A világ élne , de a zsidók eltapossák, ha hagyjuk.

A világ élne , de a zsidók eltapossák, ha hagyjuk.

Az E-Coli baktériumról más szemszögből 1.

SZERZÔ: 

TUDATBÁZIS

 – 2011. JÚNIUS 19. VASÁRNAPKATEGÓRIA, CÍMKE: EGÉSZ-SÉG, HÍREK

“Először betiltják a természetes gyógyszereket, majd megtámadják az élelmiszerláncot.” (…) A lényeg, hogy egy ilyen rezisztens törzs kizárólag tudatos laboratóriumi eljárások eredményeként jöhet létre. Elképzelhetetlen, hogy a természetben véletlenszerűen megtörténjen. (…) Tudatos genetikai szelekcióról van szó, amit laboratóriumi körülmények között végeznek egy kívánt hatás elérése érdekében. Minden biológiai fegyver így készül az Egyesült Államok hadseregének Detrick marylandi laboratóriumában…”

A kérdések, amiket nem tesznek fel az új E-coli baktériummal kapcsolatban:

Ez egy lehetséges terrorista akció?

Miközben Németországban és Európa több országában egyre több embert fertőz meg az E-coli baktérium, elfelejtik feltenni a kérdést, hogy vajon mi módon vált az E-coli baktérium hirtelen rezisztensé nyolc különböző típusú antibiotikum családdal szemben, majd jelent meg az élelmiszerláncban?
A mostani megbetegedéseket az E. coli O104:H4csoportba tartozó baktérium okozza, ami általában nem antibiotikum rezisztens. A rezisztencia csak úgy alakulhat ki, ha a baktériumot ismételten antibiotikummal kezelik a mutáció előidézése és ezen keresztül a rezisztencia elérése érdekében.

Ha szeretnénk megismerni a törzs eredetét, csak vissza kell vezetni az E-coli genetikai kódját és megtudhatjuk, milyen gyógyszerekkel kezelték a kívánt hatás elérése érdekében. Ezt a vizsgálatot elvégezték és az eredmény igen érdekes képet mutat az O104:H4 csoport eredetéről.

A genetikai kód megmutatja a baktérium múltját.

Amikor a németországi Robert Koch Intézet munkatársai dekódolták az O104:H4 törzs genetikai összetételét azt találták, hogy a baktérium a következő antibiotikumokkal szemben rezisztens:

• penicillin
• tetracycline
• nalidixic acid
• trimethoprim-sulfamethoxazol
• cephalosporin
• amoxicillin / clavulanic acid
• piperacillin-sulbactam
• piperacillin-tazobactam

Emellett az O104:H4 törzs különleges enzimek termelésére is képes, ami “szuper erővel” ruházza fel. Ezt szaknyelven ESBL-nek (Extended-Spectrum Beta-Lactamases – széles spektrumú béta – laktamázoknak) nevezik. “Az ide sorolt mikrobák képesek olyan enzimeket előállítani, amelyek a 3. generációs (a kórházak által legszélesebb körben alkalmazott) cephalosporinokat (például cefuroxime, cefotaxime és ceftazidime) is hasítják és ezáltal hatástalanná teszik. Emellett az O104:H4 törzs két különleges gént, a TEM-1-et és CTX-M-15-öt is tartalmaz, ami az orvosok rémálma 1990 óta” – írja a Guardian.

Miért félnek tőle az orvosok? Mert fertőzés esetén kulcsfontosságú szerveket támad meg és sok esetben halállal végződik. Egy halálos baktérium létrehozása a biotechnológia segítségével…

Hogyan jöhet létre egy olyan baktériumtörzs, ami nyolc különböző gyógyszerosztály majdnem egy tucat antibiotikumával szemben rezisztens, két halálos génmutánssal és ESBL enzim képességgel rendelkezik? 
Erre kizárólag egy mód van: a szóban forgó E-coli törzset ki kell tenni mind a nyolc gyógyszertípus hatásának.  Normális körülmények között ez nem történik meg egyszerre. Először penicillinnel kezelik a törzset, majd megkeresik a túlélő kolóniákat és azokat tetracyclinnel kezelik. A túlélő kolóniák ezt követően rezisztensek lesznek mindkét antibiotikummal szemben és így szépen egyenként végig kell vinni a művelet mind a nyolc antibiotikum családdal.

Tudatos genetikai szelekcióról van szó, amit laboratóriumi körülmények között végeznek egy kívánt hatás elérése érdekében. Minden biológiai fegyver így készül az Egyesült Államok hadseregének Detrick marylandi laboratóriumában. Maga a folyamat a leírtaknál kicsit összetettebb, a lényeg, hogy egy ilyen rezisztens törzs kizárólag tudatos laboratóriumi eljárások eredményeként jöhet létre. Elképzelhetetlen, hogy a természetben véletlenszerűen megtörténjen.

Például, ha a baktérium egy élelmiszerből ered (mint ahogyan ezt állítják), hogyan vált rezisztensé ennyi antibiotikummal szemben, amikor növényeket nem kezelnek antibiotikummal?
Gyakran előfordul, hogy egy törzs rezisztensé válik egy adott antibiotikummal szemben, de nem nyolc különböző antibiotikum csoporttal szemben. Eredetének egyetlen forrása lehet: egy laboratórium. Azt természetesen nem tudhatjuk, hogy a létrejött baktérium véletlenül vagy szándékosan került ki a laboratóriumból. Ezt mindenki döntse el maga…

Először betiltják a természetes gyógyszereket, majd megtámadják az élelmiszerláncot 
Miközben a hatóságok a fertőzés forrását kutatják, ne feledjük, hogy az EU a természetes gyógyhatású készítmények és étrendkiegészítők eltiltására és a természetgyógyászok munkájának megnehezítésére készül. Miután nem állnak majd rendelkezésre természetes gyógymódok, már csak annyit kell tenniük, hogy elijesztik az embereket a friss zöldségek és gyümölcsök fogyasztásától is. Ez fontos, hiszen a friss zöldségek rengeteg gyógyító tulajdonsággal rendelkeznek és míg a vásárlók hozzájuthatnak friss zöldségekhez, módjukban áll természetes úton megelőzni bizonyos betegségeket.
Amennyiben sikerül elérni, hogy az emberek féljenek a friss zöldségek fogyasztásától, könnyebben rávehetők, hogy feldolgozott, egészségtelenebb élelmiszerek fogyasztására térjenek át. Az eredmény: több beteg és nagyobb igény a gyógyszerek iránt, azaz nagyobb haszon a gyógyszergyáraknak.

További fejlemények az E-coli fertőzésekkel kapcsolatban 
Annak ellenére, hogy továbbra sem sikerült egyértelműen bizonyítani a fertőzés forrását, Ilse Aignerfogyasztóvédelmi miniszter továbbra is óvott mindenkit a növényi csíra fogyasztásától. Egyben újra figyelmeztette a lakosságot arra is, hogy tartózkodjon a nyers uborka, a nyers paradicsom és a nyers saláta fogyasztásától. Jobb, ha félnek ez emberek a zöldségevéstől! Az E-coli baktérium O104-es törzse véres székletet, hasmenést és vesekárosodást okozhat. Eddig 10 európai országból jelentettek megbetegedést, leginkább olyan embereknél, akik Németország északi részén jártak.

E-Coli: a legújabb adattároló

Az E. coli láthatólag a baktériumok Jolly Jokere, mivel számtalan különböző kísérlethez felhasználták már – legújabban például adatot kódoltak a DNS-ébe a Hong Kongi Kínai Egyetem kutatói. A beszámoló szerint összesen 18 baktérium DNS-ébe “mentettek el” egy, az Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozatának megfelelő méretű adathalmazt. Mivel azonban akár tízmillió ilyen baktériumsejt is kényelmesen elfér mindössze egy grammnyi biológiai anyagban, így összesen már 90 GB-os tárkapacitást jelentenek. Az adatok ily módon való eltárolása a helyspecifikus genetikai rekombináció természetes folyamatának irányításával válik lehetségessé.
Sajnos azonban a módszer még nagyon kezdetleges, így számos komoly hibája van; egyrészt az adatok kiolvasása lassú és nehézkes és igen költséges felszerelés szükséges hozzá, másrészt pedig az adattároló génszekvenciák mutálódhatnak, ami pedig részleges adatvesztést eredményez.
Számos hátránya ellenére azért foglalkoznak mégis ilyen intenzíven ezzel a módszerrel, mert a baktériumok rendkívül ellenállóak és sok olyasmit is túlélhetnek, amit a hagyományos elektromos adattárolók nem – akár az EMP-t és az atomsugárzást is – és így sokkal szélsőségesebb körülmények között is megőrizhetnek kulcsfontosságú információkat.

Mesterséges baktérium okozza a hasmenésjárványt?

Nem fejlődhetett ki természetesen úton az a korokozó, amely az immár sok országban dúló hasmenésjárványt váltotta ki. Alekszandr Baranov, az orosz Tudományos Akadémia Biológiai Fejlődés Intézetének genetikusa a Komszomolszkaja Pravda című lap olvasóinak kérdéseire válaszolt, és interjút is adott, amelyben kifejtette, hogya kórokozónak nincs köze a hétköznapi zöldségekhez, mint az uborka, paradicsom, vagy a saláta, ezek fogyasztása veszélytelen.

“A járványt okozó baktérium genetikai vizsgálata kiderítette, hogy a törzs Dél-Afrikából van, és általában súlyos hasmenést okoz, de a törzs genetikai állománya 20 százalékban módosított olyan irányba, hogy ellenálló legyen az antibiotikumokkal szemben, s így az új verzió rendkívül mérgezőnek bizonyult.” –állítja.
Baranov meggyőződése, hogy valamely biotechnológiai társaságnál történt szivárgás, ez a mikroorganizmus ugyanis nem fejlődhetett ki természetes úton. Hogy miért éppen Németországban jelent meg, azt nem lehet megmondani. De az mindenesetre furcsa, hogy éppen egy biofarmon találták meg, ez akár a biotermelés elleni provokáció is lehet.
A lap idézte az orosz Állami Mezőgazdasági Felügyelet – Roszszelhoznadzor – szakértőit is, akik szerint szinte teljesen kizárt, hogy a járvány elsődleges forrása növényi jellegű legyen és inkább az állattenyésztésben kellene keresni a fő forrást.

A Moszkovszkij Komszomolec az illetékes német hatóságoktól azt a felvilágosítást kapta, hogy a fertőzés elsődleges forrását még keresik, de nem hiszik, hogy az állattenyésztésben kellene kutatni azt, mert ezt a baktériumot kizárólag az emberi szervezet fogadja be.

A kórokozó ártalmatlanná tehető, ha az ennivalót legalább két percre, minimum 70 Celsius-fokos hőmérsékletű vízbe teszik.

A hasmenésjárvány már 37 ember életét oltotta ki és Németországban mintegy 100 fővel növelte a veseátültetésre várók számát.
Oroszország a múlt héten betiltotta az Európai Unió tagállamaiból származó zöldségimportot.  Az európai zöldségek behozatali tilalma beárnyékolta a múlt pénteken, Nyizsnyij Novgorodban tartott Oroszország-EU csúcsot is, ugyanis tavaly az Európai Unió zöldségexportjában az orosz behozatal 34 százalékot tett ki és a mintegy 21-22 milliárd dollár értékű orosz zöldségpiac negyedét fedte le.

(forrás: paramoral, naturalnews, Natural News – Ipon, Szabad Riport Tudósító Iroda)

A magyar államadósság fizetését meg kell tagadni – interjú Dr. Drábik Jánossal

SZERZÔ: 

TUDATBÁZIS

 – 2011. OKTÓBER 22. : GAZDASÁG-POLITIKA, HÍREK

Soha, sehol semmilyen pártnak nem voltam a tagja és ma sem vagyok. Én nem pártban gondolkodom, én a magyarságban gondolkodom. Ugyanis Magyarország az én édesanyám, és édesanya csak egy van… Nekem a magyarságom a bőröm; azt nem lehet lecserélni. Ezért én a magyar nemzetnek vagyok elkötelezve, és látom, hogy a nemzet halálos veszélyben van. Ezt a pusztulást le kell állítani. Elsősorban ott kell kezdeni, hogy fizikailag ne tűnjön el a magyar. Ezért olyan gazdasági viszonyok közé kell hozni ezt az országot, hogy a legalapvetőbb szükségleteit és érdekeit a saját munkájával tudja előállítani, mégpedig úgy, hogy a magyar a magyarnak dolgozzon és ne pedig az uzsorásnak, aki ad neki olyan munkabért, ami az európai átlagnak egy harmada, egy negyede még most is. Gyalázatosan ki van zsákmányolva az ország. Mert van egy rabló-fosztogató, hibás pénzrendszer…

Vegyük tudomásul, hogy ezt az országot két hatalom kormányozza, és nem egy. Az egyik kormány látszik, a másik nem látszik. A látható kormány a gyengébb. A másik az államok feletti nemzetközi pénzkartell. Ő lett a tulajdonosa a magyar gazdaság kulcspozícióinak, s a pénzrendszernek száz százalékig a tulajdonosa. A kultúrában is megdönthetetlenül erős hegemóniája van. A véleményhatalom terén, a tömegtájékoztatási eszközökben, de az interneten is óriási pozíciói vannak. A szervezett pénzügyi magánhatalomé a főhatalom. A szervezett közhatalom próbált ugyan pozíciókat szerezni magának, de elég gyenge kis pozíciókig jutott. A pénzügyi magánhatalom a korrupció legváltozatosabb eszközeit használva konvertálja át pénzügyi-gazdasági fölényét politikai döntésekké… És, ő még tart olyan civil intézményeket, akik harcolnak a korrupció ellen…Az emberek vagy beletörődnek, hogy irány a halál, vagy pedig az élet értelmében felállnak és elkezdenek védekezni…

Emberközpontú vagy pénzközpontú gazdaság

A rendszerváltás szabadvállalkozáson, versenyen alapuló piacgazdaságot, valamint nép szuverenitáson alapuló parlamenti demokráciát ígért a magyar népnek, amely majd lehetővé teszi Magyarország felzárkózását a fejlett országokhoz.

Ma már tudjuk, hogy a termelő gazdaság 20%-os összezsugorodása folyamatosan tart, másfél millió magyar elvesztette munkáját és a lakosság nagyobb része lényegesen nehezebben él, mint a rendszerváltás előtt. Az Államadósság kezelő Központ 1997. májusi tájékoztatója szerint a külső- és belső államadósság együttesen az év első negyedében további 130 milliárddal növekedett és elérte az 5.060 milliárd forintot, mintegy 28 milliárd dolláros összeget. A korábbi 156 milliárd forint kamatmentes lejáratnélküli adósságállományt felváltotta egy új adósságelem, a Magyar Nemzeti Bankkal szembeni devizahitel, amelynek kamattal növelt összege 1997. március végén 1.787 milliárd forint volt. Azt is bejelentették, hogy az MNB – noha Surányi György elnök szerint erre az országnak nincs szüksége, – mégis megkezdte további egymilliárd dollár államkötvény értékesítését a nemzetközi pénzpiacokon. Vagyis folytatódik az adósság-spirál. Magyarország külső adósságának belsővé változtatása is megtörtént. Ez azért káros, mert a belső adósság kamatterhe 2-3 százalékkal nagyobb, mint amit a nemzetközi pénzpiacokon kérnek. Az államadósság évi adósságszolgálati terhe meghaladja a 800 milliárd forintot. Ennek az összegnek a túlnyomó részét a társadalom jómódú egyötöde kapja közvetve, vagy közvetlenül a bankokon és a pénzintézeteken keresztül. Az adósságszolgálat fedezete az adó, amelyet döntően a bérből és fizetésből élők fizetnek. Egy magyarországi tanár, munkás vagy alkalmazott ma több személyi jövedelemadót és bérjárulékot fizet, mint egy milliókat kereső vállalkozó, vagy bankár.

Az 5.060 milliárd államadósság után fizetendő 800 milliárd forint kamat a bevallott munka jöve delemből élőktől a pénztulajdonosokhoz juttatja a nemzeti jövedelem 15 százalékát. Joggal kérdezte Kopátsy Sándor 1996 karácsonyán: „hol van példa arra, hogy egy közepesen fejlett ország a társadalmi rendszerváltást és gazdasága piacosítását liberális gazdaságpolitika mellett meg tudta volna valósítani? Hol fordult elő, hogy 20-30 százalékos kamatok mellett állampapírokkal fedezték volna az államháztartási hiányt? Erre a fejlett gazdasági demokráciák történelmében még nem volt példa. Néhány latin-amerikai ország hitte csak el a Világbanknak, hogy ez lehetséges, de minden esetben teljes kudarccal végződött. Nálunk is mi lett az eredménye? Állandósult válság.” Ezután Kopátsy Sándor felteszi a kérdést: „Meddig tűri a jelenlegi tendencia erősödését a magyar társadalom? Vagyis meddig marad a demokrácia híve, ha ez alatt azt kell megélnie, amit szenved a rendszerváltás óta?”

Az elhúzódó magyar válság végső oka az a szélsőséges liberális – libertáriánus – politika, az abszolutizált monetarizmus, amely nemcsak elősegítette Magyarország eladósodását, de azt is megakadályozta, hogy ebből a monetárisa adósságcsapdából kikerülhessen. Soros György azt állítja, hogy a néhai Antall József miniszterelnök lelkén szárad, amiért Magyarország külföldi adósságát nem sikerült rendezni. Ezeket nyilatkozta Soros: „Az első szabad választás elő készületei szakaszában volt egy történelmi pillanat, amikor a külföldi hitelezők készek lettek volna bizonyos ésszerű engedményre, könnyítésre. Ezt a soha vissza nem térő lehetőséget azonban elszalasztották. Eddig még senkinek sem beszéltem erről, de most úgy érzem, el kell mondanom. A tervről Antall József és Tardos Márton tudott. Antall azonban tudva, hogy a szabad demokraták egy ilyen esetleges terv elfogadtatására gondolnak, azt kiadta a Financial Timesnak.” Antall József a Parlamentben válaszolt Soros György nyilatkozatára: „A vád nem igaz. Soros György javaslatát sem a kiszemelt bankok, sem az SZDSZ nem támogatta, ezért bukott meg az általa említett lehetőség.”

Szakolczay György, a KDNP gazdasági szakértője szerint „1990-ben a bankárok helyett a politikusokat kellett volna megkeresnünk, akiktől inkább elvárható a stratégiai gondolkodás. A londoni konzultáció helyett a baráti országok kormányaival – elsősorban Németországgal – kellett volna tárgyalásokat kezdeni … majd utána a megfelelő konzultációkat lebonyolítani a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel, utolsó lépésként fordulni a bankvilághoz…Londonban tehát ahelyett, hogy a magyar politikusok győzték volna meg a hitelezőket az adósságteher könnyítésének a szükségességéről, éppen ellenkezőleg a hitelezők győzték meg eljövendő vezetőinket arról, hogy eszükbe se jusson ilyesmit kérni. Elszalasztottunk egy történelmi lehetőséget: az adósságteher ma ugyanolyan nyomasztó, mint 1990-ben volt, de ma már nem alkalmazható az akkori megoldás. A konzorciális bankhitelek helyébe nagyrészt kötvényadósság lépett, a külföldi adósság jórészt külföldi ipari és közszolgálati vállalati tulajdonná alakult át, az adósságszolgálat terheit sok esetben közvetlenül a lakosság viseli villamos energia árak és autópályadíjak formájában, és az ország finanszírozásában komoly szerepe van a konvertibilitás, a csúszó leértékelés, és a külföldinél magasabb kamatszint miatt idejövő külföldi befekte tőknek is. A következő kormánynak tehát egy sohasem látott szituációt kell kezelnie, sőt megoldania” – mutatott rá Szakolczay György.

Az adósság-elengedés vélt, vagy valódi lehetőségéről szólva érdemes Csoóri Sándor 1994-ben megjelent esszéjére is utalni, amelyben leírja találkozását az MDF Bem-rakparti székházában Antall Józseffel, akit akkor már megválasztottak, de még nem neveztek ki miniszterelnöknek. Antall halott sápadtan mondta el Csoóri Sándornak, most jön egy tárgyalásról, ahol néhány nemzetközi bankár közölte vele, hogy valamennyi Magyarországon befektetett pénzét kivonja az országból, ha feltételeiket nem teljesíti. Ezután már nem volt szó az államosított tulajdonnak az eredeti tulajdonosok részére történő visszaadásról, a reprivatizációról, hanem csak privatizációról, amelyről ma már tudjuk, hogy a közvagyon áron aluli kiárusítását jelentette. Az adósságkönnyítés elérése helyébe pedig az adósságszolgálat minden áron történő teljesítése lépett.

Az 1997 nyarán újra megélénkült kincstári optimizmus és kormányzati sikerpropaganda során igen sok szó esik arról, hogy a nyugati pénzvilág mennyire elégedett az adósságát következetesen és maradéktalanul törlesztő Magyarországgal, de kevés szó hangzik el az adósság függőség társadalmi következményeiről, a másfél millió tényleges munkanélküliről, az évi 100 ezer élve-születésre eső 80 ezer abortuszról, az ország lakosságának elöregedéséről, az évi 40-50 ezer fős folyamatos népességcsökkenésről, a népbetegség szintjét elérő több százezer alkoholistáról, a kábítószer-élvezet tömegessé válásáról, az öngyilkosságok tartós rekord magasságáról. A „Bokros csomagként” ismert radikális gazdasági megszorító intézkedések a szociális intézményrendszert alapjaiban rendítették meg. Az egészségügyi és társadalombiztosítási rendszer is válságban van, és a kórházak a kórházi ágyak 10 ezerrel történt csökkentés ellenére sem képesek finanszírozni önmagukat. A kifizetetlen társadalombiztosítási járulékok miatt a nyugdíjrendszer évről-évre több 10 milliárdos nagyságrendben szorul a költségvetés támogatására. Válságban az iskolarendszer, a nevelésügy és mélyponton a társadalmi szolidaritás. Nemcsak az erkölcsnek nincs ázsiója, de ma már hovatovább a jognak sem lehet érvényt szerezni. A közbiztonságot az egyre erőteljesebb szervezett bűnözés veszélyezteti és a társadalom szinte minden szféráját áthatja a korrupció, a híressé vált Tocsik-ügynél is sok-milliárdos nagyságrenddel nagyobb, úgynevezett „fehérgalléros” bűnözés. Az ország társadalma a jelek szerint nem Európa, hanem Latin-Amerika felé tart, ahol egy vékony, dúsgazdag réteg mellett a társadalom túlnyomó többsége reménytelen szegénységben él, a felemelkedés minden esélye nélkül. A teljesség igénye nélkül felsorolt bajok elemzése mind egy irányba mutat, vagyis végső okuk az ország súlyos eladósodása.

Ezért jogos a kérdés, mi okozta ezt az eladósodást, és ha már beleestünk, – pontosabban belerántottak minket, – akkor miként lehetne kikerülni az adósságcsapdából. Magyarország eladósodása egy világfolyamat része. A világ eladósodásának pedig az alapvető oka az a szélsőségesen liberális, libertáriánus pénzügyi politika, amely minden gazdasági problémát lényegében monetáris eszközökkel kíván megoldani. Ennek a szélsőséges monetárista politikának az egyenes következménye a rekordméretű munkanélküliség, a termelő gazdaság stagnálása és leépülése, a gazdasági megszorító intézkedések és a szociális intézményrendszerek korlátozása, lebontása. Ezért a helyzet megértéséhez a monetarizmust kell közelebbről szemügyre vennünk.

Az ipari forradalom egyszer s mindenkorra megváltoztatta a termelő potenciál nagyságrendjét. Ugyanakkor senki nem hozta létre a reálgazdaság működéséhez szükséges pénzgazdasági rendszert, a gazdasági élet monetáris oldalát, amely szisztematikusan növeli a javak termelésével arányosan a forgalomban lévő pénz mennyiségét. Ekkor már léteztek bankok a világ gazdaság centrum országaiban. Így más intézményrendszer hiányában ők vállalták magukra ezt a feladatot. A termelő gazdaságot kiszolgáló, ahhoz képest csak másodlagos monetáris rendszer, rögtönözve, nagy kilengésekkel, meglehetős összevisszasággal fejlődött. Ha volt elég arany, akkor bővült a ráépült papírpénz kibocsátása és volt elég pénz a reálgazdaság számára. Ha nem volt elég arany, akkor szűkült a ráépülő pénzkreálás, és pénzhiány keletkezett. Mivel periódikusan hol sok pénz és hitel volt, hol pedig kevés, ezért ennek megfelelően vagy inflációra vagy, deflációra került sor. Ez a monetáris ingadozás tehát pénzbőség idején fellendülést, pénzszűke idején pedig recessziót okozott a reálgazdaságban.

Az ismétlődő recessziók megosztották a politikusokat és a szakembereket. Egyesek bele törődve elfogadták ezt a helyzetet, mások viszont egy jobban átgondolt, szakmailag meg alapozottabb és társadalmilag igazságosabb rendszert akartak és akarnak a helyébe. John Maynard Keynes – 150 évvel az ipari forradalom után – azt tanácsolta, hogy amikor pénzhiány és recesszió van, akkor a kormányok vegyenek fel hiteleket, és amikor fellendülés és pénzbőség van, akkor fizessék vissza ezeket. Háborúk idején a pénz aranyra váltását, azaz a pénz aranyfedezetét rendszerint felfüggesztették, de békeidőben visszaállították. Így folytatódott az a rendszer, hogy amikor volt bőségesen arany és ráépülő pénz, akkor virágzott a piac gazdaság, amikor nem volt, akkor a pénzmennyiség zsugorodása gazdasági pangást, visszaesést, sőt válságot idézett elő az értéktermelő reálgazdaságban.

Már a nagy világgazdasági válság idején, 1932-ben, egyes gazdaságtudósok azt ajánlották, pl. az Egyesült Államok kormányának, hogy csökkentse költségvetési deficitjét, és állítsa helyre a költségvetés egyensúlyát. Vagyis a mai restrikciós gazdaságpolitikai elképzelések már akkor forgalomban voltak. Mások viszont azt javasolták, hogy a pénzkibocsátást el kell választani az aranytól, azaz meg kell szüntetni a pénz részleges aranyfedezetét. Franklin Delano Roosevelt New Deal néven ismert gazdasági kurzusa lényegében úgy számolta fel a gazdasági és pénzügyi válságot, hogy a második világháborúra való felkészülés érdekében a kormányzat jelentősen megnövelte az állami kiadásokat és a Federal Reserve System pedig fokozta a forgalomban lévő pénz mennyiségét és egyidejűleg több milliárd dollárnyi kamatmentes pénzt pumpált ekkor a gazdaságba. Tehát ismét bizonyítást nyert, hogy lehetséges kamatmentes pénzt is kreálni és vele a gazdasági növekedést stimulálni úgy, hogy az ne legyen inflációs hatású. Ebből következik, hogy a kamatmentes finanszírozásnak most sincsenek elvi, pénz technikai, fiskális és monetáris akadályai, csupán az az akadálya, hogy a pénzvagyon monopóliumával rendelkezők jelenleg nem hajlandóak még időlegesen sem korlátozni kamat igényeiket. Azaz nem készek egy másik fontos érdeküknek – a gazdasági és társadalmi stabilitás megőrzésének – alárendelni gazdagodási vágyukat, ahogyan azt a háborús körülmények kényszere alatt a győzelem elérése érdekében átmenetileg megtették.

1944-ben az ipari országok létrehozták a Nemzetközi Valutaalapot és a Világbankot, első sorban az arany, a dollár és a többi valuta átváltási arányának a stabilizálására. A második világháború utáni korszakot magas termelékenység, ésszerű bérszínvonal és alacsony kamatlábak jellemezték, amelyek az adósságnak a bruttó nemzeti össztermékhez viszonyított arányát többé-kevésbé azonos szinten tartották. Ez a helyzet később megváltozott. Egyrészt, mert a reálgazdaság monopolizálódása fokozódott, másrészt a „Big Business” mellett kialakult az ugyancsak monopolhelyzetű erős „Big Labor”. Ennek következtében rendszeresen nagyobb arányú volt a bérnövekedés, mint a reálgazdaság termelékenységének a növekedése. Azaz az egységnyi termékre eső munkaköltség gyorsabban emelkedett az indokoltnál, és a megnövekedett pénzmennyiség gyorsította az áremelkedés ütemét. A központi bankoknak választaniuk kellett: vagy engedik a pénzellátás növekedését és ezzel nagyméretű inflációt okoznak, vagy elutasítják ezt, de akkor a reálgazdaság a pénzszűke miatt összezsugorodik, és ez nagyarányú munkanélküliséghez vezet. Ekkor az történt, hogy mindkét követelménynek eleget téve, úgynevezett stagflációt hoztak létre. Vagyis egyszerre stagnált a gazdaság és egy szerre volt magas az infláció. Egyidejűleg zsugorodott a reálgazdaság, és nőtt a forgalomban lévő pénz mennyisége. Ezután kísérletezni kezdtek az árak és bérek állami szabályozásával – gondoljunk csak Nixon elnök ár- és bérstopjára, – de valamennyi próbálkozás kudarcot vallott. Egyrészt azért, mert ezek az intézkedések nem voltak kötelezőek, másrészt túlságosan bürokratikusak voltak, harmadrészt a termelékenység növekedéséből adódó hasznok igazság talanul kerültek elosztásra. E súlyos gazdasági és társadalmi problémák megoldására a közgazdászok absztrakt matematikai formulákat kezdtek keresni, és sajnos alkalmazni is a valóságos gazdasági folyamatokban.

Leleplező anyag a Líbia elleni nyugati összeesküvésről

SZERZÔ: 

TUDATBÁZIS

 – 2011. OKTÓBER 26.  GAZDASÁG-POLITIKA, HÍREK

2011. október 6-án egy különleges műsort mutatott be a szíriai televízió Thierry Meyssan íróval, a Réseau Voltaire politológiai központ elnökével. Meyssan elmesélte a líbiai munkája során szerzett tapasztalatait, mint újságíró érkezett oda, hogy objektív képet alkosson a történtekről. Íme, a története:

Észrevettem, hogy azok az események, amelyekről mindenki beszél, valójában meg se történtek. Nem volt Kadhafi ellenes forradalom, más történt…

10 évvel ezelőtt született a Líbia elleni háborúról a döntés, és így az nem lehetett kapcsolatban a nemrégen lezajlott „arab tavasz” eseményeivel. Nem sokkal szeptember 11-e eseményei után, pontosabban 4 nappal később, a Bush kormány Camp David-ben határozta el, hogy 7 ország ellen indít támadást sorban – Afganisztán, Irak… és végül Irán. Erről később William Clark, korábbi NATO tábornok tájékoztatott, aki ellenezte a tervet.

Az elkövetkezendő években a líbiaiak tárgyalásokat folytattak Washingtonnal, megegyezésre törekedtek, el szerették volna kerülni a háborút. De ez a részükről hiba volt, mivel az USA legfőbb követelése az volt, hogy megállapodjanak Líbiában, saját katonai bázist hozzanak létre, hogy innen terjeszkedhessenek tovább Afrikában. Emlékezzünk, 2003-ban Bagdad eleste után nagyon erős nyomás nehezedett Líbiára. Akkor Kadhafi nyitottabbá tette az országot, tárgyalásokat kezdett Washingtonnal, elfogadta az amerikaiak gazdasági feltételeit, hogy csökkentse a feszültséget a kapcsolatukban. De az USA továbbra is készülődött mindkét ország – Líbia és Szíria – egyidejű megtámadására. Az igaz, hogy Szíria helyzete más volt, olyan nemzetközi egyezményekkel rendelkeztek, melyek biztosították a védelmet. Mi is történt?

Washington Franciaországhoz és Nagy-Britanniához fordult, hogy ezek az országok legyenek a vezetők a Líbia elleni harci cselekményekben, mivel Obama nem tudta volna elfogadtatni az amerikaiakkal az újabb háborút…

Líbiában Kadhafi a lakosság komoly támogatásával rendelkezett. Sok emberrel találkoztam, akik hagyományosan Kadhafi ellenzői közé tartoztak, de a hazaszeretetük Kadhafi mellé állította őket a NATO agressziójával szemben. Július 1-én Tripoliban hatalmas tömegtüntetés zajlott le. Míg a város lélekszáma 1,5 millió volt, addig a megmozduláson 1,7 millióan vettek részt, vagyis mindenhonnan érkeztek emberek, hogy támogassák a kormányt a NATO elleni harcban.

Továbbá, láttam azokat a bűntetteket, melyeket az úgynevezett „felkelők” követtek el. Igazából ezek nem voltak felkelők, hanem főleg külföldi zsoldosok. A Kadhafi ellen fegyvert fogó líbiaiak elég kevesen voltak. A felkelők zöme amerikai és izraeli fegyverekkel felszerelt zsoldos. Rajtuk kívül komoly jelenléttel bír az Al-Kaida. Líbiában már régóta befolyásos szervezettel jelen van az Al-Kaida, Irakba szállították a harcosokat. Ők a szélsőséges erőszak hívei. Mikor a falvakat támadták (pontosabban először a NATO erői, majd utánuk következtek az Al-Kaida harcosai), kábítószer hatása alatt szörnyű tetteket hajtottak végre. Levágták a férfiak fejét, a nők mellét, és mindezt nyilvánosan, minél több szemtanú előtt, hogy félelmet gerjesszenek. Elkergették a lakosságot, így terjesztették tovább a Bengáziban megalakult tanács hatalmát. Líbia – nem igazán népes ország, alig 6 millió a lakosság száma, és közülük 2 millió hagyta el az otthonát.

A külföldi újságírók munkájáról csak egyet tudok mondani: mind barátian hazudtak. Ők a nagy médiák riporterei – BBC, СNN, France-24, France-TV (az Al-Jazeera még nem volt jelen, nem engedték be). Általában az akkreditációt kapott televíziós csoportok két főből álltak – a riporterből és az operatőrből, de ide hárman, négyen, sőt még heten is érkeztek, és egyértelmű volt, ők nem csak újságírók, kigyúrt emberek jelentek meg, az alkatuk alapján inkább jól kiképzett katonák lehettek, de mind újságírói igazolvánnyal rendelkeztek… Láttam, hogyan készítették a hazugságokat. A líbiai kormányban éles viták folytak arról, hogy mit tegyenek ezekkel az emberekkel. Dr. Shakir, vezető líbiai újságíró, és mások is azt javasolták, hogy ki kell őket utasítani, míg Saif al-Islam Kadhafi úgy vélte, ha kitessékelik ezt a társaságot, akkor a líbiai eseményekről egyáltalán nem fognak hírt adni és az agyonhallgatás alatt mindenkit kiirtanak…

Én úgy gondolom, hogy ez súlyos hiba volt. Amikor arról vitatkoztunk, hogy ki lehet az igazi, és ki a hamis riporter, én elkezdtem az interneten keresgélni és kiderült, hogy igaziak csak a kamerák előtt szereplő riporterek voltak, a többiek katonák. Amikor a líbiai titkosszolgálat elkezdte a sajtóközpontban dolgozó összes újságíró elektronikus levelezését vizsgálni, hihetetlen dologra bukkantak: még az igazi újságírók is jelentettek a MI-6-nak, a francia titkosszolgálatoknak, a Moszadnak, vagyis mindenki ügynök volt.

Líbia titkosszolgálata elfogott egy meghökkentő dokumentumot – egy egyszerű tudományos értekezés-szerű anyagot, amit az Aegis magán katonai vállalat (az amerikai Blackwater angol megfelelője) adott ki. Ebből kiderült, hogy az összes „újságíró” egy csoportot alkot, és együtt dolgoznak. A tanulmányból, többek között, kiderült, hogy amikor az amerikaiak elindítják a támadást, Tripolit lerombolni, 3 órával azelőtt minden újságírót el kell távolítani a líbiai fővárosból, különben Kadhafi túszként tarthatja őket. Létezett egy kiürítési terv, miszerint az Aegis rendelkezett egy titkos bázissal Tripoliban és a török titkosszolgálatok segítették volna az evakuációt. Az összes újságírót a kikötőbe vitték volna, onnan egy NATO hadihajóra – és mindezt pontosan órával a Tripoli elleni fő támadás előtt…

France-24, a francia kormány hivatalos csatornája, aláírt egy szerződést a bengázi tanáccsal, hogy segítik őt a tömegkommunikációban és nemzetközi kapcsolatokat biztosítanak a felkelőknek. Miközben a francia újságírók hangoztatták, hogy objektív információt adnak, igazából a felkelést támogatták. A France-24 riportereinek megengedték, hogy bárhol megjelenhessenek, autóval utazhassanak a bombázások helyszíneire, Tripoli kerületeit látogathassák, és végül is megállapíthatjuk: amikor ezek az újságírók egy csoportja megjelent a város egy részén, hogy megnézze a kormány valamelyik épületét – 15 perc múlva a távozásuk után bombatámadás érte a házat. Vagyis ezek az „újságírók” célmegjelölők voltak.

Történt egy elég megrázó eset. Mindenki tudja, hogy a NATO ugyanazt a szokást alkalmazza, mint Izrael – a vezetők és családtagjainak megölését. Ha magát a vezetőt nem tudják likvidálni, megölik a nőket, gyermekeket. Az egyik magas beosztású líbiai katonánál családi ünnepet tartottak, ahova meghívtak néhány újságírót is. Nem tudni, hogy ki, de valaki közülük egy GPS-t tartalmazó bőröndöt rejtett a gyerekszobába. Amikor éjjel a NATO bombázott, pontosan a gyerekszobába hullottak a bombák. Az összes gyermek meghalt.

Az egyik kis líbiai faluban tömeges kivégzés volt. A falu egy dombra épült és a NATO-nak kellett ez a domb, hogy biztosítsák a felkelők számára a szabad utat. Végül lebombázták és megsemmisítették a falut. A líbiai kormány katonai bűncselekménynek nevezte az esetet. A NATO képviselői azt válaszolták, hogy nem, mivel az ő információik szerint ott katonák bújtak meg. A líbiaiak az újságírókhoz fordultak kérve őket, hogy menjenek a helyszínre és ott vizsgálják meg, mi is történt. Megérkezvén szörnyű mészárlást láttak, mindenfele testrészek hevertek. Ekkor műholdas telefonjaikon felhívták a brüsszeli NATO központot, hogy utasításokat kérjenek onnan. A NATO tisztjei diktálták le a cikk szövegét, pontosan megadva, mit kell írniuk: a célpont katonai volt, de sajnálatos módon civilek kerültek oda, róluk nem tudott senki, stb. Ez egy hazugság gyártó üzem volt…

Az Al-Jazeera felszerelt egy tv stúdiót Katarban, és felépítették benne a tripoli Zöld-tér és a Bab el-Aziz-tér másolatát. Majd a NATO csapatok elkezdték a bombázást. Lángokban állt az egész város, mindenhol bombáztak, két napig folyamatosan remegett a föld, eközben az Al-Jazeera a stúdióban készült felvételeket vetítette, ahogy az ujjongó felkelők bevonulnak a Zöld-térre… Utána pedig a felkelő „átmeneti tanács” vezetője kijelentette, hogy ez csak „katonai csel” volt.

A líbiai titkosszolgálatok, ahogy kiderült, nem tudtak megbirkózni mindezekkel. Nem tudták, hogyan reagáljanak. Ez annyira különleges helyzet volt, hogy senki se tudott benne eligazodni. Csak néhány újságíró cikkeit vették figyelembe… Egyszer, például, Kadhafi a törzsek vezetőivel találkozott abban a hotelben, ahol a sajtóközpont is elhelyezkedett. Az amerikaiak vadásznak Kadhafira, likvidálni szeretnék – és akkor ő megjelenik a sajtóközpontban, amit bombázni tilos, hiszen itt tanyázik teljes létszámban az összes „újságíró”. Senki se tudja, hogy került oda, és hogyan távozott. Úgy gondolták, hogy titkos járatok lehetnek ott, és éjjel észrevették, hogy a Washington Post egyik újságírója a földalatti helységekben, kezében ultrahangos keresővel kutat a titkos járat után, amelyen közlekedhetett Kadhafi is. Kiutasították a férfit…

A NATO országok összes tv stúdiója szorosan együttműködött, míg Líbia egyetlen egy csatornáját az amerikaiak elzárták a műholdaktól, így a líbiaiak nem tudtak külföldre sugározni. Mindent belefojtottak a hazugság óceánjába. Az európaiak komolyan azt gondolták, hogy Líbiában tényleg forradalom zajlott, hogy Kadhafi gyilkolta az embereket, és hogy ez a katonai intervenció – teljesen helyénvaló. Nem értették meg, ez inkább egyfajta gyarmatosító expedíció volt, Európa visszatért a gyarmatosító gyakorlathoz.

És most azt látjuk, hogy ugyanezek a módszerek, ugyanez a propaganda bontakozik ki a műholdas csatornákon Szíria ellen. Jelenleg az Al-Jazeera stúdiót épít, ahol felépítik az a damaszkuszi Abbasid-teret, az Omayyad-teret, vagyis ugyanazt készülnek megismételni, amit Líbiában tettek…

A NATO-val együttműködő líbiaiak nem tudták elképzelni, mivé fajul mindez. Végeredményben több mint 50 ezer embert öltek meg, 200 ezer a sérült, 2 millió a menekült. El tudják képzelni, mi lesz Szíriában?

A líbiai tapasztalat azért is fontos, mert az elején Líbia és Szíria ellen egyidejű támadást terveztek. Ez nem sikerült, de senki se védte meg Kadhafit – mindenki elhitte, amit a vezető csatornák sugároztak. A támadás kellős közepén Líbiában csak Venezuela, Kuba és Szíria követei maradtak… (meg a magyarországi… – szerk.)

Franciaország és Nagy-Britannia még 2010 novemberében aláírta a megállapodást egy közös expedíciós hadtest létrehozásáról. A megállapodáshoz tartozott egy kiegészítés is, ami szerint a résztvevő egységek pontos megnevezésével közös hadgyakorlatot tartanak. A gyakorlat menetrendje: a brit csapatok behatolnak Észak-Afrikába az uralkodó által elnyomott békés lakosság védelmében. A szöveg szerint a gyakorlatot 2011. március 21-én tartanák. A brit hadsereg március 19-én támadta meg Líbiát. Vagyis 2010 novemberében mindenki tudta, mi fog következni, háborúra készültek…

Viszont a gyökerek mélyebbre nyúlnak. Ezt a háborút 2001-ben eltervezték, és a tervező az USA volt. Az angolok és a franciák – csak alvállalkozók. Az USA ugyanezt tervezi végrehajtani Szíriában is, de még nem sikerült két ok miatt. Először, hatalmas fegyver készletet kellett volna helyben felhalmozniuk. Líbiában sikerült a fegyverarzenált megszerezniük, de nem sikerült ugyanezt megtenniük Szíriában, ezért Jordánián, Libanonon és Törökországon keresztül kellett fegyvert szállítani oda. Vagyis nem sikerült egyből egy hatalmas, mindent eldöntő csapást mérniük. Látjuk, hogy a harcosok egész Szíria területét beutazzák, hol itt, hol ott támadnak, de döntő csapást nem tudnak összehozni.

Másodszor, Líbia el volt különülve, míg Szíria sok politikai szövetségessel rendelkezik. És nemcsak Iránról és Oroszországról van szó. Láthattuk, hogy az ENSZ BT-ben milyen sikeres volt Oroszország és Kína vétója. Vagyis még Szíria meg tudja magát védeni, de ez elég törékeny. Hiszen az amerikaiak nem állnak meg. A líbiaiak hibáztak, mikor azt gondolták, hogy meg tudják saját maguk is védeni magukat, de a világ másképp működik…

Izland titkos forradalma – Julius Andan elemez

SZERZÔ: 

TUDATBÁZIS

 – 2011. JÚLIUS 31. VASÁRNAPKATEGÓRIA, CÍMKE: GAZDASÁG-POLITIKA, HÍREK

A hír: Izlandon forradalom zajlott le, amely megváltoztatott mindent. Leváltotta a kormányt, átalakította az alkotmányt. E forradalom egy csapásra Izlandot tette a Föld egyik legélhetőbb, legkulturáltabb, legnyugodtabb országává. A mainstream média felsőbb utasításra mélyen hallgatott, és hallgat az esetről.

Ez volna a hír, nézzünk a mélyére!

Az úgynevezett mainstream média a média „fősodra”, a médiának legelterjedtebb, legtöbbek által olvasott, hallgatott, nézett osztálya. A nagyobb, jegyzett tévécsatornák hírműsorai, a neves lapok, a tekintélyes hallgatottsággal bíró rádióadók mind a mainstream médiához tartoznak.

Az úgynevezett fejlett világ bevett napirendje szerint az emberek naponta legalább egyszer, sok esetben kétszer vagy még több alkalommal, rácsatlakoznak a mainstream médiára, és híreket szívnak magukba. Ezek a hírek alakítják világlátásukat, vezérlik gondolataikat, katalizátorként működnek érzelmeikben. Így alakul ki, így alakítják ki azt, amit „közhangulat” néven emlegetnek.

Ezen a bolygón, emberek milliárdjai tekintik a mainstream médiát érzékszervnek, mi több, legfőbb, minden más érzékszervüket felülírni képes, első számú érzékszervnek.

Vajon mekkora hatalmat jelent a mainstream média birtoklása? Mekkora hatalom milliárdok világlátását és érzelemvilágát irányítani? A válasz léptékét, horderejét, nehéz emberi ésszel felérni.

Ha valaki egy kicsit tudatosabban nézi a hírműsorokat, igen rövid idő után felmerülhet benne a gondolat, hogy vajon miért épp ezek a hírek? Miért kell ezeket a híreket mindenkinek tudnia? Miért tartoznak ezek a hírek mindenkire? Biztos, hogy a Földön nem történt semmi ezeknél fontosabb?

A híreket gondosan válogatják, precíz kritériumok alapján szűrik, így a médián nevelkedő tömegek világszemléletében mérhetetlen információhiányok találhatók. Évtizedekre visszamenően pontosan kimutatható, hogy a mainstream média milyen eseményeket rekesztett ki és hallgatott agyon. Fontos eseményeket. Némelyik fontossága felülmúlta az összes mainstream hír fontosságát.

Izland sok szempontból figyelemre méltó ország.

A kiterjedt genetikai vizsgálatok szerint a sziget lakossága viking és kelta ősökre vezethető vissza. A nemek más és más irányból érkeztek a szigetre: a férfiak ősei vikingek voltak, a nők ősei kelták.

Kultúrájuk rendkívül irodalmi alapú, a nyelv alig változott az elmúlt évszázadokban, így ma is könnyedén olvassák és értik a sok száz évvel ezelőtti szövegeket.

Izland Skócia és Grönland között helyezkedik el. Apró sziget csupán, alig háromszázezer lakossal, fekvése révén azonban világhatalmi figyelmet élvez. Saját fegyveres ereje nincs, mégis az alapítók közt vált tagjává az ENSZ-nek és a NATO-nak.

Itt található a bolygó legrégibb működő parlamentje. Ebben az országban választottak a világon először nőt miniszterelnöknek. Államformája elnöki köztársaság. Az életszínvonal magas.

2008-ban Izland csődbe ment. Az ország pénzneme elértéktelenedett. Mindez a lakosság lázadásához, és forradalomhoz vezetett. A kormánynak távoznia kellett, az alkotmányt módosították.

Az államadósság törlesztését leállították és elvetették, mondván, hogy az adósság a nép feje felett meghozott, hibás politikai döntések következménye, amiért a politikusoké a felelősség, nem a népé. Az új alkotmányba bekerült egy paragrafus, mely szerint a nemzeti politika főszereplője a polgár, nem a politikus. Szavazást írtak ki az államadósság nép általi visszafizetéséről: a szavazók 93 százaléka elutasította a fizetést.

Izlandon polgári forradalom zajlott le, amely megdöntötte a kormányt, és új alapokra helyezte az alkotmányt. E forradalom során nem folyt vér, a hibákat elkövető politikusoknak a karrierje ért véget, nem az élete. A felelősöket jogi vizsgálat és ítélet várta: néhány politikust, bankárt és menedzsert bebörtönöztek, többeket kiutasítottak az országból. Izland talpra állt, gazdaságilag megerősödött.

Megtörtént. Ez nem regény vagy film, nem utópia, hanem a jelen valósága. Így is lehet. Erőszak nélkül, fenyegetettség nélkül, de valódi felelősségre vonással.

Az izlandi forradalom tabu a mainstream médiában. Valakiknek nem tetszik. Valakik el akarják velünk hitetni, hogy a változás veszélyes, rossz, és túl nagy az ár; hogy a változáshoz vérnek kell folynia, fegyverropogás és sikolyok szolgáltatják a zenét, és végül mindenki azt mondja majd, hogy nem érte meg.

De a hírek nem tények, hanem közlemények. A média nem érzékszerv. A valóság egészen más.

Izland – az elhallgatott polgári

demokrácia győzelme

SZERZÔ: 

TUDATBÁZIS

 – 2011. AUGUSZTUS 4. CSÜTÖRTÖKKATEGÓRIA, CÍMKE: HÍREK

A média az utolsó részletekig tájékoztatott bennünket az Egyiptomi és a Líbiai eseményekről. Mélyen hallgattak viszont a lázadásokról és a példaképes polgári forradalomról, amely két évvel ezelőtt zajlott le Izlandon, ahol a polgárok kikényszerítették a kormány távozását és az alkotmányuk átírását. Éppen azért volt elhallgatva, mert az Izlandon történt esemény a polgári forradalom modellje. Az Izlandi forradalom cenzúrája a legjobb bizonyíték arra, hogy hogyan kezelik az információkat, amelyek veszélyesek lehetnek a politikai és a gazdasági elitnek.

Az Izlandi nép lemondott a régi kormány bármilyen formájáról, a nagy bankok államosítva lettek és népük nem fizeti meg az adósságot, amelyet a politikusok alakítottak ki, mert ez az ő rossz gazdasági politikájuknak a kérdése és nem a népé. Az új alkotmányban rögzítették, hogy a politikának a főszereplője a polgár és nem a politikus.

Jelenleg Izland a legjobb példaképe a nép békés és tisztességes reakciójára a jelenlegi hatalom ellen, amelyik az országot és a világot a válságba vezette. Az Izlandi modell mutatja, hogy kell, hogy a politikusoknak félelmük legyen a nép reakciótól, ha nem a nép érdekében fognak tevékenykedni. De ne az életüket féltsék, hanem a politikai karrierjüket.

Elhallgatott tények Izlandról:

2008-ban államosították a legnagyobb bankot. A pénznemük összedőlt és a piac összedőlt. Az ország csődbe ment.

2009-ben nagyszabású tüntetések voltak a parlament előtt, a nép lemondásra kényszerítette a kormányelnököt és az egész kormánykoalíciót. A politikusok követelik az adósság megfizetését Nagy Britanniának és Hollandiának (ami összesen 3.500 millió Euró), amelyet 15 év alatt kellett volna megfizetni 5,5% kamattal.

2010-ben a nép az utcára vonul és kiharcolják maguknak az általános népszavazás törvényét. 2010 januárjában a köztársasági elnök elutasítja ennek a törvénynek a ratifikálását, majd bejelenti, hogy konzultálni fog az Európai Unióval. A nép ismét az utcára vonul. Márciusban népszavazás van, amelynek eredménye, hogy a nép 93%-a elutasítja megfizetni az adósságot Nagy Britanniának és Hollandiának. A kormány ezzel rákényszerült, hogy elkezdje az állam képviselőinek kivizsgálását, hogy jogi felelősségre vonja őket a válságért. Utána következett néhány bankfőnök és menedzser bebörtönzése. Miután az Interpol kiadta a parancsot, minden résztvevő bankár elhagyta az országot. A nép alkotja az új alkotmányt, amelyik már nem a dánok alkotmányának másolata, ahogy az ezidáig volt.

2011 februárjában összejött az alkotmányalkotó testület, amelyet a nép által közvetlen választott képviselők alkották és elfogadásra előterjesztették az új alkotmányt, amelyik a megállapodás alapján született.

Ez az Izlandi forradalom rövid történelme: az egész kormány lemondása, bankok államosítása, általános népszavazás, a válságért felelős emberek bebörtönözése és egyenesen a nép által átírt alkotmány elfogadása.

Az Izlandon történő események olyan politikusoknak volt a figyelmében, mint Merkel (német), Sárkozy (francia), Cameron (angol), Zapatero (spanyol), Berlusconi (olasz) és mások, akik gyorsan felismerték az ő korrupt rendszerükre is leselkedő veszélyt.

Az Izlandon történő események bojkottálását szigorúan betartották az összes korporációs sajtónak, rádiónak és televíziónak tudósítók ezrei. Némelyik állam kiegyezői állítólag a médiának adókedvezményeket ígértek cserébe a hallgatásért.

Mindennek ellenére az Izlandi forradalom eszméje terjed az egész Európában.

Ellenálltak a korrupt és tarthatatlan rendszer ellen és a világnak leckét adtak az igazi demokráciából. Azon politikai és gazdasági elit akarata ellenére, akik a világválságot okozták, akár korábban, akár ezután. A szabadság iránti vágynak nincs határa!

Megjegyzés:  Talán nem véletlen, hogy mindez Izlandban történt, ahol az újkori világ legrégibb parlamentje van (az ún. “Althinget“), amelyik 930-ban alakult. Csak még egyetlen hozzáfűznivaló: a világ legelső alkotmánya az az Izlandi volt, a második a magyar!

Beteg vagy, vagy csak fénytested lesz?

SZERZÔ: 

TUDATBÁZIS

 – 2011. OKTÓBER 16. VASÁRNAPKATEGÓRIA, CÍMKE:  TUD-OMÁNY

Dr. Georgi Stankov – Hogyan kell Helyesen Értelmezni a klinikai tüneteket a Fény Test kialakításában
I. rész

A cikkben levő információ a Fény Test Kialakításával (LBP) való személyes tapasztalataimon alapul, mióta 1999-ben beléptem az utolsó és egyben legerőteljesebb szakaszába. 2010 október 13-án befejeztem az LBP-met, amikor felemelkedtem a magasabb birodalmakba, de kérték, hogy térjek vissza a Földre és segítsek az emberiségnek az utolsó kritikus és inkább sebezhető időszakban, összekapcsolva a Föld és az emberiség Dimenzióugrásának és Felemelkedésének az előkészületével ez év novemberében. Ezekből a tapasztalatokból néhányat már leírtam az LBP és a bal kontra jobb agy szerepe közleményeimben.

Ebben a cikkben a klinikai tünetekre összpontosítok, amik kapcsolatban vannak az LBP-vel, amiket ez idáig jó okoknál fogva hagytam ki: nem akartam kialakítani a hipochondriás hajlamokat az olvasóimban. Azonban, a hatalmas magas frekvencia-hullámok, amik elárasztják a Földet és az emberiséget az utolsó hónapokban, exponenciálisan felerősítik az LBP folyamatát minden fénymunkásban (csillagmagok) és sok más fejlettebb emberi entitásban, így már sokan beléptek az LBP utolsó erőteljes szakaszába, amit változó, gyakran kritikus klinikai tünetek kísérnek.
Ezekről egy tudományosabb stílusban fogok beszélni ebben a cikkben, hogy elvegye a félelmetek és adjon némi önbizalmat ezen meglehetősen legyöngítő testi körülmények megfelelőségében, miközben a szén alapú testetek átalakul kristályos fénytestté. Ezeket ez év novemberében, a 11.11.11-i csillagkapuval kezdődve a Felemelkedés után fogjátok valójában élvezni. Mielőtt továbbhaladok e témában, hadd tisztázzak előbb egy életbevágóan fontos dolgot az emberiségre nézve.

Miért Ne Bízzatok Az Orvosotokban, Amikor Az LBP Folyamatában Vagytok és Különféle Klinikai Tüneteket Tapasztaltok

A jelenlegi bevezetett orvostudomány nem tud semmit az LBP-ről és az annak alapjául szolgáló biokémiai és energetikai folyamatokról, amik magában foglalják a DNS átalakulását, a sejt anyagcseréjét, és a csakrák teljes átformálását, eképpen a test energetikus szövetének a drámai módon történő változásairól sem.
Először is az orvos- és bio-tudománynak gyakorlatilag fogalma sincs arról, hogy az emberi test és a sejtek hogyan működnek és hogyan van szabályozva. Minden orvos a Természet biológiai anyagainak a teljes figyelmen kívüli hagyásával használja a szaktudását.
Amikor doktorhoz mentek, azt azért teszitek, mert úgy tekintetek magatokra, hogy képtelenek vagytok elbánni az állítólagos betegséggel vagy tünetekkel, ami(k)től szenvedtek és így rábízzátok magatokat, az egész testeteket a “szagértőre”, aki állítólag többet tud a Ti saját szervezetetekről, mint ti páciensekként. Legalább azt el kell hinnetek, hogy az orvos jobb szagértő nálatok, máskülönben nem járnátok be a pacientúrájára.

Ez valószínűleg a legnagyobb és a legsúlyosabb baklövése az emberiségnek ezekben az időkben. Meg kell értenetek végre, hogy az orvosok kevesebbet tudnak rólatok, különösen a testetekről és úgy általában bármilyen biológiai testről. Az olyan félelmetek miatt, mint hogy valami baj van a testetekkel, egyszerűen csak egy pillanatra felejtitek el, hogy örökkévaló, roppant kreatív, többdimenziós lények és így a legfőbb mesterei vagytok az avatárotoknak, amit azért hoztatok létre, hogy megtapasztaljátok a Forrástól való megtévesztő elválást a 3d-s sűrűségű Földön.
Az utóbbi az ebből a sűrűségből való távozásról és ez év novemberében a 4. és 5. dimenzióba való röpítésről szól, amikor a csillagkapu 11.11.11-én nyitva lesz. Már beszéltem erről a legdrámaibb kozmikus eseményről az Elenyines, a pólusváltásos és az utolsó interjúmban az Arkturiaiakkal, az emberiség és Gaia Váltásáról és Felemelkedéséről ez év novemberében cikkemben.

A legtöbb orvos – akikhez elmentek, amikor betegnek érzitek Magatokat – fiatal lélek és teljes tudatlanságban vannak az LBP és a Rátok, mint inkarnált entitásokra ható jelentőségei, valamint az egész emberiség kapcsán. A legtöbb kollégám olyannyira lebutult a jelenlegi hibás egészségügyi oktatás és a közegészségügyi rendszer miatt, hogy egyáltalán nem veszik észre az LBP-t és az emberiség Felemelkedéséről szóló spirituális információk tömkelegét, amik már özönlenek az interneten.

Először is, az a fajta gyógyszer, amit feltárnak elénk, teljesen hibás. Habár a kollégáim, a doktorok, leírtak és bemutattak több ezer új betegséget és szindrómát az elmúlt 70 évben – a II. világháború vége óta, amelyeket a személyes nevükkel minősítettek a hiányzó tudományos erkölcsösség cselekedetében -, mindig elfelejtik elmondani a pácienseknek, hogy valójában nem ismerik az igazi okozóját a betegségeknek, amiket nagy buzgalommal és nagyon gyakran arrogáns agresszív és szándékos rosszindulatú szakmabeli érintéssel kezelnek. Erről lejjebb még többet fogok beszélni.
Az ismertetésem bizonyításához ajánlom az olvasóimnak, hogy olvassák el az orvosoknak készült, részletes, szabványos tankönyvet, a “Harrison’s Principles of Internal Medicine”(HARRISON – Belgyógyászati kézikönyv) legutolsó kiadását. Benne semmilyen betegséget vagy szindrómát, az etiológiáját, amelyet már véglegesen megállapítottak, nem fogtok találni, hanem csak feltevést és ellentmondó tényeket a betegség eredetéről. Aztán jöhet egy másik szabványos tankönyv a gyógymódról, a “Goodman and Gilman`s The Pharmacological Basis of Therapeutics” (A gyógykezelés Goodman – és Gilman-féle farmakológiai alapjai) és megintcsak észre fogjátok venni, hogy az összes doktornak és farmakológusnak, akik számos gyógyszerrel tömnek titeket, halvány lila gőzük sincs, hogy ezek hogyan működnek a testben és milyen pozitív hatásokat – ha vannak ilyenek – gyakorolnak a betegségeteken.

Ha még több bizonyíték kell, hogy a doktorok és a természettudósok mennyire tudatlanok a Természet biológiai anyagaival kapcsolatban, akkor ajánlom az orvos- és bio-tudományon alapuló könyvemet, a “The General Theory of Biological Regulation” (A Biológiai Szabályzat Általános Teóriái).

Ezen téren szeretném, hogy az olvasóim tisztában legyenek egy egyszerű és magától értetődő ténnyel, amit meglepő módon a legtöbb ember nem vesz észre manapság. Mostanáig a természettudósok és doktorok nem tudtak előállni egy érvényes és objektív meghatározással, hogy mi az “egészség” és mi a “betegség”. Hogyan tudjuk Mi emberek megkülönböztetni az egészségi állapotot, ami jelenleg a tünetek és a zavarok hiányához kötődik, a betegségi állapottól, ami számos tünethez, zavarhoz és károsodott élettani funkcióhoz kapcsolódik, ami miatt orvoshoz megyünk.
Kérlek vegyétek figyelembe, hogy lehettek komolyan betegek a tünetek és zavarok hiányában, ahogyan ez a helyzet a legtöbb rákbetegséggel a korai szakaszokban. Fordítva, lehetnek zavaraitok és akár tüneteitek is, de mindazonáltal teljesen egészségesek vagytok, mint ahogy a legtöbb emberrel is ez van, amikor teljes mértékben belépnek az LBP-be. Amíg az egészségről és betegségről egy tiszta definíció nem születik, addig igazából senkinek sem szabadna az orvos vagy gyógyító szakterületen lépkednie. Remélem, hogy most már kezditek megérteni az emberiség összezavarását az egészségre és az LBP-re vonatkozóan.
Megnézhettek számos kötetet az orvostudományról bármelyik tudományos könyvtárban vagy az Interneten és meg fogtok lepődni, hogy az emberiség még nem állapított meg egy érvényes ismérvet/kritériumot, ami elmondja, hogy mikor hagytuk el a test biológiai egyensúlyának a normális, egészséges állapotát és léptünk be a károsodott biológiai egyensúly és betegség állapotába, amit kezelni kell.
Ez a felfedezés rendkívül fontos azon mindnyájatok számára, akik beléptek az LBP-be, ahogy már tapasztaljátok – vagy fogjátok nagyon hamar – a test átalakulásának a meghosszabbított epizódjait, amik számos olyan tünettel járnak, amelyek utánozhatják a tudatlan doktoraitok tankönyveiben leírt sok betegség egyikének az állapotát. Valójában ezek csak élettani eligazítások a testeiteknek a magas frekvenciájú Energia hullámokhoz, amik elárasztják az avatárotok a most már teljesen nyitva levő 7 testi csakrán keresztül, eképpen felépítve az új kristályos fénytestetek a Felemelkedéshez.

A hét testi csakra átalakulása az LBP-ben 

Hogy megértsük az emberi testi csakrák az LBP-ben való teljes átformálásának a szükségességét, tudnotok kell, hogy ezek számos energikus zavart rejtenek, amiket a Homo Sapiens kezdeti mérnökei, az Anunnakik iktattak be némiképp 13000 éve és csak később a Szíriusziak és a Galaktikus Föderáció más civilizációi által fejlődött egy kicsit.
Zavar, amit el kell távolítani az LBP kezdetén, a 4., a szívcsakra elzáródása, ami az emberi testben levő feltétel nélküli szeretet Krisztusi energiáinak a kapuja. Ez a csakra összeköti az emberi entitást a Minden-Ami-Van harmóniájával. Tehát az első és a legfontosabb szakasz az LBP-ben a 4., a szívcsakra (érzelmi központ) felnyitása. A legtöbb entitásban ez a csakra el van zárva, és emiatt a legtöbbjük nincs abban a helyzetben, hogy megtapasztalják a feltétel nélküli szeretetet. Manapság a fénymunkások legtöbb problémái, vagy amiket megvitatnak a csatornázott üzeneteikben, ennek az elzáródásnak és a fokozatosan kinyíló 4. szívcsakrának tudható be.

Az emberi entitások roppant túlnyomó részének nincsenek ilyen problémái, mert a szívcsakrájuk be van zárva és sokuknak úgy is fog maradni. Pusztán ezért sem fognak felemelkedni. A zárt szívcsakrának az előnye a múltban az az egy dolog volt, hogy akinél ez volt, annak nem kellett megbirkóznia a sok pszicho-lelkibeteg-érzelmi problémákkal, amikkel a legtöbb fénymunkás jelenleg szembekerül, mialatt a múlt inkarnációikból és az emberiségből (ezt nem tudtam másképp lefordítani) való személyes szennyeit tisztítja.

Ez a szituáció most már megfordult. Az emberiség és Föld Felemelkedésének előkészületeként, a magasabb birodalmakból jövő Krisztusi energia és tudatosság nagyfrekvenciájú hullámai óriási áradatának következtében a Földön levő legtöbb emberi entitás (4.) szívcsakrájának nyitva kell lennie ahhoz, hogy összhangban legyen ezekkel a kozmikus energiákkal, amik meghatározzák a bolygó és a civilizációnk sorsát. Csak azok az entitások, akik teljesen ki tudják nyitni a szívcsakrájukat, fognak felemelkedni és hozzáilleszkedni az új, harmonikus negyedik és ötödik dimenzióbeli energiákhoz, miután a 11.11.11-i csillagkapu nyitva lesz ez év Novemberében.

A 4. csakra kinyílásakor különféle szorongás (félelem) mintákat – amik az inkarnált entitásnak a pszicho-mentális-szellemi alkatát veszik fel – tapasztalunk tudatosan. Ezek a félelmek a sejtekbe, a DNS-be vannak kódolva a lélek által és addig van mélyreható és láthatatlan módú hatással az emberi viselkedésre, amíg a (4.) szívcsakra zárva van.

Alább a klinikai és orvosi tünetekről fogok beszélni, amik ehhez a masszív szorongás tapasztalathoz kötődnek. Itt adok némi technikai információt a 4. csakra kinyitásáról, amelyet más könyvben vagy csatornázott üzenetben nem találtok meg.

Ahogy tudhatjátok, ez a csakra a csecsemőmiriggyel (thymus) van kapcsolatban. Ez a szerv a tüdő előtt található és a legtöbb emberi lényben fejletlen – egyáltalán nincs kifejlődve. Amikor a 4. csakra elkezd kinyílni, akkor a csecsemőmirigy elkezd nőni. A későbbi szakaszban még CT-vel (számítógépes tomográfia) is megállapítható.

A csecsemőmirigy növekedése mellkasi fájdalmakkal jár, fulladásokkal (asphyxia), kritikus hörghurut (bronchitis) és (bármilyen ok miatt bekövetkező) tüdőgyulladás (pneumonitis) hevesen fájdalmas esetei, amiket hibásan állapítanak meg influenzának vagy tüdőgyulladásnak (pneumonia ) a legtöbb doctor, akiknek fingjuk sincs az LBP-ről és a Felemelkedésről. A legzavaróbb tünet azonban szív aritmia (heart arrhythmia) – a szív szabálytalan működése, ami valójában a szív szabályozásának a korrigálása (következtében jön létre) az új, erőteljes asztrális energiákhoz, amik most már korlátlanul áramlanak a fizikai testben, miután a 4. csakra kinyílt. Az aritmia 6-12 hónapig tarthat.

Amikor először írtam erről a tünetről 2001-ben az “Evolution Leap of Mankind” című könyvemben, ez a jelenség teljesen ismeretlen volt. Közben sok barátom van, akik beléptek ebbe a szakaszba és most szív aritmiáról panaszkodnak, amit mindig félelem kitörések (pánikroham szerintem) kísérnek, amik súlyosbítják az entitás mentális/szellemi állapotát.

Ilyenkor általában a doktorhoz szaladnak, aki előír nekik egy béta-blokkolót (ß-blocker) vagy egy antiaritmiás gyógyszert (anti-arrhythmic drug), ami növeli a halandóságot/halálozási (arány)számot és akadályozza az LBP-t, ahogy ezt már korábban elmagyaráztam. Ezért nagyon fontos, hogy az entitásnak tudnia kellene pontosan, hogy mi folyik valójában az LBP alatt és nem kellene engedni a félelmeinek, a betegségben való hitnek és az orvosokhoz való látogatásnak. Ez mostanság egy hatalmas probléma, ami akadályozza az LBP-t.

Biztosíthatlak, hogy a mulandó aritmia esetek abszolúte ártatlanok és elmúlnak bármilyen kezelés nélkül, amint a 4. csakra kinyílása befejeződik. Azonban valaki hasznát tudja venni a béta-blokkolóknak időnként, amikor ilyen tünet történik. A béta-blokkoló (inkább metoprolol) előnye, hogy ugyanakkor van neki egy nyugtató, csillapító hatása és enyhíti a kínzó félelmi tapasztalatot, ami az LBP-indukált szív aritmiával jár. De korlátoznotok kell a metoprolol használatát csak a kínzó félelmi esetekre, mivel ez a gyógyszer inkább mérgező, amikor krónikusan adagolják.

Az ez alatti információ rendkívüli módon fontos azoknak, akik belépnek ebbe az utolsó és legerőteljesebb LBP fázisba.

A megfigyelésem szerint, a (4.) szívcsakra felnyílása sok fénymunkást elért (felnőtt és öreg lelkeket) 2009 őszén és azóta sebes léptekkel halad előre. 2011-ben a legtöbb fénymunkás megtapasztalt egy tetőpontot a szív-tünetekben, ami ennek a csakrának a kinyílásához köthető. A széles népesség most követi ezt az úttörőjét az emberiségnek, ahogy a galaxisunk központi napjának a nagyfrekvenciájú hullámainak a beáramlásai lényegesen megnőttek a mostani nyár menetén. Ez Októberben és Novemberben fogja elérni a tetőpontját, az Emberiség és a Föld a 4. és az 5. dimenzióba való Felemelkedésének és váltásának idején, miután a 11.11.11-es csillagkapu megnyílik.

A Felemelkedés energiáinak a többsége csak a szívcsakrán keresztül tud bejutni a fizikai testbe. Ez egy kulcsfontosságú esemény az LBP-ben, végidőkben, amiről sajnos nem igazán esik szó a legtöbb csatornázásban, legalábbis nem úgy, hogy bevezetné a fénymunkások megértését. Kár, ahogy ez a téma a nagy gyakorlati jelentőségről és egzisztenciális sürgősségről szól a legtöbb fénymunkásnak, akinek szüksége van egy jó szakmai tanácsra a klinikai tüneteit illetően, amiket nem tud kellően értelmezni.

Mihelyt legyőzitek ezt a két akadályt, az LBP akkor tud igazán kibontakozni. Ez a hatodik és hetedik testi csakra kinyílásával van kapcsolatban, ami a legtöbb entitásban zárva van.

Csak felvilágosításképp: Mielőtt a lélek megtestesül, eldönti, hogy milyen energetikai jellegzetessége legyen a megtestesült entitásnak. Egy nagyon fontos döntés, hogy mely csakrák legyenek a kiemelkedőek/dominánsok.

Mint ti is tudjátok, a csakrák energetikus körben forgó rendszerek, amik közvetítő szerepet töltenek be és a kauzális test nagyfrekvenciát, az életfenntartó asztrális energiáit szállítják az éterikus testen keresztül, az organikus test elektromágneses hullámaiba. Ily módon a biológiai szervezet szüntelen szabályozása bármelyik időpontban lejátszódik.

Ez egy rendkívül összetett folyamata az energiacserének, amely tulajdonképpen ismeretlen a mai bio-tudománynak. Ennek a folyamatnak a megértéséhez némileg elég komolyan hozzájárultam a “The General Theory of Biological Regulation” (volume III) (A Biológiai Szabályzat Általános Teóriái – 3. kötet) című könyvemben. Ennek ellenére az LBP elkezdéséhez nem szükséges tudni ezt a teóriát – ez a könyv azoknak a tudósoknak szól, akik nem mennek keresztül az LBP-n, de legyen egy ideális elképzelésük, hogy jelenleg mi folyik a Földön, hogy így végül jogosultak legyenek a 2012 utáni Felemelkedésre.

És most következik egy olyan információ, amit még halhattatok. A lélek dönti el, hogy melyik két csakra legyen a domináns az entitásban – ez azt jelenti, hogy az emberi testben az asztrális energia túlnyomórészben ezen a két csakrán keresztül áramlik egy 70% a 30%-hoz arányban.

(forrás: sites.google.com/site/Balazs Rozalia)

Dr. Papp Lajos: A szellem él

SZERZÔ: 

TUDATBÁZIS

 – 2011. FEBRUÁR 11. PÉNTEKKATEGÓRIA, CÍMKE: LEGFRISSEBB, TUDATOSSÁG

Dr. Papp Lajos szívsebész, a Pécsi Tudományegyetem tanára, valamint PTE ÁOK Szívgyógyászati Klinika igazgatója. Széchenyi- és Magyar Örökség, Prima Primissima – , Pro Cultura- díjjal ismerték el. Alább nagyszerű előadásának kómáról szóló részét tesszük közzé.

“Egy hölgy olyan állapotba került egy budapesti kórházban, hogy a vezető professzor – aki egyébként jó barátom és nagy tapasztalatú ember – azt mondta róla, hogy nem is érdemes megkísérelni a műtétet. A professzor hazament, és fiatal tanítványa, beosztottja – aki engem egyébként jól ismert és tisztelt – felhívott, és részletesen elmondta az esetet. A hölgy az eszméletlenség határán volt, kínlódott az életéért. De ez a fiatal orvos hitt abban, hogy én tudok és merek segíteni ebben. Amikor a beteggel találkoztam, ha homályosan is, de eszméleténél volt. Leletei alapján már nem szabadott volna, hogy éljen. Mindennek ellenére az élet levegője ott vibrált a beteg körül. Én csak egyet kérdeztem tőle:

- hisz-e abban, hogy életben marad. Mondta, jelezte, hogy hisz. Abban a pillanatban eldöntöttem, hogy megoperálom. Ez nem egy racionális döntés volt, hanem inkább egy intuíció. A műtét után nem tért eszméletéhez. Hat napig eszméletlenül feküdt. Lélegeztetőgép tartotta életben. Ezt az állapotot hívják kómának. Én ennek ellenére mindennap többször is odamentem a beteghez, megfogtam a kezét, megsimogattam a fejét. És mivel nem akartam, hogy a többi kollégám megmosolyogjon, ezért egészen halkan a fülébe súgtam ezeket a mondatokat:

“Ugye megígérte nekem, hogy nem hagy cserben? Önnek élnie kell. Értse meg: van esélye. Nem szabad föladnia.”

A beteg hat nap múlva eszméletére tért, és egy hónap múlva a körülményekhez képest gyógyultan távozott. Ami a döbbenetes, az most következik. A beteg azt mondta nekem, hogy köszöni a mondataimat. Elmondta percre pontosan, hogy kedden, szerdán, csütörtökön, pénteken mikor voltam nála, és miket suttogtam a fülébe. Utólag leellenőriztem, valóban akkor voltam ott, amikor ő mondta. Elmondta pontosan, hogy szerdán tizenegy óra húsz perckor megállt ez és ez az orvos az ágya végénél, és akkor őt ott halottnak nyilvánították.

Azt mondta a hölgy: “Szerettem volna nekik odaszólni, hogy ne temessenek el, mert nem haltam meg. Nagyon rossz érzés volt, hogy nem tudtam velük szemben védekezni.”

Ez a nő mindent elmondott. Azt mondta:

“Alig vártam, hogy maga odajöjjön hozzám, és beszéljen az életről.”

A beteg szemén a hat nap alatt végig egy nedves labdacs volt, nehogy a szemhártyája kiszáradjon. Életfunkciói nem voltak. Nyilvánvaló, hogy a szemével nem láthatott és a fülével nem hallhatott, hanem valami mással, amiről mi nem tudunk. Persze az, hogy valamiről mi pillanatnyilag nem tudunk – vagy nem tud még az orvostudomány -, nem azt jelenti, hogy az nincs is. Az biztos, hogy ezek után nekem már senki nem mondhatja azt, hogy a kóma állapotában lévő beteghez nem érdemes szólni, mert az úgyis meghalt. De számos más esetben is a betegek beszámolnak a műtét alatti élményeikről, pedig elvileg semmilyen élményük nem lehetne. A nagyobb szívműtéteknél megállítjuk a beteg szívét, és gép pótolja a keringést és a szívműködést. Megállítani a szívet nagyon könnyű, beindítani már nem annyira. Miután megoperáltuk a szívét, újraindítjuk. Az újraindítás számomra mindig egy katartikus pillanat. Sokszor a betegek a szív újraindításának élményéről pontosan beszámolnak. Ez azért döbbenetes, mert arról az időszakról,amelyről ő beszámol – nevezetesen a szív újraindításának élményéről – abban az állapotban ő a tudomány mai álláspontja szerint nemhogy nem érezhet semmit, de nem is élhet.”

A szeretet eredménye

ÉLETMENTŐ ÖLELÉS

Egyhetes ikreket inkubátorba kellett tenni, és úgy volt, hogy csak az egyik marad életben. A kórház nővére szembeszállt a szabályokkal, és a babákat közös inkubátorba helyezte. Miután betette őket, az egészségesebb baba átvetette karját testvérén, és átölelve tartotta. Erre a kisebbik szívverése stabilizálódott, és testhőmérséklete is normálisra emelkedett. (Esti Judit interjúja nyomán)

Ne felejtsük el megölelni, akiket szeretünk!