Titkosszolgálatok, gazdasági hírszerzés és a nagy korporációk árnyoldalai

Titkosszolgálatok, gazdasági hírszerzés és a nagy korporációk árnyoldalai

 2014.12.30. 15:22

Exkluzív interjú Nemere Istvánnal

GCh: - A mai titkosszolgálatoknak mi köze a gazdasághoz? Csupán vallási fanatikusokat, külföldi kémeket üldöznek? Mekkora az ipari kémkedés, a gazdasági hírszerzés aránya?

A mai kémszervezetek, titkosszolgálatok elsősorban gazdasági téren ügyködnek. A nagy szolgálatok - gondolok itt elsősorban a kínaiakra, amerikaiakra, oroszokra, franciákra és angolokra - tevékenységük nagyobb részében ipari titkokat védenek, ill. szereznek. Ma, amikor a hadászati szembenállás nem olyan éles, mint volt a hidegháború idején, gyakorlatilag egészen 1990-ig, előtérbe került az ipari kémkedés, ez most mindennél fontosabb. No persze a védekezés is. Százalékot, arányt persze nehéz lenne mondani, annál is inkább, mert ahány ország, annyiféle arány. A vallási fanatikusok és idegen kémek üldözése, olykor elfogása vagy megsemmisítése csak afféle hab a tortán, azt is mondhatjuk, hogy ez mára már csak mellékes tevékenység lett, olyan, mint a komoly hírek között a „kis színes”, a kétfejű borjú és az édes kis fókabébi (pekingi kiadásban pandabébi). Nincs jelentősége, csak akkor, ha igazán nagy antiterrorista akció történik, de ez ötévenként egyszer, ha van, és akkor is inkább nagyhatalmak szolgálatainál.

Azért hadd tegyek ehhez még valamit. Természetes, hogy a „nagyok”: KGB és utódai, CIA, Amal, Moszad és mások valóban hasznos munkát végeznek, addig a „kicsik” bizony sokszor csak ál-tevékenységükről híresek. Ki hallott már bármilyen komolyabb akcióról mondjuk a finn, a dán, a kanadai vagy az algériai titkosszolgálat részéről? De bizony még a nagyok is a legtöbbször inkább csak bajt kevernek, a saját államuknak okoznak gondot, erre számos példát mondhatnánk csak az utóbbi évtizedekből, a francia, az olasz, a német, stb. szolgálatok botrányos esetei közül. Mivel évtizedekig foglalkoztam velük és írtam róluk, nagyon lesújtó a véleményem a „kicsikről” – tevékenységük sokszor nulla, eredményeik nincsenek, viszont mivel évről évre meg kell szerezni a költségvetéstől a fennmaradást biztosító összegeket, hát kreálnak ügyeket, fontosnak mutatják magukat, de – ismétlem – a legtöbbször csak botrányt és visszaélést halmoznak. Néha már az is megfordult a fejemben, hogy a kis országoknak nem is kéne titkosszolgálat, hiszen azok úgyis használhatatlanok.

GCh: - Honnan nyerik az információkat?

Ezer helyről lehet szerezni infókat. Aki foglalkozik ezekkel a társaságokkal, azt egy csöppet sem lepte meg a Snowden-féle hírözön, legfeljebb azon csodálkozhatunk, hogy ez az egész miért nem történt meg már évekkel korábban? Igazából azt kell mondanom, nincs új a nap alatt, azaz ugyanaz történik, ami tíz meg húsz évvel ezelőtt, csak most még kifinomultabb eszközökkel és kiterjedtebb arányokban. Nyilvánvaló, hogy van kapcsolat az amerikai kézben lévő nagy internetes vállalkozások és a titkosszolgálatok között (az USA-ban csak a fontosabb szolgálatok száma jelenleg tizenkettő, és még vannak kevésbé fontosak is). Ez a kormány részéről önvédelem, és ez nem csak ürügy. Ma, amikor a terroristák és más rosszakaratú alakok és szervezetek nem postai úton leveleznek, és nem is gyakran telefonálnak, a védelemnek tudnia kell a támadók szándékairól – ősi dolog ez: ha valaki nem tudná, a legősibb mesterségek egyike éppen a kémeké, már a Bibliában is esik szó róluk.

Szóval az infót onnan veszik, ahol találják, és az lehet bármi. Ne csodálkozzon senki, hogy miközben ő a Facebook-on szerepel így vagy úgy, saját oldala van, baráti köre is elektronikusan felmérhető, de legfőképpen minden megnyilvánulása,  véleménye, szimpátiái (ideológiai, vallási és egyéb rokonszenvek) is szinte nyilvánosak, vagy kis utánjárással megszerezhetők, akkor őt is figyelhetik, vagy legalább megnézik olykor, mivel foglalkozik, kivel beszél és miről, kinek mit küld, és kitől mit kap. Az már csak technikai kérdés, hogy kitől mennyit szerezhetnek és annak milyen értéke van

GCh: - Lehallgatják, hogy mit telefonozunk, mit árulunk el magunkról, amikor mobilozunk, netezünk? A nagy kommunikációs cégek és a titkosszolgálatok kapcsolata (FB, Jahoo, Google).

Már nem lehet meglepetés senkinek, aki ezzel foglalkozik, de még annak sem, aki nem foglalkozik vele, csak figyelmesen él ebben a világban – hogy igenis mindent lehallgatnak, figyelnek, begyűjtenek. A legújabb hírek szerint Magyarországon is működik olyan kémprogram a hazai titkosszolgálatoknál, amellyel bármelyik állampolgár megfigyelhető, lehallgatható, sőt, ha van webkamerája, akkor, ami vizuális anyag azon átmegy, azt is ellophatják, tárolhatják, ellene felhasználhatják. Persze minden szolgálat azt állítja, hogy csak nagyon ritkán és indokolt esetben használják ezeket a kémprogramokat, és persze bírói rendeletre - miközben tudunk olyan esetekről, nálunk is, amikor bizonyítható volt például a telefonlehallgatás, de a bíróság erről nem tudott.

„Nyugodjunk bele”, már amennyire lehet, hogy minden eszközt felhasználnak mások ellen, és ha kell, mi ellenünk is. Iszonyatos mennyiségű anyag keletkezik minden huszonnégy órában csak a nagy kémszolgálatoknál is; annyi, amennyinek a végighallgatásához és -nézéséhez több száz évre lenne szükség. Ezért a felvett hanganyagokat például számítógépek elemzik a beléjük helyezett programok szerint: kulcsszavakat keresnek. Állandó kulcsszó pl. a bomba és tucatnyi hasonló, és több száz másik, amelyeket az aktuális helyzettől függően változtatnak, mikor éppen mit, kit keresnek, vagy milyen akcióról szeretnék elterelni a gyanút.

Minden, amit írunk, küldünk, mondunk, az felkerül ezekre az eszközökre. Lehallgatnak minden telefont, internetes vonalat, elolvasnak minden e-mailt és egyebet. Mivel ezen már nem lehet változtatni, egyetlen „nagyon titkos és hatásos” fegyverünk marad nekünk, nem-terroristáknak, nem-politizálóknak: nem szervezünk terrorista merényleteket, nem fúrjuk meg a nekünk ellenszenves politikai rendszereket, nem veszünk részt összeesküvésekben. Amit felsoroltam, az legyen a terroristák és politikai szervezkedők gondja.

Hírszerzés és védelem az üzleti életben, információbrókerek

A gazdasági hírszerzés, az üzleti hírszerzés, illetve az ipari kémkedés között különbséget kell tenni. A gazdasági hírszerzést a titkosszolgálatok állami megrendelésre végzik, gazdasági titkok megszerzésére irányul, amely hasznot nyújtanak, esetleg védelmet biztosítanak az adott országnak. Az üzleti hírszerzést a privát szférából rendelik, s a vállalatvezetést informálja, amelynek segítségével lehet megfelelő döntéseket hozni a piaci versenyszférában. Az ipari kémek titkos, konkrét információ megszerzésére törekednek. Az üzleti és az ipari kémkedés között vékony a határ.

Az elmúlt két évtizedben, hazánkban is elterjedt már a törvényes keretek között dolgozó üzleti hírszerzés, amely többek között hírelemzéssel, hírszerzéssel és elhárítással foglalkoznak. A titkosszolgálatokhoz hasonlóan, a civil hírszerzők is az információinak 80 százalékát sajtófigyelés útján szerzik meg. (A diplomáciai követségeken ez mindig is létezett, és most is létezik, ezen bizonyára nem lepődnek meg az Olvasók.) A 60-as években az IBM üzleti hírszerzői például jelentették a csúcsvezetőknek azt is, hogy egy garázsban  lelkes fiatalok számítógépet fabrikálnak; a cégvezetők ügyet sem vetettek az információra, az ifjú titánok meg csak szerelgettek tovább, akik között ott volt  Bill Gates nevű ifjú is… A szeptember 11.-e i terrortámadás után a cégek tucatja végzett kockázatelemzést, manapság a kyberbűnözés az egyik fő veszélyforrás. A belső védelemnek is jól kell működni, hiszen nem is oly régen történt, egy hazánkban működő multinacionális vállalatnál, hogy a nagytakarításkor az ilyenkor szokásosan ott lévő biztonsági szakember pornólapokat talált egy irodai szekrényben. A vizsgálat során feltárult, hogy egy vezető beosztású hölgyről leszbikus pornófelvételek jelentek meg. Az nyilvánvaló veszélyforrás a cég szempontjából, hiszen a ledér főnök ez által zsarolhatóvá vált, így kisebb kockázatú beosztásba kellett helyezni az alkalmazottat. (Emlékeznek még Dominique Stauss-Kahnra? Három éve még a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatója volt, amikor napvilágra kerül szexbotránya.) A világ nagy gazdasági-politikai sakkjátszmájában nemegyszer tesznek föl és le figurákat, melynek nem kevés köze van a szexhez és/vagy a titkosszolgálatokhoz.

Mit tehet egy cég, ha információra van szüksége? Ennek a feladatnak az elvégzésére az információbrókereket kérhetik fel, akik hatékonyan és olcsón szállítják az infókat, amiket rendszereznek, megfelelő összefüggésbe hoznak. Az információbrókerek tevékenységei: verseny-, illetve versenytársfigyelés, trendfigyelés, piacfigyelés, iparjogvédelem, tudásmenedzsment stb. Egy régi, klasszikus példa ennek illusztrálására: a konkurens vállalkozás teherbejáratát figyelték napokig a megbízottak, szorgosan feljegyezték a rendszámokat, a felfestett logókat. Pár nap elteltével a teherautók tulajdonosai egy ajánlatot kaptak kézéhez szép brossurával, amelyben az üzleti vetélytárs harmadával kedvezőbb árait olvashatták.

GCh: - Olaj, fegyver, gyógyszeripar, high-tech. A legnagyobb és legbefolyásosabb szektorok körül törvényszerű, hogy feltűnnek a titkosszolgálatok? Mindig, minden titokban tud maradni?

Soha, semmi nem tud titokban maradni. Még – és főleg - az nem, amit a nagy szolgálatok őriznek. Mindig akad ellenérdekelt személy, olyan titokbirtokos, aki a maga hasznára vagy ideológiai okokból lelopja a titkot és elviszi másnak, vagy világgá kürtöli. Az említett iparágak telis tele vannak ipari kémkedéssel, ez átszövi az egészet, a védekezésre fordított összegek milliárdokra rúgnak, és éppen úgy elvesznek évről évre, mint ahogy hatalmas károk érik ezen iparágakat a belsőtolvajok és a külső tolvajok által.

GCh: - H1N1, H5N5, Ebola: mennyire veszélyesek a vírusok, kik profitálnak ebből, kell-e rettegnünk?

 Szerintem nem kell rettegnünk az Ebolától és a többi vírustól, még akkor sem, ha némelyik esetében komolyan felmerül a gyanú, hogy nem is volt vírus, csak a gyógyszergyárak az "ellenszeren” akartak meggazdagodni és ez olykor sikerült is nekik (H1N1, például, ez ki is derült). Értelemszerű, hogy a legbefolyásosabb szektorok körül nemcsak feltűnnek a titkosszolgálatok, hanem eleve beépülnek, benne vannak és ott is maradnak. Mondhatni, ez olyan természetes, mint hogy süt a nap, és fúj a szél.

 GCh: - Kell egy kis energia. Az atom- és olajipari érdekek. Magyarország orosz segítséggel épít majd atomerőművet, az orosz olaj- és gáz kulcsfontosságú hazánknak, de a horvát olajtársaságot kinek adja el a  Mol? Az olajtársaságunk az amerikai kormánnyal tárgyal, a háttérben ilyenkor lehet feladata a titkosszolgáknak is?

 Ha ezekre a kérdésekre tudnék válaszolni, nem itt lennék (ha még egyáltalán lennék…). Minden komolyabb, főleg gazdasági jellegű tárgyalás esetében nagy szerepük van a titkosszolgálatoknak. Már csak azért is, hogy megakadályozzanak olyan eseteket, mint amikor a Pekingben tárgyaló Angela Merkel és kísérete összes laptopját „leszívták” a kínaiak, hogy aztán kedvező pozícióból tárgyalhassanak, hiszen már tudták, mit akarnak a németek, és meddig hajlandók elmenni az üzleti tárgyalások során… Ez nap mint nap megtörténhet, ha nem vigyáznak, és persze messze nem csak Kínában.

 A tőzsdei cégek és a szolgálatok

 A hírszerzés kulcsfontosságú az olaj- és energiaiparban, gyógyszeriparban, a bank- és pénzvilágban, a számítástechnikai iparban, a repülőgépiparban, valamint ágazattól függetlenül a kormányzati megrendelésekben érintett vállalatok körében. Ipari kémkedés, gazdasági hírszerzés és üzleti hírszerzés fontos szerepet játszhat a magyar MOL és a horvát INA olajvállat ügyében is. Az kizártnak tekinthetjük, hogy egy magyar stratégiai vállalat tevékenysége ne keltené fel más titkosszolgálatok figyelmét, ugyanakkor a hazai szolgálatoknak is van feladata ez ügyben, s tudják, hogy mitől kell megvédeni a hazai (részben állami tulajdonban lévő) olajvállalatot, illetve milyen információra van szükség ahhoz, hogy régiós pozícióját tartani tudja a MOL. A közelmúlt történéseiből (a MOL vezető és Hernádi ellen felhozott vádak, a Déli Áramlat építése, a részvénycsomag leendő értékesítése) fakadóan valószínűleg nem lepődnénk meg, ha kiderülne, hogy több ország titkosszolgálata is figyel és figyel.

Egy éve a Cisco a bevételeinek 10 százalékos csökkenéséről számolt be, amit azzal magyarázott, hogy Ázsiában érezhetően megcsappant a termékei iránti kereslet, mivel a vevők attól tartanak, hogy a cég eszközeit az amerikai kormányzat és titkosszolgálatok kémkedésre használják. Ez nem kiragadott példa volt, mivel a Szilícium-völgy krémje nyilatkozatháborúba bocsátkozott ebben az időben, aminek az volt a tárgya, hogy az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatalnak (NSA) a PRISM program keretében állítólag változatos formában és mélységben adtak széleskörű hozzáférést a kormányügynökségnek a rendszereiken tárolt és azokon átfolyó adatokhoz. Az érintett cégek között szerepelt az Apple, AOL, Google, Facebook, Microsoft. Nemcsak a nagy korporációk, de maga a tőzsde is középpontba kerülhet.Az amerikai tőzsde (Nasdaq) rendszerében ismeretlen hackerek törtek be 2010-ben, melynek ügyében hónapokig nyomozott a CIA és a NSA. A támadások során bevetett malware-t (rosszindulatú szoftverek összefoglaló neve) nem pusztán megfigyelésre, hanem a kereskedés megzavarásra tervezték. A hírszerzők szerint a malware egyértelműen egy kormány által finanszírozott csoport munkája lehetett.

GCh: -  Ipari kémkedés végigkíséri az emberiség

történetét, de a Krupp művekkel újjításokat vezetnek be a századelőn. A hidegháborús  a COCOM- listától milyen út vezet a legújabb technológiák Kínába kerüléséig?

 A COCOM-listát a szabad államok hozták létre azért, hogy a Szovjetunió és a keleti blokk országai lehetőleg minél kevesebb magasan fejlett számítógépet és hozzájuk való programot kapjanak-vegyenek. Persze akkoriban éppenséggel a magyar ügynökök dolgoztak a legjobban (állítólag)… Moszkva számára. Amit hazahoztak, kicsiny alkatrészekként átcsempészve a határon, azt mind Moszkvában rakták össze. Ennek ellenére a szovjetek elveszítették a fegyverkezési és informatikai versenyt, egy atom-összecsapás esetén sokkal lassabban tudtak volna reagálni, márpedig egy ilyen háborúban a reakciók tíz-tizenöt perces késése is végzetes lehet.

Ma a legújabb technológia Kínába került, bármennyire is védik a nyugatiak, sőt mi is az értékeinket. Mint tudjuk, és mint kiderül aBio- és infoháború c. könyvemből, az internetet a kínaiak arra is használják, hogy hatalmas erőkkel a nap huszonnégy órájában bombázzák az amerikai vállalatokat, kormányzati központokat, hadászati tervező intézeteket, és még ezer célpontot, és folyamatosan lopják ki a számukra fontos információt. De ezt a többiek is csinálják, rendszeresen éppen azok az országok, ahol diktatúra vannak, és amelyek számos területen késésben vannak a fejlett államokhoz képest.

Az ipari kémkedés története

A két legősibb mesterség egyike a kémkedés, egyidős az emberiséggel. Talán már akkor elkezdődött, amikor Prométheusz ellopta a tüzet az emberiség javára.  A kémkedés a túlélést biztosíthatta már egy hordának, ha meg tudta szerezni a kőpattintás, nyilak készítésének technikáját a szomszéd törzstől; az államalakulatok létrejöttével pedig az államilag szervezetkémkedés is kialakult. Sun-ce kínai hadvezér kr.e. 400-ban különböző ügynököt különböztetett meg: helyiek közül beszervezett, behatoló és kettős ügynök, dezinformáló és kettős ügynök (A háború művészete művének 13. fejezete: A kémek alkalmazása).

 A szervezett gazdasági kémkedés  Ceasar galliai hadjáratában valósult meg, ahol az ugynevezett specula-tores ügynökök az ellenséges területeken éltek, s feladatuk a társadalmi, gazdasági események és jellemzőinek gyűjtése volt. A VII- XII. század között az európai és arabus kémek a görögtűz titkának, illetve a damaszkuszi acél (kard) készítésének technológiájának megszerzésére törekedtek.

1551-ben a francia királyi pátens alapján Thesco Mutió bolognai nemesember engedélyt kapott arra, hogy az

országban egyedül, tíz éven keresztül, velencei módra üveget készítsen.  Ez a pátens egyfelől megteremtette a szabadalom fogalmát, másrészt pedig ösztönzően hatott az ipari kémkedésre.  A XVIII. sz. -ban a porcelán titkáért folyó kémkedés volt izgalmas, mivel a kínaiak szigorúan őrizték a titkát (a kaolin hozzáadásával készített keménycserép). Egy francia jezsuita szerzetes birtokába jutott a titoknak, aminek következtében hamarosan Sѐvr-ben meg is indult a porcelán gyártása, amit Thomas Briand ellopott, s megkezdte a gyártást Angliában.  Ez a század indítja már el azt a folyamatot, melynek során az ipari kémkedést az európai államok hivatalos ösztönzésével folyik.  (Egy 1791-es francia törvény már nyíltan ösztönzött az ipari kémkedésre, mert aki külföldi ipari titkot vitt be az országba, ugyanolyan előnyöket tudhatott magának, mint aki saját szabadalmaztatott találmánnyal rendelkezett.) A XIX. században az ipari kémkedés már általános jelenséggé vált mind Európában, mind az Egyesült Államokban, de nem beszélhetünk az állami irányította gazdasági hírszerzésről, s ez a tevékenység még a katonai kémkedés keretein belül jelent meg. 

Alfred Krupp tevékenysége mind a gazdaságbiztonság, mind az ipari kémkedés területén mérföldkőnek számított.  A kezdetekben még ő is kémkedett, melynek során megszerezte a jó minőségű angol acélgyártás eljárásaira vonatkozó legfontosabb információkat.  Ő volt az első gyártulajdonos, aki ugyanakkor megteremtette a szervezett ipari kémelhárítást 1872-ben, 72 pontból álló iparbiztonsági szabályzata egyedülálló volt a maga nemében. Krupp a kémek elhárításában bevetette a röntgen-sugarakat, ugyanis a gyárlátogatókat belépéskor titokban röntgen-sugárzásnak tette ki, ami tönkretett minden fotó- és filmlemezt. A vállalat acélosan növekedett, mára egy 677 cég tartozik ellenőrzése alá. A második világháborúig a katonai hírszerzés felügyelete volt általános, mivel legfőbb veszélyforrásnak továbbra is a katonai agresszió számított, s az ellenség katonai technikájának kifürkészése és hadigazdasági teljesítőképességére irányult.  Ezt egyre jobban kiegészült a széles körű gazdasági információszerző és elemző folyamattal.

A háború után, a kétpólusú világrend bővelkedett a kém sztorikban: az amerikai atombomba titkát lopták el izraeli ügynökök, a keleti blokk a fejlett nyugati technika megszerzésére törekedett, az oroszok le tudták másolni a Concordot, a Lockhedd L-1011 –t, az amerikai űrsiklót…  A berlini fal lerombolása után már gazdasági háborúról beszélhetünk, melynek során a biztonsági kihívások és a gazdasági érdekek érvényesítése van a központban.

GCh: - Uri Geller politikusok árnyékában és új nyersanyaglelőhelyek felett. Parafenoménok a hírszerzésben, mit tudnak?

A parafenoménok a hírszerzésben nem játszanak és nem is játszhatnak nagyobb szerepet, mivel igen kevesen vannak, és azok teljesítménye is hullámzó. Ha minden egymilliomodik embernek lennének ilyen képességei, az USA háromszázvalahány emberrel már rég elérte volna céljait, hiszen ezek az egyének nem csak olaj- és ércmezőket tárhatnak fel a távolból. Mint Geller, de a maguk különös módján láthatatlanul bejuthatnak fontos védelmi vagy informatikai központokba, haditámaszpontokra is.  Kár, hogy egymilliárd ember közül egynek, ha van ilyen képessége.

 GCh: - Új technológiák, világszabadalmak a nagyhatalmak, multik gazdasági érdeke, titokzatos találmányok. Mi lehet a háttérben?

 Amiről kérdez, az legalább kétszáz éve így van, nincs semmi újság. Ha ma valakinek sikerülne kicsatolni az úgynevezett „nullponti” vagy „vákuum-energiát”, ami a körülöttünk lévő térből kinyerhető teljesen ingyen és korlátlan mennyiségben, az illető még be sem tudná jelenteni a szabadalmát, máris végeznének vele. Ennek ellenére szerintem 1) ez az enegria létezik, 2) valóban eljön a nap, amikor kicsatolható, megszerezhető lesz, és 3) mivel minden háztartás rendelkezhet vele, abszolút demokratikus energiaforrás lesz, ami azzal jár, hogy nem függünk majd sem az olajsejkektől, sem az orosz gázbáróktól, és másoktól sem. A világnak lesz energiája korlátozás nélkül! Óriási dolog lesz, csak persze ne feledjük, hogy a mostani államok, amelyek ebből élnek, iszonyatos nyomorba és káoszba fulladnak, végső kétségbeesésükben még atomfegyvereket is bevethetnek tehetetlen dühükben. Gondoljon csak bele: Oroszország, amely főbb vonásaiban ma is Szovjetunió, hetek alatt összeomlik, mert ma, akár csak egy latin-amerikai banánköztársaság, nyersanyagok exportjából él. Ha ez megszűnik, katasztrófa vár rá, de ez által talán ránk is.

 GCh: -  Az információ hatalom, de mi újság a dezinformációval?

A dezinformáció is hatalom. Régóta akarok erről könyvet írni, de nincs kiadó, amelyik a kiadásra vállalkozna. A dezinformáció több ezer éves története igen tanulságos, szintén az ősi időkig nyúlik vissza. Olykor többet ér valaki kezében, mint az információ, hiszen a dezinformáció, ha ügyesen használják, információvá válik - igaz, hamis információvá, de remekül használható. Ha az ellenfél mást tud, mint ami a való, és azt tőlünk tudja, azaz mi vezettük őt félre, máris nagy előnyre tettünk szert. Mondok egy példát: Napoleon a németek elleni egyik háborúban megtámadta és ostrom alá fogta Ulm várát. Mivel nem akart ott sok időt vesztegetni, a vár pedig keményen tartotta magát, hát egy közeli nyomdában nyomatott egy német újságot, pontos mását egy valódinak, csak éppen a vezércikk szólt arról, hogy a német csapatokat tönkreverték, nem tudják felszabadítani Ulmot. A lap egy (etlen létező) példányát becsempésztette a városba, mire a védők megadták magukat. Nem veszett el egyetlen emberélet sem, a nyomdász megkapta a bérét, és ennyi volt a befektetés egy dezinformációba.

 GCh: - Időutazó a tőzsdén? Miért  a titkosszolgálat érdeklődi, ha sokat nyer valaki?

A tőzsdei időutazó különös esetét magyarul én írtam meg aVeszélyben a kassza című könyvemben, amely a nagy pénzügyi krachokról és egyéb  érdekes eseményekről szól. Én el tudom képzelni a dolgot. Hiszen ha nekem - vagy önnek, önöknek - rendelkezésre állna egy időgép, amellyel előre és hátra lehet utazni az időben, vajon nem tennénk legalább egy kísérletet anyagi helyzetünk feljavítására, mondván, azzal senkinek sem ártunk, és talán idő-paradoxont sem generálunk? Elmennénk a jövő hét végére, kilesnénk, melyik számokat húzzák ki a lottón, aztán visszajönnénk, megjátszanánk és nyernénk. A tőzsdei időutazó a jövőből jött vissza, egy ideig itt akart élni luxusban, és mivel ismerhette „X” év „Y” hónapján a tőzsde mozgásait, bekapcsolódhatott a pénzmozgásokba, és jókora összegeket nyerhetett, illetve, ha igaz a sztori, akkor valóban nyert is, és meggazdagodott. Ezek után nem kell mondanom: ha valaki rendszeresen nyer a tőzsdén, és mindig nyer, sohasem veszít, az igenis felhívja magára a szolgálatok figyelmét. Mert úgy sejtik-remélik, hogy az illető birtokában van valamilyen módszernek vagy eszköznek, vagy képességnek, amellyel ezt végrehajtja. Ilyenkor egyfelől dolgozik a természetes kíváncsiság, hogy ők is megismerjék a módszert, másfelől talán szeretnék megvédeni magát a rendszert és a többi játékost attól, hogy valaki ilyen „külső”, rendszeridegen módszerekkel vagy képességekkel forgassa fel a jól bevált rendet.

GCh: - Szélhámosok a bank és tőzsde világában gyakran feltűnnek. Milyen emlékezetes esetek történtek?

Szélhámosokról két könyvet is írtam. Nem mintha ez lenne a reklám helye, de akit tényleg érdekelnek ilyen esetek, bőven talál azokban a művekben. Általánosan azt mondhatom: mivel a bank és a tőzsde világában nagy pénzek mozognak, nem csoda, ha itt mindig, szinte naponta történnek érdekes esetek. Zsarolások,  lebukások, csalások, megvezetések, próbálkozások és sikerek. Ennek kicsiny árnyéka ránk is vetül, például amikor valakik jól átvernek sok egyszerű ügyfelet, netes levélben kérik az adataikat, és a megtévesztésig hasonló honlappal dolgoznak, mint az igazi bank(ok). Persze manapság az infók igen gyorsan repülnek, ezek a próbálkozások csak pár óráig élnek, de így is lehet sok pénzt keresni. No, meg olykor jó pár év börtönt is „kasszírozhat” a még oly ügyes elkövető.

Megjelent a Gentlemen's Choice decemberi számában

Szoták Attila

Célkeresztben, avagy érdemes-e fegyvergyártó cégek részvényeire vadászni?

 2015.01.08. 11:06

A mostani téma szomorú aktualitását az jelenti, hogy az elmúlt időszakban elég közel ért hozzánk egy helyi háborús konfliktus. Utoljára ennyire közel a délszláv konfliktus volt hozzánk, amikor szinte mindenki a saját bőrén érezte, milyen az, amikor a fegyverek szólnak. Bár keleti szomszédunkban a konfliktus talán távolságban picit messzebb van, viszont a lehetséges negatív hatások sokkal nagyobbak lehetnek egy, a jelenleginél sokkal jobban elmérgesedő helyzetben. Amikor a „józan ész?!” helyett a fegyverekre próbálják rábízni a helyzet megoldását, az nem sok jóval kecsegtet. Ezt láthattuk az elmúlt időszakban az arab tavasz esetében is, ahol igaz ugyan, hogy a gyűlölt diktátor(oka)t elzavarták, de a helyzet nem állt vissza a normális kerékvágásba, ahogy Irakban sem. Talán elég szemléletes Libanon példája, mivé lett a kelet Svájca a háborús konfliktusok hatására.

Nincs mit csodálkozni ezen. Amióta az ember megjelent a Földön, és tudatára ébredt, minden konfliktus megoldása előbb-vagy utóbb a fegyverek segítségével került lezárásra. Ha csak arra gondolunk, hogy az ősemberek világában a tűz mellett a leghasznosabb felszerelés a pattintott kőből készült lándzsa, illetve a kőbunkó (ez a dolog manapság sem ment ki a divatból, csak kicsit átalakult, tárgyból élőlénnyé :)) lehetett. Ha a Szentírást olvassák, ott is láthattuk milyen nagy hangsúly van egy alkalomhoz illő fegyver használatán, lásd Dávid és Góliát történetét.Valószínűleg jó megrendelő lehetett a maga korában Attila is. De jelentős kapacitásokat köthettek le a római légiók is a fegyver gyártók között. A későbbi korokban is meghatározóak voltak a fegyverek, nagy nyereségű piac lehetett annak idején a viking megrendelők részére „dolgozni”. Longos lehetett a fegyvergyártó piac a 100 éves háború, valamint a nagy földrajzi felfedezések korában. Sajnos azonban az igazi piaci rali a XX. században teljesedett ki, köszönhetően a két világháborúnak, illetve az az utáni időszak kisebb-nagyobb helyi konfliktusainak. A hidegháborús időszak kifejezetten „sikeres” volt fegyvergyártói szempontból, hiszen a két blokk szembenállása hihetetlen mértékben növelte a fegyverkezési versenyt, ezáltal a fegyvergyártó cégek megrendeléseit.

A fegyver gyártók esetében is megkülönböztethetünk „tőzsdei és tőzsdén kívüli” kereskedést. Ha a normál piacokat tekintjük, megállapíthatjuk, hogy a hivatalos kereskedelem a különböző országok saját hadseregének illetve országának védelmét ellátni hivatott vásárlások adják, legyen ez új harci fegyverek rendszeresítése, vagy a meglévő haditechnika elavulás miatti cseréje. Ez magában is nagyon nagy piac, de belegondolhatunk abba is, milyen lehet a fegyver gyártók „OTC” piaca. Sok sok film témája, amikor a fő- vagy mellékszereplők, sikátorok, sötét autók, vagy mulatóhelyek,szállodák eldugott szobáiban kötnek jól sikerült üzletet egymással, fegyverekben utazva. Nyilván a való életben nem minden teljesen így történik, de ezeknek a filmeknek nyilvánvalóan van valami csekélyke!? valóságalapjuk. Nem is szólva a tengerentúlról, ahol bizonyos paraméterek megvalósulása esetén bárki lőfegyverhez juthat, ezzel is növelve a fegyver gyártók profitját. Ami az egyik oldalon bánat, életre szóló veszteség, összeomlás, az a másik oldalon dollár milliárdokban mérhető profit, egy sajnos „végeláthatatlannak tűnő” profitcentrum. Nyilván a témának megvan az etikai vetülete, amivel a cikkben a téma megközelítése miatt nem foglalkozunk, viszont nézzük meg azt, hogy befektetőként, részvényesként eljut-e idáig a profit? Azt nézzük meg, hogy azok a fegyver gyártó cégek, akik tőzsdén vannak, jelenthetnek-e megfelelő befektetést a pénzüket részvényben fialtatni kívánó befektetők részére? Itt a befektetői csábítás persze nem terjedhet ki az ingyenes termékminta küldésére, de ez jól is van így, gondolom ezzel mindenki egyetért. Szemezgessünk a cégekből.

Nyilván rengeteg fegyver gyártó cég van a világon, viszont sok nem található meg a tőzsdén. Kinek ne mondana valamit például a Kalasnyikov, de hiába ismert a név, részvényesként nem tudunk profitálni belőle. Az idén 140.000 Kalasnyikovot értékesítettek, kétszer annyi fogyott, mint tavaly. De érdekesség például az Old Shatterhand puskájaként ismerős Henry karabély is. Karl May Xantus János amerikai tudósításait olvasta, róla mintázta az indiánok fehér barátját. Nem meglepő módon May regényében olyan puska szerepel, mint ami Xantus Jánosnak volt. Egy Henry karabély. A fegyvernek a prototípusa a tulajdonos nevét viselő győri múzeumban található. De ezt a fegyvert gyártó céget sem lehet megvásárolni, mert 2006-ban bezárt.

   De azért van olyan figyelmet keltő fegyver, ahol nem csak a terméket lehet megvenni, hanem a részvényét is. Mi jut eszükbe arról, hogy Magnum? Oké, túl tág a fogalom. De, amikor nem Tom Selleck és a piros Ferrari kattan be először? Na jó, és nem egy női nyelv, meg az olvadó jégkrém? Igen, helyben vagyunk. Ha jó helyen kapirgálnak, akkor Önöknek Smith and Wesson-ék Magnum-ja jut az eszükbe. Az első „magnum” 1935-ben került bemutatásra .357 SW Magnum típusjellel. A jelenlegi csúcs pedig most az a .500 Magnum.   November 26-án jelentették be, hogy a vállalat felvásárolja a Battenfeld Technologies Inc.-t, aki a vadászati kiegészítők iparágban kiemelkedő. Maga a Smith and Wesson (NASDAQ:SWHC) egy amerikai lőfegyvergyártó. 1852-ben alapították. Colt 1856 szabadalmának lejárata után elkezdték fejleszteni a kazettás revolvert. Sok vadnyugati filmben például ilyen revolverek voltak láthatóak. Az idei évben a papír árfolyama 9,3 és 16,6 dollár között ingadozott, jelenleg a minimuma környékén tanyázik.

A következő amerikai fegyvergyártó, amit érdemes megemlíteni, az a Lockheed Martin. (LMT:xnys) A cég 1995-ben jött létre a Lockheed és a Martin Marietta fúziójával. A vállalat a fegyvergyártás mellett érdekelt a biztonságvédelem területén is. A világ egyik legnagyobb védelmi vállalkozása. Gondolom,akik kicsit fogékonyak a témára, azok hallottak olyan szavakat, hogy Trident rakéta, F-16 Fighting Falcon, F-22 Raptor, C-130 Hercules. Ezeket mind ez a cég gyártja. Az idei évben a papír 150 és 190 dollár között mozgott, jelenleg az éves maximuma környékén található a részvény, ami közel 30%-os emelkedésnek felel meg.

Tomahawk, Stinger. Ismerős nevek minden tv-t néző számára. Híradók háborús beszámolóiból vagy háborús filmekből mindenki számára gondolom beugrik a név. Ezeket a termékeket is gyártja sok más mellett a Raytheon (RTN:xnys) nevű amerikai cég. Rakétavédelmi rendszerek, radarok, légiforgalom-írányítási rendszerek, rakéták mind megtalálhatóak a termékek között. 1922-ben alapították. Idén 90 és 107 dollár között mozgott a részvény, ami most is a maximuma környékén áll. Hát igen, sok a válsággóc jelenleg jól fogy a Stinger.

Mindenképpen érdemes megemlíteni ezen a listán a BAE System Plc-t (BA:xlon). A vállalat 1999-ben jött létre szintén fúzióval, mégpedig a British Aerospace és a Marconi Electronic System összeolvadásával. A fúzióval egy szintén világméretű multinacionális védelmi, biztonsági és űrhajózási cég jött létre. A jogelőd vállalat olyan repülőgépek gyártója volt, mint a Comet, vagy a Harrier. De a cég gyártja többi között az M2/M3 Bradley harcijármű családot, vagy az M1 13 páncélozott szállító harci járműveket is. Jelentős beszállítója a brit Honvédelmi Minisztériumnak. A cég jelentősebb részvényesei közé tartozik a BlackRock alap, a Templeton alap, valamint az Invesco Perpetual is. A papír idei évi mozgása 378 és 480 penny között történt, a mostani árfolyam az éves maximum közelében tartózkodik.

Safran (SAF:xpar). Magyarul sáfrány. Egy nagyon drága fűszer neve. Hogy kerül mégis ide ebbe a cikkbe? Úgy, hogy egy francia multinacionális repülő- és rakétamotorokat gyártó, illetve űrhajózási és védelmi elektronikai termékeket készítő vállalat is ezt a nevet viseli. Azon már meg sem lepődünk, hogy ez a cég is egy fúzióval alakult ki, mégpedig a két összefonódó cég a SNECMA és a SAGEM volt 2005-ben. A részvények 2014-ben 44 és 54 euró között mozogtak, a hektikusság volt a papír jellemzője, jelenleg éves csúcs környékén találjuk, azaz idén volt olyan jó beszálló pillanat,amit követően akár 20 % feletti hozamot is realizálhatott a szemfüles befektető.

Valószínűleg olyanok is hallották azokat a szavakat, hogy Mirage illetve Falcon, akik nem repülőgép fanatikusok. Na, többi között ezeket a repülőgépeket is gyártja a következő említésre méltó vállalat, a szintén francia Dassault Aviation (AVMD:par). 1929-ben alapították, polgári és katonai repülőgépgyártás a fő profilja. A részvény 915 és 1180 euró között szállt idén,most 1070 euró környékén szeli a kék eget. Ahogy látjuk itt is elérhető volt idén 15-20% körüli nyereség.

SAAB (SAABb:xome). Biztonság, megbízhatóság, állandóság. 1937 óta. Akkor alapították ezt a svéd repülőgép és gépkocsigyártó vállalatot. Az autógyártó részleget több részletben eladta a GM-nek, 1990-ben. Nekünk magyaroknak leginkább a Gripenek miatt ismerős,hiszen az orosz vadászgépek lecserélése után a cég vadászgépei védik a hazai, és nemcsak a hazai légteret. merre szállt a papír idén? A légmozgások 185 és 208 svéd korona között lengették, most is magasan tartják, 203 koronán. Az éves maximálisan elérhető hozam ebben a papírban 12% volt az idén. 0 százalékos svéd kamatszint mellett nem is rossz,ugye?

Katonai járműveket és rendszereket gyárt egy német vállalat a Rheinmetall AG(RHMG:xetr) is. Idén volt a vállalat 125 éves. Járműrendszerek, fegyverek és lőszerek, toronyrendszerek, fegyverállomások mind-mind a cég termékei. Idén a papír 31 és 55 euró között mozgott, a nehézségi erő jelenleg 35 euró környékén tartja.

A kiválasztott cégeket figyelve megállapíthatjuk, hogy a vállalatok nagy része jelentősen növelte részvényének árfolyamát, ami igazolja azt a tézist, hogy a fegyver jó üzlet. Persze nagyban befolyásolja egy-egy cég bevételét és ezzel a részvényének az árfolyamát egy zsíros állami megrendelés, vagy éppen annak elmaradása. Az is jellemző, hogy minden vállalat jelentősen támaszkodhat az adott országbeli kormány megrendelésére is. Viszont több nehézség is tornyosul a vállalatok elé. Ez pedig a haditechnikai titkok illetve a felszerelések értékesítésének tiltása meghatározott ügyfélkör számára. Hiszen sokan vannak, és még többen lennének, akik fizetőképes keresletet jelentenének a vállalatok számára, de ez olyan pont, ami nem a fizetőképességről szól, hanem a biztonságról. Nekik marad a „tőzsdén kívüli piac”, de az már egy másik cikk témája lehetne.

Mindent összevetve, érdemes lehet eljátszani a gondolattal, hogy a befektetésre szánt portfólió egy részét a fegyvergyártásban érdekelt cégek részvényeibe fektessék be. A választás viszont nem könnyű, mint ahogy a céltábla közepét sem olyan egyszerű eltalálni. Sok gyakorlás, és egy kis célzóvíz segíthet a dolgon. Utána már csak egy dologra kell figyelni, hogy amikor eladják a kiválasztott részvényt, és elégedetten hátradőlnek a fotelba, azt mondhassák: „Ez telitalálat volt!” Jó vadászatot!

megjelent a GENTLEMEN'S CHOICE magazin 2014./6. számában 

Ziegler Mátyás

Az „ötödik elem” a tőzsdén. Megéri-e megújuló energiával foglalkozó részvényeket venni?

 2014.12.09. 14:53

Gondolom, sok embernek megvan Bruce Willis-szel az Ötödik elem című film, ahol Willis nem kisebb dologra vállalkozott, mint a világ megmentése. A filmnek ezzel a részével jelen cikkünkben nem foglalkoznánk, azt meghagyom a nézőknek, hanem ami ebben a filmben sokkal érdekesebb, a cikk témája szempontjából az ötödik elem, aki egyesíteni tudja a négy elemet (a tüzet, a vizet, a földet és a levegőt), és megvédi a bolygót a gonosz erőtől. Bár a film Luc Besson jóvoltából könnyed hangvételű,és a szinkronnak köszönhetően igen élvezhető limonádéra sikeredett, a valóságban a négy elem egyesítése korántsem ennyire komikus,valamint nagyon is valóságos a védelmük a sötét erőktől.

Ha belegondolunk, hogy a jelenlegi erőforrások döntő többségét a fosszilis energiák lévén nyerjük, ne csodálkozzunk azon, hogy mindenki keresi annak a lehetőségét, hogy ezeket a véges készletű, viszonylag koncentráltan elhelyezkedő energiaforrásokat valami olyan helyettesítő lehetőséggel váltsák ki, ami mindenki számára elérhető, és nagy mennyiségben hozzáférhető,valamint folyamatosan termelődik. Mert a jelenlegi erőforrások, ameddig rendelkezésre állnak,mondhatni korlátlanul elérhetőek. Hiszen egy szénnel, olajjal, gázzal, vagy urambocsá atomenergiával működő erőmű folyamatosan tud energiát termelni. Viszont a mennyiség véges, felhasználásuk nem javítja a Föld ökoszisztémáját.

A 40-es korosztály még élénken emlékezhet Mel Gibson Mad Max című filmjeire, ami egy kicsit utópisztikus jövőben játszódik, ahol hatalmas harc folyik az erőforrásokért. Több mint 30 évvel a film forgatása után már nem is tűnik annyira utópisztikusnak, habár egyelőre még nem tartunk a filmbeli szintnél, de sajnos az irány arrafelé mutat, hacsak nem változik meg az energia kinyerése, mert úgy néz ki az energia felhasználás az inkább nő, mintsem csökkenne. Bár a harmadik filmben, mint láthattuk, már megjelenik az alternatív energia, a biomassza formájában, Tina Turner filmbéli „birtokán”.

.

Viszont az energia illetve annak felhasználása nem csak a „jövő” emberét foglalkoztatja, hanem foglalkoztatta az embert az ősidőktől fogva. Ahogy az ember „megszelidítette” a tüzet, azon gondolkozott, hogyan tudja megtartani,hiszen az első tüzek felhasználása igen viszonylagos volt, gondoljunk csak arra, hogy egy-egy villámcsapás után jött először létre. Az energia jó hatással járt az étkezési kultúra fejlődésére (sült hús), valamint jelentősen növelte őseink komfortérzetét is. (melegedés a tűz mellett)

De térjünk vissza a cikk eleji gondolathoz, a négy elemhez. Ha alternatív energialehetőségekben gondolkodunk, e négy elem igénybevétele alkalmas lehet arra, hogy belőlük energiát nyerjünk. A tűz (a napenergia), a víz (vízierőművek), föld (geotermikus energia) és a levegő (szélerőművek) mind-mind alkalmas arra, hogy belőle energia legyen kinyerhető. Mind a négy energiára igaz, hogy korlátlan mértékben elérhető, gyakorlatilag nincs koncentrálva egy szűk réteg számára. A legnagyobb megoldásra váró probléma, ennek az energiának a tárolása, valamint annak az áthidalása, hogy ezeknek az energiáknak az elérése ciklikus, nem folyamatos. Hiszen a legnagyobb gond, hogy amikor sötét van, akkor nics termelés a napenergia által, ha nem fúj a szél, akkor a szélerőmű sem termel, egy esetleges ingadozó vízszint esetén a vízi erőművel is lehetnek gondok termelés esetén. Egyedül a geotermikus energia tekinthető állandónak, viszont leszámítva egy vízerőmű megépítését, a másik három energiához képest a geotermikus energia kívánja a legnagyobb kezdeti befektetést.

Ma már saját otthonunkban is elérhető ezeknek a megvalósítása, viszont arányaiban a bekerülési költségek jelenleg még egy átlagos háztartás anyagi szintjét meghaladják. Manapság ez úgy néz ki, sokan rokonszenveznek ezekkel az energianyerési lehetőségekkel, de nem engedhetik meg maguknak, kevesen vannak olyanok, akik szeretnék és meg is engedhetik maguknak, illetve jelentős sajnos azoknak is az aránya akik megengedhetnék maguknak, csak nem érdekli őket a dolog.

Tehát, mi csináljanak azok, akik szeretnének profitálni az alternatív energiákból, de saját környezetükben, mikro szinten nincs erre lehetőségük? Vásárolhatnak alternatív energiával foglalkozó, vagy ahhoz kapcsolódó cégek részvényeiből. Magára az egész szektorra igaz, hogy mivel az elterjedésének elsősorban anyagi akadályai vannak, (most azon összeesküvés elméletekkel, miszerint a fosszilis energiában utazók szándékosan „gáncsolják” ezeknek az energiáknak az elterjedését, nem foglalkozunk) az egész alternatív energia iparra nagy kihatással bír, ha egyes országok éppen jelentős támogatással segítik elterjedésüket, vagy éppen ezeket a támogatásokat csökkentik. Ezek a támogatások sokfélék lehetnek. Megjelenhetnek a beruházásokhoz kapcsolódóan, a rendszerek kiépítésének támogatásában, de megjelenhet a rendszerek által termelt energia átvételi árának premizálása formájában is. Mindezek a dolgok időnként, akár pozitív, akár negatív formában jelentősen kihatnak az ebben az iparágban utazó cégek részvényei árfolyamára. Nylván az is hat ezekre a cégekre, ha a technikai fejlődés segítségével az általuk előállított termékek árát csökkenteni tudják, mert nagyon ár érzékeny iparágról van szó.

Mivel nagyon sok ilyen cég van a piacon,illetve a tőzsdéken, a teljes bemutatásra, idő és helyszűke miatt természetesen nem vállalkozhatunk,viszont megpróbáltam mazsolázni a cégek közül, megpróbálva bemutatni egy-egy jelentősebb szereplőjét a piacnak.

Kezdjük először talán a hazai piaccal. Itthon egy olyan cég van a tőzsdén, aki a cikkben szereplő kategóriába tartozik, a PannErgy. A műanyagipari Pannonplast-ból alakult át idővel a geotermikus energiára koncentráló PannErgy-vé. Egy kisebb geotermikus erőmű megvalósítása után (Szentlőrinc), az első nagyobb erőmű Miskolcon került megvalósításra, ezt követte a győri projekt. A cég legnagyobb problémája a részvény gyenge likviditása, valamint az átláthatatlan vállalati, tulajdonosi szerkezet. Befektetés szempontjából sajnos csak arra jó, hogy egy nagyobb portfóliót színezzen, az alternatív energiák iránt elkötelezett befektetők részére. A Budapesti Értéktőzsdén az elmúlt évben 277 Ft és 415 Ft között mozgott, jelenleg a cikk írásakor 317 Ft környékén található. Én személy szerint szeretem az alternatív energia befektetéseket, ezért kis mennyiséggel nagyobb portfóliókba, tartós befektetési számlára ajánlanám, az íze végett.

A Pannergy-hez hasonló cég, aki maga valósítja meg a geotermikus projekteket nincs nagyon. Van egy cég, aki ott van a geotermikus piacon (is), viszont nála az a jellemző, hogy olyan területeket vásárol fel, ahol viszonylag kedvező, vékony a földkéreg,így kedvezőbb fúrási lehetőségek rejlenek a föld mélyében, és ezt adja bérbe. Ez a cég az Alterra Power (TSX:AXY), ami a Magma Energy Corp. és a Plutonic Power Corp. egyesülésével jött létre 2011-ben. A vállalat, mind a négy elem által megvalósítandó energiagyártásban részt vesz. Kiterjedt feltárási és fejlesztési projektjei illetve képzett nemzetközi szakmai gárda támogatja a növekedési terveit. A torontói tőzsdén forgó cég az elmúlt évben 0,27 és 0,37 CAD között mozgott, jelenleg 0,33 CAD-on áll, tehát közel éves maximumához. Elon Musk kapcsán érdemes említést tenni a SolarCity (SCTY:xnas) nevű cégről. Musk ,aki a többi között a Tesla autók kapcsán is a befektetők előtt van, segített a vállalatnak az indulásban (amit 2006-ban a Rive testvérek alapítottak, akiknek unokatestvére Musk),valamint a cég elnöke is. 2007 óta Kalifornia vezető lakossági napenergia szolgáltatója, de nemcsak a lakossági piaccal foglalkozik. A cég részvénye a NASDAQ-on forog, az elmúlt 52 hétben 42,38 USD és 88.35 USD között ingadozott, jelenleg 52 USD körül mozog. Hosszabb távú, kockázatokat kedvelő és helyén kezelő befektetők számára ajánlott.

A következő cég, amiről érdemes említést tenni, az a First Solar. (FSLR:xnas) 1999-ben alapították, az egyik legnagyobb amerikai szolár vállalat. Világszerte 8 GW kapacitást épített ki megalakulása óta. Az elmúlt évben 40 dollár és 73 dollár között mozgott, jelenleg 57 dollár környékén mozog. Ez a papír 50 dollár környékén szintén érdekes lehet, nagyobb portfóliókba, hosszabb távra.

Érdekes lehet a befektetők számára a SolarWorld (SWVK:xetra), ami egy német cég. 1988-ban alapította az elődjét Frank Asbeck, majd 1998-ban a tevékenység átkerült az akkor alapított SolarWorld AG-be. Erre a cégre is igaz, mind mindegyik megújuló cégre, hogy jelentősen kihat rá az éppen aktuális támogatási rendszer, ami az elmúlt időszakban mindenhol, így Németországban is csökkent. A részvények több részvény átalakítás nyomán az elmúlt évben 50 euró és 10 euró között mozogtak, jelenleg 13 euró környékén tanyáznak. Befektetési szempontból a cég részvényei elég szörnyűen muzsikáltak tavaly. Nagyon spekulatív papír, ennek megfelelően viszonylag kis összeggel érdemes vásárolni a portfólión belül.

Nézzünk akkor egy kínai gyártót. Jellemző a piacra, hogy az európai és amerikai gyártók a kínai gyártókat okolja problémáikért, azt állítva, hogy a kínai versenytársak burkolt formában állami támogatások segítségével tudják többi versenytársuknál olcsóbban adni a termékeiket. Ezért megpróbálják a kínai gyártóktól védővámokkal távol tartani a saját piacaikat. De sokszor még a védővámokkal is olcsóbbak a kínaiak, valamint ők is meg tudják tenni, hogy áthelyezik a gyártást, kikerülve így a vámokat. A Yingli Green 1998-ban alakult meg, 2003-ban kezdett modulgyártással foglalkozni.2007 júniusában vezették be a new-yorki tőzsdére (YGE:xnys) a részvényeket. Manapság egy kiegyensúlyozott, vertikálisan integrált 2450 MW termelési kapacitással rendelkezik. A FIFA kiemelt szponzora. Az elmúlt évben 8 dollár és 2,5 dollár között mozgott. Jelenleg 2,8 dolláron kereskednek vele.

Üljünk fel egy szellőre és nézzünk szét a szélerőművek között. Aki utazott már az M1-es autópályán, vagy járt annak folytatásában, Ausztriában, rengeteg „szélpörgővel” találkozott már. Szomszédunknál már nagyon régóta, nálunk a közelmúltban kezdett elterjedni ez az energiatermelési módszer. (volt is rá nagy igény, amikor kiírták a szélerőmű létesítési pályázatokat). Bár a piaci verseny jelentősen csökkentette részesedését, de sokak számára ezen a piacon továbbra is a Vestas az etalon. Ez a dán cég 1945-ben alakult. Kezdetben sok mindennel foglalkozott, 1968-ban lépett a szélturbina piacra, és 1989 óta csak ezzel foglalkozik. 2003-ban összeolvadt a NEG Micon gyártóval, hogy Vestas Wind System (VWS:xetr) néven a világ legnagyobb szélturbina gyártója legyen. Aki repülővel érkezik Dániába, a tengerben is láthat ilyen turbinákat. A részvény az elmúlt évben 18 és 40 euró között ingadozott, jelenleg 27 euró környékén tanyázik. Megújuló energia szektorba fektető befektetőknek „kötelező elem” a portfóliójukban, természetesen a beszállási pont jó megválasztása mellett.

A következő szélturbinákkal foglalkozó cég a Nordex (NDX1:xetra), amelyet bár 1985-ben Dániában alapítottak, központja Hamburgban található. A cég jelenleg 1,5MW és 2,%MW névleges teljesítményű turbinákat gyárt, és értékesíti szerte a világban. az elmúlt egy évben 10 euró és 17 euró között ingadozott az árfolyam, jelenleg picit 14 euró alatt tartózkodik.

Érdemes még megemlíteni az Iberdrola-t. Ez egy spanyol állami multinacionális áramszolgáltató. 2001-ben a kapitalizáció alapján a legnagyobb spanyol energetikai csoporttá vált. Maga a vállalat jelenlegi formájában 1992-ben jött létre több cég egyesülésével. Az előd vállalatokat az 1900-as végek elején alapították. Jelentős vízierőmű kapacitásokkal is rendelkezik, de a portfóliójában atomerőmű is található. A cég megújuló energiával foglalkozó leányvállalata az Iberdrola Renovables 2011-ig volt tőzsdén, azóta az anyacég magába integrálta. Így csak az anyacég vásárolható meg a tőzsdén. Az elmúlt évben 4,2 és 5,75 euró között mozgott a papír, és jelenleg is a maximuma környékén tanyázik. (nem hiába idén elég cudar volt az időjárás, pöröghettek a szélkerekekJ)

Ha megnézzük a cégek mozgását, láthatjuk, hogy befektetésként sem olyan egyszerű ez a megújuló piac, mint ahogy az általuk termelt energia folyamatosságának biztosítása sem az. Ez az iparág, ahogy már korábban is említettem, jelentős mértékben ki van szolgáltatva a különböző támogatásoknak, ami pozitív és negatív értelemben is továbbgyűrűzik a részvények árfolyamába. Ennek ellenére, mivel a Föld szempontjából a jövő mindenképpen a megújuló energiaforrások előállításának, használatának növelése, ezért bízhatunk abba, a megújuló energiával foglalkozó cégek részvényei hosszú távon jó befektetésként funkcionálnak, a technikai fejlődéseknek köszönhetően akár támogatások nélkül is. Persze igaz az is, hogy még egy darabig a befektetésre szolgáló portfóliójuk kisebb szeletét fogják a befektetők ebbe az iparágba fektetni.

A cél, hogy bolygónk fenntartható fejlődésének biztosítását végezzük el mi emberek, ne kényszerüljünk rá segítséget kérni az „Ötödik elemtől”!

 Ziegler Mátyás

Megjelent a Gentlemen's Choice 2014/5. számában

Kórház a város alatt

 2014.12.01. 11:54

Brókerbarangolás a Sziklakórházhban, befektetési lehetőségek az egészségügyi iparágba

Sziklakórház

A Budapesten kirándulók sokszor nem is sejtik, midőn a Budai Várban sétálnak és gyönyörködnek a csodálatos panorámában, hogy lábuk alatt igazi kincs rejtőzik. Több kilométeres barlangjárat felett lépkednek! A Sziklakórház egyike a legérdekesebb és a maga nemében páratlan történelmi emlékhelyének, ahol egy valóságos időutazáson vehetünk részt, megidézve a vérzivataros időket, az eszement hidegháborús korszakot. A Sziklakórház létezéséről is sokáig nem tudhattak sokan, titkos objektum volt, pár éve még csak annak, hogy fogadja a kíváncsi érdeklődőket. 

A budai Várhegy mésztufa pincéi a történelem során számtalanszor biztosítottak menedéket szükség idején. A barlangrendszer feltárása az 1930-as években Kadic Ottokár nevéhez fűződik. Az első világháborút követően folyt a felkészülés, ha újabb vész törne ki, s ennek jegyében a barlangrendszerben került kialakításra a „K” jelű légoltalmi riasztóközpont. 1939-től a hosszasan tekergő barlangrendszert megerősítették, óvóhelyi céllal átalakították, hiszen az ország kormányzati negyede is a Várban volt. Szendy Károly, Budapest akkori polgármestere rendelte el a létesítmény kiépítését, erre a célra 360 000 pengőt tartalékoltak. A Don-kanyarbeli összeomlás követően Budapest légitámadására való felkészülése is szükségessé vált, ezért a szükségkórház felgyorsított építését elrendelték. Eredetileg hatvan férőhelyesre tervezték, három kórteremmel, műtővel, a kor legmodernebb eszközeinek és technológiáinak felhasználásával (röntgen).

Múzeumi érdekességek: Az Evita forgatásához  a Morpheus névre hallgató altatógépet kölcsönözték, mert még működőképes és szükségük volt egy korabeli altatógépre. 2mp-re látható is a filmben.

A röntgent állítólag csak 1x használták, amikor az itt lakó karbantartó (hidegháborús időszak) eltörte a kisujját és megkérte a barátját a Szent János körházból, hogy segítsen neki megröntgenezni. A II. vh-ban is volt itt röntgen mert nagyon jól felszerelt kórháznak számított amikor megépült, de a most látható gép az 50-es évek végén került ide.

A háborúban itt született gyerekek számáról nincsenek adataink, azt tudjuk, hogy '56-ban legalább hat kisfiú és 1 kislány született itt. A 'kislányt' ismerjük is, ő azóta Németországban él és ő 2008-as múzeumi megnyitó napján  a múzeum látogatója volt.

A hivatalos megnyitó 1944. február 23-volt, igazgatónak dr. Kovács István egyetemi adjunktust nevezték ki. (A megnyitón jelen volt a később ápolónőként ott dolgozó özv. Horty Istvánné, gróf Edelsheim-Gyulai Ilona.) A nemesi családok hölgy tagjait a Vöröskereszt részesítette ápolónői képzésben, három főrendi „Ilona” (özv. Horthyné, Ilona, gr. Széchényi Ilona, gr. Andrássy Ilona) teljesített a kórházban számos nővér mellett.

A leg emberpróbálóbb időszak Budapest ostroma volt, 44 karácsonyára a német csapatok elvágták a kórházat anyaintézményétől, a Szent János Kórháztól, ahonnan a főtt ételt, eszközöket szállították. 2-300 betege zsúfoltak már össze, ennek többszöröse volt a járó beteg. A mindennapi étel, a víz hiánya, a közel negyvenfokos meleg, az elviselhetetlen szagok embert próbáló körülményekhez vezettek. Az ott dolgozó orvosok és ápolók, a Vöröskereszt képviselője, Friedrich Born, aki menleveleket állított ki a rászorulóknak, helytállása és embersége a mai napig példaként szolgál. 

A háborút követően Vírus Oltóanyagtermelő Intézet működött a Sziklakórházban 1945-49 között, majd a kommunista diktatúrában LOSK 0101/1 kóddal jelölt titkos objektummá vált, melynek során a kórtermek kiépítése, a gépészeti fejlesztések folytatódtak. A kórház az 1956-os forradalom idején újból megnyitotta kapuit. A hidegháborús időkben 1958-62 közötti fejlesztések lehetővé tették, hogy egy vegyi vagy atomtámadás esetén is betegeket tudjon fogadni. Az őrült elmék felett, akik gombafelhőkről vizionáltak elsodorta hála Istennek a történelem, de a légókórház és atombunker titkos minősítése egészen 2002-ig megmaradt.

Most, a látogatók világháborús életképeket láthatnak, egy korabeli felszerelt kórházban s egy atombiztos bunkerben lépdelhetnek, ahol a nagyobb termek között zegzugos folyosók, korhű plakátok és mindennapi tárgyak láttán borzongás jár át mindenkit. A közelmúlt történelmébe borzong bele, tudván, hogy oly helyen állunk, ahol éltek, meghaltak, túléltek borzalmas időket. (A Sziklakórház Atombunker Múzeum honlapja: www.sziklakorhaz.eu)

A felszínre kiérve néma csönd, lassan visszatérünk a mindennapi életünkbe, s barangoló brókerként csak napok múltán jutnak eszembe kapcsolódó dolgok. Egy kirándulás, amihez áttételesen kötődik a téma, ez nem is oly egyszerű. Kórház, egészségügy, vállalatok, akik segítségével az orvosok hippokratészi esküjüknek eleget téve szolgálnak, gyógyítanak minket.

Befektetés az egészségügybe

Ha valaki a részvények világából szeretne profitálni, de nem szeretne túlzott kockázatot vállalni, az választhatja a menedék részvényeket (stock haven). Ezek a papírok olyan szektorbeli vállalatok részvényei, amelyeket kevésbé érzékenyen érint egy gazdasági visszaesés (energia és bankszektor). Mivel a fogyasztás és a mindennapi élet alappilléreit képviselik, őket korlátosan érinti a vásárlóerő csökkenése.

Amennyiben az egészségügyre gondolunk, elsőként a gyógyszeripar ugrik be a befektetőknek, de az iparág ettől sokkal szélesebb palettájú, hiszen a gyógyítás és megelőzéshez nélkülözhetetlenek a kórházak, egészségbiztosítók, patikák, a korszerű és hatékony orvosi diagnosztikai eszközök, a mindennapi eszközök, nem beszélve a klinikai laboratóriumok eszközigényéről.

Az érdeklődőknek tudniuk kell, hogy a tőzsdén kereskedett iparág részvényeinek döntő hányadát a tengerentúlon kell keresnünk, ezért szubjektív válogatásomban is nagyobb hangsúlyt kapnak az amerikai befektetési célpontok (több tucat részvényt és befektetési alapot találunk, amit a new yorki tőzsdén jegyeznek), ennek ellenére barangolásunkat kezdjük Európában. Az egészségügyi szektort azért is érdemes figyelemmel kísérni, mert az emberek átlagos élethossza nő, a hosszú élettel együtt járnak a krónikus betegségek, a világ öregedő lakosságának egészségügyi ellátása növekvő költséget jelent, az iparág termékei iránt nő a kereslet.

Potenciális célpontok

A Philips és Siemens cégek neve ismerősen cseng mindenkinek. Az előbbi társaság a közelmúltban jelentette be, hogy két nagy üzletága külön vállalatként, külön egységként folytatja, szétválik a világítástechnikai üzletág, s leválasztják a konszerről a háztartási kisgép és gyógyászati berendezések üzletágakat. A társaság alapjait még 1891-ben tette le a Philips család, a századfordulón már a világ egyik legnagyobb izzógyártói közzé tartozott, de az első világégés idején már létrehozta első kutatólaboratóriumát, és elkezdte bevezetni az első innovációit a röntgen és a rádiótechnológia területén. 1918-ban a Phiips már bemutatott egy orvosi röntgencsövet. A logójukban szereplő hullámok a rádióhullámokat, a csillagok az esti égboltot jelzik, amelyen keresztül a rádióhullámok utaznak.

A Siemens globális vállalatcsoport története 165 éves. (Mára a világban megtermelt minden 5. megawattot Siemens technológia állítja elő, két óránként ad be szabadalmi kérelmet, Európa autógyárainak 80%-ban az automatizálás és hajtástechnikai rendszerét ők szállítják, 6400 általuk gyártott szélerőmű működik a világon.) Az egészségügyben is megkerülhetetlenek. Siemens Egészségügyi Szektor a világ egyik legnagyobb egészségügyi szállítója, és vezető szerepet tölt be az orvosi képalkotásban, a labordiagnosztikában, a kórházi informatikában, valamint a hallókészülékek terén. A társaság szerteágazó üzletágaiból fakadóan, ezen társaságban való részesedésünk több, mint egy egészségügyi befektetés, nem úgy, mint a szintén német Fresenius Medical Care társaság esetén, aki a világ legnagyobb dialízis termékeket gyártó és dialízis szolgáltató cége. (Ma a világon több mint 2,5 millió beteg szenved krónikus veseelégtelenségben és szorul vesepótló kezelésre.) A Fresenius 3250 dialízis központot számláló nemzetközi hálózatán keresztül a cég világszerte 270.000 beteg kezelését végzi, de termékeit a dialízisre szoruló betegek egyharmada használja. 2012 –ben ünnepelte a vállalatcsoport fennállásának 100. évfordulóját, s ebben az évben az 500.00. dializáló berendezés gyártását is elérték. A Fresenius SE Vz is világszerte működő egészségügyi csoport. Dialízishez, a páciensek kórházi vagy otthoni ápolásához gyárt és nyújt különféle termékeket, szolgáltatásokat: gyárt diagnosztizáló rendszereket és felszerelést, infúziót, transzfúziót, dialízist, vérelkülönítőt és plazmát, valamint hemofilter forgalmaz, továbbá készít szilárd és folyékony gyógyszereket, tápanyag folyadékot. (Ez a hosszas felsorolás jól megvilágítja, hogy mi mindenre van szükség a gyógyszergyárak piruláin kívül.) A bécsi tőzsdén is találunk egy szektortársat, a Intercell társaságát, aki a fertőző megbetegedések elleni immunoterápiás termékek fejlesztésre specializálódott.

Vessük pillantásunkat Amerikára!

1941-ben alakult a Stryker Corporation. A második világháború már javában folyt a öreg kontinensen, ennek velejárója, hogy kielégíthetetlen kereslet mutatkozott az orvosi eszközökre. A cég fő profilja az orvostechnológiai eszközökön belül a helyreállító szegmens termékei: ortopédiai rekonstrukciós implantátumok, csípő és térd ízületi protézisek, a gerinc implantátumok, beleértve a nyaki és csigolya sérülések eszközeit. Kissé bizarrnak gondolhatnák, de a második világégésben számtalan katona szenvedett végtagi sérüléseket, lépett aknára, s sajnálatosan e sérülések a mai korban is előfordulhatnak közúti- és munkahelyi balesetekben, arról nem is beszélve,hogy az elmúlt hetven évben is számtalan helyi konfliktus, háború, vérengzés szedte áldozatát. Az innovációk következtében mára már olyan mű végtagok kerülnek forgalomba, hogy azzal teljes életet is tudnak élni a sérültek, mászhatják meg a világ legmagasabb hegyét, vehetnek részt futóversenyen, akár az olimpián is…

McKesson. A hagyományos gyógyszerek és eszközök, egészségügyi és szépségápolási termékek mellett információtechnológiai szolgáltatásokat is nyújt, mint a stratégiai menedzsment szoftverek. A vállalatok életében tudjuk, hogy milyen fontos a könyvvitel, számvitel, a vállalatirányítási szoftverek milyen mértékben terjedtek el. Az egészségügyben is nélkülözhetetlenek ezek az alkalmazások, elég csak abba bele gondolni, hogy milyen nagyfokú szervezettséget igényel a betegek ellátásának megszervezése, a paciensek és orvosok irányítása, a szükséges eszközök, felszerelések, vérkészítmények, donorok irányítása. Ezen logisztikai feladatok koordinálásához nélkülözhetetlenek ezek a szoftverek. A hétköznapi működés esetén is jó szervezettséget igényel ez a munka, egy esetleges tömegszerencsétlenség, tömegbaleset, járványveszély esetén az összehangolt munka és szervezettség kulcsfontosságúvá válhat.

Az Express Scripts gyógyszertár ellátás menedzsmentre fókuszál elsősorban. Ami magába foglalja a gyógyszer kereskedelmi hálózat feladatait, ezen belül a gyógyszerek szállításához kapcsolódó szerevezést, a kiskereskedelmi gyógyszertári adminisztrációt. A termékek felhasználói között a patikákon túl, egészségbiztosítók, betegellátási szervezetek, a munkaadók, szakszervezetek által szponzorált juttatási programok is találhatóak.

A Termo Fisher Scientific elemző műszerek, berendezések, reagensek és fogyóeszközök, szoftverek és szolgáltatások gyártója, diagnosztikai és laboratóriumi termékeket és szolgáltatásokat nyújt, melyek felhasználói biotechnológiai, tudományos, kormányzati, környezetvédelmi és egyéb kutatási és ipari piacok, klinikai laboratóriumok. A Boston Scientific is orvosi készülékeket és berendezéseket gyárt, többek között kardiológiai termékeket (katéterrel irányított ultrahang képalkotó alkalmazások, szívritmus szabályozó eszközök,pacemaker rendszerek. A z Abbot Laboratories neve ismerősen csenghet, szintén egy régi vállalatról van szó (1888-ban alakult). A generikus gyógyszerei mellet diagnosztikai szegmense a gyógyszer terápiás monitoring, genom-alapú vizsgálatokat, vércukor és vércukorszintmérő rendszereket, tesztcsíkokat is nyújt vevőinek. A teljes termékpalettát szinte képtelenség is bemutatni.

Járványok, Ebola

Egy járvány elterjedése mindig hatással volt a gazdaságra, a tőzsde szempontjából pedig óriási emelkedések és áresések is előfordultak. A középkori nagy pestisjárvány Európa lakosságát megtizedelte, a XIX. századi kolerajárvány pedig egyik oka volt az akkori tőzsdekrachnak (1873). Pár éve a H1N1 vírus terjedése borzolta a kedélyeket és váltott ki heves reakciókat, most az Ebolától voltak hangosak a médiumok.

Kizárólag tőzsdei szemszögből nézve, megállapíthatjuk, hogy ennek a járványnak voltak nyertesei és vesztesei (itt ne feledkezzünk meg arról, hogy közel tízezren betegedtek meg, s a betegek mintegy fele sajnálatosan bele is halt a járványba, a gyógyszerfejlesztőket pedig nem jogtalanul vádolták azzal, hogy az 1976-ban azonosított vírus ellenszerét még nem fejlesztették ki, mivel kellő profitot nem reméltek tőle), kellő helyzetfelismeréssel a spekulánsok ezt ki is használhatták. A nyertesek az érintett gyógyszercégek és védőfelszerelést gyártók voltak, a vesztes oldalon a légitársaságok, továbbá az árupiacokon a Nyugat-Afrikához kötődő rész, főként a kakaóbab export. Mivel a fertőzés levegőben, érintéssel, szúnyogok által nem terjedt, eddig korlátos volt a fertőzött területek száma. Hogy a globális világ és a szenzációhajhász sajtó mi szerepet játszik ebben a szomorú történetben, az egy külön misét megérne…

Maradva az Ebolánál és a tőzsdénél, láthattuk, hogy némely érintett cég árfolyama akár három, négyszeresére is felugrott, de a globális tőkepiacokon nagy hatással nem voltak. A gyógyszer gyártók között a Tekmira, a Chimerix, Ibio, BioCrysté, Newlink Genetics, Sarepta árfolyama reagált heves emelkedéssel, hogy ez mennyire lesz tartós, pár hónap múlva majd megláthatjuk.

Bár Karinthy azt írta, hogy „Az emberek nem egészségesek, hanem boldogok akarnak lenni”, de egészségség nélkül sokkal nehezebb. Ha pedig befektetésekről van szó, akkor nyugodt álmunkról, boldogságunkról talán az egészségiparban pihenő megtakarításunk gondoskodhat. És ne feledjék: ha a Sziklakórházban még nem jártak, látogassanak el oda! Nem fognak csalódni!

sza.

(Megjelent a Gentlemen's Choice 2014/5. számában)

Bankárok, brókerek, spekulánsok: a manipuláció mesterei?

 2014.03.10. 10:19

Így szólt Bicska Maxi Brecht Koldusoperájának végén a közönséghez : "Hölgyeim és Uraim. Egy hanyatló társadalmi réteg hanyatló képviselőjét látják most maguk előtt. Minket, egyszerű polgári kézműveseket, akik csak feszítővassal dolgozunk a kiskereskedők páncélszekrényein, elnyelnek a bankok mögött álló nagyvállalkozók. Mi egy tolvajkulcs egy részvényhez képest? Mi egy bankrablás egy bankalapításhoz képest?

A szélhámosok, csalók különös vonzalmat éreznek a pénz iránt. Mások kifosztására, megkopasztására leleményesebbnél leleményesebb trükkök garmadáját találták ki. Némely furmányos találmány új köntösben újra és újra megjelenik, itt sincs új a nap alatt. A bankok és ügyfeleik rendszerint áldozatok a kifinomult módszerek által, de a bankok sem csak áldozatok, sőt! Amennyiben a bankok követnek el tisztességtelen dolgokat – mert ők sem teljesen szeplőtelenek- azt jóval finomabb szóval illetik: árfolyam manipuláció, megtévesztés…

„Nem Pesten történt, amit hallotok, Ott ily regényes dolgok nem történnek.” A cikk írásakor felmerült az a kérdés, hogy magyar példákról írjak-e? Egyfelől a nemzetközi példák bőven szolgáltatnak témát, másfelől a mostanság tapasztalható bankellenesség szócsöve nem kívánok lenni. André Kosztolany, a neves tőzsdei spekuláns az vallotta, ha gourmanként finom ételekre vágyik Párizsba utazik, ha operát szeretne hallgatni, akkor meg sem áll németföldig, ha üzletről van szó, akkor pedig irány Amerika!

Az elmúlt század fordulóján, Joseph Weitl, akire a „Sárga Kölyök” nevet ragasztottak szélhámos ismerősei, nem vesződött ormótlan bankrablással, illetve nem volt annyi tőkéje, hogy bankot alapítson. Terve valahol középúton volt a kettő között. Amikor Indiana államban a Muncie településen a Nemzeti Kereskedelmi Bank megszüntette fióktelepét, ő lelkes és lefizetett segítőivel másnap be is költözött a helyére, hogy ott egy új bank kínálja szolgáltatásait. Egy kisebb hírverés után elterjesztette, hogy az új kereskedelmi bank várja a megszűnt intézmény régi ügyfeleit, változatlan helyen, de nagyobb betéti kamatokkal. Az ügyféltér tele volt az újdonsült kliensekkel, s a lefizetett statisztákkal. A Sárga Kölyök egyszerűen a pénztári pultban fogadta a befizetéseket. A legendás svindler két kisebb, bizonyítható vétségért töltött csak el rövidebb időt a rácsok között, száz éves korában távozott az élők sorából.

Az elmúlt hónapokban számos bank tevékenységéről lebbent föl a fátyol egy rövid időre, hogy manipulálták az árfolyamokat. A manipuláció nem szép dolog, ne kerteljünk, egyenesen törvénybe ütköző, mégis a bankóriások peren kívüli egyezséggel és tetemes bírsággal megúszták. A sor elég hosszú, hogy minek az árfolyamát térítették el: a londoni bankközi kamatlábat, az olaj, az arany árfolyamát, deviza keresztárfolyamokat…Ergo: amivel kereskednek, minden olyan dolgot, amihez egy számot lehet rendelni. Az egyik legtöbbet emlegetett bank az amerikai J.P. Morgan, (a világ nagy vezető bankházai is rendre szerepet vállaltak ebben sajnálatos módon) amely a tengeren túli kontinens egyik leghatalmasabbika. Története, eljárása nem egyedi, ez a kiragadott példa azért jól szemlélteti a világ nagy bankházait.

John Pierpont Morgan (1837-1913) 1860-ban alapította bankját. Az időzítés szerencsés, a polgárháborúval kapcsolatos kereskedelmi ügyletekbe azonnal bekapcsolódik, a győztes Észak ipari vállalatai mellett más bankok is az ellenőrzése alá kerülnek, a század végére kevés olyan terület van a new yorki tőzsdén, amivel ne állna kapcsolatban. Részt vesz a fontos vasútvonalak építésében, s amikor a vasúti részvények pánikszerű összeomlása bekövetkezik, ő felvásárolja a csődbekerült társaságokat, és hat nagy társasággá osztja őket. A tranzakció 10 milliárd dollárba kerül, s 1040 társaságot vásárol föl. Pár évvel később a csőd közelébe tartó bankrendszer megmentője már, amin nem mellékesen keres is (50 millió dollárért vásárol föl 1 milliárdnyi részvénypakkot). Nemzetközi befektetései között emlékezetes az angol White Star Line hajótársaság megszerzése. Nem az ügylet volumene miatt, hanem ez azért érdekes, mert ez a társaság gyártotta a Titanicot. A tragikus első úton való részvétet pár nappal az indulás előtt Morgan lemondta. Bankja a huszadik századi bankválságai, tőzsdekrachjai között jól lavírozott, az elmúlt évek sok milliárd dolláros gigantikus büntetései sem jelentettek jéghegyet az üzletmenet szempontjából.

Nézzük a teljesség igénye nélkül, hogy ez a pénzügyi gólem mi mindenért kapott bírságot. 2005-2007 között elsőrangúnak minősített kötvényeket bocsátottak ki, nem elsőrendű (subprime) és más nagy kockázatú jelzálogkölcsönök fedezetével. Olyan értékpapírokat adtak el a válság előtt a befektetőknek, amelyek bedőlésére játszott.

A JP Morgan húsz éven át volt a Bernard Madoff Investment Securities LLC elsőszámú bankja. Miközben a brit hatóságoknak megküldte aggodalmait Madoff tevékenységéről, hazájában ezt elfelejtette. Ki Bernard Madoff? A világtörténelem legnagyobb piramisépítője: 65 milliárd dolláros pénzügyi piramiscsalás megalkotója.

A piramis módszer az egyik legelterjedtebb módszer. Emlékeznek rá, amikor hazánkban a rendszerváltozás hajnalán először jelent meg? Postai csekken kellett feladni a pénz egy ismeretlennek, s várták az égből jövő meggazdagodást. Ha volumenében nem is a legnagyobb, de a legtöbb embert építő piramist Albániában építették. Az országba tévedő világjáró, ha nem is Enver Hodzsa szülőházára és a végtelen betonbunkereket kívánja megtekinteni, számos érdekes látnivalót találhat a lenyűgöző tengerpart mellett: Artemis tiszteletére felállított kolostorrom, az „ezer ablakok” városának nevezett Berat, ókori romok, iszlám és katolikus műemlékek sokasága. Artemisz a Hold és a vadászat szűzi istennője volt. A gátlástalan játékszervezők egy egész országot vadásztak le Albániában! A kilencvenes években közel félmillió albán dolgozott külhonban, s utalta haza szerény apanázsát az otthon maradottaknak. Havi 40-50%-os hozamot ígértek, aminek eredményeként 1997-ig 1,2 milliárd dollárt fektettek be, ami feletébb magas szám egy hárommilliós lakosú országban. A médiumok csak fokozták az őrületet, amikor a főszervezők a politikussal paroláztak. A maradék hezitálók sem maradtak szüzek, csatlakoztak a meggazdagodni vágyókhoz. Az embereket könnyebb volt hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket.

A végjáték tragikus lett: az ország kétharmad ment csődbe a játék következtében, az emberek az utcán követelték jussukat és az igazságot. Szükségállapotot vezettek be, a zavargásokban kétezren veszítették életüket. A nemzetközi szervezetek hétezer kéksisakost küldtek a rend helyreállítására, s a Világbank programja kellett ahhoz, hogy az ország talpra tudjon állni.

Piramisjátékokat azóta is szerveznek rendületlenül, nincs oly év, hogy egy kettőre ne kerülne a híradásokba, főként úgy, hogy az Internet lényegesen megkönnyítette az elkövetők dolgát. Minden ilyen szisztémán alapuló módszer Ponzi köpönyegéből bújt ki. Ki is volt Charles Ponzi? Elmesélem.

1907-ben Montreálban segédpénztárosként kezdte kétes karrierjét a Banco Zarossi intézménynél. A bank a szokásos kamat kétszeresét fizette az olasz bevándorlóknak. A bank kétes ingatlanügyeit a befektetők pénzéből finanszírozták, a csőd elkerülhetetlen volt. Zarossi, a főnök külföldre távozott, az apa nélkül maradt családot Ponzi támogatta, náluk is lakott. A nagy dobás előtt még „hősünknek” pár évet még a rács mögött kellett töltenie, csekkhamisítás és embercsempészet miatt. A fenomenális ötlet a szabadul után levél formájában jött Spanyolországból. Egy Itáliába postázandó levelet kellett feladnia, ami tartalmazott egy nemzetközi válasz postaszelvényt, ami fedezi a külföldről érkezett levélre küldött válasz postaköltségét. (A külföldi ország postai tarifái alapján volt ez meghatározva, de átváltható volt a fogadó országban érvényes tarifák szerint.) Ez egy egyszerű arbitrázs: a két ország közötti postai díjszabásban értékkülönbség volt, főként azért, mert a háború után a líra elértéktelenedett. Az itáliai válaszkuponokkal az USA-ban névértéknél értékesebb bélyegekhez lehetett jutni. A nyereség 400% - terjesztette ő maga és az ügynökei hada, s 45 napra 50%-os hozamot garantált cége, a Securities Exchange Company. (A sztori alapja igaz is volt elvileg, de ne feledjük, hogy az igazság és a féligazság között akkora a különbség, mint villanyégő és a cserebogár között.)

A kuncsaftok tömött sorokban jöttek, a pénzügyi zseninek kikiáltott Ponzihoz, s emígyen 10 millió dollár vándorolt hozzá. A vég kezdetét az jelentette, amikor egy elemzés megdöbbentő dolgokra jutott: saját maga egy huncut centet se fektetett üzletébe, illetve befektetési alapjában 160 millió postai válaszkuponnak kellene lennie, miközben a postai hatóság arról adott tájékoztatást, hogy mindösszesen 27 ezer volt forgalomban. A példa nélküli csalásnak 17 ezer áldozata volt, 4 millió dollár volt kimutatható. Mivel nem volt amerikai állampolgár, így kitoloncolták, hogy hazájában töltse le jól megérdemelt büntetését. A Vulcania utasszállító hajóra bevándorlási tisztek kísérték, néhányan még a csomagját is cipelték. A börtönévek után emlékiratai megjelentetésének finanszírozására részvényeket bocsátott ki, száz darab 20 dolláros részvényt. A terjesztést 100 %-os jutalékkal kívánta ismerőseinek honorálni- kutyából nem lesz szalonna, gondolnónk. A könyv kiadása nem sikerült, nem volt miből kifizetni a nyomdát, ezért az összes példányt bezúzták, s csak egyetlen géppel írt történet maradt meg, amit a történések hazájába, a kongresszusi könyvtárban őriznek. Élete Dél-Amerikában ért véget, egy szeretetotthonban.

 

Szélhámosok széles vásznon

A megfilmesített történetek a tőzsde világából egyfajta csalóka, torz képet festenek a valóságról, másfelől nagyon is valóságosak. A legutóbbi Scorsese mozi, A Wall Street farkasának (2014) is alaptörténete megtörtént. Jordan Belfort nem középiskolás fokon űzte a megtévesztés, a manipuláció és egyéb más köztörvényes tőzsdei ténykedését. A szédületes karrier előtt hússal kereskedett, házalt, ott kamatoztatta kivételes rábeszélő képességét. A pénz szaga egy brókercégnél csapta meg, ahol sok időt nem tölthetett, mert a 87-es tőzsdekrach egy rövid időre eltérítette a tőzsdei parkettől, ugyanis a cég csődbe ment. Egy kis cégnél azonban hamar elemére talált; centes részvényeket sózott rá a gyanútlan kuncsaftokra, olyan társaságok részvényeit, amelyek csak álmodhattak komoly tőzsdei szereplésről. A jutalék viszont 50% volt! Ezért bizony a meggyőzés minden fegyvernemét be is vetették a brókerek. Megalapította saját cégét, a Stratton Oakmontot, ahol tökélyre fejlesztette az értéktelen részvények eladását a gyanútlan áldozatoknak. Az árfolyamok mesterséges felpumpálása, bennfentes kereskedelem, tőzsdei csalás egészítette ki az ősi, de annál kifizetődőbb módszert. 110 millió kárt okozott, de egy vádalkunak köszönhetően 22 hónap börtönnel megúszta. Az értéktelen részvényekből légvárat építettek, s a tőzsdei légvár építése ugye akkor kifizetődő, ha az alapjai lerakásánál szorgoskodunk. Csakhogy ez is illegális.

Egy másik történetben egy magát tehetségesnek valló fiatalember az 1762-benalapított Barings Bankot vitte egymaga csődbe. A szingapúri tőzsdén kötött határidős ügyleteket, anélkül, hogy a felettesei ténylegesen tudták volna a spekuláció kimenetelét, a cég kontójára. A történet 1,4 milliárd dollár veszteséggel zárult. A királynő bankjának is nevezett társaságot ezek után az ING vette meg jelképes 1£-ért. A filmet Csődtömeg (1999) címmel vetítették a mozik.

Hasonló történetek manapság is előfordulnak, hogy a felelőtlen alkalmazottak kenyéradójuk tőkéjét veszítik el. Ha ezek a tranzakciók jól végződnek, akkor gigantikus bónuszok kerülnek kiosztásra, ha nem, akkor a bűnbak az elkövető. Mert nagy veszteségeket ugye el lehet titkolni a mai kor és vállalatirányítási rendszerekben…A Londoni Bálna néven elhíresült JPM kereskedő nemrég 6 milliárd dollár veszteséget hozott össze ügyleteivel, amiért bankját az ellenőrzés hiányosságai miatt meg is bírságolta a felügyelet. A legutóbbi válságban a Société Générale brókerét fülelték le, engedély nélküli ügyletekért: ott 5 milliárd dollár kár volt. Öt év börtön és a kár megtérítése lett a következménye.

A Brókerarcok (2000) film pedig az üzletkötők gátlástalanságát, a megtévesztés és becsapás iskolapéldája. Igazi amerikai film, de volt már rá precedens, hogy a filmből elesett módszereket a magyar pénzügyi életbe ültették át. Végül a tőzsdefilmek klasszikusa 1987-ből (Oliver Stones rendezésében, Michael Douglas, Charlie Sheen felejthetetlen alakításával): a Tőzsdecápák. Az ezen témában született filmek alfája és omegája, minden túlzás nélkül; ezt minden tőzsdés-bankár rongyossá nézte már VHS kiadásban is. A film nem mostani, a mobiltelefonok még aktatáskányiak, a kereskedő előtt lévő monitorok is még monokromok voltak. A tőzsdecápát csak egy dolog érdekli: a siker, s tudja, hogy minden megvásárolható. Még az információi is, az emberek is. Fejből idézik sokan a szállóigévé vált mondatokat a film szereplőitől: - a pénz nem alszik, - a mohóság jó, - a legértékesebb, amit ismerek, az az információ. A manipuláció és megtévesztés iskolapéldája a film, de az igazságnak győznie kell, s a főhősöknek el kell nyernie méltó büntetését, legalább is a hollywoodi filmes opusokban.

 A svindlerek hada a javunkat akarja. Szó szerint. Számtalan módszerrel próbálják meg tőrbe csalni, megrövidíteni a befektetőket. Az igazi nagypályás dolgokat azért bankok, szép üvegpalotáiban követték el, részvénytársasági köntösbe bújtatták a nagy átveréseket.

Jó tanáccsal miként is szolgálhatnék? Egyszerűen hallgassanak a józan eszükre, kérjék ki más emberek véleményét, ha szükséges. Egy biztos: ha valami túl szép, hogy igaz legyen, rendszerint nem is az. Így, pár érdekes történtből okulván, vadászatra fel! Irány a hozamvadászat és a biztonságos helyek becserkészése, mert a pénzünkkel valamit mégiscsak kezdeni kell, s közben áldozzunk is Artemisz istennőnek, hogy vadászból ne űzött vad legyen!

Sz.A.

Vatikáni titkos pénzügyek

 2013.05.23. 15:27

Egy új pápa megválasztása mindig ráirányítja a figyelmet a Vatikánra; az évszázados hagyományok, mint a a felszálló fehér füst, a piros cipő és a histórikus svájci gárda történetét sokat halljuk. Egyedül egy terület van, amit mély hallgatás, titok leng körül, ami nem más, mint a vatikáni pénzügyek. Pedig ahol pénz és hatalom van, ott lenni kell intrikáknak, cselszövésnek, s nem utolsó sorban kacifántos banki, tőzsdei történeteknek. Bankot alapító Vatikánról, tőzsdéző pápáról, részvénytársaságok egész sorát birtokló Szentszékről szóló történetekről fújjuk le a port.

A középkorban az egyház volt a legnagyobb földbirtokos (a földbirtokok egyharmadát is birtokolta esetenként) ez által a legnagyobb hűbérúr is volt. Fő bevételi forrás a saját földtulajdonon való gazdálkodásból, az egyháznak fizetet tizedből, az apostoli széknek fizetendő ajándékokból, és a beneficiumok új urainak kötelezően fizetendő illetékből, monopóliumokból származott. Az egyháznak később sikerült az, ami az alkimistáknak nem: a semmiből aranyat csinálni. A búcsúcédulák (pénzen vásárolt bűnbocsánat) árusításából, az eretnekek és boszorkányok üldözéséből, a keresztes háborúkból, az ereklyék és zarándoklatokból szintén tetemes bevétel keletkezett. A befolyó pénzt őrizni, szállítani és beváltani is kellett, amire a templomos lovagok kaptak megbízást. A reneszánsz idején a pápaság és a bankárok kapcsolata (no és persze az uzsorásokkal való kapcsolat is) megerősödött. A pápaságnak ugyanis elég gyakran a bevételei meghaladták a kiadásait.

Az első forradalmi újítás az volt, amikor a pápa saját jövedelmét is eladta, sajátos részvénytársaságot („montéket") szervezett, amelyek rendelkeztek a különféle beneficiumok jövedelmével. A társaság 10%-os jövedelmet biztosított a részvénytulajdonosoknak. VII. Kelemen 1526-ban 200.000 seudo tőkével megalapította a Hit Társaságot monopóliumok hasznosítására (társasság alakul később a lisztörlés, a sóforgalom, a timsó monopóliumára). V. Pál 1605-ben már egyenesen bankok alapít, mely a hangzatos Szentlélek Bank nevet kapja (Banco di scuto spirito), tudván, hogy a jó üzleteléshez kell egy bank is. Természetesen gazdasági szempontból voltak rosszabb időszakok is a pápaság történetében, elég csak V. Mártonra gondolnunk, aki megválasztása után a pápai tiarát egyből kénytelen volt elzálogosítani. A tizenhatodik századra a pápai jövedelem kétharmada ment az uzsorásoknak és a pápai vállalatok részvénytulajdonosainak járó kamatra. A reformáció és a francia forradalom is apasztotta a pápai kamara bevételeit. A francia revolúció egyenesen felért egy apokaliptikus csapással. Az egyházat és az államot szétválasztották, vagyonát elkobozták. Zűrzavaros évek, de a gazdasági hanyatlásról a papság is tehetett; elég csak arra gondolni, hogy a gazdasági tárgyú könyveket az egyházi cenzúra istentelennek és veszélyesnek nyilvánította és betiltotta azokat. A pápai területvolt a legelmaradottabb. XVI. Gergely például a haladás és újítás megtestesítőjét, a vasutat, egyenesen az ördög művének nyilvánította, miközben a zsidókat gettóba záratta, de nem restelkedett a Rothschildoktól kölcsönkérni.

A XIX. században felgyorsultak az események. A Vatikán 1830-ban megalapítja a Banco di Scontét, 1834-ben az ingatlan spekulációval foglalkozó Banco Romanát, és korszerűsíti a Szentlélek Bankot. 1854-ben vatikáni részvénytársaság alakul a római vízközművek üzemeltetésére. Ezek az első, de határozott lépések a kapitalizmus felé, aminek nélkülözhetetlen manifesztuma a részvénytársaság, a tőzsde. (Magyarországon még mindig majd egy évtizedre van szükség, hogy kinyisson a tőzsde...)

Az évszázad végére XIII. Leó (1878-1903) pápa már korának gyermeke. Beteges vonzódást érzett a tőzsdei játék és a részvények iránt, s megválasztását követően első dolgai egyike volt, hogy magánkápolnájába egy hatalmas páncélszekrényt helyeztessen, amibe aztán szépen kerültek osztrák, bajor, francia, belga értékpapírok. A tőzsdei árak tekintetében mindig kitűnően tájékozott volt. Regnálása alatt a Banco di Romana is tőzsdei spekulációkba fogott, a 90-es évekre gombamód szaporodtak a vatikáni hitelbankok, a spekuláció és uzsora szervezetek. A század végére a vatikáni tőke ellenőrizte Rómában a vízszolgáltatást, világítást, a közlekedést, a malom és építőipart. (Mikszáth Kálmán híres regényének, a Különös házasság utolsó mondatának értelme is érdekesen cseng tőzsdei, banki, befektetési szempontból: „csak a békák brekegik néha a közeli mocsarakban: Urrak a papok! Urrak a papok!")

Ám pénz- és tőzsdei ügyletekben még a pápa sem lehet csalhatatlan. A 80-as évekbeli római ingatlanválság a Banca di Romanát is majdnem csődbe vitte; 1893-ban a bank a kormány tagjaival karöltve hamis obligációs (kötelezvény, kötvény) botránya robbant ki. (Az eltévedt bankároknak a Jóisten minden bizonnyal megbocsájtott, hisz az a mestersége.)
Mindezek ellenére a pápa 15 millió frankot hagyott hátra örökösének, X. Piusnak (1903-1914). Pius atyától sem állt messze a bank és tőzsdék káprázatos világa, hiszen csak 26 évesen lett csak pap, addig ügyvédként kereste kenyerét, s pápává választása előtt már egy velencei tőkéscsoporttal megalakítja a Szent Márk bankot.
Időközben a Banco di Roma a tripoliszi háborút követően az olasz bankok között a második legtőkeerősebbje lett, ám a pápa fájdalommal konstatálhatta azt is, hogy a Vatikán orosz értékpapírjai a forradalom következtében elértéktelenedtek. Az Osztrák- Magyar Monarchia az egyházi állam második bevételi forrása volt, s ezzel párhuzamosan tőkéjének jelentős része osztrák értékpapírokban voltak, amik szintén semmivé váltak..
XI. Pius a 20-as évek elején rohanhatott amerikai barátaihoz, hogy a megint csőd közelbe került Banco di Romana helyzetét megszilárdítsa. Természetesen a péterfillérekből csordogáló adományok a folyó kiadásokat fedezték, a tengerentúlról jött kölcsön megint mehetett a spekuláció harcmezejére.
1928-ban XI. Pius a Vatikán a pénzügyigazgatást megreformálta. A húszas, harmincas években a bevételek többszörösen meghaladták a kiadásokat, amiben döntő szerepet kapott a lateráni szerződést megkötése! A Mussolinival kötött konkordátum következtében a Vatikán mintegy 90 millió dollárt kapott a Ducetől! A konkordátum aláírása, február 11-e állami ünnepnap Vatikánban. Szép emlékű Benedek pápánk nem véletlenül ezt a napot választotta lemondásának bejelentésére is..

A Mussolini milliók jókor jöttek, mert a New York-i tőzsdekrach bizonyosan a Vatikán portfólióján is mély sebeket ejtett. Az újjászervezett Vatikán egyéb befektetések mellett például francia és magyar vasúti részvényeket is vett, hogy legyen egy kis hazai kapcsolódás is. A második világégés előtti részvénybefektetésekre inkább az volt jellemző, hogy még döntő befolyásra és irányításra még nem törekedett a Vatikán. A háborút követően ez gyökeresen megváltozott: a részvénytársaságok döntő tulajdoni hányadára is törekedett már a Vatikán, illetve a mai portfólió menedzserek is elismerően biccentenek, hogy milyen széleskörű befektetései voltak a Vatikánnak (tucatnyi ágazatba és több országban diverzifikálták a részvénybefektetéseket).

A háború előtti egyik legfontosabb történés az volt, hogy a Vallásügyi Hivatalból bank lett! A hivatalos nevén Istituto per le Opere di Religione, röviden IOR a Vatikán bankja; tükörfordítása: Vallási Művek Intézete.(Gondolták volna, hogy a bank egyetlen részvényese, maga Őszentsége?) A bankot XII. Piusz alapította 1942-ben, vezetésével Bernardino Nogarát bízta meg. Nogara és a Vatikán kapcsolata is az üzérkedéshez köthető: a bankár Törökországban volt bankigazgató, amikor még az előző pápa megbízásából a Vatikán számlájára kedvező spekulációt folytatott törökországi kölcsönökkel. Valószínűleg már akkor is jól végezte a munkáját. Első feladatának egyike az volt, hogy a Vatikán aranytartalékát teremtse meg az USA-ban. Ez olyan jól sikerült, hogy 1952-re 11 md $ készlettel rendelkezett a Vatikán, egyedül az Egyesült Államoknak volt ennél több (a Vatikán készlete meghaladta az olasz, francia, angol együttes készletét).

A háború után potom áron vásárolta föl a Vatikán a részvényeket. A Vatikán ezen részvény vásárlásait inkább tekintsük hosszú távú befektetéseknek, mint rövid futamidejű spekulációnak, már csak azért is, mert Dante óta tudjuk, hogy a nyerészkedők a pokol rondabugyrának ötödik bugyrában főnek szurokkal teli üstben, miközben a ördögök szurkálják őket vasvillával. A Vatikán részesedése is tulajdonában álló részvénytársaságok szektorális szinten: vegyipar, vasút, vízmű, villamos ipar, ingatlan, bankok, telefon, kohóművek, csőgyár, hajózási társaság, cellulóz gyár, műselyemgyártás.

A Vatikán napjainkban sem gondolnónk, hogy másképp működik. Bevételei, befektetései bizonyára vannak szép számmal. Az, hogy szándékosan leplezi pénzügyeit, rendszerint titkos megbízottak útját, esetleg offshore cégeken keresztül bonyolítja dolgait nem új keletű. Befektetnie, spekulálnia bizony a Vatikánnak is kell, amit a kánonjogi kódex is szentesít, mikor az 1495-ös paragrafus kimondja, hogy a katolikus egyháznak és a szentszéknek belátása szerint és a polgári hatóságoktól függetlenül joga van céljai elérése érdekében földi javak megszerzésére, tartására és a velük való rendelkezésre.

A Vatikán háború utáni bank és pénzügyletei legalább annyira érdekfeszítők, mint a megelőző évszázadoké: isten bankárát egy londoni híd alatt találják felakasztva, titkos társaságok bukkannak fel a szentszék körül, adóparadicsomokba került milliók, pénzmosás, és az olasz maffia polipkarjai is körbeölelik csak a méretében törpe államot.(A világégés utáni vatikáni pénzügyekről a cikk második részében olvashatnak majd bővebben.) De ez már egy másik történet. Az, aki nem részesült a hit ajándékában, annak talán érdekes. Az elsőáldozó, kilencéves, talpig fehérbe öltözött tündéri kislánynak, aki imára kulcsolja kezét májusi vasárnap, annak egészen más a fontos.

T-Sz. A.

Háború és tőzsde

 2012.11.08. 10:08

Az este félhomályában, midőn az egész tábor már álomra hajtotta a fejét, a vezér hosszasan mérlegelte a tennivalókat: a harcosai felkészültek-e egy újabb támadásra, a tartalékok meddig elegendőek, az utánpótlás kellően biztosítva van-e, s a következő háborúba megéri-e kilovagolnia csapata élén? Kikkel kell szövetségbe lépni, illetve kikkel kell harcba bocsátkozni, hogy a klán jövője biztosítva legyen, a település fejlődjön, épülhessen katedrális és egyetem, még több nyersanyag álljon rendelkezésre és még több katona legyen hadra fogható…Stratégia és háború. Már későre járt, s főnöknek álom jött a szemére. Holnap igaz nincs iskola, de már le kell kapcsolni a számítógépet, mert bizony az ificsapatban holnap számítanak rá, bajnoki forduló, és a kedvenc töris könyvéből is még pár oldalt olvasni szeretne.

A mai tinédzserek számítógépes játékokon vívnak háborút, hol régi civilizációk vezéreiként, hol második világháborús harckocsik lövegtornyaiban. A valóságban a felnőttek az újságok gazdasági, politikai rovataiban, a televízió tudósításaiból értesülnek a világban zajló fegyveres konfliktusokról, háborúkból, melyek nagyon távolinak tűnnek, de némelykor annak hatásai igencsak kézzelfoghatóak: az emelkedő benzinárak, a cikkázó tőzsdei árfolyamok képében.

A konfliktusok, a nézeteltérések, az érdekérvényesítés, a válságok egyik lehetséges végkifejlete a háború. Az államok és a korporációk gyakran kereskedelmi háborúba bocsátkoznak, a gazdasági társaságok felvásárlási háborút indítanak, az országok mostanság a költségvetési hiányukkal háborúznak. A háború (kiterjedt fegyveres konfliktus) tőzsdékre való hatását vegyük most alaposan gorcső alá! Egy tőzsdei spekuláns (befektető) portfólióját miként is érintené, ha a világ valamely gócpontjában háború törne ki?

Ha békét akarsz, készülj a háborúra!

Minden országnak vannak védelmi kiadásai, amelyből finanszírozza hadseregét, hírszerzését, az esetleges háborús kiadásait. A hadiipari cégek békeidőkben is jól prosperálnak, milliárd dolláros árbevétellel. Természetesen a cégek eredménytermő képességét döntően határozza meg az, hogy az adott ország mennyit tud, akar áldozni hadikiadásokra, illetve a nagyvilágban zajlik-e olyan fegyveres konfliktus, ahol beszállítóként érdekelt.

A több tucat tőzsdén jegyzett hadiipari cég közül néhány ismert:

 UNITED TECH, ROLLS-ROYCE, SAAB, BOEING , DANAHER, LOCKHEED MARTIN, GENERAL DYNAMIC, NORTHROP GRUMMAN, RAYTHORN, EADS, BAE Systems,

 Közeleg a hadiipari kiadások megnyirbálása?

Az amerikai katonai költségvetés a világon a legnagyobb. 2012-ben mintegy 671 milliárd dollár, ami magában foglalja az iraki és afganisztáni konfliktus költségeit is. Az USA-ban ebben az évben elnökválasztást tartanak, s a következő hónapok megválaszolandó kérdése lesz,  hogy a tavaly nyáron elfogadott költségvetési plafon feltételéül szabták a törvényhozók, hogy a katonai kiadásokat a következő tíz évben csökkenteni fogják. A globális hadiiparnak az nagy érvágás lenne. (Az USA az elmúlt tíz ében mintegy 1300 milliárd dollárt költött az al-Kaida elleni harcra, a közel-keleti háborúkra – ez az összeg a magyar GDP-től mintegy hússzor nagyobb). A védelmi költségvetés 2011-ben (milliárd USD): USA: 739,9,  Kína: 89,8,  Nagy-Brittania: 62,7,  Franciaország:  58,8, Oroszország: 52,7, Szaúdarábia: 46,2. A GDP arányában: Szaúdarábia: 8,26%, Omán 6,42%, USA: 4,91%, Irak: 4,46%

A háborúk csak ritkán tesznek jót a gazdaságnak

A második világháborúban, 1942-ben 17%-kal nőtt az amerikai GDP, csökkent a munkanélküliség, mindazonáltal ez a költségvetésnek 3000 milliárd dollárjába került, ami miatt jelentős adókat kellett kivetni. A vietnámi háború jelentős inflációt okozott, amit a hetvenes évek olajválsága még tetézett is. Az a háború is jól példázta, hogy a hadiipari cégek profitáltak ebből, de a gazdaság egésze nem járt jól. (A háború következtében elszabaduló inflációs példáinál nem is ez a legszemléletesebb példa, hiszen a napóleoni háborúk, az első és második világháború okozta inflációt sokan ismerik.) Az iraki és afganisztáni háború az amerikai adósságállományt növelték, ahelyett, hogy gazdaságélénkítésre fordíthatta volna a kormányzat, aminek következménye a jegybanki kamatcsökkentés volt, ami hamarosan az ingatlanválságba torkollott....

A hadiipar profitjai a tulajdonosokhoz vándorolnak, de nem szabad az sem elfelejteni, hogy a védelmi iparban dolgozók számát nagyon nehéz megbecsülni, mert egyszerre termelnek polgári és katonai célokra, de számuk csak Amerikában meghaladja az egymilliót..

Tőzsdei reakciók

Egy háború kitörése még nem jelenti azt, hogy bármiféle tőzsdei reakciót okoz. A második nagy világégés óta több mint száz helyi fegyveres konfliktus, polgárháború, törzsi háború, nemzetek közötti összecsapás volt már. A tőzsde szempontjából akkor bír ez nagyobb jelentőséggel, ha abban a geopolitikában vezető hatalmak, szövetségek érintettek valamilyen módon (pl. a hadi költségvetésükre ez hatással bír), ha a világgazdaságra van közvetlen hatása. Egy afrikai etnikai népírtás sem kap akkora figyelmet, bármennyire is tragikus, mintha az olajkészleteket birtokló közel-keleti térségben törne ki háború, az olajszállító útvonalak biztonságát nem lehet szavatolni. Amennyiben a világgazdasági nagyhatalmainak területétől távol történnek a háborúk, a nyersanyagok kitermelését, az áruforgalmat nem befolyásolják, a térség politikai instabillá válása nincs hatással a világgazdaság vérkeringésére, akkor tőzsdei reakciók is elmaradnak. A 2008-as orosz-grúz összecsapást is „csak” az orosz tőzsde (rubel árfolyama) érezte meg, Koszovó NATO támadásaikor a nyugati tőzsdék csúcsokat döntögettek, egyedül a kelet-európai tőzsdék reagáltak árfolyamcsökkenéssel. A tőzsde, mint a kapitalista rendszer egyik szimbólum még a nagy sokkok idején is próbál működni, a hazai tőzsdén a háború alatt is folyt a kereskedés, ellenben a 2011. szeptember 11-i World Trade Centert ért terrortámadás következtében az amerikai tőzsde egy hétig zárva tartott. (Az al-Kaida tőzsdei ténykedésére a támadás után hamarosan vizsgálat indult, s megállapítást nyert, hogy több tőzsdei termék esetében történtek nagy értékben eladások. A tőzsdék reakcióját pontosan lehetett tudni, a terroristák óriási pénzeket kereshettek.)

 A Rothschild család és Nyikita király tőzsdei tevékenysége

Egy régi legenda szerint a Rothschild család annak köszönhette mesés vagyonát, hogy a waterlooi csata alalkulását (1815. június 18.) Nathan Rothschild a helyszínen szemlélte, majd a viharos Csatornán átkelve, a győzelemről szóló hivatalos híreket megelőzve még a tőzsdei áremelkedé előtt kötvényeket vásároljon. Ezt  a legendát már többen megcáfolták, Wellington herceg Napóleon feletti győzelmén mégis tetemes nyereséget zsebelhettek be a vörös cégtábla fiai a brit lejárat nélküli kötvényekkel (konzolokkal) való spekulációjukkal. 1815. júliusában nagy mennyiségben vásároltak konzolokat a névérték 60%-a körüli árfolamon, s még ezen az őszön, majd rá egy évre is folytatták a vásárlást hasonló árfolyamon, amit csak 1817. novemberében értékesítettek 80% körüli árfolyamon. A nyereség mai árfolyamon számolva 600 millió fontot érne.

Ismert tény, hogy a háborúból a spekuláció képes hasznot húzni.(Itt most nem gazdasági szabadságharcokra kell gondolnunk...) De gondolnák, hogy spekuláció miatt tört már ki háború? 1912-ben a Európa puskaporos hordójának számító Balkánon, Montenegró királya volt Nyikita, akinek államkasszája gyakran üresen tátongott, s a király a tőzsdei spekuláció mestere volt. 1912 szeptemberében strómanjain keresztül szerb, török, bolgár, orosz értékpapírokat adott el fedezetlenül (árfolyamcsökkenésre spekulálva), s azt a hírt terjesztette, hogy  közeleg a Törökország elleni háború (katonai szövetségesek voltak Görögország, Szerbia, Montenegró, Bulgária). Nyikita a határon összevonta csapatit (a szövetségesek is mozgósítást rendeltek el). A francia-orosz szövetség dekralálta, hogy nem avatatkoznak be a balkáni eseményekbe, de ezen tény csak késleltette a tőzsdék esését. Nem volt mit tenni, októberben eldördült még egy kósza ágyúlövés is Skutaria kis török kikötővásra. Montenegró egyszerűen a nagyhatalmakkal szembeszállva, hadat üzent Törökországnak! A tőzsdei bessz (lejtmenet) elindult, Nyikita és társai széé kis profitot vághattak zsebre. Mindez a spekuláció miatt, bár két esztendő múlva már kirobbant az első világháború, de akkor már a nagyhatalmak érdekei miatt.

  Könnyen beláthatjuk, hogy nem minden tőzsdei társaság részvényére hat egyformán a háború kitörésének, befejezésének híre. Természetesen létezik olyan, kézzel nem tapintható, hogyáltalános piaci hangulat, amikor a hírek hatására kivétel nélkül emelkedik, illetve csökken az összes részvény árfolyama.  A harci események közvetlenül hathatnak egy társaságra, pl. a Mol szíriai olajkitermelésére; egy egész ágazatra, pl. az iraki olajkitermelő konzorciumokra, esetleg minden gazdasági kapcsolattal bíró vállalatra (államosítás, az adott országban dolgozó valamennyi külföldi vállalat munkavállalóját evakuálni kell).

Egy kép beszédesebb ezernyi szónál, az alábbi grafikonok szemléletesen mutatják, hogy az első reakciók okozta sokkot a piacok rendszerint gyorsan kiheverik, a hírek által generált árfolyamcsökkenések korrigálódnak (természetesen a mindenkori uralkodó trend meghatározó).

II. világháború                                                                                  

    Iraki háború

9/11 - Afganisztáni háború                                                               

   Öbölháború

A különösen veszélyeztetett ágazatok: olajipari szektor, bankszektor, biztosítók, építőipar, autóipar, idegenforgalom. Közepesen érintett ágazatok: fogyasztási cikkek, távközkés, mezőgazdaság. Legkevésbé érintett a gyógyszeripar, oktatás, szeszesitalgyártás, szerencsejáték szektor.

Tőzsdei stratégiák

Egyik legfontosabb ökölszabály a befektetett tőke függvényében a kockázatporlasztás, szakszóval: diverzifikáció. Legyen többfajta részvény a birtokunkban, aminek az lehet a jótékony hatása, hogy egy különösen érintett cég, szektor teljesítménye nem fogja egyoldalúan befolyásolni az egész portfóliónk teljesítményét.

Jó érzékkel, meglátással egy közelgő háború rövid távon bizonyosan okozhat tőzsdei lejtmenetet, amiből kétféle módon profitálhatunk. Türelemmel kivárjuk az első heves árfolyamcsökkenéseket, hogy olcsón vásárolhassunk, illetve még időben eladunk, esetleg az esésre spekulálunk! Vagyis lehet az árfolyamesésre spekulálni! Ezt tőzsdei szakszóval shortolásnak hívják. Ez igencsak veszélyes, és tapasztalatot , kockázattűrő képességet és kellő körültekintést kíván! Ez elviekben így van, de kivitelezni igazi művészet…

A pénz- és tőkepiacon járatos spekulánsok egy közel-keleti háborús konfliktus hírére merészkedhetnek az olaj árfolyamának emelkedésére spekulálni (határidős piacon, CFD-vel, tőzsdén kereskedett befektetési alapokkal – ETF-ekkel). Az, hogy az amerikai dollár (és a svájci frank)  is mutatnak-e erősödést egy ilyen esetben  annak megjóslására nem vállalkoznék, de annyi bizonyos, hogy ezen devizapárok árjegyzését nem lehet mellőzni.(Az USD és a CHF ázsiója növekszik, amennyiben a pénz- és tőkepiaci hangulatban jelentő romlás tapasztalható.)

Volt idő, amikor az amerikai kötvénykereskedők lenézték a részvénykereskedőket. Az államkötvényekkel (vállalati kötvényekkel) való kereskedés hatalmas tétekkel folyik. Pár százalékos változások hatalmas nyereségeket, veszteségeket termelnek. Ez a piac a profi, szakmai befektetők terepe, de meg kell említeni, hogy ilyen is van. A mai történések közepette elég csak a spanyol, görög állampapír piacára gondolnunk, hogy ezt megértsük.

Minden háború egyszer véget ér, illetve új hírek kerülnek egyszer csak a médiagépezet fókuszába, aminek az a jótékony hatása lehet, hogy a nagy megugrást, emelkedést produkáló instrumentumok korrigálni fognak.

A közel-keleti status quo megtöréséről, egy esetleges Irán ellen indított háború hatásairól már modellek készültek, amit hasonlóan készítenek, mint  egy számítógépes játákot…A XXI-i század háborúi már félelmetesek lehetnek: a jövő (a ma!) fegyverei bonyolult, számítógépek által vezérelt rendszerek, ahol a repülőgép-hordozók és bombázók is csak egy láncszemek a rendszerben, a bevetési területen notebookkal kúszó katona, a feje fölött köröző pilóta nélküli repülőgéppel, a lézerrel megjelölt célpontokat a bombák maguktól megkeresik,  a kommunikáció a világűrben keringő katonai kommunikációs műholdakon keresztül történik, s a hadműveletet irányító tábornok videojátékként irányítja a hadműveletet. Modern és félelmetes mindez, két tőzsdei spekuláció között jobb is volna kimenni a meccsre, hogy megnézzem miként játszik az  ificsapat.

 Megjelent a Gentlemen's Choice 2012/4. számában

Tóth-Szoták Attila

Időutazó a tőzsdén

 2011.05.13. 00:01

Állítólag volt egy olyan eset, ahol az időutazó a tőzsdén nyerészkedett.
Rendkívül különös esetre derült fény 2003. március 19-én New Yorkban. A SEC – a magyar PSZÁF amerikai megfelelője, azaz a tőzsdét, az értékpapír-forgalmat, meg a bankokat is ellenőrző amerikai szervezet – emberei letartóztatták a 44 éves Andrew Carlssint. Történt mindez az elhíresült Wall Streeten. A vád az volt, hogy a férfi törvénytelen módon, feltehetően belső információk felhasználásával gazdagodott meg a tőzsdén. Bizony, ezért még Amerikában is felelősségre vonhatják az embert, főleg, ha két héttel korában 800 dollárral a zsebében lépett be a tőzsde épületébe, és tizennégy nappal később már…350 millió dollárja volt!
Valaki mondhatná, hogy Carlssin úrnak hihetetlen szerencséje volt! Mások viszont erőteljesen ingatták a fejüket, mert miután átnézték a tőzsdei üzletek naplóit, mit láttak? Csak azt, hogy Carlssin 126 kockázatos operációt végzett el abban a két hétben, és mindegyiken nyert! Ilyesmi még sohasem fordult elő a világ egyetlen tőzsdéjén sem. Nagyon sokan veszítenek, kevesebben nyernek, de hogy valaki két héten keresztül ilyen intenzíven vásároljon kockázatos részvényeket, kössön rizikós üzleteket – de hogy soha ne veszítsen rajta, az a valószínűségszámítás szerint sem lehetséges.
Ha pedig mégis ez történik, akkor a SEC emberei szerint csak egyetlen lehetséges és elfogadható magyarázata van: ez a tőzsdéző számos cégtől kapott belső információkat. Az a bizonyos Carlssin minden üzletkötése igen magas hasznot hozott. Tehát nem elég, hogy rengeteg titkos információval rendelkezett az illető- ami a tőzsde szabályai szerint tilos, é tegyük hozzá rögtön: a törvény is bünteti! -, azok közül is kiválogatta a legtöbb haszonnal járó befektetést, csak olyan részvényeket vásárolt és olyan határidős, meg opciós üzleteket kötött, amelyek azonnali, és a szokásosnál nagyobb bevételt hoztak egy-két napon belül.
Miután a szakemberek átnézték Carlssin mind a 126 tőzsdei lépését, azonnal kiadták a letartóztatási parancsot. 2003 első hónapjai ráadásul más tőzsdézőknek nem sok szerencsét hoztak. A részvényárak estek, a legtöbb magányos tőzsdei játékos veszteségre állt. Így aztán még feltűnőbb volt, hogy Carlssin meg olyan rövid idő alatt is állandóan nyert.
Ha két, külön-külön meglehetősen gyenge cég hosszú hónapok alatt titkos tárgyalások után megegyezett a fúzióban, abban, hogy egyesülnek, és bejelentették ezt az egyesülést, részvényeik ára hirtelen felszökött, hiszen ketten már tényleg erősek lettek. Erről senki sem tudhatott előre – csak Carlssin vásárolt egy nappal előbb mindkét cég papírjaiból szinte bagóért, hogy aztán harmadnap a már meredeken felívelő új, jó áron adhassa őket tovább. Az amerikai SEC emberei ezt is a rovására írták. Valahonnan tudnia kellett a dologról előre – más magyarázatot nem ismertek.
Így aztán nekik is leesett az álluk, amikor a férfi rendőrségi kihallgatásán – a Riker’s Island-re vitték – közölte kihallgatóival, hogy ő a jövőből jött, onnan hozta az információit. Kijelentette, hogy valójában 2256-ban él, de visszajött ebbe a korba, miután otthon „feltankolt” tőzsdei információkkal a 2003-as évből. Nem szándékozott sok időt tölteni itt, de amíg itt lesz, azt a pár évet szupergazdagon szeretné eltölteni…
Először azt hitték, hogy bolond. Aztán meg azt, hogy „természetesen” hazudik, hiszen időutazás nincs, tehát igenis tőzsdei csaló, aki megérdemli a büntetést. Még nevettek is rajta, amikor arra célozgatott: őt nem ítélhetik el, hiszen erre nincs paragrafus. Nem áll semmilyen törvénykönyvben, hogy tilos visszajönni a jövőből és tőzsdézni!
A nyomozók patologikus csalónak hitték, és a bíró is, így a börtönben maradt. Rutinszerűen utánanéztek, hogy korábban nem követett-e el már ilyesmit – mivel 44 éves volt, arra számítottak, hogy a világ más tőzsdéin már megfordult, vagy itthon Amerikában az élet egyéb területein követett el valamit…
És ekkor jött az igazi meglepetés. Andrew Carlssin nyomát sehol sem találták! Ilyen nevű férfi addig sohasem létezett! Persze azt hitték, más néven vagy neveken élt. De az ujjlenyomatai sem voltak ismertek, a fotója alapján sem tűnt elő semmilyen jegyzékből. Nem volt társadalombiztosítása, sem jogosítványa sehol az Államok területén, nem lakott, nem élt, nem létezett addig a napig, 2003. január 28-áig, míg be nem lépett a New York-i tőzsde kapuján.
Első, négy órán át tartó kihallgatása végén beismerte, hogy több mint 250 évvel később él az időben, és most csak „átjött” ide, egyszóval: időutazó. Hogy ezt bebizonyítsa, bejelentette: néhány éven belül hatalmas gazdasági válság söpör át a Földön. Nem hittek neki. Ma már számunkra így utólag ez éppen annak bizonyítéka, hogy voltak információi a jövő(nk)ről.
Kihallgatását videóra vették, és ebben látni, hogyan töpreng: mi módon bizonyítsa bee, hogy nem hazudik? Úgy érezte, számára ez a kiút. Nem ítélhetik el „illegális tőzsdei információk birtoklásáért és felhasználásáért” abban az esetben, ha az ő számára ezek az információk már nem voltak titkosak – hiszen azokat régi újságokban olvasta! Neki olyan volt, ez, ahogyan mi egy könyvtárban mikrofilmre vett régi újságokat olvasgatunk, és az abban talált híreket megpróbáljuk felhasználni.
Elmondta, hogy ama két hét után, amikor úgy meggazdagodott, eldöntötte, hogy most már csak élni fog és nézelődni, utazgat ebben a korban, és megszemléli a látnivalókat – de pechjére éppen akkor tartóztatták le, pedig már abba is hagyta a tőzsdézést.
Hogy enyhébb büntetést kapjon, Carlssin felajánlotta: megmutatja Oszama bin Laden rejtekhelyét, és közli, hogyan kell gyógyítani az AIDS-et! Mindkét ajánlat nagyon csábító lett volna – ha hisznek neki…De hát nem hittek. Vagy egy notórius hazudozónak, vagy egy ügyes színjátszónak tartották, de olyan hangok sem hiányoztak a nyomozóhatóság köreiben, hogy a férfi patologikus hazudozó, akinek pszichiátriai intézetben a helye.
Carlssin a fontos információkért cserébe azt követelte, engedjék szabadon. Azt ígérte, hogy azonnal beül az időgépébe, és eltűnik egy pillanat alatt, visszamegy 2256-ba, és többé nem hallanak róla…Persze rögtön az időgépe felől kérdezgették. Ha azt megmutatja, talán elhiszik neki, hogy a jövőből jött – viszont akkor a gépét elkobozzák, és sohasem kerül vissza a maga korába! Így hát nem árulta el, hol rejtette el a szerkezetet. Az ajánlatról hallani sem akart, és meg is mondta, miért: a jövőbeli technológiai termék nem kerülhet „arra méltatlan kezekbe”- így fejezte ki magát.
Közben persze azért kiszivárgott a médiába, hogy mi történt – itt egy időutazó, elkapták, most hallgatja ki a rendőrség! Nemcsak amerikai, de külföldi lapok tudósítói is érdeklődni kezdtek. A SEC emberei több ismert újságírót megpróbáltak lebeszélni arról, hogy egyetlen szót is írjanak a dologról. Persze az a tény, hogy mi most ismerjük a sztorit, jelzi, hogy valakinek mégis sikerült az illetékesek bizalmába férkőzni.
Viszont ha nem lett volna semmi, ha az egész csak egy kitalálás, egy fikció, akkor miért kérték volna, hogy ne írjak róla? A londoni Times érdeklődésére az amerikai hatóságok már azt válaszolták: Carlssin nincs, és soha nem is létezett!!
Vagyis azt sugallták, hogy hírlapi kacsa az egész történet. Ami már csak azért is fura, mert hiszen a tőzsde könyvelésében a mai napig ott található Andrew Carlssin 126 üzletkötése, és ezekből feketén-fehéren kiderül az is, hogy az az úr 350 millió dollárra tett szert.
A német KonteXt folyóirat, amely többek között szintén lehozta ezt a történetet, nem tudja, mi lett az időutazóval. Ezt úgy igazán senki sem tudja. Több eset lehetséges. Tippjeink között vannak ilyenek:
- Carlssin megszökött, és időgépe segítségével visszament 2256-ba,
- a hatóság egy elmegyógyintézetbe csukatta hosszabb időre, miután elítélték tőzsdei csalásért, és talán még most is ott ül,
- leülte büntetését, kijött és visszament a maga korába,
- nem is került börtönbe, mert valamelyik titkosszolgálat rátette a kezét és azóta is „használja” a férfi azon képességét, hogy ismeri a jövő eseményeit, bár tudása e téren nyilván korlátozott és főleg véges,
- megölték.

Ez a történet Nemere István Titkok könyve 2011 című könyvében jelent meg.
 

A sztori ezer sebből vérzik, számomra eléggé kétséges, hogy megtörtént-e. Első és legfontosabb kritika természetesen az, hogy az időutazás ténye egyáltalán létezik-e?! A jövőből jött emberke tételezzük föl, hogy mégiscsak idelátogatot hozzánk, hogy tetemes pénzre tegyen szert. Miért nem vett egyszerűen egy lottószelvény? Miért komplikálta agyon a dolgot, hogy tőzsdén keressen sokat? Nagyon buta ember nem lehetne, ha egy ilyen szerkezeten ide tudott volna utazni, vagy mégis? Miért nem jött pár évvel később, mondjuk a válság legtragikusabb napjaiban, amikor shortpoziciókkal minden feltűnés nélkül agyonkereshette volna magát? Ha mégis tőzsdén akarta csakazértis megkeresni a jussát (merő bosszúból, mert a jövőben szétbukta magát), miért nem csinálta okosabban? Néha vesztett is volna, nem rövid idő alatt keresett volna nagyon sokat, esetleg több számlával is operálhatott volna. Apropos számla! Az ugye kissé naív feltételezés részemről, hogy valaki csak úgy beoson a tőzsdére! s adja a megbízásokat, hiszen mindennek alapja egy számlanyitás kell hogy legyen, amihez természetesen valamilyen okmány szükséges, ami ugye neki nem volt. Arról az apró kommunikációs nehézségről el is tekintek, hogy milyen nyelvet beszélt? Ha én visszamennék kishazánkban mondjuk kétszáz esztendőt az  időben, azért sok minden nem értenék meg a szófordulatokból, mivel a nyelv is változik!

800 dollárral sétált be a tőzsdére. Miért nem többel, s azt is honnan szerezte? Hozta a jövőből, régiségkereskedőktől beszerezve, esetleg dolgozott egy pár hetet, hogy meglegyen a kezdőtőkéje? Ha dolgozott, akkor még melózhatott volna többet, a nagyobb indulótőkére való tekintettel, azt is több számlára szétdobta volna (van New Yorkban szerintem bőven hajléktalan, akiket strómanként felhasználhatott volna).

Ezer sebből vérző sztori, de kedves. Emlékszem, amikor ezt az írást abban az évben lehozta még a Napigazdaság is, röhögtünk egy jót a kollegákkal. Én is visszamennék az időben akár húsz évet is, vagy csak pár hetet, csinálnék máskép dolgokat, de sajnos nincs időgépem. Amíg pedig nincs, addig a tőzsdével való csatározásomban a nehezebbik utat választom. A tőzsde pedig tudjuk milyen: nőnemű. Aki tőzsdézik tudja: egy szeszélyes vörös bestia, gyönyörű zöld szemekkel. Többekeket emészt el, mint jutalmaz.

Szoták Attila - Győr

Az elveszett ereklyék fosztogatói

 2015.07.02. 14:11

A pénz keresi a helyét. Valamikor azt a dunsztos üvegben találja meg, máskor bankba vándorol, ne adj'Isten offshore paradicsomokban landol, mindenesetre, ha csak a befektetések szemszögből vizsgálódunk, akkor a klasszikus bankbetét, állampapír, kötvény- és részvénypiacok között nem könnyű az eligazodás. Alapvető tézis a mai időkben, hogy a biztonságosnak mondott eszközökben nulla százalék közeli hozamok vannak (esetenként még negatív hozam is lehetséges!), a magasabb hozam reményben pedig magasabb kockázatot kell vállalni. Bizonyos esetekben, a befektetni kívánt összeg nagyságától függően, szóba jöhet az ingatlanpiaci befektetés, a klasszikusnak mondható aranybefektetés. Van azonban egy érdekes terület, ami módfelett speciális és izgalmas is ugyanakkor, igaz nagyon kevesek számára: ez a műkincsekbe való befektetés.

A műtárgyak piaca nagyon széleskörű. A médiumok harsányan tudósítanak arról, ha rekordáron kelt egy impresszionista alkotás, előkerült a feledés homályából egy régi klasszikus darab, ha egy arabus csillagászati összeget fizetett egy Faberget tojásért, a hollywoodi híresség gyűjteményéről nem is beszélve. A festmények a legismertebb műtárgyak, de kedvünkre válogathatunk más művészeti produktumok között is: régi könyvek, plakátok, papírrégiségek, érmék és plakettek, fegyverek, porcelánok, bútorok, szobrok és kisplasztikák, hangszerek, bélyegek, szőnyegek, fényképek, autó matuzsálemek, üvegtárgyak, ékszerek, borok.

Műkincsvadászok

1943-ban a szövetséges haderők műkincsvédelmi programot indítottak. Céljuk, hogy az amerikai hadsereg által bányákban és kastélyokban megtalált német műkincslerakatókat katalogizálják és visszajutassák. Ez volt a Műkincsvadászok című mozi alaptörténete George Clooney, Matt Damon, Bill Murray főszereplésével. Megállapíthatjuk, hogy a hódítások, háborúk, helyi konfliktusok sohasem kedveztek a műalkotásoknak. Esztelen pusztítás, szabadrablás kísérte a művészeti alkotások történetét. Hazánkban vitték a németek, majd megmentették a vörösök – maguknak. Nincs ez másként a XXI. században sem: Szíria, Afganisztán, Irak, Kairó. Fosztogatnak a fegyveres csapatok, pusztítják a történelmi értékeket, lopják a felbecsülhetetlen értékeket. A maguk szakállára, vagy titkos ügynökök, dúsgazdag megrendelők jól megszervezett akciójaként – sohasem fogjuk megtudni. A történelem ismétli önmagát: a hódítók kincsei mindig kikötöttek valamely kincstárban, miként a Louvre, a Pergamon Múzeum, a londoni British Múzeum is bővelkedik bennük.

A közelmúltban készített a Business Insider egy rangsort a hollywoodi műgyűjtők listájáról. A csillagászati összegeken túl inkább az az érdekesség, hogy hírességek vagyonuk hány százalékát tartják műkincsekben. 1. David Geffen filmmágnás műkincsekben 2,3 milliárd dollár (teljes vagyon 7 milliárd usd), 2. George Lucas 600 millió (6,4 millárdból), 3. Amon Milchan producer 600 millió, 4. Steven Spielberg 240 millió dollár, 5. Jack Nicholson 100 millió, 10. Leonardo DiCaprio 10 millió dollárral.

A mai műkincsvadászok aukciós házak rendezvényeire járhatnak. A két legnevesebb ház a Sotheby’s (1744-ben alapítva), és a Christie’s (1766). Mária Terézia 1773-ban látta el kézjegyével az Első Magyar Királyi Zálogház alapító okiratát, ennek a vállalatnak a jogfolytonos utódja a BÁV Rt., mely az ezredforduló környékén, a tőzsdén is szerepelt. A közvetett műtárgypiaci befektetéseket több tucat nemzetközi befektetési alap segíti, de érdekességként az is megemlítendő, hogy a neves Sotheby’s részvényei is forognak a tőzsdén, ha magából a kereskedőcégből szeretnénk részesedni.

Az új idők szelét a privátbankárok is érzékelték, s az alternatív befektetések négy újszerű csoportjárt is ajánlják már ügyfeleiknek: az arany, ezüst, bor, műkincs kvartetet (silver, wine, art, gold, vagyis SWAG). Az iparág pedig megalkotta a nélkülözhetetlen indexeit, mint az egyik legelterjedtebb műtárgy index, a Mei Moses indexet, amely 2000 óta jelentősen felülteljesítette az S&P 500 részvényindexet.

Szintén 10 százalék feletti átlagos emelkedést mutatott a háború utáni alkotások indexe, miközben az impresszionista művek közel 6,5 százalékot drágultak évente átlagosan a Mei Moses index szerint. Az elmúlt évtizedben a legkisebb kockázatot képviselő nagy klasszikusok művei hoztak a legkevesebbet, évi 0,7 százalékot átlagban. Az indexek mellett egyre nagyobb teret kapnak a műkincs alapok is, melyek a műtárgyak széles spektrumát fedik le, a klasszikus műkincsekbe fektető alapok mellett találni köztük borra, karórákra, drágakövekre, művész fotókra és ékszerekre specializálódott alapokat is. Jelenleg közel félszáz alap működik már (ennek fele Kínában!), s évente jó tucatnyi új alap indítását jelentik be.

Egy befektetési döntés meghozatalakor mérlegelni kell, kivált igaz ez, ha a műtárgyak piaca felé kezdünk közeledni. Először vegyük sorba, hogy mily előnyös és hátrányos dolgokat kell számításba venni. A jó szemmel kiválasztott műtárgyak értékállóak, a bolygók szerencsés konstellációja esetén az alkotó ázsiója úgy megnövekedhet, hogy műve többszörösét is érheti. Természetesen ez idő függvénye, de már most érdemes leszögezni, hogy ez nem rövid távú befektetés, több év, esetleg évtized is az időhorizontja. Amennyiben tőkénk, vagyonunk nagysága lehetővé teszi a diverzifikációt, vagyis a kockázatok porlasztását, hogy több befektetési eszközt is megvásároljunk, akkor pár százalékát a vagyontömegnek meg lehet kockáztatni a műkincsekbe. Már kellő hírnévvel bíró alkotó munkáját, vagy ritkaságnak számító alkotás esetén nem kell attól tartani, hogy eladási szándékunk esetén nem találunk vevőt. Létezik közvetett befektetési mód is. A fejlett tőkepiacokon vannak már speciális, műtárgyba fektető befektetési alapok is. Az alapnak módjában áll olyan műtárgyakat is megszerezni, amit magánemberként nem biztos, hogy megtehetünk (több millió dolláros ár végett).

Végül, de nem utolsó sorban a befektető könnyen válhat gyűjtővé, ami számos ismeret megszerzésére ösztönzi, a választott témakör amatőr szakértőjévé válhat, s máris részese egy oly kulturális, művészeti közegnek, ami, ha anyagilag nem is egyöntetű haszon, szellemi kincsek tekintetében valódi gazdagság.

A hátrányok között legelőre kívánkozik, hogy azzal tisztában kell lennünk, hogy a műkincsek kétharmada bizony magánforgalomban cserél gazdát. Ez nem ellenőrzött piac, az eladók és vevők szűkös köre bizony korlátos likviditásról beszélhetünk csak, vagyis gyorsan nehéz lehet (legalábbis az általunk elfogadható összegért) lebonyolítani az adásvételt. A szervezett piacok, az aukciók, kiállítással egybekötött vásárok pedig meghatározott szabályok szerint szerveződnek. A legnagyobb aukciók tavasszal és ősszel vannak, az azokon történő tranzakciókat komoly költségek terhelik. Az utóbbi években rohamosan terjednek az online aukciós házak, ez talán orvosolni tudja ezt a szezonalitást. Újabb flastrom lehet az a beszerzési módszer a költségeink kordában tartására, ha közvetlenül az alkotóktól vásárolunk. Mivel ez a befektetés kimondottan hosszú távra szól, az elérhető hozam, a nyereség megtévesztő lehet. Egy kis matek: hiába emelkedett kedvenc képem ára huszonöt százalékot, négy-öt év alatt, az éves átlagos hozamom nem több mint 5 %. És még nem számoltam a járulékos díjakkal az eladásnál.

További problémát jelenthet, ha a műtárgy kiemelkedően értékes, akkor annak tárolása, őrzése, állagmegóvása jelent állandó költséget. Otthoni tárolásnál számolni kell azzal, hogy egy kisebb gyűjtemény is helyigénnyel bír. A lakás paramétereit és hangulatát kell összhangba hozni a tárgyainkkal. A beszerzésnél előforduló kockázat lehet, hogy egy hamisítványt sóznak ránk, ezért a szakértői segítségtől nem tekinthetünk el (remélve, hogy megbízhatóan szakért).  Azt tudnunk kell, hogy a befektetések e szegmensét sem hagyja érintetlenül a világgazdaság nagy ciklusai, a gazdasági fellendülések és recessziók árapálya. A válság időszakában bizony ez a piac is ugyanúgy megsínyli, csökken a forgalom és az értéknövekedés, jó hosszban pedig semmi sem drága, s az elkövetkező napban még drágább.

A nagy dilemmát okozhat, hogy klasszikus darabokba fektessünk, vagy a sokak számára érthetetlennek tűnő, egészen más esztétikai élményt nyújtó kortárs művekbe. Az igazi mesterművek leütési árai csillagászati, ennek ellenére az elemzések megosztottak, hogy értéküket (befektetésként), vagy elérhető hozam szempontjából ezen alkotásokba való befektetés a legjobb-e.

Kortárs művek felfedezése természetesen a leggyümölcsözőbb befektetés, ha birtokunkba tudhatjuk. Tragikomikus epizódok is előfordulnak kortársalkotásokkal. Paul Branca installációja környezetvédelmi kérdések hívta volna fel a galériába látogatókat, a New York-i művész gyűrött újságpapírból és kartonból készült alkotásával – a takarítónő azt hitte, hogy szemét…

In vino veritas

Minden olyan befektetési céllal tartott eszköz, amely nem sorolható a tradicionális pénzügyi eszközök közé (nem részvény, kötvény vagy pénzügyi termék), alternatív befektetési eszköznek minősül. Ennek egyik szegmense a gyűjthető eszközök piaca. Ezen tárgyaknak nincs, vagy csekély a használati értékük, de pénzben nem mérhető hozamokat is nyújtanak, amelyek származhatnak a tulajdonos társadalmi státuszából, agy esztétikai élvezetből. Borok esetében csak néhány éri el a befektetői kategóriát, főként a bordeau-i, burgundi, portói, néhány olasz, argentin, ausztrál, chilei és kaliforniai pincék borai érik el ezt a minőséget. Volumen és érték alapján a két legnagyobb szegmens a festmények és a borok. A válság előtt a globális műtárgypiac hozzávetőlegesen 50 milliárd dollár volt, ebből a minőségi borpiac hozzávetőlegesen 3 milliárd dollár.

Sokakat talán így már nem is lep meg az a tény, hogy a boroknak is „gyártottak” tőzsdeindexeket, a Bloomberg a borok több indexét is közli. A két legismertebb borindex a Liv-ex 50 és a Liv-ex 500 (London International Vinters Exchange). A Liv-ex Fine Wine 50 Index: a legkiválóbb minőségi borokat tartalmazza. Kizárólag a bordeau-i első osztályú 8first growth) 63 borokat tarlalmazza a HautBrion, a Lafite Rothschild, a Latour, a Margaux és a Mantan Rothschild borházaktól. Csak az utolsó 10 évjáratból fizikailag is elérhető (palackozott) borokat tartalmazza. A Liv-ex 500 indexbe tartalmát tekintve az egész minőségi borpiac ármozgását hivatott követni. Minden gyakran kereskedett bor belefér az indexbe, a bordeau-i borok mellett, burgundi, rhone-i, champagn-i, portói, olasz és néhány újvilági bor is beletartozik az index összetevőibe.

A befektetési alapok igen széles palettáján boralapok is megtalálhatóak. Ilyen a 2007-ben útjára indíott Noble Crus alap, amely több mint 11 millió eurós forrást kezel, s kiváló teljesítményt nyújtott, de negatív példa is akad, minta Vintage Wine Fund, amelynek volt olyan éve, hogy a tőkéjének egyharmadát elveszítette. A két alap között volt egy lényegi eltérés, amíg a Noble leginkább régebbi és bordeau-i borokba fektetett, addig a másiknál nem volt ilyen specializáció….

A borok alternatív befektetési eszközként biztonságos menedéknek bizonyulhatnak recessziós időkben, mivel mind rövid, mind hosszútávon alacsony a korreláció (együttmozgás) a részvénypiacokkal. Ugyanezen okból fakadóan a borok diverzifikálós szerepe a portfóliókban indokolt lehet.

Amennyiben pénztárcája engedi kedves olvasó, s a privát tanácsadója sem beszéli le róla, akkor kalandra fel! A következő egy évet töltse azzal, hogy a létező szakirodalmat elolvassa, eljár aukciókra, kiállításokra (nem csak az elmét, de a szemet is trenírozni kell), szakértőkkel (galeristákkal, múzelógusokkal, művészettörténészekkel) jó kapcsolatot alakít ki. Valahogy így tanácsolják a szakmabeliek. Addig is csupán csak kedvtelésből nem tilos beleszerelmesedni egy dedikált József Attila kötetbe, vásárolni egy szabadságharcos tiszti szablyát, egy kortárs festő képe, ha megtetszik, kerüljön a nappali falára.

szotaka

megjelent a Gentlemen's Choice 2015/2. számában