TUDOMÁNY II.

TUDOMÁNY II.

LETŰNT VILÁGEGYETEM BIZONYÍTÉKÁRA BUKKANTAK? MEGDÖBBENTŐ FELFEDEZÉS!

2012.06.13

 

Állítása szerint az ősrobbanás előtt létező világegyetemre utaló bizonyítékra bukkant egy elismert elméleti fizikus.

Roger Penrose, matematikus és elméleti fizikus, az Oxfordi Egyetem professzora koncentrikus köröket formázó mintákat fedezett fel a galaktikus háttérsugárzásban, mely szerinte olyan eseményekre mutat, melyek az univerzumunk keletkezése előtt mentek végbe.

A kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás vizsgálata lehetőséget biztosít a tudósoknak arra, hogy belepillantsanak, milyen is volt világegyetemünk keletkezése után durván 300 ezer évvel, mely az univerzum becsült 13,7 milliárd évéhez képest igencsak korai szakasznak számít. Penrose kutatása - aki még 1988-ban Stephen Hawkinggal együtt nyerte el a rangos Wolf-díjat - ahhoz az elmélethez szolgáltat muníciót, miszerint a világegyetem már számos Nagy Bummon, illetve összehúzódáson, Nagy Reccsen van túl.

Roger Penrose Vahe Gurzadyannal, a Jereváni Egyetem professzorával egyetemben úgy vélekedik, hogy a Nasa Wilkinson mikrohullámú anizotrópia szondájának felvételein (Wilkinson Microwave Anisotropy Probe, WMAP) a olyan nyomokat lehet felfedezni a sugárzásban, melyek régebbiek az ősrobbanásnál - írta a Daily Mail a Daily Galaxy-n megjelent tanulmányra hivatkozva. A szakemberek körkörös mintákra bukkantak a sugárzásban. Ezek között van olyan, ami öt gyűrűvel rendelkezik, ami véleményük szerint öt grandiózus eseményre utal.

A két tudós úgy véli, hogy a körök extrém heves gravitációs sugárzási hullámok lenyomatai, melyeket szupernehéz fekete lyukak ütközése okozott az utolsó Nagy Bumm előtti korban, azaz a mostani világegyetem előtti időben. Penrose és Gurzadyan szerint ez arra utalhat, hogy a világegyetem ősrobbanások és szupermasszív fekete lyukak ütközése által határolt ciklusokban létezik.

Penrose elmélete szerint a fekete lyukak idővel az univerzum összes anyagát begyűjtik, mikor pedig ezzel végeztek, nem marad más a világegyetemben, csak energia, mely kiváltja a következő ősrobbanást.

 

http://www.pecsistop.hu

ANDREW PATERSON: TÖMEGBEFOLYÁSOLÁS

2012.06.13

Úgy gondoljuk, demokráciában élünk, olyanféle társadalomban, mely az emberekért van, és mindenki szabadon élhet. A vezetőinkről azt hisszük, minket szolgálnak, egyetlen céljuk a rájuk bízott tömegek igényeinek  kielégítése, döntéseik valamennyiünk javát szolgálják.  Természetesen, az emberek érdekében, hatalmukat felelősségteljesen és bölcsen gyakorolják, ehhez pontos képre van szükségük, mi folyik a világban, hogy megérthessék e nagyléptékű folyamatokat, hogy aztán a rájuk bízott társadalmakat a legjobb irányba vezethessék. (A közellátás a biztos karambolhoz vezető legjobb recept!) A demokráciák nélkülözhetetlen velejárója tehát a szabadság, a szabad információ-áramlás és a társadalmak vezetői munkájának átláthatósága (kivéve persze azokat az eseteket, amikor a nemzetbiztonsággal kapcsolatos döntéseket hoznak.) A valóság nem ilyen rózsás. Különböző pszichológiai eszközök  sorozatát vetik be a tömegek ellen vezetőik, hogy uralmukat megtarthassák.

Az információ mennyisége és áramlásának sebessége exponenciális mértékben emelkedik a II. Világháború befejeződése óta. A televíziós hálózatok, az elektronikus sajtó, az olcsó adattovábbító rendszerek a számítógépek és az Internet együttesen odavezettek, hogy az információáramlás és –feldolgozás a korábbiakhoz képest soha nem látott mértékben gyorsabb, könnyebb, olcsóbb és távolabbra jutó lett. Miközben a hírek, vélemények, áramlásának sebessége drasztikusan megnőtt, ezzel együtt azok száma is, akikhez eljutnak; ám piaci erők, ellenérdekeltségek és gazdasági hatalmak nyomására kialakult egy virtuális média monopólium, ahol mindössze egy maroknyi multinacionális tulajdonos birtokolja és ellenőrzi a média által kibocsátott hírek túlnyomó többségét, ami azt jelenti, hogy világméretű az információ irányításának felügyelete és a hírek tartalmának ellenőrzése. A média fő irányvonala változatlanul tömegtermelést szolgál, „vállalat-barát”, nacionalista és tántoríthatatlan, becsapva a közönségüket banalitásukkal, félelmet-sugárzásukkal, hisztéria-keltésükkel, bűnözést, gyűlöletet és natúr szexet sugározva.

A nyugati tömegmédia átjátszása egy kicsiny multinacionális csoport kezébe (mindösszesen öt társaság ellenőrzi a teljes médiát az Egyesült Államokban) egyben azzal is jár, hogy a számunkra továbbított információ áramlását befolyásolják, a híreket a saját érdekeiknek megfelelően átszabják, miként üzleti céljaik azt diktálják (és kormányzati célok, mely kormányzatok természetes szimbiózisban élnek ezekkel a hatalmas üzleti vállalkozásokkal); korábban soha sem látott mértékben. Kutatások egyértelműen kimutatták, hogy azok a hírek, melyek anti-kapitalista, anti-nacionalista, vagy kormány-ellenes tartalmakkal bírnak, sokkal kisebb eséllyel jelennek meg a tévétársaságok által pénzelt nyomtatott sajtóban, mint a kapitalizmust támogató, nacionalista, és a jelen kormányt dicsérő írások. A riporterek pedig, akik nem hajlandók a tulajdonosok véleményét tolmácsolni, pillanatok alatt a munkanélküliek táborát gyarapítják!

Levonhatjuk tehát a következtetést, az információs csatornák, melyeken keresztül a legtöbb ember tájékozódik demokratikus felépítésű társadalmunkban, mind jobban elveszti szabadságát és függetlenségét, zavartalan működésének lehetőségét, egy olyan tevékenység következtében, mely egyenesen a demokrácia szívét támadja, vagyis az emberek igaz tényekre alapozott döntési szabadságát. Sőt, tényszerűen mondhatjuk el, a demokrácia szintje fordított arányban áll a hírek befolyásolásának mértékével. Egyetlen pozitív oldala van a USA és az Egyesült Királyság jelenleg is folytatott iraki inváziójának, és a civilek százezrei legyilkolásának, ez pedig az, hogy az emberek rádöbbentek (legalábbis az Egyesült Államok határain kívül), milyen hihetetlen ereje van a tömegbefolyásolásnak, és ideje lenne végre felébredni. Az Egyesült Államokban például a megkérdezett emberek 70%-a vallotta meggyőződéssel, hogy a néhai iraki elnöknek, Saddam Husseinnek, köze volt a Világkereskedelmi Központ lerombolásához. Ez persze súlyos hazugság, még akkor is, ha Bush maga is többször hangsúlyozta, nincs közvetlen és kézenfekvő kapcsolat. Az embereket azonban annyira felkavarták az események tolmácsolásával, hogy egyértelműen ebbe az irányba mentek el, ugyanis a hírek összeállítói megbízóinak szüksége volt, hogy a széles társadalmi rétegek támogassák a kormányt.

Angliában a tömegmédia jóval sokoldalúbb, ezért az emberek nem engedelmeskednek oly mértékben a „mester kívánságának”, mint máshol. A széles társadalmi rétegek, a pártok, a hírszerző szervek, sőt, a kormánytámogatás hiánya együttesen sem tartották vissza Tony Blairt hogy belerángassa az országát egy törvénytelen háborúba az USA-val karöltve. Az Egyesült Királyság média-különbözősége arra kényszerítette a kormányzatot, hogy hazugságokat hazugságokra halmozzon a brit társadalom és a hírszolgálatok tájékoztatása vonatkozásában. Ennek köszönhetően Tony Blair lett a jelen brit történelem legkevésbé megbízható miniszterelnöke, a cinikus vigyorával az arcán (amit sok amerikai éppenséggel kedveskedőnek tart), azonban a hazugság „mosolyát” közvetíti. Blair egész hazugságvára mind inkább kezd törékennyé válni, ám ez nem jelenti azt, hogy szükségképpen kikerülne a kormányzásból. Egy kis politikai reklámkampány, némi bűnbak-keresés, fényképezkedési lehetőségek a világ vezetőivel, feleségének megcsókolása a kamerák előtt, és bizonnyal megtarthatja még egy darabig a munkahelyét… Ilyen a politika.

A vezetőinket nem érdekli a demokrácia. Miért érdekelné? Csakis és kizárólag a felelős emberek csökkenthetik hatalmukat, miként azt George Orwell mondta: „senki sem azért szerez hatalmat, hogy aztán lemondjon róla. A hatalom megszerzése nem azt jelenti, hogy vége van valaminek. A hatalom célja a hatalom maga.” Ugyanez igaz természetesen a nagyvállalatokra is… Miért  törődnének a nagyvállalatok az emberekkel, amikor egyetlen céljuk van, az addigi profitszintjüknek a túlhaladása? Természetesen sokfajta lehetősége van annak, hogy az emberekből a maximális profitot hozzuk ki, azonban ha a dolgot sarkítjuk és kétfelé vesszük, az emberek érdeke szinte minden esetben háttérbe szorul, a profit pedig MINDIG az emberek érdeke elé kerül, mindaddig, amíg ezt törvényekkel meg nem akadályozzuk. Azonban a kormányzatok és a nagyvállalatok az üzletek tekintetében „megosztják egymással ágyaikat”, korábbi politikusok igen gyakran kapnak szerepet nagy vállalatok vezető testületeiben, az üzleti társadalom tagjai hajlamosak erkölcstelenül és antidemokratikusan viselkedni, mindeközben igyekszenek törvényessé tenni törekvéseiket, felkavarva és összezavarva törvénykezési rendszerünket, igyekeznek létrehozni egy „testületi” és totálisan irányított társadalmat. A kormányzatok és a nagyvállalatok kéz a kézben dolgoznak azon, hogy a demokrácia értékeit lerombolják, egész egyszerűen azért, mert ez felel meg céljaiknak. Ilyen a természetük. Felvetődik a kérdés: meddig rombolható a demokrácia, mikor érünk el ahhoz a ponthoz, ahonnan már diktatúráról beszélhetünk? Mekkora részét tudjuk átmenteni a demokráciának, megóvni a bankok befolyásától, míg végre rádöbbenünk, valójában ál-demokráciában élünk? (Néhányan vitatják, hogy a jelenlegi helyzetre egyáltalán érvényes még  e megállapítás.)

Ha olyan társadalomban akarunk élni, mely csak nevében demokrácia, miközben a diktatúra valamennyi vonását magán hordozza, akkor semmi más dolgunk nincs, mint követni a hivatalosan kijelölt irányt, vagyis azt, amelyik felé éppen haladunk: bízni a kormányzatban, lengetni a zászlóinkat, nézi a televíziót és néhány évenként elmenni szavazni. Mindezeket követően aztán gratulálhatunk magunknak, hogy milyen „szabad világban” élünk, miközben megvető gúnnyal tekintünk azokra a fejlődő országokra, ahol diktatúrák uralkodnak. Ha ez az amit meg akarunk kapni, akkor hamarosan meg is fogjuk, sokkal hamarább, mint amilyen gyorsan azt csak el tudnánk képzelni. (Igen jelentős katonai programok futnak az USA-ban a tömegbefolyásolás hatékonyságának növelése érdekében, az út végén az emberek pedig majd keservesen döbbennek rá sem szabadságuk nincs tovább, sem nem tekinthető demokráciának az a társadalmi rendszert, ahol élnek… De akkor természetesen már túlságosan is késő lesz.)

Ha az emberek úgy határoznak, hogy a demokráciáról nem éri meg lemondani, a hatalom a legbiztonságosabb helyen mégiscsak a mi kezünkben van, sokkal inkább, mint azokéban, akiknek a rögeszméje a hatalom mindenek feletti megszerzése és megtartása, szóval, ha így gondoljuk, akkor bizony sokkal aktívabbaknak kell lennünk. Mindenek előtt teljes súlyával fel kell fognunk, hogy ha bármely csoport aránytalanul jelentős hatást gyakorol a kormányzat politikájára, a demokrácia valahol súlyos csorbát szenved. Nincsenek kivételek. Ha bárki kritikával él az USA kormányzata vagy valamelyik nagyvállalatával szemben, az illető azonnal megkapja a „haza-ellenes” vagy „Amerika-ellenes” jelzőt, holott, ha Amerika demokrácia lenne, akkor szólásszabadság lenne, tehát nem lenne mivel szemben védekezni. Továbbá, fontos annak pontos megértése, miként manipulálják az embereket és miként teszik őket teljesen vakká vezetőik és a multinacionális vállalatok, elfeledtetvén velük még saját érdekeiket is. Meg kell tudnunk érteni a tömegbefolyásolás működését és technikáit.

Habár „szabad világban élünk”, meglehetősen kevés férfi és nő járkál körülöttünk valóban szabadon. Valójában egészen kevés. Mindez azért van, mert néhány férfi és nő, emberi gyengesége folytán, mások befolyásolása által kíván hatalomhoz jutni. Ez a fajta befolyásolás teljes rabszolgaságba sodorta az egész emberiséget a történelem túlnyomó részében, és mivel manapság is jelen van, súlyos fenyegetést jelent a demokráciára. Az alábbiakban e befolyásolás módozatait mutatjuk be.

1. A média kontrollálása.

A sorban első és talán legfontosabb lépés az információ irányításában. A média birtoklása központi kérdés a tömegmanipuláció terén. Befolyásold az embereket és ezáltal befolyásolod a szavazataikat. Ellenőrzésed alá vonhatod a médiát ha a tulajdonosa vagy, de úgy is, hogy szívességet teszel annak, aki a tulajdonosa. Az Egyesült Államokban hatalmas társaságok birtokolják a médiát és ezek, sorban egymás után, különböző szívességeket kapnak a kormány tagjaitól a különböző törvények nyújtotta kedvezmények révén, illetve speciális adókedvezmények által. Ami aggasztó, mindössze öt mega-média társaság kezében van majdnem a teljes USA média, minek következtében az amerikai társadalom tagjai a legközönyösebbek és legagymosottabbak a világon.

2. Televízió

A televízió önmagában többet árt a társadalomnak, mint bármelyik másik médium. Beszűkíti a figyelmi periódusunkat öt másodperces hangjeleivel, hatalmas információ-kavalkáddal ellátva olykor a legkisebb összefüggések nélkül, semmi másra, csak arra késztetve minket, hogy folyamatosan nézzük. Ebben a kontextusban komoly kérdéseket és érzelmileg sikamlós témákat kevernek össze, ez utóbbiakat hangsúlyozva, a felmerülő etikai kérdéseket pusztán mint lehetséges ellenvéleményt feltüntetve polarizálnak súlyos kérdéseket, ily módon például, a háború kegyetlenségeit közönséges szórakoztatássá alacsonyítják. Nem túlzás azt állítani, hogy a televízió, jelenlegi formájában, a tiszta demokrácia legnagyobb ellensége. (Mindeközben benne rejlik a lehetőség, hogy jelenlegi működésétől jelentősen eltérően használják fel.)

3. Véget nem érő háború

Egy hadban álló ország (akár belső, akár külső ellenféllel) általában olyan ország, melynek lakosságát egyesíti a félelem, és ezzel együtt, társadalmának tagjai örömmel és készségesen adják át a hatalmat a vezetőiknek. Mint Orwell írja: „A hadban állás tudata, és a veszély érzete, hatalom-átadáshoz vezet egy kicsiny kaszt számára, ami természetesnek tűnik, hiszen ez az elkerülhetetlen feltétele a túlélésnek.” Egészen mostanáig a Szovjetunió és a kommunizmus léte jelentette ezt a veszélyt a nyugat számára. Miután megszűntek létezni, jelentős fejlődésnek indultak az Egyesült Államokban a civil szabadságjogok, egészen addig, amíg az USA el nem kezdett keresni egy újabb ellenséget, azért, hogy leplezze imperialista és diktatórikus törekvéseit: „Háború a terror ellen” jelszó alatt. Ezen új háború kezdete óta jelentős szabadságjogoktól fosztották meg az embereket „nemzetbiztonság” és „védelem” álca alá ültetett jelszavak mögé rejtezve. A „háború a terror ellen” további előnyt szolgáltatott, ugyanis megnyerhetetlen és ezért folyamatosan szolgaságba kényszeríthetik embertársaikat azok, akik a hatalomhoz ragaszkodnak. Herman Goering mondta a Nürnbergi Per során: „Az embereknek vakon kell bízni a vezetőikben. Mindezt igen egyszerű elérni. Mindössze annyit kell tenned, hogy elmondod nekik, megtámadták őket, és leleplezni a béke-pártiakat, mondván, hogy pacifizmusuk fokozott veszélybe sodorta az országot. Ez a módszer pontosan ugyanúgy működik bármelyik országban.”

4. A nyelv

Orwell a legtöbbünknél jobban tudta, hogy a nyelv meghatározza valóságérzetünket és viselkedésünket. 1984 című könyvében így ír: „A háború – béke”; a baljóslatú köntörfalazás visszaköszön Bush Irakkal kapcsolatos szavaiban, midőn azt mondta: „Az iraki háború igazából a békéről szól.” Irak megtámadására folyamatosan úgy hivatkoztak, mint „felszabadítás”, az USA katonatisztjei pedig mint „Iraki Szabadság Hadművelet”. Természetesen a felszabadításnak és a szabadságnak vajmi kevés köze volt az igazi okhoz amiért az USA és az Egyesült királyság megszállta az országot, ám retorikailag legalábbis megengedi az érintett állampolgároknak, hogy egyfajta védekező álláspontot foglaljanak el otromba hatalmi vágyaik kiterjesztéséért. Másik köntörfalazó kifejezés a katonai szóhasználatban a „járulékos veszteség” a polgári lakosság legyilkolása esetén, illetve a „gonosz tengelye”, mely kifejezés olyan országokra utal, ahol az uralkodó ideológia az Egyesült Államok szemében politikailag nem megfelelő, és egyfajta folyamatos összeesküvéssel vádolják őket (holott, a legtöbb, ebbe a kategóriába sorolt országnak nincs diplomáciai kapcsolata még egymással sem). Kontrolláld a nyelvet és kontrollálod az emberek gondolatait.  Az 1984 című könyvben Orwell kijelenti, hogy a nyelv kontrollálása (és a választott nyelv szókincsének eliminálása) előfeltétele az emberek feletti kontrollnak: „Nem látjátok, hogy a halandzsa célja, hogy beszűkítse a gondolkodásotokat? Végül egyfajta gondolatgyilkosságot követünk el, mivel nem lesz szavunk, amivel kifejezzük…”

5. Hazafiasság

Első ránézésre a hazafiasság rokonszenves fogalom az emberek számára, valójában azonban az egyik manipulációs módszer, miként tehetők a polgárok a kormányuk szolgájává, olyan területeken is, melyek igazából nem kedvükre valók. Tolsztoj írta: „az emberek tehetetlensége a kormányzattal szemben mindaddig folyamatosan fennáll, amíg a hazafiasság létezik, mivel valamennyi hatalmi irányító erő a hazafiasságon alapszik – azon a készségen, hogy az emberek alávetik magukat a hatalomnak…”. Amíg az emberekben él a hazafiasság, addig hajlamosak nem figyelembe venni a kormányzatuk bűneit, irányuljon az akár a saját lakosság, akár más nemzetek lakossága ellen. Amikor Tony Blair angol miniszterelnököt megkérdezték, érez-e megbánást az Irakban történtekkel kapcsolatban, megkerülte a kérdést és a hazafiasságra kezdett apellálni: „Úgy gondolom, a mi fiaink fantasztikus munkát végeztek” – arra utalva, hogy bárki, aki meg meri kérdőjelezni az iraki invázió legitimitását, azonnal megkérdőjelezi a „mi fiaink” legitimitását. A hazafiasságnak e rendkívül becstelen jellegű felfogása természetesen jelen van az USA politikájában is.

6. A tények összekavarása

Ezt a fajta klasszikus módszert használják a kormányzatok és a média, hogy fenntartsák azt a fantáziavilágot, minek segítségével kontrollálni tudják az emberek gondolatait. Példának okáért, Tony Blair kormányzata a londoni robbantásokat úgy állította be, mint irracionális viselkedésű vallási fanatikusok akcióját, folyamatosan, gondosan kerülve a tényt, miszerint az akció éppen az ő tisztességtelen külpolitikájának eredménye volt. Ily módon „önigazolást” teremt saját erkölcstelenségéhez. A tények összekavarása különösen könnyű módszer a televízió korszakában.

7. Vallás és kultúra

Az örök élet ígérete és a pokol fenyegetése (a sárgarépa és a bot esete…) a legtöbb vallás világszemléletében szerepel és a rájuk épített kultúrák tele vannak nyomorúsággal, kínzásokkal, szexuális eltévelyedésekkel, öngyilkosságokkal, bűncselekményekkel, gyalázattal, haraggal, perverzióval, gyűlölettel és szolgasággal – mint ahogy, a történelemből ismerjük,  más formáival is a tömegbefolyásolásnak. A Római Katolikus Egyház nemrégen kért elnézést a múltban elkövetett bűnökért (nem mintha ez a bejelentés különösebb változást okozott volna viselkedésében). A keresztény fundamentalizmus megerősödése az Egyesült Államokban természetes velejárójaként hozta magával a következményt, miszerint az USA vált a világszínpad vezető terrorista országává. (A „fundamentalizmus” azt jelenti, hogy eszmét tesznek az emberek elé,… azaz igazolást az egyéni és a tömeges bűncselekmények elkövetéséhez.)

8. Gépi oktatás

Tévedés azt hinni, hogy a képzetlen tömegek befolyásolhatók. Néhányan úgy gondolják, éppen a képzett emberek befolyásolása a legkönnyebb, mivel tanítások során kialakítottak bennük olyan folyamatokat az információk kezelésében, ami által jóval kevésbé kritikusak. A képzett emberek hajlamosak mindenről véleményt alkotni. A mai oktatás arra irányul, hogy kormány-propagandát támogató egyéneket képezzen. Míg a diákok a múltban forradalmi érzületet tápláltak és megkérdőjelezték a társadalmi normákat, manapság úgy tűnik, hogy a forradalmi újításokra való hajlam beleolvad a társadalom többi tagjával való együttműködés elfogadásába, a hazafiasság mérgező hatásába és az intézményesített szórakoztatás és mesterséges érzelem-felkorbácsolás altató hatásába.

9. Közösségi rabszolgaság

A csoportmunka egyfajta mini diktatúra, amely arra kényszeríti az egyes embert, hogy hosszú órákon át fáradságos munkát végezzen a munkája eredményeként keletkező haszon töredékéért. Manapság a legtöbb ember csoportban dolgozik, így a legtöbb embert diktatórikus környezetben alkalmaznak és rendkívül kevés idő jut számukra önnön lényük megtapasztalására az adott társadalmon és a világon belül. Ez az állapot rendkívül fogékonnyá teszi az embereket a kormányzati befolyásolási szándékok befogadására, merthogy éppen ilyen módon irányítják őket a munkában is és teszik a rendszer szolgájává. Sokan hiszik, hogy a becsületben végigdolgozott hosszú és fárasztó órák, ami pontosan ugyanaz, mint a hajdani rabszolgaság, nem céltalan, ellenkezőleg, jó dolog, hiszen ezáltal a társadalom valamennyi tagjának életszínvonala emelkedik. Ez bizonyos körülmények között talán igaz is lehet, ám továbbra is alattomos befolyásoló eszközt jelent a hatalom kezében, és egy demokráciában az embereknek legalább tisztában kell lenniük ezzel a ténnyel.

10. A félelem

Ez az egyik legalkalmasabb mód az emberek kontrollálására… Félelem a bűncselekménytől, nyomortól, ellenérzéstől, gúnytól, változástól, stb. A félelmet használják fel mint befolyásoló eszközt az emberekkel szemben, amikor veszélyes és költséges orvosi kezelésnek kívánják őket alávetni, amikor megvetetik velük a négykerék-meghajtású autót, a drága kozmetikai szereket és ruhákat, merthogy szeretünk szépnek látszani (és nem szeretjük, ha öregek vagyunk és csúnyák); pénzt adatnak velünk a rák-elleni karitász-szervezeteknek (a legtöbb ily módon összegyűjtött pénzt elfecsérlik kemoterápiára, melyről bizonyított, hogy sokkal ártalmasabb, mint a semmi); templomba járni késztetnek bennünket, hogy ne jussunk a pokolba és csoportmunkába rabszolgának, hogy ne találjuk magunkat az utcára kivetve a rajtunk élősködő cég jóvoltából. Igazából a félelem a legjobb befolyásoló eszköz a kormányzatok kezében,  közösség és vallási manipuláció.

11. Ismételd a hazugságot

Joseph Goebbels mondta: „Soha se ismerd be a hazugságot – egyszerűen csak ismételt azt.” Ez a megoldás szinte csodákat művel amennyiben a kormánynak a lakosság félrevezetése a célja. Pontosan ez az oka annak, ami miatt az amerikai lakosság 70%-a azt hiszi, az irakiak álltak a 9/11-i események hátterében, még akkor is ez a meggyőződésük, ha mindezt semmi sem támasztja alá. Bush propaganda-gépezete semmi mást sem csinál, mint újra és újra ismételgeti a hazugságot. Ugyanúgy tesz Angliában Blair is, folyamatosan ismételgeti az iraki tömegpusztító fegyverek létezésére vonatkozó állításait, és azt, hogy végül is „jó dolog” volt törvénytelenül lerohanni egy független államot. Amikor aztán semmiféle tömegpusztító fegyvert nem találtak Irakban, Blair a legnagyobb könnyebbséggel kezdett egy másik hazugság ismételgetésébe, miszerint, a világ biztonságosabbá vált a katasztrófába torkolló invázió eredményeként.

12. Rejtsd el az igazságot a hazugság falai mögé

Ez igen jó módszer arra, hogy valaki megmeneküljön a hazugsággal való lebukástól. A hazugág halmaz vegyítve egy parányi kis igazsággal, azt a látszatot kelti, hogy az igazság igazából teljesen lényegtelen és használhatatlan. Amikor ezen az alapon teszünk fel kérdéseket, a kormányzat feltartott kezekkel döbben meg a csodálkozástól és állítja határozottan, miszerint ők egyfolytában az igazságról beszéltek. Az iraki háború idején – példának okáért -, az igazságot és a hazugságot gátlástalanul összekeverték az USA és az Egyesült Királyság kormányzati körei, meglehetősen felkavaró módon, folyamatosan hangot adva az iraki félelmetes katonai erők miatti aggodalmuknak. Az angliai kormányzat tagjai egymással versengve próbálták alátámasztani állításukat, miszerint a titkosszolgálati jelentések végül is inkább hagyományos fegyverekre vonatkoztak, ezért lényegében mindenki igazat mondott.

13. Szükségtelen titkosítás

Minden kormányzatnak szüksége van a titkosság valamilyen fokára katonai ügyekben, hogy megvédhesse határait és országa lakosságát. Azonban amikor ezt a módszert információk visszatartására használják, az embereknek nem adják át a fontos ismereteket, holott azok visszatartását nemzetbiztonsági feltételek nem indokolják, az ily módon titkosított információk csupán egyetlen célt szolgálnak, megakadályozni a kormány lejáratását. Manapság pontosan ez történik mindennapos gyakorlatban az úgynevezett demokráciák háza táján, mikor kormányzataik mindössze halvány bepillantást engednek csak társadalmuk tagjainak olyan dolgokba, melyeket jogukban állna ismerni. A titkosságra fókuszálnak tehát, gyakran e mögé bújva „jogszerűsítenek” háborúkat, akár az egész világ ellen, ahol is a különböző nagyvállalatok követelik jogaikat, a lehetséges okok pedig a terrorizmustól a versenyképesség fenntartásáig bármi lehet, a lényeg az, hogy a tényleges célokat és ténykedéseket titokban kell tartani a nyilvánosság előtt. Amikor a társadalmakat sötétben tartják, a demokrácia maga is elhalványodik.

14. Az ellenfél becsmérlése

Ez a klasszikus megoldása annak, miként szítsunk gyűlöletet a társadalom tagjai között akár belső, akár külső ellenséggel szemben. Drogkereskedők, gyilkosok, idegen diktátorok, menedék-keresők, és hasonló jelzők, eközben más országok lakóit gyakran alsóbbrendűeknek tüntetnek fel, embertelennek állítják be eljárásaikat, és gyakran követnek el ellenük gyilkosságokat a mi kormányaink, társadalmunk, vagy akár saját kezünk megbízásából. Az iraki katonákat pl. a kuwaiti háború idején teljesen igaztalanul vádolták meg inkubátorokban levő gyerekek tömegeinek legyilkolásával, ezzel próbálva jogalapot teremteni az iraki katonák amerikai katonák által történő tömeges lemészárlásának. Az embertelenség rendkívül jó blokkoló-tényezőnek bizonyul, amikor az úgynevezett ellenségeink motivációit és érzéseit próbáljuk megérteni, valami olyasmi, amin ha áttörnénk és felfednénk a valódi mozgatórugókat, sokkal tisztábban megérthetnénk a kormányzatunk hozzáállását az úgymond ellenséges akciókhoz. Létezik egyfajta rendkívül káros hozzáállás a társadalmunk részéről, miszerint tökéletesen egy kalap alá veszi, ha valaki úgy tesz, mintha gonosz dolgokat művelne, illetőleg ha valaki gonosz dolgokat tervez, mintha el is követte volna a cselekményt magát. Akik befolyásolni akarják a tömegek gondolkodását igencsak rásegítenek a társadalom igazságérzetére, a természetes szociológiai válaszra, hamis motivációs jelleget adva az eseményeknek, történjen ez akár külföldön, de határon belül is, ahol irracionális viselkedési mintákat rendelnek emberek mellé, így téve tönkre őket, és játszva ki ellenük a társadalom kiprovokált haragját. Csak ilyen módon remélik megoldani a különböző tettek „indoklását”, hiszen „ami nem a mi irányításunk alatt áll, az nem úgy történik, ahogy mi szeretnénk.”

15. A felelősség megkerülése

Vezető politikusok pontosan tudják, miként kerüljék ki, bukjanak alá útjukon, amikor rázós helyzetbe kerülnek, hálót igyekeznek rájuk kivetni. Senki sem olyan ügyes ebben a taktikázásban, mint Blair, akinek számos igen súlyos helyzetet kellett átélnie miniszterelnökként, bárki más azonnal lemondott volna az ő helyében a regnálásról. A mesteri tömegbefolyásolók képesek a legsűrűbben gomolygó felhők közül is megmenekülni kitérő lépésekkel. Az emberek ezért folyamatosan azt hiszik, hogy a problémák a legkülönbözőbb helyeken és okokból jelentkeznek, kivéve a vezetőket és az általuk irányított testületeket.

16. Irányítsd a riportereket

A lehető legegyszerűbb útja az információ médiához való jutásának befolyásolására, ha magukat a riportereket tartjuk ellenőrzés alatt, akik a hírek forrásaihoz hozzáférnek. Teljesen biztosak lehetünk abban, hogy egyetlen békepártit sem hívnak meg Irakba az amerikai hadsereg mellé, hogy közvetítse a megszállás folyamatát. Másik eset mostanában, amikor riportereket lélektanilag befolyásoltak a nemrégiben lezajlott Közel-Keleti konfliktus volt, ahol a riporterek semmiféle függetlenséget nem kaptak, hiszen testi épségükre az angol-amerikai csapatok vigyáztak, megvédve őket az ellenséges környezetben. A kenyeret adó és védelmet nyújtó kéz gazdáját pedig nem szokásos kritizálni…

17. Propagandahirdetések (P/R)

Reklámokkal telített világban élünk, tömény mennyiségű propaganda-hirdetés áraszt el bennünket, megszokjuk jelenlétüket. Szinte már el is várjuk, hogy befolyásoljanak bennünket ennek vagy annak részletre történő megvásárlására, illetve ennek vagy annak a terméknek az elfogyasztására. A reklámok nagy többsége úgy van összeállítva, hogy becsapjon bennünket, mindehhez természetesen sokkal inkább próbálnak érzelmeinkre hatni, mint felfogóképességünkre – abból a megfontolásból kiindulva, hogy minél primitívebb agyműködést indítanak be, annál nagyobb az esélye a reklámozó szempontjából sikeres döntésnek. A propagandahirdetések pontosan ugyanezen a módon működnek, ennélfogva rendkívül meggyőzőek. Amit igazából fel sem fogunk az az, hogy ezek a technikák is lényegében arról szólnak, mint amikor valamilyen terméket vagy szolgáltatást kínálnak. A különbség annyi, hogy kormányzati szervek használják, illetve nagyvállalatok, így kívánják elmondani gondolataikat és világnézetüket, ami természetesen támogatást jelent az adott kormánynak, illetve nagyvállalatnak. (Dollár százmilliókat költöttek kormánypropagandára az iraki háború reklámozása kapcsán a Bush kormányzatrészéről az amerikai állampolgárok támogatásának megszerzése érdekében – a dolog annyira sikeresen működött, hogy mindezt csak pár ember ismerte fel.

18. Adósság

Egy ember, de akár egy nemzet is sokkal inkább befolyásolható, ha adóssága van, mintha nincs, hiszen elfoglalja őket annak a problémának a kezelése, miként törlesszék a részleteket és az adósságot, így nem marad sem idejük sem energiájuk, hogy a fennálló helyzet megváltoztatására törekedjenek. Az átlagos polgár egyértelműen a bank-korrupció áldozata, más szavakkal, a rendszer rabszolgája. (A rabszolgaság léte már eleve megkérdőjelezi a rendszer erkölcsi alapjait. Aki rabszolga, annak nincs elképzelése a szabadságról, ha pedig nincs, akkor különösebben nincs szükség befolyásolására, és összetartására sem.) Az adósság alkalmazása tömegbefolyásolás céljaira ismert taktika a nemzetek között, e során a fejlett országok meglehetős kegyetlenséggel hajtják rabszolgasorba a kevésbé fejlett országokat és rabolják ki nyersanyagforrásaikat.

19. Fogyasztás

Meglehetősen különös, hogy a bevásárlás miként vált kedvenc időtöltésévé a legtöbb fiatalnak ezekben a napokban. Csapd be az embereket, hitesd el velük, milyen kellemetlen érzést tud okozni, ha nem veszik meg a legújabb autót, vagy mobiltelefont. Az anyagi dolgok előtérbe helyezése rombolja a demokráciát, még pedig két okból: először is, a vállalati modell uralkodó modellé válhat a társadalom számára, és másodszor, a féktelen vásárlás gazdaságtalan és rombolja a társadalmat belföldön és külföldön egyaránt – ha valami, aminek az emberek fejében tudatosodni kellene az az, hogy a vállalatokat abszolút nem érdekli, mit gondolnak minderről (éppen azért a reklámokkal az érzelmeikre próbálnak hatni). A vásárlás egyik eleme a modern kori  tömegbefolyásolásnak, jelentősége nem lehet kérdés a továbbiakban.

20. Fantázia és szórakoztatás

Szinte minden ember hozzá van ragadva a tévé képernyőjéhez, sok-sok órán át minden egyes nap, emellett számos fiatal játszik – olykor önmagából teljesen kivetkőzve – számítógépes játékokat. A film- és popsztárok a jelenkor legbefolyásosabb modelljei, azzal a dekadens hatással és befolyással, hogy csak nagyon kevés ember képes ezeknek a modelleknek igazán jól megfelelni. A szórakoztatás lett korunk Huxley által megfogalmazott soma tablettája az emberek számára, beléjük szorítva a dolgok megváltoztatása iránti vágyat, sokkal inkább a status quo fenntartása iránt vonzódnak, így azoknak, akik a tömegek befolyásolására törekednek sokkal könnyebb a dolguk. A legjárhatóbb út a figyelem fenntartására a nemzeti televíziók által sugárzott primitív érzelmekre alapul, úgymint a félelem és a harag. Ez a szenzáció-hajhászás az egyik legjelentősebb negatív hatás a médiumok részéről, az emberek egész egyszerűen elveszítik realitás-érzéküket.

21. Gyógyszerek és alkohol

A szórakoztatás kiterjesztéseként gyógyszereket és alkoholt adnak az embereknek, mintegy levezetés gyanánt, elégedetlenségükre és boldogtalanságukra egyfajta „gyógyszerként”, gyakran kifinomítva a vágyakat demokratikuson teremtik meg a változásokat a társadalomban, melyben élnek. Az alkohol, a fájdalomcsillapítók és az antidepresszánsok túlzott vásárlása már-már járványszerű szintet ért el. néhány gyógyszer, mint a hallucinogének, felfokozhatják érzékelő-képességünket, ez a felfokozottság azonban nem a helyzet racionális értékelésében nyilvánul meg, és döbbent rá a „megszökés” fontosságára, hanem éppen ellenkezőleg, az emberek nagy többségét bezárja ez a tudatállapot, ezért nap mint nap újra az ezt kiváltó gyógyszerekhez nyúlnak, felhők alá rejtve a valós világ által nyújtott valóság-érzetet. Az a népesség, mely ilyen gyógyszerekkel éri el a társadalomból való „kiszakadás” élményét, meglehetősen esélytelen a változás utáni vágy akár megfogalmazására is.

22. Románc és/vagy szexfüggőség

A románc és a szex mindig is fontos szerepet töltött be a társadalom életében. Azonban korunkban e két vágyat különböző nagyvállalatok veszik irányítás alá és a természetes hajlamainkat hatalmas erők bevetésével viselkedésünk befolyásolására használják,  mások vágyainak szolgálatába. Semmi romantikus nincs a gyilkosságban, mindez azonban nem tartja vissza a háborús feleket, ami igazából nem más, mint tömeggyilkosság, akármennyire is próbálják romantizálni a népszerű médiában.

23. Álhatalom

A legtöbb ember egészségtelen mértékű tiszteletet tanúsít a hatalmon lévők iránt. Ez a viselkedés befolyásolhatóvá teszi őket azok részéről, akik a hatalmat birtokolják. Manapság nagyon sok fiatal nem kedveli a hatalmon lévőket, ez azonban mindössze pszichológiai fejlődési állapot az életükben, a felnőtt társadalomba illeszkedés teljesen normális velejárója. Igazából, a hatalmon lévők iránti gyűlölet csak kicsivel különbözik a hatalmon lévők iránt érzett szeretettől. Minden egyes embernek fel kellene fognia, hogy a demokráciában igazából aki „hatalmon” van, az nem más, mint emberi lény, és azért került oda, hogy szolgálja az embereket. („Hatalmon lenni” igazából nagyvállalati körülmények között jelent egészen mást, de ezek messze nem demokratikus intézmények.) Vakon követni a hatalmon lévőket, azonban könnyen pusztulást vonhat maga után. Az Egyesült Államokban – példának okáért -, minden egyes évben 113.000 ember hal meg gyógyszerek mellékhatása, vagy gyógyászati hibák miatt, azonban továbbra is csak igen kevesen merik megkérdőjelezni orvosaik álláspontját, mert nemcsak hogy félnek a hatalmon lévőktől, hanem egyúttal szeretnek engedelmeskedni is nekik.

24. Nemzeti én-központúság

Igen hajlamosak vagyunk mi, itt a nyugati országokban, vakságot tanúsítani olyan esetek megértésében, miszerint az „idegenek” vajon miért lesznek olyan dühösek, ha katonai erőink kiterjedt módon és közvetlen fellépésükkel jelennek meg világpolitikai helyzetek „megoldása érdekében”. Hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy ha egy másik ország, teszem azt Kína, viselkedne úgy, ahogyan azt az Egyesül Államok teszi nemzetközi szinten, máris készülhetnénk a háborúra… A nemzetek természetes létükből adódóan én-központúak, és amit mi hajlamosak vagyunk „védekezésnek” vagy „harc a terrorizmus ellen” kategóriának beállítani, igazából nem más mint „támadás” és az „imperializmus kiterjesztése” – határainkon kívül fekvő országokra. Ha például Irán úgy döntene, hogy katonai bázist hoz létre Mexikóban, nemzeti tömegfelháborodás törne ki az Egyesült Államokban (és természetesen az amerikai földrész teljes egészén), miközben az USA értetlenül áll hasonló reakciókat tapasztalva, szerte a világon, ahol éppen kedvük szottyan amerikai katonai bázisokat létrehozni. Ezért tehát az emberek, nagyvállalatok és kormányzatok teljesen vakok saját tetteikkel kapcsolatban, merthogy rövidlátó módon értékelik azokat. A társadalom tagjait pontosan ugyanígy befolyásolják, hangolják át a „védelem” kifejezés használatára, holott valójában támadás történik. A tagadás szintén fontos eszköze az erős nacionalizmusnak. George Orwell írta egyszer. „A nacionalizmus nemcsak hogy nem emel kifogást a hazai részről elkövetett atrocitások ellen. Egyenesen figyelemreméltó képességeket mutat az irányban, hogy meg se hallja ezeket.”

25. Hamis történelem

Geore Orwell mondta: „Aki irányítja a múltat, ellenőrzése alatt tartja a jövőt.” A történelmet minden adandó alkalommal újraírja a kormányzat, a nagyvállalatok, az egyházak, de a filmkészítők is, azért, hogy világszerte befolyást gyakoroljanak az emberek világnézetére. A holokauszt-tagadóktól kezdve azokig, akik megpróbálnak jogi alapot keresni a II. Világháború végén Japánra ledobott atombombák indoklásához (annak ellenére, hogy Japán már megadta magát), a történelmet folyamatosan átírják bizonyos elképzelések és - természetesen - a nemzeti győzedelmesség támogatása érdekében. Manapság csak igen kevesen értik meg a Közel-Keleti lakosokban élő izzó nyugatgyűlöletet, hanyag eleganciával tüntetik úgy fel, mintha valamiféle irreális iszlám fundamentalizmusról lenne szó. Valójában a nyugat, és különösen az Egyesül Államok szégyenteljes módon befolyásolta ezt a térséget az egész 20. századon át, kizárólag saját érdeke szerint. Ha valaki tényleg meg szeretné érteni ennek a gyűlöletnek az okát, netán az irracionális vallási fundamentalizmusét, akkor ez a térség nem a megfelelő hely arra, hogy elkezdje.

26. Sértések

Figyelemreméltó tény, hogy még a 21. század elején is, a politikai széthúzás egyik leggyakrabban felhasznált technikai megoldása, még a legmagasabb szinteken is, egymás sértegetése. Valakit „kommunistának” vagy „szocialistának” nevezni, különösen az Egyesült Államokban, rendkívül súlyos sértésnek számít. Hasonlóan a patriotizmushoz, ily módon sértegetni valakit, pláne a kormányzat részéről, már-már orrvérzésig terjed, de emellett fasiszta jelzőkkel is gyakran illetnek embereket, olyan fogalmakat aggatnak rájuk, melyek mögött és nevében sok-sok ember ellen követtek el súlyos tetteket. Az Egyesült Államok Alapító Atyái kétségtelenül rendkívüli módon elítélnék mindezeket a törekvésüket, hiszen az általuk összeállított Alkotmány mélységesen emberpárti.

27. Fizikai Megfélemlítés

Természetesen ha a fenti technikák egyike sem működne, a „demokráciák” nem haboznak a fizikai megfélemlítés eszközéhez nyúlni. Van egy barátom az Egyesült Államokban, akit csak azért vert össze a rendőrség, mert az utcán tartózkodott egy politikai tüntetés idején… A hölgy nem vett részt a tüntetésen, egész egyszerűen csak figyelte a tüntetők elhaladását. Az Amerikai Egyesült Államokban az emberek fizikai megfélemlítése „kordában tartásuk végett” megszokott gyakorlat, és rendkívüli módon elhibázott az a vélekedés, miszerint ilyen jellegű erőszakos események csak a távoli diktatúrákban vagy a szocialista országokban történhetnek. Az Egyesült Államok teljesen törvénytelen módon tart fogva és kínoz afgán börtönlakókat a Guantanamo-i Öbölben, Kubában, tökéletesen megtagadva ezzel a genfi Egyezményt. Ez kirívó példája annak, hogy egy úgynevezett demokrácia mi mindenre ragadtatja el magát a világ többi részével szemben, és – a saját lakosságával szemben is. A világ felé tehát ezt üzenik: „Amit megtehetünk, az jogszerű” (beleértve emberek kínzását is)…

*     *     *     *     *

A fentebb részletezett megoldások mindegyikét használják a társadalmak befolyásolására. Természetesen egyes manipulációs technikákról folyik a vita, vajon valóban szükséges-e alkalmazásuk azért, hogy az emberek „szabályosan működjenek” egy adott társadalomban: életüket adják az egyesített világért, 2.2 gyerekük legyen, mindenféle ellenkezés nélkül fizessék be adóikat és szó nélkül, mint a birkák a vágóhídra, menjenek a háborúkba, hogy „megvédjék” országukat. Máskülönben, az Isten is tiltja, hogy az egyeísített világ szétmorzsolódjon, az embereknek esetleg ne legyen gyerekük, vagy éppenséggel akár tíz is házasságon kívül…, a bankok kamatot veszthetnek, amit a képzeletbeli pénzek után számolnak fel, esetleg nagyszámú kevésbé ártatlan nőt, férfit és gyereket ölhetnek meg távoli országokban (vagy államilag támogatott orvosi mérgekkel). E propaganda lényege, hogy az emberek többségét megfosszák a  társadalmi lét adta előnyöktől, és mindössze egy szűk csoport használhassa korlátlanul őket, ám ők viszont azért, hogy hatalmukat a tömegek felett megtarthassák. Ez a fajta viselkedésük éppenséggel ellentétes a demokráciáról az emberekben élő képpel, ahol a hatalom birtokosai a társadalmak tagjai.

Ha a demokrácia olyan dolog, amit érdemes megőrizni (lehet, nem az ideális államforma, de a történelem bemutatja számunkra azokat súlyos szenvedésekkel járó helyzeteket, amikor a hatalmat nem a polgári lakosság birtokolta), akkor mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy a tömegmanipulációs hatásokat a saját életünkre nézvén a lehető legalacsonyabbra csökkentsük. Magunkra kell hagyatkoznunk, kezünkbe kell venni saját sorsunk irányítását, sokkal inkább, minthogy kiszolgáltassuk azt politikusoknak, üzletembereknek, fegyveres erőknek, bankoknak, stb.

Legyünk szabadok!

Csökkenteni a tömegbefolyásolás ránk való hatásának mértékét aránylag egyszerű, habár kis erőfeszítést azért igényel. Ennek része, ha tisztában vagyunk a tömegbefolyásolás eszköztárával, mélyen elgondolkozunk ezeken, azonban mindennek társulnia kell személyes erőfeszítésekkel is, vissza kell szorítani mindezeket a törekvéseket egyfajta „normális” szintre, még azon az áron is, ha így a társadalom tagjainak elvárásaival szemben cselekszünk. Ez azonban meglehetősen kicsi ár ahhoz képest, hogy a demokrácia léte maga és gyermekeink szabadsága a tét. A befolyásolás járványszerűen terjed a társadalmakban, az alább felsorolt lépések azonban több mint elegendőnek bizonyulnak káros hatásuk kiküszöbölése érdekében.

1.) Ne nézd a tévét!

Dobd ki! Nincs másik médium mely annyi torzítást és befolyásolást közvetítene, mint a televízió. Idegzsibbasztó hanghatásai, a tények és a képzelet összekeverése, jókora fogékonyság a kormányzati és nagyvállalati propaganda befogadására, a szinte 100%-os üzleti tulajdonosi körnek köszönhetően; a legtöbb helyzetben tanúsított elferdített ábrázolásmódja pedig, mint például a háború egyfajta szórakoztató hírként való bemutatása, és az otthonokban való rendkívül túlzott jelenléte, a televíziót az egyes számú tömegbefolyásoló eszközzé tette. 2.) Ne törődj a fő áramlathoz tartozó újságokkal, magazinokkal és rádióállomásokkal!

Ezek ugyancsak jelentősen torzított képet adnak a világról, különösen az Egyesült Államokban, ahol a médiumok által közvetített információk szinte tökéletesen megegyeznek. (Angliában még maradt néhány jónak mondható nemzeti hírújság, mint a Guardian és az Independent.) Az alternatív lapok száma igen magas a magazinok kategóriájában, igen könnyű alternatív magazinokat találni akár a helyi gyógyszertárakban is.

3.) Online olvasd a híreket!

Az Internet nagyszerű helynek számít megtudni, mi is folyik valóban a világban, meglehetősen kis költségek ellenére, széles rálátást biztosít az eseményekre. Az alább felsorolt oldalakat a legcélszerűbb megkeresni: YearZero.org, IndyMedia.org, AlterNet.org, MotherJones.com, Greenpeace.org, CorpWatch.org, YellowTimes.org, TomPaine.com, DisInfo.com WorkingforChange.com, GuerrillaNews.com, GlobalResearch.ca, InformationClearingHouse.info, CorporateWatch.org.uk, PositiveNews.org.uk és a OneWorld.net.  (Magyarul például a http://ma.hu vagy a http://origo.hu oldalak – a fordító) Ezek az oldalak demokrácia-barátok, globálisan tartalmaznak híreket, pontosak és kevésbé nacionalista beállítódásúak.

4.) Hagyd abba a zászlólengetést!

Az ember már csak ember, nem számít, melyik ország lakosa, hová születik. Ha valóban emberségesek vagyunk, akkor elfogadjuk, hogy teljes mértékben lényegtelen, ki mely országnak szülötte. Túlságosan sok ország, mint Amerika és az Egyesült Királyság (és számos másik) bújt a hazafiság álarca mögé, egy olyan fal mögé, mely mintegy dehumanizálja azokat, akiket az imperializmusunk révén kihasználunk.

5.) Kapcsolódj be a politikai életbe!

Ez természetesen sokkal többet jelent, mint néhány évenkénti választást, a választás azonban jó kiindulópont mivel a választási részvétel soha sem volt olyan alacsony, mint manapság az emberek növekvő elégedetlenség-érzése ellenére. Politikailag tevékenynek lenni azt is jelenti, hogy fel kell keresni a helyi Parlamenti képviselőt, vagy szenátusi tagot a társadalmi igazságtalanságok megszűntetése és a környezeti problémák felszámolása érdekében (mind a saját hazádban, mind külföldön), tiltakozni kell a nagyvállalati viselkedés ellen, hiszen ez a viselkedés igencsak hadilábon áll a társadalmi és egyéni elvárásokkal, emellett baráti körben vagy civil szervezetekben át kell beszélgetni ezeket a témákat. Megfelelően hangolva a társadalmi erőket, egy közösségen belül, a kormányzat és a nagyvállalatok hatalma igen jelentős lehet.

6.) Olvasd el az ajánlott könyveket!

Olvass el néhányat a jelen írás szerzőjének honlapján található művekből. Pontos és részletes információk tudhatók meg belőlük, olyan elemek, melyeket a tömegmédia még nem tudott elrejteni.

7.) Szabadulj meg az adósságtól!

Könnyű ezt mondani, de szinte lehetetlen sokak számára, de akinek sikerül, még ha nagy erőfeszítések árán is, rájönnek, sokkal jobb adósság nélkül élni, mint adósságban (kölcsönrészletek, hiteltörlesztés, stb.), hiszen mindezek eszközök a rabszolgasorsban tartásodra. Miközben sok-sok balszerencsés embertársunk számára semmiféle választás nincs, a puszta túlélésük miatt kénytelenek kölcsönöket felvenni, azonban az is egyértelmű, hogy igen sok ember, ráadásul mind növekvő számban, nem azért vesz fel hiteleket, mert nincs fedél a feje felett, vagy mert nincs mit ennie, hanem sokkal inkább azért, hogy megfeleljen a propaganda-gépezet által sugall elvárásoknak, mely propaganda megmondja mire van „szüksége”, gyorsabb autóra, nagyobb házra, és a legújabb lapos-képernyős televízióra.

8.) Használj alternatív pénzrendszert!

A pénz a hatalom valutája. Használj alternatív pénzrendszert, mint például a LETTS, azok ugyanis, akik felállították a hivatalos pénzrendszert (az a néhány ember) egész egyszerűen nem tudnák elszipolyozni az emberek kezében levő hatalmat. A pénzrendszer nem más, mint két fél közötti megegyezés kérdése, az ideális rendszert pedig úgy alakítják ki, hogy egyaránt szolgálja az egyén és a közösség érdekeit.

9.) Tedd szabaddá elmédet!

Ez a legnehezebb, ám leginkább jövedelmező megoldás valamennyi között a tömegbefolyásolás megakadályozására, az önképzés és a megfelelő mértékű önbizalom megteremtése árán érhető el. A tudat, mely ismeri önmagát, azt is tudja, miként legyen szabad, és azt is, miképpen igyekeznek manipulálására. Tény, hogy akik rendszeresen meditációs gyakorlatokat végeznek, vagy tudatos befelé-fordulást, azok sokkal könnyebben ismerik fel, amikor egy másik ember befolyásolni kívánja őket. A meditáció - jelentse akár a keresztezett lábakkal való üldögélést egy oltár előtt, vagy a sétát a vad környezetben -, mindkét esetben a tudat szabadságának gyakorlása történik - az önismereté -, mely sokkal érzékenyebbé tesz bennünket a rabszolgasorba hajtó törekvésekkel szemben. Timothy Leary, példának okáért, az egyik legszabadabb ember volt valamennyiünk között, még akkor is, amikor börtönben volt, mert szabad volt, még ha be is zárták, a tudatában. Miközben sok pszichikai szert használt, hogy elérje az önismeret e szintjét, igazából mindez bárki előtt ott áll, mindenféle gyógyszer használata nélkül, pusztán meditációs vagy spirituális gyakorlatok végzése által. Másik technika, ami szintén működik, beszüntetni az óra használatát, amilyen gyakran csak lehetséges. Az idő szinkronizálása ugyanis az agyunkat is szinkronizálja a társadalmat uralni vágyók ellenőrző rendszere szerint.

10. Védd meg az emberi jogokat és a szabadságot

Ha a hatalmon lévők fenyegetik emberi jogainkat, kötelességünk visszavágni, felelősségre vonni őket, a bíróság előtt. Igazából, ez az egyetlen egy megmaradt létező hely, ahol kihívást intézhetünk a rendszerrel szemben – a tömegtüntetések már korántsem látszanak olyan hatékonynak, mint egykoron. Ne engedd a hatalmon lévőknek, hogy átgyalogoljanak rajtad. Ha hagyod, akkor csupán megkönnyíted dolgukat, hogy ugyanezt megtegyék másokkal is, és a lavinahatás beindulását követően eljutunk a Big Brother katasztrófáig.

11.) Minden adandó alkalommal tiltakozz!

Habár úgy tűnik, hogy a tiltakozás manapság kevésbé hatékony út, azonban van egy rendkívül fontos szerepe, a tiltakozás képes egyesíteni az embereket. Semmi nem ad nagyobb lélektani erőt, mint együtt menetelni a többiekkel fontos társadalmi célokért.

12.) Hálózat, hálózat, hálózat

Amikor először tesszük fel a kérdést a valósághoz való viszonyunkról, térképezzük fel magát a valóságot, természetes a világtól való visszahúzódásunk, miközben önmagunk létezését újraértékeljük. Ez az eljárás olykor érzelmekkel túlfűtött lehet, mert megtapasztalhatjuk, életünk teljes felépítése bizony hazugságokon alapszik (vagyis másképpen fogalmazva, a valóságról alkotott térképünk alapvetően téves). Ezen a belső úton minden egyes embernek végig kell haladnia, mindenkinek meg kell ismernie a saját lelkivilágának sötét oldalát. Azonban ez az eljárás nem tart örökké, nem létezhetünk úgy, mint aki semmire sem reagál; az út a szabadsághoz vezet, megértjük, nincs szükségünk többé társadalmi kontrollra ahhoz, hogy el tudjuk magunkat helyezni a világban. Szabadokká leszünk tehát, ekkor pedig természetszerűleg visszamegyünk a társadalomba és az általunk is elfoglalt hálózatokba, ahol mások is, hozzánk hasonlóan, az emberiesség szabadságán munkálkodnak. A közösség rendkívül fontos számunkra, hogy ébren tartson bennünket, közösségi kezdeményezést ad, és azért is, mert közösségben sokkal hatékonyabban tudunk dolgozni. Mindannyian, akik ezen az úton járunk, segítséget kaphatunk azoktól, akik előttünk járnak, és kifejezhetjük nekik hálánkat, és az egész hatalmas ébrentartási folyamatnak, hiszen a szabadság minden egyes embert megillet, akivel csak találkozunk. Az egyén szabadsága pedig abban is megnyilvánulhat, hogy egész egyszerűen rámosolyog egy idegenre. Ez a lélek felelőssége.

*     *     *     *     *

Bárki, aki végrehajtja a fenti tizenkét lépést 95%-ban megszabadul mindenféle társadalmi befolyásolási kísérlettől. Ha a követők száma elér egy kritikus arányt (talán ez nem több, mint 5%), akkor a hatalmon lévők azonnal visszatérnek majd az emberi és a demokratikus viselkedéshez. Egyébként pedig, ha ezt nem tesszük, továbbra is bábként élve, de segítünk lenyomni azoknak a demokráciát, akiknek ez a céljuk, és akiknek abszolút nem számít, hányan haltak meg a demokrácia megteremtéséért; aztán egy napon majd arra ébredünk, hogy valójában kőkemény diktatúrában élünk.

A választás a tied.

 

 

Forrás: 

http://aranylaci.freeweb.hu/manipulation/manipulation.htm

A MONTAUK PROJEKT

2012.06.13

Szinte már megszokhattuk ha valamilyen „egzotikus” kísérlet, vagy a hétköznapokban ismeretlen fizikai jelenség kerül szóba, előbb-utóbb felbukkan Nikola Tesla neve. A jelen esetben sincs ez másként. Kiderült ugyanis, élete alkonyán titkos projekteken dolgozott, a Modern Fizikai Kutatóintézet megbízásából, ahol munkatársa volt Einstein és Neumann János is. Közös tevékenységükre alapozott kísérletek eredményei sokak számára a még a „hit” kategóriába sem férnek bele.

A II. Világháború utolsó éveiben az Egyesült Államok katonai erői, főként Tesla korábbi társa, Neumann János, segítségével figyelmüket a radarok számára láthatatlanságot biztosító technika kifejlesztésére koncentrálták. Tesla 1942. márciusában elfordult a kutatásoktól, miután nem hitt az egész elképzelés sikeres kivitelezhetőségében, azonban felhívta a figyelmet Neumannra, aki át is vette a munkálatok irányítását. A kutatási eredmény a Philadelphia Kísérlet néven vonult be a köztudatba, a végrehajtási helyszín nevének köszönhetően. A Haditengerészet Philadelphiai Főhadiszállásán az SS Eldrige nevű hajót nagyfrekvencián üzemelő transzformátorokkal szerelték fel, majd ezeket feltöltötték, álcázó erőtér létrehozása céljából. 1943. augusztus 12-én az Eldridge eltűnt, majd négy órával később ismét felbukkant, azonban súlyos problémák mutatkoztak vele. Mind a hajó, mind a személyzet molekuláris szerkezete nyilvánvalóan szétesett majd újrarendeződött, minek köszönhetően a személyzet egyes tagjai a hajó fémburkolatában bukkantak fel, míg mások egyszerűen eltűntek.

A címben szereplő kísérlet lefolyását a legélethűbben egy testvérpár írta le, akik kiugrottak a hajóból, miközben az a hipertérben mozgott, ők pedig tér- és időugráson estek át.

„A hajó a hipertér felé sodródott. Mi a hajó belsejében voltunk, és tudtuk, valami fatális hiba történt a teszt végrehajtása során. Megpróbáltuk ezt az egészet félbeszakítani, de nem lehetett. Végigrohantunk a fedélzeten, és átvetettük magunkat a hajó korlátján. Kiugrottunk a hajóból, azonban időfolyosóba kerültünk, melynek végén Montaukban, Long Islandon kötöttünk ki 1983. augusztus 12-én éjszaka.

Nagyon gyorsan ránk találtak, sietve levittek minket a lépcsőkön, ahol von Neumann üdvözölt bennünket. Hatalmas megrázkódtatás volt mindez számunkra. Az egyik pillanatban 1943-ban voltunk, és most 1983 volt, Neumann idős emberként tekintett ránk. Elmondta, zárlat keletkezett a hipertérben, ezért vissza kellett menniük az időben és kikapcsolni a generátorokat a hajón, egyébként a hipertér további örvényeket vetett volna, ereje egyre növekedett volna, és esetleg az egész bolygót is elnyelhette volna. 40 éve várt érkezésünkre.”

 

1. ábra. Preston Nichols és Ed Cameron

 

A két testvér, Duncan és Edward Cameron, története meglehetősen bonyolult és érdekes, azonban mindenféleképpen hitelesnek tekinthető. A Cameron testvérek időbeli kivetítődését kiváltó kísérlet akkoriban Szívárvány Projekt néven volt ismert, később azonban átnevezték Főnix Projektre, amikor a kapcsolat az 1943-as kísérlettel egyértelművé vált. A kísérlet végrehajtására a Haditengerészet és a Légierő közös birtokában lévő Montauk Point-on került sor, New York állam távoli, keleti pontján. A kísérlet eredményes végrehajtása számos egyéb projekt beindítását tette lehetővé. Neumann János arra koncentrált, vajon miként lehetne leküzdeni a Philadelphia Kísérlet során felmerült nehézségeket. Az alkalmazott technológiát finomítani kellett, egyben szükséges volt metafizikai kérdések megválaszolása is, mint például, hogyan lehet stabilizálni a tudatot a hipertérben való utazás során. Az események hosszú láncolata köti össze az 1943-as Philadelphia Kísérletet az 1983-as Főnix Projekttel, az USA katonai erőinek számos fejlesztési és kutatási programja vezetett el a kívánt célig. A munkálatokban számos náci csúcstechnikus és csúcsszakember vett részt,  akik a II. Világháború végéig jó néhány olyan tértechnikai- és fegyverkísérletet hajtottak végre, melyek műszaki háttere messze fejlettebb volt a Szövetségesek akkori fejlettségi szintjénél. E kutatások eredményeit természetesen továbbfejlesztették, sok más egyéb technikai megoldással együtt, ezeknek köszönhető a mai kor számítástechnikája, a radarok számára láthatatlan lopakodó repülőgépek, valamint sok-sok metafizikai kísérlet, beleértve a mostanában vizsgált, a  Montauk Bázison végrehajtott kísérleteket is.

 

1951-ben az SS Eldridge-t eladták a Görög Haditengerészetnek. A hajónaplóban valamennyi adat megtalálható egészen 1944-ig visszamenően, az ennél korábbi eseményeket rögzítő lapokat ugyanis kitépték. A USA kormányzata a mai napig tagadja, hogy bármiféle, ilyen jellegű kísérletet végrehajtottak volna az Eldridge fedélzetén.

 

A Philadelphia Kísérletre és a Montauk Projektre vonatkozó információkat Preston Nichols, Duncan Cameron és az író/újságíró Peter Moon hozta nyilvánosságra. A misztikus tér- is időutazásról szóló kalandok érdekfeszítő olvasmányt jelentenek. Az említett kísérletekkel kapcsolatos hivatalos tagadások ellenére nyilvánvaló, hogy a legnagyobb titoktartás közepette kifejlesztésre kerültek különböző, a tudatállapot megváltoztatására irányuló technikák, a kísérletekben résztvevők védelme érdekében.

 

Az 1970-es évek elején Preston Nichols, elektronikai mérnök, ösztöndíjat kapott a mentális telepátia vizsgálatára. Kutatási programja felölelte bizonyos pszí-képességekkel rendelkező személyek válaszainak vizsgálatát, és azt tapasztalta, hogy a nap egy bizonyos időszakában tudatuk valamiképpen összezavarodik, és képtelenek a hatékony gondolkozásra. Nichols elektromos zavaró jelekre gyanakodott, ezért különböző vevőket állított fel az esetleges bejövő jelek detektálására. Úgy találta, hogy valamennyi esetben, amikor a 412-420 MHz-es jelek felbukkannak az éterben, a kísérleti alanyok agyműködése összezavarodik. A 412-420 MHz-es jelek eltűnése után kb. húsz perccel a pszí-képességekkel rendelkező alanyok visszanyerték eredeti adottságaikat.

 

 

2. ábra. A Montauk Állomás

 

Nichols elhatározta, követi a jelet. Ehhez egy átalakított TV-antennát használt fel, csatlakoztatta kocsija tetejéhez és egy VHF vevőhöz. Fáradozása sikerrel járt, kimutatta, a jelek forrása a Montauk Point. A jeleket közvetlenül egy piros-fehér radar-antenna sugározta a Légierő Bázisról. Az anomália forrásnak megtalálása után Nichols rögtön felismerte az ősrégi, a II. Világháború idején radarvédelmi célokra használt, úgynevezett „intelligens” radart. Mivel Nichols a bázis körül rendkívül szigorú biztonsági rendszabályokkal találkozott, így csak meglehetősen kevés hasznos információhoz jutott. Ezután Semmiféle további kapcsolat nem volt Nichols valamint a Haditengerészet és a Légierő közös Montauk-i Bázisa között egészen 1984-ig. Ekkor egyik barátja felhívta Nichols figyelmét a bázis elhagyatottságára és arra, érdemes lenne megvizsgálni. Amikor Nichols megérkezett a bázisra, meglepetéssel tapasztalta annak elhagyatott állapotát, amiből egyfajta vészkiürítésre gyanakodott. Rábukkant a különféle magasfeszültségű berendezésekre, valamint egy csomó szétszórt iratra, s mindebből az derült ki, a bázis nem sokkal korábban még működött. Nichols megpróbálta kitalálni kik voltak az elektronikus berendezések tulajdonosai, révén elektronikus eszközöket gyűjtött. Mivel semmiféle, a gyártóra vonatkozó jelzés nem volt a berendezéseken, a bázis tehát hivatalosan nem működött. Nicholsnak az az ötlete támadt, hogy alaposabban körülnéz a bázison és annyi berendezést szed össze, amennyit csak tud. Nicholsnak a Montauk Bázison történt jelen látogatása alatt különleges anomáliákat tapasztalt meg az agyműködésével és az általa feltalált személyekkel kapcsolatban. Példának okáért, rábukkant egy hajléktalanra, aki a bázison élt, amióta az nem működött. Ez a férfi úgy emlékezett Nicholsra, mint az egyik technikusra, aki részt vett a bázis üzemeltetésében, s arra is emlékezett, hogy Nichols eltűnt nem sokkal azelőtt, hogy a bázis teljesen megbolondult és ki kellett üríteni. Preston semmiféle tudatos információval nem rendelkezett ezekkel az eseményekkel kapcsolatban és nem is vette különösebben komolyan őket, amíg hasonlóképpen fel nem ismerték többen is egy rádiófesztiválon. Ezek a találkozások megváltoztatták Preston elképzelését önmagáról. Néhány évvel később találkozott Duncan Cameronnal, aki a mentális telepátia területén végzett kutatásaiban vett részt.

 

Preston és Duncan együtt mentek el a Montauk Bázisra, hogy kikutassák az anomáliákat és az „intelligens” radar által sugárzott jeleket. Ott-tartózkodásuk alatt Duncan seregnyi ismeretet tudatosított, melyek az ő bázisbeli szerepével voltak kapcsolatosak. A megtapasztalásai közül sokat videóra is rögzítettek, a felvételeken pedig látszik, ilyen alkalmakkor Duncan nyilvánvalóan retteg. E traumatikus események alkalmával Duncan visszaemlékezett „pszichikus kivetítőként” betöltött szerepére. Feladata a kundalíni energia-hálózat összpontosítása, valamint képekre való koncentrálás volt. Az általa keltett energiákat a kísérletek során rendkívül bonyolult számítógépes rendszerekkel felerősítették, ezt a rendszert egyben portálnak is használták, mely segítségével a tárgyat magát, melynek képét Duncan elképzelte, a tér és idő egy másik pontjára továbbítottak, illetve egy elképzelt tárgyat hoztak be a létezésbe a Montauk Bázison. A kísérletekhez szükséges fejlesztések igen nagyszámú emberéletet követeltek, Al Bielek szerint mintegy negyedmillió utcagyerek tűnt el az évek során a 24 bázis összekapcsolásának időszakában, e tevékenység miatt. A projekt különösen a pubertáskorban lévő fiúk elektromagnetikus energiáját használta fel, akiket előzőleg különféle ártalmas beavatkozások sorozatának tettek ki, ezen energia természetének és használatának megismerése céljából.

 

Az is kiderült, Prestont úgy programozták, hogy két különböző idősíkon is képes legyen tevékenykedni. Miközben Preston igyekezett felszínre hozni elnyomott memóriaemlékeit, egyre sűrűbben tapasztalt időkiesést és aszinkron eseményeket, példának okáéért, gyakran találta munkanapjának közben kezét megsérülve és ellátva ragtapasszal, miközben semmiféle olyan emléke nem volt, hogy hogyan és milyen körülmények között sérült meg. Abban az időben Preston Lond Islanden dolgozott, a honvédelemmel kapcsolatos szerződéseket kötött. Elhatározván, hogy többet tud meg, megtalálta a legalkalmasabb módszert blokkolt memóriaemlékeinek felszabadítására, ez pedig saját reakcióinak megfigyelése volt, amikor a tervezeten gondolkozott. Egy bizonyos szoba meglehetősen idegesítette. Megpróbált bejutni ebbe a bizonyos helyiségbe, azonban úgy találta, nem rendelkezik ehhez megfelelő jogosultsággal. Az elkövetkezendő hetekben Preston folytatta a hiányzó idővel kapcsolatos kutatásait és kitartóan figyelte testének jelzéseit is. Egy napon odáig merészkedett, hogy a megfelelő hivatali eljárást követve, azonosító-kártyáját kezében tartva odalépett az említett szobához vezető ellenőrzési ponthoz, s legnagyobb meglepetésére kártyáját visszakapta és továbbengedték. Preston követte összeszoruló gyomrát, s hamarosan egy fényűző mahagónifával borított irodában találta magát, az íróasztalon olvasható volt a névtábla, rajta a név: Preston B. Nichols projekt-igazgatóhelyettes. Az iratokat átnézve felfogta, létezik egy teljes második életpályája is, melyről tudatos állapotban semmit sem ismer. Preston megtapasztalásai tovább folytatódtak, azonban már ennyi is elég volt számára, hogy megértse a kísérletekben résztvevő emberek konspirációs hajlamait és viselkedésük összetettségét. Később elmondta, sikerült megértenie kezének gyakori sebesüléseit is. Mialatt Projekt igazgatóhelyettesként dolgozott, részt vett valamiféle rendkívül fejlett és bonyolult technikai eszköz kifejlesztésében - körös-körül mindenféle csatlakozók és nehéz berendezések -, ennek volt köszönhető keze sűrű sebesülése.

 

 

3. ábra. Neumann János 50 éves kora előtt nem sokkal  4. ábra. Neumann János az 1990-es évek elején

 

A Montauk Projekt keretében végzett kísérleteket teljes egészében Preston Nichols és Peter Moon rendkívül izgalmas négykötetes könyvében olvashatjuk; szerzőtársa ellenőrizte az állítások hitelességét, valamint videofelvételeket, fotókat és dokumentumokat szerzett be bizonyítékokként. További bizonyítékot jelent Stewart Swerdlow, az egyik Montauk fiú beszámolója, aki kísérleti alany volt. Sok-sok elképzelhetetlen eseménnyel szembesülnek azok, akik a Montauk Projektről szóló beszámolókat tanulmányozzák egészen napjainkig. Különböző helyekkel, hiedelmekkel és tevékenységekkel. Az eredeti kísérletekre összpontosítva azt találjuk, hogy Preston Nichols, Duncan Cameron és Peter Moon igazat állítanak. A kísérletek eredményeképpen minden bizonnyal általánosan használják a tudatmanipulációs technikákat, akár nagyobb tömegek esetében is, azonban az ismeretek az emberi tudat működésének különböző szintjeire, az emberi tudat igazi mivoltára vonatkozóan és kapcsolódásáról az egész Világegyetemhez, egyelőre továbbra is rejtve maradnak. Ha mindehhez hozzávesszük a Montauk Bázisnak a Föld felszínén elfoglalt különleges pontját, valamint a Bázis vezetőinek kapcsolatát esetleges földönkívüli lényekkel, a rejtély még mélyebbnek tűnik.

 

A továbbiakban Preston Nichols, Duncan Cameron és Peter Moon által nyilvánosságra hozott legfontosabb felfedezésekre fókuszálunk. Habár a Montauk Projekt célkitűzései között szerepelt az eredmények embertömegek viselkedésének és tudatos működésének kontrollálása, ezenkívül speciális, egyénenként testreszabott, az emberi potenciálra vonatkozó kutatások végzése – a kutatók által leleplezett tevékenység részeként -, szerepet kapott az erkölcsi, az inspirációs és tudati képességek növelése is.

 

Tudatilag beprogramozott embereket küldtek a társadalom fő áramlatába, egészen addig éltek teljesen normális közösségi életet, amíg meg nem kapták a tudatalatti programjuk végrehajtására a parancsot, a legtöbb esetben egy gyilkosság végrehajtására, drog- és fegyverkereskedelemre és egyéb titkos tevékenységekre. Cathy O’Brien leírja saját élettapasztalatait az „Amerika Transzformálása” című könyvében, ebből megtudhatjuk, miként kondicionálták az egyes személyeket.

 

Véletlennek nem nevezhető az egybeesés, miszerint a Montauk Bázis pontosan az Alganquin indiánok törzsi területén fekszik. A hely eredeti neve „Manatuck” indián kifejezés a hegyre, illetve a magasföldre vonatkozóan, olyan helymegnevezés, mely távol esik a megfigyelőtől, illetve ahonnan a megfigyelőt valaki távolról láthatja.

 

Egy régi, 1911-ben megjelent könyv, Long Island Története – címen, tartalmaz egy fényképet „Montauk Piramisairól”. A képen három piramis, más szóval „mound” látható, egyenként mintegy 7 méter magasak. A piramisok e hármas felállítása ezoterikus tradíciók szerint egyértelműen a Marsra és Egyiptomra utalnak, ami különösen annak a ténynek az ismeretében elgondolkoztató, miszerint a Montauk törzs megmaradt tagjainak fő családi vonala a „Fáraó” nevet viseli.

 

Legendák kapcsolják össze Montaukot Atlantisszal, mindez geológiai tényeken alapszik, melyek szerint a talaj Montauk térségében jelentősen eltér Long Island többi részétőlű: „sokkal inkább úgy néz ki, mint ha ebben a térségben egy tenger alatti hegy érte volna el a felszínt”. Mások szerint Montauk az ősi Atlantisznak egy el nem süllyedt, megmaradt darabja, az itt őslakos indiánok pedig az atlantisziak leszármazottai. A királyi család neve, a „Fáraó” név, is meglehetősen alátámasztani látszik ezt az elméletet. „Long Islandről úgy gondolja a legtöbb geológus, hogy jelenlegi helyére az északi sarkvidék térségéből sodródott a jégkorszak vége felé. A p54-es piramis Montaukban – Preston Nichols és Peter Moon szerint – elhelyezése különleges szakrális geometriát mutat, hiszen éppen 100 fokra esik az egyiptomi Nagy Piramistól, amennyiben a 12-es felosztást használjuk. Montauk megegyező délkörön fekszik a görög Olimposszal, az istenek lakhelyével, és a jelenleg Törökország területén található mitológiai Trójával, mely város – a feltételezések szerint -, akkor élte virágkorát, amikor Atlantisz elsüllyedt.

 

A Haditengerészet és a Légierő közös bázisa szent indián temetkezési helyen épült, s a terület jogos tulajdonosának személyéről a mai napig vita folyik. A Montauk törzs megmaradt tagjainak először is azért kellett harcolniuk New York Állam törvényes képviselőivel, mert azok az indián törzset kihaltnak nyilvánították. Szent helyeket azért kellett temetkezési helyül választani, mert ez esetben a csontok tartalmazta kristályos anyag megőrzi a hozzá tartozó élőlény életének emléknyomait, s továbbítja az egyetemes energiahálózat felé. Ez a törvényszerűség lehetővé teszi az elhaltakkal való kommunikációt, és egyben biztosítja a tudatosság szintjének folyamatos emelését, az ősök által összegyűjtött információk szétsugárzását a bolygó energetikai hálózatába.

 

 

5. ábra. A kihalt bázis egy része.

 

A Montauk kísérletek során Duncan Cameron rendkívül fontos kapcsolódási ponttá vált a bolygó energetikai rendszeréhez. Kiterjedt pszichikai és ezoterikus képzést követően képes volt megérinteni a „Földanya szívverését”, megismerni bolygónk energiahálózatának különböző szintjeit, továbbítani, illetőleg kiolvasni belőle információkat, attól függően, milyen irányú információátvitelre kapott megbízást. Gondolatokat lehetett elültetni az energiamezőben, sőt tömegek számára tudták befolyásolni a tudatos időérzékelést. Azonban, ismeretlen okok miatt, a bolygó energiaközpontjainál letöltött információk nem voltak manipulálhatók. Így habár kiválogatták és közvetítették az információkat a Föld tudatosságának morfogenetikus mezői felé, a kísérletekkel kapcsolatos rejtett és tudatalatti információk is továbbításra kerültek, sőt, igazából ezek kerültek leginkább kisugárzásra valamennyi teremtmény számára, és ennek köszönhetően hozzájárultak a tudatosság evolúciós fejlődésének felgyorsításához.

 

A Montauk Projekt kísérleti eredményei valamennyi embert inspirálhatnak rejtett képességei megismerésére. Érzékenyebb egyének számára lehetségesnek bizonyult, hogy az éterből különböző tárgyakat materializáljanak pusztán gondolataik segítségével, illetőleg, hogy szabadon kalandozzanak a tér és idő szövevényén, örvényeket keltsenek a múltban és a jövőben. Valamennyi ember számára megnyílt az út hasonló eredmények produkálására. Ha rábízzuk másokra, hogy kiterjesszék a mi tudatosságunkat, akkor nem leszünk képesek saját képzelőerőnket használni, ami biztosíthatná számunkra, hogy a manifesztáció mestereivé váljunk.

 

Duncan Cameron - feladata szerint - természetfeletti képzeteket manifesztált, mesterséges valóság megteremtése céljából, azért, hogy az időutazók körül létrejöjjön egy mező, ily módon kapcsolatban maradhattak valóságos tudatukkal, míg elérték célállomásukat. Mindezt a szexuális energiák összpontosításával érték el. Ezek a technikák Aliester Crowley, a scientológus Ron Hubard és követőinek szexuális mágiát alkalmazó korábbi kísérletein alapultak. Mind a Montauk kísérlet, mind Crowley kísérletei arra derítettek fényt, hogy amikor a tantrikus érzelmi orgazmus által keltett szexuális energiákat a Föld energiahálózatába egy erőponton koncentráltan besugározzák, a gondolat ereje, az érzelmek és a vizualizáció az orgazmus vakságának pillanatában felerősödnek. E technika alkalmazása felgyorsítja a gondolatok realizálásához vagy a manifesztálásához szükséges időt, valamint növeli a kollektív tudatba küldött információ töltésének nagyságát. Ezek a kísérletek azt is kiderítették, mekkora az emberi tudat ereje, valamint azokat a képességeket is, melyeket valamennyien kifejleszthetünk saját valóságunk tökéletesebb meghatározására.

 

A tudat szétválasztásának technikáját használták és fejlesztették a Montauk kísérlet keretében, mind a kísérletek áldozatain - akiken ezt a pszichikus fejlesztéseket végrehajtották -, mind a kísérletekben résztvevőkön és a technikai személyzeten, akik a magukat a kísérleteket felügyelték. Kiderült, hogyan szorítható ki a személyiség/lélek tudatossága a testből, meghagyván a helyet a tudat megfelelő rekeszében, hogy újraprogramozhatóvá váljon a személyiség, más, különböző személyiségek ültethetők bele, mely új személyiségjegyek alapján fog az illető viselkedni tudatos állapotában. Minden egyes alanynak különbözött a többiekétől a programja, különböztek a kulcsai, a jelfrekvenciái, valamint azok az események és parancsok is, melyek ezeket aktiválták. „Ezek a vizsgálatok megmutatták valamennyiünk számára, habár extrém eseteken keresztül, miként működik az emberi társadalom maradék része, hogyan éli mindennapi életét, habár ezen képességek messze alacsonyabb szintű használatával. Azt, hogyan tartja kézben a többrétegű személyiség a maga egymással is ellentmondásos képességeit, értékeit; azt, hogy miként felügyeli belső gondolatai és érzései sokszínűségét miközben igyekszik meghatározni és megfigyelni önmaga tudatosságát; valamint azt, hogy az egyes, különböző tudatossági rekeszek által gerjesztett energiák milyen gyakran nyilvánulnak meg a mindennapokban önmaguk kifejezése érdekében mint motivációk és attitűdök. Az oktatási intézményeken, a munkahelyeken, a médián és a hirdetéseken keresztül megkaptuk az elfogadható kulcsingerek és válaszok paradigmáit, melyekkel aztán dolgoznunk kellett. Amikor a sorompók megszűntek létezni a különböző parancsok, elvárások, remények és vágyak között, sok-sok konfliktus és idegi probléma eredményeként, teljes idegösszeomlást vagy „skizofréniát” tapasztaltunk. Ezekben az időkben történt, hogy eredeti tudat/lelkünk fénye keresztülragyogott mindenen, s messze távolibb koncepciót tárt fel létünk mélyebb valóságáról. Amikor már képesek voltunk úgy használni saját tudatosságunkat, hogy megfigyeljük számos összetevőjét, valamint át tudtuk alakítani különböző összetevőit és kialakítani egy integrált és összehangolt működést, akkor megtapasztaltuk hogyan kerülhet az egyén összhangba saját magával, és beléphettünk arra a rezgésszámra, amit „mesterinek” nevezhetünk.”

 

A Montauk Projekt a maga teljességében megmutatta, hogy amit nekünk a realitásról tanítanak, az bizony meglehetősen messze esik a valóságtól, az ugyanis sokkal összetettebb, az alkotóerőnkben rejlő lehetőségek elképesztő mértékben dinamikusabbak, valamint, hogy a térben és időben elfoglalt helyünkről kialakított, a lineáris létezésként megfogalmazott elképzelésrendszerünk, messze távol esik a létezés igaz valóságától.

 

Fordítás: a Lightnet News, Double Issue #7/8 1998. augusztusában megjelent cikk alapján

 

Magyar nyelvű forrás: http://aranylaci.freeweb.hu/montauk/montauk.htm

SOHA NEM LÁTOTT BAKTÉRIUMOK JÖNNEK

2012.06.12

 

A genetika Darth Vaderének is nevezett Craig Venter egy olyan nagyszabású kísérletsorozat végén jár, amely a saját bevallása szerint is "már-már fekete mágia": a cél egy sohasem létezett sejt, egy mesterséges baktérium tervszerű létrehozása.

Craig Venter, a molekuláris biológia korosodó, ám lendületéből mit sem vesztett fenegyereke újra és újra mer nagyot álmodni. "Így visszatekintve, a humán genom csak kitérő volt" - vallotta egy interjúban a pályafutását újságíróként bő évtizede közelről követő Wil S. Hiltonnak.

Illusztris kollégáival, a pályáját a kétszeres Nobel-díjas Frederick Sanger mellett kezdő, most 80 éves Clyde A. Hutchisonnal és az 1978-ban megosztott Nobel-díjjal kitüntetett Hamilton O. Smithszel az 1990-es évek eleje óta kutatják, vajon meddig egyszerűsíthető egy baktérium génállománya úgy, hogy a sejt még életképes maradjon. Céljuk egy olyan genomiális "létminimum" megállapítása, amely kiindulópontként szolgálhat a testreszabott mikrobák mérnöki tervezéséhez. A nélkülözhetetlen DNS-elemekből álló minimális készlet mellé ugyanis tetszés és kívánság szerint illeszthetők a legkülönbözőbb funkciójú egyéb gének - olyanok, amelyek képessé teszik a sejtet egy mérgező ipari melléktermék ártalmatlanítására, az üvegházhatást okozó gázok elnyelésére, vagy éppen egy kémiai úton csak méregdrágán szintetizálható gyógyszervegyület tömeges előállítására. Az elképzelés elvi kivitelezhetőségét már bizonyították, amikor 2010-ben bejelentették, hogy megalkották az első, teljesen szintetikus úton létrehozott DNS-t hordozó baktériumot - most már csak az következik, hogy az új technológiát az emberiség szolgálatába állítsák.

Craig Venter

Az ötlet a Venterék által felvetett formában ambiciózus ugyan, de részeiben nem új keletű, sőt: az engedelmes egysejtűek hadra fogása szinte egyidős a civilizációval. Amióta csak az ember sajtot készít, kovászolt kenyeret süt, sört főz vagy bort érlel, a mikroorganizmusok vegyi apparátusát fordítja a saját javára. Újabb keletű, mégis lassan évszázados praktika az antibiotikumot gyártó penészgombák és társaik gyógyszeripari alkalmazása; végül az utóbbi évtizedekben, a molekuláris biológia előretörésével rutinná vált a genetikailag módosított mikrobák hasznosítása is. A DuPont vegyi óriáscég például a fonalszövés alapanyagául szolgáló poliészter előállítására alkalmaz génmódosított kólibaktériumokat, a gyógyszeripari mamut Sanofi pedig rekombináns DNS-t hordozó élesztővel gyártatja hatóanyagai egy részét.

Olajfolt egy kínai kikötő vizének felszínén

Az ember mikrobák iránti vonzódása nagyon is érthető és indokolt. A baktériumok és a sejtmagvas egysejtűek történetük hosszú évmilliárdjai alatt jószerivel minden kémiai fortélyt kikísérleteztek, amely a természet vegykonyhájában egyáltalán kivitelezhető (lásd keretes írásunkat). Ráadásul ezek az élő üzemek nemcsak hogy elvégzik a rájuk rótt feladatot, de eközben vígan szaporodnak is, a magukhoz hasonló üzemek sokaságát létrehozva - és ez szintén olyasvalami, amit egy csövekből és tartályokból álló vegyi reaktortól aligha várhatnánk el. Mindeddig azonban az ember vagy az egysejtűek természet adta képességeit kamatoztatta, vagy legalábbis már létező mikroorganizmusokat "turbózott fel" a saját céljainak megfelelően. Venter víziójában az a forradalmi, hogy a célszerszámnak szánt baktériumok genetikai állományát újonnan, apró darabokból kívánja összerakni, minden sallang, evolúciótörténeti reliktumnak bizonyuló részlet kihagyásával.

Tér- és időléptékeink korlátozottsága folytán mi, emberek hajlamosak vagyunk megfeledkezni néhány szerénységre intő tényről. Az egyik, hogy a földi lét története javarészt az egysejtűek története: David Attenborough híres év-hasonlatát idézve javában az augusztust taposta már a Föld, amikor a többsejtűek megjelentek az élet porondján. A másik, talán még ennél is fontosabb az, hogy a bioszférát - számunkra szinte észrevétlenül - ma is a mikrobák uralják. Nemcsak azért, mert a biomassza mintegy felét ők teszik ki, és nem is csak azért, mert parányi méretüknél és szaporaságuknál fogva egyedszámban nagyságrendekkel túltesznek az összes többi élőlényen; hanem leginkább azért, mert olyan alapvető biokémiai fogásokat ismernek, amelyek nélkül a bioszféra anyagkörforgása - és ennélfogva a teljes soksejtű lét - azonnal leállna. Egyedül a mikrobák képesek a légköri nitrogént a növények és állatok számára felvehető formába hozni, és a szerves nitrogént is csak ők tudják visszaalakítani nitrogéngázzá. Egyedül a mikrobák képesek a bioszféra legnagyobb tömegben felhalmozott szerves anyagát, a cellulózt lebontani - a növényevők, a tehenektől a termeszekig, mind az ő segítségükre szorulnak. S e vegyi mesterfogások csak parányi szeletét mutatják annak a döbbenetes biokémiai változatosságnak, amely a mikrobiális életet jellemzi. Mi, soksejtűek a biokémia terén hallatlanul egysíkúak vagyunk: kizárólag a szerves anyagok egy szűk köréből tudunk energiát nyerni, és az egyetlen valamire való mutatványunkat, az oxigénnel való légzést is egy olyan sejtszervecske végzi bennünk, amely valaha baktériumként kezdte evolúciós karrierjét. (Nota bene, a növények nagy kunsztját, a fotoszintézist is a baktériumok fejlesztették ki, s a növényi sejtekben ma is az ő leszármazottaik gyakorolják.) A különböző mikrobák ezzel szemben a szerves és szervetlen vegyületek szinte végtelen sokaságából képesek energiadús elektronokat kinyerni, és elhasznált, "fáradt" elektronjaikat is a legváltozatosabb molekulákon tudják végső nyugalomba helyezni. E biokémiai diverzitásnak köszönhetőek a nitrogénnel űzött trükkök, a vegyértékek szempontjából igen sokarcú kén oxidációs állapotaival való zsonglőrködés, de a vas és más nehézfémek feldolgozásának-átalakításának képessége is. Végül is nem meglepő ez egy olyan élőlénycsoporttól, amely évmilliárdokig egyeduralkodóként lakta a Földet, s közben meghódította annak legextrémebb zugait a hőforrásoktól a vulkáni kürtőkig és az óceáni árkoktól az Antarktisz jegéig. E nem triviális lakhelyeken a fennmaradáshoz szükséges anyag- és energiaforrások előteremtésének kényszere nem triviális eszközöket hívott életre.

 

Mi mindenre lehetnek alkalmasak a biológusok tervezőasztalán - pontosabban persze a számítógépükön - dizájnolt baktériumok? Elsősorban is minden olyasmire, amire elődjeiket már eddig is használták. A természetvédelemmel, környezeti helyreállítással foglalkozó szakemberek számára jól ismert a bioremediáció fogalma, vagyis a környezeti szennyezésnek mikroorganizmusok vagy más élőlények bevonásával történő eltávolítása.

A Morning Glory tavacska a Yellowstone Nemzeti Parkban, melynek színét algaszerű baktériumok adják.

A bioremediáció lényege, hogy a szennyező anyagot az adott élőlény táplálkozása, anyagcseréje során a környezetre ártalmatlan vegyületekké alakítja, vagy legalábbis felhalmozza, és ezzel könnyen összegyűjthetővé teszi.  Az elhalt fák lebontására specializálódott gombák, így a fogyaszthatósága okán is népszerű laskagomba enzimrendszere például a dízelolajjal éppen olyan jól elbánik, mint a korhadó faanyaggal. Egy kísérletben a laskagomba fonalas szövedéke az olajjal szennyezett talajban négy hét leforgása alatt lebontotta a rákkeltő policiklusos aromás szénhidrogének 95 százalékát. Ha pedig egy szennyezésbe minden élőlény kémiai fogazata belevásik - akár a lebontás nehézségei, akár a hely hozzáférhetetlensége miatt -, akkor jöhetnek a genetikai mérnökök, akik egy kiszemelt, ígéretes faj módosításával új "szuperporszívót" hoznak létre. Így alkották meg a tudósok a Deinococcus radioduransnevű, a radioaktivitást döbbenetesen jól toleráló baktériumnak azt a változatát, amely az erősen sugárzó nukleáris hulladékban éldegélve békésen elmajszolja a veszélyes toluolt és higanyionokat.

Várható, hogy a természet diktálta kötöttségek egy részétől megszabadulva, a kívánt tulajdonságokat jószerivel szabadon elegyítve Venter és csapata hasonlóan bizarr képességekkel rendelkező mikrobákat hoz majd létre.

Amíg folyik az első szintetikus haszonbaktérium tervezése, Venterék addig sem tétlenkednek: most éppen egy olyan genetikailag manipulált zöldalgát tesztelnek, amely sárgára változtatott színanyaga révén kevésbé árnyékolja el fajtársai elől az éltető napfényt, ezért jóval hatékonyabban tudja a szén-dioxidot megkötni. A cég nagyléptékű kísérletéhez egy csaknem 33 hektáros földterületet vásárolt, ahol az algák telepítése céljából komplett tavakat fognak létesíteni. A tervek szerint a moszatok a közelben működő erőmű által kibocsátott szén-dioxidot fogják táplálékká és üzemanyaggá alakítani, kettős hasznot hajtva ezzel az emberiségnek.

A feltáruló lehetőségek azonban messze túlmutatnak a környezeti kárelhárításnak, illetve a növekvő népesség tápanyagellátásának - kétségkívül kulcsfontosságú és sürgető - feladatain. Ma, ha egy parfümcég kifejleszt egy új illatanyagot, a saját fermentoraiban, a maga által tenyésztett baktériumokkal gyártatja le a vegyületet, és a készterméket hozza forgalomba. A jövőben azonban elég lehet az illatmolekulát szintetizáló baktérium DNS-szekvenciáját feltöltenie egy szerverre, ahonnan a felhasználók fizetség ellenében letölthetnék az adathalmazt, és annak segítségével akár az otthonukban létrehozhatnák a speciális mikrobát. A baktérium aztán a vásárló bőrén tenyészve tetszés szerinti ideig árasztaná a bódító aromát. Kérdés persze, hogyan akadályozhatná meg a cég, hogy az értékes sejtkultúrát egy érintéssel átadja hordozója bárkinek, akit rabul ejt az illat.

Tátrai Péter

 

http://www.origo.hu

A MEGFEJTETLEN SÖTÉT ENERGIA, AVAGY A TITÁNOK HARCA

2012.06.10

Azon ma már aligha lepődünk meg, hogy csillagászaink szerint a Világegyetemünk tágul. Valamikor az Ősrobbanással indult útjára az Univerzumunk, a maga „lassú, komótos” ütemében tágult, majd váratlan eseményt történt: egyszeriben gyorsulni kezdett a tágulás. Vajon miért? Ennek a jelenségnek az egyik lehetséges magyarázata egy rejtélyes eredetű titokzatos antigravitációs erő, a sötét energia.

Hajmeresztő volt, amikor kb. két évtizede csillagászok kutatócsoportjai előálltak azzal a megfigyeléssel, hogy Világegyetemünk gyorsuló ütemben tágul. Minden viszonyítás kérdése, s éppen itt van a kutya elásva, ugyanis az eddigi mérésekhez képest fokozódik a „felfúvódás”. Itt felvetődik a kérdés, hogy hogyan jöttek rá csillagászaink erre a jelenségre. Nos, egy mondattal válaszolva úgy, hogy megfigyelték a távoli galaxisok szupernóváit.

 

Ide kívánkozik még, hogy például magyar kutatócsoport is kimutatta a sötét energia létezését (Paál György csillagász kutatócsoportja). A világegyetem gyorsulva tágulására szolgáltatott bizonyítékok okán Nobel-díjat kapott 2011-ben Saul Perlmutter, Brian P. Schmidt és Adam Riess.

Ezen felül a gyorsuló tágulás mellett szólnak a Hubble-állandó mérései, illetve a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás is egyebek mellett.

 

A tágulásnak nyilvánvalóan valamilyen komoly oka van, minden bizonnyal egy irdatlan erővel állunk szemben, amely méretéről csak annyit tudtak eleinte, hogy képes a galaxist fékező gravitációs erő ellenében hatni, nem is kicsit. Eddig úgy hittük, hogy a gravitációs erő az ősrobbanás után elkezdte fékezni az Univerzum tágulását, ami ma is igaznak tűnik. A bibi az, hogy ennek egyre erősebben kellene hatni a modell szerint, vagyis fokozatosan lassítania kellene a tágulást. A ’90-es években azonban azt tapasztalták a tudósok, hogy szinte érthetetlen okból új lendületre, erőre kapott a tágulás. Ergo léteznie kell egy olyan erőnek, amely a lassító erőt gyorsító erővé tudja átváltoztatni.

 

Talán bátor/vakmerő dolog kijelenteni, ezért inkább fogalmazzunk úgy, hogy mértékadó tudósok szerint sejtjük, hogy egy antigravitációs erővel van dolgunk. Feltehetően az Ősrobbanás kezdeti fázisában ez az erő még nem volt képes kifejteni a hatását, hiszen a mindenség egy összenyomott állapotban, gyakorlatilag egyetlen pontba volt sűrítve, összepréselve. Kvázi minden el akart távolodni a többi résztől. Így ennek a taszító hatásnak várnia kellett még eljön az ideje.

 

Itt álljunk meg egy pillanatra! A közérthetőség kedvéért tisztázzuk, hogy hol tartunk most. Valahol a végtelen szingularitásban, egyetlen pontba sűrítve jelen volt minden, ami ma a látható Univerzumot alkotja. A sokféle erő között két titánt fedezhetünk fel: a vonzással jellemezhető gravitációt és a taszítással bíró antigravitációt. A robbanás után a gravitáció állt győzelemre, majd lassacskán az antigravitáció is felzárkózott mellé, így a küzdelem kiegyenlítetté vált. Jelenleg pedig olybá tűnik, mintha az antigravitációs erő, vagyis a gravitáció ellen ható energia felülkerekedne. Ennek tudható be, hogy az Univerzumunk tágul, növekszik, s benne a galaxisok távolodnak egymástól. Ez egy exponenciálisan növekvő tendenciát mutat.

 

Mi okozza az antigravitációt? Nem tudjuk. Talán ez valamiféle térnek, vagy egy dinamikus erőtérnek a változó energiája, vagy akár egy láthatatlan – sötét – mezőnek, egy konstans energiasűrűségnek a hatása. A találgatások helyett ezt az erőhatást elnevezték sötét energiának. Elképesztő konklúzió, hogy a sötét energiának a tömege messze meghaladja a látható és a láthatatlan (sötét) anyag tömegét. A közönséges vagy szokványos anyag a becslések alapján csupán a Világegyetem tömegének 4%-át teszi ki. A paradox helyzet és a bizonytalanság akkor válik teljessé, ha azzal szembesülünk, hogy az Univerzum 22%-át valamifajta azonosítatlan anyag tölti ki, amit sötét anyagnak kereszteltek el. A fennmaradó 74%-os tömeget pedig az úgynevezett sötét energia adja, amit – és ezen már nem lepődünk meg – még nem sikerült pontosan meghatároznunk, csupán a hatásait detektáltuk. Így azért a tudomány alapjait adó tudás szó nagyon relatívvá válik, nemde? Mindenesetre az ún. hiányzó tömeg problémáját kipipálhatjuk a sötét energia-elmélettel. Vagy mégsem?

 

Összefoglalva, a kozmológia által az egész Univerzumban megfigyelt, de tulajdonképpen feltételezett energiaforma a sötét energia. Az általános relativitáselmélet szerint a negatív nyomás semlegesíti a gravitációs vonzást, de hatását csak nagy távolságokban képes kifejteni. A sötét energia kifejezés Michael Turner kozmológus alkotta.

 

A HAARP A NAP ELLEN?

2012.06.10

Fordítás a megadott források alapján - Aranyi László, 2007.

A HAARP-pal kapcsolatban olykor a legkülönlegesebb hírek rebbennek fel. Hasonló történt mostanában is. Kent Steadman kutató évek óta tanulmányozza a Napot. Megdöbbenéssel tapasztalta – erről fotókat is készített, illetve a SOHO napfizikai műhold képeit használta fel -, életadó csillagunkba különös, általa „lézertorpedőknak” nevezett „rendellenességek” csapódnak. A kutatását elmélyítve arra a megállapításra jutott, ezek a „rendellenességek” sem nem kisbolygók, sem nem eltévedt üstökösök, sokkal inkább az amerikai HAARP (Nagyfrekvenciás Aktív Magaslégkör-Kutató Program) által bevetett technika megnyilvánulásai, a cél pedig a Föld pólusváltásának felgyorsítása lehet. Ehhez drasztikus módon felfokozzák a naptevékenységet, a már amúgy is melegedő Földbolygónkat további klímakatasztrófával sújtják. Pedig, ugyanezzel a technikával Földünket akár meg is óvhatnák…

A HAARP tudósai – állításuk szerint - a felsőlégkört „bombázzák”. A jelek azonban nem erre utalnak. Úgy tűnik, éppenséggel a Napot magát „vették célba”. Aki rendszeresen követi az „űridőjárást” a különböző honlapokon, tapasztalhatja, központi égitestünk viselkedése egyre inkább eltér a megszokott ciklusától, korántsem olyan „nyugodt” csillag, ahogy azt elvárnánk tőle, egyre gyakoribb és mind erősebb kitöréseket produkál. Ezek a kitörések amellett, hogy teljességgel tönkretehetik a finom elektronikát alkalmazó berendezéseinket, lebéníthatják a teljes légi közlekedést, valamennyi mesterséges holdat, elnémíthatják telefonjainkat, de tévékészülékeinket is használhatatlanná tehetik, súlyos kárt okozhatnak magában a földi légkörben is, hiszen annak bizonyos rétegei éppen a napsugárzás ellen védenek bennünket, az erős napkitörések pedig éppen ezt a védőréteget tehetik átmenetileg teljes mértékben átjárhatóvá, súlyos sugárkárosodást okozva valamennyi magasabb rendű élőlénynek a felszínen.

 

 

Hatalmas kitörés a Napon. De vajon mi az a rendellenes fény felül, a SOHO napkutató űrszonda felvételén?

 

A felsorolásnak itt még koránt sincs vége, a folyamatos napkitörések ugyanis drasztikusan megemelhetik légkörünk hőmérsékletét is, lényegesen felgyorsíthatják a jégpajzsok, gleccserek elolvadását, minek köszönhetően nemcsak a pusztító viharok száma és ereje növekszik meg rendkívüli mértékben, hanem a gyors olvadás miatt a világtengerek szintje is, legrosszabb esetben akár száz méterrel(!) is. Ami az egészben a legdurvább, az az, hogy a Föld összlakosságát kitevő 6.5 milliárd ember közül nagyjából 80% él olyan területen, amelyet vagy közvetlen fenyeget az elöntés, vagy pedig az őket ellátó termőföldeket. S mint tudjuk, a Római Klub már megalakulása idején, 1968. után, jelezte, a Föld képtelen biztosítani megfelelően magas technikai színvonalat nagyjából másfél milliárd embernél többnek.

Újabb összeesküvés elmélettel állunk tehát szemben, vagy valami másról, sokkal kegyetlenebb valóságról van szó?

 

 

Ismeretlen eredetű "valami" (lézertorpedó?) közelít a Nap felé, hogy később hatalmas robbanást okozzon.

 

A naptevékenységnek a legutóbbi maximumot követően csökkenni kellett volna. Nem ez történt. A helyzet mind rosszabbá vált, ennek eredményeként a földi időjárás is teljes mértékben ellenőrizhetetlen lett. Nemcsak a napfoltok számának alakulásával mutatkoznak gondok, hanem ami ehhez szorosan kötődik, a napkitörésekkel is. Napkitörések ugyanis napfoltok közelében keletkeznek. Több a napfolt, több a napkitörés. A napfoltok számának alakulásába pedig mostanában mintha „földi kezek” nyúlnának bele – állítja Kent Steadman.

A Napkitörések nemcsak szép „északi fényt” keltenek, hanem megváltoztatják Földünk felsőlégkörének tulajdonságait, ami közvetett hatást gyakorol mágneses terünkre. Tudjuk, a Föld mágneses térereje egyre gyorsuló mértékben csökken, pólusváltásra számíthatunk az elkövetkezendő évszázadokban, évezredekben. Egyes kutatók szerint a dolog sokkal gyorsabban is végbemehet, hiszen Afrika partjainál, Madagaszkár térségében a föld mélyében a mágneses irány már felcserélődött.

A póluscsere kísérőjeként növekszik a vulkáni aktivitás, a földrengések száma és ereje. Érdekességképpen megemlítem, a tudósok nemrégiben ismerték fel, Köln közelében drasztikus vulkánkitörés készül, de emellett Szibéria közepén is hatalmas „forró folt” terebélyesedik, de ugyanígy Afrika alatt is (a „Fekete kontinens” éppen szétszakadóban van), emellett a Yellowstone Park szupervulkánja is éledezik. A Földünk, mintha belülről (is) melegedne. Talán mindez szintén a pólusváltással függ össze.

És mindez még csak a kezdet.

A Föld belső magja is kibillent egyensúlyi állapotából. Egyes kutatók szerint valamennyi vulkáni ív akár összes tűzhányója is kitörhet pólusváltás idején. Sőt, amint azt láttuk, olyan helyeken is lávafolyamok indulhatnak, ahol korábban, az elmúlt évszázmilliók alatt, sohasem. Nem lesz egyetlen talpalatnyi biztonságos terület sem. Ahol nem közvetlen okoznak kárt a vulkánok, oda eljutnak a hamufelhők, beárnyékolva a Napot lehetetlenné téve a növényi, majd az állati életet is. Igen nagy felelőtlenség ezt a folyamatot felgyorsítani, lehetetlenné téve a lakosságnak még a felkészülést is.

A klímaváltozás ügye már régóta vitatéma az ENSZ keretein belül is, különböző elemzések születnek a lehetséges forgatókönyvekre vonatkozóan; ideértve az üvegházhatású gázok romboló hatását is az ózonrétegre, ám egyre erősebb azok hangja is, akik e kiterjedt hatások mögött újgenerációs, kifinomult „nem hagyományos” fegyverek alkalmazását látják. Mind az Egyesült Államok, mind a Szovjetunió kifejlesztette a maga technikai megoldásait a világ klímájának befolyásolására. Az USA-ban az említett eljárást a Nagyfrekvenciás Aktív Légkörkutató Program, azaz a HAARP keretében fejlesztették tökélyre, a „Csillagháborús” törekvések részeként, a hivatalosan „Stratégiai Védelmi Kezdeményezés” (SDI) nevet viselő tervezet keretében. Kutatók a világ minden részéről igazolták, a HAARP teljes kapacitással működik, képes hatalmas áradásokat, szárazságokat, hurrikánokat és földrengéseket előidézni. Katonai értelmezés szerint a HAARP tömegpusztító fegyver. Szerkezeti felépítésének köszönhetően képes teljes régiók mezőgazdasági és gazdasági rendszerének teljes tönkretételére. Habár konkrét bizonyíték igen kevés van arra nézve, hogy egyes pusztításokat megelőzően valóban e fegyver bevetésére került volna sor, az ENSZ-nek sürgősen napirendre kellene tűzni a „természeti környezet fegyverként való használatának” témáját. Bár tudjuk, éppen azok fogják bármiféle határozat megszületését megakadályozni ez ügyben, akik ilyen fegyverekkel már rendelkeznek… Ahogy az lenni szokott.

 

Amikor a HAARP működésbe lép a természetes folyamatoktól teljesen eltérő felhőmintázatokat kelt.

A rendelkezésre álló hatalmas mennyiségű tudományos ismeret birtokában, a klímaváltozás hátterében esetleg megtalálható katonai alkalmazások, soha nem merültek eddig fel az ENSZ keretében. Sem a hivatalos képviselők, sem a különböző környezetvédő csoportok részéről, még a közelmúltban sem, a Hágai Klímakonferencián, 2000. novemberében. Az USA továbbra is mereven elzárkózik a széndioxid kibocsátásának 1997-es szintre való csökkentéséről, vagyis az 1997-es Kiotói Egyezmény teljesítéséről; sem erről, sem más – a kialakult helyzet miatti felelősségét taglaló felvetésekről – hallani sem akar. A katonai alkalmazások klimatikus hatása szóba sem kerülhet, „ellentétes Washington stratégiai és védelmi céljaival”…. Pedig, ha az ózonlyuk keletkezési idejét összevetnénk bizonyos, a felsőlégkörben észlelt ionoszférikus jelekkel – érdekes eredményekre juthatnánk…

 

Időjárásfegyverek

 

Dr. Rosali Bertell, a világszerte ismert tudós, az alábbiakat jelentette ki teljes határozottsággal: „Az USA katona tudósai … fegyverként használható, az időjárással összefüggő rendszerekkel dolgoznak. Az elképzelés a viharok erejének megnövelését, a magaslégkörben kiszúrt anyagok révén pedig aszályok és áradások kiváltását foglalja magában a megcélzott területen.” Már az 1970-as években a korábbi nemzetbiztonsági tanácsadó, Zbigniew Brezinszki mindezt előre látta, a „Két korszak között” című könyvében így ír:

 

 

Ám ezeket a felhőket szét is oszlathatjuk általa...

 

”A technológiai háttér lehetővé teszi a gazdagabb nemzetek vezetői számára, hogy olyan titkos fegyvereket fejlesszenek ki, melyekről a biztonsági erők tagjai közül is csak igen kevesen tudnak… Az időjárás befolyásolása alkalmas arra, hogy időszakosan szárazságokat vagy viharokat keltsünk.”

Marc Filterman, egykori francia katonatiszt, különböző típusú „nem-konvencionális”, rádióhullámokat alkalmazó fegyverről tesz említést. Utal rá, az USA és a Szovjetunió „mestereié váltak a hirtelen klímaváltozások keltésének (hurrikánok, szárazságok) már az 1980-as évek elejére.” Ezek a technológiák képesek kiváltani légköri zavarokat extrém alacsony frekvenciájú radarjelek használata révén (ELF). Szimulációkat hajtottak végre jövőbeni védekezési „módszerekkel” kapcsolatban is, az USA Légierejének parancsnoksága alatt, a cél a következő:

„Az USA világűri erői szándékában áll „birtokolni az időjárást”, ehhez kifejleszteni az összes szükséges technológiai megoldást, mindeközben azokra a fejlesztésekre koncentrálva, melyek katonai alkalmazhatósággal bírnak… A baráti hadműveletek támogatása, illetőleg az ellenfél tevékenységének megakadályozása a környezeti-időjárási paraméterek kis területeken való megváltoztatásával teljessé teheti a globális kommunikáció és a közeli világűr feletti ellenőrzést, az időjárás-befolyásolás olyan lehetőséget kínál a hadban álló félnek, ami biztosítja számára a széleskörű csapásmérést az ellenfélre vagy  annak leigázását… az USA-ban az időjárás-befolyásolás valószínűség szerint a nemzetbiztonsági politika része, mind hazai mind nemzetközi alkalmazások terén. A kormányzat különböző szintű bevetéseken gondolkozik.

 

Nagyfrekvenciás Aktív Magaslégkör-Kutató Program (HAARP)

 

A HAARP központi rendszere Gokonában, Alaszka államban található - az USA Légiereje és Haditengerészete egyesült felügyelete alatt -, mint a Stratégiai Védelmi Kezdeményezés keretében megvalósított újgenerációs, kifinomult fegyverrendszer. A Légierő Kutató Laboratóriumának Űrszerkezetek Osztálya működteti. A HAARP rendszer nagyteljesítményű antennák alkotta rendszerből áll, „irányított helyi változásokat hoz létre az ionoszférában”. Tudósok, mint pl. Dr. Nicholas Begich – tevékenyen részt vesznek a HAARP ellen folytatott nyilvános kampányban – szerinte:

„Hihetetlenül nagy energiájú, rádióhullám-sugárzó technológia, képes megemelni az ionoszféra bizonyos részeit, az adott térségbe juttatott koncentrált sugárzás révén. Az elektromágneses hullámok ezután visszaverődnek a Földre és mindenbe belehatolnak – élő és élettelen dologba egyaránt.”

Dr. Rosalie Bertel a következőképpen írja le a HAARP-ot: „Gigantikus fűtőberendezés, hatalmas károkat képes okozni az ionoszférában, nemcsak egyszerűen lyukakat üthet bele, hanem, annak felhasítása révén, a Föld egyes területeit hosszú időn át is képes kitenni a bolygónkat bombázó halálos erejű kozmikus sugárzásnak.”

 

A nyilvánosság félrevezetése

A HAARP a nagyközönség számára úgy van feltüntetve, mint tudományos és akadémikus kutatás. Az USA katonai dokumentumaiba tekintve azonban egyértelműnek tűnik, a fő cél „kiaknázni az ionoszférát a védelmi minisztérium céljaira.” A HAARP programra való egyértelmű utalás nélkül, az USA Légierejének tanulmánya rámutat az „ionoszféra módosítások hatásaira”, az időjárási viszonyok megváltoztatásával kapcsolatban, illetőleg az ellenfél kommunikációs radarjainak tönkretételével. Dr. Rosalie Bertell szerint a HAARP egy, az alábbi területeken alkalmazható fegyverrendszer része:

 

 

...vagy akár újra létre is hozhatjuk.

 

„Fél évszázada folytatják nagy erők bevonásával és mind rombolóbb technikák bevetésével a felső légkör működésének kutatását. Nehéz lenne nem összekapcsolni a HAARP-pal az USA által tervezett űrlaboratóriumokat. A HAARP egyben a katonai űrkutatással és űrfejlesztésekkel foglalkozó kutatások fontos része is. E program katonai alkalmazásainak következményei több, mint riasztóak… A HAARP lehetőségei egybekapcsolva egy űrállomással hatalmas energiák felszabadítására képesek, akár egy nukleáris robbanás erejével is, bármely pontján a Földnek, lézer- és részecskesugarak bevetésével – mindez rendkívül rémisztő. A programot úgy „adják el” a nyilvánosság felé, mint valamiféle űrvédőpajzs a bejövő fegyverek ellen, vagy ami még vonzóbbnak hangzik, eszköz, az ózonlyuk befoltozására.

Az időjárás befolyásolása mellett a HAARP sok egyéb célra is alkalmazható: „Klímaváltozást képez a légkör folyamatos, nagyfrekvenciás sugarak általi bombázása révén… A légkör felső részéről visszaverődő nagyenergiájú alacsony-frekvenciás hullámok hatást gyakorolnak az emberi agyműködésre és a tektonikus törésvonalak mozgására. Általánosabban fogalmazva, a HAARP képes megváltoztatni a Föld elektromágneses mezejét. Így része azoknak az „elektromagnetikus fegyvereknek”, melyeket az amerikai kutatók „gyengédnek és kedvesnek” neveznek…

 

Az Új Világrend fegyverei

 

A HAARP a Stratégiai Védelmi Kezdeményezés, az  „Új Világrend” megteremtését célzó fegyverrendszerének része. USA katonai elemzők szerint teljes nemzetek gazdasági rendszere destabilizálható klímájuk megváltoztatása révén. Ami még ennél is fontosabb, mindez úgy hajtható végre, hogy az semmiféle ellenségről nem szerez tudomást, ráadásul minimális a költsége, nem szükséges hozzá katonai szakemberek hada, technikai arzenál tömege, amiként a hagyományos hadviselés során. A HAARP emellett az egész Föld klímáját is képes gyökeresen megváltoztatni. Ami az USA gazdasági és stratégiai céljait illeti, a HAARP bevethető a világ legkülönbözőbb részein, tönkretéve az adott terület mezőgazdaságát és ezáltal a teljes gazdasági életet.  Azt is fontos megjegyezni, az USA védelmi minisztériuma további alrendszereket fejlesztett ki és állított rendszerbe az időjárás befolyásolására. A NASA és a Védelmi Minisztérium alá tartozó Nemzeti Fotófeldolgozó és Térképészeti Ügynökség „tanulmányokat folytat az áradások, az erózió, a földcsuszamlások kockázata, földrengések, gazdasági területek, időjárás előrejelzés és klímaváltozások” jelezhetőségéről műholdas felvételek alapján.

 

Az ENSZ politikai függetlensége

 

A klímaváltozásról 1992-ben Rio De Janeiróban kötött Keretmegállapodás (UNFCCC) szerint:

„Az egyes államoknak… megfelelve az Egyesült Nemzetek Kartájának és a nemzetközi jog alapelvárásainak, a (…) felelőssége, hogy biztosítsa, tevékenységük ezen jogrendszeren belül marad, illetve irányításuk alatt; nem okoznak kárt más nemzetek környezeti életében, nem lépik túl nemzeti törvénykezésük hatáskörét.”

 

 

A HAARP antennarendszere Alaszkában

 

Szintén érdemes megemlíteni, létezik egy nemzetközi Konvenció, az ENSZ Főtitkára által ratifikálva, 1997-ből, mely egyértelműen megtiltja „katonai vagy egyéb veszélyes környezetmódosító technikák alkalmazását, széleskörű elterjedését, hosszantartó, illetőleg súlyos következményei” miatt. Mind az USA, mind Oroszország aláírta a Konvenciót. A konvenció meghatározása „környezetmódosító technikák” mindenféle olyan megoldására vonatkozik, mely változást okoz – a természeti környezet megváltoztatása révén – ideértve a Föld dinamikáját és összetételét, az előforduló fajokat, felszíni kőzeteket, felszíni vizeket, a légkört, de a távoli világűrt is.” Miért felejtkezik el tehát az ENSZ a saját Kartájáról, amikor ő maga határozta meg, hogy katonai tevékenység eredményeként klímaváltozás következhet be?

 

Az Európai Parlament a HAARP hatásairól

 

1998. februárjában, Mrs. Maj Britt Theorin, svéd parlamenti tag és régi békeharcos jelentésére válaszul, az Európai Parlament Külügyi Bizottsága, a Biztonsági és Védelmi Politikai Bizottság nyilvános meghallgatást tartott Brüsszelben a HAARP programmal kapcsolatban. Az egyesített bizottság a „Lépés a döntés felé” címmel jelezte az Európai Parlament felé:

„A HAARP-pal összefüggésben… hosszú távú hatása a környezetre globális kihatásokkal bírhat és felveti a törvényesség kérdését, gazdasági és etnikai problémákat is, melyeket nemzetközi és független testületnek kellene kivizsgálnia…; [a Bizottság] sajnálkozását fejezi ki az Egyesült Államok Kormányzatának folyamatos elutasító álláspontja miatt,… hogy eloszlassa a nyilvánosan keringő híreket… a HAARP program környezeti és társadalmi veszélyességére vonatkozóan.”

A Bizottság javaslata egy „Zöld Lap” létrehozására vonatkozóan, „a katonai tevékenység környezeti hatásairól” azonban támogatás nélkül maradt az Európai Bizottság érdektelensége miatt, állításuk szerint, „nincs joguk meghatározni a kapcsolatot a környezet és a védelem között”. Brüsszel mindent elkövet a kérdés elkerülésére, nem mer ujjat húzni Washingtonnal…

 

 

A HAARP működését bizonyító rádiójelek

 

Teljes kapacitással

 

Habár nincs egyértelmű bizonyíték a HAARP működésére, a kutatók számos részeredménnyel rendelkeznek, miszerint a rendszer teljes kapacitással működik. Ez pedig azt jelenti, a HAARP képes az amerikai katonai körök szolgálatában szelektíven megváltoztatni a „barátságtalan nemzetek” éghajlatát, vagy „megrendítő helyzetbe” hozni őket gazdasági destabilizálásukkal. A fejlett és a fejlődő országok mezőgazdasága egyaránt krízishelyzetben van, köszönhetően az Új Világrend politikának, a piaci szabályozások megszűntetésének, árúdömpingnek, stb. Bőségesen állnak dokumentumok rendelkezésre az IMF-nél és a Világbanknál a Harmadik Világ és a korábbi szovjet blokk államainak folyamatosan katasztrofális helyzetéről saját mezőgazdaságukat illetően. Ezzel párhuzamosan a Világkereskedelmi Szervezet lelkesen ajánlja a maga nyugati mezőgazdasági-biogazdálkodási telepeit a génkezelt (GMO) és olykor az emberi és állati életre egyértelműen végzetes termékeivel… Ezekkel akarják jóllakatni a világot…

Fontos a kapcsolatok megértése a gazdaság, a stratégia és a katonai tevékenység között, hogy megismerhetjük az Új Világrendet a maga valójában. Amint azt fentebb láttuk, a klíma megváltoztatása a HAARP égisze alatt nagyszerűen megfelel ezeknek a célkitűzéseknek, egyértelműen gyengíti számos nemzet gazdaságát, lerombolva infrastruktúráját, megrázza pénzügyi rendszerüket, tönkretéve a mezőgazdaságból élőket és családjukat hatalmas területeken. Az egyes nemzetek kormányainak és az ENSZ-nek mindent meg kellene tenni ezek megakadályozására, örökre el kellene tiltani a HAARP és egyéb „nem-konvencionális” fegyverek alkalmazását.

Addig is, amíg valamiféle tiltó rendelkezés nem születik, legalábbis rá kellene venni az ilyen fegyverekkel rendelkező országokat, hogy berendezéseik „ellentétes üzemű” használatával, hozzák helyre azokat a károkat, melyeket az emberiség egészének okoztak. Hiszen nekik is tisztában kell lenniük az ősi indián bölcsességgel: „Ha az ember minden fát kivág, ha az utolsó halat is kifogja, akkor döbben majd rá, hogy az aranyat nem lehet megenni…”

 

Források:

http://www.greatdreams.com/haarp-sun.htm http://www.mykmu.net/modules.php?name=News&file=comments&sid=5728&tid=18538&mode=thread&order=0&thold=0
http://www.cyberspaceorbit.com/text/newz18x.htm
http://spaceweather.com/

 

Magyar nyelvű forrás: http://aranylaci.freeweb.hu/haarpvssun/haarpvssun.HTM

A MESTERSÉGES HALHATATLANSÁGON DOLGOZNAK AZ OROSZOK

2012.06.06

Egy igazán nagyszabású terv megvalósítását határozták el orosz kutatók. Az évtizedek alatt véghezvihető munka célja olyan kibernetikus testek létrehozása, amik képesek tárolni elménket és személyiségünket. A Global Future 2045-re (GF 2045) keresztelt, a hasonló nevű konferencián bemutatott elképzelés elsődleges célja nem a materiális javak felhalmozása; az oroszok egy olyan, az egész világra kiterjedő társadalmi átalakulást szeretnének elérni, melynél a fő cél „egy békés világrend megteremtése, ahol a belső fejlődés mindennél fontosabb".

Ha sikerrel jár a projekt, 2045-re már mesterséges testben élhetjük a mindennapokat.

A projekt feje egy médiamágnás, Dmitrij Ickov, aki nyilatkozatában kijelentette, hogy az amerikaiak hadászati célú megoldásával szemben a GF 2045 célja nem az élet kioltása, hanem annak jobbá tétele és meghosszabbítása: „Az én munkámnak eltérő, humanitárius céljai vannak – az alapja a modern technológia, de egyfajta átfedést képez a gépek és az emberiség között, ami végtelen számú lehetőséget rejt magában. Már az elkövetkezendő pár évben képesek leszünk arra, hogy jobbá tegyük a rokkantak életét, s egy minőségibb életkörülményt biztosítsunk a számukra. Az én célom, hogy biztosítsam azt, hogy a megoldásunk mindenki számára elérhető és megfizethető legyen – nemcsak az elit és a katonaság számára." Ickov a februárban megtartott első GF konferencián vendégül látta a világ ötven legjobb tudósát: fizikusokat, szociológusokat, antropológusokat, filozófusokat, akikkel együtt dolgoznak ennek a mechanikus utópiának a megvalósításán.

A munkafolyamatban spirituális vezetők is részt vesznek. Érdekesség, hogy a projekthez maga a dalai láma is áldását adta; a konferencián megtartott beszédében kifejtette, hogy egy ilyen és ehhez hasonló, progresszív projektek kivitelezése „teljes mértékű felelősséget igényel, s egyéb célja nem lehet, mint mások, mint az emberiség szolgálata." A gépiesített evolúció folyamatát három főbb lépésben határozták meg: Az „Avatar A" egy olyan mechanikus test lesz, amit a gazdatest még a ráerősített diódák és elektródák segítségével képes irányítani – ennek a fejlesztése már javában zajlik, a prototípust pedig maga Ickov konferálta fel.

A második konstrukciót, az „Avatar B-t" 2025-ig tervezik megalkotni; itt már egy valódi emberi agyat terveznek átültetni egy mechanikus testbe. A harmadik, kikövetkeztethetően „Avatar C-nek" nevezett szakasz teljesítésére további tíz éve lesz a tudósoknak: itt már nem az organikus szervet, hanem magát az emberi tudatot ültetnék át egy „gépi agyba".

A munka itt még nem áll meg: az ezt követő években egy globális méretű, teljes társadalmi átalakítás következik, ahol a legfőbb szempont a béke megtartása és a belső világunk fejlesztése lesz. Egy ekkora terv megvalósítása, ez józan paraszti ésszel is belátható, nem két fillér. Ezzel tisztában vannak az alkotók is, így projektjükhöz örömmel fogadják az adományokat, továbbá a 2013-ban megrendezendő, New York-i konferencián további partnerek csatlakozását remélik.

Forrás: IT Café http://www.fenyportal.hu

HAMAROSAN LANDOL A TITKOS ŰRSIKLÓ

2012.06.02

Június végén várható az amerikai légierő titkos robot űrsiklójának második leszállása. Az X-37B először 2010 áprilisában repült, a második példányt pedig 2011 márciusában indították. A pilóta nélküli gép várhatóan a Vandenberg légitámaszponton fog landolni, de a híres Edwards légibázis is szóba jöhet, mint lehetséges tartalék leszállópálya – adta hírül a The Register.

Az X-37B egy titokzatos, ismeretlen finanszírozású robot űrrepülőgép, amivel kapcsolatban az amerikai légierő kitartóan titkolózik. A hivatalos kommunikáció szerint a gép célja az, hogy teszteljenek rajta a különböző űrtechnológiai fejlesztéseket. A jármű körüli sok titok miatt számos spekuláció született arról, hogy valójában mi is az USA célja vele.

Képek a titkos katonai szerkezetről

Az irániak szerint az űrsikló az űrhadviselés egyik jövőbeni eszközének a prototípusa, míg egy amatőr nyomozó szerint a jármű Kína felett kémkedett egy űrlaboratórium után.

 

Az X-37 eredetileg a NASA által kifejlesztett jármű volt, amin a jövőbeni űrsiklók landolási módjait próbálták ki. Ez a változat 2006-ban repült először, azonban 2010-ben a légierő is elkezdte a hajó tesztelését.

 

http://index.hu

FÉNYCSAVARÁSSAL MŰTENÉNEK

2012.06.02

Egy franciaországi optikai laboratóriumban olyan néhány mikrométer széles lézerfényt sikerül létrehozni, amely el tud csavarodni, és ezáltal segítené a sebészeket, hogy minél precízebben vághassanak bele a kanyargós emberi szövetekbe.

Hatvanfokos szögben sikerült elhajlítani lézersugarakat francia tudósoknak.

 

A fény általában egyenes vonalban halad, ezt a tény jól ismerjük még a fizikaórákról, de a lézersugarat el lehet hajlítani. A torzításmentes hajlítás mértéke azonban eddig mindössze csak tíz fok volt, amely igen csekély mértékű, és a gyakorlatban szinte hasznavehetetlen eltérés.

A fényhajlítás tökéletesítését elméletben izraeli tudósok dolgozták ki Haifában. Mordachei Segev kollégáival a Maxwell-egyenletek segítségével és az elektromágneses hullámok tanulmányozásával még az év elején rájött, hogyan lenne lehetséges az eddig torzítás mentesen csak tíz fokra elhajlítható fénysugarat akár 180 fokban "sarkon fordítani" és optikai bumeránggá változtatni.

Gyakorlatban a franciáknak 60 fokban sikerült elhajlítani a fényt, erről szóló tanulmányuk az Optics Letters folyóirat következő számában fog megjelenni. A fényhajlításnak a műtőasztalokon kívül a kamerák és projektorok fejlesztői vehetik még nagy hasznát, de még ki tudja milyen ötleteket tesznek lehetővé a "bumerángsugarak".

KISBOLYGÓKRA AKAR LESZÁLLNI A NASA

A NASA megkezdte asztronauták felkészítését egy kisbolygón való leszállásra, a küldetést a 2020-as évek végére tervezik.

Az aszteroidák óránkénti 80 ezer kilométeres sebességgel keringenek a Nap körül, parányi tömegük miatt gyakorlatilag nincs gravitációjuk, így meglehetősen nehéz feladat az űrsziklákon való landolás - olvasható a The Daily Telegraph online kiadásában.

A küldetés során 4,8 millió kilométerre lévő aszteroidára küldenék az asztronautákat. A projekt elsődleges célja, hogy többet megtudjanak ezekről az égitestekről, amelyek a Naprendszer korai szakaszából származnak, így a minták vegyelemzésével évmilliárdokkal "lapozhatnak vissza" a történelemben. Ugyanakkor ezek az égi objektumok nagyon közel kerülhetnek a Földhöz. A NASA jelenleg több mint 400 olyan aszteroidát figyel meg rendszeresen, amelyek potenciális veszélyt jelenthetnek bolygónk számára. Többségük nem jelent komoly gondot, de az idén a tudósok felfigyeltek egy 140 méter átmérőjű aszteroidára, amely 2040-ben elég közel kerül a Földhöz, hogy összeütközzön bolygónkkal. A NASA szerint a küldetés segít felkészülni egy ilyen veszély elhárítására is.

A program első lépéseként, amelyről a május 20-25-e között sorra kerülő Japán Földtudományi Szövetség közgyűlésén számolnak be, 2016-ban egy aszteroidára ember nélküli űrhajót küldenek, amelynek "robotkarjai" mintákat gyűjtenek a kisbolygó felszínéről. A 2020-as évek végén pedig következhet az emberes küldetés, amelynek során az asztronauták akár 30 napot is eltölthetnek egy kisbolygó felszínén.

Hat asztronauta, köztük az Európai Űrügynökség (ESA) képviseletében Tim Peake őrnagy, a brit hadsereg volt helikopterberepülő pilótája júniusban kezdi meg a felkészülést. Ennek során megtanulják, hogy hogyan működtessék a járműveket, hajtsák végre a sétát a kisbolygó felszínén, vagy a mintagyűjtést.

A felkészülés során az asztronauták 12 napot töltenek 20 méteres mélységben egy víz alatti bázison Florida partjainál. Egy 13 méter hosszú és 6 méter széles kapszulában élnek majd, de "űrsétákat" is tesznek a tengerfenéken és olyan járműveket irányítanak, amelyekhez hasonlatosakat alkalmaznak majd az aszteroida felszínén.

Forrás: HVG http://www.fenyportal.hu

AZ ANDROMÉDA EGYENESEN FELÉNK TART - KISZÁMOLTÁK A FRONTÁLIS ÜTKÖZÉS IDŐPONTJÁT

2012.06.01

 

A Tejútrendszer és az Androméda-galaxis frontálisan ütközik körülbelül négymilliárd év múlva, majd további kétmilliárd év múlva egyetlen hibrid csillagvárossá olvad össze - jelentették be a NASA.

Régóta ismert tény, hogy a Tejútrendszer és az Androméda-galaxis (M31) egymás felé száguld óránként 400 ezer kilométeres sebességgel. A csillagászok azt is gyanították, hogy a két csillagváros évmilliárdok múlva egymásba ütközhet, ám mindez csupán az elmélet szintjén maradt, hiszen senki sem mérte meg az Androméda érintőirányú (tangenciális) mozgását - olvasható a Space.com (http://www.space.com) űrkutatási hírportálon.

Roeland van der Marel, a baltimore-i Űrteleszkóp Tudományos Intézet (Space Telescope Science Institute) kutatója munkatársaival hét éven át elemezte a Hubble által az Androméda-galaxis kiválasztott régióiról készített felvételeket, ezek alapján képesek voltak meghatározni a csillagváros tangenciális mozgását. Számításaik szerint a két galaxis frontálisan ütközik majd.

"Az Androméda egyenesen felénk tart" - hangsúlyozta Roeland van der Marel.

Az ütközés 3,75 milliárd év múlva történik meg, a teljes összeolvadás pedig 6 milliárd év múlva következik be. Az új galaxis nagy valószínűség szerint elliptikus lesz, vagyis eltűnnek a Tejútrendszer jellegzetes csillagkarjai. Mint a kutatók megjegyzik, galaxisunk 13,5 milliárd éves történetében még soha nem fordultak elő ilyen drámai események.

"Nyilvánvalóan voltak kisebb ütközések, összeolvadások, ám ilyen hatalmas nem fordult elő" - mutatott rá Rosemary Wyse, a Johns Hopkins Egyetem csillagásza, aki nem volt részese a kutatásnak.

Az ütközés és az összeolvadás nem jelent valós veszélyt a Földre vagy a Naprendszerre, ugyanis az egyes csillagokat és egyéb égitesteket hatalmas távolságok választják el a két galaxisban. Mindazonáltal a Naprendszer új pozícióba kerül az új galaxisban, távolabb lesz annak magjától. Teljesen átalakul 3,75 milliárd év múlva a Földről látható csillagtérkép is.

"Mostantól számított 7 milliárd év múlva az új elliptikus galaxis magja, amelyet az amerikai kutatók Milkomedának neveztek el, dominál majd az éjszakai égbolton" - hangsúlyozta Roeland van der Marel.

 

http://www.pecsistop.hu

 

A NANOTECHNOLÓGIA ÚJ ORVOSTUDOMÁNYI LEHETŐSÉGE

2012.05.28

zoldtechnologia.hu

A HAJSZÁLNÁL SOK MILLIOMODNYINÁL IS KISEBB, NANOMÉRETŰ RÉSZECSKÉK MEGJELENTEK A KÜLÖNBÖZŐ DIAGNOSZTIKAI TECHNIKÁKBAN, DE MOST AMERIKAI KUTATÓK IDEGRENDSZERI VIZSGÁLATOK TÖKÉLETESÍTÉSÉRE ALKALMAZTÁK. A KLATRIN FEHÉRJÉK VÁLTOZÁS NÉLKÜL JUTNAK BE AZ AGYSZÖVETBE ÉS A JÖVŐBEN AZ IDEGGYÓGYÁSZATI BETEGSÉGEK KEZELÉSÉRE HASZNÁLT GYÓGYSZERMOLEKULÁK SZÁLLÍTÁSÁRA IS ALKALMASAK LEHETNEK.

Giordana Vitaliano, a McLean Kórház agyi képalkotással foglalkozó, nanotechnológiai csoportjának vezetője, a PLoS ONE tudományos folyóiratban közölte új vizsgálatuk eredményeit. A klatrin fehérjét tanulmányozták, mely mind az emberi, mind az állati, sőt növényi és baktérium sejtekben egyaránt megtalálható.
  
A fehérjét sikerült módosítani, hogy élő, emberi sejtekben is bejuttatható legyen. "A klatrint eddig soha nem változtatták meg, de ez a sikeres beavatkozás lehetővé teszi, hogy a fehérje a gyógyszereket és a diagnosztikában használatos képalkotó anyagokat is bejuttassa az agyszövetbe" - mondotta a munkacsoport vezetője.
  
A klatrin fehérje a szervezetben is természetes, szállító molekula, mely igen különböző anyagokat juttat át a biológiai sejtfalakon keresztül. Mind a vizsgálati technikák, mind a gyógyítási lehetőségek fontos tétele, hogy változás nélkül átvigyenek különböző anyagokat a vér-agy gáton át. A kutatóknak már sikerült klatrin nanorészek segítségével állatokban keresztüljuttatni a vérből az agyszövetbe különböző anyagokat.
  
Igen lényeges lehetőséget jelent a klatrin nanorészecskék használatára a mágneses rezonancia képalkotás. A gadolinium kontrasztanyagokat gyakran alkalmazzák a mágneses rezonancia teljesítményének javítására. A munkacsoport igazolta, hogy a gadolinium klatrin nanorészecskék útján nyolcezerszer jobb teljesítményt nyújtott, mint a jelenleg engedélyezett kontrasztanyag, a gadopentát dimeglumin.
  
"Ez azt jelenti, hogy a jó minőségű mágneses rezonancia képekhez nyolcezerszer kevesebb gadoliniumra van szükség. Ezzel a módszerrel lényegesebb kisebb esélye van a kontrasztanyag okozta toxicitásnak, mint a korábbi változat esetén, és ez igen nagy eredmény" - hangsúlyozta Vitaliano professzor.
  
A tisztított klatrin nanorészecskék a diagnosztikus kontrasztanyagok szállításán túl ígéretes lehetőséget jelentenek gyógyszermolekulák agyszövetbe juttatására is.

 

Forrás: MTI http://karpatinfo.net

MÉGIS LÉTEZIK A REJTÉLYES X-BOLYGÓ NAPRENDSZERÜNK SZÉLÉN?

2012.05.24

Új lendületet kapott az úgynevezett X bolygó utáni kutatás, egy elismert brazil csillagász friss számításai szerint ugyanis léteznie kell egy rejtélyes, Földnél többször nagyobb planétának a naprendszerünk peremén.

Rodney Gomes, a Brazíliai Nemzeti Obszervatórium szakembere szerint a Neptunuszon túli apró jeges testek, sziklák szabálytalan mozgása arra utalhat, hogy egy, Földünknél mintegy négyszer nagyobb bolygó kering központi csillagunk körül a naprendszer peremvidékén - írja a Daily Mail.

Az X bolygó létezését már évtizedek óta vitatják, de bizonyíték nem volt ezzel kapcsolatban. Gomes 92, a Kuiper-övben keringő objektumok - kisbolygók és sziklák - pályáját vizsgálta, melyek alapján arra jutott, hogy hat esetben úgy tűnt, mintha a várt pályáról valami "lerángatta" volna őket. Ezt az eltérést szerinte a legjobb eséllyel egy bolygótömegű test okozza. Véleménye szerint ez a bolygó mintegy 225 milliárd kilométerre lehet a Naptól, mintegy 1500-szor messzebb, mint a Föld. Alternatívaként felmerült még egy Mars-méretű objektum is, mely az elképzelés szerint a Neptunusz pályájához közel helyezkedhet el.


Rory Barnes, a Washingtoni Egyetem szakembere szerint Gomes megtalálta a módot arra, miként hathat ki naprendszerünkre egy ilyen bolygó. Ilyen planétára továbbra sincs bizonyíték, de a kutatás lényege az, hogy vannak olyan módszerek, melyek segítségével fellelhetőek ezeke a bizonyítékok - idézte a Daily Mail Rory Barnest, aki hozzátette: nem hiszi, hogy Gomesnek lenne bizonyítéka az X-bolygó létezésére.

Hal Levinson, a coloradoi Southwest Research Institute munkatársa szerint meglepő lenne, ha egy Neptunusz méretű bolygó lenne a Gomes által észlelt eltérés oka, mindenesetre nem kételkedik a csillagász számításainak helyességében.

 

http://www.pecsistop.hu

POTENCIÁLISAN VESZÉLYES ASZTEROIDÁK EZREI KERINGHETNEK A FÖLD KÖZELÉBEN

2012.05.19

Potenciálisan veszélyes aszteroidák ezrei keringhetnek a Föld közelében

Washington, 2012. május 18., péntek (MTI) – A legújabb NASA-felmérés szerint potenciálisan veszélyes aszteroidák ezrei keringhetnek a Föld közelében.

 

A kutatás a NASA infravörös csillagászati műholdja, a WISE (Wide-field Infrared Survey Explorer/ széles látószögű infravörös felmérő felfedező műhold) megfigyelésein alapul. Az űrteleszkóp az aszteroidavadászat során olyan objektumokat keresett, amelyek a Naptól számított 195 millió kilométeres “sávban” vannak. Összehasonlításképp, a Föld 150 millió kilométerre van a Naptól – olvasható a Space.com (http://www.space.com) űrkutatási hírportálon.

Potenciálisan veszélyesnek olyan égi objektumokat tartanak, amelyek útjuk során 8 millió kilométernél közelebb kerülnek a Földhöz és elég nagyok ahhoz, hogy egy esetleges becsapódáskor regionális vagy globális károkat okozzanak.

A felmérés eredményeként a NASA szakemberei 4700-ra becsülik a potenciálisan veszélyes aszteroidák számát, s véleményük szerint további 1500 olyan százméteresnél nagyobb átmérőjű űrszikla lehet, amely keringése során túl közel merészkedik bolygónkhoz. Mindazonáltal jelenleg ezeknek az objektumoknak csupán 30 százalékát ismerik.

 

• MTI - http://www.szon.hu

HOPPÁ: VASÁRNAP ELFOGY A NAP

2012.05.19

 

Gyűrűs napfogyatkozásban gyönyörködhetnek emberek milliói a hétvégén, de csupán azok, akik az Egyesült Államok nyugati részén, illetve Ázsiában élnek.

Május 20-án a Hold a Nap 94 százalékát fogja eltakarni, a jelenségnek sajnos Európában nem örülhetnek - írja a Daily Mail. Gyűrűs napfogyatkozásról akkor beszélünk, ha a Nap látszólagos mérete nagyobb, mint a Hold látszólagos mérete és a Hold teljes árnyékának egyetlen pontja sem tud a Földre vetülni, még akkor sem, ha a Nap amúgy teljes takarásban lenne. Teljes árnyékkúpjának a csúcsa a Föld előtt halad el, ilyenkor még a Napfogyatkozás közepén is látszik a Nap széle.

A fogyatkozásról a sadowandsustance.com oldalon lelhető fel egy érdekes animáció, mely ide kattintva érhető el.

http://www.pecsistop.hu

FÉLELMETES FELFEDEZÉS - SZUPERKITÖRÉSRE IS KÉPES A NAP?

2012.05.18

Szuperkitörésekre is képesek a Napunkhoz hasonló csillagok, melyek akár tízezerszer is erősebbek lehetnek a központi csillagunktól eddig megszokottaknál.

A csillagászok korábban több csillagtípusnál észleltek úgynevezett szuperkitöréseket, melyek során akár tízezerszer nagyobb energiamennyiség szabadult fel, mint amekkora a mi napunk által detektált legintenzívebb napkitörés volt- írta a space.com.

Az eddig regisztrált legerősebb napkitörés az 1859-es, úgynevezett Carrington-esemény volt. A kutatások szerint a központi csillag a kitöréseket osztályozó legmagasabb, X-osztályának alapértékénél mintegy 190-szer volt erősebb, A nappali égbolt is látványosan kifényesedett, éjjel pedig kényelmesen lehetett olvasni, az északi fény még Hawaii, Mexikó és a Földközi-tenger szélességein is beragyogta az eget - olvasható az idokep.hu-n. Egy ilyen erősségű napkitörés jelen technikai fejlettségünk mellett katasztrofális lenne.

A kutatók eddig közel 83 ezer, Naphoz hasonló csillagot vizsgáltak meg, ezek közül 148 égitestnél észleltek szuperkitörést. Arra is keresik a választ, hogy milyen gyakran mehetnek végbe ilyen szuperkitörések a mi napunkhoz hasonló csillagokban, melyek hasonló tömegűek és hőmérsékletűek. Tekintve azt, hogy a szokványos napkitörések is károsíthatják a műholdakat, zavarhatják a kommunikációt és az elektromos hálózatot, valamint veszélyeztetik az űrhajósokat, egy szuperkitörés akár katasztrofális kimenetelű lehet a Földre nézve. A jelek szerint azonban valószínűtlen, hogy központi csillagunk ilyennel fenyegetne minket.

 

http://www.pecsistop.hu

KRONOVIZOR – AZ „IDŐNÉZŐ”

2012.05.10

Ki, mikor és milyen körülmények között találta fel az időgépet? Vannak-e manapság is olyan zsenik, akik ennek a grandiózus tervnek a megvalósításával próbálkoznak? Hogyan tesztelte le Ernetti atya, az archaikus zene és kvantumfizika szakértője a saját találmányát? Hogyan támasztotta fel a múlt képeit és hangjait egy szerzetes? Milyen elven működött? Milyen bizonyítékokat szolgáltatott a kronovizor? Mennyire voltak ezek meggyőzőek? Mi a szakemberek véleménye erről a szerkezetről? Miért szűntették be a fejlesztését?

 

Pellegrino Ernetti atya, olasz bencés szerzetes azzal írta be magát a Vatikán titkosított dokumentumait tartalmazó könyvtárának és az okkultizmusnak a történetébe, hogy az 1950-es években feltalált és többszöri alkalommal sikerrel tesztelt egy időgépet. De ki is volt ez rejtélyes Ernetti páter?

Nos, valójában egy rendkívül képzett tudós szerzetes, aki a Velencei Benedetto Marcello Konzervatóriumban egy tanszéket vezetett docensként, majd innen került a vatikáni zenei titkárság igazgatói székébe. Az archaikus (prepolifonikus) zenén kívül a kvantumfizika és a szubatomi részecskefizika is felettébb érdekelte. Ezen felül pedig ördögűző volt, ami sejtetni engedi, hogy a titkos tanítások és az okkult rítusok szakavatott ismerője és gyakorlója volt. (Feljegyezték róla, hogy egy időben hetente több száz exorcizáló szertartást hajtott végre.) Ernetti személyében tehát összeolvadt a vallás, a szerzetesi élet, a tudomány és az okkultizmus. Ilyen tudományos előképzettséggel és lankadatlan felfedező kedvvel látott neki a nagy munkának: az időgép elkészítésének.

 

Ernetti atya nem az egyetlen időkutató volt, hiszen időgépek megépítésének teóriáival manapság is foglalkoznak a fizikusok. A legelső időgépet 1935-ben publikálták egy skóciai természettudományos lapban. Csakhogy az elmúlt száz év időgépei valahogy mindig rejtélyes módon eltűntek. Hol az a laboratórium égett le, ahol tárolták, hol a terveket lovasították meg, hol a feltaláló rejtélyes halála vetett véget a több éves kutatómunkának. Ernetti atya esete attól is egyedülálló, hogy egészen jól dokumentált és bizonyított a kronovizorja. Itt jegyzem meg, hogy a szerzetes találmánya nem a klasszikus értelemben vett időmasina, sokkal inkább egy olyan múltvizsgáló berendezés, amely egy képernyőre vetíti ki a régmúlt eseményeit. Tehát az időutazó nem tér vissza a saját testében a múltba, mint például a Vissza a jövőbe című filmben, s nem kell szembenéznie megannyi időparadoxonnal – bár ellenmondásokat azért adódnak bőven –, hanem a múlt rezgéseit tapogatja le a szerkezet, s azokat vetíti ki holográfiaszerűen, azaz térhatású képként a szemlélő elé.

 

Mindezek fényében talán jobban tudjuk értékelni és értelmezni, hogy mit is jelentett, amikor kb. egy tucat tudóssal karöltve Ernetti atya 1972-re elkészítette az első működőképes kronovizorját. Ezt több fejlesztés követte, míg a fellelhető irodalom szerint 1986. október 18-án a közönség előtt be nem mutatta csodás találmányát Riva del Gardában. A média képviselőin kívül a szakembereket is ámulatba ejtették a kronovizor képességei. Így például az, amikor egy görög tragédia i.e. 169-as előadását láthatták és hallhatták viszont a képernyőn. Ezt még több hasonló fenomén követte. A közönséget lenyűgözte a látvány.

 

De hogyan is működött az időnéző? Nem könnyű beható ezoterikus ismeretek nélkül leírni egy ilyen szerkezet működési elvét. Mindazonáltal, úgy lehetne plasztikussá tenni, hogy a zenei frekvenciáknak, illetve bizonyos rezgéseknek szoros kapcsolata van a magasabb dimenziókkal, amit az okkultizmus és a szellemtudomány asztrálsíkként ismer. Ernetti világosan kifejtette, hogy berendezése abszolút tudományos elven alapszik, más kérdés, hogy számos spirituális képességekkel megáldott személy is lényegileg ugyanazt állítja adottságainak működéséről, mint ami Ernetti gépének alapötlete volt. Ez pedig úgy foglalható össze, hogy amit mi fizikai fényként látunk és hangként hallunk, az nem vész csak úgy el az éterben, nem válik semmivé, hanem mint rezgés átalakul és megőrződik az éterben. A kronovizor nem tesz mást, mint a maga antennáival kapcsolatba lép ezekkel az éterben található szubatomi energiahullámokkal, felerősíti azokat, majd elektromágneses hullámokká alakítja át azokat, végül az így keletkezett jelet egy tévékészülékre kapcsolva képként és hangként teszi számunkra érzékelhetővé. Végeredményben a kvantumfizika és a kvantummechanika vívmánya behatol a magasabb világokba, ahonnan információkat hoz át a mi érzékelhető síkunkra. (Az idő ott nem oszlik múltra és jövőre, hanem egyetlen dimenziót alkot.)

 

Ernetti atya azt állította, hogy nyomon követte Quintus Ennius mára már elveszett Thyestes tragédiája születését. Sőt egy amerikai könyv tartalmazza ennek a drámának az első latinról való fordítását is. Hisszük vagy sem, a tragédia múltból „visszahozott” részlete tökéletesen illeszkedik Ennius drámájába, mint ahogyan azt az amerikai kiadó szakértői elismerték, s amiként azt eddig nem sikerült megcáfolni!

 

Még zavarba ejtőbb tény, hogy Ernetti látta, amint Jézus Krisztust meghal a kereszten. Később a Messiás életébe is többször belepillantottak, de mivel nem tudták minden részletről eldönteni, hogy hiteles-e, ezért a 20. század egyik diktátorának, Benito Mussolininek a jól ismert életére irányították a kronovizort. Döbbenetes, de itt nem találtak eltérést az időnéző és a történelmi dokumentumok, illetve források között. A fasiszta Duce egy az egyben úgy jelent meg és oly módon tartotta meg beszédeit, amiként azt lejegyezték.

 

Ezek után lássuk a szkeptikus szakemberek véleményét a kronovizorral kapcsolatban!

Többen nehezményezték, hogy Ernetti kevés bizonyítékot szolgáltatott a gép hitelességével kapcsolatban. Egyesek odáig mentek, hogy nyíltan megkérdőjelezték a gépezet létezését. Ha objektívek vagyunk, akkor a fentiekkel összevetve sok mindent állíthatunk, de azért kicsit túlzásnak érzem a gép létének tagadását, különösen a ’86-os bemutatója után.

Újabb érv a kronovizor ellen, hogy Ernetti állítólag ellentmondásos beszámolókat közölt róla. Ez elképzelhető, de amíg a tudós szerzetes élt, addig érdekes módon tucatnyi fizikussal és híradástechnikai szakemberrel évtizedeken keresztül együtt tudott dolgozni a projekten anélkül, hogy összeférhetetlenség alakult volna ki közöttük. (Fermi egyik tanítványa is együtt dolgozott az atyával.) Gondolom, a Vatikán is mindig megnézi, mire költi a pénzét.

 

A Krisztust ábrázoló fotóról – merthogy ilyen is volt – az a hír járta, hogy egy közép-itáliai templomban található fafaragásról készült. Erről megint csak lehet vitatkozni, de a képernyőn élő egyenes adásban közvetített ókori előadások és történelmi események láttán, amelyek korhűsége egyebek mellett például a nyelvezete miatt nehezen megkérdőjelezhető, már próbára teszik a legelvetemültebb kételyt is – szerintem.

 

Mi szól Enretti kronovizorja mellett?

Mindenekelőtt az illető személyes erkölcsi feddhetetlensége. Miért kezdene el egy istenhívő szerzetes kontrollálatlanul hazudozni és felesleges mítoszokat gyártani? Sokkal valószínűbb, hogy a zenetudós-szerzetes igazat mondott – legalábbis a Vatikánt és a vele együtt dolgozó tudósokat anno olyannyira meggyőzte, hogy képes volt őket évtizedeken át inspirálni.

 

Már csak arra a kérdésre kellene logikus magyarázatot találnunk, hogy miért szűntették be a kronovizor további működését? Nos, amennyiben valóban készült ilyesfajta időgép, illetve időlátó, abban az esetben beláthatatlan következményei lehettek volna annak, ha egy ilyen eszköz illetéktelen személyek kezébe került volna. Talán Ernetti kissé megelőzte a korát, vagy a kor nem gyorsult fel Ernetti szellemiségének fordulatszámára.

 

http://www.boldognapot.hu

A 75 ÉVE KERESETT RÉSZECSKE: ANYAG IS, MEG NEM IS...

2012.05.10

Ettore Majoranától származik az elképzelés, hogy léteznek olyan részecskék, amelyek azonosak lehetnek antianyag párjukkal, vagyis nem úgy "viselkednek", mint a számunka ismerős anyagi részecskék.

Holland kutatók úgy vélik, hogy végre bizonyítékot találtak a saját maga antianyagaként is szolgáló Majorana-fermion létezésére.

Például ha az elektron és ellentétes töltésű párja ütközik, kioltják egymást röntgensugarak kibocsátása közben, míg a semleges Majorana-részecske saját maga ellentett párja, antirészecskéje. A briliáns olasz elméleti fizikusnak egyébként az élete is egy megoldatlan rejtély: 1938. március 27-én hajóra szállt Nápolyban és Palermóba indult, azonban se élve, se holtan nem látták többé.

Az elmúlt 75 évben a fermionok létezését sokan próbálták már bizonyítani, most a Delfti Műszaki Egyetem kutatóinak kísérlete azt sugallja, tényleg létezik a különleges részecske. Leo Kouwenhoven kutatócsoportja az Eindhoveni Műszaki Egyetemen tevékenykedő kollégáik segítségével egy olyan eszközt épített, melyben egy igen vékony nanovezeték érintkezett egy félvezetővel és egy szupravezetővel.

Amikor a nanoméretű vezeték mentén mágneses mezőt hoztak létre, a benne lévő elektronoknak csak meghatározott energiájuk lehetett. Az összeállításban azonban létrejött egy energiarés, amelyben az elektronok összegyűlhettek, és olyan szinkronitásban működhettek együtt, mint a Majorana-részecskék.

A vezetékre feszültséget adtak, és több helyen mérték vezetőképességét. Kiderült, hogy két ponton, a vezeték két végén lecsökkent a vezetőképesség. A kutatók úgy vélik, hogy itt rejtőztek a Majorana-fermionok, egy-egy mindkét vezetékvégen.

Forrás: Hír24 http://www.fenyportal.hu

HATALMAS NAPFOLTCSOPORT FORDUL A FÖLD FELÉ

2012.05.08

AZ UTÓBBI ÉVEK EGYIK LEGNAGYOBB NAPFOLTCSOPORTJA A CSILLAGÁSZOK SZERINT ÓRIÁS NAPKITÖRÉSEKET PRODUKÁLHAT A KÖVETKEZŐ NAPOKBAN.

A NASA napkutató szondája, a Solar Dynamics Observatory kutatói nevezték a Twitteren "napfoltszörnyetegnek" az AR1476 jelű napfoltcsoportot, amelynek kiterjedése körülbelül 100 ezer kilométer (a Föld átmérője 12 756 kilométer).

Az utóbbi napokban voltak már kisebb napkitörések a foltcsoport felett, de nagy a csillagászok szerint komoly esély van rá, hogy a következő napokban - amikor a Nap forgása miatt egyre jobban a Föld felé fordul - sokkal nagyobb kitöréseket produkál majd.

Az AR1476 jelű napfoltcsoport aktivitását például a Spaceweather.com oldalon követhetjük.

A hatalmas alakzat már kisebb távcsövekben, sőt szabad szemmel is látható.

Védőeszköz nélkül soha ne nézzünk a Napba, sem távcsővel, sem szabad szemmel!

A Nap biztonságos megfigyeléséről A Napészlelés kézikönyve című kiadványban olvashatunk részletesen. Ebben például ez áll: "...a biztonságos megfigyeléshez 12-13-as MOM hegesztőüvegek, a napfogyatkozásról megmaradt szemüvegek vagy távcsövünk napszűrője használandó (a fotografikus szűrők nem megfelelőek!)."

Mint arról a napokban beszámoltunk, rekordközelségből, a Merkúr pályáján belülről elemezheti a Napot a Solar Orbiter. Az Európai Űrügynökség által tervezett űrszonda azt vizsgálja majd, hogyan áramlik ki a napszél a csillagból. Segítségével könnyebben lehet majd előrejelezni a naptevékenység földi hatásait is.

http://www.origo.hu

ÍGY KELL TÚLÉLNI A VILÁGVÉGÉT

2012.05.03

John Cohnt, az IBM mérnökét tíz másik önkéntessel együtt egy hétre elzárták a külvilágtól. A Discovery Channel posztapokaliptikus világát bemutató kísérlete, a Kolónia – amely nálunk két éve futott – próbára tette tudásukat. A társadalom több rétegéből érkező önkénteseket elvágták az elektromos hálózattól, nem sok élelmet és még annál is kevesebb vizet kaptak. A végére bámulatos dolgokat hoztak létre a kísérlet helyszínéül szolgáló elhagyott raktártelepen talált holmikból.

John Cohn már évtizedek óta dolgozott az IBM-nél, amikor megkeresték egy valóságshow-hoz. John C. – ahogy a show-ban végig nevezték – IBM fellow, ez a cégnél a tudósok, mérnökök, programozók számára elérhető legnagyobb rang. Aki azt gondolja, hogy ilyen fontos beosztáshoz némi karót nyelt stílus is társul, nagyot téved. „Én egy nörd vagyok, és szülő is egyben. Ez a kombináció nagyon érdekes. Felveti a kérdést, hogyan is neveljük az új generációt?" – kezdte előadását Cohn, majd megmutatta a hallgatóknak saját, a mérnöki hivatás szeretetéről szóló dalát.

„Miért csinálok ilyen őrült dolgokat?" – kérdezte a hallgatóságtól az Engineering Paradise rap levetítése után. A magyarázata viszonylag egyszerű: a tudományos ismeretterjesztés. Az IBM tavaly volt százéves, ekkor áttekintették, hogyan fejlődött az elektronika. Kevesen tudják, de a vállalat első gépei mechanikusak voltak. Konkrétan például hússzeletelők. Cohn szerint az innovációnak van egy olyan tulajdonsága, hogy egy idő után nem megy tovább előre, ilyenkor vissza kell lépni, és a régi megoldásokat újraértelmezni. Az alapoktól, akárcsak egy posztapokaliptikus valóságshow-ban, amiből a közönség is sokat tanulhat.

Nehéz, kell a matek

Cohn érvelése szerint manapság egyre kevesebben mennek mérnöknek. A legnagyobb lökést a szakmának a Szputnyik–1 adta, 1957-es felbocsátása után radikálisan megnőtt a mérnöki diplomák száma. Most visszaesés tapasztalható. „Ez szívás” – kommentálta az ehhez tartozó grafikon lefelé ívelő szakaszát.

Az általános vélekedés szerint a mérnökök nagy mértékben hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez. Más dolgokra viszont a kérdőívek tanúsága szerint igen alacsony pontszámokat kapnak, péládul a környezet megvédésére, emberéletek mentésére. A legérdekesebb az, hogy ha a tudósokra vonatkoztatva kérdezzük ugyanezekről az embereket, az derül ki, hogy róluk sokkal jobb kép él a fejekben. „Pedig a mérnök olyan tudós, akinek van állása” – viccelődött John Cohn.

Az emberek alapvetően három dolgot mondanak, ha megkérdezik tőlük, mi a véleményük a mérnöki hivatásról. Először is, nehéz. Cohn szerint ebben van valami. Másodszor, jónak kell hozzá lenni matekból. Ez sem árt. Harmadszor pedig: nem való mindenkinek. Ez az a vélekedés, ami ellen a magát Őrült Tudósnak nevező mérnök minden erejével küzd. Megpróbálja megismertetni a tudományt akivel csak lehet, hogy eloszlassa ezt a hamis vélekedést.
Kérdeztem a koszmoszt

„Mit tehetek én, hogy minél több embert érdekeljen a mérnöki pálya?" – tette fel magának a kérdést az IBM kutatója. „Kérdeztem a kozmoszt, nem hiszitek el, a következő nap felhívtak egy tévétől.” A Discovery Channel kérte fel, hogy szerepeljen egy olyan valóságshow-ban, amely egy apokalipszis utáni világot mutat be.

A forgatókönyv szerint egy vírus az emberiség nagy részét kipusztította, és tíz ember – a show szereplői – egy elhagyott gyártelepen maradt, áram nélkül, minimális vízzel és egy kevés élelemmel, ráadásul még egymást sem ismerik. A szereplők csak azt használhatták, amit a raktárban találtak.

A tévé a lehető legvalóságosabb túlélési helyzeteket szimulálta: voltak ellenségeik is, akik megtámadták őket. Persze nem bánthatták őket, de erről az önkéntes résztvevők nem tudtak.

Persze nem kerülhetett be azonnal a show-ba, előtte tesztkérdésekre kellett válaszolnia, például arra is, hogy az idegenek irányítják-e az agyát. „Milyen hülye kérdés, ha ők irányítanak, nyilván azt írják, hogy nem” – fűzte hozzá.

Elektromosság, víz és élelem nélkül

Az élet tehát nem volt egyszerű. Például, élelem nem lévén, patkányokat ettek. John C. is, pedig vegetáriánus. Két ágyon kellett osztoznia tíz embernek. Mégis azt mondja, ez élete legjobb mérnöki élménye volt. A Discovery alapvetően azt akarta látni, hogyan rakják újra össze kicsiben azokat a technikai és társadalmi rendszereket, amelyek a vírusfertőzés miatt megszűntek. Amikor a helyreállítási, fejlesztési munkákba belekezdtek, a többi gond hirtelen eltörpült. Rengeteg dologhoz volt szükségük például elektromosságra. Helyben találtak néhány akkumulátort, ezeket sorba kötötték, de a váltóárammá alakítást is maguknak kellett megoldaniuk.

Ennél is komolyabb probléma volt az ivóvíz kérdése. Egy ember víz nélkül mindössze 3-4 napig bírja ki, tehát sűrgősen meg kell oldaniuk a helyzetet. Nagy szerencséjükre egyszer csak esni kezdett, ekkor mindenki fogta az összes fellelhető hordót, és hordták ki az udvarra, hogy összegyűjtsék az esővizet – kivéve John C-t, aki önfeledten zuhanyozni szaladt, ruha nélkül. Persze egyenesen egy kamerába nézett. Később nagyon aggódott, hogy mi lesz ebből, hiszen főnökei, sőt a gyerekei is látták, mi történt. A valóságshow után a főnöke valóban magához hívatta, de a jelenethez csak annyit fűzött, hogy többet kellene napoznia.

John Cohn számára a show legfontosabb tanulsága az volt, hogy nem kell mindent túlaggódni; a karrierjének jót tett és a főnököknek is tetszett a dolog, sőt igazából az egész tényleg a mérnöki hivatás bemutatásáról szólt, hiszen folyamatosan fejleszteniük kellett.

Víztisztítás homokkal

Mérnöki tudásának köszönhetően találták ki, hogyan tisztítsák meg a vizet. Erre mindenképpen szükségük volt, hiszen az eső ritkán esett, a folyó pedig nagyon koszos volt. A nagy szennyeződések eltávolításához homokot használtak, a többi koszt pedig faszénnel szűrték, így már iható vizet kaptak, még ha az íze és a szaga nem is volt tökéletes.

Meg kellett oldani az elektromosság problémáját is. Voltak ugyan akkumulátoraik, de nem tudták, hogyan töltsék fel őket. Találtak a raktárban egy gázolajjal működő motort, de az üzemanyagból csak nagyon keveset. Ekkor jutott eszébe az IBM tudósának, hogy régen, amikor Bécsben tanult, mesélték neki, hogy a világháború idején az üzemanyag-hiány miatt át kellett állítani a gépeiket fatüzelésűre.

Innen jött az az ötlete, hogy a náluk lévő generátort is meghajthatnák így. Ezért építettek egy rögtönzött kazánt: egymásra raktak két hordót, az alsóban tüzet raktak, a felsőbe pedig fát, és egy kis nyílást vágtak rá, ezen keresztül távozott a megtermelt fagáz.

Persze a fagázzal üzemeltetett motor csak ideiglenes megoldást jelenthetett, így a csapat új megoldás után nézett. A közeli épületeken szerencsére találtak pár napelemet, John pedig épített egy kis szervomotort, amely követte a Napot, az alapján, hogy a napelemek melyik felére sütött éppen jobban a nap.

Megérte

Miután az alapvető technikai szükségleteiket sikerült kielégíteni, egy kicsit még tovább léptek: a szimuláció részeként kommunikációs eszközt építettek. Mivel túl sok minden nem állt rendelkezésükre, John C. összerakott egy szikratávírót, amellyel már tudtak segélyhívást küldeni a külvilágnak – igaz, amikor a producer megtudta, hogy a készülék működik, kérte, hogy ne SOS-t sugározzanak, hátha valaki még félreérti. Attól kezdve a „küldjetek rumot" üzenet hasított az éterben.

John Cohn, bár az elején fáradtan, koszosan nem értette, mit is keres a műsorban, a végére rájött, hogy ez az egész tényleg a tudományról is, a mérnöki pályáról is szólt. Megmutathatta a tévénézőknek, hogy amiért ő rajong, mire jó a gyakorlatban. Azóta pedig ezekkel a látványos elemekkel tarkítva magyarázhatja az érdeklődöknek a mérnöki hivatás előnyeit.

Forrás: Index http://www.fenyportal.hu

BIOHACKEREK FELTÖRHETIK AZ EMBERI AGYAT? - A SZINTETIKUS BIOLÓGIA ÚJ IRÁNYAI

2012.04.24

 

Az amerikai tudósok meg vannak győződve, hogy nincs messze az az idő, amikor az agyat ugyanúgy „fel lehet törni”, mint a számítógépet, azaz irányítani lehet majd az embert.
Vírusként speciális mikroorganizmusok szerepelhetnek, amelyeket a gépsebészet új irányával, a szintetikus biológiával foglalkozó kutatók hozhatnak létre.
A sejtek, mint élő mini komputerek, a DNS, mint a programozás nyelve: íme a futurológusok üzenete. Ugyanakkor az orosz szakemberek szerint az ilyen összehasonlítás csakis metafora.


Egyáltalán nem korrekt a számítógép és az emberi agy közvetlen analógiája – mondja Alekszandr Kaplan génsebészeti szakértő. A programozó nagyon jól ismeri a számítógépet, pontosan tudja, hová küldi a vírust, hogy károsítson bizonyos programot. Az emberi agy azonban sokkal bonyolultabb.


- "Az agy titka titok marad. Senki nem tudja most, hogyan olvasható az információ az agyból. Hiszen százmilliárdnyi idegsejt közül melyikhez kell fordulni? Ez a feladat teljesíthetetlen az agykutatók számára is. Akkor mit tehet egy apró vírus, amely arra irányul, hogy valamelyik sejt genomjába beépülve újraalkossa magát? Ez irreális feladat, még a nagyon távoli jövőre is."


Alekszandr Kaplan szavai szerint rendkívül nehéz kialakítani szintetizált genommall rendelkező mesterséges szervezetet, amely hasonlítana az ésszerű lényre és maga is képes lenne „gondolkodni”.


Más szakemberek feltételezik, hogy elvileg nem zárható ki az ember viselkedésének irányítása speciálisan beprogramozott mikroorganizmusokkal. Vlagyimir Korovin, az Információs Csúcstechnológiák Ügynökségének igazgatója szerint, ami „korábban csak a fantázia terméke volt, most realitássá válik. "Mesterséges szerveket állítanak elő, olyan printereket, amelyek nyomtatják ezeket a szerveket” – állapítja meg a programozó.


Bármilyen távlatokat is rajzoljanak a tudósok, a szintetikus biológia eredményei kétségtelenek. Már elkészült az első baktérium, amelynek teljes egészében mesterséges a genomja. A tudósok olyan mikroorganizmusok kidolgozásán munkálkodnak, amelyek generálják a gyógyszereket, az élelmiszert, sőt még képesek elektromosság előállítására is.

http://vilaghelyzete.blogspot.com/

TE VAGY A BANKKÁRTYA: AZ ÚJ JAPÁN AUTOMATÁKHOZ CSAK TENYÉR KELL

2012.04.22

A BIBLIÁBAN MEGJÓSOLT, A „FENEVAD BÉLYEGÉNEK” (JELENÉSEK 13:16-18) NEVEZETT GAZDASÁGI RENDSZER BEVEZETÉSÉHEZ SZÜKSÉGES TECHNOLÓGIA EGYRE GYORSABB ÜTEMBEN FEJLŐDIK. AKÁRCSAK AZ A MÉDIAKAMPÁNY, AMI EZT AZ ELJÖVENDŐ RENDSZERT HIVATOTT NÉPSZERŰSÍTENI, ILLETVE BEVEZETÉSÉT FELGYORSÍTANI, AHOGYAN EZT AZ ALÁBBI CIKKBEN IS LÁTHATJUK.

Forrás: Daily Mail

Tavaly a márciusi földrengés elől ezrek menekültek el otthonaikból Japánban, mindent maguk mögött hagyva, a pénzüket is ideértve. Az egyik bank úgy tűnik előállt a probléma megoldásával: a személyazonosítást tenyérleolvasóval végző pénzkiadó automatákat készülnek bevezetni.

Az Ogaki Kyoristu Bank elmondta, hogy az új automaták egyelőre 10 bankfiókban és egy drive-through ATM-nél lesznek elérhetők idén szeptembertől.

Az új automatákat népszerűsítő szórólapokon a „Te vagy a bankkártya” reklámszlogen olvasható és kiemeli, hogy a bank lépése válasz a tavalyi cunami több ezer túlélője által átélt problémára, akik hónapokig nem tudtak hozzájutni bankszámlájukhoz, mert valamennyi bankkártyájuk és személyazonosító okmányuk elveszett a katasztrófában.

 

A tenyérleolvasóval ellátott pénzkiadó automaták nem számítanak újdonságnak Japánban, de a mostaniak lesznek az első olyan egységek, amelyekhez a tenyéren kívül semmi másra nincs szükség a pénzfelvéthez.

Decemberben a Kraft Foods, New Yorkban és Chicagóban, úgynevezett iSample étel/ital automatákkal végzett tesztüzemeltetést. Az iSample gépek egy biometrikus leolvasóval állapítják meg az előttük álló személy korát és nemét. A felnőtteket kiszolgálja, a gyerekeket pedig nem, mivel a teszthez egy felnőtteknek készült, „Temptations jelly” (magyarul: kísértés zselé) nevű desszertből kapnak ingyenes árumintát az automatát igénybevevő személyek.

Nyilván ebben az esetben egy promóciós termékről van szó, de a kampány mögött rejlő biometrikus technológia ettől még igen komoly, és számos más cég, például a Gillette is teszteli használatát.

Más szoftvereknél is láthattuk, hogy öt éves hibahatáron belül képesek „kitalálni” a felhasználó korát. Az otthoni szórakoztatásban is egyre népszerűbbek a biometrikus azonosítást alkalmazó termékek, például laptopok.

 

MÉGIS ÉLETET TALÁLT A MARSON A VIKING?

2012.04.14

A NASA Viking programja a hetvenes évek közepén a Mars bolygó kutatásának legfontosabb programja volt. Két űrszonda és két leszállóegység küldött haza a Földre információkat az atmoszféra és a felszín összetételéről, nagy felbontású fényképeket és rengeteg mérési adatot. A Viking egyik fontos küldetése a marsi élet nyomai utáni kutatás volt, és az eredményei nyomán 1976-ban a NASA asztrobiológusai azt jelentették ki, nem sikerült semmilyen jelét észrevenni annak, hogy a bolygón valaha létezett volna élet.

A University of Southern California kutatócsoportja most újra kielemezte a 36 évvel ezelőtti kutatások adatait. A három évtizeddel ezelőtti elemzésekkel ellentétben pusztán matematikai alapon álltak neki a munkának, azt próbálták megfigyelni, hogy a Viking által rögzített folyamatok bonyolultsága milyen skálán mozog. Abból a feltételezésből indultak ki, hogy a biológiai folyamatok sokkal bonyolultabbak, mint a kémiaiak és geológiaiak, és ennek nyoma kell hogy legyen a Viking által vett talajmintákban is.„Amit eddig találtunk, annak alapján 99 százalék esélyt adok arra, hogy élet van odakinn" – mondta a Discovery Newsnak a kutatást vezető asztrobiológus, Joseph Miller. A kutatócsoport egyértelmű hasonlóságot lát a marsi minták, és a földi kísérletekben, hasonló körülmények között megfigyelt biológiai és kémiai folyamatok komplexitása között. A kutatás kritikusai szerint éppen ez a hiba az egészben: szerintük nem lehet földi tapasztalatokra alapozott, földi körülmények és kísérletek szerint felépített tesztek alapján következtetést levonni a Marsról származó mintákról és adatokról. A kutatók most arra készülnek, hogy két, különböző időpontból származó marsi minta adatait elemzik ki és hasonlítják össze. A kettő közti különbség az, hogy az egyik akkor készült, miután egy homokvihar több napon át eltakarta a napot. Ha helyes a tudósok feltételezése, a különböző körülmények miatt a biológiai folyamatok változást mutatnak majd a két mintában, míg a kémiaiak nem, vagy egészen más típusút.

 

http://paranormal.hu

NEM HAT AZ ANTIBIOTIKUM AZ ÉVMILLIÓS BAKTÉRIUMOKRA

2012.04.12

A KÜLVILÁGTÓL ELZÁRTAN FEJLŐDÖTT KÓROKOZÓK NÉMELYIKE FELTŰNŐEN HASONLÍT A MODERN KOR EGYES ANTIBIOTIKUM-REZISZTENS BAKTÉRIUMAIRA.

 

A Lechuguilla a hetedik leghosszabb felfedezett barlangrendszer a világon. (Wikipédia)

A felfedezés azért nagyon fontos, mivel az orvostudomány mindeddig azzal a feltételezéssel élt, hogy a már-már kezelhetetlen szuperbaktériumok keletkezéséért a túlzott és helytelenül használt antibiotikumok felelnek - azonban ez a hipotézis gyenge lábakon áll, ha olyan baktériumok is rendelkeznek az ehhez szükséges genetikai jellemzőkkel, melyek nemhogy a modern, de az ókori orvostudománnyal sem találkozhattak.

Az előbb elmondottakat firtató tanulmány szerzői összesen 93 olyan baktériumot vizsgáltak az Új-Mexikóban található Lechuguilla-barlangból, melyek "a legutóbbi 4-7 millió évben a felszíntől elzárt módon fejlődtek" - a felszínre hozott kórokozók nem elhanyagolható részét hidegen hagyták az antibiotikumok, sőt, akadt olyan faj is, amely a daptomycin nevű szernek is ellenállt, amely - a cikk leírása szerint - az antibiotikumok legújabb fajtájának számít.

A kutatók szerint mindez persze nem azt jelenti, hogy a meglévő antibiotikumokkal nem kellene a legjobb tudásunk szerint bánni. Tanulmányuk csupán arra mutat rá, hogy emberiségnek az eddig feltételezettnél kisebb szereppel kell beérnie, ha a szuperbaktériumokról van szó, de mivel úgy tűnik, hogy a korokozók maguktól is képesek alkalmazkodni a zord körülményekhez és az emberiség által antibiotikumnak nevezett molekulákhoz, nem kellene ezeket a genetikai jellemvonásokat a gyógyszerek helytelen használatával "ösztönözni".

 

Forrás: Hír24

VOLT, HOGY NEM VOLT SÖTÉT ENERGIA

2012.04.06

Egy nemzetközi kutatócsoport szerint a világegyetem gyorsuló ütemű tágulását okozó sötét energia "csak" 5-7 milliárd éve jelent meg.

Míg létét sohasem sikerült közvetlenül bizonyítani (bár közvetve többen is bizonyítottnak vélik), e fura erő hatásával magyarázzák, hogy miért távolodnak egymástól egyre nagyobb sebességgel a galaxisok. Ám az univerzum nem mindig tágult gyorsuló ütemben. Az asztrofizikusok feltételezése szerint 5-7 milliárd évvel ezelőtti időszakig a tágulás üteme folyamatosan lassult a gravitáció befelé ható erejének hatására.

 

A kozmikus tágulásban bekövetkezett változások elemzéséhez a tudósoknak meg kell mérniük a galaxisok közötti jelenlegi távolságot, és ismerniük kell az egymáshoz viszonyított helyzetüket a különböző korábbi korszakokban is. Ezeket a méréseket nagyon távoli galaxisok révén végezhetik el, amelyek fénye több milliárd évnyi vándorlás után csak most érkezik a földi megfigyelő állomásokra. Ily módon lehet megrajzolni a korai univerzum térképét.

 

A Max Planck Társaság Földönkívüli Fizika Intézete, a Portsmouth-i Egyetem, valamint a Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratórium kutatói a világegyetem nagy léptékű szerkezetének tízmilliárd fényévig történő tanulmányozását lehetővé tévő BOSS-program (Baryon Oscillation Spectroscopic Survey) adatait használták fel.

 

Will Percival, a Portsmouth-i Egyetem asztrofizikusa, az elemzőcsoport egyik vezetője fenomenálisnak nevezte az eredményeket. "Eddig mindössze harmadát kaptuk meg azoknak az adatoknak, amelyeket a BOSS szolgáltat, de így is meg tudtuk mérni, hogy milyen gyorsan tágult a világegyetem hatmilliárd évvel ezelőtt. A hibahatár mindössze 2 százalék."

 

A Világegyetem - Sötét anyag, sötét energia

http://www.youtube.com/watch?v=HWIpX4_MMIA&feature=player_embedded

 

A BOSS működésének első másfél évében 250 ezer galaxisról szolgáltatott adatokat. A program folytatásaként rengeteg további adatra számítanak a kutatók.

 

David Schlegel, a Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratórium tudósa azt hangsúlyozta, hogy az elmúlt 13 évben a sötét energia működésének csupán egy egyszerű modelljét ismertük. "Most olyan adatok birtokába jutottunk, amelyekkel elkezdhetjük felfedezni azokat az időket, amikor megjelent a sötét energia."

 

Forrás: Space.com/MTI/Hír24

VÉGÜNK LESZ? - REKORD ENERGIÁN ÜTKÖZTETIK A PROTONNYALÁBOKAT!

2012.04.06

A téli leállás után csütörtöktől rekord nagyságú energián kezdődött meg a protonnyalábok ütköztetése az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) nagy hadronütköztetőjében (LHC) - olvasható a CERN honlapján.

A világ legnagyobb kísérleti berendezése, a CERN 2008-ban üzembe helyezett nagy hadronütköztetője Genf mellett, a francia-svájci határon 100 méter mélyen, egy 27 kilométer hosszú, 3 méter átmérőjű alagútban működik, ahol csaknem a fény sebességére felgyorsított, egymással szemben haladó részecskenyalábokat ütköztetnek.

Az ütközések során új elemi részecskék keletkeznek általában igen rövid élettartammal, és ennek tanulmányozásával a kutatók az anyag tulajdonságait, illetve a világegyetem 13,7 milliárd évvel ezelőtti keletkezésének titkait remélik megfejteni.

Mint a közlemény kiemeli, az LHC négy "ütközési pontján" nyalábonként 4-4 teraelektronvolt (1 TeV - ezermilliárd elektronvolt), azaz összesen 8 TeV-vel ütköztetik a protonnyalábokat.

"A 8 TeV új világrekord, ez az energia az új fizika kezdetét jelenti, hiszen jelentősen megnöveli a felfedezések valószínűségét a nagy hadronütköztetőben" - emeli ki a CERN közleménye.

"Az elmúlt két évben az LHC megbízhatóan működött 7 TeV (2x3,5 TeV) energián. Ennek alapján biztonsággal vállalkozhattunk az ütközi energia növelésére" - hangsúlyozta Steve Myers, a CERN technológiáért és gyorsítókért felelős igazgatója.

Annak ellenére, hogy a nyalábok energiáját viszonylag szerény mértékben növelték, a 8 TeV a többszörösére emeli feltételezett részecskék felfedezésének valószínűségét, olyanokét például, mint amelyek létezése a szuperszimmetria elmélete alapján valószínűsíthető. A szuperszimmetria elmélete, amely szerint minden ismert részecskének létezik egy úgynevezett szuperpartnere, egységes rendszerben magyarázza a fizikai kölcsönhatásokat és leírja az ősrobbanás utáni korai univerzum első pillanatait. A szuperszimmetrikus partnerek fontos összetevői lehetnek a sötét anyagnak. A szuperszimmetrikus modellek a standard modell sok problémáját képesek megoldani, a részecskefizika egyik mai legfontosabb feladata a szuperszimmetria igazolása avagy kizárása.

Amennyiben létezik a más részecskék tömegéért felelős "isteni" részecske, azaz a Higgs-bozon, az is nagyobb számban képződik 8 TeV-en, mint 7 teraelektronvolt energián. Ugyanakkor a nagyobb energia megnöveli azokat a háttérjelenségeket, amelyek "utánozzák" a Higgs-bozont. Ez azt jelenti, hogy egy teljes évnyi ütköztetés szükséges ahhoz, hogy igazolják az LHC két nagyobb detektorán 2011-ben észlelteket, s valóban felfedezzék a Higgs-bozont, vagy egy az egyben elvessék a fizika standard modelljét.

...a még meg nem talált "isteni részecske", a Higgs-bozon.

"A nagyobb energiával maximalizáljuk az LHC felfedezési +potenciálját+. A 2012-es év a jelek szerint a +betakarítás+ éve lesz a részecskefizikában" - vélekedett Sergio Bertolucci, a CERN kutatási igazgatója.

A tervek szerint a nagy hadronütköztetőt 2012 végéig működtetik, majd 20 hónapra leállítják. Ez alatt az idő alatt készítik fel a gyorsítót, hogy 2014 vége felé megkezdhessék a nyalábonkénti 6,5 TeV-es energián (13 TeV) ütköztetéseket, ami mérföldkövet jelent majd az "új fizika" történetében. A végső cél a nyalábonkénti 7-7 teraelektronvolt (14 TeV).

A standard modell (SM) valamely fizikai jelenségnek, eseménynek vagy rendszernek a szakemberek többsége által elfogadott, de bizonyosan nem teljes matematikai-fizikai leírása. A részecskefizika standard modellje az alapvető részecskék kölcsönhatásait vizsgálja a gravitáció kivételével: az elektromágneses, a gyenge és erős kölcsönhatást. Lényeges összetevője a Higgs-mechanizmus - amely létrehozza a részecskék tömegét -, illetve a még meg nem talált "isteni részecske", a Higgs-bozon.

forrás:/mti/ma.hu/

AZ ÉJJEL FELTEKERTÉK A NAGY HADRONÜTKÖZTETŐT

2012.04.06

Szerdáról csütörtökre virradó éjjel újabb rekordot döntött a Nagy Hadronütköztető. Minden korábbinál nagyobb energián zajlanak a kísérletek, így 2012 a nagy fizikai felfedezések éve lehet.

A CERN Nagy Hadronütköztetőjében (Large Hadron Collider, LHC) csütörtökön 0 óra 38 perctől minden eddiginél nagyobb energiával ütköznek a protonok, hogy a fizikusok az anyag még mélyebb összefüggéseit vizsgálhassák. Az ütközési energia mostantól 8 teraelektronvolt (8 TeV), mert a protonnyalábok energiáját 3,5-ről 4 TeV-re növelték (a mértékegység magyarázatát lásd keretes írásunkban).

Az energiaszint növelését az tette lehetővé, hogy az elmúlt két évben minden rendben ment 7 TeV-es ütközési energián, és az LHC az eredetileg remélt adatmennyiségnek csaknem hatszorosát produkálta. A csütörtöki esemény egyben a 2012-es adatgyűjtés megkezdését jelzi, idén tehát 8 TeV-en zajlanak az ütközések, jelentősen növelve az LHC felfedezési potenciálját.

Bár az energiaszint növekedése csak 1 TeV, ez mégis az eddigi néhányszorosára növeli egyes részecskék felfedezésének esélyét. Ilyenek például az úgynevezett szuperszimmetrikus részecskék, amelyek az Univerzum sötét anyagának rejtélyét is megmagyarázhatnák.

A nagyobb az energián nagyobb az esély az "isteni részecske", a Higgs-bozon várva várt felfedezésére is. Mint arról korábban részletesen beszámoltunk, 2011-ben erős jeleket láttak a Higgs létezésére, de ezeket még meg kell erősíteni - és ehhez már elegendő lehet a 2012-es adattömeg.

2012 tehát nagy eredményeket hozhat a részecskefizikában. A tervek szerint az év végén leállítják az LHC-t, és 2013-ban felkészítik a tervezett legnagyobb energiaszintre, a 14 TeV-es ütközésekre.

 

Ismerkedés az energiaegységekkel A részecskegyorsítókkal való "barátkozáshoz" elengedhetetlen a magfizikában és részecskefizikában használatos energiaegységek megismerése. 1 elektronvolt (eV) az a mozgási energia, amelyre egy elektron 1 Volt feszültségkülönbséget befutva szert tesz. Többszörösei: ezerszerese a kiloelektronvolt (keV); milliószorosa, vagyis a keV ezerszerese a megaelektronvolt (MeV); a MeV ezerszerese a gigalelektronvolt (GeV). Újabban már a TeV egységre is szükség van a gyorsítók leírásánál, ez a teraelektronvolt, az eV billiószorosa, a GeV ezerszerese. (1 TeV=103 GeV=106 MeV=109 keV=1012 eV)

 

http://www.origo.hu

MEGVALÓSULHAT A LÁTHATATLANSÁG!

2012.03.28

 

A láthatatlanság olyasvalami, ami régóta izgatja az emberek képzeletét, ám eddig kizárólag elvi szinten lehetett megvalósítani a „nem-láthatóságot”. Mostantól azonban, létezik egy valóban kecsegtető újdonság!
 

Fotó: Jordi Prat-Camps

A szlovákiai fővárosban működő Műszaki Akadémia kutatója Fedor Gömöry a katalán barcelonai Autonóm Egyetem kutatójával együtt, Àlvar Sánchezzel a Science magazinban publikáltak olyasmit, ami felbolydíthatja a tudományos világ eddigi ez irányú nézeteit.

A szupravezetésnek az energetikában való alkalmazását kutató, a szlovák Gömöry professzor és a spanyol Sánchez vezette kutatási program most született eredményeképp burkolatot tudtak alkotni az egyenáram köré. Lényegében arról van szó, hogy kifejlesztettek egy, a statikus mágneses teret láthatatlanná tevő eszközt.
A statikus mágneses térről tudni kell, ez az, amit a mágnes vagy egy egyenáramú tekercs folyamatosan kibocsát. Az egyenáramú mágneses mezők alkalmazásának bizonnyal legismertebb vállfajaként a kórházi mágneses rezonanciás képalkotó berendezések említendők; közkeletű nevén ez az MRI-vizsgálat.
Az új spanyol-szlovák találmány első ránézésre semmi különös. Voltaképp egy olyan, kettő koncentrikus rétegből összeállított henger, amelyek közül a belső egy szupravezető anyag, a külső pedig az ezt magához vonzó ferromágneses. Itt megjegyzendő, a kutatásban részt vett továbbá Jordi Prat-Camps, Carles Navau, Mykola Solovyov, Ján Šouc.
A csoda akkor veszi kezdetét, amikor a készüléket mágneses mezőbe helyezik. Nem láttat ugyanis árnyékot, elképesztő de nem téríti el a statikus mágneses erővonalakat, továbbá visszatükröződés sincsen, kifejezetten erős mágneses térben is működőképes, mi több bírja a magas hőfokú nitrogénközeget. Ezen elképesztő tulajdonságainak következtében az ebbe a hengerbe helyezett, elvileg bárminemű anyag észlelhetetlenné lesz a mágneses tér számára.

A korszakindító alkotásnak a való életben történő alkalmazására számos szakterület „szemet vethet”. Àlvar Sánchez szerint jól jöhet úgy az autóiparban, mint a hajógyártásban, vagy akár a tengeralattjárók láthatatlanná tétele esetében, így a merülő egységek a mágneses felderítőkkel szemben észrevétlenek maradnak.
Az egyik legáldásosabb felhasználási területe lehet viszont az orvostudomány, minthogy számos kórházi felszerelés elektromágneses védelmét megoldhatják ilyen módon. A pacemakerrel élők számára eddig nem volt lehetséges, például egy betegség esetén az MRI vizsgálat, bár néhány éve léteznek úgynevezett MRI-biztos pacemakerek, viszont az új találmány teljes mértékben biztonságossá teheti az efféle vizsgálatot.

Az Barcelonai Autonóm Egyetem munkatársa Jordi Prat-Camps, a tanulmány társszerzője az ng.hu kérdésére mindehhez hozzáteszi: „10 esztendeje a láthatatlanság csupán a sci-fi kategóriába tartozott. Ma már tudományos kihívást jelent hogy ez a közeljövőben igazi valósággá válhassék. Ebben az értelemben Sánchez és munkatársai jelentik a legújabb lépést eme izgalmas cél elérése felé.”

Írta: Csibrányi Zoltán

http://www.ng.hu

LÉTEZNEK PÁRHUZAMOS VILÁGOK?

2012.03.22

Vajon léteznek párhuzamos világok? Mi van, ha igen? Mi van, ha a tér-idő képződménye nem más, mint egy óriási kozmikus mesekönyv, amiben kedvünk szerint haladunk előre, ugrunk át fejezeteket, leszünk gonosz királyné, avagy legkisebb királylány - és nem is tudunk róla?

Milyen lenne találkozni egy korábbi önmagunkkal, vagy egy jelenleg létező, ám másik világban élő énünkkel? Ha semmissé tehetnénk a teret, és utazhatnánk az időben, hogy lássuk, kikké válhatunk, és milyen döntéseken keresztül vezet az út? Mi van, ha a tudatunk végtelen kifejeződése jóval hatalmasabb, mint valaha képzeltük volna? Ha minden elképzelhető dolog már egyszer megvalósult, és csak azt hisszük, hogy újat találtunk fel?

Én és én

A párhuzamos világok – vagy idősíkok, dimenziók – Richard Bach-féle hívei azt vallják, hogy az életünk, az előzőek és az eljövendőek is valami mátrix-szerű összefonódásban léteznek: végtelen számú útvonal, és mind az egy-egy elágazásnál hozott döntés szerint alakul. És bár „beszélhetünk” valamelyik régi önmagunkkal, hogy más döntést hozzon az út során, a végeredmény ugyanaz lesz: egy másik régi önmagunk majd kiegyenlíti a sors matekját.

Egy másik elképzelés szerint a párhuzamos dimenziókban élő önmagunk ugyanaz a személyiség, ám más környezetben, más képességekkel, más kapcsolatokkal és más motivációkkal létezik. Lehet, hogy a mostani, jelen önmagunk számára tudatos énünk egy teljesen szociális, hasznos honpolgár, míg egy párhuzamos dimenzióban épp halomra öljük a politikusokat, értelmi fogyatékosak vagyunk, vagy különc zseniként tengetjük napjainkat.

A polaritás törvénye

A párhuzamos életek úgynevezett nem-fizikai életek, amelyek kiegészítik, ellenpontozzák a jelen életet. Ha most nagyon gazdag vagy, egyik párhuzamos életedben biztos, hogy szegénységben élsz. Ha itt magányos vagy, egy párhuzamos világban boldog családod van. A polaritás törvénye értelmében bármilyen teremtés az ellentétes teremtést hozza létre egy másik, párhuzamos világban. Ennek a célja az energiák egyensúlyának fenntartása, ami legtöbbször az álommal valósul meg.

Az álmok üzenete

A párhuzamos síkok teljes, összeadott realitását nevezhetjük felettes tudatnak – néha tudatalattinak hívják. Állítólag ezt tapasztaljuk meg álmunkban, és a célja a folyamatnak az, hogy ezeket az élményeket apránként belevegyük a tudatos működésbe ebben az idősíkban. Aki hisz a párhuzamos világokban, különösen figyeljen az álmaira, mert sokszor szükséges és hasznos a jelen élethez az, amit egy párhuzamos énünk üzen vagy tanít. Ha nem tud fizikai formát ölteni énünk ellentétes polaritása, akkor nem-fizikai módon fejezi ki magát:álmunkban élünk át különböző eseményeket, és a gondolatok velünk maradnak.

Mit kezdhetsz a párhuzamos világokkal?

Azt javasolják, engedd be a tudatodba. Olyan információk, készségek birtokába juthatsz így, amiket teljesen bele tudsz illeszteni a jelenlegi életedbe, és gazdagíthatod vele azt.„Lenyúlhatsz” párhuzamos világokból olyan tudásokat, mint például hogyan kell zenét szerezni, szellemi tanítóvá válni, találhatsz nálunk ismeretlen gyógymódokat vagy technikai újításokat, de saját magad más oldalait, emócióit, hozzáállásait is megismerheted. Ki tudja, talán életcélt, vagy küldetést is kaphatsz, talán egészen más irányt vesz az életed, ha kinyitod magada párhuzamos dimenziók üzeneteire.

Állítólag 36 különböző valóságsík létezik, és mindegyiken ugyanolyan meggyőződéssel játsszák az „egyetlen” élet nevű játszmát, mint mi itt. És persze azok is mi vagyunk, csak más felállásban…

Forrás: Kiskegyed

http://www.fenyportal.hu

MEGVAN AZ ELVESZETT KÍNAI NAGY FAL

2012.03.22

A kínai Nagy Fal több száz éve "elveszett" szakaszát fedezte fel egy brit kutató nem messze a kínai-mongol határtól: az erődítményrendszernek ez az első része, amelyet Kínán kívül tártak fel.

William Lindesay tavaly augusztusban indult útnak a Góbi-sivatagba, hogy megtalálja azt a falrészt, amelyről utoljára egy 12. századi térképén szerepelt feljegyzés. "Már a második nap közepén rábukkantunk. Először egy nagyjából lábszárközépig érő falszakaszt fedeztünk fel, de ahogy elkezdtük követni, tíz perc után elénk tárult a teljes lenyűgöző falrészlet" - idézte a szakembert a The Daily Telegraph.

Az eddig felderítetlen szakasz híre hatalmas szenzációt keltett Kínában: a felfedezés vezető téma lesz a National Geographic magazin jövő havi helyi számában. Az "elveszett" falrészlet majdnem 100 kilométer hosszú: föld és egy helyi bokorfajta ágainak a keverékéből készült. Lindesay 1986-ban érkezett Kínába, hogy végiggyalogoljon a Nagy Fal maradványainak mentén. A majdnem 2500 kilométer hosszú út során folyamatosan tanulmányozta a falat, és munkájáért 2006-ban átvehette a Brit Birodalom Érdemrendjét.

Kalandos út vezetett a falakig

"1997 óta kutatom ezt a területet, azóta, hogy egy barátom kaptam egy 12. századi térképmásolatot, amelyen vörös vonal jelezte Dzsingisz Kán csatáinak helyszíneit, és alatta ott futott a fal jelölése" - idézte fel a kutató. Amikor azonban kérdezősködni kezdett a falszakaszról Mongóliában, egyre-másra azt válaszolták neki, hogy az építmény már teljesen elpusztult. Egy holland történész később említést tett Basan Tudevinről, egy nyugdíjas mongol földrajztudósról, aki sokszor bejárta a Góbi-sivatagot. Hosszas keresés után Lindesay egy újsághirdetés révén találta meg a tudóst.

Tudevin beszámolt neki a sivatagban látott maradványokról, amelyeket a brit kutató sorra végignézett a Google Earth program segítségével. Végül rábukkant egy "fekete tollvonásra" emlékeztető alakzatra, és azonnal expedíciót szervezett a területre. A mongol kormány garantálta, hogy zavartalanul dolgozhatnak a kínai-mongol határtól mintegy negyven kilométerre északra fekvő térségben. Lindesay szerint a helyiek által Dzsingisz falaként ismert erődítményszakaszt a Han-dinasztia idején építhették, az időszámításunk előtti 120 környékén, hogy megvédjék a térségét az ázsiai hunokként ismert hsziungnu (Xiongnu) néptől.

A minták radiokarbonos kormeghatározása szerint azonban a falszakaszt a 11. vagy 12. században újjáépítették. Lindesay úgy véli, hogy a falat vagy a nyugati Hszia-dinasztia (Xia) erősítette meg, mielőtt Dzsingisz Kán seregei véget vetettek uralkodásának, vagy Dzsingisz Kán harmadik fia, Ögödej mongol nagykán építette újjá, hogy megakadályozza a gazellák Kínába szökését.

Forrás: Pozitív Nap

http://www.fenyportal.hu

AZ ELME MŰKÖDÉSE ÉS A MEGVILÁGOSODÁS FOLYAMATA

2012.03.22

Gánti Bence integrálpszichológus az Integrálakadémia megalapítója és tanára Budapesten és San Franciscóban él. A tanítványok számára működtetett levelező rendszerben időről időre tudósítja jelenlegi és volt diákjait a tudományos kutatásokról, fejlődésről, eredményekről. Úgy gondoljuk, hogy a Fényportál olvasói is örülnek majd az információnak, képeknek és filmeknek.

Minek tanulnak a pszichológus és integrálakadémia hallgatók élettan-anatómiát? Merült fel a kérdés néhány diák tudatában. Először is, pontosítsunk: az egész élettan-anatómiából egy kiragadott témát tanítanak elsősorban, az agy és idegrendszert. A pszichológiai tudásban ez fontos. Azokat a témákat válogatják be, ami előfordul a pszichológiai, pszichoterápiás, és posztmodern spirituális területeken.

 

Amikor azt mondom: "a meditációban a frontális kérek módosul", "a tobozmirigy nyitja meg a harmadik szemet", vagy "a corpus callosum aktiválódik a transzlégzés alatt és a két félteke szinkronizálódik" vagy "a csökkent szerotonin szint összefügg a depresszióval" illetve a "dimetiltriptamin neurotranszmitter okozza az ayahuasca látomásokat" - akkor jó, ha tudjátok miket jelentenek ezek.
 

Mi okozza a spirituális élményeket? Hangzik a posztmodern idegtudományi (neuroscience) kérdés.

 

Integrál korrekció: nem okozza, hanem korrelál, együtt jár vele, bal és jobb kvadránsok együtt járnak, körkörös okság van, nem lineáris okság.

 

A 80-as, 90-es években a jobb félteke volt a sláger, hogy az okozza, egyszerűen váltsunk féltekét és megvilágosodunk. Kicsit előtte az EEG volt a sláger: menjünk le alfába, thétába és ott vár a minden jó. Még előtte az agyterületekben keresték a választ – melyik kérgi terület aktivációjában rejlenek a titkok.

 

A 90-es években bejött a tobozmirigy szerepe is, lásd a new age-es jóga könyveket. 2000-2012 között, manapság az ayahuasca hódít nyugaton (nemcsak Magyarországon) és vele együtt a DMT témakör, amit a 2001-ben megjelent „DMT The Spirit Molecule” c. könyv fémjelez, „mindent a DMT okoz” – a dmt-sek szerint. Mára a legtöbben nem azt gondoljuk, hogy „válts féltekét” vagy „menj le alfába” – mint egy és kizárólagos tényező, hanem azt, hogy nincs 1 db agyi megfelelés, hanem sok minden együttjár egy transzcendens élmény során.

 
Van egy stanfordi neuropszichológus professzor, s egyben buddhista meditáló gyakorló, aki összefoglalt kb. minden jelenleg tudható információt a spirituális élmények mögött rejlő agyi történésekről. Dr. Rick Hanson: Buddha’s Brain – ajánlom annak, akit a téma érdekel. Egyenlőre angolul van, és itt érhető el. (Gánti Bence szorgalmazza a könyv magyar nyelvre fordíttatását és kiadását)

 

Végül egy 10 perces kisfilm a tobozmirigy szerepéről a spirituális élményekben (angol nyelvű) – Pineal Gland:

6. rész: a tobozmirigy Activation - The Mechanics of Ascension

http://www.youtube.com/watch?v=1QTylcNNzLY&feature=player_embedded

 

 

(A képeket Gánti Bence válogatta és küldte.)

Lejegyezte: - eszme - 

http://www.fenyportal.hu

TÉVHITEK ÉS TÉNYEK A HIPNÓZISRÓL

2012.02.26

 

Hipnózis. Egy szó, egy tudomány, melyet oly sok misztikum, félelem és félreértelmezés övezett századokon keresztül és vesz körül mind a mai napig.Érdekes tény, hogy legtöbbször a legtermészetesebb dolgokat értelmezzük félre. A hipnózis állapotában lenni egyike a lehető legtermészetesebb emberi tudatállapotoknak. Amikor álmodozunk, meditálunk, vagy éppen szerelmesek vagyunk, ugyanolyan transzállapotba kerülünk, mint amikor hipnózisban vagyunk.

A természet megalkotta számunkra ezt az állapotot, ezt a csodálatos ajándékot, mellyel felfedezhetjük saját tudatunkat. Minden gyermek szinte folyamatosan ebben az állapotban van, egészen 10-14 éves koráig. Ezért tudnak tanulni, fejlődni, és elsajátítani az élethez és a túléléshez szükséges szabályrendszert. Ezek a kora gyermekkori programok oly mélyen ivódnak belénk, hogy utána egész felnőtt életünkben ezek szerint a szabályok szerint alakítjuk életünket. Ezek a programok mindig a túlélést biztosítják számunkra, és sokszor bizony akkor is működésbe lépnek, ha már nincs is rájuk szükség.

Biztos mindenki csapott már a homlokára, vagy temette az arcát a kezébe egy-egy cselekedete, vagy szava után, mondván, úristen ezt most miért mondtam, miért tettem…nem tudom mi volt velem, nem szoktam ilyet mondani, csinálni. Hányszor találkoztunk már ilyesmivel, hányszor esett meg velünk és barátainkkal? Ezekben a pillanatokban gyermekkori programjaink lépnek működésbe. Ilyenkor egyfajta transzállapotba – hipnózisba – kerülünk, és az érzelmeink szabadon áramlanak, akár akarjuk, akár nem. Sokszor kapcsolnak be ezek a túlélési programok olyan szituációkban is, amikor nem kellenének. A csapda a dologban az, hogy amíg ezekre nem vagyunk tudatosak, önkéntelenül cselekszünk, így téve tönkre kapcsolatainkat, barátságainkat – mindig másokat okolva saját érzelmeinkért. ’Nyomogatta a gombjaimat.’ – hajtogatjuk utána sűrűn a másikra mutogatva. Egy bölcs ember egyszer azt mondta, ha mutogatsz valakire, egy ujjal mutatsz rá és hárommal magadra. Érdekes meglátás.

Ki is tehát a felelős azért, ha mi sem tudjuk hol vannak a saját gombjaink és, hogy hogyan kerültek oda? Ki rakta oda őket és milyen szándékból? Ameddig önkéntelenül cselekszünk, áldozatai vagyunk saját elménknek, érzelmeinknek, és az életszituációknak, melyekbe belesodornak. Ha felnőttként is túl szeretnénk élni, bizony meg kell értenünk saját cselekedeteinket, meg kell értenünk, mit miért csinálunk. Ezt csakis úgy tudjuk megtenni, ha ugyanabba az állapotba kerülünk – immár tudatosan – mint gyermekkorunkban voltunk. Transzba, hipnózisba. Amikor erre rájövünk, akkor kezdünk el megoldásokat keresni, terápiás módszereket próbálunk ki, meditálni kezdünk, tanulni saját magunkról.A hipnózis/hipnoterápia kitűnő módszer ebben a keresésben, hiszen az elmének ezzel a természetes tudatállapotával dolgozik, így segédeszköz vagy külső beavatkozás nélkül juttat el minket problémáink forrásának felismeréséhez. A hipnózis képessé tesz meglátni az okokat, melyek sokszor bár utólag jelentéktelennek tűnnek, mégis oly sok bajnak és fájdalomnak forrásaként szolgáltak életünk során.

PÁR TÉVHIT A HIPNÓZISRÓL, ÉS A TÉNYEK:

Tévhit: Hipnózisban alszom.

Tény: A hipnózis – bár neve megtévesztő lehet – valójában nem alvás. Hipnózisban lenni olyan érzés, mint amikor az ember álmodozik… a való világ megszűnik létezni egy kis időre, és csak arra az egy dologra, eseményre, képre koncentrálunk, amelyet látunk belső szemeinkkel. Mindenki átéli naponta többször ezt az élményt, például, mikor a buszon utazik, de valójában arra gondol, milyen csodás is lesz este gyertyafénynél beleülni egy kád vízbe.

Tévhit: Meghipnotizálnak és utána nem emlékszem semmire.

Tény: Először is, minden hipnózis önhipnózis. Senkit nem lehet akarata ellenére meghipnotizálni. A hipnotizőr csak egyfajta ‘álompilótaként’, vezetőként funkcionál, semmit rákényszeríteni nem tud a hipnózisban levő személyre. Hipnózisban érzékeléseink felfokozódnak, mindent hangosabban hallunk, érzékelünk. Az emlékeink teljes valóságukban térnek vissza hozzánk, szinte újraéljük azokat. Így nemhogy elfelejtünk dolgokat, hanem még olyan dolgokra is emlékezni fogunk, melyeket már régen elfelejtetettünk.

Tévhit: Olyasmit fogok csinálni, amit nem akarok.

Tény: A legtöbb emberben van egyfajta elképzelés a hipnózisról, és ez leggyakrabban az a kép, amit a filmeken, dokumentumfilmeken lát, vagyis a színpadi hipnózis. A színpadi hipnózis egy különleges válfaja a hipnózis tudományának, mely csak és kizárólag szórakoztatás céljára szolgál. Semmi olyasmit nem csinálunk hipnózisban, amit nem csinálnánk meg ‘éber’ állapotunkban is. Azok az emberek tehát, akik önként jelentkeznek egy showban színpadi hipnózisra, eleve imádnak a figyelem középpontjában lenni, és ezért bármit hajlandóak megtenni, amit a hipnotizőr kér tőlük. A terápiás hipnózisban ez nem így van, hiszen oda az emberek azért mennek, hogy problémáik eredetére vagy megoldására leljenek, nem pedig azért, hogy tyúkként kotkodácsolva figyelmet vonjanak magukra. Ha a hipnotizőr mégis ilyet kérne, a hipnotizált személy erre azonnal tudatos lenne, megtagadná a kérést és kihozná magát a hipnózis állapotából, hiszen végig tudja mi történ ik vele.

Tévhit: Nem fogok tudni kijönni a hipnózisból.

Tény: Még egyszer: minden hipnózis önhipnózis. Ahogy mi visszük bele magunkat a hipnózis állapotába, úgy mi is hozzuk ki magunkat abból, és ezt bármikor megtehetjük egy terápia során. Tudatunk folyamatosan figyel, és csak azokat a kéréseket teljesíti, amely számára kedvező hatással bírnak. Egy pillanat törtrésze alatt bárki kijön a hipnózisból, ha bármi olyat észlel, ami számára nem kedvező, bántó, vagy fenyegető lenne.

MI IS TÖRTÉNIK AKKOR HIPNÓZISBAN?

Az elme két nagy részból áll: tudatos (ego) és tudatalatti részből. Hipnózisban a tudatalatti résszel lépünk kapcsolatba, melyben az emlékek és az érzelmek vannak elraktározva. Egyenesben beszélhetünk saját tudatalattinkkal, választ kapunk saját kérdéseinkre, és dolgozunk az érzelmeinkkel. A hipnotizőr segít megtanítani nekünk ezt a módszert, és vezetőként segít minket elménk felfedezésében.

Mire is nyújthat megoldást a hipnózis?

- stressz ellen kitűnő, hiszen segít relaxálni, megnyugtatni mind a testet mind az elmét
- dohányzásról történő leszokásban segíthet
- súlyproblémáknál hosszútávú megoldást nyújthat
- kiújuló sérüléseknél, sportteljesítmény-növelésnél remekül használható eszköz
- allergiáknál, fóbiáknál és irracionális félelmek oldásában szinte azonnali segítség lehet
- múltban történt események feldolgozásában, elengedésben, megbocsájtásban segíthet
- önbizalomnövelésben, koncentrációs és tanulási nehézségekre is használható
- fizikai fájdalmak csökkentésében kiegészítő szerepe lehet (csak orvosi felügyelet mellett)

A hipnózis tehát nem más, mint egy természetes állapot, melynek segítségével válaszokat lelhetünk saját kérdéseinkre. A hipnózis azért kivételes tudomány, mert képessé tesz – nem pedig képtelenné – arra, hogy mi magunk találjuk meg ezeket a válaszokat. A hipnózis megnyit egy ablakot a tudatunkon, melynek segítségével saját magunk felfedezhetjük fel elménk csodálatos és végtelen világát, hogy ezáltal tehessük teljesebbé, boldogabbá életünket.

 

A cikk megjelent: urbansnob.hu, szerző: H. Jancsó Kata, mester hipnotizőr

http://tudatbazis.hu

HETVEN ÉV KOPLALÁS

Az írás készült: 2012. február 23. csütörtök Szerző: Both Gábor

Továbbra sem tudják megfejteni az orvosok annak a 83 éves indiai jóginak a titkát, aki állítása szerint hetven éve nem vett magához táplálékot és folyadékot. Még mindig nem tudjuk, hogyan marad életben – jelentette ki Szudhir Sah neurológus, miután a múlt héten véget ért Prahlad Dzsani két héten át tartó nonstop kórházi megfigyelése.

 

A jógit két héten át harminc orvos vizsgálta a nyugat-indiai Ahmedábád egyik kórházában. Ez alatt semmilyen táplálékot, folyadékot nem vett magához, vízzel csak fürdéskor és gargalizáláskor lépett kapcsolatba, és vécén sem volt – közölte G. Ilavazahagan, az indiai nemzetvédelmi kutatóintézet élettani kutatásokkal foglalkozó részlegének igazgatója.

Prahlad Jani jógi 70 éve nem eszik és nem iszik

A kutatók abban reménykednek, hogy a számos vizsgálat eredményei segítséget nyújthatnak abban, hogy túlélési stratégiákat dolgozzanak ki természeti katasztrófák és szélsőséges stresszhelyzetek esetére, valamint űrkutatási célokra, például Mars- vagy Hold-expedíciók számára.

Az orvosok mágnesesrezonancia-vizsgálatot, DNS-elemzést és hormonteszteket végeztek, elektródákkal mérték Dzsani agy-, vese- és szívműködését, valamint egyéb idegélettani és génvizsgálatokat is elvégeztek. Ezeken kívül részletesen elemezték az aszkéta vérét is. Az eredmények néhány héten belül készülnek el.

A szakállas aggastyán a vizsgálatok végeztével hazatért közeli falujába. A férfi azt állítja, kizárólag a meditációból nyeri az életben maradáshoz szükséges energiát. Elmondása szerint nyolcéves korában egy istenség megáldotta, és azóta nincs szüksége semmilyen fizikai táplálékra. Arról is beszélt, hogy egy misztikus és megmagyarázhatatlan folyamat révén egy szájpadlásán található lyukon keresztül nyer vízcseppeket.

Sah szerint ha Dzsani valóban nem táplálékból vagy folyadékból nyeri az energiáját, akkor feltehetőleg valamilyen körülötte lévő energiaforrásnak, például a napfénynek köszönheti életben maradását. Orvosként nem hunyhatunk szemet afelett, hogy a kalórián kívül egyéb energiaforrások is létezhetnek – jelentette ki a neurológus.

 

Forrás: http://index.hu/tudomany/2010/05

http://www.emberiseg.hu

A MEDITÁCIÓ NÖVELI AZ AGY MÉRETÉT!

Nagyobbá válik a meditálók agya, szemben a nem meditálókéval. A Harvard, a Yale és a MIT kutatói megtalálták első bizonyítékát annak, hogy az agy fizikai struktúráját megváltoztatja a meditáció.

Az agyat vizsgálva kiderítették, hogy annak bizonyos területei, a figyelem és az érzékelés feldolgozás bemeneti oldaláért felelős területeknek a megvastagodásával dicsekedhetnek a gyakorlott meditálók. A szürkeállomány egy részében történt megvastagodás az idősebb meditálóknál sokkal hangsúlyosabb, mint a fiatalabbaknál, mindez azért érdekes, mert a kéregállomány a korral épp elvékonyodni szokott. Ez arra enged következtetni, hogy a meditáció a felnőtteknél elősegíti a kéreg formálhatóságát a tudatossági és az érzelmi feldolgozás területein, mondta Sara Lazar, a Harvard Medical School kutatás vezetője. Ezek az eredmények egybecsengenek a korábban már zenészeknél és zsonglőröknél megismertekkel. Azaz, hogy a zenészek agya a zenéért felelős területen a zsonglőrök agya pedig a motoros működésért felelős területeknél vastagodott meg. Mindez azt jelenti, hogy a felnőtt agy struktúrája ismételt gyakorlás hatására meg tud változni.

Lazarék kutatásukban húsz meditáló és tizenöt nem meditáló ember agyát hasonlították össze. Megjegyzendő, hogy a sikeres meditálók megszokták a nem gondolkodást és azt, hogy a dolgokat ne bonyolítsák az elméjükben.

A vizsgálat résztvevői átlagosan negyven percet meditáltak naponta, némelyek csupán egy év óta, mások évtizedek óta. A meditáció mélységét a lélegzetvétel lassulásával mérték. Kiderült, hogy azoknak változott leginkább az agya, akik a legmélyebbre jutottak a meditációban. Lazar összegzése szerint ebből az következik, hogy az agy szerkezete a meditáció következtében változott meg, nem pedig azért mert magának az agy szerkezetnek vastagsága vezetett el a meditációhoz.

Sara Lazar tíz éve kezdett el meditálni, mostanában heti háromszor végez befelé forduló meditációt. Eleinte nem volt biztos benne, hogy működni fog, ám állítja, hogy határozottan előnyös változásokat tapasztalt. Csökkent a stressz szintje, több lett a tiszta gondolata, és a nehéz helyzetekben szükséges koncentráló képessége is javult.

Csapongó gondolatok féken tartása

A meditáció bárhol, bármikor gyakorolható. Azok, akik meditálnak, hamar rájönnek, hogy a fejükben lejátszódó gondolatok folytonos áramlásában nagyon kevés lényegi rész van csupán. Lazar ezt a következőképp kommentálja: a cél nem az, hogy kiürítsük a fejünket hanem, hogy ne ragadjunk le az össze-vissza cikázó gondolatoknál. Például egy fontos határidő esetén az emberek azon aggódnak, hogy nem fogják tudni azt tartani, vagy hogy a végeredmény fog-e tetszeni a főnöknek. Az ember meg tudja magát őrjíteni a haszontalan „mi lesz ha” hozzáállással. Azonban ha a jelen pillanatra fókuszálunk, arra, hogy mit kell tenni és épp most mi történik, akkor a stressz jelentős része elpárolog. A gátló érzések átváltoznak motiváló érzésekké. A vizsgálatokból kiderült az is, hogy nem túl nagy a szürkeállomány vastagodás, csupán négy-nyolcezred inchnyi. Azonban ez arányban áll azzal, hogy a személy mióta végzi a meditációt, és azzal is, hogy milyen intenzíven végzi azt.

Természetesen számos alapkérdés vár még megválaszolásra, például, hogy mi okozza a megvastagodást, vagy hogy a meditáció következtében vajon több agysejt kapcsolódás jön-e létre és több vér ér keletkezik-e, illetve, hogy a megvastagodott agy miként befolyásolja a mindennapi magatartást. De kérdés az is, hogy a meditáció elősegíti-e a megnövekedett kommunikációt az agy érzelmi és intellektuális része között. Ezen kérdések megválaszolásához szélesebb körű vizsgálatokra is szükség lesz, de már az eddigi eredmények is igen bátorítóak, mondta Lazar. A kutatás vezetője hozzátette, hogy több embert fognak majd a vizsgálatokba bevonni és többszörös vizsgálatnak alávetni.  A kutatásba bevont alanyoknak meg kell majd vizsgálni az agyát a meditáció megtanulása előtt és azt követően is. Lazar kutató csoportja tervei szerint elkövetkező vizsgálataik során fény derülhet a vastagodás funkciójára, és hogy ez miként befolyásolja az érzelmeket és az értelmet a tudatosság és az ítélőképesség tekintetében.

Lassuló öregedés?

Mivel a fentiekben említett befelé figyelő meditáció ellensúlyozza az agy felszínének természetes vékonyodását, jogosan merül fel a kérdés, hogy ennek szerepe lehet-e az öregedés lassításában esetleg annak visszafordításában.

Lazar óvatos válasza szerint eredményeikből az derül ki, hogy az agy egy piciny területének lassabb kéreg vékonyodása feltételezheti, hogy a meditáció segíthet az agy némely területe öregedésének lassulásában. Fontos felidézni, teszi hozzá a tudós, hogy a szerzetesek és yógik ugyanazon betegségektől szenvednek, mint a legtöbb ember. Ők is megöregednek és meghalnak. Azonban megnövekedett kapacitású figyelemnek és memóriának örvendenek.

Harvard Gazette
Tallián Hedvig

Forrás: Gondola

http://www.fenyportal.hu/

 

„A LELKED LEGMÉLYÉN MEGLÁTOD AZ EGYET” – NEM A VILÁG SENKIJE AZ EMBER

2012.02.14

Nem vágyteljesítő fantázia vagy a haláltól való félelem generálja a lélek, illetve a szellem feltételezését – mondja dr. Frecska Ede, a debreceni Pszichiátriai Klinika vezetője. A terápia akkor teljes, ha a bio-pszicho-szociális mellett a negyedik, a spirituális szint sajátosságait is figyelembe vesszük. Így a beteg nemcsak meggyógyul, de jobb emberként kerül ki a terápiából.

A puha definíció szerint az a spiritualitás, mondja Frecska Ede, amikor az ember a saját szocietásán kívüli metaszinttel is azonosul; a kemény definíció szerint ezt az azonosulást saját, megélt élmény is támogatja, például halálközeli élmény, extatikus látomás vagy súlyos betegség kapcsán módosult tudatállapot tapasztalatai.

AHOGY LENT, ÚGY FENT

A spirituális személy a saját közösségén túl egy magasabb szinttel is azonosulni tud, képes önmagát alávetni ennek a metaszintnek. Ez azért is fontos, mert ha valaki nem csak a szűkebb nációjával azonosul, akkor több érték kerül az életébe, könnyebben ki tud lábalni a bajokból. Hogy mi ez a spirituális szint, az már világnézet kérdése. Aki vallásos, az vallásának istenével, aki new age-es, az Gaia földanyával, aki agnosztikus, az az univerzummal forr egybe.

A materializmus is összeegyeztethető a spiritualitással: nem a materializmussal van a baj, hanem a redukcionizmussal. Ha például a pszichoanalitikus azt mondja, az ember nem több, csak néhány szexuális komplexus, vagy a behaviorista nézet alapján csak néhány adaptív viselkedéscsomag, illetve a szociálpszichológus szerint csak szociális szerepek halmaza, esetleg ahogy Francis Crick vélte: csak egy csomag neuron.

A világvallások szemléletét elfogultságtól mentesen pozitívnak nevezhetjük. Nézzük sorba, mint mondanak ezeknek a vallásoknak a központi figurái, veti fel Frecska Ede.

Jézus: „Benned van a mennyek országa”, Mohammed: „Aki ismeri önmagát, az ismeri Urát”, Judaizmus:„Ő van mindenben, és minden Őbenne van”, Konfu Ce: „Ha jól ismered természeted, jól ismered a mennyet”, Lao Ce: „A lelked legmélyén meglátod az Egyet”, Buddha: „Nézz magadba, te vagy Buddha”. A spirituális élmény is ennek az azonosságnak a megérzését segíti, ami már az alapja lehet a spirituális, egészséges élet kialakításának.

SENKIK VAGYUNK?

Aaron Beck jól összefoglalta a depresszív gondolkodás negatív kognitív sémáit, folytatja a pszichiáter. Az úgynevezett Beck-i triád tételei a következők: „Senkije vagyok e világnak”, „A világ egy lehangoló hely”, illetve: „A múltam tragédia, a jövőm reménytelen”. Az amerikai pszichológus koncepciója szerint ezek a negatív kognitív sémák alapozzák meg a depressziós be­tegre jellemző önértékelési problémákat, amelyek szélsőséges esetben kisebbrendűségi téveszmében, pszichotikus zavarban öltenek formát. Frecska Ede szerint, ha megnézzük a természettudományos gondolkodás sémáit – az ember a véletlen játékának produktuma, sorsunk iránt közömbös univerzumban élünk, a semmiből jövünk és a semmibe térünk vissza –, láthatjuk, hogy a természettudományos emberkép a kisebbrendűségi téveszmével rokon. Csoda-e, hogy ez a séma depresszióssá tesz?

Ma a pszichiátriai konferenciákon elhangzó előadások címének legalább harmadában szerepel a lélek szó, mondja Frecska Ede, aki úgy érzi, mindez legtöbbször csak nosztalgikus, üres metafora. A legutóbbi Pszichiátriai Világfórumon három szimpózium is foglalkozott a spiritualitással, az elnök maga is adott elő a témában, a lélekgyógyászat mégis identitáskrízisben szenved: igyekszik felzárkózni a többi orvostudományi ághoz, próbálja követni a biomedikális medicina szigorúságát, de közben elfelejti a többi ágat, a pszicho-szocio-spirituális összefüggéseket. Hazánkban az OEP által finanszírozott intézményekben alig folyik pszichoterápia, a szupervízió hagyománya kiveszett. A szociális rehabilitáció sem működik: a mai piacon már egy átlagos ötvenéves ember sem kap munkát, nemhogy az, akinek mentális priusza van.

INTEGRATÍV MÓDOSULT TUDATÁLLAPOT

A bio-pszicho-szocio-spirituális paradigma nemcsak a pszichiátriai betegségekre alkalmazható, hanem a szomatikus kórokra is. A jól képzett technikus és a gyógyító közötti különbséget jól mutatja a törzsi sámánizmus gyakorlata: a gyógyítás közösségi, vesebetegség esetén például nemcsak az illető veséjével foglalkoznak, hanem lelki problémáival, a többiekkel és az istenséggel való kapcsolatával, szociális helyzetével is – azaz valójában az egész törzset gyógyítják. A beteg pedig nemcsak meggyógyul, de jobb emberré is válik.

A vallásosaknál a hit a spirituális élmény alapja, de a hit sokszor a tapasztalat ellenében van, az egyéni átélést az intézményesült vallások nem engedik meg. Ha nem így lenne, a vallások nem lennének ma ilyen válságban, hiszen ha megvan az élmény, utána a hit már jön magától. Azonban a hitet nem lehet a spirituális élmény pótlására használni, szögezi le Frecska Ede.

 

A törzsi kultúrákban mindenki megélte, megéli a kapcsolatot az istenséggel. Amikor az emberiség hierarchikus szociális rendet kezdett építeni, a felül lévőknek nem volt arra szükségük, hogy az alul lévőknek személyes kapcsolatuk legyen az istennel. A sámánság több tízezer éves gyakorlatának felszámolásában alapvető volt, hogy a patriarchá­lis felépítésű világvallások, a judaizmus, a kereszténység, az iszlám nem érdekeltek abban, hogy az individuum közvetlenül találkozzon a transzcendentálissal. Márpe­dig a törzsi kultúrák rítusai a transzcendentális élmény felidézésére irányulnak, és a rituális szertartások nagy része a legtágabb értelemben vett gyógyítást célozza.

Bár a sokoldalúság, a változatosság evolúciós hajtóerőt jelent, a tudatállapotok diverzitásának tekintetében nyugati civilizációnk monokulturális, mondja Frecska Ede, aki ennek ellenére optimista: ahogy a makrokozmoszról alkotott képünk a közelmúltban jelentősen megváltozott, és már nem olyan statikusnak tartjuk az univerzumot, mint Newton korától a 20. századig – ma táguló világegyetemet és multiverzumokat feltételezünk –, ugyanígy meg fog változni az emberről alkotott képünk is.

A teljes cikk a Medical Tribune karácsonyi számában jelent meg 

 

szerző: Dr.Kazai Anita / forrás: medicalonline.hu

                                                                                                                                                              http://tudatbazis.hu

AZ ÚJ MÓDSZER GONDOLATAINKAT SZAVAKKÁ ALAKÍTJA

Forrás: Activist Post

A tudósok egy olyan összetett folyamatot fejlesztettek ki, aminek segítségével dekódolhatják és olvasható nyelv formájában megjeleníthetik agytevékenységünket.

A Berkeley Egyetem idegtudományi kutatói megfigyelték a kiválasztott egyének agytevékenységét miközben azok bizonyos szavakat hallgattak. A szavak elhangzása közben egy számítógépes program elemezte halántéklebenyük tevékenységét és azt, hogy miként értelmezte és hozta létre ismét az agy a konkrét szavakat vagy hangokat.

Az agytevékenységből kapott információk segítségével képesek voltak valódi hangokat „szintetizálni” és magukat a hangokat használni a szó meghatározására. A kutatás finomításával hamarosan képesek lesznek egy olyan folyamat felállítására, amellyel értelmezhetik egy ember gondolatait és azt valamilyen érthető nyelvre fordíthatják.

A technológia továbbfejlesztése két merőben eltérő következménnyel járna. Egyrészről igen hasznos lehetne az idegrendszeri betegségekben szenvedők, beszédhibával rendelkezők vagy agykárosult emberek számára, akik betegségük miatt nem tudják kifejezni magukat. A módszer segítségével betegségük ellenére is hatékonyan kommunikálhatnának.

 

Másrészről viszont rendkívül negatív hatással lehetne az emberi kapcsolatokra és helyzetekre. Amennyiben valóban eljutnak az igazi gondolatolvasás szintjére, az emberi gondolatok integritása és saját egyéniségünk is veszélybe kerülhetnek.

Néhány, a „gondolatbűn” fogalmát feszegető sci-fi történet jut eszünkbe. Gondolatbűn lehet, mondjuk egy bűntett vagy a hatalom által nem kívánatosnak ítélt cselekedet elkövetésének gondolata. Olyan hatalom birtokában lenni, ami lehetővé teszi valaki számára, hogy egy másik ember gondolataiba behatoljon nem nevezhető igazságosnak vagy elfogadhatónak, teljesen függetlenül a körülményektől. Egy ilyen jellegű befolyás az emberi kapcsolatokat irányított, megjósolható sémává degradálná, ahol az alárendelt egyén nem rendelkezhet a gondolat szabadságával.

Szerencsére (vagy éppen nem) a kísérleti folyamathoz szükséges volt, hogy a kísérletben résztvevők halántéklebenyébe elektródákat ültessenek, amit nem lehet az illető akarata ellenére vagy észrevétlenül megtenni. Emellett természetesen a kutatás még sok finomításra is szorul.

Ahogy a technológia fejlődik fontos, hogy tisztában legyünk jótékony felhasználási területeivel, de ugyanakkor mindig gondoljunk az ilyen fejlesztések negatív következményeire is. Bár a módszer elképesztő, fontos, hogy felhasználásának határozott korlátokat szabjanak.

Related Posts

 

MEGTALÁLTÁK A PÁRHUZAMOS UNIVERZUMOK KULCSÁT?

Régóta léteznek olyan elméletek, melyek szerint univerzumunk csak egy a sok közül. Neutronok viselkedésének tanulmányozásával szeretné bizonyítani egy belga kutatócsoport a párhuzamos univerzumok létezését.

A tudósok ezen teóriát eddig nagy energiájú ütközések megfigyelésével próbálták igazolni, most viszont azt remélik, hogy a "multiverzumokat" neutronok vizsgálatával is bizonyítani tudják, melyek szerintük egyik univerzumból a másikba ugrálnak.

A Michel Sarrazin és munkatársai, a belga Namur Egyetem szakemberei nevéhez fűződő elképzelés szerint egy év munka után már eredményekkel fog szolgálni. A tudósok begyűjtenek néhány neutront, lehűtik őket és egy mágneses mező segítségével megfigyelési sebességre lassítják őket. A neutronok az elképzelés szerint falnak ütközve így lassabban bomlanak fel. A kísérlet lényege azon alapszik, hogy a neutronok mindig gyorsabban bomlanak le, mint ahogyan azt várják. A kutatók úgy vélik, hogy a semleges töltésű részecske nem tűnik el teljesen, hanem átugrik más univerzumokba - számolt be a kutatásról a Daily Mail.

A neutronok bomlási rátáját figyelembe véve Sarrazin megállapította, annak az esélye, hogy egy neutron más univerzumba ugorjon, kevesebb, mint egy a millióhoz. A kísérlet egy éven át fog futni, hogy kiderüljön, a Föld Naphoz való viszonya, az ebből adódó gravitációváltozás befolyásolja-e a neutronok viselkedését.

Forrás: STOP

GYŰRŰJE VAN A FÖLD BOLYGÓNAK

− Az emberiség mindig, de mostanra fokozottabban szeretne megbizonyosodni arról, hogy élnek-e rajtunk kívűl értelmes lények a világegyetemben? Nagyon sokan csak legyintenek rá, sokan csak akkor hiszik majd, ha a saját szemükkel győződnek meg róla. Azok, akik elfogadják a létezésüket, azt kifogásolják, miért nem mutatkoznak nyíltan, miért nem folytatunk velük eszmecserét.
− Ennak a tábornak egy része szerint ez is folyamatban van, másik része szerint, még nem jutottunk el arra a fejlődési szintre, hogy nyíltan lépjünk kapcsolatba velük. Talán nekik lehet igazuk, hiszen egyre gyorsuló ütemben igyekszünk tönkretenni a környezetünket, amely mostmár kiterjed a világűrre is! Ha a birtokunkba jutna olyan lehetőség, hogy nagyon távoli helyekre is eljussunk, az emberiség azt sem becsülné meg eléggé, mint az őserdőket, az állatvilágot, a közvetlen környezetét, a vizeket, a a levegőt.
−Míg nem tanuljuk meg megbecsülni a környezetünket, nem vagyunk eléggé érettek a világegyetem “meghódítására!”
 

A Jupiter, Szaturnusz, Uránusz és Neptunusz, azaz a Naprendszer gázóriásai mellett már a Földnek is van gyűrűje: ez az űrhajósok által elhagyott csavarhúzókból, az űrállomásokról kidobott megfagyott vizelettömbökből, de még inkább a kiszuperált műholdak és rakétafokozatok törmelékéből áll. Hogyan lehetne megtisztítani a Föld környezetét az űrtevékenységet immár komolyan veszélyeztető szeméthalmaztól?

Az űrszemét kifejezést csak az elmúlt évtizedben ismerte meg a nagyközönség. Ide sorolnak minden olyan, a Föld körüli pályán keringő mesterséges testet, amelyet már kivontak a használatból, vagy tönkrement, és felesleges fémdaraként kering körülöttünk. Összeütközéseik eredményeként (lásd keretes írásunkat) egyre több olyan töredék keletkezik, amelyek veszélyeztethetik az űrhajókat és műholdakat, valamint a Nemzetközi Űrállomást.

GYORSABBAN GYARAPODIK,
MINT AHOGY PUSZTUL

Az űrszemét mennyisége a Föld felsőlégkörének súrlódó hatásától csökken, aminek következtében az egyes darabok egyre közelebb kerülnek bolygónkhoz, majd végül a légkörben elégnek. Ezt követően általában már nem marad veszélyes méretű töredék utánuk, vagy ha mégis, azok többnyire a világtengerbe, illetve lakatlan területre hullanak. Elvben lehetséges, hogy egy emberben is kárt tegyenek, de olyan eset még nem ismert, amikor egy lehulló űrszemétdarab megölt vagy megsebesített volna valakit. A probléma az, hogy az űrszemét kihullása és elégése a Föld légkörében lényegesen lassabb ütemben történik, mint amelyen ütemben növekszik a mennyisége.

Jelenleg valamivel több mint 13 ezer űrszemét darabot tartanak nyilván, ám ennél sokkal nagyobb a valódi számuk. Becslések alapján az egy centiméternél nagyobb testekből közel 600 ezer lehet, ezek 99 százaléka még azonosításra vár. A legtöbb űrszemét alacsony Föld körüli pályán mozog, számuk a magassággal csökken, illetve a 36 ezer kilométer magas geoszinkron pályán átmenetileg ismét megnő. Utóbbi az a térség, ahol egy mesterséges égitest keringési ideje megegyezik a Föld tengelyforgási idejével − itt sok távközlési és meteorológiai hold található.

Kessler szindróma 

A ma ismert űrszemétdarabok jelentős részét azok a testek adják, amelyek a már korábban meglévő darabok egymás közötti ütközése során keletkeztek. Az egy-egy ütközéssel születő újabb töredékek exponenciálisan növelik a további ütközések számát, amelyek ismét hasonló hatást váltanak ki. A pozitív visszacsatolás, öngyorsító folyamat révén egyes szakértők szerint “elszabadulhat a pokol” bolygónk körül. Annyi töredék keletkezik, hogy azok lehetetlenné teszik a biztonságos űrtevékenységet. Ezt az egyelőre csak elméleti lehetőséget nevezik Kessler-szindrómának (a NASA Donald Kessler nevű munkatársa nyomán). A legutóbbi adatok szerint például egy-egy űrrepülőgépes küldetés során 1/200-1/400 volt a valószínűsége annak, hogy az űrrepülőgép egy űrszemét darabbal találkozik − ami már nem elhanyagolható esély. A merészebb becslések alapján akár 10-20 éven belül előállhat az ijesztő helyzet, hogy szinte lehetetlenné válik a Földhöz közeli műholdak használata.

Az űrszemétdarabok megfigyelésére távcsöves és radaros módszereket használnak. Emellett fontos információkat gyűjtött az LDEF nevű, 5,5 évig a Föld körül keringő, majd az egyik űrrepülőgéppel visszahozott műhold, valamint az 1992 és 1993 között bolygónk körül keringő EURECA műhold felületének vizsgálatával. További támpontokat adott a Hubble-űrteleszkóp lecserélt napelemtáblájának elemzése. Az ezeken a felületeken talált mikroszkopikus becsapódásnyomok számát, keletkezési gyakoriságát a különböző modellekkel összevetve megbecsülhető, hogy az egyébként nehezen azonosítható apró szemcsékből hány keringhet a Föld körül.

A három kiemelt védelemre szoruló zóna a Föld körül. Piros: alacsony Föld körüli útvonalak, kék és zöld: geoszinkron pályák (CNES), ahol a legtöbb műhold kering

KITÉRŐ MANŐVEREK ÉS BECSAPÓDÁSOK

Az ismert űrszemétdarabok folyamatos követése révén sikerült már elkerülni egy-egy veszélyes ütközést. Az első ilyen kitérő manőver 1991 szeptemberében volt, amikor az űrrepülőgép az STS-48-as küldetés során pályát változtatott, hogy elkerüljön egy használatból kivont orosz műholdról származó töredéket. Azóta szinte rendszeressé vált, hogy a Nemzetközi Űrállomás kis mértékben pályát változtasson időnként, elkerülendő a veszélyes darabokat.

Az űrszemétdarabok (piros) és a használatban lévő műholdak (világoskék) magasság szerinti eloszlása 2007-ben a Föld körüli pályán

Az űrszemét nagyobb darabjainak visszatérése még a Föld légkörében vagy felszínén is jelenthet problémát. 2006-ban egy orosz kémműhold darabja haladtak el egy utasszállító gép közelében a Csendes-óceán felett. 1979-ben a Skylab űrállomás darabjai hullottak le Ausztráliában nagy területen. Az igazán nagy űreszközöknél nem véletlenszerű a lezuhanás. 2000. június 4-én a nagyméretű CGRO-szonda égett el a légkörben. 2001. március 23-án a Mir-űrállomás is a légkörben izzott fel, majd töredékei a Csendes-óceán déli részében végezték - az előbbiekhez hasonlóan biztonságos, irányított beléptetést követően. Idén pedig az UARS, majd később a ROSAT műhold zuhant vissza és hullott a világtengerbe néhány töredéke.

SZEMÉTSZEDÉS A FÖLD KÖRÜL

Az űrszemét mennyiségének csökkentésére szükség van, ha az emberiség nem akar felhagyni az űrtevékenységgel. Ennek egyik lehetősége, hogy nem növelik a felesleges testek mennyiséget, és ideális esetben a légköri súrlódás okozta kihullás miatt egyre kevesebb lesz belőlük. Ám ha nem is bocsátanának föl újabb egységeket a Föld körüli pályára, akkor is növekedne a testek száma az ütközések miatt. Ezért a jelenleg Föld körül keringő darabok befogására, illetve eltűnésére kell tervet kidolgozni.

 

*	Halászháló az űrben. A Japán Űrügynökségnél dolgozó Nitto Seimo rendkívül vékony fémhálót helyezne az űrbe, a Föld körüli pályára. A közel két kilométer átmérőjű szerkezet elfogná a vele ütköző testeket, amelyek "beleragadnának", illetve ha mágnesezhetőek, a megfelelően kialakított hálóhoz tapadnának. Az ütközés nyomán maga a háló is összegubancolódna, ezért idővel csökkenne a mérete és szemétbefogó hatékonysága is. A rendszeren a földi mágneses tér következtében fellépő hatások, a benne gerjedő áramok olyan súrlódási erőt okoznak, amelynek következtében végül az egész háló belépne a légkörbe és elégne.
*	Műanyag −légypapír− műholdaknak. Az űrszemétdarabokkal összeütköző kiterjedt testek ötlete is felmerült. Ezek nagy méretű, könnyű szerkezetűek lennének, és hajtómű irányítaná őket. Pályájukat időnként megemelnék, és így tartósan üzemelhetnének, miközben a puha anyagukba ütköző szemétdarabok bennük ragadnának, és a rendszer üzemelése végén a légkörben együtt elizzanának.
*	Ragadozó műholdcsapat. Egyes számítások alapján a fent említett nagy befogószerkezetek nem elég hatékonyak, mivel az egyes űrszemétdarabok messze vannak egymástól. Ezért rendkívül sok ilyen hálónak kellene üzemelni tartósan a Föld körül, hogy hatásuk érezhető legyen. Főleg a nagyobb űrszemétdarabok esetében hatékonyabb, ha azokat egy-egy "ragadozó műhold" közelíti meg, hozzájuk kapcsolódik, majd úgy változtatja meg az űrszemét pályáját, hogy az a légkörben végezze. Itt a nehézség az, hogy sok ilyen vadászműholdat kellene alkalmazni, amelyek felbocsátása "csapatokban" lenne kifizetődőbb. Egy-egy ilyen műhold kevés üzemanyagot használó ionhajtóművel változtatná mozgását, és részletes tervező-, valamint irányítómunka eredményeként közelítene meg egy-egy nagyobb, helyzete alapján veszélyesebb űrszemetet.

Űrszemét elfogása műholddal (balra) és a műhold befogószerkezete (jobbra) (Theters Unlimited)

*

Lézerrel kilőtt szemétdarabok. Lézerrel, de nem a sci-fi filmekből ismert módszerrel is lehetne csökkenteni az űrszemét mennyiségét. A NASA ötlete szerint a felszínről lézersugárral céloznának meg kisebb űrszemétdarabokat, amelyeknek az őket elérő és anyagukban elnyelődő sugárzástól csökkene az impulzusmomentuma. Megfelelő irányból és időpontban rendszeresen érkező lézersugárzás fokozatosan csökkenteni képes egy-egy kisebb űrszemétdarab keringési magasságát. A folyamat viszonylag lassú és csak a kisebb testekre alkalmazható. Néhány órás "kezeléssel" 100-200 méterrel lehetne csökkenteni az adott űrszemétdarab keringési magasságát. Egy-egy testre sokszor kellene "tüzelni", és a hónapokon keresztül végzett műveletek hoznának csak idővel eredményt. Mindehhez a ma rendelkezésre álló lézerek, és egyes távcsövek némi átalakítás után használhatóak lennének.

20.000 Napok tér

http://www.youtube.com/watch?v=pkfKnxX-L0k&feature=player_embedded

*

*Lepkehálóval műholdak ellen. A Theters Unlimited nevű cég GRASP nevű programja keretében olyan űreszközöket kellene Föld körüli pályára juttatni, amelyek meg tudnák közelíteni a nagyobb űrszemétdarabokat. A testeket egy hálószerkezettel elfognák, és akár többet is begyűjtenének közülük - majd végül a légkörbe visszalépve elégnének. Utóbbi művelethez az alábbiakban vázolt kábeles technikát alkalmaznák, amely kis költséggel tudna műholdakat alacsony Föld körüli pályáról a légkörbe juttatni. *Kábeltől lezuhanó műholdak. A fenti cég további fejlesztése alapján ha egy műholdból egy hosszú kábelt bocsátanak ki, azon a földi mágneses erőtér hatására ébredő áramok, valamint a rajta megtapadó töltések nyomán fékező hatást jelentkezik, igaz, nagyon kis mértékben. A becslések alapján 20-30 év alatt lehetne kistömegű műholdakat így lefékezni viszonylag alacsony Föld körüli pályán.

*

Kábeles műholdfékezés (balra) és a kábelt kibocsátó szerkezet közel 100 kilogrammos (jobbra fent) és néhány kilogrammos (jobbra lent) műholdra

*

Műholdfékező ballonok. Hasonló megoldás keretében egy felfújható ballon is lehetne a műholdon, amely a küldetés végeztével felfúvódik, és ezzel lényegesen megnöveli a ritka felsőlégkör által a műholdra kifejtett légellenállást − gyorsítva a szonda süllyedését, majd a légkörbe zuhanását. De itt is éves, évtizedes időtartamokról van szó, mire egy-egy műhold a légkörbe visszatérne.

MIKOR LESZ A NAGYTAKARÍTÁS?

A gyors adatátvitel és a műholdak által nyújtott egyéb szolgáltatások átszőtték a hétköznapokat, a gazdaságot, a katonai és kormányzati munkát. Mindezek miatt valószínű, hogy idővel sor kerül a Föld körüli térség megtisztítására.

Hosszú távon az egyetlen fenntartható megoldás az, ha a műholdakat felbocsátók számára kötelezővé teszik, hogy a használati idő lejártával az űreszközt célzottan beléptessék a Föld légkörébe, ahol az óceán felett elég. Ez természetesen jelentős többletköltséggel jár, ugyanakkor csak így állítható meg, hogy ne növekedjen a legveszélyesebb, nagy testek száma. Nehéz kérdés a geostacionárius pályán keringő műholdak kezelése, ezeknél ugyanis valóban rendkívül drága lenne a visszahozatal a nagy keringési magasság miatt.

Nagy kérdés, hogy ki fogja mindezeknek a költségét megfizetni. A leglogikusabb lépés, ha egy adott műhold felbocsátói állják a költségeket. Nehezebb a helyzet a már meglévő űrszemét feltakarításával, ehhez ugyanis közösségi költség- és felelősségvállalás szükséges. Felmerült az ötlet, hogy a szén-dioxid-adóhoz hasonlóan kvótát határoznának meg az űrtevékenységet végző államokra, esetleg azok egyes cégeire, akik ezt az állami kasszába fizetnék, finanszírozandó az űrszemét eltávolítását. Mindennek a költségvonzata nehezen becsülhető. Egy-egy műhold, esetleg nagyobb töredék begyűjtése nagyságrendileg néhány millió dolláros költséggel járhat, és jelenleg évente köze 100 új műholdat bocsátanak fel. Az űrszemét betakarítása (ha megtörténik) önmagában is hatalmas piac és üzleti lehetőség lesz.

Forrás: ORIGO