Az
elektromágneses agykontroll szabályozása
Ma
már egyre több tudományos és népszerűsítő irodalom kapható
arról, hogy olyan korszakba érkezett az emberiség, amikor már nem
kell milliomosnak lenni ahhoz, hogy valaki olyan eszközhöz jusson,
amely az elektronika, a kibernetika és az idegtudomány eredményeire
támaszkodva már tud "beszélni" az agyhoz és az
idegrendszerhez. Ennek ellenére a legfontosabb adatok az
elektromágneses rádiófrekvenciával (EM/RF) történő
agykontrollra még mindig a legszigorúbban őrzött államtitkok
közé tartoznak nem csak az Egyesült Államokban, de
Nagy-Britanniában, Oroszországban és a többi evvel a
technológiával rendelkező államban. Az Amerikai Nemzetvédelmi
Hivatal (National Security Agency - NSA, nem tévesztendő össze a
National Aeronautics and Space Administration-nel, a NASA-val)
szerint ezeknek az adatoknak a nyilvánosságra hozatala komoly
károkat okozna a nemzetbiztonságnak.
Emlékeztetjük
olvasóinkat, hogy az elektronikus tudatbefolyásoló fegyverek
felfedezése azzal kezdődött, hogy a II. világháború során a
radarokat működtető szakemberek hallották bent az agyukban a
radarjelzések berregését minden vevőkészülék nélkül, amikor
áram alá helyezett antenna közelében dolgoztak. A radarjelzések
hordozzák a rövid impulzusú mikrohullámú jelzéseket. A hallható
hatás a pulzusokhoz igazodik. Ebből arra következtettek a tudósok,
hogy lehetséges rádiójelekkel közvetlenül kapcsolatot teremteni
az agy és az idegrendszer között. Ezt a jelenséget dr.
Allan Frey, a New York államban lévő Cornell Egyetemen
tanulmányozta az 1960-as években és kísérleteit a General
Electric finanszírozta. Dr. Frey úgy
találta, hogy a széles spektrumú hordozó frekvenciák, amikor
meghatározott rezgésszámmal pulzálnak a 125 MHz-től fel a
mikrohullámú tartományba, akkor zúgó, vagy kattogó
hanghatásokat váltanak ki a kísérleti személyekben. Ha egy
uniformizált rövid és éles impulzust továbbítottak a kísérleti
alany fejébe, berregés volt hallható. Ha csak egyetlen impulzust
bocsátottak ki, akkor a kísérleti alany egy pukkanást hallott.
Az
ilyen kutatások nyomán feltárt, és nem letitkosított kísérleti
eredmények azonban nem lettek széles körben ismertek, legalábbis
ezt állapította meg egy kanadai civil szervezet, a Citizens
Against Human Rights Abuses, a CAHRA, vagyis a Polgárok az
emberi jogok megsértése ellen. Ahhoz, hogy az impulzus hallható
legyen, el kell érnie a 0,3 watt/cm2 erősséget,
amikor eljut a kísérleti személy fejéhez. További kutatások
feltárták, hogy a sejtek szintjén is érzékelnek bizonyos
jeleket, amelyek jóval kisebb erősségűek. Dr. Ross
Adey, a University of California at
Riverside kutatója arra hívta fel a figyelmet, hogy fontos
egészségügyi megfontolásokat is figyelembe kell venni, amikor
hosszú időn át sugárzásnak tesznek ki szöveteket.
Más
tudósok állatokon vizsgálták a "mikrohullámú hallást",
amikor is különböző vivőfrekvenciákon, impulzusokon és
erősségen sugározták azokat. A ketrecekbe zárt, vagy mozgásukban
korlátozott állatokat egyszerű impulzussal, vagy impulzusvivő
hullámmal sugározták, és megfigyelték válaszreakciójukat.
Később az állatok agyába beültetett elektródákkal is végeztek
kísérleteket. Az implantátumokat az agynak azokba a részeibe
helyezték, amelyek a látási, hallási és más érzékelési
funkciókért felelősek. Ezen elektródák segítségével felmérték
a válaszreakciókat a különböző hullámjelzés típusokra. Ezek
alapján megállapították, hogy az érzékelés függ a besugárzás
frekvenciájától és erősségétől, valamint a kísérleti állat
érzékszerveitől és agyától. A méretek befolyásolják, hogy
mennyi beérkező jelzést tud az adott szerv befogadni, mert a
hullámok, illetve a sugárzás elnyelődése szükséges volt a
válaszreakció létrehozásához.
A
Yale Egyetem orvosi karának neuropszichiátriai intézetét dr.
José Delgado irányította az 1970-es években. Dr.
Delgado, amint erre már e könyvben is többször utaltunk,
látványosan szemléltette, hogy az állat agyába ültetett
implantátum segítségével hatékonyan lehet irányítani az adott
állat viselkedését. Ismertté vált kísérlete az, amikor az
éppen rárohanó bikát rádióadó készülékkel megállította és
egyszerű gombnyomással arra bírta, hogy békésen visszaforduljon.
Ezek a kísérletek még nem közvetlenül az agyba irányított
rádióhullámok segítségével történtek, de azt már igazolták,
hogy az agy működése elektromos ingerlés útján befolyásolható.
Eleanor
White, a The American Reporter 1999.
december 1-én megjelent számában foglalkozik az AM/RF agykontroll
technológiával. (Restrictions Needed on EM/RF Mind Controll
Technology) Ebben megállapítja, hogy az állatkísérletek három
további felismeréshez is elvezettek. Az egyik közülük az
úgynevezett "ablakhatás" (window effect), amely hasonlóan
a drogokhoz meghatározza, hogy minimum és maximum milyen
erősségűnek kell lenni a jelnek, hogy a kívánt hatás előálljon.
A másik felismerés a "bio-erősítés"
(bio-amplification), amely azt jelenti, hogy csak megfelelő
frekvencia és impulzusfajta alkalmazható egy bizonyos hatás
eléréséhez, mégpedig igen kicsi erősségi szinten, lényegesen
alacsonyabb erősségen, mint ami a hő előállításához
szükséges. Dr. Adey kormányzati finanszírozással tanulmányozta,
hogyan lehet elektromágneses, vagyis rádiójelekkel kölcsönhatásba
lépni agysejtekkel, és azon túl is hatást gyakorolni molekuláris
szinten.
A
"bio-erősítés" lehetővé teszi olyan jelek előállítását
is, amelyek nem zavarják a rádió-, és TV-berendezések működését
és ezért rendkívül nehéz őket észlelni. A hatékonysági sávon
belül változtatgatva ezeket a jeleket szinte lehetetlen rájuk
bukkanni. A harmadik felismerés a "bio-érzékelés"
(bio-detection) azt jelenti, hogy egy sejtet nem egyszerűen
ingerelnek egy bizonyos frekvenciájú jellel, de az adott sejt
ténylegesen rá tud hangolódni viselkedésével a jel
modulációjára. A vivőhullámban jelentkező jelváltozatok
jelentik a modulációt. A hang is ezekben a modulációkban jelenik
meg. Ez vezetett el az embereken folytatott radarkísérletekhez.
Először morzejeleket továbbítottak sikeresen radarhullám
segítségével, majd pedig emberi hangot is.
Dr.
Don R. Justesen, az Amerikai Pszichológiai Társaság
folyóiratában (Journal of the American Psychological Association,
March 1975.) megállapítja: két kutató Sharp és Grove úgy
találta, hogy a mikrohullámú energia megfelelő modulálása
elvezethet a 'drótnélküli' és a 'vevőkészülék nélküli'
kommunikációhoz. Magnetofonra rögzítettek egyszótagú szavakat
1-től 10-ig terjedő számjelzéssel ellátva. Valamennyi szó
elektromos szinuszgörbéjét úgy alakították, hogy minden
alkalommal, amikor a szinuszgörbe keresztezte a zéró vonalat és
átcsapott a negatív irányba, egy rövid impulzusú mikrohullámú
energiát bocsátott ki. Amikor Sharp és Grove ezekkel
az 'emberi hanggal modulált' mikrohullámokkal sugározta be magát,
jól tudták hallani, beazonosítani, és megkülönböztetni a 9
szót. A hallott hangok arra hasonlítottak, ahogy a műgégével
beszélő személyek beszélnek."
Az
1970-es évek kísérleti eredményei nyomán készültek el azok az
agykontroll fegyverek, amelyek ma is szigorúan titkosak. A már
hivatkozott kanadai civil szervezet, a CAHRA tagjai azt állítják,
hogy ilyen fegyverekkel zaklatták őket, beleértve a hipnotizálást,
a fájdalomokozást és egyes testrészeik állapotának a
befolyásolását.
Az
aggyal és az idegrendszerrel való elektronikus kommunikációra
vonatkozó kísérletek nem csak titokban folytak, eredményeik
azonban nem váltak széles körben ismertté. Ezek közé tartoznak
azok a "mikrohullámú hallással" folytatott kísérletek,
amelyek olyan jeleket képesek előállítani, amelyeket az emberek
nem hallanak, de agyuk mégis felfogja, azaz "hallja". Ezt
a technológiát "Silent Sound Spread Spectrum"-nak ("a
nem hallható hang terjedési spektrumának"), "S-QUAD"-nak
nevezik.
Az
egyik 1992-ben benyújtott amerikai szabadalom arról szólt, miként
lehet egy hipnotizőr hangját tudatosan nem hallható ultrahanggá
átalakítani, amelyet mikrohullámmal továbbítani lehet, vagy
pedig nem hallható módon hozzá lehet kapcsolni a sugárzásra
kerülő reklámokhoz. E technológiák kombinációja lehetővé
teszi a hipnózis észrevétlen, fel nem fedezhető alkalmazását
hosszú időn keresztül.
Ismertté
vált az is, hogy a Sivatagi Vihar nevű hadművelet
keretében 1991. márciusában az amerikai hadsereg 100 MHz-es
hullámhosszon ultrahangú üzenetet továbbított az iraki
csapatokhoz azért, hogy ezeket a füllel nem hallható, de az agyba
mégis eljutó üzenetekkel megfélemlítse, és kétségbe ejtse
őket.
Az
elmúlt 50 év során olyan technológiák kifejlesztésére került
sor, amelyek ha nincsenek kellően szabályozva, államilag és
társadalmilag ellenőrizve, akkor jogellenesen is felhasználhatóak.
Eleanor
White kiemeli, hogy a füllel nem hallható hangok és jelek
továbbítása lehetővé teszi észrevétlen módon az ismétlődő
hipnózis alkalmazását olyan személyekkel szemben, akiknek erről
nincs tudomásuk, és akik ehhez nem járultak hozzá. E módszer
hatékonyságát bizonyítja az a tény, hogy amikor az iraki
csapatokkal szemben bevetették, azok rendkívül gyorsan megadták
magukat. E technikát alkalmazó szerkezetek elérhetősége
megteremti a lehetőségét a rendkívül agresszív és etikátlan
használatukra. Mivel nem lehet észrevenni őket, könnyű az
eltitkolásuk és a jelenleg érvényes jogszabályok nem nyújtanak
védelmet e technológiák, és a velük működtetett eszközök
jogellenes alkalmazásával szemben.
Érdemes
áttekinteni, hogy miként lehet ezeket a technológiákat
erkölcstelen módon, agresszíven és gyakran csak tolakodó
kíváncsiskodásból használni azoknak, akik rendelkeznek vele. Ha
arra keressük a választ, hogy miért akar valaki egy ilyen támadó
jellegű elektronikus eszközt fájdalomokozásra, gondolatolvasásra,
vagy más célra használni egy erről tudomással nem bíró
személlyel szemben, önként adódik a válasz, hogy ez lehet az
MK-ULTRA program, továbbá mindaz a program, amely megelőzte és
követte. Ma már ismert, hogy az MK-ULTRA 149 pszichológiai
hadviselésre és vallatási technikára vonatkozó kísérletet
tartalmazott. Ezeket a CIA megrendelésére végeztek el, és állami
eszközökből finanszíroztak. A kísérleteket részben a koreai
háborúban szerzett tapasztalatok indították be. A koreai
háborúban hadifogságba esett amerikai katonák kínzással,
érzékeléstől való megfosztással és drogokkal hatékonynak
bizonyult agymosáson mentek keresztül. Az MK-ULTRA programok
megtervezői úgy találták, hogy az agymosás és más típusú
tudatbefolyásolás szempontjából lényeges, hogy ezeket a
módszereket tudomással nem bíró és hozzájárulásukat nem adó
személyeken is kipróbálják. A különböző civil szervezetekbe
tömörül kísérleti túlélők végül is elérték, hogy
ráirányítsák a politikusok és a közvélemény figyelmét a
tudatmódosítással kapcsolatos, és fokozatosan tömegessé vált
kísérletekre. Az Egyesült Államok szenátusának hírszerzési
különbizottsága végül is vizsgálatot folytatott az ügyben Frank
Church, majd később pedig Inouye szenátor
vezetésével az 1970-es években. A szenátusi kihallgatások
eredményeként azonban egyetlen személyt sem vontak eddig
felelősségre.
A
neuro-elektromágneses kísérletekre vonatkozó adatokat nem hozták
nyilvánosságra, de az, hogy ilyen kísérletek folytak,
egyértelműen bizonyítást nyert. A titokban tartott kísérletek
és eredményeik gyakorlati alkalmazása - pontosan a penetráns
titoktartás és a társadalmi ellenőrzés hiánya miatt - a
legkülönbözőbb visszaélésekre nyújt lehetőséget, amely
összeegyeztethetetlen az emberi jogokkal és a politikai
szabadságjogokkal. Azt is számításba kell venni, hogy a
folytatódó kísérletek és a felhasználásukkal létrehozott
újabb és újabb szupermodern eszközök bűnözők kezébe
kerülhetnek, és ez felmérhetetlen károkat okozhat. Számításba
kell venni, hogy a terrorista-és maffiahálózatok is alkalmazhatják
őket, és ez az egész társadalmat sújtó következményekkel
járhat. Mindez ma már nem csak lehetőség és spekuláció, hanem
a jelen valósága és gyakorlata. Az a helyzet, hogy a hosszú távú
hipnózis létrehozására alkalmas technológiákat, valamint a
tudatalatti beszédtovábbítás és gondolatolvasás eszközeit ma
már egy átlagosan jómódú ember is megvásárolhatja magának
bizonyos zárt közben. A pénzvagyon tulajdonlása pedig nem jelenti
azt, hogy az illető etikusan is kiemelkedő és emberbaráti
magatartást fog tanúsítani.
A
gazdag emberek ma már megvásárolhatják a falakon, a ruházaton
nem észlelhető módon áthatoló radar-scannereket, a Massachusetts
államban lévő Northampton-ban működő Millivision korporációtól.
Ez az eszköz a használója számára azt is lehetővé teszi, hogy
megfigyelje és kipróbálja, vajon a berendezést a célszemély
környezetében felszerelték-e, és arra is módja van, hogy
működtetését kikapcsolja, ha fennáll annak a veszélye, hogy
észlelik és leleplezik.
Radarral
működő megfigyelő és nyomkövető detektorok alkalmasak
életmentésre, és a jogalkalmazó szervek munkájának a
segítésére. De alkalmasak arra is, hogy bűnös szándékkal
valakit titokban kövessenek, lesből megtámadjanak, és ez
különösen megkönnyíti a gyermekáldozatokra vadászó pedofílok
bűnelkövetését. Alkalmas arra, hogy egy lakótérség
belterületét átvilágítsa, és minden részletét láthatóvá
tegye a tolakodó kíváncsiskodónak. A ma már szokásosnak
mondható "brain rhythm entrainment machines" (az
agyritmus továbbító gépezetek, amelyek meghatározott méretű
impulzusokat sugároznak, s amelyek meg tudják változtatni a
célszemély lelkiállapotát anélkül, hogy a célszemély tudna
arról, hogy illetéktelen beavatkozás történt a
tudatműködésében). Először szovjet és észak-koreai szakértők
alkalmazták a koreai háborúban a "LIDA" nevű
szerkezet segítségével. A célszemély tudomása és hozzájárulása
nélküli, a hangot közvetlenül az agyba továbbító
sugárkészülékek rákényszeríthetnek egy személyt arra, hogy
olyan hangokat halljon, például amikor aludni szeretne, amitől nem
tud megszabadulni. Az átkonstruált telefonhang-átalakító
berendezések lehetővé teszik, hogy a hipnotizőr hangja a
célszemély füle által ne legyen hallható, miközben az hallható
az agy bizonyos részei számára. Az impulzushordozó mikrohullámú
sugárzó készülékek közvetlenül tudják továbbítani a hangot
az agyba. Ez a "néma-hang" ("silent sound"),
vagyis a fül számára nem hallható, de az agyban hanghatást
kiváltó berendezés lehetővé teszi, hogy a kábeltévé útján
érjék el a célszemélyt. Minderre a rádióműsor továbbítást
is igénybe lehet venni.
Léteznek
még agresszívabb eszközök is, amelyeket magántulajdonosaik
beszerezhetnek, és áldozataikkal szemben alkalmazhatnak. Vannak
olyan etikailag kifogásolható magatartást tanúsító orvosok is,
akik jó pénzért - orvosi beavatkozás mellékhatásaként -
titokban műhold által követhető implantátumot ültetnek be a
célszemélybe. Ez lehetővé teszi, hogy a szerkezet ellenőrzője
áldozata minden mozgását nyomon tudja követni. Ezt a megfigyelési
módszert elsősorban az állam hírszerzéssel és védelemmel
foglalkozó szervezetei alkalmazzák. E jól finanszírozott és
titkosan működő szervezeteknek nem okoz leküzdhetetlen
nehézséget, hogy rejtett módon beültessék a célszemélyekbe -
jól megfizetett orvosok segítségével - a szatellitekkel
működtetett implantátumokat.
Az
Európa Parlament 1999. január 28-án elfogadta az A4-005/99. számú
határozatát, ("Enviroment, security and foreign affairs")
amely felszólítja az Európai Uniót, hogy szerezze meg az új
'non-lethal' (nem halált okozó) fegyverek technológiáját, és
sürgeti olyan nemzetközi megállapodás megkötését, amely
világszintű tilalmat rendel el olyan fegyverek kifejlesztésére és
bevetésére, amelyek lehetővé teszik az ember manipulációjának
bármely formáját.
Jean-Pierre
Changeux a párizsi Pasteur Intézet tekintélyes kutatója
a Nature című szaklapban 1998. januárjában felhívta a figyelmet
arra, hogy az idegtudomány, amely az idegrendszer anatómiájával,
fiziológiájával és biokémiájával foglalkozik, de amelynek a
tudományágak konvergenciája következményeként egyre fontosabb
részévé válik a kognitív idegtudomány is, nem lebecsülendő
kockázatokat hordoz magában. Az agy tudati működésének a
feltárása kitágította a magánszférába való behatolás
lehetőségét. Az ehhez szükséges berendezések rendkívül
specializáltak, ennek ellenére mindennapos gyakorlattá válhat a
távolból történő használatuk. Ez megnyitja az utat a személyi
szabadság korlátozásához, a magatartás ellenőrzéséhez, és az
agymosáshoz. Ezek nem tudományos fantasztikus regényekbe való
elképzelések, hanem reális veszélyek.
Changeux előbbiekben
összefoglalt megállapításaihoz a magunk részéről az fűzzük
hozzá, hogy az emberiségnek meg kell ismernie a
biológiai-fiziológiai felfedezések és idegrendszer-kutatási
eredmények társadalmi kihatásait is, hiszen e felfedezések, ha
visszaélnek velük, könnyen válhatnak az elnyomás eszközeivé.
Ezért eljött az ideje, hogy megszűnjön a tudományos
elhatárolódás az agykutatás, az idegtudományok, és a
társadalomtudományok között. A politikának és hatalomnak pedig
le kellene mondania arról, hogy ezeket a tudományokat, s azok
eredményeit az uralom gyakorlása eszközéül használja. Az
embereknek egyszerre van szükségük a szabadságra és a
biztonságra. Egyiket sem lehet feláldozni a másik érdekében.
Szükség van a kognitív idegtudomány, a tudatmódosító és
magatartás befolyásoló technológiák nyilvánosságra hozatalára
és a lakossággal való megismertetésükre. Csak így lehet ezeket
szabályozni és ellenőrzés alatt tartani azért, hogy ne egy
kisebbség uralmának az ellenőrizetlen eszközei legyenek, hanem
valamennyi ember érdeket, az egész emberiség életlehetőségeinek
a megnövelését szolgálják.
2004
Dr. Drábik János: Tudatmódosítás
8. fejezet
Dr. Drábik János: Tudatmódosítás
8. fejezet
Kongresszusi
jelentés a titkos vegyi- és biológiai kísérletekről
Az
Egyesült Államok Szenátusa 1975-ben Különbizottságot
hozott létre a hírszerző ügynökségek által végzett vegyi és
biológiai kísérleteknek és a kikísérletezett eszközök
használatának a kivizsgálására. A Különbizottság jelentéséből
rövidítve azt a részt ismertetjük, amely a kutatási programok
indokait, figyelemmel kísérésük és ellenőrzésük módját
tartalmazzák. Eszerint e programok beindításához az az aggodalom
vezetett, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei képesek
legyenek védekezni az ilyen fegyverekkel szemben. Ez a szempont
hamarosan másodlagossá vált, mert a fő cél az információk
megszerzése és az ellenséges ügynökök feletti kontroll
biztosítása lett. Az 1940-es évek végén és az 1950-es évek
elején beindultak azok a programok, amelyek az emberi viselkedés
megváltoztatását célozták. Eredetileg önként vállalkozó
személyekkel kísérleteztek, később azonban ezt kiterjesztették
olyanokra is, akiknek már nem volt arról tudomásuk, hogy
kísérleteznek velük, s így hozzájárulásukat sem adták hozzá.
Ezeket
a programokat szigorúan titokban tartották. A hírszerző
szervezetek kevés alkalmazottja tudott róluk és arra sincs
bizonyíték, hogy a kormányzat vagy a törvényhozás tájékoztatva
lett volna. A kísérleti programok rendkívüli széttagoltsága
arra utal, hogy a CIA etikátlan és meg nem engedett tevékenységet
folytatott, és ha ezek ismerté válnak, akkor az politikai és
diplomáciai ellenhatást váltott volna ki, amelyek viszont károsan
befolyásolhatták volna e kísérletek kimenetelét.
A
kutatási és fejlesztési program, különösen annak embereken
végzett titkos tesztjei, súlyosan sértették az amerikai polgárok
jogait, nem egy esetben tragikus következményekkel jártak. Két
amerikai meghalt a kísérletek eredményeként. Más kísérleti
személyek továbbra is szenvednek a kísérletek következményeitől.
Egyes ellenőrzés alatt végzett teszteket el lehet fogadni, de a
tesztek természete, mértékük és az a tény, hogy éveken át
folytak az LSD alattomos alkalmazásával, az emberi élet
lebecsülését bizonyítja.
A
Szenátusi Különbizottság bírálta a Központi Hírszerző
Szolgálaton és a Katonai Hírszerzésen belüli ellenőrzés
módját, a különböző hírszerző szervezetek, valamint a
kormányzati szervek, továbbá a privát intézetek és a
magánszemélyek közti kapcsolatot. A CIA szokásos adminisztratív
kontrollját mellőzték a vegyi- és a biológiai kísérleteknél
biztonsági okokból. Ez nagyfokú hibákhoz vezetett, mert nem
működött a CIA belső ellenőrzési mechanizmusa. Ennek
eredményeként az a paradoxon állt elő, hogy a kevésbé fontos
programokat jobban ellenőrizték, mint a sokkal kényesebbeket. A
programoknak a biztonságát nemcsak a belső ellenőrzésről való
lemondással védték, hanem azzal is, hogy igen nagymértékben
széttagolták a CIA-n belül. Ez a széttagoltság kizárta a
CIA-nak az orvosi szakértői csoportját a lényegi kutatásból, és
a tesztelési programból, amelyekben vegyi és biológiai
hatóanyagokat alkalmaztak. Mindez ahhoz is hozzájárult, hogy a CIA
irányítói eltérő, és egymásnak ellentmondó válaszokat
kaptak, amikor ezekre vonatkozóan tájékozódni akartak. A CIA-n
belüli hatásköri bizonytalanságokhoz hasonlóan nagy volt a
bizonytalanság a különböző hírszerző szervezetek hatáskörét
és illetékességét illetően.
Kezdetben
az együttműködés és a kölcsönös információ-csere jellemezte
ezt a kapcsolatot, amely azonban fokozatosan megszűnt. A katonai
kísérletekben résztvevők visszatartották információikat a
CIA-tól és ugyanez elmondható a CIA-ról is, amely nem
tájékoztatta a katonai szerveket az általa tesztelt programról.
Feltűnően jelzi az együttműködés hiányát az, hogy a hadsereg
el akarta titkolni a CIA elől az egyik tengeren túl végzett
kísérleti programját, amely magába foglalta az LSD titkos
alkalmazását is. A hadsereg egyik LSD kipróbálási programját
arra a feltételezésre alapozták, hogy nincs hosszú távú
következménye e kábítószer alkalmazásának. Ha a CIA
tájékoztatta volna a hadsereget az LSD-vel folytatott halálos
eredményű kísérletéről, akkor ez a szükségtelen és
potenciálisan halálos veszélyt jelentő program nem került volna
beindításra.
A
Szenátusi Különbizottság végül felveti a kérdést, hogy
mennyire lehet törvényesnek tekinteni az ezirányú külföldön
végzett amerikai kísérleteket, amelyek megszegik mind az amerikai,
mind a külföldi jogszabályokat, továbbá azt, hogy miként
lehetne összhangba hozni az állami- és magánintézetek
tevékenységét, amelyeket a hírszerző szervezetek fedőszervként
használtak.
A
Szenátusi Különbizottság által megvizsgált programok
- A CHATTER-projekt
Ez a
Haditengerészet által kidolgozott program 1947 őszén indult be.
Ezzel kívántak válaszolni a szovjetkutatók által kidolgozott
"igazság-drogok" "bámulatos" eredményeire.
Ennek keretében a kihallgatásokhoz és az ügynökök
beszervezéséhez szükséges vegyi befolyásoló eszközök
azonosítására és kipróbálására összpontosítottak. A
kísérletek egy részét laboratóriumi körülmények között
állatokon és embereken végezték, felhasználva többek között
az anabasis aphylla-t, a scopolamine-t, és a mescalint abból a
célból, hogy felmérjék milyen mértékben érhető el velük a
célszemély szórabírása. Ennek keretében a tengerentúlon is
végeztek kísérleteket. A koreai háború idején kibővítették,
a háború végeztével 1953-ban pedig lezárták a kísérleteket.
- A Bluebird vagy Artichoke-projekt
Ez a
CIA nagy programjai közül az első, amelynek a keretében vegyi és
biológiai hatóanyagokkal is kísérleteztek. A Bluebird céljai
között szerepelt a célszemély olyan kondicionálása, amely
megelőzhetővé teszi, hogy ismert eszközökkel információkat
szerezzenek tőle. Célja volt olyan különleges kihallgatási
technikák kidolgozása, amellyel az adott személy ellenőrzés
alatt tartható. További cél volt az emlékezőképesség
megnövelése és olyan védekezési mechanizmusok kidolgozása,
amellyel megelőzhető, hogy ellenséges erők az ellenőrzésük alá
vonjanak egy ügynököt. Ezeket később kiegészítették nem
szokásos kihallgatási technikák offenzív alkalmazásával, amely
felhasználta a hipnózist és a drogokat is. A Bluebird-öt 1951.
augusztusában átnevezték Artichoke-nak. Az Artichoke-projekt
keretében olyan kihallgatási technikákat kísérleteztek ki orvosi
és biztonsági ellenőrzés alatt, hogy ne károsodjanak azok az
egyének, akik önként vállalkoztak a kísérletekben való
részvételre. Tengeren túl használták a sodium-pentothal és a
hipnózis kombinációját is a kísérleti alanyokon az
Artichoke-projekt keretében.
A
Tudományos Hírszerzés Hivatala, (Office of Scientific Intelligence
- OSI), amely nyomon követte, hogy az ellenséges hatalmak milyen
előrehaladást értek el, és kezdetben irányította a Bluebird és
az Artichoke-projekteket, 1952-ben ezt a feladatkört átruházta az
Inspection and Security Office-ra, amelyből később az Office of
Security (jelenleg Department of Homeland Security) lett. A CIA
technikai szolgálatait és orvosi stábját szükség szerint vették
igénybe. Az OSI ezután már csak a kapcsolatot tartotta a többi
kormányzati szervezettel. Az eredetileg hírszerzéssel foglalkozó
szervezetnek az átalakulása egy operatív egységgé jelezte a
feladatkörében mutatkozó változást is. Az ellenséges hatalmak
akcióinak a tanulmányozásáról a hangsúly átkerült az
elsődlegesen hipnózissal és igazságszérumokkal végzett
kihallgatási technikák mind támadó, mind védelmi jellegű
alkalmazására.
Az
Artichoke-projektben résztvevő szervezetek képviselői csaknem
havonta kicserélték elért eredményeiket és megvitatták a
tengeren túli kihallgatásokra vonatkozó terveket, valamint az
Egyesült Államokban végzendő kísérleteket.
A Frank
Church szenátor által vezetett szenátusi különbizottság
megállapította, hogy 1953 őszétől már alig található az
Artichoke-ra vonatkozó információ, a CIA pedig azt állítja, hogy
a projekt 1956-ban lezárult, ugyanakkor számos tény utal arra,
hogy az Office of Security és az Office of Medical Services még
éveken keresztül alkalmazott különleges kihallgatási
technikákat.
- MKNAOMI-projekt
Ez
volt a következő nagyobb méretű CIA-program a tudat- és
magatartás-befolyásolás terén. A CIA 1967-ben így foglalta össze
ennek a projektnek a céljait:
Rejtett
háttértámogatást nyújtani a titkos műveletek számára. Olyan
bénító és halálos anyagok tárolása, amelyek szükségesek a
TSD számára (Technical Services Division - Műszaki Szolgáltatások
Részlege). Bevethető állapotban tartani a vegyi és biológiai
anyagokat. És végül biztosítani a szükséges megfigyelést,
tesztelést, felfrissítést és gondoskodni annak a pontos
felméréséről, hogy bevetés esetén milyen eredmények várhatók
ezektől az anyagoktól.
Az
MKNAOMI-program 1970-ben véget ért. Nixon elnök 1969. novemberében
lemondott minden biológiai fegyver használatáról és elrendelte a
meglévő ilyen fegyverek megsemmisítését.
- MK-ULTRA
Ez
volt a legfontosabb program, amely a vegyi és a biológiai
hatóanyagok kifejlesztését célozta. Ebben már szerepeltek olyan
sugárzó anyagok is, amelyek alkalmasak titkos műveletek keretében
az emberi magatartás befolyásolására. 1973. januárjában
Dr. Sidney Gottlieb, a TSD akkori főnökének a szóbeli
utasítására megsemmisítették az MK-ULTRA dokumentációit. Ezt
vallotta Dr. Gottlieb a Szenátusi Különbizottság meghallgatásán
és vallomását megerősítette a CIA korábbi igazgatója, Richard
Helms. Ennek a programnak a beindítására ugyancsak
Richard Helms tett javaslatot, még akkor, mikor a CIA helyettes
igazgatója volt.
Ennek
a tervnek már kifejezetten az volt a legfontosabb célja, hogy
biológiai és vegyi anyagokat kísérletezzen ki az emberi
magatartás megváltoztatására. Ezért kutatási programok folytak
a biológiai és vegyi anyagok rejtett módon történő
használatára. Ez magában foglalta olyan fiziológiai kondíciók
létrehozását, amelyek alkalmasak a folyamatban lévő és a
jövőbeni titkos műveletek támogatására. A támadó jellegű
felhasználáson túlmenően, az ezen a területen végzett
kísérletek lehetővé teszik az ellenség vegyi és biológiai
hadviselési képességének a felmérését. Az 1953. április 13-án
jóváhagyott MK-ULTRA programot, különleges módon finanszírozták,
tekintettel rendkívül kényes voltára.
Az
állami szervek pénzügyi ellenőrzését végző General
Accounting Office 1962-ben számos jogkörét
decentralizálta és ennek keretében az egyes törvényhozó
szerveknél és törvényhatóságoknál helyi főfelügyelők
(Inspector Generals) kezdték meg a működésüket. Az illetékes
Inspector General 1963-ban megvizsgálta az MK-ULTRA program
finanszírozását is. Ennek keretében megállapította, hogy azért
volt nemzetbiztonsági szempontból rendkívül érzékeny ez a
program, mert a kutatás az emberi magatartás manipulációjára
irányult. Ezt a tevékenységet az egészségügyi és a vele
kapcsolatos területeken dolgozó szakemberek etikátlannak tartják,
és ezért azoknak a kutatóknak a tekintélye veszélyeztetve van,
akik az MK-ULTRA programokban részt vettek. Bizonyos MK-ULTRA
tevékenységek felvetették a törvényesség kérdését is. Az
MK-ULTRA programok eredményei pedig veszélyeztetik az amerikai
polgárok jogait és érdekeit. Az Inspector General szerint az
MK-ULTRA tevékenység bizonyos vonatkozásainak a nyilvánosságra
kerülése kockázatos, mert ellenhatást válthat ki az amerikai
közvélemény, továbbá a külföldi hírszerző szolgálatok
részéről. A program 10 éve alatt az emberi magatartás
ellenőrzésének számos olyan módját fejlesztették ki, amelyet
az irányítók összeegyeztethetőnek találtak az MK-ULTRA program
alapszabályával. Ez magában foglalta az elektrosokkot, a
besugárzást, a pszichológia, a pszichiátria, a szociológia, az
antropológia, a grafológia számos módszerét, a zaklató anyagok
alkalmazását, továbbá katonai jellegű eszközök és anyagok
kifejlesztését. Az emberi magatartást megváltoztató kísérletek
három szakaszból álltak. Az elsőben kiválasztották a kísérletbe
bevont anyagokat; a második részben mindezt kipróbálták a
különböző típusú intézményekben az önkéntesen erre
vállalkozó személyeken. A harmadik szakaszban az MK-ULTRA
anyagokat normális életkörülmények között próbálták ki.
A
kutatás specialisták bevonásával, az egyetemeken a
gyógyszerészeti intézményekben, kórházakban, állami- és
szövetségi intézetekben és magán kutatószervezetekben folyt. A
finanszírozást állítólagos kutatási alapítványok felügyelete
alatt biztosították, így titkolták el ezen kutatóintézmények
elől, hogy a CIA számára dolgoznak.
Az
MK-ULTRA program következő fázisába bekapcsolódtak orvosok,
toxikológusok és az ideg- és elmegyógyintézetekben,
kábítószer-elvonó központokban, általános kórházakban és
börtönökben dolgozó más specialisták. Az alapkutatásban
szerzett ismereteket és produktumokat intenzíven kipróbálták
embereken. Az első ez irányú tanulmányokat a National Institute
of Mental Health (A Lelki Egészség Országos Intézete) kutatói
végezték el és számos különböző drogot teszteltek, köztük
hallucinogéneket, a Lexington-ban lévő NIMH Addiction Research
Center-ben (Szenvedélybetegségeket Kutató Központ). Később ezt
az intézményt "Lexington Rehabilitation Center"-nek
(Lexingtoni Rehabilitációs Központnak) nevezték és valójában
egy börtön volt, ahol a kábítószerfüggők töltötték
büntetésüket.
Azok
a kísérleti alanyok, akiken kipróbálták az érzékcsalódást
keltő, hallucinációt előidéző anyagokat, olyan önkéntes
börtönlakók voltak, akik rövid orvosi vizsgálatot követően
aláírták a beleegyező nyilatkozatot. Az LSD volt az egyik
kábítószer, amit az MK-ULTRA program keretében kipróbáltak. Az
LSD tesztelésének végső fázisára már tudomással nem bíró és
beleegyezésüket nem adó kísérleti alanyokon titokban került sor
normális életkörülmények között. Ezt a tesztelést a Bureau of
Narcotics (Kábítószer-ellenes Hivatal) beépített ügynökei
hajtották végre a gyanútlan polgárokon a CIA megbízásából.
Ezt az eljárást azzal indokolták, hogy a tesztelésre kerülő
anyagoknak a szokásos tudományos eljárások keretében történő
kipróbálása nem alkalmas tulajdonságaik és az általuk kiváltott
válaszreakciók teljes körű felmérésére bevetési helyzetben.
A CIA
szerint a Bureau of Narcotics-szal fenntartott kapcsolat előnyös
volt, mert lehetővé tette, hogy a megfelelő kísérleti
személyeket megtalálják és a kábítószer-fogyasztás
ellenőrzését biztosító környezetben figyelhessék meg őket.
Néhány kísérleti személy informátor volt, vagy gyanús bűnözői
csoportok tagja, amelyektől a Kábítószer-ellenes Hivatal értékes,
gyakorlatilag hasznosítható eredményeket kapott a tesztelések
útján. A CIA szerint a kísérletbe bevont anyagok hatékonyságának
a kipróbálása a legkülönbözőbb társadalmi osztályokhoz
tartozó személyeken, valamint bennszülött amerikaiakon és
külföldieken, nagy gyakorlati jelentőséggel bír a felhasználásuk
szempontjából.
2004
Dr. Drábik János: Tudatmódosítás
9. fejezet
Dr. Drábik János: Tudatmódosítás
9. fejezet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése