2011. november 1., kedd


A Magyar Köztársaság fegyveres megszállásának stratégiája.

2011, március 16 - 16:50 | Guerilla

ki be
1. A "humanitárius intervenció",mint fogalom.

Mindenekelőtt lássuk, mit takar a humanitárius intervenció fogalma, mik a céljai és mi szolgáltathat alapot annak végrehajtására. Az Intervenció latin szó,melynek jelentése :Interventálás,beavatkozás, közbelépés; közbenjárás, közvetítés. Erőszakos, főleg fegyveres beavatkozás más állam belügyeibe. A "humanitárius intervenció" kifejezést két értelemben szokás használni. Egyik értelme szerint humanitárius intervenciónak az tekinthető, ha egy állam valamely idegen állam területén tartózkodó saját polgárainak védelmében lép fel humanitárius okokból, míg a másik ,hogy ha egy országon belüli konfliktus,vagy természeti katasztrófa következtében kialakult káosz.továbbterjedhet más államokra és így veszélyt jelent a "nemzetközi békére és biztonságra".
A nemzetközi jog ma még nem ismeri a „humanitárius intervenció" fogalmát, azt, amely a XIX. században bukkant fel először. Annak idején erre hivatkozva indítottak az európai nagyhatalmak fegyveres akciókat egy-egy országban. Mivel akkoriban még semmilyen norma sem tiltotta a háború indítást, e fogalomnak jogilag nem volt igazán jelentősége. Egy állam ugyanis akkor is jogszerűen indíthatott fegyveres támadást egy másikkal szemben, ha egyáltalán semmire sem hivatkozott. A világ csak a XX. század közepén, az ENSZ megalapításakor jutott el a háború és bármilyen más fegyveres erőszak tilalmának a kimondásáig. Ilyen körülmények között hosszú ideig fel sem merülhetett az, hogy bárki „humanitárius intervenciót" indítson. A helyzet a hidegháborút követő években is csak részben változott meg. A Nyugat a kilencvenes évek elején ismerte fel azt, hogy nem maradhat tétlen egy-egy humanitárius katasztrófával fenyegető válságban.  
A BT tagjai az amerikai--orosz „mézeshetek" időszakában késztetést éreztek arra, hogy olyan humanitárius válságokba avatkozzanak be, amelyek kizárólag valamely államon belül keletkeztek. Ekkor a testület több határozatában is kijelentette, hogy az érintett államban kialakult helyzet „veszélyt jelent a nemzetközi békére és biztonságra". Más szóval azt állította, hogy a válság, a humanitárius katasztrófa -- egyebek között a rendszerint meginduló menekültáradat miatt -- átterjedhet a szomszédos államokra is. Ilyenkor aztán a BT felhatalmazást adott fegyveres beavatkozásra.
Humanizmus
Ilyen tartalmú határozat született például a szomáliai válság kezdetén. Ruandában ugyanakkor a BT reménytelennek látta azt, hogy megállítható lenne a nép irtás, így -- bár szintén megállapította, hogy az ottani „humanitárius válság" a nemzetközi békét és biztonságot fenyegeti -- voltaképpen csak mentő akciók lebonyolítására adott felhatalmazást. (A másik jó példa a 2010-e Haiti katasztrófa,ami valójában egy USA által végrehajtott HAARP támadás volt,természeti katasztrófának beállítva,ami jogalapot szolgáltatott az amerikai hadsereg bevonultatására,újjáépítő-békefentartó misszióra hivatkozva.Azomban az amerikai hadsereg semmilyen humanitárius feladatot nem végzett a szigeten,viszont szétosztott több ezer tonna,mérgezett élelmiszert,mint humanitárius segélyt.Ennek hatására ezrekkel nőtt a megbetegedések,és a halálos áldozatok száma. Az USA azóta is egy támaszpontot és jelentős fegyveres erőt állomásoztat a Kubához nagyon közel eső szigeten,de maradjunk a egyenlőre a nyilvánvalóbb fegyveres konfliktusoknál.)Ami a dél szláv országok egymás ellen vívott háborúit illeti, azokat a BT nemzetközi fegyveres konfliktusoknak minősítette. Ezekkel kapcsolatban ugyanis az ENSZ-alapokmányban foglalt általános rendelkezések alapján dönthetett külső beavatkozásokról.A kilencvenes években tehát olyan gyakorlat alakult ki, hogy a BT -- anélkül, hogy a „humanitárius intervenció" fogalmára utalt volna -- jogi lehetőséget teremtett ilyen jellegű nemzetközi fegyveres fellépésekre. Ezekről egyébként továbbra is csak a BT dönthetett, egyes államok vagy nemzetközi szervezetek saját magukat semmire sem jogosíthatták fel.Ez az állapot egészen a koszovói konfliktus kiéleződéséig tartott.   
A nyugati hatalmak akkor készek lettek volna a koszovói albánok melletti fegyveres fellépésre, erről azonban a BT-ben az oroszok és a kínaiak kilátásba helyezett vétója miatt nem születhetett határozat. Ekkor a NATO úgy tett, mintha joga lett volna a „humanitárius intervencióra", és homályos megfogalmazással erre hivatkozva indított légitámadásokat Szerbia ellen.Ráadásul az általánosan elterjedt vélekedés szerint a "demokratikus államok" mindenütt fellépnek,felléphetnek azokkal a kormányokkal vagy fegyveres csoportokkal szemben, amelyek halomra gyilkolják saját lakosaikat, vagy súlyosan sértik azok alapvető emberi jogait. A közvélemény a hidegháború óta eltelt két évtizedben minden, komoly emberi áldozatokkal járó zavargás esetében -- amúgy teljesen érthetően -- külső beavatkozásért kiáltott. Más szóval„humanitárius intervencióért" amit az emberi életek védelmére indítanak.


2. A cionista háborúk és megszállás
a humanizmus nevében
cionisták
Az USA-NATO iraki,afganisztáni háborúja nem a fehér emberé.
Nem is az olaj társaságoké. Nem, ezek cionista háborúk!
Erről jut eszembe Oliver Stone nagyszerű alkotását, a „Július 4-én született" c. film. A filmben egy Ron Kovic (akit a mindig jóképű Tom Cruise játszott) belép a hadseregbe. Vietnamba akar menni, hogy harcoljon a kommunisták ellen. „Inkább a halál, mint a vörösök" hangzik a jelszava. Úgy indul Vietnamba, mint egy jól kiképzett, fiatal és bátor amerikai, aki kiáll a demokráciáért és őszintén kész arra, hogy meghalljon a kommunista fenyegetés leveréséért, bárhol jelenjen is az meg. Amikor Vietnamból hazatér, deréktól lefelé meg van bénulva. De a polgár társai nem fogadják őt hősként. Ehelyett vele egykorú tüntetőkkel találkozik, akik tűzre vetik az amerikai zászlót. Ő nem érti, hogy miért. Kifejezésre juttatva a tüntetők iránti gyűlöletét a Bronxi Veterán Kórházban, hamarosan felfogja, hogy a fekete ápolók egészen más a véleménnyel vannak a háborúról. Ahogy egy férfi ápoló elmagyarázza neki: „Vietnam a fehér ember háborúja, a gazdag ember háborúja". Később, mint sok más Vietnamot járt amerikai, Kovic is eljut a felismerésre, hogy a háború egyáltalán nem a demokráciáért folyt. A hozzá hasonló fiatal amerikaiakat azért küldték oda, hogy egy saját szabadságáért küzdő népet elnyomjanak. Néhány évtized múltán a világ legnagyobb hadigépezete újra mozgásba lendült nép irtási ügyben, ezúttal Irakban. A tömeg mészárlást fiatal fiúk hajtják végre, akik nem igazán biztosak abban, hogy miért vannak ott, de azt a Fehér Ház egy könyörtelen és nagyhatalmú elit nevében elrendelte. Nem volt meglepetés, hogy Iraknak semmiféle tömeg pusztító fegyvere nem volt. Végül is az USA nem olyan ostoba, hogy megtámadjon egy olyan országot, amelynek van. Az veszélyes lehetne. De annak ellenére, hogy mi biztosan tudjuk, hogy ez a háború egyáltalán nem volt „megelőző" és nem Irak felszabadításáért folyt, a „háború az olajért" elmélet is -- amelyet a háború ellenes mozgalmak nagy többsége elfogadott -- napról napra veszíti a talajt a lába alól. Legalább föl kéne tennünk a kérdés, hogy tényleg az olaj volt-e a fő oka a háborúnak. Az olaj kívánatos, de az amerikaiak nem drága, hanem olcsó olajat akarnak. Irak megszállása az amerikai adó fizetőknek havi több mint 5,8 milliárd dollárjába kerül.Emiatt olcsóbb lett volna a térségben támogatni a diktátorokat, mint megbuktatni őket -- mégpedig olyan eredménnyel, hogy majdhogynem egyáltalán nincs olaj. De ez nem a fehér ember háborúja. De nem is az olaj társaságok háborúja. Nem, ez is egy cionista háború a sok közül.srael Shamir izraeli író az „A Cionista Megszálló Kormánynak Árnyéka" c. kitűnő dolgozatában arról ír, ami valószínűleg Irak megtámadásának a valódi oka volt:„Mint a megszálló kormányzat fejének, Jay Garnernek az a feladata, hogy létrehozzon egy új, izraelbarát Irakot. A Jerusalem Post, egy keményvonalas cionista napilap, amelyet Conrad Black, Pinochet és Sharon barátja ad ki, beszélgetést folytatott a hazaárulók egyikével, Ahmed Cselebi jobbkezével, Musawival. 
Musawi lelkesülten beszél az Izraelhez fűződő legszorosabb kötelékekkel kapcsolatos reményéről. Az új Irakban nem lesz hely a palesztinok számára, mert a nagy palesztin közösséget az INC vezetői (és feltehetőleg az ő cionista tanácsosaik) egy visszataszító ötödik had oszlopnak tekintik. Ehelyett egy „béke ív" fog húzódni Törökországból Irakon és Jordánián keresztül Izraelig egy új támpontot képezve a Közel-Keleten.A megszállási rezsimet az USA hadserege a cionisták érdekében hozta létre, ezért, ha valami, ez joggal nevezhető CMK-nak, Cionista Megszálló Kormánynak." (Az eredetiben ZOG, Zionist Occupation Government) Az iraki és afganisztáni háborúk -- csakúgy, mint az Irán elleni amerikai fenyegetés ,valamint legújabban a térségbeli arab országokban mesterségesen gerjesztett forradalmak és polgár háborúk(Líbia,Egyiptom,Tunézia,stb) mind izraeli érdekekre vezethetők vissza. Izrael és nagyhatalmú lobbija már régóta azon van, hogy az USA tegyen valamit az Izraelre valamilyen formában fenyegetést jelentő arab országok kormányaival. A térség de-stabilizálása sokkal előnyösebb Izraelnek, mint az USA-nak.
Azthiszem jogosan merül fel tehát a kérdés, hogy akkor mégis „mi lehet a be nem vallott, igazi oka és mozgató rúgója az USA háborúkhoz vezető politikájának?! Az elemzések után azt a következtetést lehet levonni,hogy egy nagyhatalom (a valóságban szuperhatalom) harcol egy kis megbízó állam,Izrael csatlósaként.
A zsidók az amerikai népességben nem tesznek ki többet 2-2,5%-nál, ami olyan tény, amit -- úgy látszik -- a legtöbb Amerikainak nehéz elhinni.
Egy 2002. októberében közé tett felmérés szerint az átlagos, nem zsidó amerikaiak azt hitték, hogy a lakosság legalább 18%-a zsidó. Minden negyedik megkérdezett amerikai azt válaszolta, hogy az amerikaiak 10-19%-a zsidó, ugyanakkor minden ötödik úgy becsülte, hogy a zsidók 20-29%-ot tesznek ki. Valami 12% gondolta azt, hogy a számuk 30-49% között van! De miért is tudná másképp a nem zsidó amerikai? A becsléseik azon alapulnak, amit látnak. Kapcsoljuk be a TV-t, menjünk moziba, vegyünk fel egy újságot, kísérjünk figyelemmel egy választást, a zsidók aránya minden esetben sokkal nagyobb, mint 2,5%. (...) A zsidók 12%-a gondolja, hogy ők az amerikaiak 2%-át teszik ki, 13% szerint 3%-ot, 11% nem tudja, ami szintén „megfelelő" válasz. Az amerikai zsidók 7%-a azonban azt hiszi, hogy ők az amerikaiak 1%-át alkotják. A zsidók 5%-a azt gondolja, hogy 4%-nyian vannak. 18% hitte, hogy 6-10% a számuk. 6% szerint a zsidók 11-15%-on vannak, és az amerikai zsidók 18%-a úgy becsülte magukat, hogy 15% fölött vannak. Ez óriási, 600% fölötti hiba határ!!!Az azonban, hogy az ember zsidó, még nem teszi cionistává (noha, sajnos, majdnem minden szervezett zsidó cionista). Tény, hogy a (nem szervezett) amerikai zsidók többsége ellenezte az iraki háborút is,de a nagyhatalmú zsidó lobby azonban támogatta. Az ő erőteljes háború iránti támogatásuk határozottan olyan komoly tényező, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni.A cionista zsidók a két nagy amerikai pártnak adott anyagi hozzájárulás nagy részét ma is állják. Ahogy az Aftonbladet c. svéd napilap rámutatott:

„A zsidók óriási összegeket nyomnak az amerikai politikába, 30-szor annyit, mint az arab amerikaiak. Nekik van hatalmuk. A „pénz beszél" jelmondat által uralkodnak."

Tény, hogy az amerikai milliárdosoknak majdnem a fele zsidó. (Ez a jelenség azonban nem korlátozódik az Egyesült Államokra. A hét orosz oligarchából hat zsidó.Magyarországon a helyzet még sokkal drámaibb,ebben a tekintetben!) Az amerikai másképp gondolkodó és szerző, Gore Vidal az Israel Shahak professzor „Zsidó történelem, zsidó vallás" c. nagyszerű könyvéhez írott előszavában felfed egy történetet, amely meghatározóan befolyásolta a Közel-Kelet történetét az utóbbi hatvan év során.

Valamikor a kései ötvenes években a világklasszis pletyka fészek és alkalmi történész, John F. Kennedy elmesélte nekem, hogy Harry S. Trumant mindenki magára hagyta, amikor rájött, hogy indul az elnökségért. Akkor egy amerikai cionista hozott neki egy bőröndben 2 millió dollár készpénzt a vonatra, amelyen a kampány körútját járta. „Ezért hajszolták át nálunk olyan sietve Izrael elismerését." Mivel sem Jack, sem én nem voltunk antiszemiták (nem úgy, mint az ő apja és az én nagyapám), mi ezt csak egy újabb, Trumanról és az amerikai politika derűs korruptságáról szóló mókás történetnek tartottuk. (...)

Nem akarom felsorolni annak a boldogtalan térségnek a háborúit és riadalmait. De azt kimondom, hogy Izrael elsietett kitalálása megmérgezte az USA-nak, Izrael kétséges párt fogójának a politikai és szellemi életét. Ez lehetséges, mert Amerika történetében egyetlen más kisebbség sem rabolt el annyi pénzt az amerikai adófizetőktől a célból, hogy egy „haza földbe" fektesse be. Ez olyan, mintha az amerikai adó fizető kötelezve volna arra, hogy támogassa a pápát a pápai állam visszafoglalásában, csak azért, mert a népünk egyharmada római katolikus. Ha ezt bárki megkísérelné, hatalmas volna a fölzúdulás és a kongresszus nemet mondana. De egy kevesebb, mint 2%-os vallási kisebbség rávette, vagy megfélemlítette a képviselőket (a szükséges kétharmadot, hogy hatástalanítsanak egy valószínűtlen elnöki vétót), miközben élvezik a média támogatását.

Maga Shahak lefordított egy cikket, amely héberül jelent meg a Kivunimban, a Cionista Világ szervezet lapjában 1982. februárjában, és mint „Kivunim terv" vált közismertté. A cikknek, amelyet egy Oded Yinin írt, a címe „Izraeli stratégia a kilencszáznyolcvanas évekre" és a Közel-Keletre vonatkozó elképzelése „az egész területnek kis államokra való földarabolására és valamennyi létező arab államnak a felbontására volt alapozva", ahogy Shahak összefoglalta. Noha ő határtalanul derűlátónak, ténylegesen üres képzelődésnek tekintette, azért hozzátette:

„Az a gondolat, hogy Izraelnek valamennyi arab államot szét kell darabolni kis egységekre, újra és újra megjelenik az izraeli stratégiai gondolkodásban. Példa kedvéért Ze'ev Schiff, a Ha'aretz katonai levelezője (és valószínűleg e téren a legtájékozottabb Izraelben) ír a „legjobbról", ami az Izraeli érdekek szerint történhet Irakban: „Irak felbontása egy siita államra, egy szunita államra és a kurd rész elkülönítése" (Ha'aretz 82.06.02.). A valóságban a tervnek ez az összetevője nagyon régi"

És lám, mi történik: 2003. novemberében a New York Times-ban megjelent egy cikk, amelyet a Council of Foreign Relations (Külkapcsolatok Tanácsa, egy rendkívül befolyásos magán szervezet) korábbi elnöke és a Times korábbi szerkesztője Leslie H. Gelb írt a következő fejcímmel: A három államos megoldás. Az ismertetett ötlet az volt, hogy az USA-nak fontolóra kéne vennie, hogy Irakot három különálló államra osszák, „északon a kurdokkal, a szunnitákkal középen és a síitákkal délen". Gelb azt írja, hogy „ezt a három államos megoldást Washingtonban évtizedekig elképzelhetetlennek tartották. ... De az idők megváltoztak." Ekképp a cionisták által kiagyalt terv minden, csak nem halott. Miközben az egész világ elítéli Izrael embertelen viselkedését a palesztin néppel szemben, a cionisták azt mutatják be, hogy Washington a kezükben van. Nem csak az elnök választási kampányok jelentős részét fizetik, hanem a kezükben van az egyenirányított média. „A média pedig a modern államok ideg rendszere" Egy nagyon összetett társadalomban a mai gyakorlati demokrácia egy kifinomult számítógéphez hasonlítható. A gépezete egy feltétellel tud sikerrel működni: ha az információ szabadon áramlik a rendszeren keresztül. Ha minden bemenő adatot ösztönösen ellenőriznek és szűrnek azon egyetlen ismérv alapján, hogy jó-e az a zsidóknak, nem csoda, ha a gép olyan szörny szülött kimenetet hoz létre, mint a „bosszú Babilonon Jeruzsálem Kr.e. 586-os lerombolásáért". És valóban, a rég elmúlt 1948-as évben Izrael első uralkodója, David Ben Gurion azt mondta:

„Történelmi bosszút állunk Asszírián, Arámián és Egyiptomon".

Most úgy van, hogy ez megtörténik, mivel COG célba vette Irakot, Szíriát és Egyiptomot. Három évtizeddel Ben Gurion halála után a Guardian arról számol be, hogy „az USA vezette had erő katonái kiterjedt pusztítást és szennyezést okoztak Babilon ősi városának a maradványaiban".Eltartott ugyan egy ideig, de a jóslat igaznak bizonyult.
De a néhai Ben Gurion nem csak a bosszú állásról álmodozott. Neki Nagy Izrael megteremtéséről is voltak álmai. A Szuez háború harmadik napján a Knesszetben mondott beszédében elismerte, hogy a háború igazi célja
„Dávid és Salamon királyságának a helyreállítása" egészen a bibliai határokig. Követőjének, Ariel Sharonak ugyanaz az álma és készen áll azt beteljesíteni, ha arra alkalom adódik. Ha az idő alkalmas, a térségben megmaradt palesztinok tömeg mészárlása és kiűzése kétségtelenül megtörténik.
Jeff Blankfort úgy utal Washingtonra, mint „a cionisták legfontosabb megszállt területére" Igaza van. A cionista zsidók erősebbek, mint valaha. A cionista keresztények erőteljes támogatásával az izraeli érdekek biztonságban vannak. A cionista marok szorítását az amerikai közel-keleti politikában lehetetlen tagadni. Az nem áll Amerika érdekében, hogy mindig azt tegye, ami Izraelnek a legjobb.Az USA-ban nem az amerikaiak vannak hatalmon, hanem egy elit és lobbik, amelyek az engedelmességig pénzelik (és fenyegetik) a politikusokat. Természetes, hogy háborúkat viselni olyan országokban, amelyeket a legtöbb amerikai megkeresni sem tud a térképen, nem áll a nép érdekében. A mohó tőkések mellett van egy nagy tényező, amelyet figyelembe kell venni, amikor a háború indítékait keressük.Nagyon-nagyon sokan alábecsülik annak a szerepnek a fontosságát, amelyet a cionizmus játszik Amerika külügyeiben (és kisebb mértékben a belügyeiben is). Az USA egy „lobbykrácia" -- egy állam, amelyben nagyhatalmú lobbik uralkodnak. A politikusok az ő pénzbeli támogatásuktól függenek, hogy egyáltalán valami esélyük legyen a választási versenyben. Ez a helyzet a jelenlegi washingtoni hatalom esetében is.
A befolyásos Bush családnak és háborús bűnös munka társainak a Fehér Házban részvényeik vannak a hadi iparban, és az pénzeli őket. Nekik személyesen jövedelmez a háború.
Azonban a közel-keleti amerikai külpolitikát és az USA Izraelnek nyújtott fenntartás nélküli támogatását nem lehet egyszerűen ezzel a ténnyel megmagyarázni. Az iraki olajszállítósok feletti rendelkezés egymagában nem elegendő ok 150 000 amerikai katona Irakba küldésére olyan drágán. Fontos felismerni, hogy olyan lelkes cionisták vannak vezető beosztásokban, akik bármi szükségeset készek megtenni, ha az Izrael érdekében áll. A neokonzervatívokról beszélek, akikre röviden, mint neokonokra szoktak utalni. Ténylegesen Izrael volt a fontos ügy, ami miatt a neokonok elhagyták a Demokrata Pártot, ahol valaha megtalálhatók voltak. Még 1993-ban írta Benyamin Ginsburg, a politika tudományok tanára:

„Az egyik legnagyobb tényező, amely feltartóztathatatlanul a jobboldalra sodorta őket, az Izraelhez való kapcsolódásuk volt, és az 1960-as években növekvő bosszúságuk a Demokrata Párttal szemben, amely egyre inkább ellenezte az Amerikai katonai készségét és belehabarodását a harmadik világ ügyeibe. A Reaganféle jobboldal keményvonalas kommunista ellenességében, az amerikai katonai erő iránti elkötelezettségében, és arra való készségében, hogy politikailag és katonailag beavatkozzék más népek ügyeibe a demokratikus értékek (és amerikai érdekek) előmozdítására, a neokonok olyan politikai irányvonalra leltek, amely garantálta Izrael biztonságát."

A neokonok elkötelezettsége Izraelnek, a zsidó lobby óriási befolyása és a Keresztény Közösségek meghódítása a cionizmus által a valódi magyarázata az USA állandósult Izrael iránti támogatásának. Egyesek számára furcsának hangzik, de ma helytelen Izraelre úgy utalni, hogy az az USA csatlós állama. Manapság pontosabb az ellenkezőjét mondani, mint akármi mást. Ezt nagyon jól állapította meg az izraeli születésű muzsikus, Gilad Atzmon, amikor megkérdezték:

„Azt gondolom, hogy kezdetben azért volt Izrael, hogy segítse a nyugati gyarmatosítást (Balfour nyilatkozat, stb.) De nem állt ott meg. Az amerikai kormányzat a késő hetvenes és a nyolcvanas években felismerte, hogy a nyugati globalizáció számára a legnagyobb veszély az arab ellenkezés és az iszlám ellenállás. Izrael azért volt ott, hogy örökösen fenntartsa a folyamatos szembenállást. Így bizonyos értelemben - Önnek igaza van, legalábbis történelmileg -, Izrael azért volt, hogy az amerikai érdekeket szolgálja, de a dolgok megváltoztak. Az elmúlt tíz évben az erő egyensúlynak az eltolódását látjuk. A cionisták, a republikánusok és a jobboldali keresztény csoportok közötti új kötelék az amerikai-izraeli viszonyban egy teljesen új szakasz vezetett be. Úgy gondolom, hogy az amerikai nép nagy jót tenne magának, ha alaposan megvizsgálná a kormányának a dolgait. Az amerikaiaknak azt kéne megkérdezniük maguktól, hogy amerikai érdekek-e azok, amiért dolgoznak, vagy inkább izraeliek. Az iraki háború jó kiindulási pont egy ilyen szellemi gyakorlat számára. "

Az iraki háború esetében a magukat a legjobb ajánlatevőnek eladó, (vagy egyet nem értés esetén szájukat tartó) pénz éhes politikusoknak és az olyan odaadó cionistáknak, mint a neokonok, az érdekei kéz a kézben járnak. Nem lesz addig béke a Közel-Keleten, amíg az amerikaiak nem szabadítják fel magukat a Washingtont szorongató cionisták és néhány ember ama meggyőződése alól, hogy mindig azt kell tenni, ami Izraelnek jó, ahelyett, ami Amerikának jó. A konzervatív Pat Buchanan nagyon jól foglalta össze, hogy miről szól a neokonok ideológiája:

usa-izrael
"Ami után ezek a neokonok futnak, az az amerikai vér besorozása, hogy a világot Izrael számára biztonságossá tegyék."



3.Magyarország a cionisták kezében.
                                                                       
NEW Hungary
 Palesztína és Magyarország elfoglalásának azonos szisztémája


Ezen gondolatok alapján azt hiszem nyugodtan ráilleszthetjük az amerikai politikai,társadalmi klisét a Magyarországi viszonyokra is,azonban hazánk estében a földrajzi,geopolitikai viszonyok miatt sokkal alattomosabb és kifinomultabb cionista stratégiával állunk szemben.Kezdjük ott,hogy minek kell a cionistáknak Magyarország? Az 1800-as évek második felében Angliában hatalmas karriert befutott zsidó üzletember a világban szétszórtan élő zsidókat az 'ígéret földjének' elfoglalására ösztönözte. Az Izraelita Világ szövetség felhívása a következőkről szólt:

"Az egész föld kerekségen nincs egyetlen darab föld sem, amelyet könnyebben leigázhatnánk, mint Galíciát és Magyarországot. E két országnak mindenképpen a miénknek kell lennie, mert számunkra ott a legkedvezőbbek a körülmények. Ti zsidó testvérek, fáradozzatok minden erőtökkel azon, hogy mindkét országot birtokba vehessétek, hogy minden keresztényt elűzzetek, hogy mindent, amit ott még a keresztények birtokolnak, teljesen a kezetekbe vegyetek. Ha erre nem volna elég anyagi eszközötök, párizsi szövetségünk minden erővel segíteni fog titeket. Erre a célra szövetségünk máris gyűjtéseket rendez és az adományok bőséggel folynak be pénztárunkba azzal a céllal, hogy a galíciai és a magyarországi területeket kiragadjátok a keresztényektől, s azok kizárólag zsidó kézbe kerüljenek. Az egész világ tőkései erre a célra nagy összegeket áldoznak s egyesülnek, hogy ezt a célt a legrövidebb idő alatt elérhessétek."

Ahhoz,hogy a Magyarországi történéseket átlássuk ejtsünk pár szót a mesterségesen és erőszakosan létrehozott cionista terror államról Izraelről. Izrael a Közel-Keleten található, mint tudjuk, szomszédaik pedig arabok. A zsidók az arab népekre akarják erőltetni felsőbbrendűségüket minden tekintetben,mind ez komoly feszültségeket szül.A helyzet konkrét oka az, hogy  
Izrael állam 1948-ban alakult meg a palesztin nép földjén, ahol addig palesztinok éltek, zsidók csak elenyésző számban. Az állam megalakulása azt eredményezte, hogy az addig országgal nem rendelkező zsidók Palesztinába vándoroltak, és számuk ugrásszerűen megnőtt.
A miértre, és hogyanra most nem térnék ki, mert ez az írás nem erről szól.A Lényeg az,hogy a pesztinok kitaszítottak lettek saját otthonukban. Ugyanolyan ez, mintha pl. Magyarországra széles nemzetközi segítséggel bantu-négerek milliói települnének be, és kikiáltanák az Európai Bantu Köztársaságot, magasról téve az őslakos magyarok jogaira.
Ez az egyik oka a Közel-Keleti terrornak, háborús helyzetnek, a zsidó és az arab világ szembenállásának,amellett ,hogy az arcátlan zsidók a ráadásul politikai és katonai erő fölényre törekszenek a térségben,az USA segítségével.Ez újabb szembenállást szül a zsidósággal szemben.Ez a folyamatos hadban állás semelyik félnek sem jó,de a palesztinok érthető okokból sohasem fogják feladni hazájukat, a zsidók pedig rájöttek, hogy soha nem fognak tudni végleg elbánni az összetartó, temperamentumos palesztinokkal.Ezenkívül Izraelnek hatalmas anyagi áldozatokba kerül (a hanyatló USA és EU gazdaságtól lopott pénzből) a kollaboráns arab államok lepénzelése annak érdekében,hogy ne állhasson össze a muzulmán egység a Közel Keleten,és ne töröljék el a föld színéről a terrorista Izraelt.Itt jön képbe Magyarország...Magyarország Közép-Európai ország, lakóitól külsőleg a zsidók nem különböznek, emellett a magyar nép nem olyan természetű, mint a palesztin, sokkal higgadtabb, nyugodtabb, és ami fontos: befogadóbb. Magyarországon a kis családok a jellemzőek (legalábbis a magyarság köreiben), és az emberek közt nincs, vagy csak kis összetartás van. Magyarországon él a legtöbb zsidó Közép-Európában, számukat 5-600 000-re becsülik. Túlnyomó többségük Budapesten él,és az elmúlt harminc év folyamán olyan szintű befolyásra tettek szert,hogy mára teljes egészében a ők alkotják a "magyar"politikai és gazdasági "elitet",ezzel gyakorlatilag kiszorítva a magyarságot a döntés hozatalból,viszont a világ zsidóságának számára korlátlan lehetőségeket biztosítva.Magyarország földrajzi helyzeténél fogva rendkívül nagy földalatti édesvíz,ásvány,földgáz,olaj készletekkel és nem utolsó sorban remek termőföldekkel rendelkezik, mely -- szakértelemmel kihasználva - az ország népességének legalább a négyszeresét is el tudná látni.Ezenkívül hazánk több szempontból is stratégiai területen fekszik,amely nemcsak,hogy kivalló természetes védelmet biztosít az itt élőknek, az egyre fokozódó természeti anomáliákkal szemben,hanem geopolitikai helyzeténél fogva is kiemelt jelentőségű "kapu" kelet és nyugat között.
Nem utolsó sorban a cionisták irányította NATO had erő által katonailag is biztosítva van a hátországuk.Mindezt figyelembe véve Magyarország igencsak ideálisnak tekinthető a zsidók számára. Ugyanis erről van szó, Magyarországot választották új otthonuknak, Magyarország lesz az új Izrael, ha rajtuk múlik.. A magyarok pedig "palesztinok" a saját hazájukban. Hogy ne csak a levegőbe beszéljek, álljon itt Simon Peresz izraeli állam fő elszólása:
Felvásároltuk Magyarországot
"manapság gyarmatok létesítése és hadsereg bevetése nélkül is lehet birodalmakat alapítani... Felvásároljuk Manhattant, Lengyelországot és Magyarországot."

A zsidók uralják a médiát és a politikát.Nem véletlen volt az, hogy a médiumok egyszerűen nem hozták le a hírt, miszerint izraeli állampolgárok felvásárolják Magyarországot.
A zsidóság és a cionista vezetésük tisztában van vele,hogy még egyszer nem tudják megismételni a zsidó állam alapítást,zsidó államként,mert a világ KÖZEL KELETI-ÁZSIAI-OROSZ fele már nem hagyná szó nélkül az újabb erőszakos ország rablást.Éppen ezért a cél érdekében inkább lemond hivatalosan zsidó identitásáról és a gazda testnek használt magyar identitás mögé bújva apránként foglalja el az új hazáját.
zsidó
A zsidó identitás érdekes dolog, náluk nem annyira a nacionalizmus,a nemzeti büszkeség dívik, hanem a hatalom vágy, a pénz iránti sóvárgás, pénz éhség. Jól mutatja mindezt az, hogy a zsidó emberek rendre magyarosítják a nevüket, ráadásul jól csengő, nemesi nevekre (pl. Andrássy stb.). Számukra kevésbé fontos a nemzet, az identitás (bár mint mindenhol, itt is akad kivétel), nekik mindegy milyen nyelven beszélnek, ők egyszerűen nem lojálisak ahhoz az országhoz ahova születtek, és ez komoly veszélyeket rejt magában.Mert a túlélésük érdekében felveszik az új személyiségüket és magyarrá vedlenek.Ennek lehetünk szemtanui nap,mint nap.
zsidók
A cionista ország vezetés,a keresztény kollaboránsaik segítségével tömegesen ruházza fel a zsidókat állampolgári jogokkal és helyezi őket vezető pozíciókba.A politikai pártok,kivétel nélkül mind a zsidóság kezében vannak,gyakorlatilag az egész közigazgatás zsidókból áll!
zsidók
Különböző pártok különböző néven nevezik magukat és a magyar érdekek képviseletét hangsúlyozzák,de valójában azonban az izraeli betelepülést koordinálják és ténykedéseikkel,segítik a mihamarabbi exodust a közel keletről még ha ez merész, vakmerő állításnak is tűnik.
zsidókzsidó
Az ország kifosztása és a zsidó hatalom átvétel gyakorlatilag 1989-óta töretlenül zajlik Magyarországon,de most 21 -évvel később történt meg a ráébredés,hogy a szép új világ ígérete valójában,csak hazugság volt.
zsidótom lantos a zsidó
Miközben egyre növekszik a lakosság és a gazdag elit között a szakadék,a cionista-zsidó hatalom minden eszközzel igyekszik rászorítani a cigányságot a magyarságra,ebben az amúgy is egyre feszültebb légkörben és mindenáron egy etnikainak beállított ,általuk mesterségesen szított polgár háborúval akarja leplezett céljait elérni.
polgárháború

Ez az egész szisztéma a felsőbb körökből származik, a rendőrséget átszövi a politika, a rendőri vezetők "nekik dolgoznak", persze nem buzgó baloldaliságuk, vagy meggyőződéses liberalizmusuk miatt, hanem anyagi okok állnak a háttérben. Mint tudjuk, a zsidók nagy tőkével rendelkeznek, kezük bármeddig elér. Ha pedig nem is ilyen lelkületű, vagy nem megvesztegethető a rendőri vezető, akkor is vannak még módozatok viselkedésének megváltoztatására...
görény
Visszatérve, hogy miért jó, a cigány---Magyar polgár háború a zsidóknak? Nagyon egyszerű: egy polgár háború nagy elszegényedéssel jár, minden elértéktelenedik, az emberek rákényszerülnek értékeik eladására. Egy széthullott, polgár háború sújtotta ország a legkönnyebb préda a gazdag zsidóknak az ország teljes bekebelezésére, és mindemellett a háborús helyzetben,humanitárius katasztrófára hivatkozva,mint békefentartókt be lehet vonultatni a NATO-IDF-EGF-cionista testőrséget és fegyveres erőket,mint ahogy ezt a beavatkozást készítik elő most Líbiában is a cionista hatalmak.Ezenkívül a világ cionista médiája azt fogja szajkózni a közvéleménynek,hogy a rasszista-náci magyarok lemészároltak sok szerencsétlen,szegény ártatlan cigányt,és,hogy ezt a háborút mi provokáltuk ki az összeférhetetlenségűnkel.A világ,média által megtévesztett közvéleménye ennek fényében jogosan fogja elítélni a Magyar hazafiakat,akiket a cionmédia ilyen módon,fasisztaként fog ábrázolni.
csótány
Így a zsidóság két legyet üt egy csapásra,mert megszabadul a tényleges magyar ellenállástól,valamint a cigány eltartottak nagy részétől,de ami a lényeg hatalmát végérvényesen bebetonozhatja ezen a számára oly fontos területen.Nagy vonalakban ez az oka a várható magyar-cigány polgár háborúnak, melyet a háttérből,a kezüket dörzsölő zsidók szítanak. Ha a nagy áldozat szám után a háború lecsengett, a zsidók legálisan áramlanak majd be, egy megfogyatkozott népességű, végletekig legyengült, de csodás adottságokkal rendelkező országba. 
zsidók
Ők viszont már nem fogják támogatni,eltartani a cigányságot.A háború után megalapítják romanisztánt az autonóm Erdély,a magyar határhoz legközelebb eső három megyéjében.Így tetszelegve a humanitárius megmentő,és egyben egy hazátlan nép csoportnak hazát teremtő és befogadó új magyarság szerepében.
Cigányok...

Mindezen dolgok a közeljövőben, de nem néhány év múlva történhetnek. Okai ennek a népesség megoszlásban keresendők. Jelenleg Magyarország népességének mintegy 10%-a cigány. A fiatal korú népességet tekintve azonban sokkal rosszabb a helyzet, egyes felmérések szerint a 8 éven aluliak fele már cigány származású, országosan. A sokkal inkább cigányok lakta területeken pedig (pl. Borsod) még rosszabb a helyzet, egy felmérés szerint Miskolcon 40 újszülöttből 33 cigány.
Ennek fényében az izraeli betelepülés akkor kezdődhet el, ha ezek a gyerekek "beértek", ugyanis ekkor a felnőtt korú lakosságnak már nagyon nagy része lesz cigány. És bár az össznépességen belül még mindig a magyarok lesznek többségben, azonban ez csak statisztika, a többség az öregkorú magyarok nagy számának lesz köszönhető. Mindeközben a magyar fiatalok a katasztrofális helyzet miatt mind nagyobb és nagyobb számban fognak kivándorolni, ami még jobban rontani fogja az ország és a magyarság helyzetét, még inkább elősegíti az elcigányosodást,elzsidósodást.
Öreg katona nem vén katona
Így tehát a polgárháború, nagyfokú kivándorlás, a média általi elbutítás, valamint az alacsony születés szám miatt igencsak megfogyatkozott és megroppant magyarság már képtelen lesz bármit is tenni a zsidóság teljes betelepülése ellen. Az új állam (ami papíron persze még mindig Magyarország lenne) nemzetiségi megoszlása a mostanihoz képest döbbenetes képet festene (bár csak fiktív példa): 4-5 millió magyar (ráadásul elöregedett nemzetiség), 2-3 millió cigány, és a majdani kb. 1-1,5 millió zsidó. Persze ne képzeljük azt, hogy majd serege élén fehér lovon bevonul az izraeli állam fő, és kitűzi a Parlament tetejére a Dávid-csillagos izraeli lobogót, majd pedig kikiáltja az Új Izraeli Köztársaságot. Nem, a zsidók nem játszanak nyílt lapokkal. Mint az elején elhangzott zsidóknak nem nemzet állam kell, számukra kevésbé fontos a nép, a nemzet, a nacionalizmus, nekik élet tér kell, hatalom, minél nagyobb lehetőségek pénz szerzésre, profitálásra. És mindezt lehetőleg nyugodt körülmények közt. 
új izrael
Ezért továbbra is Magyarország néven tartják fent az országot,sőt külsőségekben magyarabbak lesznek a magyaroknál,de ennek a taktikának más globálpolitikai okai is vannak amire most nem térek ki.


4. Magyarországon is bevethethető a megszállási joggal felruházott cionista kivégző osztag.
                                                                      EGF

A történelem számtalanszor bebizonyította,hogy egy nemzet állam karhatalma,forradalmak alkalmával,átáll a szabadságért küzdő saját népe oldalára és szembefordul a tőkés cionista gazdáikkal.Eppen ezért a globálcionista lobbi igyekszik olyan törvényesnek tűnő intézkedéseket hozni,amely a vérrel-vassal fent tartja sátáni hatalmukat a kizsákmányolt rabszolga tömegek felett.Ebben a vonatkozásban a fő alapelvük a területi,etnikai kötődések kiirtása az európai nemzetekből.A mesterségesen és természetellenesen létrehozott gazdasági szörny szülött az EU-is kizárólag ezt a célt szolgálja,miközben a választás,a szabadság és a jobb élet illúziójával csapja be a szolga népet.Magyarország is,mint EU tagállam aláírta azt a Lisszaboni Szerződést amely a nemzetek Európájának halálos ítélete.
Az EU-alkotmány tartalmaz egy eddig elhallgatott részt is, amely az elégedetlenkedő hazafiak kordában tartására egy nemzetek feletti kommandót hozott létre. Az európai alkotmánynak álcázott kizsigereléssel szinte egyszerre, 2007. október 18-án, Velsen, holland város adott otthont a nemzetek feletti kivégző osztag létrehozásának utolsó mozzanatára. Történetesen Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Hollandia és Portugália egy olyan karhatalmi szerv létrehozásáról határoztak, amely a schengeni karám adta „előnyöket" kihasználva bárhol és bármikor bevetésre küldhető. Az internacionalista hordának a EuroGendFor (European Gendarmerie Force), tehát Európai Csöndőri Erő nevet adták. Nem lehet véletlen a csendőrségre való hivatkozás sem. Történetesen több EU-s ország karhatalmi feladatait épp a csöndőrök látták el a múltban és az akkori viszonyoknak megfelelően megbecsülés övezte őket. Minden bizonnyal az újdonsült horda is emiatt kaphatta a nevet és ez nem más, mint figyelem elterelés a valós célokról.

Ennek a „csendőri" erőnek - egyáltalán nem meglepő módon - félelmetesen nagy hatáskört adott az Európai Unió boszorkány konyhája. Az alakulat legfőbb irányítója az Európai Bizottság. Ez a bizottság, illetékes intézményeinek támogatásával felhatalmazta az alakulatot,katonai(!) beavatkozásra, a tagállamokban. Mindezt csak úgy tudják végrehajtani, hogy az érintett rebellis tartomány még megmaradt, azonban már elsorvasztott maradék törvényei felé helyezik az EuroGenFor működését . Az alakulat jelenleg már háromezer főből áll, parancsnoksága az észak-itáliai Vicenza városában trónol.
rendőr
Az összeurópai karhatalmi kezdeményezés gall földről származik. Pontosabban az egykori francia védelmi-miniszter, Michelle Alliot-Marie volt az, akinek a nevével fémjelezték az elgondolást. Az említett káder -- és irányítói - azt a nem titkolt cél tűzték ki, hogy a tagállamok egyre intenzívebben gondolkodó és ellenálló lakosságának megmozdulásait, ezen „csendőri" erő bevetésével, könnyebben számolhatják majd fel. Minden bizonnyal a legvadabb összeesküvés-elmélet kategóriába sorolják az előre megrendelt elemzések az európai pribék összekolompolásának valós okát. Nem véletlen, hogy az alkotók éppen a néhány évvel ezelőtti franciaországi zavargások okán tapostak a gázba. Az sem véletlen, hogy ezek az események mindenki előtt ismeretesek és jól dokumentáltak, köszönhetően a világ hódítók egyik legerősebb fegyverének, a médiának. A nemzet rontók által idiótának bélyegzett francia radikálisok is megpendítették azt a húrt, mely arról szólt, hogy a zavargások előre eltervezettek voltak. Ennek tükrében már az a megállapítás sem a fantázia szüleménye, hogy a gall kormány és világ uralomra törő feletteseik több száz ember életét sodorta veszélybe azáltal, hogy szándékosan hagyták kiteljesedni a káoszt. Az, hogy a bevándorlók asszisztáltak a tervekhez, mindenképp ördögi elme szüleménye. Köztudott, hogy a rém szövetség éppen az euroszkeptikus pártoktól és mozgalmaktól tart a leginkább. Az ilyen politikai gondolatokat valló csoportosulások egy jelentős része pedig nemzetekben gondolkodik és főként Nyugat-Európában, a társadalmi gondok jelentős részét - teljesen helyesen - a bevándorlási politika tarthatatlanságával magyarázzák. Ezt viszont még tetőzi az a tény, hogy az EU szinte mindenféle ellenőrzés nélkül jöttmentek millióit igyekszik rátelepíteni az őslakosokra, beláthatatlan következménnyel az ős honos lakosság életére. Hivatalos magyarázatként a szépen csengő „munka erő javítást" hangoztatják, de nyilvánvalóan egy gyökerét veszített, multikul-ti, könnyen irányítható társadalom kialakítása a cél. Ebbe a gyalázatos koncepcióba pedig semmiféle hazaszeretet nem fér bele. A különböző országokban meglévő nemzeti erők pedig szemmel láthatóan egyre dinamikusabban fejlődnek és ami a nagy veszély a világ hódítók számára, hogy ezeket már nem lehet ellehetetleníteni az ún. antiszemita-kártyával. Igen ám, csakhogy bármely patrióta szervezet elleni nyílt karhatalmi fellépés nem feltétlenül hozná meg a várt eredményt. Sok nyugat-és észak-európai ország nem vette komolyan a harmadik világ bevándorlói által jelentett veszélyt. Az már csak hab a tortán, hogy a bevándorlás liberalizációjának drasztikus növekedése éppen azokra az évtizedekre esik, amikor már az EU ősének tagjai voltak. A jöttmentek pedig egyre több problémát jelentettek és jelentenek, amely egyenes arányban van a tékozlók számának növekedésével. Ezeket a gondokat az átlag nyugati is egyre jobban megérzi saját bőrén, függetlenül politikai hovatartozásától. Ennek tükrében nem véletlen, hogy nemzet védő pártok fejlődnek a legintenzívebben. Ez a növekedés pedig aggasztó a demokratúra urai számára, tehát valamit lépni kellett. Az egész EuroGendFor létrehozását pedig éppen az teszi az ördögtől való cselekedetté, hogy az idegenekre hivatkozva, valójában az ős lakosság eltiprására hozták létre. Gyakorlatilag arról lehet beszélni, hogy a tudatlan bevándorlók okozta kérdés mögé bújva, a jöttmentek ellen fellépő erőket akarják szétzúzni. Ezek után már könnyedén lehet a hazafiak ellen futó szalagon gyártani a vádakat és erre alapozva már rohamozhat is az Európai Csendőrség.
Azért, hogy sátáni tervüket sikerrel hajtsák végre, az EuroGendFor a jövőben, az EU-tagállamokban semmibe veszi az adott ország nemzeti törvényeit és önállóságát. A tagállamokban történő akciókról egy haditanács dönt, amely az Európai Csendőrségben résztvevő, valamint az öntudatra ébredt ország gyökértelen kormányának védelmi-, biztonsági, belügyi (nálunk a rendészeti) minisztereiből tevődik össze. Mindezt az új -- és már sokadszor módosított - EU-Rendőrségi Alapító-Okmánya tételesen tartalmazza.  
gyilkosok
A lényegi része az uniós törvénynek, hogy felhatalmazást ad a "csendőrségnek" arra, hogy bármely tagállamot erőszakosan megszálljon - akár annak ellenállása ellenére is. Sőt, ha az EuroGendFor bevetésére már megszületett a döntés a renitens EU-állammal szemben, akkor a „csendőrség" attakja után azok a területek, városok, város részek, épületek és régiók, melyeket már uralmuk alá hajtottak, kikerülnek az adott ország illetékeseinek kezeiből és azon túl már az Európai Csendőri Erők -- közvetetten Brüsszel - irányítása alá tartoznak.
A világ hódítók szemtelensége azonban itt nem áll meg. Az EuroGendFor az adott esetben nemcsak karhatalmi-katonai feladatokat lát el, hanem titkosszolgálati jogokkal is felvértezték, valamint az adott ország fegyveres erőivel szorosan együttműködve kell a rendet és nyugalmat helyreállítania. Szükség esetén a EuroGendFor minden lehetséges eszközt és jogot megkap, amire csak szüksége van, hogy feladatát teljesítse. Ez pedig felveti azt a lehetőséget is, hogy ezek az erők nem kifejezetten rendőri csapatok, hanem katonai különítmények is lehetnek, katonai felszereléssel. Ezt erősíti, hogy a bevethető fegyvereinek és módszereinek egyáltalán nem szabtak határt. Példának okáért, a nemzetközi fegyveres konfliktusokban -- elvileg - tiltott dolog az üreges vagy vágott fejű lövedék használata. Viszont belügyi konfliktusokban már használható, feltéve, hogy azt az adott állam törvényei megengedik(pl. USA). Az EU lelketlenségét ismerve nem lehetne azon sem csodálkozni, hogy ezt a rendelkezést is elfogadják, ha eddig nem tették még meg. Az európai kormányok az uniós "csendőrségnek" köszönhetően, kibújhatnak minden felelősség alól. De nemcsak a hazaáruló vezetés mentesül a felelősségre vonás alól, hanem maga az akciókat tevőlegesen végrehajtó szervezet is. Az Európai Csendőri Erő csakis az uniós haditanácsnak tartozik beszámolással és felelősséggel. Így akár a jövőben lezajlott tiltakozások, demonstrációk és tüntetések esetén büntetlenül lövethetnek a hazafiak közé. Bevezethetik a rendkívüli állapotot, városokat, akár ország részeket katonai közigazgatás alá helyezhetnek. A lázadások hangadóit kiemelhetik anélkül, hogy az illető országok a saját katonaságukkal vagy rendőrségükkel tennék azt. Megvannak a megfelelő intézkedések arra az esetre is, ha esetleg a helyi rend védelmi szervek vagy a katonaság kiáll a lakosság mellett. Természetesen erről szinte semmi információ nem látott még napvilágot.
Az Európai Csendőri Erőben pillanatnyilag már aktív csapatok:
- A Francia Nemzeti Csendőrség
- Az Olasz "Carabinieri"
- A Holland Királyi Katonai Rendőrség
- A Portugál Nemzeti Köztársasági Gárda
- A Román Csendőrség
- A Spanyol Polgári Gárda
Partnerként képviselteti magát a Lengyel Katonai Csendőrség.


5.Izraeli fegyveres erők Magyarországon a NATO fedezete alatt.

nato idf

Először is vessünk egy pillantást Izrael és a NATO kapcsolatára.Izrael a Mediterrán Dialógus tagjaként fontos partnere a NATO-nak és mint ilyen,az együttműködésre hivatkozva szabadon tevékenykedhet a NATO partner,vagy a megszállt országok területén.Jó példa erre a 2010-ben egy erdélyi hadgyakorlaton lezuhant CH 53 típusú izraeli helikopter esete,amely a Blue Sky 2010 nevű közös (NATO) román-izraeli légi hadgyakorlaton vett részt Brassó megyében,
zsidó helich53
vagy a két darab Náhson Sávít típusú izraeli felderítő gép amelyek szintén tavaly,mint az Israeli Air Force 005 és 006 -os "védett"játatai végeztek stratégiai felderítést a Magyar Köztársaság légterében.Az eset után az Izraeli nagykövet így nyilatkozott: "szokásos rutin feladat az izraeli légierő gépeinek berepülése Magyarországra!"RUTIN FELADAT!
Üstökös
Magyarország már több mint 10 éves NATO tagsága eredményeként számos olyan szövetségesi programban vesz részt, amely révén hosszabb időszakra nagyobb létszámú külföldi katonai állomány állomásozik hazánk területén. Emellett magyar kezdeményezésre itt állították fel a NATO egyik kiválósági központját is, amely nemzetközi katonai parancsnokságnak minősül.

Mit takar pontosan a Kiválósági Központ elnevezés?
NATO területvédelem
A Kiválósági Központok létrehozásának ötlete 5 éve merült fel az amerikaiak és izraeliek részéről, és lényegét tekintve megegyezik az üzleti életben is megtalálható feladatkiszervezéssel (outsourcing). A NATO folyamatos megújulásáért az amerikai parancsnokság a felelős, amely minden szakmai területet lefed. Ám annak érdekében, hogy minden téren a legmagasabb szintű szakértelemmel működhessen, kitalálták a Kiválósági Központok megalakítását,mint regionális parancsnokságokat.A kiválósági központokban,mint azt a neve is mutatja a NATO tagállamok legkiválóbb szakemberei mellett,a NATO kiemelt stratégiai partnereinek szakember gárdája is tevékenykedik.Az egyik ilyen stratégiailag kiemelt partner a cionista Izrael állam hadserege az IDF (Israel Deffend Forces).Az észak-atlanti szervezet tehát kiszervezi azokat a feladatait, amelyek nemzeti szinten sokkal hatékonyabban, gyorsabban és olcsóbban oldhatóak meg. Az ötlet annyira bevált, hogy jelenleg már 18 Kiválósági Központ van a világban. Ez a hálózat a terrorizmus elleni harctól kezdve a hegyi műveletekre történő kiképzésig számos szakmai területet lefed, A NATO és az IDF pedig úgy tekint erre a hálózatra, mint a szövetség megújításának egyik legfőbb motorjára.Azért azt tegyük hozzá,hogy Izrael nem NATO-tag,ezért nem hangsúlyozzák az izraeli hadsereg részvételét a NATO műveletekben.Kizárólag ,mint "független" szakértőket,megfigyelőket emlegetik a hivatalos nyilatkozatokban.


6.A Magyar Köztársaság katonai megszállásának jogi előkészítése.
                                                                         nato-izrael


Az új honvédelmi törvény javaslatot 2011 február elején nyújtotta be az országgyűléshez a kormány nevében Dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter,amelyett az országgyűlés ellenszavazat nélkül elfogadott.Az indoklás szerint az új törvényre a NATO Magyarországon felállított kiválósági központjával kapcsolatos szabályozás, illetve egyéb szabályozási hiányosságok miatt volt szükség. A törvényjavaslatban szereplő kormányzati tervek nem csupán emberi méltóságunkat sértik, hanem hazánkat végérvényesen kiszolgáltatják a megszálló cionista erőknek!

rasmussen


7.Az intervenció törvényi háttere

hende

hende


2011. évi 2229. törvény
a Magyar Köztársaság területén szolgálati céllal tartózkodó külföldi fegyveres erők,
valamint a Magyar Köztársaság területén felállított nemzetközi katonai
parancsnokságok és állományuk nyilvántartásáról, valamint jogállásukhoz kapcsolódó
egyes rendelkezésekről
Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság NATO-tagságából eredő kötelezettségeinek
teljesítése, valamint a Magyar Köztársaság területén szolgálati céllal tartózkodó külföldi fegyveres erők, és a Magyar Köztársaság területén felállított nemzetközi katonai parancsnokságok és állományuk jogállásának teljes körű biztosítása érdekében a következő
törvényt alkotja:

1. Általános rendelkezések
1. §
(1) E törvényben foglaltakat kell alkalmazni a Magyar Köztársaság területén szolgálati céllal tartózkodó külföldi fegyveres erőkre, a Magyar Köztársaság területén felállított nemzetközi katonai parancsnokságokra és azok állományának tagjaira, továbbá a rájuk vonatkozó rendelkezések tekintetében az állomány tagjainak a Magyar Köztársaság területén tartózkodó hozzátartozóira.
(2) Nem alkalmazandó e törvény valamely állam Magyar Köztársaság területére akkreditált diplomáciai képviseletéhez tartozó katonai állomány tagjára, ideértve a katonai attaséhivatalok tagjait is.
(3) E törvény rendelkezéseit a Magyar Köztársaság területén székhellyel rendelkező
nemzetközi szervezetek személyzetéhez tartozó külföldi katonai állomány tagjaira akkor kell alkalmazni, ha arról a szervezet magyarországi székhelyéről szóló vagy jogállását, kiváltságait és mentességeit szabályozó nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik.
(4) Az e törvényben foglaltak nem érintik a külföldi fegyveres erőkre és azok állományára vonatkozó nemzetközi szerződéseket, illetve a külföldi fegyveres erőknek és azok állományának a nemzetközi jog általánosan elismert szabályaiból eredő jogait és kötelezettségeit, és nem jelentenek mentesítést a külföldi fegyveres erőkre vagy azok állományára a jogállásukra vonatkozó nemzetközi szerződésekből háruló kötelezettségek teljesítése alól.
2. Értelmező rendelkezések
2. §
(1) E törvény alkalmazásában
a) külföldi fegyveres erő: valamely külföldi állam haderejét alkotó szárazföldi,
haditengerészeti és légierő, továbbá a haderő szervezetéhez kapcsolódó rendfenntartó erők összessége;
b) külföldi fegyveres erő állományának tagja: az a) pontban foglalt fegyveres erő katonai személyi állományának és a fegyveres erő alkalmazásában álló polgári személyzet tagja;
c) nemzetközi katonai parancsnokság: az Észak-atlanti Szerződés alapján felállított
nemzetközi katonai parancsnokságok jogállásáról, Párizsban, 1952. augusztus 28-án
készült Jegyzőkönyv (a továbbiakban: Párizsi Jegyzőkönyv) I. cikk b), c) pontjának vagy XIV. cikkének hatálya alá tartozó, vagy az Egyesült Nemzetek Szervezete, az Európai Unió döntése alapján, vagy nemzetközi szerződésben nemzetközi katonai parancsnokság jogállással felállított nemzetközi katonai szervezet;
(2) E törvény alkalmazásában hozzátartozónak minősül:
a) az (1) bekezdés b) pontban foglalt személynek vagy az (1) bekezdés c) pontban foglalt nemzetközi katonai parancsnoksághoz tartozó állomány tagjának házastársa, valamint az általa eltartott gyermeke, ideértve a vér szerinti, az örökbefogadott, a nevelt vagy mostohagyermeket is, és b) a külföldi fegyveres erő állománya tagjának állampolgársága vagy állandó tartózkodási helye szerinti állam jogszabályai szerint hozzátartozónak minősülő személy, amennyiben a külföldi fegyveres erő állománya tagjával magyarországi közös háztartásban él.
(3) A hozzátartozói minőséget az arra hivatkozó személynek vagy törvényes képviselőjének kell igazolnia a külföldi fegyveres erő állománya tagjának állampolgársága vagy állandó tartózkodási helye szerinti állam jogszabályainak megfelelő hivatalos okirattal.
3. §
(1) Külföldi fegyveres erőnek a Magyar Köztársaság területére történő belépését és
tartózkodását szolgálati célúnak kell tekinteni, ha az az Alkotmány 19. § (3) bekezdés j) pontja vagy 40/C. § (1) bekezdése alapján engedélyezett.
(2) Szolgálati célúnak minősül a külföldi fegyveres erő állománya tagjának a Magyar
Köztársaság területére történő belépése,
a) ha az az Alkotmány 19. § (3) bekezdés j) pontja vagy 40/C. § (1) bekezdése alapján engedélyezett, vagy
b) amennyiben az nem tartozik az Alkotmány 19. § (3) bekezdés j) pont vagy 40/C. § (1)
bekezdés hatálya alá ha az az állomány tagjának hivatalos vagy szolgálati feladatai
ellátása érdekében történik, és a belépésről, valamint a szolgálati célról az állományt
küldő állam illetékes hatósága a honvédelemért felelős miniszter által vezetett
minisztériumot katonadiplomáciai úton, a belépés tervezett idejét legalább 3 nappal
megelőzően értesíti.
(3) Nemzetközi katonai parancsnokság a Magyar Köztársaság területén az Egyesült Nemzetek Szervezete, az Észak-atlanti Szerződés Szervezete, az Európai Unió döntése vagy kifejezetten erre irányuló nemzetközi szerződés alapján állítható fel.
3. A külföldi fegyveres erő, a nemzetközi katonai parancsnokság és állományának
nyilvántartása
4. §
(1) A Magyar Honvédség központi adatfeldolgozó szerve nyilvántartást vezet
a) az Észak-atlanti Szerződés tagállamainak és a Békepartnerségben résztvevő államok fegyveres erői Magyar Köztársaság területén tervezetten legalább három hónapig szolgálati céllal tartózkodó állományának tagjairól (a továbbiakban: NATO- és PfP-állomány),
b) az a) pontban foglalt államoktól eltérő állam fegyveres erejének a Magyar Köztársaság területén tervezetten legalább három hónapig szolgálati céllal tartózkodó katonai és polgári állománya tagjáról (a továbbiakban: külföldi állomány),
c) a Magyar Köztársaság területén tervezetten legalább három hónapig szolgálati céllal tartózkodó külföldi fegyveres erőkről, ideértve azok egyes alakulatait vagy kontingenseit is, mint szervezetekről,
d) a Magyar Köztársaság területén felállított nemzetközi katonai parancsnokságokról és az azokhoz tartozó, és a Magyar Köztársaság területén szolgálatot teljesítő állomány tagjairól a nemzetközi katonai parancsnokságnak a Magyar Köztársaság által nemzetközi szervezetként történő elismeréséig.
(2) Az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott nyilvántartás a NATO- és PfP-
állomány, valamint a külföldi állomány alábbi adatait tartalmazza:
a) a családi és utónevét, születési helyét és idejét, nemét és állampolgárságát, rendfokozatát és arcképmását,
b) szolgálati igazolványa vagy útlevele és amennyiben rendelkezésre áll az Észak-atlanti Szerződés tagállamai közötti, fegyveres erőik jogállásáról szóló Megállapodás (a továbbiakban: NATO SOFA) III. cikke 2. bekezdésének b) pontja szerinti egyéni vagy csoportos menetparancs sorszámát,
c) küldő államának, és katonai állomány tekintetében a fegyveres erejének, a polgári
állomány tekintetében az alkalmazó megnevezését,
d) a tartózkodás szolgálati céljának megnevezését,
e) a szolgálati célú tartózkodás kezdetének és tervezett befejezésének időpontját,
f) a szolgálati célú tartózkodás helyét,
g) a szolgálati célú tartózkodás ideje alatti magyarországi elhelyezési helyének címét.
(3) Az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott nyilvántartás a Magyar Köztársaság területén tartózkodó külföldi fegyveres erő alábbi adatait tartalmazza:
a) teljes megnevezését,
b) vezetőjének családi és utónevét, rendfokozatát,
c) teljes, a Magyar Köztársaság területén tartózkodó létszámát,
d) a tartózkodás szolgálati céljának megnevezését,
e) a szolgálati célú tartózkodás kezdetének és tervezett befejezésének időpontját,
f) a szolgálati célú tartózkodás helyét,
g) a külföldi fegyveres erőt a Magyar Köztársaság területén történő termék beszerzés vagy szolgáltatás igénybevétel tekintetében képviselő személy családi és utónevét,
rendfokozatát, beosztását, állampolgárságát, valamint aláírásának mintáját,
h) az általa termék beszerzéséhez vagy szolgáltatás igénybevételéhez használandó hivatalos pecsétjének mintáját,
i) amennyiben nemzetközi szerződés vagy törvény a külföldi fegyveres erő állományába tartozó személyekre vonatkozó adómentességet ír elő, a külföldi fegyveres erő állományába tartozás tényét igazoló személy családi és utónevét, rendfokozatát, beosztását, állampolgárságát, valamint aláírásának mintáját.
(4) Az (1) bekezdés d) pontjában meghatározott nyilvántartás a Magyar Köztársaság területén felállított nemzetközi katonai parancsnokságok alábbi adatait tartalmazza:
a) teljes megnevezését,
b) vezetőjének családi és utónevét, rendfokozatát,
c) a Magyar Köztársaság területén lévő szervezetének teljes létszámát,
d) magyarországi székhelyének vagy más képviseletének teljes címét,
e) a nemzetközi katonai parancsnokságot a Magyar Köztársaság területén történő
termékbeszerzés vagy szolgáltatás-igénybevétel tekintetében képviselő személy családi és utónevét, rendfokozatát, beosztását, állampolgárságát, valamint aláírásának mintáját, f) az általa termék beszerzéséhez vagy szolgáltatás igénybevételéhez használandó hivatalos
pecsétjének mintáját.
(5) Az (1) bekezdés d) pontjában meghatározott nyilvántartás a Magyar Köztársaság területén felállított nemzetközi katonai parancsnokságokhoz tartozó és a Magyar Köztársaság területén szolgálatot teljesítő állomány tagja alábbi adatait tartalmazza:
a) a családi és utónevét, születési helyét és idejét, nemét és állampolgárságát, rendfokozatát és arcképmását,
b) szolgálati igazolványa vagy útlevele és amennyiben rendelkezésre áll a NATO SOFA III. cikke 2. bekezdésének b) pontja szerinti egyéni vagy csoportos menetparancs sorszámát,
c) küldő államának, és katonai állomány tekintetében a fegyveres erejének, a polgári
állomány tekintetében az alkalmazó megnevezését,
d) a nemzetközi katonai parancsnokság megnevezését,
e) a szolgálati célú tartózkodás kezdetének és tervezett befejezésének időpontját,
f) a szolgálati célú tartózkodás ideje alatti magyarországi elhelyezési helyének címét.
(6) Amennyiben külföldi fegyveres erő a Magyar Köztársaság területén szolgálati céllal
tervezetten három hónapnál rövidebb ideig tartózkodik, a Magyar Honvédség központi adatfeldolgozó szerve a külföldi fegyveres erő kérelmére nyilvántartást vezethet a külföldi fegyveres erő (3) bekezdésben foglalt adatairól, és azokról igazolást állíthat ki.
(7) Az (1) bekezdésben meghatározott nyilvántartás vezetésének célja:
a) az (1) bekezdésben meghatározott külföldi fegyveres erőkre, nemzetközi katonai
parancsnokságokra és azok állományára vonatkozó nemzetközi szerződésekben foglalt, illetve a nemzetközi jog általánosan elismert szabályaiból eredő jogállásának biztosítása, b) az (1) bekezdésben meghatározott külföldi fegyveres erők, nemzetközi katonai parancsnokságok és azok állománya nemzetközi jogi normákban és a magyar
jogszabályokban biztosított kiváltságai és mentességei fennálltának igazolása, valamint azok érvényesítésének és végrehajtásának biztosítása,
c) a Magyar Köztársaságnak a külföldi fegyveres erők Magyar Köztársaság területén történő tartózkodásából eredő honvédelmi és nemzetbiztonsági védelmének elősegítése.
5. §
(1) A Magyar Honvédség központi adatfeldolgozó szerve a NATO- és PfP-állomány, a
Magyar Köztársaság területén felállított nemzetközi katonai parancsnoksághoz tartozó és a Magyar Köztársaság területén szolgálatot teljesítő állomány tagja részére e jogállásának igazolására, valamint egyes, a nemzetközi jog és a magyar jogszabályok által biztosított jogosultságainak és mentességeinek érvényesítéséhez az állomány tagjának erre vonatkozó írásbeli kérelmére, a 4. §-ban foglalt nyilvántartás adatai alapján igazolványt állít ki. Az igazolvány az abban foglalt adatokat közhitelűen igazolja.
(2) Az (1) bekezdés szerinti igazolvány tartalmazza az igazolvány jogosultjának:
a) arcképmását,
b) családi és utónevét,
c) rendfokozatát,
d) állampolgárságát,
e) a NATO- és PfP-állomány tekintetében küldő államának és, katonai állomány
tekintetében a fegyveres erejének, a polgári állomány tekintetében az alkalmazó teljes megnevezését, a Magyar Köztársaság területén felállított nemzetközi katonai
parancsnokságokhoz tartozó és a Magyar Köztársaság területén szolgálatot teljesítő
állomány tagja tekintetében a nemzetközi katonai parancsnokság megnevezését,
f) a szolgálati célú tartózkodás kezdetének és tervezett befejezésének időpontját,
g) a szolgálati célú tartózkodás ideje alatti magyarországi elhelyezési helyének címét.
(3) A Magyar Honvédség központi adatfeldolgozó szerve a 4. § (1) bekezdés c) pontja szerinti nyilvántartás alapján a külföldi fegyveres erő vezetőjének kérelmére a 4. § (3) bekezdés
a), b), f), g), h) és i) pontjában foglalt adatokról igazolást állít ki. Az igazolás az abban foglalt adatokat közhitelűen igazolja.
(4) A Magyar Honvédség központi adatfeldolgozó szerve a 4. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott, a Magyar Köztársaság területén felállított nemzetközi katonai parancsnokságokra vonatkozó nyilvántartás alapján a nemzetközi katonai parancsnokság vezetőjének kérelmére a 4. § (4) bekezdés a), d), e), és f) pontjában foglalt adatokról igazolást állít ki. Az igazolás az abban foglalt adatokat közhitelűen igazolja.
(5) Az (1) bekezdés szerinti igazolvány hatályossági ideje azonos a (2) bekezdés f) pontjában foglalt, a szolgálati célú tartózkodás tervezett befejezésének időpontjával.
6. §
(1) A 4. § (1) bekezdés a) c) pontjaiban meghatározott nyilvántartásokban foglalt adatokat a NATO- és PfP-állomány tagja, a külföldi állomány tagja, valamint a külföldi fegyveres erő Magyar Köztársaság területén szolgálati célú tartózkodása befejezésének napjától számított öt évig kell megőrizni.
(2) A 3. § (2) bekezdése alapján fogadott értesítéseket a külföldi fegyveres erő állománya tagjának a Magyar Köztársaság területén szolgálati célú tartózkodása befejezésének napjától számított egy évig kell megőrizni.
(3) A 4. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott, a Magyar Köztársaság területén felállított nemzetközi katonai parancsnokságokra és azok állományának tagjaira vonatkozó nyilvántartásokban foglalt adatokat, amennyiben a nemzetközi katonai parancsnokságot a Magyar Köztársaság nemzetközi szervezetként nem ismerte el,
a) a külpolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium által a Magyar Honvédség központi adatfeldolgozó szerve részére a nemzetközi katonai parancsnokságnak nemzetközi szervezetként történő elismeréséről szóló tájékoztatás kézhezvételéig, vagy b) a Magyar Köztársaság területén felállított, azonban a Magyar Köztársaság által nemzetközi szervezetként el nem ismert nemzetközi katonai parancsnokság vagy annak magyarországi székhelyének, illetve képviseletének megszűnéséről szóló, a honvédelemért felelős miniszter által vezetett minisztérium által kiállított nyilatkozat kézhezvételéig kell megőrizni.
(4) Amennyiben a Magyar Köztársaság területén felállított nemzetközi katonai
parancsnokságot a Magyar Köztársaság nemzetközi szervezetként ismeri el, a Magyar
Honvédség központi adatfeldolgozó szerve a 4. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott nyilvántartásokban foglalt adatokat a (3) bekezdés a) pontjában hivatkozott értesítés kézhezvételét követően, az adatok megsemmisítését megelőzően átadja a külpolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium részére.
(5) A Magyar Köztársaság területén felállított, és a Magyar Köztársaság által nemzetközi szervezetként elismert nemzetközi katonai parancsnokságokat a külpolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium a Magyar Köztársaságban képviselettel rendelkező nemzetközi szervezetek jegyzékében, azok állományának tagjait pedig a Magyar Köztársaságban képviselettel rendelkező nemzetközi szervezetek tisztviselőinek jegyzékében tartja nyilván.
7. §
(1) A 4. § (1) bekezdésben meghatározott nyilvántartásokban foglalt adatok a (2)
bekezdésben foglaltak kivételével a Magyar Köztársaság területén szolgálati céllal
tartózkodó külföldi fegyveres erők és azok állománya, valamint a Magyar Köztársaság
területén felállított nemzetközi katonai parancsnokságok nemzetbiztonsági védelmének, valamint a Magyar Köztársaság honvédelmi érdekeinek biztosítása, továbbá a nemzetközi katonai parancsnokságok felállításában érintett nemzetközi szervezetekkel történő kapcsolattartásra tekintettel nem hozhatók nyilvánosságra.
(2) Nyilvánosságra hozható adatnak minősül, amennyiben az nem képez minősített adatot:
a) a Magyar Köztársaság területén tervezetten legalább három hónapig szolgálati céllal tartózkodó külföldi fegyveres erők összesített létszáma a küldő államok szerinti
bontásban;
b) a Magyar Köztársaság területén tervezetten legalább három hónapig szolgálati céllal tartózkodó egyes külföldi fegyveres erők tartózkodásának szolgálati célja;
c) a Magyar Köztársaság területén felállított, és a Magyar Köztársaság által nemzetközi szervezetként el nem ismert egyes nemzetközi katonai parancsnokságok megnevezése;
d) a Magyar Köztársaság területén felállított, és a Magyar Köztársaság által nemzetközi szervezetként el nem ismert egyes nemzetközi katonai parancsnokságok Magyar Köztársaság területén lévő szervezetének teljes létszáma.
(3) A Magyar Honvédség központi adatfeldolgozó szerve erre vonatkozó írásbeli
kérelmére adatot szolgáltat
a) a 4. § (3) bekezdés a), c), d), e) és f) pontjában és a 4. § (4) bekezdés a), c) és d)
pontjában foglalt adatokról a Magyar Köztársaság honvédelmi és nemzetbiztonsági
politikájára vonatkozó, az Országgyűlés hatáskörébe tartozó döntések előkészítése
érdekében az Országgyűlés nemzetbiztonsági és honvédelmi ügyekkel foglalkozó
bizottsága,
b) a 4. § (3) bekezdés a), c), d), e) és f) pontjában és a 4. § (4) bekezdés a), c) és d)
pontjaiban foglalt adatokról a Magyar Köztársaság honvédelmi politikájára és az
országvédelemre, valamint a Magyar Köztársaság nemzetközi kötelezettségvállalásaira vonatkozó, a honvédelemért felelős miniszter feladat- és hatáskörébe tartozó döntések meghozatalának elősegítése érdekében a honvédelemért felelős miniszter,
c) a 4. § (3) bekezdés a)-f) pontjaiban és a 4. § (4) bekezdés a)-d) pontjaiban foglalt
adatokról a Magyar Köztársaság országvédelmi tervének elkészítéséhez és a befogadó
nemzeti támogatás katonai feladatainak tervezéséhez a honvédelemért felelős miniszter által vezetett minisztérium hadműveleti és országvédelmi tervezésért és a befogadó nemzeti támogatás katonai tervezőrendszerének működtetéséért felelős szerve,
d) a 4. § (2) bekezdés a), b), c), e), f) és g) pontjában és a 4. § (5) bekezdésben foglalt adatokról az érintett személyt vagy annak jogos érdekét érintő eljárás lefolytatása érdekében
da) az illetékes bíróság,
db) az eljáró ügyészség,
dc) az eljáró nyomozó hatóság,
dd) az eljáró szabálysértési hatóság,
de) a nemperes eljárást lefolytató közjegyző,
e) a 4. § (2) (5) bekezdésben foglalt adatokról az érintett külföldi fegyveres erő,
nemzetközi katonai parancsnokság vagy azok állománya tagjának nemzetbiztonsági
ellenőrzése vagy védelme biztosítása céljából az eljáró nemzetbiztonsági szolgálat,
f) a 4. § (3) bekezdés a), b), c) és f) pontjában és a 4. § (4) bekezdés a)-d) pontjában foglalt adatokról a katasztrófák elleni védekezés tervezésének és végrehajtásának elősegítése érdekében a katasztrófavédelemmel kapcsolatos ügyekben eljáró központi hatóság,
g) a 4. § (2) bekezdés a), c), e), f) és g) pontjában és a 4. § (5) bekezdés a), c), d), e) és f) pontjában foglalt adatokról az érintett állomány és hozzátartozóik idegenrendészeti jogállásának igazolása és ellenőrzése céljából az illetékes idegenrendészeti hatóság, h) a 4. § (2) bekezdés a), b), c), e) és g) pontjában, a 4. § (3) bekezdés a), e), g), h) és i) pontjában, a 4. § (4) bekezdés a), d), e), és f) pontjában és a 4. § (5) bekezdésében foglalt adatokról az adó- és vámmentesség fennálltának igazolása és ellenőrzése, valamint a vám- vagy adójogszabályok megsértése gyanújának felmerülése esetén az eljárás lefolytatása céljából
ha) az adóhatóság,
hb) a vámhatóság,
i) a 4. § (2) bekezdés a), c) és g) pontjában és a 4. § (5) bekezdés a), d) és f) pontjában foglalt adatokról az érintett állomány családjogi helyzetének a Magyar Köztársaság területén történő olyan megváltozása esetén, amely az érintett személy vagy hozzátartozója nemzetközi szerződésben vagy e törvényben foglalt jogállását, illetve egyes jogait érinti, az anyakönyvezést végző hatóság,
j) a 4. § (2) bekezdés a), b), c), e) és g) pontjában és a 4. § (5) bekezdésében foglalt
adatokról a közlekedési igazgatási eljárás lefolytatása érdekében a közlekedési igazgatási hatóság,
k) a 4. § (2) bekezdés a), c), e) és g) pontjában és a 4. § (5) bekezdés a), d), e) és f)
pontjában foglalt adatokról az érintett személy jogait vagy jogos érdekét érintő hatósági eljárások lefolytatása céljából az érintett személy elhelyezési helye szerinti helyi önkormányzat jegyzője részére.
(4) A (3) bekezdésben foglalt adatszolgáltatás további feltétele, hogy az adatszolgáltatást kérő szerv igazolja az általa kért adatok tekintetében az adatkezelés célját és adatkezelési jogosultságát.
(5) A (3) bekezdés szerinti valamennyi adatszolgáltatásról az e törvény hatálya alá tartozó nyilvántartásokból teljesített adattovábbítások jogszerűségének ellenőrzése, valamint az érintett tájékoztatása céljából a Honvédség központi adatfeldolgozó szerve nyilvántartást vezet:
a) a szolgáltatott adatok körének,
b) az adatigénylő nevének és címének,
c) az adatigénylésben feltüntetett adatigénylési jogalapnak és adatkezelési célnak, valamint az adatszolgáltatás időpontjának, továbbá
d) az adatszolgáltatást végző azonosító adatainak feltüntetésével.
(6) Az (5) bekezdésben foglalt adattovábbítási nyilvántartásból adatokat igényelhet:
a) az adatkezelés jogszerűségének ellenőrzése céljából a Magyar Honvédség központi
adatfeldolgozó szerve irányításáért felelős szerv,
b) a törvényességi felügyelet gyakorlása során az adatkezelés jogszerűségének ellenőrzése céljából a legfőbb ügyész,
c) az adatvédelmi biztos,
d) az adatokkal való visszaélésre utaló bűncselekmények megelőzése, felderítése, valamint büntetőeljárás lefolytatása céljából a bíróság, az ügyészség, a nyomozó hatóság, továbbá
e) külön törvény szerinti felderítési, nemzetbiztonsági védelmi és elhárítási,
információszerzési, továbbá nemzetbiztonsági, iparbiztonsági, belső biztonsági és
bűnmegelőzési ellenőrzési célból a nemzetbiztonsági szolgálatok.
(7) A (3) és (5) bekezdésben foglaltak szerinti adatszolgáltatás térítésmentes.
4. A külföldi fegyveres erők és állományuk jogállásához kapcsolódó egyes rendelkezések
8. §
Amennyiben nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik, valamely államnak a Magyar Köztársaság területén szolgálati céllal tartózkodó fegyveres erejét és annak katonai és polgári állománya tagjait megillető egyes jogosultságok és őket terhelő egyes kötelezettségek tekintetében a jelen alcímben foglaltakat kell alkalmazni.
9. §
(1) A külföldi fegyveres erő Magyar Köztársaság területén, valamint a magyar hajón vagy magyar légi járművön szolgálati céllal tartózkodó, valamint a Magyar Köztársaság területén felállított, azonban a Magyar Köztársaság által nemzetközi szervezetként el nem ismert nemzetközi katonai parancsnokság állományának tagjai és azoknak a Magyar Köztársaság területén, valamint a magyar hajón vagy magyar légi járművön tartózkodó hozzátartozói a Magyar Köztársaság joghatósága alá tartoznak.
(2) A Magyar Köztársaság területén szolgálati célból tartózkodó külföldi fegyveres erő
állományának tagja büntetőjogi vagy fegyelmi felelősségre vonása érdekében más állam katonai vagy egyéb bírósága nem hozható létre.
10. §
(1) A külföldi fegyveres erő, valamint a Magyar Köztársaság területén felállított nemzetközi katonai parancsnokság állományának tagjai szolgálati fegyvereiket a Magyar Köztársaság területén, valamint a magyar hajón vagy magyar légi járművön a jogos védelemre és a végszükségre vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően használhatják.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően, az Észak-atlanti Szerződés tagállamai és a Békepartnerségben résztvevő államok Magyar Köztársaság területén szolgálati céllal
tartózkodó fegyveres erőinek az általuk kizárólagosan használt ingatlanok vagy más
létesítmények, javak őrzését végző, valamint e létesítmények katonai rendész feladatokat ellátó külföldi állományának tagjai a honvédelemért felelős miniszter előzetes engedélyével a Magyar Honvédség fegyveres szolgálatot teljesítő állományára vonatkozó fegyverhasználati szabályok szerint használhatják szolgálati fegyvereiket az általuk kizárólagosan használt ingatlanok vagy más létesítmények területén belül.
11. §
(1) A Magyar Köztársaság területén szolgálati céllal tartózkodó külföldi fegyveres erők, valamint a Magyar Köztársaság területén felállított nemzetközi katonai parancsnokság állománya tagjának a szolgálati célú tartózkodásából eredően a küldő állama fegyveres erejénél, a Magyar Honvédségnél vagy a nemzetközi katonai parancsnokságnál történő munkavégzéséhez nincs szükség munkavállalási engedélyre.
(2) A kizárólag a Magyar Köztársaság területén szolgálati céllal tartózkodó külföldi fegyveres erő, valamint a Magyar Köztársaság területén felállított nemzetközi katonai parancsnokság külföldi állománya tagjának egészségügyi ellátását végző, a külföldi fegyveres erő vagy a nemzetközi katonai parancsnokság állományába tartozó személy e tevékenységének végzése erejéig mentesül az egészségügyi tevékenység végzéséhez jogszabályban előírt engedélyezési feltételek teljesítése alól.
12. §
A Magyar Honvédséget valamely állam fegyveres erejével szemben megillető kártérítési igényekről a honvédelemért felelős miniszter erre vonatkozó viszonosság fennállta esetén, a viszonosság mértékéig lemondhat. A kárigényekről való lemondásra vonatkozó viszonosságot a Magyar Honvédség és az érintett állam fegyveres ereje közötti megállapodás, viszonossági nyilatkozat vagy nemzetközi szerződés rögzítheti.
5. A külföldi fegyveres erők, a Magyar Köztársaság területén felállított nemzetközi katonai parancsnokságok és azok állományának egyes mentességeihez kapcsolódó rendelkezések
13. §
(1) Az e §-ban foglaltak alapján mentesül a regisztrációs adó megfizetése alól
a) a Magyar Honvédség kivételével az Észak-atlanti Szerződés tagállamai és a
Békepartnerségben résztvevő államok fegyveres erőinek a Magyar Köztársaság területén tervezetten legalább három hónapig szolgálati céllal tartózkodó katonai és polgári állománya a NATO SOFA XI. cikk 6. bekezdése vagy az Észak-atlanti Szerződés részes államai és a Békepartnerség más résztvevő államai közötti, fegyveres erőik jogállásáról szóló Megállapodás alapján saját, illetve hozzátartozóik használatára ideiglenesen behozott gépjárműve forgalomba helyezése tekintetében, figyelemmel a NATO SOFA X.
cikk 1. bekezdésére,
b) a Magyar Köztársaság Kormánya és az Egyesült Államok Kormánya közötti, az Egyesült Államok Fegyveres Erőinek a Magyar Köztársaság területén történő tevékenységéről szóló Megállapodás 3. cikk 2. bekezdésében meghatározott személyi állomány tulajdonában álló gépjármű forgalomba helyezése esetén,
c) a Párizsi Jegyzőkönyv I. cikk b) vagy c) pontjának vagy XIV. cikkének hatálya alá
tartozó, vagy az Egyesült Nemzetek Szervezete, az Európai Unió döntése alapján vagy nemzetközi szerződésben felállított nemzetközi katonai parancsnoksághoz tartozó, nem magyar állampolgárságú katonai és polgári állomány tagja által saját vagy hozzátartozói használata céljából ideiglenesen behozott gépjárművek forgalomba helyezése esetén, d) a Párizsi Jegyzőkönyv I. cikk b) vagy c) pontjának vagy XIV. cikkének hatálya alá tartozó, vagy az Egyesült Nemzetek Szervezete, az Európai Unió döntése alapján vagy nemzetközi szerződésben felállított nemzetközi katonai parancsnokság a saját tulajdonában álló gépjármű forgalomba helyezése esetén.
(2) Az (1) bekezdés a)-c) pontja alkalmazása tekintetében az üzemben tartó a közúti
közlekedési nyilvántartást vezető szerv részére a gépjármű (1) bekezdésben foglalt esetekben történő forgalomba helyezésére irányuló eljárás során nyilatkozik a behozatal ideiglenességéről, a használat céljáról, és a gépjárművet használó személy nevéről és rokonsági fokáról. A közúti közlekedési nyilvántartást vezető szerv a nyilatkozatot a regisztrációs adóról szóló 2003. évi CX. törvény 9. § (6) bekezdése alapján továbbítja a vámhatóság részére.
(3) Amennyiben az (1) bekezdés a)-c) pontjában foglaltak alapján forgalomba helyezett gépjárművet a forgalmi engedély jogosultja a magyar gépjármű forgalomban tartva elidegeníti, köteles a regisztrációs adót a gépjármű elidegenítését megelőzően megfizetni.
(4) Az (1) bekezdés a)-c) pontja alkalmazásában az ott meghatározott állomány tagja
folyamatos szolgálati célú tartózkodásának ideje alatt saját vagy hozzátartozói használata céljából személyenként egy személygépkocsit és egy motorkerékpárt helyezhet regisztrációs adómentesen forgalomba.
(5) Amennyiben az (1) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott állomány ismételten, a korábbi szolgálati célú tartózkodásának idejével nem folytatólagosan, az (1) bekezdés a)-c) pontjának megfelelően szolgálati céllal tartózkodik a Magyar Köztársaság területén, a regisztrációs adómentességre jogosító időtartam újrakezdődik.
(6) Amennyiben az (1) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott állomány tagja szolgálati célú tartózkodásának ideje alatt regisztrációs adómentesen forgalomba helyezett gépjárművét a forgalomból véglegesen kivonja, a forgalomból kivont gépjármű pótlására az Észak-atlanti Szerződés tagállamai közötti, fegyveres erőik jogállásáról szóló Megállapodás XI. cikk 6. bekezdése alapján ideiglenesen behozott gépjárművet is regisztrációs adómentesen helyezheti forgalomba.
(7) Az (1)-(6) bekezdésben nem szabályozott kérdésekben a regisztrációs adóról szóló 2003. évi CX. törvény rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
14. §
(1) A Párizsi Jegyzőkönyv I. cikk b), c) pontjának vagy XIV. cikkének hatálya alá tartozó, vagy nemzetközi szerződésben nemzetközi katonai parancsnokság jogállással felállított nemzetközi katonai szervezet hivatalos céljára történő termékbeszerzés vagy szolgáltatások igénybevétele tekintetében a Magyar Köztársaság által nemzetközi szervezetként elismert szervezeteket az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 107. § (1) bekezdés b) pontja alapján megillető általános forgalmi adó, és a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény 47/A. § alapján megillető jövedéki adó alóli mentességeket kell alkalmazni.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott mentességek adó visszatérítés formájában illetik meg a feljogosított szervezeteket, amennyiben az azok létrehozásáról vagy székhelyegyezményéről szóló jogszabályban kihirdetett nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik.
6. Módosuló rendelkezések
15. §
(1) A regisztrációs adóról szóló 2003. évi CX. törvény (a továbbiakban: Tv.) 2. § 1. pontja a következő d) alponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában
1. forgalomba helyezés: a gépjármű]
d) törvényben kihirdetett nemzetközi szerződésben vagy törvényben meghatározott
adómentesség megszűnése;
(2) A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény 5. § k) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Mentes az adó alól]
k) az Észak-atlanti Szerződés Szervezete, az Észak-atlanti Szerződés alapján
felállított nemzetközi katonai parancsnokságok, továbbá az Észak-atlanti Szerződés
tagállamainak és a Békepartnerség más részt vevő államainak Magyarországon
tartózkodó fegyveres erői, és e fegyveres erők és parancsnokságok személyi
állományába tartozó vagy alkalmazásában álló nem magyar állampolgárságú, katonai
szolgálatban lévő és polgári állományú személyek tulajdonában lévő gépjármű.
(3) A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 3/A. § helyébe a következő rendelkezés lép:
3/A. § (1) Valamennyi helyi adó alól mentes az Észak-atlanti Szerződés Szervezete
és az Észak-atlanti Szerződés alapján felállított nemzetközi katonai parancsnokságok.
(2) Mentesek a lakásbérleti jog után megállapítható magánszemélyek kommunális
adója és a tartózkodás alapján megállapítható idegenforgalmi adó alól
a) az Észak-atlanti Szerződés tagállamainak a Békepartnerség más részt vevő
államainak, Magyarországon kizárólag szolgálati kötelezettség céljából
tartózkodó fegyveres erői,
b) az Észak-atlanti Szerződés alapján felállított nemzetközi katonai
parancsnokságok személyi állományába tartozó vagy alkalmazásában álló nem magyar állampolgárságú, katonai szolgálatban lévő és polgári állományú személyek.
(4) Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdés k) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Teljes személyes illetékmentességben részesül:]
k) az Észak-atlanti Szerződés Szervezete, az Észak-atlanti Szerződés tagállamainak és a Békepartnerség más részt vevő államainak Magyarországon tartózkodó fegyveres erői, valamint az Észak-atlanti Szerződés alapján felállított nemzetközi katonai parancsnokságok, és e fegyveres erők és parancsnokságok személyi állományába tartozó vagy alkalmazásában álló nem magyar állampolgárságú, katonai szolgálatban lévő és polgári állományú személyek, kizárólag a szolgálati kötelezettségükkel összefüggő illetékügyek tekintetében,
16. §
A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 47. §-ának t) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A törvény alkalmazásában:]
t) Belföldi üzemben tartó: az az üzemben tartó akinek (amelynek) lakó-, szokásos
tartózkodási, illetve székhelye a Magyar Köztársaság területén van. Belföldi üzemben
tartónak minősül továbbá az az üzemben tartó is, aki az Észak-atlanti Szerződés
tagállamai és a Békepartnerségben résztvevő államok fegyveres erőinek a Magyar
Köztársaság területén tervezetten legalább három hónapig szolgálati céllal tartózkodó
állományának tagja vagy a Magyar Köztársaság területén felállított nemzetközi
katonai parancsnoksághoz tartozó, a Magyar Köztársaság területén szolgálatot teljesítő állomány tagja, amennyiben a Magyar Köztársaság területén igazolt elhelyezési hellyel rendelkezik.
7. Felhatalmazó rendelkezések
17. §
Felhatalmazást kap
a) a honvédelemért felelős miniszter, hogy a személyiadat- és lakcímnyilvántartásért felelős miniszterrel egyetértésben, rendeletben szabályozza a 4. §-ban foglalt nyilvántartás vezetésével, a nyilvántartásba vétellel, továbbá az 5. §-ban foglalt igazolvány és igazolás kiadásával és visszavonásával, valamint a nyilvántartásból történő adatszolgáltatással kapcsolatos eljárási szabályokat és a nyilvántartási eljárás során használandó iratmintákat, valamint az alkalmazandó díjtételeket,
b) a honvédelemért felelős miniszter, hogy az Alkotmány 19. § (3) bekezdés j) pont vagy
40/C. § (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó, szolgálati célú belépéséről és
tartózkodásáról szóló értesítés eljárási szabályait, valamint az eljárás során használandó iratmintákat rendeletben szabályozza.
8. Záró rendelkezések
18. §
(1) Ez a törvény a kihirdetését követő második hónap első napján lép hatályba.
(2) E törvény 6. alcíme a törvény hatályba lépését követő napon hatályát veszti. E törvény 14. §-a 2012. december 31-én hatályát veszti.
(3) A Magyar Köztársaság területén a jelen törvény hatályba lépésének napján szolgálati célból tartózkodó azon külföldi fegyveres erőket, a Magyar Köztársaság területén felállított, azonban a Magyar Köztársaság által nemzetközi szervezetként el nem ismert nemzetközi katonai parancsnokságokat és ezek állományát, akik szolgálati célú tartózkodásának idejéből még legalább három hónap van hátra, a Magyar Honvédség központi adatfeldolgozó szerve a
4. § (1) bekezdésében foglalt nyilvántartásokba veszi.
Indokolás
a Magyar Köztársaság területén szolgálati céllal tartózkodó külföldi fegyveres erők,
valamint a Magyar Köztársaság területén felállított nemzetközi katonai
parancsnokságok és állományuk nyilvántartásáról, valamint jogállásukhoz kapcsolódó
egyes rendelkezésekről szóló törvényjavaslathoz
Általános indokolás
A Magyar Köztársaság immár több mint tízéves NATO-tagságának eredményeképpen
számos olyan szövetségesi programban vesz részt, amely révén hosszabb időszakra, nagyobb létszámú külföldi katonai állomány teljesít szolgálatot (állomásozik) hazánk területén.
Mindemellett, magyar kezdeményezésre felállításra került a Magyar Köztársaság területén egy NATO kiválósági központ, amely mint nemzetközi katonai parancsnokság, sajátos jogállást élvez hazánk területén.
E Javaslat egyrészről arra irányul, hogy a Magyar Köztársaság tekintetében pótolja az
1999. évi CXVII. törvénnyel kihirdetett, az Észak-atlanti Szerződés tagállamai közötti,
fegyveres erőik jogállásáról szóló Megállapodás (NATO SOFA) és az 1995. évi CII.
törvénnyel kihirdetett, az Észak-atlanti Szerződés részes államai és a Békepartnerség más résztvevő államai közötti, fegyveres erőik jogállásáról szóló Megállapodás (PfP SOFA), illetve az 1999. évi CXVI. törvénnyel kihirdetett, az Észak-atlanti Szerződés alapján felállított nemzetközi katonai parancsnokságok jogállásáról, Párizsban, 1952. augusztus 28-án készült Jegyzőkönyv (Párizsi Jegyzőkönyv) végrehajtásához kapcsolódó magyar szabályozás hiányosságait, illetve az elmúlt időszakban bekövetkezett változások révén felújítsa azokat, és olyan átfogó szabályozást alakítson ki, amely a Magyar Köztársaság területén tartózkodó külföldi katonai állomány jogállásának valamennyi fontos kérdését átfogja. Egyidejűleg, e
Javaslat fontos honvédelmi és nemzetbiztonsági érdeket is szolgál: abból eredően, hogy a jövőben várhatóan megnő a Magyar Köztársaság területén hosszabb ideig állomásozó külföldi haderők létszáma, a Magyar Köztársaság honvédelmi és nemzetbiztonsági érdeke is az, hogy e haderők mindenkori létszámáról és jelenlétének céljáról pontos nyilvántartást vezessen.
A Javaslat által előirányzott nyilvántartás célja a jogállás igazolásának megkönnyítése, továbbá olyan, a NATO / PfP SOFA-hoz kapcsolódó, de azokban kifejezetten nem nevesített kiváltságok és mentességek biztosításának megalapozása, amelyek elengedhetetlenek a tartósan a Magyar Köztársaság területén állomásozó külföldi haderők állományának és hozzátartozóik megfelelő életkörülményének biztosításához. Emellett, a nyilvántartás kiemelten fontos a Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági és honvédelmi érdekeinek
biztosításához is.
A külföldi fegyveres erők és állományuk nyilvántartása mellett a Javaslat számos
olyan, a jelenleg hatályos nemzetközi szerződésekben nem szabályozott jogállási kérdést rendez, amely mindenekelőtt a nyugat-európai szövetséges államok gyakorlatában felmerült, és várhatóan a Magyar Köztársaság tekintetében is felmerülhet.
A NATO SOFA, a PfP SOFA és a Párizsi Jegyzőkönyv mint nemzetközi szerződések
általános természetét tekintve megállapítható, hogy csupán egyes rendelkezéseik tekinthetők önmagukat végrehajtónak, míg más rendelkezéseik további belső jogi jogalkotást igényelnek annak érdekében, hogy a bennük foglalt jogok (jogállás, kiváltságok és mentességek) valóban érvényesüljenek. A jelen Javaslat célja a NATO SOFA, a PfP SOFA és a Párizsi Jegyzőkönyv megállapodások teljes körű végrehajtásának elősegítése, valamint a tartósan a Magyar Köztársaság területén tartózkodó külföldi haderők állományának részére megfelelő
életkörülmények biztosítása.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A Javaslat 1. §-ának (1) bekezdése meghatározza személyi hatályát: a törvény hatálya alá a Magyar Köztársaság területén hivatalos, szolgálati céllal tartózkodó haderők tartoznak, azonban nem értendő ide egy esetleges fegyveres konfliktus során megszálló hatalomként jelenlévő külföldi haderő. Továbbá, e haderők és a Magyar Köztársaság területén létrehozott nemzetközi katonai parancsnokságok és azok katonai és polgári állományának tagja tartozik a törvény hatálya alá. Katonai és polgári állomány alatt a külföldi haderőknél katonai szolgálati viszonyban álló személyeket, valamint a haderők (ideértve a védelmi minisztériumokat és a
haderők kapcsolódó katonai szervezeteit is) által alkalmazott polgári személyeket kell érteni.
Ugyanakkor, a (2) bekezdés szerint a katonadiplomáciai személyekre nem vonatkozik e törvény, rájuk a diplomáciai személyzetre vonatkozó nemzetközi szerződéseket és az azok végrehajtását szolgáló magyar jogszabályokat kell alkalmazni. Figyelemmel a Magyar Köztársaság NATO- és EU-tagságára, olyan nemzetközi (katonai) szervezetek is helyezhetik székhelyüket a Magyar Köztársaság területére, amelyek személyzetében katonai állomány is van. E személyek tekintetében a Javaslat megengedő: amennyiben a szervezet székhely-megállapodása azt lehetővé teszi, a Javaslat egyes rendelkezései kiterjedhetnek a nemzetközi szervezet katonai személyzetére is. E rendelkezés célja a megfelelő rugalmasság biztosítása e
nemzetközi szervezeteknek, illetve a NATO-ban elfogadott, a különböző katonai állományok lehetőség szerint azonos elvek alapján történő kezelésének lehetővé tétele. Tekintettel arra, hogy a Javaslat egyes rendelkezései a fenti állomány hozzátartozóit is érintik, így a Javaslat hatálya csak a rájuk vonatkozó rendelkezések erejéig a hozzátartozókra is kiterjed.
A Javaslat 1. §-ának (4) bekezdése fontos korlátozást is tartalmaz ugyanakkor: e
törvény semmiben sem rontja le a vonatkozó nemzetközi szerződések (NATO SOFA és PfP SOFA, OMNIBUS Megállapodás, Párizsi Jegyzőkönyv) alkalmazhatóságát, azaz az azokban foglaltakat csupán kiegészíti, megkönnyítendő azok hazai alkalmazását. Ugyanakkor, korlátozást tartalmaz a külföldi haderők tekintetében is: a jelen törvényre való hivatkozás nem mentesíti őket a vonatkozó nemzetközi szerződésekből rájuk háruló kötelezettségek alól.
A 2. §-hoz
A 2. § a Javaslat által alkalmazott legfontosabb, és nemzetközi szerződésekben nem
teljes mértékben meghatározott fogalmak magyarázatát tartalmazza. Az a) pontban foglaltak alapvetően a NATO és PfP SOFA megállapodások szövegét veszik át, ugyanakkor kiegészítik is azt, a gyakorlati tapasztalatok felhasználásával. A fegyveres erőkhöz kapcsolódó, azoknak szervezetileg alárendelt rendfenntartó erők (pl. az olasz, francia vagy török csendőrség ) a fegyveres erőkkel azonos jogokkal rendelkezik a jogállási megállapodásokban, illetve a nemzetközi szokásjogban, így ennek pontos értelmezéséhez szükséges külön kiemelésük.
A nemzetközi katonai parancsnokság új fogalomként kerül bevezetésre. A jogalkotói
szándék szerint mindenekelőtt a nemzetközi béke és biztonság fenntartásában és a közös védelemben érintett nemzetközi szervezetek által vagy többnemzeti együttműködésben, nemzetközi szerződéssel felállított, kifejezetten nemzetközi katonai parancsnokságként létrehozott szervezetek értendőek e fogalom alatt.
A hozzátartozó fogalma a huzamosabb ideig más államok területén tartózkodó
állomány tapasztalatait tükrözi. A gyakorlatban ugyanis nem csupán a házastárs tekintendő ellátásra szoruló, gyakran együttköltöző hozzátartozónak, hanem az egyenesági rokonok is.

A 3. §-hoz
A 3. § részben alkotmányjogi, részben a nemzetközi szerződésekben nem szabályozott kérdéseket rendezi. A nemzetközi jogállási megállapodások a külföldi fegyveres erők más állam területére történő belépésének szolgálati célúvá minősítését nem rendezik, így ez a mindenkori fogadó állam belső jogából ered. Maga a NATO SOFA megállapodás preambuluma is kifejezi, hogy a fogadó állam területére történő, szolgálati célú belépés kereteinek meghatározása a mindenkori fogadó állam joga; a NATO SOFA csak az e kereteken belül, a más állam területén tartózkodó haderő tagjainak jogállását rendezi, a beléptetés közjogi kereteit nem határozza meg. Minden fogadó államnak a saját szuverenitásából eredő joga az, hogy egyoldalúan meghatározza, milyen feltételek teljesülése esetén engedi a területére szolgálati céllal más államok fegyveres erejének tagját. Ennek megfelelően, a beiktatandó rendelkezés a Magyar Köztársaság tekintetében határozza meg,
mely eseteket tekint szolgálati célú belépésnek.
A 4. §-hoz
A 4. § a Javaslat egyik legfontosabb rendelkezése. Célja egy olyan nyilvántartási
rendszer létrehozása, amely révén a Magyar Köztársaság területén tervezetten legalább 3 hónapig tartózkodó külföldi állományról, illetve a haderőkről és a nemzetközi katonai parancsnokságok állományáról pontos és naprakész adatok állnak rendelkezésre. A nyilvántartás létrehozásának célja kettős. Egyrészről, a nyilvántartás alapján biztosítható adatszolgáltatás, illetve az alapján kiállítandó igazolvány megfelelő módon igazolni tudja az érintett személyek jogállását, amely nagyban megkönnyíti a magyar hatóságok jogszerű, és a nemzetközi jogi kötelezettségeknek is eleget tevő eljárását. (E nyilvántartás egyrészről tehát a
jogállás megfelelő igazolását teszi lehetővé.)
Mindemellett, a Magyar Köztársaság területén nagyobb létszámban állomásozó
külföldi (különösen a NATO-tagállamokból származó) haderők kihatással vannak a Magyar Köztársaság honvédelmi és nemzetbiztonsági védelmére, illetve esetleges
veszélyeztetettségére is. A nemzetbiztonsági célú védelem ugyanakkor a külföldi haderőket is megilleti, hiszen a mindenkori fogadó állam kötelezettsége a területén állomásozó külföldi haderők biztonságának szavatolása. Ahhoz, hogy az egyes haderők vagy azok tagjainak nemzetbiztonsági védelmét a Magyar Köztársaság megfelelően biztosítani tudja, illetve annak érdekében, hogy a Magyar Köztársaság honvédelmi érdekeit megfelelő módon védhesse, a magyar hatóságoknak nyilvántartást kell vezetniük a külföldi haderőkről és állományukról, és
ebből eredően ismeretekkel kell rendelkezniük a külföldi haderők létszámáról
elhelyezkedéséről, és a Magyar Köztársaság területén végzett tevékenységükről. E jog minden állam szuverenitásából ered.
Az 5. §-hoz
Az 5. § a jogállás, valamint a kiváltságok és mentességek érvényesítéséhez szükséges igazolás adattartalmát határozza meg. Megjegyzendő, hogy ezen igazolványra csak az a személyi állomány jogosult, amelyre nézve külön nemzetközi szerződés van hatályban, és az igazolvány az abban foglaltak érvényesítéséhez szükséges. Így, jelenleg csupán a NATO-tagállamok és a békepartnerségi államok haderői, illetve a nemzetközi katonai parancsnokságok állománya kaphat ilyen igazolványt.
A jogállás megkönnyített igazolásának kiemelkedően fontos eleme az igazolvány
kiadása, amely mindazon adatokat tartalmazza, amelyek a magyarországi jogállás
igazolásához, valamint a kiváltságok és mentességek érvényesítéséhez szükségesek, továbbá azon adatokat is, amelyek egyes magyarországi szolgáltatások igénybevételéhez szükségesek.
A 6. §-hoz
A 6. § rögzíti a nyilvántartásba vétel és a nyilvántartás megőrzésének alapvető
rendelkezéseit.
A 7. §-hoz
A 7. § meghatározza a nyilvántartásból való adatszolgáltatás körét, a szükségesség és célhoz kötöttség elvét teljes mértékig figyelembe véve.
A 8. §-hoz
A 8. § a szorosabb értelemben vett jogállási kérdésekkel foglalkozó rész bevezetése,
amelynek elsődleges célja a külföldi államok haderőinek hazai jogállását érintő egyes
alapvető, a Magyar Köztársaság tekintetében alkalmazandó nemzetközi szerződésekben nem szabályozott kérdések rendezése, továbbá a Magyar Köztársaság álláspontjának rögzítése olyan nemzetközi jogállási kérdésekben, amelyek tekintetében a nemzetközi joggyakorlat változó képet mutat.
A 9. §-hoz
A § az idegen államok hadereje állományának jogállására vonatkozó egyik alapvető
kérdést, a joghatóság gyakorlásának kérdését rendezi, ideértve a polgári jogi, büntetőjogi és közigazgatási jogi joghatóságot is, azaz a Magyar Köztársaság jogszabályainak alkalmazhatóságát a külföldi haderők állományára.
A 10. §-hoz
A 10. § a külföldi fegyveres erők magyarországi szolgálatteljesítésével összefüggő
fegyverhasználatát szabályozza általános és különös rendelkezéssel. A (2) bekezdésben az általános szabálytól való eltérést a NATO SOFA Megállapodás VII. Cikk 10. bekezdése teszi szükségessé, amely a külföldi haderő által kizárólagosan használt objektumokon belül lehetővé teszi a küldő állam fegyveres ereje részére a rend fenntartását, és ennek keretében minden megfelelő intézkedés megtételét.
A 11. §-hoz
A 11. § a legtöbb nemzetközi szerződésben nem rögzített, de a nemzetközi
gyakorlatban kialakult szabályt foglalja magában. A rendelkezés célja, hogy a Magyar
köztársaság területén szolgálatot teljesítő külföldi állomány feladat-végrehajtásához
kapcsolódó munkavállalási engedélyek meglétét biztosítsa.
A 12. §-hoz
A 12. § olyan esetekben teremti meg a kárigényekről való lemondás lehetőségét,
amelyekben a jelenleg hatályos nemzetközi szerződések ugyan nem alkalmazhatók, de a felek között írásban rögzített formában biztosított a kárigényekről való kölcsönös lemondás. Hangsúlyozandó, hogy e rendelkezés kizárólag rögzített viszonosság, azaz kölcsönös lemondás esetén teremti meg a magyar kárigényekről való lemondást.
A 13. §-hoz
A 13. § a NATO SOFA-ból levezethető, de annak érvényesítéséhez további belső
jogalkotást igénylő mentességet határoz meg a regisztrációs adó tekintetében. A NATO SOFA megállapodás ugyan utal az ideiglenesen a fogadó állam területén lévő vagyontárgyak adómentességére (X. Cikk 2. bekezdés), e rendelkezés azonban önmagában nem végrehajtható. E rendelkezés célja a nemzetközi szerződésben foglaltak végrehajthatóságához kapcsolódó belső jogi rendelkezések megteremtése. A rendelkezés célja a magyarországi forgalomba helyezés megkönnyítése, különös tekintettel arra, hogy e mentesség az ideiglenességre tekintettel kerül bevezetésre.
A rendelkezés a mentesség korlátait is meghatározza. A nemzetközi gyakorlat szerint a fogadó államok általában személyenként egy gépjármű forgalomba helyezését támogatják. Ugyanakkor, e korlátozás önmagában nem érinti a NATO SOFA XI. cikk 6. bekezdését, mivel az csak a behozatalt szabályozza, a forgalomba helyezést nem. Így, e belső jogi korlátozás a fogadó állam szuverenitásából ered, a nemzetközi szerződéssel nem ellentétes. A Javaslat külön kitér az ismételt (nem folyamatos) szolgálati célú tartózkodás esetére, valamint arra az esetre, ha a forgalomba helyezett gépjárművet annak tulajdonosa kivonja a forgalomból (pl. műszaki okokból), és annak pótlására újabb gépjárművet kíván behozni és
forgalomba helyezni.
Amennyiben a fegyveres erő tagja az általa eredeti szándéka szerint ideiglenesen
behozott gépjárművét mégis el kívánja idegeníteni Magyarországon, akkor az elidegenítéskor az adót köteles megfizetni. E rendelkezés szoros összhangban áll a NATO SOFA XI. cikke 8. bekezdésének b) pontjával.
A 14. §-hoz
A 14. § célja a Párizsi Jegyzőkönyv VIII. cikk 1. bekezdése alapján a nemzetközi
katonai parancsnokságokat a működésükhöz szükséges mértékben megillető egyes
adómentességek belső jogi végrehajthatóságának biztosítása.
A 15. §-hoz
E rendelkezés célja a NATO-t és a szövetséges haderőket már megillető
adómentességi rendelkezések pontosítása, valamint az 1999. évi CXVI. törvénnyel kihirdetett, az Észak-atlanti Szerződés alapján felállított nemzetközi katonai parancsnokságok jogállásáról, Párizsban, 1952. augusztus 28-án készült Jegyzőkönyvből eredő nemzetközi kötelezettség teljesítéseként a NATO-parancsnokságok beemelése a szövegbe.
A 16. §-hoz
A 16. § szintén a gépjárművek forgalomba helyezéséhez kapcsolódik. Figyelemmel a
közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (Kkt.) 23. § (6) bekezdésében foglaltakra külföldi rendszámú autót magyarországi gépjárműforgalomba belföldi üzembentartó helyezhet. A Kkt. 47. §-ának t) pontja a lakóhelyhez köti a belföldi üzemben tartó fogalmát, amelyet a NATO- és PfP-állományok és a Magyar Köztársaság területén felállított nemzetközi katonai parancsnokságok állománya tekintetében szükséges kiegészíteni. Mivel ezen állomány csupán elhelyezési hellyel rendelkezik Magyarországon, amely nem azonos a lakó-, illetve tartózkodási hellyel, így az új fogalom Kkt.-be történő átvezetése is szükséges. E rendelkezés révén a Tv. 5. §-ában foglalt igazolvánnyal rendelkező személy megfelelő módon igazolhatja magyarországi elhelyezési helyét, így belföldi üzembentartónak minősülhet, és
gépjárművet helyezhet forgalomba.
A 17. §-hoz
E rendelkezés célja a törvényben foglaltak végrehajtásához, az eljárási és technikai
részleteket tartalmazó miniszteri rendeletek kiadásához szükséges felhatalmazó rendelkezés rögzítése.
A 18. §-hoz
Az (1) bekezdés a hatályba lépés napját határozza meg. A rendelkezés célja a
végrehajtásban érintett szervek számára megfelelő felkészülési idő biztosítása.
A (2) bekezdés a jogtechnikai jellegű deregulációs rendelkezést tartalmazza.
A (3) bekezdés átmeneti rendelkezéseket határoz meg azon állomány és haderők
nyilvántartásba vételére, amelyek a hatályba lépés napján már a Magyar Köztársaság területén tartózkodnak. E személy, illetve haderő, amennyiben még legalább 3 hónap van hátra szolgálati célú tartózkodásából, szintén a nyilvántartásba vételi eljárás hatálya alá kerül.
Ennek lefolytatása iránt a Honvédség illetékes szerve intézkedik, a külföldi állományt fogadó honvédségi szervek megkeresése révén.

Kristoffer Larson és a nemzeti média nyomán...

Dörner kinevezése „a zsidók magyarországi jólétét” veszélyezteti?

2011, október 27 - 16:45 | Taskeszi


„Mindennek, más politikailag motivált döntésekkel és közelmúltbeli fejleményekkel együtt, az a kockázata, hogy negatívan befolyásolják a zsidók magyarországi jólétét közép- és hosszú távon.”
 
Én pedig felhívással élek a Világ Zsidók egyesületéhez,hogy bontsanak le legalább 500 zsinagógát,mert negatívan befolyásolja a keresztény kőrtemplomok építését,továbbá szüntessenek meg minden bankot,mert ez is negatívan befolyásolja a magyarok jólétét!!

Aggódnak a világ zsidók. Tudjuk, ez a foglalkozásuk - reggel, délben, este aggódnak, reggel, délben, este hazudoznak, s ebből nagyon jól meg is élnek. Itt van például a világzsidók führere, Ronald S. Lauder - a világ egyik leggazdagabb embere -, aki a Zsidó Világkongresszus (WJC) elnökeként levelet írt Orbán Viktornak. Azt „kéri” - magyarul: követeli -, hogy a kormányfő „semmisítse meg Dörnerék kinevezését”.
Ha jól számolom, két hete tart a nagy habverés az Új Színház körül. Vártam már, mikor jelenik meg a hír a Síp utcai különítmény honlapján arról, hogy mérhetetlenül aggódnak a világzsidók. Ma délután 3 óra körül végre megjelent a közlemény a mazsihiszos portálon: „A Zsidó Világkongresszus kéri Orbánt, hogy semmisítse meg Dörnerék kinevezését”.

A globális Izraelért zsidajokat „mélységes aggodalommal” tölti el Dörnerék kinevezése - áll abban a levélben, amely a hvg.hu birtokába jutott (a Síp utcaiak innen vették át a hírt, feldmájeréket tehát nem tájékoztatta a fővilágzsidó Lauder, ami nagy szégyen).

A levél teljes szövege tudtommal nem került nyilvánosságra, csupán néhány mondata olvasható a világhálón. A „legszebb” mondatot most megosztom a kedves Olvasóval. Nyílt, őszinte mondat, Lauder zsidóführer kertelés nélkül kimondta, mi az igazodási pont Magyarországon (és hazánkon kívül is, persze): a zsidók jóléte. Íme:
„Mindennek, más politikailag motivált döntésekkel és közelmúltbeli fejleményekkel együtt, az a kockázata, hogy negatívan befolyásolják a zsidók magyarországi jólétét közép- és hosszú távon.”

Érdekes megállapítás: ha Dörner az igazgató, Csurka az intendáns, akkor a hazánkban átmeneti zsidók jóléte veszélybe kerül. Dörner és Csurka miatt például drágább lesz a macesz, meredeken emelkedik a jó minőségű kipák ára és így tovább. Ha az Új Színházban bemutatják Csurka valamelyik darabját, csökken a zsidajok keresete. Igaz, nem rögvest, csupán „közép- és hosszú távon”.

Ilyen hülyeséget már régen olvastam. Csak azt nem értem, miből tett szert annyi pénzre ez a holoiparos milliárdos, ha ilyen primitív gondolatok futkároznak odvas agyában?

Ha én Orbán Viktor kormányfő lennék, táviratot írnék Lauder zsidóführernek. Mondjuk valami ilyesmit:

„Dörner marad. Stop. Csurka marad. Stop. Ha veszélyben jólétük, zsidók mehetnek Izraelbe segélyért. Szabad utazás van. Stop. Nekem a magyarok jóléte a fontos. Stop. Magyarország a magyaroké.” Csak az maradjon aki segíti a magyarokat is. Betartja a magyar törvényt. Stop.  
Lehet tárgyalni róla? Dörner és Csurka nem jön. Cserébe eltörölik a magyar állam adósság 60 százalékát. Mi tárgyaló képesek vagyunk...Akkor mindenki jó jár a kompromisszum jegyében...
Ezzel a cionista moszados csürhével kell alkudozni hazánk kulturális életéről, ki a zsidókat a kultúránk vezető állásaiból, legyen egy zsidó színház a többi színházból kisöpörni a zsidókat, a számarányuknak megfelelő képviseletet a kultúrában.

E cionista moszados kör határozta meg a közbeszédet eddig, a zsidó médiát le kell építeni.
A terrorista zsidó állammal alkudoznak a megszállásunkról a rabló tolvaj politikai elitnek kikiáltott értelmiségeink, és még 800 ezer cionista moszadost akar befogadni az országba, mert nem elég ennyi hazaáruló ami most tapossa az anyaföldet, még kell 800 ezer fő, hogy megvethessék lábukat.
A titkos szerződést kérem úgy módosítani, hogy csak úgy jöhetnek ha 800 ezer palesztin is jöhet az országba és csak egymás szomszédságában telepedhetnek le egy cigány család társaságában. Ha ezt nem vállalják, kérem a titkos szerződés felbontását és bevándorlási stopot elrendelni a térség országai részére. Egyébként is terrorista ország állampolgárait milyen alapon akarjuk mi befogadni. Nem volt még elég az ÁVH – s zsidó terrorista banda, a Kárloszék bandája, az MSZMP bandája kik ülnek még a nyakunkba, fasiszta antiszemita terrorista rohadt magyarnak szólítva bennünket.
Mivel zsarolnak benneteket atomfegyverrel vegyi fegyverrel a nép kiirtásával , vagy leleplezik, hogy mennyit loptatok el a nép életéből, és a nép örüljön ,hogy nem hajtják be az árulásotokból származó adósságot, mert akkor kiderülne, hogy a nép puszta valaga volna csak a miénk a többit mind elárvereztettétek piszkos pribékek olajos rablóink -igaz – e drága gyermekeim, de azért arra a helikopterre jobban kelet volna vigyázni benn éget az a sok pénz jó lett volna az adóságcsökkentésre fordítani.
Na sodródjunk.
Magyar hangok

Posta Imre Szarvasi előadása, egészben!


A magyar államadósság visszafizetését meg kell tagadni - interjú Dr. Drábik Jánossal


Drábik János előadása 2011.09.11


Cím:
2011-05-02 Világ-panoráma

Leírás:
Téma: Bogár László közgazdász. Téma: Osama és Obama. Műsorvezető: Szaniszló Ferenc.

Cím:
2011-10-07 Világ-panoráma

Leírás:
Utazás a pénz körül 1. rész. Vendég: Bogár László közgazdász.

Cím:
2011-10-10 Világ-panoráma
Leírás:
Vendég: Bogár László közgazdász. Téma: A pénz rabságában, A pénz örvénylése; Utazás a pénz körül, 2. rész. Műsorvezető: Szaniszló Ferenc.



2011-10-28
Cím:

Világ-panoráma
Leírás:
Lesz-e világháború? Műsorvezető: Szaniszló Ferenc

Cím:
2011-08-22 Világ-panoráma
Leírás:
Téma: Mi az összefüggés Svájc, Nagy-Britannia, Norvégia és Líbia közt? Műsorvezető: Szaniszló Ferenc.

Cím:
2011-09-12 Világ-panoráma


Leírás:
Vendég: Drábik János közíró. Téma: Az izlandi példa; Norvégiai rejtelmek. A mészárlás valódi mozgatórugói. „Vannak izraeli fasiszták is.” Kiterjedt összeesküvés. Műsorvezető: Szaniszló Ferenc.


Cím:
2011-08-08 Világ-panoráma

Leírás:
Vendég: Drábik János közíró. Téma: A norvégiai tömeggyilkosság titkai. Műsorvezető: Szaniszló Ferenc.

Cím:
2011-07-18 Világ-panoráma

Leírás:
Vendég: Drábik János közíró. Téma: Pénzügyi terrorizmus. Megdöbbentő háttérinformációk és titkok. Műsorvezető: Szaniszló Ferenc.

Líbia NATO bombázása terrorista akciójuk, egy szuverén nemzetállam ellen, a nép kifosztása az olaj megszerzése érdekében. Na te büdös terrorista ha nem állsz be a sorba te is terrorista leszel és levadásznak. Neked szólok te két lábon járó nyúl ne ugra bugrálj mert levadásznak. A Líbia pénzét arany dinárjait lenyulták ez 80 milliárd dollár az olajukat ezután dollárért kell hogy adják. A Lázadókat lasszóval fogják , hogy lázadjanak ezek a terroristák. A 144 tonna aranyát is lenyulják nehogy már két világégést levezényeltek a pénzkalter emberei , most éljük a harmadik világháborút másképpen csendes háború néma fegyvereikkel.

Magyarország zsidó gyarmat lett

Magyarország zsidó gyarmat lett


Titokban árusítják ki a magyar földet a zsidóknak - Itt az újabb, de sokkal durvább Sukoró-botrány
Toroczkai és csapata oknyomozott és tényfeltárt. Az eredmény olvastán reméljük, hogy a hazafiakat az utóbbi években őrült összeesküvés-elméleteket gyártóknak tartó, a társadalmi békét az igazságosság hiányában is mindenek felettnek gondoló, a gyarmatosítók által cinikusan csak csendes többségnek nevezett massza szürkeállománya is megmozdul. (Kuruc.info)

Budaházy bebörtönzése után sem lehet megállítani

Nem lehet elégszer idézni Simon Peresz izraeli elnök szavait, amelyek pontosan két évvel ezelőtt az izraeli gazdasági kamarában hangzottak el. Szó szerint a következőket mondta: „felvásároljuk Manhattant, Lengyelországot, Magyarországot és Romániát”.
Ezt a kínos elszólást azóta számos zsidó diplomata, közszereplő, politikus próbálta magyarázni, de a kimondott egyértelmű szavakat nehéz lenne félreérteni. Legutoljára a köztévében a zsidó Betlen János és hasonszőrű újságírótársa igyekezett úgy beállítani az elhangzottakat, mintha itt semmi másról nem lenne szó, mint a tőke szabad áramlásáról. És, hát ugye – a logikájuk szerint – a zsidó tőke éppen olyan, mint a német vagy éppen az ír. Nos, ez egyáltalán nem így van, hiszen számos esetben megtapasztalhatjuk, hogy a zsidó tőke főként Magyarországon mindig előnyt élvez, nemcsak más idegen tőkéhez, de a magyar vásárlókéhoz képest is. Minderről persze a hazai média túlnyomó része mélyen hallgat, kizárólag az úgynevezett radikális sajtóorgánumok szokták kirobbantani ezeket az ügyeket, s a Fidesz médiabirodalma legfeljebb az ügyek mögött kullogva, aktuálpolitikai érdekeinek megfelelően foglalkozik vele.
Magyarország zsidó gyarmat lett, ahol a parlamenti és többnyire az önkormányzati vezető politikusok, az ügyészség, a bíróságok, a rendőrség, a különböző hivatalok a zsidó térnyerést szolgálják ki, alázatos hűbéresként vagy szélsőséges cionistaként. A sukorói Kings City elnevezésű kaszinóváros felépítése körüli visszásságoknak is Budaházy György eredt a nyomába, ő göngyölítette föl ezt a mocskos ügyet Hunnia követői és a hatvannégy vármegyések, s a rendelkezésünkre álló médiahálózat – a Magyar Jelen, a Szent Korona Rádió és a Kuruc.info – segítségével. Lett is belőle nemzetközi botrány, lelepleződtek a mutyik, az izraeli nyomulás törvénysértései, s az őket kiszolgáló sukorói polgármester és a zsidó gyarmat helytartóinak, szolgáinak piszkosságai. Még a hűbéres kormány is visszavonulót fújt egy időre.

Most azonban olyan bizonyítékok jutottak lapunk birtokába, amelyekhez képest a zsidó világszervezet egyik vezetőjének sukorói gigantikus beruházása legfeljebb figyelemelterelésre alkalmas, pitiáner ügy. Ott a gyönyörű Velencei-tavunk tönkretételének árán a nemzetközi zsidó maffia telephelyének kialakításáról van szó. Megtudtuk azonban, hogy napjainkban folyamatosan árusítják ki az összes még állami kézben megmaradt értékes magyar földterületet, közöttük védett erdőt, ősgyepet is, méghozzá az egész ország területén. Mindezt ráadásul titkos földárveréseken, ahová az egyszerű magyar halandó el sem jut, főleg mivel időnként a meghirdetett árverés helyszíne is fiktívnek bizonyul. Mivel titokban tartják, az értékes magyar földet jóval a valódi ára alatt, tizedáron vásárolhatják meg.

És hogy vajon kik ezek a szerencsések? Talán olvasóink nem lepődnek meg, ha eláruljuk: zsidók. Méghozzá azért, mert a most zajló árveréseken kizárólag azok vehetnek részt, akik egy Gyurcsányék által 2006-ban suttyomban megalkotott törvény hatálya alá esnek, s így új kárpótlási jegyeket kaptak. Ez nem kevés ember, mert eddig közel 100 ezer igénylést adtak be! A törvény pedig szó szerint a következőképpen szól:
„A 2006. évi XLVII. törvény alapján kárpótlási jegy megítélésére kizárólag a II. világháború során (1941. június 27 – 1945. május 9. közötti időszakban) faji, vallási, politikai okból teljesített munkaszolgálat után van lehetőség.”

Nem lehet félreérteni

Ebből egyértelműen kiderül, hogy gyakorlatilag csak a zsidókra, esetleg néhány nem zsidó kommunistára, cigányra vonatkozhat. S, hogy még véletlenül se legyen félreérthető a dolog, az árveréseket intéző Igazságügyi Hivatal, amely kormányzati szerv és közvetlenül a gonosz zsidó törpe, vagyis Draskovics Tibor által vezetett Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium alá van rendelve, a honlapján a magyar mellett héberül is feltünteti az árverésekre vonatkozó tájékoztatóját.

Tehát nem Mackó sajtot lehet venni a kárpótlási jegyért

A még megmaradt hatalmas és rendkívül értékes állami kézben lévő földterületek árverésein tehát kizárólag ők vehetnek részt, úgy, hogy a kárpótlási jegyet is ajándékba kapták. Még ez sem elég azonban a zsidó területfoglalóknak, hiszen az általunk ellenőrzött, eredetileg 2009. október 12-én Békéscsabára kitűzött árverést, mely során a helyi Szabadság Mg. Tsz területeit adták volna el, sehol – a törvényben meghatározott helyeken - nem függesztették ki. Ez ügyben azóta a Jobbik békéscsabai szervezete közleményt adott ki, és a helyi elnök, Kocziha Tünde az önkormányzat ülésén tiltakozott, ennek köszönhetően végül elhalasztották az árverést.

Mellesleg a köztévében a zsidó Betlen János és más szélsőliberális újságírók és médiumok emiatt össztűz alá vették Kocziha Tündét és a Jobbikot, persze nem a titkos árverésekre hivatkoztak, hanem arra, hogy szerintük elfogadhatatlan, hogy a Prohászka-szobrot ledöntő, cionista Faludy Györgyöt a békéscsabai Jobbik-elnök nagyon helyesen cionistának titulálta. A békéscsabai földárverés azonban csak a jéghegy csúcsa, hiszen nyomozásunk kiderítette, hogy Magyarország egész területén javában zajlanak az árverések. Íme, egy lista a teljesség igénye nélkül a 2008 januárjától 2009 októberéig zsidók kezére – ingyen, hiszen hangsúlyozzuk, hogy a kárpótlási jegyet is az államtól kapták! – juttatott állami termőföldterületek találási helyéről, zárójelben az árverés állítólagos helyszínével és a föld méretével:
Baranya megye: Szigetvár ÁG, Servus Kft. (Nagypeterd, 200 ha), Csongrád megye: Szőregi ÁG, Bánát Kft. (Szeged-Szőreg, 835 ha, 20 ezer aranykorona értékben!), Hajdú-Bihar megye: Kossuth Tsz (Nyíradony, 164 ha), Békés megye: Csabatáj Mg. Szöv., Május 1. Mg. Szöv., Megyer-Béke Mg. Szöv., Szabadság Mg. Szöv. (Békéscsaba, összesen 547 ha, 16 186 aranykorona értékben!), Szabolcs-Szatmár-Bereg megye: Varsánygyüre Tisza MgTsz (Nagyvarsány, 13,7 ha), Főváros: Solymári MgTsz, Csepeli Duna MgTsz, Törökbálinti ÁG, Magyar-Bolgár Barátság MgTsz (Budapest, Solymár, Tököl, összesen 228,4 ha, 6440 aranykorona értékben), Heves megye: Mátra-Nyugat Bükki Erdőgazdaság (Szilvásvárad, 155 ha, 396 aranykorona), Rimamente MgTsz Mezőszemere (Egerfarmos), Petőfi MgTsz Füzesabony, Lenin MgTsz (Tarnaméra), Károlyi MgTsz Kál, Rákóczi MgTsz (Feldebrő-Aldebrő), Füzesabonyi MgTsz (Dormánd), Heves megyében tehát összesen 266 ha, 2397 aranykorona értékben, Vas megye: Szombathelyi Áll. Erdőgazd. (Farkasfa, 22,1 ha).
A felsorolásból az is kiderül, hogy az állami kézben lévő földterületekből azokon a helyeken hasítanak ki a legnagyobbat, ahol a legértékesebb földek találhatók. Így Csongrád megyének a Maros, a Tisza és a szerb határ által bezárt háromszögében lévő úgynevezett torontáli területét teljes egészében bagóért elárverezték. A Tiszasziget mellett lévő kis részét – ahogy arról korábban lapunk beszámolt – már eladta Bodó Imre polgármester, egyben fideszes országgyűlési képviselő, szintén áron alul, szintén izraelieknek. Így az egész Torontál vármegyéből megmaradt rész zsidó kézbe került. Érdemes tudni, hogy itt található Magyarország mélypontja, bőséges vízlelőkkel és az ország legértékesebb termőföldjével. Ugyancsak különösen termékeny Békés megye földje, az sem lehet véletlen, hogy ez a megyénk a második helyezett a felsorolásban, itt több mint 16 ezer aranykorona értékben juttatnak magyar földet zsidó, kommunista munkaszolgálatosok (még leírni is szörnyű, hogy munkára kötelezték őket!) leszármazottainak.
A felsorolt árverések egy részét már nem tudtuk megakadályozni, de azért érdemes lenne körülszimatolni az új tulajdonosok háza táján. A titkos földárverést és a mutyizást erősíti az a döbbenetes intézkedés, hogy az Igazságügyi Hivatal által szervezett árveréseket nem is ott tartják, ahol a földterület található, hanem az ország egy másik pontján. A hivatalos magyarázat szerint a hazánk keleti felére eső ingatlanok ügyében mindig a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Igazságügyi Hivatal jár el, de például a Szigetvári Állami Gazdaság földjeit is Nyíregyházán, a Toldi u. 23. szám alatt található Vasutas Művelődési Házban árverezik.

Értik, kedves olvasóink? A délnyugaton található Baranya megyei földeket az észak-keleti Nyíregyházán árverezik, hogy még véletlenül se akadhasson rá egy környékbeli nagygazda. Már, ha egyáltalán nem kizárólag fiktív árveréseket tartanak, ahol már előre le vannak osztva a lapok, hogy az államtól kapott kárpótlási jegyekkel tizedáron juthassanak állami magyar földhöz. Okkal feltételezzük, hogy az árverések így zajlanak, korábban ugyanis álnéven felhívtuk a békéscsabai Vasutas Művelődési Házat, ahol nem tudtak arról, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Igazságügyi Hivatal ott tartaná október 12-én az elárverezendő összesen 547 hektárnyi Békés megyei földterület egy részének árverését. Holott az Igazságügyi Hivatal honlapján ez a helyszín szerepelt, igaz, kifüggesztésre nem került, hogy a titkolózás még teljesebb legyen. Ahogy az lenni szokott, miután a radikálisok fényt derítettek a békéscsabai spekulációra, a témára rácsapott Békéscsaba alpolgármestere, az egykori kisgazda, ma fideszes Hanó Miklós, aki egyben országgyűlési képviselő is. A megyei lapnak már úgy nyilatkozott, mintha ő kaparta volna ki a gesztenyét:
- A város környékén megközelítőleg 547 hektár állami tartalékföld található, és már régóta harcolunk azért, hogy e földeket ne árverezzék el kárpótlási jegyért - mondta Hanó Miklós alpolgármester. A történet pikantériája – folytatódik az újságcikk -, hogy ma már egy olyan ember sem él Békéscsabán, aki annak idején alanyi jogon szerezte meg a kárpótlási jegyét, illetve gazdálkodni szeretne az ily módon megszerzett földeken. Így a kárpótlási jegyekkel történő licit során rossz értelemben vett telekspekulánsok szerezhetnék meg fillérekért a földeket. Ráadásul e területeket a későbbiekben belterületté is nyilváníthatja Békéscsaba, vagyis tovább nőne az értékük. Az alpolgármester szerint a kárpótlási jegyekkel licitálók maximum 120 ezer forintért juthatnának hektáronként az akár 1,2 millió forint értékű földekhez. Hanó Miklós azt szeretné elérni, hogy ezek a korábbi kárpótlásokból kimaradt földek kerüljenek a város tulajdonába, s majd az önkormányzat dönthessen azok értékarányos hasznosításáról.

A megyei lapban persze egy szóval sem említik, hogy az ügyet helyi jobbikosok kezdték megbolygatni, ahogy arról is szemérmesen hallgatnak, hogy ezek a bizonyos „telekspekulánsok” valójában zsidók, hiszen a lap által is említett kárpótlási jegyeket ők kaphatták meg a 2006-os törvény szerint. Mindenestre annyit sikerült elérni, hogy a Központi Igazságügyi Hivatal 2009. szeptember 21-én kelt közleményében bejelentette, hogy a „Szabadság Mg. Tsz Békéscsaba használatában volt termőföldterületből – Békéscsaba városban 2009. október 12. napjára kitűzött árverés elmarad, a peres eljárás jogerős befejezéséig halasztásra kerül.” A titkos árverés miatt indított per tehát egyelőre elérte a célját, talán érdemes lenne minden árverési ügyben pert indítani, hogy legalább a választásokig halasztódjanak ezek az ügyek.
Országszerte egyébként nagyjából egyhetes eltéréssel tartják az árveréseket, vélhetően azért, hogy minél kevesebb idő legyen utánajárni, főleg úgy, hogy ugyebár a földtől az ország legtávolabb eső helyein tartják az árverést. Az általunk átvizsgált dokumentumokból egyébként az is világossá vált, hogy azért a Draskovics alá tartozó Igazságügyi Hivatal intézi ezeket az árveréseket, mert ez a hivatal bonyolítja a zsidók II. világháborús kárpótlásait is, így mindent egy füst alatt lehet elintézni, a legkisebb feltűnés nélkül. Ki menne különben fel a http://www.kih.gov.hu című honlapra? Nem véletlen, hogy a magyar mellett angolul és héberül tüntetik fel az információkat.
Nézzünk néhány idevágó statisztikai adatot:
A 2006-os, zsidókra vonatkozó kárpótlási törvény alapján összesen 97.600 (közel százezer!) kérelmet adtak be Magyarországról és főleg Izraelből és az USA-ból. A hivatal 2009. év közepéig összesen 2.030.016.194 (több mint kétmilliárd) forint kárpótlási összeget utalt ki nekik, de a folyamatnak nincs vége.
Hangsúlyozzuk, ez még csak a kezdet, hiszen a Hivatal életkor szerint haladva intézi az ügyeket, azaz a legidősebb kérelmezőktől halad a legfiatalabbak felé. A leszármazottak kérelmeit izraeli, amerikai és szerb (erre nyilván azért van szükség, mert Délvidék egy része 1941-ben visszatért Magyarországhoz, tehát ez az itteni zsidókra, magyargyilkos partizánokra vonatkozik) munkacsoportok bírálják el. A kárpótlási kérelmek elbírálásának tervezett befejezési dátuma előreláthatóan 2011. év eleje. Reméljük, hogy addigra egy jobb Országgyűlés meg tudja akadályozni ezt a szabadrablást.
Mivel a Jobbik országos vezetése egyelőre nem tett semmit, annak ellenére, hogy a párt békéscsabai szervezete már hetekkel ezelőtt közleményben világított rá a titkos földárverésekre, nekünk kell a kezünkbe vennünk a dolgokat. Kérjük olvasóinkat, hogy a cikkünkben megjelölt állami termelőszövetkezetek körül nézzenek szét, értelemszerűen abban a megyében, ahol élnek. Továbbá figyeljék az Igazságügyi Hivatal honlapját, ahol folyamatosan olvashatóak az újabb és újabb árverések. Mi magunk is folytatjuk a nyomozást, természetesen nem elégszünk meg annyival, hogy ezzel az írással elindítottuk a lavinát. A vármegyésekkel, betyárokkal együtt pedig remélhetően meg fogjuk találni azokat a módszereket, amelyekkel legalább a még hátralévő árverések elhalaszthatóak lesznek.
Toroczkai László - Magyar Jelen 2009. 10. 15.
Kuruc.info: Kedves mszp-s és fideszes honfitársaink, kedves békés többség! Kezd már derengeni, hogy miért is van börtönben Budaházy és több mint egy tucat nemzeti érzelmű magyar? Értjük már, hogy a cigány terroristákkal, a politikai maffiával ellentétben miért a hazafiakat vegzálja a rendőrség és az NBH? Mit derítsünk még ki, hogy felébredjetek? Akinek ez is kevés, annak kötelezőek kapcsolódó anyagaink!
 
Kapcsolódó:

Magyarország (végleges?) megszállása és gyarmatosítása

Siklósi András: Magyarország (végleges?) megszállása és gyarmatosítása

Posted on 2009/08/04 by Nifadmin
Véres nemzeti trikolor 2006. október 23-án
Véres nemzeti trikolór 2006. október 23-án
Vajon mikor tekinthető egy ország idegen erőktől megszálltnak? A kérdés eldöntéséhez általában 4 szempontot kell figyelembe vennünk: azaz, hogy politikai, gazdasági-pénzügyi, szellemi-tudati (kulturális-vallási) és katonai szinten független, szabad-e a terület népessége, avagy mások akarata győzedelmeskedik-e az őslakók („bennszülöttek”) fölött. Ha a 4 fundamentum bármelyikét idegenek bitorolják, akkor részleges, ha pedig egyidejűleg valamennyi téren ez érvényesül, akkor totális megszállásról beszélhetünk. Ennek előrebocsátásával végezzük el a vizsgálatot, Magyarországot illetően. Kibővítve azzal, hogy választ keresünk arra is, vajon ki(k)nek és miért áll(hat) érdekében egy békés, jóhiszemű nemzet leigázása, sőt végleges eltiprása, ill. gazdag földjeinek és javainak megszerzése. (Közben egy percig se feledkezzünk meg arról, hogy az internacionalista cion-bolsevizmus és a „kozmoliberális” judeo-kapitalizmus – újabb nevén globalizmus – lényegében egy tőről fakadt, s mindkettőt ugyanaz a tőkéscsoport finanszírozta és felügyelte a háttérből; a két „kibékíthetetlen” tábor közt pedig eljátszotta a „hidegháború” szemfényvesztő bűvész-trükkjeit.)
1945-47 közt egy irányított látszatdemokrácia működött a trianoni Csonkaországban. Voltak „szabad” választások, politikai intézmények (parlament, önkormányzatok stb.), s bizonyos engedélyezett pártok által alkotott többpártrendszer. A köznapi végrehajtás azonban rendszerint megfeneklett a tényleges hatalmat gyakorló szovjet „felszabadítók” szándékaival szemben. 1948-tól viszont egy éles „balra át” után a korábbi konszolidáltabb viszonyok helyébe egy nyílt politikai-katonai diktatúra lépett, mely egypártrendszerével, börtönvilágával, haláltáboraival és bitófáival teljesen legázolta a magyarság szabadságát, törekvéseit, alapvető emberi jogait. A párizsi gúnyhatárokon kívűlrekedt testvéreink lényegében hasonló sorsban vergődtek, azzal a körülménnyel tetézve, hogy nemzeti(ségi) hovatartozásuk miatt még külön is üldözték őket. Az 1970-es, 80-as években a vad bolsevista terrort követte egy szelídebb formátumú, de hasonlóan embertelen és elvetemült rendszer, a „legvidámabb barakk”. 1989-ben a bukott pártállamot ismét egy többpártrendszer váltotta fel. Innentől kezdve, az 1990-es választásokon át, úgy 1992-ig beindult egy furcsa rendszerváltoztató (köpönyegfordító) folyamat, ami azonban hamarosan zátonyra futott és csírájában elhalt.
1992-től napjainkig egyre inkább körvonalazódott egy rendkívül aljas, körmönfont öszvérállapot, amit legtalálóbban demokratúrának nevezhetnénk, hibrid jellegére utalva. 2006-ot követően pedig akár lopakodó államterrorról is beszélhetünk! 1990 után valamennyi kormányunk (Antall, Boross, Horn, Orbán, Medgyessy, Gyurcsány és Bajnai kabinetje) és parlamenti pártunk – ha nem is egyforma mértékben – alapvető nemzeti érdekeinket és értékeinket föladva, az országrontó törekvéseket szervilisen kiszolgálva, bőven kivette részét abból a rombolásból, ami hazánkat immár a pokol fenekére juttatta. Régi elnyomóink diadalittas visszatérése után újra a félelem, a bizonytalanság, a jogtalanság, a félrevezetés uralkodik. A magyar népesség rohamosan fogy, állaga romlik, életkedve folytonosan csökken. Önsorsának irányítására semmilyen befolyása nincs, legjobb erői reménytelenül kiszorítva tengődnek; külső érdekcsoportok, maffiahálózatok és elvtelen helytartóik grasszálnak a nevében. Gőzerővel folyik az idegenek (cigányok, kínaiak és egyéb színesek, de elsősorban a szovjet utódállamokbeli és izraeli, sőt kanadai és amerikai zsidók) betelepítése, törvénytelen „honfoglalása”, etnikai-faji összetételünk tudatos megváltoztatása. Magyarország tehát politikai értelemben megszállt ország, ahol nem csupán gyarmatosítják népünket, hanem tervszerűen ki is akarják irtani, hogy egy más arcú, új birodalmat alapíthassanak a Kárpát-medencében.
Bizony, nincs félreértés. Nekik nem elég a Trianonban, majd Párizsban meghagyott ország-csonk, hanem az egész területre fáj a foguk, annak összes természeti és szakrális kincsével egyetemben. Hiszen az elbutított, birkatürelmű magyar többséggel szemben ők világosan látják, hogy a Kárpát-medence minden téren egy és oszthatatlan, s részeiben életképtelen, a maga tökéletességében azonban teljes önellátásra képes Paradicsom, az „Ígéret Földje”. Nagy ravaszul ezért még nem bántják az utódállamok primitív rablóbandáit, hadd örüljenek a koncnak, s hadd irtsák ki az őshonos magyarokat, ám ha elvégezték dicstelen feladatukat, velük is leszámolnak, s aztán könyörtelenül végrehajtják a régóta esedékes revíziót. Ezért kell nekünk évtizedek óta kussolni, és minden sérelmet, szenvedést alázatosan tűrni, nehogy „oktalan hőbörgésünkkel” beleköpjünk a mohó kombinátorok levesébe. Egy dologban mégis elszámították magukat a Sátán „hollókosztosai”. Ezt a Kánaánt (szemben az ő sivatagos, terméketlen pusztaságukkal) maga a Teremtő adta nekünk (valódi választott népének!), ezért sohasem hagyja, hogy sehonnai, barbár bitangok elorozzák tőlünk! Eddig még valamennyi támadónknak beletört a bicskája, mi pedig túléltük minden rohadék hóhérunkat, s nem lesz ez másképp ezután sem! Jobban járnának tehát, ha máris eltakarodnának, amíg még nem késő, mert rövidesen csúfos véget érnek!
1945-től 89-ig gazdasági tevékenységünket, pénzügyi viszonyainkat teljes mértékben a ruszki tezsvírek ellenőrizték. A nemzet szorgos termelő munkájának hasznát, gyümölcseit fölfalta a csillapíthatatlan étvágyú, behemót vörös medve. Gazdasági segítségnyújtás címén hazánkat többszörösen megnyúzták és kicsontozták, javainkat, értékeinket ellenszolgáltatás nélkül eltulajdonították, vagy nevetségesen csekély fizetséget nyújtottak értük. A magántulajdont eltörölték, mindent államosítottak, a korábban kiosztott földeket kolhozosították. A gyárak, üzemek, mezőgazdasági szövetkezetek, bankok élére szakmailag dilettáns, alulképzett, ellenben „megbízható”, törzskönyvezett eftársakat állítottak, akik készséggel végrehajtották valamennyi utasításukat, mellyel elképesztő károkat okoztak országunknak. A viszonylag enyhébb gulyáskommunizmus alatt megkezdődött a nyugati hitelek fölvétele. Csakhogy ezek sem a hazai beruházásokat, technológiai korszerűsítéseket, fejlesztéseket és piacbővítéseket, azaz életszínvonalunk emelését segítették, hanem nyomtalanul eltűntek a Szovjetunióban, ill. a „magyar” funkcionáriusok zsebében.
Az egyre szembetűnőbb hiányok miatt a 80-as években megkezdődött egy általános leépülés és elszegényedés, mely mára katasztrofális méreteket öltött. Az IMF és a Világbank által uzsorakamatra folyósított (virtuális!) hitelekből népünk jóformán semmit nem élvezett, ám régi-új kizsákmányolóink most mégis velünk akarják letörlesztetni az utolsó fillérig (meg még azon is túl!). Ez nyilvánvaló államcsődhöz vezet, mert a magyarságot jelenlegi nyomorúságos állapotában erre kötelezni felér egy kollektív öngyilkossággal. Ez még akkor is lehetetlen, ha több évtizedes rabszolga-munkánk, építő szorgalmunk összes látható eredményét, közműveinkkel, termőföldjeinkkel, vizünkkel és ásványkincseinkkel együtt, mélyen áron alul megszerzik a külföldi „privatizátorok”, ill. honi strómanjaik. Tagadhatatlan, hogy pénzügyeink, nemzetgazdaságunk irányítása 60 év óta egy pillanatig se volt a kezünkben, hanem mindvégig orosz vámpírok, majd amerikai-izraeli lobbik, multináci cégek befolyása alatt állt. Csak a megszálló személye változott, ám a megszállás ténye vitathatatlan. Jól tudjuk, hogy a tulajdon maga a hatalom; ezért egy vagyonából módszeresen kiforgatott proletártömeg, egy éhező és földönfutó koldussereg nem képviselhet komoly ellenállást a neoliberális, kozmopolita, szabadkőműves ragadozók rémuralmával szemben.
Súlyos terheket ró ránk EU-tagságunk is, hiszen a kezdetektől nettó befizetők vagyunk, vagyis a tőlünk beszedett óriási sarcoknak csupán a töredékét kapjuk vissza „támogatások” és pályázati nyeremények formájában. Az Európai Unió maga is a zsidó világuralmi törekvések egyik fedőszerve, miként központosított bankrendszere és egységesülő valutája, az euro is e parazita faj „találmánya”. Az alkotmányt helyettesítő, a népek, országok önrendelkezésén, függetlenségén átgázoló Lisszaboni Szerződés (valamint az ezt kiegészítő, árnyaló szabályhalmaz) pedig minden téren a szabadság s a nemzeti szuverenitás ellen hat, lerongyolódott hazánkat pedig a többi tagállamnál is vadabb mélységekbe taszítja. Egész mezőgazdaságunkat, iparunkat, kül- és belkereskedelmünket, bankszektorunkat, szolgáltató ágazatainkat, hírközlésünket alárendeli egy személytelen hatalomnak, miközben kíméletlenül elsorvasztja szociális, egészségügyi, kulturális és oktatási vívmányainkat, s lenullázza sok évezredes szokásainkat, hagyományainkat. Vak és süket, aki nem veszi észre, hogy az EU-n belül is egyfajta összeesküvés szövődött ellenünk, hiszen a legtöbben nem tűrik a magyarok „másságát”, mert titkon érzik, hogy így, béklyóba verve, szétszabdalva, kivéreztetve is mennyivel különbek vagyunk náluk, hát még ha szabadon bontakoztathatnánk ki képességeinket, tudásunkat, s láncainkat lerúgva hajthatnánk végre égi és földi küldetésünket. Ezért inkább megfojtanának nagy irigységükben, borsónyi agyukkal fel se fogva, hogy a mi emelkedésünk az ő javukra is válnék. De elárulom, hogy gyalázatos tervük nem fog sikerülni!
Az 1945-től 1966-ig terjedő, majd a későbbi időszak változatos megszállási formái közül alighanem a kulturális-szellemi lebunkózásunk ütötte a legszörnyűbb, leggyógyíthatatlanabb sebeket szerencsétlen népünk testén. A bolsevizmus alatt egy minden ésszerűséget, realitást és humanizmust nélkülöző marxista-leninista „értékrendet”, egy ateista, materialista, internacion(al)ista téveszme-rendszert kényszerítettek ránk szuronyos őreink. Meghamisították egész történelmünket (kiváltképp régmúltunkat!), meggyalázták hőseinket, jelképeinket, sárba taposták anyanyelvünket, dögkútba hajították sok évezredes hagyományainkat, ősi tudáskincsünk, gazdag és hatalmas kultúránk emlékeit és nyíló virágait. Világszerte híres, elismert iskoláinkat barbár módon tönkretették, nevelőink, pedagógusaink szakmai színvonalát, emberi tartását a mélypontra züllesztették. A fiatalságot klasszikus műveltségétől, hazafiságától, nemzettudatától, erkölcsi példáitól, vallásos hitétől, bajtársias szellemétől egyaránt megfosztották, de cserébe csak az üres karriervágyat, a modortalan viselkedést, az egészségtelen életmódot, a beteges önzést, a nihilista szemléletet plántálták beléje. Az irodalomban, a képzőművészetekben, a színjátszásban, a zenében és a tudományban többnyire a pártos „ügyeletes zsenik”, a rendszert elfogadó és támogató harmadrangú tucatfigurák érvényesülhettek csupán, míg az igazi tehetségeket rendszerint elhallgattatták, vagy egzisztenciálisan megalkuvásra késztették.
A Lukács György, Révai József, Aczél György, Berend T. Iván, Major Tamás, Köpeczi Béla, Fodor Gábor, Magyar Bálint, Hiller István és más zsidók által fémjelzett kultúrharc során a magyarságból kiölték a valódi értékek fölismerésének és befogadásának képességét. Az írott és az elektronikus sajtó a legsötétebb banditák közreműködésével egy hazug, semmitmondó, nemzetietlen euroamerikai moslékot zúdított a nyakunkba, s ilyenformán a mindenkori zsarnokság leghűségesebb janicsárja lett. A keresztény egyházak sem látták el kielégítően lélekmentő és nemzetvédő kötelességeiket, de a szüntelen üldöztetés, a gerincroppantó békepapi meghunyászkodás s a gombamód szaporított mérgező szekták dacára a lelki ellenállás fellegvárainak számítottak; ám elszántságuk, küzdőképességük, megtartó erejük egyre sorvad, s akarva-akaratlanul a globalizáció eszközeivé váltak. 1989 óta a távlati kulturális célok és tendenciák ugyanazok, legföljebb a taktikák és módszerek váltak még ördögibbé. Minden idegenség, romboló másság szép és kívánatos; minden becsületes, nemzeti szellemű, kvalitásos mű és alkotója populista, irredenta, rasszista vagy fasisztoid, tehát gyökerestül elvetendő. Ma ugyan „szabad a szólás”, de segítséget, reklámot csak az várhat, aki belesimul az általános nyájszellembe. Elmondhatjuk, hogy hazánkban 60 éve kulturális népirtás folyik (a határainkon túl még nyelvtörvénnyel, iskolatörvénnyel is megfejelve!), s immár e téren is bizonyított megszállásunk haszonélvezői egyben az új „honfoglalók” révkalauzai.
Eredeti értelemben megszállásnak leginkább a katonai, fegyveres okkupációt tekinthetjük. Bő 6 évtizede sajnos ebben sem szenvedünk hiányt. 1945-től 91-ig szovjet páncélosok lánctalpai szaggatták vértől áztatott földünket. De repülőgépekben, atomrakétákban és egyéb hagyományos pusztító arzenálokban sem szűkölködtek a több mint 40 évig „ideiglenesen hazánkban tartózkodó vendégbarátaink”. Az egész ország egy gigászi orosz támaszpont volt, tele laktanyákkal, üzemanyag- és hadianyag-raktárakkal, bunkerekkel és rakétasilókkal. A mintegy 200 ezer (később „csupán” 80 ezer) hadfi ellátásáról, kényelméről, fejedelmi életviteléről természetesen népünk gondoskodott. Bőségesen megszolgáltuk ezzel „felszabadításunkat”, kifosztásunkat, a málenkij robotra hurcolást, az 1956-os forradalmunk leverését, hogy az állandó rettegésről s az ezernyi egyéb borzalomról most ne is beszéljünk. Intelligens, etikus viselkedésükkel, szerény, szeretetre méltó magatartásukkal kitörölhetetlenül – egy falánk sáskarajnál, egy fejünk fölött trappoló bölénycsordánál is jobban – az emlékezetünkbe vésték magukat. Akkor lássuk őket megint, mikor július 40-én piros hó esik! 1991 és 95 között – katonai viszonylatban – végre igazán szabadok lehettünk, s fölcsillant a remény, hogy egy nekünk tetsző, magyar Magyarországot teremthetünk az elvetemült zsiványok hűbérbirtokai helyén. Azonban örömünk hamar elpárolgott, mert a kopottas pufajkát hordó, vodkát nyakaló, elfásult Ivánokat fölváltotta a bőrdzsekit és cowboy-kalapot viselő, különféle drogokkal edzett Billek flegma társasága.
Már az 1848. március 15-i 12 pont egyike így hangzott: „A magyar katonákat ne vigyék külföldre, az idegeneket vigyék el tőlünk!”. Bizonyára a márciusi ifjak bölcsebbek voltak mai vezetőinknél, mert nemcsak kristálytisztán fogalmaztak, hanem meg is próbálták végrehajtani a nemzet létérdekét kifejező parancsot. Ám 1995 után nyakunkba szakadt az új „ideiglenes” megszálló, (a finoman békefenntartónak, hadtápbázisnak, logisztikai központnak aposztrofált) amerikai hadsereg.
A sok százezer halottat és sebesültet, közel 3 millió menekültet „eredményező” véres balkáni összecsapások s a kegyetlen etnikai tisztogatások utáni kényes egyensúly megőrzése végett volt szükséges – állítólag – a mintegy 60 ezres NATO-kontingens bevetése. Csakhogy nem világos, hogy Horvátország, Szerbia vagy Bosznia helyett (de említhetném Olaszországot vagy az Adria szigeteit is) miért pont nálunk ütötték fel háttértáborukat az IFOR, majd a KFOR állig felfegyverzett, 10 ezer főre becsült erői. Egyáltalán mi közünk volt nekünk (a sajnálaton, erkölcsi együttérzésen túl) a néhai Jugoszláviában lezajlott – éppen az USA közreműködésével kirobbantott, s Anglia, Franciaország által fenntartott – apokalipszishez, hacsak az nem, hogy a Délvidéken sanyargatott magyar testvéreink sorsán könnyítsünk, és számukra – lehetőségeinkhez mérten – védelmet nyújtsunk. Viszont kormányzatunk pont ezzel nem törődött jottányit sem, míg valamennyi egyéb, számunkra közömbös vagy hátrányos törekvést ész nélkül, hűséges csatlósként kiszolgált.
„Szövetségesi” megszállásunk valódi, kizárólagos oka nem más volt, mint a hazánkba frissen bevándorolt (és folyamatosan beköltöző) pogromviselt telepesek, az immár cirka 400 ezernyire növekedett kaftános hitsorsos kiváltságainak szavatolása, zavartalan ga(rá)zdálkodásának biztosítása a magyar őslakók felett. Az előző 50 év társadalmunkat annyira összetörte, oly kilátástalan helyzetbe sodorta, hogy már akkoriban várható volt egy általános fölkelés régi-új elnyomóink ellen. A kivénhedt, posztbolsi hatalomnak nyilván nem maradt akkora ereje, hogy továbbra is elfojtsa az ösztönös, vulkánszerűen kitörő lázadást, ezért folyamodott – a tisztátalan, csalásokban bővelkedő népszavazással kicsikart NATO-tagságunk kihasználásával – az „amcsi testvérhez”. Persze ők hangsúlyozottan nem megszállóként, hanem „vendégként” jöttek, s mindössze néhány évre, ami ugye (ismerve a német és japán mintát) könnyen eltarthatott volna egypár évtizedig. Hál’ Istennek azonban kitakarodtak, mert más bajuk is akadt bőven (a 9/11-i ikertornyos önmerényletük nyomán!), s akkorra már a masszív KGB-s (ill. Securitate-s) jelenlétet valamelyest „oldotta” a CIA és a Moszad erőteljes beszüremkedése, valamint az Incal Security, a Krav Maga és egyéb zsidó (őrző-védő) magánhadseregek hirtelen elszaporodása. Ezek aztán úgy nyomultak előre kies hazánkban, mint kés a vajban. Hamarjában ellenőrzésük alá vonták főbb stratégiai pontjainkat (repülőterek, hadianyag-raktárak, laktanyák, rendőrségi és tömegtájékoztatási bázisok, határállomások stb.), majd csápjaikat kiterjesztették az egész országra.
Ne legyenek illúzióink! Hasznunk ebből a cirkuszból nem származik, veszteségünk annál inkább. A „légyottot” természetesen anyagilag is mi finanszírozzuk, ám ez tán a legkisebb probléma. Katonai és titkosszolgálati semlegességünk feladásával ugyanis azt kockáztatjuk, hogy hazánkat – tőlünk idegen, faji és monetáris érdekekért – bármikor háborúba rángathatják, s egyre ritkábban születő fiainkat a világ közeli vagy távoli harcterein segéderőként, golyófogóként alkalmazzák. Boszniában és Koszovóban, majd Afganisztánban és Irakban immár magyar önkénteseket is bevontak, egyelőre csupán technikai, rendfenntartói feladatokra, de később sokkal gyilkosabb, kockázatosabb fegyveres kalandokba is bevethetik őket. Ugyanakkor hajdani saját haderőnket látványosan leépítették, a kötelező sorozást megszüntették, majd országunk (nem létező) önvédelmét egy külföldről mozgatott „magyar” zsoldosseregre bízták. Szomszédjaink többszörös túlerejével, agresszív céljaival szemben így képtelenek leszünk a hatékony ellenállásra.
De belbiztonságunk se ér fabatkát sem, hiszen korcs és kézivezérelt rendőrségünk nem a bűnözőket semlegesíti, hanem a hatalom túlkapásaival szemben jogosan fellépő hazafiakat tartja sakkban. Elkerülhetetlen ezért alapos megtisztítása és depolitizálása, ugyanakkor szakmai, felkészültségi szintjének emelése. Roppant fontos lenne a régen jól bevált csendőrség, valamint a fegyveres nemzetőrség visszaállítása, ill. a fegyvertelen polgárőrségek technikai fejlesztése (nem mellékesen a Magyar Gárda létszámának és jogainak növelése!), ugyanakkor az összes idegenszívű, a magyarság rombolásán ügyködő félkatonai szervezet azonnali betiltása. Vezetésünk felelőtlen könnyelműsége miatt megint igen olcsó lett a magyar élet. Talán minden eddiginél kiszolgáltatottabbá vált a Csonkaország, míg az elcsatolt területeinken jogfosztott túszként sínylődő honfitársaink még bizonytalanabb helyzetbe kerültek. A kocka el van vetve. Isten csodája lesz, ha az egyre pöffeszkedőbb, militárisabb Kisantant nem indít összehangolt, térfoglaló támadást ellenünk a közeljövőben. (Pedig pofátlanságukat alig leplezik, s néhány kiszivárogtatott, félhivatalos Európa-térképükön Magyarország már nem is létezik!)
Alaposan megvizsgáltuk hazánk megszállásának módozatait. Mivel valamennyi feltétel messzemenően teljesült, leszögezhetjük, hogy totálisan leigáztak bennünket! Ám ez csupán az első lépcsőfok végső szétszóratásunkhoz és elpusztításunkhoz. Kézzel-lábbal és minden energiánkkal azért kell küzdenünk, hogy ismét kivívjuk szabadságunkat, függetlenségünket (szuverenitásunkat), garantált jogainkat és emberi méltóságunkat! Ebben sem a NATO, sem az EU nem segíthet (nem is próbál!), sőt nélkülük nyilván könnyebb dolgunk lenne. A tengernyi ellenséggel szemben csak önmagunkra, a saját bátorságunkra, törhetetlen hazaszeretetünkre, hősies kitartásunkra és nemes szolidaritásunkra számíthatunk!
Magyar Testvéreim, tisztelt nemzetvédő, „terrorista” Csőcselék! Fogytán az időnk. Ha nem óhajtunk örökre kimúlni e reménnyel vemhes világból, azonnal át kell törnünk a körénk emelt (sirató)falakon, s egy járható ösvényre kell találnunk. A puszta létünket, nemzeti megmaradásunkat, emberibb jövőnket brutálisan fenyegető nyomás alól föl kéne szabadulni már!
Bizony, nincs félreértés. Nekik nem elég a Trianonban, majd Párizsban meghagyott ország-csonk, hanem az egész területre fáj a foguk, annak összes természeti és szakrális kincsével egyetemben. Hiszen az elbutított, birkatürelmű magyar többséggel szemben ők világosan látják, hogy a Kárpát-medence minden téren egy és oszthatatlan, s részeiben életképtelen, a maga tökéletességében azonban teljes önellátásra képes Paradicsom, az „Ígéret Földje”. Nagy ravaszul ezért még nem bántják az utódállamok primitív rablóbandáit, hadd örüljenek a koncnak, s hadd irtsák ki az őshonos magyarokat, ám ha elvégezték dicstelen feladatukat, velük is leszámolnak, s aztán könyörtelenül végrehajtják a régóta esedékes revíziót. Ezért kell nekünk évtizedek óta kussolni, és minden sérelmet, szenvedést alázatosan tűrni, nehogy „oktalan hőbörgésünkkel” beleköpjünk a mohó kombinátorok levesébe. Egy dologban mégis elszámították magukat a Sátán „hollókosztosai”. Ezt a Kánaánt (szemben az ő sivatagos, terméketlen pusztaságukkal) maga a Teremtő adta nekünk (valódi választott népének!), ezért sohasem hagyja, hogy sehonnai, barbár bitangok elorozzák tőlünk! Eddig még valamennyi támadónknak beletört a bicskája, mi pedig túléltük minden rohadék hóhérunkat, s nem lesz ez másképp ezután sem!


Siklósi András












Siklósi András: Magyarország (végleges?) megszállása és gyarmatosítása (II/2. Rész)


2010. június 28. 13:35A keresztény egyházak sem látták el kielégítően lélekmentő és nemzetvédő kötelességeiket, de a szüntelen üldöztetés, a gerincroppantó békepapi meghunyászkodás s a gombamód szaporított mérgező szekták dacára a lelki ellenállás fellegvárainak számítottak; ám elszántságuk, küzdőképességük, megtartó erejük egyre sorvad, s akarva-akaratlanul a globalizáció eszközeivé váltak. 1989 óta a távlati kulturális célok és tendenciák ugyanazok, legföljebb a taktikák és módszerek váltak még ördögibbé. Minden idegenség, romboló másság szép és kívánatos; minden becsületes, nemzeti szellemű, kvalitásos mű és alkotója populista, irredenta, rasszista vagy fasisztoid, tehát gyökerestül elvetendő. Ma ugyan „szabad a szólás”, de segítséget, reklámot csak az várhat, aki belesimul az általános nyájszellembe. Elmondhatjuk, hogy hazánkban 60 éve kulturális népirtás folyik (a határainkon túl még nyelvtörvénnyel, iskolatörvénnyel is megfejelve!), s immár e téren is bizonyított megszállásunk haszonélvezői egyben az új „honfoglalók” révkalauzai.
Az 1945-től 1966-ig terjedő, majd a későbbi időszak változatos megszállási formái közül alighanem a kulturális-szellemi lebunkózásunk ütötte a legszörnyűbb, leggyógyíthatatlanabb sebeket szerencsétlen népünk testén. A bolsevizmus alatt egy minden ésszerűséget, realitást és humanizmust nélkülöző marxista-leninista „értékrendet”, egy ateista, materialista, internacion(al)ista téveszme-rendszert kényszerítettek ránk szuronyos őreink. Meghamisították egész történelmünket (kiváltképp régmúltunkat!), meggyalázták hőseinket, jelképeinket, sárba taposták anyanyelvünket, dögkútba hajították sok évezredes hagyományainkat, ősi tudáskincsünk, gazdag és hatalmas kultúránk emlékeit és nyíló virágait. Világszerte híres, elismert iskoláinkat barbár módon tönkretették, nevelőink, pedagógusaink szakmai színvonalát, emberi tartását a mélypontra züllesztették. A fiatalságot klasszikus műveltségétől, hazafiságától, nemzettudatától, erkölcsi példáitól, vallásos hitétől, bajtársias szellemétől egyaránt megfosztották, de cserébe csak az üres karriervágyat, a modortalan viselkedést, az egészségtelen életmódot, a beteges önzést, a nihilista szemléletet plántálták beléje. Az irodalomban, a képzőművészetekben, a színjátszásban, a zenében és a tudományban többnyire a pártos „ügyeletes zsenik” , a rendszert elfogadó és támogató harmadrangú tucatfigurák érvényesülhettek csupán, míg az igazi tehetségeket rendszerint elhallgattatták, vagy egzisztenciálisan megalkuvásra késztették.

A Lukács György, Révai József, Aczél György, Berend T. Iván, Major Tamás, Köpeczi Béla, Fodor Gábor, Magyar Bálint, Hiller István és más zsidók által fémjelzett kultúrharc során a magyarságból kiölték a valódi értékek fölismerésének és befogadásának képességét. Az írott és az elektronikus sajtó a legsötétebb banditák közreműködésével egy hazug, semmitmondó, nemzetietlen euroamerikai moslékot zúdított a nyakunkba, s ilyenformán a mindenkori zsarnokság leghűségesebb janicsárja lett. A keresztény egyházak sem látták el kielégítően lélekmentő és nemzetvédő kötelességeiket, de a szüntelen üldöztetés, a gerincroppantó békepapi meghunyászkodás s a gombamód szaporított mérgező szekták dacára a lelki ellenállás fellegvárainak számítottak; ám elszántságuk, küzdőképességük, megtartó erejük egyre sorvad, s akarva-akaratlanul a globalizáció eszközeivé váltak. 1989 óta a távlati kulturális célok és tendenciák ugyanazok, legföljebb a taktikák és módszerek váltak még ördögibbé. Minden idegenség, romboló másság szép és kívánatos; minden becsületes, nemzeti szellemű, kvalitásos mű és alkotója populista, irredenta, rasszista vagy fasisztoid, tehát gyökerestül elvetendő. Ma ugyan „szabad a szólás”, de segítséget, reklámot csak az várhat, aki belesimul az általános nyájszellembe. Elmondhatjuk, hogy hazánkban 60 éve kulturális népirtás folyik (a határainkon túl még nyelvtörvénnyel, iskolatörvénnyel is megfejelve!), s immár e téren is bizonyított megszállásunk haszonélvezői egyben az új „honfoglalók” révkalauzai.

Eredeti értelemben megszállásnak leginkább a katonai, fegyveres okkupációt tekinthetjük. Bő 6 évtizede sajnos ebben sem szenvedünk hiányt. 1945-től 91-ig szovjet páncélosok lánctalpai szaggatták vértől áztatott földünket. De repülőgépekben, atomrakétákban és egyéb hagyományos pusztító arzenálokban sem szűkölködtek a több mint 40 évig „ideiglenesen hazánkban tartózkodó vendégbarátaink”. Az egész ország egy gigászi orosz támaszpont volt, tele laktanyákkal, üzemanyag- és hadianyag-raktárakkal, bunkerekkel és rakétasilókkal. A mintegy 200 ezer (később „csupán” 80 ezer) hadfi ellátásáról, kényelméről, fejedelmi életviteléről természetesen népünk gondoskodott. Bőségesen megszolgáltuk ezzel „felszabadításunkat”, kifosztásunkat, a málenkij robotra hurcolást, az 1956-os forradalmunk leverését, hogy az állandó rettegésről s az ezernyi egyéb borzalomról most ne is beszéljünk. Intelligens, etikus viselkedésükkel, szerény, szeretetre méltó magatartásukkal kitörölhetetlenül – egy falánk sáskarajnál, egy fejünk fölött trappoló bölénycsordánál is jobban – az emlékezetünkbe vésték magukat. Akkor lássuk őket megint, mikor július 40-én piros hó esik! 1991 és 95 között – katonai viszonylatban – végre igazán szabadok lehettünk, s fölcsillant a remény, hogy egy nekünk tetsző, magyar Magyarországot teremthetünk az elvetemült zsiványok hűbérbirtokai helyén. Azonban örömünk hamar elpárolgott, mert a kopottas pufajkát hordó, vodkát nyakaló, elfásult Ivánokat fölváltotta a bőrdzsekit és cowboy-kalapot viselő, különféle drogokkal edzett Billek flegma társasága.

Már az 1848. március 15-i 12 pont egyike így hangzott: „A magyar katonákat ne vigyék külföldre, az idegeneket vigyék el tőlünk!”. Bizonyára a márciusi ifjak bölcsebbek voltak mai vezetőinknél, mert nemcsak kristálytisztán fogalmaztak, hanem meg is próbálták végrehajtani a nemzet létérdekét kifejező parancsot. Ám 1995 után nyakunkba szakadt az új „ideiglenes” megszálló, (a finoman békefenntartónak, hadtápbázisnak, logisztikai központnak aposztrofált) amerikai hadsereg.

A sok százezer halottat és sebesültet, közel 3 millió menekültet „eredményező” véres balkáni összecsapások s a kegyetlen etnikai tisztogatások utáni kényes egyensúly megőrzése végett volt szükséges – állítólag – a mintegy 60 ezres NATO-kontingens bevetése. Csakhogy nem világos, hogy Horvátország, Szerbia vagy Bosznia helyett (de említhetném Olaszországot vagy az Adria szigeteit is) miért pont nálunk ütötték fel háttértáborukat az IFOR, majd a KFOR állig felfegyverzett, 10 ezer főre becsült erői. Egyáltalán mi közünk volt nekünk (a sajnálaton, erkölcsi együttérzésen túl) a néhai Jugoszláviában lezajlott – éppen az USA közreműködésével kirobbantott, s Anglia, Franciaország által fenntartott – apokalipszishez, hacsak az nem, hogy a Délvidéken sanyargatott magyar testvéreink sorsán könnyítsünk, és számukra – lehetőségeinkhez mérten – védelmet nyújtsunk. Viszont kormányzatunk pont ezzel nem törődött jottányit sem, míg valamennyi egyéb, számunkra közömbös vagy hátrányos törekvést ész nélkül, hűséges csatlósként kiszolgált.

„Szövetségesi” megszállásunk valódi, kizárólagos oka nem más volt, mint a hazánkba frissen bevándorolt (és folyamatosan beköltöző) pogromviselt telepesek, az immár cirka 400 ezernyire növekedett kaftános hitsorsos kiváltságainak szavatolása, zavartalan ga(rá)zdálkodásának biztosítása a magyar őslakók felett. Az előző 50 év társadalmunkat annyira összetörte, oly kilátástalan helyzetbe sodorta, hogy már akkoriban várható volt egy általános fölkelés régi-új elnyomóink ellen. A kivénhedt, posztbolsi hatalomnak nyilván nem maradt akkora ereje, hogy továbbra is elfojtsa az ösztönös, vulkánszerűen kitörő lázadást, ezért folyamodott – a tisztátalan, csalásokban bővelkedő népszavazással kicsikart NATO-tagságunk kihasználásával – az „amcsi testvérhez”. Persze ők hangsúlyozottan nem megszállóként, hanem „vendégként” jöttek, s mindössze néhány évre, ami ugye (ismerve a német és japán mintát) könnyen eltarthatott volna egypár évtizedig. Hál’ Istennek azonban kitakarodtak, mert más bajuk is akadt bőven (a 9/11-i ikertornyos önmerényletük nyomán!), s akkorra már a masszív KGB-s (ill. Securitate-s) jelenlétet valamelyest „oldotta” a CIA és a Moszad erőteljes beszüremkedése, valamint az Incal Security, a Krav Maga és egyéb zsidó (őrző-védő) magánhadseregek hirtelen elszaporodása. Ezek aztán úgy nyomultak előre kies hazánkban, mint kés a vajban.

Hamarjában ellenőrzésük alá vonták főbb stratégiai pontjainkat (repülőterek, hadianyag-raktárak, laktanyák, rendőrségi és tömegtájékoztatási bázisok, határállomások stb.), majd csápjaikat kiterjesztették az egész országra.
Ne legyenek illúzióink! Hasznunk ebből a cirkuszból nem származik, veszteségünk annál inkább. A „légyottot” természetesen anyagilag is mi finanszírozzuk, ám ez tán a legkisebb probléma. Katonai és titkosszolgálati semlegességünk feladásával ugyanis azt kockáztatjuk, hogy hazánkat – tőlünk idegen, faji és monetáris érdekekért – bármikor háborúba rángathatják, s egyre ritkábban születő fiainkat a világ közeli vagy távoli harcterein segéderőként, golyófogóként alkalmazzák. Boszniában és Koszovóban, majd Afganisztánban és Irakban immár magyar önkénteseket is bevontak, egyelőre csupán technikai, rendfenntartói feladatokra, de később sokkal gyilkosabb, kockázatosabb fegyveres kalandokba is bevethetik őket. Ugyanakkor hajdani saját haderőnket látványosan leépítették, a kötelező sorozást megszüntették, majd országunk (nem létező) önvédelmét egy külföldről mozgatott „magyar” zsoldosseregre bízták. Szomszédjaink többszörös túlerejével, agresszív céljaival szemben így képtelenek leszünk a hatékony ellenállásra.

De belbiztonságunk se ér fabatkát sem, hiszen korcs és kézivezérelt rendőrségünk nem a bűnözőket semlegesíti, hanem a hatalom túlkapásaival szemben jogosan fellépő hazafiakat tartja sakkban. Elkerülhetetlen ezért alapos megtisztítása és depolitizálása, ugyanakkor szakmai, felkészültségi szintjének emelése. Roppant fontos lenne a régen jól bevált csendőrség, valamint a fegyveres nemzetőrség visszaállítása, ill. a fegyvertelen polgárőrségek technikai fejlesztése (nem mellékesen a Magyar Gárda létszámának és jogainak növelése!), ugyanakkor az összes idegenszívű, a magyarság rombolásán ügyködő félkatonai szervezet azonnali betiltása. Vezetésünk felelőtlen könnyelműsége miatt megint igen olcsó lett a magyar élet. Talán minden eddiginél kiszolgáltatottabbá vált a Csonkaország, míg az elcsatolt területeinken jogfosztott túszként sínylődő honfitársaink még bizonytalanabb helyzetbe kerültek. A kocka el van vetve. Isten csodája lesz, ha az egyre pöffeszkedőbb, militárisabb Kisantant nem indít összehangolt, térfoglaló támadást ellenünk a közeljövőben. (Pedig pofátlanságukat alig leplezik, s néhány kiszivárogtatott, félhivatalos Európa-térképükön Magyarország már nem is létezik!)

Alaposan megvizsgáltuk hazánk megszállásának módozatait. Mivel valamennyi feltétel messzemenően teljesült, leszögezhetjük, hogy totálisan leigáztak bennünket! Ám ez csupán az első lépcsőfok végső szétszóratásunkhoz és elpusztításunkhoz. Kézzel-lábbal és minden energiánkkal azért kell küzdenünk, hogy ismét kivívjuk szabadságunkat, függetlenségünket (szuverenitásunkat), garantált jogainkat és emberi méltóságunkat! Ebben sem a NATO, sem az EU nem segíthet (nem is próbál!), sőt nélkülük nyilván könnyebb dolgunk lenne. A tengernyi ellenséggel szemben csak önmagunkra, a saját bátorságunkra, törhetetlen hazaszeretetünkre, hősies kitartásunkra és nemes szolidaritásunkra számíthatunk!

Magyar Testvéreim, tisztelt nemzetvédő, „terrorista” Csőcselék! Fogytán az időnk. Ha nem óhajtunk örökre kimúlni e reménnyel vemhes világból, azonnal át kell törnünk a körénk emelt (sirató)falakon, s egy járható ösvényre kell találnunk. A puszta létünket, nemzeti megmaradásunkat, emberibb jövőnket brutálisan fenyegető nyomás alól föl kéne szabadulni már!