| 
 | 
				 
					 
  | 
				 
					 
  | 
					
Az
						eljutatott levél szerint az 1998-ban Körmenden meggyilkolt 11
						éves kislányt nem a kézzelfogható bizonyítékok híján
						elítélt, ártatlanságát máig hangoztató, 9 éve börtönben
						ülő Tánczos Gábor ölte meg, hanem zsidók.
  Vérgyilkosság,
						zsidók, titkok, döbbenet
  A levélíró egy kilenc
						évvel ezelőtt történt, az egész országot megrázó
						brutális gyilkossággal kapcsolatban hívja fel egy új
						eshetőségre a figyelmünket. Olvasónk szerint az 1998-ban
						Körmenden meggyilkolt 11 éves kislányt nem a kézzelfogható
						bizonyítékok híján elítélt, ártatlanságát máig
						hangoztató, 9 éve börtönben ülő Tánczos Gábor ölte
						meg, hanem zsidók, akik akkoriban a városban tartózkodtak. A
						móri ügy után, amikor végleg kiderült, hogy a magyar
						rendőrség képes bárkit ártatlanul, koncepciós ítéletekkel
						börtönben tartani, már semmin sem lepődünk meg, ám azért
						ez a feltevés minket is megdöbbentett. Bár, a körmendi ügy
						így első hallásra is meglehetősen hasonlít az 1882-es
						tiszaeszlári perhez. Az úgynevezett vérvád szerint ugyanis
						egyes zsidó fundamentalista csoportok a zsidó húsvétkor, a
						Pészah idején keresztény gyermekeket gyilkolnak meg és
						rituális célokra használják fel a vérüket. Annak
						ellenére, hogy a vád - különösen így az ezredforduló
						táján - hihetetlennek tűnik, szerkesztőségünk mindenre
						kiterjedő nyomozásba kezdett, már csak azért is, mert az
						ismeretlen levélíró szerint már több újságnak is
						elküldte írását, ám mindezidáig senki sem merte a
						körmendi gyermekgyilkosságot ebből az irányból
						megközelíteni. Ahogy kutakodásunk során fokozatosan
						feltárult előttünk egy látszólag érthetetlen gyilkossági
						ügy, döbbenetes, iszonytató összefüggésekre
						bukkantunk.
 
  1998 tavaszán az egész országot
						sokkolta a hír: H. Zsófit, egy 11 éves kislányt brutálisan
						meggyilkoltak a család körmendi, lakótelepi lakásában. Az
						édesapa talált rá a holttestre, amikor hazatért a
						munkájából. A gyilkos követte Zsófit, aki fél hat körül
						az iskolából tartott hazafelé a barátnőjével, s csak
						éppen felugrott a lakásba, hogy a táskáját letegye, majd
						visszajöjjön a játszótérre a barátai közé. Zsófi
						azonban sohasem tért vissza. A gyilkos ugyanis benyomult utána
						a résnyire nyitva hagyott ajtón keresztül, s megtámadta.
						Először dulakodtak, a kislány védekezni próbált, de végül
						a túlerő, a felnőtt gyilkos ereje legyőzte a gyermek
						ellenállását. A lakásban volt egy számadó juhászt
						ábrázoló kerámia szobor, amit a gyilkos felkapott és azzal
						vágta fejbe áldozatát. Miután a kislány teste elernyedt, a
						tettes éles vágóeszközt, minden bizonnyal egy kést vett
						elő, s módszeresen - két felületi sérülést okozó
						próbavágás után - fültől fülig átvágta Zsófi torkát.
						A kislány még mozgott, halkan nyöszörgött, s ahogy
						levegőért kapkodott, habzott a vére. A metszés és az
						elkövetés módszere profi gyilkosra vall, akinek még ahhoz
						is volt lélekjelenléte, hogy borzalmas tette után a kezeit
						és a kést lemossa a lakás fürdőszobájában, majd
						észrevétlenül távozzon.
  Amikor Zsófi édesapja, H.
						Ferenc este hazaérkezett, rosszat sejtett, hiszen az ajtó
						szokatlan módon nyitva volt. Gyermekét kitekert
						testhelyzetben, vérbe fagyva, holtan találta meg a lakásban.
						Egyik szeme még nyitva volt, a másik az ütlegeléstől
						feldagadva már örökre lecsukódott. Az édesapa teljesen
						összeomlott, ahogy a foglalkozását tekintve tanárnő
						édesanya is, aki a gyilkosság idején Zsófi testvérével
						Finnországban tartózkodott, ahová az osztályát kísérte
						el. Az ügy az egész országot sokkolta, Körmendet ellepték
						az újságírók. Senki sem értette, hogy a jó kedélyű,
						szorgalmas, segítőkész szőke kislánynak miért kellett
						meghalnia. Épeszű ember erre magyarázatot nem találhat, de
						a kéjgyilkosság is kizárható volt, mert annak, ahogy a
						szexuális indíttatásnak sem volt semmi jele. A lakásból
						semmi sem tűnt el, tehát a rablógyilkosság is kizárható
						volt. A rendőrség, az újságírók és a körmendiek sem
						találtak semmiféle indítékot a brutális kegyetlenségre.
  A
						gyilkosság másnapján egy akkoriban 18 éves fiú, Tánczos
						Gábor ment be a körmendi Zsade bisztróba, ahol - mint
						akkoriban egész Körmenden és az országban is -
						természetesen a gyermekgyilkosság volt a téma. Innentől egy
						ideig átadjuk a szót Balaton Balázsnak, aki A
						Tánczos-dosszié címmel könyvet írt az egész történetről.
						Azt maguk az érintettek, Tánczos Gábor, a szülők és dr.
						Tóth László, Tánczos ügyvédje is elismerik, hogy az egész
						ügyet Balaton Balázs újságíró ismeri a legjobban, aki
						elsőként érkezett a gyilkosság helyszínére, végigülte a
						hosszú tárgyalásokat, személyesen találkozott és
						interjúkat készített az összes érintettel, Zsófi
						szüleitől kezdve Tánczos Gáboron át a rendőrökig,
						nyomozókig, ügyészekig. Balaton Balázsra és könyvére is
						visszatérünk még tényfeltáró írásunkban többször,
						annál is inkább, mert mi magunk is felkerestük az újságírót,
						aki akkoriban a Mai Nap című napilap munkatársa volt,
						jelenleg pedig a főváros II. kerületi önkormányzatának
						kommunikációs vezetője. Mindenekelőtt álljon itt a részlet
						Balaton Balázs könyvéből, amelyből kiderül, hogy pontosan
						hogyan keveredett bele a zárkózott fiatalember, Tánczos
						Gábor az ügybe, akit a legtöbben csupán egy olyan
						szerencsétlen bűnbaknak tartanak, akivel elvitették a
						balhét:
  ,,A rendőrök még forró nyomon dolgoznak,
						amikor Tánczos Gábor április másodikán bemegy az egyik
						körmendi bisztróba. Ott dolgozik egyik ismerőse, akivel
						korábban váltott már pár szót, köszönőviszonyban
						vannak. A hölgynek szintén tíz év körüli gyereke van, s
						abban a lépcsőházban lakik, ahol a gyilkosság történt.
						Gábor aggódva kérdezi: ugye nem az ő kislányát ölték
						meg? Az eladónő megnyugtatja, hogy nem. Erre Gábor elmondja:
						ő a gyilkosság körüli időben a környéken volt, sőt bent
						volt a lépcsőházban, amikor éppen barátjához ment. A nő
						azt tanácsolja, mondja el a rendőröknek amit tud, lehet,
						hogy segíthet a nyomozásban. A barátok nélküli, magányosan
						éldegélő, mindig kirekesztett fiúnak felcsillan a szeme.
						Nagyotmondásai miatt kevesen vannak, akik közel állnak
						hozzá. Ő pedig mindig is úgy állt a világhoz: majd
						meglátjátok, egyszer híres ember leszek, egy hős! Most itt
						a nagy lehetőség - gondolta! Koronatanú lehetek egy
						gyilkosságban! Mindig is nagy dobásra készült, olyat akart
						tenni, amiért felfigyelnek rá az emberek, irigykednek majd rá
						a srácok és a város legszebb lányai esedeznek kegyeiért.
						Mi más lehetne ez, mint az egész országot lázban tartó
						emberölés? A fiú meglát egy civil ruhás rendőrt, akit
						korábban csak látásból ismert, s odamegy hozzá. Elmondja:
						ott járt az előző napi gyilkosság helyszínén, s esetleg
						tud újabb információkat. A férfi felhívja a kapitányságot,
						ahol azt mondják neki: küldje be a szemtanút. Gábor önként
						megy be késő délután a kapitányságra. Megvan az első
						tanú. Megkérik, működjön közre a gyilkos kézre
						kerítésében. A srác rábólint, s elmeséli mit látott: -
						Amikor a kapu elé értem, egy férfi rohant ki a lépcsőházból.
						Zaklatottnak tűnt, mint akivel nem stimmel valami. Furcsálltam
						egy kicsit, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget.
						Felmentem a barátomhoz Sz. Györgyhöz, akivel úgy
						tíz-tizenöt percig beszélgettem. Gyurit telefonon hívták,
						majd elindultunk lefelé. Amikor megálltam befűzni a cipőm a
						harmadikon, nyöszörgő, hörgő hangot hallottam a Gyuriék
						alatti lakásból. A ház előtt elváltunk, hazamentem és
						csak ma reggel tudtam meg, hogy mi történt abban a lakásban
						- szól Gábor első vallomása".
  Tánczos Gábor
						tehát önként jelentkezik a rendőrségnél tanúnak.
						Egyrészt, mert segíteni szeretne, másrészt pedig feltűnési
						vágy is hajtja a fiút, aki végre szeretne a figyelem
						középpontjába kerülni. Nos, oda is került, bár aligha
						úgy, mint ahogy szerette volna. Tánczos később már
						hezitál, mindenesetre az a szemtanúk és Sz. György
						vallomása alapján is bebizonyosodik, hogy valóban ott volt a
						házban a gyilkosság elkövetésének idején, ahogy az is,
						hogy Zsófi meggyilkolására és a nyomok eltüntetésére
						mindössze kb. 10 perce lett volna. Ezután pedig azonnal a
						kislány fölött lakó ,,üzlettársához" (valójában
						Amway termékeket forgalmazó házaló ügynökök voltak) Sz.
						Györgyhöz ment, aki semmiféle zaklatottságot nem vett észre
						rajta. Sőt, Sz. György szintén a lakásban tartózkodó
						gyermekei is tisztán emlékeztek, hogy Tánczos Gábor
						teljesen nyugodt volt, sőt még viccelődött is. Holott egy
						ilyen brutális gyilkosság után még egy bérgyilkosnak is
						gyorsabban verne a szíve, a ruhája pedig minden bizonnyal
						véres lett volna. Arról nem is beszélve, hogy
						elképzelhetetlen, hogy valaki egy ilyen gyilkosság után még
						felugorjon a felette lévő lakásba az ismerőséhez egy
						kicsit csevegni. A 18 éves fiatalember nemhogy profi gyilkos
						nem volt, de a családtagjai és ismerősei elmondták, hogy -
						a szó szoros értelmében - még a légynek sem tudott ártani,
						és soha nem volt büntetve. Az erőszakot pedig végképp nem
						bírta, még a szülei sem adtak neki soha egy pofont sem, mert
						gyermekkora óta képtelen volt elviselni bármilyen fizikai
						agresszivitást. A rendőrség azonban, amely az első
						pillanattól kezdve döbbenetes hibákat vétett, néhány nap
						múlva hirtelen tanúból gyanúsítottá minősítette át
						Tánczos Gábort. A hatalmat sürgette az idő, ugyanis
						közeledtek a választások. Kuncze Gábor, akkori
						belügyminiszter siettette az ügy mielőbbi megoldását, s a
						rendőrség, a nyomozóhatóság a jelek szerint ennek
						igyekezett is megfelelni. Gyorsan kijelentették, hogy Tánczos
						a gyilkos, Kunczéék pedig rengeteg jutalmat, előléptetést
						osztottak ki, bár a választásokat azért mindennek ellenére
						elbukták. Utána már különösen kényelmetlen lett volna
						bevallani, hogy egy fiatalembert ártatlanul hurcoltak meg és
						börtönöztek be, így hát maradt minden úgy, ahogy volt.
						Pedig a rendőrség és az ügyészség kezében mind a mai
						napi lényegében csak azok a beismerő vallomások vannak,
						amelyekről mára bebizonyosodott, hogy veréssel,
						kényszerítéssel adták azokat az éppen gyengesége miatt
						már az első pofon után megtört Tánczos Gábor szájába, s
						amelyeket az 1998 óta börtönben ülő, jogerősen 13 év
						börtönbüntetésre ítélt fiú már többször visszavont.
						Tánczos egyébként valószínűleg már jövőre, 10 év
						letöltése után kiszabadulhat, ám ő ennek ellenére
						továbbra is köti az ebet a karóhoz, s ártatlannak vallja
						magát. Sőt, nemrégiben azt nyilatkozta, hogy szabadulása
						után külföldre költözik, mert itt már nem tud tovább
						élni, de előbb még szeretné megtalálni az igazi gyilkost.
						Ugyan, miért mondana ilyeneket? Most már lényegében úgyis
						mindegy neki, hiszen a gyilkosságért rá kiszabott büntetést
						már majdnem teljes egészében letöltötte, az élete
						romokban hever, és szellemileg, fizikailag a börtönben
						megrokkant. Balaton Balázs meggyőződése szerint
						mindenesetre Tánczos ártatlan, s ezt a könyvében is
						bizonyítja. A rendőrség és a bíróság munkájáról
						sommás véleménye van, amelyet így összegez: ,,A napvilágot
						látott tények már eddig is bizonyították: semmi
						valóságalapja nincs a vasi zsaruk kitalációjának. Egy
						ország előtt bolondot csináltak magukból, ám
						struccpolitikát folytatva elhitetik magukkal: kiváló
						szakemberek, akiknek sikerült elkapniuk egy gyilkost".
  Arról
						sem sokat lehetett hallani, hogy Tánczos Gábor beleegyezett a
						poligráfos vizsgálatba (a Zsanett megerőszakolásával
						vádolt rebiszesek például nem), azt el is végezték, s
						bebizonyosodott, hogy Tánczos Gábor nem hazudik, amikor azt
						állítja, hogy ártatlan. Balaton Balázs számos
						megmagyarázhatatlan rendőri mulasztásról, tudatos hibáról
						ír a könyvében, például a következőket jegyezte le: ,,Az
						elsők között a helyszínre érkező mentőorvosnő, dr. K.
						Katalin vallomása is érdekes. Elmondása szerint a lakás
						egyáltalán nem úgy nézett ki, mint azt később a rendőrök
						leírták. Sőt, emlékezete szerint a kislányon más ruha
						volt, mint ami a hivatalos papírokban szerepel. Az már csak
						hab a tortán: biztosan emlékszik, hogy a hatósági tanúk
						lábán nem volt nejlon zsák, pedig ez a későbbi
						nyombiztosítás szempontjából kulcsfontosságú kérdés. Ki
						és hogyan engedhette be a civileket a lakásba lábvédő
						nélkül? Ki és miért hazudik a kislány ruháját,
						feltalálási helyét illetően?" És van még egy
						nagyon fontos kérdés Tánczos esetében: mi volt az indíték?
						Merthogy erre a kérdésre eddig senki sem tudott megnyugtató
						választ adni. Ha sem szexuális aberráció, sem rablás nem
						jöhet szóba, akkor miért ölhette meg valaki a mindenkivel
						kedves, jó kedélyű gyermeket? Tánczos esetében, sőt
						bármilyen más szóba jöhető gyanúsított esetében a mai
						napig képtelen volt a rendőrség egy elfogadható indítékot
						felmutatni. Az általunk megkérdezett körmendiek és Balaton
						Balázs is említést tett arról, hogy talán alvilági
						leszámolás, bosszú lehetett az indíték, s a bérgyilkos
						valójában a szomszéd lépcsőházban lakó helyi vállalkozó
						(a Zsade tulajdonosa) hasonló korú gyermekét szerette volna
						meggyilkolni, csak eltévesztette a házszámot. A másik
						lehetséges indok, amelyet Balaton Balázs vet fel végső
						elkeseredésében a könyvében, miután rájön, hogy Tánczos
						Gábor ártatlan, hogy esetleg a szülők keze van benne a
						gyilkosságban. Mind rendőrségi, mind magánjellegű
						nyomozásokból azonban kiderült, hogy mindkét feltevés
						nagyon távol áll az igazságtól, s teljességgel kizárható
						verziók, nem beszélve arról, hogy elképzelhetetlen, hogy
						egy édesapa ilyen módon végezne a saját kislányával.
						Tánczos családja és ártatlanságában hívők
						elkeseredésükben már szinte bárkit meggyanúsítottak
						volna, valójában azonban ezidáig mindenki csak sötétben
						tapogatózott. Ép ésszel felfogható magyarázat, vagyis
						indíték ugyanis nincs erre a brutálisan elkövetett
						gyilkosságra. Zsófi édesapja, H. Ferenc a következőket
						nyilatkozta arra a kérdésre, hogy mi lehetett ennek a szörnyű
						tettnek az indítéka: - Fogalmam sincs. Zsófi senkinek sem
						ártott, őt mindenki szerette. Mindig a közösség irányítója
						volt, énekórára, hittanra, népi táncra és vívóedzésre
						járt, kiváló tanuló volt. Ha megkérdi, akkor az iskolában
						is csak jót tudnak róla mondani - nyilatkozta az édesapa.
  S
						itt következik az első igazán döbbenetes tény: a hozzánk
						eljuttatott névtelen levélben említett vérgyilkosság az
						egyetlen eddig felbukkant indíték, amelyet nyomozásunk alatt
						nemhogy megcáfolni, de inkább megerősíteni
						tudtunk.
  Vizsgáljuk meg mindenekelőtt, hogy mit lehet
						tudni a zsidók által állítólag elkövetett rituális
						gyilkosságokról, vagyis a vérgyilkosságokról és a
						vérvádakról. Például azt, hogy egy antiszemitizmussal
						aligha vádolható izraeli történész professzor, Ariel Toaff
						nemrégiben könyvet jelentett meg Olaszországban, az Il
						Mulino kiadónál, Pasqua di Sangue (Véres Húsvét) címmel,
						amelyben bebizonyítja, hogy a zsidó rituális vérgyilkosságok
						megtörténtek. Ariel Toaff ugyanis azt állítja, hogy a
						zsidók ellen a középkorban emelt vérvádnak volt racionális
						alapja, a Rajna vidékén a 11. századtól a zsidók valóban
						elkövettek rituális gyilkosságokat, válaszul az átvonuló
						keresztes hadak zsidóellenes pogromjaira és mészárlásaira.
						Az így nyert vért Pészahkor, közelebbről Széder estén,
						az Egyiptomból való kivonulás ünnepén borba csepegtették,
						illetve maceszba sütötték. A könyv érdekessége, hogy a
						szerző Ariel Toaffot senki sem vádolhatja antiszemita
						elfogultsággal, ő ugyanis a római főrabbi fia, s maga is
						nem csupán zsidó, de rabbi is. Szakmai hozzáértéséről
						pedig annyit, hogy Toaff az izraeli Bar-Ilan Egyetem történész
						professzoraként a középkori és reneszánsz történelem, s
						benne a zsidó vonatkozások kutatója. A vérgyilkosságokról,
						vérvádakról a leplet lerántó könyv tehát 2007 elején
						megjelent, ám a szerző váratlanul leállíttatta a könyv
						forgalmazását, sőt a már kikerült példányokat is
						visszarendelte, s közölte, hogy átírja művét. Nemsokára
						kiderült, hogy Ariel Toaffot halálosan megfenyegették, s
						ennek, valamint az ellene indított gyűlöletkampánynak volt
						az eredménye, hogy a szerző végül visszavonta a saját
						könyvét. Mielőtt Toaff visszakozott, még a következőket
						válaszolta az őt támadó zsidó vezetőknek, rabbiknak:
						,,Egy kis (zsidó) szélsőséges csoportra korlátozódtak
						ezek a tettek. Az iszlámot sem lehet elmarasztalni kis
						szélsőséges csoportok tevékenysége alapján. A
						gyermekgyilkos zsidók bosszút álltak és megváltást
						kerestek" - fogalmazott Ariel Toaff mielőtt a támadások
						hatására visszavonatta saját könyvét.
  A leghíresebb
						magyarországi vérvád-ügy, az 1882-83-ban lezajlott
						tiszaeszlári per volt. Ekkor egy 14 éves keresztény kislány,
						Solymosi Eszter tűnt el nyomtalanul a helyi zsinagóga
						környékén a szabolcsi településen. A gyanú hamarosan a
						helyi zsidókra terelődött, akiknél éppen idegenből jött
						koldus zsidók tanyáztak. Eszter édesanyja feljelentést is
						tett a zsidók ellen, de a karhatalom először csak országos
						körözést adott ki. Később azonban a zsinagóga (zsidó)
						gondnokának 4 éves kisfia a focipályán keresztény
						játszótársainak kikotyogta, hogy a bátyja, Scharf Móric a
						kulcslyukon keresztül látta, ahogy a zsidók rituálisan
						kivégzik (a torkát elvágják) Solymosi Esztert, akit
						korábban neki kellett becsalogatnia a zsinagógába. A 16 éves
						Móric először vonakodott vallomást tenni, végül mindent
						részletesen előadott a nyomozóknak. Ennek alapján több
						zsidót letartóztattak. Bizonyítja, hogy Solymosi Eszter nem
						baleset áldozata lett, hogy hónapokkal a kislány eltűnése
						után (június 18-án) zsidó tutajosok egy fiatal nő
						holttestét fogták ki a Tiszából, aki Solymosi Eszter ruháit
						viselte. Az orvosszakértők azonban megállapították, hogy a
						kifogott nő 20 év körüli volt, Solymosi Eszter pedig 14, a
						holttest eredetileg szőke (haját leborotválták), az eltűnt
						kislány pedig barna volt. Végül az édesanyja egyértelműen
						kijelentette, hogy a holttest nem a lányáé, valakik tehát
						egy idegen holttestet öltöztettek fel az ,,eltűnt"
						Solymosi Eszter ruháival. A tiszaeszlári per nemzetközi
						érdeklődést váltott ki, a nemzetközi pénzvilág zsidó
						mágnásai is figyeltek az ügyre, s végül valamennyi zsidó
						vádlottat felmentették. Az akkori helyzetet jól jellemzi,
						hogy az ítélet hírére zavargások robbantak ki, a
						gyanúsított zsidók pedig elmenekültek az országból.
						Később felröppent a hír, hogy a felmentő ítélet a
						zsidóknak hatvanmillió forintjába került, s több
						köztisztviselő számolt be vesztegetésekről.
  Nos,
						mindezek ismeretében vegyük górcső alá a körmendi
						gyermekgyilkosságot! A vérgyilkosság lehetőségét azonnal
						kizárhatja az elkövetés időpontja, hiszen effajta zsidó
						rituális gyilkosságot csak a zsidó húsvét, a Pészah
						idején követhetnek el. Ebből a szempontból a tiszaeszlári
						vérvád megáll, hiszen Solymosi Eszter közvetlen a Pészah
						előtt, vagyis április 1-én tűnt el. És most kapaszkodjanak
						meg, tisztelt olvasóink: H. Zsófit 116 évvel később
						ugyanezen a napon, vagyis április 1-én gyilkolták meg
						Körmenden!
  Van még egy lehetőség, amellyel szintén
						kizárhatnánk a zsidó vérgyilkosságot: az elkövetés
						módszere. Mivel a rituális gyilkosság lényege, hogy a vért
						kifolyassák az áldozatból, a leírások szerint a
						gyilkosságot sakterek hajtják végre. A sakter zsidó
						mesterség, az a személy, aki a kóser eljárás keretében az
						állatok nyakát éles késsel elvágja, vérüket kifolyatja.
						A sakterek tehát az elbeszélések szerint a rituális
						gyilkosságot késsel követik el, méghozzá úgynevezett
						sakter-metszéssel, amelynek lényege, hogy fültől fülig
						vágnak, hogy minél nagyobb legyen a vérveszteség. A
						tiszaeszlári per koronatanúja, Scharf Móric - aki vallomása
						szerint a zsinagóga kulcslyukán keresztül nézte végig a
						gyilkosságot - arról beszélt, hogy Solymosi Eszter torkát
						egy sakter vágta el egy éles késsel. A körmendi
						gyermekgyilkosság esetében jóval könnyebb a dolgunk, hiszen
						itt megtalálták a holttestet, így hagyatkozhatunk az
						orvosszakértői jelentésekre.
  Ezek egyértelműen
						megállapítják, hogy Zsófi nyakát fültől fülig átvágták
						egy éles tárggyal, ami minden bizonnyal egy kés volt.
						Amennyiben bárki, akár Tánczos Gábor hirtelen felindulásból
						öli meg egy késsel, akkor indulataitól hajtva
						agyonszurkálja, mint történt ez számos hasonló esetben.
						Tavaly például Zsombón volt egy hasonló eset, ahol egy 17
						éves lány dühében és pillanatnyi elmezavarában egy késsel
						megölte öccsét: nem a torkát vágta el, hanem 70 (sic!)
						késszúrással halálra szurkálta. Zsófit viszont
						módszeresen ölték meg. Először ütlegeléssel
						ártalmatlanná tették, majd nekigyürkőztek és mondhatni
						,,szakszerűen", fültől fülig, ha úgy tetszik
						sakter-metszéssel átvágták a torkát, s hagyták, amíg
						elvérzik. Az elkövetés módját is megvizsgálva tehát
						szintén elmondhatjuk, hogy nemhogy kizárhattuk volna a
						vérgyilkosság gyanúját, hanem éppen ellenkezőleg: a
						sejtés kezd bizonyossággá válni.
  Nyomozásunk
						természetesen a rettenetes gyilkosság helyszínére is
						kiterjedt. Az általunk megkérdezett körmendiek közül
						azonban senki sem akadt, aki eddig hallott volna a zsidók
						által elkövetett vérgyilkosság lehetőségéről. Azzal
						kapcsolatban viszont egyetértés mutatkozott közöttük, hogy
						Tánczos Gábort gyenge idegzetű, ám ártalmatlan baleknak
						tartják, akivel a rendőrök és a bíróság elvitette a
						balhét. És, bár Körmenden nem akadtunk egyetlen olyan helyi
						lakos nyomára sem, aki bármit tudott vagy mert volna mondani
						a zsidó vérgyilkosság lehetőségéről, a világhálón
						találtunk egy nemrégiben keletkezett írást, amely
						megerősíti mindazt, amelyről a szerkesztőségünkhöz
						eljuttatott levél értekezik. A Suttogó.hu internetes oldal
						fórumába Aakum néven írta be valaki a
						következőket:
  
 
  ,,Az
						eset egyik furcsasága, hogy aznap nagyszámú, külföldi
						rendszámú buszon közlekedő haszid zsidó tartózkodott a
						városban. Tánczos vallomása szerint egy feketeruhás,
						szakállas egyénnel ütközött össze, aki éppen a
						helyszínről távozott sietve. Mivel ő volt az egyetlen tanú
						az ügyben, neki kellett elvinni a balhét. A másik furcsaság
						az ügyben, hogy a gyilkossági ügyekben szokásos létszámtól
						jóval többen jelentek meg a rendőrség részéről, és nem
						a helyiek, hanem a szombathelyi rendőrök szálltak ki egy
						Farkas vezetéknevű (a rangjára már nem emlékszem) zsidó
						rendőr vezetésével. A kislány torkát ún.
						sakter-metszéssel vágták el, ami fültől-fülig történő
						vágást jelent, így rövid idő alatt rendkívül nagy
						vérveszteséget okozott. A város zsidó nevezetességeit
						aznap látogató busznyi zsidót természetesen senki nem
						tartóztatta fel, az országhatárt még aznap elhagyták,
						magukkal víve az ügy részleteit és titkait... Az eset eme
						részleteit még 1998 második felében hallottam, személyesen
						egy akkor még a BM kötelékében dolgozótól. (Neve és címe
						még megvan). Mindezt akkor leírtam - sajnos csak egy
						példányban - és elküldtem egy emigrációban működő
						lapnak, de sajnos nem hozták le (talán meg sem kapták?). A
						fentieket már csak emlékezetből írom, a részletek sajnos
						közel 10 év távlatából kezdenek kikopni... Annyi még
						beugrott, hogy a meggyilkolt kislány apja vadász volt, otthon
						tartotta a puskáját. Mivel számára nyilvánvaló volt
						akkor, hogy a lányt nem Tánczos ölte meg, ezért
						keserűségében megpróbált néhány zsidót levadászni a
						környéken. A rendőrség egyből bevonta az engedélyét és
						az ország másik végébe költöztette át az
						apát."
  Természetesen a fenti sorok szerzőjével
						is felvettük a kapcsolatot, következő lapszámunkból
						kiderül, hogy mire jutottunk. Folytatjuk nyomozásunkat, s
						többek között nyakunkba vesszük az országot, hogy
						felkutassuk Zsófi szüleit, akik időközben Körmendről
						elköltöztek, a nyilvánosság elől teljesen eltűntek.
						Szintén felkutattuk a rejtélyes ügy legjobb ismerőjét,
						Balaton Balázs újságírót is, akit egyébként - az üggyel
						kapcsolatos nyomozásai miatt - 1999 májusában Budapest
						közelében egy rendőrautóból kiszálló férfiak agyba-főbe
						vertek, miután ráripakodtak, mondván: ,,Jó lenne, ha
						nyugton maradnál!" Balaton Balázs súlyos
						egészségkárosodást szenvedett, s természetesen
						feljelentette a támadóit, s mivel valószínűsíthetően
						rendőrökről volt szó, az ügyészségi nyomozóhivatal
						vette át az ügyet. Gondolom, olvasóink már meg sem
						lepődnek, ha eláruljuk, hogy ismeretlen elkövető címszóval
						még 1999 szeptemberében lezárták a nyomozást. A dolog
						érdekessége, hogy mindezek után Balaton Balázs személyes
						védelmét az izraeli kötődéseiről ismert In-Kal
						,,security" nevű őrző-védő cég látta el.
  A
						folytatásból kiderül az is, hogy valóban volt egy fekete
						hajú idegen, aki már jó ideje követte Zsófit a gyilkosság
						előtt. Sőt, a rendőrök kezdetben egy fekete hajú idegent
						kerestek olyannyira, hogy még a körmendi cigánytelepen is
						egész napos razziát tartottak. A
						meggyilkolt kislány pedig még halála után is szorongatott a
						kezében egy idegen felnőttől származó fekete
						hajszálat.
  1.
						Kiegészítés:
  Eötvös Károly, a tiszaeszlári perben
						vádlott zsidók védőügyvédje a könyvében említést tesz
						arról, hogy a vérvádról, vérgyilkosságokról van egy
						német leírás, amelyet az ügyben eljáró bírósághoz
						beküldtek, s a bíróság vizsgáló tagjai lehető
						figyelembevétel céljából az ügy irataihoz csatoltak. E
						leírás szerint így áll elő a vérvád alapját képező
						cselekmény: ,,A pászkához, amit macesznak is neveznek,
						kóser liszt kell. Kóser szó a közhasználatban azt jelenti:
						tiszta. Az őrlésnél rabbinak vagy legalább egyházfinak
						kell jelen lenni, másként a liszt nem lehet kóser. A kóser
						lisztből a rabbi felügyelete alatt készül az áldozó
						pászka. A rabbi megáldja a pászkát, héber nyelven
						imádkozik, s imáját így végzi, de már német nyelven: Íme
						ez a pászka vértől, vérből, vérben és vérhez. Vegyétek
						s nőjetek és tenyésszetek általa, hogy egészségesek,
						erősek és tiszták legyetek. Tartsátok meg a törvényt
						szigorúan.' Erre minden jelenlevőnek pászkát ad, s ki-ki
						azt áhítattal eszi. A hatása az, hogy aki eszi, nemcsak
						bűntől, de betegségtől is mentes. A pászka elkészítésének
						módja se a zsidó szentírásban, se a talmudban nincs leírva,
						de a hagyomány tisztán őrzi. Tizenhárom zsidónak kell ott
						jelen lenni, kik nagy esküt tesznek a titoktartásra. Ártatlan
						keresztény szárított vérének porát keverik a lisztbe.
						Rendesen szűznek vérét szerzik meg. A vérből, amikor azt
						megszerzik, haza is visznek, s a küszöb körül vele a falat
						befecskendezik."
  2. Kiegészítés: Részlet
						Huber Lipót: A vérvád és vérgyilkosságok története c.
						művéből:
  ,,Móric, kis idő múlva kimenvén az
						udvarra, a zsinagógából jövő jajveszékelést és három
						vagy négy segélykiáltást hallott. E kiáltásra kíváncsian
						odaszaladt a zsinagóga előpitvarának ajtajához, de azt
						zárva találta; azért annak mélyedésében meghúzódva
						benézett a kulcslyukon s ekkor látta, hogy Eszter, akinek
						szája már be volt tömve, a földön fekszik egy ingben, hogy
						őt Buxbaum Ábrahám és Braun Lipót a földre leterítve s
						kinyújtóztatva tartják; látta, hogy Schwarz Samu,
						tiszaeszlári sakter egy nagyobb késsel nyakát elmetszette;
						látta továbbá, hogy Buxbaum Ábrahám, Braun Lipót és
						Wollner Hermann a leány testét fölemelték és hogy ekkor
						Schwarz Salamon egymás után két vörös cserépedényt
						tartott alája, amelyben a leány kiömlő vérét felfogta és
						azután ezekből egy nagyobb edénybe átöntötte. Mikor a
						leány már nem mozdult, nyakát egy ronggyal bekötötték és
						ismét felöltöztették, mire a zsinagóga belsejéből az
						előpitvarba jöttek: Lusztig Sámuel tiszaeszlári kereskedő,
						Braun Abrahám tiszaeszlári napszámos, Weiszstein Lázár,
						tiszaeszlári bérlő és Junger Adolf, tiszaeszlári
						földbirtokos, akik a hullát körülállották."
  Mindezek
						ismeretében különösen érdekes, hogy a fősodrú média és
						a hivatalos Magyarország mélyen hallgat a lapunk által
						felvetett új eshetőségről, holott a vezető lapok,
						televíziók, rádiók kilenc éve folyamatosan foglalkoznak a
						máig megoldatlan körmendi gyermekgyilkossággal.
  Korábbi
						lapszámunkban ígértük, hogy felkeressük Balaton Balázst,
						akit a körmendi gyermekgyilkossági ügy legjobb ismerőjének
						tartanak. Sikerült is felkutatni, és jómagam egy budai
						kávézó teraszán találkoztam vele. Futólag ismertük
						egymást, mert évfolyamtársak voltunk az egyetemen, így -
						bár nem tudta, hogy konkrétan miért keresem - könnyen
						kötélnek állt. Tánczos-dosszié címmel könyvet is írt a
						témáról és Tánczos Gábor évekig húzódó kálváriájáról.
						Végigülte a tárgyalásokat, beszélt minden szereplővel és
						az elsők között érkezett a tett helyszínére. Balatoni
						Balázs azt mondta, hogy körülbelül két éve már nem
						foglalkozik annyira intenzíven az üggyel, Gábor úgyis
						hamarosan szabadul, mostanában nem is látogatta meg a
						börtönben, holott korábban rendszeresen bejárt hozzá.
						Amikor megb&üotta, hogy a zsidó vérgyilkosság
						lehetőségéről akarom kérdezni, akkor csak annyit mondott,
						hogy azt a bizonyos névtelen levelet annak idején ő is
						megkapta, ahogy a legtöbb, az üggyel foglalkozó újságíró
						is, de senki sem akart ez irányban nyomozni. Annyiban
						maradtunk, hogy nem kívánja kommentálni ezt a teóriát.
						Persze, nincs ebben semmi meglepő, hiszen az egykor a Mai Nap
						újságírójaként dolgozó Balaton Balázs időközben
						átkerült a mikrofon másik oldalára, s a II. kerületi
						önkormányzat sajtóreferense lett. Vannak ma még
						Magyarországon olyan témák, amelyekről ilyen állásban nem
						tanácsos nyilatkozni. Hamarosan kiderült azonban, hogy a
						nevét felvállalva lényegében senki sem mer megszólalni
						ebben az ügyben, amennyiben zsidókról is szó esik. Azon már
						meg sem lepődtem tehát, hogy az általam szintén
						felkeresett, az ügyben érintett szakértő a neve
						elhallgatását kérte tőlem, a segítségéért
						cserébe. Megígértem neki, így betekinthettem több
						hivatalos szakvéleménybe, a bírósági aktákba, s
						levelezésekbe is.
  Hol a vér?
  Nos, akkor
						tényszerűen nézzük, hogy valójában milyen állítások
						szerepelnek a lapunk birtokába jutott bírósági
						dokumentációban megtalálható szakértői véleményekben,
						amelyeket a Magyar Jelennek nyilatkozó hivatalos személy is
						megerősített. Az alábbiakban szó szerinti idézeteket
						olvashatnak a dokumentumokból: ,,Rögzítést nyert a
						halottszemle jegyzőkönyvben, hogy az elhalt sértetten lévő
						hosszúszárú farmernadrág begombolt, de a cipzár lecsúszott
						állapotban volt. A nadrág lehúzása közben a combok elülső
						felületén, a felső combok között, közvetlenül a nemi
						szerv alatt szabálytalan alakzatban egy hosszú hajszálnak
						látszó anyagmaradvány található, amely 40 cm hosszúságú,
						és az elhalt hajzatánál sötétebb színű. A bizottság a
						hajszálnak látszó anyagmaradványt eredetben rögzítette.
						18. számú bűnjel". (A szerkesztőségünkhöz
						eljuttatott névtelen levélben azt írják, hogy a hajszál
						azért kerülhetett oda, mert a rituális, emberáldozat-jellegű
						gyilkosságok előtt meg kell vizsgálni, hogy szűz-e az
						áldozat).
  A Legfelsőbb Bíróság dokumentációjában
						ezzel a hajszállal kapcsolatban a következők állnak: ,,A
						1/3. kötet 401. és 409. oldalán elfekvő szakértői
						vélemények szerint a gyermekkorú sértett combjáról
						eredetben rögzített 44 cm hosszúságú 75 mikron vastag
						kihullott vörös tónusú hajszál eredeti színe
						szürkésbarna. A vizsgálat megállapította, hogy a kérdéses
						hajszál színben és szerkezetben eltér Tánczos Gábor
						hajmintájától"
  A halottszemle alkalmával pedig
						a következőket rögzítették: "a holttest szabaddá
						tett, a bal kéz mutató és gyűrűs ujján, a körmön és az
						ujjbegyen szemmel alig észlelhető elemi szálak voltak
						láthatók. A bizottság az elemi szálakat eltávolította és
						azokat üvegfiolában eredetben biztosította. (13. számú
						bűnjel) A bizottság a bal kéz v. ujjáról körömvágatot
						és körömkaparékot biztosított üvegfiolában. (16. számú
						bűnjel) A szabaddá tett jobb kézről a hüvelykujjon és
						a kisujjon szabad szemmel alig észlelhető elemi szálakat
						találtak. A bizottság azokat csipesszel eltávolította és
						üvegfiolában, eredetben biztosította. (18. számú bűnjel) A
						jobb kéz v. ujjáról körömvágatot és körömkaparékot
						biztosított ugyancsak üvegfiolában (21. számú
						bűnjel)"
  Nos, ezeknek a kétségtelenül perdöntő
						bűnjeleknek a vizsgálatakor megállapították, hogy azok nem
						Tánczos Gábortól származnak, s a fiú DNS-ét sem tudták
						kimutatni a gyilkosság helyszínén. Találtak viszont a
						lakásban idegen ujjlenyomatot, az ajtón pedig füllenyomatot,
						amelyek szintén nem a fiúé. De akkor kié? És kié a hosszú
						hajszál (vállig érő hajat feltételez), ha nem Tánczosé?
						Az üggyel kapcsolatban az elmúlt években kevésszer esett
						szó arról a tényről, hogy a Zsófinál néhány évvel
						idősebb barátnője a rendőrségen tett vallomásában annak
						idején elmondta, hogy Zsófit a gyilkosság előtti napokban
						egy idegen férfi követte. Balaton Balázs még abban az
						időben találkozott Szilviával, a barátnővel, s szó
						szerint a következőket vetette papírra: ,,Zsófi pár
						évvel idősebb barátnőjét is beviszik a rendőrségre. A
						lány megadja annak a fekete hajú, bajuszos férfinak a
						fantomképét, akiről pár nappal a gyilkosság előtt Zsófi
						azt állította: napok óta követi. - Mikor mutatta meg
						Zsófi azt a férfit, aki követi? - Nem emlékszem
						pontosan. Egy vagy két héttel halála előtt. Iskola után
						lejött játszani. Bementünk a házuk melletti Spar áruházba.
						Azt hiszem csokit akart venni. Sétáltunk a diszkontban,
						amikor odahajolt hozzám és rámutatott egy férfira. -,,Ő
						követ már napok óta" - mondta. - Odamentetek a
						férfihoz, megkérdezni, hogy mit akar? - Nem. Mert ezt is
						Zsófi hóbortjai közé soroltam. Néha mondott olyat, amelyet
						nem kellett komolyan venni. Sokat viccelődött. Ezt is annak
						tartottam, de most már tudom: nem hülyéskedett. - Miből
						gondolod? Zsófi megváltozott a halála előtti napokban.
						Félt. Észrevettük, hogy nem nevetgélt, jókedve és
						vidámsága eltűnt."
  Amikor Tánczos Gábor önként
						jelentkezett tanúnak a rendőrségen, vallomásában azt
						mondta, hogy egy férfi rohant ki a lépcsőházból, amikor
						odaért. Személyleírást is adott erről az idegen, minden
						jel szerint nem körmendi, sőt még csak nem is magyar
						férfiról. Tánczos Gábor ,,mediterrán külsejűnek"
						írta le a fekete hajú férfit. A rendőrök emiatt tartottak
						eredménytelen razziát a körmendi cigánytelepen, pedig
						mediterrán külső alatt elsősorban nem az Indiából
						származó cigányokat szokták érteni, hanem a
						Földközi-tenger mellett élő népeket: olaszokat, görögöket
						vagy éppen izraelieket. A rendőrség miután Tánczos Gábort
						letartóztatták, nem kereste tovább a mediterrán külsejű
						férfit, ahogy a bíróság sem foglalkozott ezzel, holott a
						védelem még azt a két munkást is tanúként be kívánta
						idéztetni, akik a gyilkosság idején, a lakóház oldalán
						lévő állványzaton dolgoztak, és szintén láttak egy
						hasonló külsejű férfit. Az egész ügy és a zsidó
						vérgyilkosság teóriája szempontjából is a legfontosabb
						kérdés: a vér!
  A lapunknak nyilatkozó összes
						érintett és maguk a szakértői vélemények, bírósági
						dokumentumok: is azt tartalmazzák, hogy a gyilkosság
						helyszínén nem volt vér! Mindössze az áldozat nyakán és
						közvetlen közelében volt egy vékony vércsík, de a
						lakásban sehol sem találták nyomát. Több liter vér
						egyszerűen hiányzik!
  Tánczos Gábor ruháján
						egyetlen csepp vért sem találtak. Pontosabban két cseppet
						igen, ezt mutogatták is akkoriban a nyomozók, aztán egy
						ideig mélyen hallgattak arról, hogy a szakértői vizsgálat
						egyértelműen bebizonyította, hogy Tánczos igazat mondott, a
						két vércsepp ugyanis tőle származott, még egy korábbi
						konyhai balesetéből. A nekünk nyilatkozó szakértő, de az
						ítéleti tényállás szerint is a halál oka a nyak lágy
						részeinek átvágásából - mely verő - s visszereket is
						érintett - heveny külső elvérzés!
  Ebben az esetben
						azonban több liter vérnek kellett kifolynia! Az ügyben
						eljárt szakértők szerint a száj- és orrnyílás befogása
						a nyak átmetszése után sem fejeződött be.
  A bonc
						jegyzőkönyv szerint tűszúrásnyi, gombostűfej nagyságú
						gócok voltak a kislány testén, amely fulladásos
						mechanizmusra utalnak. Ez esetben úgy az elkövetőnek, mint a
						környezetének vérrel kellett szennyeződnie. Az ítéleti
						tényállás és a vádirat szerint is Zsófi a kanapén
						hátrahajlott testtartásban, hátrabicsaklott fejjel szenvedte
						el az ölési cselekményt. A szakértők szerint ebben az
						esetben mindennek úsznia kellett volna a vérben! A nyomozók
						a lakásban úgynevezett luminolos eljárással vérnyomot
						kutattak, de nem találtak semmit!
  Erről az eljárásról
						tudni kell, hogy egy vegyszert (luminolt) permeteznek szét a
						helyszínen, ebben az esetben a lakásban, s a luminol
						megfelelő fényviszonyok között a szemmel láthatatlan,
						tehát a már felmosott, eltüntetett vért is kimutatja.
						Azonban ezzel az eljárással sem tudtak vért találni a
						lakásban! Több liter vér "nyomtalan" eltűnésére
						az általunk megkérdezett szakértő (és a józan paraszti
						ész is) csak egyetlen magyarázatot tudott mondani: a kifolyó
						vért egy edényben felfogták. Ezt támasztja alá az a tény
						is, hogy a nyak el-metszése után a gyilkos továbbra is
						befogta áldozata száját és orrát. Nem szúrta meg, csak
						megvárta, amíg elvérzik.
  Meglepően ismerősek a
						rendőri vezetők
  Ahogy azt a korábban jeleztük, a
						Suttogó.hu hónlap fórumában talált hozzászólás
						szerzőjével is felvettük a kapcsolatot. Több levelet
						váltottunk vele. Kiderült, hogy az általa említett ,,BM
						dolgozó", akitől a zsidó vérgyilkosságot 1998 második
						felében hallotta, egy barátjának az ismerőse volt.
						Kérésünkre megpróbálta felkutatni, ám ez két hét alatt
						nem sikerült, pusztán a személyleírása és annak a budai
						utcának a neve van meg, ahol akkoriban lakott. így közvetlen
						interjú helyett megpróbáltuk ellenőrizni a hozzászólásban
						szereplő részinformációkat, hiszen azokból lehet
						következtetni az egész írás valódiságára. Mindenekelőtt
						kiderítettük, hogy az áldozat, Zsófi édesapja valóban
						vadász. Azt ugyanakkor senki sem tudta megerősíteni, hogy
						"keserűségében megpróbált pár zsidót levadászni a
						környéken", sőt az általunk megkérdezettek ezt
						kifejezetten cáfolták.
  Az viszont igaz, hogy
						elköltözött a tett helyszínéről, de nem az "ország
						másik végébe", csak az egyik Körmend környéki
						faluba. A Fórum hozzászólója a BM-es informátorra
						hivatkozva említést tesz arról, hogy volt az ügyben egy
						"Farkas vezetéknevű zsidó rendőr".
  Rendkívül
						fontos kérdés a hozzászólás valódiságtartalma
						szempontjából, hogy ez igaz-e, hiszen ez az egyik konkrét
						információ. Nos, utánanéztünk, s a nekünk név nélkül
						nyilatkozó hatósági személy megerősítette, hogy valóban
						volt egy Farkas István nevű szombathelyi rendőr az ügyben.
						Tánczos Gábor édesanyját is megkérdeztük, s ő is
						emlékezett arra, hogy egy ilyen nevű rendőr nyomozott a
						gyilkossággal kapcsolatban, s nem is akármilyen beosztásban,
						hiszen Farkas István volt az, aki
						a nyomrögzítésért felelt, vagyis a nyomozás szempontjából
						leglényegesebb dologért. Farkas István rendőr alezredest
						egyébként szereti a baloldali-liberális hatalom, hiszen
						2004-ben Lamperth Mónika belügyminiszter akkor tüntette ki
						Szent György Érdemjellel, amikor Gergényi Péter budapesti
						rendőrfőkapitányt dandártábornokból rendőr vezérőrnaggyá
						léptette elő.
  '07 március
						15-e alkalmából pedig Farkas Istvánt a Gyurcsány-kormány
						igazságügyi és rendészeti miniszterének javaslatára
						köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend
						Lovagkeresztjével tüntette ki. Azon kívül, hogy a nekünk
						nyilatkozó hatósági személy, külső jegyei alapján
						elképzelhetőnek tartja, hogy Farkas István zsidó, erre
						természetesen bizonyítékot nem tudunk felmutatni.
						Mindenesetre, a nevet a legnépszerűbb internetes keresőbe
						bepötyögve, az 1944.-ben Auschwitzban elhunyt Farkas István
						festőt kapjuk.
  És ha már az ügyben érintett
						rendőröknél tartunk! Az egész körmendi gyilkosság
						legérdekesebb rendőrségi vonatkozása az a tény, hogy
						1998-ban a Vas megyei rendőrfőkapitány az a Bene László
						volt, aki a 2006-os őszi rendőrterror idején, mint az egész
						rendőrséget irányító ORFK vezetője vált hírhedté. Bene
						László kiugró karrierjét Tánczos Gábor letartóztatásának
						köszönheti. A körmendi gyerekgyilkosság ugyanis közvetlenül
						az 1998-as választások előtt történt, abban az időszakban,
						amikor szinte naponta robbantott valahol a politikával is
						összefonódott maffia, így az akkori MSZP-SZDSZ-es kormánynak
						különösen kényelmetlen volt az egész országot felkavaró
						körmendi gyilkosság.
  A közvélemény megnyugtatása
						érdekében még a választások előtt meg kellett találni a
						"gyilkost".
  A vasi rendőrök igyekeztek is,
						és 1998. április 23-án letartóztatták az addig tanúként
						kezelt, segítségét önként felajánló Tánczos
						Gábort.
  Bene Lászlót már másnap, azaz április
						24-én megyei főkapitányból dandártábornokká lépteti elő
						a köztársasági elnök, vagyis Göncz Árpád. Az akkori
						belügyminiszter, az SZDSZ elnöke, Kuncze Gábor is azonnal a
						helyszínre siet, és pénzjutalmakat, kitüntetéseket kezd el
						osztogatni a nyomozásban részt vevő rendőröknek, április
						30-án pedig Bene Lászlóval közösen tartanak a média
						kiemelt érdeklődése mellett sajtótájékoztatót, amely
						során elmondják, hogy a vallomások és tárgyi bizonyítékok
						alapján alapos a gyanú Tánczos Gábor bűnösségére.
  Sietni
						kellett, mert az országgyűlési választásokat 1998. május
						10.-én tartották, s bármi áron kellettek az eredmények.
						Azóta bebizonyosodott, hogy a nyomozó hatóság kezében
						egyetlen - a fiú bűnösségét alátámasztó, a védelem
						által nem cáfolt - tárgyi bizonyíték sincs, Tánczos Gábor
						pedig visszavonta azokat az egymásnak is ellentmondó,
						indítékról nem szóló beismerő vallomásokat, amelyeket -
						orvosi szakvélemény szerint igazoltan - tudatmódosító
						gyógyszerek (Xanax és Dormicum) hatása alatt,
						kényszerítéssel és veréssel passzíroztak ki belőle, a
						fiú továbbra is börtönben maradt, Bene László karrierje
						viszont azóta is meredeken fölfelé ível. 
Csak
						úgy hulltak a francia becsületrendek szinte vakolták az
						eget.
 
 
  
 
  Az
						Orbán-kormány alatt ugyanakkor nem lépett előre a
						ranglétrán, s abban az időben a körmendi gyilkossággal
						kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság egyszer új eljárásra
						kötelezte az első fokon eljáró bíróságot, a Tánczos
						Gábor ártatlanságában bízók tehát joggal
						reménykedhettek. Hiába szavazott azonban még 1998-ban a fiú
						a Fideszre (a családtagjaitól tudjuk - a szerk.), az
						Orbán-kormány idején újra elítélték.
  A 2002-es
						kormányváltást követően Bene László karrierje újra
						meglódult, 2002 júniusában a BM Rendvédelmi Szervek Védelmi
						Szolgálatának vezetője lett, s ugyanebben az évben kapott
						központi tiszt címet az MSZP-SZDSZ miniszterelnökétől, a
						D-209-es Medgyessy Pétertől.
  Aztán 2006-ban Bene
						László már országos rendőrfőkapitányként jegyezte az
						őszi rendőrterrort, ám 2007-ben a rendőrség sorozatos
						botrányai után a közvélemény nyomására Gyurcsány Ferenc
						kénytelen volt Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitánnyal
						együtt leváltani. Valami miatt azonban az MSZP-SZDSZ hatalom
						hálás szeretete övezi Bene Lászlót, ugyanis néhány
						héttel ezelőtt repült fel a hír, hogy a Gyurcsány Ferenc
						által frissen kinevezett, a 2006-os őszi események idején a
						rendőrséget védő nyilatkozatairól elhíresült volt
						ombudsman, Takács Albert rendészeti miniszter
						szakállamtitkára a frissen kirúgott Bene László lehet.
						Ritka az az ember, aki fölfelé tud bukni. Az már csupán hab
						a tortán, hogy a körmendi lakásba, ahol Zsófit megölték,
						a gyilkosságot követően Marksz Attila határőr alezredes
						költözött be, aki nem engedélyezte, hogy a nyomozás után
						Tánczos Gábor részvételével rekonstruálják a
						gyilkosságot, így megakadályozva azt is, hogy esetleg a
						helyszínen derüljenek ki a kétségtelenül meglévő
						ellentmondások.
  Rendületlenül hisz a fia
						ártatlanságában Tánczos Gábor édesanyja. Közvetlen,
						kedves asszony. Kutatom a tekintetét, szemeiből jóság
						árad.
  Szabadkozik, amiért kendőben és Gábor régi
						melegítőnadrágjában, az utcán fogad. A házuk előtt
						találkozunk.
  Az utca Körmenden a Batthyányiak
						kastélya mellett van, s egyenesen a híres történelmi család
						parkerdőjébe vezet. Az utolsó kis szegényes tömbházban
						laknak, amely mögött már az erdő kezdődik. Itt vár rám
						Tánczos Gábor édesanyja. Nem invitál föl a lakásukba,
						attól tart, hogy lehallgatnának minket. A tekintetem alapján
						megbízhatónak talál, s rögtön felajánlja, hogy szólítsam
						Gyöngyinek. Az egyik kezében egy, az ügyről szóló
						szatyornyi újságcikket tart, a másik kezében a kutyája
						pórázát. Kedves, játékos a magyar vizslára emlékeztető
						eb. Mindig volt kutyájuk, Gábor is imádta őket.
  Tánczos
						Istvánné - Gyöngyi - a mai napig rendületlenül hisz a fia
						ártatlanságában, s az sem tántorította el ahogy nemcsak
						Tánczos Gábor egészsége, hanem az övé is megromlott az
						elmúlt kilenc év alatt. A szatyorban az újságcikkek mellett
						egy pirulákat tartalmazó dobozt is látok, szívgyógyszerek.
						A fia a börtönben epilepsziás lett, s cisztát fedeztek fel
						az agyában - állítólag a sok veréstől. Gábor
						csecsemőkori, gyermekkori, majd a börtönben készült
						fényképeit mutogatja, s az egész ügyet két gyermek
						tragédiájának nevezi: az egyik tragédia Zsófié, a másik
						Gáboré. - Mindketten ártatlanok. Egyiküket bestiálisán
						megölték, a másiknak derékba törték az életét -
						mondja. A zsidó rituális vérgyilkosság verziójáról ő
						is hallott, nem sokkal a fia letartóztatása után - mint
						szinte minden érintett és szerkesztőségünk is megkapta az
						erről szóló névtelen levelet. Az édesanya azonban nem
						akar erről beszélni, a fiát félti, aki ,,még mindig a
						kezükben van". A 80 éves édesapját is félti,
						magáért viszont nem aggódik. Nekem már csak egy dolog
						maradt az életemben: tisztára mosni a fiam becsületét,
						amelyet befeketítettek - mondja.
  A jelek szerint van is
						mitől tartania, hiszen nemcsak Balaton Balázst verték össze
						1999-ben, hanem szinte mindenkit megfenyegettek, bántalmaztak,
						aki Tánczos Gábor mellé állt az évek folyamán. Gyöngyit
						háromszor verték meg, a fiú nagyapját megtámadták, az
						országosan ismert és elismert dr. Lépold Józsefné
						igazságügyi írásszakértőt, aki Tánczos Gábor írása
						alapján lényegében ártatlannak minősítette a fiút,
						szintén összeverték.
  De még az éjszakai életben
						dolgozó körmendi kidobót is meg tudták félemlíteni, mert
						a Tánczos mellett tanúskodó férfi egyszer csak közölte a
						bírósággal, hogy csak akkor hajlandó tanúvallomást tenni,
						ha állandó rendőri védelmet kap, mert ebben az ügyben
						nagyon sötét erők érdekeltek.
  Órákig beszélgetünk
						a Batthyány család obeliszkjének tövében, az erdőben.
						Közben kutyájukat sétáltató, kerékpározó vagy
						gyermekeikkel játszó körmendiek mentek el mellettünk,
						többen köszöntek is Tánczos Gábor édesanyjának, de senki
						még csak nem is nézett csúnyán Gyöngyire. Sőt, két
						idősebb asszony meg is állt, s hosszasan bizonygatták nekem,
						hogy a fiú ártatlan. Egyikük megjegyezte, hogy az ő
						gyerekeire is Tánczos Gábor vigyázott annak idején.
						Egyébként jellemző a körmendiek hozzáállására, hogy
						Gábor édesanyja és nagyanyja azért maradhattak a
						lakásukban, mert senki sem ment el arra az árverésre,
						amelyet azért írtak ki, mert a rendkívül szegény család
						nem tudta kifizetni a többmilliós perköltséget, amelyet a
						13 év fegyház mellett, mintegy mellékbüntetésként,
						szintén a fiú nyakába varrtak. Tánczos Istvánné - Gyöngyi
						- ezt is a szolidaritás jeleként értelmezte, már csak azért
						is, mert a Gábor tulajdonát képező fél lakást potom
						kétmillió forintért árverezték volna el, ami szerinte
						igazán jutányos ár.
  Visszatérve oknyomozó riportunk
						legmegdöbbentőbb felvetéséhez, a zsidó rituális
						gyilkosság lehetőségéhez, Körmenden járva több kérdés
						is felvetődött bennem. Felkerestem az igen elhanyagolt
						állapotban lévő helyi zsidó temetőt, a ravatalozó
						épületéről fényképeket is készítettem, de a sírok
						között egyetlen hozzátartozót, vagy zsidó gondnokot sem
						láttam. Azt a tárgyilagosság kedvéért fontosnak tartom
						leszögezni, hogy minden fellelhető, többek között zsidó
						történészektől származó tanulmány - mint az előző
						számunkban hivatkozott Pasqua di Sangue (Véres Húsvét) című
						könyv - szerint a zsidóknak csak egy relatív kis részét
						kitevő fundamentalista irányzat követhetett el ilyen
						borzalmas tetteket. De hol van manapság Vas megyében ilyen
						fundamentalista zsidó közösség? Az idézett internetes írás
						haszid zsidókat említ, akikről néha Magyarországon is
						hallani ugyan, de nem a nyugati megyékből
  Szombathelyen
						például egészen a XIX. századig le sem telepedhettek a
						zsidók, s Vas megyében egészen a huszadik századig a
						legtöbb helyen nem is tudták megvetni a lábukat, kivéve a
						Batthyányiak birtokain, ahol befogadták őket.
  Mivel
						Körmend a Batthyányiak központja volt, érthető, hogy a
						vidék egyik legkiemelkedőbb zsidó közössége éppen itt
						alakult ki. 1888-ban zsinagógát is építettek Körmend
						központjában, amelyet azonban 1945-ben a német és magyar
						katonák raktárnak használtak, majd visszavonulásukkor
						felgyújtottak. A helyén ma a háború alatt elhurcolt 384
						körmendi zsidó lakosra emlékeztető táblát találunk. A
						város szélén ma is megtalálható a zsidó temető közepén
						a dávid-csillagos épülettel. Az tehát még érthető, ha a
						megyébe érkező zsidó látogatók mondjuk Körmendre utaznak
						először. Sőt, ha zsidók bosszújáról lenne szó, akkor is
						érthető lenne Körmend, hiszen itt nem csak közel 400 zsidót
						hurcoltak el, de a zsinagógát is megsemmisítették. De miért
						pont Vas megye? A most következő sorok elolvasása után
						kiderül, hogy a gyilkosság idején azonban megjelentek
						fundamentalista zsidók a megyében.
  Amikor a Batthyány
						család egykori parkjának szélén Tánczos Gábor
						édesanyjától elköszöntem, s elindultam, önkéntelenül is
						visszanéztem. Mivel már mélyen a reflexeimbe ivódott, hogy
						ösztönösen ügyeljem a hátamat, észrevettem, hogy egy
						fehér autó kanyarodott ki utánam az utcából. Kb. száz
						méter után máris jobbra kell fordulni, s az utca végében
						ott magasodik a katolikus templom tornya.
  A
						visszapillantó tükörben láttam, hogy ebbe a történelmi
						hangulatú kis utcába is utánam kanyarodott a kocsi. A
						templom főbejárata elé parkoltam le, majd keresztet vetettem
						és határozott léptekkel a templom elkerített udvarának
						jobb hátsó sarkában található emlékműhöz mentem. Az
						alkotás tulajdonképpen egy nagy fakereszt a megfeszített
						Jézussal, alatta a kőtömbön a felirat hirdeti, hogy
						,,emlékezzünk Zsófikára".
  Mivel a templomot
						megkerülve a kegyhely mögött balra ki lehet látni az
						utcára, miközben az emlékművet fotóztam, a szemem sarkából
						észrevettem, hogy a fehér autó az utcában éppen megfordul,
						majd járó motorral, égve hagyott fényszórókkal megáll.
						Készítettem gyorsan egy fotót az autóról is, majd a
						templom udvarán átvágva visszatértem a kocsimhoz. Beültem
						a járművembe, s eszembe jutott, hogy fel kell hívnom az
						egyik munkatársamat, ezért pár percig telefonáltam. Éppen
						végeztem, amikor a hátam mögül egy férfi lépett az
						autómhoz és a letekert ablakon keresztül megszólított.
						Összerezzentem. -Tudom, miért van itt. A Traubisoda körül
						kutakodjon - mondta az ismeretlen férfi, s bár még kérdezni
						akartam tőle, minden további beszélgetést elhárított, s
						éppen olyan gyorsan, ahogy érkezett, eltűnt. Fel sem
						ocsúdhattam, csörgött a telefonom. Tánczos Gábor édesanyja
						hívott. Véletlenül nálam maradt a kulcscsomója abban a
						zacskóban, amelyben azok a dokumentációk voltak, amelyeket
						az üggyel kapcsolatban adott nekem. Még visszakanyarodtam
						Tánczosék utcájába, és Gyöngyi kezébe nyomtam a
						kulcsokat, majd erőt kívántam neki, ő pedig azt, hogy Isten
						legyen velem. Bár sokszor jártam már életemben Körmenden,
						tele van a város barátokkal, ismerősökkel, de most úgy
						éreztem, hogy jobb, ha magam mögött hagyom a települést. A
						gyomromat szorító nyomasztó érzés valahol Veszprém
						környékén kezdett oldódni.
  Íme, a haszid
						zsidók
  
 
  A
						,,jótanácsnak" megfelelően utánanéztem Salamon
						Berkowitznak.
  Már, amikor először hallottam a nevét
						Körmenden, akkor tudtam, hogy ő a botrányairól hírhedté
						vált Traubisoda-gyáros, aki rendkívül agresszív stílusáról
						és botrányos ügyeiről, pereiről vált hírhedté. Annak
						idején újságíróként eredménytelenül próbáltam tőlük
						egy interjút kicsikarni, amikor a Promontorbor Rt-vel
						pereskedett a Márka üdítőital jogtalan bitorlása miatt.
						Nos, nézzük akkor, hogy ki az a Traubi-gyáros Salamon
						Berkowitz? Az amerikai állampolgárságú, külsőségeiben is
						ultraortodox zsidó Salamon Berkowitz az úgynevezett
						rendszerváltozás idején települ Magyarországra, és itt
						rögtön privatizációs ügyekbe keveredett.
  Hogy ne
						vádolhassanak elfogultsággal, kizárólag újságcikkekből,
						országos lapokból, közöttük a zsidó hírportálról, a
						Sófár.hu-ról idézek:
  ,,Salamon Berkowitz
						privatizálta a '90-es évek elején a Badacsonyi Állami
						Gazdaság balatonvilágosi üzemét, amelyben jogszerűen csak
						1994-ig gyárthatott volna Traubisodát. Hiába vesztett már
						többször pert védjegybitorlás miatt, az amerikai üzletember
						érdekeltségei, 1994 után is folytatták az üdítőital
						gyártását. Salamon Berkowitz cégei használati, védjegy-
						és bitorlási perek indításával, sorozatos fellebbezésekkel
						késleltetik az ellenük indított eljárások lezárulását,
						miközben sok tíz millió forintos köz- és magántartozást
						halmoztak föl. Salamon Berkowitz emellett büntetőügyben is
						állt már bíróság előtt."
  Egy másik cikkben a
						következőket írják: ,,A támadások elkerülése végett
						már az írás elején jelzem, hogy egy Berkowitz által
						indított büntetőügyben egyik kollégámmal évek óta
						vádlottként járok a bíróságra. A bűnünk: írni
						merészeltünk arról, hogy Salamon Berkowitz a Magyarországon
						folytatott gazdasági tevékenysége kapcsán már állt
						büntetőbíróság előtt. Azzal pedig, hogy erről, valamint
						ennek eredményéről részletesen beszámoltunk, olyan
						különleges adatokat hoztunk nyilvánosságra, amivel az
						ügyészség szerint megsértettük Salamon Berkowitz
						személyiségi jogait. Szerintünk viszont az embereknek
						tudniuk kell, ki is Salamon Berkowitz. Azt, hogyan
						keveredett ide a rendszerváltás körül, miként juthatott
						nagy összegű állami hitelhez akkor, amikor más
						magyarországi vállalkozók többségének nem volt erre.
  A
						közvéleménynek tudnia kell arról is, hogy milyen
						eszközökkel próbált embereket és vállalkozásaikat
						tönkretenni, hogyan használta fel az alulinformált, ostoba
						politikusokat és diplomatákat a közszerepléseihez, illetve,
						hogy miért felkészületlen és tehetetlen vele szemben az
						igazság kiderítésével már régóta nem bíbelődő
						,,magyar igazságszolgáltatás".
  Salamon Berkowitz
						és ügyletei egy-két fajsúlytalan cikk után gyakorlatilag
						kikerültek a balliberális sajtó látóköréből, annak
						ellenére, hogy egyre több disznóság derült ki róla.
						Ezekről kizárólag a Napi Magyarország adott, illetve a
						Magyar Nemzet ad rendszeresen hírt.
  Pedig Berkowitz
						időközben közszereplővé is vált: karácsony idején a
						hanukának tisztelegve menórát állított a Parlamentnél,
						ahol tájékozatlan (vagy éppen jól tájékozott - a szerk.)
						miniszterelnökökkel - 2002-ben Medgyessy Péterrel és Adrién
						Nastaséval -, MSZP-s miniszterekkel és politikusokkal
						mutatkozott együtt."
  És íme egy szösszenet az
						ultraortodox zsidó ,,üzletember" stílusáról: ,,Berkowitz
						megérkezéséig minden a törvényeknek megfelelően zajlott.
						A végrehajtó, természetesen rendőrök jelenlétében,
						tételszerűen felvette a leltárt, szabályszerűen zajlott az
						eljárás. A helyszínre érkező tulajdonos (azaz Berkowitz -
						a szerk.) azonban az első perctől kezdve vitatta az eljárás
						törvényességét. Azt mondta, ez az egész - mármint a
						foglalás - náci eljárás, és az ilyen náci módszerek
						felett már eljárt az idő. Azután lenácizta a résztvevőket,
						vagyis minket is. A fia verekedni is akart, és miután
						legfeljebb csak szavakat tud magyarul, nagyon agresszíven
						ilyesmiket kiabált nekem: ,,leülsz,! nem szólsz"! Tényleg
						csak a rendőrök határozottságán múlt, hogy nem lett
						verekedés. Berkowitz összegyűrte és összetépte a
						jegyzőkönyvet...""
  No, ennyit Salamon
						Berkowitzról, az üzletemberről, akinek viszont van egy másik
						tevékenységi köre is, erről így ír a Magyar Nemzet:
  ,,A
						történet előzményeként az Ortodox Zsidó Világtanács és
						a Mechon Simon Szociális és Foglalkoztatási Alapítvány
						nevében közleményt adott ki Salamon Berkowitz (...),
						amelyben arról értesítette az érintetteket és a sajtó
						munkatársait, hogy Nyírtasson, a Mózes-hitű ortodoxok
						székhelyén rituális fürdőt avatnak a közösség
						Szatmárból elszármazott tagjai.
 
 
  A közlemény
						szerint a beruházás értéke meghaladja a harmincötmillió
						forintot, a vendéglátás költsége pedig több mint
						négyszázmillió forint.
  Berkowitz azt írta: "a
						kanadai Québecben élő nyírtassi haszid közösség
						Magyarországra költözik, s újra otthont teremt magának
						azon a helyen, ahol a XVIII. században több Mózes-hitű
						letelepedett, létrehozva a szeretet és összefogás szigetét
						az akkor még parányi községben"
  Berkowitz
						ötödik éve szervezi a haszid zsidók nyírtassi hazatérését,
						a tavalyi találkozójukról - amely során több ezer,
						hagyományos öltözetet viselő ortodox zsidó özönlötte el
						a nyírségi községet - a következőket írja a Sófár.hu
						zsidó hírportál:
  ,,Szemet szúrt, hogy egyetlen nőt
						sem láttam a tömegben, kizárólag 6-90 éves fiúkból és
						férfiakból álló közösség szürreális képe tárult
						elém."
  Ugyanerről a találkozóról a
						következőket nyilatkozta a Magyar Nemzetnek tavaly egy
						nyírtassi helybéli férfi: ,,- Isten az atyám, hogy nem
						vagyok antiszemita - méltatlankodott a zarándoklat második
						napján Nyírtass Bem utcájának egyik férfi lakója -, de
						amit ezek az emberek művelnek itt, az túltesz mindenen.
						Eljöttek Kanadából, az Egyesült Államokból és még vagy
						húsz országból. Kellemes társaságra számítottunk, erre
						mi történik'? Vagy azonnal megfeledkeznek magukról, vagy ez
						a természetes viselkedés náluk. Ha hiszi, ha nem -
						erősítette meg a családapa az elmondottakat-, nyílt
						ajánlatokat tesznek asszonyainknak, lányainknak.
  És
						még ők csodálkoznak, amikor felháborodunk, s azt kérdezzük:
						hol van a tisztességtelenség határa? Nézze meg, őrző-védő
						csapattal vigyáztatják nyugalmukat bizonyára nem kevés
						pénzért a falu ellenében, miközben a mi nyugalomhoz való
						jogunkra nincsenek tekintettel. Ilyen körülmények között
						részünkről legfontosabb az éberség: szeretjük a
						vendégeket, de ami sok, az sok.
  
 
  Ez
						megy 2001 óta, és amennyiben nemtetszésünknek adunk hangot,
						azonnal az a válasz, hogy antiszemiták vagyunk, utáljuk a
						zsidókat
  Találtunk tehát Magyarországon a névtelen
						levélben is említett haszid zsidókat, Berkowitzék ugyanis
						ennek az irányzatnak a hívei.
  A haszid irányzatról
						ezt írja a lexikon: ,,a legnagyobb súlyt az úgynevezett
						'kávánára', azaz a parancsolatok teljesítésének lelki
						aspektusára helyezik. Vallási révületeikben Istennel való
						misztikus egyesülésre törekednek, ami a haszidizmus
						kialakulásának korában éles ellenreakciókat váltott ki a
						mitnágdimok, vagyis a haszidizmust ellenzők körében. Mára
						a haszidizmus ortodox felekezetként küzd a zsidóságot
						veszélyeztető újítások ellen. Az irányzat tagjai
						betűhíven ragaszkodnak a vallás minden parancsolatához,
						fokozottan ügyelve a külsőségekre.
  Rendszerint
						elkülönülve élnek, s féltve őrzik identitásukat minden
						külső hatástól"
  Hogy Salamon Berkowitzék
						mennyire ragaszkodnak az ősi hagyományaikhoz és a Tóra
						betűjéhez még az üzleti életben is, nemcsak az bizonyítja,
						hogy gyárukban ugyancsak haszid zsidók dolgoznak, az
						üdítőitalaikat pedig héber nyelvű pecséttel látják el,
						hanem az Index.hu 2004 novemberi tudósításából vett
						következő idézet is:
  ,,Berkowitz úr végre rátért
						a sajtótájékoztató egyik fő témájára, a kóser traubi
						gyártásra. A kóser terméknek minden alkotóelemének
						kósernek kell lenni. Hogy mitől kóser valami, azt ne
						kérdezzük, azt a Tóra mondja meg, ősi törvény."
  Foglaljuk
						össze hetekig tartó, mindenre kiterjedő nyomozásunkat,
						megvizsgálva a hozzánk eljuttatott névtelen levélben és a
						Suttogó.hu oldal fórumában található hozzászólás
						legfőbb állításait:
  1. A kilenc éve börtönben ülő
						Tánczos Gábor bűnösségét ma már egyetlen, meg nem cáfolt
						bizonyíték sem támasztja alá. 2. A rendőrség és az
						ügyész szándékosan vagy véletlenül, hibák sorozatát
						vétette. 3. A névtelen levelekben szereplő,
						leinformálható állítások valódiak. 4. A gyilkosságnak
						9 év után sincs semmiféle indítéka. Egyetlen indítékot
						nem sikerült cáfolni (igaz, a rendőrség és az újságírók
						bár hallottak róla, nem vizsgálták), s az a zsidó rituális
						vérgyilkosság. 5. A kislány nyakát fültől fülig
						átvágták. A szakirodalom a saktermetszés alatt ezt érti. 6.
						Eltűnt a meggyilkolt kislány több liter vére, amelyre
						egyetlen magyarázat van: egy edényben felfogták, éppen úgy,
						hogy arról a zsidó vérgyilkosságokról szóló írások
						szólnak. 7. H. Zsófit éppen azon a napon ölték meg,
						amikor a tiszaeszlári Solymosi Esztert, vagyis április 1-én,
						akkor, amikor a leírások szerint a zsidó vérgyilkosságok
						történnek, vagyis a zsidó húsvét, a Pészáh előtt. 8.
						Volt egy szombathelyi Farkas nevű rendőr az ügyben, a megyei
						vezetőket pedig azóta a legmagasabb szintre emelte az
						MSZP-SZDSZ kormány. 9. Egy mediterrán külsejű, idegen
						férfit láttak kirohanni a házból a gyilkosság idején. 10.
						A levélben említett haszid zsidók jelen vannak
						Magyarországon, legismertebb képviselőjük Salamon
						Berkowitz, aki bár büntető ügyben is állt már bíróság
						előtt, mégis együtt gyújtotta meg a hanuka-gyertyákat a
						parlament előtt az MSZP-SZDSZ kormány tagjaival.
						Kapcsolatrendszere tehát lényegesen kiterjedtebb, mint egy
						átlagemberé. A haszid zsidók a Tóra betűjéhez
						ragaszkodnak és a több ezer éves, legősibb zsidó
						rituálékhoz. Egyetlen kérdés maradt még, amelyre nem
						kaptunk választ:
  Hogyan kerülhettek volna haszid
						zsidók akkoriban Vas megyébe?
  Nos, ezzel kapcsolatban
						vérfagyasztó felfedezést tettünk: Salamon Berkowitzék
						éppen a körmendi gyilkosság idején, 1998-ban nyitották meg
						ünnepélyesen a Traubisoda új üzemét Szombathelyen! Azt
						most csupán mellékesen jegyezzük meg, hogy Berkowitz egyik
						cége az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank
						érdekeltségébe tartozó Nemzeti Ingatlanfejlesztő és
						Lakásberuházó Rt.-nek a legóvatosabb becslések szerint is
						kétszázmillió forintos kárt okozott azzal, hogy a
						szombathelyi üzem telephelyét 1998 óta érvényes szerződés
						nélkül bitorolja, miközben bérleti díjat nem fizet.
  Bár
						a fenti tényekkel nyilván nincs összefüggésben az, hogy a
						tiszaeszlári perben a vádlott zsidókat védő - Eötvös
						Károly könyvében szereplő - leírás szerint a zsidó
						rituális gyilkosság egyik célja, hogy az ártatlan
						(szeplőtelen szűz) keresztény vérét ,,hazaviszik és az új
						ház küszöbe körül vele a falat befecskendezik", azt
						pusztán érdekességként jegyezzük meg, hogy a névtelen
						levélíró szerint új épület (amely lehet akár egy gyár,
						üzem is) ,,felszenteléséhez" kellett a
						vér.
  Epilógus
  Salamon Berkowitzék
						előszeretettel perelik be azokat a magyar újságírókat,
						akik a zavaros ügyeikről írni merészelnek.
  Én
						azonban nemhogy nem félek ettől, hanem egyenesen bízom
						abban, hogy engem is beperelnek, mert akkor legalább van
						esélyünk arra, hogy a bíróság előtt is kiderüljön a
						máig feltáratlan igazság. Azt csupán utóiratként
						jegyzem meg, hogy bár a hatalom mindent elkövetett, hogy
						Tánczos Gábor minél tovább börtönben maradjon, s
						kifogástalan magaviselete ellenére a büntetésének
						harmadolását is elutasították, az eddigi teljes felnőtt
						korát börtönben töltő férfi 2008 januárjában minden
						bizonnyal kiszabadul.
  Utána érdemes lesz figyelni,
						nehogy azt halljuk a hírekben, hogy Tánczos Gábor nem tudta
						feldolgozni a szabad életet, s öngyilkos lett.
 .JPG)  
 | 
					 | 
				 
 
 
  | 
	
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése