Erősebben központosítja élelmiszer-gazdasági befektetéseit Csányi Sándor OTP-vezér. Az itthon csupán az egykori Bábolnához mérhető cégcsoport délszláv, valamint ukrán és orosz befektetéseivel törne regionális pozíciókra.

A régi bábolnai eszme született újjá Csányi Sándornak, az OTP Bank elnök-vezérigazgatójának élelmiszer-gazdasági érdekeltségeiben. A három mezőgazdasági alaptevékenységet összefogó – egy takarmányfeldolgozó, két élelmiszer-ipari és egy borászati, valamint egy menedzsmentcégből álló – Bonafarm-csoport a múlt heti Foodapest élelmiszer-ipari szakkiállításon hivatalosan is bejelentette, hogy a cégek a „termőföldtől az asztalig” terjedő összehangolt termelésben, úgynevezett vertikális integrációban végzik tevékenységüket.

Ezt a Bonafarméhoz fogható méretben korábban csak az egykori szocialista mintagazdaság, a Burgert Róbert által vezetett Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát valósította meg, amely a baromfivertikumot a naposcsibe előállításától a takarmánytermelésen át a feldolgozásig tartotta egy kézben. A Csányi-birodalom névadóját, a Bonafarm Zrt.-t tavaly ősszel alapította a bankvezér magánbefektetéseit kezelő Bonitás 2002 Zrt., majd decembertől a szintén a bankárhoz köthető, szingapúri bejegyzésű CSIM Pte. Ltd. lett a tulajdonos. Utóbbiban a Bonitásnak 76 százalékos részesedése van – nyilatkozta korábban a sajtóban Csányi Attila Bonafarm-vezérigazgató, az élelmiszer-gazdasági portfóliót gründoló bankár fia.„

A cégek között korábban is meglévő szinergiák erősítése volt az egyik fő indoka a csoportba szervezésnek” – válaszolta a HVG kérdésére Csányi. Terveik szerint a beszerzések, a marketing, az informatika, a piacelemzési funkciók, illetve a humánerőforrás-menedzsment kerülnek a Bonafarm irányítása alá, ami azt is jelentheti, hogy a csoport egyes cégeinél ezek a tevékenységek karcsúsodnak, illetve meg is szűnhetnek. A központi stratégiai tervezés érvényes lesz a minőség-ellenőrzésre és a fejlesztésekre is. A vezérigazgató szerint az élelmiszer-gazdaságban – az árfolyammozgások kiszűrése után számítva – 5–7 százalék az elvárható profitráta, ennek eléréséhez próbálják megteremteni a feltételeket. Az idei terv ennél szerényebb, nulla körüli, ahogyan az előzetes adatok szerint 2009-ben is legfeljebb minimális volt a nyereség.

A csoporton belül a Pick Szeged Zrt. vásárolja fel a Bonafarmhoz tartozó, összesen 27 ezer hektáron gazdálkodó két volt állami gazdaság, a Bóly Zrt. és a Dalmand Zrt., valamint a sertéstenyésztésre szakosodott Fiorács Kft. által leadott hízókat, tavaly több mint 250 ezret. Ez a szám az idén és a következő években növekedni fog, mivel a korszerűsített ólakat fokozatosan telepítik be. Új szereplő lehet a cégcsoportban a Herz Szalámigyár Zrt., mivel a felszámoló által meghirdetett pályázaton a Bonafarm adta a legjobb ajánlatot a Herz eszközeire és márkaneveire. Az ügylet versenyhivatali jóváhagyásra vár.

A magyar húspiac 30 százalékát lefedő Pick oldaláról ugyanakkor nem teljesen zárt az integráció, a feldolgozó ugyanis bizonyos húsrészeket és a téliszalámihoz szükséges nagy súlyú sertéseket az integráción kívülről kénytelen beszerezni. A honi tejpiac egyötödét uraló Sole-Mizo Zrt. tejigényének 90 százalékát külső termelőktől vásárolja fel, a többit a Bonafarm agrárcégei szállítják – kizárólag a Solénak. Az egykori Bábolna Takarmányipari Kft. eszközeit működtető Tendre Kft. takarmánypiaci részesedése 5–7 százalék körül van, s a csoporton belüli állatlétszám-növekedés miatt ennél a cégnél 2010-re 8 százalékos árbevétel-bővülést terveznek.„

Az elmúlt évek folyamatai jól mutatják, hogy az önkéntes szövetkezések nem hozták meg minden tekintetben a remélt eredményt a mezőgazdasági termelőknek a multinacionális kiskereskedelmi láncokkal szembeni küzdelmében, ugyanakkor az integrációra szükség van” – magyarázta a HVG-nek Éder Tamás, a Bonafarm-csoport szóvivője, aki egyben az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének is elnöke. Ez sokszor termelői fegyelmezetlenséggel is magyarázható. Rendszeresen előfordul ugyanis, hogy az alapanyag-előállítók az akár csak minimálisan magasabb árat kínáló felvásárlónak adják oda a terményüket, ami a Bonafarm-csoporton belül nyilván kizárt.

A bankvezérnek nem csak a sokak által üdvözítőnek tartott vertikális integrációt sikerült kialakítania. Azt is elérte, ami Gráf Józsefnek nem sikerült. Az agrárminiszter egyik legfőbb programjának azt tekintette, hogy megteremtse az állattenyésztés és a túlsúlyos növénytermesztés egyensúlyát, ám ezt közelítőleg sem tudta teljesíteni. A Bonafarm-csoport mezőgazdasági alaptevékenységet végző cégeiben viszont ezt túl is szárnyalták: az árbevétel 57 százaléka származik állattenyésztésből.

A Csányi-cégek Foodapestre időzített coming-outjának apropóján a Bonafarm vezérigazgatója azt is bejelentette, meghatározó szereplői óhajtanak lenni a régiós élelmiszerpiacnak. Elsősorban a Magyarországtól délre fekvő országok, illetve a Balkán jöhet szóba, méghozzá növénytermesztő, sertéstenyésztő és húsfeldolgozó cégek akvizíciójával. Az orosz és az ukrán régióban főként feldolgozott termékeik exportját növelnék, itt első körben disztribúciós cégekbe fektetnének. Megkönnyítheti a terjeszkedést, hogy a régió több országában jelen van az OTP – szólt az agrárüzletben érdekeltek Csányi hazai agrárbefektetéseinek kezdeteire utaló megjegyzése. Ezt a magas labdát azonban, úgy látszik, nem csapja le a cég: „sem a Bonafarm-csoport magyarországi cégeinek finanszírozásában, sem a külföldi terjeszkedésben nem vesz részt az OTP-csoport” – reagált a felvetésre Éder.

Az OTP-csoport esetleges szerepvállalására utaló megjegyzéseken túl egyre inkább érzékelhető, hogy elmúlt az a gyanakvás, amivel az agrárpiacon a pénzemberként karriert befutott Csányi megjelenését fogadták. A HVG által megkérdezett szakértők mindegyike a globalizálódó élelmiszerpiacon való eredményes működés egyik legfőbb feltételének nevezte a Bonafarmnál felépített integrációt, amihez – vélik – kellett az is, hogy a bankvezér „nem menekült el a veszteségek elől, ahogy Leisztinger Tamás” – utaltak a Picknél és a Tendrénél is a Csányi előtt tulajdonos nagyvállalkozó agrárpiaci felbukkanásaira.

Magyarországon csupán a mezőgazdasági termelést összefogó integrációk léteznek – mint például a nádudvari KITE Zrt., a bábolnai IKR Zrt. vagy a gabonakereskedelmi tevékenységét termelésszervezéssel kibővítő világcég, a Cargill –, ezek a felvásárolt alapanyag feldolgozásába csak minimális mértékben szálltak be. „Ehhez hiányzik a tőke” – indokolta ezt a HVG-nek Szaxon Attila, az IKR Zrt. tulajdonos-vezérigazgatója. Cégének van ugyan kukoricafeldolgozója és egy kis húsüzeme is, de például az utóbbi csupán egy cégfelvásárlás „melléktermékeként”. Szintén a tőkehiányt emlegeti a hasonló hazai élelmiszer-gazdasági birodalmak kialakulásának legfőbb gátjaként Raskó György, az Antall-kormány agrárállamtitkára, aki most maga is gazdálkodik. Hasonló integrációra azért sincs esély, mert a külföldiek a magyar élelmiszeriparba annak jelenlegi állapotában nem fektetnek be – állítja. Ennek a hazai versenyszabályozás is oka, amely Raskó szerint akadályozza a koncentrációt, és kartellként fogja fel a közös iparági stratégiák kialakítását is.

szerző: Kelemen Zoltán

Csányi és Leisztinger - rabjai a földnek

Tűz és víz – miközben az agrár-élelmiszeripari ágazaton belül hazai mércével mérve mind az OTP Bank elnök-vezérigazgatójaként ismert Csányi Sándor, mind a tőzsdei nagybefektető Leisztinger Tamás egyre nagyobb birodalmat épít ki, hoz-záállásuk merőben különböző. A két meghatározó hazai agrárvállalkozó a befektetési és az üzleti filozófiáját, sőt, a megtérülés elvárt tempóját tekintve is szöges ellentéte egymásnak. Ezzel együtt alapvetően nem versenyeznek a másikkal, hanem előfordul, hogy éppenséggel társtulajdonosként is együttműködnek - írta a Figyelő legújabb száma.

Mihelyst megszerezte a patinás Pick Szeged többségét, az új tulajdonos első útja a „páncélszekrényhez” vezetett, ahol – láss csodát! – a vételárnál is tekintélyesebb summa várta. Ez a szóbeszéd keringett agráripari berkekben a döntően a kárpótlási jegyek megforgatásából milliárdossá lett Leisztinger Tamásról, amikor hosszú előkészítés után 2002 januárjában egy ügyes tőzsdei manőverrel megszerezte a piacvezető húsipari társaság 84,15 százalékát.

Mint minden pletyka, ez is torzít egy kicsit: Leisztinger rutinos tőzsdei befektetőként nyilván előre tudta, hogy a Pick Szeged könyveiben és bankszámláján (vagyis nem a páncélszekrényben) ott lapul a társaság – akkori becslések szerinti – 7–9 milliárdos vételárának a többszöröse. Az viszont bizonyára igaz, hogy a bonyolult tranzakció egészét tekintve egy fillérbe sem került a cég megszerzése Leisztingernek.

Illusztráció: Tasnádi József

Bosszúságot legfeljebb az okozhatott a vállalkozónak, hogy végül mégsem keresett annyit a cégen, mint tervezte. Bár a vételár ellenértékén felül további milliárdokhoz is jutott – például amikor a húsfeldolgozás alapanyagbázisát kitermelő saját három hizlaldát és a sertéstenyésztési integrációt felszámolta –, de a húsipari társaság továbbértékesítése „leisztingeri mércével” rosszul sikerült. Az egyik remélt amerikai vevő ugyanis végül egy romániai feldolgozót vett, és az időközben be-következett piaci bajok hatására a társaság már nem hozta, hanem vitte a pénzt.

Ezzel együtt szakmabeliek a hazai húsipar történetének egyik legnagyobb formátumú manőverének tartják a Pick kivezetését a tőzsdéről. Azért csak „az egyiknek”, mert talán ennél is nagyobb húzás volt, ahogyan néhány, a cég gazdálkodása szempontjából drámaian veszteséges esztendő után Leisztinger 2005-ben továbbadta a Pick Szeged Zrt.-t Csányi Sándornak. Aki „civilben” az OTP Bank elnök-vezérigazgatója, ám a történet szempontjából sokkal fontosabb, hogy az élelmi-szerágazaton belül az elmúlt években üstökösként felívelő birodalmat kiépítő, ráadásul elhivatott agrárbefektető.
Egy kapcsolat kezdete

Aki jelen volt az aktusnál, az mélyen hallgat, de piaci pletykák szerint Leisztinger elszántan győzködte Csányit, hogy lóhalálában vegye át a szebb napokat látott nagyvállalatot, mert a 2004-es 6,4 milliárd forintos veszteség után már nem tudná azt sokáig működtetni. Mint utóbb kiderült, akkora volt a baj, hogy a húsüzem teljes leállása fenyegetett, s a sietség miatt szokatlan módon cserélt gazdát a társaság – piaci információk szerint alig több mint 3 milliárd forintért.

A Pick-tranzakció mindenesetre egy új, mindmáig gyümölcsöző üzleti kapcsolat kezdete lett. A Csányi-, illetve a Leisztinger-féle bonyolult és burjánzó cégmátrix minden metszéspontját ugyan nem sikerült feltérképezni, de azt Csányi Sándor maga is elmondta a Figyelőnek, hogy a hajdan állami kézben lévő bábolnai takarmányipart megszerző Tendre Kft.-ben például – cégeiken keresztül – társak Leisztinger Tamással.

Pedig a balul sikerült Pick-projekt után sokan mérget vettek volna arra, hogy a fiatal „tőzsdecápa” Leisztinger egy életre hátat fordít az agár-élelmiszeripari biznisznek. Nem így történt. A tulajdonában álló Arago Holdingra fűzve szép csendben dagadni kezdett agrárcég-portfóliója. Arra azonban mindenképpen jó lecke volt a Pick, hogy a hozzáállása az agrár-élelmiszeripari cégekhez szemlátomást megváltozzon. A kárpótlási jegy üzletből meggazdagodott volt fizikus ugyanis a Pick Szegedet jól működő vállalattá szerette volna felépíteni, erre sok tanulóidőt és energiát áldozott.

Szemben a korábbi, rövid távú céges spekulációkkal, modern, jól működő, piacvezető céget akart létrehozni, amellyel hosszabb távon számolt. Ebbe azonban beletört a bicskája: az iparágban egyáltalán nem ritka, de számára első húspiaci krízis kis híján romba döntötte a modelljét. El kellett adnia a veszteségessé vált vállalatot, s miként azt a további, termőföldet hasznosító, biztos EU-támogatásra és piaci árnövekedésre építő agrárcéges ügyletei is mutatják, újból a spekulációs jellegű befektetések felé fordult.

Csányi Sándort alapvetően más fából faragták. Ő a nagy földterületet használó agrárcégek mellett a feldolgozó csoportokból is álló vertikumra esküszik. További lényeges különbség, hogy ő kezdettől fogva szakmai menedzsmentre bízta a vállalatirányítást, több-kevesebb sikerrel. Az agrár-élelmiszeripari vertikum csúcsán álló Pick–Délhús-csoport élén például Kovács László, a kaposvári Kométától érkezett „öreg motoros” áll.

A tejcsoportnál azonban Csányinak nem volt ilyen szerencséje a vezetőkkel: néhány év alatt már a harmadikat „fogyasztja”. A szegedi Sole társasággal kibővített Mizo-csoport éléről először az előbbitől örökölt vezető, Gerry Lenihan távozott, némi káoszt hátrahagyva. Őt átmenetileg Tímár Imre, a Veszprémtej volt vezérigazgatója követte. Sokáig úgy tűnt, kormányos nélkül halad a tejpiaci zászlóshajó, míg az idén a Sole–Mizo emberére akadt a holland Gerbrant Redmer de Boer személyében, aki korábban a konkurens Friesland másodhegedűse volt, s úgy tűnik, ő ráncba tudta szedni a céget.

Fotó: MTI

Pickkeltek
A Pick Szeged összesen 95 százalékát 2005 tavaszán a 31,2 százalékot vásárló Délhús mellett, 31,9-31,9 százalékos arányban Csarodai János és Brazsák József vette meg a Leisztinger Tamás féle Arago Holdingtól. A Fővárosi Bíróság ké-sőbbi jogerős ítélete egyetértett a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletével abban, hogy Csarodai és Brazsák törvénysértő módon, összehangoltan tett ajánlatot a cég részvénycsomagjaira. A Pick Szeged piaci súlya miatt ugyanis 33 száza-lék fölé csak nyilvános vételi ajánlattal lehetett volna jutni, és a Gazdasági Versenyhivatal áldása is kellett volna az ügylethez. Csak a vak nem látta, hogy svindli van a dologban, amikor a semmiből előlépett, addig csak bérből és fizetésből élő két „befektető”, Csarodai és Brazsák 4,65, illetve 4,4 millió eurós kölcsönt tudott felvenni a részvényvásárláshoz egy panamai céghez tartozó spanyol társaságtól, ráadásul egyazon napon és azonos feltételekkel, hogy „megvásárolják” az or-szág piacvezető húsipari csoportját. Mindezek után csak hónapokkal később derült ki, hogy Csányi Sándor OTP-vezér cége a tényleges vevő.

Csányi agrárbefektetői karaktere már a neveltetéséből is fakad. „Bár gyerekként utáltam kapálni, erős a falusi kötődésem” – vallja a szenvedélyes vadász pénzember, akiben mindmáig él az idea egy mintaértékű agrárbirodalom, a teljes verti-kum létrehozásáról, s konzervatív modellt követ a cégbirodalom építésében. Türelem és vertikum kell! – ez talán még erősödött is benne, amikor tisztviselőként a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium márványlépcsőjét koptatta, min-denesetre gazdaként türelmes maradt: beruházásai megtérülésénél évtizedes léptékben számol.

Az is önmagáért beszél, hogy miután Leisztinger az első komoly csalódás után elfordult a hazai mércével nagy élelmiszeripari konglomerátumok-tól, Csányi elszántságát mintha még fokozták is volna a kudarcok. Nem adja fel; ha nehézséget tapasztal, még dinamikusabban fejleszt. A külső szemlélőben olyan érzetet kelt, mintha az lenne a hobbija, hogy a máshol – például a Mol Nyrt. részvényeivel – megkeresett pénzét bukdácsoló élelmiszeripari cégeibe forgassa.

Az agrárérzelmű Csányi már az évtizedes stratégiai fejlesztési tervei miatt is ragaszkodik a „jó sok pénzét” felemésztő agrár-élelmiszeripari társaságaihoz, és ezzel szöges ellentéte az új generációt képviselő, „földharcos” Leisztingernek. „Tíz évig még biztosan nem veszek ki nyereséget a cégekből” – utal mindenekelőtt a Pick–Délhús és a Sole–Mizo csoportokra a tulajdonos.

Az összeállítást Szirmai S. Péter készítette.

Vertikum vagy specializáció?

A gazdasági szakemberek nem kis részének azonban meggyőződése, hogy a Csányi-féle vertikumnál manapság pénzügyileg eredményesebb lehet a Leisztinger által követett specializáció. Bár utóbbi üzletember nem óhajtotta megosztani agrárbefektetői nézeteit a Figyelővel, szembeszökő, hogy agrárportfóliója a „földről”, vagyis a „szalagon érkező”, biztos pénzről, az uniós támogatásokról szól. (Természetesen összesen 35–40 ezer hektár-ra becsült birtokai után Csányi Sándor is részesül az uniós agrártámogatásokból, egyebek között a dalmandi, bólyi, tamási nagygazdasága és a villányi pincészete révén.)

Leisztinger jól számol, amit igazolni látszik, hogy az Európai Unió hiába ígért kemény reformot a közös mezőgazdasági politikában, s helyezte kilátásba mindenekelőtt az agrártámogatások radikális megkurtítását, szinte biztosra vehető, hogy az uniós pénzcsap – legfeljebb némi változtatással – 2013 után is nyitva marad. Hiszen ezt az erős, befolyásos agrárszektorú tagállamok is így akarják.

Forrás: Figyelő

Leisztinger és Csányi összejátszott Pick-ügyben

Alig ismert üzletemberek közbeiktatásával cserélt gazdát két nehézsúlyú multimilliárdos között tavaly a patinás húsipari cég. Azt jogerős bírósági döntés bizonyítja, hogy a két közvetítő összejátszott, de vajon volt-e kapcsolat a lánc végein álló milliárdosok között? A manager magazin úgy tudja, volt.

A manager magazin júliusi számában olvasható cikk szerint 2005 tavaszán a cég akkori fő tulajdonosa, Leisztinger Tamás a lakásán kereste fel Csányi Sándort, hogy a Pick Szeged sorsáról tárgyaljanak. A patinás, de akkoriban már veszteséges vállalattól Leisztinger mindenképpen szabadulni akart, ám a médiában sokszor "gonosz felvásárlóként" bemutatott üzletember nem kívánt a világhírű magyar márka "gyilkosa" lenni azáltal, hogy külföldi befektetőnek adja tovább. Csányiról viszont mindenki tudta a piacon, hogy egységes, európai szinten is versenyképes élelmiszer-ipari vertikumban gondolkodik, így őt megfelelő vevőjelöltnek találta az Arago-főnök.Kényes tranzakció

Arra közvetlen bizonyítékok nincsenek, hogy a tavaszi "nagy" találkozón a két milliárdos pontosan megegyezett volna a tranzakciósorozatban, viszont e találkozó után a Pick környékén mindenki mozgásba lendült. A lap szerint a teljesen tiszta megoldásra azért nem volt mód, mert Leisztinger gyorsan akart szabadulni a Picktől. A nyilvános ajánlattétel időigényes, nem is beszélve a két cég mérete miatt feltétlenül szükséges versenyhivatali engedélyezési eljárásról, ami miatt Leisztinger Tamásnak további hosszú hónapokig kellett volna a Pickben "ülnie".

2005. március 16-án tehát, a Leisztinger-Csányi csúcstalálkozó után nem sokkal az akkor 95 százalékos részesedéssel bíró Arago 31,2 százaléknyi részvényt eladott a Csányi érdekeltségébe tartozó Délhús Rt.-nek, majd nem sokkal később két magánszemélynek - Brazsák Józsefnek és Csarodai Jánosnak - is értékesített 31,9-31,9 százaléknyi részvényt.

Csarodai és Brazsák ezáltal egyaránt a cég egyharmada alatti részesedéshez jutottak, így semelyik befektetőre nem vonatkozott a 33 százalékos befolyás átlépésénél kötelező nyilvános ajánlattételi szabály. Ezzel a megoldással a Délhús tehát szinte azonnal átvehette a kontrollt a Pick felett, és "ráért" csak júniusban vételi ajánlatot tenni a Pick valamennyi részvényére. A felvásárlás szeptemberre zárult le, akkorra a cég - és így közvetve Csányi - 98 százalékos részesedést szerzett a Pickben, amelyet azóta 100 százalékra növelt.

A felügyelet utóbb csak a két magánszemély összejátszását bizonyította, azzal nem foglalkozott, hogy a bizalmi kezeket ki mozgatta, mennyiben volt közük az ügyletsorozat két végén lévő üzletemberekhez.

Összehangolt magatartás

A manager magazin úgy tudja, hogy Csányi Sándor mindkét közbeiktatott üzletembert ismerte. Csarodai Jánossal a 80-as évek közepén ismerkedtek meg Ausztráliában, amikor a bankár - még hitelbankosként - üzleti úton ott járt. Kapcsolatuk a 90-es években mélyült el, amikor a rendszerváltás után Csarodai az ausztrál követség kereskedelmi főtanácsosa lett. Később - mint azt a HVG május elején írta - az OTP-vezér javaslatára bekerült a Mol igazgatótanácsába, és Csányi magánalapítványának kuratóriumi tagja is. Brazsák Józsefet pedig azért fogadta Csányi szívesen az üzletben, mert szakember: élelmiszer-ipari mérnök, vezető beosztásban dolgozik egy holland cég magyarországi leányvállalatánál.

A PSZÁF utóbb lefolytatott vizsgálata során a hatóság nem fogadta el a Pick mesterségesen kialakított tulajdonosi struktúráját, Csarodainak és Brazsáknak 50-50 millió forintos büntetést kellett fizetnie. A határozatot a Fővárosi Bíróság is helybenhagyta. A felügyeleti és a bírósági indoklásból kiviláglik, a magánszemélyek nem is igyekeztek adni arra a látszatra, hogy egymástól független vásárlókként mutatkozzanak. Egyebek mellett mindketten ugyanazt, a hitelnyújtással amúgy alaptevékenységként nem foglalkozó külföldi céget találták meg hitelezőnek, melynek közvetett tulajdonosáról a lap feltételezi, hogy szintén Csányi ismeretségéhez tartozik.

Károsult kisrészvényesek?

A PSZÁF-vizsgálat napvilágra hozta ugyan a nyilvánvaló összejátszást, de nem bizonyította, hogy a Délhúsnak, illetve Csányi Sándornak köze van a strómanokhoz. Nem tudni például, miért nem firtatták, hogy Csarodai és Brazsák kinek az irányítására cselekedett. Ha bizonyítani lehetne, hogy a Délhús törvénysértéssel szerezte többségi tulajdonrészét, akkor az azóta bekövetkezett kiszorítás előtt még tulajdonnal bíró néhány kisbefektetőt kártérítés illetné meg. Az mindenesetre különösen bántja a kisbefektetőket - tudta meg egyiküktől a manager magazin -, hogy a Délhússal elvileg nem összejátszó Csarodai János decemberben bekerült a Pick Szeged igazgatóságába, pedig ekkor már a Délhús volt az egyedüli érdemi részvényes.

"Nem volt egy szépségdíjas megoldás" - ismerték el a manager magazin számára a két üzletember környezetében, de hozzátették, hogy a cég érdekében szükség volt rá. Szerintük ugyanis tartalmi érdekek nem sérültek: a Pick Szeged megmenekült a csődtől, a vagyont nem kellett elkótyavetyélni, mindenki megkapta a pénzét, míg ha tovább várnak, a helyzet csak romlott volna. A Pick mindenesetre ma egy kézben van, és a lap szerint stratégia kilátásai jobbak, mint egy évvel korábban.

(Origo)

Tiltakozás Raskó György otromba, a közvéleményt félrevezető kijelentései miatt

Jó érzékkel hívta meg Kálmán Olga az ATV Egyenes Beszéd február 27-i műsorába Raskó Györgyöt, mert ő emblematikus alakja annak a körnek, akikről Ángyán József a lemondása kapcsán írt, nemrég nyilvánosságra került levelében szólt. A riporter alákérdezésével, az Ángyán által felvetett kényes kérdéseket elkerülő diskurzusával, helyeslő pillantásaival szép bizonyítványt állított ki a független újságírásról. A kiegyensúlyozott tájékoztatásnak még csak a látszatát sem próbálta fenntartani. Elhallgatta, hogy a Kormány által nyilvános vitára bocsátott Vidékstratégia széleskörű támogatást élvez. Szakmai, tudományos és civil szervezetek tárgyalták, és támogatják.

Raskó Görgy nyilatkozatából egyértelműn kiderült, hogy kileli a hideg a gondolattól is, hogy a vidék jövedelemtermelő erőforrásai ne hozzá és a hasonló nagybirtokosokhoz kerüljenek, hanem a családi gazdaságok megélhetését, a helyi közösség gyarapodását szolgálják... "A mezőgazdaságban pénz van..." mondja és ebből számára logikusan következik, hogy az csakis neki, és köreinek rendeltetett. Az Ángyán József és kormányzati munkatársai által készített Nemzeti Vidékstratégiára tett megjegyzése, miszerint "országos méretű szabadtéri skanzenné akarnák alakítani a mezőgazdaságot" valótlan, szakszerűtlen és elfogadhatatlan, melyet a vidék Magyarországa nevében ezúton visszautasítunk!

Tiltakozunk az ellen a közvéleményt szintén félrevezető beállítás ellen is, mely szerint a Raskó György által képviselt mega- és gigabirtokokon folytatott tevékenység lenne a „professzionális mezőgazdaság” a családi gazdaságok pedig csak lenézendőek, skanzenbe illőek lennének.

Ez súlyosan félrevezető beállítás, mert a magyar családi gazdaságok birtokméretei 50-100-300 hektárig terjednek, s ezzel a mérettel Európa legnagyobb gazdaságai közé tartoznak. Az EU mezőgazdasága nagyrészt családi gazdaságokra épül, melyek átlagos birtokmérete – amiről Raskó mélyen hallgat – 30 hektár. A magyar családi gazdaságok ugyanolyan eszközökkel, módszerekkel dolgoznak, mint a nagyvállalatok. A különbség főként abban áll, hogy ha a földet a helyi családi gazdaságok művelik, akkor helyben marad a jövedelem, fejlődésnek indul a helyi társadalom és gazdaság. A gigagazdaságok hosszú távon gazdaságilag és ökológiailag fenntarthatatlanok. A tőkés társaságok odébb állnak majd, ha kevesellik a profitot, és visznek, amit lehet, míg a családi gazdaságok helyben maradnak, és képesek lesznek egy munkaintenzív, fenntartható működésre a kőolajkorszak után is.

Raskó György "idillinek, skanzenszerűnek, zöldre festettnek” nevezi a családi gazdaságokra épülő mezőgazdaságot, mely – állítása szerint csak állami támogatással tartható életben – és mélyen hallgat arról, hogy az EU által a családi gazdaságok, a vidék megerősítésére, fejlesztésére szánt támogatásokat sok ezer hektár után ő és a hozzá hasonló újkori nagybirtokosok teszik zsebre. Szó sincs tehát arról, hogy ezek a nagybirtokok nem igényelnek támogatást, sőt „professzionális” módon halásszák el a helyi társadalmaktól ezeket az eredetileg nekik szánt támogatásokat, így az a tarthatatlan helyzet állt elő Magyarországon, hogy az EU állampolgárok pénzéből Európa leggazdagabb embereit támogatjuk. A családi gazdaságok eltartottként való ábrázolását cáfolja az egész magyar történelem, a parasztság sorsa, áldozatvállalása, Raskó kijelentése egyben szomorú bizonyíték a nagytőke szociális és ökológiai felelőtlenségére.

Ráadásul Raskó György nem kevesebbet állít, mint azt, hogy Nyugat Európa mezőgazdasága elmaradott, skanzenbe illő, és nem áll meg saját lábán... Ha átmegyünk a magyar határon Hegyeshalomnál, saját szemünkkel is megláthatjuk, hogy a nálunk sokkal rosszabb mezőgazdasági adottságú területeken is virágoznak a falvak; megélnek, sőt jól megélnek a családok akár kicsi területeken is. De így van ez Dániában is, ahol az egész mezőgazdaság családi gazdaságokra és azok szövetkezeteire épül. A világ csodájára jár a dán mezőgazdaságnak. Persze a dánok, és az osztrákok szerencsésebbek nálunk, soha nem voltak szovjet megszállás alatt, nem ismerték meg a kolhozosítást, és nincsenek Raskó Györgyeik...

Az ATV riportja rávilágít, hogy a magyar gazdák és vidéki közösségek felett átível a nagybirtokosok pártoktól és kormányoktól független érdekszövetsége, mely az egész országra rátelepedett, és erre a magát „függetlennek” tartó média áldását adja.

Zöldbárók - Agrármaffiózók II. - Tudjukki és Netuddki

A szlovák- után érik a magyar gorilla ügy is. Illetve a hazai közszereplők oligarchia-polip jelzői után a magyar polip ügy!

http://kep.index.hu/1/0/269/2696/26965/2696588_25b19cd6a5a2caa7d58b50343108fdd6_wm.jpg

Ajánlott háttér:

Vidékfejlesztés Fidesz-módra: Hát az a föld a Nyergeséké! http://nol.hu/belfold/20120313-hat_az_a_fold_a_nyergeseke

Kirobbanóban a Simicska-Nyerges háború?http://nepszava.com/2011/05/magyarorszag/kirobbanoban-a-simicska-nyerges-haboru.html

A láthatatlan háborúhttp://index.hu/belfold/2012/02/23/kina_simicska_matolcsy_fellegi_harom_probaja/

Kormányközeli üzletember testvére ad tanácsokat a fejlesztési miniszternekhttp://aktiv.origo.hu/itthon/20120116-nyerges-zsolt-testvere-nyerges-attila-a-nemzeti-fejlesztesi-miniszter-fotanacsadoja.html

Az alábbiak forrása: Napifix Postr

Tudjukki és Netuddki

Aki csak tévékből és rádiókból tájékozódik, könnyen lehet, hogy azt se tudja kicsoda Simicska Lajos és Nyerges Zsolt.

Tudjukki – így hívják a Harry Potterben Voldemortot, a Sötét Nagyúrt, akinek nem mondjuk ki a nevét. Valami ilyesmi lett a média egy jelentős részében Simicska Lajos és Nyerges Zsolt neve. Miközben üzleti ügyeiket az írott sajtó és az internetes média független, tehát politikai vagy gazdasági befolyásolástól jórészt mentes része szanaszét cincálja, nekem is meglepő volt látni egy rögtönzött tartalomelemzés után, hogy a hazai tévék és rádiók, (a kereskedelmiek és a közpénzből működők ugyanúgy) gyakorlatilag nem beszélnek róluk. Félnek a nyilvánosságtól, mint ördög a tömjénfüsttől, nem nyilatkoznak, képet is alig találni róluk, Nyergesről gyakorlatilag kettő kép kering, de Simicskáról se sokkal több, azok is az 1990-es évek végéről. Tényleg szabad a sajtó és nincs öncenzúra?

A nagy kereskedelmi tévék évek óta ki sem ejtették a nevüket, egyetlen egy alkalommal sem, a közmédiában legfeljebb néha-néha egy-egy ellenzéki politikus nyilatkozatában bukkan fel valamilyen utalás a párosra, a politikai-üzleti súlyukhoz képest jelentéktelen számú említés 99 százaléka az ATV-Klubrádió tengelyből érkezik, a Hír TV-ben, Lánchíd Rádióban, Inforádióban soha ki nem ejtik a nevüket (mellesleg csakúgy, mint ahogyan jobboldali írott sajtóban nem írják le). Ezek az adatok azért fontosak, mert a magyar lakosság egy jelentős része szinte kizárólag tévékből és rádiókból tájékozódik.

Íme az említések száma az Observer alapján:

2012

Simicska: 9 (ATV, Klubrádió, és Kossuth egy alkalom)

Nyerges: 2 (ATV, Klubrádió)

2011

Simicska: 42 (Klubrádió, ATV)

Nyerges: 7 (Klubrádió, ATV)

2010:

Simicska: 34 (Klubrádió, ATV, Rádió Café)

Nyerges: 4 (Inforádió – a Class FM megszerzéséről, ATV)

Ezek az említések ráadásul többnyire egyszerű híradások, nem foglalkoznak azokkal a gyanús ügyletekkel, amelyeket az írott és internetes sajtó feltár, a tévék és a rádiók nem tartják fontosnak annak bemutatását, hogy a befolyásuk alatt lévő vállalkozások óvatos becslések szerint is több százmilliárd forintnyi közpénzt szívnak magukba. Ehhez elég az [origo], a Magyar Narancs, vagy a Figyelő cikkeit elolvasni a Közgépről, Nyergesről, Simicskáról.

Csányi vagy Simicska

Ki az úr a magyar gazdaságban?

http://www.figyelo.hu/hetilap/20100824/csanyi_vagy_simicska/

Csányi Sándor, az OTP Bank energia- és élelmiszer-ipari érdekeltségekkel is rendelkező elnök-vezérigazgatója. Ám Simicska Lajos egykori Apeh-elnöknek – miközben eddig is fontos játékos volt – szintén robbanásszerűen tovább nőtt a befolyása. Meghatározó posztokon hozzá köthető kinevezettek bukkannak fel, s az üzleti ereje az építőiparban, a médiapiacon és a mezőgazdaságban is számottevő.

http://www.figyelo.hu/cikk/00260000/260659/4_N.jpg

Zöldbárók - Agrármaffiózók III.

Ángyán József Fideszes orrszággyűlési képviselő a Vidékfejlesztési Minisztérium volt államtitkára, most nem oligarcházott, hanem gyakorlatilag neveket mondott!

Ángyán a mezőgazdasági bizottság ülésén kelt ki a föld pályáztatások miatt! A képviselő megnevezte a szolnoki vonalat mint nagybirtokosokat, akik Mosonmagyaróváron vásárolnak földeket. A szolnoki vonal a ma politika zsargonjában pedig egyértelműen Nyerges Zsolthoz köthető. Korábban a földpályázatok átvizsgálását követelte több párt, hiszen például Fejér megyében gyakorlatilag csak nagy cégek nyertek pályázatokat, köztük a Felcsúti labdarugó akadémia igazgatója és családja. Ángyán kifogásolta még, hogy nem kapnak értesítést a pályázok csak "mint a kaparós csokoládé papírnál" annyit írnak nekik vissza nem nyert.

Az alábbi videóban lévő lepségnyi gazdákról a kiélegyenaföld.hu nyújt további információkat!

Ángyán szerint elveszítjük a vidéket

Mosolyogva vetették a repcét - borítékolták a pályázatokat? Ángyán József volt parlamenti államtitkár nem érti a földpályázatokat. A nyugat-magyarországi földeket miért egy szolnoki ügyvéd érdekeltségébe tartozó cégbirodalom kaparintotta meg a helyi gazdák elől?

Február 27-én a greenfo hozta elsőként nyilvánosságra Ángyán József levelét. "Az évtizedek alatt kialakult, ellenérdekelt "maffiahálózat" mindent vinni akar a földtől, az erőforrásoktól a támogatásokon át a piacokig. Mindent vinni akar a vidéki, helyi közösségek, családok elől, és magam, munkatársaim valamint az emberekkel közösen kidolgozott Nemzeti Vidékstratégiánk e zsákmányszerzés útjában álltunk" - írta a VM lemondott politikai államtitkára a mellette kiálló zöld szervezeteknek. Íme egy friss videóösszeállítás az ATV-től:

Zöldbárók - Agrármaffiózók IV. - A kérges

tenyerű műkörömépítők

Ismét a Fidesz közeli strómanok kapták az állami földeket. Fazekas Sándor is pofátlanul hazudik, a 20-as számú állami föld nyertes műkörömépítőről nehezen tudjuk elképzelni, hogy kérges lenne a tenyere! Ismeretlen emberek, adminisztrátorok, adótartozásos "eleve nem vehetne részt a földbérleti pályázaton" emberek, egykori cimborák, stb...

Itt kérem az állami-, Nemzeti Parki- magyar közvagyonnak a Fideszes műkörömépítéstechnikai módszerekkel történő lenyúlása folyik!

Cseh Voldemort - szlovák gorilla - magyar polip V.

Nem csak Schmitt Pálé a világ...

http://www.origo.hu/nagyvilag/20120328-pias-gazolassal-rontott-helyzeten-a-lebukott-cseh-lobbista.html

Jobb, ha a nevét soha senki nem mondja ki hangosan

Előbb kiszivárgott beszélgetések rántották le a leplet a Voldemortnak becézett cseh lobbista korábban is sejtett politikai befolyásáról, utóbb maga is jelentősen rontott a helyzetén. A prágai keresztapaként is emlegetett Roman Janousek akár tíz év börtönt is kaphat egy, a múlt pénteken elkövetett szándékos ittas gázolás miatt.

Marianske námesti - ez annak a kis térnek a neve, ahol a prágai városháza áll. A teret azonban az utóbbi időkben előszeretettel emlegetik az egyszerű prágaiak egy erre rímelő, de más jelentésű néven: Mafianske námesti (Maffia tér). Ezzel fejezve ki azt a gyanút, hogy a cseh fővárost valójában nem az általuk megválasztott tisztviselők, hanem egy gazdag üzletemberekből és korrupt hivatalnokokból álló szűk kör irányítja.

A gyanúra a múlt héten néhány, a város vezetői és az üzletemberek között 2007-ben zajlott, a cseh polgári titkosszolgálatok által lehallgatott telefonos párbeszéd kiszivárgása erősített rá. Az elmúlt hétvégén pedig történt egy olyan esemény, amely tovább gyengítette a bizalmat.

"Jó reggelt, polgármester!"
"Beszarok. Rohadt dühös vagyok. Ezek az újságírók az idegeimre mennek. De tényleg!"
"Nem csodálom."
"De tényleg dühös vagyok. Basszátok meg, csináljatok már valamit, fiúk! Most épp a Novától vizsgálódik néhány idióta..."
"Igen?"
"Valami Milán Sochor nevű fasz."
"Már odatelefonáltam!"
"El tudnék sülni a dühtől!"
"Világos. Lazíts. Lazíts."
"Nem tudok lazítani. A picsába! Ha nem csináltok már valamit. Bazdmeg."

Voldemort

A fent idézett, a Mladá Frontá Dnes cseh napilap által nyilvánosságra hozott beszélgetés átkozódó szereplője Pavel Bém korábbi prágai polgármester. A másik, nyugtató hang Roman Janouseké. Az üzletember Janousek a cseh politikai élet egyik hírhedt, ám rejtőzködő lobbistája.

A férfit a cseh lapok szerint a prágai városházát irányító és a kormánykoalíció fő erejének számító Obeanská Demokratická Stranán (ODS - polgári demokratikus párt) belül a Harry Potter regények negatív hőse után csak Voldemortnak becézték, mint akinek a nevét jobb, ha soha nem mondják ki hangosan. Janousek tartotta is magát a befolyásos háttéremberek által követett, Magyarországon sem ismeretlen gyakorlathoz: kerülte a nyilvánosságot, senkinek nem adott interjút, ódzkodott a nyilvános eseményektől.

A múlt hét azonban többszörösen is rosszul sült el a számára. Nemcsak a lehallgatási ügyben kezdett pörögni a neve a sajtóban, de pénteken egy eldurvult közlekedési balesettel az egészre rá is tett egy lapáttal.

Veszélyes mértékű korrupció

A 2007-ben lehallgatott beszélgetésekről szerdán számolt be a Mladá Frontá Dnes. A telefonhívásokat a cseh titkosszolgálat rögzítette - több másik hasonlóval együtt -, a dokumentumok egyelőre nem tisztázott körülmények között egy ABL nevű, magántulajdonban lévő biztonsági cégtől kerültek ki, amelynek egy korábbi vezetőjén keresztül köze van a kormányzó koalíció fő erejéhez.

A titkos megfigyelést a cseh polgári titkosszolgálat (BIS - Bezpeenostní Informaení Služba - Biztonsági Információs Szolgálat) végezte, bírósági engedély birtokában. A Mladá Frontá Dnes szerint a titkosszolgálat azzal indokolta a több befolyásos lobbista, illetve politikus lehallgatására vonatkozó bírósági beadványt, hogy előbbiek befolyása olyan mértékben elharapózott, hogy az már a kormány működőképességét, a kialakuló korrupt klientúrarendszer pedig az állam gazdasági érdekeit és a parlamenti demokráciát is veszélyezteti.

A megfigyelteknek csak az egyike volt Janousek, akiről számos kellemetlen dolog derült ki. Például az, hogy a prágai önkormányzat az ő javaslatára és aktív közreműködésével adott el önkormányzati vagy önkormányzati cégek tulajdonában lévő nagy értékű ingatlanokat, jelentős befolyással volt a prágai városrészek övezeti besorolásának megállapítására, sőt személyzeti kérdésekbe is beleszólt.

A maori királynő és a cserkészfiú

Volt olyan beszélgetés, amelynek tanúsága szerint a prágai városháza gazdasági vezetője gyakorlatilag tőle kért engedélyt a fővárosi közlekedési vállalat egyik ingatlanjának eladásához. A különböző csúnya töltelékszavakkal, kódnevekkel, bizarr becenevekkel - "maori királynő", "kolibri", "kapitány", "Colombo", "cicus", "elkényeztetett fiú" - átszőtt beszélgetések bepillantást engednek a cseh vezetők politikai zsargonjába, és lerántják a leplet a cserkészfiúimázst ápolgató korábbi polgármesterről is - írja az Economist gazdasági magazin prágai tudósítója.

Pavel Bém (jobbra) Mirek Topolánek korábbi cseh kormányfővel

A jelenleg parlamenti képviselő Pavel Bém a maga részéről tagadta, hogy Janouseknek ekkora befolyása lett volna. A megkeresésekre azt állította, hogy az üzletember "csak egy barát, akivel együtt teniszezek". A lehallgatásokat pedig "piszkos trükknek" és a magánélet durva megsértésének nevezte, egyúttal kétségbe vonta jogszerűségüket is. Közölte, nem mond le mandátumáról, hacsak el nem ítélik a bíróságon, ellenben felfüggesztette párttagságát, amíg tisztázza a nevét.

Janousek az ügyel kapcsolatos megkeresésekre nem reagált, ám később egy különös eset a közfigyelem középpontjába katapultálta. Az egész egy apró koccanással indult a cseh főváros egyik forgalmas utcáján. Janousek Porsche Cayenne terepjárójával lekoccolta egy előtte megálló Volvo bal hátsó sarkát. Nem állt meg azonban, hanem továbbhajtott, de pár méterrel később megfogta egy piros lámpa. A Volvót vezető - vietnami származású - nő itt megpróbálta megakadályozni, hogy elhajtson a férfi, ám a lobbista - amikor a lámpa zöldre váltott - elindult a kocsival, elütve az előtte álló nőt, akit súlyos sérülésekkel szállítottak kórházba.

Részegen szaladt volna el

Janousek nyomában egy másik kocsival, majd a rendőrökkel menekülni próbált. A drámai hajsza egy kisebb prágai parkban ért véget, ahol a befolyásos üzletember autóját elhagyva gyalog próbált kereket oldani, a beszámolók szerint meglehetősen furcsa mozdulatokkal (a menekülést egy térfigyelő kamera is rögzítette, a felvétel lejjebb látható). Végül a rendőrök elfogták, visszavitték a kocsijához. Az eddigre kiérkező tévéstábok kérdéseire akadozó nyelvvel válaszolgató Janousekkel a rendőrök utóbb megfújattak egy alkoholszondát, ami 2,2 ezrelékes alkoholszintet mutatott ki a szervezetében.

Az egész olyan volt, mint egy Tarantino-film - jellemezte a BBC szerint a jelenetet a Hospodárske Noviny üzleti lap egyik munkatársa. "Az a látvány, ahogy ez a fickó megpróbált elszaladni a rendőrök elől egy parkban, miután majdnem megölt valakit az autójával, elképesztően tragikomikus volt. Az igazi gengszterek nem így szokták végezni."

Janousek befolyását jelzi, hogy a rendőrök meg sem bilincselték és őrizetbe sem vették, hanem kikérdezése után hagyták szabadon távozni. Petr Lessy cseh rendőrfőkapitány kedden lemondásra szólította fel a prágai rendőrfőkapitányt a Janousek ügyében elkövetett szabálytalanságok miatt. A rendőrök például engedték, hogy telefonáljon, és nem értesítették az ügyészséget az esetről. A főkapitány szerint a rendőrség azzal, hogy vonakodva indított eljárást a szándékos cserbenhagyásos gázolás ügyében, veszélyeztette az egész bűnügyi eljárást.

A lobbista ellen végül csak vasárnap indult hivatalosan is eljárás ittas állapotban elkövetett súlyos testi sértés miatt, amelyért, ha bűnösnek találják, akár 10 év börtönt is kaphat.

Oligarchák márpedig nincsenek, vagy mégis?

Ángyán József országgyűlési képviselő úr szíves figyelmébe. A sikerpropaganda rózsaszín ködén átlátva azt hiszem egyedül voltam az, aki a 80-as években felismerte, hogy a magyar mezőgazdaság stagnálásnak alapvetően strukturális okai vannak. A lecsökkent állami támogatásokra az óriásira duzzasztott nagyüzemek nem tudtak megfelelően reagálni, mert kimerültek a hatékonysági tartalékai.

A helyszínen tanulmányozhattam a dániai, valamint a franciaországi farmstruktúrát. S kontrasztként a moldáviai és a bulgáriai agrár-ipari komplexumokat, a minden képzeletet felülmúló bürokratikus gigantikusgazdaságokat. Arról szóló úti jelentésem, hogy ezek kudarca már a 80-as évek elején, a moszkvai szakmai berkekben is nyílt titok volt, eljutott magas politikai körökhöz és legalábbis Magyarországon a kérdés egy időre lekerült a napirendről. Hívei azonban továbbra is maradtak, s nem is akárkik.

A TOT (Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa – a MOSZ jogelődje) elnökétől, aki a politikai bizottságnak is tagja volt, mint az MSZMP ideológiai folyóiratának illetékes rovatvezetője, 1987-ben egy írást kaptam közlésre. Ebben a moldáviai és bulgár példa alapján Magyarországon is az agrár-ipari komplexumok létrehozását indítványozta, élén a TOT-tal mint irányító csúcsszervvel. Én a megjelentetését határozottan elleneztem. Szerencsére a folyóirat főszerkesztője is egyetértett velem, így az írás nem is jelent meg.
Alig telt el néhány nap, az oktatási intézmény rektora, ahol főállásban a továbbképzésekért felelős dékánként dolgoztam, hívatott. Közölte, egy telefont kapott a TOT elnökétől, aki zokon vette a történteket és értsem meg, ezután nem maradhatok az intézménynél.
Még be sem fejeződött ez a megbeszélés, utolért az elméleti folyóirat főszerkesztőjének a telefonja. Kérte, azonnal menjek be hozzá. A beszélgetés rövid volt: ö azt közölte, hogy igaz, ennek a rovatnak a legfelkészültebb vezetője voltam, de a politikai érzékem nem megfelelő. Úgyhogy elválnak útjaink. Már másnap be sem kellett mennem.

Szerencsére az egyik kutatóintézet pályázatát elnyerve hamarosan újra munkába állhattam. Mivelhogy ennek az intézetnek fenntartáshoz döntő mértékben a TOT járult hozzá, az igazgató, aki közben értesült az afférról, a belépésem napján megkért, addig le se üljek, amíg nem beszélt a TOT nagyhatalmú elnökével. A TOT elnökének azonban nem volt kifogása az ellen, hogy ott dolgozzam, így aztán leülhettem. Igaz asztalt nem kaptam, de egy széket kerítettek nekem.
Itt jó szellemű közösséget és kutatói szabadságot találtam. Hamarosan átvehettem az intézet folyóiratának szerkesztését, sőt, egy drasztikus létszámleépítésnél is megtarthattam az állásomat. 1990-ben a Gazdaságkutató megbízásból egy felmérést készítettem arról, hogy a vidéki társadalom, s elsősorban a termelőszövetkezeti tagoknak és vezetőknek milyen elképzeléseik vannak a tsz-ek jövőjét illetően. A válaszokból egyértelműen az derült ki, hogy mind a tagok, mind a vezetők a tsz-ek feloszlatásával, a termőföld felparcellázásával számoltak. Ez ráadásul egybe csengett a MOSZ (akkor már ezt a nevet viselte) munkaanyagában foglaltakkal, amely szerint a földet a szövetkezeti tagok részére vagy adásvétel, vagy nevesítés útján kell tulajdonba adni. Hasonló elképzelés fogalmazódott meg a szövetkezeti egyéb vagyonnal kapcsoltban is. Tehát akkor még a MOSZ is a termelőszövetkezeteket megszüntetendő intézményeknek tekintette.

Azonban fokozatosan olyan vélemények és emberek kerültek előtérbe, akik egészen mást akartak: a foglalkozatási kötelezettség eltörlését, a termelőszövetkezetek egyben tartását, és a vagyon megszerzését. Később meghonosodott kifejezést használva, a zsákmányszerző mentalitás kerekedett felül. Ekkor bukkant fel az elve rosszul megfogalmazott jelszó, ”most dől el, kiből lesz úr és kiből cseléd”. Az 1992. évi I. szövetkezeti és II. átmeneti törvények már ezt a törekvést tükrözték. Ezek a törvények teremtették meg a lehetőségét annak, hogy a szövetkezeti vagyon ún. üzletrészek formájában fillérekért néhány vezető kezébe összpontosulhasson. Tudatosan terjesztett általános vélekedés volt, hogy mindez az Antall kormány műve volt. Az Antall kormány, sőt az országgyűlés felelőssége ebben nem vitatható. Azonban konkréten dokumentálható volt, hogy a kezdeményezés a MOSZ-tól indult. (Csak mellesleg az, aki a szövetkezeti vagyon vezetők általi megszerzésének jogi technikását kidolgozta, a Gyurcsány kormány magas kormánykitüntetésben részesítette.)

Inkább ösztönösen, mint tudatosan éreztem, ha a falu lerablása ellen tenni akarok, akkor ebben szövetségesekre van szükségem. Így találtunk egymásra a MAGOSZ elnökével. Emlékszem a HVG által leközölt ”Kifelé, vagy befelé” (mármint az agrárválságból) című írásom hosszú ideig a MAGOSZ Kossuth téri irodájának falát díszítette. A kezdeményezésemre alakult újjá MTA-n belül a szövetkezetelméleti bizottság. Szoros együttműködés alakult ki a 90-es évek közepén az új szövetkezeti törvény újrafogalmazása kapcsán az igazságügyi minisztériummal.
Aztán egy kiváló szerző tollából egy írást a közöltem le (ekkor már 1996-ot írtunk), amelyben a szerző tételesen bebizonyította, hogy a falu lerablásának kezdeményezése éppen azoktól indult, akik saját etikátlan vagyonszerzésük mentségéül az Antall kormányra mutogattak. Ez főbenjáró bűnnek számított. Amikor egy mezőgazdasági témájú országos hetilapban konkrét eseteket bemutatva megírtam, hogy a vagyon megszerzése az üzletrészeken keresztül az angliai eredeti tőkefelhalmozás módszerein túltevő módon történik, és ezt az írásomat a vidéki lapok is lehozták, százával árasztottak el panaszlevelekkel.

A MOSZ ilyen akciókra vállalkozó vezető beosztású alkalmazottja a sajtóban rágalmazó írást jelentetett meg. A legenyhébb kitétele a szövetkezetellenesség volt. Sőt a MOSZ megyei szervezeteit is mozgósították. Emlékszem a Zala megyei titkár volt a legaktívabb. Ő volt az, aki rágalmazó leveleket írt a cikkemet leközlő hetilap szerkesztőségébe és a vidéki lapok szerkesztőségeibe.
Amikor világossá vált, hogy a nagyüzemi lobbi a szövetkezeti vagyon megszerzése után a földvagyon megszerzést vette célba és a Horn kormány ígéretét megszegve célul tűzte ki a jogi személyek földszerzését lehetővé tevő törvény megalkotását, ismét csak a sajtó nyilvánosságához fordultam. A mezőgazdasági lapokban való publikálást akkora már elzárták előlem, de a HVG a belső rovatvezető ellenkezése ellenére leközölte a cikkemet. Ezek után nem kell senkinek sem csodálkoznia azon, hogy déjà vu érzés fogott el, amikor a karácsonyt megelőző hét egyik napján a MOSZ irodájába hívattak.

Minden bevezetető nélkül közölték velem, úgy határoztak, hogy az intézetből mindenkit, beleértve engem is elbocsátanak. Az ezt bejelentő ÁFEOSZ elnök semmilyen indokolást nem adott. A MOSZ elnöke azért megjegyezte, nincs bizalom irántam.
Ezt a változást a bíróságon be kellett jelenteni. Itt azonban kiderült, hogy a szükséges 6 szavazatból, 4 érvénytelen volt, mivel sem a MOSZ elnöke, sem az ÁFEOSZ elnöke, sem az Iparszövetség elnöke, sem egy ügyvéd, aki ugyancsak szavazott, nem rendelkezett szavazati joggal. A bíróság érvénytelen határozat miatt nem vezette át a változást és nem törölte a képviseleti jogomat. Az intézetre érvényes szabály értelmében vissza kellett volna helyezni az eredeti beosztásomba. Ez azonban nem történt meg, így a munkaügyi bírósághoz fordultam, kérve a visszahelyezésemet és a károm megtérítését.

Amit a továbbiakban leírok, az sajnos jellemző a magyar közállapotokra és az érintett érdekkör érdekérvényesítési lehetőségeire, valamint az ún. igazságszolgáltatási intézmények működésre.
Amit a rendszerváltás előtt egy telefonnal el lehetett intézni, ahhoz most más, de nem kevésbé hatékony módszerhez lehetett folyamodni.
A munkaügyi bíróság mind a négy vitatott szavazati joggal rendelkező személyt megidézte. Döbbenetes volt hallani, hogy a négy elég nyilvánvalóan jogsértést elkövetett személlyel a bíró a mély tisztelet, néhány személy estében az alázat hangján beszélt. Az Iparszövetség elnöke például azt sem tudta megmondani, miként került abba a társaságba, amely az elbocsátásokról határozott. A bíró nyilván a személyekre való tekintettel nem vizsgálta, hogy az érintett 4 személy milyen megbízás alapján szavazott, hanem ehelyett azt tudakolta tőlük, hogy milyen megfontolásból szavaztak úgy, ahogy szavaztak. Amikor megpróbáltam felhívni a figyelmét arra, hogy a per nem erről szól, nem kaptam szót és a bíró a tárgyalást azonnal berekesztette.
Ezek után senkinek sem kell csodálkoznia azon, hogy a bíróság minden jogalap nélkül szavazók szavazatát érvényesnek nyilvánította. Nem ítélte meg sem a felmondási időre szóló béremet sem, és a saját nevemre szóló és ki nem fizetett kutatási pénzeket. Sőt kártérítési igényem ellen beszámítási célból előterjesztett összegeket viszont maradéktalanul megítélte.
Ami ez utóbbi körül történt az egy újabb mintapéldája bírói trükközésnek. Arra a tárgyalásra, amelyen az ítélet született, engem meg sem hívott. Az idézést a jogi képviselő számára úgy küldte ki, hogy egy nappal a tárgyalás előtt kapta meg. Ebben arra kötelezte, hogy ismételje meg a kártérítési igényt. Mivel arra nem volt lehetősége, hogy ezt a tárgyalás előtt még megtegye, a tárgyaláson viszont, jogi képviselő szavait használva, lesöpörte az asztalról.A cifrább része csak ezután jött.

Mivel a munkaügyi bírósághoz fordultam, viszonzásul feljelentettek a rendőrségen. Majd az a személy, aki a rendszerváltás előtt gyakran látogatta meg az intézetet és tudni lehettet róla, hogy ő jelent rólunk a III/III-as ügyosztálynak, a volt munkáltatóm nevében egyezségi ajánlatot tett, vonjam vissza a munkaügyi keresetet, s ők visszavonják a feljelentést. Miután visszakérdeztem, módjában áll-e ez? Ekkor közölte, hogy még megvannak a megfelelő kapcsolatai. Azt is konkréten megnevezte, hogy az adott ügyben ki az a kerületi ügyészségen vezető beosztásban dolgozó személy. Én az egyezségbe nem mentem bele.
Az eljáró kerületi rendőrség becsületére legyen mondva, hogy mivel nem talált bűncselekményt megalapozó körülményt nem tett vádemelési javaslatot, hanem a nyomozást lezárta. Csakhogy a nyomozást felügyelő ügyész további nyomozásra utasította a rendőrséget. Már nem emlékszem, hogy ez a csiki-csuki hányszor ismétlődött. Ahhoz, hogy az ügy lezárható legyen, a legfőbb ügyészségen kellett panaszt tenni. De azt hiszem a döntő az volt, hogy a III/III-as ügyosztály besúgója által megnevezett személy elkerüljön a kerületi ügyészségről.

Aki a hazai közállapotokat nálamnál jobban ismerte, biztosan nem követte volna el azt a hibát, amit én az ügyvédem tanácsára elkövettem.
Az OTKA Iroda országos tanácskozásán, amelyen az első Orbán kormány egyik minisztere is részt vett az élőtudományok kollégiumának vezetője beszámolójában a folyamatban lévő OTKA témámmal kapcsolatban név szerint megemlítve korrupcióval vádolt meg. Mivel az ügyemet akkor már jogerősen lezárták, kértem, hogy a nyilvános rágalmazást vonja vissza. Bár később ezért bocsánatot kért, de közben az OTKA Iroda, hogy védje az élőtudományok kollégiumának vezetőjét, a nyomozó hatóságnak olyan információkat szolgáltatott, amelyekről ugyan később egytől-egyig bebizonyosodott, hogy hamisak, de elérték, a jogerősen lezárt dossziémat újra kinyissák.
Az újraindult eljárást már nem lehetett megállítani. Az ügyemet a kerületi rendőrségtől a BRFK vette át. Ez pótolhatatlan előnnyel járt. Ettől kezdve a vizsgálatot ismét az az ügyészség felügyelte, ahova a III/III-as ügyosztály volt besúgója által megnevezett személy került, méghozzá vezető beosztásba. Aztán ennek volt még egy haszna. A volt III/III- as ügyosztály volt besúgójának BRFK-hoz vélhetően még megvoltak a kapcsolatai. Ezt a vizsgálatot lefolytató tiszt egyik elszólása is megerősítette. Az ilyen eljárásban az igazságügyi szakértők fontos szerepet játszanak. Tanulságos az is, miként működtek közre az igazságügyi szakértők.

Már a kerületi rendőrség is rendelt ki igazságügyi szakértőt, aki gyakorlatilag dolgavégezetlenül tért meg, mivel a feljelentő, a III/III-as ügyosztály volt besúgója nem bocsátotta rendelkezésre azt a számviteli anyagot, amely alapján a feljelentést tette és amely alapján egy megalapozott szakértői véleményt elkészíthetett volna. Az ilyen ügyek fordítva szoktak történni. Nem a feljelentő tünteti el az anyagot, hanem a feljelentett, ha erre lehetősége van. El lehet képzelni egy ügyészt, aki valamennyire tárgyilagosan ítéli meg a helyzetet, hogy ezt nem tudja megfelelően értelmezni?
A BRFK ugyancsak igazságügyi szakértőt rendelt ki, aki több oldalon keresztül értelmezhetetlen mondatokat rakott egymás mellé. Mivel a vizsgálandó anyagot ő sem kapta meg, ő már nem arra hivatkozott, hogy a feljelentő nem adta oda, hanem arra, hogy én tüntettem el.
Ekkor 2003-at írtunk és 6 éve folytatódott a procedúra. A felhozott vádak olyan nevetségesek voltak, hogy egy törvényes eljárásban könnyű szerrel cáfolni lehetett volna. De nem ez volt a cél. Az ügyészség a vádiratot úgy nyújtotta be, hogy előtte nem kerített sort az iratismertetésre. ”Időhiányra” hivatkozott. A későbbiek során sem kaptam lehetőséget az iratokba való betekintésre. Ezt írásban is kértem.

Nem és nem.

Az eljáró bíróság újabb igazságügyi szakértőt rendelt ki. A szakértő kertelés nélkül leírta, nem történt bűncselekmény. Az iratok eltűnését nem lehet az én nyakamba varrni. Ezután a feljelentő képviseletében eljáró ügyvéd kijelentette, hogy mégis megvannak az iratok. Ezután egy újabb szakértő kirendelése következett, de ő sem tudott felhozni egyetlen körülményt sem, ami törvényellenes lett volna. A pozitív bizonyíthatóságot jelentő iratok persze továbbra sem kerültek elő. Mik is voltak ezek az iratok? 1995-ben egy nemzetközi szervezettől ilyen célra kapott pénzből 4 személy részvételét finanszíroztuk egy angliai szakmai rendezvényen. 1996 őszén ugyancsak ebből a pénzből részben mi fedeztük Budapesten, egy Spanyolországbeli és egy angliai székhelyű egyetemmel közösen rendezett ún. kutató fórumot.
Az ilyen tevékenység az intézet alapfeladatai közé tartozott.
Nos, ezekhez a rendezvényekhez kapcsolódó levelezések, megállapodások és elszámolások annak ellenére, hogy a gazdasági ügyintéző a vizsgálati szakaszban pontosan megjelölte azt a helyet, ahol ezek a dokumentumok fellelhetők, valahogy ez alkalommal sem kerültek elő. Viszont előkerült egy levél, amely állítólag a spanyol partnertől származott, s amely levélben azt állította, hogy velünk soha semmilyen rendezvényt nem szervezett, sőt nem is ismer bennünket. Ennek ellenkezőjét könnyűszerrel lehettet bizonyítani a kutatói fórumról szóló és hivatalos lapban megjelent és becsatolt közleménnyel, rendezvényért felelős volt munkatársam tanúvallomásával. Aki azt is meg tudta erősíteni, hogy a vádként szereplőösszeget az állításomnak megfelelően költötte el az intézet.
A bíróság azonban a hitelességét és tartalmának valódiságát soha nem ellenőrzött levélnek adott hitelt.

Aztán azt is a nyakamba akarták varrni, hogy intézeti vezetőként jogosulatlanul rendelkeztem egy ingatlanvagyonnal, mivel az már nem volt az intézet tulajdonában. Szerencsére a kezemben volt az ellenkezőjét bizonyító telekkönyvi kivonat. Amikor nyilvánvalóvá vált a á feljelentő hamis állítása és a többi vádpont is ingatag talajon áll, a bíró azonnal berekesztette a tárgyalást és az egész eljárást.
A mi még furcsa volt az ügyben: mivel a bíró nem számíthatott arra, hogy a tárgyaláson közreműködő ülnökök (nem tudom így hívják-e még őket) majdan megszavazzák az ítéletet, az utolsó tárgyalásra, melyen ítéletet hirdetett, lecserélte az egyiket. Ilyen esetben nem hirdethetett volna ítéletet, hanem az eljárást előröl kellett volna kezdenie. Mégsem ezt tette. Ítélet hirdetett, ami súlyos pénzbírság volt.
Amikor ezeket a sorokat írom, az miniszterelnök abbeli nyilatkozata olvasható az internetes portálokon, hogy idézem: ”Magyarországon az elmúlt két évben helyreállt a jogállam…”
2010-ben levélben megkeresett egy ügyvéd egy kedvező egyezségi ajánlattal a kártérítési ügyben. Mivel akkor már tisztában voltam azzal, hogy azt az intézetet, amelyben dolgoztam az elbocsátásunkat követően jogutód nélkül felszámolták, kértem, küldje el azt a meghatalmazást, amelyből kiderül, kinek a megbízásból jár el.
Hónapok teltek el és a kért meghatalmazás csak nem érkezett meg. Megérkezett viszont a munkaügyi bíróság által kibocsátott végrehajtási lap. Az, hogy a végrehajtási lapot törvényellenesen bocsátották ki, már abból is kiderült, hogy az a rovat, ahova a szervezet jogképességét igazoló bírósági bejegyzési számot kell írni, üresen maradt. Amikor a munkaügyi bírósághoz fordultam és kértem a végrehajtási lap visszavonását, az elutasító válasz indoklása igazi rablómeseszerű volt.

Ehhez talán érdemes leírni, hogy egy alapítvány 2004-ben a korábban felszámolt volt munkahelyemmel azonos nevű belső szervezeti egységet hozott létre. Ez azonban csak akkor rendelkezett volna jogalanyisággal, ha a cégbíróságon bejegyzik. Ez azonban nem történt meg. Továbbá, ha jogalanyisággal rendelkezett volna, akkor is bizonyítani kellett volna, hogy jogutódja annak az intézménynek, melynek én korábban az alkalmazásban álltam. Miután egyik feltétel sem állt fenn, tanulságos munkaügyi bíróság rablómeseszerű magyarázata azért bocsátotta ki a jogalanyisággal nem rendelkező belső szervezeti egység nevében a végrehajtási lapot, mert én azzal az alapítvánnyal álltam korábban munkaviszonyban, amely 2004-ben, 8 évvel az elbocsátásom után a volt munkahelyemmel megegyező nevű belső szervezeti egységet hozott létre.
Ha igaz lenne, de nem igaz, hogy én valaha is munkaviszonyban álltam volna az alapítvánnyal, akkor miért nem annak nevében bocsátotta ki a végrehajtási lapot. Mert az ma is egy bejegyzett szervezet. Gondolom azért, mert egyébként tisztában volt azzal, hogy az alapítvánnyal sohasem álltam munkaviszonyban. Igaz, hogy ezzel a belső szervezeti egységgel sem, de ennek a neve legalább megegyezett a korábbi munkahelyem nevével. Magyarán a bíróság át akart verni,, csak rájöttem erre, ezért találta ki ezt a rablómeseszerű történetet.
A munkaügyi bíróság logikája szerint ez azt jelenti, ha mondjuk egy Kovács István nevű személynek megítélnek valamit, akkor bárki, akit Kovács Istvánnak hívnak, sőt, aki csak Kovács Istvánnak mondja magát, igényt tarthat erre.
A munkaügyi bíróság egy eléggé nyilvánvaló csalási kísérlethez nyújt támogatást. Nem tévedésből, nem a helyzet ismeretének hiányából, hanem tudatosan az ellenérdekű fél érdekében.

Senki ne gondolja, hogy általában a magyar bíróságokon ennyire kaotikusak az állapotok. Az én ügyem azt példázza, hogy mindaddig, amíg a bíróságok számára nem öltött arcot az ellenérdekű fél, magyarán nem derült ki, hogy a nevek mögött valójában kik, milyen ”társadalmi” pozícióban lévők vannak, az ügyemben abszolút korrekt eljárás folyt.
Az ügyem továbbá azt is példázza, hogy vannak esetek, amelyeknél a bíróságok minden kontrol és következmény nélkül befolyásos érdekcsoportok érdekében a tények és a vonatkozó törvények akár teljes mellőzését is megtehetik.
Ebben az esetben ez az érdekcsoport beazonosítható. Ezek azok, akik a rendszerváltás után a tagok bizalmával csúnyán visszaélve és az állami intézményeket szolgálatukba állítva szereztek maguknak mérhetetlen vagyonokat és aztán ”nem restek és kábák” birtokukat óvni mindenki ellen, aki felemeli a szavát ez ellen.Az eszközökben nem válogatnak.

Ami az utóbbi hetek történéseiből is látszik, a politikai pártok részéről most sincs, ahogy a rendszerváltás óta soha sem volt akarat a vidék népesség széles rétegei érdekében cselekedni. Ráadásul a politikai hitelvesztés sem nagy ár azért, hogy a kormányhoz közeli hivatásszerűen nem mezőgazdasággal foglalkozó néhány személyt földjutatásba részesítsék.

Dr. Laczó Ferenc
kutató-közgazdász
Budapest

Szlovák gorilla - magyar polip I.

Szlovákiában gorilla-botrány,

Magyarországon polip-oligarchia?

Fideszes fenyegetés ellenére gazdák jönnek a Kossuth térre - Nem kedveznek az idők a családi agrárvállalkozásoknakhttp://nol.hu/belfold/20120313-ujra_gazdak_jonnek_a_kossuth_terre

Vidékfejlesztés Fidesz-módra: Hát az a föld a Nyergeséké!http://nol.hu/belfold/20120313-hat_az_a_fold_a_nyergeseke

Szlovák gorilla - magyar polip II.

Szlovákiában gorilla-botrány,

Magyarországon polip-oligarchia?

Az 570 milliárdos miniszter napja

Orbán Viktor bízik Németh Lászlónéban, aki bízik Nyerges Attilában. Orbán Viktor Csányi Sándorral néz focimeccset.

Szlovák gorilla - magyar polip III.

AgrárMaffia | 2012-03-27 13:30:13 | Módosítva : 2012-03-27 13:47:58

http://m.blog.hu/an/angyanmaradj/image/angyan_610_310_jpg_ashx.jpg

Szlovák gorilla - magyar polip IV.

http://www.greenfo.hu/uploads/hirek/295/29541/cikk.jpg

A Borsodi Mezőségben "felszállt a füst", kihirdették a tavaly ősszel visszavont helyett újra kiírt termőföld haszonbérleti pályázat nyerteseit. 25 pályázó gazdálkodhat a Mariano Kft. korábbi területén.

Amint emlékezetes, 2011 szeptemberében a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága a Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzetben a korábbi olasz bérlő megürült 4300 hektáros területére termőföld haszonbérleti pályázatot hirdetett. 2011 október 3-án 22 órakor, a pályázati határidő lejárta után 10 órával a Borsodi Mezőség Gazdakör együttműködésével kidolgozott földbérleti pályázat indokolás nélkül visszavonásra, egyidejűleg Duska József BNPI igazgató úr „lapátra” került.

Nem értettük az eljárást és reménykedtünk: „lehet, hogy csak azért vonták vissza, hogy egy sokkal jobbat írjanak ki”, ami a kormányzat meghirdetett agrárstratégiájával összhangban még inkább garantálja a helyi parasztcsaládok megerősödését. Az új kiírás 2011. december 6.-án, a pályázatok bontása január 30.-án, az eredményhirdetés tegnap, március 29.-én megtörtént. Szembesültünk azzal, hogy bizony a kistérségi gazdák reményei, elvárásai, szakmai/társadalmi elgondolásai nem teljesültek... Nem ezt ígérték!

Kis magyarázat a címválasztáshoz: „.. szemfényvesztő, hipnotizőr Thomas Mann Mario és a varázsló c. elbeszélésében. Egy olasz tengerparti fürdőhelyen rendezett alkalmi előadáson az erőszakos mutatványos, aki magát ’Cipolla lovag’-ként hirdette, azzal szórakoztatta a közönségét, hogy önként jelentkezőket hipnotizált, majd groteszk és megalázó mutatványokra kényszerítette őket. Mario, a fiatal írástudatlan pincér a szuggesztió hatására kedvesének vélte a kóklert, szerelmet vallott neki, sőt meg is csókolta a közönség nagy mulatságára. Mikor felocsúdva felismerte a helyzetet, lelőtte a sikerében sütkérező ’varázslót’.

Az eredményhirdetéssel bizonyságot nyert, hogy a helyi gazdatársadalom Mario szerepébe kényszerült... Az igazsághoz tartozik, hogy nem érte ez teljesen váratlanul őket, mert józan parasztok - már a részvételükkel kimunkált első pályázat visszavonásakor számítottak erre...Dr. Orbán Viktor miniszterelnök úrnak írott jajkiáltásukban ezt jelezték is:

„Földhözragadt, reális felfogásban két lehetséges kép alakult ki a történtekről. Az első kép egyszerű hatalmi kérdés, erőfitogtatás, anyagi előny, pályázati pénz megszerzésének szándéka... E szerint a forgatókönyv szerint - amikor a földbérleti igényeket feltárta a BNPI, illetve az igénybejelentő lapokon maguk a potenciális pályázók -, világossá vált, kik azok, akik esélytelenül pályáznának, ha versenybe kényszerülnének a helyi parasztcsaládokkal. Mivel nekik közismerten erőteljes kapcsolatuk van a FIDESZ helyi potentátjaival, elkezdődött részükről a ’lobbizás’ a feltételek megváltoztatása érdekében. Az erre irányuló politikai döntés valahol megszületett, hatni kezdett, amit a pályázati feltételek kidolgozási műhelymunkái alatt is a kistérségben már érzékelni lehetett... A feltételeket kedvük szerint alakítani azonban a pályázat kiírása előtt nem sikerült. Dr. Szabó Csaba úr miniszteri biztosi pozícióba kerülésének időpontjában erre már más lehetőségük nem maradt, mint a pályázat visszavonása...”

Nos, ez az „első kép” az aktuális eredményhirdetés szerint ~1500 ha földhöz juttatta azt a néhány bennfentest, akik a visszavont kiírás alapján „esélytelenül pályáznának, ha versenybe kényszerülnének a helyi parasztcsaládokkal”.Lássuk egy konkrét példán, hogyan születnek az „olimpiai bajnokok”...

Az első, visszavont pályázatra igényt bejelentők között volt egy pedagógus végzettségű, közeli városban élő fiatalember is. Földigényét akkor 300 ha gyepre és 100 ha szántóra jelentette be. A helyi gazdák – ismerve az igénybejelentő politikai hátterét - 25-25 hektár neki juttatását javasolták, mondván: ne húzzunk ujjat a hatalommal, meg hátha komolyan gondolja... De ő nem érte be ennyivel, szövetségest keresett – meg is találta a kistérségben működő, a helyi lakosság segítségével, adományozók kegyéből „földbirtokossá vált” Közalapítvány személyében.
Olyan jóba lettek, hogy a Közalapítvány 2011 októberében nagy hirtelen haszonbérbe adott neki hektáronként és évenként 8000 Ft-ért, 20 évre összesen 120 hektár földet – 28 tagban, 9 falu határában! Aztán egyszer csak megjelent a képben egy 2003-as alapítású, 80 ezer Ft tőkéjű, „közúti áruszállítás” főtevékenységű, Oszlár székhellyel bejegyzett Start 2003 Betéti Társaság nevű cég. Ez a cég 2012 januárjában jelentős átváltozáson ment keresztül: tőkét ugyan nem emelt, de főtevékenysége „egyéb szarvasmarha tenyésztésére”, székhelye Mezőcsátra, tulajdonosa és ügyvezetője az előzőekben említett fiatalemberre változott. És jogosulttá vált a földbérleti pályázásra... ahol három „versenyszámban”, három birtoktesten – 175, 192 és 129 hektárosak – győztesnek hirdették ki!
A Közalapítványos földekkel együtt így összesen 618 hektár fölött uralkodik... A történethez tartozik, hogy kemény helyeken „edződött”: a FIDESZ színeiben küzdött a lakóhelye polgármesteri székéért, szervezte a megyei közgyűlés elnökének választási kampányát...

Akár legyinthetnénk is minderre, hiszen most "csak" az olasz Mariano Kft által eddig „bitorolt” terület egy részének újraosztása volt a tét. A földek nagy részét állami tulajdonba adó öregek utódai, a haszonbérlettel jelenleg rendelkező valódi helyi magángazdák, kis szövetkezetek azonban már előre félnek, mert 2014-ben a Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzet többi területe, mind a 15 000 ha újraosztásra kerül... És akkor már a megélhetésük, a családjuk, a falujuk jövője lesz a tét...

Hogyan is mondta dr. Ángyán József tanár úr, FIDESZ-es országgyűlési képviselő? „El fogjuk veszíteni a vidéket!” Csatlakozunk az aggodalmához és hangsúlyozzuk: Cipolla bűne nem bocsánatos! Mihamarabb jóvá kellene tenni...

Mezőcsát, 2012. március 30.
Sárvári Attila titkár
Borsodi Mezőség Gazdakör Egyesület

25 pályázó gazdálkodhat a Mariano Kft. korábbi területén

A Bükki Nemzeti Park Igazgatósága (BNPI) meghozta a döntéseket a haszonbérleti pályázatokról a vagyonkezelésében lévő 2800 hektárnyi olyan területre, amelyet korábban a Mariano Kft. bérelt. Az Igazgatóság 25 pályázót hirdetett ki nyertesként. A 44 meghirdetett birtoktestre 41 pályázótól 149 pályázat érkezett. Az Igazgatóság a döntésnél messzemenően figyelembe vette a Kormány birtokpolitikai irányelveit és a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet állami földterületekre kialakított egységes szempontrendszerét. A nyertesek mindegyike helybeli gazdálkodó és vállalta az állattartást. A pályáztatás fő célja a helyi kis- és közepes családi vállalkozások megerősítése. Ennek megfelelően az Igazgatóság az eljárásnál a helyben lakó, életvitelszerűen mezőgazdasági tevékenységet folytató termelőket hozza helyzetbe, és a haszonbérbe adást állattartáshoz köti. A pályázóknak maradéktalanul be kell tartaniuk a természetvédelmi előírásokat és lakhelyük, illetve székhelyük nem lehet az érintett termőföld 20 kilométeres körzeténél távolabb. A jelentkezők sem az államtól, sem mástól nem tulajdonolhatnak és bérelhetnek 1200 hektárnál nagyobb területet. A szerződések 2019-ig szólnak annak érdekében, hogy a bérletek az agrár-környezetgazdálkodási támogatásokkal (AKG) összhangban legyenek. A most kiírt területeket korábban a részben olasz tulajdonosi hátterű Mariano Kft. bérelte.

Júniusban a Legfelsőbb Bíróság jogerős ítéletben semmisnek nyilvánította a Bükki Nemzeti Park és a Mariano Kft. között 1995-ben létrejött földbérleti szerződést. A Mariano Kft. a piaci ár töredékéért bérelte a területeket a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságától, amelyek után több mint 800 millió forint támogatáshoz jutott. A társaság a terület egy részéért 100 forintot fizetett hektáronként, a nagyobbik részét térítés nélkül használta. Emellett a cég a természetvédelmi kötelezettségeinek sem tett eleget. A Bükki Nemzeti Park sikeres haszonbérleti pályáztatása fontos és szimbolikus lépés ahhoz, hogy a vidék életében alapvető és gyökeres fordulat következzen be. A hatalmas, 2800 hektárnyi területen korábban egyedül tevékenykedő Mariano Kft. helyett most 25 helyi termelő kap lehetőséget, hogy bővítse gazdaságát. A Bükki Nemzeti Park Igazgatósága azt a vidékfejlesztési tárca által is támogatott kormányzati célkitűzést tartotta szem előtt, hogy az szerezhessen földet Magyarországon, aki valóban művelni akarja. (VM sajtóközlemény 2012.03.29. )

Forrás: Greenfo.hu

Zöldbárók a médiában I.

Tiltakozás Raskó György otromba, a közvéleményt félrevezető kijelentései miatt (http://atv.hu/belfold/20120227_rasko_gyorgy)

Raskó Görgy nyilatkozatából egyértelműn kiderült, hogy kileli a hideg a gondolattól is, hogy a vidék jövedelemtermelő erőforrásai ne hozzá és a hasonló nagybirtokosokhoz kerüljenek, hanem a családi gazdaságok megélhetését, a helyi közösség gyarapodását szolgálják... "A mezőgazdaságban pénz van..." mondja és ebből számára logikusan következik, hogy az csakis neki, és köreinek rendeltetett. Az Ángyán József és kormányzati munkatársai által készített Nemzeti Vidékstratégiára tett megjegyzése, miszerint "országos méretű szabadtéri skanzenné akarnák alakítani a mezőgazdaságot"valótlan, szakszerűtlen és elfogadhatatlan, melyet a vidék Magyarországa nevében ezúton visszautasítunk!

2012. március 5.

Ertsey Attila építész, Ács Sándorné agrármérnökelolanc.hu

Zöldbárók a médiában II. - Kik lehetnek Ángyán zöldbárói? - Origo.hu

Nyerges Zsolt, Csányi Sándor, Leisztinger Tamás - ilyen nevek tűnnek fel akkor, ha nyilvánosan elérhető adatok alapján rá akarunk jönni, kik lehetnek a nagytőkés oligarchák, zöldbárók, akikről a lemondott agrárállamtitkár, Ángyán József beszélt.

Két hete több, a Vidékfejlesztési Minisztérium működésének bizonyos területeire rálátó forrás egybehangzóan azt mondta az [origo]-nak az Ángyán József államtitkár lemondása mögött meghúzódó konfliktusról, hogy világosan érzékelhető: a Fideszen, illetve a pártot támogató csoportokon belül erős a nagyüzemi lobbi. Ángyán a lemondása után nyilvánosságra került levelében azzal indokolta távozását, hogy "zsákmányszerző gazdasági érdekcsoportok", "maffiacsaládok, spekuláns nagytőkés oligarchák" és "állami gazdaságokat a többiek elől elprivatizáló nagybirtokos zöldbárók" koalíciója ellehetetlenítette a családi gazdaságok megerősítése érdekében végzett munkáját.

Hogy mely cégek számítanak a legnagyobbak közé ezen a piacon, kik között kell keresni a zöldbárókat, azt a legegyszerűbben az uniós területalapú támogatások megoszlása alapján lehet felmérni. Az általunk megkérdezett ágazati szakemberek szerint a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) honlapján elérhető statisztikák viszonylag pontosan tükrözik az erőviszonyokat, hiszen a termelő cégek méretét alapvetően meghatározza, hogy mekkora földterületen gazdálkodnak.

A 2011-ben kiosztott támogatási összegek alapján lekérhető lista élmezőnyében ráadásul számos olyan vállalat van, amely állami gazdaság magánosításával jött létre. Az első Orbán-kormány 2001-2002-ben tizenkét állami gazdaságot privatizált, majd 2004-ben az MSZP-SZDSZ-kormány további tízet értékesített, és a két oldal kölcsönösen visszaélésekkel, a holdudvar helyzetbe hozásával vádolta egymást.

"A tapasztalatok azt mutatják, hogy a nagyok között ebben az ágazatban könnyen létrejön az érdekközösség, nagy ideológiai különbségek valójában nincsenek" - mondta az [origo]-nak egy, a hazai agrárszférában otthonosan mozgó tanácsadó cég vezetője arra a felvetésre, hogy ha lobbizni akarnak, az eltérő politikai oldalakhoz húzó szereplőknek ezt együtt kell megtenniük.

A lobbierőknek mostanában van miért megmozdulniuk: a földtörvény tavalyi módosításával megszűnt az a szabály, hogy a korábbi bérlőnek a szerződés lejárta után elő-haszonbérleti joga van az állami tulajdonú földekre, így a Nemzeti Földalap most 65 ezer hektárt pályáztat meg. A következő évek erőviszonyai szempontjából nagy jelentősége lesz annak, hogy kiknek mennyi föld jut. Eredetileg 300 hektár lett volna a felső területhatár, ezt azonban végül 1200-ra emelték, a kiírást tehát úgy alakították, hogy a nagyobb birtokon gazdálkodóknak kedvezzen.

Akadályozza a tisztánlátást, hogy a Nemzeti Földalap honlapján nincsen egységes, kereshető adatbázis. A hirdetményeket egyenként lehet csak megnyitni, majd a hivatkozott kiírásban külön-külön visszakeresni, hogy pontosan milyen földterületre vonatkoznak. Gond van az átláthatósággal is: nem tudni, milyen szempontok alapján születnek a döntések a nyertesekről, a bérleti díj ugyanis egységesen 1250 forint évente és aranykoronánként.

A pályázati rendszer jelentős csúszásban van, az NFA még csak az összterület alig több mint felét hirdette meg, és azt se bírálta el mind - jóllehet a mezőgazdasági munkák egy része megfelelő időjárás esetén akár már márciusban elkezdődhetne. A késlekedésből később még jogi gondok is adódhatnak, ha egy bérlő sérelmezi a kiesett hónapokat.

A téma érzékenysége miatt neve elhallgatását kérő szakember azt is mondta, hogy a szakmabeliek mellett sok olyan pénzügyi befektető is jelen van a mezőgazdaságban, gyakran strómanokon keresztül, aki vélhetően a földre hajt. Mivel a magyar jogszabályok a cégek számára továbbra is tiltják, hogy termőföldtulajdont szerezzenek, ezeknek az állítólagos befektetőknek még várniuk kell, hogy az uniós szabályok nálunk is életbe lépjenek.

Nyerges Zsolt - Szolnoki ügyvéd, a fideszes gazdasági holdudvar meghatározó figurája. Szoros üzleti kapcsolatban áll a kormánypárt legfontosabb háttéremberének mondott Simicska Lajossal.

A 2002-es privatizáció után három volt állami gazdaság egyesült a Mezort Zrt. égisze alatt. A Lajta-Hanság Zrt. és a Sárvári Mezőgazdasági Zrt. 290, illetve 202 millió forintos 2011-es támogatásával jelenleg külön-külön is a legnagyobb piaci szereplők közé tartozik, de a harmadik tagvállalat, a Szombathelyi Tangazdaság Zrt. (70 millió forint) sem számít kicsinek. A Mezort-birodalomnak további tagjai is vannak, a Lajta-Hanság Zrt. leánycége például a 65 milliós támogatást elnyert Dél-Balatoni Agro Kft. A Mezortnak az egyesülés óta részvényese és igazgatósági elnöke Nyerges Zsolt (tulajdonrészének nagysága az Opten cégadataiból nem derül ki).

Nyerges Zsolt tag a közel 200 milliós területalapú és 112 milliós kiegészítő cukortámogatásával szintén nagyhalnak számító, ugyancsak 2002-ben privatizált Dél-Pest Megyei Mezőgazdasági Zrt. igazgatóságában is, de kimutatható tulajdonrésze itt nincs. 1999-től 2002-ig igazgatósági tag volt a szintén a Fidesz-kormány idején privatizált, tavaly 107 millió forintos támogatást kapott Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Zrt.-ben is.

Nyerges Zsolt testvére, Nyerges Attila is ott ül több kisebb mezőgazdasági profilú cég felügyelőbizottságában, így tag a Zalaerdő Zrt.-nél (14 millió forintos támogatás) és elnök a Vadex Mezőföldi Zrt.-nél (29 millió).

Kenyeres Sándor - A Zsámbéki-medencében többféle fejlesztést integráló, de még csak kezdeti szakaszában járó Talentis-projekt megálmodója, az ország 34. leggazdagabb embere.

A 2002-ben privatizált Agrosystem Mezőgazdasági Zrt. (eredetileg Herceghalmi Kísérleti Gazdaság Rt.) tavaly 100 millió forint területalapú támogatást kapott. A cég ma - többszörös áttétellel - Kenyeres Sándor és egy ciprusi vállalkozás tulajdonában van. A budapesti Mammut bevásárlóközpontot felépítő Kenyeres és az Agrosystem fideszes kapcsolatai több szálon is tetten érhetők. Gansperger Gyula, aki az első Orbán-kormány idején az ÁPV Rt.-t vezette, korábban a Talentis Group egyik közvetlen tulajdonosa, a Dominium Invest Kft. fb-elnöke volt. Az Agrosystemnél három éven át igazgatóként dolgozó Zachariás Józsefet első miniszterelnöksége idején Orbán Viktor nevezte ki a Magyar Nemzeti Földalap Kht. felügyelőbizottságába. Orbán 2010. őszi kínai látogatásán Kenyeres is a delegáció tagja volt, 2011 márciusában pedig a Talentis Group Zrt. közös céget hozott létre a Nemzeti Fejlesztési Minisztériummal. Bártfai Márton, aki évekig igazgatósági tag volt az Agrosystemnél, öt éven át vezető tisztségviselőként dolgozott a már említett Budai Malomipari Kft.-nél, sőt a Sárvári Mezőgazdasági Zrt.-nél és a Mezortnál vezérigazgatóként tevékenykedett.

Csányi Sándor - Magyarország egyik legbefolyásosabb, és a Napi Gazdaság legutóbbi listája szerint a leggazdagabb üzletembere, elsősorban az OTP Bank elnök-vezérigazgatójaként ismert.

Csányi Sándor jelentős agrár-élelmiszeripari birodalmat birtokol a Bonafarm-csoporttal, amelyet a nyilvánosság előtt épített fel, így régóta tudott, hogy - a szingapúri CSIM PTE Ltd.-n keresztül - az ő érdekeltségébe tartozik a Pick és a Sole-Mizo mellett a Dalmandi és a Bólyi Mezőgazdasági Zrt. Előbbi 315 millió forinttal a második, utóbbi pedig félmilliárdos területalapú, valamint 306 milliós cukortámogatásával az első a 2011-es listán.

A Dalmandi Mezőgazdasági Zrt.-t a Fidesz-kormány privatizálta 2001-ben, Csányi 2003-ban szerezte meg. A Bólyi Mezőgazdasági Zrt. magánosítását 2004-ben a szocialista kormányzat vezényelte le, Csányi Sándor tulajdonába öt évvel később került.

Szaxon József Attila - Korábban szerepelt a 73., később a 99. helyen a leggazdagabb magyarok listáján, a legfrissebben azonban már nincs rajta. Képesítése is az agrárszférához köti, kezdettől fogva abban dolgozott.

2004-ben részben a bábolnai székhelyű IKR Rt. privatizálta az Enyingi Agrár Rt.-t és a Mezőhegyesi Ménesbirtok Rt.-t. Az IKR-t, amelynek 1997 és 2002 között igazgatósági tagja volt Gráf József szocialista politikus, egészen 2006-ig Szaxon Attila birtokolta, azóta egy, a Brit Virgin-szigeteken bejegyzett vállalkozás, a Verino Assets Inc. a tulajdonosa. Szaxon Attila 1996-ban vezérigazgató, majd az igazgatóság elnöke lett, és a két privatizált cégnél is bekerült az igazgatóságba. 2010-ben az IKR egy, a bábolnai önkormányzat által kiírt haszonbérleti pályázaton a legrosszabb ajánlattal tudott nyerni, később pedig előkerült egy szerződés, amely szerint Szaxon Attila húszmillió forintot kölcsönadott Horváth Klára MSZP-s polgármesternek. Mindkét érintett hamisítványnak nevezte a dokumentumot, az ügyben nyomozás indult. Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos tavaly egy másik, az IKR-hez kapcsolódó ügyben tett feljelentést, szerinte ugyanis az előző kormány idején jogtalanul vállalt az állam garanciát ötmilliárd forintnyi hitelére. Az Enyingi Agrár Zrt. és a Mezőhegyesi Ménesbirtok Zrt. ma is fajsúlyos szereplő a piacon, tavaly előbbi 476 millió, utóbbi 314 millió forint uniós támogatáshoz jutott. Az IKR Zrt. ugyanakkor tavaly meggyengült, egyes üzletágait értékesíteni kényszerült.

Szaxon Attila 2003-2004-ben tagja volt a Bábolna Rt. felügyelőbizottságának is. Ebben a cégben 2002-ben a fent szintén említett Petykó Zoltán volt az igazgatóság elnöke - kereskedelmi és marketing vezérigazgató-helyettesként pedig ugyanebben az időben Palkovics Péter dolgozott, aki ma a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal elnöke.

Leisztinger Tamás - A Napi Gazdaság listáján a negyedik legvagyonosabb magyar, főleg tőzsdei és idegenforgalmi befektetésekkel szerezte a vagyonát. Több közös üzlete volt Csányi Sándorral.

Elsősorban nem az agráripari befektetéseiről ismeri a közvélemény Leisztinger Tamást, az MSZP-hez közel állónak mondott üzletembernek azonban jelentős érdekeltségei vannak ezen a területen. A 2011-ben 181 milliós támogatást elnyerő, 2004-ben privatizált Alcsiszigeti Mezőgazdasági Zrt. tulajdonosa a Forrás Nyrt., amelynek 85 százalékát - az Arago Befektetési Holding Zrt.-n keresztül - Leisztinger birtokolja.

Részben vagy egészben ugyancsak a Forrás Nyrt. tulajdona az Elza-major Növénytermelő Kft. (151 milliós támogatás), valamint az Agárdi Farm Kft. (38 millió), a Krisztina Tej Kft. (31 millió) és az Agrobaracs Mezőgazdasági Zrt. (30 millió). Az Alcsiszigeti Zrt. leánycégeként működik a Fűzvölgyi Agrár Zrt. (97 millió), a Miklósfai Mezőgazdasági Zrt. (60 millió), a Kornfarm Kft. (29 millió) és az Alkotmány Agro Zrt. (52 millió).

forrás: http://www.origo.hu/gazdasag/20120312-mezogazdasag-a-nagyuzemi-szfera-potencialis-politikai-lobbistai.html

Volt államtitkár(ok) a zöldbárók ellen I.

AgrárMaffia | 2012-03-04 22:57:57 | Módosítva : 2012-03-22 18:57:06

Címkék: Nem tartozik hozzá címke

A nemrég lemondott Ángyán József mellett állt ki több, egykor szintén a kormány soraiban szolgáló államtitkár. A zöldbárók és az oligarchák elleni küzdelem kormányon kívül.

http://www.hir24.hu/belfold/2012/03/01/jobboldali-blokk-alakul-a-volt-allamtitkarokbol/

Maffiacsaládok, zöldbárók törték meg az államtitkárt

http://vallalkozoi.negyed.hu/vnegyed/20120227-maffiacsaladokra-nagytokes-oligarchakra-panaszkodott-a-lemondott-videkfejlesztesi-allamtitkar-angyan-jozsef.html

Maffiacsaládok, oligarchák, zöldbárók

Mindezt nem a balliberális értelmiség vagy média állítja, hanem a lemondásra kényszerült államtitkár, fideszes országgyűlési képviselő. Ángyán ezzel az ország igaz rákfenéjére mutatott, csakhogy ilyen magas szintről még senki nem jelezte eddig ilyen nyíltan, hogy ekkora a baj.

http://vastagbor.blog.hu/2012/02/27/maffiacsaladok

"FEL KELL SZÁMOLNI A MEZŐGAZDASÁGRA TELEPÜLT MAFFIAHÁLÓZATOT"

Ángyán: már megvan a lista, amelynek alapján kiszűrik azokat akik az agrártámogatásokat jogtalanul vették igénybe

Már megvan az a lista, amelynek alapján a kormány ki fogja szűrni az agrártámogatásokat jogosulatlanul igénybe vevőket – mondta a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára szerdán a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége Jász-Nagykun-Szolnok megyei gyűlésén, Szolnokon.

Ángyán József úgy fogalmazott, hogy „a háttérből még mindig irányítják a folyamatokat azok a maffiahálózatok, amelyek az elmúlt 60 évben szerveződtek és telepedtek rá a mezőgazdaságra”. Ezek felszámolását szívósan végig kell vinnie a kormánynak és a szaktárcának – hangsúlyozta.

Nehezen kezd mozdulni a Nemzeti Földalap is, még mindig nincsen meg teljes egészében az a szerződéslista, amelyből kideríthető lenne, hogy kik és milyen feltételekkel használják az állami földeket. Annyi azonban már látszik, hogy mintegy 180 tőkés társaság kezében van a teljes terület 80 százaléka - állította az államtitkár, aki szerint e téren is „masszív ellenőrzésre van szükség”. A visszaélések felelőseit el kell számoltatni és "elő kell venni" a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) azon ellenőreit, akik asszisztáltak e helyzet kialakulásához.

Rámutatott: az ágazat talpra állítása és versenyképessé tétele érdekében újra meg kell teremteni annak szuverenitását. Alapvetően ugyanis nem a támogatás, hanem a piac hiányzik ma a magyar gazdáknak, akik saját szektoruk teljes vertikumából mindössze 10 százalékban részesülnek, ami kevés a megélhetéshez.

„Engedve a külföldi tőke és az unió nyomásának eladtuk a feldolgozóiparunkat és a kereskedelmünket” – fogalmazott Ángyán József jelezve: a készülő Nemzeti Agrárstratégia a minőségi termelés, a kis- és közepes gazdaságok megerősítése és a hungarikumok védelme, támogatása mellett a magyar mezőgazdaság önállóságának megteremtéséről szól. Ennek jegyében egy készülő rendelet előírja majd: kizárólag az tekinthető magyar terméknek, amely legalább 95 százalékban hazai alapanyagokból készült. Emellett szükség van saját pénzintézeti hálózat – gazdabankok – létrehozására és az agrárkamara megerősítésére is – húzta alá a politikus.

Utóbbi kapcsán rámutatott, hogy mielőbb létre kell hozni az érdekérvényesítés intézményi kereteit. A parlament és a kormány mellett a kamara az új struktúra harmadik, meghatározó pillére lesz, amely alanyi jogon 180 ezer, potenciálisan azonban több százezer tagot tömöríthet. Az új kamarai törvény települési mezőgazdasági bizottságokat hív életre, a kamara megyei elnökségei pedig 20 tagból állnak majd.

Az államtitkár emellett a vidékfejlesztés érdekében tervezett intézkedések legfontosabbjai között említette a helyi értékesítési lehetőségek újraélesztését, amelyet jelentős pályázati forrásokkal kíván támogatni a kormány. Figyelemre méltó kezdeményezésnek nevezte a – Magyarországon Sopronban kísérleti jelleggel működő - helyi pénz bevezetését, amelynek célja, hogy a helyben megteremtett értéket ne lehessen kivonni a rendszerből.

Utalt arra is, hogy a gazdálkodók életpálya-modelljén belül - várhatóan 25-50 évre, örökölhető jogként – a mezőgazdaságot hivatásul választó fiatal párokat földhöz juttatják és a külterületekre vonatkozó építési szabályok átalakításával megkönnyítenék a tanyák létrehozását is. A fórumon Jakab István, a Magosz elnöke bejelentette: megszületett az első precedens értékű bírósági ítélet a termelők vis maior igényeinek érvényesítése kapcsán. Szólt arról is: a tavasz beköszöntével elengedhetetlen szükség van arra, hogy - az osztrák példához hasonlóan – a tárca és az érintett hatóságok segítsék a gazdák közúti közlekedését.

Orbán: A leminősítések a termőföldért folytatott háború fegyverei

Orbán Viktor szerint a falusi embereknek nem áruházban kellene megvenniük, amit meg tudnak termelni. Ezt a miniszterelnök a Darányi Ignác-terv, a nemzeti vidékstratégia végrehajtási keretprogramja hétfői bemutatóján tartott beszédében jelentette ki.

Megőrzés, megújítás, minőség - ez a három kulcsgondolata a Darányi Ignácról elnevezett vidékfejlesztési stratégiának, amely a minőségi vidéki élet megteremtését célozza - mondta Orbán Viktor hétfőn Budapesten, a kormány vidékfejlesztési tervének bemutatásán.

Orbán Viktor beszédében sürgette a földtörvény módosítását és további szabályok megalkotását a birtok- és tulajdonvédelem érdekében.

A kormányfő kifejtette, gyakran lehet hallani, hogy a jövő háborúi a termőföldért, az ivóvízért fognak folyni. "A rossz hírem az, hogy ez a háború már elkezdődött, csak nem fegyverekkel vívják, hanem más eszközökkel, például leminősítésekkel is, ezért nagyon résen kell lennünk, mert a róka sohasem mondja meg egyenesen, hogy a sajtot szeretné kiénekelni a szánkból" - fogalmazott.

Orbán Viktor kijelentette azt is, hogy meg kell védeni a termőföldet és az ivóvízbázist, ezért nem fogadnak be "génpiszkált anyagokat a földjeinkbe", és ezért támogatják a gazdák földvásárlását és helyben maradását. Közölte azt is, hogy meg kell akadályozni, hogy élelmiszer-hulladékok legyenek a piacon, ehelyett magyar termelők megfelelő minőségű termékeit lehessen megvásárolni.

Orbán szerint fontos, hogy a vidékről való gondolkodás megváltozzon. "A városok életképtelenek lesznek a vidék nélkül" - mondta a kormányfő. A falusi ember ne áruházakban vegye meg azokat a termékeket, amelyeket meg tudna termelni - fogalmazott, és hozzátette, hogy minden ellenkező híreszteléssel szemben Magyarország mezőgazdasági ország. "Abból nem szabad engednünk, hogy akár városban él, akár falun, a magyar ember asztalán jó minőségű és egészséges, magyar élelmiszer legyen" - jelentette ki, hangsúlyozva: meggyőződése, hogy van esély a rosszabb minőségű külföldi dömpingáru és élelmiszer-ipari hulladék visszaszorítására.

Orbán kijelentette, nem fogadjuk el, hogy csak az ipar jelenti a korszerű gazdaság alapját, és ezzel háttérbe szorul a mezőgazdaság. Szükség van az iparra, szolgáltatásokra, erős pénzügyi szektorra, de emellett erős mezőgazdaságra is. Ha ezt nem fogadjuk el, saját magunkat minősítjük le - tette hozzá.

"Az a nemzet, amelyik elszakad a földtől, magától a valóságtól szakad el, következésképpen legyengül" - fogalmazott, majd hozzátette, hogy a XXI. században a nemzeti önállóság alapja egyre inkább az élelmiszer-önellátás képessége. Úgy vélte, ha újra meglesz a minőségi élet lehetősége a vidéken, akkor a vidék ugrásszerűen képes lesz javítani a városi élet minőségét is, amelyet "a külföldről ideáramló silány kacatok, élelmiszer-ipari hulladék dömpingje alacsony szinten, sőt sokszor emberhez méltatlan szinten tart".

A miniszterelnök a feladatok között említette a földtörvény sürgős átalakítását, további szabályok megalkotását a birtok- és tulajdonvédelem érdekében, a földügyekkel foglalkozó szervezetek működését érintő jogszabályok áttekintését, ésszerűsítését, lehetőleg úgy, hogy a helyi közösségeké lehessen az első szó. Emellett tovább kell egyszerűsíteni a helyi értékesítési, kistermelői tevékenységet, javítani kell a piacok rendjét szabályozó rendeletek minőségét, a kistermelők adottságaihoz kell igazítani a sokszor nehézkes jogszabályokat, csökkenteni kell a termelők kiszolgáltatottságát, és rá kell szorítani a kereskedelmi partnereket a tisztességes piaci viselkedésre - sorolta.

Orbán Viktor szerint Magyarországon "az alapok megvetése után" most kezdődik az új rendszer beüzemelése, a konszolidáció, s az új szisztéma egyik nagy nyertese biztosan a vidék, az agrárium, valamint a kis- és középgazdaságok lesznek.

A konferencián mondott köszöntőjében Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter közölte: a Darányi-terv magában foglalja egyebek mellett az uniós vidékfejlesztési forrásokból és a nemzeti költségvetésből megvalósuló programokat, a jogi szabályozás korszerűsítését és az intézményi működés újjászervezését.
A tárcavezető szerint Darányi Ignác munkájából a mai napig profitál a mezőgazdaság. Darányi korszerű megoldásokkal, komplex rendszerekben gondolkozva, válsághelyzetekben találta meg a válaszokat a magyar vidék felzárkózására, a mezőgazdaság talpra állására - emelte ki.

Javában dolgozik a pénzszivattyú

1500–2000 milliárd forintot vonnak ki az országból a hitelintézetek külföldi tulajdonosai

A jegybanki szakértők várakozásai szerint 2014-ig még jelentős forráskivonás várható a magyarországi bankszektorból. Becslések alapján további 1500-2000 milliárd forintot „szippanthatnak” ki a hitelintézetek nyugati anyabankjai. A pénzügyi felügyelet jelentése alapján aggasztó, hogy a régió több országával szemben itthon nem tud beindulni a banki hitelezés, aminek a gyenge gazdasági kilátások mellett az anyabanki forráskivonás is az oka.
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) összesítései alapján az elmúlt két évben jelentős forrásokat vontak ki a magyar bankszektorból a tulajdonosok. A jegybank kimutatása szerint 2010-ben ennek összege 1700 milliárd, 2011-ben pedig 1800 milliárd forint volt, amely együttesen mintegy 12 milliárd eurót jelentett a szóban forgó két esztendő alatt.

Az MNB prognózisa szerint 2014-ig további jelentős, mintegy öt-tíz milliárd eurót kitevő külföldi forráskivonás várható Magyarországról. Ennek oka elsősorban az, hogy nagymértékben megnőttek a hitelintézetek anyabankjainak tőkekövetelményei.

Ugyanakkor a forráskivonásban kiemelt szerepet játszik az is, hogy az eurózónában működő anyabankok a világgazdaságban, illetve az Európában zajló folyamatok miatt arra törekszenek, hogy csökkentsék az úgynevezett hitel-betét arányokat, amit 2014-re a Magyar Nemzeti Bank átlagosan 110-es mutatóra vár az európai pénzintézeti csoportokat tekintve. Jelenleg az említett mutató 120 százalékos.

Török Zoltán, a Raiffeisen Bank vezető elemzője a Magyar Hírlap megkeresésére azt hangsúlyozta: az anyabankok forráskivonása miatt nem várható, hogy a Magyarországon működő pénzintézetek hozzájáruljanak a gazdasági növekedéshez. Ráadásul a közgazdász szerint a következő években sem valószínűsíthető, hogy aktívabban hitelezzenek a bankok. „Miután bankhitel nélkül nehéz bővülnie a gazdaságnak, alacsony szinten ragadhat be az éves magyar gazdasági teljesítmény” – emelte ki Török Zoltán.

Aggasztó, hogy a régió több országával ellentétben Magyarországon nem tud beindulni a banki hitelezés, amelynek a gyenge gazdasági kilátások mellett az anyabanki forráskivonás is oka – ez olvasható ki a PSZÁF témával foglalkozó, korábbi gyorsjelentéséből. A pénzügyi felügyelet szakértői szerint a banki hitelezés szűkülése a régióban jellemző átlagnál sokkal erőteljesebb, de a térség legtöbb országában – átmeneti visszaesést követően – kifejezetten nő a hitelezési aktivitás. Nálunk „fagyott” a hitelpiac, a banki kölcsönök visszaszorulása a magyar gazdaságban viszont nem új keletű jelenség, a tendencia 2009 óta tart.

„A nyugati bankok vélhetően csökkentik a kelet-európai hitelkihelyezésüket, és egyes esetekben meg is válhatnak leánybankjaiktól, annak érdekében, hogy megfeleljenek a magasabb banki tőkekövetelményeknek” – jelentette ki még a múlt év végén Erik Berglöf, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank vezető közgazdásza a Dow Jones üzleti hírügynökségnek adott interjúban.

Szajlai Csaba

A nemzetközi maffia is szedi a sápot. A monetáris jog megvonása hazánktól, az országban csak hitelpénz van , nincs magyar forint, és ezt éves szinten 125 milliárd Ft kamatra hitelezik nekünk. Miért nem nyomunk mi Ft-ot és ezért a kamatért helyre rakjuk az egészségügyet, vagy a nyugdíjasok ügyét , hogy ne keljen nekik kutya kaján élni 40- 41 munkában eltöltött idő után.
Valakiket a politikai elitnek csúfolt rablóbandából géppisztollyal kellene szaporítani, hogy tudják mi az a jogállam, és talán a nemzeti vagyon is előkerülne a zsidók kezei közül, veszitek a lapot rab madarak, nem csak a hollókosztra kellene figyelnetek, és a vérgyilkosságokra, hanem arra is , hogy véletlenül valaki sínre tesz benneteket a nemzet vagyonáért, rohadt ÁVH – s ivadékok kaftános kazárok , csámpás buzerások.

Globalizációs állami bűnözés - Az olajmaffia eredetéről és szervezettségéről

2007-08-22.

Rövid bevezetőképpen, hogy a későbbi folyamatosságot ne törjük meg, mondjunk pár szót a korunkban alkalmazott és Magyarországon agyonhallgatott digitális technológiákról:
A megfigyelési eszközök a világ összes országában nanotechnológiai eljárásokkal készülnek, és azok olyan kicsik, hogy szabad szemmel lehetetlen őket észlelni. Bár a magyarországi szaksajtó irdatlanul igyekszik butítani az önmagukat "szakembereknek" képzelő szürke eminenciásokat, viszont már ez a sötét sajtó sem tudja eltitkolni ezt a tényt sem, mivel nemzetközi pályázatokat írnak ki világszerte azért, hogy bárki, akinek van ötlete, nyújtson be terveket olyan megfigyelési eszközökre vonatkozólag, amelyeket elkészíteni nem tud azok szabad szemmel nem látható mérete miatt, de mint feltaláló, tud ötletet adni új megfigyelési eszközökre vagy újra-, illetve továbbgondolt technológiákra vonatkozólag. A megfigyelési eszközök mérete tehát csak itt, ebben a sötét és végletekig butító, hazaáruló médiában titkolt, ami sokak szellemi színvonalára járt lesújtó hatással az elmúlt esztendőkben is.

A tényekből, amelyek itt, a Hírháttéren jelennek meg először a nyilvánosság előtt: Kecskeméten, a vasútállomás e helyén rengeteg állami olajvonat-szerelvény került átmeneti "elszállásolásra". Ezen az úton álltak meg a tartálykocsik, melyek aztán az olajjal megrakva a kis épületen túl jobbra elágazó útra fordultak, egyenesen a belváros, a Bem utca irányába távozva.

Akkor most térjünk a tárgyra:
Kecskemétről köztudomású, hogy az ország egyik legfőbb maffiacentruma volt és maradt. A zsidó és az orosz állami maffia a '90-es évek legelejétől kezdve ezt a várost az egyik legfőbb főhadiszállásként használta. Az ukránok és az orosz állam által védett alvilág az utcán, sokszor a belvárosban folytatott autós üldözéseket, gyakran eleve sérült autókkal, hogy nekik ne legyen káruk, amikor bárkivel összebalhézva szándékosan nekihajtanak másoknak. A maffia vezetőinek gyakori találkozóin és csúcstalálkozóin a legmagasabb rangú rendőri vezetők és politikusok vettek részt. Emlékszem, hogy olyan volt a helyzet Kecskeméten, hogy még a kívülállók is féltek az utcán sötétedés után. Az orosz maffia bérgyilkosai, mint Igor Korol és sokan mások, gyakran randalíroztak a belvárosban úgy, hogy rendőri védelem gyakorlatilag egyáltalán semmiféle nem létezett. Az egész alvilág a kezükben volt a rendőrséggel együtt. Az éjszakai lebujok a rendőrség teljes tudtával és fedezetével nekik, az orosz-izraeli maffia figuráinak tejeltek, amiről természetesen az újságírók is tudtak egytől egyig.

Az olajbűnözés az újkori magyar történelem egyik legfőbb politikai bűncselekmény-sorozata volt, az összes párt részvételével és haszonélvezetével. Saját nyomozásaim eredményei azt mutatták, hogy az olajbűnözés terén a legkiugróbb mértékben és mennyiségben a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége tűnt fel. Az északi és keleti határ mentén, valamint e határoktól beljebb patakokban folyt a vér, és egy-egy államtitkos településen az ember úgy tudta számolni a rettegett - főként MSZP-s és SZDSZ-es - politikusokat, BM-bűnözőket és ezek halottait, mint SZDSZ-es és MSZP-s üzleti befektetések esetében az izraeli fegyverkereskedőkkel és globalista médiavállalkozókkal való Moszados tőkés kapcsolatokat, vagy Lomnici Zoltán legfelsőbb bírósági elnök úr külhoni eredetű szolgálati hadgyakorlatait, értve ez utóbbi alatt, hogy szinte ahány háttér-információ, annyi "határincidens", ahány informátori közlés, annyi végkiárusító Lomnici-bólogatás.

Itt érdemes felhozni egy eklatáns példát:
Vannak települések Magyarországon, ahol az időközben "öngyilkossá" nyilvánított rendőri és más nyomozók egymásnak adták a kilincset ugyanazon az ügyön dolgozva, sokszor ugyanazokat a tanúkat meghallgatva. Kezdődött azzal, hogy roppant gyanús körülmények között életét vesztette az SZDSZ egyik nemzetközi olajvonatos alvilági gengsztere, Pető Iván SZDSZ-es politikus barátja, aki még az Egyesült Államok vezető cionista politikusaival is személyesen találkozgatott az USÁ-ban. A nyomozást ugyan legfelsőbb utasításra megtiltották, de az újkori magyar történelem egyik legnagyobb rendőri alakja nem adta fel. Amikor a média - politi

kai szervezésre és alkuk mentén - emiatt kikezdte, ez a rendőr ígéretet tett arra, hogy

hamarosan megbuktat több vezető beosztású személyt. Azonban hirtelen ún. "öngyilkosságot" követett el, ráadásul a rendőrségen, hogy mindenki tisztában legyen azzal, hogy (legalább bizonyos Kelly hősei mintájára) megölték. Ekkor egy következő magas rangú nyomozó kezdett vizsgálódásba, ugyanazokkal a tanúkkal érintkezésbe kerülve, mikor egyszerre "beteg" lett, majd ezt követően szintén végzett vele a politikai definíció szerint az e területen nem ritkán ragályosan terjedő "öngyilkosság". Feletteseinek és pártszolgálatos, pártsöpredék munkatársainak ekkor sem ért véget a mandátumuk, mert a családon folytatták tovább a terrorizálást annak szokásos rendje és módja szerint: azaz "segítenek", és nehogy bárkinek akárki nyilatkozni merjen arról, mik történtek valójában! Csak a hivatalos állami verziót! Hogy mindkét rendőrtiszt feljelentések tömegét küldte el összegyűjtött bizonyítékokkal együtt a Belügyminisztériumba és a Miniszterelnöki Hivatalba, azt a Pártbűnözők a médiában hol negligálták, hol letagadták, ahogyan a politikai stricitempó éppen diktálta. Ekkor következtem én, aki többek között Kuncze Gábor volt belügyminiszter és Pető Iván SZDSZ-es politikus nem csekély bosszúságára több olyan személlyel létesítettem kapcsolatot, akikkel az elhalálozást egymás után végző személyek is érintkezésbe kerültek. Nem azért, mert meg akartam velük ismerkedni, hanem mert eredetileg az első halott eltussolt halála, valamint belföldi és külföldi kapcsolatai után nyomoztam, így az egyesült államokbeli politikai kapcsolatrendszere után is. A bizonyítékokat - köztük a gengszter külkapcsolatairól szóló anyagokból is csatolva - eljuttattam az országos médiumokhoz, akiket természetesen semmilyen módon nem lehetett mozgásra bírni. A munkám eredményeképpen viszont - rengeteg botrányt követően - az állambűnözők rendkívül botrányos körülmények között valamennyi bizonyítékot elkobozták, valamint lenyelték, majd erre rá úgy háromnegyed évvel később ellenem indítottak eljárást, ugyanakkor nagy sietve az egész ügyet államtitokká nyilvánítva. Végigtekintve a hülyét megjátszó nyomozó hatósági pártszolgálatos, kényszervallató és politikusi sortüzes söpredéken és a halottak tengerén, ha nem volnék keresztyén, akár meg is kérdezhetném: kikre kellene zúdítani a következő sortüzeket a lakosság és a világ népeiből valók helyett, amikor azokat újra el akarják rendelni a vétlen civilek és a világ népeiből való gyanútlan állampolgárok ellen?

A kecskeméti Nemzetbiztonsági Hivatal bejárata fölötti ócska és hatalmas ipari kamerának még az óvodásokat sem volna szabad megtévesztenie, hiszen ma már ők is videó-mobiltelefonnal közlekednek

Akkor most térjünk vissza Kecskemétre. A megyeszékhelyen az összes rendőrnyomozó tudott az olajszőkítésekről és arról, kiket és mely cégeket nem lehetett semmilyen módon érinteni, mert ezek tiltólistán voltak. Az ürügy - már amikor volt - a régi: "nemzetbiztonság", illetőleg a pártszolgálatos hitványság örök önmentegetése, nevezetesen hogy "a parancs az parancs". Akik mégis átlépték a határt, azokat a rendőrség, a tőle 100 méterre lévő NBH, és az NBH-tól úgy újabb 100 méterre fekvő Önkormányzat, legkevesebb a helyi médiával közösen azonnali üldözés alá vette. Életveszélyes volt bármiről tudomást szerezni, ha az ember nem rendelkezett biztos háttérrel a médiamaffia, a rendőrség vagy az országos politikus-bűnözők személyei közül egyik-másiknak a vonzáskörzetébe tartozva. A helyi rendőrnyomozók még arra is ügyeltek, hogy olajról sem autóban, sem a rendőrség falain belül ne essen szó, hacsak nem kifejezetten állami project vagy állami megbízás keretében. Az NBH abszolúte teljes egyetértésben és összhangban mozgott a helyi rendőrség vezetőivel és nyomozóival.

Az NBH egyébként teljes összhangban működik a rendőrséggel. Hivatalosan az NBH a rendőrség felett áll. Ez a gyakorlatban azt is jelenti, hogy a rendőrségen belüli és a nyomozók napi tevékenységeit rögzítő adatrögzítéseket a nyomozók tudtával végzi, továbbá ügyenként behívja az egyes alosztályok vezetőit és nyomozóit meghallgatásra és stratégiai egyeztetésre az NBH épületébe. Az épületen belül, a rendőrséggel folytatott találkákon nem arról szokott szó esni, hogy melyik rendőr miket követ el, hanem hogy konkrét ügyekben (valamint általánosabb stratégiai kérdésekben) milyen műveleteket kellene végrehajtani a nem vagy kevésbé védett bűnelkövetők eliminálására, valamint azért, hogy védett személyek, cégek, illetve a rendőrség meg ne bukjon a számos, mindig aktuális bűncselekmény-sorozatai közül valamelyik vagy azok egy bizonyos halmazati rendszere miatt.

A rendőrség megyei épületével átellenben elhelyezkedő üzletsor és "presszó" kiváló lehetőséget biztosított arra, hogy a megfigyelt személyek is megfigyeljék a rendőrség épületébe befelé és kifelé menő rendőri- és alvilági forgalmat.

Ehhez tartozik: Azt mondanom sem kell, hogy az NBH épülete A-tól Z-ig be van kamerázva, noha az NBH épületén belül sok helyen egyáltalán nem látszanak kamerák, de vannak helyiségek, ahol még egy kulcslyuk méretű felület sincs, ahol a magyarországi "legális" forgalomban kapható megfigyelési eszközöket az ember elrejthetné, noha jó pár esztendeje lehet vásárolni az FSZB-től és más, módosabb üzleti körökből olyan poloskákat, amelyek jóval kisebb méretűek, mint egy apró bolha. A teljes betechnikázottság azt jelenti, hogy a rendőrségen, így az NBH-nál a világon semmi nem történhet úgy, hogy az ne heverne rögtön és azonnal a fővárosi nemzetbiztonsági Pártfunkcionáriusok orra előtt. Röviden ennyit a szervezett bűnözésről, és annak a médiamesék szerint hiábavaló "üldözéséről".

Hogy mennyire tudtak a fővárosban is mindenről, nemhogy a helyi sajtó és média, jellemző példa, hogy az olajcégek szemérmetlen politikai összefonódásai következtében sokszor belvárosi bérelt irodákból irányították a Magyar Államvasutak olajszállítmányait, a rendőrség megyei központi épületétől úgy 150 méterre. A MÁV kecskeméti vezetése nem csak tudott ezekről az olajvonatokról, melyeknek egy részét Kecskeméten csípték le a szerelvényekből, de maga a MÁV biztosította az irodákat is az olajosok ilyen-olyan ügyintézői számára, mégpedig úgy, hogy arra sem ügyeltek, hogy ezen személyeket elkülönítsék a többi egyszerű, semmiből sem részesedő MÁV-dolgozóktól. Az olajosok általában semmiféle hivatalos engedéllyel nem rendelkeztek arra sem, hogy a kecskeméti vasútállomás irodáiban állomásozzanak, ennek ellenére ezt éjjel-nappal a kecskeméti vasúti vezetés tudtával, a vasutasok jelenlétében tették. (Ez nem azt jelentette, hogy a vasutasok mind tudták, mi történik, csupán azt, hogy a MÁV engedélyével tartózkodhatnak az állomás irodáiban olyanok, akik hivatalosan nem a MÁV alkalmazásában állnak.)

A kecskeméti vasútállomásról ezen az úton rendszeresen közlekedtek az állami maffia olajvonataiból megtöltött, a MÁV által védett tartálykocsik, az állomásról egyenesen Kecskemét belvárosa felé távozva

A helyi médiát éppen úgy, mint az országost, semmiféle módon nem lehetett rávenni arra, hogy utána járjanak a dolgoknak. Ebben az időben olyan iszonyú méreteket öltött a maffializmus (tehát a politikai állami szervezett bűnözés), hogy aki csak bejelentést tett bárhol, az újságírók azonnal körözvényekben értesítették egymást, mégpedig az országos tévécsatornák újságíróiig bezárólag, hogy valaki teríteni/teregetni akar. A Pártfegyelem - ami nem jobb- és baloldali függést, hanem egységes mozgást jelent - olyan volt, hogy az újságírók maguktól is tudták, mi a dolguk, ahányszor egy-egy tanú bement valamelyik szerkesztőségbe, hogy elmondjon egyet s mást olajügyekről vagy bármi egyéb, legalább középvezetőket érintő bűncselekményekről és szervezett gaztettekről, legyen az a helyi Kecskeméti Lapok, a megyei Petőfi Népe vagy az országos Mai Nap.

A bűnöző újságírók közül a nyilvánosság előtt is voltak kiemelkedő figurák (ahogyan jelenleg is vannak), akik pl. olyanokat jelentettek fel, akik Gergényi és Kubicsek Urak bűncselekményei után nyomoztak... Vannak nevek, akik visszatérően szerepelnek a napvilágot látott és egyelőre rejtve maradt bűnügyi krónikákban.

A Magyar Államvasutak teljes vezetése által társtettesként beutaztatott olajvonatok legfőképpen a KGB-ből átkeresztelt FSZB szervezésére kerültek az országba, melynek hátterében az olajbűnözés megszervezésében és anyagi-, territoriális- és stratégiai állam- és közélet-korrumpáló rombolási tevékenységében a Moszad döntött világrekordot. A Szlovákiából beutaztatott olajvonatok, melyek a szlovák állami maffiának, így a Slovnaftnak a kezében voltak, az orosz-izraeli maffia, tehát a volt "kommunista" titkosszolgálatokból szerveződött oligarchák és keresztapák kezében összpontosultak, akiknek messzemenően jelentős hányada nemcsak orosz vagy ukrán, de izraeli állampolgár is volt, Izrael államának teljes bűnügyi, territoriális stratégiai fedezékében, végeláthatatlan mennyiségben izraeli állami megrendelések szerint is tevékenykedve. Ugyanis a zsidók a Szovjetunió alkonyán tudatosan roppantották össze a hatalmas ország államigazgatási rendszerét, és tudatosan züllesztették le az orosz és ukrán államot arra a színvonalra, amelyen jelenleg is regnál. Magyarországon szintén ennek a tudatos pártosításnak és földújraosztásnak lehettünk és lehetünk tanúi, s ahogyan korábban volt, úgy most is összpárti részvétellel, melyben a vezető szerepért az MSZP vívja harcát az SZDSZ-szel. Ez hasonló ahhoz, ami a világon az arab terrorizmus formájában megmutatkozik: a cél a válsághelyzet előidézése, az ellenséggyártás és a lezüllesztett állambanditizmusban a megosztásból származó uralmi törekvések érvényesítése. Az oroszok tehát éppen úgy áldozatai ennek az idegen eredetű, következetes államzüllesztésnek és állami maffializálásnak, mint a szlovákok és a magyarok voltak és maradnak.

M.F.Á.

A maffia beépült az államigazgatásba

-Laborc Sándor, Nemzetbiztonsági Hivatal vezetője nyilatkozott erről ma hajnalban az MTI-nek.

Állítása szerint főleg az EU-s pénzek és pályázatok körül keringenek ezek a jólfésült üzletembernek látszó alakok. Hamarosan konkurenciaharc kezdődhet a csoportok között. -Szerintem már vastagon dúl is a viadal.

A sajtó munkatársainak az NBH kisebb főnökei nem nyilatkoztak vezetőjük állításairól, mert azok -szerintük- újabb kérdéseket vetnek föl. Még azt sem értik, eddig a nyilvánosságot kerülő Laborcz miért nyilatkozott. És miért vasárnap hajnalban.

Az alábbi képeket én hoaxáltam olyan, a felső államvezetésbe beépült jólfésültnek látszó alakokról, akik több, mint gyanúsak e témakörben.

Az MR1 Kossuth így tálalta:

Már az uniós pénzekre is utaznak a magyar keresztapák - állapítja meg a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatója. Azt mondja: vannak olyan bűnszervezetek, amelyek egyre agresszívabbá válnak, és feltételezhetően a riválisok közötti feszültség is erősödik.

Egyre erősebb a hazai maffia - lényegében ezt mondta Laborc Sándor, a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatója az MTI-nek adott ma hajnali nyilatkozatában. A főigazgató szerint néhány bűnszervezet a befolyását agresszív módon próbálja kiterjeszteni. Laborc Sándor hozzátette: „várhatóan nő majd a konkurenciaharcból eredeztethető erőszakos cselekmények gyakorisága, és a bűnszervezetek valószínűleg fokozzák a leplezett kapcsolatépítést az államigazgatási szféra és más területek felé.” Az NBH vezetője arról is beszélt, hogy a bűnszervezetek irányítói tisztes üzletemberként mutatkoznak meg, és szívesen vesznek részt állami pályázatokon. Laborc Sándor szerint elejét kell venni annak, hogy ezek az emberek az uniós pénzek közelébe kerüljenek.

A Krónika által megkérdezett nemzetbiztonsági szakértők nem akartak nyilatkozni, mert a főigazgató kijelentései szerintük rengeteg olyan kérdést vetnek fel, amelyekre ők nem tudják a választ. Például miért ma hajnalban nyilatkozott a főigazgató? Mi a célja az eddig nem tapasztalt nyilvános kiállásnak? Mit szólhat ehhez a néhány napja leköszönő előző titkosszolgálati miniszter? Ha vannak konkrét információk ezekről az alvilági körökről, kinek a hibája, hogy nem sikerül elkapni a bűnözőket?

És most nézzük meg az agitprop fő hírgyárát, az álsemleges indexet :

Forrásként az MTI-t jelöli meg az index, de a külföldi vonalat hangsúlyozza, másképpen válogat, és nem Laborc nyilatkozatának, hanem az NBH jelentésének állítja be:

Laborc Sándor, a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) főigazgatója szerint tavaly tovább nőtt egyes magyarországi bűnszervezetek befolyása, ereje. Várhatóan nő majd a rivális csoportok közötti feszültség, a konkurenciaharcot jelző erőszakos cselekmények gyakorisága.

A főigazgató az MTI-nek nyilatkozva közölte, néhány bűnszervezet esetében megfigyelhető, hogy befolyási övezetüket agresszív, nyílt konfliktusokat is felvállaló módon próbálják kiterjeszteni. Ha ez a tendencia folytatódik, várhatóan gyakoribbak lesznek majd a rivális csoportok közti harcból eredeztethető erőszakos cselekmények, és a bűnszervezetek valószínűleg erősebben próbálnak majd kapcsolatokat építeni az államigazgatási szféra és más területek felé. Rövid távon azonban nem kell arra számítani, hogy a magyarországi szervezett bűnözés alapvetően átrendeződne.

Az NBH elemzése szerint a szervezett bűnözés területén is egyre inkább tapasztalható a közös érdekeket szolgáló, határokon átnyúló együttműködés és a környező országokból származó csoportok magyarországi jelenlétének növekedése. Nagy kockázatot jelent, hogy ezek a bűnözők képesek megfizetni az igen kvalifikált, jogi, pénzügyi, igazságszolgáltatási tapasztalatokkal rendelkező szakértőket. A bűnszervezetek változatos eszközökkel igyekeznek olyan személyeket is magukhoz kötni, akik a híd szerepét tölthetik be a legális szféra és a bűnszervezet irányítói között. A szervezett bűnözői körök nagy figyelmet fordítanak arra, hogy vezetőik a közéletben tisztes üzletemberként mutatkozzanak meg, miközben jövedelmük döntő részben jogszerűtlen módon keletkezik.

Csempészet Schengen után

Korábban a magyar és orosz ajkú szervezett bűnözés volt a meghatározó Magyarországon. Ezzel kapcsolatban a főigazgató kifejtette, a bűnszervezetekre egyre jellemzőbb nyitottság és átjárhatóság következtében a korábbihoz képest tarkábbá válik a bűnözői csoportok nemzeti jellege. „A hazai szegmens mellett ma már legalább tíz ország állampolgárainak markáns jelenlétéről van szó” - mondta. A szervezett bűnözői körök jövedelme jelentős részben továbbra is csempészetből származik: cigarettát, kábítószert és embereket csempésznek. A jogszerűtlen módon megszerzett jövedelmeket legalizálják, amit sok esetben elősegítenek a joghézagok is.

Copy április 21-én a zindex-pont-hú -ról -hj- alkotása:

Hová tűnt a Megyeri híd ára?

| 2009. április 21., kedd 13:08 | Frissítve: 20 perce

A tavaly szeptemberben átadott Megyeri hídra 63 milliárd forintot költött az állam, ebből 15 milliárdot kapott alvállalkozóként a fele-fele arányban Nagy Elek és Apáthy Endre érdekeltségébe tartozó Ganz Acél. A Ganz alvállalkozóinak csak töredéke – köztük saját tulajdonosa – kapta meg a pénzét, míg a kisebb cégeknek 600-800 millióval – a hitelezők szerint több mint egymilliárddal – tartozik. A Ganz Acél közben a megszűnés szélére került, reorganizációs hitelét felmondták, összes adóssága kétmilliárd forint, és hárommilliárdért eladott ingatlanából már csak százmilliók maradtak.

A Megyeri hidat építő kisvállalkozók hónapok óta demonstrálnak, mert nem jutottak hozzá a munkájukért járó pénzükhöz. Állításuk szerint több mint egymilliárd forinttal tartozik nekik az a Ganz Híd-, Daru és Acélszerkezetgyártó (Ganz Acél) Zrt., amelynek alvállalkozóivoltak.

A Ganz Acél is alvállalkozó volt, a céggel a beruházás mindkét fővállakozója, a Strabag és a Hídépítő is szerződött bizonyos munkák elvégzésére, ezek alapján összesen nettó 16 milliárd forint járt neki, ebből nagyjából 15 milliárdot meg is kapott (ennek egy része a híd egyes acélelemeinek gyártási és anyagköltségére, más része az alvállalkozók kifizetésére ment volna).

Kézből kézbe

A különbözet abból fakad, hogy miután a hídon dolgozó alvállalkozók már a múlt év nyarán jelezték a Hídépítőnek, hogy a Ganz Acélnak problémái vannak a kifizetésekkel, a Hídépítő több mint egymilliárd forintot kifizetett több alvállalkozónak. Szó sincs azonban arról, hogy átnyúltak volna a Ganz Acél feje fölött – mint ezt korábban a cég sejteni engedte –, ez a kifizetés az építőiparban bevált engedményezéssel történt. A HVG egy korábbi cikke szerint a Hídtechnika előbb a Strabagnak adott el félmilliárd forintos – októberben lejárt – követelést, majd 491 millió forintot engedményezett a Hídépítő Zrt.-re.

Az engedményezés előtt a Ganz Acéllal és a pénzére váró alvállalkozóval hármasban leültünk, tárgyaltunk, ezt követően fizettünk – mondta a Hídépítő Zrt. vezérigazgatója egy keddi sajtóbeszélgetésen. Fehér László ezt azzal indokolta: „Az volt a kötelességünk, hogy azt a 63 milliárd forintot erre a hídra fordítsuk, és egyetlen fillére sem menjen másra." A HVG korábban arról írt, hogy a Hídtechnikán kívül két cég, a dunaújvárosi DAK Acélszerkezeti Kft. 228,6 milliót, a Fabricom-PVV Kft. 62,5 milliót engedményezett a Hídépítőre.

Fehér szerint azokat az alvállalkozókat fizették ki, akik az építkezés utolsó harmadában a hídon dolgoztak. Pusztán „szerencsétlen egybeesés” szerinte az, hogy a kifizetett néhány cég között ott van a Hídtechnika Kft., amely ötven százalékban tulajdonosa a Ganz Acélnak (a cég másik fele a Vegyépszeré).

visz a víz sodor

2015. október 21., szerda

Magyar Agrár Maffia

Zöldbárók - Agrármaffiózók I.

Címkék: Nem tartozik hozzá címke

Csányi-cégek egy zászló alatt

Csányi és Leisztinger - rabjai a földnek

Zöldbárók - Agrármaffiózók II. - Tudjukki és Netuddki

Zöldbárók - Agrármaffiózók III.

Cseh Voldemort - szlovák gorilla - magyar polip V.

Jobb, ha a nevét soha senki nem mondja ki hangosan

Oligarchák márpedig nincsenek, vagy mégis?

Szlovák gorilla - magyar polip I.

Szlovák gorilla - magyar polip II.

Szlovák gorilla - magyar polip III.

Szlovák gorilla - magyar polip IV.

Zöldbárók a médiában I.

Zöldbárók a médiában II. - Kik lehetnek Ángyán zöldbárói? - Origo.hu

Volt államtitkár(ok) a zöldbárók ellen I.

Címkék: Nem tartozik hozzá címke

"FEL KELL SZÁMOLNI A MEZŐGAZDASÁGRA TELEPÜLT MAFFIAHÁLÓZATOT"

Orbán: A leminősítések a termőföldért folytatott háború fegyverei

Javában dolgozik a pénzszivattyú

A maffia beépült az államigazgatásba

Csempészet Schengen után

Hová tűnt a Megyeri híd ára?

Kézből kézbe

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése