A
rab népek esélyei a
300
család kipusztítása után...
(Hazánkért,
2004. augusztus)
A hazugság ösvénye
„The
Trail of Disinformation” --- forrás: „whatreallyhappened.com”
Magyarra
fordította Vasas J. János
v
|
|
Ariel
Sharon
„Mi
irányítjuk
Amerikát!”
|
Richard
N. Perle
„A
sötétség hercege”
|
|
|
Douglas
Feith
Védelmi
Miniszterhelyettes
|
Ahmed
Chalabi,
aki
Irak királya
akart
lenni
|
|
|
Dick
Cheney
amerikai
alelnök
|
Paul
Wolfowitz
Védelmi
Miniszterhelyettes
|
|
|
Donald
Rumsfeld
Védelmi
Miniszter
|
G.
W. Bush
amerikai
elnök
|
Kezdjük
az egyszerű tényekkel. Az Egyesült Államok hazugságok alapján
hatolt be és hódította meg Irakot. Még az amerikai szenátus
hivatalos jelentése is beismert ennyit.
Nos,
honnan jött mindez a hamis információ? Mialatt a tettesek
szeretnék a CIA-ra hárítani a felelősséget, a tények más
irányba mutatnak. Csak egy példát említsünk, a ma igaztalannak
talált állítás, hogy Szaddám ’yellow cake’ urániumot
próbált vásárolni Nigériától, a Pentagonból ered,
pontosabbanPaul Wolfowitztól,
amelyhez olyan információt használt, amit a CIA megbízhatatlannak
nevezett.
Wolfowitz és
a helyettese Douglas
Feith állította fel az Office
of Special Plans (OSP) című
különleges irodát 2001-ben, amely a Fehér Háznak az Irak elleni
támadás sürgetésére szolgáló információt táplálta.
Így,
a hazugság-ösvény, amely a háborút elindította a Fehér Házból
a Pentagonhoz vezet és a Különleges Tervek Irodájához (OSP). De
honnan vette az OSP az információját? Nyilvánvalóan nem a CIA
által szolgáltatott információt használta, mert akkor a CIA nem
ítélte volna azt el, mint megbízhatatlant. Bizonyos jelentések
szerint, az OSP a Pentagonon kívül állótanácsadókat használt,
akik
minden
ellenőrzés és felelősség nélkül működtek! Az OSP egymagában
működött a hivatalos alkalmazottak listáján kívül és
kongresszusi ellenőrzés nélkül.
Számos
forrás szerint Dick Cheney az OSP által nyújtott információ
elfogadására „sürgette” a CIA-t. Hova vezet az ösvény az
OSP-től?
Amint
kitudódott, az OSP főleg két forrásból szerezte az információit.
Az első Ahmed Chalabivolt,
a banksikkasztó, aki Irakban király akart
lenni és nem érdekelte hogyan éri el a célját. A második, és
még átkosabb forrás, az izraeli miniszterelnök, Ariel
Sharon irodája! Miközben az OSP
a háborúba vezető hazugságokat terjesztette, izraeli
katonatiszteket, fel egészen a tábornoki rangig ismételten
kísértek az OSP-hez a Pentagonba. Soha nem kellett a nevüket
beírni! Ez tehát a hazugság ösvénye, amely a háborút elkezdte,
a Fehér Háztól eredve, Dick
Cheney-n át felfelé haladva a
Pentagon OSP-jéhez, Wolfowitz és
Feith alatt, majd az OSP-től egy
párhuzamosan működő csoporthoz, amely Ariel Sharon irodájában,
Izraelben volt.
Hárman a háttérben?
Az
Egyesült Államokban nem új keletű az országhódítás. Sokan nem
vették komolyan, amikor Ariel Sharon izraeli miniszterelnök
kijelentette, hogy“Mi irányítjuk
Amerikát!”
A Chicago
Tribune washingtoni tudósítója
írta 1950-ben, hogy az Egyesült Államokban három zsidó
származású egyénből álló titkos kormány működik, amely
tulajdonképpen gyakorolja a hatalmat. Ennek a titkos kormánynak a
tagja Felix
Frankfurter főbíró, Herbert
Lehman szenátor és Henry
Morgenthau volt pénzügyminiszter.
A
cikkíró legjobb forrásokból értesülve írja, hogy Frankfurter
bíró a legbefolyásosabb ember a
kormány felé és még a Fehér Házat is irányítja. Lehman
szenátor a Wall Street
pénzmágnásait,Morgenthau pedig
az erős cionista szervezeteket képviseli a titkos kormányban.
A
lap külön kihangsúlyozza, hogy mindhárom személy nevét
emlegették Alger Hiss a
kommunizmus iránti szimpátiával vádolt külügyminisztériumi
főtisztviselő esküszegési perében, amelyben őt el is ítélték.
Érdekes, hogy a közvélemény azonban nem gyanúsította őket,
hogy kommunista szimpatizánsok.
A Pentagon “neocon”-kapcsolatai
[Forrás:
Internet- Middleeast.org]
A
Pentagont gyakorlatilag teljesen “neocon-társaság”
[újkonzervatív] irányítja. Mit jelent a “neocon” kifejezés?
Érthető módon, e kifejezés használata -- “újkonzervatív” --
illetlenség lenne Washingtonban,
ami nagyrészt a Kongresszusba beépített, cionista elkötelezettségű
alkalmazottakra vonatkozik, akik izraeli lobbizó-csoportokkal
tartanak fenn kapcsolatot, illetve működnek együtt.
Aneoconok Richard
Bruce ’Dick’ Cheney alelnökkel
és D. Rumsfeld Védelmi
Miniszterrel való szoros kapcsolata tette lehetővé azt, hogy a
Pentagonban a saját embereiknek, -- mint pl. Paul
Wolfowitz kulcspozíciókat
szerezzenek. Vagy Douglas
Feith, akinek volt
ügyvéd-munkatársa Izraelben ma a telepesek legszélsőségesebb
mozgalmának ügyvivője, és belső információkat használva iraki
űzérkdéseivel milliókat vágott zsebre.
|
Samuel
Berger
|
Washingtonban
már régóta létezik olyan magas kormány-tisztviselők titkos
összeesküvése, akik hosszú évek óta tartanak kapcsolatot a
befolyásos (AIPAC) izraeli lobbival. Ezt a jelenséget, furcsa
módon, az amerikai honatyák közül senkinek nem jut az eszébe
megkérdőjelezni, vagy hivatalosan a nyilvánosság elé tárni.
Ennek legszembetűnőbb példája az Irak elleni háború, amit
arcátlan módon hazugságokra alapozva Feith,
Perle, Abrams (National Security
Council) és még egy csapat gondosan kiválasztott ügynök főzött
ki a boszorkánykonyhában.
A
világ tehát ne várja, hogy valamelyik hivatalos amerikai kiadvány
belevág ebbe a nagy fába! De ki tudja, talán majd a közeljövőben
meglepődünk, ha egy bátor külföldi újságíró a tolla alá
veszi a témát.
Az okirat-tolvaj
Clinton
volt amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója,Samuel
(Sandy) Berger, az
igazságügyi minisztérium kivizsgálása alá került, miután
terrorizmussal kapcsolatos zárolt anyagot és egyéb kéziratos
okmányt -- iratokat, amelyek a Clinton-kormány terrorellenes
intézkedéseit tartalmazták --eltüntetett, a
szeptember 11-ét nyomozó bizottság biztonsági zárral felszerelt
tárgyalóterméből, - jelentette július 20-án az Associated
Press.
Az
FBI, letartóztatási paranccsal házkutatást tartott a lakásán.
Az okmányok nagy részét, bocsánatkérések közepette,
visszaadta. Nem lesz itt kérem semmi baj abból, hogy Sandy úr csak
úgy, egyszerűen hazavitte a lakására a titkos iratokat. A
letartóztatás és börtön, egyelőre elmarad, (mindenki más ezért
már eltűnt volna!)
Clinton,
mielőtt 2001-ben elhagyta a hivatalát, megbocsátott
nemzetbiztonsági tanácsadójánakJohn
Deutch volt CIA-főnöknek, aki
akkor szintén vitt haza titkos okiratokat, amiket őrizetlenül
tárolt a saját komputerén.
Berger,
a volt Clinton-tanácsadó, most John Kerry demokrata elnökjelöltnek
a tanácsadója! A magánlakásokra vitt titkos államtitkokat meg
majd John Kerry és G. W.
Bush vakoló-testvérek fogják
elsimítani a legközelebbi szabadkőműves Koponya
és Csontok (Skull and
Bones)összejövetelen!
Hamisított CIA-riportok
A
Fehér Ház, miután átvette az Irak esetleges megtámadására
vonatkozó CIA-riportokat, kissé átdolgozta, illetve meghamisította
- közölte a Montreal Gazette júliusban.
Akárhogy
nézzük a dolgok menetét, a Bush-banda bajban van, nem mintha a
következő háttérhatalom által kiválasztott elnökkel minden
jobbra fordulna! Az amerikai sajtó az alelnöknek már most
biztosítja az elegáns kiskaput, amelyen emelt fővel áthaladhat.
A
sajtó már most rebesgeti, hogy Dick Cheney-nek azért áll kifelé
a rúdja, mert eddig már négy szívinfrakutsa volt. Bushnak pedig
éppen elég “batyuja van a hátán” a novemberi választásokhoz.
Nem
lehet mindent a szívbetegségre fogni! A ‘neocon’ Cheney, aki
1978 óta ül a különböző elnökök melletti bársonyszékben,
többek között a Council on
Foreign Relations [Külkapcsolatok
Tanácsa] nevű háttérhatalom tagja, a Jewish
Institute of National Security Affairs (JINSA)
tanácsosa, és a Halliburton olajvállalat
volt vezérigazgatója. Ez a vállalat óriási előnyökben részesül
a washingtoni kormánnyal való kapcsolatai miatt, főleg az iraki
háború esetében. Washingtonban most kezdik kivizsgálni, hogy az
olajvállalat 1995-2000 között, Cheney vezetése alatt mennyire
ütközött törvénybe, hogy Iránnal jóljövedelmező üzleti
kapcsolatokat tartott fenn. Az ügy Ariel Sharonnak kedvez a
legjobban, mert ő szeretné, ha Amerika Irak után Iránt is
lerohanná!
Cheney
volt az, aki 1996-ban sürgette az Irán elleni szankciók
beszüntetését. De vajon nem éppen Irán, a G. W. Bush által
nevezett legújabb ‘sátáni birodalom’?
A Council
on Foreign Relations kapcsolatot
tart fenn számos titkos szervezettel: a Trilateral
Commission, a Bilderberg-csoport,
a szabadkőműves Illuminati és
a Skull and BonesTársaság,
amelyek az emberiségre kényszeríteni tervezik az
Újvilágrendet. +++
Tóth
Judit
A cél szentesíti az eszközt?
Honatyák a törvények felett
(Hazánkért,
2004. július)
Meztelenre
vetkőztetett,
megalázott,
megkínzott
iraki
foglyok, a ’felszabadítók’
kezelésében
|
Nagy
porfelhőt kavart Washingtonban, amikor a The New Yorker nevű
lapban megjelent Seymour Hersh cikke, miszerint a Pentagon egyik
tanácsadója elmondta, hogy --Richard B. Myers tábornok
és Donald Rumsfeld -- de főleg ez utóbbi —
jóváhagyta az iraki foglyok embertelen kínzását.
Hogy
a néptömegek állandó rettegésben és bizonytalanságban éljenek,
2001. szeptember óta megváltoztak a szabályok a terrorizmus elleni
harcban, és olyan helyzet alakult ki, amelyben a cél szentesíti az
eszközöket. Kezdetben talán valóban volt valami komoly célja a
megalázó nemi erőszakosságok jeleneteiről készült fényképeknek
gondolván: a foglyok bármit megtennének, hogy a képek ne
kerüljenek a nagy nyilvánosság elé. [Felülről engedélyezett
provokáció lett volna? - tj]
A
fényképek célja az volt, hogy egy csapat megfélemlített besúgót
teremtsenek, olyan egyéneket, akiket a nép közé lehet beékelni,
hogy jelentsék, hol és kik készülnek lázadásra. De az ötlet
nem sikerült, mert a népfelkelés tovább gyarapodott.’
Irakban
a hírhedt Abu Ghraib börtön borzalmait ez év januárjában tárta
fel az Army Criminal Investigation Division [katonai nyomozóosztag]
előtt a fegyház egyik fiatal őre, Joseph Darby.Három
nap múlva a jelentés D. Rumsfeld íróasztalára is eljutott, aki
azután továbbította G. W. Bush elnöknek.
A
jelentés - az elnökválasztás évében — meglehetősen rosszul
jött a Pentagon részére, de a nyomozás folytatódott. Az ilyesmit
ugye nem lehet eltitkolni. A tetteseket persze el kell ítélni, de
hogyan lehetséges ez, amikor az elhallgatás éppen a központból
jön? A Pentagon ez év januári álláspontja:
„Valakit
elcsíptek, aki rajta van fényképen, na és? Intézzék el!”
|
Donald
Rumsfeld
|
Rumsfeld
pedig megnyugtatta a Fehér Házat, hogy ’sajnos, kis hiba esett a
programba, a tetteseket majd felelősségre vonjuk.’ A jelentés a
közvéleménynek mindezt úgy magyarázta, hogy: „sajnos, néhány
srác lelépett az útról.” - És a bűzlő tényeket
elgereblyézték? Hát nem egészen! A világméretű botrány nem
tűnt el sehová, sőt a világhálózaton egymás után találunk
újabb közleményeket, ezúttal már a Wall Street
Journal /WSJ/ is foglalkozott a témával.
A WSJ június
7-i számában az amerikai Hadügyminisztérium titkos jelentéséből
közölt néhány részletet, amiből megtudjuk, hogy az elnök, G.W.
Bush, mint főparancsnok, háború idején gyakorlatilag korlátlan
hatalommal rendelkezik, még akkor is, ha a határozatai
vagy cselekedetei sértik az amerikai törvényeket és nemzetközi
egyezményeket.
Nem
tudható, hogy G. W. Bush egyáltalán látta-e vagy jóváhagyta-e a
Donald Rumsfeld által 2003. március 6-ára, az Irak elleni háború
előestéjére — elkészített „titkos” Pentagon-jelentést.
A
WSJ-hoz eljutott titkos jelentés mintegy 100 oldal terjedelmű,
amely törvényes vallatási módszerek használatát tárgyalja. A
jelentés lényege az, hogy
„semmi
sem fontosabb, beleértve a vallatásoknál alkalmazott kínzásokat,
mint amerikai polgárok
ezreinek a védelméhez szükséges bizonyítékok megszerzése.”
A
jelentés, többek között még megemlíti a kínzási módszerek
igazolását /Defense/, beleértve a szükséges módszereket
valamilyen támadás megelőzésére, vagy felső rendeletek,
mint aNuremberg Defense, ami felmentést biztosítana az
alsóbb rendű beosztottaknak, akik a felülről kiadott parancsokat
teljesítik. Az Egyesült Államok 1994-ben törvénybe iktatta az
ENSZ által kiadottUnited Nations Convention Against Torture /CAT/
egyezményt, miszerint egyértelmű:
„semmilyen
kivételes állapot, akár háború vagy a háború veszélye, az
államon belüli zavargások vagy egyéb országos kényszerhelyzet,
nem szolgálhat a kínzás indoklására.”
A
Pentagon-jelentés szerkesztői leszögezik, hogy sem az amerikai
Kongresszus, sem a bíróságok vagy nemzetközi törvények nem
gátolhatják az elnököt, ha ő háborút akar indítani. Ez annyit
jelent, hogy magát az elnököt nem kötelezik az amerikai
törvények.
„Ami
a legfélelmetesebb az egészben – mondja Avi
Cover ügyész
/Lawyers Committee for human Rights/ — hogy 9/11 óta az elnök
korlátlan hatalmat élvez. Lényegtelen, hogy mit mond a
Kongresszus, az Alkotmány vagy a nemzetközi törvény.”
A
washingtoni Human Rights Watch igazgatója, Tom
Malinowski szerint:
„Ha
ezek után valaki még mindig azt gondolja, hogy csak néhány
jelentéktelen beosztású kiskatona találta ki az irakiak kínzását,
a Pentagon-jelentés elolvasása után nem marad több kétsége
afelől, hogy kik adták ki a rendelkezéseket. Ha magunkra
alkalmaznánk azokat a szabályokat, amiket nemzetközi törvényszék
tett Jugoszlávia esetében (miszerint a polgári vezetőség felelős
a hadosztályok által elkövetett háborús bűnökért), akkor
Donald Rumsfeld komoly bajban lenne.”
|
Hová
lettek a régi szép idők?
Kézfogás
1983. december 20-án
Szaddám
Husszein iraki államfőt
meleg
és baráti fogadtatásban
részesíti
Donald Rumsfeld,
Ronald
Reagan
bagdadi
nagykövete.
Először
állig felfegyverezzük,
diktátort
csinálunk belőle,
mert
az érdekeink így kívánják,
s
amikor már a ’mór megtette
a
kötelességét, akkor a mór mehet!’
|
A
WSJ-cikk az iraki foglyokkal elkövetett kegyetlenkedések hírei
közepette jelent meg, amikor már úgyis futótűzként terjed a
világ közvéleményében, hogy a Pentagon Afganisztánban, Irakban,
a kubai Guantanamo-börtönben és máshol is a terrorizmus elleni
harcban, az amerikai haderők által gyakorolt durva bánásmódokat
próbálja eltitkolni.
A
hírhedt Abu Ghraib-börtönben, tavaly ősszel kínzásokról
készült fényképek először ez év áprilisában kerültek
napfényre. Hét katonát a tetteik miatt már elítéltek, akiket a
Pentagon és a Fehér Ház csupán „néhány rossz gyümölcs”-nek
nevezett, ennek ellenére a kínzások és embertelen verések azóta
is egyre gyakoribbak. Ezalatt a Republikánus Párt jogászait
megfenyegették bárminemű kivizsgálás kezdeményezése ellen.
„Rumsfeld
óriási leplezést végez a Hadügyminisztériumban”—
nyilatkozik Scott
Horton ügyvéd,
az International League for Human Rights elnöke és hadi törvények
szakértője -- “mert a jelenlegi nyomozásokon a nagyméretű
leplezés jelei láthatók.”
A Genfi Egyezmények
Az
USA hadügyminisztere Donald Rumsfeld beismerte,
hogy legalább két iraki foglyot tartottak fogva, akiket a CIA
titokban vallatott. Az eljárás -- jogi szakértők szerint -- sérti
a Genfi Egyezmények szabályait, amelyek előírják a foglyok
emberséges kezelését, tiltják azok titokban tartását, és
előírják személyük nyilvántartását a Nemzetközi
Vöröskeresztnél.
w
[MNO]
A Human Rights First (HRF) szerint az Egyesült
Államok „ismeretlen számú”, terrorgyanúsított személyt tart
fogva illegálisan a világ különböző pontjain fekvő titkos
börtönökben. Mint arról a*kron4.com* is beszámolt,
az amerikaiak 20-30 ilyen titkos fogvatartási helyet működtetnek.
Több
mint 3000 embert tartanak fogva, vádemelés és
bírósági eljárás nélkül. A rabokat gyakran kínvallatásnak
vetik alá. Fogvatartási helyük a külvilág számára ismeretlen.
Általában Isten háta mögötti, harmadik világbeli államokban,
eldugott börtönökben őrzik a foglyokat.
Ők
azok az emberek, akikre az Egyesült Államok kormánya szerint nem
vonatkozik az ENSZ jognyilatkozata. A börtönöket titkos útvonalak,
álcázott repülőgépek kötik össze. Az Observer,
aGuardian című brit lap heti kiadása most újabb
részleteket közölt „az amerikai Gulágról”.
‘A
fogva tartottakat – írja Jason Burke – 2001. szeptember 11-e óta
gyűjtik össze e világméretű börtönháló különböző
pontjain. A láthatatlan őrizetes és börtöncellák rendszerében
több száz rab tűnt el nyomtalanul, amióta kezdetét vette „a
terror háborúja”.
Az
elmúlt évben fegyveres tevékenységgel gyanúsított személyek
százait csempészték át a világ egyik végéből a másikba
amerikai, arab és távolkeleti biztonsági szervek, titkos
akciókkal, kijátszva a kiadatási egyezményeket. Több brit
állampolgárt is elraboltak nyugati országokból, olyan államokba
hurcolva őket, ahol kínvallatás alá tudták vetni ezeket a
személyeket, hogy az információkat megszerezzék tőlük.
A
kihallgatók, tanúk szerint feltehetőleg, amerikai és időnként
brit titkosszolgálati tisztek – közölte az Observer.
A
szervezet (HRF) - Washingtonban ismertetett jelentése szerint
Amerika számos fogolytábort működtet a világ különböző
államaiban, ezekből csak Afganisztánban hét működik.
w
|
Alberto
Gonzales
|
G.W.
Bush egyik jogtanácsadója, Alberto
Gonzales 2002. januárjában azt
javasolta az elnöknek, hogy ne törődjön a Genfi Egyezmények
elavult rendelkezéseivel. Meg kell támadni Afganisztánt. ‘Harc a
terrorizmus ellen’ címen bebörtönözni a tálibokat és az
al-Kaida harcosokat, akik így a Genfi Egyezmények védelme alól
kiesnek. Az ügyes sakkfogás a
Bush-kormányzatot felmenti a felelősségrevonás
alól. [interventionmag.com]
A
témával a májusi Newsweek is foglalkozott és a
terjedelmes okirat letölthető az Internet-címen:
A másik Amerika
Részlet
Marschalkó Lajos, A Vörös Vihar c. könyvéből
Amerika
előszobájában, az Ellis Island-i óriási csarnokban
egy gyapjashajú, csontkeretes fiatalember végigmér bennünket.
Szamuelli Tibor nézhette, vagy Péter Auspitz Gábor
méregetheti ezzel a zöld szemmel a prédát.
Mr. William
Flyegelmann a többi hasonló Flyegelmannokkal, a Katz Dáviddal, a
Danielsohnnal együtt inspektor. Most ő határozza meg, hogy kinek
van joga arra, hogy WashingtonAmerikájába betegye a lábát. S
a tengeri szél, amely egyenesen a Szabadságszobor irányából jön,
a nyúlketrecszerű rácsokon át, most a fülünkbe súgja:
- “Harcoltál,
küzdöttél. Jutalmul most megkapod érte a kitüntetést.”
A
joviális öreg rendőrőrmester nyakadba teszi a táblát. Rajta egy
hosszú szám. Aztán Jupiter lámpa, reflektor. Otthon szegény
Szinnyey Merse Miklós fényképezte így a betörőket, mielőtt
elesett Budapest védelmében a
bolsevisták elleni harcban. Az asszony nyakába is táblát tesznek.
Újabb fénykép.
- War criminal!
Háborús bűnös!
Az asszony is,
a magyar honvéd is, akit később hoznak a hajókról, a litván
harcos, az ankarai német sofőr, a miskolci Baross-szövetségi tag,
az öreg kaunasi posta-főigazgató, akinek az orvos receptre írja
fel a szabadságot, hogy meg ne haljon a Szabadságszobor árnyékában.
Az udvariasság
határtalan. Lakkozott körmű rendőrnők - nylontáskába rejtett
piciny Browninggal - kísérik az étterembe a háborús bűnöst.
- Kósert
parancsol, vagy rendeset? Választhat. Ez itt a kóser dining room.
Stílszerűség
kedvéért a tréflit választjuk. Egyébként központi
fűtés, DP-koszt után amerikai étkezés, tengerre néző
szoba. Ablakán rács, ez egy kissé megtöri a Szabadságszobor
fáklyafényét, amely ötszáz méterről pontosan idevilágít.
Szemben a Manhattan felhőkarcolói.
Fél négyzetkilométer területen egy millió ember dolgozik. Kint
szédületes hajóforgalom. Olykor csatahajók, vagy a Queen Mary,
újabban szürke DP-hajók vonulnak el az ablak előtt. Ez
Amerika!
Közben
odakint elszabadul a sajtópokol. Az ember csak most tudja meg, hogy
mi minden volt otthon. Vértől
csepegőfogú farkas. Kilencmillió zsidó haláláért felelős
fenevad. Mr. Walter Winchell egyenesen azt mondja, hogy én ölettem
meg azokat az amerikai repülőket, akik kacsapecsenyén éltek a
Sigray kastélyban s most bizonyára meglepetve értesülnek a
rádióból, hogy milyen barbárok voltak velük szemben azok a
magyarok.
Kint már
masíroznak a Jewish War Veteránok, az Anti-Defamation League hősei,
s közben, a látogatóteremben kedves, jóemberek hajolnak az ember
füléhez. Körülbelül úgy, mint otthon, ahol Sztálin szuronyai
villognak.
- Mi nem
tehetünk semmit. Roosevelt óta ők az urak Amerikában.
Már, mint a
Flyegelmannok. Mert ez is Amerika. A honvédszabótól azt kérdezik:
miért nem ment orosz hadifogságba? A litván harcostól, hogy miért
nem harcolt Amerika oldalán. Az észt miniszteri tanácsostól, hogy
miért menekült a mi ellenségeinkhez, a németekhez?
Aztán, mikor
hat hónap múlva a bürokrácia kegyesen engedélyezi a
kihallgatást, a rácsok mögött még egyszer megjelenik az
elsüllyedt Atlantisz sötét árnyéka. Mintha csak most ébredne
fel Rip van Winkle. Egyszerre itt van mindaz, ami mérgezett,
rombolt, elárult, mocsárba vitt, megfojtott.
Az amerikai
lobogó árnyékában magyarok „vallanak” a magyar ellen. Peyer
Károly, Pfeiffer Zoltán, Erőss János és Sombor-Schweinitzer
József, Beregi Oszkár, a megrokkant Oszi. Ma ők a „Magyar
Nemzeti Bizottmány”. Ma ők az „Amerikai Kormány” tanúi. A
kísérőzenét Rákosi unokaöccse által megszervezett kommunisták
szolgáltatják.
Bolsevikiek
tüntetnek a bevándorlási hivatal előtt. Este, Walter Winchell
üvölti a mikrofonba:
‘Out
with him!’... Ki
vele! Ki mindenkivel, aki a kommunisták ellen harcolt. Vagy adjon
egy nyilatkozatot Herbert H. Lehmann szenátornak, hogy mindent
megbánt. Mindent visszavon. Akkor lehet edénymosogató.
Hiszen
a vád, ami marad, valóban szörnyű. Az amerikai repülők 1944.
április 16-án telibe találták a budapesti Washington szobrot.
S aki szerényen tiltakozott Washington kibombázása
ellen, az háborús bűnös. Akik a repülőket küldték
a Washington szobor felé, azok
ma is az amerikai hatalmat jelentik: Morgenthau, Frankfurter,
Lehmann.
Az ő nevükben
vallja Peyer Károly, hogy a „Horthy rendszer fasiszta diktatúra
volt, amelynek során százezreket öltek még, köztük több száz
amerikai repülőt” s amely alatt hét és fél millió pengős
vagyont keresett egy Peyer Károly nevű szakszervezeti vezér.
Az amerikai
zászlót meglebegteti a hudsoni szél. De talán nem is hudsoni szél
ez. Otthonról jön - a vörös vihar!
Véres szél,
keserű orkán. Hozza az anyák sóhaját, a parasztok átkait, a
proletárok verejtékét, az anyák könnyét. A tolmács nem
fordítja, hisz nem is hallja, amint újra Gömbös Gyula hangja
mondja:
- Mi mindent
csak félig csináltunk!
Nem fojtottuk
meg a vörös hidrát, nem tömtük be a Conti utca, Dob utca,
Erzsébetvárosi Kaszinó Aeolus barlangjait, a Peyerek torkát,
futni hagytuk a Kéri Pálokat. Mi mindent csak
féligcsináltunk.
És
most a Hudson felett fúj az
otthoni szél. A keleti burána. A vörös vihar. Tépi, szaggatja a
magyar álmokat. Szétűzi a délibábokat, amelyek után futottak
politikusok, fanatikusok, fantaszták és balekok, új kossutovskák
és sápadt DP-k.
A hudsoni szél
és a doni burána ma még ugyanaz a vörös vihar. Odaát, ha
megmondod az igazat, elvisz az ÁVH. Itt, ha hazudnak rólad, nem
tudod cáfolni, ha nincs tízezer dollárod a bírói költségre.
Ott a terror dirigálja a sajtót. Itt a pénz. Televízió, rádió,
sajtó végeredménybenugyanabban a kézben van, mint túl a
vasfüggönyön. És mindkét sajtó azt mondja a Tömegnek: ne láss!
Mi szépen bekötjük a szemeidet: szocializmus, demokrácia,
úttörők, vagy baseball-mérkőzés, szovjet film, vagy Hollywood.
Mi gondoskodunk a szórakoztatásodról, hogy ne legyen alkalmad
meglátni ugyanazt a világhatalmat, amely a Kreml és a Wall Street
falai között ül. Szabadság? Igen! Hiszen Washington keresztény
utódjáról meg lehet írni a Daily Newsben, hogy ő a „little
stupid Harry”, de próbálj egy hangos szót kiejteni a Lehmannok,
a Morgenthauk ellen, vagy a Kaganovicsok ellen.
Odaát
akasztófa. Itt éhhalál, kiűzés, egzisztencia-megvonás vár rád.
Testvériség! De vajon csakugyan testvére a néger, aki hamarabb
volt őslakó, mint a bevándorlók túlnyomó többsége?
Egyenlőség! De próbálj meghívó nélkül bemenni Sea Gaten, ahol
morgenthauista milliomosok luxusvilláit őrzi az ír rendőr. “For
christians only!” - mondja az egyik klub tilalmi táblája.
„Keresztényeknek tilos a bemenet!” - hirdeti a Jewish Club
szerény felirata.
A vörös vihar
itt is ugyanazt a nótát fújja, mint túl a vasfüggönyön.
A sajtó azt
mondja: ne láss! De az elviselhetetlen, hogy mi, akik onnan Keletről
jövünk, mégis csak látunk. Hiszen ebben az egyetlen Bábelben
három és fél millióan élnek azok közül, akik Oroszország
gettóiból hozták a világuralmi fanatizmust, akik Szamuelli
terrorcsapatának tagjai voltak, akik ott nyüzsögtek, mikor
kiirtották a cári családot, és akik a pénzt adták Trockij
hatalomátvételéhez.
A New York
Times büszkén írja, hogy egyedül New York-ban kétmillió
kétszázezren beszélnek jiddisül. És a vörös viharnak ők
voltak az elindítói, ők a hangadói mióta világ a világ. Egy
gigászi Terézváros és monstruózus Király utca ez, kaftánok
nélkül és rókaprémes kalapok nélkül, de lehetetlen szabadulni
attól az érzéstől, hogy mint a lodzi, varsói, budapesti
sikátorokból, egyszer innen is előlépnek ugyanazok az arcok: a
Jagodák, a Kun Bélák, a Kaganovicsok, a Szamuelliek.
Hiszen
megszázszorozódott arányok között ugyanaz a progresszív
szellemű zsurnalizmus, ugyanaz a merkantilizmus, ugyanaz a
gátlásnélküli kizsákmányolás uralkodik, amely mindenütt
elindította a vörös buránát. A luxuriőzen berendezett klubokban
ugyanazok az arcélek rajzolódnak ki, amelyek összehajoltak a
cárok, a Tiszák, a Stürghkök meggyilkolására, vagy amelyek a
Kreml falai között uralkodnak szent Oroszországon. Néha még
személy szerint is ugyanazok. Bábel falai között az öreg
Kéri Pál hörgi átkait minden ellen, ami „reakciós”.
A kommunista pártok, fedőszervezetek élén újra csak ők hirdetik
a világkirályság progresszívebb formáját: a bolseviki
rendszert. Amerikát sem fogja megmenteni a bolsevizmustól a magas
életszínvonal, ha Amerika nem tudja megmenteni magát tőlük: a
föld savaitól.
Amerika erős
és hatalmas. De vajon nem volt-e nagy a Római Birodalom, a
portugál, a spanyol világbirodalom? Nem volt-e félelmetes hatalom
a cárok birodalma? S vajon ki látott jobban: Roosevelt, aki
hatvannégy tanácsadóját közülük választotta, vagy Jefferson,
aki azt mondta az alkotmány szövegezésekor, hogy Amerika számára
ők a legnagyobb veszély? Egyarcú milliárdosok és egyarcú
atomkémek. Egyarcú bankárok és egyarcú kommunista vezérek?
Vajon van-e világbirodalom, amely kibírja őket? Róma,
Spanyolország, Portugália, Oroszország belepusztultak.
Tizenhét
hónap után, mikor szabadon járunk a felhőkarcoló
Bábel-palotáinak aljában, mégis megtaláljuk a picinyke zöldellő
oázist. Amerika régi magyarjait. A lapjaikat idegenek írják, a
pénztárcájukat végigfosztotta minden szent
ügy és minden szélhámosság.
Ezek az öreg amerikások
azonban minden csalódás, minden távolság, minden félrevezetés
ellenére megmaradtak jó magyaroknak. Sokszor jobbnak is, mint mi
magunk, akik szeretjük hinni, hogy harminckét év vörös viharában
mindent megtanultunk a magyarságból.
Ahogy a
Rosenfieldek kontrollján, az IRO Dob utcai jenkijein keresztül
idementették a hontalanokat, ahogy segítették őket, ahogy a hónuk
alá nyúltak, az maga a magyarságnak, az összetartásnak
egyik legnagyobb csodája. Pedig őket, amikor jöttek, nem várta
senki. Rajtuk nem segített senki, csak a két dolgos kezük. S őket
nem is Rákosi űzte el, hanem a keserű magyar szegénység. Még a
nagybirtok árnyékából jöttek, vagy sokan még azokkal a
kivándorló hajókkal, amelyek az Eszlári Per után igen megteltek
magyarokkal. Még sincs bennük harag, megbántottság a régi
hazával szemben. Pedig ők még nem látták, nem ismerték a Zöld
kereszt, a társadalombiztosítás, az ONCSA, a munkásnyugdíj
Magyarországát, amely akkor kezdett kicsírázni, mielőtt ránk
tört a vörös vihar. És azt a Magyarországot hozták el, amelyet
otthagytak. Úgy hozták el, ahogy akkor volt és úgy őrizték meg
amilyennek ők látták.
A garázsban
már új Cadillac áll, de a falon még ott vannak a régi Kossuth
képek, a vitrinekben valamelyik Iparos Dalkör zászlószalagjai, a
könyvasztalon a revíziós album, vagy az ezeréves Magyarországról
valami nagyon szép és drága díszkiadvány. Ahol összejönnek, a
Verhovay Egylet vacsoráján, vagy máshol, még a régi irredenta
nóták sírnak, a régi pártás, pruszlikos, piros csizmás
primadonna ropja a csárdást. A szívekben, az emlékekben és a
lelkek mélyén él az old country, amely éppúgy elveszett nekünk,
mint az ő számukra is. És hogy mi az amerikai szív, az amerikai
magyar-barátság, hűség, kemény jellem, azt csak én tudom, aki
most búcsút intek egy szép régi brooklyni ház minden lakójának
és gondolatban megsímogatom még a Blackie kutya bozontos,
buksifejét.
Odaát senkiben
se csalódtam! S talán ez a legtöbb, amit a bujdosó vándor
elmondhat Amerika magyarjairól. A másik kérdés, vajon nem
fognak-e csalódni azok, akik onnan várnak mindent: életet,
szabadságot is? Az erősek, a pionírok, a harcos kemény nagyszerű
magyarok, akik még mindig vannak vagy hatszázezren, egy napon
elmennek és eltűnnek, mint ahogy egyszer mi is el fogunk tűnni
idegen sírhantok, vagy otthoni temetők akácai alá. Lesz-e aki úgy
tud kiáltani az ó-countryért, ahogy ők kiáltottak 1938
szeptemberében? Jók lesznek-e erre a DP-k, akiket most nem érdekel
más, csak az első autó és elfelejtik sorstársaikat, akik ott
maradtak a bajor padlásszobában, a kietlen lágerekben? Elválik
egyszer.
Pedig ennek a
magyarságnak nincs más reménysége, mint Amerika. S ha egy sokat
csalódott tollforgató mondja el, talán kétszeresen igaz ez. A
másik Amerika! Amely most küzd azért, hogy betömje a vörös
viharzók száját, a Jewish War Veteránok és az Anti-Defamation
League őrjöngő derviseinek jerikói trombitáit.
Ott volt a
másik Amerika, amikor az Ellis Island-i szabadság után, végre
valóban szabadon, láthattuk MacArthurt, az öreg sast, aki hét
millió ember ujjongása közt úgy vonult végig az East River
Drywon, mint valamikor a római hadvezérek. Nem heroldok jártak
előtte, hanem filmriporterek, nem aranykorona volt a fején, hanem
egyszerű, lapos, amerikai tábori sapka, nem „heilt” kiáltottak
az öreg kikötőpatkányok, hanem csak úgy könnyedén,
amerikaiasan odaszóltak a rakpartról:
- Helló Mac!
Helló, öreg sas! Hát csakugyan megjöttél? Hiszen Téged és
titeket vár a világ. Az amerikai munkás, a német munkás és
talán ott. Ott valahol messze a vasfüggöny mögött Gál Imre
uram.
- Helló Mac!
Eljött-e
már az idő? A becsületeseké, a hűeké, a rettenthetetlen
katonáké és az egyszerű dolgozók napja? Kinyúlnak-e egyszer a
kezek az East River Drywon is? („Drywon”: ezalattvalószínűleg
„Drive-on” – „Autóúton” értelmezendő -tj) Vagy
Morgenthau hatágú csillaga fog világítani továbbra is a
Manhattan felett? Ez a világ jövője és ez Magyarország
holnapjának kérdése is. Leszünk, vagy nem leszünk?
És mert lenni
kell és harcolni kell, amíg van remény, most búcsúzzunk szépen,
öreg brooklyni ház. Apa az apám helyett, testvér a testvér
helyett. Barát és hős! Magyar és amerikai. Számomra te maradsz
mindig és örökké az álmok országa: - Amerika!
State
Islandról már indul a szürke Liberty hajó.
Fedélzetén 2, 200 amerikai fiú. Katonák. Jönnek, hogy fiatal
arcukat szembeszegezzék a vörös viharral, hogy őrködjenek a
határon, vagy ott Szentgotthárd közelében, ahol már nem állnak
őrt a honvédek, a német bajtársak, és ahonnan eltűnt valami,
amit úgy hívtak kétezer éven át: Európa. Jönnek, és ahogy
visszaintegetnek a tűszerűvé keskenyedő felhőkarcolóknak, a
hazai partnak, abban már nincs semmi öröm, semmi katonás
vigasság.
A connecticuti
gyerek Rooseveltről beszél: -„You are crazy!”
És nekünk
most azért kell Európába jönni, mondja hangosan, demokratikusan.
Európa!
Különös világ. Itt taposta valamikor a Via Appia kövét Péter
és Pál apostolok lába. A Monte Casinoi bencések innen hordták
szét valamikor az írás, földmívelés tudományát, itt írták a
chorálokat és festették a Mária-képeket. Michelangelo, Kepler,
Shakespeare, Goethe, Beethoven, Petőfi Sándor. Európa a lélek
földrésze! A szellem országa! Európában hazátlanul is ott a mi
hazánk!
A
júniusi hajnalban a szürke Liberty hajó
mellé odakanyarodik a kis német vontató. Fedélzetén tengerészkék
ruhás matrózok azzal az utolérhetetlen keménységgel és
humorral, ami csak itt van, ahol kétezer éven át lélek élt.
A német
Wachtmeister kéri az útlevelet. Nézi mellemen az amerikai
„kitüntetést”, a fényképen látható számsoros táblácskát.
- Ne féljen
semmit! - mosolyog - Itt jól fogja érezni magát.
És ebben a
pillanatban valahol a Weser-csatorna partján csilingelni kezd a
hajnali harang. Különös. Amerikában húsz hónapon át nem
hallottam harangszót.
Hazajöttem. És
itthon maradok.
„Háborúban
nincs polgári személy!” (Kahane)
Az amerikai
Zsidó Védelmi Liga (Anti-Defamation League/ADL) egykori
vezetőjét, Meir Kahane rabbit, az izraeli parlament
egyik választott tagját – állítólag -- arab férfi lőtte le
New Yorkban, 1990. novemberében. Nincs tudomásunk arról, hogy
ebből bármilyen látványos bűnügyi tárgyalás lett volna!
A zsidóság
titkos álmainak képviselője és nagyra törő céljainak hangos
megtestesítője, Kahane rabbi halála után az általa alapított
mozgalom bosszútól fűtött új erőre kapott. A halála előtt a
francia Le Vif című folyóirat interjút közölt
Kahane rabbival, most ebből közlünk részletet:
|
Meir
Kahane rabbi
|
„Mi
zsidók nem vagyunk olyanok, mint más népek. Mi szent nép,
választott nép vagyunk, különben nem lenne értelme zsidónak
lenni. Bennünket a Tóra, vagyis Mózes Törvényei különböztetnek
meg más népektől. A Tórát Isten adta nekünk, ő választott
bennünket népévé. Én Múzeumot állítottam fel Izraelben, hogy
az Izraelen kívül élő zsidókat megfélemlítsem, hogy rányissam
szemüket az antiszemitizmusra, s hogy meggyőzzem őket:
telepedjenek le Izraelben.
Évente kétszer
utazom külföldre, hogy figyelmeztessem a zsidókat: „Meneküljetek!
Új holocaust vár rátok Izraelen kívül. A helyetek Izraelben
van!” Én olyan ideológiát védek, amely ellentétes a Nyugat
szemléletével. A cionizmus és a demokrácia nem járhat együtt! A
cionizmus ellentmond a demokráciának. A cionizmus minden jogot
megad a zsidónak, de semmit sem ad a nemzsidónak.
Minden zsidó
vallja, hogy a zsidó államban a többség csak zsidó lehet.
Megengedhetjük-e, hogy az arabok annyit szüljenek, hogy egyszercsak
a demokratikus zsidó állam demokratikus arab állam legyen? Mint
zsidó és cionista nem kívánom ezt a demokratikus arab államot.
Én minden arabot ki akarok űzni: Gallileából, sőt Dél-Libanonból
is, amely a zsidó anyaországhoz tartozik.
A lengyelek és
a csehek nem űztek-e ki 12 millió németet a második világháború
után? Hogyan csinálták?Úgy, hogy kellő fegyvereik voltak,
ugyanakkor a németeknek nem. Hál’ Istennek ma már nekünk is van
elég fegyverünk! A zsidó állam törvényei nem adják meg a
nemzsidóknak az állampolgárságot. Ők csak idegen tartózkodók
Izraelben. Ha mégis Izraelben akarnának élni, akkor két feltételt
kell elfogadniuk: 1. adót fizetnek, és 2. szolgaságban élnek. Így
van ez megírva a Tórában és a Talmudban. Minden rabbi ezt vallja,
ha nem is mondja ki nyíltan!
Háborúban
nincs egyszerű polgári személy. Háborúban vagyunk. Mindenesetre,
ha én lennék a miniszterelnök, egyetlen arabot sem ölnék meg,
egyszerűen azért nem, mert egyetlen arab se lenne Izraelben!
A világ
véleménye? Izrael nem a világ véleményéből született és ma
sem azáltal él, hanem Isten akaratából. Amikor Begin
lerombolta Irak atomreaktorát, egyesek szepegtek: ’az Isten
szerelmére, most mit szól a világ?’ - A világ morgott pár
hétig, aztán befogta a száját.
Igen, nagyobb
Izraelt akarok! A bibliában írva van, hogy Isten szövetséget
kötött Ábrahámmal: Ezt a földet utódaidnak adom az egyiptomi
Nílustól a nagy Eufrátesz folyóig.” (lásd. Irak!) Mózes.
k.15.18. Minden Dél-Libanonban élő arabot deportálnunk kell!
Én az arabokat
egyáltalán nem gyűlölöm. Sohasem éltem arabokkal, de éltem
írek és olaszok között, és őket gyűlölöm. Éppen elég
sokáig kellett elviselnem az antiszemitizmusukat. Ám az arabok
gyűlölnek minket, és így vissza kell gyűlölnöm őket. De ugyan
mi rossz van abban, ha gyűlölködünk? Chamberlain vajon nem
gyűlölte a németeket?
A gonosz elleni
gyűlölet jó dolog. Tóránk mondja: ’Van ideje a szeretetnek és
van ideje a gyűlöletnek.’ Butaságunk sajnos megengedte, hogy a
zsidó nép meglágyíttassék a nemzsidó, illetve a görög kultúra
által. Talmudunk képviseli a zsidó kultúrát! És ez, és minden
írásunk valóban dicséri a bosszúállást: ’Az igaz örülni
fog, mivel látta a bosszút!’ – írja a Zsoltár.
A mozgalomhoz
Amerikából kapjuk a pénzt. Védő Ligánk (ADL) hallhatatlan
támogatást kap minden zsidótól, de elsősorban a gazdagoktól. Én
vagyok az ő életbiztosítójuk és ezért ők
nekem prémiumotfizetnek.
Az amerikai nép
nagyon erőszakos. Amíg tele lesz a zsebe és a gyomra, addig csak
csendben gyűlöli a zsidókat. Azonban, ha nincs több pénz, nincs
munka, amikor a gazdasági krízis beköszönt, akkor az amerikaiak
rosszabbak lesznek, mint a nácik! Ezért mondom a zsidóknak:
meneküljetek, amíg nem késő és van hozzá eszköz!”
A kör bezárul
Ajánlom az
alábbi sorokat azoknak az emigrációban élő lelkes
honfitársaimnak, akik, akárcsak régen tették, most is Amerikától
várják Trianon igazságtalanságainak orvoslását, és könyörgő
leveleket írnak Washingtonba olyan politikusoknak, akiknek nincs
érdekükben segíteni a magyarokon, sőt közvetett vagy közvetlen
módon maguk is volt vagy jelen tagjai a bűnszövetkezetnek!
Michael Chertoff
G. W. Bush
elnök 2005. februájában nevezte ki a kettős állampolgársággal
rendelkező, zsidó nemzetiségű Michael Chertoff ügyvédet – a
lényeget persze a politikailag helyes sajtó elhallgatja — a
Department of Homeland Security (DHS) élére. Az U.S. Szenátus a
kinevezést98:0 arányban – minden kérdés nélkül
– elfogadta. Magyar szemmel ezt a 2001. szeptember után létesített
intézményt akár „Államvédelmi Hatóságnak” is nevezhetnénk,
hiszen olyan levitézlett volt szakértők vették át az irányítást,
mint a volt KGB-főnök Jevgenyij (Finkelstein) Primakov, és a
hírhedt kelet-német STASI-főnök, Markus Wolf.
Az
új „homeland-cár” a Talmud-szakértők családjából származó,
sőt maga is talmudista Chertoff, bár Amerikában született,
(szülők: Gershon Baruch Chertoff rabbi és Livia Eisen), az izraeli
törvények szerint de jure ’izraeli nemzetiségű’.
Primakov és
Wolf szakértelmét felhasználva, Chertoff nemcsak kemény kézzel
fog hozzá Amerika biztonságának megszervezéséhez, de a
bevándorlási és állampolgársági (U.S. Bureau of Citizenship and
Immigration Services) ügyeket is ellátja.
A „nemzetiségű”
(national) szó alatt értjük, hogy valamely nemzet állampolgára,
míg az állampolgársági státusz magában foglal bizonyos jogokat,
kötelezettséget, és előjogokat.
Condoleezza Rice
A London Times
jelentése szerint, Condoleezza Rice, jelenleg US National Security
Adviser [US nemzetbiztonsági
tanácsadó] 1978-ban, a Szovjetunióban végezte
tanulmányait! Elképzelhető, hogy mint bűnös kapitalistának nem
voltak nehézségei a belföldi utazgatással a Szovjetunióban! Rice
C. hivatalos életrajzában nincs szó a moszkvai tanulmányútról,
ez egyszerűen elhallgatott tény a világ közvéleménye előtt. Ez
viszont azt jelenti, hogy a Szovjetunió legvéresebb hetvenes
éveiben Rice Condi a KGB-körökhöz tartozhatott.
A személy, aki
őt a politikába bevezette nem volt más, mint Josef Korbel, a
második világháború alatt külföldre menekült Benes-féle
csehszlovák kormány pro-szovjet külpolitikájának a megtervezője.
Korbel, akiről azt írták, hogy “mint zsidó, a családjával a
náci-fasiszta rémuralom elől menekült el”, kivándorolt
Amerikába. A leánya Madeleine (Korbel) Albright, az amerikai
külpolitikát igazgatta Bill Clinton idejében.
[forrás: www.JRNyquist.com] Micsoda
titkok!...........
Jevgenyij Finkelstein-Primakov
G.
W. Bush üzenetet kapott az ő istenétől, hogy “az emberiség
érdekében fel kell vállalnia a terrorizmus elleni hadjáratot.”
A nagy munkához a legnagyobb szakértelemmel rendelkező J.
Finkelstein Primakovot, a szovjet KGB titkosrendőrség volt
nagyfőnökét nevezte ki, az amerikai Homeland Security
(Nemzetbiztonság) intézmény állandó tanácsadójának — persze
zsíros fizetéssel!
Amikor
Primakovot megkérdezték, hogy mi a CAPPS II, nevetve válaszolta,
hogy amolyan személyazonossági igazolvány, ami hozzászoktatja a
lakosságot a *belföldi útlvelél* használatához. Belföldi
útlevél? Példát vesznek a Szovjetunióról, ahol nem volt
járkálás és utazgatás egyik városból a
másikba![www.newswithviews.com/iserbyt/iserbyt19.htm]
Markus Wolf
A kommunista
Kelet-Németország hírhedt titkosszolgálati cárjának, Markus
Wolf életműve volt, hogy a lakosság felét beszervezte besúgónak,
akik a népidemokrácia védelmében tevékenykedtek saját
embertársaik ellen. Ez az ő igazi szakterülete, amit most a
Bush-kormányzat a “terrorizmus elleni harcában” felhasznál!
A
rendszer jól tudja, hogy mihelyt behozzák a Patriot II törvényt,
a munkálatok elkezdődnek a Patriot III összeállításán, és
akkor szükségesség válik a ‘belső spiclihálózat’
megszervezése, Márkus Wolf szakértelmének hozzájárulásával.
Markus Wolf
hivatalos kinevezését, J. F. Primakov jelentette be jó kedvűen a
BBC egyik tavalyi adásában, és az eseményt egyik US kongresszusi
képviselő is alátámasztotta. Primakov azt is kijelentette, hogy
‘Bush és Cheney hivatalával is együttműködnek Amerika
szovjetizálásának megvalósításában.’ [forrás:
www.infowars.com]
Marx rokona a Pentagonban?
Dov
Zakheim rabbi izraeli-amerikai
kettősállampolgár már 25 éve koptatja Washingtonban a
kormányhivatalok padlózatát, és az „amerikai cionisták
királyának” emlegetik. Politikájával befolyásolta Reagan,
Clinton, id. George Bush és G. W. Bush elnököket. Mivel a
Pentagonban pénzügyellenőri tevékenysége évei után (2001. 05 -
2004. 03) könyvvizsgálat alkalmával, több mint egy billió [12
nullás számjegy (!) azaz trillió az USA-ban] US dollárról nem
tudnak elszámolni. Tavaly márciusban otthagyta a Pentagont, az
újságírók kérdéseire csak annyit válaszolt, hogy ‘mint
pénzügyi főellenőrt a dollármilliók állandó kezelése
kimerítette.’
Izrael
fegyverzetének nagy része neki köszönhető. Az US F-16 és F-15
fegyverzet ‘többletnek’ minősített állományát Izrael szinte
fillérekért kapta meg. A 4,8 milliós orosz- és
lengyelországi askenázi zsidók ma a világ legfejlettebb repülőit
bitorolják.
Zakheim
nagyapja, Julius Zakheim (Zhabinka) rabbi Ukrajnában született.
Feleségül vette Karl Marx egyik rokonát, és maga is tevékenyen
vett részt az 1905-ös zavargásokban, amelyek tudjuk az
1917-es Bolsevik Forradalomhoz vezettek. A bolsevik
tervezet már akkor Izrael megvalósítását célozta. Izrael helyét
a Közel-Keleten az olaj és a vallásos légkör miatt határozták
el.
Az 1923-ban
alakult Betar nevű terrorista mozgalom aktív tagja, Zakheim apja
Jacob I. Zakheim 1910-ben született a lengyelországi cionista
„melegágyban”, ahol Jichak Shamir és Menachem Begin is a baráti
körhöz tartozott. Később a Betar csatlakozott a Haganah, az Irgun
és a Stern terrorista bandákhoz és véres harcot folytatott az
angol fennhatóság alatt lévő Palesztinában. Az angolok
kivonultak, de a cionisták folytatták a palesztinok
tömegmészárlását.
Dov
Zakheim rabbi Brooklynban született 1923-ban. Gyerekkorát kizárólag
zsidó iskolákban és izraeli nyári táborokban töltötte, ahol
maga is alapos cionista nevelésében részesült. G. W. Bush 2001.
májusában nevezte ki Dov Zakheim-et a Pentagon főellenőrének. A
2000. szeptemberében, egy többed magával szerkesztett tanulmányban
[1] olvasható:
‘ A közvélemény
gondolkodásának a megnevelésére Pearl Harbor-féle véletlen
esemény szükséges, hogy az amerikai nép elfogadjon háborút a
Közel-Keleten, amely politikai és kulturális téren alakítaná át
a térséget.’
2005.
március - Február 10-én Hunter
Thompson újságíró öngyilkosságot követett el. Két nappal
később letartóztatták Russell E. “Rusty” Nelson fényképészt,
akit azért tartott alkalmazásban egy volt republikánus képviselő
a Reagan-Bush-kormányzat idején, hogy szenátusi képviselőkről
és kormánytagokról, házibulizás közben fiatal gyerekekkel és
kiskorúakkal történő nemi aktusokról képeket készítsen.
Egyes
megfigyelők gyanítják, hogy talán Nelsont, aki Thompsonnal együtt
szemtanúja volt a homoszexuális és pedofile-aktusoknak és mintegy
30 ezernyi felvételt készített, most megpróbálják elnémítani.
(Nelson vallomása: US. District Court, 1999. Idézet:“tomflocco.com”)
Az egész 12 oldalnyi botrányos történet -- ha még nem tüntették
el -- megtalálható több világhálózati címen.
A nem egészen Fehér Ház
A Washington Times 1989. június 9-i számának
vezércikkében hatalmas betűkkel olvasható:
“Kivizsgálás
folyik, hogy Reagan, Bush valamint számos fontos egyéniség is
belekeveredett a homoszexuális prostitúcióba.”
Amerika
történetében szinte ez volt a legnagyobb botrány, amit csak
néhány újság is közölt, de a hírközlőszervek részéről
teljes volt a hírzárlat. Ezért van az, hogy az átlag amerikai
talán soha nem is hallott az ügyről.
John DeCamp
volt republikánus szenátor dokufilmet készített “Conspiracy of
Silence” címmel, amit 1994. májusában televízión közvetítettek
volna a ‘Discovery Channel’ műsoron. Ebben feltárták volna
egyházi személyiségek és politikusok bűnszövetkezetét, a
washingtoni szexorgiákhoz
összeszedett kiskorú fiú-prostituáltakat hogyan és miért
kísértek végig éjféltájban a Fehér Ház termein. Az
utolsó pillanatban, egy névtelen kongresszusi képviselő korlázotó
törvényrendelettel fenyegette meg a TV Cable-hálózatot,
amennyiben a műsort leadják. Ezzel egyidőben névtelen egyének
felvásárolták a filmhez való ‘Copyright-jogot’, és
elrendelték a film másolatok azonnali megsemmisítését. De egy
másolat azért mégis megmaradt, ami eljutott John DeCamp Nebraska
szenátor-ügyvédhez, aki átadta Ted L. Gunderson nyugdíjas
FBI-főnöknek.
A világhálózat
számos honlapján - a ‘Google Search’ segítségével --
megtalálhatók a húszéves botrány részletei.
Már csak éppen ez hiányzott!
Micsoda
ajándék éppen a Purim-ünnepekre! G. W. Bush Világbank élére
nevezte ki a neocon Paul Wolfowitz Védelmi Államtitkár-helyettest,
aki a Pentagonban megtervezte az Irak elleni támadóháborút. Míg
Bush ‘bátor’ határozatát nagy örömmel fogadták Izraelben,
de Európában és máshol a világon érhető aggodalommal. Még
Kofi Annan is bevallotta, hogy ‘Wolfowitz nem rendelkezik elég
gyakorlattal a fejlődő szegényebb országok iránt, másokat is
számításba kellene venni.’
Gazdasági
szakértők szerint Wolfowitz várhatóan óriási előnyöket
jelenthet majd Izraelnek, mivel a Világbanknak -- Ariel Sharon
kivonulása (?) után -- kulcsszerepe lesz a Gáza Övezet
újjáépítésében. Az amerikai dollármilliók előtt ezután még
nyitottabb az ajtó a Közel-Kelet felé.
A
történelem majd nem felejti el, hogy Wolfowitz volt az, aki
“Szaddám Husszein tömegpusztító fegyverei” és az “irakiak
őszinte felszabadulási vágya miatt” szükségesnek találta Irak
lerohanását.
Azóta a
Bush-kormányzat összeszorított fogakkal kényszerült bevallani,
hogy “Irakban nem voltak tömegpusztító fegyverek, Szaddámnak
semmi köze nem volt a 9/11-hez, s hogy Irak nem támogatta Al
Qaeda-t.”
A három
gyermekes családapa, a feleségétől elvált cionista Wolfowitz
hazugságok alapján tervezte meg az iraki háborút, illetve Szaddám
Husszein lebuktatását, amelyben segítette a napokban kirobbant
titkos kolléga, -- még Ronald Reagan idejéből -- az arab
származású feminista Shaha Ali Riza asszony, szintén a Világbank
egyik Londonban tanult vezető közgazdásza, ma Washingtonban a
legbefolyásosabb muzulmán. Wolfowitz és Riza évek óta
szenvedélyesen dolgoznak azon, hogy a “Közel-Keleten
megvalósítsák az igazi demokráciát: biztosítsák mindenkinek az
egyenlőséget és polgári jogokat”.[www.aljazeera.com -
www.arabnews.com]
Szenátor
Styles Bridges (1956): “Hogy az
Egyesült Államok milyen irányzattal kezeli a külpolitikáját, és
milyen sikerrel oldja meg a különféle nehézségeket, majd
befolyásolja nemcsak a ma élő amerikaiak és a következő
nemzedékek életét, de talán az egész világ sorsát is.” –
És amint a képekből is láthatjuk igen jó kezekben van
az irányzat.
----------
1. “Rebuilding America’s
Defenses: Strategy, Forces and Resources for a New Century”.
Kiadó: The
American Enterprise’s “Project for a New American Century” -
www.newamericancentury.org/RebuildingAmericasDefenses.pdf
Vasfüggöny Amerika felett
(Hazánkért Online, 2004)
(Részletek John Beaty “Iron Curtain over America” című, az ötvenes években megjelent könyvéből magyar fordításban a szerkesztő megjegyzéseivel)
Az Universal
Jewish Encyclopedia szerint a
zsidóknak Oroszországgal kapcsolatos álláspontját aKarl
Mordechai-Marx-ról szóló
ismertetés tartalmazza. E forrás szerint “a
zsidóság elismeri 6 millió zsidó hazájának, a Szovjetuniónak
tapasztalatait, mint tanúbizonyságot a marxista nézetről, ami a
nemzeti és faji egyenlőséget illeti.”
Az Encylopedia továbbá
rámutat arra a feltűnő tényre, hogy “az egyetlen országban,
amely hivatalosan vallják a marxista tanokat, az antiszemitizmust
törvényen kívül helyezték, feléledését pedig a szociális és
gazdasági egyenlőtlenség megszüntetésével lehetetlenné
tették.”
Alexander
Bittelman “The Jewish People Face
the Postwar World” (A zsidó nép
szembenéz a háború utáni világgal) című könyvében drámailag
fejezi ki “a zsidó nép háláját
a Szovjetunió iránt”:
“Ha
nem lett volna Vörös Hadsereg, ma már nem lennének zsidók, sem
Európában, sem Palesztinában, sem Afrikában, az Egyesült
Államokban pedig napjaik meg lennének számlálva… a Szovjetunió
megmentette a zsidó népet. Ezért sohase felejtse el az amerikai
zsidóság azt a történelmi adósságunkat, amellyel a zsidó nép
tartozik megváltójának, a Szovjetuniónak.”
Bittelman
azonban nem minden amerikai zsidó nevében szól, különösen, ha a
reakciós és nem-demokratikus erőkről beszél. Az ötvenes
években, az Amerikában letelepedett zsidókkal kapcsolatban
figyelemreméltó körülmény a Zionist Handbook szerint
az, hogy “e zsidóság 68-70%-ának rokonai vannak a Szovjetunióban
és Lengyelországban.”
Bittelmannak a
Szovjetunióról vallott nézete összhangban áll a kanadai Királyi
Bizottságnak (egykori ‘Royal Commission’) azzal a
megállapításával, miszerint “a Szovjetunió kihasználja a
zsidóknak a kommunizmus iránti szimpátiáját”:
“Jellemző,
hogy az orosz követségről származó több okmány feljegyzései
ügynökökkel vagy ügynökjelöltekkel kapcsolatban kiemelik, hogy
zsidókról illetve zsidó nőkről van szó, amiből arra
következtethetünk, hogy az orosz ötödik hadoszlop vezetői e
ténynek különös jelentőséget tulajdonítanak.”
A Monroe-elv
Számos
magas hivatalt viselő kém jelenléte az Egyesült Államokban arra
indít, hogy röviden ismertessem bevándorlási politikánkat. 1823.
december 2-án életbe lépett a híres ’Monroe-elv’,amelynek
értelmében „az Egyesült
Államok kormánya nem engedi meg, hogy kontinentális európai
hatalmak kiterjesszék kormányzási elveiket az Egyesült
Államokra.”
Abban az időben
és egészen a nyolcvanas évekig a XIX. században majdnem kizárólag
olyan bevándorlók jöhettek az Egyesült Államokba, akiknek
ideáljai azonosak voltak a nyugati keresztény civilizáció
ideáljaival.
1880 után
azonban a bevándorlás hirtelen eltért az addigi iránytól és
dél-, és kelet-európai bevándorlók milliói lepték el az
Egyesült Államokat. E bevándorlók nagy része ellenségesen állt
szembe az amerikai kormánnyal és az amerikai ideálokkal. Nagyrészt
nem voltak keresztények és nem szándékoztak elfogadni a nyugati
keresztény civilizációt. Saját terveik voltak, amelyeket nem
katonai támadással –annak idején Monroe ettől félt –
igyekeztek elérni, hanem rejtett beszüremkedéssel, propagandával,
választási és pénzügyi nyomással.
A
Columbia Egyetem egykori elnöke Nicholas
Murray Butler 1908-ban „The
American as he is”című könyvében
felhívta a figyelmet: „...
nemsokára kimerül az a képességünk, hogy megfékezzük és
asszimiláljuk azokat az idegen elemeket, amelyeket a bevándorlás
hozott közénk. A veszély, amellyel Amerika majd szembetalálja
magát, csakis belülről jöhet,
ha jön.”
(A statisztikai
kimutatások Butlert igazolják...)
Új
bevándorlók hatalmas csoportokban érkeztek, különösen
Oroszországból és Lengyelországból. A törvényes bevándorlók
száma 1881 és 1920 között 3,
237, 079 volt, mégpedig főleg
zsidók. A tömeg erejénél fogva az
új jövevények hátterébe szorították a
többé-kevésbé elnyugatiasodott
zsidókat, akiknek családjai még 1880
előtt vándoroltak be, - sikeres kereskedők voltak és nem
érdeklődtek túlságosan a politika iránt. A kelet-európai (i.e.
askenázi-kazár) zsidók
azonban „valóságos hatalmat
képeztek, amellyel számolni kellett a hivatásokban és iparban,
úgyszintén a politikai pártokban.” (Graetz-Raisin,
VI. Kötet, 344. oldal)
Elmer
Berger „The Jewish Dilemma” (A
zsidó kényszerhelyzet) c. könyvében többek között azt írja,
hogy a korai, mintegy 200 ezernyi zsidó bevándorló Németországból
jött Amerikába és teljesen beolvadt. Ez annál is érthetőbb
volt, mert sem faji, sem néprajzi közösségük nem volt a
kazárokkal [ez“nem-sémita, török
illetve finn népcsoport volt a Volga mentén, amely a VIII.
században vette fel a judaizmust, mint nemzeti vallást” – Forrás:
The Khazars – The New Standard Jewish Encyclopedia, 1970, New
York], sőt nem voltak szeparatisták
vagy zsidó nacionalisták sem.
1880 után,
különösen pedig a XX. század első két évtizedében azonban
egyre nagyobb méreteket öltött a kelet-európai kivándorlás. A
kelet-európai zsidó bevándorlók “magukkal hozták a zsidó nép
elkoptatott fogalmát. Az új nacionalista (cionista) érzelmű
jövevények nemsokára kiterjesztették befolyásukat a régi,
azelőtt antinacionalista reformált amerikai zsidó szervezetekre.”
1941-42
telén az Amerikai Rabbik Központi
Tanácsa [Central Conference of
American Rabbis] elhatározta egy zsidó katonai alakulat
felállítását. Ez az esemény azt jelentette, hogy a vezető
reform-zsidóság beadta a derekát a zsidó nacionalizmussal
szemben. Sok amerikai érzelmű zsidó tiltakozott is, de
szervezetlenségük miatt eredménytelenül.
Minthogy
a többségében lévő új zsidók (kazárok) ’felsőbbrendű
népnek és nemzetnek tartják magukat’, beolvadásukról
(lásd Henry Pratt: Fairchild: Race and Nationality as
Factors in American Life) szó sem lehet. Amerikában tehát
létezik egy nemzet a nemzetben,
méghozzá erőszakos és öntudatos nemzet.
A
kelet-európai bevándorlás az első világháború idején
lelassult, de 1920-ban szinte árvízként újra megindult. A
hatalmas tömegek láttára a képviselőház is aggódni kezdett
olyannyira, hogy a képviselőház bevándorlási bizottsága (House
Committee on Immigration) megállapította,
hogy mivel asszimilálóképességük korlátozott és a folyamat
magában véve is lassú és nehéz, határokat
kell szabni a bevándorlásnak.
Ebből keletkezett az 1921. május 19-én megszavazott
első kvóta-törvény.
Ennek értelmében az Egyesült Államok területén képviselt
nemzeteknek – amelyeknek polgárai 1910 előtt vándoroltak be –
csak 3%-a kaphat a továbbiakban bevándorlási engedélyt. Eszerint
évente 350, 000 idegen vándorolhat be, főként az észak-, és
nyugat-európai országokból. A képviselőház gondjai ezzel még
nem szűntek meg. A bizottság jelentette, hogy
„...
nemzetünk nyugalmas jövőjének érdekében feltétlenül meg kell
őriznünk a lakosság alapvető összetételét. Minthogy a
politikai tudomány alapvető igazsága, hogy az a kormány, amely
mentes minden külső nyomástól, látható kifejezője az általa
kormányzott nép eszményeinek, alapelveinek és szociális
nézeteinek, nyilvánvaló, hogy bármely változás a népesség
jellemében vagy összetételében kikerülhetetlenül olyan kormány
kifejlődését vonja maga után, amely összhangban van azzal az
alappal, amelyen nyugszik. Tehát az alkotmányos kormány által e
földrészen közel egy évszázaddal ezelőtt megteremtett egyéni
szabadság megőrzése érdekében sem a lakosság összetételének,
sem gazdasági szabályainknak nem szabad megváltozniuk.
...
Az amerikai nép az Egyesült Államok területén élő minden
népcsoporttól és minden külföldi kormánytól megtagadja a jogot
ahhoz, hogy bármilyen anyagi vagy eszmei tulajdonunkra jogot
formáljanak, vagy hogy előírják törvényhozásunk jellegét.”
Amerikában
a zsidó lakosság létszáma gyorsan növekedett, egyrészt a magas
születési arány, másrészt a bevándorlás következtében, főleg
pedig az 1924. évi törvény
kijátszásával. E törvény a
származást határozta meg.
Az
amerikai statisztikai hivatal adatai szerint 1877-ben 230,
000, 1890-ben 475,
000, 1906-ban 1,
775, 000, 1916-ban 3,
300, 000, 1926-ban 4,
081, 000 és 1936-ban 4,
641, 184 zsidó élt az Egyesült
Államokban, akik 3728 hitközséghez
tartoztak.
A World
Almanach (1950) szerint 15,
713, 638 zsidó tartozik vallási
szervezetekbe. A statisztikából a következtethető, hogy a
zsidóságnak több mint 50%-a, tehát legalább 8 millió a nyugati
féltekén él.
Tekintettel
arra, hogy ebből legalább millió Dél-Amerikában
és Kanadában él, az Egyesült Államokban lakó zsidók száma
kb. 7, 250, 000-re tehető.
Ha hozzászámítjuk a vallásilag szervezetlen (szekuláris)
zsidókat és azokat is, akik törvénytelen úton jöttek az
országba, arra az eredményre jutunk, hogy az ötvenes években az
Egyesült Államokban legalább 10
millió zsidó élt.
Az érdekesség kedvéért
The American
Jewish Year Book [Az Amerikai
Zsidó Évkönyv], 5702.
szám, 1941. szeptember 22-tõl
1942. szeptember 11-ig, 43. kötet,
amelyet Philadelphiában adott ki a The
Jewish Publication Society of America [Amerika
Zsidó Kiadó Társasága], a 666. oldalon közli, hogy a legnagyobb
náci terjeszkedés után, egészen Oroszországig, beleszámítva a
Németországban maradt zsidókat is, a Németországnak alárendelt
Európában, 1941-ben 3,110,722 zsidó
volt.
Kérdezzük:
hogyan lehetett a 3, 110, 722
zsidóból 6, 000, 000 zsidót kiirtani?
E 3, 110, 722 zsidóból még
mindig maradt annyi, hogy közvetlenül a háború után több mint 2
millió kivándoroljon Palesztinába, és ott létrehozza Izrael
államot. A zsidó fajelmélet az összes többi fajelmélet
modelljét képezi, egy ideológia, amely arra szolgál, hogy
igazolja a különbözõ népek feletti uralmat. Az Ószövetség
betű szerinti értelmezése ugyanazoknak a mészárlásoknak az
elkövetéséhez vezet, amelyeket Józsué végrehajtott. (Idézet
Roger Garaudy Az Izraeli Politikát Megalapozó Mítoszok címû, már
magyarul is megjelent könyvébõl.)
Nácionisták
A politikai cionizmust kitűnően megvilágítja Douglas Reed: „Somewhere South of Suez” c. könyvében. Megemlíti a cionista nacionalizmus publikálását illető „titkos tilalmat”, melynacionalizmus „már gyökerében rokon a szovjet-kommunizmussal”, s hogy a „cionista nacionalisták már elég hatalmasok és erősek ahhoz, hogy a maradék Nyugat nagy birodalmainak kormányait irányíthassák.!...” továbbá, hogy „az amerikai elnökök, az angol miniszterelnökök és kollégáik úgy hajlongnak a cionizmus előtt, mintha szentséget imádnának.”Amerika bolsevizálása
A
megsemmisített Oroszországban a kazárok a kommunisták
segítségével erősítették meg a hatalmukat „tisztogatások”
sorozatával, amelyeknek során sokmillió orosz vesztette életét
lassú borzalmak közepette, vagy száműzetésben,
kényszermunkatáborokban.
Amilyen könnyen
sikerült a kommunistáknak könyörtelen terrorral legyűrni az
orosz népet, éppolyan könnyen sikerült beültetni ügynökeiket a
nyugat-európai országokba, Kanadába és az Egyesült Államokba.
Az elképzelés,
miszerint a „kapitalista demokráciák (Anglia és az USA)
félelmetes akadályai a kommunizmus terjeszkedésének és ezért
meg kell semmisíteni”, gyakran nyert megerősítést szovjet
vezetők beszédeiben, különösen Sztálinnak a 18.
pártkongresszuson (1939. március) mondott beszédében. E
kijelentést Sztálin a háború kitörése előtt tette, közel
három évvel az amerikaiak hadba lépése előtt. A beszédet nem is
rejtették véka alá, hanem világgá kürtölték, tehát
Washingtonban a honatyák jól tudták: Sztálin beszédében a
kapitalista demokráciák megsemmisítésére utalt.
(Ismerve
gyűlölet-propagandájukat, és azt, hogy ekkorra Sztálin már több
mint 8 millió ukránt éheztetett halálra, a Nyugat Hitler ellen
mégis a Szovjetuniót választotta dicsőséges szövetségesének!
– TJ)
Amerikában
a kommunista beszivárgás fő okai: (1) a
pontatlan bevándorlási törvények, és (2) az
Egyesült Államok területén lakó idegenekkel szemben hiányzott a
hatásos politika még akkor is, ha tevékenységük a kormány
megdöntésére irányult. 1950-ben, az országban illegálisan
tartózkodó milliók közül több százezret elfogtak, majd újra
szabadonengedtek, mert a kitoloncoltatásukhoz nem volt elég
bizonyíték.
Az emigrációs
hullám, amely Amerika partjait 1919 és 1924 között érte, hozta a
legtöbb kommunista érzelmű egyént. E rövid idő alatt 3 millió
idegen vándorolt be, nagyrészük Kelet-Európából, akik
ellenségesen viselkedtek az amerikai kormánnyal szemben és
valóságos ügynökei voltak az új szovjet birodalomnak.
Köztük
felettébb gyanús volt, pl. Sidney
Hillman, aki félreértette rabbinátusi
tanulmányait és nemzetközi arányú politikai tevékenységbe
kezdett. Huszonkét évvel előbb Lenin arra utasította az amerikai
kommunistákat, hogy „beszéljék
meg a dolgokat Sidneyvel”, amikor
Hillman az Orosz-Amerikai Ipari Rt. elnöke volt, míg 22 évvel
később ugyanezt az utasítást lehetett hallani F. D.
Roosevelttől. [Lásd: Walter
Trohan a washingtoni Times Heraldban, 1944. 10. 29]
Tagadhatatlan,
hogy az újabb bevándorlóknak még nagyobb hányada már azzal az
elhatározással lépett Amerika földjére, hogy nem olvad
be a nyugati keresztény civilizációba, hanem inkább érdekeinek
megfelelően megváltoztatja azt, s hogy céljait politikai úton, ha
másképpen nem megy, akkor erőszakkal is, de megvalósítja.
As USA elnöke elismeri a szovjet kormányt
Az Amerikába
újonnan bevándoroltak nagy része nem találta rokonszenvesnek a
többségi köztársasági pártot, s mivel a demokrata pártnak
szüksége volt új tagokra, a baloldali jövevények valamennyien a
demokrata pártba tömörültek.
A demokraták
1912-ben Woodrow Wilsont megválasztották elnöknek.
De az első igazán nagy sikerük az volt, hogy F. D.
Roosevelt (az USA elnöke 1933-1945-ig) nem egészen kilenc
hónappal hivatalba lépése után, elismerte a szovjet
kormányt. E jelentőségteljes eseményről William
La Varreaz American Legion című folyóiratban
(1951. aug.) úgy emlékezett meg, mint „Moszkva ünnepnapjáról
az amerikai történelemben”. Leírja, hogy ezt a különleges
diplomáciai sakkhúzást a sunyin mosolygóLitvinov
(Wallach-Finkelstein) valamint Henry
Morgenthau és Dean Acheson –- Felix
Frankfurter pártfogoltjai –- rendezték. A négy személy közül
hárman ugyanahhoz a ’családhoz’ tartoztak, a
negyedik, Dean Acheson pedig Brandeis
bíró jobbkeze volt, mielőtt elhíresült, mint
„Frankfurter-fiú.”
A legfőbb
„Frankfurter-fiú”-val foglalkozik Felix Wittner az American
Mercury című folyóirat 1952. áprilisi számában:
„Acheson
rossz szolgálatai, amelyeket a szabadság ügyének tett, már 19
évvel ezelőtt elkezdődtek, amikor Sztálin fizetett amerikai
jogtanácsosainak az egyike lett, még mielőtt az Egyesült Államok
elismerte volna a Szovjetuniót.
1933.
november 16, éjfél – Tragikus dátum ez az amerikai
történelemben, amelyre gyermekeink még sokáig szomorúan fognak
visszaemlékezni! – A különleges moszkvai főügynök, -- a Vörös
Térség összes elvetemült nemzetközi üzelmeinek biztosa – az
Egyesült Államok elnökére mosolyogva, diadalittasan ült
éjféltájt a Fehér Házban íróasztalánál. Tizenöt évig
próbálkozott a Kreml arra, hogy diplomáciai sérthetetlenséggel
védett kommunista támaszpontra tegyen szert az USA-ban. Négy elnök
– Wilson, Harding, Coolidge és Hoover – utasította vissza
Moszkva istentelen ideológiájának vagy szekértolóinak
támogatását. Itt most azonban végre akadt elnök, (a
köztudottan szabadkőműves -TJ) Franklin
D. Roosevelt, akivel a
kommunisták tárgyalhattak. A régi miniszterelnökségnek, az
Amerikai Légiónak és az American Federation of Labour
szakszervezeti szövetségnek sok hazafias, jól tájékozott tagja
kétellte Rooseveltet, hogy ne használja fel magas hivatalát arra,
hogy felmagasztaljon olyan ’keleti
vendéget’, akinek a kezén
saját honfitársai vére szárad, hanem kézfogás nélkül küldje
vissza Moszkvába.
F.
D. Roosevelt azonban, eltelve új hivatalának hatalmával az
értelmiségiekként és liberálisokként fellépő marxisták és a
saját talpnyaló bürokráciájában ügyködő radikálisok
bíztatására aláírta a nevét a Kreml
szerződésére. A Kongresszus jóváhagyása nélkül
valóságos szerződést kötött a Szovjetunióval, feljogosítva
azt arra, hogy kommunista követségeket és konzulátusokat állítson
fel az Egyesült Államok területén, teljes diplomáciai jogokkal
és immunitással Sztálin bolsevista ügynökei részére...”
[Nem
véletlen, hogy az ENSZ épülete – Moszkva trójai falova! –
Amerikában épült és nem Moszkvában! - TJ]
Roosevelt a marxisták szálláscsinálója
Nemcsak a
kelet-európai származású, újonnan Amerikába érkezett
baloldaliak jutottak be nagy számban a kormány stratégiailag
fontos hivatalaiba, hanem amerikai születésű kommunista párttagok
is befészkelték magukat az elnök környezetébe. F. D.
Roosevelt az amerikai kommunistákat állandó előnyökben,
gondoskodásban részesítette, ami megnyilvánult abban is, hogy
következetesen elvetette a kommunisták megfékezésére
előterjesztett javaslatokat.
Martin
Dies volt képviselő, az
Amerika-ellenes tevékenységet kivizsgáló képviselőházi
bizottság volt elnöke előadásokban tanúsította, hogy Roosevelt
többször is meghívta őt a Fehér Házba, és azt mondta neki –
célzást téve nagy előnyökre, amelyekkel ez járna számára –
hogy ’hagyja
abba a kommunisták zaklatását.’ Martin
Dies előtt Roosevelt legfőbb érve mindig az volt, hogy’Szükségünk
van ezekre a szavazatokra!’
Ez
azonban még nem volt minden. A második világháború kitörése
után úgynevezett menekülteketközvetlenül
érkezésük után fontos kormányállásokba helyeztek. Meg se
várták az állampolgárság elnyeréséhez kiszabott kötelező
időt és anélkül, hogy kivizsgálták volna az okokat, amelyek
miatt Európát elhagyták. Ezt a beszüremkedést egy
kormányrendelet tette lehetővé, amely kimondta, hogy’az
alkalmazás nem tagadható meg sem faji, sem vallási, sem
nemzetiségi okokból’.
Minthogy
kivizsgálás lehetetlen volt azokon a távoli és ellenséges
területeken, amelyekről ezek amenekültek jöttek, és
minthogy voltak közöttük olyanok, akik rokonszenveztek a
Szovjetunióval, ez a kormányrendelet potenciális, sokszor pedig
ténylegesen halálos csapás volt az Egyesült Államok
biztonságára.
Az
újonnan létesített atomközpontokban a biztonsági óvintézkedések
ellenőrzését nem a szakavatott FBI-ra, hanem magukra az
atomkutatóra bízták! Amerikai atomtitkokhoz hozzáférhetett
például az ünnepelt idegen,
a brit állampolgárságú, -- de
nem brit születésű! – Klaus
Fuchs is.
A Reader’s
Digest 1942. szeptemberi számában megjelent The
Facts About Jews in Washington (Tények a washingtoni
zsidókról) c. cikk szerint 1942-ben feltűnően sok zsidó személy
volt kormányhivatalokban, s olyan kormányállásokban, amelyeknek
hatásköre pénz-, munka-, és igazságszolgáltatási ügyekre
terjedt ki. E helyzet abból adódott, hogy „nemzsidó
kormánytisztviselők, -- az elnök utasítására -- különböző
osztályokat igyekeztek rábírni arra, hogy még több zsidót
alkalmazzanak.”
Abban
az időben a kelet-európai vagy velük rokonszármazású illetve
világnézetű személyek befolyása akkor érte el tetőpontját,
amikor Milton Katz lett
az Egyesült Államok európai politikájának irányítója 1951
közepéig. Ugyanakkor, amikor Anna
Rosenberg hatáskörébe tartozott
az USA hadseregének, tengerészetének és légierejének
embertartaléka; amikor Manly
Fleischmann volt a haditermelési
hivatal igazgatója, Nathan P.
Feisinger pedig a bérszabályozó
hivatal elnöke. [New York
Times, 1951. 08.30]
Ehhez
hasonlóan, Truman elnök
1948. októberében, amikor kiküldött egy „bizottságot a
fegyveres erők vallási és erkölcsi jólétére és
jellemvezetésére”, annak elnökéül Frank
L. Weil new yorki ügyvédet,
a Zsidó Nemzeti Jóléti
Kamara elnökét nevezte ki. [New
York Times, 1948.10.28]
Figyelemre
méltó a kazár vagy hasonló hátterű személyek kiemelkedő
szerepe Nagy-Britannia kisebbségi szocialista kormányában és a
francia politikai életében, kezdve Léon Blumtól. Köztük
van még Emmanuel Shinwell és Jules
Moch is, akik nemrégiben a hadügyi tárcát viselték
országaikban.
Az
„újpolgárok” közül első helyen kell megemlíteni a bécsi
születésű Félix Frankfurtert,
az amerikai Harvard Egyetem „felvilágosodási” jelképét.
Miután elhagyta tanári állását az egyetem jogi karán, dr.
Frankfurter az Egyesült Államok legfelsőbb bírósági posztját
foglalta el, és Roosevelt elnök legfőbb tanácsadója lett jogi és
más ügyekben.
Frankfurter
bíró nemcsak tanácsadásaival érvényesítette a befolyását,
hanem azzal is, hogy előmozdította kedvezményezett
egyéneknek fontos állásokba való kinevezését.
A
Roosevelt-kormányban nagy hatalma volt az oroszországi
születésű Isador Lubinnak, aki később az USA
ENSZ-kiküldöttje lett. Leo Pasvolsky sokáig
hatalmi tényező volt a külügyminisztériumban – többek között
elnöke volt a háború utáni program kidolgozására kiküldött
bizottságnak, sőt a hatáskörébe tartoztak a nemzetközi
szervezetek és biztonsági ügyek is (1945-1946).
Roosevelthez
közel állt még Samuel Rosenman,
akiről azt mondják, hogy mint különleges tanácsadó írta az
elnök számos beszédét; Henry
Morgenthau pénzügyminiszter, (a
hírhedt Morgenthau-terv szellemi szerzője) és Herbert
Lehman, az UNRRA vezérigazgatója
(1943-1946), mely segélyszervezet pénztartalékának nagy részét
– ezt a pénzalapot főleg az USA szolgáltatta az amerikai nép
adópénzéből! – olyan államoknak szánták, amelyek a jaltai és
potsdami értekezlet eredményeként kerültek szovjet iga alá! +++
Vasfüggöny Amerika felett
(Hazánkért Online, 2004)
(Részletek John Beaty “Iron Curtain over America” című, az ötvenes években megjelent könyvéből magyar fordításban a szerkesztő megjegyzéseivel)
Az Universal
Jewish Encyclopedia szerint a
zsidóknak Oroszországgal kapcsolatos álláspontját aKarl
Mordechai-Marx-ról szóló
ismertetés tartalmazza. E forrás szerint “a
zsidóság elismeri 6 millió zsidó hazájának, a Szovjetuniónak
tapasztalatait, mint tanúbizonyságot a marxista nézetről, ami a
nemzeti és faji egyenlőséget illeti.”
Az Encylopedia továbbá
rámutat arra a feltűnő tényre, hogy “az egyetlen országban,
amely hivatalosan vallják a marxista tanokat, az antiszemitizmust
törvényen kívül helyezték, feléledését pedig a szociális és
gazdasági egyenlőtlenség megszüntetésével lehetetlenné
tették.”
Alexander
Bittelman “The Jewish People Face
the Postwar World” (A zsidó nép
szembenéz a háború utáni világgal) című könyvében drámailag
fejezi ki “a zsidó nép háláját
a Szovjetunió iránt”:
“Ha
nem lett volna Vörös Hadsereg, ma már nem lennének zsidók, sem
Európában, sem Palesztinában, sem Afrikában, az Egyesült
Államokban pedig napjaik meg lennének számlálva… a Szovjetunió
megmentette a zsidó népet. Ezért sohase felejtse el az amerikai
zsidóság azt a történelmi adósságunkat, amellyel a zsidó nép
tartozik megváltójának, a Szovjetuniónak.”
Bittelman
azonban nem minden amerikai zsidó nevében szól, különösen, ha a
reakciós és nem-demokratikus erőkről beszél. Az ötvenes
években, az Amerikában letelepedett zsidókkal kapcsolatban
figyelemreméltó körülmény a Zionist Handbook szerint
az, hogy “e zsidóság 68-70%-ának rokonai vannak a Szovjetunióban
és Lengyelországban.”
Bittelmannak a
Szovjetunióról vallott nézete összhangban áll a kanadai Királyi
Bizottságnak (egykori ‘Royal Commission’) azzal a
megállapításával, miszerint “a Szovjetunió kihasználja a
zsidóknak a kommunizmus iránti szimpátiáját”:
“Jellemző,
hogy az orosz követségről származó több okmány feljegyzései
ügynökökkel vagy ügynökjelöltekkel kapcsolatban kiemelik, hogy
zsidókról illetve zsidó nőkről van szó, amiből arra
következtethetünk, hogy az orosz ötödik hadoszlop vezetői e
ténynek különös jelentőséget tulajdonítanak.”
A Monroe-elv
Számos
magas hivatalt viselő kém jelenléte az Egyesült Államokban arra
indít, hogy röviden ismertessem bevándorlási politikánkat. 1823.
december 2-án életbe lépett a híres ’Monroe-elv’,amelynek
értelmében „az Egyesült
Államok kormánya nem engedi meg, hogy kontinentális európai
hatalmak kiterjesszék kormányzási elveiket az Egyesült
Államokra.”
Abban az időben
és egészen a nyolcvanas évekig a XIX. században majdnem kizárólag
olyan bevándorlók jöhettek az Egyesült Államokba, akiknek
ideáljai azonosak voltak a nyugati keresztény civilizáció
ideáljaival.
1880 után
azonban a bevándorlás hirtelen eltért az addigi iránytól és
dél-, és kelet-európai bevándorlók milliói lepték el az
Egyesült Államokat. E bevándorlók nagy része ellenségesen állt
szembe az amerikai kormánnyal és az amerikai ideálokkal. Nagyrészt
nem voltak keresztények és nem szándékoztak elfogadni a nyugati
keresztény civilizációt. Saját terveik voltak, amelyeket nem
katonai támadással –annak idején Monroe ettől félt –
igyekeztek elérni, hanem rejtett beszüremkedéssel, propagandával,
választási és pénzügyi nyomással.
A
Columbia Egyetem egykori elnöke Nicholas
Murray Butler 1908-ban „The
American as he is”című könyvében
felhívta a figyelmet: „...
nemsokára kimerül az a képességünk, hogy megfékezzük és
asszimiláljuk azokat az idegen elemeket, amelyeket a bevándorlás
hozott közénk. A veszély, amellyel Amerika majd szembetalálja
magát, csakis belülről jöhet,
ha jön.”
(A statisztikai
kimutatások Butlert igazolják...)
Új
bevándorlók hatalmas csoportokban érkeztek, különösen
Oroszországból és Lengyelországból. A törvényes bevándorlók
száma 1881 és 1920 között 3,
237, 079 volt, mégpedig főleg
zsidók. A tömeg erejénél fogva az
új jövevények hátterébe szorították a
többé-kevésbé elnyugatiasodott
zsidókat, akiknek családjai még 1880
előtt vándoroltak be, - sikeres kereskedők voltak és nem
érdeklődtek túlságosan a politika iránt. A kelet-európai (i.e.
askenázi-kazár) zsidók
azonban „valóságos hatalmat
képeztek, amellyel számolni kellett a hivatásokban és iparban,
úgyszintén a politikai pártokban.” (Graetz-Raisin,
VI. Kötet, 344. oldal)
Elmer
Berger „The Jewish Dilemma” (A
zsidó kényszerhelyzet) c. könyvében többek között azt írja,
hogy a korai, mintegy 200 ezernyi zsidó bevándorló Németországból
jött Amerikába és teljesen beolvadt. Ez annál is érthetőbb
volt, mert sem faji, sem néprajzi közösségük nem volt a
kazárokkal [ez“nem-sémita, török
illetve finn népcsoport volt a Volga mentén, amely a VIII.
században vette fel a judaizmust, mint nemzeti vallást” – Forrás:
The Khazars – The New Standard Jewish Encyclopedia, 1970, New
York], sőt nem voltak szeparatisták
vagy zsidó nacionalisták sem.
1880 után,
különösen pedig a XX. század első két évtizedében azonban
egyre nagyobb méreteket öltött a kelet-európai kivándorlás. A
kelet-európai zsidó bevándorlók “magukkal hozták a zsidó nép
elkoptatott fogalmát. Az új nacionalista (cionista) érzelmű
jövevények nemsokára kiterjesztették befolyásukat a régi,
azelőtt antinacionalista reformált amerikai zsidó szervezetekre.”
1941-42
telén az Amerikai Rabbik Központi
Tanácsa [Central Conference of
American Rabbis] elhatározta egy zsidó katonai alakulat
felállítását. Ez az esemény azt jelentette, hogy a vezető
reform-zsidóság beadta a derekát a zsidó nacionalizmussal
szemben. Sok amerikai érzelmű zsidó tiltakozott is, de
szervezetlenségük miatt eredménytelenül.
Minthogy
a többségében lévő új zsidók (kazárok) ’felsőbbrendű
népnek és nemzetnek tartják magukat’, beolvadásukról
(lásd Henry Pratt: Fairchild: Race and Nationality as
Factors in American Life) szó sem lehet. Amerikában tehát
létezik egy nemzet a nemzetben,
méghozzá erőszakos és öntudatos nemzet.
A
kelet-európai bevándorlás az első világháború idején
lelassult, de 1920-ban szinte árvízként újra megindult. A
hatalmas tömegek láttára a képviselőház is aggódni kezdett
olyannyira, hogy a képviselőház bevándorlási bizottsága (House
Committee on Immigration) megállapította,
hogy mivel asszimilálóképességük korlátozott és a folyamat
magában véve is lassú és nehéz, határokat
kell szabni a bevándorlásnak.
Ebből keletkezett az 1921. május 19-én megszavazott
első kvóta-törvény.
Ennek értelmében az Egyesült Államok területén képviselt
nemzeteknek – amelyeknek polgárai 1910 előtt vándoroltak be –
csak 3%-a kaphat a továbbiakban bevándorlási engedélyt. Eszerint
évente 350, 000 idegen vándorolhat be, főként az észak-, és
nyugat-európai országokból. A képviselőház gondjai ezzel még
nem szűntek meg. A bizottság jelentette, hogy
„...
nemzetünk nyugalmas jövőjének érdekében feltétlenül meg kell
őriznünk a lakosság alapvető összetételét. Minthogy a
politikai tudomány alapvető igazsága, hogy az a kormány, amely
mentes minden külső nyomástól, látható kifejezője az általa
kormányzott nép eszményeinek, alapelveinek és szociális
nézeteinek, nyilvánvaló, hogy bármely változás a népesség
jellemében vagy összetételében kikerülhetetlenül olyan kormány
kifejlődését vonja maga után, amely összhangban van azzal az
alappal, amelyen nyugszik. Tehát az alkotmányos kormány által e
földrészen közel egy évszázaddal ezelőtt megteremtett egyéni
szabadság megőrzése érdekében sem a lakosság összetételének,
sem gazdasági szabályainknak nem szabad megváltozniuk.
...
Az amerikai nép az Egyesült Államok területén élő minden
népcsoporttól és minden külföldi kormánytól megtagadja a jogot
ahhoz, hogy bármilyen anyagi vagy eszmei tulajdonunkra jogot
formáljanak, vagy hogy előírják törvényhozásunk jellegét.”
Amerikában
a zsidó lakosság létszáma gyorsan növekedett, egyrészt a magas
születési arány, másrészt a bevándorlás következtében, főleg
pedig az 1924. évi törvény
kijátszásával. E törvény a
származást határozta meg.
Az
amerikai statisztikai hivatal adatai szerint 1877-ben 230,
000, 1890-ben 475,
000, 1906-ban 1,
775, 000, 1916-ban 3,
300, 000, 1926-ban 4,
081, 000 és 1936-ban 4,
641, 184 zsidó élt az Egyesült
Államokban, akik 3728 hitközséghez
tartoztak.
A World
Almanach (1950) szerint 15,
713, 638 zsidó tartozik vallási
szervezetekbe. A statisztikából a következtethető, hogy a
zsidóságnak több mint 50%-a, tehát legalább 8 millió a nyugati
féltekén él.
Tekintettel
arra, hogy ebből legalább millió Dél-Amerikában
és Kanadában él, az Egyesült Államokban lakó zsidók száma
kb. 7, 250, 000-re tehető.
Ha hozzászámítjuk a vallásilag szervezetlen (szekuláris)
zsidókat és azokat is, akik törvénytelen úton jöttek az
országba, arra az eredményre jutunk, hogy az ötvenes években az
Egyesült Államokban legalább 10
millió zsidó élt.
Az érdekesség kedvéért
The American
Jewish Year Book [Az Amerikai
Zsidó Évkönyv], 5702.
szám, 1941. szeptember 22-tõl
1942. szeptember 11-ig, 43. kötet,
amelyet Philadelphiában adott ki a The
Jewish Publication Society of America [Amerika
Zsidó Kiadó Társasága], a 666. oldalon közli, hogy a legnagyobb
náci terjeszkedés után, egészen Oroszországig, beleszámítva a
Németországban maradt zsidókat is, a Németországnak alárendelt
Európában, 1941-ben 3,110,722 zsidó
volt.
Kérdezzük:
hogyan lehetett a 3, 110, 722
zsidóból 6, 000, 000 zsidót kiirtani?
E 3, 110, 722 zsidóból még
mindig maradt annyi, hogy közvetlenül a háború után több mint 2
millió kivándoroljon Palesztinába, és ott létrehozza Izrael
államot. A zsidó fajelmélet az összes többi fajelmélet
modelljét képezi, egy ideológia, amely arra szolgál, hogy
igazolja a különbözõ népek feletti uralmat. Az Ószövetség
betű szerinti értelmezése ugyanazoknak a mészárlásoknak az
elkövetéséhez vezet, amelyeket Józsué végrehajtott. (Idézet
Roger Garaudy Az Izraeli Politikát Megalapozó Mítoszok címû, már
magyarul is megjelent könyvébõl.)
Nácionisták
A politikai cionizmust kitűnően megvilágítja Douglas Reed: „Somewhere South of Suez” c. könyvében. Megemlíti a cionista nacionalizmus publikálását illető „titkos tilalmat”, melynacionalizmus „már gyökerében rokon a szovjet-kommunizmussal”, s hogy a „cionista nacionalisták már elég hatalmasok és erősek ahhoz, hogy a maradék Nyugat nagy birodalmainak kormányait irányíthassák.!...” továbbá, hogy „az amerikai elnökök, az angol miniszterelnökök és kollégáik úgy hajlongnak a cionizmus előtt, mintha szentséget imádnának.”Amerika bolsevizálása
A
megsemmisített Oroszországban a kazárok a kommunisták
segítségével erősítették meg a hatalmukat „tisztogatások”
sorozatával, amelyeknek során sokmillió orosz vesztette életét
lassú borzalmak közepette, vagy száműzetésben,
kényszermunkatáborokban.
Amilyen könnyen
sikerült a kommunistáknak könyörtelen terrorral legyűrni az
orosz népet, éppolyan könnyen sikerült beültetni ügynökeiket a
nyugat-európai országokba, Kanadába és az Egyesült Államokba.
Az elképzelés,
miszerint a „kapitalista demokráciák (Anglia és az USA)
félelmetes akadályai a kommunizmus terjeszkedésének és ezért
meg kell semmisíteni”, gyakran nyert megerősítést szovjet
vezetők beszédeiben, különösen Sztálinnak a 18.
pártkongresszuson (1939. március) mondott beszédében. E
kijelentést Sztálin a háború kitörése előtt tette, közel
három évvel az amerikaiak hadba lépése előtt. A beszédet nem is
rejtették véka alá, hanem világgá kürtölték, tehát
Washingtonban a honatyák jól tudták: Sztálin beszédében a
kapitalista demokráciák megsemmisítésére utalt.
(Ismerve
gyűlölet-propagandájukat, és azt, hogy ekkorra Sztálin már több
mint 8 millió ukránt éheztetett halálra, a Nyugat Hitler ellen
mégis a Szovjetuniót választotta dicsőséges szövetségesének!
– TJ)
Amerikában
a kommunista beszivárgás fő okai: (1) a
pontatlan bevándorlási törvények, és (2) az
Egyesült Államok területén lakó idegenekkel szemben hiányzott a
hatásos politika még akkor is, ha tevékenységük a kormány
megdöntésére irányult. 1950-ben, az országban illegálisan
tartózkodó milliók közül több százezret elfogtak, majd újra
szabadonengedtek, mert a kitoloncoltatásukhoz nem volt elég
bizonyíték.
Az emigrációs
hullám, amely Amerika partjait 1919 és 1924 között érte, hozta a
legtöbb kommunista érzelmű egyént. E rövid idő alatt 3 millió
idegen vándorolt be, nagyrészük Kelet-Európából, akik
ellenségesen viselkedtek az amerikai kormánnyal szemben és
valóságos ügynökei voltak az új szovjet birodalomnak.
Köztük
felettébb gyanús volt, pl. Sidney
Hillman, aki félreértette rabbinátusi
tanulmányait és nemzetközi arányú politikai tevékenységbe
kezdett. Huszonkét évvel előbb Lenin arra utasította az amerikai
kommunistákat, hogy „beszéljék
meg a dolgokat Sidneyvel”, amikor
Hillman az Orosz-Amerikai Ipari Rt. elnöke volt, míg 22 évvel
később ugyanezt az utasítást lehetett hallani F. D.
Roosevelttől. [Lásd: Walter
Trohan a washingtoni Times Heraldban, 1944. 10. 29]
Tagadhatatlan,
hogy az újabb bevándorlóknak még nagyobb hányada már azzal az
elhatározással lépett Amerika földjére, hogy nem olvad
be a nyugati keresztény civilizációba, hanem inkább érdekeinek
megfelelően megváltoztatja azt, s hogy céljait politikai úton, ha
másképpen nem megy, akkor erőszakkal is, de megvalósítja.
As USA elnöke elismeri a szovjet kormányt
Az Amerikába
újonnan bevándoroltak nagy része nem találta rokonszenvesnek a
többségi köztársasági pártot, s mivel a demokrata pártnak
szüksége volt új tagokra, a baloldali jövevények valamennyien a
demokrata pártba tömörültek.
A demokraták
1912-ben Woodrow Wilsont megválasztották elnöknek.
De az első igazán nagy sikerük az volt, hogy F. D.
Roosevelt (az USA elnöke 1933-1945-ig) nem egészen kilenc
hónappal hivatalba lépése után, elismerte a szovjet
kormányt. E jelentőségteljes eseményről William
La Varreaz American Legion című folyóiratban
(1951. aug.) úgy emlékezett meg, mint „Moszkva ünnepnapjáról
az amerikai történelemben”. Leírja, hogy ezt a különleges
diplomáciai sakkhúzást a sunyin mosolygóLitvinov
(Wallach-Finkelstein) valamint Henry
Morgenthau és Dean Acheson –- Felix
Frankfurter pártfogoltjai –- rendezték. A négy személy közül
hárman ugyanahhoz a ’családhoz’ tartoztak, a
negyedik, Dean Acheson pedig Brandeis
bíró jobbkeze volt, mielőtt elhíresült, mint
„Frankfurter-fiú.”
A legfőbb
„Frankfurter-fiú”-val foglalkozik Felix Wittner az American
Mercury című folyóirat 1952. áprilisi számában:
„Acheson
rossz szolgálatai, amelyeket a szabadság ügyének tett, már 19
évvel ezelőtt elkezdődtek, amikor Sztálin fizetett amerikai
jogtanácsosainak az egyike lett, még mielőtt az Egyesült Államok
elismerte volna a Szovjetuniót.
1933.
november 16, éjfél – Tragikus dátum ez az amerikai
történelemben, amelyre gyermekeink még sokáig szomorúan fognak
visszaemlékezni! – A különleges moszkvai főügynök, -- a Vörös
Térség összes elvetemült nemzetközi üzelmeinek biztosa – az
Egyesült Államok elnökére mosolyogva, diadalittasan ült
éjféltájt a Fehér Házban íróasztalánál. Tizenöt évig
próbálkozott a Kreml arra, hogy diplomáciai sérthetetlenséggel
védett kommunista támaszpontra tegyen szert az USA-ban. Négy elnök
– Wilson, Harding, Coolidge és Hoover – utasította vissza
Moszkva istentelen ideológiájának vagy szekértolóinak
támogatását. Itt most azonban végre akadt elnök, (a
köztudottan szabadkőműves -TJ) Franklin
D. Roosevelt, akivel a
kommunisták tárgyalhattak. A régi miniszterelnökségnek, az
Amerikai Légiónak és az American Federation of Labour
szakszervezeti szövetségnek sok hazafias, jól tájékozott tagja
kétellte Rooseveltet, hogy ne használja fel magas hivatalát arra,
hogy felmagasztaljon olyan ’keleti
vendéget’, akinek a kezén
saját honfitársai vére szárad, hanem kézfogás nélkül küldje
vissza Moszkvába.
F.
D. Roosevelt azonban, eltelve új hivatalának hatalmával az
értelmiségiekként és liberálisokként fellépő marxisták és a
saját talpnyaló bürokráciájában ügyködő radikálisok
bíztatására aláírta a nevét a Kreml
szerződésére. A Kongresszus jóváhagyása nélkül
valóságos szerződést kötött a Szovjetunióval, feljogosítva
azt arra, hogy kommunista követségeket és konzulátusokat állítson
fel az Egyesült Államok területén, teljes diplomáciai jogokkal
és immunitással Sztálin bolsevista ügynökei részére...”
[Nem
véletlen, hogy az ENSZ épülete – Moszkva trójai falova! –
Amerikában épült és nem Moszkvában! - TJ]
Roosevelt a marxisták szálláscsinálója
Nemcsak a
kelet-európai származású, újonnan Amerikába érkezett
baloldaliak jutottak be nagy számban a kormány stratégiailag
fontos hivatalaiba, hanem amerikai születésű kommunista párttagok
is befészkelték magukat az elnök környezetébe. F. D.
Roosevelt az amerikai kommunistákat állandó előnyökben,
gondoskodásban részesítette, ami megnyilvánult abban is, hogy
következetesen elvetette a kommunisták megfékezésére
előterjesztett javaslatokat.
Martin
Dies volt képviselő, az
Amerika-ellenes tevékenységet kivizsgáló képviselőházi
bizottság volt elnöke előadásokban tanúsította, hogy Roosevelt
többször is meghívta őt a Fehér Házba, és azt mondta neki –
célzást téve nagy előnyökre, amelyekkel ez járna számára –
hogy ’hagyja
abba a kommunisták zaklatását.’ Martin
Dies előtt Roosevelt legfőbb érve mindig az volt, hogy’Szükségünk
van ezekre a szavazatokra!’
Ez
azonban még nem volt minden. A második világháború kitörése
után úgynevezett menekülteketközvetlenül
érkezésük után fontos kormányállásokba helyeztek. Meg se
várták az állampolgárság elnyeréséhez kiszabott kötelező
időt és anélkül, hogy kivizsgálták volna az okokat, amelyek
miatt Európát elhagyták. Ezt a beszüremkedést egy
kormányrendelet tette lehetővé, amely kimondta, hogy’az
alkalmazás nem tagadható meg sem faji, sem vallási, sem
nemzetiségi okokból’.
Minthogy
kivizsgálás lehetetlen volt azokon a távoli és ellenséges
területeken, amelyekről ezek amenekültek jöttek, és
minthogy voltak közöttük olyanok, akik rokonszenveztek a
Szovjetunióval, ez a kormányrendelet potenciális, sokszor pedig
ténylegesen halálos csapás volt az Egyesült Államok
biztonságára.
Az
újonnan létesített atomközpontokban a biztonsági óvintézkedések
ellenőrzését nem a szakavatott FBI-ra, hanem magukra az
atomkutatóra bízták! Amerikai atomtitkokhoz hozzáférhetett
például az ünnepelt idegen,
a brit állampolgárságú, -- de
nem brit születésű! – Klaus
Fuchs is.
A Reader’s
Digest 1942. szeptemberi számában megjelent The
Facts About Jews in Washington (Tények a washingtoni
zsidókról) c. cikk szerint 1942-ben feltűnően sok zsidó személy
volt kormányhivatalokban, s olyan kormányállásokban, amelyeknek
hatásköre pénz-, munka-, és igazságszolgáltatási ügyekre
terjedt ki. E helyzet abból adódott, hogy „nemzsidó
kormánytisztviselők, -- az elnök utasítására -- különböző
osztályokat igyekeztek rábírni arra, hogy még több zsidót
alkalmazzanak.”
Abban
az időben a kelet-európai vagy velük rokonszármazású illetve
világnézetű személyek befolyása akkor érte el tetőpontját,
amikor Milton Katz lett
az Egyesült Államok európai politikájának irányítója 1951
közepéig. Ugyanakkor, amikor Anna
Rosenberg hatáskörébe tartozott
az USA hadseregének, tengerészetének és légierejének
embertartaléka; amikor Manly
Fleischmann volt a haditermelési
hivatal igazgatója, Nathan P.
Feisinger pedig a bérszabályozó
hivatal elnöke. [New York
Times, 1951. 08.30]
Ehhez
hasonlóan, Truman elnök
1948. októberében, amikor kiküldött egy „bizottságot a
fegyveres erők vallási és erkölcsi jólétére és
jellemvezetésére”, annak elnökéül Frank
L. Weil new yorki ügyvédet,
a Zsidó Nemzeti Jóléti
Kamara elnökét nevezte ki. [New
York Times, 1948.10.28]
Figyelemre
méltó a kazár vagy hasonló hátterű személyek kiemelkedő
szerepe Nagy-Britannia kisebbségi szocialista kormányában és a
francia politikai életében, kezdve Léon Blumtól. Köztük
van még Emmanuel Shinwell és Jules
Moch is, akik nemrégiben a hadügyi tárcát viselték
országaikban.
Az
„újpolgárok” közül első helyen kell megemlíteni a bécsi
születésű Félix Frankfurtert,
az amerikai Harvard Egyetem „felvilágosodási” jelképét.
Miután elhagyta tanári állását az egyetem jogi karán, dr.
Frankfurter az Egyesült Államok legfelsőbb bírósági posztját
foglalta el, és Roosevelt elnök legfőbb tanácsadója lett jogi és
más ügyekben.
Frankfurter
bíró nemcsak tanácsadásaival érvényesítette a befolyását,
hanem azzal is, hogy előmozdította kedvezményezett
egyéneknek fontos állásokba való kinevezését.
A
Roosevelt-kormányban nagy hatalma volt az oroszországi
születésű Isador Lubinnak, aki később az USA
ENSZ-kiküldöttje lett. Leo Pasvolsky sokáig
hatalmi tényező volt a külügyminisztériumban – többek között
elnöke volt a háború utáni program kidolgozására kiküldött
bizottságnak, sőt a hatáskörébe tartoztak a nemzetközi
szervezetek és biztonsági ügyek is (1945-1946).
Roosevelthez
közel állt még Samuel Rosenman,
akiről azt mondják, hogy mint különleges tanácsadó írta az
elnök számos beszédét; Henry
Morgenthau pénzügyminiszter, (a
hírhedt Morgenthau-terv szellemi szerzője) és Herbert
Lehman, az UNRRA vezérigazgatója
(1943-1946), mely segélyszervezet pénztartalékának nagy részét
– ezt a pénzalapot főleg az USA szolgáltatta az amerikai nép
adópénzéből! – olyan államoknak szánták, amelyek a jaltai és
potsdami értekezlet eredményeként kerültek szovjet iga alá! +++
Az ENSZ mellékága: kiskorúak
szex-rabszolgasága,
mint jövedelmező üzleti vállalkozás
forrás: «UN Promotes Child Sex Slave Market for Pedophiles»
by GORDON THOMAS
(kivonatok
az eredetiből) -- A cseh-német
határ Cheb nevű határváros Prágába vezet. A
38 ezer lakosú Cheb, a sztálini időkre emlékeztető sötét,
nyomorúságos város, a pedofilok valóságos zarándokhelye, Európa
gyermekszex-fővárosa. Mivel a "rendkívüli" gyermekek
olyan kicsik, hogy saját magukat nem tudják még áruba bocsátani,
elvégzik ezt az "eltartóik", a stricik, akik az esténként
érkező BMW-luxuskocsik, élvezeti-portékát kereső
látogatóinak bőséges választékkal szolgálnak. Ez ma az Európai
Közösség után áhítozó Cseh Köztársaság szégyene.
Csekély 50
US dollárért az emberállat-pedofil kedvére válogathat a gyerekek
között, akikről még alig esett le a pelenka. Nem tudható, hogy
hány kiskorú prostituált dolgozik Cheb több mint száz
bordélyházában vagy az utcán.
A
gyermek-szexkereskedelem haszonforrásai -- többek között -- a
fehér-rabszolgaság, pornográf-videók, szex-túrizmus,
ál-örökbefogadások…stb. A világon a szex-iparba összeszedett
gyermekek milliós áldozatai a saját testüket kényszerülnek
árusítani ennivalóért, pénzért, lakóhelyért, alkoholért és
kábítószerért. Az USA, és a modern civilizáció különböző
országai valamilyen formában hozzájárulnak a milliárdokat
jövedelmező piac kifogyhatatlan gyermek-állományának
biztosításához.
Becslések
szerint a szex-ipar sátáni birodalma állandó jövedelme, ha jól
megszervezik, óránként 2 millió
US dollárt hozhat a stricik
pénztárába. A gyermek-szexkereskedelem már nem is annyira ipar,
(Vörös Kína, Oroszország, a Balkán-államok), amely világméretű
birodalommá fejlődött, és titkos álarcot visel a közvélemény
előtt.
Például
Moldvából, a becslések szerint 1989 óta legalább 6000 alig
tizenéves kislányt hurcoltak el lefüggönyözött autókban -- az
úton bizonyos dr. Goran nevű
orvos adja a kábító injekciókat, nehogy a gyermekek útközben
megszökhessenek. A kislányok hirdetéseket olvastak az újságban:
*Párizsba, Londonba, sőt még az USA-ba is fizető állásokat
ajánlanak. „Előző gyakorlat nem szükséges.”
Az Arizona
Market, mint «húspiac»
Az
ENSZ főhadiszállása Koszovó külvárosában van. A valóságos
vadnyugathoz hasonlítható úgynevezett *Arizona
Market* a beszerzési piac, ahol
piszkos kávézók, szemétdombok, eldobott likőrösüvegek és
használt kotonok kisebb-nagyobb kupacai tarkítják az utcákat. Az
olcsó kocsmákban a kép mindenütt ugyanaz: sötétpiros lámpafény,
hangos zene, olcsó italok, és félmeztelen lányok, akik a
"nemzetköziek" ölében ülnek, vagy a nyakukon lógnak. A
"nemzetköziek" az ENSZ sokfajú békefenntartó katonái.
2003-ban 45 ezer katonát hoztak
be 39 országból. Nem is beszélve az ENSZ mintegy 200 nyugati
segélyző-ügynökség 7, 000
alkalmazottjáról. 2002-ben hat orosz
katona a K-For tagjai, megerőszakoltak két kislányt. 2001-ben több
meztelen testű lányt találtak az Arizona Market közelében lévő
folyóban. Orosz maffia-módszer árulkodott a tetemeken: hátul
összekötözött kezeik, és a lábaik cementbe öntve, a melleik
levágva. (1945
óta nem sok változott! –tj)
A
NATO és ENSZ hatóságok az Arizona
Market látogatói mentesek
Bosznia minden bűnvádi eljárásától, de nem a törvényes
következményektől, a hazatérésük után. Jóllehet, az USA-ban
és Angliában szinte nem létező bármilyen elítélés, mivel a
foglyul ejtett lányok "nem léteznek" s így nem is
tanúskodhatnak.
A lányok
kábítószerektől bódultak, hiszen a kokain és heroin állandóan
kapható és a raktáron kifogyhatatlan. Ha maguk nem szedik, akkor
beadják nekik. Az amerikai ügynökség szerint:
"Tessék
nézni, a kocsmatulajdonosok megvásárolták a lányokat. és úgy
szeretik, ha csendben maradnak. A csendhez az ENSZ
gyógyszerraktáraiból veszik. Amikor egy lány bejfejezte a
szolgálatot, egy férfi beviszi egy szobába, ahol injekciót kap.
Amikor lány felébred, már kész van a következő szolgálatra."
Ez az
*Arizona Market*, amit hivatalosan a békefenntartó erők
alapítottak, hogy szerbek, horvátok és muzulmánok között valami
virágzó kereskedelmet hozzanak létre. Ma ötmérföldes
környezetben már Bosznia virágzó szexrabszolga-kereskedelmének a
központja. Éjjelenként, lefizetett határőrök közreműködésével,
mocskos takarók alatt hurcolják ide az elcsábított vagy elrabolt
tizenéves kislányokat Közép-Kelet-Európából, ahol
utcalányokként kell dolgozniuk, és legtöbben meg is
halnak. (Magyar szülők
óvjátok gyermekeiteket! --tj)
Nem
tudható, hogy hány szexrabszolga van a világon, de az
International «Organisation for Migration» becslése szerint 2003.
decemberében Kelet-Európából félmillióra lehet számítani. Az
«Anti-Slavery International» úgy gondolja, hogy "az elrabolt
áldozatok létszáma világviszonylatban valószínűleg több
tízmillióra rúg. Egy dolog
bizonyos: ma sokkal több a szexrabszolga, mint valaha volt."
Angliában, a
Scotland Yard szerint 2003-ban több mint 5, 000 kiskorú lányt
csempésztek át a volt kommunista országokból, mindegyik napi 2000
dollárral gazdagította a kerítőjét.
Az
amerikai külügyminisztérium jelentette 2003. júniusában, hogy
mintegy 15 állam vesz
részt az emberkereskedelemben. Többek között Olaszország,
Görögország... mindkettő az Európai Közösség tagja. A 15
országból évente egymilliónyi felnőtt és gyermek kerül
árusításra a szex-rabszolgasághoz. Colin Powell volt
külügyminiszter az emberiség mételyének nevezte.
Bizonyítékok
vannak, hogy a stricik a leendő rabszolgákat az Interneten
keresztül adják-veszik: a hirdetésekben a legkülönlegesebb és
legpikánsabb módszereket ajánlanak -- beleértve a nemi kínzásokat
is felsorolják.
(Bill Hughes,
Director General of Britain's National Crime Squad) -- "Az
elrabolt, elcsábított kislányok még alig tizenévesek, Románia,
Moldva és Ukrajna legszegényebb falvaiból, városaiból jönnek,
ahol se rendőrség, se telefonszolgálat nem létezik, ami
megkönnyíti, hogy elrabolják őket és soha többé vissza ne
térhessenek a szüleikhez."
A forgalomhoz
az összekötő-kapcsolat a volt Szovjet Köztársaság. Szerbia és
Jugoszlávia szolgáltatják a fő kirakatokat, ahonnan
a szerencsétlen fiatalok elindulnak a legembertelenebb borzalmak
útján. Itt szállásolják el a lányok többségét, akik
a portéka első szemlélésre érkező
pénzes-kerítőkre várnak. A lányokat, sőt fiúkat is aztán
elviszik a "húspiacra", ahol elárverezik őket.
2003-ban
az árusításokat egy bérházban bonyolították le, Belgrád egyik
külvárosában. A lányokat úgy kezelik, mint a lábasjószágokat:
egy tizenéves ára felmehet 1500
US dollárra, a tizenéves aluli
leánygyermekért ennek kétszeresét kell
fizetni. Az áldozatot azután megverik, kábítószert adnak neki,
és arra kényszerítik, hogy hetente több férfivel közösüljön.
(Ez a beavatás!) Ha menekülni próbál, akkor a legborzalmasabb
nemi erőszak következik, majd fenyegetés, hogy ha ellenkezik,
akkor a családját otthon kinyírják. A legrosszabb a 3000 orosz
békefenntartó, akik lányokat hurcolnak magukkal a laktanyáikba,
ahonnan aztán soha nem térnek vissza.
A Belgrade
Apartment tulajdonosa a
kislányokat kedvelő perverz étvágyú hírhedt Semion
Yokovich Mogilevich, aki a különféle
bűncselekmények legnagyobb mestere. Az MI5 biztonsági szolgálat
szerint "Mogilevich a világ egyik legveszedelmesebb
bűnözője."
Az
emberkereskedelem 1993-ban kezdődött, amikor a békefenntartó
csapatok megérkeztek. Addig Bosznia nem dicsekedhetett szex-iparral.
A békefenntartó küldetése a demokrácia megalapozása
volt. De túl sokan közülük csábítónak vélték a gyors
meggazdagodás lehetőségét, mialatt még a nemi étvágyukat is
kielégíthették. +++
Fordította:
Tóth Judit
Ajánlott
cikkek a téma kapcsán:
Secret
Vatican document: Background & BBC documentary
Edolphus Towns (D-N. Y.)
a magyarországi zsidók
biztonsága miatt aggódik?
2007.
március 24. -- Az amerikai
kongresszus egyik képviselő tagja „mély aggodalmát” fejezte
ki a magyarországi antiszemitizmusról szóló sajtójelentések
kapcsán, s az ügyben levelet küldött a magyar követségre.
„Azért
írok Önnek, hogy kifejezzem mély aggodalmamat azokkal a
közelmúltbeli sajtóhírekkel kapcsolatban, amelyek a magyarországi
antiszemita kitörésekről szólnak” – írta a washingtoni
nagykövetnek Edolphus
Towns (D-N.Y.),
New York állam képviselője. A fekete bőrű, baptista vallású
Towns azt írta: tudomása szerint Magyarországon jelentősen
elszaporodtak a neonáci jelenségek, „köztük olyan felhívások,
hogy támadják meg a zsidókat és/vagy zsidó intézményeket a
zsidó ünnepek alatt”.
A
képviselő megjegyezte: Feldmájer
Péter (MAZSIHISZ), a magyar zsidó
közösség vezetője ebben a hónapban úgy nyilatkozott, hogy „a
zsidók most nem érzik különösebben biztonságban magukat” a
fővárosban. Edolphus Towns úgy
foglalt állást, megérti Feldmájer Péter és mások azon
tanácsát, hogy a zsidók, különösen az idősebbek, ne
merészkedjenek ki otthonukból a közelgő zsidó húsvét alatt”.
A
brooklyni képviselő értékelése szerint a helyzet annyira komoly,
hogy Gyurcsány Ferencmagyar
miniszterelnök a londoni The
Timesnak adott interjújában
megállapította: ’soha nem volt annyi antiszemita-megjegyzés,
mint mostanában, (és) olyan dolgokat látunk, amilyeneket nem
láttunk 50 éve”.
„Ezek
a nyomasztó események azonnali cselekvést igényelnek a kormány
részéről a zsidó állampolgárok biztonsága érdekében” –
szögezte le a politikus. Towns azzal zárta levelét, hogy „a múlt
századi rémtettek fényében” meg szeretné vitatni a
nagykövettel, miképpen kezeli a magyar kormány az antiszemitizmus
jelenségét. Mint a washingtoni magyar diplomáciai képviselet
tájékoztatta az MTI-t, Simonyi András nagykövet a jövő héten
találkozik a képviselővel annak kongresszusi hivatalában. –MTI
Kicsoda Edolphus
Towns (D-N.Y.) és milyen alapon
avatkozik olyan magyarországi belügyekbe, amelyekről halvány
fogalma sincs? Ismeri a magyar történelmet? Járt már
Magyarországon? Megkérdezett-e magyarokat a sorsuk felől, vagy
megelégszik Feldmájer Péter, Tom Lantos és Gyurcsány Ferenc
tudósításaival?
Rep.
Towns' varied professional background includes work as
an administrator
at Beth Israel Medical Center,
a professor at New York's Medgar Evers College and Fordham University
and a public school teacher, teaching orientation and mobility to
blind students. He is also a veteran of the United States Army and an
ordained Baptist minister. –Wikipedia
Towns
remembers the Holocaust
Washington,
DC -
Representative Edolphus "Ed" Towns reflected back on the
Holocaust by commemorating Yom Hashoah, Holocaust Remembrance Day.
The speech below was entered into the Congressional Record by
Congressman Towns to mark this powerful day. -- Edolphus Towns
(D-N.Y.) - " Mr. Speaker, I rise today to commemorateYom
Hashoah, Holocaust Remembrance Day.
I join the Jewish people in the State of Israel and across the globe
in remembering the 6 million Jews that were brutally murdered by the
Nazis during the
Holocaust.http://www.house.gov/list/press/ny10_towns/holocaustday.html
The
Job Creation and Infrastructure Restoration Act of 1997 (H.R. 950)
From theNew
York State Communist Party 16
March 1997
Rep.
Edolphus Towns (D-NY)*
Cries
of anti-Semitism and human-rights abuse sprang from Congress last
February when a yoga school was shut down by the Argentine
government. Its defenders claimed it was being closed because 50
percent of those involved were of the Jewish faith.U.S.
Reps. Tom Lantos (D-Calif.) and Edolphus Towns (D-N.Y.) were
quick to express concern, accusing the Argentine government of
grossly abrogating due process.
MAGYAR
SZEMMEL
A
szavak maguktól beszélnek. A legkevesebb angol nyelvi tudás is
elég a fenti szöveg elolvasásához. Lényeg, hogy Edolphus Towns,
a közismerten marxista amerikai Demokrata Párt egyik képviselője,
tevékenyen vesz részt a Kommunista Párt szervezkedésében,
előszeretettel avatkozik bele a különböző ’rakoncátlan’ országok
belügyeibe és ezért mindig számíthat a zsidóság mindenkori
támogatására. Ugye, aki a történelmet a
politikailag helyes könyvekből
tanulta, attól mit is várhatunk? Magyarázzuk meg neki, hogy az
éremnek van egy másik oldala is, amit nem ismer? A
szalon-kommunista képviselőnek úgyis hiába idézzük a mostoha
magyar történelmet, mert foggal-körömmel védené meg a
hazugságokat.
Neki semmit
nem jelent Trianon, Jalta, Potsdam gyászbékéje, az amerikai
segítséggel Sztálinnak kiszolgáltatott magyarság, a zsidó
illetve idegen országhódítás miatt 1945 óta, de főleg 1990 óta
lezüllesztett magyar gazdasági élet, a nyolcmilliós abortusz.
Soha nem hallott az 1945 utáni kommunista vérengzésekről, az
emberhúsdarálóról, az 1958-ban kivégzett 150 fiatal magyar
szabadságharcosról, Eisenhower Titónak küldött titkos
táviratáról, az ősi magyar földdel idegenbe dobott magyar
testvérünk millióiról, a zsidó Péter Gáborról, Gerő Ernőről,
Rákosi Mátyásról, Kun Béláról. És a történelmet
folytathatnám még sokáig…
Nem tartom
érdemesnek, hogy levelet írjak a baptista képviselőnek, aki
nyilván pap létére nem akar tudomásul venni a Talmud tartalmáról.
|
Ajánlatunk
Ed Towns úrnak!
Ügyes
amerikai üzletemberek
szovjet
gulágokból
külföldi
látogatók részére
turista
központokat létesítenek!
|
S
még egy dolog: kár, nagyon nagy kár, hogy E. Towns egészen
közelről nem ismeri a szovjet Gulágokat, az AVÓ véres padlózatú
kínzókamráit, a magyarországi zsidó és cigány
verőlegényekkifinomult és
megválogatott kezeléseit.
Pedig, Towns
úr igazán csak akkor lenne vérbeli jó kommunista, ha ezeket végig
tapasztalta volna, hogy amikor Washingtonban felszólal, akkor a
saját emlékei, és tapasztalatai alapján törne pálcát nemzetek
felett.
N.
B. A XX. Század elején
megalakult, ma is élő és virágzó amerikai Kommunista Párt
története még megírásra vár, mert gondolom, magyar honfitársaim
nem is tudják, hogy Amerikában ilyen is lehetséges! Erről talán
majd legközelebb, a névsor kiadós lesz.
Tóth Judit
szerkesztő
Hazánkért
Mind Control Amerikában
MK-Ultra, CIA Mind Control & Brain Mosógép Make Assassins
Mi az agymosás? Vigyázz Ellenőrző Force? Van Total Recall Real? MK Ultra,
Pszichiátria: A halálipar (FULL VERSION)
Agyhártyagyulladás Outbreak: Rendőrség legénységi, hogy segítsen megtal
Endgame HQ teljes hosszúságú változata
Truth About Illuminátusok Dokumentumfilm-luciferi összeesküvés
Apocalypse Conspiracy 2013 - Illuminati harmadik világháború
Kedves
képviselő úr Edolphus
Towns ezek miatt a borzalmak miatt nem aggódik véletlenül, vagy
nem is tud a létezésükről.
Talán
söprögetnének a saját házuk tájékán , és aztán tekintenének
ki a világba. Ha véletlenül mi vetettük volna agykontrol alá a
zsidóinkat ön már háborús cselekedetnek minősítette volna az
esetet. És azok a mondva csinált háborúk a terrorizmus címszó
alatt több millió muszlim megölését jelentette eddig. Pedig a
terroristák , az elsődleges terroristák a cionista pénzügyi
elit, kik uzsorakamattal eladósították az egész világot, és a
nemzetállamok felett uralkodnak , a népet kamatrabszolgává tették
, akik nem akarnak kamatrabszolga sorban élni ezért fel fognsak
lázadni és elsöprik azt a 300 családot kik leigázták a világot.
Ez a 6000 ember amit a 300 család alkot le lesz gyilkolva, és a
bankrendszerük el lesz törölve átfogunk térni az iszlám
bankrendszerre ahol a bank is kockázatot vállal a gazdasági
vállalkozásért , közösen sírnak és nevetnek , felelős
döntéseket hoznak a társadalom épűlésére, és nem háborút ,
háborúra folytatnak mint a zsidó bankok akik eddig két
világháborút raktak az emberek nyakába, és eddig egy háborús
bűnöst sem ítéltek el közülük, itt az ideje a változásnak a
rabló zsidókat a börtönbe a gyilkosokat meg likvidálni kell.
Az
amerikai zsidó államban,
zsidók
alkotják az államvallást.” /I. Shamir/
Israel
Shamir: Egy jiddishe Medina
[www.israelshamir.net]
A zsidók
bosszúvágya túlélte a hosszú tengeren túli utat Amerikába. A
zsidók teremtették meg Hollywoodot, és Hollywood központi
mondanivalója a bosszú. Az amerikai filmipar a zsidó kollektív
tudatalatti kifejezője, és ez nagy hatással volt az általános
amerikai lelkület kialakítására is. Hollywood közvetítésével
a bosszúvágy behálózta az egész földet, bizonyosan hozzájárult
annak a világnak a kialakításához, amelyben élünk. Nincs
szükség külön összeesküvésre. A viszonylag kiforratlan Amerika
nem volt képes ellenállni a zsidó világszemléletnek, és ez
által zsidó állammá vált. Izrael idősebb nővére lett.
Marx Károly,
Trier rabbi egyik unokája, aki keresztényként nevelkedett az
1840-es években azt írta, hogy
’Amerika
zsidó állammá lesz, amely magáévá teszi a zsidó értékrendet:
a kapzsiságot és az elidegenülést.’
Ez magyarázza
meg a zsidók sikerességét is Amerikában, hiszen az csak
természetes, hogy a zsidók a saját államukban sikeresebbek.
A fenti
okfejtés lehetővé teszi, hogy megválaszoljuk előbbi kérdésünket:
vajon az Amerikai Egyesült Államok, az izraeli lobby ténykedése
miatt támogatja Izraelt, vagy pedig “amerikai nagyvállalatok
tényleges érdekei miatt”? A válasz: a zsidó lobby egy mellékes
és nélkülözhető létesítmény, amely az izraeli jobboldal
érdekeit képviseli, míg az Egyesült Államok egy másik, nagyobb
méretű zsidó állam, amelynek a Közép Keleten kívül is vannak
érdekeltségei. Ez a gondolatmenet nagyon sok kérdésre megadja a
választ. Érthetővé teszi az Izrael feltétlen támogatását
pártoló szavazatok hihetetlen magas arányát (99%). Érthetővé
teszi a Holocaust-múzeumok, a Holocaust-tanulmányok és a
Holocaustfilmek végtelen sorozatát. Megmagyarázza a zsidók
központi szerepét az amerikai társadalomban, mert napjainkban,
Amerikában a világ eseményeinek megítélésében a hagyományos
zsidó szemlélet érvényesül: “Jó-e ez a zsidóknak?
Érthetővé
válik, hogy az Amerikai Egyesült Államok küldöttsége miért
vonult ki tüntetően a durbani (Dél-Afrika)
értekezletről. G. W. Bush szembeszegült Európával és Japánnal,
amikor lemondta a Kyoto-i egyezményt. Nem törődött
azzal, hogy felbosszantja Kínát és Oroszországot, ha felmondta a
Stratégiai fegyverek használatáról szóló egyezményt. Más
kérdésben azonban meghallja parancsolójának szavát. Afrika és
Ázsia érdekeinek a dölyfös megtagadása, az afro-amerikai
közösség kérelmének sértő megtagadása, egy igazán nemes
ügynek, a fajgyűlölet elleni küzdelem feladása azt bizonyítja,
hogy Amerika Izraelnek az idősebb nővére.
A közelmúltban
Vlagyimir Putin megkísérelte megindokolni a csecsenek elleni orosz
támadást és a Newswek-nek adott interjúban azt mondta, hogy a
csecsen vezetők nyilvános felhívást intéztek a zsidók
megsemmisítésére. Ezzel az volt a szándéka, hogy a csecsenek
elleni háború bírálóit az antiszemitákkal azonosítsa.
Csecsenföldön tudvalevőleg nincsenek zsidók, a csecsen vezetők
kijelentése tehát lényegtelen, amennyiben az antiszemitizmust
annak eredeti értelmezésében fogjuk fel: zsidó ellenes előítélet,
vagy fajgyűlölet. Ilyen formájában az antiszemitizmus nem fordul
elő többé, de új értelmezést nyer, Amerika-ellenességet
jelent, mint a McCarthy-korszakban, vagy mint
az antiszovjetizmus Brezsnyev idejében. Aki elutasítja az
új amerikai paradigmust az Egyesült Államokban, vagy bárhol a
világon, az antiszemita. [...] Azsidó közösségek
rendszerint elzárkóznak tőlük, neveiket azonban felhasználják
azoknak a céloknak a védelmében, amelyet a zsidó eredetű
“antiszemiták” bírálnak. A zsidó közösség ilyennemű
bírálata nem számít fajgyűlöletnek, csak felségsértésnek. A
közönséges fajgyűlöletet a zsidó közösségek tolerálják,
különösen, ha az arabok ellen irányul (a zsidók új ellenségei),
vagy a feketék ellen; (a zsidók régi ellenségei).
A volt
Szovjetunióban a zsidók hatalmának a tetőfokán (1917 - 1937)
embereket lőttek agyon egy zsidóellenes megjegyzésért.
Strasbourgban, Manfred Stricker azt szerette volna
elérni, hogy a helyi egyetemet Albert Schweitzerrőlnevezzék
el, míg a zsidó közösség egy zsidó tudóst ajánlott, akinek
alig volt köze Strassbourghoz. A végén Manfred Strickerthat
hónap börtönbüntetésre ítélték.
A Harward és
az Emory egyetemen tartott előadásaim kapcsán feltűnt,
hogy az egyetemisták nem ismerik ArnoldToynbee nevét. A
huszadik század hírneves angol történelem filozófusa azt a hibát
követte el, hogy a palesztinok tragédiájáról írt. Megemlítette
azt is, hogy az afrikai rabszolgaság ugyanolyan tragédia, mint a
zsidó holocaust. Emiatt kiiktatták a nevét az amerikai
köztudatból. A nyilvános értekezésnek a teljes mérvű
ellenőrzése és irányítottsága magyarázza meg az amerikai (és
az európai) értelmiségiek engedelmességét. Egy értelmiségi
számára előnyösebb, ha gyermekek elleni fajtalankodással;
pedophiliával vádolják, mint antiszemitizmussal.
Az amerikai
zsidó államban, a zsidók alkotják az államvallást és annak
egyházát, az ideológiai felsőréteget. Ezzel az egyházzal
szemben úgy érzem magam, mint annak idején Voltaire, a katolikus
egyházat illetőleg, amelybe beleszületett: “Semmisítsétek meg
a becstelent.”
Az amerikai
zsidó államban a zsidók a társadalom legsikeresebb rétege. Ez a
hirtelen felemelkedés, a dicsőség és vagyon nem indokolja a
mámornak és az önteltségnek ezt a magas fokát. Ellenkezőleg, a
nagyra becsült amerikai filozófus, Immanuel Wallerstein
gondolatmenetének nyomdokában, én azt mondom, hogy napjainkban az
anyagi jólét az erkölcsi bukás jele.
“A
siker és a vagyon nem Isten áldásának a bizonyítéka. Nem annak
az Istennek, aki megáldá a szegényeket. Azok, akik ma elsők a
rablók között, Isten szemében utolsók lesznek.”
Az éhező
milliók tömegei és a dúsgazdag kisebbség világa erkölcstelen
és keresztény-ellenes, mint Bush elnök meg-hirdetett keresztes
hadjárata.
USRAEL
Mi lesz veled, Amerika?
A CNN Televízióállomás
híreiben jelentették 2002. január 29-én, hogy G. W. Bush
magánbeszélgetés alkalmával személyesen kérte
fel Tom Daschle szenátort
(Senate Majority Leader), hogy korlátozza
a Kongresszusban a szeptember 11-i események kivizsgálását. Továbbá
kérte, hogy kizárólag
a Ház és a Szenátus hírszerzőszolgálata foglalkozzon a
federális ügynökségek rejtett hibáival, amelyek lehetővé
tehették a terrortámadásokat, inkább, mint a néhány törvényhozó
által javasolt átfogóbb nyomozás.
***
Azóta
három esztendő telt el. Mennyivel többet tárt fel a Bush-kormány
az Amerika történelmében legnagyobb tragédia ügyében? Sajnos,
lehetetlen lépést tartani az Új Világrend napi eseményeivel,
ezért rovatot nyitunk kis havilapunkban és az Internet különböző
portáljairól összegyűjtött hírforgácsokat közöljük.
A legtöbb
ember csak egy évvel a 9/11 után kezdte gyanítani, hogy
Washingtonban valami nincs egészen rendben, amikor Bush elnök egyre
jobban vonakodott egy kivizsgáló bizottság felállításában.
Amerikában
égbekiáltó bűncselekmény történik, és a népet képviselő
elnök nem igyekszik a végére járni. Miért? - kérdezték sokan.
Amikor dr.
Kissinger “őfelsége” előnytelennek bizonyult, akkor Bush maga
próbált olyan politikai közhivatalnokokból összeállítani
“bizottságot”, akik (a) elfogadták a kormányzat verzióját,
és (b) semmiféle szaktudásuk nem volt a kivizsgáláshoz. A mai
napig semmit nem tártak a nyilvánosság elé: a kormányzat mire
alapozza, hogy Osama binLaden és Al-Kaeda követték
el a new yorki tragédiát.
Ma már
rájöttek a tévénézők, hogy végül is mindig azok palástolnak
el bűncselekményeket, akik a legtöbb előnyöket húzzák belőlük.
A 9/11-ért ugyanazok a felelősök, akik csalások és hazugságok
alapján háborúzgatnak.
Kémek és poloskás-telefonok
¨Mark
Regev, az
izraeli követség szóvivője Washingtonban:
„Izrael
nem kémkedik az Egyesült Államokon.”
Így van!
Egyszer ezt már Alan Dershowitz ügyvéd is
megmondta:
“az
Egyesült Államok és Izrael baráti államok.”
Jonathan
Pollard – amerikai adófizetők pénzén előállított —
atomtitkokat lopott el és küldte Izraelbe, mely állam nem habozott
azokat továbbadni a Szovjetuniónak cserébe, a zsidóság Izraelbe
való tömeges kivándorlásáért.
Hogy mire
használják a telefonpoloskáktól származó információkat?
Kongresszusi képviselőket, fontosabb beosztású politikusokat és
hírközlőszervek alkalmazottait bizonyos magatartásra
kényszerítenek, más néven zsarolnak.
Graham
szenátor szerint:
„Legalább
egy idegen állam részt vett a 9/11-es terrortámadásban. Úgy
gondolom, hogy egyértelmű bizonyíték van arra, hogy legalább
néhány terroristát segített nemcsak pénzügyileg – bár lehet,
ez is benne volt az alkuban – egy idegen ország kormánya… Ez
egyszer majd a nyilvánosság elé tárul, amikor az információ a
levéltárba kerül, valamikor 20-30 év leteltével.”
9/11 előtt az
FBI, az izraeli kormány által működtetett hatalmas kémhálózatot
fedezett fel az Egyesült Államok területén. Ez meglehetősen nagy
hálátlanság attól a nemzettől, amely évi költségvetésének a
10 százalékát – évi 3 milliárd US dollárt kap Amerika
adófizetőinek a pénzéből. Viszonzásul, amerikai pénzből, az
izraeli kormány telekommunikációs vállalatokat állított fel az
USA területén.
Egyike ezeknek
az AMDOCS vállalat, amely az amerikai telefoncégek előfizetőinek
a számláit és a telefonhívások 90 százalékát kezeli.
Valójában, az AMDOCS számlázási fő központja Izraelben van, és
lehetőséget nyújt a beavatott titkosszolgálatoknak, hogy bizonyos
sablon alapján ellenőrizhessék a kommunikációs forgalmat: ki
telefonál kinek, mikor és hová. (Ez alól még a Fehér Ház
se mentes: lásd a Clinton-Lewinsky botrányt!) Ariel
Sharon ezért mondta ezt Shimon Peres-nek?
„Valahányszor csinálunk
valamit, azt mondod nekem, hogy Amerika majd ezt teszi, meg azt
teszi… Mondok neked valamit, és értds meg:
te csak ne aggódj azért, hogy az amerikaiak nyomást gyakorolnak
Izraelen. Mi, a zsidó nép irányítjuk Amerikát, és az amerikaiak
ezt tudják.” [Ariel
Sharon, October 3, 2001,
to Shimon Peres, as reported on Kol Yisraelradio]
A másik
izraeli telefoncég a ’Comverse Infosys’, amely
külön vállalatokat szerződtet, hogy Amerika telefonhálózataiba
lehallgató-készülékeket szereljenek be. Comverse, amely a
saját összeköttetéseivel is bekapcsolódik a hálózatba, azt
állítja, hogy „mindez csak a hálózat karbantartásáért
történik.”
Ugyanakkor,
a Comverse-cégről tudnivaló, hogy ez a legvalószínűbb
forrás, amelyből a hatóságok nyomozóinak a telefonhívásai
kiszivárogtak a kémkedés, és a kábítószer-forgalmazás terén.
Másik
telefonvállalat az ODIGO az összes „Instant Message” üzeneteket
szolgáltatja. 2001. szeptember 11-én, két órával a World Trade
Center elleni támadás előtt, az ODIGO alkalmazottjai a közelgő
veszélyre figyelmeztetést kaptak. Az ODIGO központi épülete csak
két utcával volt távolabb a volt WTC épületeitől.
Egy amerikai
hivatalnok kijelentette a Fox News Carl Cameron riporter vezetése
alatt álló televízió-műsorában, az izraeli kémcsoport 9/11-hez
való kapcsolatáról.
„A bizonyíték,
ami izraelieket összekapcsol a 9/11-es eseményekkel, zárolt anyag.
Nem beszélhetek az összegyűjtött bizonyítékokról, mert ezek
bizalmas információk.”
A témában, a
Carl Cameron műsorához kapcsolódó Weboldalakat, a Fox News
vezetősége levétette.
Carl
Cameron:
„A DEA,
INS és FBI nyomozói azt mondták a Fox News hírszolgálatnak, hogy
követni, vagy egyáltalán beszélni az izraeli kémkedésekről…
a karrier végének tekinthető.”
A
telefonpoloskákat és az izraeli kémek kérdését azóta sikeresen
a szőnyeg alá söpörték. S ha valaki mégis megemlítené, akkor
az elkopott „gyűlölet és antiszemitizmus” eszközével
hallgattatják el, mert ‘előnytelen fénybe hozta azt a népet,
amely mindezért felelős’.
***
A Fox
News volt az egyetlen televízióállomás, amely négy
sorozatban közölte a történetet, sőt még a honlapjára is
feltette, majd minden magyarázat nélkül letörölték az anyagot.
Soha többé szóba sem került. A Fox News első riportjában egy
US-hivatalnok bevallotta, hogy fontos bizonyíték van arra:
„a
9/11-es eseményekhez nem muzulmán arabok, hanem a több mint 200
izraeli kém kötődik, akiket 9/11 előtt és után tartóztattak
le. De ez a bizonyíték zárolt anyag.”
A
CNN „Orwell”-fantáziát szerkesztett
a riportból, miszerint két órával a támadás előtt az ODIGO
figyelmeztette az alkalmazottait.
Az Egyesült
Államokban az évszázad óriási eseményének kellene lennie a
hatalmas kémhálózat felderítése, amennyiben a média valóban az
amerikai nép legjobb érdekeit képviseli. Hogy ez a kémhálózat
kábítószercsempészeknek segített a nyomozások elkerülésében,
hatalmas botránynak kellene lennie.
Hogy a
kémhálózathoz tartoznak olyan vállalatok, amelyek lehallgathatják
bárki telefonbeszélgetését, -- beleértve a Fehér Házat,--
minden kiadványban vezércikket érdemelne. De a média nem
képviseli az amerikai nép érdekeit, hanem mindent megtesz, hogy
eltemesse az ilyen információt.
***
Victor
Ostrovsky volt
Moszád-ügynök, hároméves kiképzést kapott a szervezetnél.
A St. Martins Presskiadásában
300 oldalas könyvben -- By
Way of Deception* -
számol be élményeiről és a könyvhöz mégClaire Hoy kanadai
újságíró is besegített. Amikor a könyv először megjelent,
Kanadában zárolt listára tették, mert a bíróság a művet
betiltotta, az izraeli kormány nyomására. Hasonló gyors ítéletet
hozott egy new yorki kisbíró, amit a kerületi bíróság azonnal
megsemmisített. Talán neki köszönheti a világ, hogy végre
belenézhet olyan kulisszatitkokba, amelyek egyébként soha nem
láttak volna napvilágot.
Ostrovsky
például többek között leírja, hogy Lebanon egyik nagy
nemzetközi barakkjában 1983. október 23-án súlyos robbantás
lesz, ami a jelzett időben pontosan be is következett, és 241
amerikai katona vesztette életét. Nagy Mercedes teherautó,
megrakva nagyhatású lőszerrel és robbanóanyaggal berontott egy
amerikai tengerész-gyalogostáborba, a volánnál halálraszánt
zsidó kém ült. Egy másik teherautó egy francia barakkban repült
a levegőbe és 58 francia halálát okozta. Az író szerint a
Moszád tudott a robbantások előkészítéséről és arról
csevegtek egymás közt, hogy talán mégis illene figyelmeztetni az
amerikai fiúkat, mi készül ellenük? Nahum Admoni, a főnök azt
mondta:
„Mi
nem azért vagyunk itt, hogy vigyázzunk az amerikaiakra. Az egy nagy
ország…”
V. Ostrovsky, a
Moszád különböző államokban szervezett működését tárja
elénk. Bemutatja a nyugati országokban működő 100 százalékos
zsidó származású „helyi segédeket” (sayanim), akik nem
szükségszerűen izraeli állampolgárok, de sokan közülük
állandó kapcsolatot tartanak fenn izraeli rokonaikkal, barátaikkal.
Több ezer
„sayanim” van a világon, csak Londonban tevékenykedik
kétezernyi és másik ötezer készenlétben várja a parancsokat.
Különböző teendőket látnak el: például egy autóbérlő
vállalat a Moszádnak bármikor kocsit állít a rendelkezésére
anélkül, hogy gyanúba keveredne, vagy a „sayanim”, ha
szükséges, egy-egy ügynöknek biztonságos lakhelyet keres. A
fontos az, hogy mindig és mindenütt állandó készenlétben legyen
egy érdekszövetség, amelynek tagjai a szent ügy érdekében
hűséggel, csendben dolgoznak.
Csak azért,
mert valaki zsidó, nem biztos, hogy beleegyezik a beszervezésbe,
ugyanakkor nem fogja elárulni a Moszád működését.
Mivel
legtöbb Moszád-ténykedés Európában történik, előnyös, ha
kéznél van egy észak-amerikai cím: telefonszám és/vagy lakcím.
Néhány „sayanim üzleti vállalkozásnak” legalább húsz
telefonkezelője, gépírója, telefax üzenője van. Valamennyi
Moszád-fedőszerv. Európában a vállalatok telefonszolgálatának
a 60 százaléka Moszád, különben belebuknának.
London, 2005. július 7.
A Scotland Yard
titkosszolgálata 6 perccel a robbantások előtt figyelmeztette
Londonban az izraeli követséget, hogy Binyamin Netanyahu izraeli
pénzügyminiszter maradjon a szállodaszobájában, és ne menjen át
abba a szállodába, -- mellette van a Liverpool Street vonatállomás,
az első robbanás színhelye -- ahol gazdasági értekezleten
kellett volna beszédet mondania. [IsraelNationalNews.com]
Az Associated
Press megváltoztatta korábbi közleményét, hogy a
pénzügyminisztert „a robbanás előtt”értesítették
volna. A hírügynökség szerint a figyelmeztetés „a robbanás
után történt”.
A
német Bild am Sonntag című
lap, Meir Dagan Moszád-főnököt idézve
jelentette, július 8-án:
“A
londoni Moszád-iroda előre értesült a támadásokról,
de csak hat perccel az első robbanás előtt, ami megerősíti a
korábbi AP közlését. Az eredmény: lehetetlen volt megakadályozni
a robbantásokat.”
Ariel
Sharon:
“Egy
hazugságot
olyan
helyen kell kipróbálni,
ahol
magára vonja a világ figyelmét.”
[www.brainyquote.com]
|
A függöny felgördül
A támadás
napján Tony Blair nem tartózkodott Londonban, hanem biztonságos
helyen Skóciában még hét világvezérrel, beleértve Bush
elnököt. Azon a héten valamennyi nemzetközi szem Angliát
figyelte. London polgármestere Ken Livingstone Szingapúrban volt,
mert a IOC London városnak adta az olimpiai játékok
megrendezését.
De
akárcsak a 9/11-es vagy tavaly a madridi eseményeknél, feltehetjük
a kérdést: Cui bono?
Kinek jó mindez?Kik húznak hasznot ebből? Lehetséges-e,
hogy olyan érdekcsoport a felelős, amelynek közvetlen
hozzáférhetősége és korlátlan lehetősége van a
terrortámadások megrendezéséhez? +++
-------
*[A könyv
kapható az “amazon.com” internetes könyvterjesztőnél!]
Miért nem pusztulnak
Amerikában a madarak?
Madárinfluenza és biológiai-etnikai hadviselés / intenzív kutatások, amelyek arra irányulnak, hogyan lehet génszelektív technikával egész népeket kiirtani
Cikk a német Saar-Echo c. internetes lapból, 2006 03.19.
http://www.saar-echo.de/
R A L P H K U T Z A* cikkét Brassói László fordította
Washington /
Jeruzsálem - 2006. február 21-én 08.35 órakor az Österreichische
Rundfunk (osztrák állami rádióadó) egy feltűnést keltő
Internet-jelentést tett közzé:
„Szíria:
A madárinfluenza nem más, mint Izraelnek egy etnikai bombája. A
szíriai kormánypárt lapja (El Thawra = forradalom) azzal
gyanúsította meg Izraelt, hogy a madárinfluenza vírust Izrael
fejlesztette ki, azzal a céllal, hogy a szomszédos arab országok
lakóinak génjeit károsítsa – így az ORF híradása, majd
tovább: „Hogy az egész világot megtévesszék, a kórokozót
először Kelet-Ázsiában vetették be, -- írta a szír újság,
hivatkozván az izraeli „Ynet” internet-szolgáltatóra.”
Az Ynet-re való
utalás helyénvaló. Ott csakugyan megjelent egy írás Roee Nahmias
tollából , - igaz jóval korábban, mégpedig február 9.-én este
– A következő címszó alatt:
„ Szíria:
Izrael áll a madárinfluenza mögött”. Ausztriában, a Bécsben
megjelenő Kurier karolta fel a témát„Madárinfluenza,
mint etnikai bomba?” címmel,
Németországban a hamburgi Stern magazin közölt egy rövid
cikket „Szíria
azzal gyanúsítja Izraelt, hogy ő áll a madárinfluenza
hátterében”.
Tehát valami
kis sajtóvisszhang volt. Vagy inkább azt kellene kimondanunk, hogy
„csupán ennyi”, és feltenni a kérdést, hogyan lehetséges,
hogy a dolognak ilyen kicsi a médiavisszhangja, amikor szerte a
világban mást sem hoznak a hírügynökségek, mint első oldalon a
madárinfluenza-híreket?
Tény, hogy e
kevés nyugati híradás kivételével feltűnő a hallgatás az
egyéb médiák részéről, valószínűleg azzal takarózva, hogy
itt csakis antiszemita provokációról, illetve Szíria részéről
egy ismert Izrael-ellenes kirohanásról lehet szó.
Tehát
induljunk ki abból, hogy az El Thawra a cikket csakugyan így
közölte. Szíria, mint ismeretes, az USA kormány szemszögéből a
„gonoszok tengelyének” magvas tagja, és már hosszabb ideje
politikai nyomás alatt áll a Nyugat részéről, többek között
azért is, mert azzal gyanúsítják, hogy Szíria áll - legalábbis
közvetve - a libanoni elnök, Hariri ellen 2005. február 15-én
elkövetett merénylet mögött. Így hát most minden adott lenne,
Szíria ellen a nyugati médiák és politikusok részéről
„kirohanni”, utalva arra, hogy mindez csak anti-izraeli
felbujtás, és hogy Szíria mennyire veszélyes…
De amikor angol
nyelven az (Internet) keresőkbe beadtuk (egyszerű kereső
fogalmakkal) e témát, kizárólag izraeli internetes médiumokat
találtunk, amelyek foglalkoztak azzal, hogy Szíria szerint a
madárinfluenza mögött egy, az arabok ellen irányuló biológiai
hadviselés állhat. Ugyanakkor a legfontosabb és ismert brit és
amerikai sajtómédiumoknál az (Internet) keresők semmit nem
„találtak”. Ez annál inkább figyelemreméltó, mert pl. a
Reuters hírügynökség egy hasonló témát 2006. január 21-én
13.28 órakor még felkarolt, az alábbi címmel: „Siria
accuses Israel of assasinating Arafat” (Szíria Arafat
meggyilkolásával gyanúsítja Izraelt”).
Felmerül tehát
a kérdés, miért nem foglalkoztak szinte semmit sem a
brit illetve amerikai médiák ezzel, a legtöbb „nyugati” ember
szemében igen furcsának, propagandának tűnő (újabb)
szír támadással? Nem lett volna ez pontosan most, az átláthatatlan
politikai kiéleződések időszakában, - amikor a Nyugat hónapok
óta ostorozza, masszív szemrehányásokkal illeti Iránt és
Szíriát, hogy ezek azok az államok, amelyek állítólag a
szomszédos Irakban a terrorizmust, és az ellenállást szítják,
Libanonban a Hisbollah terroristákat támogatják, tömegpusztító
fegyverek megszerzésére készülnek, Izraelt szeretnék a térképről
is kiradírozni, és tagadják a Holocaustot - egy szinte égből
pottyant lehetőség egy újabb média-hadjáratra Szíria ellen?
Vagy mégis
összefügg valahogy a nyugati médiák visszafogottsága a konkrét
tartalommal?
A vírus megöli az arabokat, de nem tesz zsidókban kárt
Nézzük meg
még egyszer a bevezetőben már említett 2006. február 21-i ORF
rádióadást közelebbről. Ott azt is olvashatjuk: „Támadás
az arab gének ellen.” Az El Thawra utal egy, a „Sunday
Times”-ban 1998-ban megjelent cikkre, melyben az olvasható, hogy
Izrael egy „etnikai bomba” kifejlesztésén dolgozik, mely képes
arabokat elpusztítani, de nem tesz zsidóban kárt. A Times szerint
izraeli tudósok kísérleteznek avval, hogy beazonosítsák az
arabokra jellemző géneket, hogy ezek ellen aztán egy megfelelő
vírust tenyésszenek ki. A program a Tel Aviv közelében található
Nes Ziona biológiai kutatóintézetben folyik.
„Ellenőrizhetetlen pandémia „
(Ellentétben a
járvánnyal, a pandémia nem behatárolható helyileg. Tehát azt
jelenti, hogy a betegség az egész világra kiterjedő.)
A kérdés ma
az, hogy cionisták által az etnikai bombához kiválasztott vírus
azonos-e a madárinfluenzával – írja az El Thawra. Izrael a
nyugat-jordániai országrészen (Westjordanland) 85.000 fertőzött
madarat ásott el. Ez okozhatta egy Jeruzsálemből származó
palesztinnak a megfertőzését a madárinfluenzával. ”Még ha a
vírus úgy is lenne „modifikálva”, hogy specifikusan csak az
arabok génjét támadná meg, el fog terjedni az arab világon kívül
is, és egy ellenőrizhetetlen világ-epidémiává válhat” –
figyelmeztet a lap.
Ebben lenne
tehát annak az oka, hogy a vezető nyugati államok, erre a valljuk
be, propagandaszagú szír szemrehányásra szinte egyáltalán nem
reagáltak? Hogy valamelyest tisztázhassuk ezt a kérdést, mi sem
könnyebb, mint a Sunday Times egykori cikkét újra átolvasni.
1998. november
15-én a brit lap Közel-Kelet rubrikájában az alábbi cikket
hozta:
„Israel
planning „ethnic „ bomb as Saddam caves in” (Izrael kifejleszt
egy „etnikai bombát, Szaddam megbuktatására). A
cikk szerzői: Uzi Mahnaimi és Marie Colvin. A cikk legjellemzőbb
részei fordításban:
Izraeli katonai
- és nyugati titkosszolgálati források szerint Izrael egy
biológiai fegyver kifejlesztésén dolgozik, mely araboknak ártana,
de nem zsidóknak. Ez a fegyver, - mely etnikai származás szerint
lesz hatékony, - lesz a válasz az Irakból jövő vegyi és
biológiai fenyegetésre.
Az „etno-bomba” kifejlesztésével
izraeli tudósok megkísérlik az egészségügyi kutatások terén
elért eredményeiket olyan formán hasznosítani, hogy megpróbálják
egyes, az arabok által hordozott jellemző gének beazonosítását,
hogy egy genetikailag modifikált baktériumot, vagy vírust
előállítsanak. A cél az, hogy vírusok és bizonyos baktériumok
tulajdonságait kihasználva, hordozójuk DNS-ét megváltoztassák.
A kísérletek arra irányulnak, hogy halálos mikroorganizmusokat
tenyésztenek, melyek csak azokat támadják meg, akik a jellemző
génekkel rendelkeznek. A kutatás Izrael legfontosabb,
titkos biológiai és vegyi fegyverek kifejlesztésére
szakosodott Nes Ziona nevű kutatóintézetében folyik.
Egy, a
programban résztvevő tudós nyilatkozata szerint a
feladat igen komplikált és bonyolult, mert a zsidók és arabok is
szemita származásúak. Majd így folytatta: „Sikerült nekik
bizonyos arab közösségek – mint főképp az iraki lakosság -
genetikai profiljában egy bizonyos karakterisztikát pontosan
meghatározniuk.” A betegséget organizmusok levegőben
történő szétpermetezésével, vagy azok vízvételi helyre
juttatásával lehet terjeszteni.
Visszaemlékezés Dr. Josef Mengelére
A kutatások
biológiai tanulmányokat tükröztek, melyeket dél-afrikai tudósok
az apartheid időszak alatt végeztek el, és ezek az igazságkiderítő
és kibékítő bizottságok előtt bebizonyosodtak.
Az ötlet, hogy
egy zsidó állam ilyenfajta kutatásokat végez, akaratlanul is
párhuzamba állítja ezt Dr. Josef Mengele, Auschwitzban működő
náci tudós genetikai tanulmányaival, - mindez már több helyen
felháborodást és megbotránkozást keltett.
Dedi
Zucker, az Izraeli Parlament, a
Knesszet tagja, tegnap elítélte az effajta kutatást.
„Történelmünket figyelembe véve, erkölcsi szempontból egy
ilyen fegyver szörnyűséges és elfogadhatatlan – jelentette ki.
Szakértők szerint egy ilyen „etnikai” fegyver elméletileg
létrehozható, de gyakorlati szempontból az előállítás óriási
nehézségeket jelentene minden szempontból.
Dr.
Daan Goosen, egy dél-afrikai biológiai
és vegyi fegyver előállító gyár vezetője arról tudósít,
hogy a 80-as években nekik parancsba adták egy olyan fegyver
kifejlesztését, mely kizárólag fekete bőrűeknek ártott volna.
A kifejlesztő-csoport tagjai igen komolyan tárgyalták egy betegség
(vírus) továbbterjesztési lehetőségét, ezek között
szerepeltek pl. sör, kukorica, sőt oltóanyagok is, de azután
mégsem sikerült a kifejlesztés.
Az elmúlt
évben egy bizalmas Pentagon dokumentum arra figyelmeztetett, hogy
„biológiai ágenseket”- genetikailag megváltoztathatnak, és
így egy halálos fegyvert fejleszthetnek ki (ford: biológiai
„ágensek = laboratóriumi veszélyeztetettség szempontjából
neveznek így vírusokat, de természetes organizmusokat is, mint pl.
baktériumok, gombák, paraziták, valamint génkezelt organizmusok).
William Cohen, amerikai hadügyminiszter beismerte, hogy tudomása
van olyan országokról, ahol „etno-specifikus vírusok”
kifejlesztésén dolgoznak. Az elmúlt héten pedig egy nyugati
hírszerzőszolgálat nyilatkozata szerint Cohen kijelentése alatt
Izraelt is értette.
Az
„ethno-bombák” elméletét még hihetőbbé tették a Foreign
Report – kutatásai. Itt tették közzé - dél-afrikai forrásokra
hivatkozva, és az informátor nevének elhallgatása mellett –
hogy izraeli tudósok részben dél-afrikai kollégáik eredményeit
használták fel kutatásaik során, amikor az arabok elleni „etnikai
muníció” kifejlesztésén dolgoztak. A dél-afrikai hírforrás
arról is beszámol, hogy az izraeliek bizonyos szempontokat fedeztek
fel arab származású zsidóknál, különösen irakiaknál az
arabok genetikai kódja feltárása során.
A „British
Medical Association” közben kifejezett aggodalmát fejezte ki a
genetikai bázisú biológiai fegyverek halálos fenyegetettsége
miatt, és vizsgálatot indított ebben az ügyben, melynek
eredményét közzé fogják tenni. Dr. Vivienne Nathanson, aki
kezdeményezte a vizsgálatot, így nyilatkozik: Egy ilyen fegyverrel
egy népességen belüli népcsoportot, etnikai kisebbséget is
„célba lehet venni”, utalván arra, hogy számtalan háborús
konfliktusnál játszik az etnikai hovatartozás egy szerepet.
Porton
Down, a brit biológiai támadás
elleni intézettől így nyilatkozott az elmúlt héten: „Elméletileg
lehetséges ilyen fegyverek kifejlesztése. Úgy ítélem meg, hogy
mára elértünk egy pontot, ahol biológiai fegyverek ellen
nemzetközi konvenciót kell kidolgozni…”
Miért hallgatnak a nyugati médiák?
Az lett talán
a benyomásuk a szír újságcikk elolvasása után, hogy az talán
mégsem olyan absztrakt, mint ahogyan első pillantásra tűnik? A
kérdést még egyszer feltéve: Ezzel magyarázható-e a nyugati
politikusok és médiák teljes hallgatásba burkolózása az igen
határozottan megfogalmazott szír gyanúsítás ügyében?
Vagy vannak
egyéb bizonyítékok és indítóokok? Csakugyan vannak.
Idézek Viktor Ostrovski egykori (közben
valószínűleg Kanadában álnéven élő) Mossad tiszt „Geheimakte
Mossad” (A Mossad titkos aktája) c. könyvéből:
„Itt
katonai rendőrként kellett dolgoznom. A rabokat Nes Ziyyona-ába,
(kisváros Tel Avivtól délre) egy táborba kellett vinnem. Én
mindig úgy tudtam, hogy ott a Shabacknak egy kihallgatási központja
működik. Bár tudtuk, hogy az odavitt rabok soha többé nem tértek
vissza, de a fiatal korunkban kapott agymosás elhitette velünk,
hogy vagy az ő életük, vagy a mienk. Közte nincsen semmi.
Uri
felvilágosított a Nes Ziyyona táborról. Az ő szavaival, az egy
laboratórium volt, ahol az ABV (atom-biológiai-vegyi) hadviselést
„kísérletezték”. Az epidemiológia legtehetségesebb tudósai
fejlesztettek ott ki halálos fegyvereket. Miután mi olyan
sebezhetők vagyunk, és egy totális háborúban, melyben ilyen
fegyvereket vetnek be, nem szabad semmit sem a véletlenre bíznunk –
ez volt a magyarázat. A palesztin behatolók igen jól jöttek ennek
a laboratóriumnak.
A kutatók
ezáltal megbizonyosodhattak róla, hogy a kikísérletezett anyagok
mennyire hatékonyak, milyen gyorsan hatnak, hogy esetleg nem kell-e
még tovább javítani rajtuk. Amikor ezekre a dolgokra
visszagondolok, nem annyira az rémít meg, ami akkor ott történt,
hanem az a tény, ahogyan én annakidején mindezt nyugodtan és
megértéssel elfogadtam.
Évek múlva
ismét találkoztam Urival. Ő akkor az AI részlegben „régi
harcos” volt, én egy újonc. Épp egy bevetésről jött vissza
Dél-Afrikából. Én akkortájt összekötőként dolgoztam a
Dardasim osztály egy részlegében, és segítettem neki egy nagyobb
mennyiségű gyógyszer behajózásában, melynek úti célja
Dél-Afrika volt. A szállítmányt több izraeli orvos is elkísérte,
akiknek Soweto-ban, Johannesburg feketék által lakott elővárosában
humanitárius segítséget kellett volna majd nyújtaniuk. Állítólag
majd egy klinikán, - néhány utcával Desdemond Tutus fekete
püspök, és Winni Mandela házától, - mely a Soweto-i Baragwanath
Hospitalhoz tartozott, kellett volna nekik segítséget nyújtaniuk a
betegek kezelésében. A kórházat és a klinikát is támogatta egy
másik kórház Baltimore/Maryland/USA-ból, mely a Mossad irányítása
alatt állt.
Megkérdeztem
tőle, miféle humanitárius segítséget nyújt a Moszad a
feketéknek Soweto-ban. Számomra nem volt logikus a dolog. Nem
tudtam a dologban semmiféle rövidtávú politikai előnyt –
amelyre a Mossad mindig súlyt fektetett – vagy egyéb gazdasági
előnyt felfedezni.
„Ugye
emlékszel még Nes Ziyyona-ra?” Kérdésére hideg futott végig a
hátamon. Igen, bólintottam.
„Ez
itt körülbelül ugyanaz. Mi kikísérletezünk, majd tesztelünk
izraeli gyógyszergyárak számára új, fertőző betegségeket,
valamint gyógyszereket is, melyeket Izraelben nem lehet embereken
kipróbálni. Ez fogja számukra a világpiacon az elsőséget
biztosítani, és így gyorsan megtudják, hogy a helyes úton
haladnak-e, így ez az eljárás aztán kutatási összegek millióit
takarítja meg.”
Visszataszító, halálos biológiai fegyverek
Ugye
milyen félelmetes? – Tény, hogy a világ fegyverkifejlesztésében
vezető államok évek óta „barkácsolgatnak” ezeknek a szörnyű
fegyvereknek a kifejlesztésében. Az is tény, hogy izraeli médiák
határozottan reagáltak a szíriai újság gyanúsítására, hogy
Izrael veszélyes baktériumokat készül az arabok ellen bevetni, de
sem amerikai, sem brit, sem német visszhangja nem volt az esetnek.
Ebből (be kell vallani, spekulatív módon) azt a következtetést
lehetne levonni, hogy – amennyiben a szír aggályoknak mégis egy
bizonyos reális alapja van – mind a valódi „tettesek”, mind a
„célcsoport” mások lehetnek.
De térjünk
vissza a jelenleg aktuális virulens címszóhoz, a
madárinfluenzához. A Sunday Times 1998-ban idézte Dr. Daan Goosen,
vezető tudóst a biológiai fegyverek nagy szakértőjét, miszerint
már az elmúlt évszázad 80-as éveiben voltak komoly törekvések,
genetikailag modifikált halálos kórokozókat tabletta/gyógyszer
formában embereknek beadni. Ha most arra gondolunk, hogy Ulla
Schmidt német egészségügyi miniszter már régóta arról
gondolkozik, hogy Németország lakossága számára 2 x 80 millió
oltási egységet rendel meg, ugyanígy az angol kormány 2 x 60
milliót, mely adagokkal aztán gyaníthatólag az egész lakosságot
„kényszer-oltanák”, érthető módon görcsbe rándul az ember
gyomra. Különösen, hogy rohamosan emelkedik az oltást ellenzők,
illetve kritizálók száma.
2006. március
14-én az orosz Interfax hírügyökség aztán robbantotta a
médiabombát:
(”Russian
Communist leader sees U.S. behind bird flu outbreak”) Gyennadij
Szjuganov, az Orosz Kommunista Párt elnöke meggyanúsította
Amerikát, hogy az USA áll a több európai országban, de
Oroszországban is már megjelent madárinfluenza vírus mögött. A
hadviselés formái változnak. Módfelett furcsa, hogy eddig
Amerikában egyetlen kacsa sem hullott el madárinfluenzában, ezzel
szemben ezek rendszeresen hullnak Európában és Oroszországban.
Mindez gondolkodóba ejti az embert, és egy igen komoly miért?-et
fogalmaz meg, - jelentette ki Szjuganov kedden egy Interfax
sajtótájékoztatón. Hozzátette: - harci gázokkal igen jól
kiismeri magát, még katonai szolgálati idejéből. Arra a
kérdésre, hogy a madárinfluenza kitörésével kapcsolatban egy
tudatos amerikai támadásra gondol-e, igenlő választ adott. „Nem
csak vélem ezt, hanem nagyon is jól tudom, hogyan kell egy ilyet
„megrendezni”. Semmi sem ismeretlen ma már.”
Időközben
komoly találgatások röppentek fel, az USA kormánya hamarosan
ideális megtámadási ürügyként tudná a H5N1-et felhozni Irán
ellen. Ahogyan Jorge Hirsch 2006. március 15.-én az ANTIWAR.COM-ban
megjelenő (”Iran and Bird Flu: The Perfect Casus Belli”) c.
cikkében kifejtette, az amerikai külügyminisztérium, a védelmi
minisztérium, a CIA és John Bolton már régóta gyanúsítja
Iránt, hogy egy titkos biológia fegyver programon dolgozik. Ha egy
mutáció következtében a vírus emberről emberre terjedne, George
W. Bush ezt nyilván Irán számlájára írná, és ez ok lenne Irán
megtámadására.
Nos,
USA-kutatók március 17-i jelentése szerint a
madárinfluenza-vírusok jobban hasonlítanak az emberi vírusokra,
mind eddig feltételezték. Felületük csekély módosulásával már
emberre veszélyesé tehetők.
Egy háború ürügyének menetrendje
Oltási
kampányok? Spanyolnátha? Hogyan is mondta nemrégen a Bundestag
ülésén Seehofer miniszter úr a H5N1-el kapcsolatban (és kapott
hatalmas tapsot)? Seehofer: A „szakemberekre” kell hallgatni!
Ezzel egészen biztosan nem olyan valakikre gondolt, mint Eleonora I.
McBean, Ph. D. N. D., aki a „Swine Fluu Expose c. online is
olvasható könyvének 2. fejezetének azt a címet adta, hogy „A
spanyolnátha járványt is oltások okozták”. De térjünk
vissza egy lehetséges háborús menetrendhez.
Egy egyre
valószínűbb háború, — amelynek stratégiai megtervezése már
régen folyamatban van — kísérőzenéjeként kell értékelnünk
azt a tényt, hogy Irán bejelentette, hogy — valószínűleg 2006
II. negyedévétől kezdődően — megnyitja az első, euro-bázisú
olajbörzéjét, ami az US dollár hegemóniáját nagyban
veszélyeztetné. Az a tény is szerepet játszik itt, hogy az
Amerikai Nemzeti Bank (FED) 2005. november 10.-én váratlanul
bejelentette, hogy 2006. március 26-tól nem fog további adatokat
közölni a forgalomban lévő M3 pénzmennyiség alakulásáról.
Nem utolsósorban meg kell említenünk azt is, hogy januárban az
amerikai Halliburton óriáscég leányvállalata, a KBR egy 385
millió dolláros megbízást kapott a Department of Homeland
Security-től (további) internálótáborok építésére – még
nem lett bejelentve, kiket is vinnének oda…
Említsünk
meg még egy kevésbé ismert érdekességet: 1980. március 22-én
Elbert County-ban (USA, Georgia állam) avatták fel a Georgia
Guidestones emlékművet. Itt geometrikus-asztronómiai módon
elrendezett, függőlegesen felállított, felülről fedőlappal
ellátott gránitlapokról van szó. (ford.: Interneten
megnézhetőhttp://www.radioliberty.com/stones.htm.
Az emlékmű kb. 120 tonna súlyú, csaknem 6 m magas. Felállítói
ősi babiloni ékírással, szanszkrit nyelven, egyiptomi
hieroglifákkal, és ókori görög nyelven fogalmaznak meg egy
felhívást, majd egy helyen olvasható egy feltehetően idevonatkozó
angol fordítás is:
"Let These Be Guidestones to an Age of Reason",ami
magyarul kb. így hangzik: „Legyenek ezek irányadó kövek a
józanész korában „. (Megjegyzés.: a fordítás magyarra nem
egyszerű, nem egészen világos, mi az a józanész kora, talán az
Új Világrend?). A gránitlapokon, nyolc nyelven tíz követelés
vagy parancsolat van belevésve, melyek így kezdődnek: „Tartsátok
a világ lakosságát 500 millió alatt.”Sokak
fülében ez úgy fog csengeni, mint felhívás egy titkos
genocídiumra.
*
Dr, Ralf Kutza (40) , doktorált
diplomás pszichológus, tanulmányai befejezése után 1944-től a
Müncheni Terápiakutatási Intézet munkatársa volt a szenvedély-és
szenvedély-megelőzés terén. 1998-tól egy egész Bajorországban
jelen levő közhasznú társaságnál dolgozott légaszténiás
fiatalkorúak terapizálásánál. 2001 óta egy nagy – tőzsdén
is jegyzett – cégnél dolgozik az „ötletmanager” és
humanressort osztálynál. Évek óta kritikusan és nagy figyelemmel
kíséri a bel-és külpolitikában jelenlevő eldurvulási és
erőszak-alkalmazási tendenciákat, valamint az ezekről szóló
tudósítások manipulálását a médián belül.
--
Fordító megjegyzése: aki
teheti, annak ajánlott, a szövegben szereplő egyes fogalmak
maradéktalan tisztázása végett (leginkább német/angol
kifejezésekről, megnevezésekről van szó), az Interneten a
keresőben ezekről tájékozódni.
Molonlabe Email News List molonlabe@usadatanet.net
A
Bald Eagle, a Bird of Freedom
kúszik, nézett, nyugodt és biztos!
kúszik, nézett, nyugodt és biztos!
Hol
vannak a bombák
Elgondolkozott
már azon, ha valamennyi atombombák vannak tárolva?
új értékelést közzé november / decemberi számában az EP és az Atomic tudósok azt mutatja, hogy aEgyesült Államoktárolja a közel 10.000 nukleáris robbanófejek a 18 helyszínen 12 országban és hat európai országban. A cikk
"s szerzők - Hans M. Kristensen Szövetsége az amerikai tudósok és Robert S. Norris a Natural Resources Defense Counci l - azonosították a valószínű helyeket piecing együtt tájékoztatást éves ellenőrzési feloldott dokumentumok, tisztviselők kimutatások, híradás, szivárog, beszélgetések a jelenlegi és a volt tisztviselők, és a kereskedelmi nagy felbontású műholdas képeket.
új értékelést közzé november / decemberi számában az EP és az Atomic tudósok azt mutatja, hogy aEgyesült Államoktárolja a közel 10.000 nukleáris robbanófejek a 18 helyszínen 12 országban és hat európai országban. A cikk
"s szerzők - Hans M. Kristensen Szövetsége az amerikai tudósok és Robert S. Norris a Natural Resources Defense Counci l - azonosították a valószínű helyeket piecing együtt tájékoztatást éves ellenőrzési feloldott dokumentumok, tisztviselők kimutatások, híradás, szivárog, beszélgetések a jelenlegi és a volt tisztviselők, és a kereskedelmi nagy felbontású műholdas képeket.
A
legmagasabb koncentráció nukleáris robbanófejek áll a stratégiai
fegyverek Objektum csendes-óceáni Bangor,Washington, Amely
otthont ad több mint 2300 robbanófejjel - talán a leginkább a
nukleáris fegyverek bármely egyetlen honlapon a világon. Bármely
adott pillanatban közel fele robbanófejek a hajón vannak
ballisztikus rakéták tengeralattjáró aCsendes-óceán.Körülbelül
1.700 robbanófejek vannak telepítve Ohio-osztályú ballisztikus
rakéták tengeralattjárók működő Csendes-és Atlanti-óceánok,
és mintegy 400 robbanófejeket is nyolc bázisok hat európai ország
- Belgium, Németország, Olaszország, Hollandia, Törökország és
Nagy-Britannia (további információkat az amerikai robbanófejek
Európában, látogasson el a http://www.nukestra t.com
/ us / AFN
/ NATO. htm). A
Egyesült Államokaz egyetlen atomfegyverrel kimondják, hogy felvonultatja a nukleáris fegyverek a külföldi országokban. konszolidációja
USA nukleáris tárolóhelyek jelentősen lelassult az elmúlt évtizedben időszakhoz képest 1992 és 1997 között, amikor a Pentagon visszavonult nukleáris fegyverekkel, 10 állam és számos európai bázisok. Az elmúlt évtizedben, a Egyesült Államok eltávolított nukleáris fegyverek három állam - Kalifornia, Virginia és Dél-Dakota, És egy európai ország - Görögország. Az áttekintés megállapítja, hogy több mint két-harmada az összes
USA nukleáris robbanófejek még tárolják alapok operatív ballisztikus rakéták és bombázók, még a hidegháború véget ért több mint 16 évvel ezelőtt. Több, mint 2.000 e robbanófejek vannak magas riasztási, készen arra, hogy indítson a rövid határidőre. Csak mintegy 28 százalékaUSA robbanófejek átkerült külön tároló létesítmények. A legnagyobb ezek közül, egy földalatti boltozat Kirtlandben Air Force BaseAlbuquerque, Új-Mexikó, Tárolja több mint 1900 robbanófejeket. A 10 US területek, amelyek jelenleg otthont a nukleáris fegyverek a következők: a stratégiai fegyverek Facility Pacific, Bangor, Washington, Nellis Air Force Base, Nevada, Warren Air Force Base, Wyoming, Kirtland Air Force Base, Új-Mexikó; Malmstrom Air Force Base, Montana, Minot Air Force Base, North Dakota, Pantex Plant, Texas; Barksdale Air Force Base, Louisiana, Whiteman Air Force Base, Missouri, és a stratégiai fegyverek Facility Atlantic, Kings Bay, Georgia.(Lásd a térképet).
Egyesült Államokaz egyetlen atomfegyverrel kimondják, hogy felvonultatja a nukleáris fegyverek a külföldi országokban. konszolidációja
USA nukleáris tárolóhelyek jelentősen lelassult az elmúlt évtizedben időszakhoz képest 1992 és 1997 között, amikor a Pentagon visszavonult nukleáris fegyverekkel, 10 állam és számos európai bázisok. Az elmúlt évtizedben, a Egyesült Államok eltávolított nukleáris fegyverek három állam - Kalifornia, Virginia és Dél-Dakota, És egy európai ország - Görögország. Az áttekintés megállapítja, hogy több mint két-harmada az összes
USA nukleáris robbanófejek még tárolják alapok operatív ballisztikus rakéták és bombázók, még a hidegháború véget ért több mint 16 évvel ezelőtt. Több, mint 2.000 e robbanófejek vannak magas riasztási, készen arra, hogy indítson a rövid határidőre. Csak mintegy 28 százalékaUSA robbanófejek átkerült külön tároló létesítmények. A legnagyobb ezek közül, egy földalatti boltozat Kirtlandben Air Force BaseAlbuquerque, Új-Mexikó, Tárolja több mint 1900 robbanófejeket. A 10 US területek, amelyek jelenleg otthont a nukleáris fegyverek a következők: a stratégiai fegyverek Facility Pacific, Bangor, Washington, Nellis Air Force Base, Nevada, Warren Air Force Base, Wyoming, Kirtland Air Force Base, Új-Mexikó; Malmstrom Air Force Base, Montana, Minot Air Force Base, North Dakota, Pantex Plant, Texas; Barksdale Air Force Base, Louisiana, Whiteman Air Force Base, Missouri, és a stratégiai fegyverek Facility Atlantic, Kings Bay, Georgia.(Lásd a térképet).
Menj a nukleáris Google Utazási
információk alapján a témák, FAS és NRDC létrehoztunk egy virtuális túra műholdas kép a 18 nukleáris fegyvereket tároló létesítmények aEgyesült Államok és Európa. Ahhoz, hogy a túra meg kell, hogy GoogleEarth számítógépre telepített. (GoogleEarth ingyenesen áll rendelkezésre neki e.) Ha"újra létrehozni, kattintson rá e, vagy az alábbi linkre, a Google térkép alul kezdeni. Ha GoogleEarth sikeresen betöltődött, jelölje be a "hol vannak a bombák, 2006" rovatban a "Places" ablakban a bal oldali, hogy aktiválja a helyjelzők, kattintson egyszer a helyjelző kap egy áttekintést a nukleáris fegyverek tárolni a bázis, és kattintson kétszer a nagyításhoz a létesítmény.
A USA kormány nem hajlandó nyilvánosságra hozni, ahol tárolja a nukleáris fegyverek, de a kutatók hangsúlyozzák, hogy minden helyszín már ismert, évek óta a ház a nukleáris fegyvereket. Biztonsága, a nukleáris fegyverek határozzák nem ismerete a helyét, hanem a katonai"s fizikai védelme a szolgáltatások és a fegyvereket nem lehet felrobbantani illetéktelen személyek. http://www.fas. org / blog / ssp/2006 /11/new_article_ where_the_ bombs_ar. php
* COPYRIGHT KÖZLEMÉNY ** Az alaprendelet 17. cím USC § 107,
jogvédett munka ezt az üzenetet terjeszthető méltányos használat
nyereség nélkül, vagy kifizessék azoknak, akik jelezték előzetesen érdeklődés
a fogadó a mellékelt információkat nonprofit kutatási és oktatási célokra. [ref. http://www.law .cornell.edu/uscode/17/107.shtml ]
Azoknak, akik esküt tettek, emlékezz az eskü!
Azoknak, akik nem hisznek, és az Alkotmányban,
hogy hasonló Oath most az alkotmány!
Emlékezz arra, hogy azokat, akik törvény ellentétes az Alkotmány
Akik érvényesíteni törvények ellentétesek az Alkotmánnyal,
és azok, akik adnak megbízásokat ellentétes az Alkotmány
váltak belföldi ellenségei az Alkotmány!
Meg Mindegy"t, hogy egy bíró vagy ügyvéd tudni a különbséget!
"Én, ünnepélyesen esküszöm (OR AFFIRM), amit támogatni és megvédeni a ALKOTMÁNY AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK minden ellenség ellen, hazai és külföldi, hogy én SZEREPEL igaz hit hűség azonos, és hogy én engedelmeskedik a (alkotmányos és Jogszerű) RENDELÉS ELNÖKÉNEK AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ÉS AZ (alkotmányos és törvényes) RENDELÉS AZ kijelölt tisztviselő OVER ME, az előírásoknak megfelelően és az egységes KÓD A katonai bíráskodásról. Isten engem úgy segéljen. "
Minden
törvény, amely ellenkezik az alkotmány semmis. "Marbury
vs Madison, 5 US (2 Cranch) 137, 164, 176. (1803)
"Amennyiben
jogokat biztosított az alkotmányban van szó, nem lehet szabályt
döntéshozatal vagy jogszabály, amely hatályon kívül helyezi
őket." Miranda vsArizona, 384 USA 436, 491.
"Egy
alkotmányellenes törvény nem törvény, ez nem jogosít, ez nem ró
feladatokat, hanem védelmet nem nyújt, nem hoz létre office, hanem
jogi szemlélődést, mint hatástalant mintha soha nem telt
el."Norton ellenfélShelby Megye, 118 USA 425,
442.
Teddy"s
Válasz sokszínűség !
nincs helye ebben az országban kötőjeles amerikanizmus. Az egyetlen teljesen biztos módja annak, hogy ennek a nemzetnek a rom, hogy megakadályozzák az összes lehetőséget, hogy továbbra is, hogy egy nemzet egyáltalán lenne, hogy lehetővé tegye, hogy legyen egy kusza civakodó nemzetiségű.
- Theodore Roosevelt, a beszéd előtt a Knights ofColumbus, 1915, New York
nincs helye ebben az országban kötőjeles amerikanizmus. Az egyetlen teljesen biztos módja annak, hogy ennek a nemzetnek a rom, hogy megakadályozzák az összes lehetőséget, hogy továbbra is, hogy egy nemzet egyáltalán lenne, hogy lehetővé tegye, hogy legyen egy kusza civakodó nemzetiségű.
- Theodore Roosevelt, a beszéd előtt a Knights ofColumbus, 1915, New York
Teddy"s
Válasz Bush !
Bejelentette,
hogy nem lehet kritika az elnök, vagy hogy mi állni az elnök jó
vagy rossz, nem csak hazafiatlan és szolgalelkű, de erkölcsileg
hazaáruló, hogy az amerikai közönség.
- Theodore Roosevelt
- Theodore Roosevelt
Teddy"s
Válasz Bush & Congress
" Nem
engedhetjük meg magunknak, hogy különböznek a kérdést,
őszinteség, ha várjuk köztársaság tartósan elviselni.
őszinteség nem annyira a hitel elengedhetetlen előfeltétele a
hatékony szolgáltatás a nyilvánosság számára. Hacsak az ember
becsületes, nincs jogunk, hogy őt a közéletben; nem számít,
milyen briliáns a kapacitást. " -
Theodore Roosevelt
Szeretné,
hogy a mi listák? Ugrás http://www.wjpbr.com/molonlab.html
Új cikk: hol vannak a bombák
|
Elgondolkozott
már azon, ha valamennyi atombombák vannak tárolva?
Egy
új felülvizsgálat közzé november / decemberi számában az EP
és az Atomic tudósok azt mutatja, hogy az Egyesült Államok
tárolja a közel 10.000 nukleáris robbanófejek 18 helyszínen 12
országban és hat európai országban.
A
cikk egyik szerzője - Hans M. Kristensen Szövetsége az amerikai
tudósok és Robert S. Norris a Natural
Resources Defense Council -
azonosították a valószínű helyeket piecing együtt
tájékoztatást éves ellenőrzési feloldott dokumentumok,
tisztviselők kimutatások, híradás, szivárog, beszélgetések A
jelenlegi és korábbi tisztviselők, és a kereskedelmi nagy
felbontású műholdas képeket.
A legmagasabb koncentráció nukleáris robbanófejek áll a stratégiai fegyverek Objektum Pacific Bangor, Washington, amely otthont ad több mint 2300 robbanófejjel - talán a leginkább a nukleáris fegyverek bármely egyetlen honlapon a világon.Bármely adott pillanatban közel fele robbanófejek a hajón vannak ballisztikus rakéták tengeralattjáró a Csendes-óceánon.
A legmagasabb koncentráció nukleáris robbanófejek áll a stratégiai fegyverek Objektum Pacific Bangor, Washington, amely otthont ad több mint 2300 robbanófejjel - talán a leginkább a nukleáris fegyverek bármely egyetlen honlapon a világon.Bármely adott pillanatban közel fele robbanófejek a hajón vannak ballisztikus rakéták tengeralattjáró a Csendes-óceánon.
Körülbelül
1.700 robbanófejek vannak telepítve Ohio-osztályú ballisztikus
rakéták tengeralattjárók működő Csendes-és Atlanti-óceánok,
és mintegy 400 robbanófejeket is nyolc bázisok hat európai
ország - Belgium, Németország, Olaszország, Hollandia,
Törökország és Nagy-Britannia (további információk az
amerikai robbanófejek Európában, menj
http://www.nukestrat.com/us/afn/nato.htm). Az Egyesült Államok
az egyetlen atomfegyverrel kimondják, hogy felvonultatja a
nukleáris fegyverek a külföldi országokban.
Konszolidációja
az amerikai nukleáris tárolóhelyek jelentősen lelassult az
elmúlt évtizedben időszakhoz képest 1992 és 1997 között,
amikor a Pentagon visszavonult nukleáris fegyverekkel, 10 állam és
számos európai bázisok. Az elmúlt évtizedben, az Egyesült
Államok el nukleáris fegyvereket három állam - Kalifornia,
Virginia és Dél-Dakota, és egy európai ország - Görögország.
Az
áttekintés megállapítja, hogy több mint két harmada az összes
amerikai nukleáris robbanófejek még tárolják alapok operatív
ballisztikus rakéták és bombázók, még a hidegháború véget
ért több mint 16 évvel ezelőtt. Több, mint 2.000 e
robbanófejek vannak magas riasztási, készen arra, hogy indítson
a rövid határidőre. Csak mintegy 28 százaléka az amerikai
robbanófejek kerültek külön tároló létesítmények. A
legnagyobb ezek közül, egy földalatti boltozat Kirtlandben Air
Force Base Albuquerque, New Mexico, tárolja több mint 1900
robbanófejeket.
A
10 amerikai oldalakat, amelyek jelenleg otthont a nukleáris
fegyverek a következők: a stratégiai fegyverek Facility Pacific,
Bangor, Washington, Nellis Air Force Base, Nevada, Warren Air Force
Base, Wyoming, Kirtland Air Force Base, New Mexico, Malmstrom Air
Force Base, Montana; Minot Air Force Base, North Dakota, Pantex
Plant, Texas; Barksdale Air Force Base, Louisiana, Whiteman Air
Force Base, Missouri, és a stratégiai fegyverek Facility Atlantic,
Kings Bay, Georgia. (Lásd a térképet).
|
Menj
a nukleáris Google Trip
Információk
alapján a témák, FAS és NRDC létrehoztunk egy virtuális túra
műholdas kép a 18 nukleáris fegyvereket tároló létesítmények,
az Egyesült Államokban és Európában. Ahhoz, hogy a túra
meg kell, hogy GoogleEarth számítógépre telepített.(GoogleEarth
ingyenesen áll rendelkezésre itt .)
Ha egyszer létrehozni, kattintson ide,
vagy az alábbi linkre, a Google térkép alul kezdeni. Ha
GoogleEarth sikeresen betöltődött, jelölje be a "hol vannak
a bombák, 2006" rovatban a "Places" ablakban a bal
oldali, hogy aktiválja a helyjelzők, kattintson egyszer a
helyjelző kap egy áttekintést a nukleáris fegyverek tárolni a
bázis, és kattintson kétszer a nagyításhoz a létesítmény.
|
Az
amerikai kormány nem hajlandó nyilvánosságra hozni, ahol tárolja
a nukleáris fegyverek, de a kutatók hangsúlyozzák, hogy minden
helyszín már ismert, évek óta a ház a nukleáris
fegyvereket. Biztonsága, a nukleáris fegyverek határozzák
nem ismerete a helyét, hanem a katonai fizikai védelme a
szolgáltatások és a fegyvereket nem lehet felrobbantani
illetéktelen személyek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése