DIMENZIÓK II.

DIMENZIÓK II.

Éterikus test 

 A prána vagy vitalitás

YouTube-videoklip

Sacral and Heart Chakra Healing (Relaxation-Clearing Emotional Blockages)

https://www.youtube.com/watch?t=2&v=qgMJp6pq3uQ

Az okkultisták elõtt ismeretes, hogy legalább három egymástól különálló és eltérõ erõ létezik, amelyek a Napból áramlanak ki, és jutnak el bolygónkra. Lehet, hogy létezik még számtalan más erõ is, amikrõl semmit sem tudunk, mindenesetre mi ezekbõl csak hármat ismerünk. Ezek a következõk:
1. fohat vagy elektromosság,
2. prána vagy vitalitás (életerõ),
3. kundalini vagy kígyó-tûz.
A fohat vagy elektromosság gyakorlatilag magában foglalja az összes általunk ismert fizikai erõt, amelyek mindegyike átalakítható egy másikba, mint például az elektromosság, a mágnesesség, a fény, a hõ, a hang, a kémiai affinitás, a mozgás, és így tovább.
A prána vagy vitalitás olyan életerõ, amelynek létezését a maradi nyugati tudósok eddig hivatalosan még nem ismertek el, bár közülük egyesek már valószínûleg sejtik.
A kundalini vagy kígyó-tûz olyan erõ, amelyet eddig még csak nagyon kevesen ismertek fel. Az ortodox nyugati tudomány számára teljesen ismeretlen, és még csak nem is sejtik létezését.
Ez a három erõ egymástól teljesen eltér, és ezen a szinten egyiküket sem lehet a másikká átalakítani. Ez nagyon fontos dolog, amit a tanulmányozónak tisztán meg kell értenie.
Továbbá, ez a három erõ semmiféle kapcsolatban sincs a három Nagy Kiáradással.A Kiáradások a Napistenség meghatározott tevékenységei. Másrészrõl viszont úgy tûnik, a fohat, a prána és a kundalini inkább az Õ életének, az Õ tulajdonságainak megnyilvánuló eredményei, bármilyen látható tevékenység nélkül.
A prána szanszkrit szó, amely a pra = kifelé és an = lélegzeni, mozogni, élni szóból származik. Így a pra-an, a prána jelentése: kifelé lélegzeni, így az élet-lehelet vagy élet-energia ennek a szanszkrit kifejezésnek a legjobb fordítása. Minthogy a hindu gondolkodásban csak egy Élet, egy Tudat létezik, a Pránát használják a Legfõbb Én, az Egy energiájának, a Logosz Életének a kifejezésére. Mivel minden egyes sík életérõl úgy beszélhetünk, mint az adott sík pránájáról, ezért a prána a minden teremtményben lévõ élet-lehelet.


"A Prána én vagyok. a Prána az élet", mondja Indra, a nagy déva, az alsóbb világban lévõ élet hierarchiájának vezetõje. A Prána itt egyértelmûen az életerõk összességét jelenti. A Munda-kopanishat-ban az szerepel, hogy a Brahmanból, az Egybõl ered a Prána, vagyis az Élet. A Pránát kiáradó tevékenységében Âtmâ-ként is leírják: "Ez a Prána Âtmâ-ból született" (Prashnopanishat). Shankara azt mondja, hogy a Prána a Kriyâshakti, a cselekvés, nem pedig a tudás shakti-ja. Úgy osztályozzák, mint a hét elem egyikét, amelyek az Univerzum hét birodalmának, Brahman hét burkának felelnek meg. Ezek pedig: prána, manas, éter, tûz, levegõ, víz és föld.
A zsidók az "élet leheletérõl" beszélnek, amelyet Nefesh-nek neveztek, amit a Teremtõ Ádám orrlyukaiba lehelt be. Nefesh azonban pontosan nemcsak pránát jelent, hanem a prána összevegyítve a következõ princípiummal, a kâmá-val. Ezek együttesen alkotják az "élet-szikrát", ami "az emberben, az állatban vagy rovarban lévõ élet, a fizikai anyagi élet lehelete".
Nyugatiasabban kifejezve a pránának a fizikai síkon legjobban a vitalitás, életerõ szó felel meg, mint az az egységbe rendezõ energia, amely a fizikai molekulákat, sejteket stb. összhangba hozza és meghatározott szervezetként együtt tartja azokat. Ez az a szervezetekben lévõ élet-lehelet, az egyetemes Élet-leheletnek az a része, amelyet az adott szervezet az "élet"-nek nevezett testi létezés tartama alatt magának kisajátított. Ha a prána nem volna jelen, akkor egyetlen fizikai test sem lehetne teljes egész, ami egy lényként mûködik. A prána köti össze és egyesíti ezeket teljes egésszé oly módon, hogy az "életháló" ágain és csomóin tevékenykedik, a buddhikus anyag egyetlen fonalából, a Sútrâtmâ meghosszabbításából alkotott csillogó aranyszínû, elképzelhetetlen finomságú és pompás szépségû szövedéken, amelynek szemein belül a durvább atomok egymással összeépülnek.
A pránát minden élõ szervezet magába szívja, és úgy tûnik, létezésükhöz szükség van ennek megfelelõ pótlására. Tehát semmiféleképpen sem az élet hozza létre, ellenkezõleg, az élõ állat, növény stb. a prána terméke. Az idegrendszerben történõ túlságosan nagy mértékû felhalmozódása betegséget és halált okozhat, éppen így a túl kevés mennyiség is kimerüléshez és végül halálhoz vezet.

H.P. Blavatsky a pránát, ezt a tevékeny erõt, ami minden vitális jelenséget létrehoz, az oxigénhez, az égés táplálójához, az életadó gázhoz, a minden szerves életben meglévõ aktív kémiai hatóanyaghoz hasonlítja. Ugyancsak párhuzamot von az éterikus testmás, az élet semleges hordozója és a nitrogén, a semleges gáz között, amely az oxigénnel keveredik, hogy az utóbbit alkalmassá tegye az állati belélegzésre, és amit szintén bõségesen tartalmaz minden szerves anyag.
Az a tény, hogy a macska különösen sok pránával rendelkezik, keltette azt a népszerû elképzelést, hogy a macskának "kilenc élete" van, és ez úgy tûnik, közvetve kapcsolatban van azokkal az okokkal, amiért ezt az állatot Egyiptomban szentnek tekintették.
A fizikai síkon a prána épít fel minden ásványt és a protoplazmában végbemenõ kémiai és fiziológiai változások szabályozó közege, amelyek a növényi, állati és emberi testek különbözõ szöveteinek elkülönüléséhez és kialakulásához vezetnek. Jelenlétét az ingerekre való válaszolás képességével mutatják ki.
Az asztrálisnak a fizikai pránával való elegyítése ideg-anyagot hoz létre, ami alapjában véve a sejt, és amely az öröm és fájdalom érzésének képességét adja. A sejtek, mint a gondolat eredménye, rostokká fejlõdnek, a prána pedig, amely fizikai, asztrális és mentális pránából áll, e rostok mentén lüktet.
A fizikai síkon magukban az atomokban a prána spirillák mentén áramlik. A mi láncunkban az elsõ fejlõdési körben a monádi élet a spirituális triádon (Atmâ-Buddhi-Manas) keresztül áramolva e spirillák elsõ csoportját élteti, és ezeket használják azok a prána-áramlatok is, amelyek a sûrû fizikai testre hatnak. A második körben a Monád a második spirilla-csoportot élteti, és rajtuk keresztül fut az éterikus testmáshoz kapcsolódó prána. A harmadik körben a monádi élet a spirillák harmadik csoportját ébreszti fel, és ezeken fut keresztül a kámikus prána, mely az öröm és a fájdalom érzését lehetségessé teszi. A negyedik körben a monádi élet a spirillák negyedik csoportját kelti fel, mely a kama-manaszi prána hordozójává válik, ekként alkalmassá téve az atomokat arra, hogy az agyba beépülhessenek a gondolkodás számára.
Ez az, ami a normálisan fejlõdõ emberiségre vonatkozik. Bizonyos jógagyakorlatok (amelyeket nagy elõvigyázatossággal kell végezni, különben megsérül az agy) kifejlesztik az ötödik és hatodik tekervénycsoportot, amelyek a tudat magasabb formái számára szolgálnak csatornákként.
Az atomban lévõ hét spirillát nem szabad összetéveszteni az úgynevezett "spirálokkal", amelyek száma tíz, közülük három durvább és hét finomabb. A három durvább spirálban a elektromosság különbözõ áramai folynak, míg a hét finomabb spirál mindenfajta éterikus hullámra - mint a hang, a fény, a hõ, stb. - válaszol.
A Titkos Tanítás a pránáról, mint "láthatatlan" vagy "tüzes" életrõl beszél, amely a mikrobákat "vitális építõ energiával" látja el, ezzel teszi lehetõvé, hogy azok felépítsék a fizikai sejteket. A legkisebb baktérium nagysága egy "tüzes élethez" mérten olyan, mint az elefánt nagysága a legparányibb egysejtûéhez képest. "Ebben az univerzumban lévõ minden látható dolgot az ilyen életek építettek fel, kezdve a tudatos és isteni õsi embertõl egészen az anyagot felépítõ tudattalan közegekig. A prána megnyilvánulása révén a néma szellem beszélõként jelenik meg".
Ily módon összefoglalva a prána a mind az emberben, mind az univerzumban lévõ alkotó vitalitás egésze.
Az atom is "élet", tudata azonban a Harmadik Logosz tudata. A mikroba is "élet", tudata azonban a Második Logoszé, amelyet a Bolygói Logosz és a "Föld Szelleme" kisajátított és átalakított.
A Titkos Tanítás ugyancsak beszél az okkult tudomány egyik "alaptételérõl", amely szerint a Nap az életerõ tárháza, és hogy a Napból indulnak ki azok az életáramlatok, amelyek átrezegnek mind a téren, mind a földön lévõ minden élõ dolog szervezetén is. Paracelsus így írt a pránáról: "A mikrokozmosz egésze potenciálisan benne van az Élet Vizében, egy idegi folyadékban. amely tartalmazza minden lény természetét, minõségét, jellegét és esszenciáját". Paracelsus azt is mondta róla, hogy ez az "Archaeus". Dr. B. Richardson F.R.S. "idegi éterként" írta le. A nasmyth-fûzfa levelei a nap-életenergia tartályai, a valódi Nap a látható Nap mögé elrejtve termeli azt az élet-folyadékot, amely egy tízéves ciklusban kering mindenhol a rendszerünkben.
A régi árják azt énekelték, hogy Surya a "jógija mögé rejtõzve betakarja fejét, hogy senki se láthassa".
Az indiai aszkéták ruhája vöröses sárga színûre van festve, rózsaszín foltokkal, aminek az a célja, hogy kezdetleges módon ábrázolja az emberi vérben lévõ pránát, a Napban lévõ életprincípium szimbólumát, vagy azt, aminek most kromoszféra, a "rózsaszín" terület a neve.

Magukat az idegközpontokat természetesen a "táplálék-burok" vagy sûrû test látja el, azonban a prána az az irányító energia, amely az idegközpontokon keresztül mûködik, amely a táplálék-burkot engedelmessé teszi, és átalakítja annak a célnak megfelelõen, amelyet a magasabb értelemben székelõ Én megkíván.
Fontos megjegyeznünk, hogy bár az idegek a fizikai testben vannak, nem maga a fizikai test az, mint olyan, ami az érzés képességével rendelkezik. Mint egy burok, a fizikai test nem érez, az csak a benyomások felvevõje. A külsõ test fogja fel a behatást, azonban a saját sejtjeiben nincsen meg az öröm vagy fájdalom érzésének képessége, kivéve egy nagyon bizonytalan, tompa és "nehézkes" módot, ami az olyan határozatlan, szétszórt érzéseket okozza, amilyen például az általános fáradtság.
A fizikai hatásokat befelé a prána közvetíti, és ezek hevesek, élesek, metszõk és határozottak, teljesen különböznek a sejtekbõl magukból származó nehézkes, szétszórt érzésektõl. Így minden esetben a prána az, ami a fizikai szerveknek az érzés-tevékenységet adja, és ami a külsõ rezgéseket átadja azoknak az érzés-központoknak, amelyek a kâmában, abban a burokban székelnek, amely a legközelebb áll a prána burkához, a manomayakosha-hoz. Az éterikus testmás segítségével történik az, hogy a prána végigfut a test idegei mentén, így teszi lehetõvé a számukra, hogy ne csak a külsõ behatások, hanem a belülrõl származó hajtóerõ hordozójaként is mûködjenek.
A pránai életáramlatoknak az ásványok, növények és állatok éterikus testmásában végbemenõ tevékenysége az, amely lappangó állapotából felébreszti azt az asztrális anyagot, amelyet atomi és molekuláris összetevõik szerkezete tartalmaz. Így egy "rezgést" hoz létre, amely lehetõvé teszi, hogy a forma monádja behatoljon azokba az asztrális anyagokba, amit a természetszellemek lazán kialakított tömeggé, a leendõ asztrális testté építettek fel.
Az ásványban az asztrális anyag olyan kevéssé aktív, hogy ott az asztrálisból a fizikai felé észrevehetõ tevékenység nem folyik. A magasabb rendû növényekben a megnövekedett asztrális aktivitás már fejt ki hatást az éterikus és ezen át a sûrû anyagukra. Az állatoknál a sokkal jelentõsebb asztrális tudat hat az éterikus testmásukra, és ezen éterikus rezgések segítségével ösztönzi az idegrendszer felépítését, amely a növényekben még csak halványan sejthetõ.
Így - mivel tapasztalni akar - a tudat által megindított impulzusok asztrális rezgéseket okoznak, ezek viszont az éterikus anyagban hoznak létre rezgéseket. Ez az impulzus így a tudattól származik, azonban az idegrendszer tényleges felépítését, amelyet a tudat ezen a szinten még nem képes elvégezni, a harmadik elementális birodalom Fénylõ Lényei és a csoportlelken keresztül mûködõ Logosz által irányított éterikus természeti szellemek végzik.
Elõször is az asztrális testben jelenik meg egy központ, amelynek az a feladata, hogy felfogja és válaszoljon a kívülrõl jövõ rezgésekre. Ebbõl a központból a rezgések átlépnek az éterikus testbe, ott éterikus örvényeket okoznak, amelyek sûrû fizikai részecskéket vonnak magukba. Ezek végül egy idegsejtet és idegsejt-csoportokat hoznak létre, amelyek felfogják a külsõ fizikai világból származó rezgéseket, és továbbítják azokat vissza az asztrális központoknak. Ennek következménye, hogy a fizikai és asztrális központok kölcsönösen egymásra hatva és visszahatva mind bonyolultabbakká és hatékonyabbá válnak. Ezekbõl az idegsejtekbõl elõször a szimpatikus idegrendszer épült fel olyan impulzusok révén, amelyek - mint láttuk - az asztrális világból erednek. Késõbb a központi idegrendszer épült fel olyan impulzusok hatására, amelyek a mentális világból származnak.
A szimpatikus rendszer mindig közvetlen kapcsolatban marad az asztrális központokkal, azonban fontos megjegyeznünk, hogy ezek az asztrális központok nem azonosak az asztrális csakrákkal , amelyekrõl késõbb lesz szó, hanem csak felhalmozódások az asztrális burokban. Ezek a kezdetét képezik azoknak a központoknak, amelyek a fizikai testben az érzékszerveket fogják felépíteni. Az asztrális csakrák a fejlõdés sokkal késõbbi idõszakában alakulnak ki.
Ezekbõl a központokból - amelyek nem az asztrális csakrák - alakul ki késõbb a tíz fizikai érzékszerv, éspedig öt a benyomások felvételére, a jnânendriya-k, az "ismeret-érzékek", vagy érzékközpontok az agyban, amelyek végsõ fokon a szemmel, a füllel, a nyelvvel, az orral és a bõrrel vannak kapcsolatban. A másik öt, amelyek a tudatból szállítják a rezgéseket a külsõ világba, a karmendriya-k, a "tevékenység-érzékek", vagy olyan érzékek, amelyek cselekvést eredményeznek. Ezek az agyban lévõ mozgatóideg-központok, amelyek a kezekben, a lábakban, a gégefõben, a nemi- és a kiválasztó-szervekben lévõ érzékekkel vannak összeköttetésben.
A tanítvány nagyon jegyezze meg, hogy az a prána , ami az idegek mentén áramlik, teljesen különálló és különbözõ attól, amit az ember magnetizmusának vagy ideg-folyadékának neveznek, amely az ember saját testében terem. Ez az ideg-folyadék vagy magnetizmus tartja keringésben az éterikus anyagot az idegek mentén, vagy helyesebben kifejezve a minden ideget körülvevõ éterikus köpeny mentén úgy, ahogyan a vér kering az erekben. És ahogy a vér oxigént szállít a testnek, ugyanúgy szállítja az ideg-folyadék a pránát.
Továbbá, ahogy a sûrû fizikai test részecskéi állandóan változnak, és a táplálékból, a vízbõl és a levegõbõl származó friss részecskékkel cserélõdnek ki, ugyanígy az éterikus test részecskéi is állandóan változnak és friss éterikus részecskékkel cserélõdnek ki. Ezek a megevett táplálékkal, a belélegzett levegõvel és a pránával kerülnek be a testbe az életerõ-gömböcskékként ismert formában, amint ezt hamarosan tárgyalni fogjuk.
A prána vagy vitalitás minden síkon létezik, a fizikain, az asztrálison, a mentálison, stb. A prána, az Egy Élet, az a "kerékagy, amelyre az univerzális kerék hét küllõje támaszkodik". ( Himnusz a pránához, Atharva Véda XI. 4.) Viszont itt csak a legalsó, a fizikai síkon való megjelenésével és mûködési módjaival foglalkozunk.
Azt is meg kell jegyeznünk, hogy a prána fizikai síkon hétszeres, azaz hét változata van.
Már láttuk, hogy a prána teljesen különálló és eltérõ a fénytõl, hõtõl stb., mindazonáltal úgy tûnik, hogy a fizikai síkon való megnyilvánulása függ a napfénytõl, mert amikor bõséges a napfény, a prána is bõségesen van jelen, és amikor nincs napfény, a pránából is kevés van.


A prána a Napból áramlik ki, és belép néhány végsõ fizikai atomba, amelyek a Föld atmoszférájában megszámlálhatatlan mennyiségben lebegnek. Bár azt mondjuk, hogy ez a pránai erõ "belép" a fizikai atomba, de ez nem kívülrõl történik, hanem egy magasabb dimenzióból, a negyedikbõl lép be, és úgy jelenik meg a tisztánlátó elõtt, mintha az atom belsejében törne fel.
Így tehát két erõ van, amelyek belülrõl lépnek be az atomba: (1) a Logosz Akaratereje, amely összetartja az atomot a megfelelõ alakjában, és (2) a pránai erõ. Fontos megjegyeznünk, hogy a prána a Napistenség Második Aspektusából, míg az Akaraterõ a Harmadik Aspektusából áramlik ki.









A pránának az atomokra gyakorolt hatása teljesen különbözik az elektromosság, a fény, a hõ vagy a Fohat más kifejezõdéseinek hatásától. Az atomokon keresztülrohanó elektromosság kitéríti, és egy bizonyos pályán tartja azokat, különálló és eltérõ rezgés-sebességet is ad nekik.

 A Fohat bármelyik változata, mint az elektromosság, a fény, a hõ, az atomnál mint egésznél eredményeznek rezgést, egy olyan rezgést, amelynek sebessége magának az atomnak rezgési sebességéhez képest rendkívül nagy.

Ezek az erõk természetesen kívülrõl hatnak az atomra.


Az okkultizmus tanulmányozói ismerik a fizikai sík anyaga legkisebb részecskéjének, a végsõ fizikai atomnak alakját és szerkezetét, amelynek különféle kombinációiból jönnek létre az általunk ismert szilárd, folyékony, gáznemû, stb. vegyületek. E könyv ábráin ezeket a végsõ fizikai atomokat csak vázlatosan jeleztük.
A Napból kisugárzott prána-erõ tehát behatol néhány, az atmoszférában lévõ atomba, és átjárja azokat. Egy ilyen atom ezzel a hozzáadott élettel telítve hatszoros vonzóerõvel rendelkezik, így azonnal hat másik atomot vonz maga köré. Ezeket egy meghatározott formába rendezi, létrehozva azt, amit az Occult Chemistry [Okkult Kémia] hyper-meta-proto elemnek nevez, ami a szubatomi alsík anyagából álló kombináció. Ez a kombináció azonban abban különbözik minden más eddig megfigyelt kombinációtól, hogy az erõ, amely létrehozza és összetartja, a Napistenség Második Aspektusából ered a Harmadik helyett. Ezt a formát életerõ-gömböcskeként ismerjük, és a 2.4 ábrán láthatjuk, amit az Occult Chemistry [Okkult Kémia] 45. oldaláról vettünk át. Ez a kis csoport az a rendkívül ragyogó gyöngyszem, amely az oxigén elemben lévõ hím vagy pozitív kígyón van, és ez alkotja a rádiumban lévõ központi gömb szívét is.


Ezeket a gömböcskéket ragyogásuk és rendkívüli aktivitásuk következtében majdnem mindenki láthatja, aki rászánja magát megfigyelésükre, amint az atmoszférában hatalmas mennyiségben ide-oda cikáznak, különösen napfényes napokon. A legjobban úgy lehet ezeket megpillantani, ha az ember hátat fordít a Napnak úgy, hogy a tiszta égbolt legyen a háttér, és a szemei fókuszát néhány méternyire elõre helyezi. Bár ez a gömböcske ragyogó, mégis majdnem színtelen, és a fehér fényhez hasonlítható.
Azt már megjegyeztük, hogy bár az az erõ, amely ezeket a gömböcskéket élteti, teljesen különbözik a fénytõl, mégis úgy tûnik, hogy megnyilvánulási képességében összefügg a fénnyel. Ragyogó napsütésben ez az életerõ állandóan újra és újra feltör, a gömböcskék pedig hihetetlen mennyiségben képzõdnek. Felhõs idõben viszont a keletkezõ gömböcskék száma nagyon vissza-esik, éjjel pedig úgy tûnik, ez a képzõdés teljesen megszûnik. Ennélfogva azt mondhatjuk, hogy éjjel az elõzõ nap termelt készletbõl kell élni. Bár gyakorlatilag lehetetlennek látszik, hogy ez a készlet valaha is teljesen kimerüljön, mégis nyilvánvalóan csökken, amikor hosszú ideig felhõs napok követik egymást.
Természetesen a fizikai elementál feladata az, hogy megvédje a testet, és asszimilálja az életerõt (amint ezt a következõ fejezetben részletesen ismertetni fogjuk) azért, hogy a fizikai test visszanyerje erejét. Amíg a fizikai test ébren van, az idegek és izmok feszült állapotban vannak, készen az azonnali cselekvésre. Amikor a fizikai test alszik, a fizikai elementál elernyeszti az idegeket és az izmokat, és elsõsorban azzal foglalkozik, hogy az életerõt asszimilálja. Ez a magyarázata az alvás felfrissítõ erejének, még ha csak egy rövid szundításról van is szó.
Az elementál a leghatékonyabban az éjszaka elsõ részében mûködik, amikor az életerõbõl bõséges készlet áll rendelkezésre. A nappali idõszakban a gömböcskék mennyisége a kora reggeli órákban, a napkelte elõtt áll a legalacsonyabb szinten, és ez az egyik oka annak, hogy olyan sokan halnak meg ezekben az órákban. Innen ered az a mondás is, hogy egy óra alvás éjfél elõtt többet ér, mint kettõ éjfél után. Természetesen hasonlóképpen a prána-készlet kisebb télen, mint nyáron.
Továbbá, mivel a prána nemcsak a fizikai, hanem mindegyik síkon kiárad, az érzelem, az értelem és a spiritualitás a legmagasabb szintet tiszta égbolt alatt és a napfény felbecsülhetetlen segítsége mellett éri el. Hozzátehetjük még azt is, hogy az éterikus pránának még a színei is megfelelnek bizonyos mértékben az asztrálsík hasonló színárnyalatainak. Ennélfogva a helyes érzés és a tiszta gondolat visszahatnak a fizikai testre, segítenek neki a prána asszimilálásában, és így fenntartják kicsattanó egészségét. Ez érdekesen világítja meg a spirituális, az értelmi és az érzelmi egészség és a fizikai test egészsége közötti szoros kapcsolatot, és egyúttal emlékeztet bennünket Buddha jól ismert mondására, amely szerint a nirvána felé vezetõ úton az elsõ lépés a tökéletes fizikai egészség.
Az életerõ-gömböcske, ha egyszer feltöltõdik, megmarad szubatomi elemként, és úgy látszik, semmiféle erõváltozás vagy veszteség nem történik benne mindaddig, amíg valamely élõlény magába nem fogadja.
Mielõtt tanulmányunkat azzal a rendkívül érdekes és fontos kérdéssel folytatnánk, hogy a fizikai test hogyan nyeli el a pránát, elõbb még meg kell vizsgálnunk az éterikus testmás szerkezetét, amelynek segítségével ez a folyamat végbemegy.


  Az erõközpontok (csakrák)


Az éterikus testmásban éppúgy, mint minden más tudathordozónkban is, bizonyos erõközpontok vagy csakrák vannak, amint a szanszkritban nevezik ezeket. Ez a szó kereket vagy forgó korongot jelent.
A csakrák az éterikus testmás felületén foglalnak helyet, azaz a test bõrén kívül mintegy hat milliméterre. A tisztánlátó elõtt gyorsan forgó anyagból álló örvényként vagy csészeforma mélyedésként jelennek meg.
Mivel a csakrákon keresztülfolyó erõk az éterikus testmás élete szempontjából nélkülözhetetlenek, mindenkinek vannak ilyen erõközpontjai, bár kifejlettségük szintje egyénenként nagymértékben különbözik. Ahol még fejletlenek, ott tompán fénylenek, és az éterikus részecskék lassan mozognak, éppen csak kialakítva az erõ átviteléhez szükséges örvényt; a fejlett embereknél viszont a csakrák aprócska Naphoz hasonló vakító ragyogással égve izzanak, és lüktetnek. Nagyságuk öt centimétertõl tizenöt centiméteres átmérõig változik.
Egy újszülött gyermekben hat-nyolc milliméter átmérõjû kicsiny kis köröcskék - egyáltalán alig mozgó és csak halványan parázsló kemény korongocskák.


Az éterikus csakráknak két különbözõ feladata van. Az elsõ a prána vagy életerõ felvétele és szétosztása az éterikus testbe és innen a fizikai testbe, és így ezek életben tartása. Második feladata a fizikai tudatba lehozni a megfelelõ asztrális központban lakozó tulajdonságot, akármilyen legyen is az. Az éterikus központok fejletlenségének következménye az, hogy az embernek nem sikerül átvinnie az asztrális tapasztalatok emlékét a fizikai agyba. Sokan teljesen éberek és élénk tudatúak az asztrális síkon, és tevékeny életet élnek asztrális testükben. Amikor azonban visszatérnek alvó fizikai testükbe, az asztrális élet emlékezetébõl alig szûrõdik át valami a fizikai agyba, egyszerûen azért, mert a szükséges éterikus híd még nem épült fel. Amikor az éterikus központok teljesen kifejlettek, az asztrális tapasztalatokra való visszaemlékezés az agyban teljes és folyamatos.
Úgy tûnik, hogy az éterikus csakrák tevékenysége vagy kifejlettsége és az erkölcsi tulajdonságok között nincsen kapcsolat, a két fejlõdési irány teljesen eltér egymástól.
Habár az éterikus központok mindegyikének megfelel egy-egy asztrális központ az asztrális testben, viszont az asztrális központ egy négy dimenziós örvény, amely az egyik irányban az éteritõl teljesen különbözõ kiterjedésû, emiatt az asztrális központ semmi esetre sem azonos terjedelmû, mint a neki megfelelõ éterikus központ, bár egyes részeik mindig egybeesnek. Míg az éterikus központok mindig az éterikus test felületén vannak, az asztrális központok gyakran az asztrális test belsejében foglalnak helyet.


A II. fejezetben már láttuk, hogy a pránának hét változata van, amelyek mindegyike minden egyes csakrában jelen van, de minden csakrában a változatok egyike mindig jelentõs túlsúlyban van.
A prána minden egyes csakra közepébe a csakra síkjára merõleges irányból árad be. Talán a "feltör" kifejezés volna a legjobb arra, ahogyan az erõ az asztrális síkról az éteribe lép.

A csakra közepébõl azután az erõ az érkezési irányra merõlegesen, azaz az éterikus testmás felületének síkjában számos irányban, egyenes vonalban sugárzik szét.

 Az irányok száma, amelyek egy kerék küllõihez hasonlítanak, minden csakrában más és más.


A küllõk a csakrát bizonyos számú szeletre osztják, amelyek hasonlítanak a virág szirmaihoz, ezért a hindu könyvek a csakrákat gyakorta virágokhoz hasonlóknak írják le.
Ahhoz hasonlóan, mint amikor egy mágnes-rudat egy dróttekercsbe dugunk, ez a mágnes tengelyére merõlegesen álló drótban elektromos áramot fog kelteni vagy indukálni, ugyanígy kelt vagy indukál a prána csakrába belépõ elsõdleges ereje másodlagos erõket a csakra síkjában. Ezek a másodlagos erõk sebesen pörögnek a csakrában, a küllõk felett és alatt haladva, hasonlóképpen, mint ahogyan egy kerek kosár fenekének vesszõi a központból kisugárzó bordák felett és alatt haladnak.
A csakrát körülölelõ másodlagos erõk mindegyikének megvan a saját jellegzetes hullámhossza, és ráadásul nem egyenes vonalúan, hanem olyan viszonylag nagy hullámszerû rezgéssel mozognak, amelyek mindegyike a belül lévõ hullámhossz többszöröse. A belsõ hullámhosszak nagyon kicsinyek, és egy ilyen nagy hullámzó mozgás valószínûleg néhány ezernyit is tartalmaz belõlük, bár a pontos arányt eddig még nem határozták meg. Az általános hatása olyan, mint a gyöngyház vagy egy bizonyos fajta velencei üveg csillogása és színjátszása.


A csakrákról gyakran úgy beszélnek, hogy azok megfelelnek bizonyos fizikai szerveknek, azoknak a szerveknek, amelyek valójában a legközelebb vannak hozzájuk. Azonban, amint már mondtuk, a csakrák maguk nem a test belsejében, hanem az éterikus testmás felületén vannak.
A következõ táblázatban felsoroljuk a csakrákat és a neveiket:
Sorsz Legközelebbi fizikai szerv Szanszkrit név
1 Gerinc alsó vége Múladhâra
2 Köldök Manipúra
3 Lép Svâdhisthâna
4 Szív Anâhata
5 Gége vagy torok Visuddha
6 Szemöldök köze Ajnâ
7 Fejtetõ Sahasrâra Brahmarandhra
8 
9 
10 Alacsonyabb szervek 

A 8, 9, és 10. számúakat, amelyek a test alsóbbrendû szerveivel vannak kapcsolatban, a "fehér" mágia tanítványai nem használják, bár léteznek bizonyos iskolák, amelyek használják azokat. A velük kapcsolatos veszélyek annyira komolyak, hogy felkeltésüket a legnagyobb csapásnak kell tekintenünk.
Az életerõnek bármelyik csakrába, vagy azon keresztül történõ áramlása teljesen különbözõ és eltérõ a csakrának attól a fejlõdésétõl, amelyet a kundalini felébresztése hoz létre. Errõl majd a XIII. fejezetben lesz szó.
A továbbiakban sorban foglalkozunk mind a hét csakrával, megvizsgáljuk szerkezetüket, megjelenésüket, feladatukat és a velük kapcsolatos képességeket. Amint annak okát rövidesen látni fogjuk, az lesz a legmegfelelõbb, ha a harmadik központtal kezdjük, amely a lép közelében van.


A lép-csakra


A lép-csakrának hat küllõje, és ezért ugyanannyi szirma vagy hullámzása van. Megjelenésében különösen sugárzó, izzó és napszerû.


Ez a központ abban egyedülálló, hogy mindennél fontosabb feladata van: a légkörbõl felveszi az életerõ gömböcskéket, felbontja azokat, és a specializált és átalakított pránával megtöltött alkotó atomokat szétosztja a test különbözõ részeibe.


Az életerõ gömböcskéket elõször a lépközpont szívja fel magába, majd felbomlanak a hét összetevõ atomra. Mindegyik atom fel van töltve a prána hét változatának egyikével, ezeket az atomokat azután a forgó másodlagos erõk megragadják és megforgatják a csakrában.
A prána hét különbözõ változata a következõ színû:
- ibolya,
- kék,
- zöld,
- sárga,
- narancs,
- sötétvörös,
- rózsaszín.
Megfigyelhetjük, hogy a felosztás nem pontosan ugyanaz, mint ahogy azt a Nap színképében megszoktuk, inkább a magasabb síkok azon színelrendezõdéséhez hasonlít, ami a kauzális, mentális és asztrális testekben látható. A Nap színképének indigókékje a prána ibolya és kék sugarai között oszlik el, míg a Nap színképének vöröse a prána sötétvörös és rózsaszín-vörös színére bomlik fel.
Ezután a hat küllõ mindegyike megragad egy-egy atomváltozatot, és abba a csakrába, vagy a test azon részébe küldi, ahol arra szükség van. Ez azonban csak hat atomváltozattal történik meg, a hetedik, a rózsaszínû változat, a lép-csakra kerékagyán vagy központján halad át, ahonnan szétoszlik az idegrendszer egészére. Ezek a rózsaszínû atomok azok az eredeti atomok, amelyek elõször maguk köré vonták a többi hat atomot, hogy létrehozzák a gömböcskéket.
Azok az atomok, amelyek a rózsaszínû pránát hordozzák, nyilvánvalóan az idegrendszer életét jelentik, és ez az a prána-változat, amit az egyik ember átadhat a másiknak, amint ezt a XIII. fejezetben majd le fogjuk írni. Ha az idegek nincsenek eléggé ellátva ezzel a rózsaszínû pránával, akkor azok érzékenyekké és rendkívül ingerlékenyekké válnak, az ilyen ember nyugtalannak érzi magát, és a legkisebb zaj vagy érintés is gyötrelem számára. Azonnali enyhülést nyújthat neki az egészséges ember azzal, hogy idegrendszerét rózsaszínû prána-pótlással árasztja el.
Bár hét különbözõ prána-fajta létezik, mégis csupán öt fõ áramlat van, amint ezt néhány indiai könyv leírja, mert a lép-csakrából történõ kiáramlás után a kék és az ibolya egy árammá, a narancs és sötétvörös pedig egy másik árammá egyesülnek. Az áramok a lép-csakrát a csakra síkjában hagyják el.


Az áramok színeit és rendeltetéseit az alábbi táblázatban foglaljuk össze:
Sorszám Áramlás Rendeltetés
1 Ibolya-kék Torok-csakra
2 Zöld Köldök-csakra
és általában az altest
3 Sárga Szív-csakra
4 Narancs-sötétvörös 
(és némi sötétbíbor) Gyökér-csakra
5 Rózsavörös Idegrendszer

Amint a különféle pránával feltöltött atomok szétoszlanak oda, ahol szükség van rájuk, a prána-töltés kiürül belõlük, pontosan úgy, ahogyan az elektromos töltés is kivonható. A prána ad életet az éterikus testmásnak, és ezen keresztül a sûrû testnek, a test egyes részeinek egészségi fokát pedig nagymértékben a szétosztott prána mennyisége határozza meg. A fizikai életerõ megõrzésének és a betegség gyógyításának ezen igen jelentõs tényezõjét teljes részletességgel fogjuk tárgyalni a gyógyítással és a mesmerizmussal foglalkozó fejezetekben.
A rózsaszínû pránát hordozó atomok fokozatosan egyre halványabbakká válnak, amint végigszáguldanak az idegek mentén, és prána-tartalmukat átadják azoknak. Néha a bõr pórusain keresztül (és más módokon is) ürülnek ki a testbõl, és létrehozzák az úgynevezett egészségaurát, egy halvány kékesfehér kisugárzást, amelyet a Látható és láthatatlan ember (Magyar Teozófiai Társulat, 2004) címû könyv XXIV. ábrája szemléltet.
Egy jó egészségû emberben a lép olyan kitûnõen végzi munkáját, hogy sokkal több pránával töltött részecske van az emberben, mint amennyire a saját használatára szüksége van. Ezek a fel nem használt részecskék az egészségaurán keresztül minden irányban kilépnek a testbõl, azokkal a részecskékkel együtt, amelyekbõl a prána már kiürült. Egy ilyen ember így az egészség és az erõ forrása a körülötte levõk számára, és állandóan, noha öntudatlanul, életerõt áraszt bárkire, aki a közelében tartózkodik. Ezt a folyamatot azok, akik tudatosan mások gyógyításának szentelik magukat, jelentõsen felerõsíthetik mesmerikus kézmozdulatokkal és másképpen, amint ezt egyik késõbbi fejezetben részletesebben látni fogjuk.
Az is jól ismert dolog, hogy az imént említett részecskéken kívül a sûrû fizikai anyag parányi részecskéi is folyamatosan lökõdnek ki az ember testébõl, észrevehetetlen izzadással és más módokon. Ezeket a részecskéket a tisztánlátó halvány szürkés ködként látja. Sok részecske kristály alakú, és így mértani alakzatnak látszik, közülük az egyik leggyakoribb a közönséges só vagy nátrium-klorid, amely kockaformájú alakot ölt.
Másrészrõl az olyan ember, aki valamilyen okból nem képes arra, hogy önmaga számára elegendõ mennyiségû pránát gyûjtsön össze, gyakran és ugyancsak öntudatlanul úgy mûködik, mint a szivacs, fizikai elementálja életerõt von ki bármely érzékeny emberbõl, aki történetesen a közelében van. Teszi ezt saját ideiglenes hasznára, gyakran azonban az áldozatának komoly kárára. Leggyakrabban ez a jelenség az okozója annak a kimerültségnek és bágyadtságnak, ami azután lepi meg az embert, ha olyan valaki közelében volt, aki maga nem eléggé életerõs, viszont rendelkezik ezzel a szerencsétlen vámpírszerû képességgel, hogy kiszívja mások életerejét. Ugyanez gyakran súlyosabb formában történhet meg a spiritiszta szeánszokon.
A növényvilág szintén szív magába életerõt, azonban úgy látszik, a legtöbb esetben csak keveset használ fel abból. Sok fa, különösen a fenyõ és az eukaliptusz a gömböcskékbõl majdnem pontosan ugyanazokat az összetevõket vonják ki, mint amit az ember éterikus testének finomabb része, és kilökik magukból mindazt a felesleges, rózsaszínû pránával feltöltött atomot, amelyre önmaguknak nincsen szükségük. Ez az oka annak, hogy az ilyen fák közelsége rendkívül jó hatással van azokra az emberekre, akik idegileg kimerültek.
Az ezekbõl a testbõl kilökött részecskékbõl álló egészség-aura azt a hasznos célt szolgálja, hogy megvédje az embert a betegséget okozó baktériumok betörésétõl. Amikor az ember egészséges, a részecskék a pórusokon keresztül a test felületére merõlegesen, egyenes vonalak mentén lökõdnek ki, és az egészség aura mintegy barázdált hatást kelt. Mindaddig, amíg a vonalak erõsek és egyenesek maradnak, a test szinte teljesen védettnek tûnik a rossz fizikai befolyásokkal szemben, mint amilyenek a betegséget okozó baktériumok, mert ezeket valósággal visszaveri, és magával sodorja a pránikus erõ kiáramlása. Amikor azonban gyengeség, teljes kimerültség, sebesülés, szellemi levertség vagy túlságosan rendszertelen élet következtében szokatlanul nagymennyiségû pránára van szükség, hogy a veszteség vagy a sérülés helyreálljon a testben, és ennek következtében jelentõsen csökken a kisugárzott mennyiség, akkor az egészség-aura vonalai lekonyulnak, szabálytalanokká és zavarosakká válnak, a védelmi rendszer meggyengül, és ez után a halálos baktériumok behatolása aránylag könnyû. (Lásd a Látható és láthatatlan ember, XXV. ábra)
A Râma Prasâd által lefordított Science of Breath [A légzés tudománya] címû munkában az olvasható, hogy a testtõl a prána "fény-udvar" felszínéig számított természetes hosszúság a belégzés alatt kb. 20 cm, a kilégzés alatt pedig 23 cm. Máskor errõl a távolságról azt mondják, hogy az evés és a beszéd alatt 34, séta közben 45, futás közben 80, közösülés alatt 120, alvás közben pedig 190 cm. Állítólag ez a távolság akkor csökken, amikor az ember legyõzi a vágyat, és elnyeri a 8 sziddhit, stb. Valószínûnek látszik, bár egyáltalán nem biztos, hogy az imént említett "fény-udvar" maga az egészség-aura.
Mind az éterikus anyag, mind a prána nagyon könnyen irányítható az emberi akarattal. Ezért lehetséges, hogy az ember a fentebb említett rosszindulatú befolyásoktól jelentõs mértékben megvédje magát olymódon, hogy akarata megfeszítésével visszatartja az életerõnek az egészség-aura külsõ határán túlra történõ kisugárzását, és ott fallá vagy burokká építi azt, ami áthatolhatatlan lesz a beteget okozó baktériumok számára, és egyúttal megóvja az életerõt attól, hogy bárki közelében levõ és vámpírikus hajlammal rendelkezõ kiszívja azt.
Egy kicsit nagyobb erõfeszítéssel áthatolhatatlan burkot lehet létrehozni az asztrális és mentális befolyásokkal szemben is.
Az éterikus burkok kérdése olyan fontos, hogy e könyv késõbbi részében szükséges lesz az eddiginél részletesebben foglalkozni vele, mint ahogyan itt tárgyaltuk, ahol mindössze csak az egészségaurával foglalkoztunk.
A lép-csakra fejlõdése képessé teszi az embert arra, hogy visszaemlékezzen asztrális utazásaira, bár néha nagyon töredékesen, és ez a képesség összefügg a megfelelõ asztrális központtal, ami az asztrális testben való tudatos mozgás képessége. A levegõben való boldog repülésre vonatkozó határozatlan emlékek, amelyekkel a legtöbbünk rendelkezik, gyakran a lép-csakra gyenge vagy véletlenszerû ingerlése következtében keletkeznek.
Mellékesen megemlíthetjük, hogy a lépnek megfelelõ asztrális központnak is az a feladata, hogy életerõvel lássa el a teljes asztrális testet.

 A gyökér-csakra


Az elsõ központ vagy csakra, amely a gerincoszlop alján van, négy küllõben sugárzó elsõdleges erõvel rendelkezik, ez a központ a köztük lévõ bemélyedésekkel négy negyedre oszlik, hasonlóan a kereszthez, amit gyakran használnak is jelképül e központ ábrázolására.


Amikor teljes tevékenységre ébredt, ez a központ narancsvörös színû, teljesen megegyezik azzal a sötétvörös és narancsszínû életerõvel, amely a lép-csakrából áramlik bele.

Megemlíthetjük, hogy minden esetben létezik egy hasonló megfelelés az adott központba befolyó életerõ-áramlat színe és a központ saját színe között.
A narancs és a sötétebb vörös színeken kívül némi sötét bíbor színû életerõ is befolyik ebbe a központba, szinte mintha a színkép egy körré záródna, a színek pedig újra kezdõdnének egy oktávval lejjebb.








Ebbõl a központból a narancsvörös sugár a nemi szervekhez áramlik, hogy erõt adjon a nemiségnek, és úgy tûnik, behatol a vérbe is, és fenntartja a test melegét.
Nagyon fontos és figyelemreméltó eredményt hozhat létre az az ember, aki kitartóan elutasítja, hogy engedjen az alsóbb természetnek. Hosszas és határozott erõfeszítéssel a narancsvörös sugarat felfelé, az agyhoz lehet terelni, ahol mindhárom összetevõ színe mélyreható változáson megy keresztül. A narancsszín tiszta sárgává lesz, és erõsíti az értelmi képességeket. A sötétvörös karmazsinvörössé válik, és az önzetlen szeretet képességét serkenti. A sötét bíborszín gyönyörû halványlilává alakul át, és az emberi természet spirituális részét élénkíti.
A kundalini, azaz a kígyótûz székhelye a gerincoszlop alján van. Ezzel egy késõbbi fejezetben foglalkozunk, most csak annyit jegyezzünk meg, hogy azt az embert, aki az imént említett átalakítást elérte, érzéki vágyak többé nem kínozzák, és amikor szükségessé válik számára az, hogy felébressze a kígyótüzet, már mentes lesz e folyamat legkomolyabb veszélyeitõl. Amikor az ember teljesen keresztülvitte a változást, akkor a narancsvörös sugár egyenesen a gerincoszlop alján lévõ központba folyik, és innen a gerincoszlop üregén át felfelé az agyba áramlik.
A gerincközpont alján székelõ kígyótûz jelképeként néha egy lángoló kereszt szimbólumát használják.


 A köldök-csakra

A második központ, amely a köldöknél vagy a solar plexusnál (napfonat) van, olyan elsõdleges erõt kap, amely tíz irányban sugárzik szét, így itt tíz hullámosság vagy szirom van.
Uralkodó színe a vörös különbözõ árnyalatainak különös keveréke, bár nagy mennyiségû zöld is van benne. A zöld sugarat a lép-csakrából kapja. Ez a sugár árasztja el a hasüreget, élteti a májat, veséket, beleket és általában az emésztõ szerveket, és elsõsorban a solar plexusban összpontosul.


Ez a központ a különbözõ típusú érzelmekkel és érzésekkel van szoros kapcsolatban. A neki megfelelõ asztrális központ - amikor felébredt - adja az érzés képességét, egy mindenféle befolyás iránti érzékenységet, bár ezen a szinten még anélkül, ami ahhoz a határozott megértéshez hasonlít, amely a látásnak és a hallásnak megfelelõ képességekbõl származik. Amikor tehát az éterikus központ aktívvá válik, az ember fizikai testében kezd tudatos lenni az asztrális befolyásokra, bizonytalanul megérzi a barátságosságot és az ellenségeskedést, vagy azt, hogy egyes helyek kellemesek, mások pedig kellemetlenek, anélkül azonban, hogy a legkevésbé is tudná, miért.
E központ szanszkrit neve: Manipúra.





 A szív-csakra

Miután már foglalkoztunk a harmadik, a lép közelében lévõ központtal, továbblépünk a negyedikre, a szív-csakrára.
E központnak 12 küllõje vagy kisugárzása van, és ragyogó aranyszínû. A sárga sugarat a lép-csakrából kapja. Ha az áramlás teljes és erõs, erõssé és szabályossá teszi a szív mûködését. Körülfogva a szív-csakrát, a sárga sugár átjárja a vért is, és így eljut az egész testbe. Továbbhalad az agyba is, és áthatja azt, bár fõképpen a hetedik vagy legmagasabb központ közepében levõ tizenkét szirmú virághoz irányul. Az agyban a magasabb filozófiai és metafizikai gondolkodás képességét adja.


A megfelelõ asztrális központ, amikor felébred, az embert azzal a képességgel ruházza fel, hogy felfogja, és így ösztönösen megértse más asztrális lények érzéseit, és rokonszenvet érezzen azok iránt.
Az éterközpont ennélfogva tudatára ébreszti az embert mások örömére és bánatára, néha pedig azt is eredményezi, hogy a rokonszenv révén önmagában újra teremti mások fizikai fájdalmait és szenvedéseit.
E csakra szanszkrit neve: Anâhata.


 A torok-csakra


Ez a csakra - az ötödik - tizenhat küllõvel rendelkezik, ennélfogva tizenhat szirma vagy körcikke van. Színében igen sok kék jelenik meg, általános hatása azonban ezüstös és fénylõ, hasonlóan a fodrozó vízen visszaverõdõ holdfényhez.


Az ibolyakék sugarat a lép-csakrából kapja. Ez a sugár azután felosztódni látszik, a világoskék színû visszamarad, hogy keresztülfolyjon és éltesse a torok-csakrát, míg a sötétkék és az ibolya továbbhalad az agyhoz.
A világoskék egészséget ad a torok környékének, egy nagy énekes vagy szónok hangszálainak ereje és rugalmassága például e sugár különleges ragyogásával és aktivitásával párosul.
A sötétkéket az agy alsó központi része használja fel, míg az ibolya a felsõ részt árasztja el, és a fejtetõn lévõ csakrának nyújt különleges energiát, fõképpen e központ külsõ részének 960 szirmán szóródva szét.
A közönséges gondolkodást a kék sugár serkenti, ami elkeveredik a (szív-csakrából származó) sárga egy részével (lásd a VII. fejezetet).
A gyengeelméjûség némely formájában a sárga és a kék-ibolya áramlása az agyhoz majdnem teljesen megakadályozott.
Az emelkedett spirituális típusú gondolat és érzés nagymértékben az ibolyaszínû sugártól függ.
A megfelelõ asztrális központ felébredése az asztrális síkon történõ hallás képességét adja meg, vagyis azt a képességet, amely az asztrális világban ahhoz hasonló hatást hoz létre, mint amit a fizikai világban hallásnak nevezünk.
Amikor ez az éterikus központ felébred, az ember fizikai tudatosságában hangokat hall, amelyek néha mindenféle sugallatot felkeltenek benne. Hallhat zenét, vagy más kevéssé kellemes hangokat. Ha a központ tökéletesen mûködik, az ember tisztánhallóvá válik az éterikus és az asztrális síkon.
E központ szanszkrit neve: Visuddha.


 A homlok-csakra


A hatodik központ, amely a szemöldökök között van, 96 küllõvel rendelkezik. Az indiai könyvekben viszont úgy említik, hogy csak két szirma van, és ez valószínûleg annak a ténynek köszönhetõ, hogy megjelenésében olyan, mintha két félre lenne felosztva. Ezek közül az egyik fõképpen rózsaszínû, habár nagy mennyiségû sárga is van benne, a másik túlnyomóan lilába hajló kékes színû.


Nem sikerült semmilyen különleges leírást találnom az ebbe a központba beáramló prána eredetére vonatkozóan, bár az Inner Life[Belsõ Élet] 449. oldalán azt olvashatjuk, hogy a központ egyik felének lilába hajló kékes megjelenése szoros összefüggésben van az õt éltetõ különleges életerõ típusok színeivel. E szerint úgy tûnne, hogy ez a sötétkék (és az ibolya?) sugár az, amely a torok-csakrán áthaladva továbbhalad az agyig.
A megfelelõ asztrális központ kifejlõdése adja azt a képességet, hogy határozottan érzékeljük az asztrális objektumok természetét és alakját, ahelyett, hogy csak jelenlétüket éreznénk határozatlanul.
Az éterikus központ felébredése azt eredményezi, hogy az ember kezdi meglátni a tárgyakat, és különbözõ éber látomásai vannak helyszínekrõl vagy emberekrõl. Amikor a központ elkezd ébredezni, az ember homályosan érzékel tájakat és színes felhõket. Amikor már teljesen kifejlõdött, akkor tisztánlátást eredményez.
A látomások felnagyításának vagy lekicsinyítésének figyelemreméltó képessége ezzel a központtal függ össze. Errõl bõvebben az "Éterikus látás" címû fejezetben fogunk írni.
E központ szanszkrit neve: Ajnâ.



 A korona-csakra


Ez a központ - a hetedik - a fejtetõn található, és felépítésében némileg eltér a többi hattól. Az indiai könyvek ezerszirmú lótuszként írják le, habár az elsõdleges erõ kisugárzásainak száma pontosan 960. Ezen felül a központi részben egyfajta mellékörvénnyel, vagy kisebb tevékenységgel rendelkezik, amelynek saját 12 hullámzó mozgása van.
Amikor teljesen felébredt, talán ez a csakra valamennyi közül a legfénylõbb, tele leírhatatlan színhatásokkal és szinte elképzelhetetlenül gyors rezgéssel. A központi része ragyogó fehér színû, a belseje arannyal átitatva.
Ez a központ a külsõ részében kapja meg azt az ibolyaszínû sugarat, amely a torok-csakrán halad át, míg a központi részébe a szív-csakrából jövõ sárga sugár érkezik be.
A megfelelõ asztrális központ felébredése kiegészíti, és teljessé teszi az asztrális életet, és az embert képességei tökéletességével ruházza fel.


Az egyik embertípusnál a hatodik és a hetedik éterikus csakrának megfelelõ mindkét asztrális csakra összefut az agyalapi mirigyen, ez a szerv ugyanis gyakorlatilag az egyedüli közvetlen kapcsolat a fizikai és a magasabb síkok között.
A másik embertípus esetében viszont, míg a hatodik csakra az agyalapi mirigyhez kapcsolódik, a hetedik addig görbül vagy hajlik, amíg összetalálkozik a tobozmirigyként ismert, elcsökevényesedett szervvel, amely az ilyen típusú embereknél az alsó mentális világgal való közvetlen kapcsolat vonalává válik anélkül, hogy közben észrevehetõen keresztül menne a közben lévõ asztrális síkon. Ez magyarázza meg, hogy néha miért helyeznek olyan nagy hangsúlyt a tobozmirigy fejlesztésére.
Az éterikus központ felébredése képessé teszi az embert arra, hogy teljes tudatossággal elhagyja a fizikai testét, és abba a szokásos törés nélkül vissza is térhessen úgy, hogy öntudata éjjel-nappal folytonos lesz.
A tonzúrának, ahogyan ezt a római katolikus egyház alkalmazza, igazi értelme az volt, hogy fedetlenül hagyja a brahmarandra csakrát azért, hogy még a legkisebb akadály se álljon annak a pszichikai erõnek az útjába, amelyet a jelöltek meditációjukban felébreszteni szándékoztak.

 A kiválasztás

Pontosan, ahogy a sûrû fizikai test elhasználja anyagait és az értéktelen termékeket az öt kiválasztó szerven keresztül - a bõrön, a tüdõn, a májon, a beleken és a veséken át - kiüríti, úgy használja el az éterikus test is azt az anyagot, amellyel a fizikai étel és az életerõ gömböcskék látják el, és üríti ki különbözõ módokon használhatatlan részecskéit.
Errõl a kiválasztásról bemutatunk egy ábrát, a levonható következtetéseket az alábbiakban ismertetjük.


A légzéssel és a bõr pórusain keresztül kerülnek ki a testbõl egyrészt mindazok a kékes-fehér színû részecskék, amelyekbõl az éterikus test a pránát kivonta, másrészt az olyan részecskék, amelyek a rózsaszínû pránával még fel vannak töltve, de felesleges mennyiségben állnak a test rendelkezésére, és harmadrészt mindazok az atomok, amelyek a torok-csakra által használt kék sugarakból származnak.
Az alsóbb kiválasztó szerveken át távoznak el az emésztési rendszerbõl a zöld sugár kiürített atomjai és az átlagembernél a vörös-narancs színû sugár atomjai is.
A fejtetõn át távoznak a sötétkék és az ibolyaszínû sugarak atomjai.
A fejlett ember esetében azonban, aki megvalósította a vörös-narancs sugár felfelé történõ átirányítását, e sugár részecskéi a fejtetõn át ürülnek ki. Ezek izzó "vízesést" hoznak létre, amit Buddha vagy más szentek régi szobrain gyakran lángként ábrázolnak.
Azok az atomok, amelyekbõl a prána már kiürült, újból teljesen hasonlókká válnak bármely más atomhoz. Néhányukat a test veszi fel magába, és belekerülnek azokba a különféle vegyületekbe, amelyek állandóan keletkeznek, míg mások, amelyekre nincs szükség, valamelyik megfelelõ csatornán át ürülnek ki a testbõl.
A fentiekhez tartozik még, hogy maga az éterikus testmás anyaga is állandóan kiválasztódik a testbõl a bõr pórusain keresztül, éppen úgy, mint a gáznemû anyag. Következésképpen az egymás közelében lévõ emberek ki vannak téve annak, hogy felveszik egymás éterikus kiáramlásait.
Az éterikus anyag kisugárzása a kéz- és lábujjak végén a legerõsebb, ezért nagyon fontos a test e részeinek tökéletes tisztántartása. Az az ember például, akinek piszok van a körmei alatt, állandóan egészségtelen befolyások áramát árasztja ki az éterikus világba.
A test fizikai kiáramlásai, amelyek fõképpen finomabb sókból állnak, a tisztánlátó elõtt apró alakok sokaságaként jelennek meg, mint például kocka, csillagok és kettõs piramisok. Ezen apró részecskék jellegét az egészség csökkenése, egy érzelmi hullámzás, sõt még egy határozott gondolatsor is befolyásolhatja. Ismereteink szerint Gates professzor ezzel kapcsolatban a következõket mondta: (a) Az élõ test anyagi kiáramlásai az elme állapotának és a fizikai egészség viszonyainak megfelelõen különbözõek. (b) Ezek a kiáramlások a szelén néhány sójának kémiai reakciói segítségével megvizsgálhatók. (c) Ezeket a reakciókat a mentális benyomások természetének megfelelõen különbözõ színek vagy színárnyalatok jellemzik. (d) Eddig már negyven különféle érzelem-terméket - ahogyan ezeket nevezi - sikerült kimutatni.


 Az eddigi megállapítások táblázatos összefoglalása

A tanulmányozó kényelme és gyors eligazodása érdekében a II.-XI. fejezetben leírt folyamatokról táblázatos összefoglalót mellékelünk.



Ugyanezeket az ismereteket megadjuk egy eloszlási vázlat formájában is (12. ábra), amely ezeket a folyamatokat grafikusan összegzi, kezdve a prána Napból történõ kiáramlásától, egészen azoknak a részecskéknek a testbõl való kiürítéséig, amelyekbõl a prána kiürült.


A 13. ábrán bemutatjuk az emberi test körvonalait az éterikus központok megközelítõ elhelyezkedésével együtt, valamint az életerõ-áramlatokat és más hasznos információkat.
[ A táblázatot lásd a mellékelt az "Az éterikus test - táblázat.doc" fileban.]
A kundalini

Amint már láttuk, a kundalini vagy kígyótûz egyike a Napból kisugárzó erõknek, és teljesen elkülönül és különbözik mind a fohattól, mind a pránától, mivel tudomásunk szerint lehetetlen e két másik erõ bármilyen formájává átalakítani.
A kundalininek különbözõ elnevezései vannak, mint a kígyótûz, a tüzes erõ és a Világ Anyja. Tisztánlátással valóban folyékony tûznek látszik, amint keresztüláramlik a testen, és az a pálya, amelyen haladnia kellene, a kígyó tekervényeihez hasonló spirális út. A Világ Anyja név azért helyénvaló, mert ezen keresztül éleszthetjük fel különbözõ testeinket.
A gerincoszlop és a kundalini õsi szimbóluma a thyrsus, ami egy bot vagy rúd, és aminek a hegyén egy fenyõtoboz van. Indiában megtaláljuk ugyanezt a szimbólumot, azonban a bot helyett bambusz pálca alakjában, amelynek hét bütyke van, a bütykök természetesen a hét erõközpontot vagy csakrát jelképezik. A misztériumok néhány változatában a thyrsus helyett üreges vasrudat használnak, amelyrõl azt mondták, hogy tûz van benne. Azt mondják, hogy a mai borbélycégérnek - ami nyilvánvalóan nagyon régi szimbólum - a maga csavaros szalagjaival és a gombbal a végén, hasonló jelentése van, mert a mai kor borbélya az õsi orvosok vagy sebészek leszármazottja, akik az alkímiát is gyakorolták, egy olyan tudományt, amely eredetileg inkább spirituális volt, mint anyagi. (Ugyanennek szimbóluma a kaduceus, Hermes szárnyas botja is. - A ford. megj.)
A kundalini minden általunk valamennyire is ismert síkon létezik, és úgy tûnik, hogy ennek az erõnek hét rétege vagy fokozata van.
Az asztrális test eredetileg csak egészen határozatlan tudatossággal rendelkezõ, majdnem tehetetlen tömeg volt, nem rendelkezett semmilyen meghatározott képességgel, hogy bármit is tegyen, sem világos tudással az õt körülvevõ világról. Azután felébredt a kundalini az asztrális síkon abban a központban, amely megfelel a gerinc alján lévõ központnak. Innen eljutott a második, a köldök közelében lévõ központba, életre keltette azt, és ennek következtében felébredt az asztrális testben a minden határozott megértést nélkülözõ érzés, az érzékenység képessége.
A kundalini ezután egymás után a harmadik (lép), a negyedik (szív), az ötödik (torok), a hatodik (homlok) és a hetedik (fejtetõ) központba lépett tovább, mindegyikben felébresztve azokat a különféle képességeket, amelyeket az elõzõ fejezetekben már leírtunk.
Az a mechanizmus, amelynek segítségével tudomást szerzünk az asztrális eseményekrõl, érdekes, és a tanulónak világosan meg kell értenie. Bár a fizikai testben vannak sajátos szerveink, amelyek mindegyike a test meghatározott és állandó pontján található, és amelyek látásra, hallásra és a többire szolgálnak, az asztrális testben teljesen eltérõ elrendezés alakult ki, a megcélzott eredmények eléréséhez nem volt szükség elkülönült szervekre.
Az asztrális test anyaga állandó mozgás állapotában van, részecskéi a forrásban lévõ víz részecskéihez hasonlóan áramlanak és kavarognak, és mindegyikük sorjában keresztülhalad az erõközpontok mindegyikén. Valamennyi központ rendelkezik azzal a képességgel, hogy az asztrális test részecskéibõl életre hívja a készséget, hogy bizonyos rezgésfajtákra válaszoljanak, amelyek a fizikai világban megfelelnek a fény, a hang, a hõ, stb. rezgéseinek. Így amikor az asztrális központok már életre keltek és rendben mûködnek, ezeket a különbözõ képességeket átadják az asztrális test egész anyagának, és így ez utóbbi számára lehetõvé válik, hogy képességeit a test minden részében gyakorolja. Következésképpen az az ember, aki asztrális testében mûködik, egyformán jól látja a vele szemben, a háta mögött, az alatta vagy a felette lévõ tárgyakat. Ezért a csakrákat vagy központokat nem lehet a szó szoros értelmében vett érzékszervekként leírni, bár határozottan az érzékelés képességeit biztosítják az asztrális test számára.
De ha ezek az asztrális érzékek teljesen éberek is, ebbõl még egyáltalán nem következik az, hogy az ember arra is képes, hogy fizikai testébe mûködésük bármilyen tudatosságát áthozza. Fizikai tudatosságában tulajdonképpen az is megeshet, hogy egyáltalán semmit sem tud róla. Az egyetlen mód, ahogyan ezen asztrális tapasztalatok tudatossága a fizikai agyba átvihetõ, a megfelelõ éterikus központok segítségének használata, amely központokat azonban elõbb fel kell ébreszteni és mûködõvé tenni.
A felébresztés módszere teljesen hasonló az asztrális testben alkalmazotthoz, vagyis a kundalini felkeltésével történik, amely a gerinc alsó része közelében levõ központ éterikus anyagában található meg alvó állapotban.
A felébresztést az akaraterõ meghatározott és hosszú, kitartó erõfeszítésével érjük el, a gyökér-csakra mûködésbe hozásával, ami valójában teljesen azonos a kundalini felkeltésével. Ha egyszer felébredt, ennek hatalmas ereje az, ami egymás után a többi központot is életre kelti. A központokra gyakorolt hatás feladata a fizikai tudatba áthozni azokat a képességeket, amelyeket a megfelelõ asztrális központok kifejlõdése ébresztett fel.
Viszont ahhoz, hogy ezeket az eredményeket elérjük, az szükséges, hogy a kígyótûz a csakrákhoz egy bizonyos sorrendben és meghatározott úton jusson el, ami az emberek különbözõ típusa szerint változik. Az okkultisták, akik ezeket a dolgokat elsõ kézbõl szerzett ismeretek alapján értik meg, mindig rendkívüli gondot fordítanak arra, hogy ne adjanak semmiféle vezérfonalat ahhoz a sorrendhez, amelyben a kígyótûznek a központokon kell át haladnia. Ennek az a nagyon komoly veszély az oka - amelynek súlyát alig lehet eltúlozni -, ami azokra leselkedik, akik a kundalinit véletlenül vagy túlságosan korán ébresztik fel. A legkomolyabb figyelmeztetések hangzanak el bármiféle erre irányuló kísérlet ellen, amíg az idõ teljesen meg nem érik rá, kivéve azt az esetet, amikor valamelyik Mester vagy tapasztalt okkultista vezetése mellett történik.
A kundalini felébresztése elõtt elengedhetetlen, hogy az ember az erkölcsi tisztaság meghatározott szintjét érje el, és az is, hogy elég erõs legyen az akarata az erõ irányításához. A kígyótûzzel kapcsolatos veszélyek közül néhány tisztán fizikai. Ellenõrizetlen mozgása gyakran okoz erõs fizikai fájdalmat, könnyen szétroncsolhatja a szöveteket, sõt a fizikai életet is elpusztíthatja. A fizikainál finomabb testekben is okozhat maradandó sérülést.
Elhamarkodott felébresztésének egyik legáltalánosabb hatása az, hogy lefelé árad a test alacsonyabb rendû központjaiba, ahelyett, hogy felfelé áramlana, és ez a legkevésbé kívánatos szenvedélyek felgerjesztését eredményezi, amelyek hajlamosak arra, hogy olyan mértékig felfokozódjanak, amelynek már teljes lehetetlenség ellenállni. Az ilyen erõ szorításában az ember éppen olyan tehetetlen, mint az úszó egy cápa állkapcsai között. Az ilyen emberek szatírokká, a züllöttség szörnyeivé válnak, olyan erõ kényének-kedvének kiszolgáltatva, amely aránytalanul nagyobb, mint az emberi ellenállóképesség. Valószínû, hogy bizonyos rendkívüli erõkre is szert tesznek, azonban ezek csak arra szolgálnak, hogy kapcsolatba hozzák az ember-alatti lényekkel, amelyekkel az emberiség nem akar érintkezésbe lépni, és több újraszületésbe is kerülhet, amíg ebbõl a rabszolgaságtól megmenekülnek. Létezik a fekete mágia olyan iskolája, amely ezt az erõt ilyen módon céltudatosan használja, azonban az ebben az iskolában használatos erõközpontokat a "Jó törvény" vagy a fehér mágia követõi mindig szigorúan elkerülik.

A kundalini elhamarkodott kifejlesztése a természetben minden mást is felerõsít, és valójában az alacsonyabb rendû rossz tulajdonságokat könnyebben éri el, mint a jókat. Például a becsvágy a mentális testben nagyon könnyedén felébred, és rendellenes mértékûre növekszik. Az értelmi képesség nagy megerõsödésével együtt megjelenik az abnormális és sátáni gõg. A kundalini nem valami közönséges, hanem ellenállhatatlan erõ. Ha szerencsétlenségére egy képzetlen ember ébreszti fel, azonnal tanácsot kell kérnie olyan valakitõl, aki teljesen jártas az ilyen dolgokban. Amint a Hathayogapradipika mondja: "A jóginak szabadságot ad, az esztelent rabságba veti".
Van néhány eset, amikor a kundalini magától ébred fel, ilyenkor tompa izzást érzünk, sõt az is elõfordulhat, bár ritkán, hogy magától elkezd mozogni. Ebben az esetben valószínûleg heves fájdalmat okoz, mivel a járatok nincsenek elõkészítve a számára, útját nagy mennyiségû éterikus salak elégetésével kell megtisztítania, ami szükségképpen fájdalmas folyamat. Ilyen esetben az erõ rendszerint a gerinc belsejében áramlik, ahelyett, hogy azt a spirális pályát követné, amelyen átvezetésére az okkultistát megtanítják. Az akarattal kell erõfeszítést tenni, ha lehetséges, el kell zárni felfelé áramlását, ha azonban ez lehetetlennek bizonyul, ami a legvalószínûbb, akkor feltehetõen a fejen keresztül fog kirohanni és elszökni az atmoszférába, ami valószínûleg nem okoz nagyobb bajt, mint némi elgyengülést. Okozhat múló eszméletlenséget is. Az igazán komoly veszélyek azonban nem a felfelé, hanem a lefelé áramlásával kapcsolatosak.

Amint már röviden említettük, a kundalini alapvetõ feladata az okkult fejlõdésben az, hogy keresztülhatol az éterikus erõközpontokon, azokat életre kelti, hogy azok átsegítsék a fizikai tudatba az asztrális tapasztalatokat. A Csend Hangja azt tanítja, hogy a homlok-csakra ily módon történõ életre keltése lehetõvé teszi, hogy az ember meghallja a Mester hangját, azaz az Ego vagy a magasabb Én hangját. Ennek az a magyarázata, hogy az agyalapi mirigy - teljes mûködése esetén - tökéletes kapcsolatot teremt az asztrális és a fizikai tudat között.
A kundalini feletti uralmat minden inkarnációban újból meg kell szerezni, mivel a testek minden testetöltéskor újak, de ha egyszer tökéletesen kifejlesztettük, újbóli megszerzése már könnyû dolog.
Az Ego tudata és a fizikai tudat közötti kapcsolat kialakításának megvan a megfelelõje a magasabb síkokon is, ez az Ego számára kapcsolatot jelent a monád tudatával, a monád tudata számára pedig kapcsolatot a Logosz tudatával.
Úgy tûnik, az életkor nincs hatással a csakráknak a kundalini segítségével történõ fejlesztésére, azonban egészségre szükség van, mert csak az erõs test képes elviselni a megerõltetést.

Az atomi háló

Már láttuk, hagy az asztrális testben lévõ csakrák és az éterikus testmás csakrái között nagyon szoros a kapcsolat. E két központ-csoport között és bizonyos, nem könnyen leírható mértékig azokat áthatva, van egy olyan háló vagy burok, ami egyetlen réteg szorosan szõtt fizikai atomból áll, ami erõsen össze van nyomva, és amit áthat a prána egyik különleges fajtája. Az a prána, ami rendes körülmények között az asztrálisból áramlik a fizikaiba, olyan, hogy teljes könnyedséggel keresztül tud hatolni az atomi pajzson, ami viszont tökéletes gátat jelent minden más erõ számára, amely nem tudja felhasználni mindkét sík atomi anyagát.


A pajzs ily módon a természet által nyújtott védelem annak megakadályozására, hogy idõ elõtt megnyíljon az összeköttetés a fizikai és az asztrális sík között. Ha nem volna meg ez a bölcs intézkedés, mindenféle asztrális tapasztalás beömölhetne a fizikai tudatba, ami a legtöbb embernek csak kárt okozna.
Egy asztrális lény bármely pillanatban olyan erõket juttathatna be, amelyekkel szemben az átlagember teljesen felkészületlenül állna, és amelyek meghaladnák az erejét, hogy megbirkózzon velük. Az ember ki lenne téve annak, hogy bármely asztrális lény megszállja, aki szeretné elfoglalni a testét.
Az atomi pajzs így hatékony biztonsági õrként szolgál ezekkel a nem kívánatos eseményekkel szemben. Rendes körülmények között azt is megakadályozza, hogy az alvás alatti életre való tiszta visszaemlékezés eljusson a fizikai agyi tudathoz, és ennek tudható be a halálnál minden esetben beálló pillanatnyi öntudatlanság. Egyszer-egyszer a visszatérõ asztrális testnek sikerül pillanatnyi benyomást gyakorolnia az éterikus testmásra és a sûrû testre, és így amikor az utóbbi felébred, élénk emlékezet-érzése van. Ez rendszerint gyorsan eltûnik, és a törekvés, hogy visszaemlékezzünk rá, még lehetetlenebbé teszi a sikert, mert minden erõfeszítés olyan rezgéseket kelt a fizikai agyban, amelyek a finomabb asztrális rezgéseket igyekeznek elnyomni.
Ezért világos, hogy e pajzs bármilyen megsérülése komoly baleset. Ilyen sérülés különbözõ módokon jöhet létre. Bármilyen nagy érzelmi megrázkódtatás vagy egy rossz tulajdonságból fakadó valamilyen erõs érzelem, amely egyfajta robbanást eredményez az asztrális testben, létrehozhat ilyen hatást, széttépve a gyenge hálót, és amint mondani szokták, õrületbe kergeti az embert. Egy nagy ijedtség vagy dühkitörés ugyanezt eredményezheti.
A médiumitást fejlesztõ összejövetel, ahogyan a spiritiszták nevezik ezt az eljárást, szintén megsértheti a hálót, és hirtelen felnyithatja azokat az ajtókat, amelyeket a természet zárva akart tartani.
Bizonyos bódító szerek, jellemzõ példaként az alkohol és az összes narkotikum, közöttük a dohány is, olyan anyagot tartalmaznak, amely szétoszlatva elpárolog, és a fizikai állapotból részben átlép asztrális állapotba. Az élelmezéstudomány tanulmányozóit, különösen azokat, akik vizsgálták a mérgek hatásait, érdekelni fogja annak megismerése, hogy még a tea és a kávé is tartalmazza az említett anyagokat, bár olyan kis mennyiségben, hogy csak a hosszantartó, túlzott használatuk után jelentkezik a hatásuk. Amikor ez megtörténik, ezek az alkotóelemek a csakrákon keresztül éppen ellentétes irányban áramlanak ki, mint amire szántuk azokat, és ha ez ismétlõdõen megtörténik, felsértik, végül pedig szétrombolják a gyenge hálót.

Két módja van annak, ahogyan ez a gyengülés vagy rombolás bekövetkezhet, az érintett személy típusától, illetve az éterikus és asztrális testében lévõ alkotóelemek arányától függõen. Az egyik típusban az elpárolgó anyag áramlása valósággal elégeti a hálót és így roncsolja szét a természetes védõgátat.
A másik típusban az elpárolgó alkotóelemek megszilárdítják az atomot, úgy lefékezik és megbénítják lüktetését, hogy többé már nem képes szállítani a prána különleges formáját, amely az atomot a hálóba forrasztja. A háló így úgyszólván megcsontosodik, és ahelyett, hogy túl sok prána jönne át rajta keresztül az egyik síkról a másikra, nagyon kevés az, ami képes áthatolni.
A két típus könnyen felismerhetõ. Az elõbbi esethez tartoznak a delírium tremens, a kényszerképzet és az elmebaj bizonyos fajta esetei. A második esetben, amely sokkal gyakoribb, a magasabb rendû érzelmek és képességek általános eltompulását vesszük észre, ami azután az anyagiasságban, kegyetlenségben, állatiasságban és az önuralom elvesztésében nyilvánul meg. Jól ismert dolog az, hogy azok, akik túlságosan rászoknak a narkotikumokra (mint pl. a dohány), saját vágyuk kielégítéséhez még az embertársaiknak okozott kellemetlenség vagy fájdalom árán is makacsul ragaszkodnak. Finomabb érzékeik ilyen mértékig durvultak el.

Minthogy az átlagember tudata rendes körülmények között nem képes használni az atomi - akár fizikai, akár asztrális - anyagot, így rendesen nincs semmilyen lehetõség a két sík közötti tudatos érintkezésre. Amint azonban megtisztítja testeit, képessé válik az atomi anyagban való mûködésre és ekkor képes lesz tudatát az egyik atomi síkról a másikra közvetlen úton átvinni. Ebben az esetben az atomi háló teljesen megtartja helyzetét és tevékenységét, és megengedi, hogy a tudat egyik síkról a másikra átléphessen, eközben azonban megfelel annak a célnak is, hogy meggátolja a közeli kapcsolatot azokkal az alsóbb alsíkokkal, amelyekrõl sokféle nemkívánatos befolyás származik.
Ennélfogva az okkultizmus igaz tanulói számára az egyetlen biztonságos út az, hogy semmiképpen ne erõltessék a pszichikai erõk kifejlõdését, hanem várják meg a természetes fejlõdés útján történõ kibontakozásuk idejét, ami el fog jönni. Ily módon azután élvezhetik minden elõnyüket és elkerülik a veszélyeket.
Az éterikus képességek

Az éterikus képességek a közönséges fizikai képességek kiterjesztései, és birtoklójuk számára lehetõvé teszik, hogy felfogja a fizikai sík éterikus részéhez tartozó "rezgéseket". Az ilyen hatásokat a szem retináján keresztül kapjuk, és természetesen annak éterikus anyagára hatnak.

Néhány rendellenes esetben az éterikus test egyéb részei is olyan gyorsan, sõt még gyorsabban is válaszolnak, mint a szem. Ez általában a részleges asztrális fejlettség következménye, az éterikus testmás érzékeny területei majdnem mindig megfelelnek az asztrális csakráknak.
A tisztánlátásnak nagyjában két fõ típusa van, az alacsonyabb és a magasabb rendû. Az alacsonyabb változat szórványosan jelentkezik az olyan fejletlen népeknél, mint amilyenek Közép-Afrika bennszülöttei. Ez egyfajta erõteljes érzékelés, ami homályosan az egész éterikus testhez tartozik, és nem egy pontos és meghatározott érzéki észlelés, amelyet egy specializálódott szerv közvetít. Ez gyakorlatilag nem tartozik az emberi irányítás alá. Az éterikus testmás, mivel rendkívül szoros kapcsolatban áll az idegrendszerrel, az egyikben végbemenõ bármilyen tevékenység gyorsan visszahat a másikra. Az alacsonyabb rendû tisztánlátás során a megfelelõ idegi zavar majdnem teljesen a szimpatikus idegrendszerben lép fel.
A fejlettebb emberfajokban a homályos érzékenység általában eltûnik, amint az értelmi (mentális) képességek kifejlõdnek. Késõbb, amikor a spirituális ember kezd kibontakozni, visszanyeri tisztánlátó képességét. Ekkor azonban a képesség pontos és szabatos, az akarat irányítása alatt áll, és egyetlen érzékszerven keresztül mûködik. Bármilyen idegi tevékenység folyamata szinte kizárólag az agyi-gerincvelõi rendszerben történik.
A pszichizmus alsóbb formái leggyakoribbak az állatokban és a nagyon kevéssé értelmes emberi lényekben. A hisztérikus és rosszul szabályozott pszichizmus az agy alacsony fejlettségének és a szimpatikus rendszer túlsúlyának következménye. Ebben a rendszerben lévõ nagyon nagy magú idegdúc sejtek nagyon nagy arányban tartalmaznak éterikus anyagot, és így a durvább asztrális rezgések könnyen hatnak rájuk.
Az éterikus látást ideiglenesen lehet serkenteni, például delirium tremens-szel úgy, hogy az ebben szenvedõ éteri (és asztrális) lényeket láthat. Az ilyen esetekben látott kígyók és más szörnyek szinte mindig alsóbbrendû teremtmények, amelyek azokból az alkoholgõzökbõl lakmároznak, amelyeket az alkoholista testébõl kipárologtat.
Meg kell jegyezni, hogy az éterikus testmás különösen érzékeny az alkoholok illékony alkotóelemeire.
A tisztánlátó képességek néha kimutathatók mesmerikus befolyás alatt, valamint megnövekedett idegfeszültség esetében is, amelyet izgalom, hisztéria, betegség, kábítószerek vagy bizonyos önhipnózist eredményezõ szertartásos rítusok válthatnak ki.
Mindamellett nem tanácsolható, hogy az ember megengedje, hogy mesmerikus álomba ringassák csak azért, hogy tisztánlátó tapasztalatokra tegyen szert, mert amikor egy másik ember akarata uralkodik a mi akaratunkon, akkor saját akaratunk egyre inkább gyengül, és így jobban ki vagyunk téve annak, hogy mások hassanak ránk.
Elõfordul, hogy egy ember elég szerencsés ahhoz, hogy barátságba kerül éterikus természetszellemekkel, és ezek a teremtmények segítségére lehetnek, hogy ideiglenesen felvillanhassanak tisztánlátó képességei azért, hogy megláthassa õket. Ahhoz, hogy ilyen barátságot ápolhassunk, nem szabad elfelejtenünk azt a tényt, hogy ezek a természeti szellemek rendkívül félénkek és bizalmatlanok az emberekkel szemben, kifogásolják az átlag-ember fizikai - a húsételbõl, a dohányból és az alkoholból származó - kiáramlásait, és az alsórendû és önzõ érzéseket is, mint a bujaság, harag és levertség. Egy magasztos természetû ember erõs, önzetlen érzései viszont olyan légkört teremtenek, amelyben a természetszellemek élvezettel fürdenek.

Szinte mindegyik természetszellem szereti a zenét, és egyeseket különösen vonzanak bizonyos dallamok. Leadbeater püspök leírja, hogy Szicíliában látott olyan pásztorgyermekeket, akik a maguk készítette pánsípon játszottak, és hálás hallgatóságuk a körülöttük szökdécselõ tündérekbõl állt, amirõl a gyermekek szerencsére valószínûleg nem is tudtak. Néha azonban a földmûvesek is látják a természetszellemeket, mint ezt sok nép irodalma megerõsíti.
Az éterikus látás kifejlesztésének egyik módszere a képzelõerõ használata. Igyekezni kell "elképzelni", hogy milyen lehet egy fizikai tárgy, mondjuk egy zárt doboz belseje, azaz megfeszített figyelemmel törekszünk kitalálni azt, amit közönséges látással nem lehet meglátni. Azt mondják, hogy sok kísérlet után a sejtés gyakrabban lesz helyes, mint az a valószínûségi elméletbõl következik, és az ember rövidesen ténylegesen elkezdi éterileg látni azt, amit eleinte csak elképzelt. Azt mondják, hogy ezt a módszert követi az amerikai indiánok zuni törzse. (Lásd a Service Magazine 1925. áprilisi számában Beatrice Wood cikkét.)
Sok olyan ember, aki nem sajnálja a fáradságot, hogy nézzen, megfelelõ fényviszonyok között megláthatja a mesmerikus fluidumot, tehát azt az idegétert, ami a mesmerizáló kezébõl kiárad. Báró Reichenbach a XIX. század közepén feljegyezte, hogy több mint 60 olyan embert talált, akik képesek voltak látni ezeket a kiáramlásokat, sõt egyesek a fizikai mágnes-rúdból, a kristályokból és az egyik végén napfénnyel megvilágított rézdrótból származó, az elõbbihez hasonló kiáramlásokat is láttak. A megfigyelõket általában néhány órára egy sötét szobába zárták be, hogy a retina sokkal érzékenyebbé váljon.

Egy leírás szerint néhány francia tudós, akik rendes körülmények között nem voltak képesek meglátni az N-sugarakat, miután három vagy négy órán át sötétségben ültek, képesek lettek erre.
Itt jegyezzük meg, hogy az N-sugarak az éterikus testmásban létrejövõ rezgésekbõl erednek, és a környezõ éterben hullámokat hoznak létre. [Az N-sugarak létezése tudományosan nincs bizonyítva. - A ford. megj.] A tanulmányozó emlékezzen vissza arra, hogy az N-sugarakat az állatok, a virágok és a fémek bocsátják ki, azonban a kloroform hatására ugyanúgy meg is szûnnek kibocsátani azokat. E sugarakat a holttest sohasem bocsátja ki. Arra is emlékeznünk kell, hogy az érzéstelenítõ szerek - mint például a kloroform - az éterikus anyagot kihajtják a fizikai testbõl, és így természetesen megakadályozzák a sugarak kiáramlását is.
Az éterikus látás teljes és irányított birtoklása lehetõvé teszi az embernek, hogy keresztüllásson a fizikai anyagon. Például egy téglafal világos köd-halmazállapotúnak látszik. Egy zárt doboz tartalmát pontosan le lehet írni, egy lezárt levelet el lehet olvasni, egy kis gyakorlással egy zárt könyvben is meg lehet találni egy bizonyos szövegrészt.
Amikor ez a képesség teljesen kifejlõdött, akkor teljes irányítás alatt áll, és tetszés szerint lehet használni, vagy nem használni. Azt mondják, hogy éppen olyan könnyû a közönséges látásról áttérni az éterikus látásra, mint a szem fókuszát megváltoztatni, a változtatás a valóságban a tudat fókuszálását jelenti.
Az éterikus látás számára a föld bizonyos mértékig átlátszó, így az ember jelentõs mélységbe is leláthat, jobban, mint a teljesen tiszta vízbe. Ily módon meg lehet látni a földben furkáló teremtményt, egy szénréteget vagy érc-eret, ha azok nincsenek nagyon mélyen a felszín alatt. Tehát a közbensõ anyag, amelyen átnézünk, nem tökéletesen átlátszó.
Az emberek és állatok testei nagyrészt átlátszóak, így látni lehet a belsõ szervek mûködését, és ily módon bizonyos mértékben a betegséget is meg lehet állapítani.

Az éterikus látás sok lényt tesz láthatóvá, mint amilyenek a természetszellemek alsóbb rendjei, amelyeknek éterikus testük is van. Ebbe az osztályba tartozik majdnem minden tündér, gnóm és a manók, akikrõl Skót Felföldön, Írországban és más országokban annyi monda kering.
Az éterikus testtel rendelkezõ gyönyörû tündéreknek van egy osztálya, amely a föld felszínén él, és amely az evolúció létráján a füveken, a gabonaféléken, a hangyákon, a méheken és az apró természeti szellemeken keresztül emelkedett fel. Miután éter-tündérségük letelik, szalamanderekké vagy tûz-szellemekké, majd szilfekké vagy levegõ-szellemekké válnak, még késõbb pedig az angyalok birodalmába lépnek át.

A tündérek formája sokféle és változatos, a leggyakrabban azonban emberi alakúak, csak valahogy apróbb méretûek, és általában van bennük valamilyen adott tulajdonság vagy valamelyik végtagjuk groteszk eltúlzása. Mivel az éterikus anyag képlékeny és a gondolaterõvel könnyen alakítható, ezért a tündérek tetszésük szerint bármilyen alakot képesek magukra ölteni, mindamellett azonban megvan a saját meghatározott formájuk, amelyet akkor viselnek, amikor nincs semmi különös okuk arra, hogy más alakot öltsenek.
Ahhoz, hogy egy tündér más alakot öltsön magára, mint a sajátja, ezt az alakot világosan el kell képzelnie, és értelmét arra összpontosítania. Amint a gondolata elkalandozik, azonnal visszatér a természetes megjelenési formájához.

Az éterikus anyag nem engedelmeskedik a gondolaterõnek olyan azonnali módon, mint az asztrális anyag. Azt mondhatjuk, hogy a mentális anyag együtt változik a gondolattal, az asztrális anyag a gondolat után olyan gyorsan, hogy az átlagos megfigyelõ alig vehet észre bármilyen különbséget, az éterikus anyagnál azonban az ember látása nehézség nélkül tudja követni a növekedést vagy kisebbedést. Egy asztrális szilf átvillan az egyik formából a másikba, egy éterikus tündér gyorsan növekszik vagy kisebbedik, de nemegy pillanat alatt.
Léteznek korlátok is - bár elég tágak -, amelyeken belül egy éterikus tündér képes megváltoztatni a nagyságát. Így például egy olyan tündér, aki természetes alakjában 30 cm magas, kiterjeszkedhet 2 méteres magasságig, de csak jelentõs erõfeszítéssel, amit nem tud néhány percnél tovább fenntartani.
A fejlõdõ élet egyik áramlata, miután elhagyta az ásványi birodalmat, ahelyett, hogy átlépne a növényvilágba, éterikus tudathordozót ölt magára, Ezek a lények a föld belsejét lakják, és valójában a szilárd szikla belsejében élnek, ami semmilyen akadályt nem jelent látásuk és mozgásuk számára. Egy késõbbi szinten, bár még mindig a sziklában, a föld felszínéhez egészen közel laknak, a jobban fejlett példányok egy rövid idõre alkalomadtán képesek elválni a földtõl. Ezek a gnómok, amiket néha látni, de talán még gyakrabban hallani lehet a barlangokban vagy a bányákban. Vagy úgy válnak láthatókká, hogy materializálódnak, amikor a fizikai anyag fátylát vonják maguk köré, vagy természetesen úgy, hogy a szemtanú átmenetileg éterikus tisztánlátóvá válik. Sokkal gyakrabban is láthatók lennének, ha nem volna meg bennük az a beléjük gyökerezett ellenszenv az ember közelségével szemben, ami a természetszellemek legalacsonyabb típusait kivéve mindegyikben benne van.
Az éterikus természet-szellemek néhány alacsonyabb fajtája nem nyújt valami kellemes látványt esztétikai szempontból. Alaktalan tömegek óriási vörös kitátott szájjal, amelyek a vér és a rothadó hús undorító kiáramlásaiból élnek, mohó, vörösbarna színû rákszerû teremtmények, amelyek rossz-hírû házak felett lebegnek, és vad, polipszerû szörnyetegek, amelyek a részeges emberek orgiáit élvezik, és az alkohol gõzében tivornyáznak.
Azok a lények, amelyek elfogadott törzsi istenek vagy akként tetszelegnek, amelyeknek véres áldozatokat hoznak, vagy táplálékot, leginkább húst égetnek el, nagyon alacsony szinten álló teremtmények, amiknek éterikus testük van, mert csak az éterikus test segítségével képesek felvenni magukba a fizikai kigõzölgéseket, és azokból kivonni akár a táplálékot, akár csak élvezetet találni bennük.
A balzsamokról és orvosságokról mesélt történeteknek, amik a szemre kenve lehetõvé teszik, hogy az ember megláthassa a tündéreket, megvan az igazság alapjuk. A szem semmilyen kenegetése sem nyithatja meg az asztrális látást, bár egyes balzsamok az egész testen szétdörzsölve segítségére vannak az asztrális testnek abban, hogy a fizikai testet teljes tudatosságban hagyja el. Viszont a fizikai szemre alkalmazva azokat, könnyen serkenthetik az éterikus látást.
Az éterikus látással természetesen láthatóvá válnak az emberek éterikus testmásai is. Ezek a testmások gyakran láthatók új sírok felett lebegve. A szeánszokon látható, amint az éterikus anyag szivárog kifelé a médium bal oldalából, és az ember érzékelheti azokat a különbözõ módokat, ahogyan azt a megjelenõ lények felhasználják.
Az éterikus látás láthatóvá tesz jó néhány új színt is, amelyek teljesen eltérnek a színkép színeitõl, ahogyan azt ismerjük, ezért leírhatatlanok a jelenleg használt szavainkkal. Néhány esetben ezek a más színek az általunk ismert színekkel keverednek, és így két olyan felület, amely a közönséges látással tökéletesen egyenlõnek látszik, az éterikus látással különbözõként jelenik meg.
A kémikus elõtt teljesen új világ tárulna fel a megfigyelések hatására, ha úgy tudna bánni az éterrel, mint most foglalkozik a gázokkal és folyadékokkal.
Sok, az ásványvilághoz tartozó éterikus szubsztancia van, amelynek létezése a nyugati tudomány számára ismeretlen. Még magának az embernek a teste is az elsõ fejlõdési körben csak éterikus anyagból épült fel, és határozatlan, sodródó és szinte alaktalan felhõkhöz hasonlított.

Az éterikus látás tájékoztathatna környezetünk egészségérõl vagy egyéb körülményeirõl, és képesek lennénk felfedezni a baktériumokat és más szennyezõ anyagokat.
Az utazás jótékony hatásai részben az éterikus és asztrális hatások megváltozásából származik, amelyek minden helyen és vidéken mások. Az óceán, a hegységek, az erdõk vagy a vízesések - mindegyiknek megvan a maga egyedi asztrális és éterikus életkörnyezete, ahogyan a látható világban is, ennélfogva a saját különleges benyomás- és befolyás-fajtája. E láthatatlan lények közül sokan életerõt árasztanak ki, és a rezgések, amelyeket kisugároznak, minden esetben az ember éterikus testmásának, az asztrális és mentális testének egy-egy még gyakorlatlan részét ébresztik fel. Ez a hatás hasonló azoknak az izmoknak az edzéséhez, amelyeket nem használunk rendszeresen. Mindez egy ideig fáradságot okoz, hosszú távon azonban határozottan egészséges és kívánatos. Az olyan szórakozások, mint például az úszás vagy az evezés, különösen a tengeren, a fenti okok miatt különösen értékesek.
Megvan az igazságalapja annak a hagyománynak, hogy a fenyõfa alatt, fejjel északnak történõ alvás erõsítõen hat, mert a magnetikus áramlatok, amelyek a föld felszínén haladnak, állandó gyengéd nyomással fokozatosan kifésülik a kuszáltságokat és megerõsítik mind az asztrális test, mind az éterikus testmás részecskéit, és így nyugalmat és pihenést adnak. A fenyõfa kisugárzásai az embert érzékennyé teszik a magnetikus áramlatokra, ráadásul a fa állandóan életerõt bocsát ki magából, abban a különleges állapotban, amelyben az ember a legkönnyebben fel tudja szívni magába.
A Nap és a Föld között egyfajta magnetikus árapály, a magnetikus energia oda- és visszaáramlása figyelhetõ meg, amelynek tetõpontjai délben és éjfélkor vannak.
Azok a nagy éterikus áramlatok, amelyek állandóan végigsöpörnek a Föld felszínén az egyik saroktól a másikig, akkora tömeggel rendelkeznek, ami olyan ellenállhatatlanná teszi az erejüket, mint az emelkedõ dagályé, és vannak módszerek, amelyek segítségével ez az óriási erõ biztonsággal felhasználható, bár az irányításukat célzó ügyetlen kísérletek nagy veszéllyel járnak. Az éterikus nyomás hatalmas erejének felhasználása szintén lehetséges.
Ezenfelül az anyag átváltoztatása során a sûrûbb formájából a finomabbra, a benne szunnyadó energia-potenciál óriási tárházát lehet felszabadítani és felhasználni valahogyan úgy, ahogyan a rejtett hõenergia felszabadítható a látható anyag halmazállapotának megváltoztatásával.
A fenti folyamat fordítottja lehetõvé teszi az ember számára, hogy az anyagot éterikus halmazállapotból szilárd halmazállapotúvá változtassa, és így létrehozza a "materializáció" jelenségét.
Ezt a képességet néha szükség esetén ott alkalmazzák, amikor egy ember "láthatatlan segítõként" asztrális testében tartózkodik, és egy eszközre van szüksége, hogy a fizikai anyagban mûködhessen. Ehhez a képességhez jelentõs és kitartó koncentrálási képességre van szükség, és az értelmet nem szabad még egy fél másodpercre sem elfordítani, különben a materializált forma anyaga azonnal visszatér eredeti halmazállapotába.
Annak az oka, amiért egy fizikai tárgyat az éterikus halmazállapotába történõ átalakítása után eredeti alakjába vissza lehet állítani, az, hogy az elementális esszencia megtartja eredeti alakját, és amikor az akaraterõ hatása megszûnik, az esszencia öntõmintaként mûködik, amely körül a megszilárduló részecskék újból összecsoportosulnak. Ha azonban egy szilárd tárgyat hõ segítségével gáz halmazállapotúvá alakítunk, az elementális esszencia - amely a tárgyat áthatotta - szétszóródik. Nem azért, mert magára az esszenciára a hõ hatással van, hanem azért, mert amikor ideiglenes anyaga szilárd testként szétrombolódik, akkor az ilyen fajtájú esszencia visszaáramlik nagy tartályába éppen úgy, mint ahogyan az ember magasabb princípiumai is, bár a meleg vagy a hideg egyáltalán nem befolyásolják, mégis el kell hagyják a fizikai testet, amikor azt a tûz elpusztítja.
Alkalmazhatunk arra eljárásokat, hogy egy fizikai tárgyat átváltoztassunk éterikus halmazállapotba, majd az egyik helyrõl a másikra nagy sebességgel átvigyük azt egy asztrális áramlat segítségével, még olyan szilárd anyagon keresztül is, mint például egy téglafal. Amint a szétbomlasztó erõ megszûnik hatni, az éterikus nyomás az anyagot az eredeti halmazállapotába kényszeríti vissza.
Amikor az ember éterileg érzékennyé válik, a legtöbb esetben a látáson felül egyidejûleg megfelelõ változás megy végbe a többi érzékelõ képességben is. Így az asztrológusok azt állítják, hogy a bolygók hatásai az éterikus atmoszféra kitágításával vagy összetömörítésével a meditáció feltételeit többé-kevésbé kedvezõkké teszik.
A tömjénrõl azt mondják, hogy valahogy úgy hat az éterikus testre, ahogyan a színek hatnak az asztrális testre, és így használható arra, hogy az ember testeit gyorsan összhangba hozza. Úgy tûnik, hogy bizonyos illatokat fel lehet használni arra, hogy az agy különbözõ részeire hassanak.
Az éterikus látás hatása egészen más, mint az asztrális látásé. Az asztrális látás esetében teljesen új tényezõ jelenik meg, amit gyakran egy negyedik dimenzióként írnak le. Például ilyen látással egy kockát úgy lehet látni, mintha teljesen ki volna terítve, minden oldalát, és minden benne lévõ részecskét egyaránt látni lehet.
Viszont az éterikus látással az ember csak keresztüllát a tárgyakon, és annak az anyagnak a vastagsága, amin keresztül néz, nagy eltérést okoz a látás tisztaságában. Az asztrális látásra az ilyen tényezõk nincsenek semmilyen hatással.
A W.T. Stead által a negyedik dimenziós látásra használt "keresztül" szó nem az asztrális, hanem az éterikus látás tökéletes leírása.
Az éterikus látást lehet alkalmazni nagyítási célokra is. A módszer lényege az, hogy a benyomásokat a retina éterikus anyagáról közvetlenül az éterikus agyra visszük át, a figyelmet egy vagy több éterikus részecskére összpontosítjuk, és így az alkalmazott érzékszerv méretben hasonló lesz a megfigyelt kis tárggyal.
Egyszerûbb, bár magasabb fejlettséget igénylõ módszer a homlok-csakra közepébõl egy éterikus anyagból álló hajlékony csövet kivetíteni, amelynek a végén egy lencseként szolgáló atom van. Egy ilyen atomban mind a hét spirillának teljesen kifejlettnek kell lennie. Az atomot tetszés szerint ki lehet tágítani, vagy össze lehet zsugorítani. Ez a képesség a kauzális testhez tartozik, és így amikor egy éterikus atom alkotja a lencsét, egy olyan rendszert kell beiktatni, amely kapcsolatot teremt az éterikus és a kauzális világ között.
Ugyanennek a képességnek egy további kiterjesztésével az ember a tudatát a lencsébe összpontosítva azt távoli pontokra képes kivetíteni.
Ugyanezen képességet egy másfajta elrendezéssel kicsinyítési célokra is fel lehet használni, ami valami olyannak a meglátására szolgál, ami túl nagy ahhoz, hogy azt rendes látással egyszerre megláthassuk.
Ezt a képességet szimbolizálta az egyiptomi fáraó fejdíszében a homlok közepébõl elõrehajló kis kígyó.
Egy spiritiszta szeánszon a halottak által bemutatott sok tisztánlátási eset - például amikor részeket tudnak felolvasni a zárt könyvbõl - ugyancsak éterikus típusú.
A telepátia egyik változata éteri, és lehetséges két fajtája közül egyikben vagy másikban jelenik meg. Az elsõben egy éterikus képmás készül, amit egy tisztánlátó megláthat, a másodikban azok az éterikus hullámok, amelyek a kép keletkezését okozzák, kisugárzódnak, és rábukkanva egy másik éterikus agyra, benne ugyanazt a képmást igyekeznek létrehozni.
Az a szerv az agyban, amely a gondolatátvitelre szolgál, mind a kisugárzásra, mind a vételre, a tobozmirigy. Ha bárki is összpontosítva egy elképzelésre gondol, akkor rezgések keletkeznek az éterben, amelyek szétterjednek a mirigyben, és ezáltal mágneses áramot keltenek, amely gyenge megremegtetõ vagy borzongató érzést vált ki. Ez az érzés jelzi, hogy a gondolat elég tiszta és erõs ahhoz, hogy az átvitelre alkalmas legyen. A legtöbb embernél a tobozmirigy még nincs teljesen kifejlõdve, mert majd csak a fejlõdés folyamán válik azzá.
Az okkultizmus tanulói ismernek egy olyan eljárást, amellyel a fénysugarakat el lehet hajlítani úgy, hogy azok egy tárgyat megkerülve pontosan vissza tudnak térni korábbi pályájukhoz. Ez természetesen azt a tárgyat, amely körül a sugarakat meghajlították, a közönséges látás számára láthatatlanná teszi. Feltételezhetõ, hogy ez a jelenség olyan képesség eredménye, amely azon éterikus anyag különleges formájának befolyásolásával kapcsolatos, ami a fény terjedésének a közege.


Arthur E. Powell

Az éterikus test, a prána hordozója Az éterikus test neve a jógában pránamáya-kosha, azaz a prána hordozója. A fizikai testet és az asztráltestet összekötő finomtest 6-8 mm-re nyúlik túl a bőrön (egészséges embereknél akár 10 cm-re is). Elsődleges feladata, hogy központjain keresztül elnyeli a planetáris és a finomabb pránákat, a Föld éterikus hálózatából, szféráiból kisugárzó energiákat, a bolygók áramlatait, a Nap és más csillagok erőit, a galaxisunkra, Naprendszerünkre, bolygónkra ható kozmikus energiákat, és életerővé, vitalitássá alakítva frekvenciaspecifikusan szétosztja a 85 testáramkör segítségével a test szervei között. Másodlagos feladata az érzelmi testből és a szeretettestből áradó, a cselekedetek hajtóerejeként szolgáló érzelmi energiák, érzetek, érzékbenyomások idegrendszeren, nadikon keresztüli áramoltatása. Az éterikus test lényege a változás, az átalakulás, az állandó növekedés. Ez teszi a holt anyagot élővé, ez tartja össze a szervezetet. A jóltápláltság, a testi-lelki higiénia, a változékonyság, az élet lüktetésének fenntartása mellett felel a tökéletes sejtmásolásért, gyógyulásért, semlegesíti a DNS-ben, az immunrendszerben felfedezett nem megfelelő szakaszokat, folyamatokat, felfogja és megérti a gyógyító utasításokat, és ezek alapján helyreállítja az energetikai egyensúlyt Az étertestet a rezgésoktávok alapján 6 területre oszthatjuk. Gonádikus test: A szimpatikus, paraszimpatikus és központi idegrendszeren, az idegeken, a gonádikus testi finomanyagi csatornákon áramló idegimpulzusok irányítják a szervek szöveteihez – 58-100 Hz-es frekvenciatartományban – a funkciójukhoz szükséges finom- és durvaanyagi energiákat. A test rendeltetése a szervezet ön-és fajfenntartási működésének képessé tétele. Életerőtest: A meridiánokon át futó, belülről érkező (öröklött) ősi energiák és a kívülről érkező esszenciális energiák (életfenntartási, táplálkozási, légzési) a 100,5-176 Hz-es frekvenciatartományon keresztül életerővel, életesszenciával, információval töltik fel az adott energetikai pályához tartozó szerveket, testrészeket. Mágneses test (fluidális test): A kezek és lábak ízületeinél, a tenyereken, a talpakon a bőr felett néhány mm-re található test az érzelmi test levetüléseként energetikailag kiegyenlítetlen lelki, mentális és karmikus programokat, félelmeket, szorongásokat, bűntudati elemeket, önpusztító tendenciákat, az előző életek engramjait, információit, érzelemmintáit, tett-hologramjait tartalmazza, amiket a 128-255,5 Hz-es frekvenciatartományban lehet feloldani. Csakrahálótest: A 10 csakra mindegyike a saját jellegzetes hullámhosszának megfelelő pránát veszi fel, tárolja, és osztja szét a 256-511,5 Hz-es frekvenciatartományon keresztül. Azoknak az éterikus testáramköröknek a segítségével juttatja a szervekhez az energiát, amelyek az ő alaprezgését sugározzák ki Éterikus másolattest (éterikus duplikáció): A test energetikai másodpéldányaként az összes szerv másolatát, harmonikus, tökéletes megjelenését és működését tartalmazza, s elektromágneses sugarakat bocsát ki magából az 512-1023,5 Hz-es frekvenciatartományon keresztül. A test tiszta, kikristályosodott formája, mely fenntartja belső Isteni Lenyomatunk ideális állapotát. A 85 éterikus testáramkörön keresztül irányítja a szervhálót, és hangolja össze a szerveket. Feladata a szervek harmonikus együttrezgésének, a teljes test egészségének biztosítása. Energiatest: A 11 pránaközponton, testnyíláson és az éterikus test pránát tároló pontjait behálózó nadikon keresztül áramló elektromos fény- és magas rezgésű életenergiát, a Föld szférái által felfogott kozmikus sugárzásokat, a világűrből sugárzó erőket az 1024-2047, 5 Hz-es frekvenciatartományon keresztül fogja fel, akkumulálja, és transzformálja le az alapfrekvenciájának megfelelő testáramkörök szerveihez. Késmárki László:Nadi-jóga A gyógyító prána

Égi objektum Szín Chakra Fizikai / érzelmi befolyása Kombinált Pastel White Koronacsakrádon Magasabb Én Istenség Connector Uránusz Vörös Lila Ihlet Jupiter Indigó Homlok Csakra Átélés Vénusz Aqua Torok Csakra Pragmatikus Hold Levendula Thymus Érzelmi egyensúly, gyomor Vénusz Rózsa Mellékvese rendszer Hold Light Green Engedékeny, gége Jupiter Zöld Szívcsakra Ítélet, máj-, pajzsmirigy Szaturnusz Zöld Vérkeringés Szaturnusz Ochre Mellékpajzsmirigy Megbízhatóság, láb Merkúr Világos sárga Mentális éberséget, a tüdő Nap Arany Sárga Solar Plexus csakra Identity, szív, Membrános V / Saturn Gold Orange Lép Chakra Analitikus ok, belek Mars / Plútó Red Orange Szenvedély, Genitals Mars / Sun Skarlátvörös Gyökér csakra Bizalom, Survival válasz Merkúr Royal Blue Nyirokrendszeri Föld Kék Kitartás, Feet