2012. március 9., péntek

Göncz Árpád a Patkány?


Köztünk élő hazaárulók
Ismerős történelmi időket élünk. A magyarországi reakciók is történelmi léptékűek. Ismerősek is – csak most néven kell nevezni őket.
Senkinek se legyenek illúziói. Az EU óriási bajban van. Bajának oka kettős: egyfelől a demográfiai válság az EU-t is sújtja (rengeteg eltartott, kevés munkáskéz, gyengülő versenyképesség), másfelől pedig – maga az euró.
Nem győzzük ismételni: a magyar miniszterelnök nonortodox (fals szóhasználattal unortodox) lépései világos irányt mutatnak az állam (mint intézményrendszer) újjászervezésében. Az EU nem tűri a letérést a nekünk kijelölt útról, ezért bocsátkozott ellenünk küzdelembe. Célja világos: a magyar állam ne találjon új bevételi forrásokat.
Az adórendszer ugyanis minden állam szíve. Ez keringeti a vért (a pénzt) az adott országban. Orbán megnevezte az adórendszer dezertőreit (az extraprofitot elszipkázó multikat), és megadóztatta őket. Az EU némi tétovázás után a multik mellé állt – a magyar néppel szemben.
Ez asztalra teszi a kérdést: kell-e nekünk az EU-tagság. Az EU velünk szemben nem mint a nemzetek családja, hanem mint a gyarmatosítók érdekvédelmi szervezete működik. Kinek jó ez? Nagy-Britanniában közismert a mondás: Angliának nincsenek barátai, Angliának nincsenek ellenségei. Angliának érdekei vannak.
Most Magyarországnak is „angol” kormánya van. Ritka történelmi véletlen… Mindjárt visszatérünk rá.
Az EU tehát éppen elárulja önmaga eredeti rendeltetését, velünk szemben mint a gyarmatosítók szervezete lép fel. A saját baját persze nem oldja meg ezzel – de most rájöttek valamire Brüsszelben. Nevezetesen arra, hogy Görögország szanálására tőlünk veszik el a pénzt!
Ne legyenek illúzióink: azt az ötszázmillió eurót el fogják venni tőlünk, hogy megpróbálják megmenteni vele Görögországot, illetve az eurót. Az euró a német kontinentális uralom eszköze, Berlinnek életbevágóan fontos az eurót megmenteni. Berlin újabb áldozatot nem akar hozni (a németeknek elegük van Athén finanszírozásából), Angela Merkelék tehát más forrás után néztek.
A Magyarországnak járó pénzek elvétele kézenfekvő megoldás. Ingyen van, és az ódiuma sem Merkeléket terheli. A Magyarországnak járó pénzek elvonásáért a magyarországi politikusokat terheli a felelősség.
Na és ezt nevezhetjük hazaárulásnak. Merthogy az is.
Akik két éve harsogják szerte a világban, hogy Magyarország letért a demokrácia útjáról, ezt akarták. Kívülről, külföldről megbuktatni a magyar kormányt. Ők hazaárulók. Demokráciában ugyanis belülről, a népszerűség növelésével, a választók körében elért sikerekkel kell és szabad kormányt buktatni.
Ezek (a hazaárulók) nem képesek belföldi sikerekre. Ezért inkább szétverik Magyarországot.
Nem hallatlan dolog, Mátyás király halála óta az egész magyar történelem leírható hazaárulások sorozataként. És a hazaárulók nem csekély hányada mint tiszteletreméltó hős él sokak tudatában. Most csak két hatalmas hazaárulót említünk: Thököly Imrét és Kádár Jánost.
Mindketten a saját karrierjük érdekében árulták a hazát. A maiak is ezt teszik.
Nagyon fontos, hogy mi, magyarok most már ne dőljünk be. Össze kell állítanunk a hazaárulók arcképcsarnokát, és örökre ki kell vetnünk őket a nemzet szívéből.
A hazaárulók névsora azokkal a „magyar”  EP-képviselőkkel kezdődhet, akik több éves izzadságos munkával tető alá hozták a Magyarországot másodosztályúvá leminősítő döntéseket: a négy MSZP-s képviselő és az MDF-színekben odakerült, kizárólag önmagát képviselő ember.
Szorosan melléjük zárkóztak fel azok a nemzetközi nyilatkozók, akik névvel vagy csupán súgva telehazudták rólunk a külföldi sajtót.
Harmadik sorban állnak azok a privatizátorok, akik Magyarországot az elmúlt évtizedekben módszeresen kiárusították a külföldnek. Az ő megnevezésük is fontos. Egyáltalán nem véletlen, hogy a külföld látványosan aggódik bizonyos magyarországi jogi eljárások miatt. Nem szeretnék, ha a „megbízható üzlettársak” lebuknának.
Elő a papírt, tollat. A névsorra nagy szükség van, mert ha visszatérhetnek a kormányba, akkor most már rövid úton fogják Magyarországot teljes egészében eladni. Mert tudják, hogy csak egy-két történelmi pillanatra térhetnek vissza, ha vissza tudnak térni. Poltikájuk merőben ortodox lesz, és annak hatását az athéni híradásokból ismerhetjük.
Weiss A. Manfréd







Göncz Árpád a Patkány?


Az '56-os hősöket gyalázza a Patkány lánya
Felháborodást váltott ki az 1956-os forradalom hőseiben Göncz Kinga (alias a homokospárti Rém) egy hetilap karácsonyi számában adott nyilatkozata, aki szerint  a forradalomból "nem lehet ötven évig megélni". A külügyminiszter kifejtette, hogy Európán belül és kívül olyan politikusok vannak döntési helyzetben, akiket a forradalomhoz személyes viszony fűz, s akik a Szovjetunióval szemben a „pici ország” hősies küzdelmét látták a szabadságért. „Nyilvánvaló, hogy az idők folyamán ez az érzés egy picit feledésbe merült, mert hát ötven évig nem lehet ebből élni” – fogalmazott az egykori államfő, az ’56-os politikai elítélt, a börtönben sokak szerint besúgónak szegődött, és "Patkány" álnéven bajtársairól jelentgető Göncz Árpád lánya.

Az ’56-os hősök nem csodálkoztak Göncz Kinga kijelentésén, ami szerint ötven évig nem lehet a forradalomból megélni. Úgy vélik, a külügyminiszter szavai jelzik, hogy valójában mit gondol ’56-ról. A Göncz családdal ellentétben ők sosem éltek meg a forradalomból – jegyezték meg.
Biciklit kapott az '56-osoktól - ez a hála

–Göncz Kinga inkább ne mondjon semmit. Amikor börtönben volt, a bajtársak vettek Göncz Árpád gyermekeinek, így neki is biciklit – kezdte nyilatkozatát Rácz József. A Pofosz ’56-os tagozatának elnöke kijelentette, vannak dolgok, amiben nincs alku, megbocsátás. Ilyen a spicliskedés és a kollaborálás. – A külügyminiszter asszony az utóbbit teszi – mondta Rácz József. Hrabovzsky László nem csodálkozott Göncz Kinga szavain, „valószínűleg ilyen nevelést kapott, hogy ezt mondja”. A Pofosz Fejér megyei tagja szerint Göncz Árpádnak is csak addig volt fontos a forradalom, amíg börtönben volt. – Nem lehet félreérteni ezeket a szavakat, ez a vélemény nem most alakult ki. Ugyanakkor fájó, hogy a lassan kihaló, a forradalomért a börtönt is megjárt ’56-osoknak ilyet kell hallaniuk – állapította meg Hrabovzsky László. A Békés megyei forradalmi bizottság egykori elnöke, Fekete Pál pedig úgy reagált: „mi abból élünk, hogy dolgozunk, nem abból, hogy ’56-ról harsogunk. Sosem akartunk pozíciót, nem akartunk köztársasági elnök lenni”. Megjegyezte, 1988-ig rendőri megfigyelés alatt állt, most is dolgozik, a gázfűtésre nem telik, ehelyett fát vág. Másrészről feltette a kérdést: miből éljünk, ha nem Szent Istvánból, Szent Lászlóból, Mátyásból, Rákócziból és ’56-ból? – 1956 olyan igazodási pont, amiből lelkileg lehet megélni. Most kellett volna lelkileg feltöltődni, nem ilyeneket beszélni – mondta. Szerinte inkább a Göncz családra mondható, hogy ’56-ból él. Fekete, aki egy évet raboskodott Göncz Árpáddal, azt mondta: Göncz a börtön után megváltozott, „elment közülünk”. Ha pedig Göncz Kinga csak egy picit is mérlegre tenné magát, be kellene látnia, hogy nem vállalhatta volna el a külügyminiszteri posztot. Nincs meg a kellő felkészültsége, karizmája hozzá – jegyezte meg Fekete Pál.
A Holocaustból 100 évig is meg lehet...

– A külügyminiszter azután mondhat nekünk ilyet, ha a magyarországi zsidóságról is így beszél – közölte Regéczy Nagy László, a Történelmi Igazságtétel Bizottság elnöke. Wittner Mária egykori szabadságharcos szerint a forradalom emlékéből az események résztvevői nem tudtak, nem akartak megélni, bár mindig akadtak olyanok, például a Göncz család, akik megkísérelték ezt. Ezért a külügyminiszter nyilatkozata, ami szerint „ötven évig nem lehet ebből élni”, vélhetőleg önvallomás – mondta Wittner.
Kuruc kommentár: A miniszter és persze a ballibsi sajtó majd azzal fog védekezni, hogy Göncz nem a forradalmárokra, hanem általában hazánk európai poziciójára gondolt. Ez az, amit ugye nem lehet csak 1956-ra építeni. A külügyi rém kijelentése azonban így sem menthető, hiszen képzeljük csak el, hogy az izraeli külügyér nyilatkozza azt, hogy hazája nem élhet 60 évig a holocaustból, vagy a francia, hogy Párizs nem hivatkozhat 200 évig a Nagy Francia Forradalomnak nevezett csőcseléklázadásra. Ugye, elképzelhetetetlen?

Menetelünk tovább, senkire sem hallgatva

|
Amikor a fenti címen 1995-ben 1500 példányban kiadtuk Erőss Zoltán tanulmányát Kémeri Nagy Imre életéről és a Rongyos Gárdáról, mindazok, akik most a neofitákra jellemző módon hivatkoznak rájuk, még hülyegyerekekként tátották a szájukat, vagy levitézlett pártok szekerét tolták, és halvány fogalmuk sem volt semmiről. Ugyanez a helyzet az Árpád-sávos zászlóval is.
1992. október 23-án a Kossuth-téren Árpád-sávos zászlókkal és egyenruhában a budapesti MNA csoport, S. Krisztián szervezésével főszerepet játszott Göncz Árpád (Patkány) köztársasági elnök beszédének a megakadályozásában. (Erről az eseményről egyedül Bánó András zsidó származású TV riporter tudósított hitelesen.) Azok, akik abban az időben még nem is láttak ilyen zászlót, és akik mára teljesen lezüllesztették a zászló fogalmát - először sállá alacsonyították, majd zoknit (kapcát) csinálva belőle, illetve tökrészegen lepedőként magukra csavarva a hányadékban fetrengenek -, az ilyen semmirevaló lumpenek akarnak nekünk leckét adni a zászló tiszteletéből. Felhozzák ellenünk azt is, hogy sem a 2006-os TV-székházi közbotrány okozásban és garázdaságban, sem a gyöngyöspatai idiotizmusban nem vettünk részt. Tehát nincs nyilvános megnyilatkozásunk.
Ilyenféle megnyilatkozásaink nem is lesznek, mert ez a legprimitívebb külvárosi lumpenstílus nem az MNA stílusa. Ellenben a Becsület Napja megemlékezést az MNA hozta létre és teremtett belőle nemzeti emléknapot. 1999-ben, óriási havazást követően több ezer európai fiatal részvételével, kifogástalan rendben és rendkívül látványosan emlékmenetet tartottunk, majd koszorúzást a Kapisztrán téren. A résztvevők egy nagyobb csoportját az akkori Fidesz kormány verette szét az esti órákban, többeket letartóztattak és bíróság elé állítottak. De a rendezvény beíródott a hazafiak tudatába, és úgy, ahogy mi azt elterveztük. 
A TV székház ügye iskolapéldája annak, hogyan lehet hülyét csinálni a fehér niggerekből, a rabszolga mentalitású csőcselékből. Ma már senki nem tudja (és a szervezőin kívül akkor sem tudta) azt, hogy miért kellett felgyújtani a székházat és kirabolni a büféjét. A lumpenáriumban "szabadságharcként" jelenik meg ez a csoportos garázdaság, mely minden résztvevőjét a lehető legalacsonyabb szintre züllesztette. Arról sem igen beszélnek, hogy akkor az egész Szabadság tér bűzlött az alkoholtól. Nem részletezve más, hasonló szellemiségű botrányokat, még a gyöngyöspatai szégyen két epizódját, úgymint a futást a cigányok elől, és a betyársereges hugyos Alex és társai jelenetét és megveretésüket, valamint a tökrészeg "radikálisok" trianon-napi botrányos viselkedését említhetjük meg.
Nem feszegetnénk ezt a kérdést, már csak azért sem, mert nincs különösebb értelme. Viszont azoknak, akik az MNA-ellenességükben arra hivatkoznak nagy mellénnyel, amit a legjobban kellene szégyellniük, mégiscsak tudomásukra kell hoznunk egy-két dolgot. Minden rendezvényük az alkohol és a nemzeti rock jegyében játszódik le. Az alkohol a legalacsonyabb szinten élők kábítószere, a nemzeti rock pedig cukormázzal bekent fekália, mely a manhattani néger gettóból indult el, ahol is a fiatal niggerek üzekedő zenéjeként jelent meg, majd zsidó hangzásokkal kiegészített divatzeneként terjedt el. Ezt azért hangsúlyozzuk ki, mert nincs egyetlen rendezvényük sem, ahol ez a két emberaljasító elem ne lenne központi téma. Az úgynevezett Magyar Szigetnek, Jobbik Ifjúsági Táboroknak, és minden rendezvényüknek szintén ez a két elem az alapja, ezek köré szerveződik minden.
Az Arcvonal cserben hagyja a szegény 90 éves gyöngyöspatai öregasszonyt. Mondják ők. A cserbenhagyás fogalmával sincsenek tisztában, ugyanis csak azt lehet cserben hagyni, akit valamilyen rendező elv köt valakihez. Akihez nem köt semmi, azt nem hagyhatom cserben. Mondják erre, hogy a magyarság az összekötő kapocs. Ez nem magyarság kérdése, hanem kizárólag közösségi kérdés. Ha a helyi cigánysággal szemben döntő létszámfölényben levő helyi közösség képtelen azt a feladatot ellátni, ami a természetjog alapján a kötelessége is lenne, akkor ne várjanak segítséget senkitől. Segítségre csak akkor lennének jogosultak, ha már ők maguk mindent megtettek, ami megtehető volt, és az ellenerő ennek ellenére elnyomta őket. Ez már valódi ok, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül. De amíg egy gyenge kisebbség csak az agresszivitására építve képes elnyomni egy jóval erősebb, de gyáva többséget, addig nincs segítség. A gyávákat nem szabad segíteni, mert akkor soha nem lesznek bátrak.
Azt is nehezményezik egyesek, hogy az Arcvonal lekezel mindenkit. Nem kezelünk le senkit, csak a valóságnak megfelelően értékelünk. Kapcsolatainkat, véleményeinket valós elemekre építve, a tényeket szem előtt tartva alakítjuk ki. Mindenekelőtt erkölcsi, majd világnézeti, és nem érzelmi, vagy indulati alapon. Ha erkölcsileg elítélendő az életvitele valakinek, vagy valakiknek, ha világnézetünk összeegyeztethetetlen a mi világnézetünkkel, akkor csak udvariassági, vagy összmagyarsági okokból nem fogjuk ezt elhallgatni. Ennek hangot is adunk, különösen abban az esetben, ha ezt politikai síkra terelve, a különállásunkat negatívumként hozzák fel velünk szemben. Nem törekszünk olcsó népszerűségre, ezért a világgá kürtölt véleményük semmit sem számít. Illetve annyit azért mégis, hogy ennek következtében már eleve csak olyanok keresnek meg minket, akiknek nem tetszik az az életmód, amit az ellenségeink folytatnak. Évek óta nem fordult elő, hogy részegesek, rockimádók, diszkósok, koncertezők jelentkeztek volna nálunk, pedig igen megnőtt az érdeklődés irányunkba.
Ma már az Arcvonal által irányított szervezetek összlétszáma mellett eltörpülnek a pár száz fős gárdák, és ilyen olyan seregek. Ez a szervezett erő mindenek előtt a magyarság erkölcsi megújulásáért dolgozik, és ennek a nemzetmentő munkának a szellemében építkezik tovább. Ezért az erkölcs és a nemzet nevében jogosan ítélkezünk, és nem kérdezzük meg senkitől, hogy erről mi a véleménye. Akár nemzeti radikálisnak, akár liberálisnak vallja is magát. A politikai szempontokat is figyelmen kívül hagyjuk. Ezért még véletlenül se fordulhat elő olyasmi, hogy valamilyen erkölcsi vétséget azért hallgatunk el, mert elkövetője nemzeti érzelmű. Mert ha valóban az lenne, nem lennének vele erkölcsi problémák. A részeges, a tolvaj, a hazug, az erkölcstelen eleve nem lehet igazi magyar, csak egy selejt pária. Arról nem mi tehetünk, hogy ilyenekkel van tele minden magát nemzetinek hirdető tömörülés, létszámától függetlenül. Az MNA létszámnövekedése viszont élő cáfolata annak az elvnek, hogy ne foglalkozzunk a minőséggel, mert akkor nincs mennyiség. Van Magyarországon mennyiség is, a minőség mennyisége, de pontosan ezért nem érhetőek el akárkik számára. Nem pártpolitikai mennyiség ez (nem szavazótábor és pártlakáj sereg), hanem becsületes magyar emberek sokasága. Akik várnak és figyelnek.
Az az alig burkolt kísérlet, vagy inkább provokáció, hogy az MNA-t és szervezeteit belerángassák egy olyan műveletbe, melynek nincsenek tiszta és világos erkölcsi okai, meddő fáradozás. Mi holmi részeges, szakadt, állandóan spekuláló, megalkuvó társaságokkal soha nem fogunk együttműködni. Mert amíg az együttműködés valamennyire felemelné őket, minket ehhez viszonyítva hatványozott mértékben lealacsonyítana. Nincsenek az ország politikai, gazdasági életében olyan szegmensek, melyek lényegét ne ismernénk. A felszínre került személyek milyensége sem titok előttünk. Sem erőnket, sem a tudásunkat nem fogják növelni, és akkor már nincs még annak sem értelme, hogy bármiről tárgyaljunk. Ne keressenek kapcsolatot velünk, mert nincs semmiféle lehetősége az együttműködésnek. Azokat, akiket igaz embereknek tartunk, megkerestük és a jövőben is meg fogjuk keresni. A becsületes magyarokat mindig tiszta szívvel fogadjuk, bizonyíték erre a teljes személyi állományunk, a bajtársaink, a barátaink és a szövetségeseink. A feltétlen bizalom köt össze minket, és az MNA tagjait az eskü is. Olyan kapocs ez, amit az ellenségeink soha nem fognak megismerni, mert a lelkük nem eléggé nagy és tiszta ehhez.
Marad nekik a kutyasors. Lehet ugatni, az a karaván haladását nem befolyásolja. Aztán ha a karavánban haladók közül valakit esetleg felmérgesít az ugatásuk, hamar vonyítás lehet belőle, majd nyüszítés. Elhaló jellegű.
Kassai Ferenc - Jövőnk.info


Ki volt Ekrem Kemál György?


Ekrem Kemál György a magyar parlamenten kívüli politikai élet meghatározó, nemzetközileg is elismert politikusa soha nem vállalta fel a hazugságra és csalásra épülő, azaz un. 1989-es rendszerváltásra épülő virtuális államberendezkedést, vagyis a harmadik köztársaságot
. A vérrel megszentelt 1956-os forradalom és nemzeti szabadságharc megcsúfolásának tekintette a gyilkosok örököseinek és az 1956-ot kisajátító megalkuvók összeborulását, 1956 lényegi mondanivalójának eltorzítását.
Ő volt az 1956-os forradalom tüzének örzője, élő lekiismerete.
Ekrem Kemál György nem készült politikusnak, a körülötte lévő nemzetvesztő képmutatás, az egyre nyíltabb hatalmi terror, valamint (általa fogalmazva) „a kádár-diplomás doktor hülyék” dilettantizmusa sarkallta a közéletiségre. Tudatosan készült édesapja örökébe, de nem politikusként, hanem hazafiként. Életpályáját –mind közéleti, mind magánéleti tekintetben döntően befolyásolta, habitusából fakadóan egy végtelenül egyszerű igazság. Nem tűrte el a hazugságot és a képmutatást és az elvtelenséget. Rendkívüli egyéniség volt, karizmatikus szónok, igazi vezető. Politikai nézeteit tekintve sokan sokféle kategóriákba igyekezték besorolni, de ezek többnyire nem állták meg a helyüket. Kétségtelenül felülemelkedett minden, média által kitalált politikai sablonon, mégpedig azért, mert a politika szőtte átláthatatlan gombolyagban egyedi jelenség volt: Ő volt az IGAZI nemzeti radikális. Kizárólag a tett erejében hitt, mindig azokat tartotta bajtársainak, akik nem csak beszéltek arról hogy mit kellene csinálni, hanem tettek is. Azok mellé állt oda teljes mellszélességgel, akik nem csak ígérték a szebb jövőt, hanem ott álltak tettrekészen, amikor villámlott és zengett az ég. Ezért a határozott kiállásért tisztelték barátai, ezért félték a képmutatók, a szalonforradalmárok, a divatnemzetiek. Ezért félt tőle a hatalom is. A harmadik köztársaság képmutató rendszere az Ekrem Kemál nevet szerette volna, leginkább megszerezni magának, és mint bokrétát a kalapja mellé tűzni önmaga igazolására. Kellet az igazi forradalmárok megnyugtatására, hiszen az 56-os széna- téri mártír édesapjának a neve jól csengett volna az álötvenhatosok és posztkommunisták parlamentjében. Kitüntették a Magyar Köztársaság Érdemrendjével, és számos lehetőséget kínáltak fel neki az un. jobboldali pártok egy feltétellel: Ha megalkuszik, ha maga fölött elfogadja az áldemokrácia reguláját. Ekrem Kemál György éppen azért nem ismerte el a kezdetektől az un. rendszerváltást, mert elmaradt annak legalapvetőbb ismérve, az elszámoltatás, és a felelőségrevonás. Személyes tragédiájának tartotta azt, hogy a valódi 56-tal szembeforduló megalkuvó besúgók szereztek befolyásos pozíciókat az államhatalomban, miközben a valódi hősök, a meghurcoltak és kivégzettek árvái, hozzátartozói méltatlanul el voltak hallgattatva. Ezért szervezte meg Göncz Árpád (börtön béli gúnynevén „Patkány”) kifütyülését 1992. október 23-án a parlament előtt, ezért tekintette a gengszterváltást követő „első szabadon választott kormányt” és az Országgyűlést az 56-os követelések árulójának. Ezért vállalta az 56-os Szövetség elnöki tisztét is, szembeszállt a megélhetési ötvenhatosokkal, de azok féltve a hatalomtól függő egzisztenciájukat politikai segédlettel hamar kitették maguk közül. (Kemál néha elment közéjük, nem mondott semmit, de mélyen a szemükbe nézett. Kerülték a tekintetét.) Hamarosan a hatalom célpontjává vált, jól szervezett lejáratási kampány indult ellene, igyekeztek olyan szervezetekkel és személyekkel egy politikai platformon említeni, akik zavaros és bizonytalan eszméket képviseltek. Később bebizonyosodott hogy eszköznek akarták használni, áldozatszerepet szántak neki. Ezt felismerve rájött arra, hogy határozottabb cselekvésre van szükség. 1997 márciusában társaival blokádot szerveztek Budapest köré. Az előkészületek idején lezajlott tűzharc során a nyomozók lelőtték közvetlen munkatársát Rácz Jánost, majd Ekrem Kemál Györgyöt is letartóztatták. Az ügyükben hozott ítéletben, a több személy ellen emberölési kísérlet vádját ejtve, alkotmányos rend elleni szervezkedésben történt részvétel miatt 2 év, 5 évre (!) felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. 1998-ban létrehozta a Magyar Nemzeti Szabadság Pártot, amely hamarosan nemzetközi elismertségre tett szert, és amely a leghitelesebb radikális ellenzéki csoportokkal együttműködve elutasította a sztálini alkotmányon nyugvó harmadik köztársaság létjogosultságát. A párt a mai napig az éppen hivatalban lévő inkompetens kormányok engesztelhetetlen ellenfeleként tevékenykedik. 2006 szeptemberében az első sorban részt vett a Magyar Televízió Szabadság téri székházának ostromában, mert azt egy valódi forradalom első lépésének tekintette. Az épületet az utolsók között hagyta el csalódottan, mert látta hogy a tettrekészség nem találkozott valódi állhatatossággal és bölcsességgel. Nem véletlen hogy az elsők között helyezték házi őrizet alá, hiszen Ő volt talán az egyetlen, aki valóban tovább akarta vinni a forradalmat. Később 38, később 42 társával egyetemben büntetőeljárást indítottak ellene. A bíróság az ítélethozatalt, hiszen a mártír Ekrem Kemál fiának bebörtönzését a Gyurcsány-kormány pribékjei sem merték vállalni. 2008-ban Ekrem Kemál György a család meghívására a hivatalos magyar küldöttség vezetőjeként vett részt Jörg Haider temetésén. Rendíthetetlen kitartása, emberi példamutatása, politikai tájékozottsága arra predesztinálta, hogy az elkövetkező Magyarország egyik meghatározó politikusa legyen, de ebben megakadályozta a rendkívül gyors lefolyású súlyos betegség, amely öt hét alatt a halálát okozta. magyar nemzeti radikalizmus egyik legnagyobb alakjának búcsúztatására, több száz tisztelője és bajtársa jelenlétében, a Kozma utcai új köztemetőben került sor június 24-én. Ravatalánál a Székely-Magyar Nemzetőrség katonái álltak díszőrséget, és képviseltette magát valamennyi hiteles radikális szervezet. Jellemzően a pártok nem. Egyik sem. Az egyházi búcsúztatót celebráló  Zámbó Károly katolikus lelkész aki feladta az utolsó kenetet így emlékezett: Ekrem Kemál György azt kérdezte tőlem:
-Ugye a mennyek országában együtt leszek az 56-os hősökkel?-
Én az válaszoltam: Egészen biztosan.
Édesapját, Ekrem Kemál Kornélt az 1956-os szabadságharc Széna-téri parancsnokát, Rusznyák László, Czimmer Tibor, Laurinyecz András és Bán Róbert Széna téri felkelőkkel együtt 1957. november 29-én végezték ki – az akkor 12 éves fiának mindössze 1 percet adtak arra, hogy apjától elbúcsúzhasson. Édesapja akkor az mondta neki: Ne hozz szégyent a nevemre. Ekrem Kemál György ennek a szellemében élt, és halt.
 EGY IGAZ EMBER.

Tatár József

A magyar baloldal összefogott európai szövetségeseivel, hogy többséget teremtsen a magyar kormány megbélyegzéséhez.

Magyarországot elítélő négypárti állásfoglalást szavazott meg tegnap az Európai Parlament. A magyar néppárti képviselőcsoport szerint a koncepciós perek gyakorlatát idéző baloldali párthatározatnak nincs jogi kötelező ereje.

Kitörő örömmel üdvözölte Tabajdi Csaba, a Magyar Szocialista Párt euró­pai parlamenti képviselőinek delegációvezetője tegnap Strasbourgban, hogy az uniós törvényhozás hazájáról – a saját maga és Göncz Kinga által is jegyzett indítvány alapján – elítélő határozatot szavazott meg. Az állásfoglalást 315 támogató szavazattal, 263 ellenszavazattal, 49 tartózkodás mellett fogadták el a képviselők. A határozatban az EP „súlyos aggodalmát” fejezi ki „a demokrácia gyakorlásával, a jogállamisággal, az emberi és szociális jogok gyakorlásával, a fékekkel és ellensúlyokkal, az egyenlőséggel és a diszkriminációmentességgel összefüggésben”. Felszólítja a magyar kormányt: tegyen eleget az Európai Bizottság, az Európa Tanács és a Velencei Bizottság ajánlásainak, és azoknak megfelelően módosítsa az érintett törvényeket.
Herczog Edit, Göncz Kinga, Tabajdi Csaba, Gurmai Zita
Fotó: Horváth Péter Gyula


A határozat nem javasolja közvetlenül az uniós alapszerződés 7. cikkelye szerinti eljárás megindítását Magyarország ellen, ami a magyar uniós szavazati jog és a támogatások elvesztésével járhat, de felszólítja az EP házbizottságaként működő Elnökök Konferenciáját, hogy „vizsgálja meg további lépések, például a 7. paragrafus szerinti eljárás alkalmazását”.

Tabajdi tegnapi közleményében azt írta, hogy a Fidesz valótlanságot állít a 7. cikkely alkalmazásáról. „Mindössze egy folyamatos monitoringeljárás megindításának lehetőségét veti fel az állásfoglalás” – állította Tabajdi.

A brit euroszkeptikus Függetlenségi Pártot (UKIP) vezető Nigel Farage strasbourgi irodavezetője a Magyar Hírlapnak kifejtette: Orbán Viktor kormányzása alatt a magyar demokrácia igazi újjáébredése ment végbe. „Az UKIP nagyon örül e folyamatnak, és azt teljes szívből támogatja. A magyar alkotmányt az EU autokratái részéről ért támadások azt jelzik, hogy a magyar kormányzat helyes úton jár” – fejtette ki Andrew S. Reed.

Kovács Zoltán szerint politikailag motivált eredmény született csütörtökön Strasbourgban. A kormányzati kommunikációs államtitkár az MTI-nek azt mondta: a magyar kormány elfogadhatatlannak tartja a döntést, mert a kabinetnek nincs vitája az EU alapelveit illetően.

5 perces interjú: Pelczné Gáll Ildikó, a Fidesz európai parlamenti képviselője

Egy tál lencsével „hálálta” meg magyar szocialista kollégáinak, hogy azok megszavazták a Magyarország elleni EP-határozatot. Miért tette ezt?
– A Göncz Kingának átadott lencse a bibliai történetre utal, amikor Ézsau egy tál frissen főtt lencsefőzelékért habozás nélkül feladta elsőszülötti jogát. Hasonló módon áldozták fel a magyar szocialisták is hazánk hosszú távú érdekeit cserébe a rövid távú haszonnal kecsegtető politikai sikerekért. Véleményem szerint hátat fordítottak az egész országnak, s egy olyan, a demokrácia eszközeit felhasználó módszerhez folyamodtak, amelynél alantasabbat nehéz találni. Felfoghatatlan számomra, hogy saját céljaik érdekében attól sem riadnak vissza, hogy Magyarországtól megvonják az uniós forrásokat, és szavazati jogát felfüggesszék.

Ez ugyan csak 2014-től következhetne be, de mi várható addig?
– Két év múlva eleshetünk a kohéziós forrásoktól, de odáig persze hosszú még az út. Tegnaptól kezdve azonban másfél évig újabb és újabb vizsgálóbizottságok járhatják majd Magyarországot. Mindennek a végén pedig nem a „megállj” gombot fogják megnyomni, hanem automatikusan megy tovább a hetedik cikkely szerint a történet. Milyen politikai célok írják ennyire felül egy ország érdekét? A szocialisták akciója egész Magyarország ellen szól. Minden magyar ember ellen. Ráadásul rendkívül aljas módon és gyáván bebújtak az Európai Parlament demokratikus ernyője alá. A magyar emberek pedig
mindenből csak azt látják, hogy eszközként használják fel a szocialisták az EP-t, mert csak itt van meg a többségük a kommunistákkal, a zöldekkel és a liberálisokkal együtt. Az európai baloldalnak már csak ez az egyetlen helye maradt, ahol fel tudja építeni következő kampányát, de olyan módon, hogy a mostani állásfoglalás szerint konkrétan behívja segítőtársnak az Európa Tanácsot vagy a Velencei Bizottságot. Ráadásul az állásfoglalás utasítja az EP elnökét, hogy továbbítsa ezt a dokumentumot az Európai Tanácsnak, az Európai Bizottságnak, a tagállamok kormányai­nak és parlamentjeinek, az Alapvető Jogok Ügynökségének, az EBESZ-nek és – döbbenetes – az ENSZ-főtitkárnak is.

Nevetséges, nem?
– Ez mosolyogtató, igen, de rendkívül súlyos eset. 1956-ban a szovjeteket hívták be, most pedig az ENSZ-hez fordulnak. A legsúlyosabb dolgot követték el, amit politikus megtehet hazájával, amelynek gazdaságát lepusztított állapotban hagyták hátra kormányzásuk végén.

Mit tehet még a Fidesz ezek után Strasbourgban és Brüsszelben?
– Teszi a dolgát. Kormányozza otthon az országot a legjobb tudása szerint, az emberek érdekében. Mi pedig – úgy látszik, most már egyedül – képviseljük a hazánk, és benne minden magyar ember érdekét. Azokét is, akiket a szocialisták cserbenhagytak.
5 perces interjú: Bagó Zoltán, a Fidesz európai parlamenti képviselője

– Mennyire mély ön szerint az a gödör, amelybe belerángatták Magyarországot a magyar szocia­lista EP-képviselők és európai szövetségeseik?

– Tovább folytatódik a hazánk ellen indított támadássorozat, amely sajnálatos módon a Magyarországról delegált szocialista képviselők támogatásával kezdődött el. Az Európai Parlament most tulajdonképpen egy olyan állásfoglalást szavazott meg, amely jogi értelemben nem jár kötelező érvénnyel. Ez csak tisztán politikai állásfoglalás, amely egy koncepciós per logikáját követi, hiszen nagyon igyekezett az európai összefont baloldal, hogy ezt a határozatot minél hamarabb megszavaztassa a parlamenttel. Az eredetileg márciusra tervezett döntést is előre hozták februárra. Ennek valószínűleg az az oka, hogy időközben a magyar kormány az Európai Bizottság szinte valamennyi kérését teljesítette, és a kétoldalú tárgyalásokon sikerült a legtöbb kérdést tisztázni. Szerdán a magyar kormány be is jelentette, hogy valamennyi felvetett kérdésre van megoldás. Ennek ellenére mégis megszületett az állásfoglalás, amely felszólítja a magyar kormányt a hiá­nyosságok pótlására. Nagyon rossz volt látni, ahogy az MSZP képviselői örültek a szavazás eredményének.

Ráadásul most még a támogatások megvonásával fenyegető hetedik cikkely alkalmazásának a lehetősége is közelebb került.
– Ennek a dolognak éppen az a hátulütője, hogy pont az Európai Unió logikáját, a tagállami rendszer lényegét gyengíti. Érthetetlen számomra, miért kell egy országot a szavazati joga és a támogatási pénzek megvonásával fenyegetni akkor, amikor egyébként is súlyos gazdasági válság van, az EU vezetői még szorosabb és még összefonottabb gazdaságpolitikát hirdetnek, az összetartozás és az összefogás eszményét, valamint több európaiságot kérnek. Ennek ellenére – állítólag felelős európai képviselők – éppen mindennek az ellenkezőjét indítványozták.

Magyarországon viszont e pillanattól kezdve exponenciálisan növekszik majd az euroszkeptikusok száma.
– A legutóbbi közvélemény-kutatások is ezt igazolják. Az Európai Néppárt és ezen belül a magyar néppárti delegáció a kezdetektől hangsúlyozta, hogy e politikai adok-kapok legnagyobb dupla csavarja az euroszkepticizmus megerősödése lesz. Ez részben annak tulajdonítható, hogy magyar baloldali képviselők folytatnak lejárató kampányt saját hazájuk ellen, s ehhez nemzetközi segítséget vesznek igénybe. Másrészt ezt az egész kérdéskört egyre kevesebben értik Magyarországon, hiszen nem logikus, hogy egy képviselő a hazája érdekei ellen politizál, és az is érthetetlen, hogy egy európai uniós tagállamot más uniós tagállamból érkező politikusok miért vegzálnak politikai alapon, valós tényeket valótlanként, valótlanságokat pedig valóságosnak beállítva, a szakmaiság teljes hiányában.
Kristály Lehel
magyarhirlap.hu

Megszólalt a kommandós, aki még Orbánt is megverte


Csáki István, a hírhedt ex-terrorelhárító kitálalt. A börtönben lévő specialistáról kevesen tudják, hogy a '90-es évek elején a francia államfő, Mitterand elnök testőre is volt Magyarországon, valamint ő is védte az Egyesült Államok akkori elnökét, George Busht. A terrorelhárítós szuperzsaru elismerte: a rendszerváltás előtt parancsba kapta, hogy az ellenzéki Orbán Viktort minden rendszerellenes tüntetésen elverje és így megtörje. A kommandós azonban 1990-ben megölt egy vállalkozót és emiatt előbb halálra, majd 20 év fegyházra ítélték.
Csáki ceglédi gazdaemberek gyerekeként lett terrorelhárító az 1980-as években. A fiatal fiú kiemelt tehetségként kezdte pályáját. Tipikus rabja lett a munkájának. A speciális kiképzéseknek köszönhetően pedig tökéletes katona lett, de egyvalamiről mindenki elfeledkezett. Arról, hogy egy kiöregedett "gyilkoló-gép" - mert csak erre oktatták a terrorelhárító osztag tagjait - miként fog majd beilleszkedni egyszer a civil életbe. Hát talán emiatt, talán más miatt, de 1990-ben bele keveredett egy fura üzleti ügybe, és egyetlen ütéssel megölt egy vállalkozót. Csáki a tette után nem sokkal feladta magát. 2001-ben szabadult, de újból börtönbe került.

Exkluzív interjújának elején Csáki csak annyit kért, hogy mindenről kérdezzük és ő mindenről beszélni fog.

- Kezdjük ezzel a bérgyilkossággal, vagy gyilkossággal, amiért halálra ítélték. Tulajdonképpen ott mi is történt?

- Megütöttem azt a vállalkozót és ő belehalt, azonnal. Tudnom kellett volna, hogy nem üthetek. Belőlünk sajnos katonákat, egyfajta gyilkoló-gépeket képeztek a terror-elhárító osztagnál. Szóval, amikor hazajöttem, közölték a fiúk bent, hogy keres a BRFK. Tudtam azonnal, hogy miről van szó. Egyből mentem a felettesemhez, leadtam a fegyverem, a jelvényem és elmondtam neki mit tettem. Sajnos én korábban Bodrácska Jánossal, a rendőrség főgurujával és Horváth Balázzsal, az akkori belügyminiszterrel rosszban voltam. Beszóltam nekik egy kiképzésen.

Meggyanúsítottak és folyamatosan azt akarták tőlem, hogy ismerjem be, hogy ez bérgyilkosság volt. Mondtam nekik, hogy ez nem az. Majd becsuktak a halálraítéltek cellájába. Ott éltem, amíg a katonai bíróság el nem ítélt. Piszok dolgok történtek. Kisfiam, Zsoltika ekkoriban volt másfél éves. Bodrácska úr közölte velem az egyik nap, hogy a fiam élet-halál között van, és ismerjek be mindent és mehetek a kórházba hozzá. Mondták, hogy ők megmentik Zsoltikát. Hát ezt nem hittem el. Sajnos. Zsoltika tényleg rosszul lett. Bevitték a Heim Pálba, és lélegeztető gépre rakták, de a szerkezet az egyik éjszaka leállt. Fura, nem?

Jöttek a rossz hírrel. Őrjöngtem, szétvertem a cellámat. De semmit sem tehettem. Kértem, hadd mehessek ki a kórházba. Eleget is tettek a kérésemnek. Ma sem felejtem el. Ott álltam a kórház alagsorában egy nyitott ajtónál. Ott volt egy pici kis emberke letakarva. Közölte az ügyész, aki kísért, hogy na, Csáki menjen oda a fiához, de ne feledje: utána beismerő vallomást kell tennie. Hát én kész voltam. Még ekkor is, a gyászom napján, őket csak egyvalami érdekelte. Hát jól szétvertem az ügyészt, meg mindenkit, aki épp ott volt.

- Mi történt ezután?

- Eltemették a fiamat úgy, hogy gyorsan előtte elhamvasztották. Senki sem engedélyezte ezt egyébként. Se a nejem, se én. A mai napig nem értem, miért kellett ezt tenniük. Sajnos nem mehettem ki a kisfiam temetésére sem és csak 2001-ben, a szabadulásomkor tudtam őt meglátogatni a temetőben. A feleségemet természetesen kirúgták az óvodából, ő tudja pedagógus volt. Négy évre rá, 1995-ben el is hagyott. Tőlem mindent elevettek, amit csak lehetett, mindent.

- Említette, hogy sem a belügy vezetőjével, sem az akkori főkapitánnyal nem volt jóban. Miért volt Ön bűnbak?

- Hát ez az egész egy jó apropó volt arra, hogy a terror-elhárítók közvetlenül a rendőrség irányítása alá kerüljenek. Addig ugyanis a rendőröknek semmi közük nem volt hozzánk.

- Meséljen egy picit a gyilkosság előtti időkről. Úgy tudom, ön a legjobb volt és még az Egyesült Államok elnökét is védte Magyarországon.

Ez így van. Engem és három társamat választották ki az amerikaiak. De a francia államfőre, Francoise Mitterand-ra is én vigyáztam, amíg itt tartózkodott. Szóval tehetséges voltam, de nagy pofám volt.

- Terror-elhárítóként tüntetésekre is járt a rendszerváltás előtt?

- Igen. Parancsba kaptuk a feladatokat. Nekem személyesen mindig Orbán Viktort kellett vernem. Akkoriban nem tudtam ki az, nem gondoltam volna, hogy később Magyarország miniszterelnöke lesz. Amikor például a köztársaságot kihirdették, mi ott álltunk csőre töltött fegyverrel a Parlament előtt. Talán erről senki sem beszélt, de mi parancsba kaptuk, ha rendbontás lesz, azonnal tüzeljünk.

A most is börtönben raboskodó ex-kommandós mára nagyon megváltozott: áttért a muszlim hitre és rendszeresen olvassa a Koránt. Csákinak, aki egykoron a legtehetségesebb speciálisan képzett rendőr volt, még hat éve van hátra a börtönben.

Göncz Árpád a Patkány?



"Az MSZP-nek erkölcsi támogatást nyújtó Göncz Árpád Patkány fedőnéven beszervezett besúgó volt. A kutatók, újságírók stb., akik belépési engedélyt kaptak a Történeti Hivatalba, röhögve vagy szörnyülködve olvasgatják a jelentéseit."
Nekem nincs forrásom arról, hogy Göncz besúgó volt vagy sem. De érdemes azon elgondolkodni, hogy amikor akasztottak ő angolul tanulhatott a börtönben. A korabeli börtönviszonyokról pedig több műből is kaphatunk hiteles képet. Ilyen példáulMindszenty: Emlékirataim.
Felháborodást váltott ki az 1956-os forradalom hőseiben Göncz Kinga egy hetilap karácsonyi számában adott nyilatkozata, aki szerint  a forradalomból "nem lehet ötven évig megélni".
Hrabovzsky László nem csodálkozott Göncz Kinga szavain, „valószínűleg ilyen nevelést kapott, hogy ezt mondja”. A Pofosz Fejér megyei tagja szerint Göncz Árpádnak is csak addig volt fontos a forradalom, amíg börtönben volt. – Nem lehet félreérteni ezeket a szavakat, ez a vélemény nem most alakult ki. Ugyanakkor fájó, hogy a lassan kihaló, a forradalomért a börtönt is megjárt ’56-osoknak ilyet kell hallaniuk.
 
A Békés megyei forradalmi bizottság egykori elnöke, Fekete Pál, aki egy évet raboskodott Göncz Árpáddal, azt mondta: Göncz a börtön után megváltozott, „elment közülünk”.
A Holocaustból 100 évig is meg lehet... (unalmas de igaz)

– A külügyminiszter azután mondhat nekünk ilyet, ha a magyarországi zsidóságról is így beszél – közölte Regéczy Nagy László, a Történelmi Igazságtétel Bizottság elnöke. Wittner Mária egykori szabadságharcos szerint a forradalom emlékéből az események résztvevői nem tudtak, nem akartak megélni, bár mindig akadtak olyanok, például a Göncz család, akik megkísérelték ezt. Ezért a külügyminiszter nyilatkozata, ami szerint „ötven évig nem lehet ebből élni”, vélhetőleg önvallomás – mondta Wittner.
 
"Fábry Sándor nemrégiben egy konferencián besúgással vádolta többek között Göncz Árpádot, és Konrád Györgyöt". Fábry megjegyzései ismét felháborodást keltettek. 
Fábry Sándor az Értünk Egyesület és a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége nyilvánosságról szóló konferenciáján mondott beszédében csupán kérdéseket tett fel:
"(...) sorolta a politika szőnyeg alá söpört titkait, pedig kit ne érdekelt volna, hogy Bibóra dolgozott-e Göncz Árpád , vagy hogy Konrád György elárulta-e sógorát?". Csontos Fábrytól több gondolatot is idézett: "Valóban az MSZP pénztárnoka volt-e Fenyő és Várszegi? Miért maradt a médiafelület túlnyomó része és a vele járó reklámtorta az álbaloldali álliberálisok kezén? (...) Ki szabotálja az ügynöklistát? Miért független Babarczy Eszter, ha milliós kormánymegbízása van, vagy György Péter és Radnóti Sándor, ha az SZDSZ beszédírója? Lehetett volna Ribbentrop külügyminiszter az NSZK-ban, miként a mi kommunistáink továbbszolgáltak? (...) Gyurcsányt közönséges köztörvényes bűnözőnek tekinti. Talán kezdhetnénk itt az általános erkölcsi, politikai és médiaválság megoldását..."
Göncz Árpád volt köztársasági elnök szerint arcpirítóak Fábry kijelentései. Szomorúnak nevezte az elmondottakat Mécs Imre (1990–2006 SZDSZ, 2006–2010 MSZP !!! képviselő) is, aki egy zárkában ült Göncz Árpáddal, akit – mint mondta – alaposan megismerhetett, és tudja, nem törték meg, soha nem dolgozott ügynökként. Iványi Gábor metodista lelkész az ügy kapcsán úgy nyilatkozott: egyesek azzal próbálják a népszerűségüket növelni, hogy a felettük állókat ócsárolják.
Kőszeg Ferenc az ügy kapcsán kijelentette: párbajképtelen emberrel nem illik párbajozni, számára pedig Fábry Sándort pedig „úri cigányozása, kedélyes rasszizmusa teljesen párbajképtelenné tette”. A Magyar Helsinki Bizottság munkatársa szerint Fábry az RTL Klub Tomcatje, és nem érdekli, a maga fajtája körében mivel rágalmazza őt a műsorvezető
 
Göncz 1945-ben belépett a Független Kisgazdapártba, ahol először az ifjúsági szervezet elnöke és a Nemzedék című lap szerkesztője volt. A párt feloszlatásáig parlamenti titkár, majd főtitkár volt.
A kisgazdapárt feloszlatása után segédmunkásként, hegesztőként, csőlakatosként dolgozott.
Az 1956-os forradalom alatt a Magyar Parasztszövetségben dolgozott, november 4-e után pedig részt vett a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom által benyújtott memorandumok elkészítésében. 1957-ben segített Nagy Imre „A magyar nép védelmében” című kéziratát külföldre juttatni. Májusban letartóztatták, és 1958. augusztus 2-án a Bibó-per vádlottjaként életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték a fellebbezés lehetősége nélkül. 1960 márciusában részt vett a váci éhségsztrájkban. 1963-ban amnesztiával szabadult.

Ezután a Veszprémi Nehézvegyipari Kutatóintézet szakfordítója volt, majd a Talajjavító Vállalathoz került. Megpróbálta befejezni Gödöllőn az utolsó egyetemi évet, de kizárták. 1965-től kezdve szabadfoglalkozású író, műfordító.
A rendszerváltástól napjainkig

1988 májusában a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd a Szabad Demokraták Szövetségének alapító tagja. 1988-tól az SZDSZ ügyvivője, majd 1989-től az SZDSZ Országos Tanácsának tagja. A Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagja, majd alelnöke. 1989-től az Emberi Jogok Ligája budapesti tagozatának elnöke. 1989 és 1990 között a Magyar Írószövetség elnöke, majd tiszteletbeli elnöke. 1990 májusától országgyűlési képviselő. 1990. május és augusztus között az Országgyűlés elnöke, május 2-ától augusztus 3-áig ideiglenes köztársasági elnök. 1990. augusztus 3-án (Antall József és Tölgyessy Péter, azaz az MDF és az SZDSZ vezetői közötti kompromisszum értelmében) megválasztották a Magyar Köztársaság elnökének. Országgyűlési mandátumáról lemondott, párttagságát szüneteltette. 1995-ben újabb ötéves időszakra választották meg, posztját 2000. augusztus 3-áig töltötte be.
 
Az ismeretségi körében is aktívan dolgozó, „Patkány” fedőnéven működő hírhedt besúgó személyazonosságát államtitoknak nyilvánító iratot köztársasági elnökként személyesen ő írta alá. Ezért érintettségére hivatkozva többen, főleg nemzetközi szinten bírálták.
Nyilvános gyűléseken többször kifütyülték. Ezek közül a legismertebb az 1992. október 23-i füttykoncert a Kossuth téren. Az akkori parlamenti ellenzék (MSZP, SZDSZ, Fidesz, Orbán Viktor külön is[1]) azt állította, a fütyülők bőrfejűek voltak és fasiszta jelszavakat kiabáltak, míg a kormánypárt tagjai (például Boross Péter belügyminiszter) azt vetették szemére Göncz Árpádnak – állítva: a fütyülők közt lévő bőrfejűek száma elenyésző volt[1] (én úgy tudom, hogy többségben 56-osok voltak azok)–, hogy a kritikát az elnök „kisszerű politikai csatározásokba való belebonyolódása miatt” kapta, például ellentétbe került 56-os szervezetekkel, akiket az ünnepségen nem engedtek szóhoz jutni, nem írta alá az igazságtételről szóló törvényt, és nehezményezték, hogy Göncz ellenállt Antall azon kérésének, hogy leváltsa a szerinte egyoldalúan baloldali irányt vett média elnökeit. A kifütyülésről szóló MTV-felvétel kapcsán a Magyar Televízió Bánó András vezette Egyenleg című műsora is belekeveredett a botrányba, mivel többen (például az akkor az MTV híradójánál dolgozó Császár Attila) azt állították: az ünnepségről készült felvételt manipulatív módon megvágták, hogy az a baloldal véleményét támassza alá.[1] A felvétel manipuláltságáról a Sony cég laboratóriumában vizsgálatot folytattak, egyértelmű eredmény nélkül. ...
 
olvassátok el Debreczeni Antall könyvét. Ott kiderül, hogy mekkora egy genny alak volt ez az Árpi bácsi. Antall egy rossz szót nem mondott rá soha, de a mások által elmondottak nem fényezik az öreget. A szadesz a markában tartotta és úgy ugrált ahogy a törpe párt képviselői fütyültek
 
 
 
"Ott voltam a Kossuth téren akkor amikor dicső Köztársasági Elnökünkbe belefojtották a szót. Ott hangzott el először nyíltan és harsányan, hogy \""Patkány\"" 56-os elítéltek tettek tanúbizonyságot Gönc Árpád viselt dolgairól. Fábri Sándor, csak megjegyezte, és felemlítette ezt az agyon hallgatott vádat. A megvádoltnak illene védekezni, különösen akkor amikor Ő is hozzájárúlt az ügynök dossziék titkosításához, eltűntetéséhez. Ideje lenne már végre tisztázni az ügynök listát. A múltat csak ezután szabad és lehet lezárni."
 
Gonda László:
"Minden ki nem mondott hazugság méreggé válik."

1. 1992.okt.23-án Gönczöt saját bajtársai fütyülték ki, mert nem írta alá az igazságtételi törvényt és nem engedett más "56-ost" beszélni. Az ő "p..ny" szerepéről a börtönben '56 után, most nem nyilatkozom. De bele illik a Pufajkás-D209-Pszichopata(Apró klános) láncolatba. Szégyen és tragédia hová jutott az ország.

2. A muster-muster bajnok, a semmit sem Bánó által indított pereken (polgári és büntető), Varga Domokos György, Pálfy G.István és Császár Attila ellen, részt vettem. Itt a Bánót leleplezőket perelte, akik bebizonyították, hogy Göncsöz 1992.okt.23-án nem "skinhedek" fütyülték ki. A bíróság megtagadta a vádlottak ill. alperesek bizonyítékainak beszerzését, felhasználását. Az ügyészségi vizsgálat 33.old.2-ik bekezdését, személyiségi jogokra hivatkozva, nem engedte felolvasni, figyelmen kívűl hagyta. Ill. az eredeti (Csúcs szekréényben dekkoló) muster kazetta megtekintésének kiadását az MTV megtagadta. Amikor én bevittem egy videó lejátszót, ahol frame-kként ("kép kocka") lehetet volna bizonyítani Bánó csalását, akkor Bánó és ügyvédje kiszaladtak a teremből és megtagadták a belegyezésüket. Bírónő, pedig egy szót sem szólt és helyt adott kifogásuknak.

3. Göncz úgy írta alá a '97-s NATO+MSZPs földtörvény -népszavazás komány általi kiírását csütörtökön, hogy tudta az Alkotmánybíróság hétfőn tárgyalja a "legfőbb szuverén" népszavazási kezdeményezését. El is bukták. A kormány és G.Á. is.

4. Göncz az aki 91-ben az RMDSZ küldöttségnek, azt mondta, h. "... milyen jó, h. trianon következtében nincsenek kisebbségeink...". Tanúm, Borbély Imre képviselő, Tőkés leghűbb bajtársa.
stb.stb.

Göncz egy visszataszítóan hazug és kocssonygerincű ember volt, teljesen elkötelezett hazakiárúsító SZDSZ-es, akinek fontosabb volt az SZDSZ, mint az ország! Co.Horn Gábor. A média Bánó (jelenleg hit gyülis ATV) manipulálta Kádár, majd időközben az RTL Klub "való világ" agyampultátjai. A cikk szerzője meg rasszista indíttatásból, szolgalelkűen hanyatteső gazember. Nem Igaz ember, mint a Népszava nevű, hazug, szagos gyűlöletkeltő sajtótermék. Ismerem írásait. Mindig megfelelően elfogult és izzadtságszagú. Mottója "Minden napi gyűlőletem elégítsd ki ma ...". Kihez imádkozik, kérdezzétek meg tőle.

Én és ő névvel írom véleményem. A Kossuth téri csőcselékért tehát így még elszámolhatunk, Te ősrasszista szászovics...!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése