2014. március 2., vasárnap

Világok között III.


Világok között III.



Az anyag érzékel, érez, örül, szenved, gondolkozik

René Oth és mások nyomán a következőkben azt óhajtjuk bizonyítani, hogy az anyag, méghozzá az úgynevezett elemi, szervetlen anyag is érzékel, érez, örül, szenved, gondolkozik, hogy az „anyag" és a „szellem" azonos létforma.
Ezt a tételt elsőként Jean Charon francia fizikus fogalmazta meg. Kutatásai Einstein általános relativitáselméletben kutatásaihoz kapcsolódtak.
Charon 1975-76-ban felfedezte, hogy bizonyos stabil elemi részecskék, különösen az elektron - amelynek életkora azonos az Univerzum életkorával - anyag-burkán belül újfajta tér-idő létezik. Az elektron belsejében az idő iránya fordított, a jövőből a múlt felé halad, és ciklikus, azaz az események periodikusan, 10-23 másodpercenként megismétlődnek.Ez a jelenség az emlékezetnek felel meg, az elektron információkat gyűjt állandó jelleggel, és azokat egy kontinuus emlékezésfolyamatban újra és újra „átéli". Ezért nevezi Charon az elektron tér-idejét a szellem tér-idejének. Szerinte az elektron a legjelentősebb elemi részecske. Azt állítja, a tudat, a szellem nem komplikált, bonyolult biológiai szervezetek „felépítménye", hanem ott lakozik a legkisebb és legkönnyebb elemi részecskében, az elektronban. Ebben a Mikro-Univerzumban csökkenő entrópiával, azaz rendetlenséggel, és növekvő negatív entrópiával, azaz renddel, állandóan növekvő információ-tartalommal zajlanak, történnek az események.

Az elektron állandó, az időben tökéletesedő, autonóm egyéniség, individualitás, amely nemcsak arra képes, hogy maga körül aktívan informálja a teret, hanem arra is, hogy a múltját megőrizze.

Az atommag körül keringő elektronok Charon szerint a szellem időtlen hordozói. Gondolkodó énünk, szellemünk „egészként" benne foglaltatik minden egyes parányi elektronban, amely testünket alkotja. Egy hatvan kilogramm súlyú ember testében olyan szédületesen sok elektron van, hogy mennyiségüket csak egy olyan 4-es számjeggyel lehet kifejezni, amely mögött 28 nulla áll. Körülbelül annyi elektron van bennünk, ahány csillag és bolygó az égbolton.
Az elektron gondolkodó egység, amely mind belső reflexióképességgel, mind külső kommunikációképességgel rendelkezik. Belsejében számtalan, tömeg nélküli foton van. A fotonok úgynevezett spinje (forgásimpulzusa) teszi képessé a részecskéket, hogy tanuljanak és információt cseréljenek. A fotonok azzal a tulajdonságukkal, hogy változtatni tudják spinállapotukat, az elektron számára szabályszerű információ raktárrá válnak. S mivel a fotonok száma korlátlan, ezért az elektronok tudásszomja is határtalan. Az esze nem tud „Csipkerózsika-álomba" szenderülni, hiszen állandóan kapcsolatban áll a külvilággal, fotonokat ad le a szomszédos elektronnak. A fotonok elektronról elektronra szállnak, miközben spinállapotukról olvasható le az átvivendő információ. Így aztán az elektron fokozatosan „mindentudó" Mikro-Univerzummá nő fel, amely szinte a végtelenig növelheti intelligenciáját.

Minden elektronban megtalálható virtuálisan a dolgok és lények összes tapasztalata.
Azokat a részecskéket, amelyek a kozmikus tanulási folyamatban a legtöbbet sajátították el, Charon äonoknak nevezi. Ezek az univerzális intelligencia elemei.
A szellem, amely a kozmikus kaland középpontjában áll, nem kizárólag az ember privilégiuma. Az Univerzum tér-idő nagyságrendjéhez viszonyítva az ember történetének nincs nagyobb jelentősége, mint egy csillag, egy kristály, egy falevél, egy baktérium, vagy akár egy kutya történetének. Ezek a felsorolt lények mind „intelligensek", vagy legalábbis „gondolkodók". Spirituális szinten ugyanis mind ugyanazokból a gondolkodó elektronokból épül fel, még akkor is, ha ezek az elektronok mindegyik lény esetében más és más típusú „gép" alakjába rendeződve igyekeznek elérni alapvető céljukat, az egész Univerzum entrópiájának, azaz rendezetlen állapotának, dezinformáltságának csökkentését, és negatív entrópiájának, azaz rendezett állapotának, tudatának növelését.

Az kétségtelen, hogy legalábbis itt a Földön az emberben lévő elektronok érték el a legmagasabb negatív entrópia nívót. Az embergépezet tudja a maga bonyolult termelékenységével a legtöbb információt és információ-cserét megteremteni.

Az a lény, akit az ember a tükrében lát, csupán az az anyagi kontúr, amely nem gondolkodik, amelyet a gondolkodó elektronok csak használnak és felhasználnak, hogy információik mennyiségét és minőségét megnöveljék.

Mivel az összes elektron, amely élő testünket alkotja, teljes „Énünknek" individuális hordozója, azért halálunk után nem tűnik el Énünk. A földi tér minden köbcentiméterében találkozom őseim Énjeivel, jelenlegi Énemmel és utódaim Énjeivel.

Charon szerint - mivel az elektronok élettartama végtelen - mindnyájan a végtelen Múltban gyökerezünk, és a végtelen Jövőben folytatódunk.

Az ember testi halála után spirituális kalandja folytatódik. A porrá vált test elektronjai rövidebb-hosszabb idő múltán „újraszületnek", mégpedig úgy, hogy részt vesznek egy másik létforma anyagának megalakulásában, legyen az kristály, növény, állat vagy ember.
Az új létformában az összes elektron negatív entrópia nívója azonos, vagy legalábbis hasonló. Természetesen ez a nívó az élet folyamán növekedhet is, vagy katasztrófák, „bűnök" nyomán csökkenhet is.
Egy bizonyos idő után, amikor a lény már régóta ugyanazon a nívón létezik, megpróbál egy magasabb nívójú létformába átmenni. Például, ha növény volt, akkor magasabb nívójú növény vagy állat, ha kristály volt, akkor magasabb nívójú anyag vagy növény, ha állat volt, akkor magasabb nívójú állat vagy ember, ha ember volt, akkor magasabb nívójú ember vagy Nirvánához közeledő szellemi lény szeretne lenni.
Amennyiben nívója alacsonyabb, mint az általa óhajtott létforma, visszautasíttatik, és meg kell elégednie „alacsonyabb rendű" újraszületéssel. Ezért fordulhat elő, hogy ember állatként, növényként vagy kristályként születik újra.
Hernádi Gyula: Lélekvándorlás
Forrás: Ezotop


Az igazság nem odaát van


Igaz, ami igaz, nem ismerek olyan embert, aki eldöntötte, hogy holnaptól a Valódi Önmagát éli, és úgy is lett. Talán nehéz is meghatározni, az milyen. Valódinak lenni egészen egyedi dolog - hogyan is írhatná elő bárki más, hogy milyen legyen valaki, ha Önmaga akar lenni...
Indiában így tanítják:

- autentikus
- a saját álmait valósítja meg
- ha valakivel konfliktusa van, a saját érzéseit mondja a véleménye helyett
- megéli az érzéseit azok elnyomása, elfojtása helyett
- jelen van a pillanatban, jól érzékeli azt, ami épp van
- felelősséget vállal az élete alakulásáért, stb.
 
Abban biztos vagyok, hogy szinte mindenki vágyik ezekre, de abban már nem, hogy ugyanazt érti ezek alatt. Én szó szerint értem, és ez a nehezebb falat. A legszebb is, mármint miután megtettük. Valamiféle helyénvalóság, igaz-ság, méltóság érzést okoz, ha túllépünk korábbi korlátainkon, félelmeinken, és először képviseljük higgadtan, természetesen azt, amit érzünk vagy amit szeretnénk. Tapintható a lelkünkben a különbség ahhoz képest, amikor igazodtunk mintákhoz, irányzatokhoz, trendekhez.
Nincs két egyforma ember, és a különbözőségünk adja az élet izgalmát, a színeket a szürke egyformaságban. Hiszem, hogy mindenki jó valamiben, olyanban, ami hasznára van másoknak is. Ebben évekig kételkedtem, amíg nem láttam értő hallgatást, elvárás nélküli bátorító mosolyt, tisztán figyelő arcot. Valójában semmi mást nem tettek, csak valaki számára jelen voltak. Ezt adták bele a pillanatba, és ez akkor a legtöbb volt, amit tenni lehetett. Aktív passzivitás, mert figyelemmel volt tele a másik iránt.
Sokszor csak "valami nagyban" tudjuk elképzelni a jót, amire sokan felfigyelnek, pedig egy Valódi Önmaga azt teszi, amit kell. Ha kell, hallgat, mert abban a pillanatban azzal teszi a legjobbat valakinek, ezáltal a világnak is.
Ahhoz, hogy észrevegyük, a pillanatnak mire van szüksége (és benne magunknak is), tényleg újraindítás kell. Az évek során a személyiségünkbe épített "segédprogramoktól" megtisztulva nincs ott más, csak Te, a valódi vágyaiddal, terveiddel, érzéseiddel.
Ha nem megy egy nap alatt - hát istenem... ezért vagyunk itt, hogy induljunk el, és majd egyszer odaérünk. Világűrmeghódítás, megalománia, kényszeres tökéletességre törekvés helyett lépegessünk a Cél felé. Ami nem valahány évnyi munka, szórakozás, pihenés, hanem megélni azt, akik valójában vagyunk.
Tudtad, hogy csupa olyan dologgal vesszük körbe magunkat, amik a haladást lassító érzéseink szimbólumai?
A lelkünk blokkjait nem lehet gondolkodás után meghozott döntésekkel nyomtalanul eltüntetni, azokkal szembe kell nézni, átélni azt, ami jelenleg van belőlük. A környezet feltérképezése lerövidítheti a keresést, hogy mit is keresünk, mit kellene oldani.
Kenéz Tünde írása
Forrás: Térpszichológia





A halálközeli élmények lehetséges parapszichológiai analógiái


A nemzetközi tudományos parapszichológiai kísérletek, illetve a saját idevágó megfigyelések alapján a HKÉ különbözô fázisaiban tapasztalt tudati észleletek analógiába hozhatók a pszi képességek több típusával. Írásomban három főbb élménykörrel foglalkozom, ezek: A testelhagyás élménye, a HKÉ alatt fellépő telepatikus észleletek, a panorámatudat élménye.
A halálközeli élmények (HKÉ) magyarázatai között található természetfeletti megközelítés ma már nem feltétlenül a misztikum területére sorolandó. A parapszichológia jelenlegi kutatási eredményei a HKÉ legtöbb stációjára logikailag is bizonyítható vagy valószínűsíthető magyarázatot kínálnak. A természetfeletti jelenség fogalma ugyanis leírható a jelenlegi fizikai ismeretek szerint nem magyarázható, ám valamiképpen észlelhetô jelenség definíciójával is. Az élmények esetenként merôben szubjektív volta - például a halott rokonokkal való találkozás - természetesen nehezíti az objektív megítélést, azonban a HKÉ-nek vannak olyan elemei is, amelyek kísérletileg megfigyelhetôk.
A legmegragadhatóbb rész a testelhagyás, vagyis a testenkívüliség tapasztalata. Ennek a jelenségnek a verifikálása, illetve a tudományos köztudatba vitele egyébként alapvetôen változtathatná meg a test és tudat kapcsolatáról vallott eddigi nézeteinket. Ebben az esetben nem másról van szó, mint arról, hogy a klinikai halál állapotában - az életműködések igazolható hiányában is - észlelni képes a tudat, mégpedig az ismert észlelési állapotokon messze túlmutató módon. Ennek részletes vizsgálatához tekintsük át a testenkívüli élmény egy tipikus példáját:

A műtôben eszméletlen állapotban lévô beteg egyszer csak magához tér, és tisztán hallja, hogy halottnak, de legalábbis klinikai halottnak nyilvánítják az orvosok. Mindeközben abban a furcsa helyzetben találja magát, mintha az újraélesztésére irányuló kísérleteket és a műtőt valahonnan a plafon közelébôl szemlélné. Mindent pontosan lát, mindent tisztán hall, sôt az emberek ki nem mondott gondolatait is észleli, amikor viszont kommunikálni kíván, például az orvosával, rájön, hogy ôt nem látja és nem hallja senki. Érthetô módon rájön arra is, hogy Ô nem azonos azzal a testtel, aki a műtôasztalon fekszik, illetve arra, hogy jelenlegi testetlen formájában képes átkelni szilárd tárgyakon, falakon is. Így, és azzal a képességgel, hogy gondolataival, vágyaival választja meg tartózkodási helyét, távoli helyeken, például vidéki rokonainál is azonnal képes megjelenni. A testenkívüliség fantasztikus élményét aztán továbbiak követik, azok ismertetése elôtt azonban térjünk vissza az eddigiek parapszichológiai magyarázatának kísérletéhez.

A pszi-képességek - telepátia, távolbalátás, jövôérzékelés, illetve pszichokinézis - ismeretében kijelenthetjük, hogy a tudat, legalábbis bizonyos működéseit tekintve, nem lokális jelenség. Ez azt jelenti, hogy nemcsak itt és most, vagyis érzékszervi és testi környezetünkben észlelünk és hatunk az anyagi világban, hanem a pszi útján elméletileg bárhol és bármikor. Ezek, a laboratóriumban csupán statisztikusan kimutatható marginális hatások, többek között, az érzékszervi ingerek csillapításával (például meditáció) fokozhatók. Elképzelhetô, hogy szóban és gondolatban megfogalmazódó tudatunk a pszi-észleléseket tulajdonképpen egy érzékszervi blokád folytán képtelen közvetlenül átélni, így azok a tudatalatti és tudattalan cselekvésekben kényszerülnek megnyilvánulni. Ezeknek a képességeknek a halálközeli élményekben tapasztalt kiteljesedését - ebben a felfogásban - a tudat testi határok és hatások közül való kilépése is eredményezheti. Az említett testelhagyási jelenség azért is figyelemre méltó, mert a HKÉ élményei közül a leginkább bizonyítható.
Az ebben az állapotban szerzett észleletek gyakran több helyiséggel odébb zajló szimultán események pontos leírását jelentik, kiegészülve esetenként olyan információkkal, amelyek csak telepatikus úton szerezhetôk meg. A HKÉ másik parapszichológiailag lényeges eleme az úgynevezett életfilm-áttekintés, amelyben az élményt átélôk egyfajta idôntúli panorámatudattal rendelkeznek. Ilyenkor mintegy lepereg elôttük az életük, amely kifejezés azért helytelen, mert életük pillanatai ebben az áttekintésben egyidejűleg vannak jelen. Az élmény utólagos felidézésében az elfelejtettnek hitt, akár kora gyerekkori emlékek olyan sűrűségben és részletességgel tárulnak fel, ami nem magyarázható a klinikai halál vagy egy esetleg csak egy-két másodperces zuhanás rendelkezésre álló idôtartamával. Ismerve a tudat idôbeli kötetlenségét - például jövôérzékelés és hipnotikus regressziók - valószínűnek tűnik, hogy ebben az esetben inkább egy tudati idôsíkváltás történik. A HKÉ átélôinek beszámolóiban egyébként is olyan fokú hasonlóság tapasztalható - erre figyelt fel Moody is -, ami már önmagában is rendkívüli jelenség, ugyanakkor egy egybehangzó új világszemléletet sugall. Itt nemcsak a halálfélelemtôl való megszabadulásra vagy az élet felfokozott tiszteletére gondolok, hanem egyfajta transzcendens ok- és sorsszerűség megjelenésére az átélôk gondolkodásában.

A spirituális felfogású paratudományok a vallásokkal egybehangzóan egy nagyobb tudati egész részeként kezelik életünket, ahol a cselekvések egy karmikus oksági rendszer kollektív szempontjai szerint ítélhetôk meg. A mérlegre tétel, vagyis a megmérettetés a halálkor, szinte minden kultúrában valamilyen formában megjelenik. A jelenlegi parapszichológiai elméletek szerint ez részint az idôn kívüli tudatállapot nagyobb összefüggéslátó képességébôl adódik, részint pedig egy kollektív tudati rendszerbe való visszatéréskor, az annak erkölcsi értékeihez való viszonyulásból.

Mindezen feltételezések természetesen arra az alapfeltevésre épülnek, ami szerint elképzelhetô a tudatnak olyan túlélô formája, amely nem kötôdik elválaszthatatlanul a testi folyamatokhoz, nem terméke vagy függvénye annak.

A Walker-féle parapszichológiai hipotézis az agyat már csak a tudattal csupán kölcsönhatásban lévô fiziológiai rendszernek tekinti, Lund elmélete pedig egyenesen a testet tekinti úgy, mint ami a tudat mezôjébe van beleágyazva.
A túlvilág létérôl szerzett információink érthetôen igen közvetettek, hiszen a klinikai halálból visszatértek végsô soron élô emberként számolnak be különös tapasztalataikról, csakúgy, ahogyan a biológiailag is halott lelkek tolmácsolói, a médiumok is élô emberek. Tudnunk kell azonban, hogy a halál feltételezett tudatállapotával sok más tudatállapot is analóg lehet. A tibeti buddhizmus hajszálpontos leírásai a halálközeli élményekrôl arra engednek következtetni, hogy szerzôiknek - közismerten magasrendű szellemi gyakorlataikkal - bejárásuk volt a halál elôcsarnokába, és nem biztos, hogy csak odáig jutottak.
Az álmok, a látomások, a művészet kifejezôeszközei mind azt sejtetik, hogy a legnagyobb titok és talány, amely az embereket jobbára gyógyíthatatlan rettegésben tartja, végsô soron nem is titok, hiszen a lényeget évezredek óta tudhatjuk róla. A vallások, a hagyományok utat és irányt mutathatnak nemcsak az emberi hitvilágok, de az intuitív és modern tudományos ismeretek szintéziséhez is, feladatot adva és jelentve a mai kor keresô emberének.
Paulinyi Tamás
Forrás: Rejtélyek Szigete


Amikor a lélek elhagyja a holttestet: A Delpasse-effektus


Az alábbiakban James Bedford és Walt Kensington nyomán ismertetjük a Delpasse-effektus lényegét. Az angol agykutató, Grey Walter a következő kísérletet végezte el. A kísérleti személynek - akinek ágybéli elektromos hullámait elektroencefalograf-készülék (EEG) rajzolta fel - azt a gyakori utasítást adta, kapcsoljon be egy tv-készüléket. Az EEG-készülék tanúsága szerint minden egyes bekapcsolás előtt áramlökés keletkezett a kísérleti személy agyában. Ezt az áramlökést Grey Walter készenléti hullámnak nevezte el.
Később megváltoztatta az utasítást. Az elektródákat közvetlenül a tv- készülékhez kötötte, és a készenléti hullámokat elektromos úton felerősítette. Ezek után a kísérleti személy pusztán azáltal is be tudta kapcsolni a tv-készüléket, ha csak azt gondolta, hogy be akarja kapcsolni. A készenléti hullám volt a „bekapcsolótényező".
A kísérlet ezen fázisához kapcsolódott Jean Jaques Delpasse, fizikus és kibernetikus, aki feltételezte, hogy a gyakori ismétlés emlékezetmolekulákat hoz létre az agyban, melyeknek a készenléti hullám képezi szilárd „alkatrészét". Az emlékezet anyagi természetű, emlékezetmolekulákból áll.

Ez a megállapítás nyilvánvalóan lehangoló. Ha ugyanis a személyiség, a tudat, a lélek csupán molekula, akkor a Nagy Semmi vár ránk.

Delpasse professzor számára fenti felismerése nem a belenyugvás alapja lett, sőt ellenkezőleg, kihívássá vált. Azt állította, ha a tudat, a szellem számára létezik túlvilág, ha halhatatlan, tehát ha levetvén anyagi köpenyét, a testet, energiastruktúraként megmarad, akkor egy bizonyos részét, mondjuk épp az emlékezetet ki lehet mutatni a halál után is.

Delpasse, Grey Walter kísérletei alapján talált bizonyítási módot, eljárást is. Csakhogy ehhez haldoklókra lett volna szüksége. Ez a feltétel óriási akadályokat gördített a bizonyítási eljárás elé. Haldoklókkal ugyanis nem lehet csak úgy kísérletezni!

S ekkor lépett közbe a véletlen. Delpasse találkozott William Jongh van Amsynck professzorral, a híres neurológussal.

Amsynck sokat foglalkozott az úgynevezett bio-feddbackkel. Magasvérnyomásos betegek számára olyan vérnyomásmérő készüléket szerkesztett, amely a nyomásváltozásokat akusztikilag is lereagálta. Ha emelkedett a vérnyomás, szörnyű, idegölő hangot, ha viszont süllyedt, kellemes haranghangot adott. így a páciensek rövid gyakorlás után képesek voltak vérnyomásukat befolyásolni pusztán azzal, hogy az egyik hangot szívesen, a másikat viszont undorral hallgatták. 

Delpasse számára Amsynck betegei alkalmasak voltak elmélete bizonyítására, hiszen mindannyian magas vérnyomásban szenvedtek, s ez a betegség gyakran jár agyvérzéssel, illetőleg halállal.
Amsynck professzor hajlandó volt saját kísérletei mellé felvenni, alkalmazni a Grey Walter-kísérlet technikáját is. A betegek is hajlandók voltak, hiszen örömöt okozott nekik, hogy pusztán akaraterejükkel be tudják kapcsolni a szemben álló tv-készüléket.
Egy napon Amsynck klinikáján váratlanul súlyos agyvérzést kapott egy hatvanhét éves hipertóniás nőbeteg. Hogy agyi működését ellenőrizzék, EEG-készülékhez kötötték, ezenkívül a Grey Walter- kísérlet apparátusával is összekapcsolták.
Az azonnali intézkedések ellenére a betegnél fokozatos agynyomás- növekedés jelei mutatkoztak, mely nyomásnövekedés végül is az agyműködés megszűnéséhez vezetett. Az encefalografon megjelentek a jellegzetes nullahullámok, melyek az agyi áramok kialvását, megszűnését jelezték.
Delpasse-effektus
Halála előtt hosszú ideig kómában feküdt a beteg, tehát már nagyon régóta nem volt képes tudatosan és akaratlagosan készenléti hullámokat létrehozni, gerjeszteni. Ennek ellenére a végleges agyhalál szimptómáinak megjelenése után a Grey Walter-készüléken megjelent a bekapcsolási szignál.
Ezt a bekapcsolási szignált, felvillanást, amely a végleges halál küszöbén annak ellenére jelenik meg, hogy már nem létezhetik készenléti hullám, Delpasse-effektusnak nevezzük.
Ez az effektus azt jelenti, hogy az emberi szellem, egy eddig ismeretlen energia hátán, illetve segítségével, a halál pillanatában elhagyja a testet.
(Hernádi Gyula, Lélekvándorlás című könyvéből)
Forrás: Ezotop




Karma killer: beszélgetés Balázs Valériával


Akár kalandregénynek olvasod, akár önéletírásnak, akár beindul tőle a saját fantáziád is, akár azt tapasztalod, hogy mindez egyáltalán nem fantázia, a füzetnyi iromány biztos, hogy felkavar. Már a borítón figyelmeztet: „Ez a könyv alkalmas a lelki nyugalom megzavarására, ugyanakkor egy mélyebbről fakadó lelki béke megalapozására is!”
Karácsony környékén hívott föl volt jógatanárom, Valéria, hogy a januárra megbeszélt találkozónk előtt még fussunk össze, szeretne odaadni valamit. Nem, januárig nem várhat, majd meglátom, miért. Na, gondoltam, biztos valami karácsonyi finomság – naná, persze hogy van időm összefutni. Csak egy-két percünk volt, úgyhogy egy megállóban nyomta a kezembe, én meg kábé ott helyben, még mielőtt elbúcsúztunk volna, elkezdtem mohón olvasni a könyvét. A furcsa cím és az égővörös borító mögött rejtőző alig nyolcvan oldal egy minden korábbi olvasmányomtól eltérő befogadói élményt kínált.
 
 „A leggyönyörűbb kalandos valóság, aminek valaha tanúja lehettem.” – ez lehetne egy idézet valamelyik recenzióból, rányomtatva a sokadik kiadás hátára: bennem ezt a konkrét érzést hagyta a második újraolvasás után. De egy ilyen könyvkritikát is simán el tudok képzelni: „Gyermekkora borzalmaira válaszul megkapóan élénk fantáziájába és régmúlt történelmi korokba menekült, az évek során tanítványok százait, csodás gyógyulásokat és pompás megélhetést varázsolva mindezzel maga köré.” Ha lenne olyan olvasója, aki a könyvben elbeszélt életutat egy zárt és megismerhető valóság-rendszerbe akarná beszuszakolni, akkor az életútból kinövekedett módszertant sem értené, vagy fogadná el valósként.
 
Valéria már akkor különleges volt a szememben, amikor kundalíni jógára jártam hozzá, és magam is olyan „gyógyulásokat” tapasztaltam, amikről nem is tudtam, hogy szükségem van rájuk. Ilyen volt például a súlyos felnőttkori körömrágás abbamaradása, annak megértése, hogy a menstruáció tökéletesen természetes, ergo fájdalommentes folyamat, vagy akár a dohányzás függőségének észrevétlen felszívódása. Jel-szerű kísérőjelenségei az életnek, a sorsnak, amik mögött, a személyiség rejtett rétegeiben, komoly átalakulások zajlanak. 

Balázs Valéria
Valéria nekem különleges volt, mert egyrészt végtelen természetességgel nyújtotta át azokat a gyakorlatokat, amik megkezdték a transzformációmat, másrészt végtelen titokzatosság lengte körül ezt a tudományt, vagy művészetet, amit később Anamé Kundalíni Programnak keresztelt el. Megtanultam nem firtatni a furcsaságait (figyelmeztetéseit a megmozgatott energia bődületes erejéről, vagy akár az egyszer-kétszer említett gurut, aki úgy segíti őt, hogy nincs jelen), csak elfogadni mindezt abban a formában, ahogy kapom: a reális, megtapasztalható valóság, és a „mágia”, a spirituális végtelenség határán egyensúlyozva.
A könyvből most kiderült minden. Kiderült, hogy az ember, akit a jógaórákon szavak nélkül megismertem, milyen válogatott betegségekből épült fel, és hogyan. Kiderült, hogy honnan vette az erőt és tudást, hogy mindezt végigcsinálja. És kiderül az is, hogy milyen mélységei vannak  az „emlékezés” szónak. Egy dolog nem derül csak ki: az, hogy a fantasztikus kalandregény a TE számodra a valóság mely szeletéhez tud kapcsolódni. Ha van egyáltalán a valóságodnak olyan szelete, amihez tud kapcsolódni.

VALÉRIA: „Én ezt azért csinálom, mert érdekes. Nap mint nap csodáknak vagyok a tanúja. Attól konkrétan dobok egy hátast, amikor az az energia, amit mindenki keres, megnyilvánul. Az nekem olyan csoda, amiért szívesen kelek föl minden reggel fél 6-kor, hogy megtartsam az óráimat. Ez engem mérhetetlenül érdekel.”

VALÉRIA
: „Azt látom, hogy van egy átmenő forgalom, ami hál istennek nem túl nagy, mert ha valaki eljut ide, akkor már általában marad. Ha valaki elmegy, akkor nem azért megy el, mert nem hatnak a gyakorlatok. Van olyan, hogy valaki erre még nem kész. Beindulhat egy olyan érzelmi tisztulás, amelyben az ember megérzi, hogy mi van a szívében valójában, és az elkezd onnan hullámokban tisztulni. Ezt nem mindenki akarja még felvállalni, vagy nem mindenki üdvözli olyan szívesen. LUJZA: „Mindenkinek való az a fajta jóga, amit te csinálsz?”
Akik maradnak, olyan átalakuláson mennek át, hogy az maga a csoda. Ez erős. Ha ez valakinek fekszik, akkor jó, de ha az izmokra ható tornagyakorlatok jobban tetszenek, akkor az is teljesen rendben van. Ezért is van kint a garancia, ha valaki 3 óra alatt nem érzi, hogy elindult valamilyen változás, akkor visszakapja a pénzét. Bár még soha nem kellett pénzt visszafizetni. Mindenki érzi, hogy beindul az energiaáramlás. Van, aki sors szinten érzi. Olyan dolgok oldódnak ki az életében, amik már évek óta be voltak sülve. Mindig személyre szabott a gyakorlás, abszolút látszik, hogy mire van szüksége annak az embernek, aki belép az ajtón.”
 
LUJZA: „Milyen emberek ezek jellemzően?”
 
VALÉRIA: „Jó emberek. Nagyon szeretem őket.”
 
LUJZA: „És az mitől függ, hogy kész van-e arra az átalakulásra, amiről beszéltél?”
 
VALÉRIA: „Azt látom, hogy az emberekben van egy rész, amit a saját önösségük tölt meg, és van egy rész, ami befogadó valamilyen változásra: arra, hogy megnyilvánuljon valami nagyobb dolog azon az emberen keresztül. Ezek a gyakorlatok elkezdik megenni azt a „kivagyi” részt. Ha valaki ezt felvállalja, akkor ott valami óriási változás tud elindulni. Ha valaki a saját nagyságában akar tündökölni, annak nem fog tetszeni.”
Ezen a ponton Valéria megint szabadkozni kezd, ahogy az elején (ami miatt végül letettem arról, hogy klasszikus interjú szülessen), hogy ez sokaknak furcsán fog hangzani – de én örülök az őszinteségének. Amit képvisel, az valóban kiverheti a biztosítékot, de sokaknak vannak hasonló tapasztalataik, amihez vissza tudnak nyúlni hasonlításért, így számukra mindez könnyedén feldolgozható, integrálható.
A könyv egyik legérdekesebb részében szó esik az ókori Egyiptomról. Arról is megkérdezem Valériát – hiszen a JógaBlog a világ összes jógairányzatát szeretné megismerni és megismertetni – , hogy milyen volt szerinte akkor a jóga.
 
VALÉRIA: „Van egy ilyen irányzat, hogy egyiptomi jóga, amihez én egyébként nem értek most, de abszolút létezik. Olyan, mint a hieroglifákban az emberábrázolás: szögletes. Ezek erővonalak. Ha felveszed a pózokat, akkor kapcsolatba kerülsz ezekkel az erővonalakkal – amelyek öröktől való formák, sémák –, és magasabb energiaszintre emel, kapcsolatba kerülsz ezzel az erővel. Egyébként a hatha jóga is ilyen.
De ebben a könyvben nem az a lényeg, hogy az a módszer milyen, mert én most egy másikkal dolgozom. Csak egy kép égett belém, amit írok is a könyvben: az a magas energiaszint, amikor látszanak ezek az energiavonalak, és, ahogy a könyvben írom, a mozdulataink fényt termelnek. Ami igazán érdekes, akkor már inkább az indiai rész, meg amit most csinálok. Arról van sokkal több tudásom.

Az indiai kundalíni jógának vannak szabályai, amik rég elfelejtődtek, pedig fel lehetne idézni őket. Például, hogy miért személyre szabott a gyakorlás. Azt mindenki tudja, hogy ezek milyen nagy erők, amik ott megnyilvánulnak. De csak úgy szabad felelősséggel használni, ha nem felejtjük el a gyakorlás előtti állapotfelmérés tudományát. Nem csak úgy ráengedjük ezt az erőt valakire. Ehhez kell a csakra diagnózis, meg végig a személyes figyelem, így lehet mederben tartani ezt az energiát.”
Ahogy a könyvben leírt tapasztalatokról  beszélgetünk, arról, amit Valéria személyes megélésként, tapasztalatként megoszt benne az emberiség korai időszakaitól kezdve – miközben itt ül velem egy budai kávézóban, a kedvünkért lehalkított tévé alatt – hirtelen „megértődik” számomra, hogy az is ő, ami átível a történelmen, és az is ő, ami most megnyilvánul, és történetesen épp velem szürcsöli a teát.
 
LUJZA: „Ez mindenkivel így van?”
 
VALÉRIA: „Igen, csak nem mindenkinél ilyen szabad az átjárás. Ez egy skála. Annál érdekesebb, minél inkább tudsz mozogni ezen a skálán. Tudod milyen? Mint a csakrák egyensúlya a rendszerben, amit tanítok: ha valakiben fönt túl sok az energia, akkor az a valaki elszállt spirituális, miközben otthon a család éhezik, ő pedig egy meg nem értett látó. Ha az alsó csakrákban túl sok az energia, akkor az ember beragadt a világi aspektusba, ahol a pénz meg a hatalom, az emberi játszmák a legfontosabbak. Ha harmonikus az energia eloszlása, akkor többdimenziós a személyiség: a világban is megállja a helyét, és képes meglátni azt is, hogy mi van a világon túl.

Ezt a könyvet pont azért szerettem volna megírni, hogy megmutassam, hogy nagyon is itt vagyok. Ennek a nagyon kézzelfogható valóságnak, a saját átélésemnek a talaján írok erről. Nem úgy, hogy „úgy képzelem”, vagy „de jó lenne ha”… Ez egyáltalán nem elszállt dolog, hanem a csakrák harmóniáján alapszik. Kiegyensúlyozott, tehát alul is van energia, tehát itt is vagyok a világban, meg felül is van energia. Én nagyon realista vagyok, csak azt hiszem el, ami a saját átélésem, ez adja meg a biztonságot. Ezen a világon túl van egy másik világ is, amit ugyanúgy fel lehet fedezni, mint ezt a világot. Ennek a könyvnek azok számára van értelme, akik fejlődni akarnak.

A kundalíni jóga alatt általában a Yogi Bhajan féle irányzatra gondol mindenki, ami markánsan különbözik attól, amit én csinálok. Ezért is neveztem el úgy, hogy Anamé Kundalíni Program. Ez egy olyan jógarendszer, amivel ezt mind-mind bárki megtapasztalhatja… Az nagyon jó lenne.”
Beszélgetésünk után azonnal elkezdett megíródni bennem ez a cikk. Úgy éreztem, hogy tipikus naplemente-helyzetben vagyok… Amikor látod lebukni az égővörös napkorongot a dombok mögött, a hideg és meleg színek csak úgy kavarognak térben és időben, akkor beleborzongsz a szépségbe. És ha lefényképezed, vagy elkezdesz róla szavakat írni, akkor marad belőle a giccs, vagy valami gyanús rózsaszín csöpögés. Valahogy így van ez az „eggyé válással” is. Nehéz róla beszélni. Valériának szerencsére sikerül (hiszen az ő számára mindez egyáltalán nem elvont, hanem valóság), és remélem, hogy itt és most nekem is sikerült…
 
Szóval magáról a könyvről: akár kalandregénynek olvasod, akár önéletírásnak, akár beindul tőle a saját fantáziád is, akár azt tapasztalod, hogy mindez egyáltalán nem fantázia, a füzetnyi iromány biztos, hogy felkavar. Már a borítón figyelmeztet: „Ez a könyv alkalmas a lelki nyugalom megzavarására, ugyanakkor egy mélyebbről fakadó lelki béke megalapozására is!
Jó „szórakozást” hozzá!
 
Írta: JógaLujza  

Forrás: Jóga Blog
 
Kiegészítés: szeretettel fogadjuk olvasóink javaslatait, írásait, mint ahogyan JógaLujza is tette!
   

A jövőnk az önfenntartó gazdálkodás?


Vajon kell-e tartanunk világméretű éhezéstől? Az élelem és a víz tartalékok elfogyásától, az energiaforrások központi kézbe kerülésétől, mint hatalomforrástól? Úgy tűnik, mintha a legrémesebb sci-fi alkotások szelleme kísértene, és a víz- valamint fénynélküliség, éhezés, mint valós félelem lebegne a fejünk felett, megfertőzve mindennapi gondolatainkat, és félelmet, szorongást gerjesztve.
Egy ugyancsak félelemkeltő körlevélre reagálva jegyzem le a soraimat mindenki okulására. Ez a levél amerikai magyaroktól érkezett és arról szól, hogy Új-Zélandon az élelmiszertermelést már nem emberi jognak, hanem kiváltságnak tekintik. Szabályozni akarják, hogy ki, mikor mit termelhet, illetve a szabályozás mögött központi hatalmak állnak, akik a magok kereskedelmétől kezdve a teljes élelmiszertermelést a saját kezükbe akarják tartani. Ráadásul nagyon szigorúan ellenőrzik és megtorolják, ha valaki ennek ellenére a magán szférában szeretne helyt állni termelőként. Az ellenőrzési folyamatba a rendőrséget is bevonják. (Tiszta horror…) Hivatkozik az írás egy 1960-as kutatásra, világszervezetekre, arra, hogy mindezt Amerikában már figyelembe vették, és a rendeletek elsősorban a nagyüzemi, enyhén szólva sem egészséges mű-tápszereknek kedveznek, a nagyüzemi termelésnek és a nagykereskedelemnek. A sok-sok ismert szervezetre hivatkozás már majdnem hihetővé teszi az írást, még magyar szakember (Szabó Roland) neve is felmerül benne, de korrekt hivatkozás nincs az eredeti forrásra.

Hát igen… Természetesen érthető, hogy a népesség világméretű szaporodása egyre komolyabban felveti az élelmezés problémáját, aminek érdekében világszervezetek próbálnak szabályokat, törvényeket hozni, megoldást keresni. Ez is egy tudományosan alátámasztott tény-halmazon alapuló hírből indult ki, de elgondolkoztató, hogy miért éppen 2012 első napjaiban akarnak pánikot kelteni vele, mint a Bonn melletti vulkán kitörésével, ami már jó pár száz éve jelez, de esze ágában sincs kitörni és elsöpörni Európát.

No de miért jó az, ha már karhatalmi szervek uralmáról szóló rémtörténetekkel színezik a tudományos gondokat rejlő hírt? Talán van teendőnk az új-zélandi törvénytervezettel kapcsolatosan? (Mint „szomszédos ország” problematikája?) Nem, az ilyen méretű aggodalomnak nincs helye.

A magyar leleményesség

Viszont már tíz évvel ezelőtt részt vettem olyan tanyán szervezett előadáson, amit magyar szakemberek tartottak. Arra buzdítottak mindenkit, hogy aki csak teheti menjen a szabadba, a természetbe élni és álljon rá az önellátó gazdálkodásra, önfenntartásra. Vásároljanak tanyákat,
fúrjanak kutakat, mentesüljenek a központi ellátásoktól, a függőségtől. A három K törvénye szerint: legyen kerted, kutad és kemencéd – akkor nem kell tartani a létfenntartás ingatagságától. És a magyarok közül – különösen a spirituális gondolkozású, és az ősi magyar kultúrát pártoló emberek közül – sokan ezt az elmúlt években már meg is valósították. Tanyákon, erdőkben élnek, megvalósították az önfenntartó gazdálkodást, építettek egészséges házakat, kunyhókat (sokan még izzasztó kunyhókat is), termelnek, gazdálkodnak és megélnek.

Sokan összefognak, együtt gazdálkodnak és termelnek, önkéntes összefogásban és nem fentről jövő kényszerítéssel, mint ahogy a termelőszövetkezetek alakultak annak idején. Egészséges, bio táplálékokat termelnek, és egyelőre még nem szegnek törvényt azzal, ha a felesleget eladják. Éppen Kecskemét környékén is vannak ilyen sikeresen gazdálkodó közösségek. Ezekkel a módszerekkel nemcsak a „túlélést” biztosítják és nemcsak függetlenednek, hanem szinte kiiktatják a központi ellátást, és nem utolsó sorban a pénztől függést.

A gazdasági fejlődés elölről kezdődik

Azért az elgondolkoztató, hogy a gazdasági élet visszafejlődik a továbbfejlődés érdekében? Megint elindul az önellátás, a cserekereskedelem, a termelés csak szükségletek szerint? Aztán valaki majd megint feltalálja a pénzt? És mi lesz a városban lakókkal?

Ez az új szemlélet arra is utal, hogy a városban lakók magukra vethetnek. Akik az országos gáz- villany- és egyéb energia ellátástól függenek, akiknek nincs kertjük, földjük, azok magukra vethetnek, és éhen halhatnak? Vagy ügyeskednek, cserélnek valamit valamiért, leginkább élelemért.
Ez megint egy rémtörténet.


termelés a lakótelep mellett Kubában
Hiszen vannak a fizikai, mezőgazdasági munkához tehetségtelenek, vannak lusták és ravaszak, akik a legínségesebb időkben is megtalálják az erejük megtartásához szükséges forrást. Ami ugyanolyanná válik, mint a pénz. Amit szidunk, de mégiscsak egy szükséges csereeszköz.

Vajon egy ilyen önfenntartó világ kedvez a szellemi alkotásnak? Mert ki fogja eltartani a művészeket, a zenészeket, festőket, írókat, alkotókat? Ugyanis akik ezt az elméletet megalkották, azok valószínűleg a művészeteket feleslegesnek tartják, mert nem hoz hasznot és nem termel. E szerint az elv szerint a művész legfeljebb unalmában önmaga gyönyörködtetésére alkot.

Ezek az elméletek visszavezetnek minket az őskorba.
Kedves Spirituális Emberek! Ne dőljetek be mindenféle szorongáskeltő dumának! De éljetek okosan az információkkal, szelektálva és gondolkozva, vajon minek mennyi lehet a realitása. És érdemes így kialakítani életünket, táplálkozásunkat, örömeinket, lelkünket.

  • eszme -  


Félelemkeltés, bizonytalanság, rettegés: ez lenne 2012?


Sokan azt gondolták, hogy talán már a 2011-et se nagyon fogjuk megélni, 2012 pedig már végképp a katasztrófák, a megsemmisülés éve lesz. Hinnünk kell a rémhíreknek? De hát kinek is? A tudományos vizsgálódásoknak, előre jelzéseknek, vagy a spirituális látomásoknak, jóslatoknak? Mindkét irány követhetőnek látszik, kinek-kinek hite szerint. De vajon mi a valóság?
Nem tudni mi a valóság, és mire támaszkodva tervezhetjük a következő napjainkat, heteinket, hónapjainkat, ezt a rémséges előítéletekkel terhelt 2012 évet. Az év első napjai sem hazánkban, sem a nagyvilágból érkező hírek alapján sem kecsegtetnek különösebb jóval. A szilveszteri koccintások, vidámkodások után most a legtöbben kétségbeesetten és szorongva figyelik a gazdasági és politikai híreket egyaránt, hogy vajon mire számíthatnak, mit tervezhetnek. (Mellesleg a szilveszteri nagy dáridók és a minden eddiginél nagyobb tűzijátékok és felesleges pénzkidobó durrantgatások nem éppen a pénzhiányra és a rossz gazdasági helyzetre utaltak.) Az utolsó petárdák durrantásai után meg pénztárcájukban számolják a maradékot sokan, hogy mire is telik majd idén.

Szeretet vagy félelem

Sokszor hallottam és sokáig nem értettem, hogy a szeretet ellentétes fogalma miért nem a gyűlölet és harag, hanem a félelem. A szeretet áradó, kiterjedő érzés, a félelem visszahúzó, befelé szorongón forduló, pusztító. A spirituális világban már évtizedek óta a szeretetről papolunk, igen papolunk sokszor hitetlenül, miközben a gyakran összekapaszkodva közösen meditáló közösségek tagjai is külön-külön a nagyvilágban egyáltalán nem a szeretet törvényei szerint élnek. Meditálnak a világegyetemért, a Földért, az emberiségért, de mindezen egység piciny részegységeként mégsem a megfelelő módon cselekszenek, gondolnak, éreznek. Ha így volna, akkor nem a félelemkeltő híreket terjesztenék minden lehetséges módon, nem az összeesküvés elméleteknek biztosítanának táptalajt. Érdekes módon sokszor a külföldön élő magyarok lázítják az itthoniakat és terjesztenek megalapozatlan negatív híreket.

Miért és kinek jó, ha mindenki fél? A szeretet és az információ áramoltatás burkában nagyon furcsa dolgokat sejtek. Aki küldi és terjeszti ezeket, az mindenképpen okosabbnak, felsőbbrendűnek érzi magát, ha másért nem, hát „tájékozottságáért”. Hivatkoznak is tudományos írásokra, hírekre, ellenőrizhetetlen forrásokra, médiumokra, a szellemvilágból érkező – ugyancsak ellenőrizhetetlen – üzenetekre. Kapunk információt arról, hogy mennyire bajban vagyunk, és arról, hogy megmentenek minket más dimenzióból érkezők, entitások; kapunk dicséretet és megrovásokat, elmarasztalásokat és bíztatásokat. De szinte mindegyik írásban ott rejtőzködik titkolva vagy leplezetlenül a félelemkeltés, a szorongás, a figyelmeztetés: vigyázz ember bajban vagy! A „legjobb” megközelítésben közlik, hogy a rosszak elvesznek, a jók, a kiválasztottak viszont nemsokára megússzák a bajt. Rád és a lelkiismeretedre bízzák, hogy önmagadat rossznak vagy jónak ítéled-e meg, azaz döntsd el magad, kell-e félned vagy sem…

A gyáva tömeg

A bátrak, ha még bátorítást kapnak, akkor általában harciasak. Gyorsan és agresszíven manipulálhatók, általában harcra, fegyverfogásra is foghatók. Főleg, ha azt nyomják az agyába, hogy úgyis elveszett minden, nincs már mit veszítened, legfeljebb a láncaidat. Egy nekikeseredett, ámbár erős, harcra kész tömegnél veszélyesebb nincs. Csak megfelelő szószóló kell az élére, és kész a katasztrófa. Erről Madách Ember tragédiájából a tömegjelenet jut eszembe, hogy percek alatt hogyan lett a tömeg manipulálható és hogyan született meg az „éljen a király” kiabálásokból „vesszen a király” - ugyanazokból a torkokból. A gyáva tömeg bátorságát éppen maga a tömeg adja meg és az élre pattant manipulátor. Tehát ha sok ember fél, akkor az néhány manipulátornak nagyon is hasznos! Vedd észre, hogy a félelmedre sokan hatalmat alapoznak! Vedd észre, hogy a félelemkeltéssel már manipulálnak, hogy pincsikutyaként kövesd majd őket, amikor füttyentenek!

Gazdasági összeomlás

Kétségtelen, hogy itt van a nyakunkon. Nemcsak a nagyhatalmaké, hanem a saját, magyar bajunk is. No de mit nyersz vele, ha a bankokba rohansz a pénzedért? Mit nyersz vele, ha elásod, ha bevarrod a párnádba? Átviszed egy másik országba? Átváltod másik pénznemre?
Most spirituális ember vagy, vagy nem?

Az egész földkerekség gazdasági összeomlása – minden jóslattól függetlenül – szükségszerűnek látszik. Hiába viszed bárhová azt, amid van, hiába ásod el bárhová. MAGÁNAK A PÉNZNEK A SZEREPE CSÖKKEN. Ha hiszel a pólusváltásban, a globális felmelegedésben, a katasztrófák pusztításában, tűzhányók robajában, akkor miért nem hiszel abban, hogy az válik feleslegessé, ami mindezt alapvetően generálta? Az anyagi világ mérge, a pénz, a nyerészkedés, és mindaz, amit nyereségvágyból követnek el az emberek. Egy világméretű pénzügyi válság hatalmas összeomlásokat hoz. Nem tudjuk megakadályozni – legalábbis mi spirituális emberek NEM. Mert nem a mi dolgunk, mi csak szenvedő alanyai lehetünk minden káros mellékhatásával együtt. Ezen a szakemberek dolgoznak. Hagyjuk rájuk ennek megoldását, a következményeket pedig úgysem tudjuk elkerülni.

Bajban vizsgázik a hit

Jönnek a bajok, érezzük. De hidd el, hogy most vizsgázhat a hited, a bölcsességed, a szereteted. Mert nem pufogtatni kell a fogalmakat, hanem a szerint élni. Ha hiszel a sorsban, a karmában, a kiegyenlítődésben, akkor nem lázítanod, félelmet keltened kell, hanem csöndben befelé fordulni és hagyni, hogy minden úgy történjen, ahogy annak történnie kell. Imádkozz, ha tudsz! Meditálj! Higgy! Hidd, hogy az életed, a halálod, a helyzeted úgy alakul, ahogy annak alakulnia kell. A hitbe kapaszkodj és ne a pénzbe, ne valami ellen fordulj, hanem magadért tegyél csendben, bölcsen! A békés nyugalom nem gerjeszt benned haragot, félelmet, hanem megnyitja a bölcsesség kapuit.

  • eszme -   

Utazás téren és időn át: a féregjáratok titka


Az általános relativitáselmélet lehetőséget ad fekete lyukak és féregjáratok létezésére egyaránt. Fekete lyukat már rengeteget fedeztek fel, féregjáratot egyet sem. Hogy valóban távcsöveink felbontóképessége-e az akadály, az orosz űrtávcsőnek köszönhetően talán hamarosan kiderülhet.
Az oroszok mindig is le voltak maradva az Egyesült Államokhoz képest az űrteleszkópokkal történő csillagászati megfigyelések terén, ám ennek elsősorban pénzügyi okai voltak: a Szovjetunió felbomlásával a részben elkészült űrtávcsövek fejlesztése gyakorlatilag leállt. Néhány éve azonban megkezdték a programok felélesztését. Nemrég új űrtávcső tervezését fogadták el, melynek fejlesztése hamarosan megkezdődhet. A Millimetron teleszkóp a fekete lyukakat és a féregjáratokat is vizsgálná.

A világegyetemben található galaxisok közepén sok millió naptömegű fekete lyuk rejtőzik, s a nagy tömegű csillagok halálakor is hasonló, bár jóval kisebb tömegű objektumok keletkeznek. Ezek létezése az általános relativitáselméletből következik, s néhány évtizeddel ezelőtti első megfigyelésük óta létük teljes bizonyosságot nyert. (Valójában csak hatásukat észleljük, pl. a beeső anyag röntgensugárzását.)

A tömeggel rendelkező test a téridő szerkezetére úgy hat, mint pl. a kifeszített gumilepedő felületére helyezett golyó: begörbíti azt. A fekete lyuk nemcsak begörbítené, hanem végtelen mélyedés keletkezne. Ami egyszer belejut – legyen az akár a fény –, többé sosem hagyja el.

Az általános relativitáselmélet a fekete lyukakon kívül lehetővé teszi az ún. féregjáratok (vagy féreglyukak) létezését is. Ha egy papírlapon (legyen most ez a világegyetem leegyszerűsített modellje) az egymástól 20 cm-re lévő A pontból B-be szeretnénk eljutni, meg kell tennünk a köztük lévő távolságot. Ez azonban szinte 0-ra csökkenthető, ha a papírlapot U alakban összehajtjuk, a két pontot pedig egymáshoz érintjük. A számítások szerint összeérinteni ugyan nem lehet a téridő szerkezetének két távoli pontját, rövidebb úttal való összekötésére az összehajtott papírnak megfelelő térgörbület miatt van lehetőség. Ez az alagút tulajdonképpen a féregjárat.

A féregjáratok elméletét a tudományos-fantasztikus filmek gondosan ki is használják: a Csillagkapu című sorozatban például egy eszköz (a csillagkapu) segítségével hoznak létre féregjáratokat a különböző bolygókon. Carl Sagan Kapcsolat című könyve és filmadaptációja is egy hasonló féregjárat létrehozásáról és az azon keresztül történő utazásról szól.

Nagyon fontos lenne, ha a féregjáratok valóban létrehozhatóak lennének mesterségesen. A Földhöz hasonló, ám más csillagok körül keringő bolygókat ugyanis folyamatosan fedezik fel, hamarosan több tucatot ismerünk. Ha kiderül, hogy néhányukon sok az oxigén, netán felszínükön a víz jelentős mennyiségben van jelen, nyilván érdemes lenne látogatást tenni rajtuk. A és B pont (a Föld és a kiválasztott exobolygó) távolsága több tíz, esetleg több száz fényév is lehet, az utazás hossza sok száz, sok ezer évig tartana. Féregjárattal ezt az időt percekre lehetne lerövidíteni.

Előtte azonban jó volna megvizsgálni a természetben létező féregjáratokat: mennyi ideig létezhetnek, van-e rajtuk keresztül anyagáramlás, milyen a kozmikus környezetük. Ehhez jó lenne találni néhány féregjáratot. Mindeddig viszont egyet sem sikerült felfedezni. Lehetséges, hogy azért, mert nem is léteznek. Bár a fizikai törvények megengedik létezésüket, de ez még nem jelenti azt, hogy valóban léteznek is.

Alekszandr Satszkij (Lebegyev Fizikai Intézet) orosz kutató 2008-as tanulmányában azt vizsgálta, milyen detektálható hatása lehet a féregjáratnak környezetére. Abból indult ki, hogy a féregjáraton áthaladhat az anyag és az elektromágneses sugárzás (pl. a látható fény). Számításai szerint a féregjáraton kijutó fény a féregjárat szélein lenne a legintenzívebb, egyfajta fényes gyűrűt látnánk az égen, míg annak közepén a féregjárat másik oldalán látható csillagok tűnnének fel. A szakember úgy gondolja, eddig azért nem figyeltek meg féregjáratot, mert távcsöveink felbontóképessége nem elég nagy ahhoz, hogy észrevehessük ezeket az objektumokat.

A féregjáraton persze legjobb lenne átmenni. Egy géppel létrehozunk egy kaput, belépünk rajta, s megérkezünk ezzel mondjuk az Androméda galaxisba – ahogyan azt a filmekben is látjuk. Egy probléma azért mégis felmerül. A féregjáratban történő utazáskor sebességünk a fénysebességet közelíti. S bármilyen rövid ideig is tesszük ezt, a relativitáselméletnek megfelelően, közben a nagy sebesség miatt az idő múlása megváltozik. Amíg a Föld–Androméda utat (féregjáraton lerövidítve) oda-vissza megtesszük, s számunkra ezalatt eltelik két-három óra, addig, amikor megérkezünk a Földre, bolygónkon egy évszázad múlik el.

Milliónyi kérdés van tehát, válasz pedig annál kevesebb. Az oroszok azonban meg kívánják válaszolni legalább egy részét ezen kérdéseknek. A kutatók célja az első féregjáratok észlelése: a Satszkij által leírt gyűrűszerű jelenséget, illetve a fekete lyukakhoz közeli tér fizikáját vizsgálnák egy új űrtávcsővel. Az évtized végén indítandó Millimetron (vagy Szpektr-M) nevű űrtávcső a Föld–Nap rendszer 2-es számú ún. Lagrange-pontja körül keringene. (Ezek olyan pontok, melyek körül égi mechanikai okokból pályára lehet állni, noha tömeg nincs a pontokban.) Az űrtávcső fejlesztésébe az Európai Űrügynökséget is bevonnák.

A távcső tükörátmérője (kinyitható parabolaantennája) 12 méter lenne, s a spektrum rádió-, illetve távoli infravörös tartományában vizsgálódna a valaha épített legnagyobb űrcsillagászati teleszkópként. A tervek szerint rádiótartományban földi távcsövekkel végezne közös észlelést, ami már lehetővé tenné az extrém képfelbontást. (Ilyen összekapcsolt észlelések során egy akár másfél millió km átmérőjű rádióteleszkóp felbontóképességét is el lehet érni.) Ez már lehetővé teheti a féregjáratok felfedezését.

Az általános relativitáselmélet lehetőséget ad fekete lyukak és féregjáratok létezésére egyaránt. Fekete lyukat már rengeteget fedeztek fel, féregjáratot egyet sem. Sejtjük, hogyan lehet rajtuk átutazni, azt is, hogyan lehetne kimutatni őket. Hogy valóban távcsöveink felbontóképessége-e az akadály, az orosz űrtávcsőnek köszönhetően talán hamarosan kiderülhet. Létezésük addig is kérdéses marad.

Forrás: NOL




Összefoglaló a dimenziókapukkal kapcsolatban - Első rész


2011-2013 között a Földön kulcsfontosságú események fognak lejátszódni, azaz : a Föld az 5. dimenzióba való felemelkedésének folyamata és az ehhez szükséges fénytest-aktiválás fog megtörténni.
George Kavassilas Ausztráliából származik, aki az élete során nem mindennapi megpróbáltatásokon és élményeken keresztül tett szert fontos tapasztalatokra. A természetének és tapasztalatainak köszönhetően felelősséget és kötelességet érez az iránt, hogy fontos információkat osszon meg másokkal, akik ezek alapján eldönthetik a közel jövőben, hogy melyik utat választják.

 
Elmondásaiban csakis a saját élményeire, tapasztalataira és bölcsességére támaszkodik. Azt mondja, hogy jelenleg a Földön több olyan ember is van, akik saját szemléletük és tapasztalataik alapján informálják az emberiséget a jelenlévő történésekről, mint pl. David Icke , Gregg Braden vagy Drunvalo Melchizedek , akiket Kavassilas nagyon tisztel. Lehet, hogy mindegyiküknek más a nézete, de lényegében azonos helyről kapják az információt. Az ösztönzi őket, hogy feleleteket találjanak saját kérdéseikre, miközben a szívük hangjára és a fény energiájára támaszkodnak. George Kavassilas azt mondja:"Ha létezik valami vagy valaki, aki arra buzdít minket, hogy adjuk át saját energiánkat vagy hogy hagyatkozzunk más valaki energiájára ezek hamis próféták vagy mesterek, akkor ilyen esetben csalásról és mások manipulálásáról van szó!”

George Kavassilas 1966-ban született és mint gyermek már rengeteg tapasztalatra tett szert, amikor többféle földönkívüli lény vitte el baráti és kevésbé baráti szándékkal. Az első emlékei a találkozásról a negatív (ellenséges) lényekkel 5 éves korára nyúlnak vissza. Emlékszik, hogy milyen módon tették mozgásképtelenné, s mikor visszahozták őt, akkor hidegrázás töltötte el.

Ilyenkor odament édesanyja ágyához, aki felébredt és nem értette, hogy a gyermeke miért van átfagyva. A fiú ekkor hiába mondta, hogy elvitték a földönkívüliek, édesanyja úgy reagált erre, hogy biztosan rosszat álmodott. Más lehetőség nála fel sem merülhetett, még akkor sem, mikor fiának eltűnt a takarója vagy a vánkosa az elrablását követőnapon. Hasonló meg nem értéssel találkozott később többször is, de megértette azt, hogy olyan tapasztalatokra tett szert, amelyekre még más nem. Az ezzel kapcsolatos problémákkal saját magának kellett megküzdenie.

Elmondta, hogy voltak olyan hetek gyermek és serdülő korában, amikor háromszor is elvitték őt. Ilyenkor az iskolában nem tudta leküzdeni álmosságát, mivel egész éjszaka fent volt. Az ilyen találkozások után implantátumok voltak a finom anyagi és a fizikai testében.
Azt gondolja,hogy ez mind azért történt, mert előre tudták a sötét erők, hogy felnőtt korában fontos információkat fog majd átadni az emberiségnek (melyeket épp jelenleg ad át ), s ezzel akarták befolyásolni. Hasonló események máig megtörténnek vele, de már ritkábban. Megtanulta, hogy a tudat és a belső fény ereje mindenféle manipulációs törekvést megsemmisít, így már nem tudnak ártani neki. A legértékesebb tapasztalatot 2003-ban szerezte, amikor az „igaz fény” Galaktikus képviselői meglátogatták őt és megismertették vele a lélektudatos testből való kilépését és annak tudatos visszatérésének a technikáját. Meglátogatta ennek az Univerzumnak összes dimenzióját, utána meglátogatott más Univerzumokat is, melyek felépítése teljesen eltér a mienktől.

A mi világunk a fényből van építve (több Univerzum=Omniverzum ). Kavassilas szerint minden élőlény: egy bolygóélőlény, egy galaxis élőlény, egy univerzum élőlény, stb. A mi univerzumunknak 13 dimenziója van, és ez is előlény.

A jelenlegi univerzumunkba tapasztalatokért jöttünk – megélni, megismerni és megérteni azt, amely a fényhullám/fényvibráció alapjaira épül.

Az utazása alatt Kavassilas megértette, hogy az inkarnációnk folyamán azért léptünk ebbe az Univerzumba, hogy személyes tapasztalatokra tegyünk szert, hogy az összes szint lehetőségeinek kiaknázása után saját fény-Univerzumunk teremtőjévé válhassunk.
Az egész Univerzumunkban a dualitás törvénye uralkodik,

Isteni Anya és Isteni Atya tudatának formájában, amely több szintből áll. Itt a mi galaxisunk, a Tejútrendszer az Isteni Anya és az Androméda galaxis pedig az Isteni Atya. A Naprendszer szintjén az Isteni Anya a Föld, még a Nap képviseli az Isteni Atyát. A Földön reinkarnáció szintjén ugyanezt jelképezi Jézus és Mária Magdaléna. Mindez számunkra a 13. dimenzióban kezdődött, amikor is lelkünk belépett ebbe az Univerzumba. De a 9. dimenzióban még nem létezik test, csak energia. A mi életutunk az Univerzum megismerésénél a 9. dimenzióban kezdődött, és minden lehetőség tanulmányozás után egy dimenzióval lejjebb folytatódott, amíg el nem értük a 3. dimenziót. A 7-8. dimenzióban található egy védőréteg (membrán), a 7-től az 5. dimenzióig már megtalálhatóak a fizikai testek, de a miénktől kevésbé sűrűbbek és alakjukban általában különböznek tőlünk. Ezekre a dimenziókra úgy tekintünk, mint a mennyországra. Itt nincsenek negatív entitások, csak harmónia van, semmilyen betegség nincs, és azonnali a lélek vezetőszerepe.

A 5-től 4. dimenzióig lefelé ismét megtalálható egyvédő réteg, s a 4. dimenziótól lefelé találhatók meg a negatív entitások. Viszont az egész Univerzumban fellelhető a dualitás, mivel ez az Univerzum a fény hullámmozgásának a hatására jött létre. Mindenhol, ahol megtalálható ez a hullámmozgás, ott a dualitástörvénye érvényesül. Minél alacsonyabb dimenziókban járunk, annál erősebb a dualitás ereje, annál nagyobb a sűrítettség, és az arra valókésztetés, hogy az ember megismerést és tapasztalatokat szerezzen.
Az emberiség most a 3. dimenzióban él, vagyis egy olyan térben, ahol igen magas a dualitás ereje. A Föld az Univerzum tükre, de nagyon koncentrált állapotban.
Ez az alsó határ, a mélypont , ahonnan már csak felfelé haladhatunk. (Igaz van még a 1. és a 2. dimenzió, de az a tér máson alapul, ezért George Kavassilas nem foglalkozik vele).
A 4. dimenzió a legterjedelmesebb, amelyben sok szint és oktáv található. Minden entitás a 3. és a 4. dimenzióban a mi korlátolt dualitás-értelmezésünk miatt negatív vagy pozitív besorolást kap.

A 4.dimenzióban a negatív entitások már fejlett technikával és erős manipuláló tehetséggel rendelkeznek - képesek holografikus képeket kivetíteni, szintetikus fénylényeket létrehozni, lebénítani az energiacentrumjainkat ( paralízis ), a gondolatainkba belépni, érzéseinket befolyásolni stb. A gyógyítás vagy a csakrák, mint energiacentrumok 4. dimenzióban, nekünk még itt a 3. dimenzióban csak paradigmák. Az 5.dimenzióban csak egy energiacentrum található a mell tájékán.

A 3.dimenzióban kapcsolatba léphetünk a 4. dimenzióval, ha gyógyításról vagy telepátiáról van szó. Ha viszont a feltétel nélküli szeretetről beszélünk, akkor az 5. és más magasabb dimenzióval vagyunk kapcsolatban.

George Kavassilas figyelmeztet minket a 4. dimenzió negatív entitásainak tevékenységére a mostani időszakban, mivel számunkra nagyon fontos a 2011-2012 év. (A drogok és más hallucinogének használata csak a 4. dimenzióba engedik az embert, azért használata nem ajánlatos!)

Forrás: Asztrálutazás



Összefoglaló a dimenziókapukkal kapcsolatban - Második rész


Megfelelő nézőpontból szemlélve a jövő már meg is történt, ezért akik a jövőbe látnak, tudják, hogy a Földön az elkövetkező időkben minden rendben lesz. Hogyan lehetséges ez?
A valóság az, hogy a mi felsőbb Énünk előre eldöntötte, hogy milyen eseményeket szeretne megélni és milyen feladatokat szeretne felvállalni ebben életünkben. Kavassilas következő példákon tudja ezt elmagyarázni:
1. ez olyan, mintha a Földet egy lapos éremnek látnánk, de ha feljebb mennénk, ha nagyobb látószöggel rendelkeznénk, akkor látnánk, hogy a Földünk gömb alakú, vagy

2. mintha egy szerepet játszanánk egy filmben. Tudjuk, hogyan végződik az esemény, mégis az eseményt reálisan átéljük. Ha szeretnénk, hogy a film jó sikerüljön, akkor tudnunk kell, hogy minden szereplőnek hitelesen kell eljátszania az előre megírt forgatókönyv alapján a szerepét. Nem lehet semmit sem kihagyni abban a hitben, hogy nincs értelme, mivel már minden adott. Ez így működik mindkét példát beleértve!

Ha tudatosan kapcsolatban vagyunk magasabb Énünkkel, akkor betekinthetünk a jövőnk eseményeibe, mivel a magasabb Én szintjén a térnek és a időnek más az "érzékelése", mint a 3.dimenzióban. Evvel kapcsolatban Kavassilas két dolgot hangsúlyoz ki: vannak események, amelyekről tudja, hogy nem muszáj, hogy megtörténjenek; s vannak olyanok, amelyekről tudja, hogy biztosan megfognak megtörténni. Többször is meggyőződött ezekről a dolgokról, s most már ki meri jelenti, hogy biztosan fel tudja ismerni a két esemény közötti különbséget.
Tehát azok az információk, melyeket most közzé tesz, a második csoportba tartoznak, vagyis biztosan meg fognak történni!

Mi várható a közeljövőben?

George Kavassilas szerint 2011-2013 között a Földön kulcsfontosságú események fognak lejátszódni, azaz : a Föld az 5. dimenzióba valófelemelkedésének folyamata és az ehhez szükséges fénytest-aktiválás fog megtörténni. Ehhez a folyamathoz sok ember fog kapcsolódni.
A maja naptár Kavassilas szerint nem 2012. december 21-én érvéget, hanem a valójában 2013. március 21-én. Figyelmeztet mindenkit, hogy ez az utóbbi dátum csillagászati szempontból a napéjegyenlőséggel és nem a napfordulóval van kapcsolatban, és mivel 2013. március 21-én napéjegyenlőség van, ekkor aktiválódik a Föld fényteste. Sokan viszont ismertebbnek és fontosabbnak tartják a 2012. december 21-i napot, de ezzel a nappal kapcsolatban G. Kavassilas annyit említ meg, hogy a 3. dimenzióban a Földön már senki nem lesz, s ezen a napon kezdődik el a Föld átalakulása, vagyis a pólusváltás. Ekkor már a 3.dimenzióban semmilyen élőlénynek nem lesz esélye ezeket a változásokat túlélni.
Az Földanya 2012. december 21 és 2013. március 21. között megtalálja saját magját (középpontját) és csillaggá - fénylénnyé - alakul át.

Az Univerzum számára ez az átalakulás egy természetes jelenség. A földrengések pedig addig arra szolgálnak, hogy a Föld fokozatosan közelebb jusson a középpontjához. (Kavassilas még megemlíti, hogy tud a HAARP-technológiáról is, amely mesterséges földrengést idézhet elő).

Hol leszünk mi, ha 2012. december 21-én a Földön nem lesz senki?

Kavassilas szerint a forgatókönyv nem mindenki számára egyforma. Jelenleg az entitások az Univerzumok különböző részeiből inkarnálódtak a Földre, különböző fejlettségi fokkal. Mindenki kiválasztotta saját maga számára - a Felsőbb Énjén keresztül - azt az utat, amely a legkívánatosabb számára a fejlődése szempontjából. Az emberiség egy része, kb. 2 milliárd ember ugyanolyan folyamaton fog átmenni, mint a Földanya, azaz: felemelkedés a 3. dimenzióból az 5.dimenzióba 2012.december 21-ig. Később, 2013. március 21-ig pedig aktiválódik a Föld fényteste.

A populáció egy része ehhez a naphoz közeledve elhagyja a Földet - Kavassilas szerint itt a jelenlegi emberiség feléről van szó.



És hogy hová mennek?

Ennek egyes útjait, forgatókönyveinek részletes leírását a következőekben meg is adja

Az 5. dimenzióba való átmenet, avagy a dimenziókapuk kinyílása George Kavassilas szerint a 2011-es év vége felé ( október végén és november elején ) egészen 2012. december 21-ig a Földön kinyílnak az úgynevezett dimenziókapuk, amelyeken keresztül az emberek átmehetnek az 5. dimenzióba (ezeket a kapukat Kavassilas természetes kapuknak nevezi).
Eleinte csak néhány ember fog tudni átmenni ezeken a kapukon, akiknek többsége aztán visszatér is a 3. dimenzióba, a Földre, mivel itt még feladatuk lesz - ők lesznek a földi emberiség asszisztensei vagy a segítői. Kavassilas tudja, hogy ez a feladat vár rá is. A dimenziókapuk 2012 év második felétől válnak átjárhatóvá a többség számára. Ez mind attól függ, hogy a helyzet a Földön mennyire éleződik ki. A dimenziókapuk 2012. december 21-én teljesen bezárulnak, azok, akiknek át kellett menniük, már a másik oldalon lesznek. A kapuk nem egy adott helyhez lesznek kötve, így nem történhet meg az,hogy nem tudunk megfelelő időben odaérni. Lehetséges, hogy egyes egyéneket intuíciójuk vonzza majd egy konkrét helyre, de ez nem feltétele annak, hogy sikeresen átkeljen a kapun - minden egyes átmenetel egyedi lesz.

Egyszerűen megmondva : mindenhol lesz dimenziókapu, ahol arra szükség lesz - lehet akár kórházakban, fegyintézetekben vagy háborús övezetben is.

Egyesek számára a kapuk láthatatlanok lesznek, mivel nincsenek fizikai helyhez kötve, s inkább az ember rezgésével van kapcsolatban (mintha mindenkinél található volna egy kapu).
Az 5. dimenzióba való átkelésnél az ember nem hagyja el a Földet, de egy párhuzamos világba kerül a Földön, egy magasabb rezgésű szintre, amelyre már a 3.dimenzióban levő Föld átalakulása (kataklizmája) nem lesz hatással.

George Kavassilas kb. 2 milliárd embert említ, amely átfog kelni a dimenziókapun. Megemlíti, hogy az 5. dimenzióba, amely a védőréteg(burok) mögött található, nem tudnak áthatolni a 3. dimenzió negatívenergiái, de az 5. dimenzió már a mennyország első szintjéhez tartozik. Ezzel kapcsolatosan Kavassilas figyelmeztet a mesterséges kapuk meglétére is, az úgynevezett csillagkapukra ( stargates),melyeket az időben és térben való utazásra használják (a negatív földönkívüliek és a földi háttérhatalmi elit). Ezek nem természetes dimenziókapuk, nem az 5. dimenzióba való átmenetelre valók. Senkinek se ajánlja, hogy ezekbe belépjen vagy használja őket.

Forrás: Asztrálutazás



Összefoglaló a dimenziókapukkal kapcsolatban - Harmadik rész


Az emberiség manipulációja és annak következményei sok ember számára nem titok, hogy a jelenlegi világ valóságos realitása messze van a igazságtól, mivel egy olyan világban élünk,ahol természetes dolog az olyan fokú globális hazugság, csalás és manipuláció, amiben az igazság ténye számunkra szinte felismerhetetlen!
A fizikai világunkat az igazságot megmutató szemléleten keresztül nyugodtan nevezhetjük rabszolgatartó társadalomnak.

Azoknak, akik ebben a "mátrix" kiismerésében még csak kezdők, nyugodtan megmondhatjuk, hogy vannak olyan emberek, akik fantasztikus munkát végeznek az igazság napvilágra hozatala érdekében, mint amilyen David Icke vagy N. Lesanov meg még sokan mások is.
Az információ tengerében viszont nehezen lehet felismerni az igazságot, de aki keresi, az meg is találja. Számunkra fontos megemlíteni, hogy a háttérben álló "a szürke eminenciások" itt a Földön azok, akik dróton rángatják az embereket.

De ők is csak gyalogosok a sötét erők hierarchiájában és csak kis részét alkotják annak a "polipnak",amelynek bázisai a Holdon, a Marson, az Orion csillagképen át, egészen a galaxisunkig vezet. Ennek a "polipnak" a kommunikációja hasonlít "maffia" által alkalmazott módszerre, ami azt jelenti, hogy a Földön uralkodó erőknek nincs annyi információja, hogy az egészet átlássák. A Földön lévő felső körök is még magasabb körökből vannak manipulálva és megtévesztve! Ezen kívül nem egységesek, és széthúzóak, mint ahogy negatív lényeknél ez természetes.

Miért manipulálnak minket?

A negatív entitásoknak ( parazitáknak ) csak egy fontos céljuk van, hogy uralkodhassanak másokon, mivel csak így tudnak energiát szerezni vagy inkább lopni. Az emberi fajt is azért igázták le és azért manipulálták, hogy egy agy-mosott csordát hozzanak létre, amelyből csak negatív csoportoknak származott hasznuk.

Milyen haszonról van itt szó?

Az energialopást már említettük (az univerzumban ugyanis léteznek olyan lények, amelyek a negatív érzelmek energiáiból élnek), de a legfontosabb számukra a mi GÉNÁLLOMÁNYUNK!

Tudják, hogy mi, emberek nagyon értékes áru vagyunk az univerzumban, mivel a Földön élőfaj egyedi genetikai kóddal rendelkezik (éppen ezzel a céllal lett megteremtve), amely kulcs mindenhez, ami az Univerzumunkban létezik -és kulcs az összes életformához és energiához.

A mi Univerzumunkban ebben a pillanatban nincs más bolygó, amely ilyen univerzális génállománnyal rendelkezne. Vegyük ezt ténynek. A gyakorlatban ez az univerzális géntartomány azt is jelenti, hogy a Földre akárki inkarnálódhat a mi Univerzumunkból. Ebben a pillanatban ezért számunkra az a fontos (földönkívülieknek meg azért érdekes) , hogy az embernek, mint isteni lénynek hozzáférése van minden teremtéshez, ami ebben az Univerzumban megtalálható (mivel a Föld az Univerzumunk kicsinyített mása).
A negatív entitások épp ezért nehézen tudnak ellenállni az olyan a kísértésnek, hogy az emberi faj befolyásolásával különleges információkhoz ne juthassanak. Ezért élünk most egy ilyen világban, amelyben elterjedt a legmagasabb fokú manipuláció.

De az egész "játékban" tudatosítanunk kell, hogy a 3. dimenzióban azért vagyunk itt, mert mi ezt így akartuk és mi ezt választottuk! Nem érdemes keresni a vétkeseket és eljátszani az áldozat szerepét. Az életért lévő felelősség a mi oldalunkon van, s ezért hálásak lehetünk az összes tapasztalatért, amit itt szereztünk az életünk folyamán.

Minden a terv szerint megy.

AZ ISTENI a LEGFELSŐBB TERV SZERINT!!!!

Ha az életünkben nem volnának kihívások, akkor nem lehetnénk azok, akik most vagyunk. Azért vagyunk itt, hogy ezt mind megtanuljuk, hogy leküzdjük a haragot és megértsük a jelenlegi létezésünket. Tanuljuk meg elfogadni magunk és a körülöttünk lévők árnyoldalát, s így már többet nem lesz hatalmuk a negatív entitásoknak felettünk - nem fognak tudni ránk hatni.

Az emberek elcsábítása a Földről

Milyen forgatókönyv vár azokra, akik nem a Földanya felemelkedésének az útját járják?
Kavassilas a következő módon magyarázza.

A negatív entitásoknak az érdeke az, hogy az agymosott emberi csordákat elzárják és átvigyék egy másik helyre, mielőtt még megszűnik a 3.dimenzió létezése a Földön. A vezető negatív lények pontosan tudják a jövő eseményeinek az eljövetelét és felemelkedés folyamatát a Földön.

Kavassilas megemlíti, hogy különböző negatív információk vannak a Föld felemelkedésével kapcsolatban, amelyek nem tájékoztatják eléggé az embereket és illúzióban ringatják őket.
Az emberekhez a médiákon keresztül pedig sok spekulatív információ is eljut, mint pl. a világháború kitörése, különböző betegségek elterjesztése, az időjárással való manipuláció, művileg előállított földrengések stb.

Ezek a "rémhírek" nem öltöttek globális méreteket, de nem is fognak, mivel a vezető negatív entitásoknak sincs érdekükben.

Létezik egy forgatókönyv, ami arra készült, hogy minél több embert csábítsanak el a Földről az űrhajóikba, amelyek aztán elviszik őket egy másik helyre ( elő van készítve néhány 3. dimenziós bolygó ), hogy megóvják az eddig működő manipulációs mintát. ( Kavassilas ezeket az űrhajókat taxiknak nevezi, és láthatók lesznek, de az Univerzum magasabb lényei hatalmas fogdáknak hívják őket).

Az egyik bolygó, amelyre az emberek ki lesznek telepítve, az a Mars. Ez a jövendölés saját tapasztalatra támaszkodik, mivel a Marsnak önálló atmoszférája van, s most is a felszíne alatt több, mint 1 millió ember él. (Ez már egy régebben futó titkos háttérhatalmi tervrésze, melynek neve Project Genesis - célja a Marsnak az újra betelepítése). Viszont mielőtt az emberek a Marsra jutnának, először a Nibiru bolygót fogják meglátogatni. George Kavassilas szerint a Nibiru egy magasabb színtü technológiával előállított bolygó, amelynek saját meghajtása van. Jelenleg a Nap mögött van elrejtve, ezért nem látható. Ha eljön az idő, akkor a Nibiru elő fog jönni. Úgy fogjuk látni, mint most a Holdat és ugyanolyan nagynak is. Persze a valóságban a Nibiru a Holdnál nagyobb, csak messzebb lesz és vöröses lesz a színárnyalata.
A negatív entitásoknak azonban vannak tartalékban még más evakuációshelyei is. Kavassilas szerint ez mind azért van, hogy az emberek önkéntesen hagyják el a Földet, mivel az Univerzum törvényei alapján erre senkit nem lehet kényszeríteni. Viszont befolyásolni, manipulálni lehetséges az embereket, hogy "saját" akaratukból határozzanak úgy, ahogy azt mások akarják.

S mind ez akkor történik, amikor a globális helyzet kezd kiéleződni. Várható a világ gazdaságának és politikájának összeomlása, s ezzel együtt pedig beindulnak a szociális segítőprogramok is. Nem lehet kizárni a helyi fegyveres összecsapásokat sem.
Kavassilas szerint legfontosabb az, hogy a Föld felemelkedjen.

A Földanyáról azt mondják, hogy még mindig visszatartja magát, mivel várhatók, hogy fokozódni fognak a természeti katasztrófák világunk különböző részein.

Kavassilas nem tartozik azon emberek közé, akik a pusztulás és reménytelenség elméletét hirdetik. Épp ellenkezőleg, tudja, hogy a pozitív tapasztalatok és reményteljes jövő az, ami ránk vár. Felkészíti az embereket azokra az eseményekre, amelyek a 2012-ben (kb. az év felétől) még jobban ki fognak éleződni.

A világ más-más részein különböző intenzitással fog lezajlani. Az embereknél is minden út egyedi, mivel a tapasztalatok elsajátításához mindenkinek a saját útját kell járnia. Földrészekre vagy államokra is úgy kell tekinteni, mint a lényekre, akiknek saját útjuk van.
A helyzet helyenként drámaira is fordulhat, de az embereket Kavassilas arra próbálja rávenni, hogy a 2012-es eseményekre úgy tekintsenek, mint egy új emberi faj megszületésére.
Erre a szülésre úgy tekintsünk, mint egy új élet megszületésére.

Ez nem csak a fájdalomról szól, ezért ne úgy összpontosítsunk rá, mintha az egész eseménynek ez lenne a legfontosabb része. A fent említettek alapján Kavassilas nem zárja ki, hogy olyan pillanatok is bekövetkezhetnek, ahol az egyes területeken az áttekinthetetlen helyzetben akármilyen segítség jól fog majd jönni.

Ha valaki segíteni fog krízishelyzetben lévőkön, akkor ezzel a tettel sokaknak segíthet, főleg ha ezt feltétel és elvárás nélkül fogja elvégezni. Ekkor avatkozhat közbe a sötét oldal is, amely számukra a legmegfelelőbb helyzet.

A döntés pillanatában fontos lesz a tudatunk és a szívünk hangjára hallgatni (fontos a lelki jelenlét). Az emberek nagyon fifikusak, s ezért az emberiség többsége biztosan át fogja majd gondolni a nekik nyújtott segítség lényegét és a segítők szándékát.
Ez egy olyan helyzet lesz egyesek számra, amikor nem lesz sok idő a gondolkodásra vagy a helyzet mérlegelésére. Kavassilas nehezen határozta el magát arra, hogy ezeket az információkat közzé tegye.

Tudatában van annak, hogy az említett információk szinte hihetetlenek, s addig még nem kezdődnek el, addig nehezen lehet ezeket megerősíteni.

Tudja, hogy a Föld felső vezetésének (az elitnek) az akarata az, hogy fenntartsák mindenáron a valóságosnak látszó illúzióvilágot, de az események fel fognak gyorsulni. Fontos, hogy az ember fel legyen készülve és ne hagyja magát meggondolatlan döntéseket hozzon az adott pillanatban. Mert nem segíthetünk addig magunknak, amíg nem a szívünkre hallgatunk.
Kavassilas azt mondja : " Az egónk (fejünk) mindig talál okot arra,hogy miképpen lehet valamiben kételkedni, de a személyes tapasztalatok és az új ismeretek felismerése egyértelműen olyan információkhoz juttatnak, amelyeket nem lehet megcáfolni".

Az információkból mindenki annyit fog fel, ami számára a leglényegesebb. De tény az, hogy a jelenlegi földi realitás szétesőben van a kozmikus asztrológiai ciklusok befejezése miatt.
Ez nem cáfolható meg és ez a földi vezetői elit számára sem ismeretlen tény.

A Montauk-kísérletek alatt a 20. században ( az időben és a térben való utazásnál ) megállapították, hogy egy pontban az "utazók"rátaláltak egy úgynevezett fény-falra, ahol a 3. dimenzió realitásának a vége van. Tehát a különböző titkos kísérletek is bizonyítják a 3.dimenzió realitásának teljes szétesését a Földön - de George Kavassilas szerint ez 2013 március 21-én fog bekövetkezni.

Forrás: Asztrálutazás

Buddha tanításai és a helyes meditáció - Első rész

A közelmúltban Délkelet-Ázsia számos országának mintegy 100 buddhista kolostorában összesen több mint 3000 szerzetes tanulta meg a Transzcendentális Meditációt. Mindez egy japán buddhista szerzetes, a nagytiszteletű Kodzsi Osima tevékenysége nyomán történt, aki maga is már hosszú ideje gyakorolja a Transzcendentális Meditációt.
Osima apát szerint a buddhista szerzetesek leginkább azt értékelik a Transzcendentális Meditációban, hogy általa rendkívül egyszerűen, erőfeszítés nélkül és igen mélyen képesek a transzcendenciát megtapasztalni, szinte közvetlenül a gyakorlás megkezdésével egy időben. Ez a transzcendencia tapasztalás aztán természetes alapot képez a szerzetesek imádságaihoz és további lelki gyakorlataihoz.

Számos ázsiai utazása során Maharishi gyakran látogatott meg buddhista kolostorokat és személyesen is beszélt buddhista vezetőkkel. Srí Lanka egyik vezető szerzetese, aki jelenleg a Srí Lanka-i buddhizmus három irányzatának egyik vezetője, „sankarája”, igen nagy szerepet játszott abban, hogy buzdítása nyomán az ország buddhista szerzetesei megtanulták a TM-et Osima apáttól.

Osima apát elmondása szerint a fiatalabb szerzetesekre különösen nagy hatást gyakorol az, ahogyan Maharishi az ősi és a modern tudást ötvözte. Leginkább azok az Egyesített Mezőről szóló ábrák keltették fel az érdeklődésüket, melyek megmutatják, hogy a TM-gyakorlás során miként tapasztalhatjuk meg minden nap a transzcendentális tudat, az Abszolút Lét mezejét, melyet a modern tudomány a természeti törvény Egyesített Mezejeként ír le.

Osima apátot a Maharishi Egyetem díszdoktori címmel tüntette ki, elismerve azt a jelentős teljesítményt, amely által lehetővé tette, hogy a társadalom tagjai közvetlenül is megtapasztalják a Nirvánát – a buddhizmus céljainak legmagasztosabbikát. Utazásai és tanításai révén Osima apát több ezer szerzetest hozzásegített ahhoz, hogy közvetlenül is megtapasztalják az Abszolút Létet, melynek nyomán képesek még erőteljesebben a béke, az öröm és a fejlődés hatását sugározni ezekben a kolostorokban és a körülöttük lévő világban.

E hírek fényében érdemes mélyebben is áttekinteni a TM és a helyes meditációról való buddhista tanítások kapcsolatát. Ehhez Dr. Evan Finkelsteinnek, a MUM professzorának egyik írását hívjuk segítségül:

Egy zavarban lévő ember így kérdezte egyszer a Buddhát:

- Hallottam, hogy egyes szerzetesek különféle elvárásokkal meditálnak, mások elvárások nélkül, megint mások pedig az eredmény iránti közönnyel. Melyik ezek közül a legjobb?

A Buddha így válaszol:

- Akár elvárásokkal, akár elvárások nélkül meditálnak, ha ezt helytelen elképzelések alapján és helytelen módszerekkel teszik, akkor semmi hasznuk sem lesz meditációjukból. Gondoljatok csak bele! Ha van egy ember, aki olajat kíván sajtolni, ám homokot önt egy edénybe, majd megszórja sóval, bármilyen erővel is préseli, mégsem kap olajat, mert annak nem ez a módja! Egy másik ember tejet akar fejni. Elkezdi egy fiatal tehén szarvait huzogatni. Akár elvárásokkal együtt, akár elvárások nélkül teszi, nem tud tejet fejni a tehén szarvából, mert annak nem ez a módja. Vagy vegyünk egy embert, aki egy agyagedénybe vizet tölt, és elkezdi köpülni, hogy vajat kapjon, ám hiába, mert nem jut így máshoz, mint vízhez. Ám ha az edénybe olajos magvakat teszünk, és azokat kezdjük sajtolni, ha a tehenet a tőgyét megfogva fejjük meg, vagy ha az edénybe tejszínt teszünk és azt látunk neki köpülni, akkor érjük el a célunkat. Ezek jelentik a helyes módszert.” – Maddzshima Nikája

Vajon milyen fajta meditációt tanított a Buddha? Igazság szerint ezt senki sem tudja biztosan. Ám a buddhista írásokból lehet némi elképzelésünk afelől, hogy milyen lehetett annak a gyakorlásnak a természete, amelyet feltehetőleg ő maga is tanított. A fenti szövegből nyilvánvalóan lásztik, hogy a Buddha is úgy gondolta, hogy ha valaki nem a megfelelő módszert használja, akkor nem várhatja el, hogy eléri a nirvánát, az abszolút szabadság és megvilágosodás teljesen felébredett állapotát.

A Buddha ezen felül két olyan sajátságról beszélt, amelyet alapvetőnek tartott ahhoz, hogy az ember elérje ezt a teljesen megvilágosodott állapotot, ezek pedig az elcsendesedés és a szellemi felismerés:

Két dolog vezet el benneteket a legmagasabb megértéshez. Melyek ezek? Az elcsendesedés és a szellemi felismerés. Milyen üdvös hatását várhatjátok annak, ha kifejlesztitek az elcsendesedést? Az elmétek fejlődni fog. A fejlettebb elme hatására nem lesztek többé az ösztönkésztetéseitek rabszolgái. Mit ad nektek a szellemi felismerés kifejlesztése? Meglelitek majd a bölcsességet. A kifejlődő bölcsesség hozza el nektek a tudatlanság vakságától való megszabadulást. Az az elme, amelyet az ösztönös késztetések és a tudatanság béklyóz meg, soha nem képes kifejleszteni a helyes megértést. Ám az elcsendesedés és a szellemi felismerés révén az elme szabadságra lel.” – Anguttara nikája

A buddhista meditáció manapság tanított két legnépszerűbb formája a szamathá és a vipasszaná. A szamathá meditáció alapja a meditáló eltökéltsége és állhatatos kitartása azon a téren, hogy a meditáció egy meghatározott tárgyára összpontosítsa az elméjét. Ennek az a célja, hogy kifejlesszék az elme koncentrációra való képességét, mivel ismeretes, hogy amikor az elme egy nagyon koncentrált állapotban van, akkor elcsendesedik, és az ilyen elme lehetővé teszi a mély szellemi felismeréseket.

Mivel a Buddha kifejtette, hogy csak a helyes módszer hozhatja el a vágyott „gyümölcsöt”, érdemes lenne megvizsgálni, hogy vajon a szamathá meditáció, abban a formájában, ahogyan azt ma értik és gyakorolják, valóban a helyes módja-e annak, hogy az elmét elcsendesítsük. A szamathá valóban nyugalmat és elcsendesedést jelen: azt az összeszedett állapotot, amelyben az elme semmilyen módon sem izgatott vagy aktív. A kifejezés közvetlen rokona a szanszkrit „szamádhi”-nak, amely azt az állapotot jelzi, amelyben az elme teljesen nyugodt, rezdületlen és erőfeszítés nélkül megtartható egy teljesen összeszedett állapotban.

Mi hozza létre az elmének ezt a csendes állapotát? Teljesen kifejlődött állapotában az elcsendesedés annak a végtelen békének, szabadságnak és éberségnek hatására jön létre, melyet a nirvána feltételekhez nem kötött, határtalan állapotában tapasztal valaki. A nirvána teljes szabadsága és abszolút boldogsága az, amely automatikusan és spontán módon magába olvasztja és koncentrálttá teszi az elmét. „Meditáljatok és bölcsességetekben ébredjetek rá a nirvánára, a legfelsőbb boldogságra” – Dhammapada

A szamathá meditáció ma gyakorolt formájával kapcsolatban ott találunk komoly félreértést, hogy egyáltalán nincs szükség arra, hogy az elmét kimerítő koncentrációs gyakorlatok alkalmazásával képezzük ki arra, hogy elnyerje a koncentráció képességét. Az elme automatikusan és spontán módon eléri ezt a rendkívül csendes és összeszedett állapotot, amennyiben a meditáló ismeri annak a módszerét, hogy miként tegye lehetővé elméje számára, hogy a nirvána tiszta boldogsága erőfeszítés nélkül magához vonzza. Általános tapasztalat, hogy az elme természetes módon tartósan fókuszál minden olyan dologra, amely békességgel és elégedettséggel tölti el. Ez az elme vele született képessége, így valójában nincs szükség koncentrációs képzésre vagy gyakorlatokra.

A nirvána állapotának teljessége az, amely az elmét koncentrálttá teszi, és ez a meditáló részéről erőfeszítés nélkül megy végbe, amennyiben a meditáció helyes módszerét gyakorolja. E helyes módszer rendszeres és erőfeszítés nélküli gyakorlásával az elcsendesedés alapvető sajátsága stabilizálódik a meditáló életében, aki így – mint azt a Buddha is kifejtette – többé nem lesz „önszönkésztetéseinek rabszolgája.”

Mindezeken túl, mivel az elme természetes hajlama, hogy spontán módon a stabil béke és megelégedettség mezeje felé haladjon, az egyén arra irányuló erőfeszítései, hogy az elméjét kontrollálva azt kizárólag a figyelem egyetlen korlátozott tárgyán tartsa, ahogyan azt manapság a szamathá meditációban teszik, voltaképpen megakadályozza az elmét, hogy belevesse magát abba az örökké állandó határtalanságba és boldogságba, amelyet annyira vágyik és igényel.

Forrás: TMinfo



Buddha tanításai és a helyes meditáció - Második rész


Manapság a vipasszaná, vagy tudatosság meditáció a legszélesebb körben használt forma. A vipasszanát a szellemi felismerést nyújtó meditációként tartják számon, mivel úgy tartják, hogy gyakorlása által az ember mélyenható szellemi felismerésre tesz szert a valóság természetét illetően. A buddha elmagyarázta, hogy a vipasszaná révén, amely „alapos felismerést vagy belátást” jelent, az ember elnyeri azt a bölcsességet, amely „megszabadít a tudatlanság vakságától”.
Manapság a vipasszaná vagy tudatosság meditációkat úgy gyakorolják, hogy a gyakorló arra törekszik, hogy „tárgyilagos szemlélője” legyen valamilyen, a testében, az elméjében vagy érzelmeiben végbemenő természetes folyamatnak. Például megkérik arra, hogy a légzés folyamata során csupán figyelje meg vagy szemlélje a rekeszizom emelkedését és süllyedését vagy legyen csupán elfogulatlan szemlélője annak, ahogyan maga a lélegzet jön és megy.

Ennek a meditációnak egy másik, népszerű formája, hogy tudatosan megfigyelik a testet a járás vagy a felállás és leülés természetes folyamata során. A kulcselem, hogy megpróbálnak folyamatosan tudatában lenni annak, hogy éppen melyik folyamat zajlik, anélkül, hogy bármilyen módon beavatkoznának vagy akár pozitív vagy negatív módon reagálnának az adott pillanatban zajló folyamatra. Az az elgondolás áll e mögött, hogy ilyenkor teljesen tudatában legyenek annak a „nyers tapasztalásnak”, amely állandóan végbemegy, majd átalakul azáltal, hogy minden egyes felmerülő és eltűnő érzetet tudatosítunk, majd elengedünk. Ennek a gyakorlatnak az a célja, hogy mély szellemi felismeréseket hozzon létre, tökéletes bölcsességet, a létezés igaz természetének végső valóságáról, a maga feltételekhez kötött és feltételekhez nem kötött természetében.

Sajnálatos módon azonban az a kísérlet, hogy a szellemi felismeréseket annak gyakorlása folyamán fejlesszük ki és hozzuk létre, hogy megpróbálunk „elfogulatlan szemlélővé” válni, nem a megfelelő módszer. Ennek az az oka, hogy az egyetlen olyan „elfogulatlan szemlélő”, amely képes a „helyes tudatosságra” és a valódi szellemi Felismerésre, maga a nirvána tökéletesen éber állapota. Az igazi „elfogulatlan szemlélő” soha nem a figyelem vagy az elme, amely megpróbál figyelemmel kísérni egy folyamatot. Ennek oka, hogy már maga a kísérlet is része a folyamatnak – nincs kívül a folyamaton. Ezzel éles ellentétben a valódi „elfogulatlan szemlélő” teljesen kívül van a létezés minden egyes függő állapotának létrejövésén és elmúlásán. Teljes mértékben túl van az elmén és bármely emberi szándékon vagy erőfeszítésen, amely valaminek a megfigyelésére irányul.

A Buddha feltette a kérdést: „Mi a helyes tudatosság”? Majd így válaszolt rá:

Amikor jár, a szerzetes tudja, hogy „járok”, amikor áll, tudja, hogy „állok”, amikor lefekszik, tudja, hogy „lefekszem”. Bármilyen helyzetben is van a teste, annak tudatában van. Amikor megy vagy áll vagy ül, amikor alszik vagy éber, amikor beszél vagy hallgat, akkor azt teljes figyelemmel teszi.” – Dígha Nikája

A fenti idézetben rendkívül fontos látnunk azt, hogy a tudatosságnak még akkor is jelen kell lennie, amikor valaki alszik. Más szavakkal még az alvás folyamatát is természetesen létrejövő folyamatként kell megfigyelni, azaz szemtanúként figyelemmel kísérni. Első pillantásra az alvás elfogulatlan szemlélete lehetetlennek tűnik, mivel ha valaki alszik, akkor hogyan tudna bármit is megfigyelni? Ennek megértéséhez a kulcsot az adja, hogy nem az elme végzi a megfigyelést. Az alvás állapotában az elme alszik, és nincs tudatában sem az alvási folyamatnak, sem bármi másnak.

Azonban a tudatosság abszolút állapota, a nirvána számára lehetséges, hogy elfogulatlan tanúja legyen az alvási folyamatnak. A feltételekhez nem kötött, transzcendentális, abszolút tudat az, amely az élet feltételekhez kötött, állandóan változó értékeinek – köztük az elmének és szándékainak – egyetlen igazán elfogulatlan megfigyelője. Egyedül az élet e legfelsőbb értéke képes arra, hogy elfogulatlan legyen, mivel csak Ez nélkülözi a hiányt, és örök állapotához nem lehet semmit sem hozzátenni, és ugyanígy, nem lehet belőle semmit sem elvenni. Következésképpen csakis a teljesen felébredett állapot abszolút létezése képes tökéletes mértékben az élet természetének mélyére hatolni, és elnyerni azt a legfelsőbb Felismerést, amelyet a Buddha is megélt, megtestesített és tanításaiban kifejezésre juttatott.

Hogyan fejlesztheti ki akkor valaki az igazi Felismerést, a Tökéletes Bölcsességet az élet végső valóságával kapcsolatban? Ha az emberi törekvés arra, hogy a természetes folyamatok elfogulatlan megfigyelője legyen, nem a megfelelő módszer, akkor mi lenne a helyes módszer? Világos, hogy a helyes módszer eredménye az abszolút éberség transzcendens állapotának kiművelése és integrációja kell legyen, amely nem más, mint a nirvána állapota. A Súrangama-szútra, egy buddhista szentszöveg így ír:

„– Mely érzékszervet használva gyakoroljak? – kérditek. Ne aggódjatok! Nem más ez, mint a fül, amelyet Kuan Jin bódhiszattva is használt. Ez a legmegfelelőbb a számotokra. Kuan Jin bódhiszattva a fül érzékszervén keresztül tökéletesítette gyakorlását, és Ánanda [Buddha egyik fő tanítványa] is követni fogja őt ebben. A korábbi korszakok Buddhái és Bódhiszattvái egy olyan csodálatos dharma-kaput hagytak nyitva számunkra, hogy nekünk is követni kell azt a módszert, hogy a fül érzékszervét kiművelve hatoljunk a valóság mélységeibe. Ez a legkönnyebb módszer.”

A Súrangama-szútra által javasolt módszert azért nevezik a „legkönnyebb módszernek”, mert azt az egyszerű és erőfeszítés nélküli cselekvést foglalja magában, hogy az ember követi a figyelmét, amint az egy hanggal együtt marad és a valóság mélységeibe hatol. A valóság mélységeibe való behatolás azt jelenti, hogy az ember képessé válik arra, hogy áthatoljon a létezés feltételekhez kötött állapotainak szüntelenül változó értékein, és eggyé legyen az abszolút, feltételekhez nem kötött, örök, „soha nem keletkezett és soha nem pusztuló” békével és beteljesedéssel, amely a nirvána határtalan, mindentudó állapota, az összes szenvedés vége.

Ám hogyan maradjon valaki együtt egy hanggal? Mi ennek a helyes módja? A Súrangama-szútra további magyarázatot kínál a következő versekben:

Ánanda, s mindenki más e nagyszerű gyülekezetben,
fordítsátok meg a hallás működését.

Fordítsátok meg a hallást, hogy meghalljátok saját természeteteket;
a természet lesz a legfelsőbb Úttá.

Ezt jelenti igazából a valóság mélyére való hatolás.

Ez az a kapu, amelyen keresztül annyi Buddha lépett át,
ahány porszem csak létezik.

Ez az egyetlen út, amely elvezet a nirvánához.

Az elmúlt korok Beérkezettjei tökéletesítették ezt a módszert.

A bódhiszattvák most eggyé olvadnak ezzel az abszolút ragyogással.

A jövendő korokban mindazok, akik csak tanulnak és gyakorolnak, szintén támaszkodnak majd e dharmára.” – Súrangama-szútra

A szútra azt az instrukciót adja, hogy fordítsuk meg a hallás működését. Mit jelent ez? Általában valaki akkor hall egy hangot, amikor ő maga vagy egy másik ember beszél, vagy a környezetben ad ki valami egy hangot: ez lehet egy madár, a mennydörgés, a folyó hangja vagy bármi más. Az elménk általában kifelé fordul, a külső környezet irányába. Ám a meditáció helyes módja által megtanulhatjuk, hogy miként használjunk egy hangot, és hogyan a kövessük végig a hang legvégső forrása felé haladó, befelé vezető úton.

A helyes módszer ez esetben abban rejlik, hogy megtudjuk, miként lehet spontán módon felfogni egy hangot az elmén belül, a befelé haladó úton. Úgy tűnik, ez egy olyan meditációs technika volt, amelyet a Buddha akkor tanított tanítványainak, amikor meghatározott mantrákat vagy hangokat adott át nekik (a mantra a meditáció folyamán használt speciális hang). Az alábbi szútra illusztrálja ezt:

- Nem kell feladnod a törekvést – mondta a Buddha. – Nem kell feladnod a megszabadulásra irányuló keresést, csak mert azt gondolod magadról, hogy nem elég éles az eszed. Ejts el minden filozófiát, amivel eddig találkoztál, és inkább ismételj egy mantrát. Azt, amelyet most fogok adni neked.” – Maddzshima Nikája

A mantra hangját ártatlanul és erőfeszítés nélkül tapasztaljuk egyre finomabb értékeiben, amíg a hang teljesen el nem halványodik, és akkor a meditáló a szamádhi tökéletesen nyugodt, mégis rendkívül éber állapotában marad. Az a természetes folyamat ez, amelyre a Súrangama-szútra előbb idézett versei utaltak: „Fordítsátok meg a hallást, hogy meghalljátok saját természeteteket; a természet lesz a legfelsőbb Úttá. Ezt jelenti igazából a valóság mélyére való hatolás.”

Ezekből a versekből világossá válik, hogy az a folyamat, amelynek eredménye a tökéletes szellemi felismerés avagy a „valóság mélyére hatolás”, egy olyan folyamat volt, amelyet maga a természet vitt végbe. „A természet lesz a legfelsőbb Úttá.” Nem egy olyan folyamat volt, amelyet az egyéni erőfeszítés vagy a koncentrációra irányuló törekvés mozgatott, esetleg az, hogy elfogulatlan megfigyelővé legyen az ember. A hallás megfordításával, vagyis azáltal, hogy erőfeszítés nélkül követünk visszafelé egy hangot, egészen legvégső forrásáig, képessé válunk arra, hogy meghalljuk „saját természetünket”. Saját természetünk a Buddha Természet, a teljes felébredés állapota, az a határtalan és örökké éber létezés, amely az élet változatlan és végső igazsága.

Napjainkban azt a természetes folyamatot, amely a hallás érzékszervének „megfordítása”, Transzcendentális Meditáció (röviden TM) néven ismerik. Ez a teljesen erőfeszítés nélküli gyakorlat nem kíván semmilyen doktrínában való hitet, sem pedig valamilyen meghatározott életmódot. Mindenféle vallású ember gyakorolja, ahogyan az ateisták is. Gyakorlati jótéteményeit tudományos kutatások igazolták az elmúlt 40 évben, és eddig világszerte több mint 6 millió ember sajátította el.

Ezen felül ez a technika nem igényli a koncentráció, a kontempláció semmilyen formáját, sem pedig az elme, az értelem vagy az érzelmek arra irányított erőfeszítését, hogy eltávolítsa magát saját tapasztalataitól, azáltal, hogy megpróbál érintetlen, elfogulatlan vagy objektív maradni. Ez egy különösen fontos dolog, mivel az az elcsendesedés és szellemi felismerés, amelyről a Buddha beszélt, soha nem minősült gyakorlatoknak. Az ember nem gyakorolhatja az elcsendesedést vagy a szellemi felismerést, ám könnyedén elérheti és kifejlesztheti őket, azáltal, hogy rendszeresen megtapasztalja a nirvána állapotát és eggyé lesz azzal. A nirvána, a tökéletes Felismerés, a Tökéletes Bölcsesség állapota az, amely teljesen elcsendesedett.

A meditáció helyes módszerének egyedül az bizonyul, amely képes arra, hogy túlvigyen bennünket a létezés mulandó, állandóan változó, feltételekhez kötött állapotain, egészen a nirvánáig. Olyan módszer kell, hogy legyen ez, amely képes teljes mértékben túllépni saját folyamatán, és az abszolúttal való egységben hagyni minket, szabadon önmagunk korlátozott és elkülönült tapasztalásától. Ekkor, ennek az erőfeszítés nélküli folyamatnak a rendszeres gyakorlásával, lehetővé válik számunkra, hogy teljes mértékben integráljuk és stabilizáljuk a nirvánának ezt a rezdíthetetlen, abszolút állapotát, és megőrizzük összes cselekvésünkben és a mindennapi életünkben. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy elérjük az összes Buddha és bódhiszattva célját – egy szenvedés nélküli világot.

Végezetül, e tanulmány legfőbb gondolata, hogy annak érdekében, hogy elérjük azt az elcsendesedést és szellemi felismerést, amely a teljes megvilágosodásnak a jellemzője, illetve hogy ráébredjünk a Tökéletes Bölcsességre, amely a határtalan, együttérző szeretetben bontakozik ki, el kell sajátítanunk és használnunk kell a befelé fordulás helyes módját.

Ám ha az edénybe olajos magvakat teszünk, és azokat kezdjük sajtolni, ha a tehenet a tőgyét megfogva fejjük meg, vagy ha az edénybe tejszínt teszünk és azt látunk neki köpülni, akkor érjük el a célunkat. Ezek jelentik a helyes módszert.” – Maddzshima Nikája

Forrás: TMinfo


Miben hittünk a kereszténység előtt? - Ősi magyar hiedelemvilág


A kereszténység előtti magyar vallás jelenlegi tudásunk szerint valószínűleg egy, a sámánizmus és a tengrizmus néven ismert jelenségekkel kapcsolatba hozható vallás saját elemekkel kiegészült változata.
A „magyar ősvallás” pontos mibenlétével, elemeivel kapcsolatban azonban a tudományos életen belül, és azon kívül is rengeteg elmélet és feltételezés létezik, így jelenleg sincs egységes kánonja a magyar ősvallásnak és a magyar mitológiának. Egyes feltevések szerint az ősmagyar vallás szerkezetében a kereszténységhez hasonlított, de tartalmában eltért tőle.

A magyar mitológia képzeteinek egy része nyelvünkben a mai napig megmaradt (bár többnyire megváltozott jelentéssel, mint a lidérc esetében), más részük keveredett a magyarokkal kapcsolatba került vallások, főként a kereszténység elemeivel (így az ördög vagy a boldogasszony szavak).

A világ szerkezete

A magyar mitológia világfelépítésében a samanisztikus háromszintű modellt követi, mely szerint egy úgynevezett középső világ az általunk ismert fizikai valóság, ebben a világban él az ember és rajta kívül a földön élő természetfeletti lények. Ezen a világon kívül létezik még egy felső világ vagy jó szellemek világa, illetve egy alsó világ vagy rossz szellemek világa. Más archaikus világfelépítésekhez hasonlóan a magyar mitológiában is egy mitológiai vagy szent közép az, amihez a világszerkezet viszonyul. Ezt általában a világfa, égig érő fa, vagy más néven tetejetlen fa szimbóluma jeleníti meg. A háromszintű világban a mindennapi ember a középső világban él, azonban szükség van arra, hogy a fizikai világon túl létezőkkel, a nálunk hatalmasabb lényekkel, a szentséggel megmaradhasson a kapcsolat.

A kapcsolattartó

A világ szintjei között az erre (isteni tulajdonságai, testi elváltozásai, képességei alapján és a szentség vagy származás által) kijelölt személy, a sámán vagy táltos biztosítja a kapcsolatot. Természetfeletti ismertetőjegyei általában már születésekor megnyilvánulnak: például „több csonttal” születik (fogakkal vagy tíznél több ujjal). De a táltos születhet csillaggal a vállában, valamint aranyfoga és aranyhaja is lehetett (lásd. Gömöri népmesék).
A sámánnak és a táltosnak tulajdonított képességek: a jövendölés képessége, az időjárás szabályozása, jégesőt vagy vihart okozni vagy eloszlatni azt.
 
A táltosok viaskodhattak kerekek, vörös és kék lángok, szürke és pej csődörök, füstös és szőke bikák képében, melynek célja az időjárás jóra vagy rosszra fordítása volt. Némely esetekben a világ uralásáért is harcba szállnak a Fél-világok bajnokai (lásd Szőlő-Szült-Kálmány és Világ-Griffmadár-Vitéz harca).

A felső világ lényei

Isten
A magyar mitológia központi, teremtő istensége az Isten, Öregisten, Atyaisten, Jóisten, vagy Aranyatyácska. Nevei a neki tulajdonított jellemzőket mutatják. Eredeti formájában nem azonos a kereszténység istenfogalmával.

Boldogasszony
A Boldogasszony és a Nagyboldogasszony összetett alakja a magyar mitológiának, eredete, szerepe és értelmezése azonban a mai napig vitákat szül. Ehhez többek között az is hozzájárul, hogy a huszadik századra a Boldogasszony alakja teljesen egybemosódott Szűz Mária alakjával. Egyes értelmezésekben a Boldogasszony a kereszténység előtt jóval korábban létező mitológiai alak. Neve Babba, akit a keresztény hittérítők a hasonlóságot felismerve egyszerűen lecseréltek Szűz Máriára, hogy az új hitet a régire építve könnyebb dolguk legyen elterjeszteni a kereszténységet a pogány magyarok között. Feltételeznek anya-lánya viszonyt is a Nagyboldogasszony és a Boldogasszony között. Olyan elmélet is létezik, mely szerint a Boldogasszony a buddhista bódhiszattvákhoz kapcsolódik.

Szélanya
A világfa ágai között lakozó öregasszony, aki a szeleket engedi ki barlangjából.


A középső világ lényei

A tündér
A tündérek csodálatosan szép nőnemű lények, nevük valószínűleg a tündököl, elcsábít szavakból ered. Élhetnek túlvilági helyeken, többek között víz alatti palotákban. Egyes gyűjtések szerint a Csallóközben régen tündérek laktak.

A szépasszony
A szépasszonyok hiedelemköre is a boszorkány cselekedeteivel rokonított, jóllehet ezeket külön hiedelemlényként tartjuk számon: a tilalmas helyek tabujának megsértése, a szépasszony táljába való belelépés már a boszorkányok tetteinek széles skáláját bővíti. A néphit szerint újszülött csecsemőket rabolt, férfiakat csábított el, az ördöggel hált. Ellentétben a tündérrel, csak rossz tetteket hajtott végre.

A boszorkány
A tündérek ellentéte a csúf öregasszony képében lefestett boszorkány vagy „vasorrú bába”.

A sárkány
A magyar mitológia sárkánya a balkáni sárkányalakokhoz hasonlóan alapvetően időjárásdémon, többek között a jégesőt is sárkány okozza. Úgy tartották, hogy olyan kígyókból és halakból lesznek sárkányok, amik 7 éven keresztül mocsárban élnek. A táltos feladatai közé tartozhat a sárkánnyal való harc, de nem a fizikai világsíkon, hanem szimbolikus, vagy szellemi síkon. A „sárkányharc-történetekben” a táltos az égbe emelkedik, hogy a felhők között megküzdjön a sárkánnyal, hogy ezzel elűzze a rossz időt.

A lidérc
A lidérc vagy lúdvérc nevének eredetét nem ismerjük. Alakja rendkívül összetett, a 20. századi folklór ugyanakkor már csak gonosz-démoni vagy mulatságos tyúk-alakjában őrzi. A lidérc a régi magyar néphit szerint az emberre ráül, megnyomja, megszopja (mellbimbóit megduzzasztja), néha vérét szívja.

Az alvilág lényei

Ördög
Az Isten ellenpárja az Ördög, aki kezdetben a sötétség, gonoszság általános szimbóluma volt, később szerepét és tulajdonságait a keresztény mitológia alakította. Egyes gyűjtésekben az Isten és az Ördög a teremtéskor együtt alakítja ki a világot. A Rábaközi táltos hagyományokban az Ördög, mint Őr-dög, tehát őrzőszellem szerepel. Amely az embereknek segíthet is, óvhatja (ördöngös, ördöge van(mint pozitív értelmű kifejezés)) is őket, de némelyik akadályozza, bajt hoz annak a fejére akit követ.

Kísértetek
A szellemek és kísértetek jellemzően a kereszténység elfogadása után nyerték el jelentőségüket, az ősi mondákban a lelkekkel együtt a feltámadt holtakat jelentették.

A cikk forrása a Wikipédia megfelelő szócikke.

Forrás: Ezolive



Csakragyógyítás: a Lélek üzenetei a testen keresztül


A legtöbb betegség akkor üti fel a fejét a testünkben, amikor nem vagyunk jelen benne. Amikor legyengít az idegesség, az elme pörgésétől, folytonos zakatolásától feszültté válik az egész test és elzáródnak az energiapályák. A testi tünetek megjelenése előtt érzékelhetők a zavarok a csakrákban, a test finomenergia-központjaiban. Könnyebb a csakrákból oldani az energiablokkokat, mint egy testi betegséget megszüntetni. Melyik tünet melyik csakra üzenete és hogyan gyógyíthatjuk meg?
A szárnyaló Lélek üzenetei a testnek

Legyen akár pozitív vagy negatív egy energia, mindenféleképpen manifesztálódni, megnyilvánulni akar és nem tesz különbséget a polaritásban. A külső hatásoknak ilyenformán nincs akkora jelentősége, mint a bennünk lévő gondolatoknak és érzéseknek, mert azokra a szervezet rögtön válaszol. Akkor is hatással vannak ránk, ha nem figyelünk oda az érzéseinkre vagy a gondolatainkra, tehát amikor tudattalanul zajlanak bennünk. Először csak az energiarendszerünkben, az aurában és a csakrákban látszik a negatív hatás, később a testben is jelentkezik. Hogy melyik csakrát kell erősíteni, azt a test elárulja.

 
Az automatikus öngyógyítás akaratunktól függetlenül elindul bennünk. A mindennapi életben láthattunk már olyan jelenetet, amikor valaki az asztal sarkához vagy éléhez dörzsölgeti a tenyerét – biztos, hogy ezek a mozdulatok nem tudatosak, csak jól esnek. Általában eszünkbe sem jut ilyenkor, hogy a tenyér akupresszúrás pontjait stimuláljuk éppen. Az ékszerek viselésével sem mindig az a cél, hogy kiemeljük szépségünket, a régi görögök és egyiptomiak is ékszerrel stimuláltak bizonyos pontokat. Ki gondolta volna, hogy a gyűrű volt az első ékszer az emberiség történetében, melynek misztikus erőt tulajdonítottak. Úgy hitték, hogy a bal kéz gyűrűsujjából (amit ebben az időben a szerelem ujjának hívtak) egyenesen a szívig és az ott lakó szerelemig vezet egy véna, a „vena amoris”. Ez stimulálta a szívcsakrát és emlékeztette a viselőjét a szíve párjára. Régebben Indiában a családok ékszerekbe fektették vagyonukat, melyeket a nők hordtak, ha pedig férjük elzavarta őket és pénzre volt szükségük, eladták azokat. A házas hölgyek kagylóból készült karkötőt is hordanak a csontok erősítése érdekében. Vörös karkötőt is viselhetnek korallból, ami pedig elősegíti a vérképződést, stimulálja a keringést, illetve a csuklón lévő termékenységet erősítő pontokat.

Előző cikkeimben leírtam, hogy ha egy bizonyos ízt vagy színt kívánunk, azzal melyik csakrát gyógyítjuk. Kívánhatunk illatot, zenét, drágakő érintését sőt bizonyos pozitúrák felvételét is minden előzmény nélkül (a jógában felvett jóleső ászana is ide tartozik), de önkéntelen masszírozhatjuk valamely testrészünket is. Természetesen könnyebb kioldani a csakrából a blokkot, mint egy testi betegséget megszüntetni. A legtöbb betegség akkor üti fel a fejét a testedben, amikor nem vagy jelen benne. Amikor legyengíti az idegesség, az elme pörgésétől, folytonos zakatolásától feszültté válik az egész test és elzáródnak az energiapályák. (A szakszerű masszázs is sokat segít a feloldásukban.)

Mikor billenünk ki életünk középpontjából, a harmóniából, az egyensúlyból? Akkor, amikor nem tudunk belesimulni saját életutunkba, melyet leszületésünk előtt választottunk. A betegségek, tünetek, jelzések a lélek üzenetei, amellyel erre próbálja meg felhívni a figyelmünket. Ha értjük a jelet, könnyebben tudjuk orvosolni a problémát a csakrák szintjén, mielőtt még komolyabb betegség alakulna ki.

Gyökércsakra

Testtudat, életerő, biztonságérzet, vitalitás, bizalom

Testi tünetek:
székrekedés, aranyér, csont-, fog-, illetve fogínyproblémák, magas/ alacsony vérnyomás, hideg végtagok, meddőség, prosztatagondok, lábak problémái, szaglás gyengülése, vesekő

Lelki jelenségek:
életösztön és biztonságérzet hiánya, halálfélelem, enerváltság                                                        
Megerősítése:
Tudom, hogy a Földanya támogatja létezésemet és minden tervemet.

Szexcsakra

Kreativitás, szexualitás, érzelmek, alkotóerő, kapcsolatok, család
 
Testi tünetek:
vese- és hólyagbántalmak, petefészkek és méh megbetegedései, felfúvódás, herék problémái, altesti hízás, nyirokkeringés zavarai, ízérzékelés gyengülése, frigiditás, impotencia, menstruációs zavarok, ödéma, sérv

Lelki jelenségek:
örömtelenség, elfojtott vágyak, tisztátalanság érzése, kapcsolódási problémák az emberekkel, túlzott félelmek és szexualitás, önzés, betokosodott érzelmek, saját testünk elutasítása.

Megerősítése:
Örömmel nyílok meg a kapcsolatoknak, hiszen az élet öröme én vagyok!

Napfonat csakra

A személyiség székhelye, erő, hatalom

Testi tünetek:
gyomorfekély, emésztési és gyomorbántalmak, epe- és máj problémák, anorexia, bulimia, cukorbetegség, elhízás, hasnyálmirigy- és epehólyag gyulladás.

Lelki jelenségek:
küzdelem, erőtlenség, megfelelni akarás, döntésképtelenség, önigazolás keresése, cselekvéskényszer, boldogtalanság, passzivitás, belső nyugtalanság, sikertelenség, maximalizmus, túlzott racionalizmus, agresszió.


Megerősítése:
ÉN vagyok az ÉLETEM megalkotója, ÉLETEM középpontja vagyok.

Szívcsakra

A lélek kapuja, szeretet, harmónia, önzetlen szerelem, eggyéválása másikkal, adás-kapás, odaadás, megbocsátás

Testi tünetek:
mellkasi és szívbetegségek, tüdőgyulladás, bőrproblémák, az immunrendszer megbetegedései, növekedés szabályozás (testmagasság), hajlott testtartás, allergia, hát felső szakaszának betegségei, asztma, sclerosis multiplex

Lelki jelenségek:
állandó tagadás - nemet mondás, érdektelenség, közöny, elutasítástól való félelem, túlzott kedvesség vagy együttérzés, depresszió, bánat, düh, sivárság.

Megerősítése:
A szeretet ősforrása vagyok, mely összeköt minden érző lénnyel.

Torokcsakra

Önkifejezés, beszéd, hallgatás, hallás, függetlenség, híd a gondolataink és érzéseink között

Testi tünetek:
hallás romlása, fülpanaszok, dadogás, torok- és mandula gyulladás, a nyelv problémái, rekedtség, pajzsmirigy alul- és túlműködése, anyagcsere-problémák, ha a testi és szellemi működés nincs arányban, hörgőgyulladás, karok megbetegedései

Lelki jelenségek:
lényegtelen, hangos beszéd, ha nem akarjuk vagy tudjuk kifejezni magunkat, öntudatosság hiánya, manipuláció

Megerősítése:
A Létezés szól általam.

Harmadik szem

Bölcsesség, intuíció, belső összefüggések és igazságok ismerete, tisztánlátás, tudatosság, hatodik érzék

Testi tünetek:
szemek romlása, központi idegrendszeri zavarok, homloküreg-gyulladás, fejfájás

Lelki jelenségek:
hitrendszerünk csak az anyagi világot fogadja el egyetlen valóságnak, jövőkép hiánya, zavaros gondolatok, megértési problémák.

Megerősítése:
Az Igazság Forrásából fakad belső bölcsességem.

Korona csakra

Tudás, spiritualitás, határtalanság, egyesülés az Isteni eredettel.

Testi tünetek:
nagyagy és tobozmirigy-problémák, melyek az egész szervezetre hatással vannak.

Lelki jelenségek:
korlátok, a nem támogatottság érzése, elkülönültség, a teljességérzés hiánya.

Megerősítése:
Magasabb rendű tudatosság vagyok, az ISTENI EGÉSZ.

Kanyurszky Katalin, Tara

Forrás: Harmonet


Genetikusan programozott lények


Az ufó kutatás, a filozófia, valamint határterületi tudományok felhasználásával tekintetében az emberek, a földönkívüliek és az „őrültek” világnézeti különbségei érdekes vizsgálódás területeket kínálnak.
Hogy összehasonlíthatóvá váljanak a világnézeti formák, először magát a világnézet fogalmát kell értelmeznünk. 
Hamvas Béla szerint a „világnézet annyit jelent, mint hazugság rendszer, vagyis nem néha, hanem hogy az ember átgondoltan és szisztematikusan, szívósan egy irányba dezinformálja magát, éspedig nem érdekből, hanem az életben elfoglalt fals helyzet következményeképpen„. Arról van szó, nem egyéb, mint a pszeudoegzisztens ember centrális élethazugságának erődítménye. Világnézet az emberre kötelező becsület eredménye, ha már hazudott, kitartson mellette, elemi tisztesség, hogy hazugságát minden támadás ellen megvédje.

Ez nem más, mint a Bacon által „az emberi természet ködképei”-nek nevezett jelenség megnyilvánulása, amikor is az ember gondolkodás módjának hibájából eredően okokat és összefüggéseket keres ott is, ahol ez nem Található meg. Valójában gyakran nincs kapcsolat, a dolgok nem illeszkednek rendszerben. Ahogy a tudathasadt ember elméjében sem. A különbség csak annyi, hogy rajta látható nyomai vannak az egymásnak feszülő, ellentétes gondolatok elviselhetetlenségének. Nem akarja vagy nem tudja egy rendszerbe hazudni azokat a dolgokat, melyek megértésére képtelen. Nietzsche azt mondja: „amit az ember másnak hazudik, elenyésző semmiség az mellett amit az ember önmagának hazudik”. Ez egy olyan ember kijelentése, akit a „múlt század nagy őrültjei” között emlegetnek Gogol, Baudelaire és Van Gogh mellett.

Ki hivatott tehát arra, hogy ítéletet mondjon, és a eldöntse, ki nevezhető normálisnak? Hamvas szerint: „amire a világ hivatkozni szokott, az a többség. A többséget úgy szerzi meg, hogy aki nem áll melléje, attól az élet lehetőségeit megvonja, lázadónak bélyegzi, és a táradalomból kizárja. Holott a többségi véleménynek az igazsághoz semmi köze, de a korrupt közösségben az a z igazság funkcióját végzi”. Ilyen sorsra jutott például William S. Burroughs is, akit azt írja: „Lyukat robbantottam az időben petárdákkal. Lépjenek át rajta mások. Hogy mekkora petárdákkal” A jobb fegyverek még jobb fegyvereket eredményeznek, amíg a föld egyetlen óriási bombává nem válik égő gyújtó zsinorral„. Szintén ő fogalmazta meg: ”azt kérdezgettem magamtól, honnan jövök, hogy kerültem ide és ki vagyok. Amióta az eszem tudom, mindig is idegennek éreztem magam. És a többiek- idegenek, akárcsak én. Azt hiszem, mi egy másik világból jöttünk”.

Ki az őrült, ki az idegen, ki a normális? Ki képzelődik, mi a valóság, ki képzeli a valóságot és kinek van joga mindezt eldönteni? „Ismerjétek meg az igazságot, és az megszabadít benneteket”! Ennek lényege, hogy az emberrel közöljenek valamit, ami személyes léte érdekében különösen fontos. Nem a vallásra vonatkozik, sem az üdvre, nem ígér túlvilági jutalmat, nem erény vagy dicsőség, ehhez semmi köze a társadalomnak. Tudásra minden embernek szüksége van, hogy sorsvonalait világosan lássa, a dolgokat meg tudja különböztetni, megtanuljon valamit, amit más tud, de ő nem: életét megtisztítsa és önmagát felemelje, önmagában pedig egyre magasabb értékeket valósítson meg, vagyis megnemesedjék, és végül tudásával megszerezze azt, ami az abszolút, a szabadságot.

Az igazság pedig nem feltétlenül egyértelműsítette, letisztult. Nietzsche azt írja, hogy az emberi nagyság egyetlen mértéke, hogy ki milyen ellentéteket bír ki. Az ellentétek pedig szükségszerűek, nagymértékű felfokozódásuk pedig válsághoz vezethet. Kierkegaard kifejezése a válság tudatában élő emberre az, hogy egzisztencia. Tényleges életet − mondja − csak ez az egzisztencia él. „ Akim lényét nem helyezi a valóságba, okvetlenül pszeudoegzisztens. Ami annyit jelent, hogy aki a valóság tudatát önmaga elől bármely okból elrejti, és a váltás következményeit saját életére vonatkozólag nem vonja le, az időszerűtlen, más szóval lényegtelen. Semmit sem jelent. Önmagát a történetből kitörölte. A válság, igaz, rendkívül kényelmetlen, de félelmetesen jelenlévő tudata elől, ha illuzórikus bizonyosságban rejtőzik, az- mint Camus írja- I' hom me absurde. Úgy élni, mintha nem történt volna semmi. Tovább fecsegni a fejlődésről és a tudomány haladásáról, terveket készíteni a gazdasági kibontakozásra és a politikai megegyezésre és egyéb zsurnalizmus?

Nincs jó, nincs rossz! Heidegger szerint a háború és a béke közt a különbség megszűnt. Ami van, az sem háború, sem béke. Az egész világ permanens ostromállapotba van. A háború bármelyik pillanatba kitörhet, de ha nem tör ki, annál rosszabb. E pillanatban a béke és háború közt különbség már nincs, mert az emberi lét mind a két esetben tökéletesen elkallódott, tulajdonképpen mindegy, hogy van vagy nincs.

A teljes Egész fenntartása és elérése is képtelenség.− Amiből az „egészet”, a szubsztanciát érezzük, abban ott a halál. Ahol az egészet érezzük, ott nincs „tovább” − írja Balázs Béla. Törvényszerű az is, hogy „az én szembefordul az egésszel, szembefordul hát sajátmagával”, de az egyén elbukása az örök egybe visszaolvadás mámora. − ennek ellenére folyamatosan valamilyen Egész létrehozásán munkálkodunk, még akkor is, ha ez elérhetetlen Az emberi természet már vak ilyen. Ha nem létezik itt, a Földön valódi, transzcedens Egész, hát valamilyen értelmetlen halmazból az ember előállít magának valami értelmesnek tűnőt.

A valóság relativitásával több elmélet is foglalkozik: „Az ember valami rajta kívül lévőben állandóan beleütközik és ez a külső valami összefüggő valóságnak látszik. Viszont az is kétségtelen, hogy az ember viszonyban nem dolgokkal, hanem a dolgokról alkotott saját fogalmaival áll. Könnyen lehet tehát, hogy amibe az ember beleütközik, az ember fogalom világa, sajátos megkövült alakzatban. Mind ez persze szintén igazolhatatlan. Pillanatnyilag képességeink nem látszanak ellenségesnek ahhoz, hogy meg tudjuk állapítani, a tudomány úgy nevezett objektív világa tényleges valóság, vagy olyan fogalmi konstrukció, amelyben nincsen rés, és így ez az összefüggő realitás benyomását kelti. A fogalmak és az összefüggések megszilárdultak, és a szükségszerűséghez igen hasonló építményhez alakultak”. Sartre ezt írja:

A lét csupán illúzió, mivel tudom, hogy nem is létezem, az kell csak, hogy befogjam a fülem, ne gondoljak semmire és megsemmisülök”.

Az idegenek gondolkodás módja kapcsán újra felmerül a valóság értelmezésének kérdése. Hiszen mi történik akkor, ha az univerzumok sokasága mind más és más valóság kép fényében él, aszerint, hogy az azt behálózó energia mezők által teremtett kreaturák milyen illúzió világot építenek fel önmaguknak. Ennek tükrében pedig minden illúzió tekinthető valóságnak, hisz a valóság pusztán illúzió. „Ha felébredéskor egy idegen helyen, és egy idegen időben vagy, talán idegen ember leszel.” Mindez ennyire relatív. Az igazság független attól, hogy ki mondja ki. „Nem szükséges, hogy higgy nekem. Nem baj, ha nem hiszel. Az igazság szépsége éppen abban áll, hogy nem kell kinyilatkoztatni, nem igényli, hogy higgyenek benne. Lélekből egyenesen lélekbe hatol, örökké változtatja a köntösét, de mindig önmagával azonos. Én láttam, és egy nap talán te is meglátod”.

A három nézőpont mindegyikével kapcsolatban áll Marshall H. Applewhite példája. Ő volt a Heaven's Gate (Mennyek kapuja) szekta vezére. Applewhite többször átélt testen kívüli élményt, hangok kommunikáltak a fejében, s azt állította, hogy a lélek magasabb fejlettségi szintre kerülhet a földönkívüliek segítsége által. 1997-ben negyven követőjével együtt csoportos öngyilkosságot követett el. Van, akik szerint az ufók egy olyan csoportjától kapta az üzenetet, akik szándékosan félre vezették, mások szerint egyértelműen bolond volt. Az is elképzelhető, hogy az ufók tanításaiban említett szándékos sokk előidézéséről van szó:

Azt ajánlották, éljük át magát a sokkot, pontosabban azt, ami nagy hatást gyakorol ránk, úgy mintha személyesen paradigmánk lenne. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy ha akarunk, felül tudjunk emelkedni az univerzum hétköznapi értelembe vett határain, a newtoni fizika dinamikáján. Persze nem csak az oda s a kintről érkező sokkhatás teszi ezt megvalósíthatóvá. A régi időkben az ősi, misztikus vallások és a sámánok szertartásai szintén hatásosan voltak képesek előidézni ezt a sokkot, amikor például valakit, aki sámán akart lenni, egyszerűen letaszítottak egy szikláról.Ha az illető túlélte, sámán lett”.

Csak a halál révén lehetséges tudata az életnek. Az teszi lehetővé, hogy ráismerjünk, mint csudálatos eseményre. Csak azt láthatjuk meg, aminek határa van. A halállal lesz az élet kész”. − írja Schopenhauer.

De nem csak ez szerepel az idegenek tanításaiban: állítják azt is, hogy Darwin elmélete hamis. „Ősatyáitok, akinek különleges lelki kvalitásaik voltak, nem az állatvilág evolúciójának termékei, mivel nem a Földön születtek. Az univerzum volt az otthonuk. Azért jöttek a Földre, hogy itt édenkertet teremtsenek, és lelkeket leheljenek az élettelenbe. De az élet kialakítása helyett egyes visszataszító lények új rendet vezettek be, ami tökéletes ellentétben áll a mindenkire vonatkozó törvénnyel”.

Azt is hirdetik, hogy ma már itt élnek és működnek a világunkban genetikusan programozott lények, akik több mint hétmillioan vannak: átveszik és továbbítják az üzeneteket, hogy az emberiség tudatát alkalmassá tegyék az egyetlen, legmagasabb lehetőség befogadására. Akinek elég éber a tudata, felismeri őket, átveszi a szellemi kisugárzást, és azonos hullámhosszra kerül velük. Hirdetik, hogy lelkünk a halál után más dimenziókba költözik. Ehhez azonban szükséges, hogy a lélek függetlenítse magát a földi életben magáévá tette hitrendszerektől, ráébredjen a „menny” és a „pokol” fogalmi pontatlanságára.

Forrás: Látogatók




A dimenziók tana



A dimenziók egymásban létező egymást átfedő létvalóságok, amelyek külön nem választhatók, nem lineárisak hanem egymást átfedő és egymásra épülő lét síkok.
1. Dimenzió

Az első dimenzióhoz tartozik az ásványvilág, és elsősorban a bolygók és csillagok középpontjában létező kristálymag, vagy vasmag. Statikus szféra, a fény rezgésszintjének lelassított állapota, amelyben „állóhullámot” képez, így kristállyá merevedő fénymag formáját ölti. Az első dimenzió mindennek a legbelsőbb statikus alap struktúrája, amely köré épül a valóság kibontakozásának sokrétű világa. A kristályok birodalma tartozik ehhez a dimenzióhoz, a test szintjén a csontok, energetikailag a fénytest kristályszerkezete.

2. Dimenzió

A második dimenzióhoz tartozik a Földbolygó éterteste, csakravortexei, meridiánjai, és a bolygó testében futó sűrű energiahálózat. Ide taroznak az elementálok, a természet lényeinek szellemteste, egyszerű baktérium struktúrák, vírusok, gombák, bizonyos növények és állatok. A kristályokban lakozó elementálok, elemlények, sejttudat, gondolati és érzelmi elementálok, (elementárok). Az emberben testében lévő bonyolult rendszer (pl. sejtek, enzimek, baktériumok stb). csakravortexei, meridiánjai és energiahálózata.

3. Dimenzió

A harmadik dimenzió az emeri tudatosság (jelenlegi) színtje. Tér- idő - anyag-energia univerzum. Ezt a világot ismerjük a legjobban, az emberi lét átélései, szerepjátékai, lineáris idő képzetei és az anyagi lét komplex világa. Ez az egyik legfontosabb léttere a polaritások megélésére és a fény-árnyék harc kiélésére.

4. Dimenzió

Asztrál sík és kollektív tudatosság. A negyedik dimenzió alsóbb oktávia az asztrál sík világa, ahol az anyagi sík már oldottabb és az idő már nem lineáris. Álmainkban a szellemtestünk eme világban vándorol, így mindannyiunk ismeri. Ez a léttér tele van alacsony rezgésű lénnyel, érzelmi és gondolati kollektív mintával, fájdalommal, szenvedéssel, ebben a létsíkban vannak az itt rekedt szellemek, betegségszellemek, negatív ártó lények. A bennünk lévő alacsony rezgésű energiák, mint gyűlölet, harag, fájdalom, szenvedés, irigység, félelem, féltékenység, indulat, áldozatszerep stb. ehhez a szférához tartozik, ezért olyan fontos ezek átlényegítése, ahhoz, hogy fel tudjunk emelkedni magasabb dimenziókba.

A 12.-ik bolygó Niburu, ebben az oktávban létező létvalóság. Ennek a bolygónak a lakói azok akik isteni attitűdben ékeskedő, emberiséget leigázó és kihasználó tudatosságban, szenvedésben megtartva, uralkodnak az emberek felett, már nagyon hosszú ideje, génmanipulációval megváltoztatták az emberi DNS, eredendően 12 szálú szerkezetét.

Nem érdekük az, hogy a Föld és az emberiség felemelkedjen az 5.-ik dimenzióba, mert hatalmuk megszűnne.

A negyedik dimenzió felsőbb oktávia a fényből szőtt álmok helye, álmunkban ide utazunk amikor tanításokat és csodálatosabb élményeket élünk meg. Ezen a síkon van a Nap Kapu amely a felső világokba vezet.

Amikor átlényegítjük önmagunkban az alsó érzelmeinket, és gondolatainkat, szeretetteljesekké válunk, és kiemelkedünk a kollektív árnyak fölé, a szív kapuján át a szeretet ösvényén, beléphetünk a felsőbb létvalóságokba. Ez a krisztusi út, Jézus ennek az útnak a mestere, és vezetője, hogy kiemelkedvén az árnyékok völgyéből megtalálhassuk a mennyországot (bent), és a haza vezető utat. Jézus a 9.-k dimenzióból szállt alá, hogy az embereket megsegítse, emberré lett isteni lény, aki az emberi világ legmélyebb árnyékait megélve, leszállva a poklok mélységeibe, kikövezte előttünk az utat, hogy a fénybe visszataláljunk és felemelkedhessünk. Jelenleg a 4.-ik dimenzió árnyékainak átlényegítése folyik, ennek a létsíknak a megértése kulcs az 5.-ik dimenzióhoz.

5. Dimenzió

A szeretet, öröm, boldogság és kreativitás létsíkja. Plejádok csillagrendszere és Androméda konstelláció csillagai tartoznak többek között ide.

A szeretett megélése, a szív csakra legtisztább minősége, a lélek fényvilágának megélése és kibontakoztatása. A letisztult szeretet és a kozmikus szerelem szférája, a tantrikus öröm szerzés és megélés magas érzelem rezgése és extázisa is, eme lét sajátja. (Plejádok az istenek szerelmi fészke). Rendkívül dinamikus, színes és kreatív élettér. Mindaz amit szeretünk itt a Földön valójában ez a létsík szülte. A földi mennyország vetülete. Nem sokban különbőzik a mi világunktól, csupán a lehetőségek és a tudatosság sokkal tágasabb és az isteni lét élmény.

 6. Dimenzió

Struktúrát teremtő világ, szakrális geometria otthona. Olyan morfogenetikus, vagyis forma-teremtő mezők születnek itt, amelyekből a szellemi és fizikai világok kinyílnak. Minden látható mögött létezik egy láthatatlan energiatér amely életre hívja, fenn tartja és működteti. A Szíriusziak tartoznak ebbe a létsíkban, akik a manifesztálódott világok mögött energetikai mozgatóelveket és mezőket teremtik. Minden teremtett dolog mögött létezik egy teremtő gondolat vagy idea, ami nem más mint energia, amely meghatározott szakrális geometriai mintázatott követve bontakozott ki a térben, manifesztálódott energiából anyaggá. A teremtő elv szférája.

Az Élet Virága a legfontosabb teremtő szimbólum, az élet magja amely köré kibontakozik maga az élet.

7. Dimenzió

A fény galaktikus információs hálózata. Maga a Tejút tartozik ide, milliárd fénypontból felépülő, kozmikus kommunikációs útvonalak sokaságának létsíkja. Ezen keresztül kerül kapcsolatba minden mindennel. A Tejút ezüst hídja egy olyan Fény jelenlét, amely láthatatlan fényszálakon át minden csillag és bolygó fel van fűzve. Az „ezüst zsinór” is amely lelkünket összekapcsolja az isteni forrással és testünkkel, és megannyi világgal, valójában e síkhoz tartozik. Fényszövedék, amely által összekapcsolódik a makro- és mikrokozmosz létvalósága. Eme dimenzió létvalóságán keresztül bontakozik ki az az isteni elv, amely szerint minden mindennel kapcsolatban van, és „ahogy fent úgy lent” örök igazsága. Ezen a síkon át tudunk kapcsolatba lépni és kommunikálni más világokat és lényekkel. Fénytestünk Ká- csatorna rendszere is ide tarozik, amely lehetővé teszi azt, hogy magasabb dimenziók rezgésminőségeit képesek legyünk fogadni és integrálni.

A 7.-ik dimenziós tudatosság teszi lehetővé, hogy megértsük azt, hogy a jó és rossz, a fény és sötétség, egységéből születő egyensúly hatja át a világot, és valójában egy azon valóság két ellentétes pólusa.

8. Dimenzió

Galaktikus törvények és rend. A nyolcadik dimenzió síkján létezik a Galaktikus tanács kozmikus rendje, és itt születnek a galaktikus törvények. Naprendszerek, csillagrendszerek, bolygók, lélekcsaládok és emberi sorsok rendeltetése, küldetése és szerepe, eme dimenzión keresztül kerül kifejezésre. Az ok okozat, karma és sorsösvény bonyolult összefüggő rendszere a 8.-ik dimenzió létsíkján keresztül bontakozik ki. A fejlődés tervének teremtői, az élet nevű nagy játszma, játék mesterei és szabályrendszerének megalkotói.

A galaxis működési szabályzata, és egyes csillagterek kozmikus alkotmánya születik meg a 8.-ik dimenzión, és innen vetül minden egyes égitest aurájába, illetve annak minden lakójának fénytestébe.

Ehhez a dimenzióhoz tartozik az Orion konstelláció.

Ez az isteni rend, törvény és hatalom létsíkja.

9. Dimenzió

A számunkra értelmezhető Világegyetemnek a forrása. A kozmikus tudatosság, világokat teremtő isteni intelligenciája, a forrásból kifakadó fény önmagából kivetülő jelenvalósága.  
Isten Atya és Isten Anya létvalósága. Magas rangú angyali és isteni lények otthona. A fény léte.

Innen felfelé a tizedik, tizenegyedik, tizenkettedik, és tizenharmadik dimenziókban már egyre inkább feloldódnak a formák, és a fény a fényben egyre intenzívebb valósága bontakozik ki, emberi ésszel és tudatossággal fel nem fogható, le nem írható fényvalóságok.

Forrás: Angyalforrás



Dimenzióugrás - a nagy változás


A legtöbb próféta és bennszülött törzs úgy látja, hogy nagy változások várnak az emberiségre a Földön. Mi úgy látjuk, ez a változás egy bolygó-szintű dimenzióugrás lesz, egy következő létezési szintre, ami a Krisztus-, vagy egység-tudatállapottal áll összefüggésben.
Megvizsgáljuk, milyen ezeknek a változásoknak a természete, milyen bölcsességhez folyamodhatunk itt a Földön, hogy egyensúlyt teremthessünk a nagy változások alatt is. A dimenzióugrás természetének megértése azzal jár, hogy felgyorsítjuk spirituális fejlődésünket, és maximálisan kihasználjuk az időt, ami még hátravan ezen a gyönyörű bolygón.

Dimenzióugrásról akkor beszélünk, amikor egy bolygó, vagy más kozmikus test az egyik dimenzió-szintről egy másikba lép. A mi esetünkben ez a harmadikból a negyedik dimenzióba való átlépést jelenti. Az egész bolygó, és minden rajta élő lény meg fogja tapasztalni ezt az átalakulást egyik dimenzióból a másikba. Az indián bennszülöttek úgy hiszik, hogy a negyedik világból az ötödikbe való átlépés előtt állunk, és ezt megelőzi majd az a nap, amit a Megtisztulás Napjának neveznek. A különbség a két látásmód között abban áll, hogy a bennszülött indiánok az Ürességet is egy világnak veszik, és innen kezdik a számolást. Tehát a Melkhizedek-ek harmadik dimenziója, és a bennszülöttek negyedik világa egy és ugyanaz. Aki úgy dönt, az megértheti ennek az átalakulásnak a természetét. Bár minden valószínűség szerint egy rendkívül gyors átalakulásra számíthatunk, természetét megfigyelhetjük és megérthetjük, milyen változásokon kell keresztülmennünk. Ez egyúttal fellebbenti a fátylat e világ eseményeiről, magyarázattal szolgál majd arra, hogy miért történik mindez, ami tiszta tudatot és szívet eredményez a változás átéléséhez.

A dimenzióugrás áttekintése

Ebben a galaxisban lévő bolygók esetében először a geomágneses mező gyengül meg, aztán váltakozóvá válik, a bolygó civilizációja hanyatlásnak indul, majd eljön a végső fázis. Az utolsó fázis általában nem tart tovább Két évnél, és majdnem mindig eltart legalább három hónapig. Ebben a fázisban a civilizáció bomlásnak indul, és a puszta létezés rendkívül veszélyessé válik. Minden rendszer szétesik, ami a civilizációt működtette, és eluralkodik a káosz. Ez az a szakasz, amire a legtöbb vallás, mint például a mormonok is készülnek. Az a stádium, amikor még a Földön vagyunk a harmadik dimenzióban, közvetlenül azelőtt, hogy átlépnénk a negyedikbe.

Az utolsó öt-hat óra a dimenzióugrás elótt igen különleges időszak. A negyedik dimenzió elkezd becsorogni a harmadikba. Jó, ha az ember tudja, mire számíthat.
Amikor megkezdődik az ugrás, akkor már nem lesz kételkedés. Olyan speciális forma- és színbeli változások lépnek életbe, ami az emberi tudat számára tökéletesen ismeretlen jelenség. Ettől a pillanattól kezdve, elhagytuk a Föld harmadik dimenzióját. Általában a bolygó tengelye is megfordul ilyenkor, de ezt már nem fogjuk érzékelni, mert addigra már egy új tér-idő dimenzióban leszünk. Ez az általános eset, de más variációk szerint is végbemehet a változás.

Áthaladunk az Ürességen, és belépünk a Föld negyedik dimenziójába. Az élet drámaian megváltozik. Mielőtt ez a fázis bekövetkezik, felemelkedés, feltámadás és halál egy időben játszódik majd le. Kezdetét veszi a születés az új világra.

A most következő forgatókönyv részletesen lefesti, hogyan történik meg általában egy dimenzióugrás az univerzumban, a Föld esete azonban kivételes. Először az általános folyamatról fogok beszélni, mintha ez várna ránk is, de a mi átalakulásunk valami ennél jóval különösebbhez vezethet, és valószínűleg vezet is majd. A történelem menete egész más irányt is vehet, mint amit itt én most felvázolok. Minden attól függ, milyen bennünk a szeretet egymás iránt. Ezekután egy másik teóriát is bemutatok majd. Korai még biztosan állítani, hogy ez az, ami történni fog, de minden jel erre mutat.

Az első jelek

Egy planetáris dimenzióugrás első jele a geomágneses mező erőteljes gyengülése, ahogy - a tudomány állása szerint - a Föld esetében is ez zajlik az utolsó kétezer évben, Jézus megjelenése óta. Az utóbbi ötszáz évben ez a gyengülés még inkább felerősödött. Ahogy közeledünk a dimenzióváltáshoz, a geomágneses mező összezavarodik - ez is megtörtént már. A repülőtereken világszerte át kellett állítani a mágneses műszereket a repülőtéri térképeknél, ahhoz, hogy használni tudják az automatikus műszereket Az elmúlt harminc évben pedig nagyon látványosak voltak a mágneses mező változásai. A madarak többé nem a megszokott helyeikre vándorolnak. A madarak a mágneses vonalakat követik vándorlásaik alatt, és ezek a vonalak drámaian megváltoztak. Úgy gondolom, ugyanez az oka annak hogy a bálnák és a delfinek a partokon kötnek ki, mert ők is e vonalak mentén vándorolnak. Sok olyan mágneses vonal, ami eddig a partok mentén haladt, most a szárazföldre vezet. Ahogy a cetfélék követik a vonalat, földbe ütköznek, és partra vetődnek. Végül minden valószínűség szerint a geomágneses mező szétesik, és végül megszűnik. Sokszor megtörtént már ez a Föld történetében.

Ha ez megtörténik, az sok mindent vonhat maga után. A mezőmegfordulhat, és a pólusok felcserélődhetnek. Vagy visszatérhet ugyanabba a poláris helyzetbe, mint mielőtt elérte a nulla értéket, de egy teljesen más tengellyel. Sokféleképpen mozdulhat el, de ez már nem igazán érint minket, és a mi felemelkedésünket. Akkor már nem leszünk itt, a Föld dimenzióinak ezen a szintjén, tehát közvetlenül nem éljük át ezt a változást.

Vannak más, szubtilisabb energia-átalakulások, mint a Schumann frekvencia (a Föld bolygó alap rezonancia frekvenciája) ami a dimenzióugrás előtt fog megváltozni, de a geomágneses változás a legnagyobb hatású. Nem fogok most beszélni a Schumann frekvenciáról, mert az Egyesült Államok kormánya messzemenően tagadja ezt a változást. Ha valakit komolyan érdekel az igazság, nézzen utána német vagy orosz forrásokból, mindkét nemzetnek megvannak az információi erről a témáról, ami teljes mértékben ütközik kormányunk álláspontjával. Gregg Barden munkáját is érdemes tanulmányozni. Munkája nagyon világos és őszinte.

A geomágneses mező jelentősége abban a hatásban rejlik, amit az emberi tudatra gyakorol, és abban, ami akkor történik, ha eléri a nulla értéket, és ott is marad több mint két hétig. Az oroszok szerint, kezdetben, amikor embereket lőttek fel az űrbe, és azok több mint két héten keresztül a Föld geomágneses mezején kívül tartózkodtak, akkor ezek a kozmonauták szó szerint megőrültek. Pontosan ugyanez történt a Bukás után, amikor Atlantisz elsüllyedt - az emberek elvesztették emlékezetüket, és megbolondultak. Úgy tűnik, a Föld mágnesessége tartja meg emlékezetünket, mint egy kazetta, és ez pedig érzelemtestünkhöz kapcsolódik. Az oroszok feltaláltak egy kis szerkezetet, amit az űrhajósok az övükön hordtak, és ami az űrben is megtartotta a mágneses mezőt a testük körül. Biztos vagyok benne, hogy a NASA ugyanígy járt el.

Furcsának tűnhet, hogy a geomágnesesség hatással van az érzelmeinkre, de elég csak arra gondolnunk, mi történik teliholdkor. A telehold, csak kisebb változásokat okoz a geomágneses mezőben, de a hatás mégis egyértelmű. Bármelyik nagyvárosban ellenőrizhetnénk a rendőrségi feljegyzéseket a telehold napján, egy nappal előtte és egy nappal utána. Több erőszak, gyilkosság, rablás stb. történik ebben a három napban, mint bármikor máskor. Amikor a geomágneses mező eléri a nulla értéket, az jóval nagyobb problémát jelent. Még a világ tőzsdéinek fluktuációja is az emberi érzelmeken alapszik, gondoljuk csak el, mi következik abból, ha a Föld geomágneses mezejének nagyszabású fluktuációja több mint két hétig tart.

A váltás előtti fázis

Ez az a periódus, ami általában három hónaptól két évig tarthat, és abból következik, hogy a geomágneses változások miatt az emberek megörülnek. Ez az, ami a világ szociális rendszerének szétesését okozza. A tőzsde összeomlik, a kormány működésképtelenné válik, bevezetik a katonai törvénykezést, de az sem működik, hiszen a katonaság ugyanazzal a problémával küzd. Nincs elegendő élelmiszer, más termékek is hiányoznak, és a helyzet reménytelenné válik. Mindennek tetejére az emberek jó része paranoiássá válik, és fegyverhez nyúl. Nincs egy biztonságos zug a Föld felszínén.

Nekünk viszont nagy esélyünk van arra, hogy nem megyünk keresztül ezen a veszélyes perióduson, vagy ha mégis, akkor - spirituális földönkívüli barátaink óriási segítségének, és saját drámai fejlődésünknek köszönhetően - nagyon rövid idő alatt. Valójában nem lennénk meglepve, ha ezek az előrejelző szakaszok teljesen elmaradnának, kivéve a változás előtti öt-hat óra jellemzőit.

Ha fizikai szinten akarnánk felkészülni a változásra, akkor két évre való élelmet és egyéb szükséges holmit halmoznánk fel egy föld alatti barlangban. Ha viszont lemennénk ebbe a föld alatti barlangba, amikor a dimenzióugrás megkezdődik, akkor többé nem jönnénk ki onnan. Miért? Mert az ugrás egy új dimenzióba visz minket, ahol a harmadik dimenzió, megszokott világunk már nem létezik. Ahogy a váltás megtörténik, a harmadik dimenziós világ eltűnik, tehát értelmetlen lenne készleteket felhalmozva elbújni egy barlangban, és arra készülni, hogy ha minden véget ér majd előbújunk, és az élet megy tovább.

A Föld lakosságának nagy százaléka ezt tette az utóbbi időben az Y2K (2000. év) problémára felkészülve. Nincs abban semmi rossz, ha valaki így tesz, de azt meg kell érteni, hogy ez nem tud megmenteni minket. Semmiféle fizikai felkészülés nem segít a magasabb dimenziókban. A siker ott, spirituális éberségünkön, és jórészt személyiségünkön múlik. Igen, a személyiségünkön. Hamarosan elmagyarázom.

Öt-hat órával a váltás előtt

Emberi szemmel nézve, ez egy nagyon különös időszak. A bennszülött pueblo-indián törzs szerint - ahol megszülettem, amikor a Földre érkeztem - ekkor be kell menni a pueblóba, összehúzni a függönyöket, ki nem nézni, csak imádkozni. Ha kinéznénk, az csak félelmet okozna, és erre van a legkevésbé szükségünk.

Különös jelenség veszi kezdetét ebben a szakaszban. A két dimenzió egymásba csúszik. Lehet, hogy éppen a szobánkban ülünk, és egyszer csak megjelenik előttünk valami, ami elménk számára értelmezhetetlen. Egy négydimenziós tárgy ez, ami nem illik bele valóságlátásunkba. Olyan színeket láthatunk, amilyeneket soha azelőtt életünkben. Ezek a színek rendkívül ragyogóak, és olyanok, mintha saját fényforrással rendelkeznének. Olyan formát ölthetnek, amit képtelenek vagyunk megérteni. Ezek a tárgyak a legkülönösebb dolgok lesznek, amit valaha láttunk. Ez így van rendben, ez egy természetes jelenség.

Kifejezetten ajánlom, hogy ne érintsük meg a tárgyakat. Aki megérinti ezeket, azt abban a pillanatban átszippantják a negyedik dimenzióba. Könnyebb és jobb, ha elkerüljük ezt a nagyon gyors változást. Ha mégsem tudjuk elkerülni, akkor ez az Isten akarata.
Szintetikus tárgyak, és a luciferi valóság gondolat-formái

A másik jelenség, ami szinte biztos, hogy be fog következni a Lucifer által teremtett valóság természetéből adódik. Az eredeti Valóságban minden mindennel az isteni rend szerint áll kapcsolatban. De Lucifer valóságában a technológia szintetikus anyagokat hozott létre. Ezek az anyagok, amelyek a természetben nem találhatóak meg, nem tudnak átlépni a negyedik dimenzióba. Összetevőikre esnek szét, amelyekből megalkották őket. Van arra lehetőség, hogy egy szintetikus anyagot is átjuttassunk a negyedik dimenzióba, de ehhez speciális energiamezőre van szükség, ami egészben tartja.

Másrészt, ezeknek a szintetikus anyagoknak van egy stabilitási spektrumuk. Némelyik közülük, mint az üveg, nem áll olyan messze a természettől. Az üveg csak olvasztott homok. Más anyagok viszont, mint a modern műanyagok sokkal távolabb esnek a természettől, és így sokkal kevésbé stabilak. Ez azt jelenti, hogy egyes szintetikus anyagok előbb elolvadnak, vagy szétesnek majd, mint más anyagok, ez alatt az öt-hat órás periódus alatt. Az autóink műanyagból, és más kevéssé stabil anyagokból állnak, úgyhogy minden bizonnyal használhatatlanná fognak válni. Még házaink is sok esetben instabil anyagokból épültek, és valószínűleg összedőlnek és szétesnek majd. A legtöbb modern otthon nem lesz biztonságos ebben a fázisban.

Tudva, hogy el fog jönni ez az idő, és hogy ez mivel jár majd, a Taos pueblo indiánok hosszú ideje illegálissá tették modern anyagok felhasználását a pueblo építéséhez. Építenek nyaralókat modern anyagokból, távol a pueblótól, de tudják, hogy amikor eljön a Megtisztulás napja, akkor vissza kell térniük ősi otthonukba. Előfordul, hogy ablakot tesznek a pueblo épületekre, de mivel a nyílásokban régen nem volt ablak, nem éri majd őket nagy veszteség, ha eltűnik egy ablak. Ezen kívül a pueblo csakis sárból, fűből, homokból, kövekből és fákból épül. Ezzel a problémával nem lesz gondjuk.
A legjobb tehát az lenne, ha a természetben tartózkodnánk, amikor ez bekövetkezik, de ha ezt nem tehetjük meg, akkor ez az Isten akarata. Szerintem nem kell emiatt aggódni. Csak azért mondtam el mindezt, hogy felismerjük, amikor az ugrás megkezdődik.

A szintetikus tárgyak valójában csak a luciferi kísérlet által megteremtett gondolatformák. Az eredeti Valóságban nem léteznek. Lehet, hogy nehéz megérteni, hogy ezek csak gondolatok. A "gondolatformák" ezért jobb kifejezés. Onnan jönnek, amit a hinduk a mentális síknak neveznek, egy magasabb dimenzióból, és lassan átszivárognak a szinteken, míg elérnek ide, a harmadik dimenzióba.

Emberi fogalmakban gondolkodva, valaki először gondol valamire, elképzeli, aztán kitalálja, hogy lehet megvalósítani. így vagy úgy, az emberek megteremtik azt, amire gondolnak, és a tárgy megjelenik a valóságban. Lehet egyetlen ember, vagy egy csoport, aki ezt teszi. Nem az ember(ek), tartják meg az általuk teremtett tárgyat itt a földi síkon, hanem a bolygót körülvevő háromdimenziós emberi háló. Ez minden ezen a szinten tartózkodó ember tudat-hálója. Egy közös megegyezésen alapuló valóságról van szó, amit a háló tart fenn, így ha valaki meghal, az általa teremtett tárgy megmarad. De ha ez a háló tönkremenne, akkor ezek a tárgyak alkotóelemeikre bomlanának szét. És a háló tönkre is fog menni a dimenzióváltás előtt, vagy alatt.

Természetesen a helyzet csak romlani fog, amikor a geomágneses mező összeomlása miatt már amúgy is talajt vesztett emberek látni fogják, hogy a luciferi valóság szemük láttára esik szét. Szerencsére, az egész csak öt-hat órán át tart.

Edgar Cayce, és más próféták szerint, több, nagyon magasan fejlett civilizáció is élt már a Földön, de szinte semmi nyom nem maradt utánuk. Ez az előbb leírtak miatt van így. Szintetikus tárgyaik nem élték túl a legutóbbi dimenzióváltást 13 000 évvel ezelőtt, vagy az azt megelőzőeket. Isten minden dimenzióugrás alkalmával kitakarítja az eredeti Valóságot.
Ha egy magasan fejlett földönkívüli kultúra jön el ide, és olyasmit akar alkotni (például egy piramist), ami több tízezer évig fennáll, akkor nem a legújabban kifejlesztett fémet fogják felhasználni, mint mondjuk a rozsdamentes acél. Olyan természetes anyagot fognak felhasználni, ami a bolygón megtalálható, erős és időtálló. így biztosak lehetnek benne, hogy a piramis fennmarad a természetesen bekövetkező dimenzióváltások alatt is, amelyeken minden bolygó átesik. Ez nem jelenti azt, hogy megrekedtek a kőkorszakban, csak azt, hogy intelligensen cselekednek.

Másrészt, ezek a magasan fejlett földönkívüli kultúrák nagyon ügyelnek arra, hogy semmilyen nyomot ne hagyjanak maguk után. Vagy magukkal viszik a testüket, vagy feloszlatják, hogy betartsák a közbe-nem-avatkozás kozmikus törvényét.

Bolygó-szintű dimenzióugrás

Mindenki, aki valaha élt a Földön, átélt már dimenzióváltást. Át kellett élniük ahhoz, hogy a Földre jöjjenek. Ez egy kozmikus tény. Hacsak nem nagyon közelről érkeztünk, bárhonnan is jöttünk, át kellett haladnunk az Ürességen ahhoz, hogy idejöjjünk, tehát dimenziót kellett váltanunk. Azon a napon, amikor kisbabaként a Földön megszülettünk, dimenzióváltáson mentünk keresztül. Egyik világból egy másikba léptünk át. Csakis gyenge emberi memóriánk az oka annak, hogy nem emlékszünk rá.

Azzal, hogy nem emlékszünk a születésünkre, vagy a másik dimenziókra, hatalmas korlátokat vettünk magunkra. Először is, nem tudjuk áthidalni a nagy távolságok valóságát. Valóságunk távolságai olyan hatalmasak, hogy nem tudjuk bejárni őket. Még a Naprendszerünkből sem tudunk kilépni, mert jelenlegi tudatállapotunkban saját otthonunk rabjai vagyunk.
Nem igaz? Nagy távolságok bejárása űrhajóval, a megszokott tér- és időszemlélet szerint nem lehetséges. Tudós elmék már eljutottak erre a következtetésre. Elég elszomorító kilátás, hogy nem tudjuk elhagyni a Naprendszerünket. A legközelebbi csillagig (Alpha Centauri, körülbelül négy fényévnyi távolságra) 115 millió év alatt jutnánk el jelenlegi űrtechnikánkkal. Az emberek nem élnek ennyi ideig, nem beszélve arról, hogy ez még csak a legközelebbi csillag. Mélyen az űrbe hatolni egyszerűen lehetetlen lenne. Ahhoz, hogy ezt megtegyük, meg kell változtatnunk a térről és időről alkotott felfogásunkat.

Ahogy már említettem, az a probléma, hogy csak a térről és az időről tudunk, a dimenziók valóságáról elvesztettük emlékeinket. De mivel minden tökéletes, most megkezdődik a visszaemlékezés, pont amikor a legnagyobb szükségünk van rá. Először álmainkban, majd filmjeinkben jelennek meg az emlékek. Az olyan filmek, mint a Star Trek, Contact, Sphere, és a többiek mind a dimenziókkal kapcsolatos ideákat vetik fel. Emlékezni fogunk, mert Isten velünk van.

Most elmondom, mi történik normális esetben egy dimenzióugrás alatt. Saját, közvetlen tapasztalatomat írom le, de lehet, hogy ami történni fog, az egy kicsit különbözni fog ettől, hiszen az univerzum állandóan kísérletezik.

Az aktuális dimenzióugrás átélése

Ne feledjük, hogy amit most fogok elmondani, az olyan, mint egy galaktikus tankönyv anyaga. Csak az általános esetet írja le. Részleteiben sokféle különbség lehet, mert az élet rugalmas, de az alapeset ismeretében az eltéréseket is el tudjuk majd képzelni.
Ahogy az új millennium felé közeledünk, az emelkedett mesterek úgy érzik, kevés erőszak fogja megelőzni ezt a váltást, mert sokat megtettünk már az úton. Jó munkát végeztünk az új emberi tudatszint világrasegítésében! Most elmondom hát mi várható. Mindenki lazítson, senki se aggódjon. Élvezze mindenki az átalakulást. Ahogy az élet tökéletességének szemtanúi leszünk, visszaváltozhatunk azzá a kisbabává, akivé talán akartunk. Legyen mindenki annak tudatában, hogy vigyáznak rá, és tiszta szeretet vezeti az eseményeket. Ez az energiahullám annyival hatalmasabb nálunk, hogy akár át is adhatjuk magunkat az életnek, hogy csak úgy legyünk.

Minden valószínűség szerint a káosz három hónaptól két évig tartó időszakát elkerültük. A mai állás szerint az ugrás előtti periódus nagyon rövid és szinte zavartalan lesz. Szinte semmilyen, vagy alig észlelhető előjelre nem számíthatunk, kivéve az öt-hat órás időszakot. Több mint valószínű, hogy egy napon felébredünk, és másnap ott találjuk magunkat kisbabaként egy új világban.

Forrás: Indigóportál



Mágneses pólusváltás - dimenzióváltás - a Földön?


A Föld szerkezete egy szilárd belső magból, képlékeny magkülsőből, földköpenyből, és egy szilárd kéregből áll, illetve a belső mag anyagi összetétele (vas, nikkel) létrehoznak egy mágneses mezőt.
Ez a mágneses mező merőben eltér a gravitációtól, hiszen az többé-kevésbé egyenletes a Föld felszínén, míg a mágneses mező kétsarkú, azaz létezik egy északi pólus és egy déli. A mágneses északi sarkot 1831-ben fedezték fel, majd 1903-1905-ben pontosították. A déli mágneses sarkot 1909-ben fedezték fel.

A mágneses sarkokban futnak össze a földmágnesességi erővonalak, amelyeknek az irányában az iránytűk beállnak. A Napból a Földre tartó elektronok útvonalát a mágneses erővonalak határozzák meg, ahol az elektronok elérik a Földet ott alakul ki a sarki fénynek nevezett jelenség, ez a két pólusnál található. Napkitörések idején különösen jól látható a sarki fény, hiszen ilyenkor lényegesen több a Napból kilőtt elektron.

A földmágnesesség jelentősége

A Föld mágnesességének legnagyobb jelentősége az élet szempontjából van, hiszen ez a mágneses pajzs védi meg a bolygó élőlényeit a világűrből érkező részecskesugárzástól, mint a kozmikus sugárzás, napszél, stb. Ezek a kozmikus sugárzások az élet szempontjából kritikusak, mert részben kiolthatják az élet bizonyos területeit, illetve ami túlél, az mutálódik, új fajok jönnek létre.A föld mágnesességét már i.e. 4-6.000 évvel is ismerték, a sumer leírások részletesen és pontosan taglalják. A sumer társadalom bukásával elfelejtődött ez a tudás is.

Nagy Sándor az utolsó, aki egyesítette Mezopotámia népét, már nem ismerte a jelenséget, pedig tanítója Arisztotelész tudott róla. Az újra felfedés a Krisztus születése körüli időkre tehető, ekkor a Kínaiak kezdték használni, majd tőlük elterjedt az arabok révén.

Mágneses pólusváltás

A mágneses pólusok folyamatosan változtatják a helyüket. Ez egy természetes jelenség. A kőzetminták ezt a folyamatot igazolják. Azonban az utóbbi években lényegesen felgyorsult a pólusvándorlás. Az elmúl 150 év alatt 1.100 km-t haladt Kanadától Szibéria irányába.
 
A Föld mágneses ereje csökken, az elmúlt 200 évben kb. 10%-al. (ezer évvel ezelőtt 1,5-szöröse volt a mai értéknek) A mágneses tér folyamatosan csökken. Ez azért nagyon fontos, mert például a csontszövet stabilitását nagyban befolyásolja a mágneses tér erőssége. Ha tehát csökken a tér, gyakoribb lesz a csontritkulás. Lassan kezd érthetővé válni, hogy miért szenved sok kisgyerek csontritkulástól. Később ahogy nőnek a gyerekek és a nem megfelelő táplálkozás miatt elsavasodnak (üdítők, édességek, fehér cukor, fehér liszt, elektroszmog, stb.) tovább fokozódik a csontritkulás, hiszen ahhoz, hogy a szervezet életben maradjon, kalciumot kell kioldjon a csontokból. De ez már egy másik történet.

A mágneses pólusváltás mindig összefügg a dimenzióváltással

Első lépésként mindig meggyengül a mágneses mező, vándorolnak a pólusok. Előfordul, hogy a mágneses mezők összezavarodnak. A repülőtereken nemrég világszerte át kellett állítani a mágneses műszereket a térképek használhatósága miatt. Az állatvilág, mely a mágneses vonalakat követi, gyakran eltéved, így nem találnak haza a madarak, a tengeri állatok pedig kiúsznak a partra a mélytenger helyett. Változhat a Föld alap rezonancia frekvenciája, a Schumann hullámok frekvenciája, és egyéb energia átalakulások is zajlanak.

A legfontosabb azonban, az a hatás, amit a geomágneses mezők gyakorolnak az emberi tudatra. Az első orosz asztronauták, akik két hétnél több ideig tartózkodtak az űrben, azaz a földi rezgéseket nem érezték, egyszerűen megőrültek. Azóta mind az orosz, mind az amerikai űrhajósok mesterségesen gerjesztett Schumann hullámok hatókörében élnek az űrben. Amikor a geomágneses mezők értéke nulla, akkor az emberi agyban tárolt információ megszűnik létezni. Ez teljesen hasonló azzal, mint amikor a számítógép memóriája csak akkor tárol információt és dolgozik vele, ha áramot kap. Ha lekapcsoljuk az áramot, minden törlődik a műveleti memóriából. Ez az agy információtároló képessége miatt van, azaz felépítése igényli a külső, földi teret.A dimenzióváltás és a hozzá kapcsolódó pólusváltás előtt a bolygó civilizációja hanyatlásnak indul, sokszor megmagyarázhatatlan okok miatt. Ez a hanyatlás nagyon mély. Időtartama néhány hónaptól, két évig szokott tartani. A dimenzióváltásról részletes leírásokkal szolgál Thoth, illetve több indián törzs (pl. pueblo indián), illetve a sámán világ.

Közvetlenül a dimenzióváltás előtt néhány órával, a két dimenzió egymásba csúszik. Ilyenkor megjelenik valami szokatlan forma, szín, amit nem tudunk értelmezni. Nem őrültünk meg, hanem egy másik dimenziót látunk a miénkben. Fontos megjegyezni, hogy ilyenkor minden szintetikus anyag szétesik atomjaira. Csak a természetes anyagok maradnak meg. Érdemes emiatt kimenni a szabadba, hiszen minden ami mű, az eltűnik. Most már érthető, hogy a több százezer vagy millió éves Gízai piramisok, a Titicaca tó dokkolói 4.000 méter magasan miért kőből készültek. Azok a civilizációk nem olyan primitívek, hogy „csak” kőből tudnak építkezni, hanem olyan okosak, hogy tudják, a dimenzióváltást a természetes kő biztosan túléli.

Edgar Cayce a téma egyik szakértője, illetve Thoth smaragdtáblái több nagy civilizáció, hasonló módon történő „eltűnéséről” beszélnek. Ehhez hasonlóak a Titicaca tavon található sziget indián törzseinek rituáléi. Ide járnak a nagy feltalálók, hogy kozmikusan feltöltődjenek, mielőtt nagy dolgokat „feltalálnak”. Most már az is érthető, hogy a nagyon régi civilizációk modern nyomai miért nem léteznek. Az Föld olyan mint egy nagy homokozó. Egy adott pillanatban elsimítják a homokot, ilyenkor eltűnnek a nyomok. Egy, két komolyabb kőalkotás marad meg mint örök mementó.

Dimenzióváltás idején hatalmas üresség lesz úrrá a Földön. Sötét üresség. Ez azonban egyáltalán nem félelmetes. Inkább érdekes. Vannak olyan meditációs technikák, melyekkel át lehet ezt élni. Egyáltalán nem rossz. Fontos, hogy tudatosak legyünk. Ez az üresség 1-2-3 napig tarthat. Az egyik indián törzs két és fél napról számol be az utolsó ilyen váltás előtt. Naptárjukban kettő és fél fekete kő szerepel az egyébként csupa fehér kőből álló idősorban.

A dimenzióváltás után egy új világban találjuk magunkat. Fontos, hogy tudjuk itt a gondolatunk teremt. Érdemes vele szórakozni. Úgy igazítjuk testünket, ahogy akarjuk. Ha valamire gondolunk, az megvalósul, megteremtődik. Ekkor megértjük, hogy a TUDAT TEREMETT. Ez így van a harmadik dimenzióban is, de nem akarjuk elhinni, mert elhitetik velünk, hogy ez baromság. Mi pedig mint jó birkák, elhisszük.

Ennek az új dimenziónak van egy komoly hátránya is. Mivel jelenlegi tudatunkat magunkkal visszük, félelmeink életre kelnek. Lásd Gömb c. film. Ha el kezdünk félni, hogy valaki meg fog támadni minket, akkor meg is fog. Gondolunk egy fegyverre és ott lesz a kezünkben. Azonban szokásos földi félelmeink alapján tudjuk, hogy az ellenfél ügyesebb, erősebb, stb. Előbb vagy utóbb összehozzuk, hogy megöletjük magunkat.
 
Az új dimenzióban való túléléshez tudni kell, hogy a világegyetemben minden ember alkotta sci-fi filmtől eltérően nem a harc és a halál a domináns, hanem a szeretet.

Ha mégis másképp lesz?

A régi írások 1998, illetve 1999 évekre jósolták az eseményt. Szerencsénkre, az említett módon mindez nem történt meg. De lehet, hogy mégis zajlik másképpen? Rengeteg tudatos gyerek születik napjainkban, őket kristály, vagy egyéb jelzőkkel illetik. Az emberek tudata folyamatosan nyílik. Kezdjük megérteni a régi kultúrák ránk maradt dokumentumait. A materializmust ma már az emberek többsége megmosolyogja. Amikor Hawking gondolataival irányítja tolószékét, számítógépét, beszéd szintetizátorát, akkor tényleg nem értjük, hogy mi történik velünk?

Tanulság

A fenti nagyon rövid összefoglaló nem azért született, hogy féljünk, hiszen nem az az élet célja. Inkább azért, hogy erről is tudjunk. A kozmoszban tíz év annyi, mint ezer, de nekünk nem. Nem tudni, hogy mit élünk még meg és mit nem. Egy biztos, jelenlegi fogyasztói rendszerünk, ebben a formában életképtelen. Váltás lesz. Hogy ez milyen mélyen történik, azt nincs ember, aki megmondhatná. Kívánom, hogy a fentieket mindenki raktározza el mélyen az agyában, ne ítéljen, ne építsen korlátokat, hanem csak tárolja el, és ha szükség lesz rá, vegye elő a tudást, és csak annyit mondjon, hogy tudom mi ez, tudom, mit kell tenni.

Forrás: Asztrálutazás



Úgy érzem most is gazdagodtunk Köszönjük az ismeretanyagot mindenki nevében. 

1 megjegyzés:

  1. Javaslom az alábbi blog elolvasását, mielőtt bárki is hozzákezdene Balázs Valéria kundalini programjához:
    https://kundalinijoga.reblog.hu/
    Rengeteg ember lett tőle beteg... Hatalmas felelőtlenség, amit ott művelnek.

    VálaszTörlés