Az iszlám bankrendszer

Az iszlám bankrendszer

Az iszlám bankok bemutatása.
A gazdasági válság sokakban megingatta a bizalmat a teljesen szabad piacok és a nyugati bankok iránt. Míg egyesek az állami szerepvállalás növelésében látják a megoldást, sokan az iszlám bankrendszerben és annak az eltérő szabályozásában hisznek. Az egy éve dúló pénzügyi és reálgazdasági válság fő vesztesei kétség kívül a nyugat-európai, illetve amerikai pénzintézetek. A bankok negyedévről-negyedévre hatalmas mínuszokról számolnak be, nem ritka az sem, hogy pár hónap alatt sokmilliárd dollár veszteséget könyvelnek el a neves és kevésbé neves bankházak, miközben a bankrészvények jelentős része elvesztette egy évvel ezelőtti értéke mintegy 90 százalékát és akkor még nem beszéltünk a gazdaságtörténelem egyik legnagyobb csődjét produkáló, a több mint száz éves működés után tavaly ősszel megbukó Lehman Brothersről.A Vatikán hivatalos lapjában, az Osservatore Romano-ban megjelent egy cikk, Az iszlám pénzügyi rendszerének gondolatai és javaslatai a nyugati válságra címmel. Az írás elismerően szólt a muszlim világ bankjairól, amelyek elvetik a pénz által történő pénzcsinálás módszerét. A cikk szerint „az iszlám pénzügyi rendszer hozzájárulhat a nyugati világ új szabályainak kialakításához.” XVI. Benedeket tavaly szeptemberben, a globális pénzügyi válság kirobbanásakor figyelmeztetett: „Újra kellene olvasni a Koránt. Ha a mi bankárjaink, akik annyira pénzéhesek, hogy csak a minél nagyobb haszon lebeg a szemük előtt, csupán egy kicsit ismerték volna a saria szabályait, nem tartanánk itt.”

A bankszektoron belül vannak olyan társaságok, amelyek kimaradtak a nagy esésekből. Az adatok szerint az iszlám törvénykezést a saríát követő bankok például jóval kisebb veszteségeket voltak kénytelenek elkönyvelni, mint nyugati társaik. Egy közel-keleti üzleti portál a MEED összesítése szerint az Arab-öböl országainak bankjaiban az utóbbi egy évben harmadával nőtt a mérlegfőösszeg, a bevételek pedig 22 százalékkal híztak. A múlt év alatt a profitok ezzel együtt is 6 százalékkal emelkedtek, ami ugyan jelentős lassulást jelentett, de legalább nem csúsztak mínuszba a bankházak. A szakértők szerint az iszlám bankok szerencséje abból adódik, hogy korábban kimaradtak a piac robbanásszerű emelkedéséből is, de nem szenvedtek veszteséget sem a közelmúltban elértéktelenedett eszközökön.

Az iszlám bankok egyfajta konzervatív befektetési politikát folytatnak, így stabilabbak versenytársaiknál, márpedig manapság a stabilitás és megbízhatóság ritka kincs a bankok piacán. Minden adott tehát ahhoz, hogy a válságból viszonylag jól jöjjenek ki a „saría-kompatibilis” pénzintézetek. Christine Lagarde, francia gazdasági miniszter a közelmúltban már úgy fogalmazott, hogy szándékai szerint Párizs lesz az iszlám pénzügyi világ központja - ami jól mutatja, hogy már a nyugati politikusok is komoly növekedési lehetőséget látnak a pénzügyeknek ebben a speciális szegmensében. Franciaországban a tervek szerint fiókot nyitna a katari Qatar Islamic Bank, a Kuwait Finance House, illetve a bahreini Al-Baraka Islamic Bank is.

Az iszlám vallásnak megfelelő banki megoldások iránt hatalmas kereslet mutatkozik. Jelenleg 1,5 milliárd muszlim él a Földön, akik mind potenciális ügyfélnek számítanak. Az iszlám bankok keretében kezelt összegek mennyisége becslések szerint 700 és 1000 milliárd dollár körül jár. Több mint egy évezrede működnek iszlám bankok, és az utóbbi egy-két évben megfigyelhető, hogy jelentős, jó hírű európai pénzintézetek saját iszlám bankot létesítenek.

Az iszlám bankrendszer központja természetesen a muszlim többségű országokban és régiókban van, de a trendet jól mutatja, hogy az iszlám bankok egyre inkább nyugat fele tekintgetnek. Jelenleg iszlám bankok főleg a Perzsa-öböl mentén és Délkelet-Ázsiában működnek. Londonban 2004-ben adták ki az engedélyt Európa első iszlám bankjára (az Islamic Bank of Britain pénzintézetet), az idei évtől kezdve pedig Párizsban is nyílhatnak bankfiókok. A Moody's szerint az első években feltehetően csak befektetési tevékenységgel jelennének meg az iszlám bankok a nyugati piacokon, de 2-3 év múlva a lakossági üzletág is beindulhat majd.

Az igazság a devizahitelekről!

Tuesday, December 13, 2011 Szerző: Fényadó

Avagy, miért támadja a zsidó-keresztény kultúrkör az iszlámot?

Szerző: Elek Attila Független SZABAD EURÓPA www.szabadeuropa.com 2011.12.12.

Ezen a héten újra folytatjuk leleplezésünket a jelenlegi pénzügyi világról. Csakhogy ma a szokásosnál is nehezebb dolgunk van. A múlt héten ugyebár megírtuk, hogy két dolog osztja meg az embereket leginkább, a politika és a vallás. Ha én leírom, hogy hülye Gyurcsány! Az ország egyik fele örvendezik vala, a másik meg fasisztának tart. Ha leírom, hogy Viktor nem ezt ígérted, sokan lengetik a zászlót és vállba veregetnek, míg az Orbán-hívek újjal mutogatnak rám, hogy kommunista. Elég szűk, de szerencsére, azért növekvő – azok tábora, akiket nem a vakhit vezérel, hanem meg is akarja érteni a leírtakat.

Nagyon fontos, hogy amit írok, az egyfajta igazság, az én igazságom, nem kell vele egyetérteni, nem kell elfogadni. Azonban érdemes rajta elgondolkodni, összevetni egyéb tapasztalatokkal és eldönteni mindenkinek a saját igazságát. Egyet ostobaság tenni, vakhitből, zsigerből elutasítani.
A mai cikk azért nehéz, mert nem csak politikai van benne, hanem vallás is. Politika ÉS vallás. Kemény dió, néhány olvasónak nem lesz elfogadható, mert bántani fogja saját hitét, amit képtelen feladni egy kis gondolkodás kedvéért. Senkitől nem kérem azt, hogy dobja el hitvilágát. Miért is tenném. Össze lehet azt egyeztetni, sok mindennel. Az más kérdés, hogy a hit nem egyenlő mindig azok "hivatalos" képviselőivVágjunk hát bele!

Szóval devizahitelek! Az országot fojtogatja a svájci frank (továbbiakban CHF) alapú hitelek sokasága. Családok százezrei élnek felmondott hitelekkel, titkolják, szégyellik, be sem vallják, még a közeli ismerőseiknek sem, akiknek persze ugyanúgy fel van mondva a hitelük. De! Vegyünk egy kicsit vissza, és a ne a devizahitelekkel foglalkozzunk első lépésben, hanem a sima (forint) hitelekkel.
Azt vettem ugyanis észre ismerősökkel beszélgetve, hogy sokaknak fogalmuk sincs a hitelek felépítéséről. Mint matematika tanárt ez nagyon zavar. Nézzünk egy példát. Egy fickó felvesz 10 millió forintot 15 éves futamidőre, mert lakást akar venni. Beballag a bankhoz, ahol a bank megvizsgálja a hitelképességét és tesz egy ajánlatot. A fedezet a vásárlandó ingatlanon lévő banki jelzálog, a fickó, mint adós és általában egy kezes. Emberünknek mi a kérdése? Mennyi a kamat ill. a THM (teljes hiteldíj mutató). A bank azt mondja 10% illetve zavarosan mondja, hogy bubor + 3%, ami gyakorlatilag mozgó kamatot jelent, a mindenkori jegybanki kamathoz képest 3%-kal többet. Az egyszerűség kedvéért legyen végig 10%.

Nos, már sokan itt elbuknak. Valamilyen érthetetlen oknál fogva az emberek egy része azt hiszi, hogy a 10 millióhoz hozzáadják a 10% kamatot elosztják a futamidő hónapjaival és kijön a törlesztő részlet. Nos, természetesen nem így van. A 10% kamatot minden évben felszámolják! Sőt, a kamatra is kamatot számolnak, ezt hívjuk kamatos kamatnak! Ezért van az, hogy egy 10 milliós kölcsönre – ha közben nem törlesztenénk – cc. 41 milliót kellene visszafizetnünk. Horror! De „szerencsére” törlesztünk, már az első hónaptól kezdve. Igen ám, de mit? Hát a kamatot! A futamidő 15 éves vagyis 15-ször 12 hónap, azaz 180 hónap. A bank havi törlesztésre 110 ezer forintot kér, tehát a 10 millió forintra visszafizetünk majdnem 20 milliót. A csapda az, hogy hiába fizetünk vissza egy év alatt 1.320.000 forintot, azt vesszük észre, hogy az első év letelte után még mindig tartozunk 9.800.000-rel.
Sokan bele sem gondolnak, tehát, hogy a kamatos hitel eleve egy kizsákmányolás. Különös tekintettel arra, amit már leírtunk, hogy a bank ezzel a pénzzel, amit nekünk kikölcsönöz, nem is rendelkezik.Emlékeztető itt!

A devizahitelnél annyi a plusz csapda, hogy míg a nemzeti valutában aránylag kiszámítható az uzsora visszafizetése, addig a CHF alapúnál az árfolyam mozgása miatt a 10 millió felvett hitelből simán lehet 40-60 millió visszafizetés is. Ezért a falusi uzsorás cigányt, már viszik is a börtönbe ugyebár! Ez meg törvényes. Törvényes? Nos, nem biztos. 

Először is a bank törvénytelenül járt el, amikor a hitelképességet megállapította. Ha ugyanis az adós nem tud fizetni, akkor annyi. A legtöbb, amit a bank tehetne, hogy az ingatlant elveszi és megpróbálja eladni. DE! Nem lehetne ezek után az adóssal szemben semmilyen követelése. A bank nem mondhatja azt, hogy elvettem a hazádat, de csak 10 millióért tudtam eladni és még tartozol 25 millióval. Nem! Ez ugyanis törvénytelen, mert a bank ezek szerint rosszul mérte fel a hitelképességet. Ennek kellene lenni az egyik megoldásnak, a „szabad elsétálást” törvénybe kellene iktatni. Vettem egy autót, de nem tudom fizetni, visszaadom a banknak és felejtsük el egymást. A bankok csak és kizárólag ebben az esetben tárgyalnának valóban és érdemben az adósokkal, mert így veszthetnek. Most komolyan kit fog motiválni, hogy elveszik az autóját és a lakását és még többel tartozik a banknak, mint amennyi hitelt felvett? Senkit. Ennek a vége – könnyen megjósolhatóan – csak az öngyilkosságok számának drasztikus növekedése lesz illetve a bankfiókok ostroma és megsemmisítése. Amelyik bank ezt nem látja az vak és nem tartja szem előtt saját üzleti érdekeit, a betéteseinek biztosságát és a tulajdonosai pozícióit sem.

Halkan jegyzem meg, hogy mivel a hitelösszeg a felvétel pillanatában nem állt a bank rendelkezésére, ezért a CHF-ben természetesen soha nem is vette fel azt anyabankjától, ez egy CHF ALAPON elszámolt, de természetesen forinthitel, egy szélhámos és rossz termék. Ha egy étel mondjuk mérgező, és többen belehalnak, akkor a bűnöst börtönbe zárják. Ez egy mérgező banki termék, akik kitalálták mérget szórtak a banki piacra, és ezek nem a politikusok között keresendők. Nem kérdés, hogy azonnal forintosítani kell az összes devizahitelt a felvételkori árfolyamon. Ezt titkos háttértárgyalásokkal kell a bankokkal megbeszélni, nem politikai lózungokkal operálni, mint a végtörlesztés. Fel kell kínálni nekik, hogy ők adják meg a pontos megoldást és ütemezést, de adják meg, mert különben törvényileg lesz megoldva a dolog. De nem lehet szarakodni. Orbánék sajnos értékes másfél évet veszítettek el a töketlenkedésükkel. 

De, hogy jön ide a vallás? – kérdezheti a Kedves Olvasó. Nos, kérem, világon van 7 milliárd ember, de ennek több mint a fele máshogy kezeli a pénzügyeket, mint a zsidó-keresztény kultúrkör. Ez itt most nem egy másik vallás melletti korteskedés, csak az igazság leírása. Az iszlám tiltja a kamatszedést! Már maga a vallás, bűnnek tartja. A Korán, mint a szentírásuk leírja, hogy aki kamatot szed az bűnös. Hoppá!

Igen ám, de a kereszténység és az iszlám egy tőről fakad, minden ellenkező híresztelés ellenére, Jézust például prófétaként ismerik el. A mi Bibliánkban, János könyvének második fejezete írja le a templom megtisztítását. Amikor Jézus első alkalommal megy Jeruzsálembe, hogy bemutatkozzék, mint az isteni törvény beteljesítője, a pogányok udvarában színes társaság veszi körül, hatalmas a nyüzsgés-mozgás, áldozati állatokat vásárolnak, és itt üzletelnek a pénzváltók is. Jézus felborítja a pénzváltók asztalait és kiűzi a kufárokat (kereskedőket) a templomból. Isten háza ugyanis nem üzlet és nem bank.  

A kamatszedés egy nem józan dolog és nem támogatja a társadalom hosszú távú túlélését, bele van kódolva a feszültség, mert az örökösödés útján kizsákmányolásra nyújt lehetőséget, kialakítva egy modernkori rabszolgatársadalmat, ahol a láncokat a hitelkamatok helyettesítik.
De hát, hogy volt(van) ez az iszlámban. Azon a földrajzi területen is volt kamat, de Mohamed Próféta egyenesen megtiltotta a kamat alkalmazását, ami az ő idejében elérte az évenkénti 100 százalékot, azaz megfelelt az uzsora mai értelmezésének és látta, hogy hová vezet ez az út. A XX. századra azonban a parancsolat súlyos kényszerhelyzetet teremtett: bankokra a muzulmán országokban is szükség volt, ezek működtetése pedig csak különleges kompromisszumok formájában volt elindítható és fenntartható. Az áthidaló elv az volt, hogy kamatot sem a betétek, sem a felvett hitelek után nem fizettek, hanem „a vállalkozás hasznából” kellett részesedést juttatni annak a félnek, amelyik a pénzét átengedte. Az alapkövetelmény az, hogy a haszon egy részének átengedése mögött mindig legyen valós munka, teljesítmény vagy közreműködés. De csak akkor kell törleszteni, ha van munka, ha van termelés. Persze sokféle alkalmazás alakult ki, például a „lakáshitelnél” először a bank nevére kerül a ház, és a bérlő, saját bevételi alapján, önkéntesen, és/de kamatmentesen törleszt.

Nem tudom hány olvasónak mondtam újdonságot, de lehet, hogy vannak néhányan, akik nem hallották ezeket az adatokat. Most képzeljék el, hogy mekkora veszélyt jelent az iszlám, a zsidó-keresztény világuralomra törő pénzügyi elitre. Mi lenne, ha a keresztények és zsidók sem akarnának kamatot fizetni, sőt egyenesen etikátlannak és elnyomónak tartanák azokat, akik ilyet tesznek? Tessék belegondolni! Adják, még ehhez hozzá, hogy az arab országok olajban gazdag területeket birtokolnak.
Önök mit tennének, ha a pénzen keresztül akarnák irányítani a világot? Lehetséges, hogy le kéne járatni az arabokat? Megérné még az is, hogy arab lerombolják a saját országuk ikertornyait, csak hogy terroristákat csináljanak belőlük? Megérné, hogy megöljenek egymillió irakit, hogy aztán ne kerüljenek elő a tömegpusztító fegyverek? Lehetséges lenne, hogy érdemes lenne atombomba gyártásával vádolni őket, mikor „nekünk” persze dugig van a padlás robbanófejekkel? Lehetséges, hogy nem is az arabok az igazi ellenségek? Lehetséges, hogy az igazi ellenség láthatatlanul megbújik a háttérben és csak összeugraszt minket?

Bank, kamat nélkül - mégis nyereséges

Sunday, December 11, 2011 Szerző: Fényadó

ALLAH BANKTÖRVÉNYE - Bank, kamat nélkül

Kudor Emese

Miközben manapság mindenki a magas kamat miatt aggódik, a modern világ egy kis szegmense nem is ismeri ezt a fogalmat: az iszlám vallás ugyanis tiltja, hogy a bankok kamatot követeljenek hiteleik után.

Egy bank alapvető működése két tevékenységbe sorolható: pénzbetétek befogadása és hitelek nyújtása. Az előbbiekre kamatot fizet, az utóbbiak után kamatot szed, majd a kettő különbsége képezi a nyereséget. Ennek ellenére léteznek olyan bankok is, amelyeknek üzleti alapelvei között szerepel az, hogy nem számolhatnak fel kamatokat, vagyis nem kereskedhetnek tisztán pénzzel. A helyzet abszurdnak tűnik, pedig egyáltalán nem lehetetlen: az iszlám bankok kezdettől fogva pontosan ezen az elven működnek, és mégis nyereségesek.

A muzulmán hit és értékrendszere az emberi élet szinte minden területét átfogja: a társadalmi és gazdasági, politikai és jogi életet csakúgy, mint a kulturális és erkölcsi ügyeket. Az iszlám törvénykezést, jogrendet saríának hívják, s ez még a bankéletet is szabályozza. Az üzleti élet egyik különleges ágazata az iszlám bankrendszer, amely az iszlám törvénykezés alapján működik. Konkrétan a befektetésekre vonatkozóan a saria öt alapelvet fogalmaz meg: először is nem foglalhatnak magukban kamatfizetést, másodszor az ügyletben

meg kell jelennie a jótékonysági adakozásnak,

azaz a vallásos adónak, harmadszor az üzlet nem irányulhat az iszlám értékrendjével szembenálló termék vagy szolgáltatás előállítására. Ezen kívül tilos az amúgy elkerülhető kockázatok vállalása, kerülni kell a spekulatív ügyleteket, és végül, az üzlet tagjainak kölcsönösen vállalniuk kell, hogy biztosítják egymást a károk és veszteségek ellen.

Egy malajziai iszlám bank forrás: www.biyokulule.com

A felsorolt elvek értelmében engedélyezett például a letét vagy a hitelezés, ám szigorúan tiltott a haszonelvű finanszírozás. A jogelvek alapján a pénz egyszerűen egy eszköz, amivel a dolgok értékét mérjük, de önmagában állva nincs értéke. Ez alapján pénz előállítása tisztán pénzből – például kamat alapján – tiltottnak minősül. A saría szerint az ilyen kontraktusok

kiszipolyozzák vagy kihasználják a szerződő felek egyikét,

ezzel növelhetik a vagyon elosztásának egyenlőtlenségét, ez pedig megengedhetetlen. Ebben az értelemben a gazdaságnak, illetve a bankoknak is szem előtt kell tartaniuk a „közjót”, s elő kell segíteniük a környező társadalom gazdasági-társadalmi jólétét is.

Emellett az iszlám pénzintézetek nem foglalkozhatnak olyan ügyletekkel, amelyeknek valamifajta közük van például az alkoholhoz, a sertéshúshoz, a dohányhoz, a pornográfiához vagy a szerencsejátékokhoz. Ezek ugyanis ellentétben állnak az iszlám értékrendjével. Tiltott még a fix lekötésű kötvény, s minden olyan ügylet, amelyben a profitot kamatszázalékok határozzák meg.

A bank intézménye tehát – az iszlám elvek szerint – jóval több mint "nyereséggyár".

fotó: Adek Berry via www.theepochtimes.com

Az arab bankoknak társadalmi felelősségük van. Egy ilyen hitelintézet minden egyes dolgozójának olyan magatartást kell tanúsítania, hogy bárki, aki a bankkal kapcsolatba lép, lássa: itt még

a tőke felhasználása is vallásos cselekedetnek minősül.

Az iszlám elveivel tehát csak olyan finanszírozási ügyletek egyeztethetőek össze, amelyekben a finanszírozó a pénze fejében csak az annak felhasználásából elért haszonból kap egy előre meghatározott arányú részt.

A résztvevők ugyanilyen arányban viselik azonban a vállalkozás esetleges veszteségeit is. A mezőgazdasági beruházások esetén például, ha rossz a termés, és ez kárt okoz a termelőnek, a banknak is méltányos hányadban le kell mondania a kölcsön összegének visszaköveteléséről.

Hogyan épülhetnek be ezek a törvények a pénzügyi tevékenységek hétköznapjaiba? Létezik néhány jellegzetes mechanizmus, amelyet a bankok alkalmaznak. Az egyik az iszlám jelzálog. Ebben az esetben a bank nem kölcsönöz pénzt az ügyfélnek, hogy megvásárolja a kívánt árut, hanem maga a bank vásárolja meg a terméket az eladótól és magasabb áron adja el a vásárlónak, így realizál implicit módon profitot.

Az ügyfélnek megadatik a lehetőség, hogy részletekben fizesse vissza az ellenértéket, azonban nem szab ki büntetést a törlesztése késedelmekor. Annak érdekében, hogy elkerülje a fizetésképtelenséget,

a bank szigorú kezességet követel.

Egy innovatív módszert is alkalmaznak még az iszlám bankok: a társulást. Ekkor a bank és az ügyfél egy kölcsönös egyezményen alapuló társulást hoz létre, amelynek a tőkéjét egy meghatározott arányban közösen viszik be. A pénzből ingatlant vásárolnak, amit a társulás majd kiad az ügyfélnek bérfizetésért cserébe, amit elosztanak egymás közt a befektetett tőkéjük függvényében. Ezzel egy időben az ügyfél részletekben megvásárolja a bank tulajdonrészét, amíg a teljes eszköz átruházódik az ügyfélre és a társulás megszűnik.

A konzervatív pénzügyi rendszer miatt az iszlám bankszektor szerencsésen túlvészelte a gazdasági válság nagy zuhanásait. Egy közel-keleti üzleti portál, a MEED összesítése szerint az Arab-öböl országainak bankjaiban az utóbbi egy évben harmadával nőtt a mérlegfőösszeg, a bevételek pedig 22%-kal híztak – írja az Origo.

Az igazsághoz tartozik mindeközben az is, hogy az iszlám bankok nyereségessége is csökkent, ami főleg a forrásköltségek emelkedésének és az ingatlanpiaci árak csökkenésének volt a következménye. 2008-ban a profitok ezzel együtt is 6 százalékkal emelkedtek, ami ugyan jelentős lassulást jelentett, de legalább nem csúsztak mínuszba a bankházak. A szakértők szerint az iszlám bankok szerencséje abból adódik, hogy korábban kimaradtak a piac robbanásszerű emelkedéséből is – azaz most abból profitálhatnak, hogy az elmúlt években nem nyertek sokat az azóta eléréktelenedett eszközökön, jegyzi meg az Origo.

Ez a pénzügyi politika lassan beszivárog Európába is: Londonban 2004-ben adták ki az engedélyt Európa első iszlám bankjára, az idei évtől kezdve pedig Párizsban is nyílhatnak bankfiókok. Kereslet minden bizonnyal lesz a saríat tiszteletben tartó hitelintézmények iránt, mivel a nyugat-európai államokban jelentős iszlám közösségek élnek.

A pénzügyi világ rákos daganata

Saturday, December 3, 2011 Szerző: Fényadó

Barikad.hu

Dereguláció. Így hívják a pénzügyi világ betegségének egyik legpusztítóbb kiváltó okát. Nyugodtan nevezhetjük civilizációnk rákos daganatának, hiszen pont úgy falja fel és emészti el a világot, ahogy a rák az embert. A daganatos megbetegedéseket a szabályozatlan, kontrollálatlan sejtszaporulat okozza, beépülve és károsítva a biológiai szöveteket. Közgazdasági értelemben a dereguláció jelentése röviden: a szabályozottság mértékének, az állam szerepvállalásának csökkentése a piaci, pénzügyi hatások érvényesülésének nyomására. Tehát a dereguláció pont úgy növekszik, beépülve, kontrollálatlanul, áttéteket képezve és végzetesen károsítva az állami szöveteket, mint egy rákos daganat az élő, emberi szervezetben. Ahogy a ráknak, természetesen a deregulációnak is van kiinduló pontja.

Kórelőzmény

A jelenlegi, szinte felfoghatatlan pénzügyi hatalom kialakulásának több évszázados múltja van. A dereguláció lényegében ennek a hatalomnak a gátlástalan és kapzsiságot tükröző túlburjánzása. Minél több pénz és profit, erkölcsi aggályok és bármiféle gazdasági, vagy állami kontroll nélkül, csupán ez számít nekik.

A II. világháborút megelőző nagy gazdasági világválság hatására az Amerikai Egyesült Államok szigorú ellenőrzés alá vonta a pénzügyi szektort. A bankok többnyire helyi vállalkozásként működtek, amelyek nem spekulálhattak a betétesek megtakarításával. A világháború után Amerika valódi nagyhatalommá vált és rohamosan fejlődött gazdaságilag. Van egy mondás azonban: akinek sok pénze van, az még többet akar. Az 1970-es vége felé egyre dominánsabbá váltak azok a neoliberális elképzelések, amelyek szerint a pénzügyi szektor szabályozása káros és meg kellene szüntetni a szabadpiaci korlátozásokat. Az 1980-as évek elejére a deregulációs lobbi győzelmet aratott és az államilag szabályozott kapitalizmust felváltotta a neoliberális kapitalizmus. Az amerikai kongresszus két olyan törvényt is elfogadott, amely megvalósította a pénzügyi szektor deregulációját. Először a betétgyűjtő intézmények deregulációjáról és monetáris ellenőrzéséről (Depository Institutions Deregulation and Monetary Control Act) szóló 1980-as, majd az 1982-es Garn-St. Germain-törvényt szavazták meg a kongresszus tagjai. Az új törvények a kamatlábak fokozatos deregulációját írták elő, és elősegítették a pénzügyi szektort felosztó korlátozások lazítását. Vagyis, lehetővé vált az amerikai típusú takarék és hitelbankok számára, hogy kockázatos befektetésekre használhassák betéteseik pénzét. Még egyszerűbben fogalmazva: a bankok fogták a kisemberek megtakarított pénzét és afféle pénzügyi kaszinózásba fogtak. Ez gyakran súlyos katasztrófákhoz, banki sikkasztáshoz, csődökhöz vezetett és persze a kisemberek kisemmizéséhez.

A pénzügyi szektor térhódításának következő állomása az 1933-as Glass-Steagall törvény eltörlése volt. A Glass-Steagall létrehozta a szövetségi betétbiztosítási alapot, illetve teljesen szétválasztotta a kereskedelmi banki és a befektetési banki tevékenységet. 1999-ben azonban a Clinton-kormány alatt ennek homlokegyenest az ellenkezőjét valósították meg a Gramm-Leach-Bliley törvény elfogadásával. Lényegében ez a törvény alapozta meg a gátlástalan spekulációk lehetőségét és innen egyenes út vezetett a 2008-as gazdasági válságig, valamint a továbbra is tartó súlyos pénzügyi zavarokig. A Gramm-Leach-Bliley törvény lehetővé tette, hogy a kereskedelmi bankok, brókercégek, biztosítótársaságok, nyugdíjalapok, intézményi befektetők és hedge fundok befektethessenek egymás termékeibe.

Az Egyesült Államok ezzel gyakorlatilag teljesen lemondott pénzügyi szuverenitásáról és a hatalmat néhány befektetési banknak (Goldman Sachs, Morgan Stanley, Lehman Brothers, Merill Lynch, Bear Stearns), pénzügyi konglomerátumnak (Citigroup, JP Morgan), értékpapír biztosítónak (AIG, MBIA, AMBAC) és mindezek kiszolgálóinak, a hitelminősítőknek (Moody’s, Standar & Poor’s, Fitch) adta át.

Pénzügyi buborék, avagy a rákos daganat

A dereguláció megvalósulásával Pandora szelencéje kinyílt és a bankok gátlástalanul elkezdtek – mindenféle hitelbírálat nélkül – a magánszemélyeknek alacsony minőségű jelzáloghiteleket nyújtani, melyek magasabb kamatozásúak voltak. 2000 és 2003 között a jelzáloghitelek száma, majdnem a négyszeresére nőtt. Az új rendszer több billió dollárnyi jelzálog és egyéb hitelt kapcsolt össze a nemzetközi befektetőkkel. A Központi Banknak (Federal Reserve) szabályozó szerepe lehetett volna, de nem élt ezzel a jogával és a deregulációt támogatta. A bankok pedig újabb és újabb kölcsönszerződéseket írtak alá lakáshitelekhez.

A dereguláció nyomán született új rendszerben a befektetési bankok, a pénzügyi konglomerátumok, az értékpapír biztosítók és a hitelminősítők mind összejátszottak a gyors és elképesztően hatalmas profit érdekében. A kölcsönök minősége senkit sem érdekelt, csak az, hogy minél többet tudjanak eladni belőlük.

A kölcsönnyújtók eladták a jelzáloghiteleket a befektetési bankoknak, akik több ezer ilyen kölcsönszerződést és egyéb más hitelt gyúrtak össze biztosítékkal védett tartozásokká (Collateralized debt obligations – CDO). Ezután a bank fogta ezeket a tartozásokat és befektetőknek adta el. Látszólag minden rendben volt, hiszen a hitelminősítők, ki tudja mire alapozva, AAA-s besorolást, vagyis a legjobb befektetési értéket adták a bankok által eladott biztosítékkal védett tartozásoknak. A „jó minőségű értékpapírok” pedig rendkívül népszerűvé váltak a nyugdíjalapok körében. És így ment ez… Évente több százmilliárd dollár folyt át az ilyesféle értékpapírosításon.

A biztosítók szintén kiszakították a saját részüket az értékpapírosításból. Hitel-nemteljesítési csereügyletekkel (Credit Default Swap – CDS) kezdtek el kereskedni. Ez lényegében a befektetők számára kialakított biztosítási forma volt, amely azt jelentette, hogy a biztosítékkal védett tartozásokkal (CDO) rendelkező befektetők, egy bizonyos befizetés ellenében kártérítési ígéretet kaptak a biztosítóktól. A normál biztosítással ellentétbe azonban az úgynevezett CDS-t bármelyik befektető megvásárolhatta a biztosítótól, ha az általa nem birtokolt biztosítékkal védett tartozások ellen akart spekulálni. Mivel a hitel-nemteljesítési csereügyletekre szintén nem létezett szabályozás, ezért a biztosítókat semmi sem kötelezte arra, hogy kárenyhítő alappal rendelkezzenek. De ez őket nem is érdekelte és arra ösztönözték üzletkötőiket, hogy minél több CDS-t adjanak el, anélkül, hogy valójában kártérítést tudtak volna fizetni, ha valamelyik biztosítékkal védett tartozás bedőlne…

Így táplálta a deregulációnak köszönhetően a pénzügyi szektor gátlástalan kapzsisága és ostoba felelőtlensége egyre csak nagyobbra és nagyobbra azt a rettegett gazdasági buborékot, amely végül 2008-ban kipukkadt.

A válság lecsap: Gyors áttétképződés

A befektetési bankok elárasztották az értékpapír piacot alacsony minőségű jelzáloghiteleket tömörítő biztosítékkal védett tartozásokkal, csak idő kérdése volt, hogy mikor dőlnek be. 2007-re már közel 1,3 millió amerikai ingatlan volt ingatlanárverés tárgya, hiszen a bankok olyanoknak is hitelt nyújtottak, akik nem tudták visszafizetni a kölcsönöket. A kisajátítások pedig csak tovább növekedtek 2008-ig, amikor is bekövetkezett a nagy bumm.

A „beragadt” ingatlanok és a kockázatos, rossz minőségű hitelek száma bedöntötték a kölcsönnyújtókat, akik nem tudták többé eladni hiteleiket a befektetési bankoknak. A befektetési bankoknak pedig több százmilliárd értékű eladhatatlan, alacsony minőségű jelzáloghiteleket tömörítő biztosítékkal védett tartozások és ingatlanok maradtak a kezükben. Az összeomlást az átláthatatlanul keresztbiztosított rendszer sem tudta meggátolni, hiszen nem léteztek kárenyhítő alapok. A láncreakció beindult, magával sodorva bankokat, biztosítókat, ingatlanfejlesztőket, pénzügyi és ingatlanalapokat. A kór megállíthatatlanul terjedt, előbb más gazdasági ágazatokban, majd az egész világon, az Egyesült Államoktól, Európán át, egészen Ázsiáig súlyos áttéteket képezve.

Az amerikai pénzügyi szektor kapzsisága, amely évtizedeken át táplálta a deregulációs folyamatokat az Egyesült Államokban, csaknem romba döntötte az egész világot.

Az Egyesült Államokban és a legtöbb országban kétségbeesve igyekeztek menteni a menthetőt és megállítani az egyre súlyosbodó tüneteket. A különböző országok kormányai pénzintézeteket, bankokat és biztosítókat államosítottak, illetve tőkésítettek fel, hogy elkerüljék azok csődjét. Számos országnak nemzetközi pénzügyi szervezetek (pl.: IMF) segítségét kellett kérnie a krízis megoldása és a gazdaságaik stabilizálása érdekében, ám a „segítségnek” minden esetben komoly ára volt. Emberek milliói veszítették el a munkájukat, létbiztonságukat, a szociális rendszerek az összeomlás szélére kerültek, a nemzetgazdaságok sok esetben gazdasági „lélegeztetőgépre” kerültek és a pénzügyi szervezetek kiszolgáltatottaivá váltak.

Tehát valójában megoldás nem született, csupán időhúzást elősegítő intézkedések, melyek a válság előidézőit hivatottak megvédeni a társadalmak széles rétegeinek kárára.

Válságkezelők, vagy inkább válsággenerálók?

Az Egyesült Államok pénzügyminiszteri posztján évtizedek óta többnyire olyan személyek váltják egymást, akik mind valamely, deregulációs folyamatot támogató pénzügyi intézetnek voltak a vezetői, elemzői, közgazdászai vagy tanácsadói. Az 1982-es Garn-St. Germain-törvénynél, Donald Regan, a Merill Lynch befektetési bank ügyvezető igazgatója töltött be pénzügyminiszteri posztot. A Clinton-kormányzat és a Gramm-Leach-Bliley törvény elfogadásának idején egymást váltotta Robert Rubin, a Goldman Sachs volt ügyvezetője és Lawrence Summers, a Világbank egykori vezető közgazdásza és a dereguláció egyik leghangosabb támogatója. A Bush-kormányzat alatt nevezték ki pénzügyminiszterré Henry Paulson-t, a Goldman Sachs ügyvezető igazgatóját, aki 2006-ban a Wall Street legjobban fizetett vállalatvezetője volt, miután a Goldman Sachs több milliárd dollár értékben adott el biztosítékkal védett tartozásokat, melyek alacsony minőségű jelzáloghiteleket tartalmaztak. Timothy Geithner, a jelenlegi amerikai pénzügyminiszter a válság alatt a Központi Bank (Federal Reserve - FED) new york-i fiókjának volt az elnöke. Jelentős szerepe volt abban, hogy megjutalmazták a Goldman Sachs-t a hitelek elleni spekulációért.

A gócpontban, az Egyesült Államokban továbbra is azok diktálják a pénzügyi szektor működését, és az állam gazdaságpolitikáját, akik tevékenyen részt vettek a deregulációs folyamatok okán létrejövő hitelválság táplálásában.

A 2008-as válság hatásai, a dereguláció elszabadulásának következményei pedig a mai napig érezhetőek világszerte, hiszen a gazdasági zavarok nem szűntek meg, a pénzügyi rendszer rákja súlyos áttéteket képzett és egy újabb, az elemzők szerint jóval nagyobb krízis előjelei tapasztalhatóak.

Betelt a pohár: meg kell dönteni a bankároligarchia hatalmát!

Sunday, November 20, 2011 Szerző: Fényadó

Régen itt lenne az ideje annak, hogy lerántsuk végre a leplet az IMF, a Világbank, a hitelminősítők és az egész úgynevezett „nemzetközi pénzügyi rendszer” elképesztő szélhámosságairól. A magyarság sorsa, sőt saját és a családunk megélhetése múlik azon, hogy mindenki világosan megértse: a „nemzetközi pénzügyi intézmények” valójában bűnszövetkezetek, és az egyes államok életébe történő beavatkozásaik súlyosan sértik az adott ország alkotmányát, a demokrácia elveit, az egyetemes erkölcsöket és a jogrendet.

Kedves Olvasó, elgondolkodott már azon, pontosan mi történik akkor, amikor az IMF úgymond „pénzt kölcsönöz” egy adott ország számára? Másképpen feltéve a kérdést: honnan származik az a „pénz”, amit nekünk az IMF, vagy bármely más bank „hitelként” odaad? Ha nagy naivan azt gondoljuk, hogy az IMF a tagállamok befizetéseiből – a nekünk, mint magánszemélyeknek kölcsönző bankok pedig a betétesek pénzéből – adja a hiteleit, akkor hatalmasat tévedünk. Ugyanis a forgalomban lévő pénz legnagyobb része (hogy pontosan hány százaléka,azt nehéz lenne megmondani, de bizonyosan egyre nagyobb hányada) nem más, mint úgynevezett „hitelpénz”, amit a bank hoz létre abban a pillanatban, hogy kihelyezi a „kölcsönt”. Amikor tehát bármely, magát banknak nevező bűnszövetkezet – legyen az akár az IMF - kölcsönt nyújt, akkor csak annyi történik, hogy – a megfelelő (a hitelfelvevőre nézve persze mindig hátrányos)„szerződések” aláírása után – a számítógépen megnyomnak néhány gombot, és az „ügyfél” megkapta a „hitelt”, melyet persze kamatostul kell visszafizetnie. Magyarán: a bank a semmiből pénzt teremt, az ügyfél pedig kemény munkával megteremti annak a virtuális pénznek a kamatokkal megnövelt ellenértékét. Tulajdonképpen tehát egyre több és több munkával előállított valódi értékekkel fizetünk a semmiért. Meddig tűrjük ezt? Miért kell a pénzügyi oligarchák hatalmának és jólétének biztosítása érdekében halálra dolgoznia magát millióknak?

A magukat közgazdászoknak nevező szélhámosok handabandázásai nyomán, az emberek nagy többsége teljes mértékben hajlamos elveszíteni a józan eszét. Én most a magam részéről arra kérnék mindenkit, gondolkodjon logikusan és józanul. Ha valaki például összeadja azokat az összegeket, melyekkel a világ államai tartoznak az IMF-nek és a Világbanknak, olyan iszonyatos nagyságú számot fog kapni, melynek a töredéke sem jön össze a két pénzügyi intézmény tagállamainak befizetéseiből – ami ékes bizonyítéka ennek a világszélhámosságnak, amelynek lényege az, hogy a bankok a maguk kénye-kedve szerint állítanak elő pénzt, amit hitelként kihelyeznek, adósrabszolgaságba és pusztulásba kényszerítve a népeket.

A józan, paraszti ész nevében feltehető természetesen számos más kérdés is, többek között az, miképpen lehetséges, hogy miközben egyre több ember, egyre többet dolgozik (most már a nők is kivétel nélkül munkahelyeken dolgoznak, de az egyetemisták, a diákok, sőt a nyugdíjasok egyre nagyobb része is dolgozik,legtöbb esetben bagóért), miért él az emberek nagy része mégis egyre rosszabbul, és miért van egyáltalán „válság”? A kérdés persze költői, mert nyilvánvalóan arról van szó, hogy a pénzoligarchia a nyakunkon élősködik, és a végsőkig kizsákmányol minket, és alighanem a saját hatalmának fenntartásához szükséges diktatórikus intézkedések (amit a „biztonság erősítése” címszó alatt adnak be nekünk), valamint a külső erőforrások megszerzéséhez nélkülözhetetlen háborúk (amit „terrorizmusellenes háborúnak”, meg a „demokrácia terjesztésének”, „humanitárius akciónak” neveznek ezek a hazugok) is irdatlan összegeket emésztenek fel.

Mit tehetünk? Olyan nincs, hogy semmit. Vagy legalábbis meg kellene próbálnunk megmenteni népünket, saját magunkat és a minket körülvevő természeti környezetet. (Mely utóbbi is főként a harácsoló pénzoligarchia profitéhségének esik áldozatul.) Lehetséges megoldás, hogy tüntetéseket szervezünk a bankok székházai elé, bojkott mozgalmat indítunk a bankok ellen, tömegesen tagadjuk meg az adósságok visszafizetését, aláírásgyűjtést indítunk annak érdekében, hogy a magyar kormány tagadja meg az elmúlt évtizedekben felvett hitelek visszafizetését, és elő lehetne állni azzal a követeléssel is, hogy lépjünk ki az IMF-nek és Világbanknak nevezett bűnszövetkezetekből.

A Magyar Gárdának javasolnám, hogy ha bármiféle IMF-küldött, vagy az úgynevezett hitelminősítők valamelyik képviselője magyar földre beteszi a lábát, derítse fel, melyik luxusszállóban vert tanyát az illető, és – békés eszközökkel bár, de – tegye elviselhetetlenné itteni tartózkodását.

Ezen kívül lehetséges lenne például a Nemzeti Jogvédő Szolgálat bevonásával perek

sokaságát is indítani az úgynevezett bankok ellen – beleértve a maffiaszerű IMF-et és a Világbankot -, például azon az alapon, hogy olyan pénzeket követelnek, amelyek soha sem voltak az övék (mivel a hitelezés aktusa előtt nem is léteztek), de valószínűleg lehetne perelni a „nemzetközi pénzügyi intézményeket” (a bűnöző hitelminősítőket is beleértve) azért is, mert beleavatkoznak Magyarország belügyeibe, amire a magyar alkotmány szerint senkinek sincsen joga.

Ha pedig bárki is azzal jönne, hogy „fogalmam sincs a realitásokról”, akkor a válaszom az, hogy de igenis van, mert tudom, hogy a „realitások” az adott hatalmi struktúra függvényei. Ha tehát majd sittre vágjuk a harácsoló, bűncselekményeket elkövető bankárokat és az eddig a nép zsírján élősködő „elit” más tagjait, akkor az lesz a „realitás”, hogy ők a börtönben csücsülnek. „Veszedelmes szélsőségesnek és populistának” pedig majd azt fogjuk nevezni, aki a szabadon bocsátásukat követeli.

Az idő sürget. Nincs mire várnunk. A bankároligarchia hatalmának megdöntése túlélésünk nélkülözhetetlen feltétele.

Perge Ottó

További részletek: http://kuruc.info/r/7/88315/#ixzz1eHPX70hk

Az igazság a banki hitelezésről! Az infláció valós oka!

Thursday, November 10, 2011 Szerző: Fényadó

Figyelem! Már az elején a szokásos felhívás. Ne is olvassa tovább, ha politikai hívő. Nem érdemes azoknak olvasni, akik szerint Orbán Viktor (vagy éppen Gyurcsány Ferenc) az isten és a megváltó. Ne olvassa tovább, aki igazat ad Kövér Lászlónak, miszerint az ország utolsó reménye ez a kormány. A politikai vakhit, az ellenségkeresés, a kommunistázás, a fasisztázás és a cigányozás, zsidózás nem visz előbbre. Nézzük meg a valódi elnyomókat és a „rendszer” működését. Aki velünk tart az fogja meg a szék karfáját, mert szokás szerint – elsőre - nem fog hinni nekünk.

Nézzük hát! Először is, itt az egyik legnagyobb hazugság, amivel megtévesztenek minket. Így szól: A bankok a betétesek pénzét helyezik ki hitelbe! Nos, kapaszkodjon meg, de ez nem igaz. Amit Önnel elhitetnek az a következő. A betétesek beviszik a bankba a pénzüket. Tegyük fel 1 millió forintot, amire a bank fizet (az egyszerűség kedvéért) 10% éves kamatot. Azután a bank fogja magát és kihelyezi ezt az 1 millát 20%-os kamatra. A közte lévő különbség a bank haszna. Hazugság!

Ebből ugyanis egy bank sem élne meg, hiszen nem tudna elég betétet gyűjteni. Ezért tehát a Föld bolygón, mintegy 100 éve, az USÁ-ból kiindulva és immár minden demokráciában használva kialakult a tartalékráta intézménye. Mit jelent ez? A törvény szerint minden banknak joga van (a tartalékrátát figyelembe véve) a betétek többszörösét kihelyezni hitelként. Ez egy nagyon elhallgatott dolog, még sokszor a banki alkalmazottak sincsenek vele tisztában. Még ők is azt hiszik, hogy a betétesek pénzét helyezik ki hitelbe. Magyarországon jelenleg ez a tartalékráta 2-5% között mozog.

A bankok saját maguk választják meg félévente. De mit jelent ez pontosan? Példa. A bank ugye gyűjtött 1 millió forint betétet. Tegyük fel az 5 % tartalékrátát választja, az azt jelenti, hogy ehhez a tartalékhoz képest helyezhet ki 100% hitelt. Egy kis 4. osztályos matematika anyag. Ha egy bank gyűjt 1 millió forint betétet (ez lesz a százalékérték), a százalékláb (percent) 5%, akkor mennyi az alap, jelen esetben mennyi pénzt helyezhet ki hitelbe?  A képlet szerint ugye, az alap egyenlő a százalékértek szorozva 100-zal, osztva a százaléklábbal. (elfelejtette már ugye?). Az eredmény 20 millió forint. Ez tehát azt jelenti, hogy egy bank 1 millió forint betétre 20 millió forintot jogosan és törvényesen helyez ki hitelbe. (Mellesleg, ha 2% pontos tartalékrátát választ, akkor 50 milliót. Hoppá!) Na, ezen már lehet persze haszon.

(Figyelem! Utólagos kiegészítés. Nagyon sokan írtak e-mailt, hogy a fenti százelékszámítás rossz! Hát igen! Annyira nem hihető a dolog, hogy sokaknak egyszerűen nem megy bele a fejébe és keverik a százalékértéket és az alapot. Mint matematika tanárnak, szomorú a szívem, sajnos nem tud az ország százalékot számolni. 4. osztályos anyag, ugye annak idején szöveges feladat volt. Az 1 millió forintot kell tartalékolni és a kérdés úgy hangzik. Mennyi pénznek az 5%-a 1 millió forint, és nem az, hogy 1 millió forintnak mennyi az 5%-a. Nagyon fontos különbség. Éppen ez a csapda lényege!) 

Hihetetlen, igaz? Igen ám, csap a homlokára a Kedves Olvasó, de nem jó! Honnan van a banknak 19 millió forintja, amit kihitelez? Ez az, ez az, ez az! Ez itt a csapda! Mi most az úgynevezett kereskedelmi bankokról beszélünk. Honnan veszik a pénzt? Nagyon egyszerű, egy másik banktól. Ezt a híradásokban úgy emlegetik, hogy anyabankjuktól (vagy esetleg egy másik nagyobb kereskedelmi banktól - bankközi hitelzés). Igen ám, de ezekre a bankokra is ugyanúgy vonatkozik a tartalékráta szabálya. Hát akkor ők honnan veszik a pénzt? A válasz, a jegybankjuktól. Illetve normál esetben a saját jegybankjuktól. Így működne egy normális, nemzetgazdaságban a bankrendszer. Végső soron, ugyebár az állam (akinek elvileg a tulajdona a saját nemzeti bankja) így teremt pénzt, a forgalomba lévő áruk fedezésére. Ezt hívjuk pénzkibocsájtásnak, vagy pénznyomtatásnak.

Természetesen nem kell nyomdában kinyomtatni a pénzeket. A teljes pénzkészletnek általában 3-4%-a csupán a készpénz állomány, a többi ún. elektronikus vagy számlapénz. Soha nem fogjuk meg, soha nem látjuk, csak egy bankkivonat vagy egy SMS formájában. Egy normál állam tehát a jegybankján keresztül szabályozza a forgalomban lévő pénz mennyiségét és azokat hitelek formájában juttatja el a gazdaságba.
Két hiba van mindössze! Maga a rendszer magában foglalja a pénzromlást, azaz az inflációt. Ugyanis a bankok kamatos kamatot számítanak fel a hitelért, persze ők is fizetnek érte, de nyilván kisebb kamatot. És ez az ő igazi hasznuk - felvenni a „bankközi” piacon mondjuk 10% éves kamatért 10 milliót és kihelyezni azt 30% kamatra (THM-re) hitelként. A betétgyűjtés csak álca, mindössze azért kell, hogy meglegyen a tartalékráta összege és azért, hogy minket megtévesszenek azzal a dumával, hogy betétesek pénzét helyezik ki. 

Az a pénz, amit Ön felvesz bármelyik bankban, akkor és ott nem is létezik még. Ön kérvényezi, a bankja egy másik banktól kérvényezi, és az a bank a nemzeti banktól kér. Annak meg nincs pénze, de joga van létrehozni és nyomtat Önnek pénzt, ill. ugye jóváírja egy számlán. Tehát így keletkezik a pénz. Ön a semmit veszi fel hitelként.
Így működik a kapitalizmus. Így működik a bankrendszer. De ez belefér! Ez még működhet is. Ez még tolerálható!

De vigyázat! A világot elárulták! Egy szűk pénzhatalmi „elit”, pár családi dinasztia kihasználva a világ minden demokráciájában a politikusok hataloméhségét rávették ezeket a fickókat egy közös árulásra. Szépen lassan a világ összes országa be lett szőve, senki sem menekülhetett. Kezdték az USÁ-val mintegy 100 éve, és most már minden nemzet benne van. Mi is! De mi is ez a világméretű árulás? Nos, a következő! Ma már nagyon kevés államnak van a saját kezében a pénzkibocsátásának a joga. Az eredetileg az állam által tulajdonolt, vagyis közvetve a nemzetek saját maguk által birtokolt nemzeti bankok függetlensége megszűnt és immár magánkezekben vannak. (A legnagyobb hazugság meg az, hogy szerintük őrizni kell a nemzeti bankok függetlenségét, de nem tőlük, hanem tőlünk állalpolgároktól!) Az USA nemzeti bankja, a FED pár család (Rothschildok, Rockefellerek) tulajdona. A FED keresztül ellenőrzik az Európai központi bankot.

Az amerikai jegybank szerepét betöltő - magyarul magánkézben lévő - FED épülete

Ahhoz, hogy ezt elérjék, ráerőltették a közös pénzt, az eurót az Unióra. Immár ők ellenőrzik az európai pénzkibocsátás mértékét. Az Európai Központi Bank tulajdona többek között immár a Magyar Nemzeti Bank is. Az USÁ-ban, Európában, Magyarországon tehát bárki hitelt vesz fel, végső soron a Rothschildoknak, Rockefellereknek fizet kamatos kamatot. Minden állam, akinek tartozása van, nekik tartozik. Az IMF, a Világbank a központi bankokon keresztül az ő irányításuk alatt áll.
És mindezt miért? Mert ha valaki hitelt vesz fel a világon nem a saját nemzete, állama, kormánya nyomja meg a bankóprésen a gombot, hanem ő. Ez a világ népeinek legnagyobb elárulása. A nemzetek rabszolgasorba döntése.

Mi meg azt hisszük, hogy a „befektetőket” kell megnyugtatni. Nincsenek, nem is léteznek befektetők. Az egész egy nagy kábítás. Természetesen vállalati szinten keletkezhetnek nagy vagyonok. Mi történik ilyenkor? Amennyiben ezek az elnyomók úgy érzik, hogy néhány vállalat, vagy iparág túlzottan megerősödött és veszélyezteti hatalmukat, akkor csinálnak egy kis válságot. Egy ideig nem nyomtatnak elegendő mennyiségű pénzt. Ettől egy sor cég csődbe megy, a jobbaknak meg zuhan az áruk. Ők aztán szépen suttyomban felvásárolnak iparágakat. A 2008-as válságban például megszerezték a teljes napenergia ipart. Így azt a pénz, amit hitel formájában nekünk adnak, azt náluk is tudjuk csak elkölteni.
Térjen magához, vegyen egy mély lélegzetet, mert most felteszem a kérdést! Hogyan akar Orbán Viktor (és a mindenkori magyar kormány) bármit is tenni, ha az alapok nincsenek meg?

Ne feledjük Nathan Rothschild híres mondását is: "Add a kezembe egy ország pénzkibocsátásának jogát, s én nem törődöm vele, hogy ki hozza a törvényeit". És sajnos odaadtuk, odaadták. Ráadásul úgy, hogy nem mondták meg nekünk, eltitkolták. Nekünk csak a kiszolgáltatottság maradt.

Forrás: http://szabadeuropa.shp.hu/hpc/web.php?a=szabadeuropa&o=heti_tema_2011_11_07__DhMY

SOS... Bank Átverésnek Vége!

Monday, November 7, 2011 Szerző: Fényadó

SOS... Bank Átverésnek Vége!
2011. november 07. - 09:56
(ennek ellenére a kormány még mindig a bankok mellett áll)

A párizsi Sorbonne Egyetem doktori iskolájának a kutató professzora Dr. Lentner Csaba által a holnapi Demokratában megjelenő nyilatkozatából idézek:
A cikkből részlet itt olvasható (FONTOS el kell olvasni, nem vagyunk felelőtlenek illetve nem is voltunk soha):

A hitelezés, amit svájci frank alapúnak mondanak, valójában fedezet nélküli hazárdjáték volt. A bankok szerencsejátékot űztek és rajtavesztettek.
A rendszer bedőlésért elsődlegesen ők a felelősek!

Kérdés: -A deviza hitelek drámája szinte sorstragédia lett. Hogy jutottunk idáig?

Dr.Lentner: - Tisztázzunk valamit mindjárt az elején! Teljességgel téves és helytelen a szóban forgó probléma kör esetében deviza hitelről beszélni. Ez ugyanis nem az!

Kérdés: - Hanem mi?

Dr.Lentner:
- Gigantikus átverés. A svájci jegybank legfrissebb adatai azt igazolják, hogy a külföldi Bankok Magyarországon működő leány bankjai az általuk nyújtott hiteleket nem refinanszíroztatták frankkal, nem vettek föl valós bank közi frank hitelt, és nem bocsátottak ki frank alapú kötvényeket sem. A Svájci Nemzeti Bank pénz kibocsátása ugyanis nem növekedett olyan mértékben, amilyen mértékben szükséges lett volna ezen csere ügyletekhez. Egyszerűen nincs annyi frank a piacon, amennyi a frank alapúnak mondott hitelek fedezete kellene legyen....

Az a hitelezés, amit svájci frank alapúnak mondanak, valójában fedezet nélküli hazárdjáték volt.

Kérdés: - Akkor mire alapozták a bankok ezeket a hiteleket?

Dr.Lentner :
- Nagy valószínűséggel úgynevezett swap ügyletekre.... Meggyőződésem, hogy a szükséges átvilágítások olyan eredményeket hoznának, melyek alapjaiban megváltoztatnák az adósok szorongatott helyzetét, sok esetben akár büntetőjogi következményekkel is járhatnak a Bankok vonatkozásában. A rosszhiszeműség ugyanis nem győzőm hangsúlyozni, okkal vélelmezhető! Az ebből fakadó Banki veszteségeket pedig a pénzintézeteknek házon belül kell orvosolniuk, azt semmi szín alatt nem terhelhetik rá az Ügyfelekre, akik nem tudták, nem is tudhatták, hogy csapdába csalják őket! Tehát kedves átvert becsapott hitelesek robbant a bomba, mert nincs frank, nincs CHF, nincs árfolyam kockázat!"

A Fehér Kéményseprők szakmai csoportjában is megfogalmazódik a cikk alapján a következő kérdés sor:

Felmerül a további kérdés a leírtak alapján, mely szerint a Fehér Kéményseprők 2010 év elején kiadott felhívásaiban, nyilvánosságra hozott szakmai véleményében "Bankvezetők becsapták a hitelt felvett adósokat" és az óta is hangoztatott deviza hitel csalás ügyében miért nem jártak el a nyomozó hatóságok és a kormány a bankvezetők ellen?

Miért áll még mindig a bankok mellé a kormány és miért védi az uzsorás bankvezetőket, ha a teljes magyar társadalmat ilyen rossz gazdasági helyzetbe hozták a fedezet nélküli hazárdjátékukkal?

A kormány miért a teljes magyar lakossággal akarja kifizettetni a bankvezetők által okozott több milliárdos kárt az adó forintokból?

A Miniszterelnök és a Matolcsi Miniszter úr miért a bank vezetőkkel (Patai) tárgyal a megoldásról, ha a bankvezetők büntetőügyi felelőssége is szóba jöhet?

Ha tisztességtelenek voltak a bankvezetők a hitelezés területén, akkor miért nem a szakmai hozzáértőkkel konzultál a kormány a valódi megoldás kidolgozásában? Miért azon személyekkel egyeztet, akik büntetőjogi felelősséggel tartoznak a kialakult helyzetért, az egész társadalom el szegényesítéséért?

A kormány miért nem a valódi és konkrét megoldáson dolgozik, melyet több alkalommal a kormány elé tártak a szakmai civil szervezetek mellett tevékenykedő közgazdászok, jogászok?

A legfontosabb kérdés!

A bankvezetők és a Bankszövetség minden tagja miért nincs még előzetes letartóztatásban és a teljes vagyona zár alatt? Miért engedik még mindig tovább folytatni a magyar gazdaság tönkretételét és a teljes magyar társadalom kifosztását?

Minek és hány halálesetnek (öngyilkosságnak) kell még történni ahhoz, hogy felnyíljon a kormány szeme és megtegye végre a szükséges büntetőjogi intézkedést a bankvezetők ellen az anyagi és erkölcsi felelősségre vonásukkal?

Mire vár a kormány akkor, amikor több éve feltárt tisztességtelenül tevékenykedő követeléskezelők tevékenységét nem szüntette meg? Mire vár a kormány és miért nem vonja vissza a 12/2003. (I. 30.) kormányrendeletet, ami megengedi a mindenféle elnevezésű követeléskezelő Kft részére a pénzbehajtási tevékenységet, jogosulatlan árveréseket, nagy értékű tulajdonszerzéseket?

Miért hagyják, hogy a bankok, bankvezetők összejátszanak e tisztességtelenül tevékenykedő adósokat kifosztó, zaklató, sanyargató cégekkel?

http://www.feherkemeny.com/2011/11/07/sos-bank-atveresnek-vege

Kapcsolódó videó: BENNFENTESEK http://vimeo.com/23116284

A magyarhülyítés újabb fejezete, avagy tévhitek az államadóssággal kapcsolatban

Tuesday, October 4, 2011 Szerző: Fényadó

Forrás: Szabad Europa

...

No, kezdjük egy kitalált történettel. Átlagos magyar család, Kovácsék. Kovács, Kovácsné egy fiú és egy lány gyermek. Kovácsék építgetik életüket, dolgoznak, szeretnének anyagilag is előrébb jutni, tervezgetnek. 2000-ben terveznek egy lakásvásárlást, bemennek a bankba, de a kedvezményes kamattámogatású (Fidesz-kormány) hitelt nem képesek felvenni, mert 100 ezer forint lenne a havi részlet, nekik meg 150 ezer az összjövedelmük. Meghagyják tehát a kamattámogatást a gazdagoknak. Azok fel is veszik, van aki 4-5 lakást, házat is vesz belőle és kiadja albérletbe, abból fizetve a törlesztőket. A kormány meg az adófizetők pénzéből gavalléran fizet a tehetőseknek. Kovácsékat 2005-ben felhívja egy hitelközvetítő, hogy van egy remek ajánlata lakásvásárlásra. Ki is megy lakásra és elmondja, hogy a forinthitelnél, ami már nem is támogatott (közben kormányváltás volt és az új kormány nem akarta fizetni a már több százmilliárdos kamattámogatást), ezért így már 110 ezer lenne a havi törle sztése egy vágyott lakás vásárlása esetén.

Sok vakegér pártpolitikus nem érti, nem azért vettek fel az emberek devizahitelt, mert olcsóbb volt a kamata pár százalékkal, hanem mert fele volt a törlesztőrészlet. Ha nem lett volna devizahitel semmilyen hitelt nem vett volna fel a magyar. Csányi meg egyenesen azzal kábít, hogy magyarok azért vették fel a devizahitelt, hogy nyerészkedjenek. És ez az ember az ország elismert guruja. Röhej. Itt várjuk a nyerészkedő devizahitelesek jelentkezését.

Ezzel szemben neki van egy új terméke, ami svájci frank alapon számítódik és a 110 ezer helyett csak 60 ezer a havi törlesztőrészlet. Kovácsék felkapják a fejüket. 60 ezer! Ez már közel jár ahhoz az összeghez, amit ki tudnának fizetni. Gyors tanácskozás, el lehetne költözni a szülőktől, lenne végre saját hálószoba és külön gyerekszoba. Ráadásul mindez szép, új lakás, jó helyen. Nosza, vágjunk hát bele! Kereseti igazolás, rohanás a bankba, 60 oldal aláírása, közjegyző 30 oldal. Ügyvád, adás-vételi, földhivatal, egyebek. Költözés. Öröm. És az élet megy tovább. 

A magyarok százezrei vesztették el munkájukat, vagy kerültek rosszabb feltételekkel új munkába.

Kovácsék éldegélnek. Kovács másodállást is vállal, mert jött egy szórólapon, egy rendkívüli ajánlat. Vadonatúj Suzuki SX4-es most 0% önrésszel és mindössze havi 9.900.- induló részlettel. Soha nem volt még autójuk, mennyivel könnyebb lenne az élet vele. Új lakás, új autó, 3 szoba, négy kerék, két gyerek. Egy kicsit hajtós ugyan az élet, mert a gépkocsiba tankolni is kell és már 200 forint a benzin, de Kovácsék bíznak magukban, sokat dolgoznak. 2006-ban Kovácsné állást vált, hogy több legyen a fizetése, mert emelkednek a költségek, a gyerekek iskolába mentek és bizony az nem 2 forint. 2008, itt a világ vége. Kovácsnak teljesen váratlanul felmondanak munkahelyén. Pár nap után Kovács összeszedi magát, nem akar munkanélküli lenni, mert, egyrészt szeret dolgozni, másrészt, abból nem él meg. Egy vállalkozónál kap munkát. Ez azonban teljesen más, mint az előző munkahelye, ahol 3.-án mindig a számláján volt a pénze. Itt azt látja, hogy a főnöke, aki maga is hiába dolgozik 24 órát nem képes pontosan fizetni. Csúszik a pénz! Részletekben jön, ráadásul egy része zsebbe. Kovács először mérges a főnökére és elkezd titokban más állás után nézni. Kétségbe esve tapasztalja, hogy állami munkahely nincs, a multiknál is leépítések vannak, a többi lehetőség meg hasonló, mint a mostani helye.

Egyik este a felesége bejelenti, hogy őt is elbocsájtották. Kovácsék megrémülnek, mi lesz most velük? Ki segít rajtuk? Kinyitják a TV-t. Ott minden este egy ambíciózus népvezér beszél. Tízezerek előtt tart nagygyűlést. Azt mondja, hogy ő tudja a megoldást. Kovácsék minden este figyelik, mit is kellene tenni. Közben nem tudják fizetni a lakáshitelt, a bank felmondja a szerződést. Választások közelednek. Kovácsék a TV-ben azt látják, hogy az ellenzéki népvezér azt mondja: " Magyarországon nem fordulhat elő, hogy bárkit is elveszítse a tetőt a feje felül. Magyarországon nem lesznek kilakoltatások." Kovácsék hisznek a vezérnek, aki ezen kívül még munkát is ígér és nagyarányú adócsökkentést. A választáskor odateszik az ikszet a neve mellé.
Ma Kovácsék végrehajtás alatt vannak, rájuk nem vonatkozik már a kilakoltatási moratórium, ők nem mehetnek Ócsára, nekik nincs pénzük a matracban, hogy előtörlesszenek, hiszen már lassan kenyérre sem telik. Azóta Kovácsné havi 48 ezerért sárga mellényben utcát söpör és levelet kapirgál, szégyenében ott sül ki a szeme, de hát a gyereknek enni kell. Kovács azóta egy másik vállalkozásnál van, az előzőt ugyanis felszámolták. Tudja, hogy nem azért nem fizet kevesebbet neki az új főnök, mert smucig, hanem azért, mert maga is a csőd szélén táncol. Ő rosszabbul járt a nagy adócsökkentéssel és jövőre még rosszabbul fog járni. Kovács már beletörődött mindebbe, mert barátaival beszélgetve tudja, hogy a többeik sincsenek jobb helyzetben. 

Kovácsék hittek a népvezérnek. Nem kell más csak egyszeri nagyarányú adócsökkentés továbbá Magyarországon nem veszti el senki sem a tetőt a feje felül, itt nem lesznek kilakoltatások!

A TV-t már nem nézik, pedig ott a népvezér ill. annak magyar hangja mindennap elmondja, hogy milyen jól járt mindenki és mennyivel csökkent az államadósság. Kovács a zsíros kenyér vacsora felett éppen adogatja össze a sárga csekkjeit és azt látja, hogy az ő adóssága ebben a hónapban sem csökkent, hanem nőtt.

Ennyi a mese. Magyarország ma több százezer Kovács család hazája. Eközben meg kormányunk azon töri a fejét, hogy - érthetetlen módon - az eddig szapult megszorítások politikájának útjára lép. Hihetetlen nagyságú, 1000 milliárd forintos csomag 2012-ben és még lehet, hogy ez sem lesz elég.

Miközben küzdünk az államadósság ellen, érthetetlen, hogy nincs egy matematikus a kormány közelében, aki elmagyarázná neki, hogy a kútba öntjük a pénzt.

1. A magyar nép sarcolása árán a kormány 4%-kal csökkentette a GDP arányos államadósságot nyáron.
Befektetői válasz: A "befektetők" nem, hogy megnyugodtak volna, hanem válaszul leértékelték a forintot. Mivel az adósság 40% devizában van alig telik el 3 hónap és ugyanannyi az adósságunk, mint a "csökkentés" előtt.

Következmény: A magyar nép éhezik, tönkremegy, de közben a kormány odadob az uzsorásoknak 6,7 milliárd dollárt (1345 milliárd forintot). Mellesleg a nyugdíjpénztárból 3000 milliárd forint volt, hol a többi pénz? Kérdés, kinek az érdeke az ilyen hebehurgya "adósságcsökkentés"?

2. Miközben a kormány elsődleges célja az államadósság csökkentése megveszi a MOL mintegy 25%-át 514 milliárd forintért, ezzel növeli az államadósságot.

Befektetői válasz: Ezután a kormány két hónap alatt elintézi, hogy a MOL árfolyama majdnem felére csökkenjen, és ezzel több, mint 200 milliárd forint veszteség érjen minket. A Befektetők fele annyi pénzért vehetnek most MOL papírt, mint azt a kormány tette.

Következmény: Kérdés, miért nem az alacsony árfolyamon vették meg a MOL-t, hiszen csak a vak nem látta, hogy ilyen intézkedések után meredeken csökkeni fog a tőzsde. Ki járt jól, hová mentek a pénzek?

3. 2011 őszére a kormány újabb államadósság csökkentő lépést jelentett be, amellyel elvileg újabb 3-4%-kal csökkenne az államadósság. Ez persze hazugság, mert a forint leértékelődése miatt, már újra 80% felett van az. Erről mély hallgatás van. És amíg a magyar nem vesz elő egykockás papírt és egy ceruzát, vagy egy számológépet, addig majd behülyítik azzal, hogy ez egy újabb 4%-os csökkenés. A valutatartalékból fizetjük vissza az újabb 4 milliárd dollárt. Idén tehát a kamattörlesztéseket kívül a kormány odaajándékoz a hitelezőinknek több, mint 10 milliárd dollárt, miközben a rendszerváltás óta a legnagyobb megszorítás lesz 2012-ben. A Bokros csomag összegének kb. háromszorosa csak az eddig bejelentett intézkedések összege. 

Bokros Lajos csomagjának többszöröse jön 2012-ben. Tudjuk nem "megszorítás", de tőlünk veszikel a pénzt, hívjuk bárhogy is!

Befektetői válasz: Az ember azt várna, hogy ha ilyen jó fiúk vagyunk és ennyit törlesztünk, akkor a "befektetőink" a hitelezőink megnyugodnak és jelentősen csökken a kamatteher és ezért a jövőben kevesebb uzsorakamatot kell fizetnünk. Ehelyett a következő történik. A magyar államadósság kockázata soha nem látott magasságokba emelkedik. Sokkal több uzsorakamatot kell fizetnünk a hitelekre, mint a törlesztés előtt, ezért ezzel is emelkedik az államadósság. Ráadásul évek nem fordult olyan elő, hogy a befektetők nem vesznek meg állampapírt. Most igen.

Következmény: Nagy mese tehát az, hogy meg kell nyugtatnunk a "befektetőinket" és akkor jól járunk, kevesebb kamat, és jobb hitelfeltételek. Nos, nem! Aki ezt nem látja, az nem érti, a nemzetközi pénzemberek elnyomó cselekedeteit. Nem érti mik a valódi következmények.

4. A kormány rájön arra, hogy bármit is csinál, csak a rövidebbet húzhatja!
Befeketői válasz: Szoríts meg, nyúzd meg a népet! Ha nem teszed, elmozdítunk a hatalomból.

Következmény: Ez a kormány is megszorít, bármit mondott is előtte.

Ki kell mondanunk, hogy az államadósság nem fog attól automatikusan csökkeni, hogy pénzt fizetünk vissza. Az uzsorásnak nem érdeke, hogy visszafizessük az adósságunkat, csak a kamatokat.

Ezért marad hát a cirkusz! Biztos nem fog csökkeni az államadósság a következőktől:

Az új alkotmánytól, a NENYITŐl, az alkotmány asztalától és annak szolgájától, a VIDEOTON bajnoki címétől, az új közoktatási törvénytől, az MLSZ működésétől, Gyurcsány bezárásától, Lázár Audijából lett Skodájától, Szíjjártó focijától, az egyházügyi törvénytől, a VIDEOTON-os Garancsi kerékpárügyi biztosi kinevezésétől. Viszont ezek a cirkuszok alkalmasak arra, hogy a nép ezekkel legyen elfoglalkva lesse a Gyurcsány pert! Egy a lényeg ne gondolkozzék a magyar! 

Amíg mi élvezzük a CIRKUSZT, addig a lényeget nem vesszük észre. 10 milliárd dollár tőkét törlesztettünk és ugyanannyi lesz az államadósság pár hónapon belül. Közben meg éhezünk, de tapsolunk az előadásnak.

Feljelentés "ismeretlen" tettesek ellen

Monday, September 26, 2011 Szerző: Fényadó

2011. szeptember 25. 09:38 Gondola

"Előadom, hogy engem mint adóst és Magyarországon sok százezer többi adóstársamat is az úgynevezett "deviza alapú" hitelek felvételekor megtévesztettek, a hitel futamideje alatt megkárosítottak és folyamatosan jelenleg is megkárosítanak., Mind a csalás, mind pedig az uzsora bűncselekmények elkövetése büntető jogilag is tetten érhető."Feljelentést tett a Legfőbb Ügyészségen ismeretlen tettes, tettesek ellen Kásler Árpád a Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezetének elnöke, elsősorban sok százezer magyarországi devizahiteles adós sérelmére, a Büntető Törvénykönyv 318. § (1) bekezdésébe ütköző csalás bűntettének alapos gyanúja, másodsorban sok százezer magyarországi deviza-hiteles adós sérelmére a Büntető Törvénykönyv 330/A. § (1) bekezdésébe ütköző uzsora bűncselekmény elkövetése miatt.

Tengernyi ütközet zajlott, zajlik e témakörben, még parlamenti bizottság is vizsgálja. Egy a sok közül, névvel és tettel is vállalva Kásler Árpádé, a Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezetének elnöké. A Legfőbb Ügyészséghez címzett beadványát a "sokszínűség" jegyében közöljük.

Előadom, hogy engem mint adóst és Magyarországon sok százezer többi adóstársamat is az úgynevezett "deviza alapú" hitelek felvételekor megtévesztettek, a hitel futamideje alatt megkárosítottak és folyamatosan jelenleg is megkárosítanak, véleményem szerint büntető jogilag is értékelhető módon és jogkövetkezményekkel.

Ezért mind a csalás bűncselekményének törvényi tényállása:

- Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz, csalást követ el.

Mind pedig az uzsora bűncselekmény törvényi tényállása:

- Aki a sértett rászorult helyzetét kihasználva üzletszerűen olyan különösen aránytalan mértékű ellenszolgáltatást tartalmazó megállapodást köt, amelynek teljesítése a sértettet, illetve annak hozzátartozóját súlyos vagy további nélkülözésnek teszi ki, álláspontom szerint megáll a "deviza alapú" hitel szerződések megkötésénél és a futamidő alatti jogkövetkezmények vizsgálatánál.

Természetesen a bűncselekmény pontos minősítése a tisztelt Nyomozó Hatóság feladata, én csak jeleztem, hogy álláspontom szerint ezen két bűncselekményt megvalósulni látom.

A tényállás megállapításánál az alábbiakat ajánlom a tisztelt Nyomozó Hatóság figyelmébe:

a) A "deviza alapú" hitelszerződések megkötésekor a hitelt nyújtó bankok:

- a hatályos magyar jogszabályokat egyértelműen és súlyosan megszegve az adósokat tévedésbe ejtették a kölcsönök ténylegesen visszafizetendő mértékéről, ezáltal jelentős kárt okoztak az adósoknak,
- a futamidő alatt jogellenesen számolnak el az adósok terhére nem létező "árfolyam különbség" címén a jó erkölcsbe is ütköző összegeket, jogosulatlan extraprofitért.
- Erőfölényükkel visszaélve és az adósok szorult helyzetét kihasználva az adósok által módosíthatatlan és tisztességtelen szerződési feltételeket kínálnak a hiteligénylőknek, mintegy "kartelli" megállapodásként a bankok között, mert annak ellenére, hogy a látszat választás fennáll a hitelezők számából adódóan, de minden hitelintézet szinte azonos előnytelen feltételek mellett kínálta "termékcsomagjait", amelyek utólagosan bebizonyosodtak, hogy a termékfelelősség követelményeinek sem feleltek meg.

b) A "deviza alapú" hitelszerződések megkötésekor az állami tömegtájékoztatás:

- azt sugallta az állampolgárok felé hogy a magyar gazdaság pénzügyi helyzete hosszútávon is erős és stabil, konkrétan "dübörög a gazdaság" (forrás: Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Kóka János gazdasági miniszter úr nyilatkozatai), az átlagpolgárnak mivel nincs belelátása a konkrét és valós gazdasági adatokba, csak abból ítélhet amit elmondanak számára, jelen esetben a miniszterelnök és gazdasági miniszterek, ugyanis a jelzálog típusú hitelek tíz-húsz évre szólnak és egy ilyen horderejű döntésnél a hitelfelvevő mérlegeli az ország gazdasági állapotát is, nemcsak a saját anyagi forrásait. Mára már bizonyított tény, hogy a világgazdasági válság nem okozója, hanem csupán leleplezője volt a valós magyar gazdaság állapotának, tehát állami szinten is megvalósult a tévedésbe ejtés és tévedésben tartás, ezáltal anyagi kár keletkezett, illetve emberéleteket is követelt ebből kifolyólag keletkezett anyagi reménytelenség és kétségbeesés.
- a válság kitörésekor elhallgatták annak tényleges mértékét, ráadásul késedelmesen tájékoztatták a lakosságot annak tényéről és várható következményeiről, konkrétan a miniszterelnök úr még 2008 szeptember végén arról adott hírt, hogy semmilyen válság nem fenyegeti Magyarországot, az erről szóló tudósítások lekérhetőek a Magyar Televízió archívumából és egészen az év októberéig a bankok még gőzerővel "kiszórták" az utolsó devizaalapú hiteleiket egy erősített reklámkampánnyal megelőzve, az erről szóló bizonyítékok is feltárhatóak.
- kormányzati nyilatkozatokkal/döntésekkel hamis adatok kerültek az állami pénzügyi nyilvántartásokba (forrás: Gyurcsány Ferenc miniszterelnök Öszödi beszéde)

c) A "deviza alapú" hitelszerződések megkötésekor a pénzügyi szektorokat felügyelő állami szervek:

- nem vizsgálták felül a megkötések előtt a "deviza alapú" hitelszerződéseket
- nem ellenőrizték folyamatosan a hitelszerződések betartását
- a nagymértékű lakossági panaszok ellenére sem állították le az ilyen jellegű hitelezést és nem intézkedtek az állampolgárok javára történő jogorvoslatok tárgyában,

d) A "deviza alapú" hitelszerződések megkötésekor a pénzügyi szférában tevékenykedő bankok és hitelközvetítő pénzügyi vállalkozások:

- mindenkit a Magyarországon magától értetődő forint alapú hitel helyett a "deviza alapú" hitel felé tereltek, a forint hitel abnormális és indokolatlanul magas kamatai és költségei miatt gyakorlatilag a teljes hitelt igénylő lakosságot mintegy "rákényszerítették" a deviza alapú hitelek felvételére.

A bankok a svájci frank felértékelődésére számítottak, amikor a hitelezés elszámoló valutájává tették. Ezt bizonyítja az a körülmény, hogy az euró bevezetéséről - pontosabban a forint kivezetéséről - szólt minden politikai nyilatkozat abban az időben, mi több az uniós csatlakozási szerződésben vállaltuk az euró övezet un. előszobájába történő belépést, azaz a feltételei teljesítését, mégsem az euróban való szerződést, hanem a CHF-et forszírozták. Ez a folyamat olyan volt, mint a vad hajtása a puskacsövek elé, vagy a halak terelése zajjal a hálóba. A svájci frank ellen szólt akkor a józan ész, mert az kis gazdaság, az árfolyamát könnyen mozgatja a spekuláció. Hát éppen ez szólt mellette a bankok oldalán és ellene az adósok tekintetében. És még valami, ami most már jól látható. Az euró nem stabil valuta. Voltak olyan tanulmányok, melyek az optimális valutaövezet kérdését járták körül, benne minden szakember azt mondta, különböző szintű, jellegű gazdaságok nem lehetnek meg e gy valutával, mert a perifériáról a központba szívja a jövedelmet, így a periféria hitellel pótolja a hiányt, de ezt az adósságot nem lehet fenntartani, csak a központ politikai eszközökkel visszaáramoltatott pénzével. A centrum a kiszívást jól viseli, a visszaáramoltatást pedig nem tűri. Hát ezt a pénzügyi szakemberek tudták, ezért is hajtották a CHF felé az elszámolást, mert a felértékelődő adósság a hitelező haszna.

e) A "deviza alapú" hitelszerződések megkötésekor a kölcsönszerződéseket megkötő közjegyzők:

- jogi felülvizsgálat nélkül egy az egyben átvették a bankok kölcsönszerződéseit,
- az ügyfelekkel rövid és a nem pénzügyi jogi szakember által érthetetlen tájékoztatás alapján íratták alá a közjegyzői okiratokat,
- a bankok által kért végrehajtási eljárásokban szintén jogi felülvizsgálat nélkül jártak el mindenben elfogadva és végrehajtva a végrehajtást kérők kérelmeit.

Mindezen folyamatok elősegítésére a svájci frank forintárfolyama (mint utólag kiderült) mesterségesen alacsonyan lett tartva, majd miután az ország lakosságának nagy része teljesen eladósodott svájci frankban (ezen folyamat idejének pontos végét jól mutatja a deviza alapú hitelezés drasztikus visszaesése, majdnem teljes megszűnése) az árfolyamot brutálisan megemelték. Az adósok felháborodását azzal elhárítani, hogy a szerződések aláírása előtt miért nem konzultáltak szakemberrel, nem állja meg a helyét, ugyanis pontosan szakemberhez fordultak, a bankok, és pénzügyi szolgáltatók szakembereihez.

2008.07.30-án a Magyar Nemzeti Bank hivatalos frankárfolyama 141,31 forint volt, napjainkban pedig 273 forint is volt a svájci frank árfolyama, tehát 3 év alatt az árfolyam több mint 131 forinttal nőtt, ezen összeg mind a bankok extraprofitja lett, amelyet egy az egyben az adósokkal fizettetek és fizettetnek jelenleg is meg.

Kérem a feljelentésem alapján a közvádas nyomozati eljárás megindítását, a sérelmemre és a többi adós sérelmére elkövetett bűncselekmény(ek) tényének megállapítását, az elkövető(k) beazonosítását és a jogi felelősségre vonását, részemre és más adósok részére a polgári jogi kártérítés megítélését is, mely követelésem vonatkozásában jogfenntartással élek.

A továbbiakban általam előadottak a "deviza alapú" hitelekre vonatkoznak, én magam is rendelkezem ilyen jellegű hitellel, a másolatban csatolt és anonimizált hitelszerződés és közjegyzői szerződés is a saját kölcsönokirataimat képezik.

1./ Előadom, hogy a bankok a kölcsönszerződésekhez részletes törlesztési útmutatót adnak, hogyan alakul a törlesztés havi összege és hogyan alakul a tartozás egyenlege.
Az adós ennek tudatában dönt a hitel felvétele mellett, mérlegelve az anyagi lehetőségeit és a törlesztési kimutatásban lévő számadatokat.
A kimutatásokhoz képest a hitelekbe ténylegesen fizetendő összegek mára köszönő viszonyban sincsenek a valósággal, mivel az adós havonta vagy negyedévente kap a bankoktól sok esetben a havi törlesztő részletek összegét meghaladó számlákat "árfolyamkülönbség" címen.
A plusz fizetési kötelezettségek teljesen jogellenesek és véleményem szerint már büntető jogi kategóriákat is megvalósítanak, mivel már a szerződéskötés időpontjában a hatályos magyar jogszabályokkal ellentétesen állapítanak meg a jövőre nézve elviselhetetlen mértékű vagyoni terheket kizárólag csak a bank javára és csak az adós terhére és gyakorlatilag adósrabszolgát csinálva az adósból egy életre a bankhoz láncolják, a futamidő alatt kiforgatva minden jövedelméből és vagyonából, ellehetetlenítve egy élet munkáját, a megélhetését a családját és az egészségét is.

2./ A kölcsönszerződésem megkötésekor (2008) hatályos Pénzintézeti törvény (1996.évi CXII.tv.) 213. §.(1) szerint a Pénzintézeti törvényt megsérti az a bank, amely nem tünteti fel a hitelszerződésében az összes költség változására vonatkozó becslést.

A szerződéseimben nem szerepel a hiteldíj mutatót meghatározó, előre nem látható költségek előrejelzése, a deviza árfolyamváltozásából származó többletköltség becsült mértéke sem, amely tény is arra utal, hogy az egyébként oly körültekintő bank, erre egyáltalán semennyi energiát nem fordított mivel a hitel összege mögötti fedezet, nem deviza, hanem forint volt, ezáltal valós árfolyam különbség sem jöhetett létre.
Az kevés és elégtelen tájékoztatás, ha a bank a kölcsön szerződésben csak felhívja a figyelmet az árfolyamváltozásból eredő kockázatokra, a törvény szerint előírt becslést azonban nem közölték - más adósokkal sem és velem sem.
Én a hitelek felvételét elismerem, azokat a szerződéses ügyleti kamatokkal és kezelési költségekkel vissza is kívánom fizetni, de mivel véleményem szerint valótlan az hogy a hitelek fedezetéül deviza szolgált, a bankok egy soha nem nyújtott lehetetlen szolgáltatás ellenértékeként próbálják elszámolni az adós kárára az árfolyam különbségeket

3./ Előadom továbbá, hogy a Hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. tv. Értelmező rendelkezések III. Egyéb meghatározások 7-es pontja a
kamat fogalmát az alábbiak szerint határozza meg:

" Kamat: az adós által a kölcsönnyújtónak (betételhelyezőnek) az elfogadott betét vagy az igénybe vett kölcsön használatáért, kockázatáért fizetendő, a betét- vagy kölcsönösszeg százalékában meghatározott, időarányosan térítendő (elszámolandó) pénzösszeg vagy egyéb hozadék."

A fentiek alapján tehát a kamat nemcsak a bank hasznára nyújt fedezetet, hanem a hitel kockázatára is.

Az árfolyam különbségből eredő kockázat adósra történő teljes áthárítása tehát a fenti jogszabályhely alapján jogellenes, mivel a kamat már tartalmazza a kockázat hitelezői költségeit is. A felszámolt árfolyamkülönbség egyfajta burkolt ügyleti kamatnak minősül, így annak mértéke miatt tisztességtelen és a jó erkölcsbe ütköző, tehát ezen kikötés és az arra alapozott fizetési kötelezettség érvénytelen, mivel ezen esetleges költségeket a kamatnak már törvénynél fogva kompenzálnia kell, de a devizaalapú hitelek esetében tudomásom szerint nem áll devizafedezet a kifolyósított hitelek mögött így valós árfolyamkülönbség sem keletkezhet.

4./ Továbbá a jelzálogalapú "devizahitel" szerződések esetében teljesen indokolatlan a visszafizetési kötelezettség összegszerűségének a devizaárfolyamhoz való kötése.

A Ptk. 231.§ (1) és (2) szerint a pénztartozást - ellenkező kikötés hiányában - a teljesítés helyén érvényben levő pénznemben kell megfizetni. Más pénznemben vagy aranyban meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam (ár) alapul- vételével kell átszámítani.

A "devizahitelt" folyósító bank nem svájci frankban folyósította a hitelemet, én sem svájci frankban törlesztek, azt akkor nem is engedték meg a részemre.

Ez évtől elvétve már engedélyezik ugyan, hogy CHF-ben törlesszen, aki akar, de akkor kell egy CHF számlát is nyitni,
de hát nem Svájci állampolgárok vagyunk
és nem Svájcban dolgozunk.
Az eredeti szerződésben szó nem volt deviza számlanyitási kötelezettségről.

Ráadásul tudomásom szerint a banknak a kölcsön kifolyósításakor konkrétan az adott hitelszámú kölcsönügylethez kötötten nem állt a rendelkezésre az adott összegű svájci frank, nem tartalékolt a futamidő alatt sem a hitelösszegnek megfelelő svájci frankot, nem vásárolt a forintban történő befizetéseimből svájci frankot,
ezek mindig is forintban folyósított forint fedezettel rendelkező hitelek voltak.

Mindezek tehát csak arra szolgálnak, hogy egy fiktív elszámolási metodika és saját maga által megállapított árfolyam alapulvételével (ráadásul folyósítás eladási áron, törlesztés vételi áron, elszámolás megfoghatatlan, nem az MNB által közzétett árfolyamokon)
az ügyleti kamat többszörösét kitevő extra-profithoz jusson a bank.

Ez azt is jelenti, hogy az ilyen jellegű szerződésnél az adósnak esélye sincs kifizetni a hitelt, egy életre a bank adós rabszolgájává válik.

5./ Amennyiben el is fogadnánk a devizaárfolyam különbözet költségnövekedő hatását - ha a bank bebizonyítja, hogy a hitel fedezete deviza volt - akkor is felmerül egy kérdés, hogy a bank miért nem a futamidő végén nézi meg, hogy az árfolyam hullámzásai miatt mennyivel is kellene még többet fizetnem, és miért nem akkor kéri tőlem a különbözetet.
Ezzel szemben a bank havonta módosítja az elszámolást és így a fizetnivalómat is devizaárfolyam különbség címén.
Véleményem szerint egyértelműen és szándékosan azért, hogy extraprofitot tudjon beszedni tőlem árfolyam különbségre való hivatkozással, "ügyesen" megelőzve azt, hogy esetlegesen a futamidő végén jó esetben ugyanolyan vagy akár még jobb árfolyamon is álljon a forint a devizához képest, és esetleg ne legyen fizetni valóm a bank részére.

6./ Előadom továbbá hogy a Ptk. 209. §. (1) az alábbiak szerint rendelkezik:

Tisztességtelen az általános szerződési feltétel,illetve a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel, ha a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójával szerződést kötő fél hátrányára állapítja meg.
Szinte már köztudomású tény, hogy a "devizahitelt" nyújtó bankok a szerződéskötéskor az ügyfelek egyedi szerződés módosítási akaratát azzal hárítják el, hogy a szerződésmintát a központból kapta, attól egy betűvel sem térhet el.
Tehát az ügyfél a szerződéskötéskor hiába jelezné is, hogy szerinte a szerződésében a kamat és a költség valamint az árfolyamkülönbség viselésének terhére való kikötése, ebből következően az egyenleg elszámolása tisztességtelen a számára, a bebetonozott általános szerződési feltételek dupla és végzetes joghátrányt jelentenek a számára.

7./ A tisztességtelen és meg nem tárgyalt általános szerződési feltételek értelemszerűen így még a Ptk 201. §.(1) szerinti jóerkölcsbe ütközés tilalmát is megsértik.

A bírói gyakorlat szerint a "jóerkölcs" olyan jogi kategória, amely a társadalom általános értékítéletét fejezi ki. Ebből következően a szerződés jóerkölcsbe ütközőségének meg- állapítása során nem a szerződő fél érdeksérelmét, hanem azt kell vizsgálni, hogy maga a jogügylet társadalmilag elítélendő-e.

Álláspontom, és az általam meghallgatott emberek véleménye szerint is a társadalom egyértelműen és széleskörűen elítéli és gyakorlatilag becsapásként, csalásként minősíti az olyan jellegű, tartalmú és eredményű jogügyletet, amelyik az egyik részeleménél:

a) A fizetési kötelezettség már a futamidő elején közel a duplájára emelkedik,
b) Az "árfolyamkülönbség"-re hivatkozással a kölcsön gyakorlatilag visszafizethetetlen a folyamatosan növő fizetési teher miatt
c) Már a futamidő elejénél az eredeti THM köszönő viszonyban sincs a valós THM-mel, ebből eredően a tőke többszörösét kell visszafizetni az eredetileg vállalt helyett.
d) Társadalmilag igen széles rétegeket érint negatívan (több százezer "devizahitelest," tehát nyilvánvalóan általános és jogellenes szerződési feltételt tartalmaz.
e) Mindezeket pedig a szerződés nem rögzíti egyértelműen és számszerűsítve, kvázi rejtett hibaként és időzített bombaként ketyegve az adós egzisztenciája terhére

8./ A hitel felvételénél sem a kellő időt nem biztosították, sem, a kellő tájékoztatást, mindez megállapítható az egy napon aláírt szerződések számából egy közjegyzőnél, ha figyelembe vesszük a szerződések oldalszámát és tartalmát is.

Éppen ezért mennyire felelős és szabályos hitel- és adós minősítési eljárást feltételez a bankok részéről olyan ügyletek futószalagon történő gyártása, amelyekben:

- az összegszerűség növekvő és irreális volta miatt a hitel visszafizethetetlen,
- nem tájékoztatnak a ténylegesen fizetendő összegekről, még becslés szintjén sem,
- a hitel tárgyának értékét rövid idő alatt meghaladja a még fennálló hitel összege, a virtuális, ellenszolgáltatás nélküli többletkövetelésnek köszönhetően,
- akár gépkocsi hitel vagy jelzálog típusú hitel esetében, a virtuális, nem létező és indokolatlan árfolyam különbségből adódó többletköltség nem fizetése esetén, az adós nemcsak az addig befizetett összegeket és a fedezetet veszíti el, hanem a jogügyletben nem szereplő egyéb értékei és ingóságaira is igényt tart a bank és a végrehajtó,
- az adós a szerződés lényeges részleteiben semmilyen módosítást nem eszközölhet, ami a bankok közötti összebeszélés gyanúját kelti fel,
- maga a részletes szerződés egy átlagembernek értelmezhetetlen és érthetetlen,
- a fentiek miatt a hitelezőnek már a jogügylet megkötésekor tudomással kellett bírnia arról, hogy a cél csak az adós bankhoz való kötése hitelezői extra profit folyamatos megszerzése mellett.

Soha még egyetlen egy bank sem bizonyította (még csak nem is valószínűsítette) azt Magyarországon, hogy a hitelösszegek fedezetét valós deviza biztosította és nem csak virtuális számítás, mert utóbbi esetében csak virtuális árfolyam különbség keletkezhet, amelynél jogellenes és büntetőjogi felelősséget felvető banki elvárás és magatartás az, hogy az adós ezen árfolyam különbözet részt is valós fedezettel kiegyenlítse.

A "deviza alapú" hitelt nyújtó bankok szerződése és a szerződéses tevékenysége akkor felelt volna meg a jogszabályoknak, ha a hitelt nyújtó bank ténylegesen megvásárolta volna a svájci frankot a hitel nyújtásakor, azt forintban a svájci frank fedezeti állomány feltüntetésével folyósította volna, majd azt folyamatosan az adós konkrét fizetései mellett tartalékolva számolta volna el az időszakos havi forintban történő adósi teljesítéseket.

Amennyiben nem így történt, akkor nem létező svájci frank fedezet hiányában árfolyam veszteség sem érhette a bankot, hiszen nem kellett svájci frankot vásárolnia, egyszerűen csak egy elektronikus és virtuális svájci frank számlát vezet a hitelben, amelyen képződő virtuális "árfolyamkülönbség" veszteséget számol el az adós terhére.

9./ Hangsúlyozom, hogy a "deviza alapú" hitelszerződések "minősítésénél" általam hivatkozott polgári jogi jogszabályok olyan mértékű megszegése történik már a szerződés megkötésénél és a szerződés futamideje alatt, hogy azon szabályszegések a véleményem szerint már büntetőjogi kategóriát képeznek és büntetőjogi jogkövetkezményeket és felelősségre vonást kell, hogy maguk után vonjanak.

10./ Kérem, hogy a tisztelt Nyomozó Hatóság szerezzen be konkrét és hivatalos adatokat arra nézve, hogy a jelenleg Magyarországon már kifolyósított "deviza alapú" hiteleknél a konkrét hitelek mögött milyen mértékű alperesi deviza fedezet tartalék volt a kölcsönök folyósításakor és milyen van jelenleg, amely indokolttá tenné az árfolyam kockázatra való hivatkozást.

Figyelemmel arra, hogy információim szerint több mint 5000 milliárd (!) forint magyarországi deviza hitel állomány van. A hitelintézetek rendelkeznek-e a megfelelő, jogszabályban előírt mértékű devizafedezettel, minderre azért van szükség, hogy ne fordulhasson elő az az eset, amelynél a hitelezők egy adott összeget, több kifolyósított hitel fedezeteként mutathatnák be.

11./ Végezetül megjegyzem, hogy az egész devizaárfolyam különbség jogilag nonszensz létét és a csalás lényegét tökéletesen bemutatva jól szemlélteti egy 2008 júliusában kelt PSZÁF ügyfél tájékoztató, amely a deviza alapú hitel jellegét úgy próbálja elmagyarázni az ügyfeleknek, hogy idézem:

" Mivel a bank a devizában nyilvántartott hitelt forintban folyósítja, azt át kell váltani forintra. Ehhez a bank devizavételi árfolyamot alkalmaz, mintha megvásárolná az ügyféltől azt a deviza összeget, amelynek ellenértékét forintban kifizeti. A hitel törlesztésekor ugyanez fordítva játszódik le. Amikor Ön a törlesztő részletet fizeti forintban, a bank azt deviza eladási árfolyamon számítja át devizára, mintha eladta volna Önnek a törlesztéshez szükséges devizaösszeget."

Azt hiszem ez a "mintha" szó használata és szaporítása nagyon jól tükrözi a deviza árfolyamkülönbség teljesen fiktív és büntetőjogi jellegét, hogy a bank nem deviza összegeket mozgat, egyértelműen teljesen jogellenessé téve ezt a szerződéses kikötést és az azon alapuló elszámolást.

Már pedig a fiktív összegek mástól való behajtása bűncselekmény kell, hogy legyen.

A feljelentésemben foglalt tényállás valós és komoly probléma, amely széles társadalmi rétegeket érint Magyarországon, családok kerülnek az utcára, sokan az öngyilkosságba menekülnek, mert munkájukat, vállalkozásukat, minden vagyonukat elveszítve is még mindig marad több milliós tartozásuk annak ellenére, hogy a hitelt normális kamatok és költségek mellett már régen és többszörösen visszafizették volna a banknak.
Ugyanis ha a ténylegesen kézhez kapott összegek mértékét és a visszafizetett törlesztő részletek mértékét összevetjük, megállapítható az uzsora tényleges létrejötte és megvalósulása, mert nevezhetjük a Vasorrú Bábát Csipkerózsikának, de attól még Vasorrú Bába marad, ugyanúgy, mint az árfolyam különbségnek elnevezett, burkolt uzsorakamat.

Kérem tehát a tisztelt Legfőbb Ügyészséget a feljelentésem kivizsgálására, az eljárás lefolytatására, és a felelősök büntető eljárás alá vonására. Előre is köszönöm! Bartha Szabó József

Egy palesztin kisfiú halála, avagy amikor a cionhű magyarországi külügyminisztérium mélyen hallgat (Figyelem, sokkoló képek a cikk alján! Csak erős idegzetűeknek!)

2011. augusztus 20. 23:31
Hunhír.info

Megszoktuk már, hogy a hazai külügyminisztérium mindig közleményt ad ki, ha cionisták elleni támadás híre érkezik a Bem téri épületbe. Most sem történt másként: tegnap kora délután a Martonyi János vezette intézmény szűkszavú közleményt adott ki a cionista szörnyállamban elkövetett „merényletsorozattal” kapcsolatban, amelyről „megdöbbenéssel” értesültek a Martonyi-csapat cionbarát tagjai. Amikor azonban palesztinokat irtanak a zsidó terroristák, a Bem téri hitközség mélyen hallgat.

Lássuk először a magyar - bocsánat: magyarországi - külügyminisztérium közleményét, amely augusztus 19-én 13 óra 13 perckor került föl a cionbarát képződmény honlapjára:

„A Külügyminisztérium megdöbbenéssel értesült arról, hogy augusztus 18-án összehangolt merényletsorozatot követtek el Izraelben, amelynek következtében nyolc személy életét vesztette, és számosan megsebesültek, köztük többen súlyosan.
Határozottan elítéljük a merényleteket. Szilárd meggyőződésünk, hogy a terrorcselekmények nem szolgálják a megbékélést, további feszültségeket teremtve a térségben. A Külügyminisztérium őszintén reméli, hogy sikerül elejét venni a helyzet további romlásának, és folytatódnak az erőfeszítések az izraeli-palesztin béketárgyalások újraindítására és tartós béke elérésének érdekében.”

Ennyit izzadott ki magából a Martonyi-csapat. Hogy palesztinokat rendszeresen öldösnek a saját szülőföldjükön - ez az apróság a külügyminisztériumot nem érdekli. Ezért nem árt, ha kicsit körbenézünk, mi minden történt a csütörtöki „merényletsorozat” előtti és utáni napokban.

Augusztus 16-án, kedden Daniel Ajalon cionista külügyminiszter-helyettest fogadta Németh Zsolt külügyi államtitkár. Utóbbi személyről jól tudjuk, hogy lelkes barátja a cionista államnak. Ő volt az, aki idén májusban, a cionista szörnyállam megalakításának évfordulóján, azt fejtegette, milyen sok közös vonás van a cionistákban és a magyarokban.

A keddi tárgyalások után Németh Zsolt néhány szót szólt arról, mi a külügyminisztérium álláspontja a palesztin ügyben. Tudjuk, szeptemberben a palesztinok az ENSZ-től kérik szuverén, független államuk nemzetközi elismerését, s jelen állás szerint a tagállamok meggyőző többsége támogatja őket. A cionlelkű Németh szerint hazánk még nem alakította ki véleményét ebben a kérdésben, mert Magyarország arra törekszik, hogy az EU közös álláspontot képviseljen. Aztán hozzátette, hogy „az EU-nak az álláspontja kialakításakor képviselnie kell azt a nemzetközi jogelvet, hogy a konfliktusok rendezésekor az unilateralizmus elve nem célravezető”. Ez annyit jelent: cion-Némethünk szerint a palesztinok úgymond „unilaterális” - magyarul: egyoldalú - lépése nem elfogadható. Érdekes módon egyetlen újságíró sem tette föl a kérdést a már ifjan méretes pocakot eresztő, öntelt államtitkárnak: vajon az ún. „Izrael” több mint hatvan évvel ezelőtti elismerése, felvétele az ENSZ-be „hány oldalú” lépés volt? A cionisták talán előtte tárgyaltak a palesztinokkal? Ésmiként lehetséges az, hogy a cionista terrorállam úgy lett az ENSZ tagja, hogy az 1947-es felosztási tervhez képest már akkor jelentős palesztin területeket kebelezett be...

Németh Zsolt szavait hallva nem véletlen, hogy Ajalon külügyér „nagy” demokráciának nevezte hazánkat (persze azért nem feledkezett meg az antiszemitizmus veszélyének rituális emlegetéséről sem).
Ennek a napnak a végén Daniel Ajalont a mazsihisz nevű képződmény látta vendégül egy közös vacsora erejéig. Hogy mi volt a menü, nem tudjuk, mert a nagy zabálásról kiadott közleményben erről egy árva szó sem esik. Azt viszont megtudtuk, hogy ezen az estén „a magyarországi zsidóság vezetői” látták vendégül fajtársukat. Természetesen Feldmájer, Zoltai-Zucker és egyéb Síp utcai különítményesek a „zsidóság vezetői”, a mazsihiszen kívül ugyanis más zsidó szervezet nem képviseltette magát az estvéli zabáláson. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy Kertész Imre szerint „zsidóság: ilyesmi természetesen - eltekintve a statisztikai címszótártól - nem létezik”. Amiből az következik, hogy a Nobel-díjas író gondolatmenetét követve egy sajátos „statisztikai címszótár” vezetői társaságában zabált az Ajalon nevű, hasonszőrű statisztikai egyed.)

A vacsora közben Feldmájer elmondta Ajalon fajtársnak, hogy a Síp utcai különítmény vezérei mindent megtettek, hogy „a magyar közönséget megfelelően tájékoztassák az egyoldalú palesztin lépések veszélyeiről, és arról, hogy ennek esetleges magyar támogatása mennyire kontraproduktív lenne”. Azért ez nagyon édes: „magyar közönség”! Feldmájerék ugrálnak a színpadon, előadnak, tájékoztatnak, művelnek minket - mi pedig csak nézünk és hallgatunk, elvégre ez a közönség dolga. Nem nép vagyunk, nem is nemzet. Csak közönség.

S végül a Síp utcai közleményből még egy kötelezően elolvasandó bekezdés:

„Feldmájer Péter tájékoztatta az izraeli küldöttséget a magyarországi zsidóság (értsd: a statisztikai címszótár – a szerző megjegyzése) helyzetéről, az egyre erősödő itteni antiszemitizmus összefüggéseiről, és a kívánatos ellenlépések megtételéről.”

Hűha! Egyre jobban erősödik az antiszemitizmus, amelynek vannak itteni összefüggései is! Vajon mit szólt ehhez a feldmájeri okfejtéshez Ajalon fajtárs? A Németh Zsolttal folytatott tárgyalás után ugyanis azt találta nyilatkozni, hogy hazánk „nagy és elismert demokrácia”, amelyre ők felnéznek.

Persze Feldmájer zsidóführer szokásához híven megint hülyeségeket beszélt, nem is fontos, mi mindent locsogott össze a törpe zsidó. A fentiekben csupán azt igyekeztem röviden vázolni, mi történt hazánkban augusztus 16-án, a Síp utcai kiválasztott statisztikai címszótár háza táján. Baráti tárgyalás, testvéri zabálás, a gyógyíthatatlan feldmájeri elmebetegség szokásos tünetei - ez a rövid mérleg.

Ezen a napon azonban a Gázai övezetben sem állt meg az élet. Ott is zajlottak az események, az említett statisztikai címszótárnak köszönhetően. Augusztus 16-án délelőtt cionista harci gépek csapást mértek a Gázai övezetre. Egy palesztin életét vesztette, több személy - köztük egy gyerek - megsérült. Délután újabb áldozattal gyarapodott az aznapi mérleg.
Augusztus 16-án, délután hat óra körül, Deir al-Balah nevű palesztin településtől délkeletre, egy fiatal palesztin tűnt fel a gázai övezet határa közelében a cionisták által felállított kerítéstől mintegy négyszáz méterre.A cionista katona nem tétlenkedett, lőtt. A cionista katonát nem érdekelte, hogy a palesztin fiatal palesztin földön sétál – ráadásul civilben, fegyvertelenül. A 17 éves palesztin fiút - mint később kiderült - tíz lövedék érte a fején és a mellkasán, s csak másfél óra múlva tudták kórházba szállítani a palesztin mentősök. Amikor a kórházbanazonosították az áldozatot, kiderült, hogy a fiú értelmi fogyatékos volt. Egyfegyvertelen, értelmi fogyatékos civilt lőtt agyon a cionista terrorista.Méghozzá brutálisan, hiszen tíz lövedékkel parancsolt megálljt.

A Palestinian Center for Human Rights (PCHR) emberjogi szervezet azonnal közleményt adott ki a gyilkosságról, amelyben közölte: a keddi gyilkosság a cionisták által elkövetett háborús bűntettek hosszú sorába illeszkedik. A PCHR felhívta a nemzetközi közösség vezetőit, hogy azonnal tegyenek lépéseket a hasonló háborús bűntettek megakadályozása érdekében. A szervezet közleménye hivatkozik a negyedik genfi egyezmény 146. és 147. cikkére, melyek értelmében a cionisták fenti és ahhoz hasonló tettei háborús bűntettnek minősülnek.
Persze a fogyatékos fiú megölése nem egyedi eset. A cionista terrorállam rendszeresen követ el háborús bűntetteket a nemzetközi közösség konzekvens hallgatása mellett. A fenti történetet csupán azért meséltem el, mert ezt apalesztin fiút éppen akkor lőtték agyon, amikor Feldmájer zsidóführer zabálással töltötte idejét Ajalon fajtárs és a többi gazember társaságában, s közben a hazai antiszemitizmus erősödéséről is fölböfögött ezt-azt. Hogy el ne felejtsem: a zsidó zabáláson természetesen jelen volt Aliza Bin-Noun „nagykövet” is. Őket érthető módon nem érdekli egy palesztin fiú megölése. Hiszen a palesztinok nem kiválasztottak, tehát irthatók. A szomorú az, hogy ugyanígy gondolkodnak a nem magyar, csak magyarországi külügyminisztérium cionrasszista vezetői is. Még egy nyúlfarknyi nyilatkozatot sem adtak ki, hiszen a cionisták háborús bűntettei nem érik el a Bem téri hitközség ingerküszöbét.
Aztán elérkezett augusztus 18., csütörtök. Ezen a napon tüntette ki Schmitt Pál valamilyen plecsnivel Aliza Bin-Nount, mert a „nagykövet” végleg hazatér. Gondolom, a magyar nyelv mestere nem kérdezte meg Alizától, miért lődöznek agyon a fajtársai ártatlan palesztinokat. Köztük például egy fogyatékos fiút.
Ezen a csütörtökön történt az a „merényletsorozat”, amelyről a bevezetőben idézett közlemény szerint „megdöbbenéssel értesült” a Martonyi vezette Bem téri hitközség. Mi is történt a megszállt Palesztina földjén?

Az egyiptomi-cionista határtól nem messze - Eilat közelében - fegyveresek támadást intéztek egy busz ellen. Később még két fegyveres akcióra került sor, s a beszámolók szerint nyolc cionista személy és több támadó vesztette életét. Az egyik palesztin lap szerint a média elfelejtett arról tudósítani, hogy nem civilek, hanem cionista katonák voltak a támadás áldozatai. Hogy ez igaz-e, nem tudom, mert más források szerint csak két cionista katona vesztette életét, a többiek „civilek” voltak.

Ami tény: egyiptomi területről érkeztek a támadók. Ami szintén tény: Eilat a Vörös-tenger partján fekszik, tehát kissé távol esik a Gázai övezettől. A cionista vezérkar Bibi Netanjahu zsidóführerrel az élen azonban úgy vélte, a támadást a Hamasz uralta területen főzték ki, ezért harci repülőket küldött az övezetbe. Hamarosan be is jelentették, hogy az eilati támadásért a Népi Ellenállási Bizottságok (PRC) nevű szervezet a felelős. Nemsokára Netanjahu közölte, hogy a PCR több vezetőjét is megölték a légitámadás során.

A baj csupán az, hogy a cionista verziót semmi bizonyíték nem támasztja alá. A PCR határozottan cáfolta, hogy köze lenne az eilati támadáshoz, a Hamasz hasonlóképpen nyilatkozott. A cionisták pedig eleddig semmilyen bizonyítékkal nem álltak elő a PCR felelősségét illetően. Ráadásul a legfrissebb hírek szerint Avigdor Lieberman cionista „külügyminiszter” már az Abbasz vezette Palesztin Hatóságot okolta a történtekért.
Az eilati akciót követően tehát a cionisták támadást intéztek a Gázai övezet ellen, s már csütörtökön sok halottról és sérültről számoltak be a hírügynökségek. Másnap pedig megjelent a magyarországi külügyminisztérium idézett közleménye, melyben a cionista terrorakcióról egy szót sem olvasunk. Az a Bem téri bandát nem döbbentette meg. Pedig a Gázai övezetben nemcsak a PCR vezetőit és a Hamasz egyes kormányzati épületeit érte támadás. Sok lakóházat, sőt egy könyvtárépületet is találat ért. Az esztelenhadjárat pénteken is folytatódott, azon a napon, amikor a Bem téri hitközség éppen nagyon meg volt döbbenve az eilati támadás miatt. A hírügynökségek beszámolói ellentmondásosak: 12, 14, sőt ennél is több halottról, s közel félszáz sebesültről olvashattunk. A halottak között három gyermeket is említettek a tudósítások.

Egyikük neve Islam Qaraqi (egy másik angol nyelvű palesztin hírforrás Islam Qreqa nevet említ). A kis Islamot édesapjával és annak orvos bátyjával együtt ölte meg egy cionista rakéta. Islamról a Palestine Telegraph című lap közölt képet: a kép felső részén a gyilkosság előtt, alsó részén a gyilkosság után látjuk a gyermeket. Egy másik palesztin honlapon fellelhető felvételeken azt látjuk, hogy egy férfi a kis Islam összeégett testét tartja a kezében. Megrázó felvételek. A Palestine Telegraph cikkírója felteszi a kérdést: a kicsi Islam felelős az Eilat közelében megölt katonák haláláért?
A cionista terrorállamnak mindenesetre jól jött az eilati támadás, mert ismét lehet bombázni a Gézai övezetet.El lehet terelni a cionista - Feldmájer szavát kölcsönözve - közönség figyelmét a terrorállam súlyos szociális feszültségeiről, amelyek miatt tömegek tüntettek az elmúlt hetekben.

Olvasom, a palesztinok az ENSZ Biztonsági Tanácsának összehívását kérik, az Arab Liga pedig a hírek szerint rendkívüli ülésre készül. A Hamasz katonai szárnya (al-Kasszam Brigádok) bejelentette, hogy felmondja a két évvel ezelőtt önként vállalt tűzszünetet, s ellenállást hirdet a cionista erőszakkal szemben. Röpülnek is cionista területre a Gázai övezetből a házi készítésű rakéták, de ezekkel a kétségbeesett akciókkal semmit nem lehet elérni. A nemzetközi közösség hallgatólagos jóváhagyásával ismét sok palesztin esik majd áldozatul a cionista terrornak. Mint a kis Islam. Tessék csak alaposan megnézni a képeket, s tegyük fel a kérdést: ilyen képek láttán miért nem tiltakozik Németh Zsolt? Miért nem ad ki közleményt a Martonyi vezette Bem téri hitközség? Van egyáltalán lelkük a Bem térieknek? Avagy az „unilaterális” cionhűség már teljesen szétrohasztotta őket?

A kettős mércét metszette Martonyi kóser vágással a ceremónián statisztált Német Zsolt ki az arab fityma lemetszése után a faszt bekapta és ezért nem tudott tiltakozni az arabok gyilkolása miatt, de ő akkor sem tiltakozna ha a saját gyermekét ölnék, fő az hogy érezze a hatalomba ő is benne van , de nyakig a szarban is . Nem veszi észre,hogy ő azért kell oda, hogy ne egy metszet mondja ki a megdöbbentő hazugságokat, egy goj szájából azért másként hangzik a hazugság is, és egy olyan bunkó hogy szöget lehet vele a falba verni, és felakasztható rá egy ilyen kép is, legalább ezt minden nap megnézheti míg nem szólal meg a lelkiismerete. A cionista kurva anyjukat ezért hát mi tiltakozunk ez ellen a mocskos cionista csürhe ellen . Remélem egy kobaltbombával megszabadítják az emberiséget ettől a rohadt fajtól , úgy legyen én másként nem tudok tiltakozni, csak várom a pusztulásukat mint megannyian e világon. Ne legyen árnyékuk ezen az árnyék világon, de az ilyen Martonyiaknak sem, szólóban legyenek szellemek, szellemesen hagyják el az árnyékvilágot, és a magyarságot. A ti beleitekkel ne mérjék fel a csordajárást, de ne is belezzenek ki benneteket, csak simán hagyjátok el az árnyékotokat senki sem fog bánkódni utánatok, ti áll magyarok csúszó mászók dísz gojok.