HAARP projekt és a skalárháború.

HAARP projekt és a skalárháború.

Amerika Halálsugara 1/5.rész (nézd végig!) 

http://www.youtube.com/watch?v=AvPSjbbSp3s&feature=related 

Amerika Halálsugara 2/5.rész (nézd végig!)

 http://www.youtube.com/watch?v=SxQWtwpZMWs&feature=related

Amerika Halálsugara 3/5.rész (nézd végig!)

 http://www.youtube.com/watch?v=l9VQCKanbhg&feature=related

Amerika Halálsugara 4/5.rész (nézd végig!) 

http://www.youtube.com/watch?v=dwvKPaWvTyk&feature=related

Amerika Halálsugara 5/5.rész (nézd végig!)

 http://www.youtube.com/watch?v=zFDRKRcgnoQ&feature=related

Skalárháború

http://www.freeweb.hu/aranylaci/skalar/skalar.htm 

A sugárfegyverek kora elavultá tette az atomfegyvereket, hatásuk sokszorosan felülmulja az atomfegyverek hatását. E fegyverek minden élő elpusztítására alkalmas ugyanakkor, ha békés célokra használjuk ugrásszerű fejlődést tudnánk produkálni, olvasd el a skalárháború Arany Laci fordítását, és próbálj elmélyedni az ismeretbe, megdöbbentő dolgok ezek.

Bepillantás a rendőrség életébe.

A magyar rendőrség és ami mögötte van - Pörzsölő, 1. részhttp://www.youtube.com/watch?v=-nmBOzAcub4&feature=related

A magyar rendőrség és ami mögötte van - Pörzsölő, 2. rész  http://www.youtube.com/watch?v=kAUmz4--Bvc&feature=related

A milliárdosok könnyű lebuktatásáról Sándor István (Papa) főnyomozóhttp://www.youtube.com/watch?v=W7VOiJHbw9M&feature=related

Olajszőkítésből milliárdok 1. 

http://www.youtube.com/watch?v=ojYcvsbdoik&feature=related

Olajszőkítésből milliárdok 2.

http://www.youtube.com/watch?v=4avD5tjpB1M&feature=related

 

Olajszőkítésből milliárdok 3.

http://www.youtube.com/watch?v=BTH_OBYbH5A&feature=related

Ez a rendőrség védené meg az országot a moszados in- kál- tól, és vigyázna ne hogy polgárháborút robbantsanak ki külföldi hatalmak a cigány és magyar lakosság között.

Ugyan már a bűnt üldöző rendőrt a zsidó érdek miatt reggelizés közben lőtte fejbe a cionista terrorgépezet .

ÁVH - s tiszt nyilatkozata Pörzse Sándornak.

Pörzsölő V. Nagy Árpád ÁVÓ -s tiszt 1rész 

http://www.youtube.com/watch?v=ogKggR29bF4&feature=related

Pörzsölő V. Nagy Árpád volt ÁVÓ -s tiszt 2.rész 

http://www.youtube.com/watch?v=x_5D77tlVpc&feature=related

Az ÁVÓ -s tiszt nyilatkozata a rendszerről mely megnyomorította a népet . A zsidó többségű keretlegények és leszármazottai ma is uralják a politikát, és sok köztük a hazaáruló és ma is érinthetetlenek , mert gyarmatosítóink így akarják. Palesztinok vagyunk saját hazánkban. Mindenkit munkára fognak, mert jönnek - jönnek a szarból a likudos testvérek kiket el kell majd tartani a cigány népességgel, és ezt csak úgy tudjuk vállalni ha mindenki dolgozik rájuk.

Na rabszolgák ezt kapjuk ki, és gondolkodjunk, nemzeti ez a nagy változás, és a magyar pénzkibocsájtást is megéljük megszünik a hitelpénz vásárlás óriási kamatra, csak magyar forint lesz forgalomba, melynek fedezete a magyar munka, és a kivetett adó lesz. No addig álljál féllábon míg ez megvalósul. Vagyis nemzeti lesz a kormányunk. Áll rendszer váltás, áll nemzeti kormány, áll bűnözői elit, áll zsidó hadsereg in-kál, kik bármikor puccsot hajthatnak létre a rendszer ellen.

Olajmaffia

 Az olajmaffia

Olajügyek I. - Mi is az az olajozás?   http://www.debrecen-megmaradas.hu/content/view/2122/74/
Olajügyek II. Kulcsfigurák, ma is kulcspozíciókban  http://www.debrecen-megmaradas.hu/content/view/2123/74/
Olajügyek III. - Korlátolt felelősségű olajüzletek   http://www.debrecen-megmaradas.hu/content/view/2124/74/
 Olajügyek IV.   http://www.debrecen-megmaradas.hu/content/view/2125/74/ 
Olajügyek  V.  http://www.debrecen-megmaradas.hu/content/view/2126/74/
Az olajszőkítés milliárdjaival....      http://www.debrecen-megmaradas.hu/content/view/2212/74/ 
Epizódok   az olajmaffia titkosított anyagaiból melyben részt vett a politikai bűnöző had, a rendőrség , honvédség, hazai külföldi titkosszolgálatok, a hazai bűnözői alvilág . A tényfeltáró riportereket elhallgattatták, sok embert megöltek, de az Antali örökség megvalósult , a nemzeti arisztokráciát kiépítették . Az olajból, gyilkosságokból született arisztokrácia mint látjuk elég jó hazaárúló globalizmust kiszolgáló réteg lett , és ha kellet cigány, ha kellet zsidó, ha kellet hazaárúló volt, de magyar az sohasem akart egyik sem lenni., pedig a mi nemzeti vagyonunkat tüntették el büntetlenül, mert elszámolásra hiába várunk, le kell cserélnünk az egész ugymond ellit réteget, mert ők bizony a kirablóink a háttérben meghúzódó szabadkőműves bagázzsal., a cionista liberális zsidósággal, kik már úgy érzik felvásárolták Magyarországot , és úgy is viselkednek megszállóként törvényen felüliekként osztják az észt és a halált.. Hát ez a magyar bűnöző kaszt visszük a hátunkon etetjük őket a husunkkal  a semmirekellőket kibővíthetjük még egy népcsoporttal a cigánysággal, kinek többsége szeretne dolgozni de nincs mit, a maradék részük mindig is bűnözésből élt, bárhol a világban.
Az új kormány program , miszerint mindenki dolgozzék, Viktorék már tudnak valamit, - jön a Likud párt- őket is nekünk kell etetni .., mert különben megint kártérítési pereket akasztanak a nyakunkba, a holló kosztot fizetni kell, mert különben rohadt fasiszták leszünk újból a saját hazánkban. 

Egy videó az emberközpontú világrendről.

Drábik János: Emberközpontú világrendet! 

http://www.youtube.com/watch?v=qjNxWRZwHOI&feature=related

 

A jövő pénzrendszere videó Drábiktól.

Néhány gondolat a jövő pénzrendszeréről (Drábik János, 2010) alternatívák felvázolása:

http://www.youtube.com/watch?v=NpAypXdiisY&NR=1

A spekuláció nem a közpénzrendszer felé tendál, felmerül a háború lehetősége is az új pénzrendszer bevezetéséért. Na ezt kapd ki kis rabszolga. A hátad meget az orrod előtt háborúba kényszerítenek, mint az Amikat 9/11-el a terroristák ellen, hol ott ők a terroristák . A zsidó bankárok már megint megússzák, mint a két világháború kirobbantását, és levezénylését.

Ők a levegőből állították elő a pénzt, és a végén fedezetként vitték az országok arany tartalékait, majd eladósították őket, és nemzetállami mivoltukat fenyegetik, hogy a világállamot be tudják vezettetni a földön, de a kamatról nem akarnak lemondani, inkább pusztuljon az egész emberiség. Ez a szép új világ. Ez a kilátásunk, ez lesz a jövőnk is? Ha a vágóhídra kerülsz így is úgy is, nem azt a 6000 családot kell kinyírni aki a pénz nagyrészét birtokolja, aki kirabolt bennünket és aki háborúba kerget majd bennünket. A szervezett magánpénzrendszer ellen szervezett kifosztottak kellenek, kik meggátolják a további kifosztás menetét. Na gondolkozz gondolkozz azért van a fejed, s nem azért , hogy kalap legyen rajta. Agymosottak süvege a kalaptartó, licitálj az életre.

Videó az elsődleges terrorról Drábik előadás.

Drábik János, dr. ( A sötét újkor - búcsú a felvilágosodástól )Az elsődleges terror a gazdasági és pénzügyi terror . A legfőbb ellenség a kamat. http://www.youtube.com/watch?v=q0Y1Xeafsnk&feature=related  Érdekes előadás a pénzügyi terror a kamat, a civilizációk bukásáról. Az ok a kamat volt mindig.

Bővebben itt:

 Dr. Drábik János: Az emberiség jövője a XXI. században   75:32 perc

http://tdyweb2.wbteam.com/DrabikSziget0808.htm 

Itt azt is megtudjuk, hogy a kamat = az idő.

Eladom az időt ami nem is az enyém ez a kamat nagy átverés, az elsődleges terrorista, az elsődleges terrort gyakorolják a kamaton keresztül, a háborús bűnös pénz oligarhák. E terroristák két világháborút már kirobbantottak, és számtalan pénzügyi válságot okoztak, és mi jópofát vágunk e 6000 fős terroristának a ténykedéséhez.

Ébresztő nyakunkon a 3. világháború a vágóhídra jutunk, mint a barmokat letaglóznak könyörtelenül, létszámfölöttieket, ma a házatokból lakoltatnak ki, holnap halálos vírust kapsz, agymosottak, majd gondolkodnak helyetetek ők, de csak kétmilliárd fejével, FÖLÖSLEGES VAGY ÚGY JÁRSZ MINT A VEREBEK !!! Hová lettek a verebek???

NA CSIRIPELJ MÍG LEHET.  " Oly korban éltem én...." Gyalázatos ez a fasiszta terrorizmus a kis terrorista állam részéről, és az Ő megtévesztett nagy szövetségesétől.

Egy emberé csak az lehet amit Ő előállít, ami az Ő életenergiája. Minden más az emberiség közös tulajdona. Az időt sem adhatom el, mint kamatot 

Olajszőkítők maffiák videók

Sok ezer politikai gyilkosság és szabadkőműves titk.szolg-ok  

http://www.youtube.com/watch?v=vWDCa3OoMZE

Szaniszló Ferenc: Gyáva népnek nincs hazája! (márc. 15.- kapcsán) 3/2.

Szaniszló Ferenc: Gyáva népnek nincs hazája! (márc. 15.- kapcsán) 3/2.

Szaniszló Ferenc: Gyáva népnek nincs hazája! (márc. 15.- kapcsán) 3/2.

Szaniszló Ferenc: Gyáva népnek nincs hazája! (márc. 15.- kapcsán) 3/2.

Szaniszló Ferenc: Gyáva népnek nincs hazája! (márc. 15.- kapcsán) 3/2.

Szaniszló Ferenc: Gyáva népnek nincs hazája! (márc. 15.- kapcsán) 3/2.

Szaniszló Ferenc: Gyáva népnek nincs hazája! (márc. 15.- kapcsán) 3/2.

 http://www.youtube.com/watch?v=85_BHjMx1-k&feature=related

Szaniszló Ferenc "levelezik" cigányokról, zsidókról és  

 http://www.youtube.com/watch?

Egy pár videó

 

Szaniszló Ferenc: "Kedves cigányok!..." - KÖTELEZŐ!

Szaniszló Ferenc: "Kedves cigányok!..." - KÖTELEZŐ!http://www.youtube.com/watch?v=FMIXR6NxydM&feature=relatedhttp://www.youtube.com/watch?v=FMIXR6NxydM&feature=related

Szaniszló Ferenc: "Kedves cigányok!..." - KÖTELE 

 

Szaniszló Ferenc: "Kedves cigányok!..." - KÖTELEZŐ!

http://www.youtube.com/watch?v=FMIXR6NxydM&

feature=related

 

Szaniszló Ferenc: "Kedves cigányok!..." - KÖTELEZŐ!

Szaniszló Ferenc: "Kedves cigányok!..." - KÖTELEZŐ!

Szaniszló Ferenc: "Kedves cigányok!..." - KÖTELEZŐ!

Szaniszló Ferenc: "Kedves cigányok!..." - KÖTELEZŐ!

Szaniszló Ferenc: "Kedves cigányok!..." - KÖTELE

Szaniszló Ferenc a cigányterrorrólhttp://www.youtube.com/watch?v=ZjO8EY32JSo&feature=related

Szaniszló Ferenc: "...mert hagytuk!"

Egy pár videó

Egy pár videó megint pihentetőül. Itt van mindjárt Drábik János videója.
Akkor még egyszer:
Dr. Drábik János: Miért parkol 4000 milliárd a nemzeti bankban, ha a gazdaság haldoklik? 

Bár a Magyar Nemzeti Bank 100%-ig magyar tulajdonban van, de a nemzetközi pénzvilág utasításai szerint működik, nem tartozik felelősséggel a magyar Országgyűlésnek. Az államnak nincs semmilyen érdemi beleszólása a saját tulajdonába. A bankoknak már fizettünk 500 milliárdot. Az interjú folytatása Dr. Drábik Jánossal.
Fedezet nélkül gyártják a bankok a pénzt 

http://www.youtube.com/watch?v=4bGf6XsJofo

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

Szaniszló Ferenc: Az új világrend új szövetséget szül!  Szaniszló Ferenc beszél (ismét) a gagyi kormányokról, a kialakulóban lévő új világrendről a Világpanoráma c. műsorában (2010.01.11.)  http://www.youtube.com/watch?v=E-r7eWK5ODE

Szaniszló Ferenc - Trianonról és jelenünkről tényszerűen

http://www.youtube.com/watch?v=trKl3DfttEs&feature=related

 

Szaniszló Ferenc: "...mert hagytuk!"

A Köztársaság téri pincebörtönök titkai

1992-ben, a Magyar Televízió egyik szerkesztő-riporterét, Dézsi Zoltánt - azzal a feladattal bízták meg, készítsen filmet a Köztársaság téri pincebörtönök titkairól. A 120 perces kétrészes filmet Pincebörtön címmel, nem sokkal az 1994-es tavaszi választások előtt mutatta be a Magyar Televízió.. A film egykori csatornázási dolgozók, titkárnők, egykori rendészek, ÁVH-sok, kábelszerelők segítségével igyekezett hitelt érdemlően bizonyítani, hogy a Magyar Szocialista Párt (MSZP) alapjaiban az egykori pincebörtönre épült amelynek titkait 1956 óta rejti az épület. Dézsi Zoltán ma is lankadatlanul kutat-keres, annál is inkább, mivel az új metróvonal építése során fény derülhet a még rejtőzködő titkokra is. Ez majd kiderül hamarosan, az interjúból. Riporter kollégánk , Németh B. László ugyanis a napokban megkereste Dézsi Zoltánt.
Németh B. László szerkesztő-riporter beszélgetése Dézsi Zoltánnal
- Hogy került több emelet mélységben pincebörtön a nyilvánosház alá?

- Olvastam egy olvasói levelet, és ez az olvasó arról írt, hogy ő bizony az ötvenes évek elején a földalatti vállalatnál, a nyolcadik kerület egyik munkahelyén, mint rab dolgozott , és utána a Kossuth térnél szabadult. Aztán ugyanettől az olvasótól volt még egy olyan gondolat, hogy a Népszínház utca és a Csokonai utca sarkán lévő ÁVH-s - akkor még úgy tudtuk, ÁVH-s épületben volt 4 vagy 5 emelet mélyen. Ott volt a cellája és egyszer nyitva hagyta az őr az ajtót - ezt írja az olvasói levélben - és bekukkantott egy másik ajtón keresztül egy folyósóra.. A folyósón keresztül azt látta, hogy lámpák égnek és messzire jön-megy a folyosó a föld alatt. Magam is elmentem a Csokonai utca arra a részére, ahol ez az épület volt. Könnyen nem lehetett megtalálni. Ugyanis a Csokonai utca 14., a második ház a Népszínház utcától - ez valamikor még a háború előtt nyilvánosház volt. Amikor a nyilvánosházakat államosították, akkor a belügyhöz kerültek. Kiválóan alkalmas volt a nyilvánosház é pület ... - egyébként belügyi épület - szeparált részek, diszkrét diszkrét ki-be járás, sok-sok szoba - és a Kat-Pol kapta meg később, illetve a vidéki Pest-Megyei ÁVH.. - Mi volt ez a Kat-Pol?

- A Kat-Pol a katona-politikai osztály, a leghírhedtebb terror osztag volt, még az ÁVH egyik elődje, amelyet szétvert az ÁVH. Aztán Pest-Megyei ÁVH lett, és amikor a Pest-Megyei ÁVH-hoz tartozott - akkor volt ez az olvasó ott, mint rab. Ennek a háznak a sorsát szerettem volna feldolgozni, hogy milyen az a ház a rendszerváltás után. A külföldi emigráns magyarok is megkeresik - mert később aztán később találkoztam ilyenekkel is - és be akartak menni. Azt mondják, hogy itt raboskodtunk - nosztalgia utat akartak tenni a régi börtönükben. Ez volt a Csokonai utca 14. Ezt a házat elkezdtem vizsgálni. Bementem, megkaptam az engedélyeket. Akkor még támogattak. A környező házak lakói is nyitottak voltak Elmentem a szomszédba, ahol elmondták a régi lakók, itt bizony a Pest-Megyei ÁVH volt. Az az az időszak, ami a legnehezebb volt, és akkoriban ki sem lehetett nézni az ablakon. Oda sem lehetett menni az ablakhoz. 

- Mármint a szomszéd házakból...

- Így van. Becsöngetett hozzájuk egy ÁVH-s, hogy ki nem szabad nézni, semmit nem szabad - a szellőztetést nem tudom, hogy oldották meg ... Aztán jelentkezett egy másik tanú - pontosabban nagy munkával megtaláltam - aki a Bánki Donát Műszaki Főiskolára járt, akkor még Technikum - az szemben van a Csokonai utca másik oldalán. És ez a tanú elmondta, hogy előadás alatt kinéztek az ablakon, fönntről lenéztek és látták, hogy egy leponyvázott teherautó oldalát kinyitják és összekötözött, majdnemhogy pucér embereket dobálnak, mint zsákokat dobálják, és viszik be ezeket az embereket a házba. És hát nagyon megrendülten mondta ez a riportalany, hogy hát kis batyukat látott és ebből gondolta, hogy ezek vidékiek. Később addig jutottam, hogy Dunapataj, Apajuszta környékéről kulákokat vittek oda. Az volt az érdekes, hogy mindenki arról beszélt, hogy a házba csak vittek, vittek, vittek embereket, és senki nem jött ki.
Ebből gondoltam én, hogy a háznak több kijárata van. A pinceszinten, vagy valahol a föld alatt. A lényeg az, követve az ÁVH-s logikát, amely azt mondotta, hogy titkos összeköttetések voltak a különböző házak között. Végül is akkor összegyűjtöttem azokat a sötét multú épületeket, amelyeket érdemes felkeresni és ezeket bemutatni. Így a Csokonai utca mellett voltam az Andrássy út összes ÁVH-s épületében. Nem csak a 60. .ban, a 60. volt majdnem a legkevésbbé ÁVH-s ház - az a legenda, a 60. Az igazi központ a 66., 68., 70. volt.
Ezek az ÁVH-sok tömbökben gondolkodtak -. Aki járt arra, az pontosan tudja, hogy állandóan falat bontottak, ajtót nyitottak tűzfalakon át. Titkos ajtók - egyfolytában ez ment. Lefedték, befedték, az osztályellenséget próbálták megzavarni. Hát így sikerült.
Tehát nagyon érdekes helyszín volt az Andrássy út 66 is. Ott volt az ÁVH legkeményebb osztaga. Találtam foglyokat, akik elmondták, hogy a mínusz 2 emeleten raboskodtak. Aztán találtam egy dokumentfilm részletet, ahol Rajk László szeretője Bakszant Olga és munkatársa maga mondja el, hogy ő is a mínusz 2-n volt, ami a pincéhez mínusz 2, és ő beszélt például - ő, nem én, tehát a filmben csak a tanúkra hagyatkoztam, arról beszélt, hogy ő tudta, hogy ott van a savas kád. És beszélt azzal az orvossal is, aki azért kérte leszerelését idegi alapon, mert ezt a savas kádat nem tudta feldolgozni. - Mi volt ez a savas kád?

- A savas kád - így mondta pontosan Bakszant Olga a filmben: a szóhasználatát is tudom idézni: annyira megdöbbentett - "Volt ott a savas fűrdőő..." - így mondta.

Hát megfürdették a sósavban a d elik venseket, aztán már jobban volt kedvük vallani - már akinek volt még energiája vagy ereje, ha túlélte. Egyébként a savas kád legendáját az is alátámasztja, hogy volt a Szűcs testvérek esete - mind a ketten hithű kommunisták voltak - egyiküket nyugatról csalták haza, ahol egyébként, mint magyar kém teljesített szolgálatot. Természetesen árulás volt a vád ellenük. És az egyik Szűcs testvérről a boncoló orvos annyit írt le, hogy a bőrfelület teljesen elpusztult. Mi ott a 66. pincében megtaláltunk egy saválló kádat. Ami már csak nyomaiban volt - nézegette is a mérnök, nem is én találtam meg, hanem a háznak a gondnoka: Ni, hát itt van egy saválló betonnal... egy nagy teknő , és nincs funkciója.... Utána forgattam még a Fehér Házban, amit ma hívnak így és annak ... - Bocsánat, a Margit híd hídfőjénél... ma képviselő ház...

- Ez szintén egy nagyon sötétmúltú épület. Péter Gábor eleve egy olyan épületet terveztetett, ami az ÁVH-nak készül. Tehát az az épület, egy az egyben, mai állapotában ugyanúgy néz ki, mint ahogy az ÁVH megtervezte. Péter Gábor kétszintes mély börtönt tervezett oda - és hát mindenféle összeköttetéssel a föld alatt. Ezen a környéken még a házzal szembeni épületekben is csak belügyesek lakhattak. Tehát aki ott volt polgári egyén, azt kitelepítették. Beköltöztek a munkás-elvtársak - a munkásosztály erőszak-szervezetének képviselői. Amikor mi '92-ben forgattunk, már csak a rácsok nyomai voltak meg. De még egy gondnok elmondta, hogy a háznak saját csatorna-zsilip rendszere van - a Dunába. - Ez mire volt akkor jó?

- A kihallgatások során nagyon sokan meghaltak - és hát mégse kelljen minden halottnak halottaskocsi, meg ... - Keresztül a városon...

- Keresztül... milyen macera... dehogy is! Sutty, bele a Dunába! Egy az egyben ... - Csak nem azt mondod, hogy ezeket az embereket ledarálták?

- Van egy tanúm szintén a filmben benne van: aki '57-ben került abba a házba, akkor már Belügyminisztérium volt, ugye ÁVH már nem volt. Tizennyolc éves titkárnő volt. Egyszer egy iratköteggel lemegy a pincébe és ott járkál, ahol egyébként még ott voltak rendesen a cellák, cellasorok, börtönök. És benézett egy szobába, elmondja a filmben, hogy látott egy szobát. A szoba közepén volt egy tölcsér alakú valami, egy gép, elektromos gép - és a falon embermagasságtól fölfele, barna fröccsent nyomok. Hát teljesen meg volt rökönyödve. Fölment a főnökéhez, aki már tudta: neki már jelentették, hogy a kis hölgy lennt járt a pincében és azt mondta: hogyha maga nem akar a Dunába kerülni azon a berendezésen keresztül, akkor bizony hallgasson erről, és ne kíváncsiskodjon.

Még egy érdekes adalék: hogy a Duna azon a szakaszán nagyon jó volt a kapás - de ez már valóban a legsúlyosabb horror. És hát a horgászoknak is feltűnt. Mi történt? Megtiltották ott a pecázást. Van még egy érdekes ház - szintén a filmemben szerepel - ez a Garibaldi köz és Zoltán utca sarka. Az akkoriban a 17-ben volt a Magyar Dolgozók Pártja központi vezetősége és a Rákosi is. Az egész tömb belügyes tömb volt, ÁVH-s belügyes tömb, még később a III/III is ott volt. És a Garibaldi - Zoltán utcai ház pedig a belügyi őrségnek volt a háza, illetve a belügyesek laktak ott. Nos, annak a pincéjében is voltak börtönök, sőt, a Garibaldi utca egész utca alatti része börtön volt. Mégpedig - elmondják a tanúim - hogy olyan börtön volt, kihallgató szoba, ahol parafa volt a falon. Ugyanis fölhallatszódott - ezek a szerencsétlenek, ahogy segélyt kértek meg... meg könyörögtek életükért - és a környékbeliek ezt hallották. És hogy hogy oldották meg a problémát? Parafával bélelték ki... - Leszigetelték...

- Igen, és akkor onnantól kezdve ez megoldódott. Az '56-os forradalom alatt rövid ideig szabad volt a sajtó, és akkor megírták azt, hogy a Rákosi bunker építésénél több, mint száz ember dolgozott titkos munkahelyen - és ezek eltűntek. Nos annak a pincéjében találtak a nyolcvanas évek közepén csontvázakat. Véletlenül ezek a szerencsétlenek, akik ott dolgoztak Rákosi bunkerjén, azok oda lettek lebetonozva. Az Akadémia utca 17-hez, tehát a belvárosi háztömbök alá építettek Rákosi Mátyás számára egy szabályos metró-megálló méretű bunkert. 65 méter mélyen van. Azért van ott 65 méter mélyen, mert közel a Duna. Rákosi Mátyás dolgozószobájából nyílegyenesen vezetett volna a tervek szerint az út - ez egy ferde lift - ez már nem készült el, mert Rákosi megbukott. De elkészült a Rákosi Mátyáshoz tartozó méregdrága bunker. Rákosi és a párt legfelső vezetői 65 méter mélyen, ott húzták volna meg magukat atomháború esetén, és a Toldi mozinál volt az alagút kijárata. A Toldi mozinál, i lletve a mai Szabadság téren ma is megtekinthető, mert be van kötve a metróba. Na most ugyan ez, ha egy központi vezetőség első titkárának jár, jár a Budapesti Pártbizottságnak is - és hát a Köztársaság téri épület a háború után épült - 1962-ig benne volt az építési törvényben, hogy minden középület alá kell építeni bunkert. - Légó pincét...
   
- Így van. Légó pincét. Na most - az ötvenes évek elején épült a Köztársaság tér, klasszikus pártháznak - és hát építettek oda is légoltalmi bunkert, ami aztán később a pártházba szorult, illetve oda bezárt embereknek a halálos csapdájává, kvázi: pincebörtönévé vált. Az a borzasztó, hogy ezt nem találták meg '56-ban, mert mindenki a pincében kereste. Nem a pincében kellett keresni: a titkári szoba, mindig az első emeleten volt, ebből volt a lejárata, csak akkora vasbeton henger volt, a pincében nem is tűnt föl, hogy ott van valami. Metró technológiával készült. Minden, ami a föld alatt van Budapesten, igazából csak a metró mélységben tud lenni, mert ott van a kiscelli agyag, a márga. Az összes többi kavics, ebben hihetetlen nehéz, majdnem reménytelen költséges épületeket, mély-épületeket felépíteni. Fölásatták a Köztársaság teret, meg is találhatták volna az egyik lejáratot - dehát, arra ráhordták a földet. Ahol ástak, mindenhol leástak hat méterig, hét méterig - és víz j ött föl. - Érdekes, hogy elkezdték a metrót építeni, abbahagyták - és jó pár évvel később nyitották meg... És senki nem tudta, hogy közben, mit csinálnak.

- Hát gyakorlatilag ez a metróépítéshez volt kapcsolva, szigorúan titkos munkahelynek, úgyhogy nagyon sokan nem tudták, hogy mit építenek. A föld alatt ki tudja, hogy mi lesz abból - a részletek pedig.... Az volt a munkahelyek neve: titkos munkahelyek. A Köztársaság téren is volt egy ilyen. A kijárata - a valamikori szobor-emlékmű alatt volt. Illetve volt az Erkel színháznál is kijárata és a másik a gázművek felé. Ezt a függőleges vasbeton aknát bebetonozták a pártház '61-es, '62-es újjáépítésénél. Már, mint csak tömör vasbeton-henger van meg. Lemegy 65 méter mélyre... - A kijáratát a metróban nem lehet megtalálni?

- Nem, nem lehet megtalálni, mert amikor a metrót átadták, akkor már ez nem volt járható. Ennek több oka van: egyrészt a talajvíz is - nem kell rögtön a titok után loholni - egyszerűen arról van szó, hogy a metró egy veszélyes üzem, állandóan figyelni kell, tehát ott nem lehetnek nagyon fölös leágazások. De ez az objektum, ez metró-technológiával épült és a Köztársaság tér közepére megy be, a színház oldalában. Ezt mi fölmértük két fajta elektromos sugárzással, méréssel. Ugyanazt adja ki - egy T alakú szabályos föld alatti alakzatot - és ugyanezt mondják a tanúim. November negyedikén hajnalban elsőnek a Köztársaság térre törtek be a szovjet csapatok, tehát alig két-három nap volt a keresésre. Ezalatt hoztak egy fúrógépet - mint ahogy én is a filmben fölfúrtam a teret a mérések után - na most több sikertelen fúrás után a fúrógép belefúrt egy vasbeton szelvénybe.. - Milyen mélyen van az?

- 30 - 40 mérter mélyen. Egyezik azzal, hogy ott kiscelli agyag van, tehát ott lehet. Dehát ezt sem én, sem ők annak idején nem tudtuk. Lefúrtak. Átfúrták a vasbeton födémet, lement az a cső. És utána - ezt a filmből lehet hallani - lent megkocogtatják a csövet - mint egy börtön-posta ... és fönt pedig visszaválaszolnak hogy... és akkor így, ezzel a kopogtatásos módszerrel tudták meg a föntiek, hogy lent hányan vannak - és kik vannak? Ez volt az egyik kapcsolat a lentiekkel. Először a vész- szellőző rendszeren keresztül szóltak föl egy tanúmnak, aki beszélt a lentiekkel, a pártházba szorult emberekről van szó, akik nem tudták, hogy mi zajlik fönt - nők, gyerekek, rendőrök - így mondták. De többen voltak, több csapat. Szóltak, hogy nem működik a levegőztető rendszer. Na most ezt azért kell tudni - ez is a filmben benne van - a pártház tetején volt a... így mondta a riport: exthausztor - és az biztosította a levegő meg az elektromos ellátást. Miután ezt szétlőtték, ezért a föld alatti rendszer nem működött. Vélhetően, akik ott voltak, vagy oda szorultak, vagy oda zárták őket, azok meghaltak... megfulladtak, éhen haltak, szomjan haltak. Erre is vannak adalékok, mégpedig két tanúm van, akik '57 tavaszán takarították el a holttesteket -és így mondták: térdig jártunk a holttestekben... - Azért érdekes ez, amit mondasz, mert a Köztársaság téren most is metró épül, és ugye az MSZP most szabadult meg a Köztársaság téri székházától - és a mellette lévő épülettől, egyszerre. Szerinted, kiderülhet még valami?

- Nagyon bízom benne, hogy a metró kiszolgáló egységei beleütköznek valamibe - de teljesen el vagyok zárva, nemcsak én, a nyilvánosság is a metró építés minden egyéb részletétől. Én ugyan hetente kijárok a Köztársaság térre, de senkivel nem állnak szóba. De, még azért lehet bízni ebben, hogy a metró valamelyik szelvényében találko ik. A másik: a pártházat eladták, és az eladásban úgy szól, hogy a legfontosabb elem a mélygarázs. Mert mélygarázs nélkül nem lehet semmit csinálni - hogy nem csinálnak a pártház alá mélygarázst, hanem a Köztársaság téren egy egyszintes mélygarázst fognak építeni. Hát itt lóg ki számomra a lóláb, hogy a legegyszerűbb lenne ledózeroltatni az egész pártházat, mert amúgy is műszakilag elavult, történelmileg súlyos múltú, nem védett az épület. Lebontani, csinálni egy nyolcemeletes mélygarázst és kész. Na de benne van a szerződésben tudtommal, hogy erre nincs mód. Lehet átalakítani, de nem lehet semmi egyéb dolgot végezni - úgyhogy a pártházból nem f og semmi kiderülni. Amúgy pedig a metró maga volt az elvtársakat összekötő hálózat - tehát nem véletlemül megy így a metró: Keleti pályaudvar, Köztársaság tér, Szabad Nép Székház, Deák téren az Országos Rendőrfőkapitány és megy a Kossuth tér felé a metró...
    - Arról nem próbáltál filmet csinálni, hogy mindezekért a szörnyűségekért kit, kiket és mikor vontak felelősségre - akár a rendszerváltás után is?

- A rendszerváltás egyik fontos eleme volt, hogy elmaradt a bocsánatkérés, így a megbocsájtás is. És hát természetesen a felelősségrevonás is. Akit felelősségre vontak, az egyszem Dudás a mosonmagyaróvári sortűzért. De gyakorlatilag senkinek semmi baja nem lett semmiért. - Sőt! Bocsáss meg, hogy közbevágok: az '56-os forradalom fegyverrel történő leverését egy Na és!-sel is el lehet intézni...

- Így van! Nagyon egyszerű ez a dolog - a média segítségével előkészítették azt, ami ma zajlik. Ez egy 17 -18 éves aknamunka, amely meghozta a gyümölcsét, hogy tényleg... tulajdonképpen az sem érdekes, hogy mi történt. - Mondd csak: mincs üldözési mániád?

- Egyáltalán nincs, egyáltalán nincs. Amúgy: megszoktam azt, hogy kemény témákkal, izgalmas társadalmi kérdésekkel foglalkozom - tehát megszoktam, hogy birizgálnak, piszkálnak, fenyegetnek. De egyáltalán... - De bocsáss meg, konkrétumokról beszéljünk...

- Pontosan a rendszerváltáskor írtak nekem egy levelet egy volt belügyes, aki rám volt állítva. A telefonbeszélgetéseimet ő elemezte. És '89-ben szemrehányást tett nekem névtelenül - valahol megvan a levél - hogy mit papolok én a rendszerváltásról, mit csinálom én a leleplező riportokat, mikor én hoztam Nyugat-Európából egy használt VW típusú autót és azt biztos, hogy dollár... feketén váltottam át a dollárt... valami ilyesmi dolog volt - és egyáltalán... '88 -'89-ben olyan ügyekkel foglalkoztam: Gerő László százhuszonnyolc dollárja... emberrablásai Bécsből Magyarországra... Amikor konkrétan tudtuk és a televízió - akkor még volt hivatásos belügyes a TV-ben a sok-sok hivatásos televíziós besúgó mellett - tehát akkor ezzel tisztában voltam. Később pedig, volt egy szakasz, amikor azzal foglalkoztak, hogy kik hívnak engem, milyen tanúk - és igazából az én tanúimra akartak pressziót gyakorolni. Ma már a telefonálás sokkal egyszerűbb. Egyetlenegy gombnyomással le lehet bárkin ek a hívás-listáját, SMS-eit, üzeneteit... - De amikor a filmet forgattad, már nem tapasztaltál ilyet... két évvel a rendszerváltás után?

- Sokkal jobbat tapasztaltam. Ugye, akkor még nem volt ilyen fejlett a technika: a ripotalanyaim jelezték, hogy őket megkeresték, hogy ne adjanak nekem interjút - és nem értettem sehogy. Aztán rájöttem: az egyik stábhoz önkéntesen jelentkező aszisztens kolléga másolja ki a neveket a noteszemből... de nem tudhatta, hogy a filmhez kellenek ezek a riportalanyok, vagy pedig egy másik riportnak a riportalanyai... így hát például egy szénbányászhoz is elmentek, aki egy másik riport... tehát nem is ehhez a filmhez... és akkor így jött ki a lépés, és akkor mondtam neki: kollega, hát nem egyszerűbb, ha lefénymásolod? Hát be is ismerte ...őneki az volt a dolga, hogy a riportalanyaimról tájékoztatást... - De kinek...? Könyörgöm, hát kinek, a rendszerváltás után két évvel? Kinek jelentene?

- A rendszerváltást, a rendszerváltásokat a titkosszolgálatok vezényelték le - működtek akkor is hibátlanul - a mai napig működik ez a vonal. Csak az emberek cserélődtek - és mondom, nincs közponzti agy, nincs, hogy valaki megtervezi a dolgokat, hanem mindenki ön... önmaga szűkebb köreiben működteti ezt a hálózatot. (szerintem egy konkrét ideológia mentén történik minden, és igenis van agy, amelyik a főcélokat megtervezte - azt pedig BÁRKIVEL és MINDENÁRON véghez viteti... - LoTaR)

A riport meghallgatható és letölthető a Torontói Független Magyar Rádió archívumából - 2007. okt. 17. adás http://www.parameter.elosoft.com/adas.html

A torontói Parameter klub még ebben az évben, decemberben tervezi Dézsi Zoltán: Börtönpincék című filmje vetítését.

A film egykori csatornázási dolgozók, titkárnok, rendészek, ávéhások, kábelszerelők segítségével igyekezett hitelt érdemlően bizonyítani, hogy a Magyar Szocialista Párt alapjaiban az egykori pincebörtönre épült, amelynek titkait 1956 óta rejti az épület. A film végén a tér közepén egykor magasodó gigantikus szobor posztamense mögötti vasajtó hívja fel magára a rendező figyelmét. A zalai olajmezőkről hozatott fúrótorony napokig dolgozik a gyanús lejárat mögött, míg a gyémánt fúrófej megakad, nem megy tovább. A megismételt kísérletek is az első sejtést igazolják: a földnek ezen a pontján "anomália, súlyos anomália van", amely nem engedi tovább folytatni a kutatást; nincs tovább, íme a bizonyság. A bizonyíték hiánya - akárha a Legfelsőbb Bíróságnak a Szép utcai darabológyilkos, Pudleiner Gyula ügyében hozott ítéletében, aki egyedül nem hagyott ujjlenyomatot az áldozatok lakásán - a megdönthetetlen bizonyíték: argumentum ex silentio. A film bemutatása ellenére a szocialisták megnyerték a választást.


2009. március 23. hétfő, A hanganyagot lejegyezte: Bokodi György

forrás: quality-business.com halas.net
LETÖLTHETŐ DOKUMENTUMFILM:
(Másolja be böngészője címsorába!):http://www.zugzwanged.org/dat/hun/pincebortonok.avi

Hozzá kapcsolódó interjú: Beszélgetés a "húsdaráló" tervezőjével  (TA) http://www.youtube.com/watch?v=68YjtymGCqo 

Ügynökügyek

Ügynökügyek

Kőrösi Imre összeállítása a Moszad hazai rombolásáról

Magyarország a magyaroké, avagy a Moszadosok már a spájzban vannak! Beszélgetőtárs Kozenkai Jenő volt kémelhárító tiszt, aki szerint az izraeli titkosszolgálat minden hazai jelentős döntésnél jelen van Az a szervezett erő, amely parancsra jelen van a médiában, és most rendkívül hallgatag, az a Moszad állománya. Az izraeli titkosszolgálat keresztül-kasul átszövi a magyar közigazgatást, a tömegtájékoztatást, a hatalmi szerveket, beleértve a titkosszolgálatokat is. Olyanok vagyunk, mint egy lyukaktól hemzsegő ementáli sajt, nyilatkozta Kozenkai Jenõ, egykori kémelhárító tiszt. - Kozenkai Jenõ hosszú évek óta barátom, mondanám, szinte minden lépésünket egyeztetjük egymással. Így nem ért váratlanul több olyan újságcikk, amely az ügynöktörvény kapcsán megjelent. Annyit jelzek, hogy az adatok jelentős részét csodálatos, hazaszeretõ magyar emberek adták át nekünk, és eredeti dokumentumok állnak rendelkezésre a Moszad közép- és kelet-európai behatolásáról. A legnagyobb problémánk, hogy a magyar érdekek nem csak a maradékként itt hagyott Belsõ-Magyarországot veszélyeztetik, hanem az egész Kárpát-medencét. Magyarország ma az egyik célországa a Moszad behatolásának, ezzel készíti elő több százezer izraeli állampolgár betelepítését Magyarországra. Az előttünk nyilvánvaló volt, hogy pénzzel a mai világban minden megvásárolható. A “rendszerváltó” politikusgárda és a szétzavart titkosszolgálatok Júdás harminc ezüstjéért adták el Hazánkat. Emiatt, és ez nagy veszélyt jelent számunkra, a magyarok megítéltsége is negatív irányban változott Közép-Kelet-Európában. Az uniós csatlakozás után mintegy láthatatlan karmester, beintett valaki a magyar utódállamoknál. Nyílvánosságra hozzák azokat a listákat Romániában, Szlovákiában, amelyek alapján a politikai rendőrség besúgó állományából szemezgetnek. A legvisszataszítóbb adat, hogy ezekben az országokban mindenütt a magyar besúgók tömegérõl beszélnek, Kárpátaljától Erdélyig, a Délvidéktõl a Felvidékig. Nem igaz, hogy a magyarok nagyobb arányban lettek volna besúgók, mint mondjuk a szecusok Romániában, vagy épp a Matenska Slovenska hálózata! Íme ezután nézzük az egyik olyan nyilatkozatot, amely megmutatja, milyen védtelen ma Hazánk az idegen titkosszolgálatok tevékenységével kapcsolatban. - Ön 1978 és ’85 között a III/II-es csoportfõnökség hadnagya volt. Húsz éve leszerelt. Miért érezte szükségét, hogy megszólaljon? - Nem akartam, hogy a fiam úgy nőjön fel, hogy apám hazaáruló, gazember volt. Nem voltam az! A Hazámat szolgáltam, magam lelkiismerete szerint. Az idegen kémtevékenység ellen dolgoztam. Az ügynökhisztéria sok tisztességes embert, köztük a ma is a hazájukat szolgáló elhárítókat alázta meg. - Amikor az SZDSZ-hez közeli Political Capital cég honlapján közzétette a kommunista diktatúra állítólagos ügynökeinek nevét, illetve ezek egy részét, akkor ön feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, személyes adatokkal való visszaélés miatt. Azt is mondta, hogy az ügynökügy mögött az izraeli titkosszolgálat, a Moszad áll. A bejelentésére többen úgy reagáltak, hogy a diktatúra hálózatait védi. - Akit a kádári belbiztonsági szervek üldöztek, az tegyen panaszt és szolgáltassanak neki személy szerint igazságot. 1990-ben azonban a korábbi szolgálatokat , a III/III-as csoportfőnökség kivételével, jogfolytonosan átvették. Ha pedig ez így történt, akkor mindaz, ami velük kapcsolatos, államtitkok. Ezért írtam Lamperth Mónikának egy nyílt levelet, hogy mondja ki, hogy már nem kötelez bennünket a titoktartás, vagy mentsen fel bennünket a kötelezettség alól és akkor jöjjön, aminek jönnie kell. Szabaduljon el a pokol. /Ezt a nyílt levelet egyedül a Magyar Világ című hetilap közölte. (A nyílt levél honlapomon is olvasható. L.P.) Itt nem arról van szó, hogy ki mit tett korábban, vagy hogyan működött a Kádár-rendszer, hanem arról, hogy a jogfolytonosan átvett szolgálatok meggyengítése veszélyezteti Magyarország nemzetbiztonságát. - Ez egybevág Kövér László véleményével, aki azt mondta, hogy Gyurcsány Ferenc köreiből robbantották ki az ügynökügyet. - Elég szomorú, hogy Kövér László véd meg bennünket, saját egykori, állítólagos elvtársainktól. Felelősségteljes megnyilatkozás volt ez tőle. Gyurcsány egy olyan KISZ-vezér volt, akiért, és a hozzá hasonlókért nekem, mint állambiztonsági tisztnek, adott esetben az életemet kellett volna kockáztatnom. Ma olyan vagyonokon trónolnak, amelyeket az apám, az anyám és a többi ember halmozott fel korábban. Nyugodtan megírhatja, hogy ezt én egyszerűen lopásnak tartom. Ebben a körben találták ki, hogy ezzel a kis játékkal lejáratják az öreg kommunistákat, lejáratják az ellenzéket, mert közöttük is több egykori besúgó akad, miközben elterelik a figyelmet a kétségbeejtõ gazdasági helyzetről, s így majd megnyerik a választásokat. Egy varázspálcával sem lehet ekkorát suhintani. Az, hogy egy kormányfő esetleg nem tudja, mit csinálnak a beosztottai, nem menti őt. A büntetőjog szerint hazaárulásnak minősül, ha valaki idegen állam kormányával szövetkezik azért, hogy Magyarország területi integritását, vagy alkotmányos rendjét sértse. Meggyõződésem, hogy az alkotmányos rend megsértésének vétséget ezzel maximálisan megvalósították. - Korábban Kövér László is említett egy idegen titkosszolgálatot. Ön tovább ment és azt állította, hogy a Moszad egyik ügynöke, egy budapesti közhivatalban ülve irányította ezt az akciót. Miből gondolta ezt? - Kaptam egy információt és továbbítottam. Két dolgot tényként leszögezhetünk. Az ügynökmizéria hirtelen kezdődött és hirtelen lett vége. Ezt senki sem tagadhatja. Ez egy jól szervezett operatív akció keretében zajlott, amihez többféle támogatás kellett. Szükséges volt, hogy a hazai titkosszolgálatok, magyarul mondva, ne pofázzanak bele,és szükség volt a média támogatására. Az a szervezett erő, amely parancsra van jelen a médiában és most rendkívül hallgatag, az a Moszad állománya. Az izraeli belbiztonsági szolgálat a Sin Bét honlapján toborzó felhívás olvasható, amely arra hívja fel a zsidó fiatalokat, hogy vállaljanak fizetett munkát a Moszadnál, a hírszerzéstől a kiszolgáló tevékenységig, mindenféle területen. Az izraeli titkosszolgálat keresztül-kasul átszövi a magyar közigazgatást, a tömegtájékoztatást, a hatalmi szerveket, beleértve a titkosszolgálatokat is. Olyanok vagyunk, mint egy lyukaktól hemzsegő szita. Tény, hogy a magyar nemzetbiztonság aláásása nem magyar, hanem idegen érdek. A mélységes hallgatás bizonyítja, hogy telibe találtam. Legfőképp két ember hallgatott, akiknek meg kellett volna szólalniok ebben az ügyben. Az egyik Lamperth Mónika belügyminiszter, a titokgazda, a másik Gyurcsány Ferenc, aki amúgy mindenhez hozzászól. Ebben az ügyben azonban még véletlenül sem hallatta a hangját egyik sem. Azok, akik ebben a szakmában, ebben a titkosszolgálati közegben dolgoztak, vagy dolgoznak, tudják, hogy nemcsak arra kell figyelni, ki mit mond, hanem arra is, hogy ki mit nem mond, vagy ki az, aki hallgat. - A feljelentést elutasították. A Nemzeti Nyomozó Iroda a múlt héten megtagadta a nyomozást. - Tudja mi az érdekes ebben? A Magyar Hírlap már március 30-án megszellőztette, hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda nem fog ebben az ügyben nyomozni. Ez azt jelenti, hogy valahol valakik nagyon pontosan tudták, mi fog történni. Ez is titkosszolgálati akcióra utal. S bizonyítja, hogy a sajtó tele van idegen országokat szolgáló titkos ügynökökkel, elsősorban a Moszad embereivel. Magyarországon a Moszad jelenléte a legerőteljesebb, őket követi a KGB, majd lemaradva a CIA. - Milyen erõt képvisel az izraeli titkosszolgálat Hazánkban? - Magyarországon 7000 és 13 ezer fő között van a Moszad ügynökeinek száma. Ezek nem mind hírszerzõk és kémelhárítók. Vannak köztük operatív találkozások helyszínéül szolgáló lakások tulajdonosai, futárok, olyan cégvezetők, akik a rendszeres fizetéshez biztosítják a pénzt. És vannak a politika és a közigazgatás legmagasabb csúcsain “üldögélők”, és az igen magas beosztásban, sokszor főszerkesztői rangban tevékenykedő újságírók. A Moszad minden megyében, minden városban, minden döntéselőkészítő és döntéshozó helyen jelen van Hazánkban. - A polgármesteri hivatalokban és a megyei közgyűlésekben is? - Minden olyan helyen, ahol bizalmas információk vannak. Egy ilyen szervezet olyan, mint a rákos daganat. Nem árt azon elgondolkodni, hogy a nagy Amerika, amely Izrael leghűségesebb szövetségese, felháborodottan tiltakozik az ellen, hogy a Moszad agresszív, a két ország bensőséges viszonyát figyelembe véve, kifejezetten arcátlan módon lopja az Egyesült Államok titkait. Hogyan is gondolhatja bárki, hogy ez a titkosszolgálat nincs jelen, meghatározó erővel Magyarországon, ahol a hivatalos adatok szerint százezer zsidó él. Köztudott, hogy az izraeli tőke, a befektetett pénz tekintetében, jelenleg a területileg sokkal nagyobb és földrajzilag sokkal közelebb eső Németország után a második helyen áll Magyarországon és az izraeli vállalkozók leginkább a telekommunikációs- és ingatlan befektetéseket kedvelik. Elképzelhető-e, hogy a Moszad nem követ el mindent sajátjai megsegítésére, információkkal való ellátására? Erre persze azt szokták mondani, hogy a külföldi tőke milyen jó. Szerintem a fő kérdés nem az, hogy mennyit fektetnek be, hanem, hogy mennyit visznek ki. Az a kérdés, hogy mi haszna van ebből Magyarországnak, a magyar polgároknak. Jó, ha van befektetett tőke, de nem jó, ha cselédekké tesznek minket. Jó, ha a Moszad a maga hatékony eszközeivel segítséget nyújt az esetleges terrorcselekmények megelőzésében, természetesen csak is magyar kérésre, de nem jó, ha közben ellopják minden üzleti titkunkat és ezáltal lehetetlen helyzetbe taszítják Hazánkat. - Tudna konkrét neveket említeni a hazai Moszad ügynökök közül? - Nem szeretnék neveket mondani, az interneten elég sok név szerepel, akiket idegen szolgálatokkal való együttműködéssel gyanúsítottak meg.(A nevek egy része honlapomon is olvasható. L.P.)Hogy ezek valóban idegen szolgálatok ügynökei, vagy sem, arról nem kívánok beszélni. Tény, hogy ezzel az ügynökmizériával kinyitották Pandora szelencéjét és sok mérges, dühös, egykori állambiztonsági tiszt kezdett el beszélni. Annyi bizonyos, hogy a névsorban szereplők egyike sem tett feljelentést. - Kitől kapta az információt? - Az ügyészségnek címzett levelemben leírtam, hogyha szükséges, megfelelõ garanciák mellett az informátorok is megszólalnak. - Nem fél? - Bármilyen abszurd, de a Moszad most nagyon vigyáz rám. Ezt kell, hogy tegye. Ha most bármi történne velem, az felérne egy beismerő vallomással. Lehet, hogy másfél év múlva már nem fogom biztonságban érezni magam. - Milyen következményei lehetnek ennek a bejelentésnek? - A Moszad a titkosszolgálatok között a legnagyobb. Stílszerűen szólva, egy hatalmas Góliát. Akkora, mint egy elefánt. De most betévedt a porcelánboltba és legyünk őszinték, tör, zúz, miközben mi meg fenéken szúrtuk. Ebben szerepe volt az elbizakodottságuknak is. A Moszad nevét sokáig ki sem volt szabad ejteni, nem szoktak hozzá, hogy valaki nyiltan beszél róluk és nem kezeli őket valaki valami misztifikált különleges társaságként, hanem csupán egyként az ellenséges, kémtevékenységet folytató szolgálatok közül. Ezt jelzi a mélységes hallgatás. Ha bárhol a világon vélt, vagy valós sérelem éri a zsidó érdekeket, sírva szaladnak New York-ig panaszkodni és mozgásba lendül az egész világot átfogó hálózat. Most azonban hallgatnak. Igaz, nem zsidó emberen esett sérelem, hanem egy idegen állam hírszerző-elhárító tevékenysége kapott egy pofont. Ha ennek az ügynek csak annyi hatása lesz, hogy a magyar titkosszolgálatok és azok vezetése felébred és azt mondja, hogy azért mégse lopjanak szét minden titkos információt, akkor lehet további érdemi lépéseket tenni. A moszados ügynökök ezt fékezik, de az elmúlt negyven- ötven évben Magyarországon kiépült ügynökség tagjai oly mértékben korrumpálódtak és bonyolódtak bele saját ügyleteikbe, hogy a Moszad vezetése ezt már nem nézi jó szemmel, így hazai átszervezés várható. A mostani zavar után főképpen. 2003-ban a Moszad vezetése felszámolt egy csomó kémelhárító, hírszerző rezidenturát világszerte. Ennek hasonló okai voltak. Hogy mozgás van ezen a téren, azt az is jelzi, hogy szokatlanul sűrűn járnak mostanában Magyarországon izraeli delegációk. Ez nem volt jellemző a korábbi idõszakra. Lezsák Sándor egy nemrégi kijelentésével egyetértve, én is azt mondom, Magyarországot vissza kell hódítani. Ez a cikk nyilvánvaló, viharokat kavar, nemcsak Hazánkban. Az elmúlt két hónapban nagyon sok nyugati barátom érkezett hozzám a Moszad akcióval kapcsolatos kérdéseket elemezni. Talán a legérdekesebb az a Németországban ténykedő barátom, aki azt mondta, „ezt csak a magyarok tehették meg, mert tőlük egyáltalán nem várta senki“. Ha ezt a németek tették volna, vagy a franciák, akkor az egész világ sajtója nácizmusról ordibálna. Azt válaszoltam neki, amit a francia, olasz és amerikai barátomnak mondtam: „A világpolitikát a kisországok csínytevései ritkán befolyásolják. Mi magyarok nem tudunk háborúkat kirobbantani, ezért nyugodtan lekeverhetünk néhány hatalmas pofont az agresszív, tolvaj, behatoló, neoliberális csürhének. Ugyanis ez a csürhe irányítja ma a világot. Bankároknak, befektetőnek és globalizációs tolvajoknak álcázva. Mi csak visszaszóltunk és azt látom, hogy izraeli "barátaink" is megdöbbentek. Ahogy a Moszad volt főnöke mondta; nagyon rossz lenne ma mindent elveszíteni Közép-Európában, főleg a magyarok miatt lenne ez sérelmes. Igaza van, sőt megértem őket. Ők meghódították egy fillér nélkül Magyarországot és kifosztották sokadszorra, aljas, de erős érdekérvényesítésű rendszerükkel. Most változás várható, mert, jelzem, hasonló pofon várja a moszados csapatot több európai országban. A méretei valószínűleg nagyobbak lesznek, mint a tőlünk kapottak. De az biztos, néhány tisztességes magyar ember már történelmet csinált. És még azt sem mondták ránk, antiszemiták vagyunk. Pedig, ha bárki érdekeieket sértette eddig, miközben védte a sajátját, azonnal “feldíszítették” az antiszemita jelzővel. Persze mi valóban nem vagyunk azok, s valóban Hazánk érdekeit védjük, még velük, a hatalmasokkal szemben is, de az világosan látszik, hogy azért van ez az óriási hallgatás, mert most elemzik, mi következhet még. Annyit jelzek: még töredékét sem hoztuk nyilvánosságra azok közül a tények közül, amelyeket már ismerünk és bizonyítani tudunk. De mindennek eljön egyszer a maga ideje. Kozenkai Jenő korábban megjelent interjúját, az ő engedélyével felhasználva, az összeállítást készítette: Kőrösi Imre

Újságírók árulása

Lakatos Pál:Újságíró kutyuskák, politikusok pórázán(Magyar Világ, 2005. okt. 13.)

Csaholásukért külön juttatás jár(t) Ma a „független” újságírókról írok. „Közszolgálatiakról” és a kereskedelmi hírközlés, kábítás tollforgató, mikrofont tartó életművészeiről. A törvényhozás, a kormányzás és az igazságszolgáltatás után, sorrendben, a negyedik hatalmi ágazatról van szó. De a mögöttünk lévő évtizedek alatt ez a sorrend igen gyakran fölcserélődött. Tapasztalhattuk, hogy a mi „igazmondó”, „tényszerűen” tájékoztató, becses lábaikkal talán már nem is a földön, sokszor a fellegekben járók, önmagukat médiamoguloknak kikiáltók, ebben az imént említett sorrendben gyakran az első helyre küzdötték fel magukat. Még ma is úgy értelmezik, a világ összes foglalkozása a futottak még kategóriába tartozik, a képzeletbeli piedesztált egyes-egyedül csak ők uralhatják. Amit ők Pesten kitalálnak, vagy amit az ország mindenkori nagyjai parancsként kiadnak nekik, az az egyetlen és megfellebbezhetetlen igazság. 1956. október 23-án a Szabad Kossuth Rádióban hangzott el a sokak által ismert önkritikus mondat: ”Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon.” Azóta a hullámhosszak száma megsokszorozódott, megismertük a televízió „közszolgálati” és kereskedelmi változatát is, a néhány létező országos és megyei napilapok mellett megszületett a bulvársajtó is. Nőtt a lehetőség, ezzel egyenes arányban nőtt a hazugságok száma is. Ha a politika, bármikor is, félre akart vezetni, anarchiát akart keletkeztetni, a lefizetett újságíró mindig kéznél volt. Voltak persze kivételek is, akik nem tűrték ezt az önkényt, ezt a politikai diktatúrát és cenzúrát, ők most külső szemlélői csupán az eseményeknek. Elzavarták őket a nyilvánosság közeléből, mert sok esetben attól tartottak, egy-egy, mikrofonnal és tollal igazságot kereső, fejjel a falnak rohanó szent őrült, rabló-, kifosztó hadjáratuk gátjaivá válhat. Most még ne a mai megtévesztőkről, Hazát elárulókról beszéljünk, hiszen ahogy a „rendszerváltozás” hazugságait már évtizedekkel ezelőtt megfogalmazták, ugyanígy készítették fel, Kádár kommunizmusában, a mai anarchiára, az arra alkalmasakat. Az, amit a mai sajtóban, sajtómunkásoknál és sajtómágnásoknál tapasztalunk, teljesen törvényszerűen alakult így. Már Kádár leghűségesebb ideológiai fegyverhordozója, Aczél György és csapata évtizedekkel ezelőtt látta, hogy az a sajtó, amelyik összetételében, vezető embereit tekintve, eszmeiségében megegyezik az aczélival, az később anarchiát fog előidézni. És azt az anarchiát, amelyet a múlt század nyolcvanas éveiben, 1987-88-ban alakítottak ki a liberálisnak mondott lapok, az akkor még kormánylapnak nevezett Magyar Hírlap, a televízióban és a rádióban a Forró Tamás-Havas Henrik tandem nevével fémjelzett páros, át fogják menteni, politikai érdekből, a „rendszerváltozás” utáni időszakra. A módszer már akkor ismerős volt, a mai folyamatok kipróbálása már akkor megtörtént, amikor látszatkritikával aláztak porba minden tekintélyt. Vegyünk egy példát, bizonyságul. 1988-ban Benke Márta a Magyar Hírlapban megjelentett egy írást, Érdemtelen érdemjegyek címmel, ami arról szól, hogy Tiszakécske akkori tanácselnöke, mert az MSZMP városi pártbizottsága második emberének gyermeke, rosszabb jegyet kapott, és a tanácselnök odaszólt az iskola igazgatójának, mint kinevező, hogy jó lenne, ha nem rontanánk el a kádergyerek továbbtanulási lehetőségét. Hogy a Lovasné gyerekének nem kettest, hanem négyest kell adni. Az írás megjelenése után cikk cikket, riport riportot követ. A Forró-Havas páros és a többiek, a 168 óra című, Mester (Messinger) Ákos által vezényelt műsoraiban, hír-és más magazin összeállításokban, a Magyar Televízió Ablak című műsoraiban később már azt is kiderítették, hogy a tanácselnök, Miskó István, aki egyben országgyűlési képviselő is volt, a Tisza partján ingyen telkekhez jutatta Bács-Kiskun megye akkori vezető embereit. Az információk persze korántsem oknyomozások révén kerültek a riporterek, újságírók birtokába. Mindig voltak illetékes elvtársak, akik az arra érdemeseket kisebb-nagyobb hírmorzsákkal látták el, hogy mindig legyen kellő municiójuk a halálharc folytatásához. A „gyilkos” kommandó, maga a láthatatlan gépezet, mozgásba lendült. Miskó István mindezt nem értette, nem tudta elképzelni, hogy ő, akit egyébként Tiszakécskén - többek között - munkabírásáért, közvetlenségéért (a helyieknek ő volt a Miskó Pista), települése védelméért, számtalan megvalósult városfejlesztési elképzeléséért az ottani lakosok tiszteltek és szerettek, miért mocskolódik be ilyen hirtelen. Olyan dolgokért, amelyek más városokban, megyékben is előfordultak. A miértekre nem, kapott választ, legálisan otthon tartott fegyverét elővette, fejéhez illesztette és tüzelt. Öngyilkos lett, meghalt. A halálkommandó, bár valószínűleg túllőtt a célon, de megbízatásának eleget tett. De hogy miért éppen Miskó volt a célpont, akkor még sokan nem látták. Sokan csak fölhördültek, s a tenyerüket dörzsölték, hogy valami pozitív folyamat indult el a kommunisták uralta Magyarországon. Egy valamit azonban nem láttak sokan, a „kivégző”osztag bértollnokai azonban bizonyára tudták, hogy az igazi célpont nem a tanácselnök-országgyűlési képviselő-megyei frakcióelnök Miskó volt, hanem a rendkívül népszerű, egykori nagygazda-kulák, hazafias érzelmeiről ismert megyei tanácselnök, Gajdócsi István. Az a Gajdócsi, aki például a később hírhedtté vált, ügynökökkel tele tűzdelt lakitelki találkozó fő patrónusaként, anyagi támogatójaként jeleskedett, s a találkozón való megjelenésével a nemzeti gondolatokat legitimálta. Meg sajnos ügynökök sokaságát is, akikből később országos vezető lett. Gajdócsi hihetetlen tekintélyre tett szert, nemcsak Bács-Kiskun megyében, hanem országosan is. Gajdócsi, Pozsgai Imre, Romány Pál, Horváth István tartozott a közvetlen baráti és harcostársi köréhez. Ezt a csoportot az MSZMP ortodox szárnya, nemes egyszerűséggel, maffia-csoportnak nevezte. Az igazi erő, az igazi befolyásos ember azonban Gajdócsi volt, aki személyesen védte meg Lezsák Sándort (bár ne tette volna) és lakitelki csapatát. Ő védte meg, a ma nagyszerű tudósként, hazafiként ismert Pap Gábort, akiről Aczél György azt mondta, hogy amíg ő az ideológiai titkár, vagy miniszterelnök-helyettes, Pap Gábor nem kaphat munkát. Gajdócsi ujjat húzott Aczéllal és tisztes egzisztenciát biztosított Kecskeméten neki, a Zománcipari Műveknél. Gajdócsi egy olyan ember volt, akinek jobb- és bal „kezét” le akarták vágni, mert túlságosan is nemzeti érzelmű volt, aki már a nyolcvanas évek elején Himnuszt énekeltetett a végrehajtó bizottsági üléseken. Erősen kilógott a sorból, s nem tartozott a már akkor formálódó majdani „rendszerváltozás” kiszemelt kegyeltjei közé. Miskón keresztül őt akarták ellehetetleníteni. Vajon a ma bátrai, az akkor mikrofonukkal, újságjuk nyilvánosságával rendelkező bérencek felmérték-e, hogy jól megfizetett „ügybuzgalmuk” szomorú végeredménye emberhalál lesz. De hogy ne talányoskodjunk tovább, érdemes választ kapni arra is, hogy - ebben az ügyben is - a fő teoretikus és konspirátor Aczél György mellett, kik mozgatták az arra alkalmas újságírókat. A válasz nem hangozhat másként, mint hogy a háttérben, már akkor is ott találjuk a titkosszolgálatokat. S az általuk vezérelt, irányított ügynököket. Azt tudomásul kell venni, hogy minden egyes politikai döntés végrehajtását, ami nem áll másból, mint bomlasztásból, operatív munkából, ami egy műveleti akció része, minden esetben a titkosszolgálat vezényelte, részint a III/III-as, politikailag besározódott ügynökein, részint pedig a hivatásos, állományi rendszerben működő szakember, szigorúan titkos tisztjein keresztül. A médiát, ebben az egész folyamatban, közvetlenül Karasz Lajos titkosszolgálati vezérőrnagy felügyelte, aki azt megelőzően Szabolcs-Szatmár megyei pártbizottsági titkár volt, aki iszonyatos erővel védte a saját állásait, a saját embereit a médiában. Karasz vezérőrnagy a Magyar Rádiót és a Magyar Televíziót gyakorlatilag korlátlanul uralta. Az itt dolgozó, titkos ügyekre kiválasztott újságírók tehát annak a tábornoknak a felügyelete alá tartoztak, aki dogmatikusan hitt a szocializmusban, minden lehetséges és nemtelen eszközzel is védte azt, rádiós-televíziós ügynökei közreműködésével. Ebben az időszakban- még mindég a nyolcvanas évekről beszélünk- a rádióban, televízióban, és az írott sajtóban körülbelül tízezer újságíró, riporter, egyéb más beosztású ember dolgozott. Közülük nagy számmal voltak beszervezett ügynök is. Ráadásul ők voltak a kulcspozícióban. Tudniillik, a megyei napilapok a megyei pártbizottságok felügyelete, irányítása alá tartoztak. Az MSZMP Központi Bizottságának lapja a Népszabadság volt, amely még a „rendszerváltás” után is fejlécén viselte a kommunista jelmondatot: ”Világ proletárjai egyesüljetek!” A Hazafias Népfront lapja a Magyar Nemzet volt, a Szakszervezetek Országos Tanácsáé a Népszava, a kormányé meg a Magyar Hírlap. A rádió és a televízió is közvetlenül az MSZMP irányítása alá tartozott. De ez így túlságosan általánosnak tűnik, ezért részletezzük. Minden újság felügyeletét politikai bizottsági tag látta el. A Népszaváét a szakszervezetis Gáspár Sándor, a Magyar Nemzetét a feltörekvő Pozsgai. Az újságok újságja a Népszabadság volt, szintén kellő, magas rangú irányítóval, bár az már nem is újság, hanem egy intézmény volt, a legjobb feltételekkel. Egy-egy ügyben a Népszabadság adta meg a hangnemet, amit aztán átvett és hűen követett a rádió, a televízió és minden egyes megyei napilap. A Népszabadság főszerkesztője az MSZMP Politikai Bizottságának összes információját birtokolta. 1963-ban az elbocsátott légió, az ÁVH emberei jórészt az írott sajtóban helyezkedtek el, mert az akkor kiépülő televízió még nagyon keveset tudott közülük átvenni. Az ÁVH, a televízióban, az úgynevezett utazós helyeket foglalta el, a külföldi utazásokat uralta, így az akkori Telesport emberei, szinte egytől egyik az ÁVH-tól kerültek oda. Radnai János, Szőnyi János, Vitár Róbert, Vitray Tamás és a többiek, az elbocsátott légió emberei voltak. Rendfokozattal rendelkező tisztek. A rádió külügyi tudósítóiról, utazó munkatársairól, Szepesiről, Kulcsár Istvánról, Ipper Pálról és a társaikról ugyanez mondható el. Moszkvába, Londonba, Tel-Avivba, New-Yorkba, az újságírók közül, csak magas rangú, szigorúan titkos tisztek kerülhettek ki. A Magyar Távirati Iroda volt és maradt a csúcsok csúcsa. Ez az intézmény mindenkor a titkosszolgálatok információ szerzésének góca volt. Ők válogatták a továbbítandó híreket, ők is címkézik meg, hogy mi ebből a titkos, a dupla nullás, tehát szigorúan titkos, melyek, amelyeket szivárogtatni kell. A Népszabadsággal voltak szoros kapcsolatban, amely „orgánum”, a politikai bizottság döntése alapján, megmondta, hogy ezeket a híreket milyen hangnemben kell „szellőztetni”. Kádár János, haláláig, soha nem engedte meg, hogy egy-egy politikai bizottsági döntést először személyesen ne ő olvasott volna el, mielőtt megjelent volna az a Népszabadságban. De visszatérve a Magyar Távirati Irodára, kiküldött tudósítói egyben tudósították a Magyar Rádiót és a Magyar Televíziót is. Az ellenőrzés tehát egyértelműen biztosított volt. Az is gyakorlat volt, hogy a Moszkvából érkezett, hivatalos hírek közül csak azokat volt szabad nyilvánosságra hozni, amelyek az ottani, szintén a szovjet pártfőtitkár által ellenőrzöttek voltak. Hiába adott ki egy-egy hírt London, Washington, Párizs, amíg annak szovjet verziója Moszkvából meg nem érkezett, itthon tilos volt közölni. S csak a TASSZ híre hangozhatott el. Az eddig leírtakra mutassunk meg egy példát. Az alábbi interjú, amit én készítettem, 2000. május 28-án hangzott el a Magyar Rádió Vasárnapi Újságjában. Gazdag archív anyagom egyik példánya ez, a kérdezett Belovai István, az Amerikai Egyesült Államokbeli Colorádo államából, Denverből. Belovait úgy ismerte meg az ország, mint aki még a Kádár-rezsimben NATO kém lett, tehát átállt a másik oldalra. Rehabilitációjára a mai napig nem került sor. Továbbra is hazaárulóként van itthon elkönyvelve. Belovait Aczél Endre újságíróról kérdeztem akkor, akiről 2000. május 22-én, hétfőn, a Magyar Nemzetben a következő jelent meg: „Aczél 1944-ben született. Nemcsak tudósítóként volt a nómenklatúra dédelgetett tagja, hanem Acsádi néven, mint katonai hírszerző is, ha a B.18. 00023/1985-ös számú vádirat nem hazudik, amelyet Balatoni Elemér ezredes, katonai ügyész fogalmazott, és amelyben Belovai Istvánt, a NATO kémjét azzal is vádolják, hogy az amerikaiknak felfedte Aczél rejtettebb mesterségét és küldetését.” „Magyarán- mondom Belovainak-, Aczél Londonban hírszerző volt, miközben a Magyar Távirati Iroda tudósítójaként, újságíróként volt kint hivatalosan? Mit tud ön erről? - A rövidke kis idézet teljesen megfelel a valóságnak. Aczél Endre valójában az MTI kiküldetésében Londonban volt, de egyben a katonai hírszerzés ügynöke is, és ilyen minőségben, fedésben folytatta ezt a tevékenységet. - Acsádi Endre néven dolgozott a hírszerzésnek Aczél Endre. Tudható az, hogy mikortól és meddig? - A konkrét időpontot nem tudom, de a ’70-es évek elejétől már a katonai hírszerzés tagja volt. Az, hogy Acsádi a fedőneve, teljesen elfogadott dolog, mert a katonai hírszerzés rendszerében a rejtett tevékenység során mindenki kapott egy fedőnevet. Neki az Acsádi név jutott. - Ön 1982-ben került ki Londonba, mint hivatásos hírszerző, hiszen a katonai pályán indult el az élete. Ekkor találkozott Aczél Acsádi Endrével? - Személyesen ekkor ismertem meg, habár korábban már ismertem a nevét különböző újságírói tevékenysége során. - A jelentéseivel találkozott? - Mielőtt kimentem volna, itthon is találkoztam a jelentéseivel. - Tudható, hogy mikor jelentett Aczél Acsádi Endre? -Semmi titkot nem jelent ma már ez, hogyha elmondom, hogy ő szakképzettségénél, illetve beosztásánál fogva tudósítói tevékenységet folytatott, ennek kapcsán a hírek megszerzése érdekében legálisan kapcsolatot tartott egy csomó emberrel, legyen az brit állampolgár, vagy más nemzetiségű. A sajtóbörzén alapvetően politikai, katonapolitikai hírek megszerzésére törekedett. Ebből készített jelentéseket és továbbította a katonai hírszerzés központjába. - Meddig végezte ezt a tevékenységét Aczél Acsádi? - A rendszerváltozásig. 1990-ig mindenképpen tagja volt a katonai hírszerző szervezetnek. Nem tudom, hogy utána az új felállásban ez tovább folytatódott-e, de nagy a valószínűsége, hogy nem. - Külön fizetést kapott a tevékenységéért? - Természetesen kapott külön juttatást, meg a költségeket mindig megtérítette a Katonai Hírszerző Hivatal. A rezidentúra. Tehát, ha azt mondta, hogy valakivel vacsorázott és ahhoz tudott csatolni egy információt és abból jelentés készült, akkor az ebédjét, vacsoráját, a fogyasztását el lehetett számolni. - Akkor ő tulajdonképpen két helyről kapott jövedelmet. Kapott egyszer, mint hivatásos MTI tudósító, másrészt pedig, mint a hírszerzés egyik embere. - Így van, pontosan. - Ez sok pénz lehetett? - Nem, nem ez volt a nagy pénz. A nagy pénz az volt, hogy ő lehetett az MTI kiküldöttje Londonban. Ő pedig azért kerülhetett ki Londonba, mert a katonai hírszerzés ügynöke volt. Ezért két-háromszáz amerikai dollárnál többet nem kapott havonta, s ehhez jött az imént említett költségtérítés. - Rendfokozata is volt? - Igen. Úgy tudom, hogy utoljára százados volt. Amikor Vietnamban teljesített rövid ideig szolgálatot, azt hiszem, hadnagyi rendfokozata volt. - És mit gondol, Vietnamban hírszerző is volt már egyben? - Már ott is, igen. - Ezt honnan tudjuk? - Mert tudom. - Erre vannak dokumentumok, jelentések? - Én láttam ilyen dokumentumokat, tehát következésképpen fogadja el hitelesnek, amit mondok. - Amiről most beszélünk, az a Kádár-rendszer időszaka. Akkor a magyar politika nem volt független Moszkvától. Sőt. Magyarország vazallusa volt a Szovjetuniónak. Azok az emberek, akik Londonból például jelentettek Magyarországra, nevezetesen Aczél Acsádi Endre is, azok az emberek Magyarországnak, Budapestnek jelentettek, vagy Moszkvának? - Akik nem voltak beszervezve a KGB által is, azok mindig a magyar katonai hírszerzés rezidensének tették meg a jelentést, és innét ment a katonai hírszerzés központjába a hír. A magyar katonai hírszerzés központjában a bejövő híreket értékelték, és ha úgy találták, hogy arról a szovjeteket tájékoztatni kell, akkor azonnal, egy külön táviratban ment az anyag tovább. Lefordították oroszra és küldték Moszkvába. - Tehát akkor elképzelhető, hogy Aczél Acsádi Endre jelentései is Moszkvában kötöttek ki, az ön által imént említett rendszer alapján? - Igen, pontosan erről van szó, az információk zöme Moszkvában kötött ki. A beszélgetéshez- bár erre felkértem – Aczél Endrének nem volt hozzáfűzni valója.” De térjünk vissza az eredeti gondolatokhoz. A Magyar Rádióban egy olyan rendszer működött, amelynek úgynevezett hangulatjelentő felelősei voltak. Ilyen hangulatjelentő volt például Bolgár György is, aki rendszeresen megjelent az akkori munkahelyemen, a Falurádióban, és az MSZMP egy-egy döntéséről, intézkedéséről kérdezte a munkatársakat. Így működött a rendszer, ebben a piramis felállásban. A Magyar Rádió, miután kiemelt titkosszolgálati felügyelet alatt állt, a hangulatjelentőnek hivatalosan kapcsolatban kellett állni a titkosszolgálatokkal. A rádió, pontosan kiemelt helyzetéből adódóan, beszervezés szempontjából, tabu volt a BRFK-nak, s más titkosszolgálati szervezeteknek. A rádió és a televízió, ügynökszerzés céljából, kifejezetten annak a már korábban említett tábornoknak a fennhatósága alá tartozott. Ezek az intézmények a hivatalos véleményközlés fóruma voltak. Ha itt valakit elmarasztaltak, pakolhatta otthon a betyárbútort, a karrierjének vége szakadt, vehette a selyemzsinórt. De hogy működött ez máshol? Ugyanígy. A Pravda, az akkori Szovjetunióban szintén mindég hivatalos állásfoglalást közölt. A despotikus rendszerekben, mint például a szocializmusban, vagy a mostani globalizmusban, a híreken keresztül döntenek mindenben. Nézzük meg például- egy kis kitekintéssel- az egyiptomi Al Ahram nevű, Nasszer, Szadat, vagy jelenleg Mubarak által felügyelt újságot. A főszerkesztő, megjelenése előtt, ott is naponta mutatja be, hogy mi jelenik meg a lapban. De vegyünk ismét hazai példákat. Közvetlen ismerőseim közé tartozott, a Budakalászon élt, azóta már meghalt, a meggymagosként elhíresült Demeter Béla, még a Kádár-rezsimből. Egyetlen bűne volt, hogy a konzervgyárakban, fillérekért, megvásárolta a feleslegessé vált meggymagot. Facsemete ültetvénye volt, a magot kemény munkával megtisztította, további fejlesztésre alkalmassá tette, a kikelt, majd termésre éretté tett facsemetéket meg, piaci áron eladta. Nagy nyeresége származott ebből. De hát akkor még a Kádár-katonák uralkodtak. A Magyar Televízióban volt egy Kékfény nevű műsor, munkatársa, műsorvezetője, riportere Szabó László, a Szabad Nép, majd a Népszabadság munkatársa. Szabó, valósággal üldözte Demeter Bélát, mint csalót mutatta be, aki aztán nem is kerülte el a börtönt. Szabó László szintén ÁVH-s tiszt volt, akit a leszerelése után a televízióhoz tettek. A Kékfény, mint rendkívül nézett műsor, a bűnügyi eseményeket befolyásolta. Majdhogynem kijelenthető, hogy Szabó nem riportokat csinált itt, hanem szinte előre közölte az ítéleteket, ami teljes uralmat jelentett az igazságszolgáltatás fölött. Aki a Kékfényben pozitív figuraként jelent meg, megdicsőült, ha rossz fényben tüntették fel, készíthette a börtöni „motyóját”. A Kékfény műsoráért egyébként az akkori Belügyminisztérium szigorúan titkos tisztjei feleltek, hivatalosan. Ha valaki venné a fáradtságot és „visszalapozná” ezeket a műsorokat, megnézné a szerkesztőbizottság tagjainak névsorát, megdöbbenve venné észre, hogy mind III/II-es tisztek, szigorúan titkos tisztek voltak, egy részük pedig ÁVH-s. A kiemelt sajtómunkások, akikre szigorúan titkos tisztként is a titoktartási fogadalom kötelezettsége érvényes, több ezer ilyen ember volt (van?) a magyar sajtóban, nemcsak párttagságuk által kötelezettek a pártutasítások végrehajtására, hanem a külön fizetéssel járó titkosszolgálati állományuk miatt is. Ezek közül a képzett és politikailag megbízható embereket, a hangsúly most ez utóbbi megjegyzésen van, többlet információkhoz juttatják, meghatározott csatornákon keresztül, és nekik szondázniuk is kell, hogy az általuk kiszivárogtatott hírnek milyen lecsapódása, következménye van az állampolgárok között. Tulajdonképpen, egy teljesen zárt rendszerben, a legmegbízhatóbbakat külön információkkal látják el, nemcsak külön javadalmazások fejében, hanem garantálják nekik, és ez a gyakorlatban meg is valósult, a politikai hatalmasságokhoz való bejutás lehetőségét. Így alakulhatott ki, újságírók között a kasztrendszer, nemcsak a rádióban, hanem a televízióban, Népszabadságnál és más újságoknál is. A kasztrendszeren belül dőlt el az is, hogy ki kérdezhetett, kit. Ilyen kasztrendszerbe tartozott például a Magyar Televízió egyik elnökhelyettese, Megyeri Károly, ő kérdezhette Kádárt. Néha lehetőséget kapott erre Szepesi, Balogh Mária. Ezt a kasztrendszert felügyelte Tömpe István, aki egy időben, egy személyben volt a Magyar Rádió és a Magyar Televízió elnöke is, Hárs István, egykori ÁVH-s, belügyminiszter-helyettes, elnöke a Magyar Rádiónak. Ebben a felállásban valósulhatott meg a legszigorúbb pártellenőrzés, titkosszolgálati eszközökkel, egészen a piramis alján lévő megyei pártlapokig. Országosan döntenek például egy Kalocsai ügyben, de a piszkos munkát a Kecskeméten megjelenő Petőfi Népe végzi el. Így robban fel Petike János tanácselnök ügye, akit lopással, csalással vádoltak meg. A vészharangot a Népszabadságban kondították meg, a kegyelemdöfést azonban a megyei napilap, a már említett Petőfi Népe adta meg. Ez is bizonyítja, hogy mennyire egytövű, diktatórikus a vezénylés egy-egy ügyben, a proletárdiktatúra és az internacionalizmus jegyében. Vegyünk egy ellentétes példát is, olyat, amikor a sajtót, egy adott ügyben, csendre intik. Az ügy főszereplői, szintén még a Kádár-rezsimben, Medgyessy Péter, Kostyál Rezső, Draskovics, Bonifert, a Pénzügyminisztériumból. Lakás- panama ügybe keveredtek, ami akkor igazán kirívó cselekedet volt. Kádár nagyon vigyázott arra, hogy ilyenek ne történjenek, védték az állami tulajdont. Kádár egyébként is irtózott a magántulajdontól. Amikor Havasi Ferenc családi házat épített Tatán, mint az MSZMP Központi Bizottságának gazdasági titkára, Kádár zsörtölődései közepette, az ő engedélyével tehette csak meg. Azt mondta az „öreg”, hogy minek Havasinak a saját tulajdonú családi ház, amikor, ingyen, oda költözhet, ahová akar. Az persze már más kérdés, hogy a tatai ház is ingyen készült, az építőanyagot a környező építőipari cégek szállították a helyszínre, fizettség nélkül, a sütői egykori kőbányásznak. De megint elkanyarodtunk, jöjjenek ismét Medgyessyék. Amikor ismertté vált az ügy, és a pártalapszervezeti taggyűlésekről jöttek a hírek, hogy az elvtársak mélyen elítélik Medgyessy miniszterhelyettesék ügyletét, mérhetetlen gyorsasággal csendre intették a firkászokat. Akiknek, ettől fogva azt kellett bizonygatniuk, hogy nincs is panama, nincs is Medgyessy ügy. De azért nem hagyták annyiban, pártfegyelmivel zárták le a lakásépítési akciót. A vizsgálatot maga Marjai József miniszterelnök-helyettes vezette. Persze azonban nem történt semmi, csak megijedtek, hogy a társadalom mily mértékben ítéli el ezt a „mérhetetlen nagyságú” panamát.(Két következtetés: akkor még tartottak a társadalom haragjától, s a köznép, akkor még, tudott haragudni. Azóta mindenki csöndben van, holott a tét sokkal nagyobb.) A politikai bizottság pillanatokon belül döntött, hogy ezt a kérdést el kell a néppel felejtetni. A felejtéshez megvoltak a megfelelő emberek és orgánumok. Az ember gondolkodik és választ vár arra a kérdésre, nem volt olyan újságíró, aki állását kockáztatva, szembe menetelt volna a hazugságokkal, s azt kell mondani, emlékeim alapján is, hogy alig. Az újságíró, még az értelmiségen belül is, egy külön kasztot képviselt. Oda tartozni kegy és rang is volt, egyszersmind. Nem a fizetés volt magas, hanem a szakmával járó egyéb kiváltság. Ismerték a döntési mechanizmust, nem kockáztathattak tehát. De a becsületes módszerre is vegyünk egy példát, szintén Bács-Kiskun- megyéből, a Petőfi Népétől. Holman Péter kolléga azt a feladatot kapta, „énekelje” meg a dicsőséges, felszabadító Vörös Hadsereg hőstetteit. Mindazt, amit Alpár lakossága kapott a szelíd tekintetű orosz katonáktól. De hiába kérdezte az ott lakókat, ők csak arról tudtak beszámolni, hogy jöttek az oroszok és nőket erőszakoltak meg, elhajtották az állatokat, loptak, raboltak, civileket gyilkoltak. A cikk az alpáriak elmondása alapján készült el, de nem jelenhetett meg. Szerzőjét azonban még így is, az öngyilkosságba kergették. Kíméletlenül eltaposták.

Olajszőkítők

Olajszőkítők

Lakatos Pál:„Először magunk között vágunk rendet, aztán…” (Magyar Világ, 2008. jan

„Már a hullazsákokat is megrendeltük” Tudom, hátborzongató, és tisztességes ember számára kifejezetten visszataszító mondatok olvashatók a címben. De ezek a mondatok, az orosz és az ukrán maffiavezérek szájából elhangzottak, a „rendszerváltó” Magyarországon. Egykori KGB-sek, a volt Szovjetunió, 1990 után is nálunk maradt vezéralakjai hangoztatták ezt. Ezek a mondatok pedig nem jelentenek mást, mint azt, hogy először a nálunk árulóvá lett egykori társaikat ölik meg, velük úgysem kell senkinek elszámolni, mert hivatalosan senki sem tudta, vagy nem akarta tudni, hogy az egykori KGB-s emberekből, az utódszervezet, az FSZB tagjai közül kik is garázdálkodnak Magyarországon. Ezeket a szerintük árulóvá lett orosz és ukrán ügynököket, megölésük után egyszerűen elkaparták valahol a nagy magyar éjszakában, a „rendszerváltozás” eufóriájában. S amikor ezzel elkészültek, jöhettek a magyar kétes elemek, likvidálták őket is. S mindez az igazi elvtársi kormány, a Horn Gyula egykor volt pufajkás által vezetett bandérium uralkodása idején történt. Ekkor, 1994-et követően gyorsultak fel nálunk az olajszőkítés eseményei, egyre gátlástalanabbul csaltak, szőkítettek a KGB-s, FSZB- s ügynökök utasítására itthon a falusi kis „négerek”, a mai „nagy” magyar hatalmasságok gazdagodását gyorsítva ezzel, s erről az időről mondhatjuk el igazán, hogy egymást követték a rejtélyes, és azóta is kiderítetlen gyilkosságok. Most éppen Prisztás József halálának körülményei borzolják az idegeket. (Persze, lehet, hogy ez is csak a „rendszerváltozás” egyik elterelő hadművelete. Mert azt már megszoktuk, de el nem fogadjuk, hogy a magyarság és ősei több ezer éves dicső történelmét meghamisították, s a szálak kibogozása igencsak nehéz, de azon méltán szörnyülködhetünk, hogy a „rendszerváltozás” történelme is egymásra épülő hazugságok sokaságából áll. Kirablásunk ma már dicső tettként szerepel, s a történelemkönyvekben olyan „nagyságokat” méltatnak az elmúlt 18 évből, mint például Kónya Imre és Pető Iván.) De mi is történt Prisztással? Idézet következik a „Klikkhír”, internetes portál 2008. január 17-i számából: „Bombaként robbant a hír: a rendőrség ismerhette a Prisztás- gyilkosság megbízóját, mégsem fogták el. Legalábbis volt, aki erre következtetett egy nyilvánosságra került operatív jelentés tartalmából. Emlékeztetőül: az éjszakai élet egykor jól ismert figuráját, Prisztás Józsefet, 1996. november elsején, Budapest III. kerületében, a Ladik utcában ölték meg. Egy ingatlaniroda telephelyére csalták, majd, amikor kilépett onnan és az utca túloldalán parkoló autójába szállt be, egy kerékpáron mögötte haladó bérgyilkos egyetlen lövéssel megölte. A tettes és a megbízó személyét azóta is homály fedi. A rendőrség folyamatosan hozza nyilvánosságra a titkosítás alól felmentett, olajügyekkel kapcsolatos aktákat. (…) Nos, ezekből az derül ki, hogy a rendőrség 1996. június 28-án elrendelt „Omega” fedőnevű titkos nyomozása során milliárdos olajügyek hátterét igyekezett felderíteni. Ennek során titokzatos milliárdos bankszámlákról, olajhamisító cégekről, az 1996. őszén kirobbant fővárosi robbantás- és leszámolás-sorozat feltételezett megrendelőiről és ezzel kapcsolatban, érintőlegesen a Prisztás gyilkosságról is készültek operatív jelentések. Az olajügyekben az ORFK akkori felderítő egysége a Központi Bűnüldözési Igazgatóság (KBI) Gazdaságvédelmi Főosztálya nyomozott. Az itt dolgozó egyik detektív informátora azt közölte, hogy ismeri a Prisztás gyilkosság megrendelőit, tudja, hogy a bérgyilkos a lövés után a közeli HÉV sínek mellett várakozó kis tehergépkocsiba tette be a kerékpárját, és ismeri ennek az autónak a típusát és a rendszámát. Legalábbis ez áll az 1997. január 21-én kelt jelentésben, no és az, hogy a nyomozó, a rendszám alapján kiderítette a jármű tulajdonosát. Ezt a jelentést továbbították a szervezett bűnözés felderítésével foglalkozó egységnek is. Ennyi. Hogy mi történt később, arról nincsenek iratok. Ebből úgy tűnik: a rendőrség hibája, hogy még ma is ismeretlen a felbujtó és a végrehajtó.” Ennyi? Azért mégsem. Van itt más is, az Omega fedőnevű akcióról, egy korábbi, 1997. június 28-án keltezett jelentésben. Ez Prisztásról és Cinóber nevű társáról is szól, no meg az olajszőkítésről és a pénzmosásról. Először 2 milliárd 600 millió forint mozgatásáról tesz említést a „Határozat”, a következő megjegyzés kíséretében: „A bejelentés szerint a bank, a pénzfelvételt, a pénzmosásról szóló törvényben előírtakkal szemben, nem jelezte.” Szó van itt még 150 millió forint átutalásáról, 4 milliárd 200 millió forintos gázolajvásárlásról, és egy 1994-es, jelentős pénzmozgásról, 3 millió 800 ezer amerikai dollár, bankon keresztüli külföldre irányításáról. S itt olvasható egy fontos megállapítás, ami már nem csak a pénzre vonatkozik, idézem. „Az osztrák és a német bűnüldöző szervektől, operatív úton beszerzett adatok szerint, a felsorolt vállalkozások mögött- Magyarországon működőkről van szó, L. P.- orosz szervezett bűnözői körök vannak.” De térjünk vissza a gyilkosságsorozatra, korabeli híradások alapján, s a végén megállapíthatjuk, mennyi szándékos elterelés is szerepel ezekben a cikkekben : „A leszámolás sorozat Prisztás József kivégzésével kezdődött tehát, akit Óbuda egyik csendes utcájában lőtt agyon egy kerékpáron érkező merénylő. A nyilvánosság előtt azóta ismertté vált, hogy a merénylet után rövid idővel megszólalt Prisztás mobiltelefonja, a hírek szerint a Xénia Láz-ügy kapcsán elhíresült Félix Film Kft.-től keresték az ekkor már halott vállalkozót. Rövid idővel Prisztás meggyilkolása után rálőttek az áldozat akkor már rejtekhelyen tartózkodó barátjára is. A merényletek 1997-ben folytatódtak: már január 1-jén páncéltörő rakétát lőttek a Szépvölgyi úti Secret Night Clubra. Október 9-én a klub közvetlen közelében, egy kerékpárra szerelt távirányítós bombával merényletet kíséreltek meg Hoffman István ellen, akit Prisztás utódjának tartanak. Ez volt az első alkalom, amikor "kívülállók" is megsebesültek. Még az 1997-es év krónikájához tartozik Zubovics Gyula szentendrei vállalkozó terepjárójának felrobbantása, aki ugyan a merényletet túlélte, de később a kórházban, fertőzés következtében meghalt. Augusztus elején Molnár Péter veszprémi vállalkozót, november elején, Szegeden pedig Németh Zoltánt ölték meg, gépkocsijaik felrobbantásával. Dóri Sándor kaszinótulajdonosra, és egykori üzlettársára, Boros Tamás vállalkozóra, ismeretlen tettesek rálőttek, de ők megúszták a merényletet. 1996. eleje óta több mint hetven robbantás történt, a rendőrség hét ügy feltételezett tettesét fogta el.” „A páncélozott Bentley gépkocsi sem tudta megvédeni hétfő délután a géppisztolylövésektől Seres Zoltán vállalkozót, akinek a neve korábban, több nagy jelentőségű bűnügy kapcsán is felmerült, például annál a kézigránátos robbantásnál is, amelynek a megrendelésével Tanyi Györgyöt vádolják. Őt jogerősen felmentették abban az ügyben, amelyben első fokon négy év börtönre ítélték Gál Antal volt rendőr főhadnagyot a Fővárosi Bíróságon azért, mert a robbantásokkal kapcsolatos nyomozások államtitoknak minősülő irataiból, megrendelésre másolatokat készített. Seres Zoltánt, már az Orbán kormány idején, 1999. április 12-én, ugyanolyan hidegvérű precizitással lőtték agyon, mint 1999. február 2-án Döcher Györgyöt, korábban Prisztás Józsefet vagy Fenyő Jánost. Az egyetlen különbség, hogy immár nemcsak a főváros utcáin, hanem a csendes, békés Szentendrei-szigeten is megjelentek a géppisztolyos merénylők. Szemtanúktól származó információk szerint a Tahitótfaluról Kisoroszi felé vezető út legelején, egy meglehetősen szűk részen, két bukósisakos férfi állt lesben, s a bekanyarodó - és emiatt feltehetőleg alaposan lelassító - zöld Bentley gépkocsit gyilkos géppisztolytűz fogadta.” Ez a most következő, ma már archívnak számító hír, az újságot a sorok között és mögött is olvasóknak igencsak magyarázó: „Fenyő János, Seres Zoltán, Prisztás József, Döcher György, Boros Tamás, Zubovics Gyula és Muskovics Gyula gyilkosainak, és a gyilkosok megbízóinak nevét ajánlotta fel Portik Tamás, az Energol Rt. egykori igazgatója a rendőrségnek. Cserében azt kérte, engedjék el nyolcéves börtönbüntetését. Az alku nem köttetett meg.” Portik meg, mint azt már korábban megírtuk, bujkálni kezdett. S bár az illetékesek ismerték rejtekhelyeit itthon Magyarországon- szó sem volt külföldre szökésről-, Portik mégis megúszta. Hallgatott, cserébe megtarthatta az életét. Hogy is fogalmazott Horn Gyula, még országlása idején, a gyilkosságsorozatokra utalva? „Ami itt van, mindennek nevezhető, csak közbiztonságnak nem.” Hogy mennyire álságos kijelentés is ez, főleg a majd most olvashatók fényében, megállapíthatják önök is. Boros Tamás (Óriás Tamás) 43 éves volt, amikor megölték. Mielőtt azonban folytatom, idézzük fel a gyilkosság napját: „A robbantások újabb fejezete kezdődött 1998. július 2-án, csütörtökön déli tizenkét óra előtt néhány perccel.( Még a Horn Gyula vezette ügyvivői kormány óvja Magyarországot. L. P.) A merénylet első ízben oltott ki ártatlan életeket. Először fordult elő, hogy a leszámolás végrehajtói nem törődtek a gyanútlan járókelőkkel. A robbanást pár perccel követő déli harangszó az ártatlan halottakért is szólt. Röviden a történésekről: Boros Tamás (43) olajügyleteiről is elhíresült, ismert vállalkozó, 12 óra előtt néhány perccel, szokása szerint, az Aranykéz utcai parkolóházban leállítja autóját. Megrendeli az autó mosatását, köszön a pénztárosnak, kilép az ajtón és elindul utolsó útjára. Gyilkosai jól tudták, merre fog menni, hiszen évek óta ugyanazt az útvonalat használta, hogy a parkolóházból eljusson a közelben lévő irodájába (Váci utca 3.). Az utcán kap még egy telefont a mobiljára (állítólag nem sokan ismerték a számát), majd mikor elhalad az ott parkoló Polski mellett, valaki távirányítással felrobbantja az autót. Egyébként Boros, információink szerint, előző nap érkezett haza Olaszországból, amiről szintén nem sokan tudtak... (Boros, halála előtt egy héttel, egy találkozón, a többiektől félre vonulva, egyetlen embernek elmondta, rövidesen meg fogják őt ölni. L. P.) A körülbelül négy kiló TNT- nek megfelelő robbanóanyag szörnyű pusztítást végez. Szemtanúk szerint az egész olyan volt, mint egy amerikai katasztrófafilm. Hatalmas robbanás, sűrű percekig hömpölygő koromfekete füst, káosz és jajveszékelő sérültek. Az utcát üvegtörmelék lepte el, a kigyulladt autók alkatrészei a házak tetejéig repültek. Sajnos, ezúttal mindez valóság volt, Budapesten fényes nappal, július 2-án. A robbantásnak négy halottja, több mint húsz sebesültje van. Az áldozatok mindegyike magyar, köztük van a tulajdonképpeni célpont Boros Tamás is. A sérültek között német, szír, cseh és finn állampolgárok is voltak. Sajnos az egyik sérültön, egy középkorú férfin, bár saját lábán ment be egy közeli boltba, már nem lehetett segíteni, mire a mentők kiértek, meghalt. A másik áldozat, egy 24 éves eladólány, akit közvetlenül a robbanás előtt áruért küldtek ki, a harmadik pedig egy arra sétáló fiatalember. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a közvetlenül a robbantás előtt arra sétáló gyerekcsoportnak még időben sikerült kiérnie az utcából.” Az Aranykéz utcában történteket, Boros Tamás halálát, az ottani egyik ház valamelyik emeletéről filmre rögzítette egy plasztikai sebész hölgy, a felvétel az amerikai CIA- nél landolt, és egy élettársának álcázott férfi, aki Jugoszlávia és Oroszország titkosszolgálatának dolgozott. Boros Tamás Debrecenben született, unokatestvére volt a conti-caros Radnai Lászlónak, aki szintén az olajmaffia tagja és néhány hónapja ítélték el jogerősen, bűnszervezet működtetéséért, fegyvercsempészésért, 12 év fegyházra. Boros Tamás, a „rendszerváltozás” ajándékaként, 1990-ben szabadult a börtönből, közkegyelemmel, majd Pestre utazott, ahol bűnözői karrierjét kezdte el építgetni. Az első időben nagyon gátlástalan embernek tartották őt, védelmi pénzeket szedett, mint például a dunántúli Zak László vezette autó-tolvaj bandától, zsarolt, „lehúzott” másokat. Mindenkivel kikezdett, akit gyengébbnek vélt. Majd amikor kellő tőkéhez jutott az olaj, a drog és a szesz (mindegyik jövedéki termék) „kereskedelem” által, olyan üzletekbe fektetett be, amelyek azonnali és nagy haszonnal kecsegtettek. Ezt persze csakis a nálunk jelen lévő, „feladatot” ellátó orosz maffiával, a KGB-s- FSZB- s tisztekkel történő együttműködése révén tehette meg, hiszen ezeket az „üzleteket” az orosz maffia felügyelte, együttműködve a gazdaságilag, pénzügyileg izmosodó hazai politikai „elittel”. Az orosz maffia persze nem véletlenül engedte tűz közelbe, a húsos fazékhoz a magyar bűnözőket. Előre elkészített forgatókönyv szerint dolgoztak. Mivel nem ismerték a magyarországi viszonyokat, ezért a Boros féle emberek mellé orosz testőröket adtak. Lehetett is vagánykodni vele, hogy lám, mekkora ember is vagyok én, kikezdhetetlen, hiszen engem az oroszok védenek. A tiszta szesszel, az olajjal, a droggal tehát a magyar keresztapák kereskedtek, orosz „testőrség” mellett. Az üzletelések során aztán, a magyar maffiózók révén, ezek a „testőrök” megismerték a megvesztegethető politikusokat, rendőröket, vámosokat, bírókat, ügyvédeket, ügyészeket, újságírókat. Rájöttek az olajszőkítés cseppet sem fondorlatos módszerére is. Közben pedig, mivel a szemük előtt játszódott le minden, döbbenten látták, hogy az általuk védett keresztapák milyen hatalmas vagyonra, készpénzre tesznek szert. Szóltak tehát az orosz főnököknek, hogy ezt a kereskedelmet most már a magyarok nélkül is lehetne folytatni, hiszen megismerték már mindennek a nyitját, s kellő ismeretséggel is rendelkeznek. Ne a magyaroké, hanem az övéké legyen ez az óriási nyereség. Nem kihagyva persze ebből a hazai politikusi gárdát, elsősorban az akkor éppen regnáló Horn Gyulát és csapatát. Ekkor lép a színre, mint az oroszok által hasznosnak ítélt ember, Draskovics, Csintalan, Máté László, Dunai és a felsoroltak segédcsapatai. A magyar keresztapáknak azonban felajánlották, hogy dolgozhatnak nekik, de csakis, mint „négerek”, a korábbi irányító szerepről ne is álmodozzanak. Aki hajlandó volt erre, az életben maradt, aki viszont ellenkezett velük, likvidálták. Boros Tamásnak ez az új felállás nem tetszett. Olyannyira nem, hogy 1997. őszén egy nyolc órás vallomást tett, videoszalagra rögzítették a rendőrök, ahol felfedte az orosz-magyar „barátság”, külvilág elől rejtőzködő szálait. Majd megijedt attól, hogy mit is tett, és Ausztriába szökött, ahol több hónapig tartózkodott. Azért vágyott ám haza, vágyakozott a zsíros bödön után, ezért gyakran érdeklődött a pest megyei rendőröknél, hogy tiszta- e a terep, hazajöhet-e veszélytelenül. Azt a választ kapta, hogy igen. 1998. tavaszán haza is érkezett, majd 1998. nyarán, azon a napon tehát, amikor az Orbán- kormány parlamenti eskütételére sor került, Boros Tamást az Aranykéz utcában, három emberével a levegőbe repítették. Az első leszámolások egyébként már 1995-ben elkezdődtek, amit aztán, Hornék legnagyobb dicsőségére, 128 nagyobb terrorcselekmény követett. De hogyan is jutottunk el eddig, mi vezetett ehhez az anarchiához? Arról már szóltam, hogy a magyarországi politikai „elit”, a régi elvtársi nosztalgiával, az oroszokkal seftelt, mindannyiunk kárára. A nálunk lévő orosz főnökök teljesen tisztán látták azt is, hogy a mi rendőrségünk, szétzilált állapotában, teljesen alkalmatlan volt arra, hogy akár csak egyetlen egy esetet is felgöngyölítsen. Érdekes, most ahogy ezeket a mondatokat írom, jutott az eszembe, hogy mindegyik, úgynevezett nagy kaliberű ügynél, ugyanaz a sztárzsaru, Doszpot Péter jelent meg. A kisrendőrök, lassan-lassan már megszokták, hogy úgysem jutnak egyetlen egy ügyben sem ötről a hatra. Talán ez is a forgatókönyv része volt? A bűnözők tehát tisztában voltak azzal, hogy nyugodtan robbantgathatnak, mivel rendőreink alkalmatlanságával tisztában voltak. A második, amit a folyamat értékelésekor meg kell jegyezni, hogy a robbantásokat orosz, szerb, szlovák, volt, vagy jelenlegi hatósági emberek hajtották végre. Akik aztán, amilyen csendben jöttek, ugyanolyan csendben el is tűntek. Az elkövetésnél, a gyilkosságnál használt robbanóanyagok külföldről érkeztek, a legtöbb TNT albán katonai bázisok kifosztása révén került hozzánk, a Semtex nevű robbanóanyag azonban Jugoszláviából. Fegyverek meg, még vállról indítható rakéták is, szépen előszedhetők voltak, a Vagyim Beljajev ezredes (Pintér egykori KGB-s kapcsolatáról van szó) és az emberei által a Holt- Körösben és a Holt-Tiszában elrejtett, lezsírozott készletből. Ezeken a helyeken, jelenleg is harckészen, legalább két dandár, 15-20 ezer katona számára van „készletezve”, a világ szeme elől elrejtve, a kilencvenes évek évjáratából való, teljesen használható fegyver, tartozékaival együtt. Az okok között- hogy miért is juthattunk el idáig- megemlíthetjük-, hogy a magyar keresztapák éberségét is elaltatták az oroszok, akik nem is számítottak ekkora katonai erőre, nem ismerhették az elkövetőket, hiszen azok idegen országból érkeztek, s így a külföldi elkövetők nyugodtan gyilkolhattak, robbanthattak. És van még egy ok, amiről már szóltam, az orosz KGB-s maffia először csak strómanként felügyelte a magyar keresztapákat, védelmet hazudva nekik, majd megfosztották őket minden hatalmuktól. Volt az oroszoknak egy hírhedtté vált mondásuk, hizlaljuk csak fel jól a disznót, hogy aztán majd levághassuk. S e szerint is cselekedtek, a nagyobb keresztapák, Prisztás, Cinóber, Seres, Boros megölése után, a haláluk után 24 órán belül, az orosz maffia ezek milliárdos vagyonát maguk között szétosztotta. A megöltek családtagjai semmit sem kaptak, mára éppen hogy tengetik az életüket. Az oroszok már az 1990-es évek közepén (Horn kormány regnálása) arra készültek, hogy a magyar keresztapák meggyilkolása után megszerzett hatalmas vagyont befektetik, üzleteket, gyárakat vásároltak rajta, s mivel a tervben az is szerepelt, hogy Magyarország NATO tag lesz és beléptetik az Unióba is, így ők a magyarországi jelenlétükkel, vagyonukkal az uniós országokban is tevékenykedhetnek. Akár üzletemberként, akár pedig üzletembernek álcázva csupán. Ennek a kivitelezésében találtak jó partnerre a Horn kormányban. Tehát, a kilencvenes évek elején, közepén az orosz KGB-s maffia még megelégedett a behozott import árú ellenértékével, hiszen a magyar keresztapák- utólag- kifizették nekik a pénzt. Cserében ezért KGB-s testőrséget kaptak, későbbi gazdájuktól, vagy gyilkosuktól. Kezdetben az oroszok nem tudták, hogy a jövedéki törvényeket miképpen lehet kijátszani, s azt sem, hogy a magyar keresztapák ezt miképpen teszik. Hogyan történik a behozott gázolaj háztartási tüzelőolajként történő vámolása, mi a szőkítés menete, milyen anyagokat kell hozzá felhasználni. Hogyan lesz a gázolajból, magyar területen, vámmentes ipari tüzelőolaj, miként vámolják a behozott tiszta szeszt ablakmosó folyadéknak. Amikor azonban felismerték, hogy a tőlük és az általuk behozott alapanyagból a magyarok mekkora haszonra tesznek szert, egyre nagyobb szeletet követeltek az üzletből, s egyre inkább szorították ki a magyar keresztapákat a piacról. Hiszen, eddigre már minden fortéllyal tisztában voltak. A magyarokat, mint a megunt ruhát, el lehetett dobni. Mindehhez hozzá segítették őket a volt MSZMP utód kommunistái, az MSZP vezérei. Amelyik keresztapa nem vette a lapot, nem fogadta el, hogy kikerült a piacról, azzal végeztek. Aki meg feljelentette őket, annak is hasonló sorsa lett. A Horn kormány ideje alatt egyetlen robbantási ügyet sem vizsgáltak ki, hiszen a magyar elvtársak nem akarták lebuktatni a nekik is „tejelő” orosz elvtársakat. Hiszen az olajozáson, s más tisztátalan üzleten keresztüli meggazdagodást a KGB-sek garantálták nekik. Úgy voltak vele, inkább vesszenek a piti kis magyar bűnözők, de nekik minden az elképzelésük szerint sikerüljön. Úgy, ahogy a „rendszerváltozást” még Kádárék megtervezték nekik. Ha kellett, a magyar rendőrök, a robbantások miatt inkább ártatlanokat vettek őrizetbe, csakhogy a nép száját befogják, hogy valami eredményt produkáljanak. A vétleneket később aztán szépen, csendesen szabadon engedték. Az orosz maffia hazai vezetője, 1990-től 1998. őszéig Szemjon Mogiljevics volt, utána Leonyid Stecura (Loncsik becenéven)- akinek az útlevele Leonyid Goldstein névre volt kiállítva- vette át a hatalmat. (Mogiljeviccsel egyébként Pintér Sándor, már belügyminiszterként, a Hélia Szállóban egyezett meg, hogy hagyja el Magyarországot, mert az itt lévő FBI emberek követelik tőle a Mogiljevicsre vonatkozó adatokat, s ő már nem tudja tartani az amerikaiakat. A körözött Mogiljevics aztán elment Magyarországról, Pintér pedig nagy büszkén kijelentette: az orosz maffiát kizavarta innen.) Leonyid Stecura, 1990-ig a Szovjetunióban katona volt, ahol parancsra gyilkolt. Magyarországra 1990-ben érkezett. A magyar bűnözőkkel először- a zsiványbecsület alapján- korrektül üzletelt, majd maga alá gyűrte, lerabolta őket. Aki menekülni próbált, kiszakadni akart a fennhatósága alól, annak azt mondta: „Az orosz maffia nem olyan, mint egy horgászegyesület, ha valaki egyszer belépett oda, onnan nem távozhat, amikor kar. Vagy, ha igen, csak tepsiben.” Ezt a mondást egyébként gyakran hangoztatta Harangozó Szilveszter is. A már korábban megismert KGB-s módszert alkalmazta Loncsik Seresre, Borosra, Prisztásra, Cinóberre és a többiekre vonatkozóan: „Hizlalni kellett őket, mint a disznókat, hogy aztán levághassuk mind.” Mogiljevics intézte a pénzügyeket, Stecura volt az erő, ő biztosította- hadseregével- a védernyőt. Így, Magyarországon, Stecurának nagyobb volt a hatalma, mint Mogiljevicsnek. A magyaroktól elvette a kábítószerpiacot, a prostituáltak fölött is ő rendelkezett, zsarolt, az olajüzlet is az övé lett. Így, az éves bevétele 50- 100 millió dollárra rúgott. Az orosz drogüzletet egyébként a tanulóidőben, Loncsik, Seressel és Borossal közösen intézte, minden megyében. A drogkereskedelem országos központja Budapesten a Citadella Discoban volt, hiszen ez az objektum Seres és Boros érdekeltségébe tartozott, és itt, világviszonylatban is értékelhető mennyiségű drogot adtak el, a rendőrség zaklatása nélkül. Ők hárman, Loncsik- Stecura, Boros és Seres együtt is olajoztak, s hozzájuk csapódott még Prisztás, meg Cinóber. Emellett hatalmas összegeket adtak ki uzsorakamatra. Amikor Prisztást 1996. november elsején kivégezték, 3 milliárd forintja volt uzsorakamatra kihelyezve. Arról a Prisztásról van szó, akit Kuncze belügyminiszter kitüntetett, vele együtt fényképezkedett, és az ő aktáit rakta fel az Internetre a rendőrség, amelyek egyikében szerepel, hogy az orosz maffia angol cégeinek többmilliárd forintot és majd négymillió dollárt utalt át, az orosz import olaj áraként. Az orosz pénzlehúzás egyik ismert esete volt, amikor Lakatos András (Kisbandi), az Akadémia utca 1-3. szám alatt lévő irodájában, Seressel és Borossal 3 milliárd forintot szedett össze a magyar alvilágtól olaj és olcsó gyémánt üzlet reményében. Az oroszok azonban elvették tőle az összes pénzt, Kisbandi félt a hazai alvilág bosszújától, Amerikába menekült, ahol az FBI elfogta, s hazahozták. Boros Tamás a Stecura-Loncsik csapat tagja volt, de külön utakon is járt alkalomszerűen, s robbantások és védelmi feladatok elvégzésére munkát adott a debreceni társainak is. Szegeden pedig Magda Marinkót és szerb társait bízta meg zsarolások elvégzésével, néha albánokat hozatott, kézigránát dobálásra, a testőrei viszont mindig oroszok voltak. Amikor aztán vallomást tett, Loncsikék halálra ítélték, és egy Mammant, aki nagy teste miatt Mamut becenévre hallgatott volt, a brnói banda vezéralakját bízta meg azzal, hogy keressen szlovák ügynököket, hogy a Boros gyilkosságot végrehajtsák. Mamut hozatta az Aranykéz utcában felrobbantott Polskit is. Azután persze, mindenkit, aki Szlovákiában tudott erről a gyilkosságról, sorban megölték. Ezután Seres Zoltánt is megölték, mert ismerte a végrehajtót. Azért végezték ki géppisztollyal Döcher Györgyöt is, mert tudott Loncsik ügyeiről. Döcher társa, Haris Sándor egy szlovák börtönbe menekült a Meciar kommandó elől. Serest annak ellenére végezték ki, hogy Kijevben, egy pópa közreműködése mellett, titkos szertartáson felesküdött, mint az orosz maffia tagja. Seres, Prisztás és Boros pénzéhsége az olajügyekben például, nem ismert határokat. Ez a kapzsiságuk indította el a magyarok közötti alvilági leszámolást, miközben az oroszok, nevető harmadikként, mindenre rátették a kezüket, a magyarországi politikusok és a hatósági emberek közreműködésével. A kilencvenes évek végére az orosz maffiáé volt az olajbevétel 90 százaléka, és a védelmi piac 70 százalékát is ők felügyelték. Aki pedig nem fizette a kikövetelt védelmi pénzt, attól elvették az éttermét, üzletét, boltját, és földönfutóvá tették őt. Az erősebb gengszterek elszedték a gyengébb zsiványok értékeit. A Prisztás, Boros, Seres, Döcher, Nárai, Tisza, Bánfi és a Lakatos családnak mára már nem maradt semmi. Boros Tamást, haláláig nem zaklatta a rendőrség (kegyeltjük volt), sőt, fegyveres rendőr vigyázott rá, miközben szervezte Magyarországon az illegális olaj- és kokainkereskedelmet (ezt nevezték a KBI akkori vezetői a szervezett bűnözés elleni harcnak), mindezért cserében Boros azokra vallott, akikkel konfliktusba keveredett (az ilyen embert nevezték koronatanúnak). Boros tehát Loncsik embere volt, Loncsikról meg tudjuk, hogy kijevi lakosként, érettségizettként, a szovjet hadsereg elit kommandósa volt. Ilyen háttérrel még a magyar utcai harcosok sem vehették fel vele a harcot. Szergej Mogiljevics meg KGB-s őrnagy volt. Ezek az emberek irányították Magyarországon az orosz maffiát, a nálunk megbújt KGB-sek által kiképzett kommunista keresztapákkal karöltve. A magyar alvilág piti kis bűnözőkből, betörőkből és orgazdákból állt, őket aztán egy idő után likvidálni lehetett, hiszen úgysem hiányoztak senkinek. De, hogy az igazi nagy halakról, az eddig felsoroltakról eltereljék a figyelmet, ezeket a pitiánereket kiáltották ki nyugalmunk megrontóiként. A cápák meg vígan „úszkáltak a vízben”, háborítatlanul zsákmányoltak.