MEGSZORÍTÁSOK
Portugália
sem kerülheti el egy
nagy
hitelcsomag felvételét
Néhány
nappal ezelőtt négy fokozattal leértékelte Portugália szuverén
államadósságát a Moody's hitelminősítő intézet. Ezzel a
BAA-1-ről BA-2-re minősítették az országot, tehát befektetésre
alkalmas országból befektetésre alkalmatlanná nyilvánították
Portugáliát. No de miért is?
Arra hivatkoztak az illetékesek, hogy akárcsak Görögország, Portugália sem kerülheti el egy nagy hitelcsomag felvételét, különben csődbe jut. Ezzel a leminősítéssel ami példátlanul brutális egyben saját jóslatuk beteljesedését segítették elő: Portugáliának még bőven lett volna, illetve van esélye arra, hogy elkerülje a hitelcsomag felvételét. A Moody's azonban úgy véli, hogy a portugálok ezt nem úszhatják meg, ezért leminősítették az országot, s ennek hatására a kötvényvásárlók elkerülhetik Portugáliát. Így aztán az ország végül valóban segélyre, hitelre szorul majd az IMF-től, a Világbanktól, az Európai Uniótól. A Moody's tette a dolgát, s alapjaiban befolyásolta az európai folyamatokat. Ha Portugália „bedől", akkor az euró is hatalmas veszélybe kerül. Sőt az Európai Unió is. Esetleg még Olaszországot és Spanyolországot is leminősítik ha nem ők, akkor a Standard & Poors vagy a Fitch Ratings, a három „nagy" hitelminősítő közül a másik kettő.
Egy szó mint száz: a Moody's, a Standard & Poors és a Fitch Ratings a világ urai. Pontosabban szólva: a három nagy hitelminősítő mögött álló erők a világ urai. A Standard & Poors bevétele 2645 millió dollár, a Moody'sé 1801 millió dollár, a Fitché csak 727 millió dollár. Mi a céljuk ezeknek a hitelminősítőknek, amelyek egytől egyig amerikai cégek, s 1975 óta egyfajta „félhivatalos statisztikai intézményei" az Egyesült Államoknak, sőt az egész világ befektetőinek, pénzalapjainak, bankjainak, pénzintézeteinek? Szerintem nem lehet más céljuk, mint a tisztességes, független és becsületes minősítés, azért, hogy mindenki tisztán lásson a világban, aki be akarja fektetni a pénzét. Úgy vélem, távol kell hogy álljon tőlük a manipuláció, a hazugság, egyes országok, népek, nemzetek, földrészek tönkretételének szándéka. Igazam van?
Sajnos nem. Történt ugyanis, hogy egy részvényes beperelte a Moody's hitelminősítőt azért, mert nem tartotta be az általa is belső szabályzatokban is vallott értékeket, mint függetlenség és becsületesség. A perben a hitelminősítőt védő ügyvéd azonban kijelentette, hogy a reklámszövegekben megjelenő olyan szavak, mint becsületesség, függetlenség valójában nem jelentenek semmit,csak PR-fogások, s ezek alapján a Moody's nem perelhető. Még jó, hogy a bíróság legalább ezt az érvelést nem fogadta el...
Szóval, akkor mégis mi a céljuk ezeknek a világuralmi intézeteknek? Az, hogy a világ országai legyenek ezek Európában, Latin-Amerikában, Ázsiában vagy Afrikában számukra „megfelelően" viselkedjenek, „megfelelő" gazdaságpolitikát folytassanak. Ezek pedig a következők, a teljesség igénye nélkül: fizetésimérleg-hiányuk ne legyen túlságosan magas (kivéve az Egyesült Államokat), ahogy külföldi államadósságuk sem (kivéve az Egyesült Államokat), minden állami vagyont privatizáljanak, ezeket adják el a külföldi multicégeknek, és nyújtsanak hatalmas adókedvezményeket is nekik. Továbbá bontsák le a szociális államot, és mindent helyezzenek a piac primér irányítása alá, tegyék nyitottá a gazdaságukat a külföldi befektetőknek, adják el vizeiket, földjeiket, minden ingó és ingatlan vagyonukat miáltal makrogazdasági mutatóik kedvezőkké válnak. Mármint kedvezőkké válnak a hitelminősítő intézetek, az IMF és a valutaalap, a hedge foundok, a bankok, a gigantikus vagyonú nagybefektetők számára. Egy ország akkor sikeres a neoliberális világuralmi tényezők megítélése szerint, ha makrogazdasági adatai megfelelnek az ő elvárásaiknak. És mi van akkor, ha közben az adott országokban élők elszegényednek, nyomorba zuhannak, tönkremennek, és végül elpusztulnak? Semmi.
2006 őszén, amikor a hazug manipulátor, Gyurcsány Ferenc és kormánya ellen tüntetések kezdődtek amelyeket a rendőrség brutálisan szétvert , a Standard & Poors leminősítette Magyarország hitelképességét, azzal az indokkal, hogy Budapesten gyújtogatnak. Az emberek akkor azért tüntettek mint jómagam is sok barátommal együtt , mert azt szerették volna, ha a függetlenség, a tisztesség és az igaz szavak érvényesülnek a politikában és a mindennapokban is. A S & P-nek erről az jutott az eszébe, hogy Magyarország kezd hitelképtelenné válni... Logikus, hogy túl nagy szerep jut az „embereknek", akik még a végén megzavarják a neoliberális uralmi tényezők világuralmát és pénzügyi hatalmát, a pénzek természetes folyását a kiválasztottak között.
Szóval, úgy fest a dolog, hogy immáron nemcsak a posztkommunistákat és azok hálózatait kell háttérbe szorítani (bár ezt is feltétlenül meg kell tenni, minden kompromisszum nélkül!), hanem a neoliberális hatalmakat és hálózataikat is. Ez persze már világok, világhálózatok harca. De részesei vagyunk ennek a harcnak.
Arra hivatkoztak az illetékesek, hogy akárcsak Görögország, Portugália sem kerülheti el egy nagy hitelcsomag felvételét, különben csődbe jut. Ezzel a leminősítéssel ami példátlanul brutális egyben saját jóslatuk beteljesedését segítették elő: Portugáliának még bőven lett volna, illetve van esélye arra, hogy elkerülje a hitelcsomag felvételét. A Moody's azonban úgy véli, hogy a portugálok ezt nem úszhatják meg, ezért leminősítették az országot, s ennek hatására a kötvényvásárlók elkerülhetik Portugáliát. Így aztán az ország végül valóban segélyre, hitelre szorul majd az IMF-től, a Világbanktól, az Európai Uniótól. A Moody's tette a dolgát, s alapjaiban befolyásolta az európai folyamatokat. Ha Portugália „bedől", akkor az euró is hatalmas veszélybe kerül. Sőt az Európai Unió is. Esetleg még Olaszországot és Spanyolországot is leminősítik ha nem ők, akkor a Standard & Poors vagy a Fitch Ratings, a három „nagy" hitelminősítő közül a másik kettő.
Egy szó mint száz: a Moody's, a Standard & Poors és a Fitch Ratings a világ urai. Pontosabban szólva: a három nagy hitelminősítő mögött álló erők a világ urai. A Standard & Poors bevétele 2645 millió dollár, a Moody'sé 1801 millió dollár, a Fitché csak 727 millió dollár. Mi a céljuk ezeknek a hitelminősítőknek, amelyek egytől egyig amerikai cégek, s 1975 óta egyfajta „félhivatalos statisztikai intézményei" az Egyesült Államoknak, sőt az egész világ befektetőinek, pénzalapjainak, bankjainak, pénzintézeteinek? Szerintem nem lehet más céljuk, mint a tisztességes, független és becsületes minősítés, azért, hogy mindenki tisztán lásson a világban, aki be akarja fektetni a pénzét. Úgy vélem, távol kell hogy álljon tőlük a manipuláció, a hazugság, egyes országok, népek, nemzetek, földrészek tönkretételének szándéka. Igazam van?
Sajnos nem. Történt ugyanis, hogy egy részvényes beperelte a Moody's hitelminősítőt azért, mert nem tartotta be az általa is belső szabályzatokban is vallott értékeket, mint függetlenség és becsületesség. A perben a hitelminősítőt védő ügyvéd azonban kijelentette, hogy a reklámszövegekben megjelenő olyan szavak, mint becsületesség, függetlenség valójában nem jelentenek semmit,csak PR-fogások, s ezek alapján a Moody's nem perelhető. Még jó, hogy a bíróság legalább ezt az érvelést nem fogadta el...
Szóval, akkor mégis mi a céljuk ezeknek a világuralmi intézeteknek? Az, hogy a világ országai legyenek ezek Európában, Latin-Amerikában, Ázsiában vagy Afrikában számukra „megfelelően" viselkedjenek, „megfelelő" gazdaságpolitikát folytassanak. Ezek pedig a következők, a teljesség igénye nélkül: fizetésimérleg-hiányuk ne legyen túlságosan magas (kivéve az Egyesült Államokat), ahogy külföldi államadósságuk sem (kivéve az Egyesült Államokat), minden állami vagyont privatizáljanak, ezeket adják el a külföldi multicégeknek, és nyújtsanak hatalmas adókedvezményeket is nekik. Továbbá bontsák le a szociális államot, és mindent helyezzenek a piac primér irányítása alá, tegyék nyitottá a gazdaságukat a külföldi befektetőknek, adják el vizeiket, földjeiket, minden ingó és ingatlan vagyonukat miáltal makrogazdasági mutatóik kedvezőkké válnak. Mármint kedvezőkké válnak a hitelminősítő intézetek, az IMF és a valutaalap, a hedge foundok, a bankok, a gigantikus vagyonú nagybefektetők számára. Egy ország akkor sikeres a neoliberális világuralmi tényezők megítélése szerint, ha makrogazdasági adatai megfelelnek az ő elvárásaiknak. És mi van akkor, ha közben az adott országokban élők elszegényednek, nyomorba zuhannak, tönkremennek, és végül elpusztulnak? Semmi.
2006 őszén, amikor a hazug manipulátor, Gyurcsány Ferenc és kormánya ellen tüntetések kezdődtek amelyeket a rendőrség brutálisan szétvert , a Standard & Poors leminősítette Magyarország hitelképességét, azzal az indokkal, hogy Budapesten gyújtogatnak. Az emberek akkor azért tüntettek mint jómagam is sok barátommal együtt , mert azt szerették volna, ha a függetlenség, a tisztesség és az igaz szavak érvényesülnek a politikában és a mindennapokban is. A S & P-nek erről az jutott az eszébe, hogy Magyarország kezd hitelképtelenné válni... Logikus, hogy túl nagy szerep jut az „embereknek", akik még a végén megzavarják a neoliberális uralmi tényezők világuralmát és pénzügyi hatalmát, a pénzek természetes folyását a kiválasztottak között.
Szóval, úgy fest a dolog, hogy immáron nemcsak a posztkommunistákat és azok hálózatait kell háttérbe szorítani (bár ezt is feltétlenül meg kell tenni, minden kompromisszum nélkül!), hanem a neoliberális hatalmakat és hálózataikat is. Ez persze már világok, világhálózatok harca. De részesei vagyunk ennek a harcnak.
Az
adósságválság problematikája
A
héten újra előtérbe került a pénzpiacokon az adósságválság
problematikája. Az eddigi kis államok (Görögország, Portugális,
Írország) mellé azonban most igazi nagyágyúk csatlakoztak,
jelesül Olaszország és az USA. Ezzel egyszersmind a százmilliárd
dolláros problémás adóssághegyek egy nagyságrenddel, de lehet,
hogy kettővel nagyobbak lettek.
De lépjünk még egyet előre: Ha összeadjuk a fejlett világ országainak (USA, Japán és a teljes EU) adósságát, akkor már dollárban is kifejezhetetlen összegek jönnek ki. Ez tehát a TARTOZIK oldal, amiről ordítóan féloldalasan oly sokat hallani a médiában, és a különböző szakértőktől.
Ritkában hallani azonban arról, hogy ki KÖVETEL? Magyarul ki adta kölcsön ezt az elképzelhetetlenül nagy összeget az egyes országoknak, és kinek a részére kellene visszafizetni azt? Képesek lesznek-e egyáltalán valaha is visszafizetni?
Egyre többször hangzik el az a vélemény, hogy bizony nem. Ezek az adósságok SOHA nem lesznek visszafizetve, legfeljebb egy újabb hitel felvétele árán, amit jórészt ugyanazon kör nyújt, mint aki a korábbi hiteleket nyújtotta. És ez nem csak a görögökre lehet igaz, hanem valamennyi államra.
Ha viszont a hitelek nem lesznek visszafizetve, akkor azt valaki nagyon bebukta, kicsit hasonlít ez a helyzet egy piramisjátékra. Sőt, szerintem még rosszabb. A hitelnyújtók ugyanis nem mások, mint a fejlett országok állampolgárai. Nem, nem Kína! Kína tartalékvagyona nagyságrendileg mindössze Olaszország adósságállományával egyezik meg, ami nem kevés, de Olaszország adóssága csak töredéke mondjuk az USÁ-énak, vagy Japánénak.
Az emberek szerte a fejlett világban bankbetétekben, nyugdíjkasszákban, állampapírokban és különböző befektetési alapokban tartják megtakarításaikat. És ezek a bankok, nyugdíjkasszák, befektetési alapok többek között éppen fejlett piaci állampapírokat vásároltak a náluk összegyűlt pénzekből. Ha pedig csőd miatt le kell írni egy vagy több ország százmilliárdos adósságát, akkor bizony ezeknek az alapoknak, kasszáknak, bankoknak a vagyona fog megcsappanni, magyarul semmivé válik az emberek nyugdíjra és egyéb célra félretett megtakarítása.
A bankok bedőlnek, hiszen ügyfeleik pénzét elveszítik, így nem tudják azt visszafizetni betéteseiknek. A nyugdíjkasszák és befektetési alapok átváltanak súlyosan negatív hozamokba, aki meg közvetlenül vásárolt a csődbe jutott állam állampapírjából, az pedig az elvileg kockázatmentes megtakarítását bukta el.
Mi a végkövetkeztetés? Nézzük egy olyan ország példáján keresztül, akinek óriási az adósságállománya, de ez az adósság nem külső adósság, hanem jórészt belső, tehát az állam saját állampolgárainak tartozik. Ekkor az állampapírokat közvetve, vagy közvetlenül az állampolgárok birtokolják, nyugdíjcélú és egyéb megtakarítási formákban. Tipikusan ilyen ország például Japán, és jórészt Olaszország is. Tegyük fel, hogy egy ilyen ország csődöt jelent, és le kell írni az adósságát. Mi történik? Az állam tiszta lappal indulhat, megszabadul adósságától, ellenben a megtakarító állampolgárai is elveszítik megtakarításaikat, hiszen a kezükben lévő állampapír innentől nem ér semmit, az állam nem fizet rá pénzt. Az a megtakarítás ugyanis valójában NEM IS LÉTEZIK. A megtakarítások jó része ugyanis nem termelőeszköz felhalmozásra fordítódik, hanem különböző csatornákon keresztül az államhoz kerül, akik jórészt fogyasztási célú transzfereket biztosítanak belőle állampolgáraiknak.
Még egyszerűbben: Az állampolgárok megtakarították fizetésük egy részét (értsd kevesebbet fogyasztottak, mint amennyit megtermeltek) és azt állampapírokba fektették. Az állam az így hozzájutó pénzeket pedig kifizeti ugyanazoknak az állampolgároknak családi pótlékra, munkanélküli segélyre, nyugdíjra, vagy éppen odaadja az államapparátus (rendőrség, oktatás, egészségügy... stb.) működtetésére. Akik aztán azt a pénzt szépen elfogyasztják. Tehát a megtakarítások egy jó része nem felhalmozásra, hanem fogyasztásra megy el.
Magyarul a magas államadósság szintek globálisan azt jelentik, hogy hiába működik több országban öngondoskodásra épülő nyugdíjrendszer, ugyanis a felhalmozódó nyugdíjvagyon jó része nem termelőeszköz-felhalmozásra fordítódik, amelyek aztán majd biztosítják a későbbi termelést öregkorukra, hanem az államhoz kerül, aki elkölti, cserébe pedig egy állampapírt ad, ami mögött semmiféle reáleszköz nincs, pusztán egy ígéret, hogy majd x év múlva kamatostul visszafizeti azt. Miből fizeti vissza? A következő generációk adójából. Nem hasonlít ez egy kicsit a jó öreg felosztó-kirovó nyugdíjrendszerre?
Nem éppen ez folyt Magyarországon is az elmúlt tízegynéhány évben? Szépen gyűlt az MNYP vagyon, vele párhuzamosan az államadósság is. Most pedig ezt nettósították Orbánék: Csökkentették az államadósságot, és vele párhuzamosan az emberek nyugdíjvagyonát is.
Persze erre szokás azt mondani, hogy törvénytelen volt, lopás történt, alkotmányt, emberi méltóságot sért. Közben pedig gyakorlatilag ugyanez történne (TÖRVÉNYES ÚTON !!!) egy görög államadósság leírással.
Tadadammdadamm... Az a baj, hogy a nők vagy csúnyák, vagy szépek és buták! ... Ki érti ezt? Ki érti ezt? Én nem!
De lépjünk még egyet előre: Ha összeadjuk a fejlett világ országainak (USA, Japán és a teljes EU) adósságát, akkor már dollárban is kifejezhetetlen összegek jönnek ki. Ez tehát a TARTOZIK oldal, amiről ordítóan féloldalasan oly sokat hallani a médiában, és a különböző szakértőktől.
Ritkában hallani azonban arról, hogy ki KÖVETEL? Magyarul ki adta kölcsön ezt az elképzelhetetlenül nagy összeget az egyes országoknak, és kinek a részére kellene visszafizetni azt? Képesek lesznek-e egyáltalán valaha is visszafizetni?
Egyre többször hangzik el az a vélemény, hogy bizony nem. Ezek az adósságok SOHA nem lesznek visszafizetve, legfeljebb egy újabb hitel felvétele árán, amit jórészt ugyanazon kör nyújt, mint aki a korábbi hiteleket nyújtotta. És ez nem csak a görögökre lehet igaz, hanem valamennyi államra.
Ha viszont a hitelek nem lesznek visszafizetve, akkor azt valaki nagyon bebukta, kicsit hasonlít ez a helyzet egy piramisjátékra. Sőt, szerintem még rosszabb. A hitelnyújtók ugyanis nem mások, mint a fejlett országok állampolgárai. Nem, nem Kína! Kína tartalékvagyona nagyságrendileg mindössze Olaszország adósságállományával egyezik meg, ami nem kevés, de Olaszország adóssága csak töredéke mondjuk az USÁ-énak, vagy Japánénak.
Az emberek szerte a fejlett világban bankbetétekben, nyugdíjkasszákban, állampapírokban és különböző befektetési alapokban tartják megtakarításaikat. És ezek a bankok, nyugdíjkasszák, befektetési alapok többek között éppen fejlett piaci állampapírokat vásároltak a náluk összegyűlt pénzekből. Ha pedig csőd miatt le kell írni egy vagy több ország százmilliárdos adósságát, akkor bizony ezeknek az alapoknak, kasszáknak, bankoknak a vagyona fog megcsappanni, magyarul semmivé válik az emberek nyugdíjra és egyéb célra félretett megtakarítása.
A bankok bedőlnek, hiszen ügyfeleik pénzét elveszítik, így nem tudják azt visszafizetni betéteseiknek. A nyugdíjkasszák és befektetési alapok átváltanak súlyosan negatív hozamokba, aki meg közvetlenül vásárolt a csődbe jutott állam állampapírjából, az pedig az elvileg kockázatmentes megtakarítását bukta el.
Mi a végkövetkeztetés? Nézzük egy olyan ország példáján keresztül, akinek óriási az adósságállománya, de ez az adósság nem külső adósság, hanem jórészt belső, tehát az állam saját állampolgárainak tartozik. Ekkor az állampapírokat közvetve, vagy közvetlenül az állampolgárok birtokolják, nyugdíjcélú és egyéb megtakarítási formákban. Tipikusan ilyen ország például Japán, és jórészt Olaszország is. Tegyük fel, hogy egy ilyen ország csődöt jelent, és le kell írni az adósságát. Mi történik? Az állam tiszta lappal indulhat, megszabadul adósságától, ellenben a megtakarító állampolgárai is elveszítik megtakarításaikat, hiszen a kezükben lévő állampapír innentől nem ér semmit, az állam nem fizet rá pénzt. Az a megtakarítás ugyanis valójában NEM IS LÉTEZIK. A megtakarítások jó része ugyanis nem termelőeszköz felhalmozásra fordítódik, hanem különböző csatornákon keresztül az államhoz kerül, akik jórészt fogyasztási célú transzfereket biztosítanak belőle állampolgáraiknak.
Még egyszerűbben: Az állampolgárok megtakarították fizetésük egy részét (értsd kevesebbet fogyasztottak, mint amennyit megtermeltek) és azt állampapírokba fektették. Az állam az így hozzájutó pénzeket pedig kifizeti ugyanazoknak az állampolgároknak családi pótlékra, munkanélküli segélyre, nyugdíjra, vagy éppen odaadja az államapparátus (rendőrség, oktatás, egészségügy... stb.) működtetésére. Akik aztán azt a pénzt szépen elfogyasztják. Tehát a megtakarítások egy jó része nem felhalmozásra, hanem fogyasztásra megy el.
Magyarul a magas államadósság szintek globálisan azt jelentik, hogy hiába működik több országban öngondoskodásra épülő nyugdíjrendszer, ugyanis a felhalmozódó nyugdíjvagyon jó része nem termelőeszköz-felhalmozásra fordítódik, amelyek aztán majd biztosítják a későbbi termelést öregkorukra, hanem az államhoz kerül, aki elkölti, cserébe pedig egy állampapírt ad, ami mögött semmiféle reáleszköz nincs, pusztán egy ígéret, hogy majd x év múlva kamatostul visszafizeti azt. Miből fizeti vissza? A következő generációk adójából. Nem hasonlít ez egy kicsit a jó öreg felosztó-kirovó nyugdíjrendszerre?
Nem éppen ez folyt Magyarországon is az elmúlt tízegynéhány évben? Szépen gyűlt az MNYP vagyon, vele párhuzamosan az államadósság is. Most pedig ezt nettósították Orbánék: Csökkentették az államadósságot, és vele párhuzamosan az emberek nyugdíjvagyonát is.
Persze erre szokás azt mondani, hogy törvénytelen volt, lopás történt, alkotmányt, emberi méltóságot sért. Közben pedig gyakorlatilag ugyanez történne (TÖRVÉNYES ÚTON !!!) egy görög államadósság leírással.
Tadadammdadamm... Az a baj, hogy a nők vagy csúnyák, vagy szépek és buták! ... Ki érti ezt? Ki érti ezt? Én nem!
Az
élet nem egy habostorta!
A fentiek szigorúan személyes véleményemet tükrözik!
A fentiek szigorúan személyes véleményemet tükrözik!
A
mentőcsomagról
Hosszú
idő után először az Európai Unió végre valóban egy nagy
lépést tett az európai adósságválság megoldása felé. Nagyot,
de nem elegendően nagyot: adtak egy óriási adag érzéstelenítőt
Görögországnak, de azt már rájuk bízták, hogyan fognak
meggyógyulni.
A mentőcsomagról
A német-francia megegyezés alapján született mentőcsomag lényege, hogy az EU országai vállalják, hogy Görögország hiteleinek jelentős részét 30 éves lejáratúvá konvertálják és utána relatíve alacsony kamatot kérnek az így kihelyezett pénzre. A görögök tehát kaptak három évtizedet, hogy visszafizessék az adósságukat.
Mindenki megmenekült: mind Görögország, mind a hitelezők. Vagyis mégsem.
A görög államadósság több mint a GPD 150%-a (közelebb van a 200%-hoz, de számoljunk most csak ennyivel). Ha tehát az adósságon 1% kamatot kell fizetni, akkor az a GDP 1,5%-át viszi el. A mostani kedvezményes kamatláb valószínűleg 3% körül lesz, ami a GDP 4,5%-ának megfelelő kamatterhet jelent. Ahhoz, hogy ezt további eladósodás nélkül ki tudják fizetni, a görög költségvetésnek 4,5%-os kamatfizetés előtti többletet kellene mutatnia. Ez nagyságrendileg azt jelenti, hogy meg kellene felezni a nyugdíjakat vagy hasonló mértékben csökkenteni az állami alkalmazottak bérét.
Működhet?
Tegyük fel, hogy a kormány bátor, meghúz valami ilyesmit, és ez nem vezet azonnali káoszhoz Athén utcáin. Mondani sem kell, hogy az ország mély recesszióba zuhan, ami pedig csökkenti a költségvetési bevételeket, újabb megszorításokat téve szükségszerűvé.
Ezt lehet egy ideig még csinálni, de előbb-utóbb mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy a lefelé tartó spirálnak csak akkor lesz vége, ha Görögország nem fizeti hitelei kamatait sem. Magyarul: csődbe megy, ami pedig szinte bizonyosan az eurózónából való kilépést is jelenti majd.
Miért jó ez bárkinek is?
Az EU-nak azonban mégis fontos, hogy Athén időt nyert. Az európai államok adósság-átvállásával a görög állampapírból is óriási mennyiséget felhalmozó nyugat-európai bankok így megszabadulhatnak ezektől a nagyon veszélyes eszközöktől. Ha úgy tetszik,mindez a valóságban nem más, mint egy nagy bankmentő csomag a német és a francia bankok számára, az európai államok pénzén.
Ezeket a bankokat azonban mindenképpen ki kellett menteni. Ha ugyanis Athén magával rántotta volna őket, akkor azt az egész európai gazdaság, köztük a magyar is nagyon megszenvedte volna. A bankmentés azonban nagyon rosszul cseng a füleknek, ezért aztán az európai szolidaritás valamivel elfogadottabb köntösébe kellett bújtatni.
A görögök tehát nem nagyon tudják elkerülni a csődöt és ha ez megtörténik, szinte biztosan ki fognak lépni az eurózónából, majd jó eséllyel az EU-ból is. De addigra ez már elsősorban az ő bajuk lesz.
--------------------------------
Szóval ez az egész egy nagy pofon a sz@rnak!
Miért történik minden, hogy a tetves bankoknak jó legyen!
Gratulálok!!!!
A mentőcsomagról
A német-francia megegyezés alapján született mentőcsomag lényege, hogy az EU országai vállalják, hogy Görögország hiteleinek jelentős részét 30 éves lejáratúvá konvertálják és utána relatíve alacsony kamatot kérnek az így kihelyezett pénzre. A görögök tehát kaptak három évtizedet, hogy visszafizessék az adósságukat.
Mindenki megmenekült: mind Görögország, mind a hitelezők. Vagyis mégsem.
A görög államadósság több mint a GPD 150%-a (közelebb van a 200%-hoz, de számoljunk most csak ennyivel). Ha tehát az adósságon 1% kamatot kell fizetni, akkor az a GDP 1,5%-át viszi el. A mostani kedvezményes kamatláb valószínűleg 3% körül lesz, ami a GDP 4,5%-ának megfelelő kamatterhet jelent. Ahhoz, hogy ezt további eladósodás nélkül ki tudják fizetni, a görög költségvetésnek 4,5%-os kamatfizetés előtti többletet kellene mutatnia. Ez nagyságrendileg azt jelenti, hogy meg kellene felezni a nyugdíjakat vagy hasonló mértékben csökkenteni az állami alkalmazottak bérét.
Működhet?
Tegyük fel, hogy a kormány bátor, meghúz valami ilyesmit, és ez nem vezet azonnali káoszhoz Athén utcáin. Mondani sem kell, hogy az ország mély recesszióba zuhan, ami pedig csökkenti a költségvetési bevételeket, újabb megszorításokat téve szükségszerűvé.
Ezt lehet egy ideig még csinálni, de előbb-utóbb mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy a lefelé tartó spirálnak csak akkor lesz vége, ha Görögország nem fizeti hitelei kamatait sem. Magyarul: csődbe megy, ami pedig szinte bizonyosan az eurózónából való kilépést is jelenti majd.
Miért jó ez bárkinek is?
Az EU-nak azonban mégis fontos, hogy Athén időt nyert. Az európai államok adósság-átvállásával a görög állampapírból is óriási mennyiséget felhalmozó nyugat-európai bankok így megszabadulhatnak ezektől a nagyon veszélyes eszközöktől. Ha úgy tetszik,mindez a valóságban nem más, mint egy nagy bankmentő csomag a német és a francia bankok számára, az európai államok pénzén.
Ezeket a bankokat azonban mindenképpen ki kellett menteni. Ha ugyanis Athén magával rántotta volna őket, akkor azt az egész európai gazdaság, köztük a magyar is nagyon megszenvedte volna. A bankmentés azonban nagyon rosszul cseng a füleknek, ezért aztán az európai szolidaritás valamivel elfogadottabb köntösébe kellett bújtatni.
A görögök tehát nem nagyon tudják elkerülni a csődöt és ha ez megtörténik, szinte biztosan ki fognak lépni az eurózónából, majd jó eséllyel az EU-ból is. De addigra ez már elsősorban az ő bajuk lesz.
--------------------------------
Szóval ez az egész egy nagy pofon a sz@rnak!
Miért történik minden, hogy a tetves bankoknak jó legyen!
Gratulálok!!!!
2001. szeptember 11. és a Pearl Harbor-i provokáció furcsaságai és hasonlóságai
Posted
on 2011/08/05 by Híradmin
Avagy:
A
Pearl Harbor-i provokáció furcsaságai és hasonlóságai
a
2001. szeptember 11-ei összeesküvéssel
(Elhangzott
2011. júl. 12-én, Hódmezővásárhelyen, a IV. Történettudományi
Találkozón.)
1.)
Bevezetés
Olykor
nehéz éles határvonalat szabni történelem és politika közt.
Általában a régi vagy viszonylag régebbi eseményeket – melyek
már kellő időtávlattal rendelkeznek, s a jelenben nincs közvetlen
hatásuk – soroljuk a históriához, míg a közelmúltnak a mától
még alig elkülöníthető történéseit amolyan köztes
kategóriának tekinthetjük. Ebben az értelemben a 70 esztendeje,
1941-12-07-én lezajlott Pearl Harbor-i csata (továbbiakban: PH)
egyértelműen a történelemhez sorolható (noha tanulságait most
sem tanácsos felednünk!), míg a közel 10 éve, 2001-09-11-én
megvalósított önmerénylet (továbbiakban: 9/11),
mivel aktív befolyása mindennapjainkra s az egész világhelyzetre
tagadhatatlan, egyelőre inkább a politikához tartozik (ámbár
lassanként átcsúszik a történelembe is)…
Az
ókorban vagy a középkorban még tisztább eszközökkel játszottak
a szemben álló felek. Vélt vagy valós érdekeikért általában
nyíltan léptek föl, s a döntést inkább a fegyverek erejére
bízták, ritkán éltek csak a diplomácia vagy a propaganda
megtévesztő, kevésbé tisztességes módszereivel. Nem azt mondom,
hogy akkoriban mindenki becsületesen küzdött, ám azt határozottan
állítom, hogy e téren markáns fordulat csupán
a „felvilágosodás”,
valamint az ebből kinövő 1789-es „nagy
francia forradalom” után
következett be, vagyis az értékelvű, hierarchikus és
valamennyire még szakrális társadalmakat fölbomlasztó és
szétrohasztó istentelen, embertelen, pénzközpontú „polgári
demokráciákban” (lásd
kapitalizmus, imperializmus, gyarmatosítás!), ill. a
későbbi totalitáriánus
állami berendezkedésekben (lásd
bolsevizmus, nácizmus, majd globalizmus!). Ennek megfelelően
leszögezhetjük, hogy az I.
és II. világháborút sem
azok kezdték valójában, akikre ezt a győztesek ráfogták, hanem
éppen a kegyetlen győzők, valamint a mögöttük megbújó, jól
álcázott, titkos
háttérhatalmak (melyek
manapság már a látszatra is alig ügyelnek, s egyre durvábban,
egyre kendőzetlenebbül törnek a teljes
cionista világuralomra).
Mindkét világháborúra jellemző, hogy a közvélekedésben számon
tartott kirobbantóit – a későbbi veszteseket – alattomos
aknamunkával, sötét provokációkkal gazdasági, szociális,
politikai, kulturális és morális téren is oly lehetetlen
helyzetbe hozták, hogy nem maradt más választásuk, mint a harc
fölvállalása. Sajnos a történelmet többnyire a hitványabb,
erőszakosabb győztesek írják, ezért e kérdéseket is ideje
lenne már (nemzetközi szinten is) tisztába tenni; most azonban nem
feladatom ezekbe mélyebben belemerülni.
Kitűzött
célom az,
hogy megvizsgáljam PH és 9/11 tényleges történéseit,
visszásságait, a két esemény közt vonható párhuzamokat,
hasonlóságokat, s megpróbáljam fölvázolni kétséges
„eredményeiket”, melyekből világosan látszik, hogy nem az
emberiség javát, még csak nem is az USA népének előmenetelét
szolgálták, hanem egy szűk körű, ám annál gazdagabb,
befolyásosabb és agresszívebb judaista-talmudista
bűnbanda pillanatnyi
boldogulását.
2.)
Pearl Harbor – a gyalázat napja
A
történelem legnagyobb szabású, legpusztítóbb tengeri
konfliktusában, a PH-icsatában, a japán flotta megtámadta az
Amerikai Egyesült Államok haditengerészetének PH-i
(Hawaii-szigetek) támaszpontját. Az ellenséges seregek
parancsnokai a következők voltak: Husband
Edward Kimmel (tengernagy,
Amerikai Haditengerészet) és Walter
C. Short (altábornagy,
Amerikai Szárazföldi Erők), ill.Nagumo
Csuicsi (ellentengernagy,
Japán Császári Haditengerészet), Fucsida
Micuo(korvettkapitány,
az 1. hullám vezetője) és Simazaki
Sigekazu (sorhajóhadnagy,
a 2. hullám vezetője).
(Érdekességként
egy pillanatra villantsuk fel Nagumo Csuicsi arcélét. A japán
admirális a Honshu szigetén lévő Jonezavában született
1887-ben. 1908-ban elvégezte a Japán Birodalmi Haditengerészeti
Akadémiát, majd egy rombolón szolgált. Az 1920-as években
Európában és az USA-ban tartózkodott. 1929-ben tért vissza
Japánba. Kapitánnyá nevezték ki, és a Haditengerészeti
Akadémián dolgozott. Mandzsúria elfoglalásakor a 11. romboló
flotta parancsnoka volt. Később a Jamasirocsatahajó
és a Takao nehézcirkáló
parancsnoka lett. Ellentengernagyként a 8. cirkáló flottát
irányította. 1941 áprilisában kinevezték az 1. repülőgép-hordozó
flotta parancsnokává. A II. világháborúban több ütközetet is
vezetett: a PH elleni akciót, a Kelet-Salamon-szigeteki, a Santa
Cruz-szigeteki csatát, a Darwin elleni támadást, és a midwayi
összecsapást, ahol az összes repülőgép-hordozóját
elvesztette. 1944-től a Csendes-óceán középső területein
irányította a japán flottát. A Mariana-szigeteket kellett volna
megvédenie, ám kudarcot vallott. Az amerikaiak sikeres saipani
partraszállása után ezért rituális öngyilkosságot – a
szamuráj-becsületnek megfelelő szeppukut, harakirit – követett
el, 1944-06-15-én.)
Japán
1940-ben elkerülhetetlennek tartotta az USA elleni háborút.
Vezetői úgy vélték, hogy már elegendő nyersanyaggal
rendelkeznek ahhoz, hogy folytassák a harcot Kínával, dél felé
pedig elfoglalják az európai országok gyarmatait, és közben
megküzdjenek az USA-val is. Az annektált területek nyilván
biztosítják a további csaták anyagszükségleteit. Az USA nem
nézte jó szemmel Japán gyors fejlődését (vetélytársat sejtett
benne), ezért zárolta az országban lévő vagyonát (pl. a
bankbetéteket), és fokozatosan megszüntette a kereskedelmet
Japánnal, ill. bojkottálta a szigetország tengeri nyersanyag- és
energiaellátását, sőt a japán származású amerikai
állampolgárokat koncentrációs táborokba zárta. Japánnak nem
maradt más lehetősége, mint kitörni ebből a
karanténból. Jamamoto
Iszoroku(tengernagy,
a japán egyesített flotta főparancsnoka) tervezte meg a PH elleni
támadást. A részleteket Genda
Minoru (sorhajókapitány,
vezérkari tiszt) dolgozta ki Fucsida parancsnok segítségével.
Az
1. japán flotta – amely 6 repülőgép-hordozóból (Sokaku,
Hirju, Zuikaku, Kaga, Akagi, Szorju),
2 csatahajóból (Kirisima,
Hiei),
2 nehéz- és 1 könnyűcirkálóból, 9 rombolóból, 3
tengeralattjáróból és 8 tartályhajóból állt – 1941-11-26-án
indult el a Kuril-szigetekről. A flotta előtt pár tengeralattjáró
haladt, melyek zseb-tengeralattjárókat vittek. Ezeknek az
apróságoknak kellett behatolniuk PH kikötőjébe. A leleplezés
elkerülése érdekében Jamamoto a megszokottnál északabbra fekvő
útvonalat választott a flottának. Megkerülték a
Midway-szigeteket, és északi irányból közelítették meg
Hawaiit. 1941 októberében a Taiyo
Maru óceánjáró
kísérletképpen végigment a tervezett útvonalon, és közben
egyetlen hajóval sem találkozott. A támadást úgy időzítették,
hogy az amerikaiaknak a lehető legnagyobb meglepetést okozzák. A
kár csaknem 90%-a az első tíz percben keletkezett. Félórányi
mészárlás és zűrzavar után a japán gépek eltűntek az égről.
Két
figyelmeztetés készenlétbe helyezhette volna az amerikai erőket.
December 7-én reggel a kikötő bejáratánál egy amerikai járőröző
romboló egy japán tengeralattjáróra bukkant, azt elsüllyesztette,
majd jelentést tett róla. Az egyik radarállomás 7 órakor
északról közeledő repülőgépeket észlelt. A radarkezelők
jelentették az információs központnak, ahol ezt úgy értelmezték,
hogy ezek a Kaliforniából erősítésként jövő B-17-es
Flying Fortressek („repülő
erődök”), amelyeknek az érkezését erre a napra várták.
Valójában azonban a támadó japán gépeket fedezték föl.
Nagumo
flottája dec. 7-én reggel PH-tól 440 km-re északra volt. 6 órakor
183 repülőgép emelkedett fel a hordozókról Fucsida Micuo
vezetésével. Két óra múlva megkezdték a haditerv
megvalósítását. 7:55-től 8:30-ig támadták a kikötőt és a
szigeteken lévő repülőtereket. A rémület és a fejetlenség
teljes volt. A bombázásra a vasárnap reggeli őrségváltáskor
került sor. A 202 amerikai repülőgép negyede tudott csak
felszállni, de nem sokra mentek a túlerőben lévő japán
vadászokkal. Az ügyes, váratlan akció (az amerikaiak szerint
alattomos orvtámadás!) teljesen elsöpörte a légvédelmet is. Az
ekkor érkező B-17-eseket a japán vadászgépek lelőtték.
A
második csapat (Simazaki vezetésével) 170 gépe 7:15-kor indult
el. Azokra a hajókra koncentráltak, amelyek az első hullámban
kevésbé sérültek meg. A támadás 9:45-kor fejeződött be. A
japán gépek 10:30 és 13:30 között értek vissza a
repülőgép-hordozókra.
A
japánok eredetileg terveztek egy harmadik hullámot is. Fucsida és
a pilóták ebben az épségben maradt hajókat és repülőgépeket,
illetve az üzemanyag-tárolókat akarták támadni, de Nagumo
tengernagy úgy vélte, hogy már így is elég jelentős
veszteségeket okoztak az ellenségnek, ezért a harmadik hullámot
lefújta. Ez nem volt szerencsés döntés, mert még sértetlenek
voltak azok az üzemanyagtartályok, amelyekről a japán admirális
azt gondolta, hogy csak makettek, és az igaziak a föld alatt
vannak. Ezért a flottát hazafelé irányította, bár a pilóták
nem örültek döntésének.
Japán
csak 29 repülőgépet, 4 törpe tengeralattjárót, 55 pilótát és
9 tengerészt vesztett el.
Az
USA 4 csatahajója (Arizona, California, Nevada, West
Virginia)
és 3 rombolója elsüllyedt, az Oklahoma pedig
felborult. 3 másik csatahajó (Pennsylvania, Maryland,Tennessee),
valamint 3 cirkáló súlyosan megsérült. 188 repülőgép
megsemmisült, 155 megrongálódott. 2403-an (ebből 68 civil)
meghaltak, 1178-an megsebesültek. A támadás ideje alatt a japánok
fő célpontjainak tekintett repülőgép-hordozók nem voltak a
kikötőben. A legdrámaibb veszteségek az Arizona csatahajón
következtek be. Az első támadás során bomba hullt a kéménybe,
s az ezt követő robbanás, majd a tűz 1177 embert ölt meg. (Az
Arizona a japán telitalálat után még két napig égett, azután
elsüllyedt. Egyes darabjait évek múltán a búvárok kiemelték,
ám a roncs a mai napig a tenger mélyén fekszik.)
A
támadás az amerikai csendes-óceáni flottát fél évre
megbénította. Ez lehetővé tette, hogy Japán még 1941-ben
megtámadja a Fülöp-szigeteket, Hongkongot és Malajziát. A nemzet
döbbenten hallgatta Franklin
D. Roosevelt elnököt,
aki dec. 7-ét „a
gyalázat napjának” (eredetileg
„a gyalázat örök mementójának”) nevezte. Másnapra izolált
európai konfliktusból világháborúvá szélesedett a harc, mert
az USA is azonnal belépett, míg eddig csak fegyverekkel és étellel
támogatta a szövetséges országokat. Roosevelt határozott
utasítására az állítólagos felelősöket (inkább tudatosan
kreált bűnbakokat!) – Kimmel tengernagyot, a csendes-óceáni
amerikai flotta parancsnokát, illetőleg Short tábornokot, a
csendes-óceáni amerikai hadsereg parancsnokát – menesztették.
Ugyanakkor – kirívó mulasztásuk dacára – sohasem hallgatták
ki, és haditörvényszék elé sem citálták őket. Kimmel
helyére Chester
Nimitzet,
Short helyére pedig Douglas
McArthurt
nevezték ki, ami utóbb helyes választásnak bizonyult.
Az
USA kormánya tökéletesen tisztában volt a támadás várható
idejével. Erre enged következtetni, hogy az amerikai hírszerzés
ekkorra már megfejtette a japán diplomáciai kódokat, és
Angliából is rendelkezésre álltak erre utaló információk. Ám
alighanem nyomós indokra volt szükség a II. világháborúba való
belépéshez, amit az amerikai polgárok zöme egyáltalán nem
támogatott. Közvetve ezt a verziót támasztja alá a japán
nagykövet esete is, aki kezében a hadüzenettel, 1941-12-07-én
12:45-kor Washingtonban kihallgatást kért a külügyminisztertől,
de ő csak 13:30-kor (PH-i idő szerint 8:30-kor) fogadta. Az USA
erre hivatkozva megvádolta Japánt a hadüzenet nélküli akcióval.
Bár a hivatalos álláspont nem tagadta, hogy a felderítés
rendelkezett hírekkel az esetleges támadásról, valamint a
hadüzenetről, de a késlekedést az adatok értékelésének
hibáival indokolta.
Eredmény: Döntő
japán győzelem, ill. a vérszomjas bosszúvágytól hajtott
Egyesült Államok hadba lépése a szövetségesek (Egyesült
Királyság, Franciaország, Szovjetunió, Kína, Ausztrália, India,
Kanada, Dél-Afrika stb.) oldalán. Velük szemben álltak az ún.
tengelyhatalmak (Németország, Japán, Olaszország, Magyarország
stb.). Jamamoto admirális szerint: „Fölébresztettük
az alvó óriást, és iszonyú elszántságot gerjesztettünk
szívében.”
Alig fél év múlva (1942. jún. 3-7. közt) az USA fölényesen
megnyerte a midwayi csatát, s ettől fogva a Távol-Keleten,
valamint a Csendes-óceán térségében megfordult a hadiszerencse,
mert a japánok elveszítették a kezdeményezést, és védelembe
kényszerültek. (Hasonló volt a helyzet, mint Németország és a
Szovjetunió esetében a sztálingrádi ütközet után.)
Később
még számos nagy összetűzés volt Amerika és Japán közt, de
jelentőségét tekintve egyik sem érte el PH és Midway alapvető
áttöréseit. Végül az 1945 augusztusában Hirosimára és
Nagaszakira oktalanul ledobott atombombák hatására Japán
elkészült erejével, s szeptember 2-án, a Tokiói-öbölben,
a Missouri csatahajó
fedélzetén aláírta a feltétel nélküli megadásról szóló
okmányt. Az USA nemcsak győztesen, hanem a világ első hatalmaként
került ki a II. világháborúból. Ennek tudatában azóta sem „fér
meg a bőrében”, s bármelyik országot, népet hajlamos
megtámadni, amely nem az ő „muzsikájára táncol”. Ez az
öntelt, féktelen magatartás egyenesen vezetett eddigi
kakaskodásaihoz (Korea, Kuba, Vietnam, Latin-Amerika), majd
szeptember 11-hez, s az utána fellángoló „terrorizmus
elleni háborúihoz”.
Ma azonban (gazdaságilag, pénzügyileg is) a bukás és összeomlás
szélére került, s mivel érzi a vesztét, egyre agresszívebbé
válik. Ahelyett, hogy föladná hedonista, „fogyasztói”
allűrjeit, s egy takarékosabb, szerényebb, önellátóbb életmódra
rendezkedne be, inkább mások kiszipolyozásával próbál magának
további előnyöket kovácsolni. Nem lesz ennek jó vége, mert az
emberiség nagyon unja már otromba„világcsendőri” játékait.
A
PH ellen végrehajtott támadást még mindig rengeteg titok és
ellentmondás övezi. Hitelt érdemlően, cáfolhatatlanul igazolni
már aligha lehet – erre nincs is komoly szándék – az USA
(Roosevelt) és Anglia (Churchill)
akkori katonai és civil vezetőinek konkrét bűnrészességét,
mindazonáltal nem tévedhetünk nagyot, ha feltételezzük, hogy
sokan elhallgatták a tudomásukra jutott bizonyítékokat, s nem
törődve saját honfitársaik, leendő szövetségeseik életével,
ill. a várhatóan súlyos anyagi veszteségekkel, hagyták
megtörténni a tragédiát csupán azért, hogy az egyébként
közömbös Amerikát belerángathassák a háborúba. Vizsgálatok
voltak bőven a háború közben és utána is, több ezer oldalas
anyag gyűlt össze a bizottságoknál a tanúvallomásokból és
egyebekből. Legutóbb 1995-ben a Kimmel és a Short család kérésére
a kongresszus rendelt el újabb vizsgálatot, azonban most sem
jutottak dűlőre. A két tábornokot a kötelességmulasztás
vétsége alól fölmentették ugyan, de nem rehabilitálták, mert
„mint
parancsnokok, ők viselték a felelősséget”.
3.)
A WTC tornyainak ledöntése s a Pentagon megrongálása
1993-ban
már volt egy nagyszabású robbantás a WTC egyik alagsorában, egy
amolyan „főpróba” az előadás előtt, ám komolyabb kár nem
keletkezett az épületben, az pedig föl sem merült, hogy netán
össze is dőlhetne.
A
9/11-i „terrortámadás” – a kikürtölt vád szerint –
az al-Kaida banditáinak
(szabadságharcosainak?) összehangolt öngyilkos merénylete volt az
USA ellen. A fikció (legenda?) beteljesítése végett az ominózus
reggelen 19 al-Kaidás gépeltérítő foglalt helyet 4 amerikai
repülő utasterében. A terroristák állítólagos terveik szerint
az USA fő jelképeinek számító épületekbe vezették bele
szándékosan a repülőgépeket. A New York-i Világkereskedelmi
Központ (WTC) ikertornyaiba
két repülőgép (11-es és 175-ös járat) csapódott be, ezzel
megölve a környező emeleteken dolgozó embereket is. Mindkét
épület összeomlott két órán belül, majd ezt követően több
épület is az ikertornyokhoz hasonlóan összedőlt, vagy
megrongálódott. A harmadik gép (77-es járat) a Pentagon épületébe
repült. A negyedik eltérített gépet (93-as járat) egyes
feltételezések szerint az utasok visszafoglalták, azonban már nem
tudták megmenteni a lezuhanásról, s Washingtontól mindössze 15
percnyire, Pennsylvania államban, Shanksville mellett csapódott a
földbe. (Valószínű célja a Capitolium vagy
a Fehér
Ház lehetett,
amit már nem ért el.) A repülőjáratok egyetlen utasa sem élte
túl a támadásokat.
Az
összehangolt, mérnöki pontossággal kivitelezett akció folyamán
a géprablókkal együtt hozzávetőleg 2986 ember vesztette életét;
köztük a négy repülő összesen 265 utasa, 343 tűzoltó, 23
rendőr és 37 kikötői vámtiszt, akik a mentésben segédkeztek,
és legalább 2318 ember a toronyházakban, illetve azok, akik a
környezetben, valamint az alattuk található metróállomásokon
tartózkodtak. Összesen 25 épület rongálódott meg a támadásban,
ebből a WTC 7 épületből álló együttesén kívül a Deutsche
Banképülete
sem volt helyrehozható, ezért le kellett bontani. Ezeken kívül
még 4 metróállomás is súlyosan károsodott, illetve részlegesen
beomlott.. Az áldozatok túlnyomó többsége civil volt. Az
Egyesült Államok válasza a terrorizmus elleni háború, melynek
első eszköze Afganisztán (majd Irak) megszállása volt. Így
próbálták meg elkapni a tálibokat, akik szerintük al-Kaida
tagokat rejtegettek.
A
Pentagonban okozott károkat egy éven belül kijavították, majd
később a helyszínen megépítették a Pentagon
Memorial emlékművet.
A World Trade Center helyszínén, a romok eltakarítását követően
elkezdődtek a helyreállítások, 2006-ban fejezték be a WTC-7
irodaépületét. A WTC-1 (korábbi elnevezése Freedom
Tower)
jelenleg építés alatt áll, 2013-ra tervezik az átadását. A kb.
541 méteres felhőkarcoló így Észak-Amerika legmagasabb
épületeinek egyike lesz. 2007 és 2012 között további 3 épületet
kívánnak befejezni.
Az
USA Nemzeti Bizottságának vizsgálati anyaga, amely a terrortámadás
körülményeivel foglalkozik, megállapította, hogy a hírszerzés
(mely szerint nem voltak előzetes figyelmeztető jelek!) a támadásba
torkolló események során sokszor zavartan, felkészületlenül és
hibásan reagált. Néhány alkalommal azonban a hivatalos személyek
egészen pontosan ítélték meg a helyzetet.
Kenneth
Williams,
az arizonai Phoenixben szolgáló FBI-ügynök 2001-07-10-én
emlékeztetőt küldött az ügynökség központjába. A helyi
repülőiskolába érkező közel-keleti hallgatókról számolt be.
Gyanúja szerint esetleg terroristák próbálnak beszivárogni a
civil repülési rendszerbe. Williams emlékeztetőjét figyelmen
kívül hagyták.
Augusztus
16-án FBI-ügynökök tartóztatták le Zacharias
Moussaouit
egy repülőiskolában mutatott gyanús viselkedése miatt. Moussaoui
csekély érdeklődést tanúsított a landolás (leszállás)
elsajátítása iránt. Az őt letartóztató ügynök pontosan azt
írta: olyan
személyiség, aki képes bármivel belerepülni a WTC-be.
Az esettel foglalkozó másik FBI-ügynök arra figyelmeztetett,
hogy egy
óriási repülőgépet akár fegyverként is használhatnak a
terroristák.
Biztonsági
tisztek eligazításokat tartottak a Fehér Házban 2001 nyarán,
ahol George
W. Bush elnököt
arról tájékoztatták, hogy Oszama
bin Laden terroristahálózata
amerikai repülőgépek eltérítésével kísérletezhet, látványos
támadásokra kerülhet sor, melyeket úgy terveznek, hogy tömeges
áldozatokkal járjanak, és hogy az FBI tudatában van a terroristák
előkészületeinek New York-i épületek lerombolására.
A
9/11 Bizottság megállapította, hogy két géprabló korábban
Leatherman márkájú multifunkcionális kéziszerszámokat vásárolt.
A 11-es járat egyik utaskísérője, a 175-ös járat egy utasa és
a 93-as járat utasai bombákkal felszerelkezett terroristákról
beszéltek, ám az utasok egyike szerint működésképtelen bombák
voltak támadóiknál. A becsapódások helyszínein nem találtak
robbanóanyag származékokat, így a 9/11 Bizottság jelentésében
álbombákról számolt be.
A
WTC épületkomplexumának 3 épülete szerkezeti sérülések miatt
még a támadások napján összedőlt. A déli toronyban (WTC-2) a
175-ös járat becsapódását követően nagyméretű tűz
keletkezett, melynek következtében 56 perccel később összeomlott.
Az északi torony (WTC-1) 102 perccel a támadás után dőlt össze.
Megsemmisülésekor a szétrepülő törmelékdarabok több órán át
tartó tüzet okoztak a hetes épületben (WTC-7), melynek főbb
szerkezeti elemei súlyosan károsodtak, acélváza meggyengült,
majd késő délután összedőlt. Az Egyesült Államokban a
támadások zavart keltettek a hírügynökségek és a légiirányítók
munkájában. Az ország egész területén a civil légi járművekre
3 napos repülési tilalmat vezettek be. A már levegőben tartózkodó
gépeket pedig visszafordították, vagy Kanadába és Mexikóba
irányították.
Habár
mind a mai napig egyetlen terrorista csoport sem vállalta a
felelősséget a támadásokért (márpedig ez nem jellemző rájuk!),
az ügyben indult nyomozás az al-Kaida hitvallásának és
célkitűzéseinek feleltette meg az eseményt, egy 1998-as fatva
(kiáltvány) alapján. A dokumentumot a szervezet vezetői, Oszama
bin Laden, Ayman
al-Zawahiri, Abu-Yasir Rifa’i, Ahmed Taha, Shaykh Mir
Hamzah és Fazlur
Rahmanállították
össze, melyben részletezték az USA arabok ellen elkövetett
bűneit. Ez alapján a támadás megtorlás volt, kiváltó okait
pedig a következők jelentették:
- Izrael amerikai támogatása;
- az Arab-félsziget amerikai megszállása (hadibázisok létesítése);
- amerikai agresszió Irak népe ellen.
Továbbá
a fatva szerint az USA
- kirabolja az Arab-félsziget nyersanyagforrásait;
- az itt található államok törvénykezését önkényesen diktálja;
- alávaló rezsimeket pártfogol a Közel-Keleten, a lakosságuk ellen fordítva őket;
- hadi támaszpontjai és egyéb objektumai vannak az Arab-félszigeten, ezzel megsérti a muszlim szent földet, elsősorban azért, hogy megfélemlítse a környező muzulmán államokat;
- viszályt szít a muszlim államok között, hogy gyengítse őket, mint politikai erőt;
- kiszolgálja Izraelt, és megpróbálja elterelni a nemzetközi figyelmet Palesztináról, a megszállás folytatása érdekében.
New
York válságkezelő központja a WTC-vel együtt megsemmisült,
azonban a szükséges intézkedések hamar megszülettek.
Fegyelmezett mentőcsapatok jelentek meg a helyszínen, és
igyekeztek minden tőlük telhetőt megtenni. A WTC-től nem messze
lévő 7-es Parancsnokság tűzoltói felvételeket is készítettek
az északi toronyban. Sajnos a tűzoltóknak nem volt idejük
felmenni majdnem 80 emeletet a 30 kg-os felszereléssel. (A WTC
épületeiben levő felvonókat tűz esetén tilos használni.) Egy
emelet megtétele felfelé összesen kb. 1 percet vett igénybe, ám
emiatt nem tudtak elérni a tűzig, hiszen ha fel is jutottak volna
oda, lefelé már nem lett volna elég idejük. ĺgy csak kb. 40
emeletet tudtak megmászni.
A
hírközlő szervek késedelem nélkül közvetítettek mindent.
Senki nem tudta megbecsülni a halálesetek számát. Koromfekete
hamuval borított emberek botorkáltak az utcákon, akiken a környék
lakói próbáltak segíteni. A katasztrófa sebesültjeit azonnal
elszállították, a közeli kórházak hamar megteltek. A
metropoliszban szükségállapotot rendeltek el, lezárták a
környéket és a hidakat, a földalatti és vasúti forgalmat
átmenetileg felfüggesztették. A lezárt területre csak
mentőcsapatok, rendőrök, tűzoltók és a válságstábok tagjai
léphettek be. Este 18 óra körül kezdett apadni az érkező
sebesültek száma. Sötétedésre részlegesen helyreállították a
metróközlekedést, a hidakon és az alagutakon megindulhatott a
kifelé irányuló közlekedés. A felgyülemlett tömeg 20:30 körül
oszladozni kezdett, az utcák lecsendesedtek. Bush elnök nemzethez
intézett beszédében a megtorlás csak jelzésértékűen
szerepelt. Az elnöki beszéd után az emberek mégis elárasztották
az utcákat.
Éjfél
körül félkatonai jellegű válságművelet vette kezdetét. A
parancsnoki posztot a helyi tűzoltóállomáson rendezték
be, Rudolph
Giuliani polgármester
főhadiszállása is itt működött. Az Üdvhadsereg mozgó
konyhákat állított fel. Északon a St. Vincent Kórház, mint a
legfőbb fogadó állomás működött. Ideiglenes hullaházat hoztak
létre a folyó túloldalán, New Jersey-ben. Az első becslések
alapján 10 ezer halottra készültek fel.
A
terrortámadás elkövetési módja és az általa okozott károk
példátlanok. Az USA kontinentális területén 1812 óta külső
állammal nem folyt háború. A célpontok kiválasztása arra utal,
hogy a merényletek az Államok létét és az amerikai dominanciájú
világgazdasági rendet is támadták. A nemzetközi
repülőgép-forgalom a merényletet követő hónapokban erőteljesen
visszaesett. 9/11 hatására a világpolitika átrendeződött.
Mindenütt jelennek meg figyelmeztető írások arról, hogy a
terrortámadás és a válaszcsapások szembefordítják egymással a
nyugati és a muszlim kultúrájú világot, illetve hogy a
terrorizmus elleni védekezés túlkapásai a jelenlegi nyugati
civilizáció alapját jelentő individuális szabadságjogokat
áshatják alá…
A
2004-ben bemutatott Fahrenheit
9/11 című
dokumentumfilm a Bush-adminisztráció külpolitikáját veszi célba,
többek között a szeptemberi terrortámadással és a bin Laden
családdal kapcsolatban. A film fölvázolja a történéseket és
azok lehetséges értelmezését, majd az eseményeket egyértelműen
összefüggésbe hozza Oszama bin Ladennel és a bin Laden család
politikai kapcsolataival. Michael
Moore rendező
kibontja, hogy milyen szoros baráti és üzleti szálak fűzik a
Bush családot és üzlettársaikat a szaúd-arábiai királyi
családhoz, főként a bin Laden famíliához, köztük Oszamához,
aki ekkor már a WTC-vel szembeni terrorakció első számú
gyanúsítottja volt. A film szerint az úgynevezett Carlyle
Csoport az
éves befektetői konferenciáját szept. 11-én tartotta a
washingtoni Ritz Carlton hotelben. A találkozón minden
Carlyle-partner ott volt: valószínűleg James
Baker, John Mayor és idősebb George
H. Bushis,
de ő 11-én reggel eltávozott. Shafi
bin Laden,
aki Oszama féltestvére, azért érkezett a konferenciára, hogy
családja Carlyle-os hozamait ellenőrizze. A film tanúsága szerint
együtt, egy szobában nézték végig, ahogy a repülők a
tornyoknak ütköznek, majd ezek után a bin Laden család beruházott
az egyik védelmi alapjukba. Mindeközben Oszamát már az amerikai
kormány köröztette.
Az
események után 8 évvel Barack
Obama elnök
a hazafiság napjának nyilvánította 9/11-ét. Minden évben egy
perces néma csenddel és az amerikai lobogó félárbocra
engedésével emlékeznek az áldozatokra. A WTC egykori helyén
önkéntesek és családtagok olvassák fel az összes elhunyt nevét.
4.)
Kételyek és talányok – 9/11 a művészi csalás iskolapéldája
A
világ szinte élő adásban nézhette végig az elborzasztó
eseményeket. A döbbenet csendjét a felháborodás és a bosszú
hangjai váltották fel, majd az USA rövidesen két háborút is
indított, s akár újabbak is kibontakozhatnak még. Ezek mind 9/11
nyílegyenes következményei.
De
néhány figyelmes ember – akik rendre észreveszik a gyanús
dolgokat, és szóvá is teszik ezeket – már a merénylet után
pár nappal hallatta hangját. Azóta pedig ezek a furcsa jelek egyre
csak szaporodnak. Valóban az történt 9/11-én, amit az országok
vezetői elmondtak nekünk, vagy a
história egyik legocsmányabb átverésének elszenvedői vagyunk,
melynek méltó folytatása lett az afganisztáni és a II. iraki
háború?
2001-07-23-án
az egész WTC komplexumot 15 millióért kibérelte egy Larry
Silverstein nevű
vállalkozó. Ezután egy 3,5 milliárd dollár értékű biztosítást
kötöttek az épületekre, mely egy új elemet tartalmazott:
terrortámadás esetére szóló kártérítést. Ez a megkötésétől
számított 48. napon már aktuálissá is vált, ráadásul az
összege megduplázódott, mert a kettős merénylet miatt – némi
pereskedés után – 7 milliárdot fizetett a biztosító cég…
(Mesés nyereség azért, mert valaki szerencsés származású, s
emiatt jókor volt jó helyen.) Megjegyzem még, hogy az épületekben
levő irodák fenntartása nem volt gazdaságos, ezért egyre
kevesebb helyiséget tudtak kiadni bennük, tehát lebontásuk lassan
esedékessé vált. Vajon nem lehetséges, hogy kapóra jött ez a
„terrortámadás”, s ily módon egybeesett bizonyos üzletemberek
és az állami szervek érdeke?
A
támadás előtti napokban kapott új biztonsági igazgatót a WTC,
aki történetesen az FBI azon részlegén dolgozott korábban, amely
Oszama bin Laden tevékenységét figyelte. John
O’Neil vizsgálta
ki az al-Kaidának tulajdonított korábbi merényleteket, de amikor
eredményeket mutatott volna fel, „fentről” leállították,
majd hazahívták. O’Neil néhány nappal a támadás előtt vette
át a WTC biztonsági szolgálatának vezetését. A tornyok
összeomlásakor életét vesztette.
Néhány
nappal a támadás előtt érdekes tőzsdei manipulációk történtek.
A WTC-ben irodát bérlő vállalatok, a WTC biztosítói és két
légitársaság (UA – United Airlines és AA – American Airlines)
részvényei ellen irányuló spekulációra fel kellett volna
figyelni. Ezen cégek részvényforgalma megtöbbszöröződött
(akár a szokásos tíz-tizenötszörösére). Ennek hátterében az
a furfang állt, miszerint a cégek részvényeinek értéke néhány
napon belül jelentősen esni fog. Független nyomozati szervek
felfedezték, hogy a legaktívabb személy a börzei tranzakciókban
egy bizonyos A.
Krongard nevű
úriember volt, a CIA hivatalban lévő igazgatója, aki számos nagy
pénzintézetben rendelkezik jelentős érdekeltségekkel.
9/11
olyan összehangolt akció volt (talán
a CIA és a Moszad keze is benne van?),
melyet lehetetlen máshonnan irányítani. 1 órán belül 4 nagy
hatótávolságú utasszállító gép eltérítése olyan magas
szintű, komplex szervezést igényel, amelyet semmilyen
terrorcsoport nem képes külföldről kivitelezni. Minden biztonsági
rendszert ki kellett játszani, méghozzá úgy, hogy egyetlen ország
titkosszolgálata se szerezzen róla tudomást. Ez gyakorlatilag ma
már képtelenség (műholdas nyomkövetés, telefon és internet
megfigyelése stb.), főleg, ha a szervezést egy arab országból
vagy Afganisztánból irányították volna.
Mint
azt hivatalosan állítják, a gépeltérítők mindenféle
gyorstalpalókon és könyvekből tanultak repülni. A nagyméretű
és nagy sebességű utasszállítókkal való bánás hatalmas
tudást és gyakorlatot követel, főként a célpont(ok) precíz
eltalálása végett. Ehhez képest azon oktatók, akiknél az
állítólagos terroristák tanultak, úgy nyilatkoztak, hogy az arab
pilótajelöltek angol nyelvtudása és egyéb képességeik egy
kisméretű sportgép vezetésére is alkalmatlanná tették őket,
nemhogy nagy utasszállítókéra. Ennek ellenére a leírások és
videofelvételek szerint mindegyik eltérített gép olyan
manővereket hajtott végre, melyek gyakorlott pilótáknak is
becsületére váltak volna.
Pár
nappal a támadások után, nyilvánosságra hozták az utaslisták
alapján azoknak a nevét, akiket terroristaként azonosítottak,
köztük az FBI által is keresett személyek nevét, mint Atta,
Alomari,
stb. Ez azt jelenti, hogy valamennyi terrorista a saját nevére
foglalt jegyet a járatokra!? Sőt, a támadás előtt a saját
hitelkártyájukkal fizettek, és éltek vidáman, lejárt ideiglenes
vízummal. Többet közülük köröztek! És senki nem vett észre
semmit…
Sokan
rámutattak, hogy a merénylőknek nem lehetett célja, hogy minél
több embert öljenek meg. A két gép ráadásul azokon a szinteken
csapódott be, ahol többnyire üres irodák álltak, hiszen a
tornyok felső szintjeinek ebben az időben nem volt bérlője! A WTC
tornyokban egy átlagos napon több mint 50000 ember dolgozott. Ha
fanatikus terroristák lettek volna az elkövetők, egy ilyen
gondosan kidolgozott merényletet bizonyára akkor hajtottak volna
végre, amikor „minél
több átkozott kapitalista”
tartózkodik a tornyokban, ergo bizonyára nem 9 óra előtt, amikor
még kevesen vannak az épületekben, és a felsőbb vezetők
sincsenek a helyükön. S egyáltalán minek tulajdoníthatjuk azt,
hogy az ominózus nap előtt számos tisztviselőt (elsősorban a
zsidókat) valakik figyelmeztettek, hogy a saját érdekükben ne
menjenek be dolgozni? Aztán zömmel meg is fogadták az „életmentő
tanácsot”.
A
Pentagonnál is az az épületszárny károsodott, amely éppen
tatarozás alatt állt, és nem is dolgoztak benne. A teletankolt
merénylő Boeingek is alig szállítottak utasokat, 3/4-ük, 4/5-ük
üresen kongott. Ilyen gyér forgalom mellett a légitársaságok
simán tönkremennének, ezért 50 %-os kihasználtság alatt inkább
lemondják az utat, vagy más járatokkal kombinálják. Itt azonban
tényleg kevés emberre volt szükség, nehogy az utasok
lefegyverezzék a géprablókat. Melyik terrorszervezet képes
elérni, hogy a feltankolt repülők hosszú távú járatként,
ilyen csekély létszámmal induljanak, annak dacára, hogy ez a
társaságnak óriási ráfizetéssel jár?
A
9/11-i események súlyponti eleme a WTC tornyainak összeomlása. De
sokak szerint ennek nem lett volna szabad megtörténnie, a gépek
becsapódása ugyanis nem indokolta a dolgok ilyetén alakulását. A
keletkezett tűz nem volt nagy kiterjedésű, égése pedig erősen
oxigénhiányos környezetben zajlott (sűrű, fekete füst). Ezért
hőmérséklete még az acél meglágyulásához szükséges 6-800
Celsius fokot sem érte el, nemhogy az 1300 fokot, ami a
megolvadásához kell. Ennek ellenére itt az acél nem csupán
cseppfolyóssá vált (még napok múlva is találtak olvadt
fémtócsákat a romok alatt!), hanem gyakorlatilag elpárolgott, a
beton pedig porrá és füstté vált. Irányított, ipari robbantás
nélkül ez pedig nem megy, sőt a 2500 fok feletti hőmérséklet
egyértelműen a semtex robbanószer
és a szuper
nano-termit jelenlétére
utal, melyek maradványait mindhárom összedőlt épület anyagában
ki is mutatták. Arról nem is beszélve, hogy ilyen szabályos,
szabad esésű, függőleges tengelyű önmagába roskadást nem
produkál a véletlen, mert ehhez nagyon alapos, szakszerű
előkészítés szükséges. A sorozatos robbanásokat szemtanúk
(köztük tűzoltók) tucatjai, valamint a videofelvételeken
észlelhető fénypontok és hangjelenségek is igazolják. S vajon
mi indokolja a Pentagonba csapódó gép maradványainak teljes
hiányát, csak nem vált nyomtalanul légneművé 60 tonna fém? Nem
inkább egy kis tömegű robotrepülő, vagy egy távirányított
rakéta csapódott a világ legbiztonságosabb, legjobban őrzött
épületébe? S vajon a légügyi ellenőrzés miért nem küldött
föl egyetlen elfogó vadászgépet sem, miután értesült róla,
hogy egyszerre 4 óriásgépet is elraboltak?
Máig
rejtély, hogyan lehetett eltéríteni a gépeket, hiszen a
terroristák fémből készült fegyvereket (pisztolyok, puskák,
géppisztolyok, komolyabb kések) nem tudtak átvinni utasként az
ellenőrzéseken. A hivatalos verzióban szereplő műanyag kések és
doboznyitó schnitzerek ellen pedig nem olyan nehéz védekezni,
ezekkel nem lehet sakkban tartani egy repülőgépnyi utast és
személyzetet. A gépek közül miért nem adta le egyik sem a
vészjelző kódot, sőt miért kapcsolták ki az állandó
kommunikációs csatornákat? S vajon a terroristák miért hagyták,
hogy az utasok jelentős hányada mobiltelefonon élénk
beszélgetéseket folytasson, s mintegy élő közvetítést adjon a
gépeken uralkodó állapotokról?
Amilyen
váratlanul érte a támadás az USA-t, olyan gyorsan produkáltak
eredményeket: már délután 4 órakor hivatalos bejelentésben
azonosították a támadó szervezetet az Oszama bin Laden vezette
al-Kaidával. Furcsa, hogy a terroristák, bár névtelenek akartak
maradni, mégis szándékoltan látható nyomokat hagytak maguk után.
(Gondoljunk csak a bostoni reptér közelében parkoló autóban
„megtalált” Koránra, térképre és arab nyelvű repülési
eligazítóra, ill. a bajtársakhoz szóló végrendeletszerű
búcsúszövegre. Valamint arra, hogy az egyik összedőlt toronyból,
ahol minden eszköz és okmány megsemmisült, csodák csodájára
előkerült az egyik tettes sértetlen útlevele. Kabulban pedig egy
újságíró jutott egy olyan laptophoz, melynek merevlemezén az
egész al-Kaidával kapcsolatos rengeteg információt tároltak.
Ennyire azért nem hülyék ők sem!)
Valamirevaló
terrorszervezetek mindig közlik céljaikat és követeléseiket
(lásd IRA,
ETA, csecsen gerillák stb.).
Csak a titkosszolgálatok nem tesznek ilyet, ha orgyilkosságot vagy
terrorakciót követnek el, ill. magányos elkövetőket prezentálnak
tettesként (lásd J.
F. Kennedy lelövésének L.
H. Oswaldra
kenését!). A 9/11-i merényletek után senki nem jelentkezett (sőt
a gyanúsított, majd 2011-ben likvidált Oszama utolsó percéig
keményen tagadta, hogy bármi köze lenne a bűntényhez, noha ezt
korábbi cselekményeinél mindig elismerte). Ugyanakkor Bush néhány
óra múlva (amikor még senki semmilyen bizonyítékokkal nem
rendelkezik) magabiztosan kijelenti, hogy a támadást muszlim
terroristák követték el, s rajtuk kívül az őket esetleg bujtató
országokat is háborúval fenyegeti. Mint később kiderült, az
Afganisztán és Irak elleni agresszió tervei már rég elkészültek,
s a Közel-Kelet átrendezési forgatókönyve is megvolt. Az USA
most is ezt követi, nem zavartatva magát a nemzetközi
felháborodástól és légből kapott állításainak
valótlanságától.
Röviddel
a támadás után közzétették a 19 gépeltérítő nevét, ám
hamarosan kiderült, hogy ez a lista „hasból” született,
ugyanis többen jelentkeztek, hogy köszönik szépen, de még élnek,
és semmi közük sincs az eseményhez. Mintegy 7 személyről
egyértelműen bizonyítható, hogy életben vannak. Érdekes kérdés
az is, hogy miért nem engedélyezték a szakértői vizsgálatokat,
s miért takarították el oly sebesen a roncsokat, azaz
semmisítették meg az esetleges bizonyítékokat (lásd William
A. Manning nyilatkozatát,
aki a Fire
Magazine főszerkesztője!).
A kongresszus tudományos bizottsága egyenesen azt közölte, hogy a
vizsgálatokat következetesen akadályozzák.
Aztán
a BBC riportere miért jelezte 20 perccel előbb a WTC-7-es épület
összeomlását, mint az a valóságban végbement? Bush
és Cheney meghallgatása
miért nem külön-külön, hanem együttesen történt, s ugyan
miért nem kötelezték őket az ilyenkor szokásos esküre?
Utánanézett valaki, hogy ezt a rendkívüli összhangot igénylő
eseménysort vajon ki finanszírozta? Voltak-e olyan banki
átutalások, melyek kapcsolatba hozhatók a merényletekkel? S mivel
magyarázható az, hogy a Pentagonból szőrén-szálán eltűnt 2300
milliárd dollár, netán ez volt a valódi elkövetők s a megbízott
nyomeltüntetők hallgatásának ára? Annak idején Bill
Clinton elnök
szex-ügyeinek kivizsgálására 640 millió dollárt költöttek.
Miképp lehetséges, hogy a sokkal fontosabb 9/11 titkainak
földerítésére mindössze 600 ezer dollárt használtak fel?
A
teljesség igénye nélkül csupán néhány megválaszolandó
kérdést tettem most föl, amiket nyilván mások is megfogalmaztak
már, de valahogy senki sem tud rájuk érdemben felelni. Tartok
tőle, hogy 9/11 is a megoldatlan ügyek dobozába kerül majd, mert
az igazság széles körű közreadása túl sokak érdekeit sértené.
Nem ez az első ilyen eset a jelenkorban, s nyilván nem is az
utolsó. Ezért annyira helytálló Mark
Dayton szenátor
(Minnesota) megállapítása, aki teljes nyíltsággal kimondta,
hogy a
kormánytisztviselők, a hadsereg s a titkosszolgálatok is hazudnak;
a végső hivatalos jelentés pedig abszolút hamis, csúsztatásokkal
terhelt, és hozzá nem értést tükröz.
Ennél okosabbak sajnos mi sem lehetünk!
5.)
PH és 9/11 rokon vonásai és ordas következményei
Mindkét
esetben valamilyen ürügy
kellett az USA-nak (pontosabban
a birodalmat irányító ragadozó oligarcháknak) ahhoz, hogy
hódító és pusztító törekvéseit gátlástalanul kiélhesse.
Szó sincs arról, hogy hatalmas gazdasági és katonai potenciálját
kihasználva az igazság bajnokaként lépett volna fel azért, hogy
megvédje a gyengébbeket, s mindenki számára elfogadható békét,
status quót teremtsen. Nemcsak a világ sorsával nem törődött,
hanem a saját népét is könnyelműen áldozatul dobta önző,
kicsinyes céljaiért. Az egykori angol és francia gyarmat később
nem átallott korábbi megszállóival és kifosztóival (valamint
mai irányítójával, a cionista-talmudista Izraellel)
szövetkezni, hogy
neki is minél több jusson a koncból.
Persze
változnak az idők, s közben változnak az erkölcsök és a
módszerek is, sajnos egyáltalán nem az előnyükre. PH-nál egy
ügyes trükkel, meg némi anyagi és emberi veszteség árán
megtévesztették, becsapták Amerika jóhiszemű lakosságát, ám
itt a
„piszkos munkát” még idegenekkel (a
japánokkal) végeztették
el, tehát nem emeltek kezet a saját fajtájukra. 9/11-én azonban
már sokkal brutálisabban és nyíltabban léptek fel – tulajdon
véreik, nemzettestvéreik ellen. PH-nál
csupán elhallgatták
az igazságot, 9/11-én
pedig egy ördögi tervet, egy sunyi
önmerényletet fundáltak ki és hajtottak végre precízen
azért, hogy átverjék az egész világot, s tetszőlegesen bármely
kontinensen szembeszállhassanak korunk rákfenéjével, a
„világterrorizmussal” (pl. Afganisztán, Irak, esetleg Szíria,
Irán stb.). Nem számít, hogy fegyveres támadásuk kapitális
hazugságokon alapul, és semmilyen jogcímük nincs rá, hogy más
államok belügyeibe avatkozzanak; egyszerűen arra
hivatkoznak, hogy az Egyesült Államok és Izrael biztonságát,
demokratikus rendjét védik ezáltal.
Ily
módon megteremtettek egy káros mítoszt, a globálterrorizmus és
az ellene foganatosított nemzetközi (nemzeteken átgázoló!)
háború eszméjét. Így az általános megfélemlítéssel, sőt
rettegés kiváltásával, egy féktelen sajtó- és hecckampány
által tulajdonképpen az egyes népeket, nemzeteket kívánják egy
jól őrzött karámba (koncentrációs táborba, Gulágra)
szorítani, s egy szürke uniformisba gyömöszölni, hogy elodázzák,
vagy végleg meghiúsítsák
a mindenütt esedékes egyetemes szemléletváltást
(paradigmaváltást), valamint a bebetonozott alvilági rendszerek
gyökeres megváltoztatását. Az
a fixa ideájuk (megcsontosodott rögeszméjük?), hogytovábbra
is egy embertelen, az isteni és a természeti törvényeket áthágó,
a többség akaratát semmibe vevő, ugyanakkor egy „kiválasztott”
törpe kisebbség mohó harácsolását kielégítő áldemokráciát,
egy tarthatatlan, gyilkos központi hatalmat erőszakoljanak ránk.
Ebben
a „szép, új világban” csak azoknak lehet némi szegényes,
sivár jövője, halvány esélye az érvényesülésre, akik
megpróbálnak beilleszkedni, akik bármilyen megalázó feltételt,
megszorítást készséggel elfogadnak, s eszükbe sem jut a bírálat,
pláne az ellenállás, vagy a lázadás. Tehát felejtsük
el egyéni emberi és kollektív nemzeti jogainkat, búcsúzzunk el a
szabadságtól s az önrendelkezéstől,
törődjünk bele, hogy nyomorult életünkben egyetlen feladatunk és
lehetőségünk adatott, a fölöttünk lévők parancsainak odaadó
szolgálata. Bizony, ez
a sötétség és a gonoszság birodalma, ahol előbb-utóbb vagy
megdöglünk, vagy lerázzuk béklyóinkat,
bilincseinket, s egy huszáros szabadságharc, a fennálló viszonyok
elsöprése árán létrehozzuk magunknak azokat a körülményeket,
melyek közt úgy élhetünk, ahogy nekünk tetszik, vagyis a
mindenható Isten eredendő szándékai és iránymutatásai szerint.
Nincs
más kiút, nincs más alternatíva, mert különben a történelem
és a fenntartható élet lazán átlép rajtunk. Itt már nemcsak
egyes országok, népek kerültek halálos veszélybe,
hanem valamennyi
földrész s az egész emberiség jövőjét próbálják porba
fojtani a Sátán helytartói. Döntenünk
kell mindnyájunknak: beletörődünk-e a nekünk szánt pokoli
sorsba, a totális gazdasági, politikai, szociális és morális
összeomlásba, vagy megvívjuk a ránk váró harcokat, háborúkat,
s kimenekülünk a mindent betemető romok alól. A sikert senki sem
garantálhatja, ám a
küzdelmet a legszörnyűbb reménytelenség idején sem adhatjuk
fel,
mert nemcsak önmagunkért és kortársaink boldogulásáért vagyunk
felelősek, hanem fiaink, unokáink, késő utódaink létéért is.
Erre a küldetésre teremttettünk, s ha bizakodva megálljuk a
helyünket, nincs olyan földi vagy földöntúli erő, mely végleg
legyőzhet, eltiporhat minket! PH és 9/11 fényében-árnyékában erre
a nemes önvédelemre szólítok minden elhívatott hazafit szerte a
világban!
Felhasznált
források:
– Dan
van der Vat: Pearl
Harbor – a gyalázat napjának képes története;
– a You
Tube és
egyéb video-csatornák, tévé-archívumok vonatkozó filmjei,
filmrészletei;
– a
nyomtatott sajtóban és internetes portálokon a témával
kapcsolatban megjelent cikkek.
Megjegyzés: Dolgozatom
szabadon közölhető, sokszorosítható és terjeszthető.
Siklósi
András
Nemzeti
InternetFigyelő
Amerikában, luxusutazáson dorbézoltak a végrehajtók
Az
USA-ban jártak luxusúton az élősködők
Amíg
egyre nő azok száma, akik ellen végrehajtást indítanak, száz
végrehajtó luxusúton vett részt Amerikában. A programok közt
szerepelt: focimeccs, Los Angeles-i városnézés, helikopterezés
Las Vegas felett.
Október
1. és 13. között amerikai luxusutazáson vett részt mintegy száz
magyarországi végrehajtó. Ennek költségét – a Magyar Bírósági
Végrehajtói Kamara tájékoztatása szerint – ugyan minden
érintett maga állta, a kamara 2011-es költségvetési tervezetében
húsz–harminc millió forint közötti összeget állítottak be
erre – tájékoztatta a Magyar Hírlapot Dabasi Tamás, a Fehér
Kéményseprők Szövetségének elnöke. Mint mondta, felháborítónak
tartja, hogy az otthonok, ingó és ingatlanok elárverezéséből és
a jól jövedelmező végrehajtási eljárásokból,
kilakoltatásokból élő végrehajtók luxusútra mennek, miközben
az „ügyfeleik” a lét határán tengődnek.
Azt
mondta, információik szerint a 13 napos luxusút során
négycsillagos szállodában szálltak meg, s a néhány szakmai
előadás között ellátogattak az Amerikai Ligában játszó két
csapat, az LA Galaxy (David Beckham csapata) és a Real Salt Lake
futballmeccsére, Los Angeles-i városlátogatásukon megnézték a
Hollywood feliratot, a Rodeo Drive–ot, Beverly Hillst és a
Mojave-sivatagot. Emellett ízelítőt kaptak Las Vegas látnivalóból,
részt vehettek a helikopteres fakultatív élményrepülésen a
város felett, majd egész napos kirándulásukon megnézhették a
Grand Canyont. A Hoover-gátat követően San Francisco volt az úti
cél, ahol a Golden Gate hidat és a Union Streetet láthatták. Majd
San Francisco utcái után az Alcatraz börtönsziget következett -
a sacramentói látogatást megelőzően.
A
szakember elmondta, amikor tudomásukra jutott, hogy a repülőgép
mikor száll le Budapesten, a Fehér Kéményseprők és az Egységes
Magyarország Mozgalom Otthonvédő önkéntesei egy több mint
tízfős delegációval megjelentek, s az "Isten hozott a
kilakoltatottak földjén! Reméljük, jól éreztétek magatokat a
luxusnyaraláson!" feliratú táblát tartottak a kezükben.
Dabasi Tamás hozzátette, beadvánnyal fordultak az adóhatósághoz,
amelyben azt indítványozták, indítsanak a végrehajtóknál
vagyonosodási vizsgálatot. S nézzenek utána, a gyorsan szerzett
vagyon hogyan keletkezett, s törvényesen adóznak-e utána.
Csak
emlékeztetőül: a Jobbik az országgyűlésben már számtalanszor
javasolta a végrehajtási jutalék maximalizálását 2 %-ra, de a
likudista forradalmárok ezt minden esetben leszavazták.
Balczó
Zoltán Orbánnak: megvédik az ország szuverenitását, vagy
hozzájárulnak ahhoz, hogy palesztinokká váljunk a saját
hazánkban?
N Y Í L T L E V É L
Tisztelt Elnök Úr!
Amit elértünk, az nem elegendő - ismerte el Ön miniszterelnökként 2001. június 19-én az Országgyűlésben napirend előtti felszólalásban értékelve a termőföldre vonatkozóan kormánya és az Európai Unió közötti megállapodást. Ezt megelőzően írta alá Martonyi János külügyminiszter Göteborgban a csatlakozásunkat előkészítő tárgyalások meghatározó dokumentumát, a magyar termőföld tulajdoni kérdéseit is magában foglaló "A tőke szabad áramlása" fejezetet. Nekem az a megtisztelő lehetőség jutott, hogy a MIÉP-frakció álláspontját képviselhettem, megalapozott aggályainkat kifejezve a termőföldünk magyar tulajdonban tartását illetően.
Ön válaszában így fogalmazott: "Szeretném megismételni, amit az előbb mondtam, hogy önmagában az, amit elértünk, önmagában nem elegendő. Én arra szeretnék mindenkit kérni - ha bántónak érzik a szóhasználatomat, akkor megkövetem önöket előre is -, hogy sopánkodás helyett a külföldi és belföldi magánszemélyek termőföldtulajdon-szerzésére vonatkozó törvényeket férfiasan, gyorsan, határozottan és keményen alkossuk meg az őszi ülésszak alatt." Az ígéret nem teljesült, az elfogadott törvény elhalasztotta a külföldiek földvásárlásának szabályozását - azt végül a 2004. május 1-jei uniós csatlakozás előtt néhány nappal a helytartónak szegődött Medgyessy-kormány, az MSZP-SZDSZ koalíciós többség alkotta meg.
A fenyegető közeljövő: 2011-ben lejár a külföldiek termőföld-vásárlásának moratóriuma, aminek következtében megkezdődhet a leértékelt magyar termőföld külföldieknek történő kiárusítása - ennek megakadályozása nem egyszerűen mezőgazdasági kérdés, hanem állami szuverenitásunk megtartásának-visszaszerzésének záloga. A jelenlegi, minden eddiginél károsabb MSZP-SZDSZ hatalmat leváltó parlamenti többség és kormány feladata a nemzeti érdekű földtörvény megalkotása, s ezzel összefüggésben uniós csatlakozási szerződésünk felülvizsgálatának kezdeményezése. Az ezt teljesítő, a termőföldet a tulajdoni formától függetlenül a nemzet vagyonaként deklaráló törvényjavaslat - amint azt feltehetően Ön is tudja -, Dr. Tanka Endre professzor munkájaként elkészült, a Barankovics István Alapítvány kiadásában ismertté vált. A csatlakozási szerződés módosítására azért van szükség, mert az abban foglaltak a külföldiek földvásárlására vonatkozóan nem tennék lehetővé a nemzeti t örvényben meghatározott feltételek érvényesítését - hiszen a "tőke" szabad áramlása nem korlátozható. Ugyanakkor ennek a lemondásunknak az elvárása ellentétes a hatályos európai joggal, a Római Szerződésben foglaltakkal, ami a tulajdoni kérdésekben meghagyja az országoknak a törvényi szabályozás lehetőségét. Vagyis a csatlakozási szerződésben foglaltak politikai alávetésnek tekinthetők, a bővítés előtti tizenöt tagországra - és a nemzeti érdekeit hatásásosan képviselő Máltára - nem vonatkoznak. A diszkrimináció tilalma pedig az EU leghangsúlyozottabb alapelvei közé tartozik, vagyis fellépésünknek szilárd alapjai vannak.
Az előzőek alapján kérdezem Elnök Urat, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetségnek, mint a következő kormány meghatározó erejének szándékában áll-e az említett földtörvény megalkotása és a csatlakozási szerződés felülvizsgálatának kezdeményezése? A kérdés azért is aktuális, mert ezzel kapcsolatban nyilvánvalóan az uniós szintéren is meghatározott teendők lesznek. A magyar választóknak tisztában kell lenniük azzal, hogy kiket küldenek az Unió parlamentjébe, és mit fognak tenni azok, akiknek a kezébe adják az ország kormányrúdját? Megvédik az ország szuverenitását, vagy pedig hozzájárulnak ahhoz - és most a kifejezés nem hatásvadász, hanem a valóság -, hogy palesztinokká váljunk a saját hazánkban. A Jobbik Magyarországért Mozgalom - amennyiben választói felhatalmazást kap - mindkét színtéren elkötelezetten fog cselekedni a magyar érdek védelmében.
Balczó Zoltán
a Jobbik Magyarországért Mozgalom alelnöke
Itt az idő, hogy végre kimondjuk: izraeli honfoglalás zajlik hazánkban
Ehhez elmondom, hogy a Majálison felszólat egy csíki magyar ember, aki nem érti az egész cigány problémát.
"HA NÁLUNK OLYASMI TÖRTÉNNE, MINT PL. OLASZLISZKÁN, FÉL NAPON BELÜL EGYETLEN CIGÁNYT NEM TALÁLNÁNK 30 KM-ES KÖRZETBEN. HOL VANNAK, MIVÉ LETTEK A MAGYAR FÉRFIAK? IGAZ: A MAGYAROKNAK NEM MIN. ELNÖKE, HANEM VAJDÁJA VAN!"
(Dezső)
Egy abszurd tragikomédiában vagy egy hagymázas anti-utópiában is túlzásnak minősíthetnénk azt az ámokfutást, amit a kormányzat mostanában a cigánybűnözők rémtettei kapcsán végbe visz. Találgathatunk, fogadásokat köthetünk, vajon mi lesz a következő lépésük. Eddig csoportosan elkövetett garázdaság címén fogtak le aláírásgyűjtőket, majd kisvártatva megtiltják a járőrözést, azaz a települések utcáin történő sétálást, végül bűnözőknek nyílvánítják azokat, akik fegyvertelenül, közterületen nézelődni mernek - s mindezt csak azért, mert magyarnak születtek. Mi lesz a folytatás? Tán csak nem az, hogy ha esetleg gondolni merünk arra, hogy megvédjük otthonainkat, szeretteinket, vagy pusztán saját testi épségünket, már ezzel megvalósítjuk a "gondolat-bűn" súlyosan (cigány-) társadalomellenes tettét és ezért életfogytig tartó száműzetés lesz a sorsunk Borsod megye valamelyik etnikai zárványába?! Vagy inkább halálbüntetés, amelyet bármely cigánybűnöző végrehajthat, s utólag majd mentesíti őt a bíróság, mint ahogy tették ezt a hóhérok esetén egykor?!
Szükségképpen fölmerül ugyanakkor a kérdés: lehetséges, hogy ezen minden mértéket elvesztő kormányzati felelőtlenség alapja az, hogy csak egyszerűen dilettáns amatőrökkel van dolgunk, akik rettegnek a liberális sajtócsahosoktól? Vagy épp tudatos etnikai uszításnak engednek teret kormányzati szinten? Nem, annyira naivak nem lehetünk, hogy az első feltételezéssel akár csak egy pillanatig is foglalkozzunk. Fel kell tennünk a politika alapvető kérdését: Cui prodest? Azaz: kinek használ? Egészen pontosan kiknek az érdekében történik mindez?
Itt az idő, hogy végre kimondjuk: izraeli honfoglalás zajlik hazánkban. Ez tény, bizonyítékul elég csak az izraeli tőkebefektetések, ingatlanfejlesztések gyakorlatilag kizárólagos magyarországi egyeduralmára gondolnunk. S ennek egyfajta biológiai fegyvere a cigányság. Eszközként használják őket a magyarság ellen, csakúgy - hogy egy kézenfekvő hasonlattal éljünk - mint a hókotró a homlok-tolólapátot. (Lásd: élet minden területén velük szemben alkalmazott pozitív diszkrimináció, a média egyoldalúsága, hazudozása, a segélyrendszer, stb.) Az izraeli honfoglalás magyarországi kiszolgálói - a kapott ukáznak megfelelően - nem engedhetik meg, hogy ezen fegyver ellen az őslakosság bármilyen módon is védekezzen, minden részletre kiterjedően megtiltva az önvédelem jogát fittyet hányva saját "forradalmi kétharmados" alkotmányukra. A nyilvánvaló cél végsősoron egy olyan polgárháború-közeli állapot fenntartása, amely szükség esetén rendkívüli állapot bevezetését is maga után vonhatja, felszámolva ezzel az őshonos államalkotó nemzet önszerveződő ellenállásának utolsó morzsáit is. Épp ezért létfontosságú, hogy egy pillanatra se tévesszük szemelől a valódi, háttérből irányító ellenség kilétét és azt, hogy a tét Magyarország földjének, víz- és más természeti kincseinek birtoklása, melyek szintén nem kaphattak - a menetrendszerű hangzatos-fanfáros népámító orbáni ígéretek ellenére - alkotmányos védelmet.
Más, nálunk elszántabb, életerősebb népek életrendjében természetes, hogy hazájuk védelmében, ha kell, életüket is áldozzák és ezért szent háborút (példának okáért: intifádát) hirdetnek meg. Népünk megmaradásáért nekünk, kik vérzivataros századok után megmaradtunk magyarnak, egyfajta "keresztes háború" keretében kellene már összefogni azért, hogy képesek legyünk a 24. órában az országhódítókkal szemben megvédeni azt, ami a mi Istentől nyert ősi jussunk. Félreértés ne essék: a fenti, valósággal szembesítő életigazságaink gondolatrendőrségi fogdájukból történő kiszabadítása már forradalmi lépés lenne önrendelkezési képességünk visszaszerzése érdekében, melyet a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata szemfényvesztő módon befejezett tényként kezel. Addig is, míg a magyar nem lesz teljességgel birtokában eme képességének, hirdessük a hatalom ezen szabadságharcunkban korlátokat állító önkénye közepette az izraeli apartheid honi térnyerésével szemben is:
De semmi kincsért s hírért a világon
El nem hagynám én szülőföldemet,
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet!
Hegedűs Lorántné
N Y Í L T L E V É L
Tisztelt Elnök Úr!
Amit elértünk, az nem elegendő - ismerte el Ön miniszterelnökként 2001. június 19-én az Országgyűlésben napirend előtti felszólalásban értékelve a termőföldre vonatkozóan kormánya és az Európai Unió közötti megállapodást. Ezt megelőzően írta alá Martonyi János külügyminiszter Göteborgban a csatlakozásunkat előkészítő tárgyalások meghatározó dokumentumát, a magyar termőföld tulajdoni kérdéseit is magában foglaló "A tőke szabad áramlása" fejezetet. Nekem az a megtisztelő lehetőség jutott, hogy a MIÉP-frakció álláspontját képviselhettem, megalapozott aggályainkat kifejezve a termőföldünk magyar tulajdonban tartását illetően.
Ön válaszában így fogalmazott: "Szeretném megismételni, amit az előbb mondtam, hogy önmagában az, amit elértünk, önmagában nem elegendő. Én arra szeretnék mindenkit kérni - ha bántónak érzik a szóhasználatomat, akkor megkövetem önöket előre is -, hogy sopánkodás helyett a külföldi és belföldi magánszemélyek termőföldtulajdon-szerzésére vonatkozó törvényeket férfiasan, gyorsan, határozottan és keményen alkossuk meg az őszi ülésszak alatt." Az ígéret nem teljesült, az elfogadott törvény elhalasztotta a külföldiek földvásárlásának szabályozását - azt végül a 2004. május 1-jei uniós csatlakozás előtt néhány nappal a helytartónak szegődött Medgyessy-kormány, az MSZP-SZDSZ koalíciós többség alkotta meg.
A fenyegető közeljövő: 2011-ben lejár a külföldiek termőföld-vásárlásának moratóriuma, aminek következtében megkezdődhet a leértékelt magyar termőföld külföldieknek történő kiárusítása - ennek megakadályozása nem egyszerűen mezőgazdasági kérdés, hanem állami szuverenitásunk megtartásának-visszaszerzésének záloga. A jelenlegi, minden eddiginél károsabb MSZP-SZDSZ hatalmat leváltó parlamenti többség és kormány feladata a nemzeti érdekű földtörvény megalkotása, s ezzel összefüggésben uniós csatlakozási szerződésünk felülvizsgálatának kezdeményezése. Az ezt teljesítő, a termőföldet a tulajdoni formától függetlenül a nemzet vagyonaként deklaráló törvényjavaslat - amint azt feltehetően Ön is tudja -, Dr. Tanka Endre professzor munkájaként elkészült, a Barankovics István Alapítvány kiadásában ismertté vált. A csatlakozási szerződés módosítására azért van szükség, mert az abban foglaltak a külföldiek földvásárlására vonatkozóan nem tennék lehetővé a nemzeti t örvényben meghatározott feltételek érvényesítését - hiszen a "tőke" szabad áramlása nem korlátozható. Ugyanakkor ennek a lemondásunknak az elvárása ellentétes a hatályos európai joggal, a Római Szerződésben foglaltakkal, ami a tulajdoni kérdésekben meghagyja az országoknak a törvényi szabályozás lehetőségét. Vagyis a csatlakozási szerződésben foglaltak politikai alávetésnek tekinthetők, a bővítés előtti tizenöt tagországra - és a nemzeti érdekeit hatásásosan képviselő Máltára - nem vonatkoznak. A diszkrimináció tilalma pedig az EU leghangsúlyozottabb alapelvei közé tartozik, vagyis fellépésünknek szilárd alapjai vannak.
Az előzőek alapján kérdezem Elnök Urat, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetségnek, mint a következő kormány meghatározó erejének szándékában áll-e az említett földtörvény megalkotása és a csatlakozási szerződés felülvizsgálatának kezdeményezése? A kérdés azért is aktuális, mert ezzel kapcsolatban nyilvánvalóan az uniós szintéren is meghatározott teendők lesznek. A magyar választóknak tisztában kell lenniük azzal, hogy kiket küldenek az Unió parlamentjébe, és mit fognak tenni azok, akiknek a kezébe adják az ország kormányrúdját? Megvédik az ország szuverenitását, vagy pedig hozzájárulnak ahhoz - és most a kifejezés nem hatásvadász, hanem a valóság -, hogy palesztinokká váljunk a saját hazánkban. A Jobbik Magyarországért Mozgalom - amennyiben választói felhatalmazást kap - mindkét színtéren elkötelezetten fog cselekedni a magyar érdek védelmében.
Balczó Zoltán
a Jobbik Magyarországért Mozgalom alelnöke
Itt az idő, hogy végre kimondjuk: izraeli honfoglalás zajlik hazánkban
Ehhez elmondom, hogy a Majálison felszólat egy csíki magyar ember, aki nem érti az egész cigány problémát.
"HA NÁLUNK OLYASMI TÖRTÉNNE, MINT PL. OLASZLISZKÁN, FÉL NAPON BELÜL EGYETLEN CIGÁNYT NEM TALÁLNÁNK 30 KM-ES KÖRZETBEN. HOL VANNAK, MIVÉ LETTEK A MAGYAR FÉRFIAK? IGAZ: A MAGYAROKNAK NEM MIN. ELNÖKE, HANEM VAJDÁJA VAN!"
(Dezső)
Egy abszurd tragikomédiában vagy egy hagymázas anti-utópiában is túlzásnak minősíthetnénk azt az ámokfutást, amit a kormányzat mostanában a cigánybűnözők rémtettei kapcsán végbe visz. Találgathatunk, fogadásokat köthetünk, vajon mi lesz a következő lépésük. Eddig csoportosan elkövetett garázdaság címén fogtak le aláírásgyűjtőket, majd kisvártatva megtiltják a járőrözést, azaz a települések utcáin történő sétálást, végül bűnözőknek nyílvánítják azokat, akik fegyvertelenül, közterületen nézelődni mernek - s mindezt csak azért, mert magyarnak születtek. Mi lesz a folytatás? Tán csak nem az, hogy ha esetleg gondolni merünk arra, hogy megvédjük otthonainkat, szeretteinket, vagy pusztán saját testi épségünket, már ezzel megvalósítjuk a "gondolat-bűn" súlyosan (cigány-) társadalomellenes tettét és ezért életfogytig tartó száműzetés lesz a sorsunk Borsod megye valamelyik etnikai zárványába?! Vagy inkább halálbüntetés, amelyet bármely cigánybűnöző végrehajthat, s utólag majd mentesíti őt a bíróság, mint ahogy tették ezt a hóhérok esetén egykor?!
Szükségképpen fölmerül ugyanakkor a kérdés: lehetséges, hogy ezen minden mértéket elvesztő kormányzati felelőtlenség alapja az, hogy csak egyszerűen dilettáns amatőrökkel van dolgunk, akik rettegnek a liberális sajtócsahosoktól? Vagy épp tudatos etnikai uszításnak engednek teret kormányzati szinten? Nem, annyira naivak nem lehetünk, hogy az első feltételezéssel akár csak egy pillanatig is foglalkozzunk. Fel kell tennünk a politika alapvető kérdését: Cui prodest? Azaz: kinek használ? Egészen pontosan kiknek az érdekében történik mindez?
Itt az idő, hogy végre kimondjuk: izraeli honfoglalás zajlik hazánkban. Ez tény, bizonyítékul elég csak az izraeli tőkebefektetések, ingatlanfejlesztések gyakorlatilag kizárólagos magyarországi egyeduralmára gondolnunk. S ennek egyfajta biológiai fegyvere a cigányság. Eszközként használják őket a magyarság ellen, csakúgy - hogy egy kézenfekvő hasonlattal éljünk - mint a hókotró a homlok-tolólapátot. (Lásd: élet minden területén velük szemben alkalmazott pozitív diszkrimináció, a média egyoldalúsága, hazudozása, a segélyrendszer, stb.) Az izraeli honfoglalás magyarországi kiszolgálói - a kapott ukáznak megfelelően - nem engedhetik meg, hogy ezen fegyver ellen az őslakosság bármilyen módon is védekezzen, minden részletre kiterjedően megtiltva az önvédelem jogát fittyet hányva saját "forradalmi kétharmados" alkotmányukra. A nyilvánvaló cél végsősoron egy olyan polgárháború-közeli állapot fenntartása, amely szükség esetén rendkívüli állapot bevezetését is maga után vonhatja, felszámolva ezzel az őshonos államalkotó nemzet önszerveződő ellenállásának utolsó morzsáit is. Épp ezért létfontosságú, hogy egy pillanatra se tévesszük szemelől a valódi, háttérből irányító ellenség kilétét és azt, hogy a tét Magyarország földjének, víz- és más természeti kincseinek birtoklása, melyek szintén nem kaphattak - a menetrendszerű hangzatos-fanfáros népámító orbáni ígéretek ellenére - alkotmányos védelmet.
Más, nálunk elszántabb, életerősebb népek életrendjében természetes, hogy hazájuk védelmében, ha kell, életüket is áldozzák és ezért szent háborút (példának okáért: intifádát) hirdetnek meg. Népünk megmaradásáért nekünk, kik vérzivataros századok után megmaradtunk magyarnak, egyfajta "keresztes háború" keretében kellene már összefogni azért, hogy képesek legyünk a 24. órában az országhódítókkal szemben megvédeni azt, ami a mi Istentől nyert ősi jussunk. Félreértés ne essék: a fenti, valósággal szembesítő életigazságaink gondolatrendőrségi fogdájukból történő kiszabadítása már forradalmi lépés lenne önrendelkezési képességünk visszaszerzése érdekében, melyet a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata szemfényvesztő módon befejezett tényként kezel. Addig is, míg a magyar nem lesz teljességgel birtokában eme képességének, hirdessük a hatalom ezen szabadságharcunkban korlátokat állító önkénye közepette az izraeli apartheid honi térnyerésével szemben is:
De semmi kincsért s hírért a világon
El nem hagynám én szülőföldemet,
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet!
Hegedűs Lorántné
Tibor bá logja (166) Holocaust tagadás
A
Holocaustnak 1945 februárjában volt vége azzal, hogy a Vörös
hadsereg felszabadította a német koncentrációs táborokat. Mivel
édesanyám 1945. Január.18-án orosz akna áldozata lett. Apám
pedig az őrjöngő zsidó bosszú elől néhány hétig bujkálni
volt kénytelen. Ezért én, néhány hétre egy miskolci családhoz
kerültem, ahol megismerkedtem egy fiatal zsidó lánnyal, aki akkor
ért haza valamelyik koncentrációs táborból és mesélt az átélt
szörnyűségekről. A legtragikusabbnak azt tartotta, hogy a
csont-bőrre fogyott, de még élő rabok az oroszoktól kapott
élelmiszerekből, a szigorú figyelmeztetés ellenére, hogy csak
fokozatosan növeljék a napi étel mennyiséget, a szó szoros
értelemben halálra zabálták magukat. Néhány hónappal később
már jelentek meg fényképekkel illusztrál könyvek a borzalmakról.
Amint beindult az újságnyomtatás, közöltek egy sorozatot „Dr.
Mengele boncoló orvosa voltam Auschwitzban” cím alatt. A
koncentrációs
táborok
létezése mindenki számáram teljes mértékben egyértelművé
vált. Azonban a „holocaust” kifejezéssel 50 éven át egyszer
se találkoztam. A holocaust 15-20 éve lett dívat szó, mint
például a wellness. Ennek több féle magyarázata van, de talán a
legautentikusabb Yeshayahu Leibowitz (Rigában született, 1935-ben
Palesztinába kivándorolt filozófus és egyben ortodox zsidó), aki
kijelentette: „Az izraelita vallás 200 éve halott. Ma már a
világ zsidóságát semmi más nem tartja össze, csak a Holocaust.”
Gilad Atzmon (Izraeli születésű zsidó aktivista, aki részt vett
az 1982-es Libanoni háborúban) szerint a Holocaust sokkal több,
mint egy történelmi esemény, mert alapvető vallásos elemeket
tartalmaz. Meg vannak a papjai (Simon Wiesenthal, Elie Wiesel, stb.),
és a profétái (Shimon Peres, Benjamin Netanyahu), akik megjósolják
a bekövetkezendő iráni atomcsapást. A Holocaustvallásnak van
kialakult rítusa (auschwitzi zarándoklás, megemlékezések az
évfordulókról). Léteznek ezoterikus szimbólumok (kapo, gázkamra,
kémény, hamu, Musselmann, stb.). Megvannak a szentélyek, templomok
(Yad Vashem, holocaust múzeum). A holocaustvallás annyira koherens,
hogy megvannak saját antikrisztusai is, azok, akik tagadják a
holocaust létezését.
Természetesen
nem kötelező egyetérteni se Yeshayahu Leibowitz-cel, se Gilad
Atzmon-nal. De ad magyarázatot arra, hogy a Holocaust miért nyomult
be az életünkbe olyan szinten, hogy tagadása törvénybe ütköző
cselekedett. Mi az, ami engem ebben zavar? Tételezzük fel, hogy
kijelentem: „Szent Bertalan éjszakája sose történt meg, azt a
kálvinisták találták ki, politikai tőkekovácsolás céljából.”
Ha ezt az érettségin teszem meg, valószínűleg megbukok
történelemből. Ha egy baráti társaságban jelentem ki, akkor
kétségbe vonják épelméjűségem. Viszont egyik esetben se
fenyeget annak veszélye, hogy a történelemmel ütköző
kijelentésemért börtönbe csukjanak. Jogomban áll tagadni
Darwint, akkor fundamentalista vagyok. Jogomban áll tagadni isten
létezését, akkor ateista vagyok. Egyszóval, bármit tagadhatok a
világon, ami tény, vagy általános vélemény, egyetlen
kivétellel. Ez pedig a Holocaust. Zsidó nyomásra visszatértünk a
középkorba, ahol máglyán égettek el, ha nem hittem a
szentháromságban? Simicska (volt APEH elnök) szerint, mindenkinek
állampolgári joga hülyének lenni. Kivéve, ha olyan hülye, hogy
tagadja a koncentrációs táborok létezését. Mert ekkora fokú
hülyeségért börtön jár.
Tibor bá blogja (163) Hadd kérdezzem meg, ezt akartuk-e?
Nem
mindenki tudja kellően megfogalmazni, de én úgy gondolom, hogy az
ország népe a rendszerváltástól, a NATO-ba lépéstől és az EU
csatlakozástól a nyugat európai országok segítségét várta
abban, hogy felzárkózva hozzájuk életszínvonalunk megközelítse
az övéiket, amit irigy szemmel, 40 éven át néztünk a távolból.
Az elvárásunk nem volt se irreális, se pedig amorális, nem csak
azért, mert hangzottak el ilyen ígéretek, de végtére is a Nyugat
volt az, aki minket (a többi kelet európai országgal együtt)
odavetett a Szovjetuniónak, mert segítették őket legyőzni azt a
Németországot, ahol ma Európában a legmagasabbak a fizetések.
Az
elvárások helyett, nyakunkba zúdult a neoliberalizmus
lidércnyomása. Nyugat Európa bennünk gyarmatosítható piacot
látott, ahová termékeiket korlátlanul exportálhatják,
bankfiókjaik segítségével a lakósságot kifoszthatják.
A
képzett magyar munkaerőnek egy részét magukhoz csalogathatják,
nagyobb részét XIX. századi stílusban rabszolgaként
alkalmazhatják. Épületeinket, ipari területté átminősített
termőföldjeinket felvásárolhatják. Erőszakos
hirdetéstechnikájukkal eladósodásba kergették a népet. Ipari
bázisunkat, mezőgazdaságunkat tönkretették.
Nem
árt, ha emlékszünk rá, hogy az EU csatlakozásunk feltételei
sokkal kedvezőtlenebbek voltak, mint az előttünk csatlakozóké.
Hogy az Euró zónába történő belépésünk kritériumainak ma
Németországon kívül egyetlen egy „régi” EU tagállam se tesz
eleget. A velünk szembe alkalmazott szigornak Görögország
irányába nyoma sincs.
Kádár
alatt is volt valamifajta elvtársi korrupció, ami aztán nyugati
biztatásra alaposan megerősödött, kialakítva egy olyan
kleptokratikus rendszert, ahol a nyugati bankok és befektetők
kedvükre garázdálkodhatnak. Ezeknek hatására létrejött egy
olyan adósságcsapda, amiből kitörni csak vérrel és verejtékkel
lehet. Pontosan úgy bántak velünk, mint ahogy a harmadik világ
(bocsánat, most már fejlődő országoknak nevezik őket)
országaival. A formula egyszerű: Nyugati segítséggel egy jól
megfizetett, vagy lopásra szakosodott politikai osztály jön létre,
amely aztán kiárusítja a népet. A nép pedig nyögheti az adósság
terheketgenerációkon keresztül. Mindeközben
demokráciásdit játszunk. Négyévente szavazunk, mintha lenne
értelme, miközben egyre szegényebbek és kiszolgáltatottabbakká
válunk.
Egy
röpke történelmi visszatekintés egyértelművé teszi, hogy a II.
világháború után Nyugat Európára nem erőszakolták rá a
neoliberális gazdaságot. Nem is erőszakolhatták, mert nem
létezett. Az első kísérleteket Csillében végezték el (a
legitim kormány megdöntése, és híveinek kivégzése után) az
amerikaiak. A taktikáról már tettem említést. Felszámolni a
felelős kormányt és farkasétvággyal rendelkező „politikusokat”
tenni a helyébe. [Emlékezzünk - tisztelettel - arra a néhány
tisztességes (volt) képviselőre, akik undorral fordítottak hátat
a „politikának".] Ezek a „politikusok” aztán olyan
törvényjavaslatokat szavaztak meg, amik egyetlen Nyugat európai
parlamenten se mentek volna át. Az állami vagyon értékesítését
olyan egyénekre bízták (lásd: Suchman Tamás), 
akik
gyorsan eladták azt nyugati befektetőknek, többnyire
húgyért-szarért, hogy csurogjon valami saját zsebbe és a
pártkasszába is. Olyan törvényt azonban nem hoztak, ami
megakadályozta volna a bankok rémuralmát. Kölcsönt csak idegen
valutában adtak. A banknak dupla nyereség, miközben az összes
kockázat az adósé. Az olajszőkítést és a piramisjátékokat is
hosszú évekig lehetett csinálni, mert a „honatyák” a
parlamentben műbalhéval (Torgyán: monnyon le) 
voltak
elfoglalva. Az önkormányzatok pedig máig élősködnek a lakósság
felett. Az adótörvényt százszor módosították, de a Nyugat
Európában szokásos progresszivitást kerülgették, mint macska a
forró kását. Vagyonadó bevezetése? Ugyan már, sok hűhó
semmiért, nem azért lopták össze magukat, hogy most adót
fizessenek utána. Szóval ez az a neoliberális szabad piac, amiben
egyesek olyan jókat lubickolnak. Sajnos azonban vannak kettesek is,
hármasok is, négyesek is, és a sornak nincs vége.
akik
gyorsan eladták azt nyugati befektetőknek, többnyire
húgyért-szarért, hogy csurogjon valami saját zsebbe és a
pártkasszába is. Olyan törvényt azonban nem hoztak, ami
megakadályozta volna a bankok rémuralmát. Kölcsönt csak idegen
valutában adtak. A banknak dupla nyereség, miközben az összes
kockázat az adósé. Az olajszőkítést és a piramisjátékokat is
hosszú évekig lehetett csinálni, mert a „honatyák” a
parlamentben műbalhéval (Torgyán: monnyon le) voltak
elfoglalva. Az önkormányzatok pedig máig élősködnek a lakósság
felett. Az adótörvényt százszor módosították, de a Nyugat
Európában szokásos progresszivitást kerülgették, mint macska a
forró kását. Vagyonadó bevezetése? Ugyan már, sok hűhó
semmiért, nem azért lopták össze magukat, hogy most adót
fizessenek utána. Szóval ez az a neoliberális szabad piac, amiben
egyesek olyan jókat lubickolnak. Sajnos azonban vannak kettesek is,
hármasok is, négyesek is, és a sornak nincs vége.
Mintha
ez mind nem lenne elég, befejezésként még azt a kijelentést is
meg merem kockáztatni, hogy Brüsszel felett, érezhetően a néhai
Antant szelleme lebeg. Nem lehet igazunk se a Tisza ciánmérgezésében,
se a Duna elterelésében, se határunkra épített szemétégetőben,
se a Rába szennyezésében, se a párját ritkító szlovák
nyelvtörvényben. Nyelvemen van a kérdés, fel is teszem:
Mi a francot keresünk mi az Európai Unióban?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése