TILTOTT ARCHEOLÓGIA
Csalni,
hazudni, manipulálni nem szabad(na) - a
tudományos világban sem.
MÁR
A MÚLT SEM A RÉGI...
Archeológiai
- paleontológiai és paleoantropológiai zűrök, botrányok.
Vannak
olyan archeológusok, akik évek (évtizedek) óta nem
publikálhatnak, a szakma gyakorlatilag száműzte őket, mert olyan
kutatási eredményeik, leleteik vannak, amelyek nem
illeszkednek a hivatalosan is elfogadott, tanított őstörténeti
elméletbe. Miről is van szó?
Olyan
leletek kerültek elő, melyek bizonyíthatóan sok tízmillió vagy
százmillió évvel korábbi emberi tevékenységet bizonyítanak,
mint a legkorábbi hivatalos ősemberi, előemberi tevé-kenységek
idősávja. Ilyenek pl. a dinoszauruszok idejéből fennmaradt
emberi ( - nem ősemberi!) lábnyomok (a mocsárban haladó dínót
követő, a lábnyomában lépkedő ember nyomai), ősi,
megkővült rétegekből előkerült kalapács, acélgolyó vésett
sávokkal, stb.
Ezek
a dolgok nem illeszkednek a mostani evolúcionista világképbe ezért
tűzzel vassal írtják az ellentétes elméleteket, az
ilyesmivel foglalkozó kutatókat ellehetetlenítik, kutatásaikat
betiltják, leleteiket elzárják, letagadják. Ismerős az eljárás,
ugyan az mint a tiltott energetikai találmányokkal kapcsolatban...
(Mert ilyen a demokrácia - demokratúra - a mások
nézetei csak addig tisztelendők amíg azonos a hivatalos
nézetekkel.)
Kb.
2,8 milliárd éves vésett
acélgolyó.
Dínó
és emberi lábnyom - minimum 65 millió
éves.
Kb.
500 millió éves kalapács.
Dinoszaurusz
és emberi lábnyom. Az ember a dínót annak lábnyomában
lépkedve követte.
500
- 590 millió éves megkővült lábnyom
(
- bizony, valóban cipős !! )
Nemere
István
Tiltott
régészet?
Valóságos bomba lehet mindazok számára Michael A. Cremo könyve, akik a darwini evolúciót tanították az egyetlen kötelező elméletként. A közelmúltban magyarul is megjelent a 'Tiltott régészet. Az emberi faj rejtélyes eredete' című vaskos kötet cáfolja, hogy az ember az állatvilág részeként és annak folytatásaként, abból fejlődött ki, és nem is olyan régen, mindössze néhány százezer éve léteznek a bolygó felszínén a mai emberhez hasonlatos lények.
Cremo ugyanis számos olyan leletet és bizonyítékot ismertet, amely nemhogy nem illik bele a darwini folyamatba, hanem azt egyenesen romba dönti! Könyvében azt állítja, hogy a régészek nemcsak napjaink modern technikájával, hanem már legalább százötven éve is találtak olyan nyomokat, amelyek ellentmondanak Darwinnak. Néhány bánya mélyén pedig amatőrök is felfelfedeznek olyasmit, ami forradalmian új következtetésekre ad lehetőséget. Míg a darwinisták a modern ember megjelenését legfeljebb maximum százezer évvel ezelőttre teszik, a 19. századi, és a századunk nem is olyan régi régészeti, paleontológiai és egyéb leletei ezt az időt megsokszorozzák, és alaposan visszatolják az időskálán.
A hivatalos tudomány állítása szerint százmillió évvel ezelőtt jelentek meg a Földön az első madarak, az első főemlősök és egyéb állatok, majd az első emberszabású majmokra még kilencvenmillió évig kellett várni. Cremo ezúttal olyan tudományos, ámde eddig eltitkolt vagy szándékosan félremagyarázott leletekről számol be, amelyek azt bizonyítják, hogy már a százmillió éves kőzetben is található az ember létezésére és emberi tevékenységre utaló, kétségbevonhatatlan bizonyítékok. Százmillió évvel ezelőttről származó emberi lábnyomot éppúgy találtak, mint aranyláncot, vasedényt. Sőt... 'cipőnyom' is került elő ilyen korú kőzetből!
Egymilliárd évvel ezelőttről is van jó néhány tárgyi bizonyíték: fémes gömbök formájában, bár nem biztos, hogy ezek emberi tevékenység következtében jöttek létre. Ám ahogy közeledünk az időben a jelenhez - jócskán megelőzve a legmerészebb darwinisták időtáblázatát is! -, Cremo bizonyítékai egyre nyugtalanítóbbak, számuk sokasodik, jelentőségük nő. Abból az időből, amikor a hivatalos tudomány szerint az ember még voltaképpen emberszabású majom volt, és semmiféle értelmes tevékenységet nem végzett, mert hiányzott hozzá az "értelme" - Cremo bizonyítékai közt fémcső, mozsár, mozsártörő, sokféle kőeszköz stb. szerepel. Amikor a tudomány szerint még a legegyszerűbb 'homo erectus', vagyis felegyenesedett ember nem létezett - már volt a mai emberrel tökéletesen megegyező tartású lény, a régészek ugyanis találtak ilyen csontvázat, teljeset és tökéleteset, csakhogy... 'nem hozhatták nyilvánosságra!'
Pedig arra mutató jelek is vannak, hogy a dinoszauruszokkal egy időben már élt ember a Földön, vagyis csaknem hatvanötmillió évvel ezelőtt! És Cremo szerint minden korban, az utolsó több tízmillió évben a majomemberek, majomősök, ősemberek is békésen megfértek az emberformájú emberrel! Így az utolsó korban is együtt élt a Neandervölgyi és a cro-magnoni típus, ami halomba döntené az eddig érvényes és a tudományos világ által közmegegyezéssel elfogadott tanokat.
Csaknem ötszáz, eddig eltitkolt, agyonhallgatott régészeti és egyéb bizonyítékról számol be a szerző. Valamint arról, hogyan próbálták megakadályozni őt is abban, hogy ezt nyilvánosságra hozza, lefilmezze, televízióban bemutassa. Pedig érdemes volna foglalkozni vele, hiszen Cremo műve mérföldkő lehet az újfajta emberi gondolkodás útján.
Nemere István
Forrás:(Tvr-hét 1998/01)
Nagyszerű
ez az írás:
Michael A. Cremo:Az emberi faj rejtélyes eredete
v,
2008/07/20 - 11:01 - johannes
Michael
A. Cremo
Az
emberi faj rejtélyes eredete c.
könyv olyan bizonyítékokat tár elénk, amelyek alátámasztják
azt, hogy a jelenleg ismert darwini elképzelés nem helyes. Michael
A. Cremo ismeretterjesztő előadása könyvének anyagából. Az
emberi faj rejtélyes eredete című könyv 1997 novemberében
jelent meg magyar nyelven, s gyors egymásutánban még kétszer
került kiadásra. Ebben az időben Michael A. Cremo hazánkban
járt, s nyilvános előadásokon, egy vitafórumon, televízió- és
rádióműsorokban, valamint a sajtó képviselői számára adott
interjúkban mutatta be kutatómunkája eredményét. Az
alábbiakban nyilvános, diavetítéses előadásának rövidített
formáját közöljük.
"Nagy
tisztelettel adózom Charles Darwin és korai követői előtt,
hiszen hasonló helyzetben voltak, mint amilyenben én vagyok most,
és azt hiszem, nagyon nagy bátorságra volt szükségük, hogy
megtegyék azt, amit tettek.
A
darwinizmus alapvető tétele az, hogy a hozzánk hasonló emberi
lények primitívebb elődökből fejlődtek ki. Először a mai
majmok és emberszabású majmok ősei léteztek, utána az ember
elődei, a majomemberek illetve ősemberek, végül pedig a hozzánk
hasonló emberi lények. Az emberi faj eredetével kapcsolatos
kérdésekre azonban másféle válaszok is vannak. Amikor az
emberek a darwini elmélettel szembenálló véleményeket hallanak,
általában azt gondolják, hogy ezek biztosan a Bibliából
származnak.
Engem
az inspirált a kutatásra, hogy huszonöt éven keresztül
tanulmányoztam India ősi írásait. Ezek az ősi szanszkrit írások
többek között arról számolnak be, hogy a hozzánk hasonló
emberi lények rendkívül hosszú időn keresztül éltek együtt
majomemberszerű élőlényekkel. Más szóval, a majomemberek
elképzelése nem egy új dolog - ezek az ősi írások is hasonló
élőlényekről beszélnek. Nagyon érdekesnek találtam ezt, s
azon tűnődtem, vajon létezik-e valamiféle kézzelfogható
bizonyíték, amivel ez alátámasztható lenne.
Egyesekben
persze felvetődhet az, hogy megfelelő dolog-e tudományos
kutatómunkát végezni ősi könyvekből származó elgondolások
alapján. De ha szigorúan tudományos szempontból nézzük,
teljesen mindegy, honnan származik egy elképzelés: jöhet a saját
elménkből, egy ősi könyvből, egy barátunktól - a lényeg az,
hogy van-e olyan bizonyíték, amely alátámasztja az
elméletet. Nyolc éven keresztül teljes
körű régészettörténeti kutatómunkát végeztem.
Általában
azt halljuk, hogy az összes valaha felfedezett bizonyíték az
emberi evolúció bevett elméletét támasztja alá. Az
alaptörténet úgy szól, hogy körülbelül kétmilliárd éve
kezdődött el az élet a bolygón, s úgy ötvenmillió éve
jelentek meg a legelső majmok és emberszabású majmok. Mintegy
4-5 millió évvel ezelőtt jelentek meg az első ősemberek, az
Australopithecusok, körülbelül száz- vagy kétszázezer évvel
ezelőtt pedig a legelső modern típusú emberi lények. És
általában azt halljuk, hogy az összes felfedezett bizonyíték
ezt a bevett forgatókönyvet támasztja alá.
Nyolcéves
kutatómunkám alatt azonban arra a felfedezésre jutottam, hogy az
utóbbi százötven évben a régészek és az antropológusok
hatalmas mennyiségű olyan bizonyítékot fedeztek fel, amelyek azt
támasztják alá, hogy e
hosszú idő szinte teljes tartamán keresztül olyan emberi lények,
amilyenek mi is vagyunk, ugyancsak léteztek a bolygón. Ezeket
a leleteket szakavatott régészek, geológusok és paleontológusok
fedezték fel, tudományos folyóiratokban számoltak be róluk, és
tudományos konferenciákon vitatták meg őket. De azt találjuk,
hogy e leletanyag teljes egészében hiányzik a mai kézikönyvekből.
Miért van ez? Erről a Tiltott régészet című könyvemben
beszélek, amelyben több száz olyan esetet mutattam be, amelyek
azt bizonyítják, hogy
sok millió évvel ezelőtt is léteztek emberi lények.
A
könyv nagy figyelmet keltett a tudományos világban. És nem
csupán negatív reakciókat váltott ki, pozitív visszajelzések
is vannak. Például az egyik tudománytörténeti folyóiratban, a
könyv egyik precenziójában az állt, hogy előttem még senki nem
pillantott bele ilyen mélyen a régészet történetébe. A világ
számos egyetemén, régészeti tanszékén is beszéltem, s számos
régészeti konferencián tartottam előadásokat. Mindig azt
hangsúlyozom, hogy legalább tudniuk kell az összes olyan
bizonyítékról, ami tanulmányaikhoz, kutatási területükhöz
tartozik. Azt mondom nekik: "Bármit is szeretnétek kezdeni
ezekkel a bizonyítékokkal, az a ti dolgotok, de legalább
tudatában kell lennetek minden létező leletnek. Talán úgy
ítélitek meg, hogy a bizonyítékok egy része elfogadható, egy
másik része viszont nem, de legalább tudnotok kell róla, hogy
léteznek."
Miért
hiányzik annyi lelet a mai szakkönyvekből? Ennek
az oka egy olyan folyamat, amit éntudásszűrésnek nevezek.
Azok a jelentések, leletek, amelyek összhangban vannak az
általánosan elfogadott elméletekkel, nagyon könnyen átjutnak
ezen a szűrőn. Azokat a jelentéseket pedig, amelyek élesen
szemben állnak az elfogadott elméletekkel, általában
elutasítják. Így vagy feledésbe merülnek, vagy mellőzik,
illetve bizonyos esetekben elhallgatják,
tudatosan eltussolják őket.
Ma
este csak egy párat szeretnék megosztani Önökkel abból a több
száz esetből,
amiket a könyvemben részleteztem. Az esetekkel kapcsolatban két
szempontot fogunk figyelembe venni. Először is az ember
rendkívül ősi múltjának tényleges
bizonyítékait, másrészt pedig atudásszűrés folyamatát
vizsgáljuk meg, és megpróbáljuk feltárni annak az okát, hogy
miért nem hallunk manapság ezekről a leletekről. Mivel a
régészetnek az egész történetét megvizsgáltam, a ma este
bemutatásra kerülő esetek egy része természetesen régebbi, más
leletek viszont újabb keletűek.
Az
első eset egy
múlt századbeli kaliforniai felfedezés. Aranylelőhelyre
bukkantak Kaliforniában, s bányászok dolgoztak a helyszínen,
hogy felszínre hozzák az aranyat. Vájatokat fúrtak a sziklába,
s az aknákban, több
ezer lábnyi mélységben, olykor emberi csontvázakat,
lándzsahegyeket és mindenféle kőeszközt találtak a hegy
különböző pontjain.
Ezekben a leletekben az a szokatlan, hogy a
szikla, amelyben találták őket, akorai
eocén időszakból való, vagyis
több mint ötvenmillió
éves.
A geológusok nagyon alapos vizsgálatnak vetették alá a helyet,
s mind
egyetértettek abban, hogy a rétegek ilyen idősek.
Persze a modern régészet szemszögéből ez igencsak meghökkentő
dolog. Senki nem számított arra, hogy olyan bizonyítékra
bukkannak, ami az
ember ötvenmillió évvel ezelőtti létezését támasztja alá. De
a bizonyíték ott van, s a tudományos világnak Dr. J. D. Whitney
számolt be róla, aki akkoriban Kalifornia állami geológusa volt.
Egy nagy könyvet írt a leletekről, amit a Harward Egyetem adott
ki.
Miért
nem hallunk manapság ezekről a felfedezésekről? Ez
Dr. William Holmesnak, a washingtoni Smithsoni Intézet tudományos
munkatársának köszönhető.
Azt mondta, hogy ha Dr. Whitney értette volna az emberi evolúció
modern elméletét, akkor nem hozta volna nyilvánosságra a
felfedezéseit, az elébe táruló bizonyítékok hatalmas
mennyisége ellenére sem. Más szavakkal, hogyha
a leletek nincsenek összhangban az elfogadott elmélettel, akkor,
bármilyen meggyőzőek is, félre kell őket tenni.
Sajnálatos dolognak tartom, hogy a tudományos közösségen belül
van egy réteg, amely inkább ideológiai,
politikai mintsem tudományos okok miatt kötelezi el
magát a darwinizmus mellett.
S ez a leletek kezelésé-ben is megmutatkozik. A
tudásszűrés folyamata ez, ami mind a mai napig tart.
Tavaly egy televíziós műsorban szerepeltem, amit az MBC, az
Egyesült Államok legnagyobb tévétársasága készített. A
tévéprogram Az ember rejtélyes eredete címet viselte. A műsor
készítése során azt javasoltam a producereknek, hogy menjenek el
a berkeleyi Kalifornia Egyetemen lévő Természettudományi
Múzeumba, ahol e leletek találhatóak, s filmezzék le őket. Nem
mondom most el az egész történetet - a lényeg az, hogy a
múzeum vezetői mindenféle
kifogásokat találtak, s
végül nem engedték meg, hogy a tévétársaság lefilmezze a
leleteket. Ez egy valódi "X akták" eset, s nem egy olyan
dolog, ami csak a televízióban történik.
A tudományos
közösségen belüli politikai
rétegben nagy felháborodást keltett,
amikor a műsort leközölték a televízióban. A vezető
tudományos szervezetek tagjai arra akarták rávenni a kormányt,
hogy büntesse meg az MBC tévétársaságot, amiért az amerikai
népnek bemutatta a műsort. Megpróbálták rábírni a Szövetségi
Kommunikációs Bizottságot (ami az Egyesült Államok kormányának
az a szerve, amely a tévétársaságok számára kiadott
engedélyekért is felelős), hogy több millió dollárral büntesse
meg a tévétársaságot a műsor bemutatása miatt. Noha a
próbálkozás nem járt sikerrel, maga a tény, hogy ilyen irányú
erőfeszítéseket tettek, azt mutatja, hogy van
egy réteg a tudományos közösségen belül, amelyik nem szívesen
látná, ha nyílt párbeszéd folyna az emberi eredettel
kapcsolatos összes bizonyítékról.
Vajon
manapság is tesznek-e hasonló felfedezéseket? - kérdezhetné
valaki. Az előbbi leletek kora 40-50 millió év, amikor, a bevett
elmélet szerint, még csak a legelső majmok és emberszabású
majmok léteztek. S ahogy mondtam, azt az ellenvetést tehetné
valaki, hogy rendben van, a múlt században történhetett ilyesmi,
de vajon fedeznek-e fel manapság is ehhez hasonló dolgokat? A
válasz: igen,
ma is fedeznek fel ilyen leleteket.
1979-ben Afrikában, Tanzániában, Mary Leakey több tucat
lábnyomot talált. A fizikai antropológusok, akikmegvizsgálták a
lábnyomokat, azt
állították, hogy azok teljesen megegyeznek a maiember
lábnyomával. De
olyan kőzetben találták őket, ami majdnem négymillió
éves.
A jelenlegi elképzelések szerint abban az időben nem létezhettek
olyan élőlények, melyek ilyen lábnyomokat tudtak volna hagyni.
Akkor viszont milyen magyarázatot próbálnak adni ezekre a
lábnyomokra? Azt mondják, hogy négymillió évvel ezelőtt élt
egy majomember Kelet-Afrikában, amelynek a lábnyoma pontosan olyan
volt, mint a miénk, s ő hagyta ezeket a nyomokat. Ez egy nagyon
érdekes javaslat, de nincs semmilyen kézzelfogható bizonyíték,
amivel alátámasztható lenne. Az akkoriban létező majomembernek,
az Australopithecus afarensisnek a csontjait már megtalálták.
Megtalálták a lábcsontjait is, ám a lábujjai sokkal hosszabbak,
mint az emberi lábujjak. Egy ilyen láb nem tudott volna olyan
lábnyomokat hagyni, mint amilyeneket Mary Leakey talált
Tanzániában. A tudomány csak egyetlen olyan élőlényt ismer,
ami ilyen lábnyomokat hagyhatott maga után: ez a hozzánk hasonló
emberi lény.
Egy
másik példa a tudásszűrésre. Mexikóban, egy Hueyatlaco nevű
helyen, az antropológusok árkokat ástak a földbe, s nagyon
fejlett kőeszközökre bukkantak. A kőeszközök korát
megállapítandó, megkértek egy geológust, hogy határozza meg a
kőzetréteg korát, amelyben találták őket. A geológus, Dr.
Virginia Steen-McIntyre, munkatársaival együtt négy különböző
módszert használt a lelőhely korának meghatározására, s
mindegyik módszer kb. háromszázezer éves kort mutatott.
Ez két ok miatt is különös. Az egyik az, hogy ebben
az időben sehol a világon nem létezhettek olyan élőlények,
akik ilyen eszközöket tudtak volna készíteni.
Másrészt Észak-Amerikában, kb. harmincezer évvel ezelőttig nem
is élhetett emberi lény. Tehát az, hogy hozzánk hasonló,
háromszázezer évvel ezelőtt élő emberek bizonyítékaira
bukkantak Mexikó területén, meghaladta azt, amit az
antropológusok el tudtak fogadni, ezért megtagadták, hogy
nyilvánosságra hozzák a geológus kormeghatározását. Ehelyett
húszezer évben határozták meg a lelőhely korát. A geológus
pedig, aki a háromszázezer éves kormeghatározást adta, nagyon
nagy nehézségekkel találta magát szembe a szakmájában, melyet
végül fel kellett adnia. Amikor cikket írtam e felfedezésekről,
eredetileg a kőeszközökről készült fényképeket akartam hozzá
felhasználni, de amikor engedélyt kértem az antropológusoktól a
fényképek megjelentetésére, azt válaszolták, hogy csak abban
az esetben járulnak ehhez hozzá, ha nem említem meg a lelőhely
háromszázezer éves korát. Ez egy újabb példa a tudásszűrés
folyamatára.
Természetesen
hosszasan folytathatnánk a sort; több száz ilyen esetről tudnék
Önöknek beszámolni, sok héten át beszélhetnék róluk.
A
kőeszközök nagyon fontos régészeti leleteknek számítanak. A
múlt évszázadban Carlos Ribeiro, Portugália
vezető geológusa sok száz kőeszközt fedezett fel húszmillió
éves kőzetrétegekben. Hasonló
korú kőeszközökre bukkantak Franciaországban is,
melyekről a Francia Tudományos Akadémia tudományos
folyóirataiban jelentek meg beszámolók. Egy német geológus, az
Indiai Geológiai Szolgálat szakembereivel együtt húszmillió
éves leleteket
fedezett fel Burmában. A
felfedezések eme nagyon érdekes sorát, a 40-50 millió éves
kaliforniai aranybánya-leleteket, a
nagy számú húszmillió éves kőeszközt, az ötmillió
éves afrikai lábnyomokat stb. szemlélve azt láthatjuk, hogy
igencsak ellentmondanak annak a jelenleg elfogadott elméletnek,
mely szerint az emberi lény százezer évvel ezelőtt jelent meg.
Előadásom
hátralévő két-három percében egy rövid pillantást vethetünk
arra, hogy vajon milyen messzire nyúlhatnak vissza a leletek az
időben? A The Geologist című tudományos újság egy nagyon
érdekes jelentést közölt egy emberi
csontvázról,
amit Illinois Államban találtakkilencven
lábbal (27 m) a föld alatt.
A jelentés szerint, közvetlenül
a csontváz fölött, érintetlen, szilárd kőzetréteg volt.
Illinois állami geológusától megtudtam, hogy a kőzetréteg, ami
alatt a csontvázat találták, háromszázmillió
éves.
Egy másik jelentés olyanaranyláncról
számol be, amit kb. háromszázmillió évesre datált szénben
találtak.
A Scientific American beszámolót közölt egy fémvázáról,
amit ötszázmillió éves kőzetben tártak fel. Számos
olyan beszámoló is van, melyek jóval régebbi korokba nyúlnak
vissza. Dél-Afrikában például fémgolyókat
találtak, párhuzamos vésetekkel az egyenlítőjük körül, több
mint kétmilliárd éves ásványi üledékben.
A régészet teljes történetét megvizsgálva azt találjuk, hogy
több száz olyan bizonyíték van, amely azt
támasztja alá, hogy hozzánk
hasonlóemberi
lények mérhetetlenül hosszú ideje léteznek már e bolygón.
Természetesen majomemberek is léteztek, de a leletanyagot
megvizsgálva azt látjuk, hogy pusztán egy időben éltek az
emberekkel, s nem az történt, hogy az egyik a másikból fejlődött
volna ki. Szóval úgy tűnik, hogy a jelenlegi, az ember eredetére
vonatkozó darwini elméletet nem támasztják alá a tények.
Köszönöm
szépen a figyelmet. "
500-600millió
éves
-
pre-kambriumi rétegből előkerült - fém
váza.
És
egy riport:
Horváth
Erzsébet:Beszélgetés
Michael A. Cremoval
Darwin
alkonya?
Az
emberi faj rejtélyes eredete
c. könyv szerzőjével
c. könyv szerzőjével
Horváth
Erzsébet riportja
-
Miért kezdett el az emberi faj eredetére vonatkozó kutatásokkal
foglalkozni?
Michael A. Cremo: Kutatásaimat az ősi indiai szanszkrit szövegek tanulmányozása után kezdtem el. Ezen írások között volt egy csoport, a Puránák (történetek), melyek azt állították, hogy bolygónkon, hozzánk hasonló emberek és majomszerű lények nagyon hosszú időn keresztül éltek egymás mellett a múltban - évek tízmillióin, sőt, százmillióin keresztül. Ezt nagyon érdekesnek találtam. Nagyon különbözött ez attól, amit valaha is hallottam vagy olvastam az antropológiai vagy biológiai tárgyú könyvekben. Továbbá teljesen eltért a darwinista felfogástól, ami azt mondja, hogy a hozzánk hasonló emberek csak 100 000 éve jelentek meg, s előttük csak majomszerű ősök éltek.
1975-ben, amikor a Bhaktivedanta Intézet kutatója lettem, amely a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezetének tudományos kutatással foglalkozó ága, hozzákezdtem egy speciális tudományos kutatómunkához. Nyolc éven keresztül az archeológia történetének tanulmányozásában mélyedtem el, és ami kibontakozott előttem, az egészen elképesztő volt: az elmúlt 150 évben archeológusok és antropológusok sok-sok emberi csontvázat, emberi lábnyomot és szerszámot találtak a Föld sok tíz-, sőt sok százmillió éves rétegeiben. Ezek, a főként tudományos publikációkban fennmaradt tények, ellentmondanak az emberiség eredetéről és őstörténetéről alkotott elképzeléseknek, amelyekről manapság hallhatunk és olvashatunk. Ezek után joggal merül fel az emberben a kérdés: hogyan lehetséges, hogy a tényeknek, bizonyítékoknak ez a hatalmas tömege eltűnt a manapság használatos könyvekből. Persze ennek a kívülrekedésnek nyilván jó okai is lehettek, például az, hogy a leletek egy része rossz minőségű volt. A jelentéseket tanulmányozva azonban nyilvánvalóvá vált előttem, hogy elképesztő leletanyaggal állunk szemben. Az eredeti leírások nagyon sok tisztázatlan kérdést megválaszolnak. Úgy tűnik, hogy annak, hogy ezek a leírások hiányoznak a jelenlegi könyvekből, az az oka, talán az egyetlen oka, hogy ellentmondanak az uralkodó elképzeléseknek, az ember eredetéről és az ember kifejlődéséről szóló darwinista elméletnek. Ezt a folyamatot, melynek során a bizonyítékok bizonyos fajtáit elutasítják pusztán azért, mert nem egyeztethetők össze az uralkodó nézetekkel, "tudásszűrésnek" nevezem.
Michael A. Cremo: Kutatásaimat az ősi indiai szanszkrit szövegek tanulmányozása után kezdtem el. Ezen írások között volt egy csoport, a Puránák (történetek), melyek azt állították, hogy bolygónkon, hozzánk hasonló emberek és majomszerű lények nagyon hosszú időn keresztül éltek egymás mellett a múltban - évek tízmillióin, sőt, százmillióin keresztül. Ezt nagyon érdekesnek találtam. Nagyon különbözött ez attól, amit valaha is hallottam vagy olvastam az antropológiai vagy biológiai tárgyú könyvekben. Továbbá teljesen eltért a darwinista felfogástól, ami azt mondja, hogy a hozzánk hasonló emberek csak 100 000 éve jelentek meg, s előttük csak majomszerű ősök éltek.
1975-ben, amikor a Bhaktivedanta Intézet kutatója lettem, amely a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezetének tudományos kutatással foglalkozó ága, hozzákezdtem egy speciális tudományos kutatómunkához. Nyolc éven keresztül az archeológia történetének tanulmányozásában mélyedtem el, és ami kibontakozott előttem, az egészen elképesztő volt: az elmúlt 150 évben archeológusok és antropológusok sok-sok emberi csontvázat, emberi lábnyomot és szerszámot találtak a Föld sok tíz-, sőt sok százmillió éves rétegeiben. Ezek, a főként tudományos publikációkban fennmaradt tények, ellentmondanak az emberiség eredetéről és őstörténetéről alkotott elképzeléseknek, amelyekről manapság hallhatunk és olvashatunk. Ezek után joggal merül fel az emberben a kérdés: hogyan lehetséges, hogy a tényeknek, bizonyítékoknak ez a hatalmas tömege eltűnt a manapság használatos könyvekből. Persze ennek a kívülrekedésnek nyilván jó okai is lehettek, például az, hogy a leletek egy része rossz minőségű volt. A jelentéseket tanulmányozva azonban nyilvánvalóvá vált előttem, hogy elképesztő leletanyaggal állunk szemben. Az eredeti leírások nagyon sok tisztázatlan kérdést megválaszolnak. Úgy tűnik, hogy annak, hogy ezek a leírások hiányoznak a jelenlegi könyvekből, az az oka, talán az egyetlen oka, hogy ellentmondanak az uralkodó elképzeléseknek, az ember eredetéről és az ember kifejlődéséről szóló darwinista elméletnek. Ezt a folyamatot, melynek során a bizonyítékok bizonyos fajtáit elutasítják pusztán azért, mert nem egyeztethetők össze az uralkodó nézetekkel, "tudásszűrésnek" nevezem.
-
Hogyan jött létre a könyv?
A Tiltott régészetben nyolcéves kutatómunkám eredményeit gyűjtöttem össze. Eredetileg angol nyelven jelent meg 1993-ban, kb. 900 oldalas, és sok száz tényt, tudományos feljegyzést tartalmaz az emberiség különös történetéről. Nos, a könyv sokk-hullámot váltott ki a tudományos világban, nagy figyelmet keltett. Jelentős tudományos, archeológiai, antropológiai és tudománytörténeti folyóiratokban méltatták. Természetesen ez egy igen vitatott könyv, nagyon sok ember nem ért egyet azzal, amit mondok, de még azok is, akik a legkevésbé értenek egyet a következtetéseimmel, úgy gondolják, hogy nagyon jó dolgot tettem, mert az összes tényt egy könyvbe gyűjtöttem össze.
A könyv egyik méltatója azt mondta, hogy rajtam kívül senki nem tekintett bele ilyen behatóan az archeológia történetébe. Mivel nagyon gyakran tartok előadásokat az egyetemek régészeti tanszékein, számos régésszel folytattam beszélgetést, továbbá számos archeológiai konferencián tartottam előadást. Minden alkalommal azt hangsúlyozom nekik, hogy legalább tisztában kell lenniük az összes olyan ténnyel is, amely ellenkezik a véleményükkel. Tehát bármit is gondoljanak ezekről a bizonyítékokról - egyeseket hasznosnak, másokat talán érdektelennek tartván - tisztában kell lenniük mindazzal, ami van.
Nos, azóta számos különböző nyelvre fordították le a könyvet, többek között legutóbb magyar nyelvre is, de megjelent már például németül és olaszul is. Most készülnek a japán és az orosz nyelvű kiadások, és az óriási érdeklődés miatt, sok más nyelvre készülnek lefordítani.
A Tiltott régészetben nyolcéves kutatómunkám eredményeit gyűjtöttem össze. Eredetileg angol nyelven jelent meg 1993-ban, kb. 900 oldalas, és sok száz tényt, tudományos feljegyzést tartalmaz az emberiség különös történetéről. Nos, a könyv sokk-hullámot váltott ki a tudományos világban, nagy figyelmet keltett. Jelentős tudományos, archeológiai, antropológiai és tudománytörténeti folyóiratokban méltatták. Természetesen ez egy igen vitatott könyv, nagyon sok ember nem ért egyet azzal, amit mondok, de még azok is, akik a legkevésbé értenek egyet a következtetéseimmel, úgy gondolják, hogy nagyon jó dolgot tettem, mert az összes tényt egy könyvbe gyűjtöttem össze.
A könyv egyik méltatója azt mondta, hogy rajtam kívül senki nem tekintett bele ilyen behatóan az archeológia történetébe. Mivel nagyon gyakran tartok előadásokat az egyetemek régészeti tanszékein, számos régésszel folytattam beszélgetést, továbbá számos archeológiai konferencián tartottam előadást. Minden alkalommal azt hangsúlyozom nekik, hogy legalább tisztában kell lenniük az összes olyan ténnyel is, amely ellenkezik a véleményükkel. Tehát bármit is gondoljanak ezekről a bizonyítékokról - egyeseket hasznosnak, másokat talán érdektelennek tartván - tisztában kell lenniük mindazzal, ami van.
Nos, azóta számos különböző nyelvre fordították le a könyvet, többek között legutóbb magyar nyelvre is, de megjelent már például németül és olaszul is. Most készülnek a japán és az orosz nyelvű kiadások, és az óriási érdeklődés miatt, sok más nyelvre készülnek lefordítani.
-
Milyen volt a könyv fogadtatása a tudományos körökben?
Egy tudós azt mondta egyszer, hogy az akadémiai élet valami olyasmi, hogy ezren ülnek egy teremben és mindegyik azt mondja, hogy figyeljetek rám. És ők figyelnek rám, ami nagy eredmény! Természetesen, ha hallgatnának rám és egyet is értenének velem, az még nagyobb eredmény volna, de már azt is sikernek tekintem, ha csak meghallgatnak. Néhány tudományos folyóiratban megjelent könyvismertető szerint, könyvem jelentős mértékben hozzájárult az emberiség eredetével foglalkozó paleoantropológia tudományához. David Oldroyd tudománytörténész azt a kérdést tette fel ismertetőjében, hogy vajon hozzájárult-e valamivel a könyv a tudománytörténet diszciplínájához, és azt a választ adta, hogy igen, két okból is: először, mert senki nem mélyült el ennyire a tudomány történetében azelőtt, másodszor pedig a könyv fontos kérdéseket vet fel a tudományos őszinteség iránti igény természetéről.
Mit is akarok ezzel mondani? Néha bizonyos elképzeléseket úgy mutatnak be, mint abszolút bizonyosságot - például nagyon ritka, hogy egy darwinistától ne azt halljuk, hogy az evolúció nem elmélet, hanem tény. A könyv egyik méltatója azt mondta, hogy kicsit jobban el kell gondolkodnunk a dolgokon; lehet, hogy úgy fogalmazhatnánk, hogy inkább egy kiváló hipotézisről, semmint egy bizonyosságról van szó.
Ezt én haladásnak tartom. Ha legalább kétségeket tudok ébreszteni a témával foglalkozó szakemberekben, úgy hiszem, már az is siker.
Egy tudós azt mondta egyszer, hogy az akadémiai élet valami olyasmi, hogy ezren ülnek egy teremben és mindegyik azt mondja, hogy figyeljetek rám. És ők figyelnek rám, ami nagy eredmény! Természetesen, ha hallgatnának rám és egyet is értenének velem, az még nagyobb eredmény volna, de már azt is sikernek tekintem, ha csak meghallgatnak. Néhány tudományos folyóiratban megjelent könyvismertető szerint, könyvem jelentős mértékben hozzájárult az emberiség eredetével foglalkozó paleoantropológia tudományához. David Oldroyd tudománytörténész azt a kérdést tette fel ismertetőjében, hogy vajon hozzájárult-e valamivel a könyv a tudománytörténet diszciplínájához, és azt a választ adta, hogy igen, két okból is: először, mert senki nem mélyült el ennyire a tudomány történetében azelőtt, másodszor pedig a könyv fontos kérdéseket vet fel a tudományos őszinteség iránti igény természetéről.
Mit is akarok ezzel mondani? Néha bizonyos elképzeléseket úgy mutatnak be, mint abszolút bizonyosságot - például nagyon ritka, hogy egy darwinistától ne azt halljuk, hogy az evolúció nem elmélet, hanem tény. A könyv egyik méltatója azt mondta, hogy kicsit jobban el kell gondolkodnunk a dolgokon; lehet, hogy úgy fogalmazhatnánk, hogy inkább egy kiváló hipotézisről, semmint egy bizonyosságról van szó.
Ezt én haladásnak tartom. Ha legalább kétségeket tudok ébreszteni a témával foglalkozó szakemberekben, úgy hiszem, már az is siker.
-
Elutasítja a teljes, azaz az élővilág egészére vonatkozó
evolúciót, vagy csupán az ember evolúcióját nem fogadja el?
A könyvemben természetesen csak az emberi evolúcióról beszélek, de annak következtében, hogy az ember ősiségére vonatkozó bizonyítékok oly hosszú időre nyúlnak vissza, nyilván felmerül az összes faj evolúciójának kérdése. Van egy nagyon híres evolúciókutató a Harvard Egyetemen, dr. William W. Howells, aki elolvasta a könyvet és azt mondta, hogy ha a könyvemben bemutatott bizonyítékokat elfogadnák, az azt eredményezné, hogy a tudósoknak nemcsak az emberi eredetről alkotott eddigi képüket kellene újraértékelni, hanem az életnek a bolygón végbement fejlődéséről alkotott kép egészét is. Tehát ami engem illet, úgy vélem, hogy számos jól megalapozott okunk van arra, hogy megkérdőjelezzük a teljes evolúciós elméletet - nemcsak az emberiségre, hanem a többi fajra vonatkozóan is.
A könyvemben természetesen csak az emberi evolúcióról beszélek, de annak következtében, hogy az ember ősiségére vonatkozó bizonyítékok oly hosszú időre nyúlnak vissza, nyilván felmerül az összes faj evolúciójának kérdése. Van egy nagyon híres evolúciókutató a Harvard Egyetemen, dr. William W. Howells, aki elolvasta a könyvet és azt mondta, hogy ha a könyvemben bemutatott bizonyítékokat elfogadnák, az azt eredményezné, hogy a tudósoknak nemcsak az emberi eredetről alkotott eddigi képüket kellene újraértékelni, hanem az életnek a bolygón végbement fejlődéséről alkotott kép egészét is. Tehát ami engem illet, úgy vélem, hogy számos jól megalapozott okunk van arra, hogy megkérdőjelezzük a teljes evolúciós elméletet - nemcsak az emberiségre, hanem a többi fajra vonatkozóan is.
-
Ha jól tudom, a leletek, és főként az idős leletek korának
meghatározására elsősorban az élővilág evolúciójára
alapozott biosztratigráfiát használták, ami ezek szerint megdőlni
látszik. Milyen kormeghatározási módszereket alkalmaztak még?
A különböző leletek kormeghatározására használt módszereket illetően, nézzünk meg néhány esetet. 1979-ben Kelet-Afrikában, Tanzániában, Mary Leakey felfedezett néhány lábnyomot, amelyet a fizikai antropológusok megkülönböztethetetlennek tartottak a mai ember lábnyomától. Így aztán az volt a kérdés, vajon milyen idős a lábnyom. A lábnyom eredetileg vulkáni hamuban alakult ki, ami csak később vált kemény kőzetté. A tudósok radiometrikus kormeghatározási technikával, kálium-argon módszerrel meghatározták a vulkáni üledék korát. Ennek alapján a lábnyom 3,6 millió éves. Ezzel a lábnyommal kapcsolatban az a szokatlan, hogy ugyanolyan, mint a miénk. Nagyon nehéz volt az antropológusoknak magyarázatot találniuk arra, hogy ez hogyan lehetséges. Úgy vélték, hogy lehetett egy majomember akkoriban, 3,6 millió éve Afrikában, amelynek a miénkkel megegyező lába volt. Ez egy érdekes felvetés, de nincs rá bizonyíték. A tudósok találtak csontvázakat ebből az időből, de ezeknek a lábfeje sokkal hosszabb volt, mint a mai átlagos méret, így aztán nem is hozhatták létre azokat a lábnyomokat, amelyeket Mary Leakey talált Laetolinál. Tehát a tudósok által ismert egyedüli lény, amely ezeket a lábnyomokat hagyhatta, csak egy olyan ember lehetett, mint mi magunk.
Ebben az adott esetben tehát kálium-argon módszerrel, egy radiometrikus kormeghatározási módszerrel határozták meg a lábnyomok korát.
A különböző leletek kormeghatározására használt módszereket illetően, nézzünk meg néhány esetet. 1979-ben Kelet-Afrikában, Tanzániában, Mary Leakey felfedezett néhány lábnyomot, amelyet a fizikai antropológusok megkülönböztethetetlennek tartottak a mai ember lábnyomától. Így aztán az volt a kérdés, vajon milyen idős a lábnyom. A lábnyom eredetileg vulkáni hamuban alakult ki, ami csak később vált kemény kőzetté. A tudósok radiometrikus kormeghatározási technikával, kálium-argon módszerrel meghatározták a vulkáni üledék korát. Ennek alapján a lábnyom 3,6 millió éves. Ezzel a lábnyommal kapcsolatban az a szokatlan, hogy ugyanolyan, mint a miénk. Nagyon nehéz volt az antropológusoknak magyarázatot találniuk arra, hogy ez hogyan lehetséges. Úgy vélték, hogy lehetett egy majomember akkoriban, 3,6 millió éve Afrikában, amelynek a miénkkel megegyező lába volt. Ez egy érdekes felvetés, de nincs rá bizonyíték. A tudósok találtak csontvázakat ebből az időből, de ezeknek a lábfeje sokkal hosszabb volt, mint a mai átlagos méret, így aztán nem is hozhatták létre azokat a lábnyomokat, amelyeket Mary Leakey talált Laetolinál. Tehát a tudósok által ismert egyedüli lény, amely ezeket a lábnyomokat hagyhatta, csak egy olyan ember lehetett, mint mi magunk.
Ebben az adott esetben tehát kálium-argon módszerrel, egy radiometrikus kormeghatározási módszerrel határozták meg a lábnyomok korát.
-
A könyvben olyan bizonyítékokról is olvashatunk, amelyeket múlt
századi leírásokból vett át, ugyanakkor azóta nagyon sokat
fejlődtek a kormeghatározási módszerek, és gyakran új
eredményeket mutattak. Ellenőrizte-e szakértő is ezeknek a
régi kormeghatározásoknak a helytállóságát?
A múlt századi felfedezésekkel kapcsolatban az volt a munkamódszerem, hogy körültekintően tanulmányoztam az ott leírtakat és meghatároztam, hogy melyik geológiai rétegben találták a csontokat és egyéb leleteket. Ezután felkutattam az adott területről készült legmodernebb geológiai jelentéseket, alaposan átnéztem a leírásokat, és minden esetben a mai geológusok elfogadott eredményeit tekintettem azon réteg korának, amelyben a 19. századi kutató megtalálta azt a bizonyos szokatlan tárgyat. Tehát a 19. századi kutató más korbecslést adhatott, de én azokat a legújabb eredményeket használtam a réteg korának meghatározására, amit a geológusok hitelesnek fogadtak el.
A múlt századi felfedezésekkel kapcsolatban az volt a munkamódszerem, hogy körültekintően tanulmányoztam az ott leírtakat és meghatároztam, hogy melyik geológiai rétegben találták a csontokat és egyéb leleteket. Ezután felkutattam az adott területről készült legmodernebb geológiai jelentéseket, alaposan átnéztem a leírásokat, és minden esetben a mai geológusok elfogadott eredményeit tekintettem azon réteg korának, amelyben a 19. századi kutató megtalálta azt a bizonyos szokatlan tárgyat. Tehát a 19. századi kutató más korbecslést adhatott, de én azokat a legújabb eredményeket használtam a réteg korának meghatározására, amit a geológusok hitelesnek fogadtak el.
-
Vajon minden esetben biztosak lehetünk abban, hogy a leletek
zavartalan településű rétegben voltak és nem utólag
kerültek arra a helyre, ahol megtaláltákőket?
Az emberek gyakran kérdezik, hogyan lehetünk biztosak abban, hogy a tárgyak valóban ahhoz a réteghez tartoztak eredetileg is, amelyben a leírások szerint megtalálták őket. Az egyik lehetséges magyarázat a nagyon idős rétegek jelenlétére, hogy valaha végbemehetett egy földcsuszamlás, vagy a csontok és a tárgyak egy részét egy jóval későbbi időben temették oda. Ezek teljesen jogos kérdések, s felmerültek azokban a szakemberekben is, akik e felfedezéseket tették. A leleteket szakemberek, geológusok és régészek találták meg, akik teljesen tudatában voltak az ellenérveknek is. Például azoknak az emberi csontvázmaradványoknak az esetében is, amelyeket egy olasz geológus, Giuseppe Ragazzoni fedezett fel Castanedoloban, Észak-Olaszországban. A csontvázakat tartalmazó idős, pliocén réteg kora 2-5 millió év. Pontosabban, mivel középső pliocén rétegről van szó, 3-4 millió év lehet a kora - így a leletek is ilyen idősek, ha valóban ehhez a réteghez tartoznak. Ragazzoni, igazi geológushoz méltóan, számolt azzal a lehetőséggel, hogy a leletek esetleg később kerültek bele a pliocén rétegbe, így az ásatás során nagyon gondosan rögzítette a geológiai helyzetet. Mindenekelőtt leírta, hogy a csontvázak fölött sok, különböző színű, vízszintes településű üledékréteg volt. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy ha végbement volna valamilyen nagy földcsuszamlás, vagy a csontvázakat utólag temették volna ebbe a rétegbe - a fent említett rétegek alá -, akkor a fedő üledékek zavart szenvedtek volna, illetve törés állt volna be a folytonosságukban. Feljegyezte továbbá, hogy a csontvázakat tartalmazó pliocén agyag is rétegzett volt, és ezek az üledékképződés során létrejött rétegek szintén zavartalan településűek voltak. Ragazzoni ezért azt a következtetést vonta le, hogy ebben az esetben nem lehet szó földcsuszamlás okozta áthalmozódásról, sem pedig utólagos betemetésről.
Az emberek gyakran kérdezik, hogyan lehetünk biztosak abban, hogy a tárgyak valóban ahhoz a réteghez tartoztak eredetileg is, amelyben a leírások szerint megtalálták őket. Az egyik lehetséges magyarázat a nagyon idős rétegek jelenlétére, hogy valaha végbemehetett egy földcsuszamlás, vagy a csontok és a tárgyak egy részét egy jóval későbbi időben temették oda. Ezek teljesen jogos kérdések, s felmerültek azokban a szakemberekben is, akik e felfedezéseket tették. A leleteket szakemberek, geológusok és régészek találták meg, akik teljesen tudatában voltak az ellenérveknek is. Például azoknak az emberi csontvázmaradványoknak az esetében is, amelyeket egy olasz geológus, Giuseppe Ragazzoni fedezett fel Castanedoloban, Észak-Olaszországban. A csontvázakat tartalmazó idős, pliocén réteg kora 2-5 millió év. Pontosabban, mivel középső pliocén rétegről van szó, 3-4 millió év lehet a kora - így a leletek is ilyen idősek, ha valóban ehhez a réteghez tartoznak. Ragazzoni, igazi geológushoz méltóan, számolt azzal a lehetőséggel, hogy a leletek esetleg később kerültek bele a pliocén rétegbe, így az ásatás során nagyon gondosan rögzítette a geológiai helyzetet. Mindenekelőtt leírta, hogy a csontvázak fölött sok, különböző színű, vízszintes településű üledékréteg volt. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy ha végbement volna valamilyen nagy földcsuszamlás, vagy a csontvázakat utólag temették volna ebbe a rétegbe - a fent említett rétegek alá -, akkor a fedő üledékek zavart szenvedtek volna, illetve törés állt volna be a folytonosságukban. Feljegyezte továbbá, hogy a csontvázakat tartalmazó pliocén agyag is rétegzett volt, és ezek az üledékképződés során létrejött rétegek szintén zavartalan településűek voltak. Ragazzoni ezért azt a következtetést vonta le, hogy ebben az esetben nem lehet szó földcsuszamlás okozta áthalmozódásról, sem pedig utólagos betemetésről.
-
Hogyan magyarázza azt, hogy a meglehetősen idős földtörténeti
korokból származó különféle leletek, csontok, eszközök
mellett nem találták nyomát településeknek, infrastruktúrának,
pl. utaknak?
Az egyik oka ennek az, hogy a kutatóknak számítaniuk kellett volna arra, hogy ilyen dolgokat találhatnak, és keresniük kellett volna az ilyenfajta bizonyítékokat. A kutatók azonban eredetileg a modern embertípus primitív ősei után kutattak és legtöbbjük úgy gondolta, hogy a civilizáció csak az elmúlt 5-10 ezer évben alakult ki. Így azután nem is kerestek ilyen jeleket. A másik oka az, hogy a geológusok szerint a Földön valaha lerakódott üledékrétegnek már több, mint 90%-a az erózió és más geológiai erők hatására lepusztult, és a régészek a megmaradt résznek is csak egy kis részét látják. Így tehát nem lehet teljes a jegyzéke azoknak a dolgoknak, amik ténylegesen megvoltak, vagy ma is megtalálhatók lennének.
Volt egy érdekes vita az régészek között, kb. 2 éve az Interneten, ahol ők maguk vetették fel a kérdést, hogy volt-e vajon az elmúlt 100 millió évben egy korábbi, a maihoz hasonló civilizáció, és ha igen, milyen nyomait láthatjuk ennek. Arra a következtetésre jutottak, hogy valószínűleg nagyon keveset lehetne ebből látni, a legtöbb fém, az arany és néhány ritka ötvözet kivételével, már mind elmállhatott. A szerves anyagok, a fa, a papír, a műanyag szintén eltűnhettek, és bármi, amit esetleg kőből készítettek, mára már törmelékké aprózódott, szétmállott. Megegyeztek abban, hogy az egyedüli nyom, amit esetleg látni lehet, néhány tarka kavicsos réteg, amit észre sem vesznek, ha csak nem kimondottan ilyesmit keres az ember. Az előbb említett tényezők miatt, a kőzetrétegek vizsgálata során csak nagyon töredékes maradványok felbukkanására számíthatunk, jobbára inkább kőeszközökre, mivel ezek nem enyésznek el olyan könnyen, vagy talán néhány fémtárgyra, pl. aranytárgyra. Ilyet találtak is - leírása a könyvemben is megtalálható.
Az egyik oka ennek az, hogy a kutatóknak számítaniuk kellett volna arra, hogy ilyen dolgokat találhatnak, és keresniük kellett volna az ilyenfajta bizonyítékokat. A kutatók azonban eredetileg a modern embertípus primitív ősei után kutattak és legtöbbjük úgy gondolta, hogy a civilizáció csak az elmúlt 5-10 ezer évben alakult ki. Így azután nem is kerestek ilyen jeleket. A másik oka az, hogy a geológusok szerint a Földön valaha lerakódott üledékrétegnek már több, mint 90%-a az erózió és más geológiai erők hatására lepusztult, és a régészek a megmaradt résznek is csak egy kis részét látják. Így tehát nem lehet teljes a jegyzéke azoknak a dolgoknak, amik ténylegesen megvoltak, vagy ma is megtalálhatók lennének.
Volt egy érdekes vita az régészek között, kb. 2 éve az Interneten, ahol ők maguk vetették fel a kérdést, hogy volt-e vajon az elmúlt 100 millió évben egy korábbi, a maihoz hasonló civilizáció, és ha igen, milyen nyomait láthatjuk ennek. Arra a következtetésre jutottak, hogy valószínűleg nagyon keveset lehetne ebből látni, a legtöbb fém, az arany és néhány ritka ötvözet kivételével, már mind elmállhatott. A szerves anyagok, a fa, a papír, a műanyag szintén eltűnhettek, és bármi, amit esetleg kőből készítettek, mára már törmelékké aprózódott, szétmállott. Megegyeztek abban, hogy az egyedüli nyom, amit esetleg látni lehet, néhány tarka kavicsos réteg, amit észre sem vesznek, ha csak nem kimondottan ilyesmit keres az ember. Az előbb említett tényezők miatt, a kőzetrétegek vizsgálata során csak nagyon töredékes maradványok felbukkanására számíthatunk, jobbára inkább kőeszközökre, mivel ezek nem enyésznek el olyan könnyen, vagy talán néhány fémtárgyra, pl. aranytárgyra. Ilyet találtak is - leírása a könyvemben is megtalálható.
-
Mit gondol, ha céltudatosan és következetesen keresnének, vajon
több lelet kerülne elő a régmúlt korokból is?
Azt hiszem, hogy ennek van némi valószínűsége. Természetesen ma senki sem keres ilyesmit, de Tróját sem találták meg addig, amíg nem keresték. Ha a régészeknek lenne egy új nemzedéke, amelyik felkészülne arra, hogy ilyeneket találjon, és aktívan keresné is ezeket a leleteket, akkor már most meg tudnám mondani, hogy mit találnának. Nyilvánvalóan olyan bizonyítékok kerülnének elő, melyek a múlt különböző időszakaiban létező jóval fejlettebb kultúrákból származnak.
Van még egy érdekes eset, amelyről említést teszek a könyvemben. Sajnos ez az egyik legrégebbi leírás - egy korai tudományos folyóiratból való. Volt néhány franciaországi bányamunkás, akik a mészkőben ástak lefelé, és egészen mélyen, egy régebbi bányászkodás nyomát keresztezték. Építészeti célokra használt faragott mészkövekre bukkantak.
Látható tehát, hogy van néhány egyedi eset.
Azt hiszem, hogy ennek van némi valószínűsége. Természetesen ma senki sem keres ilyesmit, de Tróját sem találták meg addig, amíg nem keresték. Ha a régészeknek lenne egy új nemzedéke, amelyik felkészülne arra, hogy ilyeneket találjon, és aktívan keresné is ezeket a leleteket, akkor már most meg tudnám mondani, hogy mit találnának. Nyilvánvalóan olyan bizonyítékok kerülnének elő, melyek a múlt különböző időszakaiban létező jóval fejlettebb kultúrákból származnak.
Van még egy érdekes eset, amelyről említést teszek a könyvemben. Sajnos ez az egyik legrégebbi leírás - egy korai tudományos folyóiratból való. Volt néhány franciaországi bányamunkás, akik a mészkőben ástak lefelé, és egészen mélyen, egy régebbi bányászkodás nyomát keresztezték. Építészeti célokra használt faragott mészkövekre bukkantak.
Látható tehát, hogy van néhány egyedi eset.
-
A leletek között felismerhető-e valamilyen fejlődési irány,
vagy lehetséges, hogy különböző fejlettségű leletek
is származhatnak azonos korból?
Azok az esetek, amelyeket én vizsgáltam, meglehetősen vegyes képet mutattak. Nem látok semmiféle fejlődési tendenciát, de ha az egész területen tovább vizsgálódnánk, talán kiderülne ilyesmi.
Én nem sugallom azt, hogy könyvemmel megválaszoltam minden kérdést, hiszen nem ez a tudományos elméletek természete. A tudományos elmélet nem válaszol meg minden kérdést, hanem keretet biztosít további kérdések felvetéséhez és bizonyos kutatási irányok kijelöléséhez. Nem állítom azt, hogy munkámban megválaszoltam volna minden egyes kérdést, inkább egy keretet nyújtottam a létező bizonyítékok tanulmányozásához, és az emberiség eredetének és őstörténetének további teljes körű kutatásához.
Azok az esetek, amelyeket én vizsgáltam, meglehetősen vegyes képet mutattak. Nem látok semmiféle fejlődési tendenciát, de ha az egész területen tovább vizsgálódnánk, talán kiderülne ilyesmi.
Én nem sugallom azt, hogy könyvemmel megválaszoltam minden kérdést, hiszen nem ez a tudományos elméletek természete. A tudományos elmélet nem válaszol meg minden kérdést, hanem keretet biztosít további kérdések felvetéséhez és bizonyos kutatási irányok kijelöléséhez. Nem állítom azt, hogy munkámban megválaszoltam volna minden egyes kérdést, inkább egy keretet nyújtottam a létező bizonyítékok tanulmányozásához, és az emberiség eredetének és őstörténetének további teljes körű kutatásához.
-
Ön szerint az emberszabású majmok és az ember közötti genetikai
hasonlóság nem igazolja-e a közös őstől való
származásunkat?
Gyakran azt állítják, hogy az ember és a majom közötti genetikai hasonlóságok a darwini elmélet szerinti közös őstől való származást támasztják alá. Például azt mondják, hogy a csimpánz DNS-ének genetikai állománya 95%-ban megegyezik az emberével. Ez igaz, de ez nem bizonyítja a közös őst. A hasonlóság adódhat valamilyen magasabb intelligencia takarékos tervezéséből is. Például, ha számítógépes programozók új számítógépprogramot írnak, nem írják le a programnak minden egyes sorát fejből, hanem már létező részprogramokat, algoritmusokat építenek be. Tehát az, hogy két program esetleg ugyanazokat a részprogramokat tartalmazza, nem azt jelenti feltétlenül, hogy közös az eredetük, hanem csak azt, hogy a tervező elhatározta, hogy az új programjához felhasználja a már létező dolgokat.
A hasonlóság tehát nem igazán ad arra választ, hogyan is jött létre maga a hasonlóság - lehet, hogy a darwini evolúció révén, de az is lehet, hogy valamely intelligens tervező munkája nyomán.
Gyakran azt állítják, hogy az ember és a majom közötti genetikai hasonlóságok a darwini elmélet szerinti közös őstől való származást támasztják alá. Például azt mondják, hogy a csimpánz DNS-ének genetikai állománya 95%-ban megegyezik az emberével. Ez igaz, de ez nem bizonyítja a közös őst. A hasonlóság adódhat valamilyen magasabb intelligencia takarékos tervezéséből is. Például, ha számítógépes programozók új számítógépprogramot írnak, nem írják le a programnak minden egyes sorát fejből, hanem már létező részprogramokat, algoritmusokat építenek be. Tehát az, hogy két program esetleg ugyanazokat a részprogramokat tartalmazza, nem azt jelenti feltétlenül, hogy közös az eredetük, hanem csak azt, hogy a tervező elhatározta, hogy az új programjához felhasználja a már létező dolgokat.
A hasonlóság tehát nem igazán ad arra választ, hogyan is jött létre maga a hasonlóság - lehet, hogy a darwini evolúció révén, de az is lehet, hogy valamely intelligens tervező munkája nyomán.
-
Néhányan esetleg azt gondolhatják, hogy az Önök kutatásai
ugyanolyan előfeltevésen alapulnak, mint a darwinisták kutatásai.
Biztosak lehetünk-e abban, hogy Önök nem szűrik ki azokat a
leleteket, amelyek nem az Önök elképzeléseit támasztanák
alá?
Nos, csak meg kell nézniük, hogy milyen mértékben tettem ezt. Nyilvánvalóan mindenkinek megvan a maga véleménye és fennáll annak a lehetősége, hogy bárki elvégzi ezt a szűrést - akár én, akár egy darwinista. Úgy vélem, hogy valójában mindenkinek magának kell a tényekkel számot vetnie és döntenie. Én megpróbáltam ebben a könyvben az összes tényt egybegyűjteni. Azt gondolom, hogy ez eléggé figyelemreméltó, mert éppen ezeket nem említik a darwinista kézikönyvek. Ugyanakkor ezek a kézikönyvek általában hiánytalanul tárgyalják azokat a felfedezéseket, amelyek a darwinista elmélet kialakulásához vezettek. Ezért úgy gondolom, hogy a tudományos tisztesség érdekében, legalább meg kellene említeniük a többi leletet is és azt is, hogy miért utasítottak el ezeket - ahelyett, hogy azt sugallnák, hogy az összes valaha felfedezett lelet, mind egybevág az elméletükkel, és egyszerűen meg sem említik azt a hatalmas mennyiségű tényanyagot, amit a könyvembe foglaltam. A könyvemben egyébként nemcsak azokat a tényeket sorolom fel, amelyek nem szerepelnek az általánosan elfogadott szakkönyvekben, hanem bemutatom azokat a leleteket is, amelyeket a darwinista elmélet igazolására használtak. Tehát arra kellene biztatni az embereket, hogy maguk döntsék el, ki a pártatlanabb a tények kezelésében: azok, akik csak a saját elképzelésüket alátámasztó dolgokat sorolják fel és nem beszélnek a többitől, még csak meg sem említik az elutasított leleteket, vagy az olyanok, akik úgy járnak el, mint én, aki szerteágazó kutatást végezve, az összes tényt ismertettem a könyvemben. Hogy ezeket a tényeket hogyan ítéli meg az ember, az már az ő dolga. Sok tudós azt mondta nekem, hogy nagyra értékeli azt, hogy amikor valamit megemlítek, még ha nagyon vitatott leletről van is szó, bemutatom az összes kétkedő, ellene szóló érvet is, amelyekkel megpróbálták azt elvetni, és az olvasóra bízom, hogy döntse el saját maga, hogy elfogadja-e vagy sem. Úgy vélem - bár lehet, hogy ez önreklámnak hangzik -, hogy kevésbé vagyok vádolható a tudásszűrés folyamatával, mint azok, akik darwinista szemléletmód alapján írják könyveiket.
Nos, csak meg kell nézniük, hogy milyen mértékben tettem ezt. Nyilvánvalóan mindenkinek megvan a maga véleménye és fennáll annak a lehetősége, hogy bárki elvégzi ezt a szűrést - akár én, akár egy darwinista. Úgy vélem, hogy valójában mindenkinek magának kell a tényekkel számot vetnie és döntenie. Én megpróbáltam ebben a könyvben az összes tényt egybegyűjteni. Azt gondolom, hogy ez eléggé figyelemreméltó, mert éppen ezeket nem említik a darwinista kézikönyvek. Ugyanakkor ezek a kézikönyvek általában hiánytalanul tárgyalják azokat a felfedezéseket, amelyek a darwinista elmélet kialakulásához vezettek. Ezért úgy gondolom, hogy a tudományos tisztesség érdekében, legalább meg kellene említeniük a többi leletet is és azt is, hogy miért utasítottak el ezeket - ahelyett, hogy azt sugallnák, hogy az összes valaha felfedezett lelet, mind egybevág az elméletükkel, és egyszerűen meg sem említik azt a hatalmas mennyiségű tényanyagot, amit a könyvembe foglaltam. A könyvemben egyébként nemcsak azokat a tényeket sorolom fel, amelyek nem szerepelnek az általánosan elfogadott szakkönyvekben, hanem bemutatom azokat a leleteket is, amelyeket a darwinista elmélet igazolására használtak. Tehát arra kellene biztatni az embereket, hogy maguk döntsék el, ki a pártatlanabb a tények kezelésében: azok, akik csak a saját elképzelésüket alátámasztó dolgokat sorolják fel és nem beszélnek a többitől, még csak meg sem említik az elutasított leleteket, vagy az olyanok, akik úgy járnak el, mint én, aki szerteágazó kutatást végezve, az összes tényt ismertettem a könyvemben. Hogy ezeket a tényeket hogyan ítéli meg az ember, az már az ő dolga. Sok tudós azt mondta nekem, hogy nagyra értékeli azt, hogy amikor valamit megemlítek, még ha nagyon vitatott leletről van is szó, bemutatom az összes kétkedő, ellene szóló érvet is, amelyekkel megpróbálták azt elvetni, és az olvasóra bízom, hogy döntse el saját maga, hogy elfogadja-e vagy sem. Úgy vélem - bár lehet, hogy ez önreklámnak hangzik -, hogy kevésbé vagyok vádolható a tudásszűrés folyamatával, mint azok, akik darwinista szemléletmód alapján írják könyveiket.
-
Mi az aránya a darwinizmust és az Ön elméletét támogató
bizonyítékoknak?
Richard Leakey egyszer azt mondta, hogy ha egybegyűjtenénk az emberi evolúcióra vonatkozó darwinista bizonyítékokat, akkor azok csupán néhány biliárdasztalt foglalnának el. Európában például, amely valószínűleg hosszú idő alatt népesedett be, az emberelődökre vonatkozó leletek nagyon szegényesek, csak néhány töredékes Homo erectus maradvány van; egy állkapocs a század elejéről Heidelbergből, koponyatöredék Vértesszőllősről és még néhány töredékes lelet Európa más részeiről. Tehát nem túl sok, sőt inkább nagyon is kevés bizonyíték van, amely alátámasztaná az irányadó darwini elméletet. Ugyanakkor én a könyvemben több száz leletet sorolok fel, amely ellentmond annak az elképzelésnek, hogy a hozzánk hasonló emberek csak mintegy 100 000 éve jelentek meg.Gyakran megkérdeznek, hogy melyik a legjobb bizonyítékom, amire én azt szoktam válaszolni, hogy nem csupán egy bizonyítékom van, ami nagyon jó és ellentmond az evolúciós elméletnek, hanem egy egész tömeg olyan bizonyíték van, amelyekről tudományos közleményekben számoltak be, amelyeket tudósok fedeztek fel, s tudományos konferenciákon vitattak meg. Számomra tehát nemcsak egy bizonyíték van, hanem elsöprő mennyiségű tény, amely ellentmond az érvényben lévő darwini elméletnek, és ez a fontos.
Richard Leakey egyszer azt mondta, hogy ha egybegyűjtenénk az emberi evolúcióra vonatkozó darwinista bizonyítékokat, akkor azok csupán néhány biliárdasztalt foglalnának el. Európában például, amely valószínűleg hosszú idő alatt népesedett be, az emberelődökre vonatkozó leletek nagyon szegényesek, csak néhány töredékes Homo erectus maradvány van; egy állkapocs a század elejéről Heidelbergből, koponyatöredék Vértesszőllősről és még néhány töredékes lelet Európa más részeiről. Tehát nem túl sok, sőt inkább nagyon is kevés bizonyíték van, amely alátámasztaná az irányadó darwini elméletet. Ugyanakkor én a könyvemben több száz leletet sorolok fel, amely ellentmond annak az elképzelésnek, hogy a hozzánk hasonló emberek csak mintegy 100 000 éve jelentek meg.Gyakran megkérdeznek, hogy melyik a legjobb bizonyítékom, amire én azt szoktam válaszolni, hogy nem csupán egy bizonyítékom van, ami nagyon jó és ellentmond az evolúciós elméletnek, hanem egy egész tömeg olyan bizonyíték van, amelyekről tudományos közleményekben számoltak be, amelyeket tudósok fedeztek fel, s tudományos konferenciákon vitattak meg. Számomra tehát nemcsak egy bizonyíték van, hanem elsöprő mennyiségű tény, amely ellentmond az érvényben lévő darwini elméletnek, és ez a fontos.
-
Hogyan tudja megmagyarázni azt, hogy az emberiség fejlődése a
történelmi időkben ilyen rohamosan felgyorsult, ugyanakkor a
korábbi évmilliók során nem ment végbe ilyen fejlődés?
Azt hiszem, hogy ez az a kérdés, amit ugyanúgy fel lehetne tenni a darwinistáknak is, mivel szerintük az emberiségnek változatlan volt az agykapacitása az elmúlt 100 000 évben. Így azután számukra jelent megoldandó problémát, hogy a civilizáció miért csak mintegy 10000 éve jött létre, és az a technikai fejlődés, ami napjainkban is tart, miért csupán az elmúlt 2-300 évben indult el. Azt hiszem tehát, hogy ez a klasszikus nézeteket vallók problémája.
De ami engem illet, én nem igazán fogadom el, hogy a civilizáció lendületes fejlődése csak néhány ezer éve kezdődött. Azt gondolom, hogy vannak bizonyítékok az ősi indiai, szanszkrit írásokban, hogy a múltban, meghatározott korokban, szintén voltak fejlett civilizációk. Az ősi indiai írások beszámolnak például repülő gépezetekről, űrhajókról és napjaink atomfegyvereihez hasonló fegyverekről, s olyan dolgokat említenek, amelyek nagyon hasonlítanak a klónozáshoz és a genetikai tervezéshez. Nem vagyok tehát biztos abban, hogy a múltban, bizonyos korokban ne lett volna néhány nagyon fejlett civilizáció, amelyek birtokában lehettek annak a tudásnak, amelyet mi ismerünk. Lehet, hogy az ő technológiájuk más alapokon nyugodott, mint a miénk. Természetesen felmerülhet a kérdés, hogy erre milyen mértékben lehet utalásokat találni a geológiai feljegyzésekben, és ahogy azt már korábban említettem, általában nagyon nehéz ilyeneket találni. Sok bizonyíték valószínűleg egyszerűen eltűnt, vagy nem találták meg, illetve elképzelhető, hogy korábban olyan technológiákat alkalmaztak, amelyeknek nem maradt nyoma a geológiai rétegsorokban.
Azt hiszem, hogy ez az a kérdés, amit ugyanúgy fel lehetne tenni a darwinistáknak is, mivel szerintük az emberiségnek változatlan volt az agykapacitása az elmúlt 100 000 évben. Így azután számukra jelent megoldandó problémát, hogy a civilizáció miért csak mintegy 10000 éve jött létre, és az a technikai fejlődés, ami napjainkban is tart, miért csupán az elmúlt 2-300 évben indult el. Azt hiszem tehát, hogy ez a klasszikus nézeteket vallók problémája.
De ami engem illet, én nem igazán fogadom el, hogy a civilizáció lendületes fejlődése csak néhány ezer éve kezdődött. Azt gondolom, hogy vannak bizonyítékok az ősi indiai, szanszkrit írásokban, hogy a múltban, meghatározott korokban, szintén voltak fejlett civilizációk. Az ősi indiai írások beszámolnak például repülő gépezetekről, űrhajókról és napjaink atomfegyvereihez hasonló fegyverekről, s olyan dolgokat említenek, amelyek nagyon hasonlítanak a klónozáshoz és a genetikai tervezéshez. Nem vagyok tehát biztos abban, hogy a múltban, bizonyos korokban ne lett volna néhány nagyon fejlett civilizáció, amelyek birtokában lehettek annak a tudásnak, amelyet mi ismerünk. Lehet, hogy az ő technológiájuk más alapokon nyugodott, mint a miénk. Természetesen felmerülhet a kérdés, hogy erre milyen mértékben lehet utalásokat találni a geológiai feljegyzésekben, és ahogy azt már korábban említettem, általában nagyon nehéz ilyeneket találni. Sok bizonyíték valószínűleg egyszerűen eltűnt, vagy nem találták meg, illetve elképzelhető, hogy korábban olyan technológiákat alkalmaztak, amelyeknek nem maradt nyoma a geológiai rétegsorokban.
-
Következő könyvében az emberi devolúcióról szóló
elméletét mutatja be. Megosztaná velünk néhány szóban ennek a
lényegét?
Mostani könyvemben csak bemutatom a rendkívül ősi emberi múlt tárgyi Bizonyítékait, de nem fűzök hozzájuk magyarázatot, elméletet. Szándékosan nem tárgyalom az elméletemet, az elfogadottal ellentétes véleményemet jelenlegi könyvemben, mert csak azt szerettem volna elérni, hogy az embereknek lehetősége nyíljon arra, hogy az összes tényt lássák és maguk formálhassanak róluk véleményt. Lehet, hogy a dolgokról mindenkinek kialakul a saját, alternatív magyarázata. A következő könyvemben, Az emberi devolúcióban mutatom be a magam alternatív véleményét.
Ahhoz, hogy valóban megértsük, honnan jött az emberiség, először is meg kell értenünk, hogy valójában mi is az emberi lény. Az elfogadott nézetek szerint az emberi lény csak különböző anyagok együttese, és az alapvető feltételezés szerint, amit az összes modern tudomány hangsúlyoz, mindaz, amit beépítünk, az az anyagnak a különféle állapota vagy az energia átalakulása.
Jó okunk van azonban azt feltételezni, hogy vannak más szubsztanciák, más erők is, amelyek az univerzumban működnek. Nagyon jó tudományos bizonyítékok, megfigyelések vannak arra vonatkozóan, hogy az anyag mellett létezik valami, amit tudatnak neveznek. Úgy vélem, hogy további nagyon megalapozott tudományos bizonyítékok támogatják azt az elképzelést, hogy a Világegyetemben az előbbi két szubsztancia, az anyag és a tudat mellett van egy harmadik is, amit tiszta szellemnek, vagy léleknek neveznek. Ha mindezeket figyelembe vesszük, akkor úgy tűnik, hogy az emberi lény, mindezeknek - az anyagnak, a tudatnak és a léleknek - a kombinációja. Hogyha elfogadjuk ezt a feltevést, akkor másfajta magyarázatokkal is szolgálhatunk. Egyszerűbben megfogalmazva: következő könyvemben, Az emberi devolúcióban, azt fejtem ki, hogy mi nem evolúciós folyamat során jöttünk létre ennek a bolygónak az anyagából, hanem egy tiszta szellemből származunk, ebből alakultunk ki egy folyamat, egy általam devolúciónak nevezett folyamat révén.
Mostani könyvemben csak bemutatom a rendkívül ősi emberi múlt tárgyi Bizonyítékait, de nem fűzök hozzájuk magyarázatot, elméletet. Szándékosan nem tárgyalom az elméletemet, az elfogadottal ellentétes véleményemet jelenlegi könyvemben, mert csak azt szerettem volna elérni, hogy az embereknek lehetősége nyíljon arra, hogy az összes tényt lássák és maguk formálhassanak róluk véleményt. Lehet, hogy a dolgokról mindenkinek kialakul a saját, alternatív magyarázata. A következő könyvemben, Az emberi devolúcióban mutatom be a magam alternatív véleményét.
Ahhoz, hogy valóban megértsük, honnan jött az emberiség, először is meg kell értenünk, hogy valójában mi is az emberi lény. Az elfogadott nézetek szerint az emberi lény csak különböző anyagok együttese, és az alapvető feltételezés szerint, amit az összes modern tudomány hangsúlyoz, mindaz, amit beépítünk, az az anyagnak a különféle állapota vagy az energia átalakulása.
Jó okunk van azonban azt feltételezni, hogy vannak más szubsztanciák, más erők is, amelyek az univerzumban működnek. Nagyon jó tudományos bizonyítékok, megfigyelések vannak arra vonatkozóan, hogy az anyag mellett létezik valami, amit tudatnak neveznek. Úgy vélem, hogy további nagyon megalapozott tudományos bizonyítékok támogatják azt az elképzelést, hogy a Világegyetemben az előbbi két szubsztancia, az anyag és a tudat mellett van egy harmadik is, amit tiszta szellemnek, vagy léleknek neveznek. Ha mindezeket figyelembe vesszük, akkor úgy tűnik, hogy az emberi lény, mindezeknek - az anyagnak, a tudatnak és a léleknek - a kombinációja. Hogyha elfogadjuk ezt a feltevést, akkor másfajta magyarázatokkal is szolgálhatunk. Egyszerűbben megfogalmazva: következő könyvemben, Az emberi devolúcióban, azt fejtem ki, hogy mi nem evolúciós folyamat során jöttünk létre ennek a bolygónak az anyagából, hanem egy tiszta szellemből származunk, ebből alakultunk ki egy folyamat, egy általam devolúciónak nevezett folyamat révén.
Kb
65millió éves mészkőbe ágyazódott fémcsővezeték.
Üledékes
kőzetben talált furcsa alkatrész.
Valamilyen
gyújtószerkezetnek ("sparky")
vélik.
A
titokzatos megkővült máltai keréknyomok
Michael A. Cremo: A puránikus idő és a régészeti leletek
v,
2008/07/27 - 05:29 – johannes
A
modern tudomány időszemlélete lineáris, míg az ősi indiai
védikus írások ciklikus időről számolnak be. Melyik
szemléletet támasztják inkább alá a föld mélyén fellelt
kövületek? A modern régészet, és általában a modern
antropológia időkoncepciója Európa zsidó-keresztény
kultúrájának általános kozmológiai és történelmi
időkoncepciójához hasonló.
A
korai görögök, valamint az indiaiak és más ázsiai népek
ciklikus kozmológiai-történelmi időkoncepciójától eltérően
a zsidó-keresztény kozmológiai-történelmi időkoncepció
lineáris és progresszív. A modern régészet is osztja a
zsidó-keresztény teológiának azt a gondolatát, hogy az emberi
lények a többi fő faj után jelentek meg.
A
szerző a vaisnava hindu világnézet követőjének tekinti magát,
s ebből a perspektívából ajánlja fel az emberi eredettel és
őstörténettel kapcsolatos modern általánosítások radikális
kritikáját. A hindu történelmi írások, különösen a Puránák
és az Itihásák, az emberi létezést több százmillió évig
tartó, ismétlődő időciklusok kontextusába helyezik, amelyeket
yugáknak és kalpáknak neveznek. Ezen idő alatt a puránikus
beszámolók szerint az emberi lények olyan élőlényekkel éltek
együtt, amelyek leginkább a modern evolúciós beszámolók korai
eszközkészítő emberszabású élőlényeire emlékeztettek.
Tegyük
fel, hogy valaki objektív igazságként fogadja el a puránikus
feljegyzéseket, továbbá a régészeti és antropológiai leletek
köztudottan tökéletlen voltát és összetettségét is
figyelembe veszi. Ebben az esetben a következő feltételezést
tehetné: a Föld rétegeinek, amelyek sok százmillió évre
nyúlnak vissza, az emberszabásúak csontjainak zavarba ejtő
változatosságát kellene tartalmaznia, amelyek közül egyesek
anatómiailag modern emberi testeknek felelnének meg, mások pedig
nem. Hasonlóan zavarba ejtő változatait találnánk a különböző
eszközöknek, amelyeknek egy része művészileg magas színvonalú,
másik része pedig nem. Ha a régészek és antropológusok
nemzedékeinek lineáris fejlődést feltételező prekoncepcióit
vesszük alapul, akkor feltételezhető, hogy a csontoknak,
műtárgyaknak és eszközöknek e keverékét úgy fogják tálalni,
hogy az megfeleljen mélyen gyökerező lineáris-progresszív
időkoncepciójuknak. A régészeti leleteknek és magának a
régészet történetének a tanulmányozása nagy mértékben
alátámasztja ezt a két jóslatot. A lineáris-progresszivista
időkoncepció így nagy akadályt jelent a régészeti leletek
valóban objektív értékelésében, s az emberi eredetről és
őstörténetről alkotott racionális elméletek felépítésében.
A
modern történettudomány-kutatók, így az archeológusok által
is gyakorlatilag alkalmazott időkoncepció döbbenetesen hasonlít
a hagyományos zsidó-keresztény időkoncepcióhoz, s nagy
mértékben különbözik az ókori görögök és indiaiak
felfogásától.
Ez
a megfigyelés természetesen egy szélsőséges általánosítás.
Egy-egy kultúrában az átlagemberek különböző időfelfogásokat
használhatnak, amelyek lineárisak és ciklikusak is lehetnek, s
bármilyen adott periódus nagy gondolkodói között is lehet sok
ellentmondó nézet, amelyek közül egyesek a ciklikus, mások a
lineáris időt támogatják. Ez mindenesetre így volt az ókori
görögöknél. Mégis biztonsággal állíthatjuk, hogy a
legkiemelkedőbb görög gondolkodók közül nagyon soknak a
kozmológiai felfogásához olyan ciklikus vagy epizodikus időkép
társult, amely hasonló ahhoz, amilyeneket India puránikus
írásaiban találunk. Például Hésziodosz Munkák és napok című
művében (i.sz. 129-234) a koroknak olyan sorozatával találkozunk
(arany, ezüst, bronz, hőskor és vaskor), ami hasonlít az indiai
yugákhoz. Az emberi élet minősége mindkét rendszerben
folyamatosan romlik az egymást követő korszakok során. A
természetről című művében (17. rész) Empedoklész kozmikus
időciklusokról beszél. Platón dialógusaiban leírásokat
találunk a körben forgó időről (Timaiosz 38 a) és újra
ismétlődő katasztrófákról, amelyek megsemmisítik vagy majdnem
megsemmisítik az emberi civilizációt (Az államférfi 268 d ff).
Arisztotelész több helyen említi, hogy a művészeteket és a
tudományokat sokszor felfedezték már a múltban (Metafizika 1074
b 10, Politika 1329 b 25). Püthagorasz, Platón és Empedoklész
lélekvándorlással kapcsolatos tanításaiban ez a ciklikus
felfogás kiterjed a személyes pszichofizikai létezésre is.
A
zsidó-keresztény civilizáció európai megjelenésével egy
másfajta időfelfogás vált elterjedtté. Ezt az időt
lineárisként és vektoriálisként lehetne jellemezni.
Általánosságban szólva, ez az időkoncepció a kozmikus teremtés
egyszeri eseményét foglalja magába, azután az emberi faj
egyszeri megjelenését és a felszabadulás egyszeri történetét,
ami egy egyszeri végkifejletben kulminálódik, az utolsó ítélet
formájában. A dráma csak egyszer játszódik le. Az egyéni
emberi élet tükrözi ezt a folyamatot - az ortodox keresztény
teológusok, néhány kivételtől eltekintve, nem fogadták el a
lélekvándorlást.
A
modern történelemtudományok osztoznak az időről alkotott
alapvető zsidó-keresztény felfogásokban. Az univerzum, amelyben
élünk, egy kivételes megnyilvánulás. Az emberek egyszer
jelentek meg ezen a Földön. Őseinknek a történetét egy
egyszeri, bár előreláthatatlan evolúciós folyamatként
értelmezik. Fajaink jövőbeni fejlődési útvonala szintén
kivételes. Bár ez az útvonal gyakorlatilag megjósolhatatlan, a
tudomány mítoszai a halál legyőzését vetítik előre a
biológiai orvostudomány segítségével, s az egész univerzumra
kiterjedő uralkodást, amit a fejlődő, űrben utazó emberi
lények fognak véghezvinni. Az egyik csoport (a Santa Fe Intézet),
amely számos konferenciát rendez a "mesterséges élet"
témájával kapcsolatban, azt jósolja, hogy az emberi értelem
gépekbe és számítógépekbe lesz átplántálva, amelyek az élő
szervezetek komplex szimptómáit fogják produkálni (Langton,
1991, 15. o.). A "mesterséges élet" így fajunk végső
megdicsőülése lesz majd.
Nagy
a kísértés azt feltételezni, hogy az emberi evolúció modern
elmélete egy zsidó-keresztény eretnek tan, amely burkoltan
megtartotta a zsidó-keresztény kozmológia, üdvözüléstörténet
és eszkatológia alapvető struktúráit, miközben nyíltan
tiltakozik az Írásokban található, az isteni beavatkozásról
szóló leírások ellen a fajok, s így saját fajunk eredetét
illetően is. Ez hasonló a buddhizmus esetéhez, amely hindu
eretnekségként is felfogható. Szakítva a hindu írásokkal és
istenfelfogással, a buddhizmus mégiscsak megtartotta az alapvető
hindu kozmológiai felfogásokat, mint amilyen a ciklikus idő, a
lélekvándorlás és a karma.
Egy
másik dolog, amiben a modern evolúciós elméletek megegyeznek a
korai keresztény leírásokkal, hogy az emberek a többi életforma
után jelennek meg. A Genezisben az emberi lények előtt Isten
megteremti a növényeket, az állatokat és a madarakat. A szigorú
magyarázók számára az időintervallum rövid. Az emberi lények
a jelenlegi napunkhoz hasonló hat nap utolsóján lettek
megteremtve. Mások a Genezisben található napokat korokként
fogták fel. Például Darwin idejében az erős keresztény
kötődésekkel rendelkező európai tudósok azt feltételezték,
hogy Isten fokozatosan hozta létre a különböző fajokat a
geológiai idő különböző korszakain keresztül, míg végül a
tökéletessé vált Föld kész volt arra, hogy emberi lényeknek
adjon otthont (Grayson, 1983). A modern evolucionista elméletekben
az anatómiailag modern emberi lények megtartják helyzetüket,
mint a legkésőbb megjelenő fő faj ezen a bolygón, amely az őt
megelőző emberszabásúakból fejlődött ki körülbelül az
utóbbi százezer év alatt. Annak ellenére, hogy az evolucionizmus
híres teoretikusai és szószólói megpróbálták megakadályozni
azt a - még az evolucionista tudósok körében is meglévő -
tendenciát, hogy e jelenségnek teológiai színezetet adjanak
(Gould, 1977, 14. o.), az az elgondolás, hogy az emberi lény az
evolúciós folyamatot megkoronázó dicsőség, még mindig erősen
tartja magát a közvélemény és a tudományos gondolkodók
körében. Bár az anatómiailag modern emberi lények korát kb.
százezer évre becsülik, a modern régészek és antropológusok a
zsidó-keresztény beszámolókkal összhangban az emberi
civilizáció korát néhány ezer évben állapítják meg, s
ugyancsak a zsidó-keresztény leírásokhoz hasonlóan, a
legkorábbi megjelenését Közel-Keletre helyezik.
Nincs
szándékomban mindenáron közvetlen okozati kapcsolatot kimutatni
a korai zsidó-keresztény elgondolások és a modern történelmi
tudományok elméletei között. Ennek bemutatása, amint azt Edward
B. Davis (1994) hangsúlyozza az ebben a témakörben megjelent
legújabb munkákról szóló áttekintésében, sokkal
körültekintőbb dokumentációt igényel, ami még összeállításra
vár. A két tudásrendszer időkoncepciói közötti számos közös
vonás azonban azt sugallja, hogy az okozati kapcsolatok valóban
léteznek, s hogy gyümölcsöző lenne ezeket a kapcsolatokat
megfelelő részletességgel kinyomozni.
Feltételezem
azonban, hogy a modern társadalomtudományok hallgatólagosan
elfogadott, s ennek következtében kritikusan nem vizsgált
időkoncepciói, akár okozati kapcsolatban állnak a
zsidó-keresztény felfogásokkal, akár nem, jelentős, fel nem
ismert befolyást gyakorolnak a régészeti és antropológiai
leletek interpretációira. Ahhoz, hogy bemutassam, miként lehet ez
igaz, azokról a tapasztalataimról szeretnék beszélni, amelyekre
e leleteknek az indiai Puránák ban és Itihásák ban található,
az emberi eredetről szóló beszámolók és ciklikus időkoncepciók
másfajta nézőpontjából való kiértékelése során tettem
szert.
Tanulmányaim
egyéni ösvénye India vaisnavat tradíciójához vezetett el, amit
elsődleges irányelvként fogadtam el az életemben, valamint a
látható univerzum és az azon túl lehetséges dolgok
tanulmányozásában. Az elmúlt évszázadban ésszerűtlennek
tartották azt, hogy vallásos szövegekből származó koncepciókat
közvetlenül a természettudományos tanulmányozás hatáskörébe
vonjanak. Számos bevezető antropológiai és régészeti szakkönyv
valóban világos különbséget tesz a megismerés tudományos és
vallásos módszerei között, a másodikat az alá nem támasztott
hit státuszába száműzve, amelynek nagyon csekély haszna van,
vagy nincs is haszna a természet objektív tanulmányozása során
(pl. Stein és Rowe, 1993, 2. fej.). Néhány szakkönyv odáig megy
el, hogy azt hirdesse, hogy ezt a nézőpontot az Egyesült Államok
Legfelsőbb Bírósága is alátámasztotta (Stein és Rowe, 1993,
37. o.), mintha az állam lenne a legjobb és legvégső bíró
intellektuális kérdések eldöntésében. Ezzel szemben én úgy
vélem, hogy a természetről szóló vallásos nézetekkel szembeni
teljes idegenkedés a tudomány, különösen a modern történelmi
tudományok részéről indokolatlan. Annak ellenére, hogy
vallásmentes objektivitást színlelnek, a gyakorlók öntudatlanul
számos zsidó-keresztény, főként az idővel kapcsolatos
kozmológiai koncepciót megtartanak, vagy pedig beépítenek
munkáikba, s magától értetődően alkalmazzák őket a
megfigyelés és elméletgyártás mindennapos munkája során.
Ebben a tekintetben a modern evolucionisták és fundamentalista
keresztény ellenlábasaik szellemi háttere közös.
Léteznek
más módszerek is azonban a természet történelmi folyamatainak
vizsgálatára. Azt, hogy ez hogyan lehetséges, egy szellemi
kísérlettel tehetjük szemléletesebbé, amikor is a világot egy
radikálisan különböző időperspektívából, India puránikus
időfelfogásának szempontjából nézzük. Nem én vagyok az
egyetlen, aki ezt javasolta. Gene Sager, a California Palomar
College filozófia és vallástudományok professzora, a Tiltott
régészet (Cremo és Thompson, 1993) című könyvemhez a következő
gondolatokat fűzte: "Az összehasonlító vallástudomány
kutatójaként néha kihívás elé állítottam a tudósokat,
amikor az emberi történelem tanulmányozására ciklikus vagy
spirális modellt ajánlottam, amely a kalpa védikus koncepcióján
alapul. Nagyon kevés tudós nyitott arra, hogy az adatokat egy
ilyen modell szempontjából próbálja vizsgálni. Nem azt állítom,
hogy a védikus modell igaz, mégis fennáll a kérdés, hogy a
relatíve rövid lineáris modell valóban megfelelőnek bizonyul-e.
Úgy vélem, hogy a Tiltott régészet e gy megalapozott
kutatómunkára épülő kihívást jelent. Ha szembe kell néznünk
ezzel a kihívással, akkor a nyílt gondolkodást kell
gyakorolnunk, s kultúr- és tudományközi módszerrel kell
továbbhaladnunk" (személyes eszmecsere, 1993). Az
Archeológiai Világkongresszus megfelelő fórumot biztosít az
ilyen kultúrközi, tudományok közötti dialógus számára.
A Puránák ciklusos
ideje csak az anyagi kozmoszon belül működik. Az anyagi kozmoszon
túl a lelki ég vagy brahmajyot iterül el. Ebben
a lelki égben számtalan lelki bolygó úszik, ahol az anyagi idő
- a négy yuga-ciklus formájában - nem működik.
Minden yuga-ciklus négy
yugából áll. Az első a Satya-yuga, ami a félistenek 4800 évéig,
a második a Tretá-yuga, ami a félistenek 3600 évéig tart. A
harmadik a Dvápara-yuga, ami 2400 félisteni évig, a negyedik
pedig a Kali-yuga, ami 1200 félisteni évig tart (Bhágavata Purána
3.11.19). Mivel a félistenek egy éve 360 földi évnek felel meg
(Bhaktivedanta Swami, 1973, 102. o.), a yugák hosszai földi évben
mérve (a standard vaisnava kommentároknak megfelelően) a
következőképpen alakulnak: a Kali-yuga 432 000 évig, a
Dvápara-yuga 864 000 évig, a Tretá-yuga 1 296 000 évig, a
Satya-yuga pedig 1 728 000 évig tart. Ez 4 320 000 évet tesz ki
együttesen az egész yuga-ciklus időtartamát alkotva. Ezer ilyen
ciklus, ami 4 320 000 000 évig tart, alkotja Brahmának, az
univerzumunkat irányító félistennek az egy nappalát. Brahmá
nappalát is kalpának nevezik. Brahmá éjszakái hasonló
hosszúságú ideig tartanak. Az élet a Földön csupán Brahmá
nappala idején létezik. Brahmá éjszakájának eljövetelével az
egész univerzumot víz árasztja el, s minden sötétségbe merül.
Amikor Brahmá következő napja elkezdődik, az élet újra
megnyilvánul.
Brahmá
minden egyes nappala 14 manvantara-periódusra oszlik, s
mindegyikben 71 yuga-ciklus váltja egymást. Az első
manvantara-periódust megelőzően és mindegyik manvantarát
követően egy találkozás (sandhyá) van, ami egy Satya-yuga (1
728 000 év) hosszúságú. Általában minden egyes
manvantara-periódus egy részleges özönvízzel végződik. A
puránikus leírások szerint mi a hetedik manvantara-periódus 28.
yuga-ciklusában vagyunk Brahmá jelenlegi napjában. Ennek alapján
a lakott Föld korát körülbelül kétmilliárd évben
határozhatnánk meg. Meglehetősen érdekes, hogy a legrégebbi élő
szervezetek, amiket a paleontológusok vitathatatlanul elfogadnak
(olyan algakövületek, mint amilyeneket a Kanadában lévő
Gunflint Formációban is találtak) körülbelül éppen ilyen
idősek (Stewart 1983., 30. o). Összesen 453 yuga-ciklus zajlott le
Brahmá jelenlegi napjának kezdete óta. Minden egyes yuga-ciklus
egy fejlődést foglal magába a béke és lelki fejlődés
aranykorától kezdve az erőszak és lelki degradáció végső
koráig. Minden egyes Kali-yuga végén a Föld gyakorlatilag
elveszíti népességét.
A
yuga-ciklusok alatt az emberi fajok más, az emberihez hasonló
fajokkal léteznek együtt.
Például a Bhágavata Puránában (9.10.20) azt találjuk, hogy az
isteni avatára, Rámacandra meghódította Rávana királyságát,
Lankát, s ezt intelligens, erdőben lakó majmok segítségével
tette, akik Rávana jól felszerelt katonáit fák és kövek
segítségével győzték le. Ez a Tretá-yugában történt
körülbelül egymillió évvel ezelőtt.
A
yugák köreit, a minden egyes manvantara végén lezajló részleges
özönvizeket, a civilizált emberi lények más lényekkel való
együttélését, valamint - bizonyos módon - a modern evolúciós
beszámolókban található emberi ősöket is figyelembe véve, a
puránikus beszámolók alapján vajon milyen jóslatokba
bocsátkozhatunk a régészeti leletekkel kapcsolatban? Mielőtt
erre a kérdésre válaszolunk, az őskori leletek általános
tökéletlenségét is figyelembe kell vennünk (Raup és Stanley,
1971). Az emberszabásúak fosszíliái különlegesen ritkák.
Ezenkívül az üledékes rétegeknek csak egy parányi része élte
túl a földtörténet folyamán az eróziót és más destruktív
geológiai folyamatokat (Van Andel, 1981).
A
fentiekre alapozom azt az állításomat, hogy az idő és a
történelem puránikus nézete emberszabásúak maradványainak
elszórt, ám zavarba ejtő leletanyagára enged következtetni,
amelyek közül némelyek anatómiailag modernek, némelyek pedig
nem, s amelyek több tíz- vagy akár több százmillió évre
nyúlhatnak vissza, s a világ különböző helyein jelenhetnek
meg. Továbbá még nagyobb számú, ám hasonlóan zavarba ejtő
keverékére következtethetünk a kőeszközöknek és más
eszközöknek, amelyek közül némelyek
a technikai fejlettség magas szintjét mutatják,
mások pedig nem. Az utóbbi 150 év alatt az archeológia és az
antropológia berkeiben dolgozók többségének elfogult
hozzáállását nézve azt is megjósolhatjuk, hogy a
maradványoknak és eszközöknek ezt a bámulatba ejtő elegyét
úgy fogják módosítani, hogy az megfeleljen az emberi eredet
lineáris-progresszív felfogásának. A nyilvánosságra hozott
jelentések figyelmes vizsgálata, amelyet Richard Thompson és én
végeztünk el (1993), megerősíti e két jóslatot. A
következőkben csak néhány példát idéznék a bizonyítékok
teljes tömegéből, amit terjedelmes könyvünkben rendszereztünk.
Az itt közölt idézetek azokból a jelentésekből származnak,
amelyek az egyes leleteket a legjobban azonosítják. A másutt
idézett részletes elemzések és a kiegészítő jelentések
(Cremo és Thompson, 1993) erősen alátámasztják azt, hogy ezek a
leletek valóban hitelesek és ősiek.
Rovátkolt
és faragott pliocén- (Desnoyers, 1863; Laussedat, 1968; Capellini,
1877) és miocén-kori (Garrigou és Filhol, 1968; von Dücker,
1973) emlőscsontokról tettek jelentést. Ezenkívül pliocén- és
miocén korabeli rovátkolt csontokról találhatunk további
beszámolókat a szélsőségesen szkeptikus de Mortillet részletes
áttekintésében is (1883). A tudósok átlyukasztott, pliocén
kori cápafogakról (Charlesworth, 1873), mesterien faragott miocén
kori kőről (Calvert, 1874) és művészien faragott pliocén
korabeli kagylóról is (Stopes, 1881) beszámolnak. Rovátkolt
emlőscsontokról tesz említést Moir (1917), ami akár eocén
korabeli is lehetett.
Nagyon
durva kőeszközök kerültek elő a közép pliocénből
(Prestwich, 1892), s még az eocén korból is (Moir, 1927; Breuil,
1910, különösen a 402. o.). Észrevehetjük, hogy ezeknek a
felfedezéseknek a legtöbbje a XIX. századból származik, de
ilyen eszközöket még mindig találnak. A pliocén korból
származó durva kőeszközöket találtak nemrég Pakisztánban
(Bunney, 1987), Szibériában (Daniloff és Kopf, 1986) és Indiában
(Sankhyan, 1981). Figyelembe véve azt a jelenlegi elméletet,
miszerint az eszközkészítő emberszabásúak nem hagyták el
eredetüknek afrikai központját egészen körülbelül egymillió
évvel ezelőttig, ezek az eszközök némileg rendhagyónak tűnnek,
nem is beszélve egy olyan, kavicsból készült eszközről, ami a
miocén korból származik Indiából (Prasad, 1982).
Fejlettebb
kőeszközök jelentek meg az oligocén kori Európában (Rutot,
1907), Európa miocénjában (Riberio, 1873; Bourgeois, 1873;
Verworn, 1905), Ázsia miocénjában (Noetling, 1894) és
Dél-Amerika pliocénjában (F. Ameghino, 1908; C. Ameghino, 1915).
Észak-Amerikában fejlett kőeszközöket találtak a kaliforniai
rétegekben, amelyek kora a pliocéntől a miocénig terjed
(Whitney, 1880). Egy érdekes parittyakő, ami legalább pliocén,
de lehet, hogy akár eocén korú, Angliában került elő (Moir,
1929, 63. o.).
Fejlettebb
műtárgyakról is tettek említést a tudományos és a nem
tudományos publikációkban. Ezek között van egy vasköröm,
amit devoni homokkőben találtak (Brewster, 1844), egyaranylánc,
ami karbonkorszakbeli kőből került elő (Times of London, 1844.
jún. 22.), egyvasváza, amit
prekambriumi kőben találtak (Scientific American, 1852. jún. 5.),
s egy eocén korabeli krétagömb (Melleville,
1862). Egy pliocén korabeli agyagszobor (Wright, 1912, 266-69. o.),
krétakori mészkőbe ágyazott fémcsövek (Corliss,
1978, 652-53. o.) és egy rovátkolt
fémgömb,
ami a prekambriumból származik (Jimison, 1982). Karbon korabeli
szénben pedig a következő tárgyakat találták: egy aranylánc (The
Morrisonville Times of Illinois, USA, 1891. jún. 11.), művészien
faragott kő (Daily
News of Omaha, USA, 1897. ápr. 2.), egy vaspohár(Rusch,
1971) és kőtömbökből
készült falak (Steiger,
1979, 27. o.).
Anatómiailag
modern emberi csontvázak maradványai Európa közép
pleisztocénjéből bukkantak fel (Newton, 1895; Bertrand, 1868; de
Mortillet, 1883). Ezeket az eseteket Keith kedvezően bírálta el
(1928). Más anatómiailag modern emberi maradványok jelentek meg
Afrika korai és közép pleisztocénjében (Reck, 1914; L. Leakey,
1960d; Zuckerman, 1954, 310. o.; Patterson és Howells, 1967; Senut,
1981; R. Leakey, 1973), Jáva korai-közép pleisztocénjében (Day
és Molleson, 1973), Dél-Amerika korai pleisztocénjében
(Hrdlicka, 1912, 319-44. o.), Dél-Amerika pliocénjében (Hrdlicka,
1912, 346. o.; Boman, 1921, 341-42. o.), Anglia pliocénjében
(Osborn, 1921, 567-69. o.), Olaszország pliocénjében (Ragazzoni,
1880; Issel, 1868), Franciaország miocénjében és Svájc
eocénjében (de Mortillet, 1883, 72. o.), s még Észak-Amerika
karbon korában is (The Geologist, 1862). A kaliforniai
aranybányákban talált számos felfedezés a pliocén és az eocén
közöttre datálható (Whitney, 1880). Ezeknek a csontoknak egy
részét kémiai és radiometrikus teszteknek is alávetették, amik
a leletek sztratigráfiai helyzete által sugallt koroknál
fiatalabb korokat mutattak. De amikor ezeknek a módszereknek a
megbízhatatlanságát és gyengeségeit összehasonlítjuk a
felfedezők nagyon meggyőző sztratigráfiai megfigyeléseivel,
akkor egyáltalán nem olyan egyértelmű, hogy az eredeti
kormeghatározásokat el kellene vetni (Cremo és Thompson, 1993,
753-794. o.).
Emberihez
hasonló lábnyomokat találtak Észak-Amerika karbonkorszakából
(Burroughs, 1938), Közép-Ázsia jurakorszakából (Moscow News,
1983, 4.szám, 10. o.) és Afrika pliocénjéből (M.Leakey,
1979). Kambrium (Meister,
1968) és
triász korabeli (Ballou,
1922) cipőnyomokat
találtak.
Miközben
arról a divatos közfelfogásról beszélünk, hogy az anatómiailag
modern emberek a kevésbé fejlett emberszabásúakból alakultak ki
a késői pleisztocén során, a tudósok fokozatosan
elfogadhatatlannak nyilvánították a meggyőző, de
rendhagyó bizonyítékok
nagy tömegét, amiket fentebb összegeztünk. Így ez tudóskörökben
megvitatásra méltatlanná vált. Richard Thompson és én arra a
következtetésre jutottunk (1993), hogy ezeknek a bizonyítékoknak
az eltüntetését egy kettős mérce alkalmazásával vitték
véghez, amely során az előnyben részesített bizonyítékokat
nem vetették alá annak a szélsőségesen szkeptikus vizsgálatnak,
amelyen a számukra kedvezőtlen bizonyítékoknak át kellett
esnie.
A
számos példa közül, amit a régészeti leletek elbírálása
során működő, a lineáris-progresszív evolúcióelméletet
favorizáló előítéletek működésére idézhetnénk, vegyük
most a kaliforniai aranylelőhelyek egyikén talált leletek esetét.
A kaliforniai aranyláz idején, amely az 1850-es években
kezdődött, a bányászok számos, anatómiailag a modern emberéhez
hasonló csontot, valamint fejlett kőeszközt találtak a
bányaaknákban, mélyen beágyazódva az aranytartalmú rétegekbe,
amelyeket viszont vastag lávafolyamok borítottak (Whitney, 1880).
A láva alatti aranylelőhelyek kora 9-55 millió év a modern
geológiai jelentések szerint (Slemmons, 1966). Ezekről
a leletekről a tudományos világ számára J. D. Whitney,
Kalifornia állam geológusa számolt be egy monográfiában, amit a
Peabody Természettudományi Múzeum publikált a Harvard Egyetemen.
Az általa összegyűjtött bizonyítékok alapján Whitney az
emberiség eredetének nem progresszivista elméletét fogadta el -
az ősi leletek azt bizonyították, hogy a távoli múltban
ugyanolyan emberi lények léteztek, mint a mai ember.
Erre
W. H. Holmes (1899, 424. o.) a Smithsoni Intézetből azt
válaszolta: "Ha Whitney professzor teljes mértékben
értékelné az emberi evolúció manapság elfogadott történetét,
valószínűleg habozott volna, hogy nyilvánosságra hozza az
általa megalkotott következtetéseket, annak ellenére, hogy
meggyőző mennyiségű bizonyítékkal került szembe." Ez a
hozzáállás manapság is nagyon jellemző. Egyetemi tankönyvükben
Stein és Rowe elismerik, hogy "a tudományos állításokat
sohasem fogadhatjuk el abszolútként" (1993, 41. o.).
Ugyanakkor nagyon kategorikusan ezt is kijelentik: "Egyesek
szerint az emberi lények mindig ugyanolyan módon léteztek, mint
ahogy most. Az antropológusok azonban meg vannak róla győződve,
hogy az emberek változtak az idő során a változó körülményeknek
megfelelően. Egy antropológus feladata többe között az, hogy
bizonyítékokat találjon az evolúcióra, s azokat elméletbe
foglalja." Meghatározásából adódóan egy antropológusnak
látszólag nem is lehet semmilyen más nézete vagy célja. Tartsuk
azonban észben, hogy ez a látszólag teljesen vallásmentes, az
emberi eredet lineáris-progresszív modellje melletti abszolút
elkötelezettség, mélyen a zsidó-keresztény kozmológiában
gyökerezhet.
Holmes
nagyon nehezen fogadta el például azt a hasonlóságot, ami nagyon
ősinek mondott eszközök és a mai indiánok által használt
szerszámok között mutatkozott. "Hogyan vehetné bárki is
komolyan - vélekedett -, hogy egy tercium korabeli törzsnek az
eszközei egy tercium korabeli folyamágyban maradtak fenn, majd -
egy mérhetetlenül hosszú időszak elteltével - olyan jó
állapotban kerültek a felszínre, mintha újak lettek volna,
lelőhelyük pedig egy újkori törzs lakta területen volt, ahol
ugyanolyan tárgyakat használtak?" (1899, 451-52. o.) Ezt a
hasonlóságot sokféle módon meg lehetne magyarázni, az egyik
lehetséges magyarázat azonban az, hogy a ciklikus idő során az
emberi lények ugyanabban a földrajzi környezetben ismételten
megjelentek ugyanolyan kulturális attribútomokkal. Az a
feltételezés, hogy ilyesmi megtörténhetett, mindenképpen
megdöbbenti azokat, akik úgy tekintenek az emberi lényre, mint az
emberszabásúak hosszú és egyszeri evolúciós fejlődésének
jelenlegi eredményére. Annyira abszurdnak fogják találni, hogy
ez megakadályozza majd őket abban, hogy bármilyen bizonyítékra
úgy tekintsenek, mint ami potenciálisan alátámasztja az emberi
történelem ciklikus interpretációját.
Figyelemre
méltó azonban, hogy egy meglehetősen nyílt gondolkodású mai
archeológus, amikor szembekerült a könyvemben található
bizonyítékokkal, az esetek magyarázataként maga vetette fel -
bár egy kissé kétkedve - az emberi történelem ciklikus
interpretációjának lehetőségét. George F. Carter, aki az
észak-amerikai előemberrel kapcsolatos rendhagyó nézeteiről
híres, 1994. január 26-án ezt írta nekem: "Ha az ön
táblázata a 391. oldalon valóban helyes, akkor a Table
Mountainben található eszközöknek minimum 9 millió évesnek
kell lenniük. Ezek szerint ön egy másik, egy már letűnt
teremtésre s egy azt követő újabb kezdetre gondol? Lehetséges
volna, hogy Kalifornia archeológiai története 9 millió évvel
később megismétlődött? Vagy az ellenkezője az igaz? A
kaliforniaiak 9 millió évvel később lemásolták volna a Table
Mountain alatt található eszközöket?"
Pontosan
ez az amit én javasolnék: a ciklikus idő során a modern
észak-amerikai indiánokéhoz hasonló kultúrával rendelkező
emberi lények tényleg megjelentek sok millió évvel ezelőtt
Kaliforniában, talán többször is. "Komoly nehézségeim
vannak, amikor ezen az érvelési vonalon próbálok haladni" -
ismerte el Carter. De ez a nehézség, ami a legtöbb archeológus
és antropológus elméjében megjelenik, az idő
lineáris-progresszív felfogása iránti ritkán felismert, és még
ritkábban megkérdőjelezett tudományos elkötelezettségnek,
kulturális beidegződésnek is tulajdonítható. Érdemes lenne
ezért a régészeti leleteket más időlencséken, például a
puránikus időlencséken keresztül megvizsgálni. Sokan úgy
vélekednek majd, hogy javaslatom tökéletes példája annak, hogy
milyen következményekkel járhat az, amikor valaki saját
szubjektív vallásos elgondolásait a természet objektív
tanulmányozásába akarja beépíteni. Jellemző módon reagált
erre Jonathan Marks (1994) a Tiltott régészetről írott
ismertetőjében: "Azok a próbálkozások, hogy a természeti
világot vallásos nézetekkel egyeztessük össze, általában
azzal végződnek, hogy kompromisszumot kötünk a természeti
világgal."
Amíg
azonban a modern antropológia nem bírálja tudatosan felül az
időről és a fejlődésről alkotott, burkolt és végső soron
vallásos eredetű feltételezéseinek a következményeit, addig
félre kéne tennie a mindenre kiterjedő objektivitás iránti
igényeit, és nem kellene olyan elhamarkodottan azzal vádolnia
másokat, hogy elferdítik a tényeket annak érdekében, hogy
vallásos dogmákat támasszanak alá.
Om
tat sat.
Forrás: www.euroastra.info/node/15630
33-55millió
éves kőedények, kőeszközök.
320-360
millió éves rovátkolt arany tárgy.
Dinó
és ember ábrázolása a híres Ica-i (Peru) köveken... Az
ember együtt élt a dínókkal...?
Egyéb
ajánlott irodalom:
Harun
Yahya: Az evolúciós csalás.
A DARWINIZMUS ÉS IDEOLÓGIAI
HÁTTERÉNEK TUDOMÁNYOS BUKÁSA
(Budapest, 2006, Kornétás)
A DARWINIZMUS ÉS IDEOLÓGIAI
HÁTTERÉNEK TUDOMÁNYOS BUKÁSA
(Budapest, 2006, Kornétás)
Függelékek:
Saturday, June 21, 2008.
Forbidden Archealogy - By Richard Thompson & Michael A. Cremo
Over
the past two centuries, researchers have found bones and artifacts
showing that people like ourselves existed on earth millions of years
ago. But the scientific establishment has suppressed, ignored, or
forgotten these remarkable facts. Why? Because they contradict
dominant views of human origins and antiquity. Evolutionary
prejudices, deeply held by powerful groups of scientists, have acted
as a 'knowledge filter'. And the filtering, intentional or not, has
left us with a radically incomplete set of facts for building our
ideas about human origins. The chart below summarizes some of the
artifacts discussed in the book Forbidden
Archeology -
by Michael A. Cremo and Richard L. Thompson. The book analyzes a vast
number of arrow heads, tools and bones that are millions of years old
and show the existence of these items contradict the established time
line of evolution as rigidly held by our dogmatic scientific
community.
Age
|
Site
|
Description
|
Reference
|
|
|
|
|
2.8
billion years ago
|
Ottosdalin,
South Africa
|
Grooved
Metal Spheres. These were found by South African miners. They are
housed in museum in Klerksdorp.
|
Weekly
World News,
July 27, 1982. 'Scientists baffled by space spheres' - S. Jimison
|
Age
uncertain
|
Aixen
Provence, France
|
Below
11 layers of limestone at a depth of 50 feet were found coins,
handles of hammers and other wood tool fragments. This was in a
quary where workers were cutting stones for a building a massive
palace.
|
American
Journal of Science 1820
(vol. 2, p 145-146)
|
Age
Uncertain
|
12
miles North West of Philadelphia, PA, USA.
|
In
1830, letterlike shapes were discovered within a solid block of
marble from a quarry. The block was found at a depth of 60-70 Ft
under layers of gneiss, mica slate, hornblende, talcose slate, and
primitive clay slate.
|
American
Journal of Science 1831
(vol. 19, p 361)
|
600
million years ago
|
Dorchester,
Massachusetts
|
A
metel vase was blasted out of solid pudding stone, 15 ft below the
surface. The vase was broken in two parts, zinc in color, on the
side were six figures or a flower, or bouque, inlaid with pure
silver, on the lower part was a vine or wreath also inlaid with
silver. According to a recent U.S. Geological Survey map of
Boston-Dorchester area, the pudding stone, now called the Roxbury
conglomerate, is of Precambrian age, over 600 million years old.
|
Scientific
American June
5, 1852
|
505
- 590 million years ago
|
Utah
|
In
1968, Wiliam J. Meister, a draftsman and amateur trilobite
collector, reported finding a shoe print in the Wheeler Shale near
Antelope Spring, Utah. This Shoelike indentation and it's cast
were revealed when Meister split open a block of shale. " The
heel print was indented in the rock about an eighth of an inch
more than the sole. The footprint was clearly that of the right
foot because the sandal was well worn on the rht side of the heel
in characteristic fashion."
|
Creation
Research Quarterly,
5(3): 97-102 'Discovery of trilobite fossils in shod footprint of
human in Trilobite Bed' - W.J. Meister 1968
|
360-408
million years ago
|
North
Britain
|
10
inch nail was discovered embedded in a block of sandstone in
Kingoodie (Mylnfield) quarry in 1844.
|
Dr.
A.W. Medd, British Geological Survey
|
260-320
milion years ago
|
Webster
City, Iowa
|
Article
titled "Carved Stone Buried in a Mine" fromDaily
News of
Omaha decribed an object that was found at the bottom of a coal
mine 130 feet down where the miners were sure the earth had never
been disturbed before. He object was a dark grey stone about 2
feet long, one foot wide and 4 inches thick. "Over the
surface of the stone are lines drawn forming perfect diamonds. The
center of each diamond is a fairly good face of an old man having
a peculiar indentation in the forehead that appears in each of the
pictures, all of them being remarkably alike. Of the faces, all
but two are looking to the right."
|
The
April 2, 1897 edition of the Daily
Newsof
Omaha
|
312
million years ago
|
Wilburton
Mine, Oklahoma
|
On
January 10, 1949, Robert Nordling sent a photograph of an iron cup
to Frank L. Marsh of Andrews University, in Berrien Springs,
Michigan. Nordling wrote: "I visited a friend's museum in
southern Missouri. Among his curios, he had the iron cup pictured
on the enclosed snapshot". At the private museum, the iron
cup had been displayed along with the following affidavit, made by
Frank J. Kenwood in Sulphur Springs, Arkansas, on Nov 27, 1948: "
While I was working in the Municipal Electric Plant in Thomas,
Okla. in 1912, I came upon a solid chunk of coal which was too
large to use. I broke it with a sledge hammer. This iron pot fell
from the center, leaving the impression or mold of the pot in the
piece of coal, and saw the pot fall out. I traced the source of
the coal, and found that it came rom the Wilburton, Oklahoma,
Mines". According to Robert O. Fay of the Oklahoma Geological
Survey, the Wilburton mine coal is about 312 millon years old.
|
Creation
Research Society Quarterly,
7: 201-202 'Human footprints in rocks' - W.H. Rusch, Sr. 1971
|
286
Million years ago
|
Heavener,
Oklahoma
|
ANCIENT
POLISHED STONE WALL FOUND IN COAL MINE W.W.
McCormick of Abilene, Texas. Reported his grandfather's account of
a stone block wall that was found deep within a coal mine: "In
the year 1928, I, Atlas Almon Mathis, was working in coal mine No.
5, located 2 miles north of Heavener, Oklahoma. This was a shaft,
and they told us it was 2 miles deep. The mine was so deep they
let us down in an elevator....They pumped air down to us, it was
so deep". One evening, Mathis was blasting coal lose by
explosives in "room 24" of this mine. "The next
moring, there were several concrete blocks laying in the room.
These blocks were 12-inch cubes and were so smooth and polished on
the outside that all six sides could serve as mirrors. Yet were
full of gravel, because I chipped one of them open with my pick,
and it was plain concrete inside. As I started to timber the room
up, it caved in; and I barely escaped. When I came back after the
cave-in, a solid wall of these polished blockes was left exposed.
About 100 to 150 yards farther down our air core, another miner
struck this same wall, or one very similar." The coal mine
was probably Carboniferous, which would mean the wall was at least
286 million years old. According to Mathis, the mining company
officers immediately pulled the men out of the mine and forbade
them to speak about what they had seen. This mine was closed in
the fall of 1928.
|
Worlds
before our own -
B. Steiger 1979, p.27
|
286
Million years ago
|
Hammondville,
Ohio
|
James
Parsons, and his two sons, exhumed a slate wall in a coal mine at
Hammondville, Ohio, in 1868. It was a large, smooth wall,
disclosed when a great mass of coal fell away from it, and on its
surface, carved in bold relief, were several lines of
hieroglyphics.
|
The
Case for the UFO -
M.K. Jessup 1973, p. 65
|
213
- 248 million years old
|
Nevada
|
On
Oct 8, 1922, the American Weekly section of theNew
York Sunday American ran
a prominent feature titled "Mystery of the Petrified 'Shoe
Sole' 5,000,000 Years Old," by Dr. W.H. Ballou. Examined by
Scientists and Shoe manufacturers, around the outline of the shoe
print ran a well-defined sewn thread which had, it appeared ,
attached the welt to the sole. Further on was another line of
sewing, and in the center was an indentation made by the bone of
the heel rubbing upon and wearing down the sole material.
Microphoto analysis showed details of thread twist and warp. Even
to the naked eye threads can be seen distinctly as well as
perforated stitches. The rock that the print was embedded in was
found to be from the triassic period, 213-248 million years old.
|
The New
York Sunday American,
Oct 8, 1922.
|
65
million years ago
|
Saint-Jean
de Livet, France
|
Y.
Druet and H. Salfati announced in 1968 the discovery of semi-ovoid
metallic tubes of identical shape but varying size in Cretaceous
chalk. The chalk bed, exposed in a quary at Saint-Jean de Livet,
France, is estimated to be at least 65 million years old.
|
Ancient
Man: A Handbook of Puzzling Artifacts -
W.R. Corliss 1978, pp. 652-653
|
2
million years ago
|
Nampa,
Idaho
|
A
small ( 2 in) clay human figurine coated with iron oxide was found
from a well boring in 1889. The record of the well shows that in
reaching the stratum from which the figurine was brought up they
had penetrated first about fifty feet of soil, then 15 feet of
basalt, then alternate beds of clay and quicksand down to a depth
of 300 feet, when the sand pump began bringing up clay balls
densely coated with iron oxide (some were over 2 inches in
diameter). In the lower portion of this stratum there were
evidences of a buried land surface where vegetable mold was found.
From this point the figurine was found. A few feet further down
sandrock was reached.
|
Origin
and Antiquity of Man -
G.F. Wright (1912, pp. 266-267)
|
200,000
to 400,000 years old.
|
Lawn
Ridge, Illinois
|
In
1870 J.W. Moffit found a Coin-like object with unrecognizable
inscriptions, from a well boring found at a depth of 114 Ft.
According to info supplied by the Illinoise State Geological
Survey, the deposits containing the coin are between 200,000 and
400,000 years old. The strange "coin-medallion" was
composed of an unidentified copper alloy, about the size and
thickness of a U.S. quarter of that period. It was remarkably
uniform in thickness, round, and the edges appeared to have been
cut. Researcher William E. Dubois, who presented his investigation
of the medallion to the American Philosophical Society, was
convinced that the object had in fact passed through a rolling
mill, the edges showed "further evidence of the machine
shop." Both sides of the medallion were marked with artwork
and hieroglyphs, but these had not been metal-engraved or stamped.
Rather, the figures had somehow been etched in acid, to a
remarkable degree of intricacy. One side showed the figure of a
woman wearing a crown or headdress; her left arm is raised as if
in benediction, and her right arm holds a small child, also
crowned. The woman appears to be speaking. On the opposite side is
another central figure, that looks like a crouching animal: it has
long, pointed ears, large eyes and mouth, claw-like arms, and a
long tail frayed at the very end. Below and to the left of it is
another animal, which bears a strong resemblance to a horse.
Around the outer edges of both sides of the coin are
undecipherable glyphs - they are of very definite character, and
show all the signs of a form of alphabetic writing.
Note
By Common World Blog:
(1)
Just how many variations of "AUM" can one see? Bottom
Left to Right, Letter 2, 4, 8 and Top Left 11 and 12. Not to
mention the wear and tear. Think this is just an weird
co-incidence or one sees what one wants to see?
(2)
At 1 or 2'o Clock, there is a picture of Snake - which confirms
that in the Ancient Times, the world worshiped Snakes - as also
found all over in Middle East, mentioned by William Durant and
also reported by Discovery in 2007,
|
Proceedings
of the American Philosphical Society,
12(86): 224-228, 'On a quasi coin reported found in a boring in
Illinoise' - William E. Dubois of the Smithsonian Institution,
1871.
|
Posted
by Common World Citizen.
----------------------------------------------------------------------------------------------------
100000 ford/perc
fordulatszámú, proton hajtású motor a baktériumokon!!
Két
sebességfokozat, + forgásirány-váltás!!
Hogyan
jött létre? Csak úgy "kialakult"
??
Amire
evolúcionista magyarázat ( - csak úgy "kialakult")
nincs a mai napig. Komplett
nanomotor /proton hajtással/ a baktériumokon!! Teljes
mérnöki precizitással. Mi volt akkor amikor még csak
"alakulgatott " a motor de még nem működött /pl. néhány
millió évig/, mert addig csak hátrány volt a
működésképtelen szerkezetet cipelni.
(dvd
részlet 2' 19" .flv) : A
"MOTOR" :
--------------------------------------------------------------------------------------------------
A
FÖLDTÖRTÉNETI KORBEOSZTÁS:
Egykori
karikatúra Darwinról.
(ősidő)
(előidő)
(óidő)
(középidő)
(újidő)