| 
   
 
    
    
    
    
    
    
     | 
       
  2012-04-29
      10:49:25, vasárnap 
 | 
     
     | 
       
 
       
 | 
     
     | 
       
 
       
 | 
     
      
Amiről
      a nép nem tud, vagy nem akar tudni...
  A múlt
      feltárása, megismertetése a nyilvánossággal, valahogy
      elfelejtődött az 1990-es "rendszerváltozás" óta.
      - Kenedi János és néhány kutató, újságíró sokat tettek
      azért, hogy legalább az ügynöklisták létezéséről
      legyen némi ismeretünk, de, ki tudja miért, az egymást
      váltó kormányok egyikének sem volt fontos megnyugtatóan
      lezárni ezt az ügyet. Különösképpen igaz ez azokra a
      budapesti tömegsírokra, melyek létezéséről alig-alig
      tudnak az emberek - ha tudnak is valami keveset, az sem
      feltárásokon, tudományos munkákon alapul, hanem többnyire
      egy-egy újságcikk igyekszik ráirányítani a figyelmet e
      megkerülhetetlen témára.
  A feltáratlan tömegsírok
      sorában említést kell tennünk a fővárosi, Fiumei úti
      sírkert 21. parcellájáról, ahol az 1956. október 25-én a
      Parlament előtt lezajlott tömegmészárlás áldozatait
      hantoltálták el - de ami e téren lényegesen fontosabb: a
      rákoskeresztúri temető 297, 298 és 301-es parcelláinak
      titka, az, hogy kiket, hány százat vagy hány ezer
      embertársunkat kaparták el a hatalmas méretű
      tömegsírokba? Link
 
 
  
 
  A
      rendőrség augusztus 22-én reggel 8 órára példás rendben
      helyezte el a Fővárosi Bíróság (Budapest, V. kerület,
      Markó utca 27) "C" udvara körül a közönséget, a
      törvényszéki épülettömb ablakaiban emberfürtök lógtak.
      Pontban negyedkilenc órakor jelent meg népbíráival Rácz
      Endre népbírósági tanácselnök, dr. Csillag Dezső
      népügyész társaságában és mindannyian helyet foglaltak a
      kivégzőhellyel szemben, a szürke posztóval borított
      asztalnál. - A tanácselnök intézkedésére a siralomházból
      elsőnek dr. Szász Lajost, a Szálasi-kormány kereskedelmi és
      közlekedésügyi miniszterét vezették elő a fogházőrök.
      Szász kopott kék kabátban, minden ízében remegve állt a
      bíróság elé. Az elnök röviden közölte vele az ítéletet,
      majd a legfelsőbb hely (Tildy Zoltán köztársasági elnök)
      döntését, azután Csillag népügyész szavai
      hallatszottak:
  - Kivégzőosztag parancsnoka, teljesítse
      kötelességét!
  8 óra 22 percet jeleztek az
      óramutatók, mikor a cölöphöz kötötték Szász Lajost. Az
      egész pillanatikig tartott: a szemét bekötötték, nyomban
      ezt követően négy fogházőr állt a halálraítélt elé.
      Vezényszavak hangzottak el, utána hatalmas dörrenés - az
      elítélt teste előrehajlott, törvényszéki orvosok siettek
      a cölöphöz, megállapították a szívműködés
      megszűnését... Darócba
      öltözött foglyok hordágyat hoztak, majd elvitték az
      egykori miniszter hulláját.
  8
      óra 35 perc. Rácz népbírósági elnök újabb utasítására
      a fogházfelügyelőség Reményi-Schneller Lajos Szálasi
      pénzügyminiszterét állította elő. - A közönség
      soraiból hatalmas hangzavar hallatszott, amikor az egyik
      legismertebb nácibérencet meglátták. - A korábbi jelenet
      megismétlődése után 8 óra 37 perckor jelentették az
      orvosok:
  - A halál bekövetkezett!
  Reményi-Schneller
      holttestét a hordágyra fektették, friss homokot szórtak a
      kivégzőcölöp elé és már is hozták a legfőbb
      Quislinget: Sztójay Dömét, Horthy Miklós kormányzó
      miniszterelnökét. - Pontosan háromnegyed kilenc órakor a
      nácik elsőszámú szálláscsinálója is elnyerte méltó
      földi büntetését.
  Bár sok esetben az egyéni
      bosszú, és a politikai célok vezették az 1945 és 1949
      között lezajlott népbírósági ügyek irányítóit, tovább
      eljárási hibák, bizonyítási hiányosságok jellemeztek e
      pereket, mégis az akkor elítéltek döntő többsége valóban
      bűnöket követett el - az ítéletek szigora azonban számos
      esetben ébresztett és ébreszt napjainkban is kételyeket a
      kutatókban.
  Ezekben az ügyekben a 81/1945. ME.,
      illetve az azt módosító 1440/1945. ME rendeletek alapján
      felállított népbíróságok jártak el, melyek feladata a
      háborús és népellenes bűnök feltárása és a bűnösök
      felelősségre vonása volt. - Ezen eljárásokban majdnem 60.
      000 fő ügyét vizsgálták, 27 ezer elmarasztaló ítélet
      született, ebből 477 halálos ítélet, amelyek közül
      189-et végre is hajtottak. (A holokausztkutatás kimutatásai
      ennek a népköztársasági igazságügyi közlésnek nem kis
      mértékben mondanak ellent - ez utóbbiak szerint ugyanis több
      ezren haltak meg a második világháború utáni
      kivégzésekben.)
 
 
  
 
  Boross
      Péter: "Mindig is horthysta voltam"
  Boross
      Péter 2009 novemberében a második világháborúban véletlen
      baleset következtében elhúnyt kormányzóhelyettes, Horthy
      István emléktáblájának budapesti avatásakor - részben
      talán azért is, hogy a szélsőjobboldali tömegeket az
      Orbán-párt mellé szólítsa - jelentette ki hallgatósága
      előtt, hogy ő (az 1993-1994-es években miniszterelnöki
      poziciót is betöltött politikus) mindig is horthysta
      volt.
  Ismerve Antall József, Boross Péter és
      Jeszenszky Géza tevékenységét, e bejelentés sokakat nem
      lepett meg, ugyanakkor az 1990-1993 között történtekre, az
      egykori háborús bűnösök rehabilitálására magyaráztot
      szolgáltatott, igazolva Kertész Imre Nobel-díjas író
      véleményét, miszerint "Magyarországon a
      "szélsőjobboldaliak és antiszemiták határozzák meg a
      közbeszédet".
  1990 után - mikor Antall József
      kormányában előbb tárca nélküli titkosszolgálati
      miniszterként, majd belügyminiszterként tevékenykedett
      Boross Péter engedélyével - Bosnyák Imre, egykori nyilas
      párttag, Szálasi propaganda minisztériumának egykori
      munkatársa (Torgyán József tanácsadója) irányítása
      mellett dr. Susa Éva törvényszéki antropológus, Kovács
      Ferenc volt politikai elítélt, Ladányi Jenő, a Fővárosi
      Temetkezési Intézet igazgatója, Gáspár László
      temetővezető részvételével - feltárásokat, exhumálásokat
      végeztek a rákoskeresztúri temető 298-as parcellája
      területén, azon a helyen, ahol az 1945 után kivégzett
      hungarista vezetőket és a háborús bűnperekben elítélteket
      elföldelték. Az említett személyek némelyike nyilvánvalóan
      azzal is tisztában lehetett, hogy a hatalmas méretű
      tömegsírba kiket temettek el 1945 és 1951 között.
  A
      kezdeti feltárásokat később éppen azért állították le,
      mert a néhány száz fő maradványaira taksált földterületen
      az exhumálások során olyan mennyiségben találtak emberi
      csontokat, melyek többszörösen meghaladták a temetői
      főkönyvben található bejegyzéseket, és a Solt Pál által
      szerkesztett "Iratok az igazságszolgáltatás
      történetéhez" öt kötetében felsorolt kivégzett
      személyek neveit, adatait.
  A 298-as parcellát Antall
      József belügyminisztere (és kijelölt utódja) idején
      "újították" fel, a rendezést 1994-ben fejezték
      be az addigra miniszterelnökké lett Boross Péter segítői:
      a nyilas-hungarista Mártírok Igazságtevő Bizottsága és az
      akkor szemérmesen "szkinhedeknek" nevezett újnácik,
      a Magyar Nemzetiszocialista Akciócsoportok (MNA) aktivistái.
      - Boross utólagos bevallása szerint 1. 000 ott elhantolt,
      politikai okokból kivégzett, személy adatait kapta meg,
      ezekből 176 személyt azonosítottak. Az "ezer sírhely"
      valamint az állítólagosan "176 azonosított személy"
      adatait a nyílvánosság soha nem ismerhette meg -
      feltehetőleg ezek az államtitkot képező iratok, ha
      egyáltalán léteztek, részben azonosak voltak az alábbiakban
      nyílvánosságra hozottakkal.
 
 
  
 
  A
      nyilas háborús bűnösök tömegsírjánál
  "Eszmék
      és holttestek rendőri felügyelet alatt..." címmel
      tudósított a montreali nyilas emigráció Új Hídfő 1994.
      decemberi, majd a 24. Óra 1995. júniusi lapszáma a második
      világháború után kivégzett hungaristák eltemetésének
      helyéről. Bosnyák Imre, a Mártírok Igazságtevő
      Bizottsága elnöke, így számolt be a történelmi értékű
      kutatásról és a 298-as parcellában elhantolt
      kivégzettekről:
  "...Az ország szovjet
      megszállását követően francia, amerikai és brit
      támogatással Budapesten is megkezdődtek az úgynevezett
      'háborús bűnperek' - a győztesek és az önmagukat annak
      tartók leszámolása a hadifoglyokkal és a háborút vesztett
      országok politikusaival. Japán hadseregirányítókat végztek
      ki abban az országban az amerikaiak, ahová - Hirosima és
      Nagaszaki esetében - atombombákat dobtak le védtelen polgári
      lakosok ellen. Német katonákat és polgári politikusokat
      adtak a hóhér kezére Európának abban a részében, ahol a
      nyugati szövetséges légierők terrorbombázásai, a
      szovjetek elvetemült hordái olyan kíméletlenséget
      tanúsítottak a lakossággal szemben, amelyre méreténél
      fogva, a világtörténelemben sohasem volt példa.
  Szálasi
      Ferencet és a hungarista állam 14 miniszteri rangú vezetőjét
      1946-ban végezték ki, ugyanebben az évben, 1951-ig bezárólag
      még 260 esetben hoztak halálos ítéletet az önkényuralom
      bíróságai. - A magasabb rangú hungarista vezetők (Szálasi,
      Vajna, Reményi-Schneller, Pálffy, Szász, Budinszky, Kemény,
      Beregfy, Szöllősi, stb.) holttesteit kivégzésük másnapján
      temették el a rákoskeresztúri temető 298-as parcellájának
      22. és 23. sorába, a többi prominens hungaristát szintén
      ezen a helyen, valamint a 298-assal határos 301., 297., és a
      295. számú parcellák területén kaparták a földbe.
  A
      298-as parcellaként nyílvántartott területen többszintű,
      három-négy rétegben kivitelezett elhantolások történtek -
      250-300 cm mélység alá rejtették a holttesteket, majd
      később e sírhelyekre, a megszokott és hivatalos 200-210 cm
      mélységbe kerültek a kórházakból idehozott holttestek,
      amputált végtagok és a közegészségügyi hatóságok által
      e helyen földbe temetett állati maradványok."
 
 
  
 
  1995.
      április 11-én a Kanadából ideiglenesen hazatért Dénes
      József és Bosnyák Imre társaságában látogattam el a
      tárgyalt Nemzeti Pantheonba. - Itt, e helyen, Szálasi egyik
      legismertebb hungarista propagandistája előszőr beszélt
      arról, hogy hol, a parcella melyik részén temették el a
      Nemzetvezetőt és vele egyszerre, egy helyen Gera Józsefet,
      Beregffy Károly vezérezredest és Vajna Gábor egykori
      belügyminisztert. Sírjukat a hungaristák az egyébként
      létezett, szintén kivégzett bajtársuk adatait felhasználva
      "Lukács Ferenc 1923-1946" felirattal jelölték meg
      és fél évszázadon át gondoskodtak az emlékhely
      környékének rendbetételéről. - E ponthoz közel található
      Bárdossy miniszterelnök végső (?) nyughelye, valamint
      Dési-Dregán Miklós kopjafával megjelölt sírja.
  A
      kutatás későbbi szakaszában a Kanadában élő Dénes
      József és M. Katonka Mária, a nyugat-németországi
      Tarjányi-Tatár Imre, az ausztrál kapcsolat Kántor Béla,
      továbbá a budapesti hungaristák (Szlama Árpád ezredes és
      Werner László) pontosították az exhumálás idején felvett
      jegyzőkönyvek adatait - így 2002. február 21-én a Budavári
      Palota "F" épületében Kenedi János történész
      segítségével, dr. Karsay Orsolya osztályvezetőnek és a
      Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában dolgozó
      kollégáinak átadhattam (a Hungarista Mozgalom Hírszolgálata
      Irattára részeként) azt a listát, amely meglehetős
      pontossággal sorolja fel a tömegsírba temetettek adatait. Az
      átadásról készített jegyzőkönyv száma: 265/2002.
  A
      második világháborút követően Magyarországon kivégzett
      és a rákoskeresztúri (RUK) temető - jelenleg 298. számú
      parcellájának nevezett tömegsír az alábbiakban felsoroltak
      földi maradványait rejti:
  BAKY László, ny.
      csendőrőrnagy, a Sztójay-kormány belügyi államtitkára,
      kivégezve kötél által 1946. III. 27-én 8,15-kor,
      azonosítási száma a tömegsírban: 216
  BÁRDOSSY
      László, 1941. IV. 3-tól 1942. III. 9-ig Magyarország
      miniszterelnöke, kivégezve golyó által 1946. I. 10-én
      8,00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 29
  dr.BASCH
      Ferenc, 1938-tól 1944-ig a magyarországi Volksbund vezetője,
      kivégezve kötél által 1946. IV. 26-án 8,15-kor,
      azonosítási száma a tömegsírban: 266
  BEREGFFY
      Károly, vezérezredes, a Szálasi-kormány honvédelmi
      minisztere, VK főnök, kivégezve kötél által 1946. III.
      12-én 15,00-kor, azonosítási száma a tömegsírban:
      178
  BUDINSZKY László dr., a Szálasi-kormány
      igazságügyminisztere, kivégezve kötél által 1946. III.
      9-én 8,30-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 266
  CSIA
      Sándor dr., a Hungarista Állam kormányzó tanácsának
      tagja, kivégezve kötél által 1946. III. 19-én 9,45-kor,
      azonosítási száma a tömegsírban: 186
  ENDRE László
      dr., a Sztójay-kormány belügyi államtitkára, 1944. okt.
      25-től a Hungarista Állam hadműveleti biztosa, kivégezve
      kötél által 1946. III. 29-én 8,00-kor, azonosítási száma
      a tömegsírban: 215
  FERENCZY László, csendőr
      alezredes, a Szálasi-kormány tárcanélküli minisztere,
      kivégezve kötél által 1946. V. 31-én 16,00-kor,
      azonosítási száma a tömegsírban: 338
  GÁL Csaba,
      1944.XI. 4-től a személyi ügyek kormánybiztosa, kivégezve
      kötél által 1946. VI. 25-én 8,00-kor, azonosítási száma
      a tömegsírban: 372
  dr.Gera József, a Szálasi-kormány
      tagja, kivégezve kötél által 1946. III. 12-én 15,00-kor,
      azonosítási száma a tömegsírban: 179
  HINDY Iván,
      vezérezredes, a Budapesti I. Hadtest parancsnoka, Budapest
      védelmének vezetője, kivégezve kötél által 1946. VIII.
      29-én 14,30-kor, azonosítási száma a tömegsírban:
      464
  HUBAY Kálmán, a Hungarista Mozgalom egyik
      megalapítója, parlamenti képviselő, kivégezve kötél
      által 1946. VI. 22-én 9,00-kor, azonosítási száma a
      tömegsírban: 367
  IMRÉDY Béla, 1938. V. 14 és 1939.
      II. 16 között Magyarország miniszterelnöke, kivégezve
      golyó által 1946. II. 28-án 8,00-kor, azonosítási száma a
      tömegsírban: 139
  JAROSS Andor, a Sztójay-kormány
      belügyminisztere, kivégezve golyó által 1946. IV. 11-én
      8,45-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 236
  KASSAY
      (Schalmayer) Ferenc, radikális jobboldali ideológus, a
      Szálasi-kormányban tárcanélküli honvédelmi és prop.
      miniszter, kivégezve kötél által 1946. X.30-án 8,00-kor,
      azonosítási száma a tömegsírban: 528
  báró KEMÉNY
      Gábor dr., külügyminiszter a Szálasi-kormányban, kivégezve
      kötél által 1946. III. 19-én 8,30-kor, azonosítási száma
      a tömegsírban: 185
  KOLOSVÁRY-BORCSA Mihály,
      publicista, 1944. X. 31-től a sajtóügyek kormánybiztosa,
      kivégezve kötél által 1946. XII. 6-án 9,00-kor,
      azonosítási száma a tömegsírban: 591
  OMELKA Ferenc,
      újságíró, a Számonkérő Szék vezetője, 1944. X. 30-án
      a hungarista rabok kiszabadítója Vácott. Kivégezve kötél
      által, 1946. IX. 5-én, 8,00-kor, azon.száma: 468
  Gróf
      PÁLFFY Fidél, a Szálasi-kormány földművelésügyi
      minisztere, kivégezve kötél által 1946. III. 2-án
      8,30-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 154
  RADÓ
      Endre, cs.százados, 1944. XI. 15 után a Nemzeti Számonkérés
      Szervezete katonai nyomozó alosztályának parancsnoka,
      kivégezve kötél által 1946. VI. 18-án 16.00-kor,
      azonosítási száma a tömegsírban: 363
  RAJNISS
      Ferenc, író-újságíró, vallás- és közoktatásügyi
      miniszter a Szálasi-kormányban, kivégezve golyó által
      1946. III. 12-én 9,00-kor, azonosítási száma a tömegsírban:
      175
  REMÉNYI-SCHNELLER Lajos, 1938. III. 19-től 1945.
      III. 27-ig pénzügyminiszter, kivégezve golyó által 1946.
      VIII. 22-én 8,35-kor, azonosítási száma a tömegsírban:
      457
  RUSZKAY Jenő, ny. altábornagy, 1940-től Szálasi
      segítője, 1945. III. 1-től a magyar fegyveres kötelékek
      felügyelője. Kivégezve kötél által 1946. II. 22-én,
      8,15-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 166
  SZÁLASI
      Ferenc, Magyarország Nemzetvezetője, a Hungarista Mozgalom
      megalapítója, 1946. III. 12-ig Magyarország miniszterelnöke.
      Kivégezve kötél által 1946. III. 12-én 15,30-kor,
      azonosítási száma a tömegsírban: 180
  SZÁSZ Lajos
      dr., 1944. VIII. 7-től 1945. III. 27-ig kereskedelmi és
      közlekedésügyi miniszter, kivégezve golyó által 1946.
      VII. 22-én 8,22-kor, azonosítási száma a tömegsírban:
      458
  SZÖLLŐSI Jenő, a jobboldali parlamenti
      képviselőkből és a felsőházi tagokból alakult Nemzeti
      Szövetség tagja, hungarista vezető, miniszterelnök-helyettes
      a Szálasi-kormányban. Kivégezve kötél által 1946. III.
      19-én 8,15-kor, azonosítási száma a tömegsírban:
      184
  SZTÓJAY Döme, altábornagy, 1944. III. 22-től
      1944. VIII. 29-ig miniszterelnök. Kivégezve golyó által
      1946. VIII. 22-én 8,45-kor, azonosítási száma a
      tömegsírban: 456
  VAJNA Gábor, a Szálasi-kormány
      belügyminisztere, kivégezve kötél által 1946. III. 12-én
      14,45-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 176
  JÁNY
      Gusztáv vezérezredes, a II. Magyar Hadsereg parancsnoka.
      1945-ben Nyugatra távozott, 1947-ben hazatért. Kivégezve
      golyó által 1947. XI. 26-án, azonosítási száma a
      tömegsírban: 1069
 
 
  
 
  ANDREIKOVICS
      Béla, kivégezve kötél által 1946. IX. 26-án, azonosítási
      száma: 578
  BALOGH István, kivégezve kötél által
      1946. IX. 18-án, azonosítási száma: 485
  BALOGH
      Sándor, kivégezve kötél által 1946. XII. 20-án,
      azonosítási száma: 617
  BARNA István, kivégezve
      kötél által 1946. V. 18-án, azonosítási száma: 323
  BEDŐ
      László, kivégezve golyó által 1946. IV. 12-én,
      azonosítási száma: 243
  BECKER Emil, kivégezve kötél
      által 1946. VII. 6-án, azonosítási száma: 399
  BINDER
      László, kivégezve kötél által 1946. I. 7-én, azonosítási
      száma: 44(?)
  BOKSAY István, kivégezve golyó által
      1946. IV. 12-én, azonosítási száma: 244
  BÓTA Imre,
      kivégezve kötél által 1946. VII. 4-én, azonosítási
      száma: 393
  BOTKA Márton, kivégezve kötél által
      1946. XI. 8-án, azonosítási száma: 557
  CSISZÁR
      Gábor, kivégezve kötél által 1946. X. 14-én, azonosítási
      száma: 513
  CSORDÁS János, kivégezve kötél által
      1946. IX. 18-án, azonosítási száma: 483
  DUGOVICS
      József, kivégezve kötél által 1946. II. 8-án, azonosítási
      száma: 98
  DUNKEL Károly, kivégezve kötél által
      1946. IX. 3-án, azonosítási száma: 467
  ENCSEY Pál,
      kivégezve kötél által 1946. XI. 8-án, azonosítási száma:
      555
  FEHÉRHEGYI János, kivégezve kötél által 1946.
      IX. 12-én, azonosítási száma: 476
  F.-né PÁL Mária,
      kivégezve kötél által 1946. III. 13-án, azonosítási
      száma: 183
  HADNATOVSZKY Ferenc, kivégezve golyó által
      1946. II. 20-án, azonosítási száma: 130
  HADON
      József, kivégezve kötél által 1946. V. 8-án, azonosítási
      száma: 296
  HAIK József, kivégezve kötél által
      1946. X. 14-én, azonosítási száma: 514
  JÁKITY
      Károly, kivégezve kötél által 1946. III. 22-én,
      azonosítási száma: 198
  JUHÁSZ István, kivégezve
      kötél által 1946. VIII. 24-én, azonosítási száma:
      459
  KACSMANN Baritz, kivégezve kötél által 1946.
      VII. 6-án, azonosítási száma: 397
  KÉKKŐY Ferenc,
      kivégezve golyó által 1946. IV. 24-én, azonosítási száma:
      264
  KOLTAY László, kivégezve kötél által 1946.
      VII. 31-én, azonosítási száma: 436
  KONCZ József
      dr., kivégezve kötél által 1946. III. 9-én, azonosítási
      száma: 163
  KOVÁCS Emil, kivégezve golyó által 1946.
      V. 2-án, azonosítási száma: 282
  KOVÁCS Magdolna,
      kivégezve kötél által 1946. III. 23-án, azonosítási
      száma: 205
  KRAUSZ KÉRI László, kivégezve kötél
      által 1946. III. 13-án, azonosítási száma: 181
  LUKÁCS
      Ferenc, kivégezve kötél által 1946. XI. 8-án, azonosítási
      száma: 556
  LUKÁCS József, kivégezve kötél által
      1946. I. 2-án, azonosítási száma: 20
  MALCSINER
      Gyula, kivégezve kötél által, 1945. XII. 31-én,
      azonosítási száma: 19
  MÁZLÓ Ferenc, kivégezve
      kötél által 1946. VI. 7-én, azonosítási száma:
      355
  MIKHÁZY István, kivégezve kötél által 1946.
      VI. 21-én, azonosítási szám: 365
  MOLNÁR István,
      kivégezve kötél által 1946. I. 16-án, azonosítási száma:
      51
  MONOSTORI Sándor, kivégezve kötél által 1946.
      VII. 6-án, azonosítási száma: 400
  NÉGYESSY József,
      kivégezve kötél által 1946. V. 8-án, azonosítási száma:
      295
  OLÁH János, kivégezve kötél által 1946. XI.
      4-én, azonosítási száma: 564
  ORENDY Norbert,
      kivégezve kötél által 1946. VI. 18-án, azonosítási
      száma: 364
  OROSZ Sándor, kivégezve kötél által
      1946. VII. 6-án, azonosítási száma: 398
  PÁL
      Gizella, kivégezve kötél által 1946. III. 13-án,
      azonosítási száma: 182
  PETHŐ Elemér, kivégezve
      kötél által 1946. X. 31-én, azonosítási száma:
      538
  PETROVICS Ferenc, kivégezve kötél által 1946.
      IX. 18-án, azonosítási száma: 484
  POLES István,
      kivégezve kötél által 1946. X. 14-én, azonosítási száma:
      515
  RIGÓ Mihály, kivégezve golyó által 1946. II.
      20-án, azonosítási száma: 131
  SCHRANK László,
      kivégezve kötél által 1946. III. 1-én, azonosítási
      száma: 155
  SCHÜTZ József, kivégezve kötél által
      1946. VII. 6-án, azonosítási száma: 401
  SZ.-né
      SZABÓ Erzsébet, kivégezve kötél által 1946. III. 22-én,
      azonosítási száma: 199
  T.-né DELY Piroska, kivégezve
      kötél által 1946. III. 23-án, azonosítási száma:
      201
  THAL György, kivégezve kötél által 1946. X.
      14-én, azonosítási száma: 516
  TORMA György,
      kivégezve kötél által 1946. IX. 12-én, azonosítási szám:
      472
  TÓTH RUGGIERO Ödön, kivégezve kötél által
      1946. V.13-án, azonosítási száma: 317
  VIDA János,
      kivégezve golyó által 1946. V. 6-án, azonosítási száma:
      289
  ZIGÓ Mihály, kivégzés előtt éhezés és
      kimerültség miatt meghalt 1946. I. 23-án, a.sz.: 79
  ZSÍROS
      Mihály, kivégezve kötél által 1946. IX. 18-án,
      azonosítási száma: 486
  Az exhumálás, majd később
      a kutatások során minden kétséget kizáróan
      bebizonyosodott, hogy az 1946. március 12-én kivégzett
      Szálasi Ferenc földi maradványai az ugyanaz nap
      kivégzettekkel egyetemben az 1946. november 8-án felakasztott
      hungarista, Lukács Ferenc hamvaival azonos helyen találhatók
      - csak valamivel mélyebben. Az Encsey-Botka-Lukács hármas
      alatt vannak eltemetve az 1946 áprilisában kivégzettek - dr.
      Basch, Kékkőy, stb. - végül a mélyebb rétegben
      elhantoltak: Szálasi, Beregfy, Gera és Vajna földi
      maradványai következnek. Közvetlen közelükben temették el
      a szintén kivégzett Pál Gizellát, dr. Csia Sándort, Pál
      Máriát, Rajniss Ferencet és Szöllősi Ferencet...
  A
      németországi Norddeutsche televizió forgatócsoportja
      szintén 1995-ben látogatott el Budapestre - felvételt
      készítve a 301-es parcelláról, ahová az 1956-os mártírok
      jelenlegi sírjai mellett (azok közvetlen közelében) a
      főváros ostroma során elfogott, majd kivégzett Waffen-SS
      katonákat temették el. E parcellának a 298-as számmal
      jelölt területével határos részén hantolták el az
      1956-os harcok után nem bírósági perek során elítélt és
      kivégzett gyermekkorú személyeket is, akiknek - feltárás
      hiányában - még emléktáblát sem tudtak elhelyezni a
      hatalmas méretű tömegsír felett.
  Bohócok a
      budapesti aszfalton ... 
 | 
     
       
 
       
 | 
     
 
 
    
 | 
 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése