője id. dr. Bárd Károly, aki az ötvenes években ÁVH-s vallatótiszt volt. Kiváló munkavégzéséért még kitüntetést is kapott az ÁVH vezetőjétől, a szintén zsidó Péter Gábortól. Bárd Károly egykori ávós százados képe az egykori munkahelyén, az Andrássy út 60-ban, a mai Terror Háza Múzeumban ott látható a falon. 

A kutatások szerint például Bárd Károly gumibottal verte ki az egyik áldozatának a szemét, s nyilván más kínzásokban is előszeretettel vett részt, nem véletlenül kapta meg 1949-ben ávósként a köztársasági érdemrendet. Nos, ha lett volna rendszerváltozás 1989-ben, akkor – a nürnbergi pert precedensként véve – idősebb Bárd Károlynak a bitófán vagy egy lámpavasra fellógatva kellett volna végezni. Ehelyett egy másik, Péter Gábor által ugyancsak kitüntetett ávóssal, Bauer Miklóssal alapíthatott a „rendszerváltozás” hajnalán közös ügyvédi irodát. Azzal a szadista, terrorista Bauer Miklóssal, aki kínzásairól, többek között a körömletépéseiről vált hírhedté. A vértől csöpögő ÁVH két kitüntetett vallatótisztjének ügyvédi irodája, amely jelenleg a zsidó honfoglaló tőkét képviseli hazánkban, nem másnak, mint Eörsi Mátyás, SZDSZ-es parlamenti képviselő ügyvédi irodájának, az Eörsi és Társai Ügyvédi Irodának a hivatalos jogutódja. Suchman Tamás mellett a szintén zsidó Eörsi Mátyás a Magyarországot elfoglaló zsidó terjeszkedés másik kulcsfigurája.

Katona Tamás
A Magyar Hírlap hozta nyilvánosságra Katona Tamás jelenlegi pénzügyminisztériumi államtitkár és az ávós Bárd Károly ügyvéd bizalmas levelezését a sukorói King’s City beruházás kapcsán. Az egyik levélben Bárd például egy neki nem tetsző újságcikk miatt elégedetlenkedett, ám Katona erre bizalmasan, barátilag tegeződve úgy válaszolt: „Kérlek, hidd el, hogy nem az újságból kormányzunk”.
Az összefonódások azonban még mindig nem értek véget. Az MSZP-s Suchman-féle izraeli tőkét a Fidesz színeiben polgármesterkedő Balázs Árpád engedte be a Balaton-partra, s ha ezen valaki még meglepődik, ajánlom figyelmébe a következő döbbenetes összefüggést is:
A csapataink által felderített, s általunk kirobbantott sukorói kaszinóváros építési botrány ügyében végül a választópolgárok miatt a Fidesz kénytelen volt parlamenti vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezni. A felállt bizottság azonban minden bizonnyal csak egy újabb színjáték az ötfejű parlamenti sárkány részéről. A bizottság MSZP-s alelnöke ugyanis a cionizmus egyik fő képviselője, volt VII. kerületi polgármester, a Hunvald-barát Szabó Zoltán. Ennek a mocskos társaságnak a lelkiismeretlenségét és pofátlanságát jól mutatja, hogy Bárd Károly jelenleg többek között a Soros György-féle Közép-európai Egyetem rektorhelyettese. Ebbéli minőségében például az emberi jogok kérdésével és a tisztességes eljáráshoz való joggal foglalkozik.
Az már csak hab a tortán, hogy nyilván nem teljesen érdektelen tény, hogy Bárd Károly éveken át dr. Frech Ágnes büntető bíróval élt együtt, aki pedig a Fővárosi Bíróság Büntető Kollégiumának vezetője. Ennyit a bíróságok függetlenségéről.
Kell még további bizonyíték arra, hogy hazánkat egy összefüggő, nemzetközi zsidó maffia tartja a kezében?  
Toroczkai László - Magyar Jelen nyomán

Magyarország zsidó gyarmatosításának állomásai
A zsidóknak titokban kiárusított magyar földekről szóló leleplezés után, ezúttal a tiszaszigeti ingatlanpanama részleteiről írt terjedelmes cikket a Magyar Jelen még október 29-én. Természetesen itt is Ábrahám "szent magjai" nyerészkednek zsideszes háttértámogatással. Szép kis sorozat lett ebből, melynek elolvasása után mindenki előtt világos kell legyen, hogy kik az ellenségeink. (Kuruc.info)

Úgy van az, ahogy Peresz mondta: felvásárolnak
Lassan mást sem tudunk címlapra tenni, mint azokat a sajnálatos és gyalázatos eseményeket, tényeket, amelyek arról tanúskodnak, hogy politikai „elitünk” bagóért juttatja izraeli kézbe a magyar földeket, de szinte mindent, ami még az állami vagyonból megmaradt. Mivel ebben a folyamatban nem csak az MSZP-SZDSZ érintett, máris megkaptuk a Fidesz vezetőitől, hogy nyilván az MSZP zsoldjában állunk, mert van pofánk kiteregetni a narancsszínű szennyest is.
2006-ban a tévéostrom után megismerhettük a Fidesz egyik kedvelt módszerét, a suttogó propagandát. Akkor is azt terjesztették, névtelenül, sötétben bujkálva, hogy az MSZP fizetett ügynökei ostromolták a tévét, s természetesen a vezetők, tehát Toroczkai László és Budaházy György is ügynök. Azóta sorra börtönözték be a korábban a fideszes megmondóemberek – Csintalan, Kerényi, Bencsik, Kövér – által aljas módon besározott, leügynöközött legbátrabb hazafiakat, és a polgári párt eközben mélyen kussolt. Még egy bocsánatkérésre sem tellett tőlük. Mivel már megint a Fidesz és az MSZP koprodukciójában, a Zsidó Világkongresszus (önmagát a következőképpen definiálja: A ZsVK egy cionista nemzetközi szervezet, amelynek célja a zsidók és zsidó közösségek érdekeinek és igényeinek szolgálata az egész világon, s ennek érdekében való lobbizás) vezetőinek javára elkövetett földrablásról fogunk írni lapunk hasábjain, előre szeretnénk tisztázni néhány félreértést.
Egyrészt minket a legkevésbé sem érdekel, hogy vörös, kék, zöld vagy éppen narancssárga színekben követik el a hazaárulást, a tudomásunkra jutó aljasságokat mindig fel fogjuk fedni, sőt tenni is fogunk ellene, ameddig létezünk, s nem tudnak eltiporni minket. Ugyanezt fogjuk tenni a jobbikos politikusokkal is, ha netán áruláson kapnánk őket. Másrészt az MSZP-s, SZDSZ-es, MDF-es mérhetetlen mennyiségű aljasságot, lopást, sikkasztást, hazugságot, a pártérdekeinek megfelelően a fideszes médiabirodalom naponta hozza – nagyon helyesen – nyilvánosságra. A mi rendelkezésünkre jóval kisebb kapacitású médiabirodalom áll, s itt nincs helye a már amúgy is ismert ügyek taglalásának. Nincs tehát abban semmi meglepő, hogy azokkal az ügyekkel foglalkozunk, amelyekről sehol máshol nem hallhatnak az olvasóink. Egy olyan ügyről például mélyen hallgatni fog a média 99 százaléka, melyben fideszes képviselő és izraeliek mutyizásairól van szó. A Fidesz-média a narancssárga érintettség, a balliberális tömegmanipulátor-gépezet pedig a zsidók miatt fog csöndben maradni. Hiánypótlásként, hazánkért aggódva, ilyenkor kell nekünk megszólalni. Nézzünk rögtön egy példát.
A sukorói King’s City nevű zsidó kaszinóváros körüli ingatlanpanama miatt ezen a héten, a Fidesz kezdeményezésére parlamenti vizsgálóbizottság állt fel. Jellemző, hogy a bizottság alelnöke, így az ügyben az MSZP első embere az a Szabó Zoltán, aki a cionista világhódítás magyarországi helytartója. Ő volt az, aki Erzsébetváros elöljárójaként Izrael állam szimbólumait akarta a VII. kerület címerébe tenni, az ő embere volt az azóta – éppen ingatlanpanama miatt - előzetes letartóztatásban lévő Hunvald György MSZP-s polgármester, s ő volt az, aki idén nyár elején harcot hirdetett az általa egy sajtótájékoztatón három fejűnek nevezett „szélsőjobboldal” ellen. Ő volt az, aki a három fej – Budaházy György, Toroczkai László és Vona Gábor – levágását vizionálta. Nos, nem véletlen tehát, hogy a Sukoró-bizottság MSZP-vezetője a cionista Szabó Zoltán, s az sem véletlen, hogy már nem tagadja, hogy a Velencei-tó partján a magyar államot kijátszva, áron alul jutottak földterülethez a cionista Zsidó Világkongresszus vezetői. A cionista gyarmatosítók kényszerpályára kerültek, ezért helytartójuk, az izraeli csicska Szabó Zoltán hétfőn a parlamentben már arról beszélt, hogy inkább lemondanak a sukorói földről, de a zsidó kaszinóvárosnak fel kell, akár máshol is, épülnie. A jelenlegi parlamenti bizottságosdi színjátéknak egyébként valószínűleg ez lesz a vége, hacsak nem lép megint a Nemzeti Ellenállás. Emlékezzünk csak vissza arra, hogy miként robbant ki egyáltalán ez a sukorói ügy?
Idén februárban és márciusban kezdtek szivárogni az első információmorzsák arról, hogy valami disznóság történt Sukorón, melynek következtében izraeliek potom áron juthattak hozzá a különösen értékes és védendő Velencei-tó partjához. A párhuzamos Magyarország koncepciójának kézzel foghatóvá tételéért 2007-ben Budaházy György és Toroczkai László által létrehozott Hunnia, 2008-ban Razziát hirdetett, melynek keretében várták a bejelentéseket a hazaáruló tevékenységekről. Ebbe a postaládába futott be idén februárban és márciusban a hír Sukoróról. Budaházy Gyuri maga vállalta, hogy az ügy felderítésébe fog, s több hazafival nyomozni kezdett. Így jelenhetett meg áprilisban a rendelkezésünkre álló médiafelületen (Szent Korona Rádió, Kuruc.info, Magyar Jelen) az egész, mélységeiben is feltárt King’s City-botrány. Mára Gyurit és több hazafit bebörtönöztek, s a legutoljára elhurcoltak között van az a lány is, aki az internetre feltöltötte és megírta a történetet. Hunnia jelenleg megszűnt létezni, a szervert a hatóságok lefoglalták, a honlapot törölték a világhálóról. A sukorói botrányt azonban már nem lehetett titkolni, Gyuriék még bebörtönzésük előtt tüntettek a helyszínen és hangosbeszélővel járták a környéket, postaládákba szórólapokat dobáltak be. Az ügy kirobbant. A közfelháborodás miatt az addig lapító Fidesz is az elégedetlenkedők oldalára állt, nagy nehezen a narancssárga média is megszólalt, végül napjainkban a polgári párt parlamenti vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezte. A nyomás hatására természetesen a főbűnös MSZP-SZDSZ rezsim is egy kicsit meghátrálásra kényszerült. Nézzük azonban, miért is Janus arcú a Fidesz? Kíváncsiak leszünk arra, hogy vajon foglalkozni fog-e a polgári média azzal, s kezdeményez-e parlamenti vizsgálóbizottságot abban az ügyben, ami Tiszaszigeten történik? Aligha, hiszen itt fideszesek és zsidók érintettek, méghozzá ugyanazok, akik a sukorói botrányt kavarták. Ráadásul szintén meglepően olcsón jutottak a magyar földhöz, ahol a jelek szerint a sukorói kaszinóváros párját építenék fel.
Néhány hónappal ezelőtt lapunk adott hírt elsőként arról ( a Kuruc.info pedig egy olvasónak köszönhetően tájékoztatott - a szerk.), hogy a szerb-román-magyar hármashatár közelében fekvő Tiszasziget közvetlen szomszédságában gyakorlatilag ingyen juttattak egy több hektáros (83 ezer négyzetméter), 96+1 telekből álló földterületet egy izraeli „befektetői” csoport kezére. A telkeket kb. 600 ezer forintos áron adták el a zsidóknak, míg Tiszaszigeten egy közművesített telek ára 2 millió forint. Tiszasziget eddig ingatlanfejlesztés címén 54 millió önkormányzati forintot fordított a terület kialakítására (rendezési terv, művelési ágból kivonás, teljes villamosítás, részben aszfaltút-építés és csatornázás). Ez azt jelenti, hogy Tiszasziget hat millió forintért (azaz egy évnyi inflációért, tehát lényegében a falu szempontjából ingyen) adta el a 96+1 darab, együtt mintegy 83.000 négyzetméter építési telket! A szerződést aláíró, a területet eladó személy Tiszasziget polgármestere, egyben a Fidesz országgyűlési képviselője, Bodó Imre. Akkoriban felhívtuk Bodót, aki nem tagadta a tényeket (azóta birtokunkban van az összes hivatalos dokumentum is a zsidó bizniszről), s azzal védekezett, hogy kellett a falunak a pénz. No, de milyen pénz, ha szinte ingyen adta el a területet? És különben is: a haza nem eladó!

Az izraeli kézbe juttatott tiszaszigeti földterület
Jellemző, hogy a tiszaszigeti képviselőtestület mögé bújó Bodó, a cikkünk nyomán elindult felháborodás keltette hullámokat úgy kívánta lecsitítani, hogy Tiszasziget község hivatalos honlapjára kitett egy közleményt, melyben egyetlen állításunkat sem cáfolja meg, sőt az egyetlen, valóban lapunkból idézett adatot – vagyis a telkek eladási árát – elismeri. Fröcsög viszont, s azt írja, hogy rágalmazásért pert indított lapunk, illetve a nekünk nyilatkozó helybeli Balla Zoltán ellen. Nos, sem szerkesztőségünk, sem pedig Balla Zoltán nem kapott semmiféle hivatalos értesítést erről május óta, sőt a közleményben szereplő állítás sem fedi a valóságot, miszerint mi nem vettük át a hivatalos értesítőt! Emiatt viszont szerkesztőségünk és Balla Zoltán fogja most beperelni hitelrontásért Tiszasziget Község Önkormányzat Képviselő-Testületét. Egyébként, ha valóban szeretett volna helyesbíteni a 
Bodó Imre
Bodó-féle banda, akkor elérhet minket a lapunk impresszumában megtalálható elektronikus címen és telefonszámon is. Ezt sem tették meg, nehéz is lett volna bármit cáfolni, hiszen azóta már minden bizonyító erejű dokumentum a szerkesztőségünk birtokába került. Mindezt csupán azért említettük meg, hogy mindenki láthassa, hogyan vezetik félre a saját választópolgáraikat a leleplezett tiszaszigeti politikusok.
 
A tiszaszigeti ingatlanpanama azonban ezzel még nem ért véget. Kiderült, hogy amit eddig lelepleztünk, az csak a jéghegy csúcsa volt. Megtudtuk, hogy a két izraeli - Gideon Cohen és Raymond Berrih – nevén lévő Tiszasziget Lakópark Kft. kezére játszott 8,3 hektáros terület mellett fekvő 7,4 hektáros területet már korábban, 2002-ben zsidó kézbe juttatták Bodóék.

Az izraelieknek átadott föld melletti terület már 2002-ben zsidó kézbe jutott
A tulajdonos ugyanis Atiya Ofra Aliza (született Bródy Ofra Aliza). A helyiek szerint állítólag a mellette fekvő terület izraeli tulajdonosának rokona a zsidó hölgy, de erre lapzártánkig nem tudtunk bizonyítékot találni. Az viszont tény, hogy így már a Tiszasziget utolsó utcájától gyakorlatilag a szerb határig van egy egybefüggő közel 16 hektáros terület, zsidó kézben. S a területen kinn jártunk, s azt tapasztaltuk, hogy még egy kapavágás sem történt évek óta. Vajon mire várnak? Mindenesetre furcsa lenne, ha errefelé – amerre a határsértőkön kívül még a madár se nagyon járt eddig – pusztán véletlenül vásárolnának egymás mellett ekkora területeket izraeliek. Főleg azért érdekes ez a dolog, mert a zsidó tulajdonosok semmiféle lakóparkot nem építettek, ugyanakkor 2009. szeptember 21-én telekegyesítési kérelmet adtak be az illetékes hivatalnál. A szerkesztőségünk birtokába jutott információk alapján pedig arra lehet következtetni, hogy mégsem lakóparkot akarnak itt létesíteni, hanem a sukorói kaszinóváros párját akarják itt felépíteni. Így már világossá válik, amit tavasszal még nem értettünk, tudniillik, hogy miért éppen a szerb-román határnál terjeszkednek ennyire dinamikusan a zsidó nagyurak. Akkor az itt található bőséges vízlelőhelyekre gondoltunk, de úgy néz ki, inkább a hármashatár és a Balkán közelsége vonzotta ide a világ legbefolyásosabb izraeli köreit. Egy izraeli bűnváros, a kaszinók a piszkos pénzek tisztára mosását segítheti, a zsidó tulajdonosok bezsebelhetik a Balkán alvilági vagyonát. Egy ilyen kaszinóvárosba pedig rengeteg alkohol, kábítószer, szórakozóhely, kurvák kellenek, így ide vonzza messze földről a nem magyar származású maffiát is. Nézzük, mit ír erről egy magát kishivatalnoknak nevező, nevének elhallgatását kérő személy, akinek a kezébe kerültek az erről szóló dokumentumok:
Pályázat érkezett az év elején kiírt koncessziós kiírásra: egy "Bellagio Casino Hungary" nevű konzorcium adta be és a Dél-Alföldi Régió területére kérnek engedélyt. Helyszínt nem jelöltek meg, de a pályázat kiírása szerint egyelőre nem is kell nekik megmondani a tervezett helyszínt. A két aláíró Joav Blum és Raymond Berrih. Ez előbbit jól ismerhetjük a (nemzetközi) sajtóból és a sukorói disznóságból, ami egy óriási - a kormány(fő) által kiemelten támogatott - ingatlanpanama.
Joav Blum
 Joav Blum negyvenes éveiben járó kettős (izraeli és magyar) állampolgár. Ingatlanfejlesztésekkel foglalkozó cégeket alapított szerte Európában és Izraelben. Magyarországon is több cége van. Egyik az Amtar Kft., aminek a székhelye a Krisztina krt. 39/b szám alatti irodaház, ügyvezetője Joav Blum (anyja neve: Róth Katalin) Az ügyvezető címeként már a sukorói szerepel: Kis utca 5., ami egyébként egy közönséges putri, de a sukorói vezetők állítják, hogy életvitelszerűen ott lakik. (A földcsere nyélbeütése miatt kellett egy csapásra sukorói lakossá válnia.) A King''s City Ingatlan Korlátolt Felelősségű Társaság szintén a Krisztina körútra van bejegyezve, ügyvezetője Blum, aki egyébként a Zsidó Világkongresszus alelnöke.

Ronald S. Lauder
A projektben érintett mellesleg Ronald S. Lauder is, aki 1944-ben született, Estée Lauder és Joseph Lauder, az Estée Lauder Companies kozmetikai cég alapítóinak fia. 2007-ben a Zsidó Világkongresszus elnökévé választották (miután elődje pénzügyi visszaélésekbe belebukott), és mint elnök találkozott hivatalosan Gyurcsány Ferenccel is. Anyai nagyanyja Sátoraljaújhelyen született, ezért Lauder különös figyelmet fordít Magyarországra. Állást foglalt magyar belpolitikai kérdésekben is: "Biztató számunkra, hogy egy bíró az ügyészség kezdeményezésére nemrég betiltotta a gárdát. Őszintén remélem, hogy ez a döntés végül a Magyar Gárda feloszlatásához vezet majd. Reméljük, hogy a politikai vezetők minden alkalommal felszólalnak majd, ha a sajtóban vagy nyilvános összejöveteleken tűrhetetlen állítások hangzanak el."
Most azonban inkább az utóbbi személy, Raymond Berrih lesz az érdekes. Kíváncsivá tettek az elmúlt hónapok történései, hát rákerestem, ki is ez a Berrih.
Na, ekkor estem le a székről! Rátaláltam a Tiszasziget Lakópark Kft-re: Budapest Erzsébet krt. 4., képviseli Raymond Berrih és Gideon Cohen. Az izraeli tulajdonosok lakhelye: Gideon Cohen (an.: Pnina Brand) Izrael, Netanya, Dizengoff 13., illetve Raymond Berrih (an.: Dolly Moati) Izrael, Soham, Hakeset 14/10.
Nos, ugye emlékeznek arra, hogy már tavasszal megírtuk a tiszaszigeti panama kapcsán, hogy Raymond Berrihéknek játszotta a kezére Bodó Imre a földterületet. Minden bizonnyal ide tervezik tehát felépíteni a Zsidó Világkongresszus vezetői a sukorói kaszinóváros párját.
Az üggyel kapcsolatban eddig csak a Jobbik szólalt meg, a pártok közül mi is csak őket tudtuk szóra bírni. Pedig kíváncsiak lennénk arra, hogy most vajon az utóbbi időben a sukorói-botrány kapcsán oly’ hangos Fidesz mit mondana? Amikor fideszes országgyűlési képviselő segítségével épülhet esetleg az új izraeli bűnváros?
A Jobbik szegedi alelnöke, Rácz Tibor Tiszaszigeti ingatlanpanama címmel tartott sajtótájékoztatót. Rácz aggályosnak tartja, hogy izraeli befektetők áron alul jutottak telkekhez Tiszaszigeten, valamint azt, hogy ide kaszinóvárost terveznek. Az alelnök elmondta, hogy a Tiszaszigeten történt izraeli földvásárlásokkal kapcsolatban nyílt kérdéseket intéztek 2009 márciusában a település polgármesteréhez, a fideszes Bodó Imréhez, azonban választ ez idáig sem kaptak a gyanús ügylettel kapcsolatban. Rácz Tibor elmondta, hogy a Jobbik mindent meg fog tenni az izraeli tőke földvásárlásai és kaszinótervei ellen, hiszen a szerencsejáték alkalmas bűncselekményből származó pénzek tisztára mosására is. Az alelnök szerint az ilyen ügyletek a kormány támogatása nélkül nem mehetnek végbe, így Bodó Imre mellett Ujhelyi Istvánt is szeretnék válaszra bírni a témával kapcsolatban. Arra az esetre, ha a beruházás mégis megvalósulna, a szegedi Jobbik alelnöke különböző demonstrációkat helyezett kilátásba.
Mi is többször kerestük telefonon Bodó Imrét (Fidesz) és Ujhelyi Istvánt (MSZP), de lapzártánkig nem tudtuk őket elérni, hívásainkra nem reagáltak.
Joav Blum érdekköre egyébként nemrég nyert már egy koncessziót a Venetian Hungary Limited pályázatával az osztrák határ mellé is. A név, "velencei"-t jelent, de ez még nem a Velencei-tó partjára, Sukoróba tervezett második kaszinó. Ezen kettő érdekeltség után most itt a harmadik, a Bellagio konzorcium. Mit gondolnak, mi az a Bellagio? Egy kaszinó Las Vegasban. A Venetian és a Bellagio a Google Earth térkép-program szerint pont egymással szemben fekszik Las Vegasban...

A Bellagio Las Vegasban - készül a magyarországi másolat a Balkánhoz igazítva




Titokban árusítják ki a magyar földet a zsidóknak - Itt az újabb, de sokkal durvább Sukoró-botrány
Toroczkai és csapata oknyomozott és tényfeltárt. Az eredmény olvastán reméljük, hogy a hazafiakat az utóbbi években őrült összeesküvés-elméleteket gyártóknak tartó, a társadalmi békét az igazságosság hiányában is mindenek felettnek gondoló, a gyarmatosítók által cinikusan csak csendes többségnek nevezett massza szürkeállománya is megmozdul. (Kuruc.info)

Budaházy bebörtönzése után sem lehet megállítani

Nem lehet elégszer idézni Simon Peresz izraeli elnök szavait, amelyek pontosan két évvel ezelőtt az izraeli gazdasági kamarában hangzottak el. Szó szerint a következőket mondta: „felvásároljuk Manhattant, Lengyelországot, Magyarországot és Romániát”.
Ezt a kínos elszólást azóta számos zsidó diplomata, közszereplő, politikus próbálta magyarázni, de a kimondott egyértelmű szavakat nehéz lenne félreérteni. Legutoljára a köztévében a zsidó Betlen János és hasonszőrű újságírótársa igyekezett úgy beállítani az elhangzottakat, mintha itt semmi másról nem lenne szó, mint a tőke szabad áramlásáról. És, hát ugye – a logikájuk szerint – a zsidó tőke éppen olyan, mint a német vagy éppen az ír. Nos, ez egyáltalán nem így van, hiszen számos esetben megtapasztalhatjuk, hogy a zsidó tőke főként Magyarországon mindig előnyt élvez, nemcsak más idegen tőkéhez, de a magyar vásárlókéhoz képest is. Minderről persze a hazai média túlnyomó része mélyen hallgat, kizárólag az úgynevezett radikális sajtóorgánumok szokták kirobbantani ezeket az ügyeket, s a Fidesz médiabirodalma legfeljebb az ügyek mögött kullogva, aktuálpolitikai érdekeinek megfelelően foglalkozik vele.
Magyarország zsidó gyarmat lett, ahol a parlamenti és többnyire az önkormányzati vezető politikusok, az ügyészség, a bíróságok, a rendőrség, a különböző hivatalok a zsidó térnyerést szolgálják ki, alázatos hűbéresként vagy szélsőséges cionistaként. A sukorói Kings City elnevezésű kaszinóváros felépítése körüli visszásságoknak is Budaházy György eredt a nyomába, ő göngyölítette föl ezt a mocskos ügyet Hunnia követői és a hatvannégy vármegyések, s a rendelkezésünkre álló médiahálózat – a Magyar Jelen, a Szent Korona Rádió és a Kuruc.info – segítségével. Lett is belőle nemzetközi botrány, lelepleződtek a mutyik, az izraeli nyomulás törvénysértései, s az őket kiszolgáló sukorói polgármester és a zsidó gyarmat helytartóinak, szolgáinak piszkosságai. Még a hűbéres kormány is visszavonulót fújt egy időre.

Most azonban olyan bizonyítékok jutottak lapunk birtokába, amelyekhez képest a zsidó világszervezet egyik vezetőjének sukorói gigantikus beruházása legfeljebb figyelemelterelésre alkalmas, pitiáner ügy. Ott a gyönyörű Velencei-tavunk tönkretételének árán a nemzetközi zsidó maffia telephelyének kialakításáról van szó. Megtudtuk azonban, hogy napjainkban folyamatosan árusítják ki az összes még állami kézben megmaradt értékes magyar földterületet, közöttük védett erdőt, ősgyepet is, méghozzá az egész ország területén. Mindezt ráadásul titkos földárveréseken, ahová az egyszerű magyar halandó el sem jut, főleg mivel időnként a meghirdetett árverés helyszíne is fiktívnek bizonyul. Mivel titokban tartják, az értékes magyar földet jóval a valódi ára alatt, tizedáron vásárolhatják meg.

És hogy vajon kik ezek a szerencsések? Talán olvasóink nem lepődnek meg, ha eláruljuk: zsidók. Méghozzá azért, mert a most zajló árveréseken kizárólag azok vehetnek részt, akik egy Gyurcsányék által 2006-ban suttyomban megalkotott törvény hatálya alá esnek, s így új kárpótlási jegyeket kaptak. Ez nem kevés ember, mert eddig közel 100 ezer igénylést adtak be! A törvény pedig szó szerint a következőképpen szól:
A 2006. évi XLVII. törvény alapján kárpótlási jegy megítélésére kizárólag a II. világháború során (1941. június 27 – 1945. május 9. közötti időszakban) faji, vallási, politikai okból teljesített munkaszolgálat után van lehetőség.”

Nem lehet félreérteni

Ebből egyértelműen kiderül, hogy gyakorlatilag csak a zsidókra, esetleg néhány nem zsidó kommunistára, cigányra vonatkozhat. S, hogy még véletlenül se legyen félreérthető a dolog, az árveréseket intéző Igazságügyi Hivatal, amely kormányzati szerv és közvetlenül a gonosz zsidó törpe, vagyis Draskovics Tibor által vezetett Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium alá van rendelve, a honlapján a magyar mellett héberül is feltünteti az árverésekre vonatkozó tájékoztatóját.

Tehát nem Mackó sajtot lehet venni a kárpótlási jegyért

A még megmaradt hatalmas és rendkívül értékes állami kézben lévő földterületek árverésein tehát kizárólag ők vehetnek részt, úgy, hogy a kárpótlási jegyet is ajándékba kapták. Még ez sem elég azonban a zsidó területfoglalóknak, hiszen az általunk ellenőrzött, eredetileg 2009. október 12-én Békéscsabára kitűzött árverést, mely során a helyi Szabadság Mg. Tsz területeit adták volna el, sehol – a törvényben meghatározott helyeken - nem függesztették ki. Ez ügyben azóta a Jobbik békéscsabai szervezete közleményt adott ki, és a helyi elnök, Kocziha Tünde az önkormányzat ülésén tiltakozott, ennek köszönhetően végül elhalasztották az árverést.

Mellesleg a köztévében a zsidó Betlen János és más szélsőliberális újságírók és médiumok emiatt össztűz alá vették Kocziha Tündét és a Jobbikot, persze nem a titkos árverésekre hivatkoztak, hanem arra, hogy szerintük elfogadhatatlan, hogy a Prohászka-szobrot ledöntő, cionista Faludy Györgyöt a békéscsabai Jobbik-elnök nagyon helyesen cionistának titulálta. A békéscsabai földárverés azonban csak a jéghegy csúcsa, hiszen nyomozásunk kiderítette, hogy Magyarország egész területén javában zajlanak az árverések. Íme, egy lista a teljesség igénye nélkül a 2008 januárjától 2009 októberéig zsidók kezére – ingyen, hiszen hangsúlyozzuk, hogy a kárpótlási jegyet is az államtól kapták! – juttatott állami termőföldterületek találási helyéről, zárójelben az árverés állítólagos helyszínével és a föld méretével:
Baranya megye: Szigetvár ÁG, Servus Kft. (Nagypeterd, 200 ha), Csongrád megye: Szőregi ÁG, Bánát Kft. (Szeged-Szőreg, 835 ha, 20 ezer aranykorona értékben!), Hajdú-Bihar megye: Kossuth Tsz (Nyíradony, 164 ha), Békés megye: Csabatáj Mg. Szöv., Május 1. Mg. Szöv., Megyer-Béke Mg. Szöv., Szabadság Mg. Szöv. (Békéscsaba, összesen 547 ha, 16 186 aranykorona értékben!), Szabolcs-Szatmár-Bereg megye: Varsánygyüre Tisza MgTsz (Nagyvarsány, 13,7 ha), Főváros: Solymári MgTsz, Csepeli Duna MgTsz, Törökbálinti ÁG, Magyar-Bolgár Barátság MgTsz (Budapest, Solymár, Tököl, összesen 228,4 ha, 6440 aranykorona értékben), Heves megye: Mátra-Nyugat Bükki Erdőgazdaság (Szilvásvárad, 155 ha, 396 aranykorona), Rimamente MgTsz Mezőszemere (Egerfarmos), Petőfi MgTsz Füzesabony, Lenin MgTsz (Tarnaméra), Károlyi MgTsz Kál, Rákóczi MgTsz (Feldebrő-Aldebrő), Füzesabonyi MgTsz (Dormánd), Heves megyében tehát összesen 266 ha, 2397 aranykorona értékben, Vas megye: Szombathelyi Áll. Erdőgazd. (Farkasfa, 22,1 ha).
A felsorolásból az is kiderül, hogy az állami kézben lévő földterületekből azokon a helyeken hasítanak ki a legnagyobbat, ahol a legértékesebb földek találhatók. Így Csongrád megyének a Maros, a Tisza és a szerb határ által bezárt háromszögében lévő úgynevezett torontáli területét teljes egészében bagóért elárverezték. A Tiszasziget mellett lévő kis részét – ahogy arról korábban lapunk beszámolt – már eladta Bodó Imre polgármester, egyben fideszes országgyűlési képviselő, szintén áron alul, szintén izraelieknek. Így az egész Torontál vármegyéből megmaradt rész zsidó kézbe került. Érdemes tudni, hogy itt található Magyarország mélypontja, bőséges vízlelőkkel és az ország legértékesebb termőföldjével. Ugyancsak különösen termékeny Békés megye földje, az sem lehet véletlen, hogy ez a megyénk a második helyezett a felsorolásban, itt több mint 16 ezer aranykorona értékben juttatnak magyar földet zsidó, kommunista munkaszolgálatosok (még leírni is szörnyű, hogy munkára kötelezték őket!) leszármazottainak.
A felsorolt árverések egy részét már nem tudtuk megakadályozni, de azért érdemes lenne körülszimatolni az új tulajdonosok háza táján. A titkos földárverést és a mutyizást erősíti az a döbbenetes intézkedés, hogy az Igazságügyi Hivatal által szervezett árveréseket nem is ott tartják, ahol a földterület található, hanem az ország egy másik pontján. A hivatalos magyarázat szerint a hazánk keleti felére eső ingatlanok ügyében mindig a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Igazságügyi Hivatal jár el, de például a Szigetvári Állami Gazdaság földjeit is Nyíregyházán, a Toldi u. 23. szám alatt található Vasutas Művelődési Házban árverezik.

Értik, kedves olvasóink? A délnyugaton található Baranya megyei földeket az észak-keleti Nyíregyházán árverezik, hogy még véletlenül se akadhasson rá egy környékbeli nagygazda. Már, ha egyáltalán nem kizárólag fiktív árveréseket tartanak, ahol már előre le vannak osztva a lapok, hogy az államtól kapott kárpótlási jegyekkel tizedáron juthassanak állami magyar földhöz. Okkal feltételezzük, hogy az árverések így zajlanak, korábban ugyanis álnéven felhívtuk a békéscsabai Vasutas Művelődési Házat, ahol nem tudtak arról, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Igazságügyi Hivatal ott tartaná október 12-én az elárverezendő összesen 547 hektárnyi Békés megyei földterület egy részének árverését. Holott az Igazságügyi Hivatal honlapján ez a helyszín szerepelt, igaz, kifüggesztésre nem került, hogy a titkolózás még teljesebb legyen. Ahogy az lenni szokott, miután a radikálisok fényt derítettek a békéscsabai spekulációra, a témára rácsapott Békéscsaba alpolgármestere, az egykori kisgazda, ma fideszes Hanó Miklós, aki egyben országgyűlési képviselő is. A megyei lapnak már úgy nyilatkozott, mintha ő kaparta volna ki a gesztenyét:
- A város környékén megközelítőleg 547 hektár állami tartalékföld található, és már régóta harcolunk azért, hogy e földeket ne árverezzék el kárpótlási jegyért - mondta Hanó Miklós alpolgármester. A történet pikantériája – folytatódik az újságcikk -, hogy ma már egy olyan ember sem él Békéscsabán, aki annak idején alanyi jogon szerezte meg a kárpótlási jegyét, illetve gazdálkodni szeretne az ily módon megszerzett földeken. Így a kárpótlási jegyekkel történő licit során rossz értelemben vett telekspekulánsok szerezhetnék meg fillérekért a földeket. Ráadásul e területeket a későbbiekben belterületté is nyilváníthatja Békéscsaba, vagyis tovább nőne az értékük. Az alpolgármester szerint a kárpótlási jegyekkel licitálók maximum 120 ezer forintért juthatnának hektáronként az akár 1,2 millió forint értékű földekhez. Hanó Miklós azt szeretné elérni, hogy ezek a korábbi kárpótlásokból kimaradt földek kerüljenek a város tulajdonába, s majd az önkormányzat dönthessen azok értékarányos hasznosításáról.

A megyei lapban persze egy szóval sem említik, hogy az ügyet helyi jobbikosok kezdték megbolygatni, ahogy arról is szemérmesen hallgatnak, hogy ezek a bizonyos „telekspekulánsok” valójában zsidók, hiszen a lap által is említett kárpótlási jegyeket ők kaphatták meg a 2006-os törvény szerint. Mindenestre annyit sikerült elérni, hogy a Központi Igazságügyi Hivatal 2009. szeptember 21-én kelt közleményében bejelentette, hogy a „Szabadság Mg. Tsz Békéscsaba használatában volt termőföldterületből – Békéscsaba városban 2009. október 12. napjára kitűzött árverés elmarad, a peres eljárás jogerős befejezéséig halasztásra kerül.” A titkos árverés miatt indított per tehát egyelőre elérte a célját, talán érdemes lenne minden árverési ügyben pert indítani, hogy legalább a választásokig halasztódjanak ezek az ügyek.
Országszerte egyébként nagyjából egyhetes eltéréssel tartják az árveréseket, vélhetően azért, hogy minél kevesebb idő legyen utánajárni, főleg úgy, hogy ugyebár a földtől az ország legtávolabb eső helyein tartják az árverést. Az általunk átvizsgált dokumentumokból egyébként az is világossá vált, hogy azért a Draskovics alá tartozó Igazságügyi Hivatal intézi ezeket az árveréseket, mert ez a hivatal bonyolítja a zsidók II. világháborús kárpótlásait is, így mindent egy füst alatt lehet elintézni, a legkisebb feltűnés nélkül. Ki menne különben fel a http://www.kih.gov.hu című honlapra? Nem véletlen, hogy a magyar mellett angolul és héberül tüntetik fel az információkat.
Nézzünk néhány idevágó statisztikai adatot:
A 2006-os, zsidókra vonatkozó kárpótlási törvény alapján összesen 97.600 (közel százezer!) kérelmet adtak be Magyarországról és főleg Izraelből és az USA-ból. A hivatal 2009. év közepéig összesen 2.030.016.194 (több mint kétmilliárd) forint kárpótlási összeget utalt ki nekik, de a folyamatnak nincs vége.
Hangsúlyozzuk, ez még csak a kezdet, hiszen a Hivatal életkor szerint haladva intézi az ügyeket, azaz a legidősebb kérelmezőktől halad a legfiatalabbak felé. A leszármazottak kérelmeit izraeli, amerikai és szerb (erre nyilván azért van szükség, mert Délvidék egy része 1941-ben visszatért Magyarországhoz, tehát ez az itteni zsidókra, magyargyilkos partizánokra vonatkozik) munkacsoportok bírálják el. A kárpótlási kérelmek elbírálásának tervezett befejezési dátuma előreláthatóan 2011. év eleje. Reméljük, hogy addigra egy jobb Országgyűlés meg tudja akadályozni ezt a szabadrablást.
Mivel a Jobbik országos vezetése egyelőre nem tett semmit, annak ellenére, hogy a párt békéscsabai szervezete már hetekkel ezelőtt közleményben világított rá a titkos földárverésekre, nekünk kell a kezünkbe vennünk a dolgokat. Kérjük olvasóinkat, hogy a cikkünkben megjelölt állami termelőszövetkezetek körül nézzenek szét, értelemszerűen abban a megyében, ahol élnek. Továbbá figyeljék az Igazságügyi Hivatal honlapját, ahol folyamatosan olvashatóak az újabb és újabb árverések. Mi magunk is folytatjuk a nyomozást, természetesen nem elégszünk meg annyival, hogy ezzel az írással elindítottuk a lavinát. A vármegyésekkel, betyárokkal együtt pedig remélhetően meg fogjuk találni azokat a módszereket, amelyekkel legalább a még hátralévő árverések elhalaszthatóak lesznek.
Toroczkai László - Magyar Jelen 2009. 10. 15.
Kuruc.info: Kedves mszp-s és fideszes honfitársaink, kedves békés többség! Kezd már derengeni, hogy miért is van börtönben Budaházy és több mint egy tucat nemzeti érzelmű magyar? Értjük már, hogy a cigány terroristákkal, a politikai maffiával ellentétben miért a hazafiakat vegzálja a rendőrség és az NBH? Mit derítsünk még ki, hogy felébredjetek? Akinek ez is kevés, annak kötelezőek kapcsolódó anyagaink!




















Gigantikus zsidó területfoglalás a Velencei-tó partján (I. rész)
A Velencei-tó partjára önkormányzati és állami támogatással négyszázmilliárd forintos beruházásra készülnek izraeli és amerikai zsidó területfoglalók.

A tervezett kaszinó izraeli megfelelője
King’s City néven szórakoztató központot akarnak építeni Sukoró külterületén a tó partjára, hat méterre a víztől. A helyi lakosok, a megyei képviselő, sportolók, környezetvédők, hazafiak tiltakoznak a beruházás ellen, azonban erős a kormányhátszél és a helyi testület (polgármester és képviselőtestület) támogatása. 
Az újabb zsidó területfoglalás támogatására maga Bajnai Gordon is bedobta magát még gazdasági miniszterként, így a fejlemények ismeretében a kilátások nem tűnnek túl biztatónak. Azonban amint az majd a cikk második részéből kiderül, a felelősöket mindig meg lehet találni, és egy magánember is szembeszállhat a területfoglalókkal, ha van hozzá elég bátorsága. Egyelőre lássuk a tényeket, mi is történik a Velencei-tó partján. 
Még több kaszinót Magyarországra! 
A Pénzügyminisztérium (PM) 2008 decemberében pályázatot írt ki (http://www2.pm.gov.hu/) I. kategóriába tartozó játékkaszinó alapítására és működtetésére a Közép-Dunántúlra. A koncesszió időtartama 20 év, a koncessziós díj legkisebb összege évente legalább 900 millió forint. Az első kategóriás kaszinó legalább ezerötszáz játékautomatával rendelkezik, és legalább száz játékasztallal. Magyarországon jelenleg öt játékkaszinó működik (kettő Budapesten, egy Sopronban, egy Győrben és egy Kecskeméten), de ezek közül egyik sem első kategóriás.

Sukoró látképe Gárdony felől
A PM első körben 2009. március 9-re jelölte ki a pályázat benyújtásának határidejét. 2009 januárjában azonban visszavonta a koncessziós kiírást, mert borítékolható volt a pályázat sikertelensége. Koncessziós pályázati kiírásoknál a Napi Gazdaság információi szerint nem jellemző a verseny és általában csak egy beruházó jelentkezik. Az egyedüli esélyes pályázónak nem voltak rendben a kaszinó helyszínéül szolgáló telekkel kapcsolatos jogviszonyai. A pályázat visszavonásakor a PM részéről úgy nyilatkoztak, hogy ismét kiírják a pályázatot, ha a területtel kapcsolatos jogviszonyok rendeződnek. A PM 2009. február 2-án írta ki újból a pályázatot (http://www2.pm.gov.hu/) amelynek új beadási határideje május 18. Telefonon megkerestük a Pénzügyminisztériumot, valamint a Szerencsejáték Zrt.-t is, de sehol nem kaptunk választ arra, hogy a pályázat újbóli kiírása azt jelenti, hogy a telek körüli jogviszonyok tisztázódtak? Mindössze egy hónap alatt?  
Földszerzési mutyi-rengeteg 
A kaszinó helyszínéül szolgáló telek Magyarország egyik gyöngyszeme, a Velencei-tó mellett fekszik, Sukoró területén. Természetesen adódik a kérdés, hogy vajon miért épp egy tópartra szeretnének kaszinót építeni? A kérdés maradjon egyelőre költői. Tény, hogy a „befektetők” nagyon sokat megtettek azért, hogy ezt a területet megkaparintsák. 
A történet még 2007-ben kezdődött, amikor Yoav Blum izraeli állampolgár Albertirsán vásárolt egy 81,5 hektáros gyümölcsöst és 2 hektáros telephelyet a saját bevallása szerint azzal a céllal, hogy ott kaszinóközpontot létesítsen. A PM-nél készségesen felhívták Blum figyelmét arra, hogy Pest megyében elfogyott a kaszinókvóta, de Fejér megyében még van lehetőség a „beruházásra”. A hivatalos verzió szerint Blum ekkor szemelte ki a Velencei-tavat, azonban tényekkel bizonyítható, hogy mindez fordítva történt, és a Velencei-tó megszerzésének érdekében vásárolt fel az izraeli állampolgár bizonyos Pest megyei területeket.  
Mivel a Velencei-tó körüli területek a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. kezelésébe tartoznak, Blum azon nyomban felkereste Tátrai Miklóst, a MNV vezérigazgatóját és jelezte, hogy elcserélné gyümölcsösét a Velencei-tó menti területre. Tátrai Miklós íziben intézkedett, és kiadta a Velencei-tó partján levő földek tulajdonosainak a parancsot, hogy a területek vagyonkezelői jogát ellenszolgáltatás nélkül adják át az MNV Zrt.-nek. A felszólított cégek: Vadex Zrt., Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ.  
Ezek után nyélbe kellett ütni a földcserét, ami azonban nem ment teljesen zökkenőmentesen, mivel a területek értéke közt jelentős eltérés van. Először is a vagyonbecslő felértékelte a területeket. Az albertirsai gyümölcsöst 250-300 millió forintra taksálta, a hetvenhektárnyi Velencei-tó melletti területet egymilliárd forintra. Nagy a gyanú arra, hogy a tóparti területet jócskán alulbecsülték, ugyanis a szóban forgó területtel szemben a gárdonyi önkormányzat egy alig 4-5 hektáros területet igyekszik egymillió forintért értékesíteni, így a hetven hektáros sukorói terület becsült ára igencsak kevéskének tűnik.  
Tehát az értékkülönbség még a hivatalos becslés szerint is jelentős volt, így Yoav Blumnak a meglévő gyümölcsöshöz kellet még földet szereznie, amivel majd csereberélhet. A földvásárláshoz legelőször ismét Tátrai tanácsát kérte, aki újból szíves-örömest segített. Így Yoav Blum izraeli állampolgár megvásárolt egy 99 hektárnyi pilisi gyümölcsöst, amelyen (minő véletlen!) az állam a későbbiekben állami utat, az M4-es autópályát tervezi építeni. Érdekesség a vásárlás körül, hogy a MNV emberei ennek a földcserének az előkészítését jóval az előtt elkezdték, hogy Blum megvásárolta volna a pilisi területet. A MNV-nél 2008 június 19-én már tárgyaltak a cserével kapcsolatos teendőkről, de a pilisi terület csak rá egy hónapra, július 16-án került Blum nevére. A MNV a cserét ráadásul azzal indokolta, hogy oda fog épülni a tervezett M4-es autópálya. Tehát egyértelműen bizonyítható, hogy Blum a pilisi ingatlant azért vásárolta meg, hogy nyélbe üthesse a csereüzletet és megkaparinthassa a Velencei-tó partján elterülő 70 hektárnyi földet, és ehhez értékes tanácsokat, és feltételezhetően ezen felül még egyéb segítséget is kapott a MNV-től. (Erről bővebben az MNO oldalán.) 
Az újabb terület megszerzésével Blum így már 182 hektárnyi területet tudott felajánlani a sukorói hetven hektárnyiért cserébe. A 182 hektárnyi gyümölcsösök értéke az értékbecslő szerint 787 millió forint, ami még mindig 213 millióval kevesebb, mint az egymilliárdba kerülő hetven hektár.  
A cserebere közben változott a törvény, mégpedig úgy, hogy földek cseréjére csak helyben lakó tulajdonosoknak van lehetőségük. Ez sem jelentett problémát, és Yoav Blum izraeli állampolgár egyszer csak sukorói lakos lett. A Yoav Blum lakhelyeként megjelölt Kis utca 5. szám alatt egy düledező viskó áll, ahol a sukorói képviselőtestület egyik tagja szerint az izraeli állampolgár életvitelszerűen lakik, azonban ez az állítása, hogy finoman fogalmazzunk, nem fedi a valóságot.  

A Velencei-tó látképe Sukoró felől
Ezeken túl egyéb mutyizások is történtek a földcsere körül: a MNV Zrt. akkori szabályzata szerint amennyiben a cserére szánt területek közti értékkülönbség meghaladja a 15%-ot (ami ebben az esetben fennállt), csak adásvétellel lehet megejteni a tulajdonosváltást. A sukorói területet tehát a szabályzat szerint nyilvános pályázaton kellett volna értékesíteni. A nyilvános pályázatra bárki jelentkezhetett volna, a vevőnek pedig különféle illetékeket is ki kellett volna fizetnie a vételáron felül. Ezt a pénzt Yoav Blum az MNV-nek köszönhetően szintén megspórolta, az állam pedig elvesztette.
Tátrai Miklós segítőkészsége is merőben különös, ugyanis az MNV vezérigazgatója 2008. július 28-án előzetes véleményezésre vitte a földcsere tervét a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács elé, és a tanács hirtelen megtáltosodva, már két nap múlva, július 30-án hozzá is járult a tervhez. Yoav Blumot pedig a földhivatalban fellelhető tulajdoni lap szerint már aznap bejegyezték tulajdonosként. Aki kicsit is jártas a bürokráciában, tudja, hogy annak malmai ennél sokkal lassabban szoktak őrölni.  
Zsidó területfoglalás állami hátszéllel 
A leendő „befektetők” sokáig nem árultak el semmit arról, hogy mit is építenének egész pontosan a Velencei-tó partjára. Mint már említettük, egy elsőosztályú kaszinóból az államnak évente jelentős bevételei származnak, így mondhatni nem csoda, hogy környezetvédelmi szempontokat, illetve a helyi lakosok érdekeit is félretéve, az állam és az önkormányzat minden eszközt megragad a zsidó befektetők tervének támogatására. A Magyar Nemzet információi szerint a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium (NFGM) emberei személyesen érdeklődtek a Fejér Megyei Önkormányzatnál a jóváhagyás alatt álló megyei területrendezési terv részleteiről, egész pontosan arra voltak kíváncsiak, hogy a bizonyos sukorói terület milyen besorolást kapott.

Balsay István
Balsay István, a Fejér Megyei Önkormányzat alelnöke a Magyar Nemzet megkeresésére komoly aggályokat fogalmazott meg a beruházással kapcsolatban. Elmondta, hogy az országos illetve a megyei területrendezési terv egy ilyen grandiózus beruházást elvileg nem engedélyezne, de hozzátette, látott már példát arra, hogy kormányzati segítséggel az ilyen jogszabályokat megváltoztatják.
Megyei szinten élnek minden jogi lehetőséggel a „beruházással” szemben. A Fejér megyei Főügyészség óvást emelt a Velencei-tó partjának mentén fekvő 70 hektáros földterület tulajdoni bejegyzése, magánkézbe adása ellen, mert súlyos szabálytalanságok történtek a csereügylet során.  
A kaszinónyitás az állam számára jelentős bevétel, és a tervek szerint 2011-2011-re Magyarország kaszinóközponttá válik buzgó zsidó „befektetők” tevékenységének „köszönhetően”. Jelenleg Magyarországon három kaszinó fizet koncessziós díjat, hozzávetőleg egy-egy milliárd forintot. Ezen kívül játékadót kell befizessenek, ami 2007-ben kicsivel meghaladta a hárommilliárd forintot. A Velencei-tó partjára tervezett mellett még két nagy kaszinó beindulása várható a közeljövőben. Az egyik a Hajógyári-sziget területén épülő Álomsziget, aminek 2012-ig kell elindulnia, a másik a bezenyei Eurovegas, ami 2010-ig kell elkészüljön a pályázati kiírás szerint. Az persze már más kérdés, hogy ez a sok kaszinó mégis kinek épül? 

Molnár gábor, Sukoró polgármestere
Molnár Gábor, Sukoró polgármestere egyenesen kampánytevékenységet fejt ki a beruházás mellett. Gyakori indoki közt szerepel az, hogy a beépíteni kívánt terület most „elhanyagolt” és az önkormányzat jelentős összegeket kell elköltsön  a terület karbantartására. Bárki elutazhat a tóhoz és megnézheti, hogy a terület nem elhanyagolt, csupán megmaradt természetességében a szép szál jegenyékkel, a zöldellő bokrokkal, dús aljnövényzettel.
Kedvelt érvelése a Molnár Gábornak az is, hogy a tervezett szórakoztató központ 20 ezer munkahelyet fog teremteni a környéken. Arról azonban fogalma sincs a polgármesternek, hogy ez vajon valóban a környéken lakók számára fog munkahelyet adni? Különben is egy közel ezer fős kis falunak inkább hátránya, mint előnye származik ennyi új betelepülőből.
Jellemző a polgármester hozzáállására, hogy úgy támogat egy gigantikus beruházást a rá bízott település közvetlen közelében, hogy saját bevallása szerint nem sokat tud a tervekről: „Én egy percig sem vonnám kétségbe a csoport szándékait addig, amíg nem ismerném a részleteket, márpedig még nincsenek részletek.”  
Civil és környezetvédelmi szempontok nem számítanak 
A Velencei-tó partján fekvő terület mellett húzódik a VVSI, a Velencei-tavi Vízi Sportiskola tanpályája. A VVSI az utánpótlás egyik erős bázisa, és a Magyar Evezős Szövetség minden megtesz annak érdekében, hogy a Velencei-tó egyetlen, még a maga természetességében megmaradt szakasza így maradhasson, hogy továbbra is nyugodt és tiszta körülmények közt tudjanak sportolni, pihenni az arra vágyók. A VVSI pályáin világbajnokok, olimpikonok nőttek fel, és egyes tervek szerint a pályát szeretnék korszerűsíteni, és az evezőspálya mentén kiépíteni a kajak-kenu sport kiszolgáló egységeit.

A VVSI tanpályája
Baráth Etele, a kajak-kenu szövetség elnöke (nem mellesleg MSZP-s képviselő) is megdöbbenésének adott hangot, azonban csupán „további egyeztetéseket” sürget, a „befektetők” közben meg egyre közelebb kerülnek céljukhoz.
A Gaja Környezetvédő Egyesület mozgósított minden környezetvédő szervezetet, hogy emeljék fel hangjukat és vessék be befolyásukat a „beruházás” ellen. Varga Gábor, az egyesület elnöke elmondta, hogy a tervezett beruházás végzetes következményekkel lehet a tóra: „Maga az drámai élmény, hogy a tó nem járható körbe. Ha a tavat körbevesszük egy szkafanderrel, előbb-utóbb elpusztul. Pillanatnyilag a tó ezen az úton halad, és ez az egészre érvényes. Az evezőspálya területétől északra a Velencei-hegységből folyamatosan mosódnak le a tó vízminőségét állandóan rongáló vegyi anyagok. Különböző nitrogén- és foszforvegyületek a mezőgazdasági területekről, valamint a korábban csatornázatlan részekről, a szennyvizekből. Az északi részen ki kellett volna alakítani egy természetes védőzónát, amely a szennyező anyagokat kiszűri. Az arborétumnál a tó vize tiszta, van szűrő nádas. Ha nincs tisztító szakasz, akkor folyamatos mederkotrással, nádműveléssel tartható csak fenn a tó minősége. Az a borzasztó, hogy semmit nem tudunk az ügyről.” 

Horgászparadicsom - most még
A helyi természetvédelmi egyesület elnöke, Szigeth Gábor elmondta, hogy a terület törvényi védettséget élvez. „Az építkezés ugyanis a természetvédelmi védettséggel bíró madárrezervátum szomszédságában, a magyar evezőssport egyik fellegváraként számon tartott parton, a Natura2000 védelme alá eső sukorói dombok alatt, tájképvédettséget is élvező területen valósulna meg. Véleménye szerint minimum aggályosak az ellenérvek, miszerint a tervek megvalósulása esetén ezernyi munkahely létesülne, hiszen ilyet már számtalanszor hallhattunk a rendszerváltás óta, s gyakran csalódhatunk. Mint mondta, ezzel szemben inkább az várható, hogy megerősödik az alvilág jelenléte, veszélybe kerül az egyedülálló tó fennmaradása, s elvész a sportolási, illetve más kikapcsolódási lehetőség. Érthetetlennek tartotta a helység polgármesterének hozzáállását, aki folyamatosan azt hangoztatja, hogy pontos tervek nélkül nincs mi ellen tiltakozni, miközben éppen az általa ismeretlennek mondott beruházás mellett áll ki.” 
A Duna-Ipoly Nemzeti Park részéről véleményezték szakemberek a tervezett beruházást, amiről Sipos Katalin, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság természet-megőrzési osztályának vezetője megfogalmazta aggodalmait a tervezett építkezéssel kapcsolatban, de a döntés felelősségét nem vállalta fel: „Mi, az igazgatóság azt javasoljuk, hogy tartsák meg a korábbi területrendezési tervben szereplő alacsony százalékú beépíthetőséget, és ne emeljék ennek arányát. Nem beépíthető övezetbe nem lehet komoly infrastruktúrát tervezni. Tekintettel arra, hogy az adott területre tervezett beruházás hatással lehet a környezetre, környezeti vizsgálat elkészítését javasoljuk, hogy megnyugtató módon kiderüljön, a tervezett beépítés milyen hatással lenne a Velencei-tónak és környékének élővilágára, a természetre.”

Az "elhanyagolt" terület
Az ilyen hatástanulmányok azonban a beruházó kérésére készülnek, és a beruházó is fizet a tanulmány készítőinek. Így talán nem csodálkozik senki sem azon, hogy nem készült még olyan hatástanulmány, amely nem igazolta volna egy adott beruházás jogosságát.  
Több lakossági fórumot is tartottak a kérdésben, ahol a lakosok aggodalmukat fejezték ki a beruházás miatt. Többen a friss levegő és a nyugalom miatt költöztek ki a városból, itt akarják felnevelni gyermekeiket biztonságban, amit egy ilyen kaszinóközpont keresztülhúz, hiszen a település a beruházás nyomán sem nyugodt, sem biztonságos nem lesz.
2009. március 19-én a helyi lakosok a jövő nemzedék országgyűlési biztosához fordultak, hogy vizsgálja meg a beruházást. A civilek tájidegennek és elfogadhatatlannak tartják a beruházást, ami nemcsak a Velencei-tó és –hegység látványától fosztja meg őket, hanem tönkreteszi a tavat is.  
A „beruházás”: King’s City 
A „beruházást” hivatalosan a King’s City Management Kft. végzi, nevezetesen Ronald S. Lauder, az egyik legbefolyásosabb zsidó, Esté Lauder leszármazottja.  
Hatcsillagos kaszinót, szállodát és üdülőközpontot terveznek építeni a Velencei-tó partjára, összesen 81,11 hektárnyi területre. A hivatalos szabályok szerint csupán hat méter sávot kell szabadon hagyniuk a víz és a gigantikus épület között. A „beruházás” teljes költségvetése 1.1 milliárd euró, kezdetben évi 400, majd évi 600 milliós bevétellel. Az építkezést 2009 második negyedében tervezik elkezdeni és 2011 júniusában nyitnák meg a bűnbarlang kapuit. Évi 5 millió látogatóra számítanak, gyerekekre és felnőttekre egyaránt.

Ide építene a zsidó
A tervek szerint a Királyok Városa nagy népek királyságait mutatná be, köztük Magyarország „ezeréves kultúráját”. Egy tó partján mi sem természetesebb, hogy a szórakoztató központban majd jégpálya, lovaglópálya, sípálya is lesz, na meg vízi park és akvárium is.
A helyszín kiválasztásánál fontos szerepet játszott Budapest közelsége, és a város termálfürdői, de a helyi önkormányzat támogatása elengedhetetlen volt: A Velencei-tó melletti Sukoró kiválasztásakor fontos volt a város polgármesterének illetve a városi tanácsnak a támogatása.”
Nos, hogy kik is ezek a támogatók? Sukoró honlapján megtalálható a díszes társaság névsora: Molnár Gábor polgármester, Devecsai Lajos, Gugi Krisztián, Nagy Jánosné, dr. Puskás Ferenc, Sirák Tamás, Tuba-Kovács János, Zólyomi Bálint.  
A beruházás mögött igazi nagy nevek állnak. Bár sokáig csak Yoav Blum nyilatkozott a zsidó területfoglalás eme gigantikus tervéről, most felbukkantak a nagyobb nevek is.

Ronald S. Lauder
A legfelső szinten Ronald S. Lauder, az Estée Lauder Companies cég alapítójának fia, befolyásos amerikai „üzletember” áll, akinek kiterjedt médiabirodalma Magyarországra is elért, ugyanis a volt TV3 csatorna az ő tulajdonában állt. Nem mellesleg a Zsidó Világkongresszus elnöke.
Yoav Blum több európai ingatlan-fejlesztési cég tulajdonosa, a Zsidó Világkongresszus alelnöke, a Likud Párt életre szóló tagja.
Megemlítik még Fred H. Langhammer és Itzhak Fisher „üzletemberek” nevét is, akik kivételesen nem tagjai a Zsidó Világkongresszusnak.  
Az egyre erősödő civil ellenállás következtében Blum árnyaltabban fogalmaz: „El szeretnénk oszlatni azokat a pletykákat, amelyek szerint másutt valósítanánk meg a projektet; ugyanakkor igaz az is, hogy már megkeresett bennünket egy szomszédos ország. A dolgok állása szerint azonban nem áll szándékunkban változtatni a tervezett helyszínen, a velencei térségen.” 
Azonban optimizmusra semmi okunk, hiszen a „beruházás” támogatói közt van egy frissen miniszterelnökké kinevezett libapásztor is. Balsay István, a Fejér Megyei Önkormányzat alelnöke a Magyar Hírlap 2009. március 17-i számában azt nyilatkozta: „Bajnai Gordon gazdasági miniszter levélben kérte, hogy a megyei közgyűlés a rendezési tervben nyilvánítsa beépíthető területté a Velencei-tó északi partrészét, egy 2003-as sukorói rendeletre hivatkozva. Ellenkező esetben kártérítés fizetésére kötelezné a testületet, mondván, meghiúsul a munkahelyteremtő beruházás. Felháborító eljárás.” 
Forrás: Magyar Nemzet, MNO, Heti Válasz, Népszabadság, Vas Népe, Magyar Hírlap, Napi Gazdaság, sukoro.hu

Folytatása hamarosan következik... 

Hogyan hull a héber ölbe 70 hektár, tóparton?
70 hektár az 700 000 négyzetméter. 0,7 négyzetkilométer. Vízparton még értékesebb. A Velencei-tó partján pedig egyenesen aranyat ér.

Íme a remek földterület, Sukoró, az M7-es autópálya és a Velencei-tó között.

"Március végén áll a nyilvánosság elé a részletekkel az az amerikai, izraeli, német és magyar üzletemberekből álló befektetőcsoport, amely 2011-re Kings City (Királyok városa) néven egy gigantikus idegenforgalmi komplexumot kíván megépíteni a Velencei-tó északi partján. A kiszivárgott hírek szerint a beruházás összértéke meghaladja a másfél milliárd eurót, a hetvenhektáros területen szállodák és éttermek épülnének, valamint élményfürdő, golfpálya, kaszinó, továbbá egy szórakoztató-központ is helyet kapna."
De mindehhez kell egy jó helyen lévő telek, hiszen az Isten háta mögé mégsem épülhet a Királyok Városa. Autópálya és vízpart. Kevés az ilyen hely, főleg, hogy a Balaton déli partján szinte egybeérnek a települések. 70 üres hektárt vízparton elég nehéz találni, így szinte ez volt az egyetlen potenciális szóba jöhető terület.

No igen ám, de a terület Sukoróhoz tartozik közigazgatásilag, így nem olyan könnyű megszerezni...
Hol volt, hol nem volt egy izraeli-magyar kettős állampolgárságú üzletember,  Joáv Blum. Joáv nagy álma volt a Királyok Városa, hogy hasznot hozzon a befektetőcsoportnak és megajándékozza Magyarországot valami naggyal...
Joáv merész (=pofátlan) üzletember volt, így egy fondorlatos tervet eszelt ki a sukorói 70 hektár megszerzésére.
Egy gyönyörű szép napon, még 2007-ben, mikor a csillogó szemű Kóka János volt a gazdasági miniszter, Joáv szerzett magának (vagy kapott) egy belsős információt, mégpedig hogy a tervezés előtt álló M4-es autópálya nyomvonala merre is fog haladni pontosan. A térképet bogarászva Joáv úgy döntött, hogy a magyar gyümölcsnél nincs finomabb egész Európában, ezért úgy döntött, beruház egy magyar gyümölcsösbe. Vett is 183 hektár gyümölcsöst Albertirsa és Pilis között. Teltek-múltak a napok, hetek, Joáv fáradságos munkával kapálgatta, metszette 2007 őszén a frissen megszerzett kicsinyke gyümölcsösét, amikor nagy döbbenésre levelet kapott a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-től:
"A betyárját, vajon mit akarhat tőlem az állam?!" - tépte fel kapától megkérgesedett kezével Joáv izgatottan a levelet gyümölcsösében.
"Tisztelt Joáv Blum!
Az M4-es autópálya nyomvonala a legnagyobb sajnálatunkra az Ön gyönyörű gyümölcsösén halad át, emiatt a Magyar Állam igényt tart az birtokában lévő 183 hektárra!
 Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt."


2008 tavaszára fordult az idő, az első rügyek megjelentek Joáv szeretett gyümölcsösében. Hosszan tanakodott, hogy mitévő is legyen? Végül nagy-nagy elhatározásara jutott: váratlanul bejelentkezett Sukoróra és helyi lakos lett! Másrészt pedig elutazott Budapestre, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőhöz, és közölte, hogy szívesen lemond a 183 hektár gyümölcsösről  Magyarország fejlődése érdekében, de ...  de cserébe szeretné megkapni a 70 hektárt Sukoró és a Velencei-tó között. A Nemzeti Vagyonkezelő közölte, hogy szívesen megvennék vagy kisajátítanák ezt a 183 hektárt, de Joáv kötötte az ebet a karóhoz, hogy csak a csere jöhet egyedül szóba.
A Nemzeti Vagyonkezelőnél kiszámolták, hogy a 183 hektár gyümölcsös 800 millió forintot ér (4,3 millió / hektár), míg a kért 70 hektár vízparti telek 1,1 milliárd forintot (15,7 millió / hektár, vagyis 1570 forint / négyzetméter).
De sajnos akadt még egy fránya szabály, amely Joáv és a Nagy Projekt útjában állt. Kis értékű ingatlanok esetében 15 százalékot meghaladó értékkülönbözet fölött nem lehet végrehajtani a területcserét, pályázatot kell kiírni az ingatlan értékesítésére, ám a különösen nagy értékű ingatlanok cseréje közvetlenül az MNV Zrt. vezetésének, illetve a vagyongazdálkodási tanácsnak a hatáskörébe tartozik. 
Joávra és a Projektre ismét rámosolyogtak az égiek. Pusztán a szerencse folytán, mindenfajta külső ráhatás nélkül a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanácsot nem érdekelte a min. 27%-os értékkülönbség, és  2008. július 30-án jóváhagyta a cserét.
Az aznap tárgyalt 25 ügylet között kis hírecske volt ez a csere:
"Hozzájárult a Tanács a későbbiekben építendő M4 autópálya nyomvonala számára szükséges területek cseréjéhez. A döntés értelmében a Magyar Állam tulajdonát képező, Sukoró külterületén található ingatlanokat Pilis külterületén valamint Albertirsa külterületén lévő ingatlanokra cserélik."
Joáv 183 hektár albertirsai homokos talajú gyümölcsöséből így lett 70 hektár vízparti telek a Velencei-tó partján...
A 300 milliós különbözetet Joáv-nak sajnos be kell fizetnie az államkasszába. Sőt, még így is nagyon jól járt, mert egyes vélemények kicsit drágállják a 800 milliós árat a 183 hektár gyümölcsösért...
"Amennyire utána tudtam nézni, egy jó infrastruktúrával rendelkező, kiépített felvevőpiaccal rendelkező gyümölcsös Pest megye ominózus részén jóval olcsóbb. Blum úr gyümölcsösei (élek a gyanúperrel, hogy az adott terület valójában susnyást jelöl, de ne legyen igazam) méretarányosan átszámítva kb. 4-500 millió Ft-ot értek legfeljeb" -írta az egyik kommentelő a nol.hu-n.  

Itt lesz majd a magyar Las Vegas

"Bajnai Gordon gazdasági miniszter levélben kérte, hogy a megyei közgyűlés a rendezési tervben nyilvánítsa beépíthető területté a Velencei-tó északi partrészét, egy 2003-as sukorói rendeletre hivatkozva. Ellenkező esetben kártérítés fizetésére kötelezné a testületet, mondván, meghiúsul a munkahelyteremtő beruházás. Felháborító eljárás" – mondta a Fejér megyei közgyűlés alelnöke.

Illetve még hozzá kell tenni, hogy kerek egész legyen a történet, hogy Joáv Blum úgy juthatott – a törvény szerint – a sukorói területhez, hogy ha településen életvitelszerűen lakik. Ezért lett sukorói lakos még a csereüzlet előtt ...
A sukoróiak és a környezetvédők most lázadoznak, hogy a gigaberuházás elzárja előlük és mindenki elől a Velencei tavat, de meg lett mindenki nyugtatva, hogy egy 10 méter (!) part menti sáv állami tulajdonban maradt ... a polgármester mellesleg a Projekt nagy-nagy támogatója. Biztos imád kaszinózni.
Hab a tortán, hogy Magyarországon nem lehet csak úgy kaszinót nyitni és üzemeltetni.
Mit ad Isten, hogy-hogy nem, a szerencsés véletlenek összjátéka, hogy 2009. február 19-én a Pénzügyminisztérium koncessziós pályázatot hirdetett a Közép-Dunántúl régióban létesítendő, első kategóriába sorolható játékkaszinó létesítésére és üzemeltetésére. A nyertesnek évi legkevesebb 900 millió forintot kell fizetnie az államnak. A szerződést húsz évre kötnék... A Királyok Városa pont a Közép-Dunántúl régióban lenne. Nahát...

Igen, felvásárolják Magyarországot! Újabb hazai föld került izraeli kézbe + olvasónk kiegészítése
Miért előnyös és hasznos nekünk, magyaroknak az, hogy napjainkban már megszámlálhatatlan izraeli állampolgárokhoz kötődő érdekeltség, tulajdonjog létezik hazánkban? Az elmúlt két évtized privatizáció-történetének „eredményét” tekintve remélhetjük-e, hogy az ezután következő magánosításokból egy szűk kozmopolita tőkés érdekcsoporton túl már a magyar embereknek is haszna fog származni? S a kölcsönösség meg az azonos mérce alapján vajon nem zsidóként vásárolhatna-e bármelyik honfitársunk Izraelben az államtól vagy jogi, illetve magánszemélytől földet vagy bármiféle vagyontárgyat?
Nagyjából egy esztendeje, 2007. október 10-én, egy Tel-Avivban rendezett gazdasági fórumon hangzottak el Simon Peresz izraeli államelnök azóta hírhedtté vált szavai arról, hogy napjainkban a birodalmak létrehozása nem katonai erővel vagy gyarmatok létesítésével történik, hanem gazdasági-pénzügyi eszközökkel, s a precedens nélküli gazdasági konjunktúrát élő, rendkívül sikeres zsidó állam cégei és vállalkozói felvásárolják Manhattant, Lengyelországot és Magyarországot.
Lévén hazánkban a politikailag korrektnek kinevezett közbeszédben az izraeli gyarmatosítás ténye egyfajta tabutéma, a felkent hivatalosság és médiája részéről beszédes némaság fogadta Peresz provokatív, de a tényeknek mindenben megfelelő bejelentését. Ennek ellenére izraeli felvásárlásokról, lakóparkok építéséről időről időre megjelennek a nem kormányhű sajtóban különféle hírek és tudósítások. A legújabban nyilvánosságra került ingatlanpanama története röviden a következő.
Egy bizonyos Yoav Blum nevű izraeli állampolgár elhatározta, miért, miért nem, hogy földet vásárol hazánkban, s ott kaszinóközpontot létesít. Vevőnk szerencsétlenségére a megvásárolt albertirsai gyümölcsös és telephely nem jöhetett szóba a terv kivitelezéséhez, mivel a Pest megyei kaszinókvóták akkorra már elfogytak. Így befektetőnk más lehetőség után nézett. Mivel Fejér megyében még volt szabad kvóta, Blum megkereste a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Rt. (talán a névben szerencsésebb és pontosabb lenne a „Magyarországi” jelző alkalmazása) vezérigazgatóját, Tátrai Miklóst, azzal az üzleti ajánlattal, hogy birtokát elcserélné a Velencei-tó északi partján fekvő állami cégek vagyonkezelésében lévő földterületekre.
Tátrai elintézte, hogy a szóban forgó ingatlanok ellenszolgáltatás nélkül átkerüljenek az MNV Zrt. kezelésébe. A felkért vagyonbecslő a 70 hektárnyi állami földek értékét 1 milliárd forintra taksálta. Ez azért különös, mert e földterülettel szemben, a tó déli partján, a gárdonyi önkormányzat egy kb. öt hektáros területet igyekszik ugyanezen áron értékesíteni.
Némi bonyodalmakat és újabb, ezúttal pilisi földvásárlást követően Blum összességében 182 hektárnyi területet tudott a magyar államnak felajánlani, amelyek értéke 787 millió forint volt, tehát a cserére kiszemelt állami föld becsült értékének jó háromnegyed részét érte csak el. A csereüzlet végül a magyar állam kárára 2008. július 30-án mégis megköttetett, a sikeres lebonyolítás végett Blum még helybeli lakosként is bejegyeztette magát Sukorón, minthogy földek cseréjére a hatályos jogszabályok szerint csak helyben lakó tulajdonosoknak van lehetőségük.(A szóban forgó ügylet szempontjából lényegtelen, de azért jó tudni, hogy éppen ezen a területen, Pákozd és Sukoró között aratta 1848. szeptember 29-én honvédségünk első nagy hadi sikerét a hazánkra törő Jellasics seregeivel szemben.)
Az ügylet lebonyolítói, tehát a vagyonkezelő meg az izraeli befektető afölött nagyvonalúan továbbléptek, hogy az MNV Zrt. akkori szabályzata alapján, ha a cserére szánt területek közötti értékkülönbözet meghaladta a 15 %-ot, úgy csak adásvétel útján mehetett volna végbe a tulajdonváltás. Ebben az esetben viszont nyilvános pályázaton kellett volna az állami földterületet értékesíteni. Ráadásul a pályázaton nyertes vevőnek a különböző illetékeket is meg kellett volna fizetnie. Az említettek alapján jogos a feltételezés, hogy az izraeli üzletember százmilliókat, sőt, milliárdokat nyert az üzleten, s értelemszerűen a magyar állam ugyanennyit veszített. No, de az efféle „üzleti” tranzakció-sorozatokról szól az ún. privatizáció, s az elmúlt csaknem negyed század egész története Magyarországon. A Gyurcsány & Co. Zrt. szabad prédának tekinti az adófizetők pénzét és a nemzeti vagyontárgyakat. Tekintsük át röviden, hogy miért ellentétes a magyar nemzeti érdekekkel ez az üzlet, mint ahogyan az a többi, hasonló módon kivitelezett kótyavetye is.
A hazai privatizáció és transzetatizáció (magyar állami tulajdon eladása egy másik állam számára) eddigi történetének egyetlen tanulsága az, hogy a nemzeti vagyon több mint 90%-a eltűnt, illetve a meglehetősen kétes adásvételi ügyletek a választópolgár számára áttekinthetetlenül és ellenőrizhetetlenül mentek végbe, anélkül, hogy pontos leltár és számadás készült volna arról, hogy mennyi az állami tulajdon tényleges, piaci értéke 1989-90-ben, kiknek, miféle kötődésű üzleti érdekcsoportoknak, milyen áron és feltételekkel történt meg annak értékesítése, mekkora gazdasági előnye származott hazánknak az állami vagyontárgyak eladásából, konkrétan mire fordították az államkasszába befolyt pénzt stb.
Egy szó, mint száz, a privatizáció eddig semmi jót nem hozott hazánknak. Egyetlen jelentős ipari és kereskedelmi vállalat, pénzintézet sincs már magyar tulajdonban. A multinacionális céghálózatok az itthon szerzett profitjukat nem fektetik be a magyar gazdaság különböző szektoraiba, hanem kiviszik az országból, miközben állami támogatásban is részesülnek. Jelenleg a magyar társadalom kb. 6%-a rendelkezik olyan tulajdonnal, amely megélhetését biztosítja. Magyarország ma: gyarmat.
Elvileg egyetlen természeti kincsünkhöz, s egyben vagyontárgyunkhoz nem juthatnak még hozzá külföldiek: termőföldünkhöz. Azért használom az „elvileg még” szófordulatot, mert zsebszerződések, cégalapítási és az állampolgárság megszerzésével kapcsolatos trükkök révén már ma jelentős külföldi érdekeltségek vannak jelen a hazai földpiacon, csak találgatni lehet, hogy a ténylegesen idegenek által birtokolt földterület hány százalékát teszi ki a mezőgazdaságilag hasznosítható teljes termőterületnek. Amennyiben ez nem így lenne, mostani írásom sem születhetett volna meg.
2011-től azonban megszűnik a külföldiek földvásárlási moratóriuma, tehát ettől kezdve ők is vásárolhatnak legálisan, jogilag megtámadhatatlanul magyarországi termőföldeket. A külföldiek földtulajdon-szerzésével kapcsolatban egyébként történelmi alkotmányunk, az 1222. évi Aranybulla 26. cikkelyének rendelkezését kell irányadónak és jogilag kötelező érvényűnek elismernünk: „Birtokokat nem szabad az országon kívüli személyeknek adományozni. Ha ilyeneket adományoztak vagy eladtak, meg kell engedni az ország lakóinak, hogy azokat visszaváltsák.” A mai helyzet némileg emlékeztet az Aranybulla kiadását megelőző időkre. Akkoriban II, András királyunk német származású felesége, Meráni Gertrúd és kiterjedt rokonsága sanyargatta a magyarságot, német lovagok jutottak óriási birtokadományokhoz, míg végül Gertrúd zsarnokoskodását megelégelve Bánk bán vezetésével a magyar főurak összeesküvést szőttek, és megölték a zsarnok királynét. E történelmi epizód miatt került be az Aranybullába az idegenek földbirtokkal történő megadományozásának tilalma.
Az említetteken túl környezetvédelmi szempontból is aggályosnak tartom azt, hogy hazánk egyik csodálatos szépségű természeti környezetében egy közép-európai Las Vegas felépítését tervezik. Nem rabolták már meg eléggé környezetünket a különféle bevásárlóközpontok, plázák, szórakoztató centrumok beton, műanyag és üvegmonstrumainak felépítésével? Mi szükség van újabbak létrehozására, természeti értékeink további, helyrehozhatatlan rombolására?
Végül talán a legfontosabb kérdés: miért előnyös és hasznos nekünk, magyaroknak az, hogy napjainkban már megszámlálhatatlan izraeli állampolgárokhoz kötődő érdekeltség, tulajdonjog létezik hazánkban? Az elmúlt két évtized privatizáció-történetének „eredményét” tekintve remélhetjük-e, hogy az ezután következő magánosításokból egy szűk kozmopolita tőkés érdekcsoporton túl már a magyar embereknek is haszna fog származni? S a kölcsönösség meg az azonos mérce alapján vajon nem zsidóként vásárolhatna-e bármelyik honfitársunk Izraelben az államtól vagy jogi, illetve magánszemélytől földet vagy bármiféle vagyontárgyat? Természetesen mind a két kérdésre határozott nemmel felelhetünk.
Egy nemzet felelős vezetői nem adhatják idegen kézre hazájuk földjét, s annak természeti kincseit, erdeit, vizeit, ásványkincseit és energiaforrásait. Ma ilyen politikusaink nem lévén, minden idegenek általi gyarmatosító törekvés korlátlanul és maximálisan érvényesül. No de mit is várhatunk egy olyan kormányzattól és parlamenttől, amely úgy működik, mintha a knesszet budapesti kihelyezett albizottsága volna?
Lipusz Zsolt

Kedves Kurucok!
Ez az írás Lipusz Zsolt sokoldalúságát mutatja: nemcsak történelmi kérdésekben tud nagyszerű cikkeket írni, de a jelen történelmi-gazdasági eseményeit is közérthető módon tudja bemutatni.
Amit kérni szeretnék Tőle, egy ajánlott irodalmi összeállítást a gyerekek otthoni történelemtanításához. Szívesen látnék egy Magyarország képes történelmi atlaszt is a szerkesztésében.
Köszönöm. (A szerző válasza itt olvasható - a szerk.)
A továbbiakban a cikkhez szeretnék hozzászólni.
A külföldiek földvásárlási moratóriuma egyáltalán nem jelent akadályt számukra. Igaz, hogy termőföldet nem vehetnek, de egy kis trükkel, amit termőföld művelés alóli kivonásának neveznek, többé már nem is termőföld (szántó, gyep, legelő, gyümölcsös, szőlő, erdő) a föld, hanem kivett terület, és ezt már bárki megveheti. Nem földet akarnak ezek művelni! Az ügyben eljáró hatóság a területileg illetékes földhivatal, amely semmiféle gátat nem állít a termőföldek művelésből történő kivonásával szemben. Csupán egyetlen ellenállásba ütközhetnek a „befektetők”, az pedig a táj- és természetvédelem, amely az eljárás során szakhatóságként működik közre, de ami nem megy első fokon, majd átmegy másodfokon alapon itt sem kell jelentős ellenállással számolni. A „befektetőnek” ekkor még semmiféle kockázattal nem kell számolnia, hiszen a tulajdonjogot rendszerint csak akkor szerzi meg, miután dűlőre jutott a helyi önkormányzattal és a településrendezési tervet is módosították a kívánt beruházás érdekében.
És hogy miféle pénzeket fektetnek be hazánkban, miből is építik a lakóparkokat, plázákat az izraeliek? Amit a magyar jogszabályok alapján működő kereskedelmi bankjaink és magyarországi izraeli bankjaik előteremtenek nekik, azaz hitelből, magyar hitelből. Ezért tettem idézőjelek közé a befektető szót. Ld. ezt a nagyon jó cikket!
Sajnos mára kiváló minőségű hazai termőföldjeink tönkretételének számtalan módja terjedt el.
Íme egy másik, bár kissé bonyolultabb módszer:
Támogassuk a gazdákat, amennyiben felhagynak a termeléssel és parlagon hagyják földjeiket. Ennek két előnye is van. Egyrészt az eddig önfenntartó gazdát ingyen pénz juttatásával hirtelen elkápráztatva „segélyezetté” alacsonyítjuk, másrészt a terményfeldolgozó üzemeknél nyersanyaghiányt idézünk elő, rákényszerítve azokat a behozatalra - már amennyiben az EU megengedi. Ha ez sem engedélyezett számunkra, be lehet zárni az üzemet – a segélyezettek számát ismét növelve – és jöhet az import liszt, cukor, tej, tojás stb. lényeg, hogy alapvető élelmiszerek legyenek és így már egy egész nemzetet élelmiszer függővé lehet tenni. A termőföldeket ki kell vonni művelés alól, és helyükön logisztikai központokat kell építeni, ahová - hatalmas környezetszennyezést okozva - tízezer kilométerekről lehet szállítani az élelmiszereket. Amúgy is sokkal jobban hangzik a logisztikai menedzser a földműves parasztnál!
Gyilkosgalóca

Olvasó: újabb zsidó kaszinóváros épülhet MSZP-Fidesz segítséggel
Tisztelt Kuruc.info!
Bevallom, hogy csak ritkán olvasom a lapjukat, és az írásaik közül többel nem is értek egyet, de el kell ismerni, hogy egyre több igaznak bizonyul.

Joav Blum
Olyan helyen dolgozom, ahol érdekes papírokkal találkozok. Valamelyik nap is egy ilyent láttam, kezemben csak pár percig volt, nagyon vigyáznak rá, egyelőre nem sikerült lemásolni. A tartalma azonban olyan, hogy sok kézen megy keresztül. A partnerhivatal főnöke is kissé tanácstalan volt, végül azt mondta a beosztottjának, hogy húzzák az időt, találjanak ki valami okot, amivel hiánypótlást lehet kérni, de ügyesen.
Megint egy kaszinóról van szó, pontosabban egy kaszinóvárosról. Nem a Velencei-tó partjára tervezettről, de azzal összefügg.
A kérelem az év elején kiírt koncessziós pályázatra érkezett, egy "Bellagio Casino Hungary" nevű konzorcium adta be és a Dél-Alföldi Régió területére kérnek engedélyt. Helyszínt nem jelöltek meg, de a pályázat kiírása szerint egyelőre nem is kell nekik megmondani a tervezett helyszínt.
A két aláíró Joav Blum és Raymond Berrih.
Ez előbbit jól ismerhetjük a (nemzetközi) sajtóból és a sukorói disznóságból, ami egy óriási - a kormány(fő) által kiemelten támogatott - ingatlanpanama.
Yoav Blum negyvenes éveiben járó kettős (izraeli és magyar) állampolgár. Ingatlanfejlesztésekkel foglalkozó cégeket alapított szerte Európában és Izraelben. Magyarországon is több cége van. Egyik az Amtar Kft., aminek a székhelye a Krisztina krt. 39/b szám alatti irodaház, ügyvezetője Joav Blum (anyja neve: Róth Katalin) Az ügyvezető címeként már a sukorói szerepel: Kis utca 5., ami egyébként egy közönséges putri, de a sukorói vezetők állítják, hogy életvitelszerűen ott lakik. (A földcsere nyélbeütése miatt kellett egy csapásra sukorói lakossá válnia.)
A King's City Ingatlan Korlátolt Felelősségű Társaság szintén a Krisztina körútra van bejegyezve, ügyvezetője Blum, aki egyébként a Zsidó Világkongresszus alelnöke.

Lauder
A projekt mellesleg Ronald S. Lauder pénzén valósulna meg, aki amerikai üzletember (Kuruc.info: ez viszont nem így van, kaftánék szinte sosem kockáztatnak saját pénzt. Ez is bankhitelből folyó csalás, akárcsak a Hospinvest-botrányban láttuk. Mert nekik adnak akár milliárdos hitelt is egy 1 millió forintos kft.-re is, míg a magyar átlagnak porszívót venni is nehéz részletre. Aztán ha a "befektetés" bukik, az adófizetők állják a cechet, nemzetközi zsidóék meg legfeljebb egy telephellyel odébállnak). 1944-ben született, Estée Lauder és Joseph Lauder, az Estée Lauder Companies kozmetikai cég alapítóinak fia. 2007-ben a Zsidó Világkongresszus elnökévé választották, és mint elnök találkozott hivatalosan Gyurcsány Ferenccel is. Anyai nagyanyja Sátoraljaújhelyen született, ezért Lauder különös figyelmet fordít Magyarországra.
Állást foglalt magyar belpolitikai kérdésekben is: "Biztató számunkra, hogy egy bíró az ügyészség kezdeményezésére nemrég betiltotta a gárdát. Őszintén remélem, hogy ez a döntés végül a Magyar Gárda feloszlatásához vezet majd. Reméljük, hogy a politikai vezetők minden alkalommal felszólalnak majd, ha a sajtóban vagy nyilvános összejöveteleken tűrhetetlen állítások hangzanak el."
Most azonban inkább az utóbbi személy, Raymond Berrih lesz az érdekes. Kíváncsivá tettek az elmúlt hónapok történései, hát rákerestem, ki is ez a Berrih.
Na ekkor estem le a székről!
Rátaláltam a Tiszasziget Lakópark Kft-re: Budapest Erzsébet krt. 4., képviseli Raymond Berrih és Gideon Cohen. Az izraeli tulajdonosok lakhelye: Gideon Cohen (an.: Pnina Brand) Izrael, Netanya, Dizengoff 13., illetve Raymond Berrih (an.: Dolly Moati) Izrael, Soham, Hakeset 14/10.


Bodó
További keresgélés után éppen a Kuruc.info Antimagyarizmus gyűjteményében találtam az Ingyen juttatott izraeli kézbe 83 ezer négyzetméter építési telket a fideszes-magoszos képviselő című cikkre, ami eredeti dokumentumok fényképeivel támasztotta alá a címbeli állítást: Tiszasziget Bodó Imre (Fidesz-Magosz országgyűlési képviselő) nevű polgármestere a zsidóknak játszotta át a 8,3 hektáros építési területet - lakóparknak.
Megnéztem egy másik nyilvántartásban pár ottani helyrajzi számot, oda nem építettek azóta sem lakóparkot. Annyit sikerült egyelőre kideríteni, hogy ugyanakkor 2009. szeptember 21-én telekegyesítési kérelmet adtak be. Ebben azonban egyelőre nem kell a célt megadni, majd csak az elvi építési engedély kérelmében.
Megnéztem, hogy ki ennek a Tiszasziget nevű falunak (egyébként közvetlen Szeged mellett fekszik) az országgyűlési képviselője.
Na ki? Ujhelyi István államtitkár (MSZP), akit többek között a Zuschlag-perből is ismerünk. Tavaly a Zuschlag-ügy első hullámainak partra érésekor hirtelen lemondott pozíciójáról. Természetesen távolról sem azért, mert köze lenne Zuschlaghoz.
És az is csak véletlen, hogy Ujhelyi éppen abban az időben, amikor Zuschlag elnökhelyettesként közpénzt lopott, elnökként működött a baloldali fiatalok összefogásán ügyködő szervezetben, azaz Zuschlag közvetlen beosztottja volt Ujhelyinek. De nem tud semmiről.
A dolgok szépen egybevágnak, ennyi véletlen nincs.

A zsidó befektetők Ujhelyi közvetítésével szépen megvették először Bodó Imre polgármestert, fideszes országgyűlési képviselőt, aztán lényegében ingyen a telkeket a lakópark álcával, és most jött el az idő, hogy a terület összevonása után a magyar-román-szerb hármashatár és Szeged mellé egy kaszinóvárost építsenek.
Joav Blum érdekköre egyébként nemrég nyert már egy koncessziót a Venetian Hungary Limited pályázatával az osztrák határ mellé is.

(A név, "velencei"-t jelent, de ez még nem a Velencei-tó partjára, Sukoróba tervezett második kaszinó.) Ezen kettő érdekeltség után most itt a harmadik, a Bellagio konzorcium. (A határmentiséget azért szeretik a kaszinók, mert a túloldali fekete pénzeket itt zavartalanul összeszedhetik.)
Mit gondolnak, mi az a Bellagio? Egy kaszinó Las Vegasban.
A Venetian és a Bellagio a Google Earth térkép-program szerint pont egymással szemben fekszik Las Vegasban...

Lauder, Blum, Berrih, Bodó, Ujhelyi...
Ennyi véletlen...
Üdvözlettel,
egy kishivatalnok rabszolga










Izraeli térhatás - héber zsebbe megy minden második forint
A budapesti ingatlanfejlesztések több mint 70 százalékát izraeli tőkehátterű vállalkozások valósítják meg. Szakemberek szerint a piacon megszerzett profit minden második forintja vándorol izraeli zsebekbe - írja egy ingatlanokkal foglalkozó oldal, amely nem a Kuruc.info nevet viseli. Finoman és nőiesen van itt is szó a lényegről, de szó van, így közlésre érdemesnek tartottuk.  Alább a folytatás eredeti formájában.

Nemcsak lakóparkok, hanem bevásárlóközpontok, szállodák és irodaházak tucatjai köszönhetik létrejöttüket az izraeli tőkének, amely Budapest után felfedezte a magyar vidéket is. Az izraeli beruházók a 1990-től több százmilliárd forintot fektettek be a magyarországi ingatlanbizniszbe, ennek ellenére a rendszerváltás óta egyetlen elemző sem vállalkozott az izraeli ingatlanbefektetők magyarországi tevékenységének, a budapesti piacon elért részesedésének pontos elemzésére. Pedig nehéz elképzelni, hogy a magyar gazdaság bármely más szektorában bármely más nemzet hasonló mértékű befolyásszerzéséről a szakma vagy a nyilvánosság csak bizonytalan információk alapján értesüljön. A magyar ingatlanpiacon ugyanakkor az izraeli offenzíva régóta közismert. Időnként készülnek is piaci jelentések, amelyek viszont csak szőrmentén tesznek említést a jelenségről, s többnyire ezek a tanulmányok is megrekednek az általánosságok szintjén: más külföldiekkel összemosva utalnak az izraeli tőke hazai jelenlétére. Az index.hu internetes hírportál szerint nem véletlenül: a tanácsadó cégek, de a maguk az elemzők is tudatosan hallgatják el a dolgot. Kerülik ugyanis a politikailag kényesnek tartott témát.

Természetesen a helyzetet az is nehezíti, hogy egész egyszerűen nincsenek megbízható adatok. Már csak azért sem, mert az izraeli vállalkozások gyakran offshore cégeken keresztül jelennek meg a piacon. Cikkünkben ezért mi is csak azokat a társaságokat, befektetőket vesszük górcső alá, amelyek nyíltan vallják magukról, hogy izraeli tőkeháttérrel működnek. A rendelkezésre álló cégadatokból és az Ecorys Magyarország nemzetközi tanácsadó tanulmányából azonban kiderül: a legalább száz lakást értékesítő vállalkozások top tízes listáján hét helyet izraeli cégek foglalnak el. Azt viszont nem lehet tudni, mi a helyzet az irodaházak vagy az ipari ingatlanok építése terén. Így csak a becslésekre lehet hagyatkozni akkor is, ha arról szeretnénk képet kapni, mekkora értékű ingatlanberuházást valósítottak, valósítanak meg nálunk az izraeli cégek. Erre vonatkozóan Szilvan Salom kijelentése szolgálhat némi támpontul. Izrael külügyminisztere múlt év októberében budapesti látogatásán úgy fogalmazott, hogy Magyarországra több mint kétmilliárd dollárnyi tőke érkezett hazájából, melynek nagy része a magyar ingatlanpiacon talált magának befektetési lehetőséget. Elvileg az információáramlást szolgálta volna a 2005-ben, mintegy húsz vállalkozás részvételével létrehozott Magyar-izraeli Ingatlan Együttműködési Fórum, a kezdeményezés azonban meglepő gyorsasággal elhalt.

A magyar piac húsz legmeghatározóbb izraeli cége

Irodaházak, bevásárlóközpontok, szállodák


1. Ablon Group: Business Center 22; BC 91; BC 99 Office Park; BC 140; M3 Business Center; Budafoki BC; Erzsébet Business Center; Europeum; Fogarasi BC; Gateway Office Park; Lomb BC; New Age Center; Platán BC;
2. Brack Capital Real Estate: Ikarus park; Metropol irodaházak;
3. BSR Europe: Hermina torony; M3 Shopping City (10); Váci úti BSR Center; Váci úti Duna Office irodaház;
4. CEE: Terasz-park; Nádor tér Palace (38);
5. Ofer Brothers Group: Duna Plaza; Le Meridien Hotel; Budapest Bank Központ (Váci út); Bellevue Residence; MSZOSZ székház; Váci utcai értéktőzsde; Central park; a soproni és a nyíregyházi bevásárlóközpont; Páva Hotel; Starlight Hotel;
6. Plaza Centers: plázák: Aréna (63); Duna, Csepel, Veszprém, Pécs, Szombathely, Sopron Pláza, Óbuda hajógyári Álomsziget-projekt (375);
7. Pro-Mot Hungária: Club Aliga (30,5);
8. Shiraz: Siófoki Galerius Spa (13);
9. Sybil Holdings: Új Buda Center (7,8);

Lakóingatlanok

10. Arlon/Neocity Group: Reviczky liget (2,5); ForestHill (10); Seven Arts Resort; Natura villapark;
11. Autóker Holding Zrt.: Cézár ház; Kleopátra ház; Római kert; Gozsdu udvar; Szinyei Merse ház; Marina part; Léda ház; Gran’Dio (3); Helena ház; Király udvar;
12. Coral Holding: Andrássy Rose; City Center Park; Dob udvar; Orchidea liget; Royal Residence; Tavaszmező; Topáz ház;
13. Cordia Magyarország: Cordia City Garden; Cordia Termal Zugló; Cordia Terrace Residence;
14. Elephant Holding: Barcelona ház; Ibiza lakópark; Malomdomb lakókert; Palota liget; Vigo ház; Zaragoza kert;
15. Engel Group: Sun Palace; Városrét (Győr); Pünkösdfürdői lakópark;
16. GB Európa Ingatlan: Ciprusház; Lőrincliget lakópark; Madárhegy; Silverside apartmanház; Zen Garden Óbuda;
17. Home Center: 360°
18. Minrav (Yozma): Centrál park (10); Napfürdő otthonpark (3);
19. Olimpia Group: Egressy udvar; Gizella ház; Karolina udvar; Magnólia lakópark; Mandarin kert; Palóc ház; Tüzér kert; Városliget apartmanház; Zöldliget apartmanház;
20. SL Group: István park (4); Laborc-projekt; Narancsliget (13); Récsei bevásárlóközpont (6); SL Center;

*zárójelben a beruházás értéke, milliárd forintban

Az izraeli cégek magyarországi aktivitására vonatkozóan több találgatás és magyarázat is napvilágot látott a sajtóban és a szűkebb szakmai berkekben is. A népszerű összeesküvés-elméletek közül egy bizonyosra vehető: az Izraelben és környékén állandósult háborús helyzet miatt az izraeli tőke menekül a térségből, s biztonságos helyet keres magának. Nem véletlenül fogalmazott úgy Simon Peresz államfő az izraeli kereskedelmi kamara ülésén, hogy az izraeli vállalkozások szépen terjeszkednek, és lassan fölvásárolják Manhattant, Magyarországot, valamint Lengyelországot. Mondatai nagy botrányt kavartak a magyar politikai életben.

No persze nemcsak beruházók, hanem lakásvásárlók is érkeztek, s érkeznek szép számmal hozzánk a mediterrán országból. Az izraeli állampolgárok számára ugyanis a magyar főváros még mindig megfizethető és élhető. Izrael egyik legnagyobb példányszámú napilapjában 2003-ban megjelent cikk szerint 1998 és 2003 között az izraeliek 3,2 milliárd dollárt fektettek lakásokban külföldön, ami több tízezer ingatlan megvásárlását jelenti. A Jediot Ahronot napilap nem kevesebbet állított, minthogy a befektetők körében – Torontó után – Budapest volt a második legnépszerűbb város.

Bár az izraeli befektetők magyarországi jelenléte mostanában kerül egyre inkább a figyelem középpontjába, tévedés volna azt hinni, hogy csak néhány éve fedezték fel hazánkat. Az izraeli kisbefektetők már a rendszerváltás után, a kilencvenes évek elején megjelentek nálunk. Őket követték a nagyok, majd a nyomukban megjelent a pénzügyi finanszírozási igényeiket kielégíteni hívatott Leumi Bank is. (A pénzintézet ugyanakkor nem dicsekedhet fényes eredménnyel. Botrányok közepette be kellett zárnia budapesti székhelyét, s csak néhány éve vetette meg újra a lábát nálunk.)

De hogy nincs minden rendben az izraeli társaságok magyarországi tőkebefektetéseit illetően, arra már a két állam hatóságai is felfigyeltek. Tavaly az izraeli adóhivatal elnöke, Joni Kaplan, valamint a nemzetközi adóztatási részleg vezetője, Joram Sidlo látogatott a magyar fővárosba azért, hogy tárgyalásokat folytasson az APEH szakembereivel. Izraelben az adóhatóság külön csoportot hozott létre a pénzmosók kelet-európai tranzakcióinak ellenőrzésére. Az ügyeskedők ugyanis – kihasználva a földrajzi távolságot – sikeresen tűntették el adózatlanul az ingatlanfejlesztésekből és bérbeadásból származó jövedelmüket. Magyarországon pedig állítólag a versenyhivatal ellenőrei fogtak gyanút. A szűkebb szakmában ugyanis az a hír járja, hogy a kiterjedt kapcsolatrendszert fenntartó izraeli cégek vezetői – akik nem ritkán bukkannak fel közös vállalkozásokban, beruházásokban – gyakran egyeztetnek egymással az ingatlanok ellenértékéről és értékesítéséről is.

Egy biztos: a budapesti ingatlanfejlesztések több mint 70 százalékban izraeliek beruházásában valósulnak meg. Szakértők szerint a megszerzett profit minden második forintja izraeli zsebekbe vándorol. Az ingatlanpiacon a kereslet azonban némileg csökkent, a nagyobb hozamelvárással, agilitással, gyors döntésekkel és nagyobb fokú kockázatvállalással jellemezhető izraeli vállalkozások pedig az ipar, a kereskedelem és a logisztika felé fordulhatnak, a lakásspecialisták pedig a környező országok feltörekvő piacaira vándorolhatnak.

Felvásárolják, bizony. Egy szinte leközölhető összeállítás odaátról
Antiszemét billogtól tartva mindenki elhallgatja (a "szereplők" pedig rejtőzködnek), mégis nyilvánvaló a hihetetlen méretű izraeli ingatlanoffenzíva hazánkban, írja a zsidóellenességgel aligha vádolható Index, mely egyebek mellett homályban meghúzódó dollármilliárdokról és szupergazdag klánokról értekezik, megerősítve nemcsak az eddig szélsőjobbos lázálomnak minősített megállapítást, mely szerint hazánk célország, hanem Simon Peresz szavait is: országunkat valóban felvásárolják a zsidók, már '90 eleje óta.
Mivel sajtótörténeti kuriózum, hogy a Zsindexnek becézett portál, mely enyhén szólva érzékenyebb az izraeliták és a romák problémáira mint a magyarságéira, sőt, ez utóbbi iránt rendszerint kifejezetten ellenségesen viseltetik, leközöl egy ilyen összeállítást, nyugodt lélekkel átvesszük tőle azt úgy ahogy van*, arra gondolva, mi az, amit nem írhattak meg...
*Ismeretes, hogy a kommunista diktatúra alatt indításképpen célszerű volt kicsit szidni az osztályellenséget és dicsőíteni a pártot, ha a megalkuvó író azt szerette volna, hogy egyáltalán napvilágot lássanak gondolatai. Ilyen tiszteletkörök előfordulnak az Index anyagában is (pl. szélsőjobbos elméletnek minősítik hazánk célország-minőségét, aztán megerősítik azt) - ettől megkíméljük olvasóinkat, fel-felbukkanó ködösítési kísérleteiket pedig esetenként megjegyzéssel jelezzük, nekünk ugyanis továbbra sincs cenzorunk.


Izraeli pénzek a magyar ingatlanpiacon
Az idegenvezetők jól tudták már az ezredforduló környékén: az izraeli csoportoknak érdemes hagyni egy kis szabadidőt, hogy tájékozódhassanak a megvásárolható pesti lakásokról. Tavaly már izraeli tulajdonban volt a legnagyobb budapesti lakóingatlan-beruházó cégek fele. A magyarországi üzletben egy szupergazdag família tűnt fel, sokan a magyar ingatlanbizniszből szedték meg magukat. A nemzeti radikális sajtóorgánumokon kívül más nem nagyon foglalkozott a témával. Kényes ügy.

Az izraeli befektetők budapesti aktivitásáról, a fővárosi ingatlanbizniszben elért részesedéséről eddig soha nem készült pontos kimutatás. Az elmúlt évtizedben egyetlen elemző cég sem vállalkozott erre, pedig nehéz elképzelni, hogy a magyar gazdaság bármely más szektorában bármely más náció hasonló mértékű befolyásáról a szakmai vagy a laikus közönség évekig csak bizonytalan szóbeszéd alapján értesüljün.
Kényes kérdésben ki akarna tévedni?

Pedig az izraeli ingatlanoffenzíva régóta közismert: születtek is piaci jelentések, amelyek említést tettek róla, de ezek többnyire más külföldi befektetők szerepével összemosva vagy csak általánosságban utaltak a jelenségre. A budapesti ingatlanpiac trendjeiről számos tanácsadócég publikál rendszeresen negyed- vagy féléves helyzetjelentést. Néhány elemző céget megkérdezve kiderült, tudatosan hallgatták el a dolgot. A budapesti ingatlanpiacon kialakult helyzetről, amellyel a bennfentesek közül mindenki tisztában van, lényegében politikai - legalábbis a politikai korrektségnek eleget tevő - megfontolások alapján nem kerültek a nyilvánosság elé adatok. Az érintett vállalkozóktól ugyan soha nem érkezett erre vonatkozó kérés, egy monográfia elkészítését mégis mindenki kockázatosnak ítélte, tartva attól, hogy zsidózás lesz belőle. Ez viszont a milliárdos tranzakciók árnyékában nehezen tolerálható egy ugyanabban az üzleti körben mozgó tanácsadócég számára.

Nem csak azért nem készültek ilyen anyagok, mert az elemzők féltek volna attól, hogy antiszemitának bélyegzik őket, hanem egyszerűen nem álltak redelkezésre megbízható adatok. Az ingatlanpiaci szereplők gyakran offshore cégeken keresztül szereznek tulajdont, gyakran köztes (magyarul: stróman) cég szerepel a nyilvántartásokban. A tanulmányokban ezért kizárólag azokat a cégeket szokás izraeliként számon tartani, amelyekről közismert a tulajdonosok származása, vagy amelyek pr-anyagaikban, szájtjukon vallják magukat izraelinek. Ezeknél az elemzők is szerepeltetik az izraeli jelzőt, de áttekintő összesítés vagy mélyebb elemzés még az önbevallók adatai alapján sem készült.

50 százalék a top 10-ben

Az izraeliek szerepe kapcsán az Ecorys Magyarország nemzetközi tanácsadócég sem merészkedett túl messze, amikor a lakásfejlesztői piac 2006-os alakulását vizsgálva azt a megállapítást tette: "az eladási top 10-ben nagyrészt magyar és izraeli érdekeltségű fejlesztők találhatók, akik több projekttel vannak jelen a belvárosi társasházi és a zöldövezeti lakóparki piacon is". A cégek éves lakásértékesítéseiről idén januárban közzétett felmérés azonban többet nem árult el a két csoport közötti erőviszonyról, és csak két cégről emlékezett meg izraeliként.

A publikus cégadatok alapján azonban megállapítható: a száznál több lakást értékesítő vállalkozások tízes listáján szereplők közül ötöt izraeliek irányítanak. Ők a tavalyi eladási összesítőn a 2., 3., 4., valamint a 8., 9. helyet tudták megszerezni. Az Ecorysnál kérdésünkre elmondták, 50 százalékos részesedésük várhatóan az idén sem lesz kisebb, annak ellenére, hogy a lista részben átalakul, ismert cégek kiesnek, helyükre új szereplők jönnek. Erről 2008 elején új tanulmány kerül a nyilvánosság elé. Az ingatlanpiac más szegmenseiről viszont egyáltalán nem készült ilyen típusú összesítés, jóllehet, izraeliek adtak nagy lendületet a budapesti plázaépítéseknek, és - ha nem is döntő súllyal, de - megjelentek az irodaház- és logisztikai beruházások területén is.

Dollármilliárdok a ködben

Éppen az információáramlás élénkítése volt a célja annak a 2005-ben létrehozott, de rögtön el is tűnt szervezetnek, amelyet Kolber István akkori regionális fejlesztésért és felzárkóztatásért felelős tárca nélküli miniszter nyitott meg. A Magyar-izraeli Ingatlan Együttműködési Fórumot húsz cég alapította, hogy kapcsolatot teremtsen a vállalkozói szféra és az illetékes kormányzati szervek között. Kolber akkor a magyar gazdaság húzóágazatának nevezte az építőipart, amelyben "jelentős szerepet játszanak az izraeli vállalkozók, akik már eddig egymilliárd dollárt meghaladó ingatlanpiaci beruházást valósítottak meg nálunk".

A nagy tranzakciók pilotprojektje: Duna pláza


A fórum a protokolláris megnyitó után eltűnt a porondról, olyannyira, hogy Kolber az Index kérdésére fel sem tudta idézni, mi történt az eseményen, és az sem került nyilvánosságra, hogy mely cégek tömörültek ebbe a nemzeti lobbiszervezetbe. Két évvel később, 2007 októberében Szilvan Salom izraeli külügyminiszter budapesti látogatásán mindenesetre már kétmilliárd dollárnyi Magyarországra hozott tőkéről beszélt, amelynek nagy részét az ingatlanbefektetések teszik ki. Az izraeli politikust és üzletemberekből álló kíséretét fogadó Kiss Péter kancelláriaminiszter lelkesen bátorította a további invesztíciókat, amelyek a II. Nemzeti Fejlesztési Terv működésében is jelentős szerepet játszhatnak.


Fény derül az új államalapításra

A politikusok kincstári lelkesedésével szemben azonnal megjelentek a látványos piaci térnyerést a maga valóságában interpretáló írások is, amelyek természetesen nem az ingatlanpiaci szaksajtó hasábjain láttak napvilágot. 2003 végén egy (a szerzők szerint) Londonból importált elmélet adott magyarázatot az izraeliek itthoni aktivitására. Az elméleti fejtegetés hosszú távra meghatározta a magyar nemzeti oldal kapcsolódó gondolatmenetét. A Jane's kutatóinak tulajdonított gondolatmenet szerint az állandósult háborús helyzet miatt biztosan egyre több magasan képzett, 30-40 év körüli személy távozik a zsidó államból, és egyik célállomásuk Magyarország lesz. A hír nyomán sokan ráébredtek, hogy a lakóparkok tulajdonképpen az anyaországot érintő fegyveres konfliktusokban megfáradt izraeliek számára épülnek.

Az ötcsillagos befektetés: Le Meridien


Az illetékesek alapos munkát végeztek annak érdekében, hogy a biztonságpolitikai szaklap hipotézisét a megjelenése óta eltelt négy év ne igazolja egyértelműen, a gondolatmenet azonban azóta is kitartóan felbukkan a kérdést feszegető írásokban, ahol az "antiszemita" (tehát a kérdés lényegét érintő) felhangok az izraeli cégek üzleti vitáiról vagy szabálytalanságairól kikerült információkkal is rögtön összekapcsolódtak. A Magyar Demokrata például "Kivérzett magyar vállalkozók - Kíméletlen izraeli ingatlanfejlesztők a piacon" címmel közölt hosszú cikket a G. B. Európa Kft. és az alvállalkozók vitájáról. Politikailag jól értelmezhető éllel indított a zsidóellenes sajtóban újabb hullámot, amikor kiderült, hogy Izrael budapesti nagykövete, David Admon, aki néhány hónapja az ellene hazájában felhozott korrupciós vádak miatt volt kénytelen távozni posztjáról, szintén érintett az ingatlanüzletekben, és éppen az említett cégnek próbált személyesen is segítséget nyújtani a konfliktusok elsimításában. A legnagyobb felhördülést Simon Peresz keltette, aki az izraeli kereskedelmi kamara ülésén szónokolva azzal próbálta ecsetelni országa példátlan gazdasági eredményeit, hogy kijelentette, az izraeli vállakozások virágoznak és terjeszkednek, lassan fölvásárolják Manhattant, Magyarországot és Lengyelországot is.


Szupergazdag klánok, decens családok

Kétségtelenül népes a táboruk azoknak az izraeli állampolgároknak, akik az elmúlt 10-12 évben a magyarországi bizniszben kötöttek ki. Az ingatlanos köröket jól ismerők egybehangzó megállapítása (mely vagy igaz, vagy nem), hogy az ideérkezők nem keresik a kapcsolatot a szociológiailag amúgy is nehezen megfogható magyarországi zsidósággal.

Cézár ház


A Budapesten működő jelentősebb befektetők közül szinte egyiknél sem a magyarországi családi gyökerek diktálták a választást. Általában nem tartják a kapcsolatot a magyar zsidó vallási szervezetekkel sem. Vannak gazdag famíliák, amelyek a magyar fővárosban is kialakítottak saját rezidenciát, és akár több európai városban, valamint Tel-Aviv-ban is otthon vannak, sőt az egyik legnagyobb magyar portfolióval rendelkező család a Forbes listáján is előkelő helyen szokott szerepelni. Vannak olyanok is, akik itt csináltak vagyont és itt alapítottak családot, de a legnépesebb csoport nem ebből az Izraelben is tehetősnek számító rétegből kerül ki. A többség bérből és fizetésből élő alkalmazott, akik tipikusan család nélkül, kizárólag a munka miatt érkeznek Budapestre. Többségüknek van itt lakása, de csak a hétköznapokat töltik Magyarországon, hétvégére visszautaznak Izraelbe.

Budapest számukra rendkívül olcsó, az izraeli árak töredékéért tudják szabadidejüket a város legmenőbb éttermeiben és szórakozóhelyein eltölteni. Túl azon, hogy egy-egy projekt kapcsán keresztezik egymás útjait, éveken keresztül ugyanazokban a budapesti és a tel-avivi repülőtéri kávézókban várják a járatokat, aztán három órát ülnek egymás mellett egy repülőn. Nem maradnak tehát titokban az új projektlehetőségek, az éppen megnyílt divatos éttermek, az, hogy mit érdemes ajándékba vinni a feleségeknek, gyerekeknek, vagy hogy kitől érdemes jogi, esetleg pénzügyi tanácsot kérni.

A nagykövet kedvence: Silverside


Szép számmal akadnak olyanok is, akik családostul érkeznek. Nekik általában több gyerekük van, a feleségek nem dolgoznak, végzik a család körüli teendőket. Az asszonyok kisközössége szintén aktív, gyorsan terjed a híre egy kellemes konditeremnek, játszóháznak, kávézónak, ahova utána csapatosan járhatnak az anyák és gyerekek. Egy gyerekes üzletember szempontjából teljesen logikus lépésnek tűnik családja ideiglenes átköltöztetése, hiszen olcsón tud magas életszínvonalat biztosítani számukra, amire Izraelben a sokáig döcögő gazdaság mellett sokkal kevesebb esélye lenne.


Nem ma kezdték

Bár a köztudatba csak az utóbbi években kerültek a Magyarországon jelen lévő izraeli befektetők, a komolyabb csoportok már a kilencvenes évek legelején megjelentek. Az első próbálkozások eredménye volt több, a 90-es évek közepén megnyitott pláza. Addigra az ország már túl volt a második demokratikus választáson, a befektetők szempontjából stabilnak tűnt a piaci környezet, és az EU-tagság is egyre elérhetőbb közelségbe került. A Plaza Centers például 1996-ban fektetett be először Magyarországon, és 10 év alatt elérte, hogy tulajdonában van a nagyvárosokban épült bevásárlóközpontok zöme.

Méretes termék: Aréna pláza


Több nagybefektető részt vett a privatizációban, valamint az állammal közös beruházásokat hajtottak végre ppp (public private partnership) konstrukcióban. Így épült az országban több kollégium, egyetemi szárnyak, amelyekhez az épp aktuális kormány garanciát nyújtott, a hiányzó tőkét azonban a befektető vagy valamelyik magyar bank biztosította.

Az izraeliek befektetési kedve részben menekülés is volt. Erős lökést adott a zsidó államban felhalmozott tőkék kihelyezésének a 2000-ben kezdődött al-Aksza intifáda, a bizonytalanság jelentősen lelassította az izraeli gazdaságot. Az egyik legjelentősebb bevételi forrás, a turizmus gyakorlatilag megszűnt, a hozzá kapcsolódó iparágakat is a csőd fenyegette. Drasztikusan csökkent az izraeliek életszínvonala, ami - különösen a kilencvenes évek kiugró gazdasági eredményei után - érzékenyen érintette a lakosságot.


Megérkeztek a kisbefektetők is

Egyre többen menekítették külföldre megtakarításaikat, és kedvelt célpontjuk lett Magyarország. Az újságokban magyar befektetési lehetőségekről, izraeli üzletemberek sikersztorijairól lehetett olvasni. Mindenkinek volt ismerőse, aki vett már lakást Budapesten. Ezzel párhuzamosan fellendült a turizmus, az ezredforduló környékén Magyarország volt az egyik legnépszerűbb utazási célpont Izraelben, ha néhány napos olcsó pihenésre vágytak. A programjukba a városnézés, kirándulás mellett belefért még néhány lakás megtekintése, a befektetési lehetőségek helyszíni felmérése is.

Először csak a kisbefektetők jöttek, ők egy-két lakást vásároltak, de hamarosan megjelentek azok a cégek is, amelyek sok kisbefektetőt fogtak össze. Ezzel a módszerrel kedvezőbb pénzügyi konstrukciókat tudtak elérni, és helyismeretet adtak azoknak, akik nem beszéltek magyarul és nem rendelkeztek semmiféle információval a magyar közigazgatásról. Egy otthoni képviselet megnyitásával könnyen elnyerték a megbízható partner imidzsét, és viszonylag gyorsan sikerre tudták vinni vállalkozásaikat.

2003-ra a kisbefektetők gyakorlatilag el is tűntek a piacról, addigra az izraeli gazdaság elmozdult a mélypontról. A CIA Factbook szerint 2003 volt a fordulat éve, amikor Izraelben a recesszió évei után újra növekedés kezdődött, adataik szerint 2003 és 2005 között évi 4-5 százalékkal fejlődött a gazdaság. Ehhez hozzájárult az izraeli költségvetési politika átalakítása, valamint a strukturális reformok bevezetése a verseny és a piaci hatékonyság serkentésére.


Budapest Torontó után a második

A Jediot Ahronot, Izrael egyik legnagyobb példányszámú napilapja egy 2003-ban megjelent cikkében publikált adatai szerint 1998 és 2003 között az izraeliek 3,2 milliárd dollárt fektettek lakásokba külföldön, ami több tízezer lakás megvásárlását jelenti. A lap szerint az izraeli befektetők körében a legnépszerűbb város Torontó volt, a második helyet pedig Budapest nyerte el.

Ez lehetett az egyik oka annak, hogy az izraeli adóhivatal figyelme Magyarország felé fordult. A sajtóhírek szerint ezért látogatta meg az APEH-et Joni Kaplan, az izraeli adóhivatal elnöke és Joram Sidlo a nemzetközi adóztatási részleg vezetője, Izraelben ugyanis külön csoportot hoztak létre a pénzmosók kelet-európai üzleteinek ellenőrzésére. Az ügyeskedők ugyanis hosszú ideig azt tapasztalhatták, hogy a földrajzi távolság miatt az adóhivatal figyelmét elkerülik a külföldön megvásárolt ingatlanok bérbeadásából származó jövedelmek.

A következő részben bemutatjuk, kik a legfontosabb szereplők, milyen milliárdos cégek mozgatják a piacot - ígéri az oldal. Kíváncsian várjuk.

(Index - Kuruc.info)



Felvásárolják, bizony 2. A zsidó gyarmatosítás egy újabb szelete
A legjobb védekezés a támadás: antiszemitát kiáltanak, közben kihúzzák a talajt a lábunk alól. A Zsindex újabb összeállítást közölt a fővárosi ingatlanokat felvásárló (és újakat építő) izraeliek ténykedéséről. Hogy miért, nem tudjuk, ám örömmel tárjuk olvasóink elé, arra biztatva őket: gondoljanak bele, csak a jéghegy csúcsa, amit az Index is megírhat.
Felvásárolják, bizony. Egy szinte leközölhető összeállítás odaátról című összeállítás második része.

Izraeli pénzek a magyar ingatlanpiacon II.
Egész városrészek arculatát határozzák meg hosszú időre Budapesten azok a milliárdos projektek, amelyeket izraeli tulajdonban lévő vállalkozások irányítanak. Lakóépületek tömege, bevásárlóközpontok, irodaházak viselik az Izraelből érkezett tulajdonosok, menedzserek keze nyomát. Óriási befolyásuk ellenére csak kevesen vannak, akik tudják, hogy kik a főszereplői a fővárosi lakóparkboomnak, vagy hogy kik reformálták meg a magyarországi vásárlói szokásokat az utóbbi évtizedben felhúzott plázák sorával.

Cikkünk első részéből kiderült, vélhetően a zsidó témával kapcsolatos bátortalanság, a politikai korrektség sajátos értelmezése vezetett oda, hogy a hazai szaksajtó évekig kerülte az izraeli állampolgárok magyarországi üzleteinek mélyreható elemzését. Ezért nemcsak a fontos személyek, hanem a milliárdokat forgató vállalkozások és a magyar ingatlanpiacot alapjaiban érintő összefüggések is homályban maradtak. Az információhiány okán viszont saját közönségüknél jóval szélesebb körben tudta elhinteni az általános világmagyarázatokat tartalmazó összeesküvés-elméleteket számos jobboldali médium. Hozzá kell tenni, sokszor a befektetői érdekek, a szándékosan kacskaringóssá tett cégügyek sem segítettek a homály oszlatásában, holott a hazai gazdaság és a politika szereplői számára is fontos lenne a tisztánlátás, mert amikor egy-egy nagyobb eladás nyomán találgatások indultak az izraeli befektetők kivonulásáról, meglepő módon még a szakma is sötétben tapogatózott: kik vonulnának, tényleg van-e ilyen szándék, lehetséges-e a kollektív terepváltás?

A 90-es évek közepe óta a zsidó államból érkezett befektetők olyan jelentős pozíciókat szereztek a fővárosban, vállalkozásaik, menedzsereik között olyan bonyolult kapcsolatrendszer alakult ki, amit egy cikk nem tekinthet át. Az Index arra vállalkozott, hogy felvillantsa, az elmúlt időszakban kik voltak a legnagyobb hatással a város arculatára, és melyek azok a cégek, amelyek a következő években is biztosan a befolyásos ingatlanvállalatok között lesznek.

Juli Ofer

A haifai kisvállalkozásként indult Ofer Brothers az utóbbi ötven évben vált több kontinensre kiterjedő családi cégbirodalommá. Oferéket a Forbes is a Közel-Kelet leggazdagabb famíliái között jegyzi, magánvagyonukat 1200 millió dollárra becsüli. A vállalatot 2002-ben hivatalosan felosztotta egymás között a klán két feje, Szemi és Juli, azaz Jehuda Ofer. A kelet-európai, köztük a magyar ingatlanüzletek az utóbbi hatáskörében maradtak. Juli Ofer már a 90-es évek közepén fantáziát látott a magyarországi befektetési lehetőségekben.

Szép család.

Ha pontosak a politikusok által hangoztatott adatok, az Izraelből érkezett invesztíciók felét-harmadát az Ofer Brothers hozta. Juli Ofer szerint tengerhajózási és ingatlanüzletekben meggazdagodott cége egymaga legalább egymilliárd dollárt fektetett be Magyarországon. Orbán Viktor miniszterelnökként az év befektetőjének járó elismerésben részesítette az üzletembert.

Ofer nem magyarországi gyökerek miatt választotta Budapestet, családja Romániából származik. Már elmúlt hetven, amikor az izraeliek első hulláma felfedezte magának a magyar fővárost. A milliárdos kilenc nyelvet beszél, magyarul nem tud, viszont rendszeresen jár Budapestre. Ő és felesége, Ruti volt az első vendég a rendőr-főkapitányságból szállodává alakított Le Meridienben.

Az óriáscég Pesten is kicsiben kezdte, aztán megpróbálkozott egy nagyobb pilotprojekttel, a Duna Plázával, amihez a Transelektróban találták meg a magyar partnert. A siker nyomán az ingatlanos beruházásokat sokáig az egyik első igazi bevásárlóközpontot építő cég gyűjtötte össze.

Aztán jöttek irodaházak, a Dózsa György úti MSZOSZ-székház, a Váci utcai értéktőzsde és a Váci úti Budapest Bank. (A Transelektróval létrejött együttműködés nyomait őrzi, hogy a Transelektro Vagyonkezelő Kft. fennhatósága alá tartozó, a Duna Pláza mögötti Prestige Towers lakóparkot fejlesztő cég az utóbbiakat szintén sajátjaként sorolja fel referenciái között.) Sok egyéb mellett lakásépítések is indultak, olyanok, mint a 7 ezer négyzetméter összterületű Bellevue Residence a Budakeszi úton, és a 8 darab 8 emeletes tömbből álló Central Park megaberuházás a Lehel úton. Az Ofer-csoport kisebb piaci szorongást okozott, amikor 2001-ben egy csomagban eladta a Plaza Centersnek a Duna Plázát, valamint a soproni és a nyíregyházi bevásárlóközpontot. Az akkor 80 éves főnök több megnyilatkozásban nyugtatta a piacot: a tranzakció nem a kivonulás előjátéka.


Moti Zisszer

Óriásnak tűnik az Oferékkel szoros kapcsolatot ápoló Plaza Centers is, pedig a céget Magyarország tette naggyá. Újabban az Aréna Pláza révén került a hírekbe, de a PC számára az ország legnagyobb bevásárlóközpontja nem a legnagyobb és korántsem az egyetlen beruházás Budapesten. Annyira nem, hogy a Mordehaj (Moti) Zisszer irányítása alatt álló vállalkozás első tíz évében - honlapja szerint - lényegében csak itt tevékenykedett. Itt viszont nagyban, 2004-ben már a Duna Plázát, a Csepel Plázát és 10 saját, illetve Ofer-fejlesztésű bevásárlóközpontot adott el 278 millió dollárért a Klépierre-nek, amely azóta a térségben épített PC-plázák állandó felvásárlója lett. Négy másikat (Veszprém, Pécs, Szombathely és Sopron) egy évvel később a Dawnay Way vett meg 54 millió dollárért.


Moti Zisszer

Zisszer egyébként a PC-ben döntő befolyással rendelkező Europe Israel Group alapítója, egyben az igazgatótanács elnöke. 1982-től, karrierje kezdete óta foglalkozik ingatlanfejlesztéssel, dolgozott számos nagyobb beruházáson Izraelben, Dél-Afrikában, Indiában és Kelet-Közép-Európában. Magyarország-centrikus portfoliója ellenére nem élt Budapesten. Az 52 éves Zisszer elhatározásában szerepet játszott 5 gyermeke is. A Haarec című lap szerint felesége már 1992-ben közölte, amikor külföldi vállalkozásai miatt egyre több időt töltött Izraelen kívül, elvárja, hogy a hétvégéket otthon, családjával töltse. "Másnap vásároltam magamnak egy repülőgépet" - mesélte a családi béke megtartására kiötlött megoldást.

Az Európa Izrael Csoportnak jelenleg vannak érdekeltségei néhány nyugat-európai és egy romániai szállodában, továbbá tulajdonukba került az Andrássy úti egykori balettintézet épülete is. A PC legnagyobb szabású fejlesztése azonban a Hajógyári-sziget lesz.


Ofer Hava

Talán nem véletlenül a Duna Pláza mellett kötött ki legújabb és leggrandiózusabb projektjével a pesti ingatlanoskörök másik jelentős szereplője, Ofer Hava. (Félreértések elkerülése végett: nem rokona Oferéknek.) Hava az ősszel jelentette be, hogy az újpesti öbölben komplett városrész megépítését tervezi: hét év alatt 2000 lakás, 137 ezer négyzetméternyi iroda és 55 ezer négyzetméternyi kereskedelmi funkciójú épület. 550 millió dollárból.


Ofer Hava
Hava sem operált mindig csillagászati összegekkel. Budapesten egy Wesselényi utcai lakással kezdte, miután tájékozódott a moszkvai és a varsói lehetőségekről. A vállalkozó az Indexnek azt mondta, szimpátia mellett az összetettsége ellenére is kedvezőnek mondható adórendszer volt a legfőbb csáberő. Mostanában Budapest és Tel-Aviv között ingázik, de itt is van lakása, gyerekei is sok időt töltenek Magyarországon. Lánya lett a nagy projekt, a 360º Budapest egyik reklámarca.

Ofer Hava cége, a Home Center hajtotta végre a régi zsidónegyed egyik legnagyobb lalóépület-beruházását. Az Akácfa utcában 120 lakásos tömbbel épített be egy foghíjtelket.

Szintén a VII. kerületben épül a Blaha és a Keleti között Orient néven egy hotel-apartmanház kombináció, az eddigi legnagyobb 300-400 lakásos projekt azonban a XVIII. kerüleben zajlik. Az ingatlanosként elkönyvelt Hava tavaly ősszel azzal lepte meg az üzleti köröket, hogy egy ír-magyar befektetői csoport élén nevezett a Malév privatizációs pályázatára.


Ehud Amir

Nincs még negyven, mégis a legismertebb külföldi üzletemberek egyike. Ehud Amir friss diplomás könyvvizsgálóként 1996-ban érkezett Tel-Avivból Budapestre, ahol rövid időn belül a lakásépítési boom éllovasa lett. Vezetése alatt futott fel a lakásbizniszre váltó Autóker, amely tavaly is a harmadik legtöbb lakást forgalmazó beruházó volt Budapesten, lakáseladásai pedig összességében jócskán túlhaladták a 2000-et.

Ehud Amir és Demszky Gábor

Amir ingatlanos pályafutását Zisszer szárnyai alatt kezdte, két évet lehúzott a Plaza Centers regionális pénzügyi vezetői posztján. Azután robbantott az Autókerrel, amelynek 1999-től 2007 tavaszáig elnök-vezérigazgatója volt. A cégnek az újlipótvárosi fejlesztésekkel sikerült presztízst szereznie. A Cézár Ház, a Kleopátra Ház és a Római Kert után a Gozsdu Udvar és az elszámolási vita miatt elhúzódó építkezés, a Szinyei Merse Ház következett, mind több száz lakással bővítette a fővárosi kínálatot.

Több izraeli céghez hasonlóan Amir is visszatért a Duna Pláza környékére. Az Autóker a Transelektro irányítása alatt épülő Pestige Towers mellett saját folyóparti területén az idei év elejéig már több mint 600 lakást adott el, és egészen az évtized végéig több új toronyház megépítését tervezi. A cégnek annyi földje volt a pláza mögött elhelyezkedő egykori ipari területen, hogy abból 9 hektárt tovább tudott értékesíteni egy spanyol fejlesztőnek.


Jakob Engel

A többiekkel szemben, a budai Duna-parton vágott nagy építkezésbe az ötvenes éveit taposó Engel a saját nevét viselő cég magyar filiáléjával. A mérnökből lett haifai ingatlanvállalkozó 1977-ban alapított cége a Goldberger-gyár területén épülő 570 lakásos Sun Palace lakóparkkal mutatkozott be. Ő sem magyarországi rokonság miatt indította el a budapesti fejlesztéseket, nem is költözött ide. Üzleti stratégiájával követte a Plaza Centerst, a vidéki nagyvárosok felé fordult. Győrben meghirdetett programja új városrész építését ígéri, de tavaly jelezte, akár Székesfehérváron vagy Debrecenben is építene lakásokat.


Mindenki mindenkivel: menedzserháló a befektetések felett

Az izraeli fennhatóságú cégek profiljaik alapján egymás versenytársai ugyan a magyar ingatlanpiacon, meghatározó figuráik azonban gyakran bukkannak fel közös vállalkozásokban, beruházásokban. A Duna Pláza tulajdonosváltásainak története jól érzékelteti összefonódást.

Moti Zisszer szerint a kilencvenes évek első felében a bankok még bizalmatlanok voltak a kelet-európai bevásárlóközpontok tervei iránt, nem mertek belevágni a finanszírozásba. "Nemhogy az ajtón rugdostak ki a bankokból, az ablakon hajítottak ki. Azzal érveltek, hogy a havi 150 dolláros átlagfizetésből nem lesz, aki vásároljon az üzletközpontban" - emlékezett vissza kezdeti elutasításokra a Plaza Centers vezére.

A Duna Pláza ennek ellenére felépült, és hamar kiderült, hogy sikeres a vállalkozás, így Zisszer a régióban további 50 pláza építéséről hozott döntést. Az egyetlen probléma az volt, hogy ehhez nem rendelkezett megfelelő tőkével, így kénytelen volt eladni a Duna Plázát Juli Ofernek, hogy az így szerzett pénzből további négy telket vásárolhasson.

Nem ez volt a két üzletember első találkozása. Már 1991-ben dolgoztak közös projekten Izraelben, az Ofer testvérekkel közösen nyertek el megrendelést Askelonban. Ennek része volt egy kikötő kivitelezése is. A beruházást viszonylag gyorsan, 21 hónap alatt fejezték be.

Ez alapján nem meglepő, hogy a Duna Pláza eladása után két évvel Juli Ofer eladta a bevásárlóközpontot, a vevő pedig nem volt más, mint Moti Zisszer.

A Plaza Centers jó iskolának bizonyult számos fiatal üzletember számára is, akik az ezredforduló környékén aztán saját erejükből próbáltak karriert csinálni. A PC-nél indult topmenedzserek nehezen követhető hálózatot alakítottak ki. Sokan több helyen párhuzamosan is kollégiái egymásnak.

A Plaza Centers vezetésében tevékenykedett az autókeres Ehud Amir, az Álom Sziget, vagyis a Hajógyári-szigeten épülő megaberuházás egyik vezetője, Szemi Szmuha, az Engel-Csoport ügyvezetője, Michael Mevorach, valamit a Zisszerhez köthető ingatlanos vállalkozás, az Elbit elnöke, Simon Itzhaki.

Michael Mevorach cégtársa egy másik, Budapest külsőbb kerületeiben, illetve a főváros környékén lakóingatlanokat építő vállalkozásban, az Elephantban Lior Harari, aki jelenleg az Álom Sziget projekt vezetésében is dolgozik Szmuhával. Lior Harari emellett az Engel Csoport környékén is megfordult.

A Gozsdu-udvar eladáskor a Király utcai beruházás körül bukkant fel Arie Jomtov neve. Jomtov több projekteken dolgozott együtt Ehud Amirral, és volt közös beruházása Juli Oferrel is. Jomtovhoz kötődik továbbá számos Andrássy úti palota is, melyekben a sajtóhírek szerint felújításuk után luxuslakásokat tervez kialakítani. A cégadatbázis szerint Szmuha és Jomtov is vágtak már bele közös ingatlanbizniszbe.

Jomtov legutóbb a Budapest Gate fedőnevű nagyberuházás terveivel mozgatta meg az ingatlanos sajtót. A gyémánt golflabdával reklámozott tervek szerint Bicskén golfkomlexum épülne 400 millió dolláros invesztícióval.

Szmuha a Plaza Centersszel együtt magánemberként vette meg a Soleh Boleitől a Kolosy téren lévő Új Udvar bevásárlóközpontot úgy, hogy az eladó is a tulajdonosok között maradt. Soleh Bolei pedig az Ablon irodaházai mellett a Váci úton vágott egy újabb tömb megépítésébe. Szmuha közvetlen irányítása alá tartozik Euro Ingatlan Csoport is, amely szintén ambiciózus lakásépítési terveket sző az egész térségre vonatkozóan, és ebben a már több cégben megismert partnere, Lior Harrari is segít.


Nem feltűnő, de hatékony

Az emblematikus izraeli figurák vállalkozásai mellett a piacból egyre jelentősebb szeletet hasítanak ki azok a cégek, amelyek keveset törődnek a PR-ral, sőt kifejezetten kerülik a nagyobb ismertséget. Néhányuknak sikerült úgy kenterbe vágnia az elmúlt években a mezőnyt, hogy az ingatlanos körökön kívül nevük egyáltalán nem cseng ismerősen. 2006-ban például csak a Corvin-projektnek jelentős hírverést csináló Cordia Magyarország Zrt. tudott több új lakást piacra dobni és értékesíteni, mint a Benyakar Israel és a Gindi Group által 2005-ben alapított GB Európa Ingatlan. A gyors karriert befutó vállalkozás inkább rossz sajtójával tűnt ki a lakáspiac amúgy sem problémamentes szereplői közül, mint tudatos brandépítéssel.

A Benyakar testvérek a cég honlapja szerint négy évtizedes fejlesztői tapasztalatot hoztak magukkal, amikor 2001-ben kiszálltak a tőzsdén is jegyzett izraeli vállalkozásból, és áttették székhelyüket Kelet-Közép-Európába. Magyarországon cégcsoportot hoztak létre, külön kft. építi a VIII. kerületi 420 lakásos Ciprus Házat, a IX. kerületi több mint 200 lakásos Silverside Apartmanházat, valamint a luxuskategóriásnak szánt Madárhegy projektet. A szerteágazó vállalkozás az üzleti siker ellenére belefutott néhány botrányba is. Először azért figyeltek fel rá, mert a Dandár utcai apartmanház építésénél késhegyig menő elszámolási vitába keveredett az alvállalkozókkal. Ez ugyan nem ritka jelenség a lakáspiacon, de az "antiszemitázással" operáló izraeli cég ügyét felkapta a sajtó is. Az átadásra szánt lakások minősége sem ütötte meg mindenhol a vevők által elvárt szintet, de a legnagyobb médiafigyelmet mégis az izraeli nagykövet és a cég kapcsolata kavarta.
Nagykövet határozott érdeklődési körrel

David Admon, Izrael állam budapesti nagykövete röviddel megérkezése után már jelezte az ingatlanok iránti érdeklődését. A politikus felajánlotta a VII. kerület polgármesterének, hogy tapasztalataival segíti a régi pesti zsidónegyed épületeinek rehabilitációját. "A tel-avivi városháza alpolgármestere voltam, hatalmas szakmai tapasztalatom van, ezt szeretném a rendelkezésükre bocsátani" - mondta Admon Hunvald Györgynek az erzsébetvárosi polgármesteri hivatalban, ahova a Mazsihisz vezetőinek kíséretében érkezett. A nagykövet álláspontja az volt: fontos, hogy az izraeli befektetők maximálisan támogassák a területet, fektessenek be itt, tegyék "lakhatóvá" a környéket. Az elmúlt években egyértelmű volt az izraeli érdeklődés az egykori gettó felújítása, de leginkább átépítése iránt. A negyed házainak tulajdonváltásai azonban nehezen követhető csatornákon zajlottak, a politikus mégis hivatalos támogatásáról biztosította a projektek egészét. Admon azonban a GB Európával került a legközelebbi kapcsolatba. A céggel vitatkozó alvállalkozók szerint azt sem tartotta posztjához méltatlannak, hogy részt vegyen a békítő tárgyaláson. A Hír tévé ezután ásta elő a Madárhegy-beruházás alapkőletételéről készült felvételt, ahol a beruházó cég vezetője az ünnepség hevében elárulta, egy off-shore cégen keresztül résztulajdonosa a projektcégnek.


A listázott cégek

Előkelő helyet biztosított magának a lakáspiaci toplistán a GB Európa és az Autóker mögött az Olimpia Group is. A tavalyi Ecorys-összesítés szerint a csoport a negyedik helyen zárt, idén pedig már azt ünnepelhette, hogy túljutott az 1500. lakáseladáson. A londoni tőzsdére bevezetett Nanette leányvállalatát Tamir Kishon irányítja. A cég fejlesztése volt 2003-ban az angyalföldi Palóc kert 133 lakással, valamint 2004-ben a ferencvárosi 162 lakásos Gizella ház. Az Olimpia Group a Lehmann Brothersszel együttműködésben a Soroksári út és a Ráckevei-Duna partján fekvő 75 ezer négyzetméteres területen 2010-ig 1800 új lakást kíván felépíteni. Az Olimpia fejlesztette többek között a Népstadion szomszédságában a Városliget apartmanházat, amely négy 7 és 9 emeletes épületből áll.

A top 10-be került az Elephant Holding is, annak köszönhetően, hogy 45 százalékos forgalomnövekedést produkált egy év leforgása alatt. Az izraeli háttérrel rendelkező cég az elkövetkező két évben közel 3000 további lakás építését tervezi. A XVI. kerületben épülő 342 lakásos Malomdomb Lakókert mellett a cég főként mediterrán hangzású nevekkel vonzza vásárlóit, így került Pestszentlőrincre a Zaragoza Kert, Királyerdőre az Ibiza, Biatorbányra pedig a Barcelona Ház. A csepeliek egy része viszont nem örült a cég dinamizmusának, egy 180 lakásosra tervezett lakópark miatt szeptemberben tüntetők vonultak a holding Andrássy úti központja elé. A cég tulajdonosi szerkezete bonyolult, ami egyáltalán nem kirívó a többi Magyarországra települt beruházó vállalkozás között. Az EH Zrt. felett három cég rendelkezik, az USA-ban jegyzett Prima Duna Investments Inc., az angol Virgin-szigetekre bejegyzett Elephant (Europe) Ltd., illetve a Bilbao-Építő Kft. Ez utóbbi cég tulajdonosa a panamai székhelyű Aquamarket Inc., valamint az Elephant-Holding Zrt, amely a Prima Dunát váltotta. A vállalkozások élén két izraeli állampolgár - Yan és Matti Lis - áll.

Az élbolyban van a Coral Holding is, amely rengeteg egy címre bejelentett projektcéget fog össze. A két Seychelle-szigetekre bejegyzett vállalkozás Adi Dana nevén fut, de cégtársa, Simon Hovav személye összeköti a Coralt egy izraeli székhelyű nagyvállalattal is. A Marlaz Ltd. 2000-ben csatlakozott. A Coral főként a VII.-VIII. és a XIII. kerületi kisebb méretű beruházásokra specializálódott.


A lakáson kívüli üzleti élet

Nem kizárólag a lakásépítéssel lehet jó üzletet csinálni Budapesten. Az 58 éves Uri Heller, az Ablon Group alapítója és 1994 óta igazgatója a főváros egyik legnagyobb bérirodaház-beruházójává emelte a cégét. Heller Izrael után főleg Magyarországon és a Cseh Köztársaságban szerzett tapasztalatokat a befektetésekben. A mérnök végzettségű izraeli alapító tartja kezében - az osztrák Volksbankkal együtt - a Guernsey szigetén bejegyezett cég részvénypakettjét. A cég székhelye azonban Magyarország, és a prágai valamint romániai nyomulás ellenére portfolióját a 90-es évek elején indított budapesti, főként Váci úti irodaházak dominálják. Beruházáslista: Business Center 140, Business Center 91, Business Center 99 Office Park, Business Center 22, M3 Business Center, Budafoki Business Center, Fogarasi Business Center. És legújabban az Árpád híd lábánál épülő Gateway irodaház, valamint a Blahán a Sajtóház helyén elindított Europeum.

A hamvába holt Izraeli-magyar Ingatlan-együttműködési Fórumnak is tagja volt az értékes telkekkel rendelkező és ipari területen mozgó Brack Capital Real Estate. A cég birtokolja az Ikarus Ipari Parkot.

A Sybil Holding pedig az eddig is izraeli dominanciájú bevásárló- és szórakoztatóközpont-bizniszban jelentkezett lendületes tervekkel. A Plaza Centersnek konkurenciát jelentő holding tavaly adta át az Új Buda Center 7,8 milliárd forintos első ütemét a XI. kerületi volt Kábelgyár területén, és rögtön bejelentette, az M3 kivezető szakaszánál egy 16 hektáros területre olyan bevásárlóközpontot terveznek, mint amilyen az M1-M7 közös bevezető szakasza mellett található, azzal a különbséggel, hogy itt egy fedél alá kerülnének a különböző áruházak.


Aktuális csodaprojektek

Budapesttől 38 kilométerre, Bicskén építi az izraeli Hollyworld Enterprises egy ír beruházóval konzorciumban a Budapest Gate névre hallgató falut, ahol a lakóingatlanok mellett wellnessközpont, szállodák és egy 18-lyukú golfpálya is lesz. Az alapkőletétel májusban megtörtént, az építkezés várhatóan 2009-2010-ben fejeződik be, és 400 millió dollárba kerül. Az izraeli cég képviseletében Arie Jomtov jelent meg az alapkőletételen, részt vett továbbá az ír Christy O'Connor Jr. golfbajnok is. Az esemény fényét egy különleges gyémánt golflabda emelte. Magyarország egyik legnagyobb volumenű beruházása számszerűen 360 villaépületet, 700 társasházat és 800 ikerházat jelent majd.

A Plaza Centers projektcégének Álom Sziget nevű beruházása Budapest egyik legnagyobb projektje, a Hajógyári-szigetre 32 hektáron terveznek turisztikai központot szállodákkal, konferenciaközponttal, éttermekkel, jachtkikötővel, múzeumokkal és kaszinóval. A 32 hektáros terület a gyakorlatban a sziget egynegyedét foglalná el. A III. kerületben népszavazást írtak ki a projekt megvalósításáról, mivel óriási vihart kavart a kaszinó létesítésének a terve, a zöldek is szót emeltek a környezetkárosítás miatt, továbbá problémát okozhat még a szigeten zajló régészeti feltárás. A népszavazás végül érvénytelen lett, túl kevesen mentek el szavazni, így bár a régészeti munkálatok még késleltethetik a megvalósulást, ezen kívül azonban már semmilyen akadály nem gördülhet a fejlesztés elé.

(Index)

Amihez hozzáérnek csak a mocsok , a genny, a korrupció, a halálhörgés az osztályrészünk , a politikus urak hazai cionista vakoló barátok, jó pénzért mindent eladhatóvá varázsolnak. A földet is FIDESZ- es MSZP- s nagykoalíció , kerüljön a gombnyomó ujjatok a Szent Jobbot tartalmazó urna helyiségébe elrettentő példaként, a hazaárulók ujjai felirattal. A többi kilenc meg száradjon le, mint a leprásoknak az ujjai, egyenként essen le. Ezt kívánja néktek egy nemzetben gondolkodó, lassan hazátlan hazafi. Ha kérhetnélek benneteket Ti váljatok hazátlanokká a galíciai jöttmentekkel, és hagyjátok el a mi hazánkat, mert ez nem a Tietek nem is magatoknak építitek, csak leraboljátok, és ebből már elég volt, büdös patkányok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése