Vérvád
[bevezető szerkesztése]
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 | Ebben a szócikkben egyes szerkesztők szerint sérül a Wikipédia egyik alappillérének számító, úgynevezett semleges nézőpont elve, vagy egyes megfogalmazásai reklámízűek (a vita részleteihez lásd a vitalapot). | Ha nincs indoklás sem itt a sablonban, sem a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont! |
1475-ben az észak-itáliai Trent városában három zsidó családot azzal vádoltak, hogy meggyilkoltak egy Simon nevű keresztény fiút.
A vérvád a szokásos elnevezése a zsidók ellen emelt azon vádnak, hogy keresztény gyermekeket meggyilkolnak és rituális célokra, különösen a húsvéti (pészah) kovásztalan kenyér (mácah vagy macesz) sütésére felhasználják. A vérvád keletkezése az ókorban dívó emberáldozatokra, valamint azon ősrégi babonás hitre vezetendő vissza, mely jóslásra, boszorkányságra és kuruzslásra használta a csodaerővel felruházott embervért. A zsidók szent könyve, a Héber Biblia, Ábrahámtól kezdődően megtiltotta az emberáldozatot, helyette állatádozatokat írt elő. Ez azonban – mint bármilyen más tiltás esetében – nem jelenti azt, hogy később nem fordult elő.
Története [szerkesztés]
Vérvádat – mint emberáldozat, emberevés vádját – először a zsidóság ellen emeltek az ókorban a hellenisztikus keleten. Valószínűleg első említése Josephus Flavius Apión ellen című munkájában jelenik meg. Apión korábbi görög szerzők munkáiból merítve arról számol be, hogy IV. Antiochosz Epiphanész Jeruzsálem elfoglalásakor a templomból egy ott fogva tartott görög férfit szabadított ki, aki elmondta a királynak, hogyan áldoznak fel minden évben egy görögöt a zsidók, esznek a húsából és örök ellenségeskedést esküdnek a görögök ellen.[1] A vád valószínűleg Antiochosz zsidóellenes propagandájából származik.[2] és a Makkabeus felkelés után terjedt el széles körben a hellenisztikus világban, és a Római birodalomban. A kereszténység kezdetben a külvilág számára alig különült el a zsidóságról, így örökölte a zsidóság elleni előítéleteket is, közöttük a vérvádat is. A vérvád megjelenésének, kialakulásának alapfeltételei között általában ott találjuk a félreértett teológiai alapot, egy elzárt, elzárkózó, esetleg kevéssé ismert vallási kisebbséget, illetve a vér és az áldozat motívumát.A keresztény vérvádak esetén a zsidó örökségen túl, a félreértett teológiai alap az Eucharisztia szertartása, és a hozzá rendelődő igerészek körül alakult ki. A korabeli keresztény hitelvek szerint, (mind a négy evangélistánál, továbbá Pál apostolnál) amelyeket többek között a mai katolikus és ortodox teológia még őriz, a hívek – kenyér és bor formájában – Jézus testét és vérét veszik magukhoz. Ezért is kötődik a keresztényekkel szembeni vérvád a keresztény húsvét ünnepéhez, melyben Krisztus véráldozatáról emlékeznek meg.
A kereszténység az ókorban elzárkózó, sokszor számkivetett, üldözött, hitéletét a világtól elzártan, katakombákban gyakorló vallási csoportot alkotott. Ebből a körülményből adódott titokzatossága, furcsasága, kevéssé ismert volta. A római többség, mely nem ismerte igazán a kereszténységet, ezt a teológiai félreértést felhasználva élt vérváddal a titokzatos, elzárt kisebbséggel szemben. A keresztény vérvádak következtében kegyetlen keresztényüldözések törtek ki mindannyiszor, hiába érveltek ellene az apologéták és régi keresztény irók, egyházatyák (Tertullianus, Hippói Szent Ágoston, Caesariai Euszebiosz, Athénagorasz, Minucius Felix, stb.).
A keresztények elleni vérvádak szerint a keresztény gyülekezetek az úrvacsorában embervért (leggyakoribb formában: szűz lány vérét) ittak, és emberhúst ettek.
A kereszténység elismerésével, majd államvallássá emelésével egy időre elültek a vérvádak, de - egyesek szerint épp az ókori Róma sötét hagyatékaként - a középkorban újra fellángoltak, ezúttal éppen keresztény oldalon, a zsidósággal szemben.
A zsidó vérvádak - a boszorkányperek és eretneküldözések mellett - az inkvizíció hatáskörébe tartoztak. Az említett feltételek (a zsidóság ekkor épp oly elzárt és/vagy elzárkózó, hitét zártan, zsinagógában gyakorló, nem egyszer gettókban elkülönített, a többség számára kevéssé ismert népcsoport volt, mint az ókorban a keresztények, továbbá félreértett teológiai alapot is szolgáltatott) teljesülése esetükben is magával hozta a vérvádat.
A zsidók esetében a vérvád szinte kivétel nélkül a zsidó húsvét, a pészáh kapcsán tört felszínre, mely szintén magában hordozza a vér motívumát, azáltal, hogy az ekkor ünnepelt ószövetségi történet szerint a zsidók bárányvérrel kenték be házaik kapuját, hogy a halál angyala átugorja a házat (innen is ered a pészáh angol fordítása: passover), amikor az egyiptomi elsőszülöttekért jött a csapások idején. A köztudatban ez a vér-motívum mosódott össze a kósermetszés motívumával.
A legtöbb zsidó vérvád szerint a sakter kósermetszést hajtott végre egy emberen (leggyakoribb formájában: szűz lányon), majd a kicsorgatott vért megitták, vagy belesütve a maceszba elfogyasztották a hitközség tagjai, rituális céllal.
A zsidó vérvádaknak (akárcsak a keresztény vérvádaknál a húsvét) ürügyet szolgáltatott a pészáh alkalmával történő széder este, mely alkalmával a zsidók a zsinagógában összegyülve (esetleg otthon, családi körben) a Hágádá imát olvassák, és hagyományosan keserű mártásokat fogyasztanak, az egyiptomi keserű fogságra emlékezve - mindez késő estig történik.
A vérvádak fennmaradt vádirataiban és jegyzőkönyveiben szinte kivétel nélkül szerepel az a vád, hogy a zsidók „gyanúsan” együtt voltak, késő éjszakáig, a zsinagógában pedig éjjelig égett a lámpa. Ezért is kötődik a vérvád a legtöbb esetben a széder este pészáhi szokásához (a legtöbb ügy ezzel kapcsolatos). A széder estét ülő zsidók titokzatos éjjeli együttléte gyanút keltett a többségben, ha pedig eltűnés vagy haláleset történt ebben az időszakban, kézenfekvőnek tűnt összefüggést látniuk a két esemény között (olyan vérvádról is tudunk, mely esetében az eltűntek – későn – megkerültek utóbb). Mindezzel behatóbban a néprajztudomány és az antropológia foglalkozik.
Az 1235. évi fuldai vérvád óta egész a legújabb időkig a véres üldözések hosszú láncolata érte a zsidóságot e vád következtében. Bár maguk a pápák (első ízben 1247-ben IV. Ince pápa) és más egyháznagyok, később Luther Márton is, alaptalannak nyilvánították a vérvádat, s a legtöbb esetben, olykor persze későn, kiderült a vele sujtottak ártatlansága, mégis minden időben akadtak, akik a vérvádat mint alkalmas eszközt használták fel arra, hogy a tömeg gyűlöletét, birvágyát, vérszomját vagy hitrajongását a zsidókra zúdítsa. A középkorban sok egyeseken kivül egész zsidó községek, melyeket kifosztogattak és lemészároltak, lettek a vérvád áldozatai.
A vérvád harmadik, máig tartó korszaka elveszítette vallási, antijudaista jellegét, és antiszemita (faji alapon zsidóellenes) indíttatással bír. Az új- és legújabb kori vérvádak az antiszemitizmus, később a fasizmus, nácizmus, végül a szélsőjobboldali kortárs ideológiák fő eszközeiként jelentek meg. Ennek legismertebb példája a tiszaeszlári per, mely egyben az első is, amely végül a zsidók felmentésével végződött. Ma is vannak olyan szélsőjobboldali szubkultúrák a társadalomban, melyek fenntartják a történelmi zsidó vérvádakat (a keresztényeket nem), sőt, mai bűnesetek kapcsán is emlegetnek rituális zsidó emberáldozatot.
Teológiai, vallási vonatkozása [szerkesztés]
Mózes öt könyve a legszigorúbb büntetés terhe alatt ismételten tiltja az emberáldozatot és mindennemű vérnek élvezetét, mely tilalmat a Talmud és a későbbi törvénymagyarázás egyre szigorított, olyannyira, hogy a zsidónak csak oly állat húsát szabad élvezni, amely a rituális metszés és az előírt kisózás által teljesen vértelenné lett és hogy például a tojást, amelyben vércsepp találtatik, vagy olyan falat kenyeret, amelyhez a foghúsból vér tapadt, ennie nem szabad. A tiltást, természetesen nem mindenki tartotta be mindig.A szigorúan csak állatáldozat engedélyezése, illetve a vér fogyasztásának tilalma mellett az áldozatbemutatás szabályai a jeruzsálemi templomhoz kötik az áldozat bemutatását.
Az áldozatokat mindig a templomban mutatták be, a papok és főpapok, vagy az ő jelenlétükben történt az áldozatbemutatás. A papok Áron nemzetségéhez tartoztak, az ő leszármazottai voltak. A második jeruzsálemi templom lerombolása után a papság elveszti jelentőségét (bár máig számon tartják őket: ők a kohaniták), a hitélet központja a zsinagóga lesz, mely nem templom (nincs papja, nem folyik benne áldozatbemutatás), hanem a tanulás (Talmud) helye, a hitéletet pedig a papok helyett a rabbik (tanítók, lelki vezetők) határozzák meg nagy mértékben.
Egy zsinagógában tehát nem lehet áldozatot bemutatni, továbbá áldozatbemutatást nem vezethetne rabbi, sakter pedig főképp nem.
A zsidó vallás tehát nem ismer emberáldozatot, sem olyan áldozatot, melyet sakter (aki a kóser étkezés feltételeit teremti meg), vagy akár rabbi mutat be, és nem pap. Továbbá a zsidó vallás szerint az áldozatbemutatás helye kizárólag a templom (annak lerombolása óta a zsidó vallás nem mutat be áldozatokat).
Következésképp rituális gyilkosság, de akár állatáldozat sem érvényes a zsidó vallás szerint. Egyszerű gyilkosság persze elképzelhető (bár ezt is tiltja a mózesi törvény, kivéve ha önvédelmi okból történik).
A vérvád, mint a bűnbakképzés közösségi változata [szerkesztés]
A vérvádakat a néprajz, a történelemtudomány és a szociológia is tárgyalja a bűnbakképzés történelmi mechanizmusának tükrében. Ebben a kontextusban leggyakrabban a boszorkányperekhez hasonlítják (például feltételeit tekintve), ugyanazon mechanizmus közösségi változatának tekintik. Míg a boszorkányperek esetében egy kisközösség egy tagja ellen irányul a mechanizmus a kisközösség részéről (leggyakrabban egyedülálló nő, de esetenként akár férfi boszorkánymester ellen), addig a vérvád egy nagyközösségtől elzárt kisközösséget ér, az illető nagyközösség részéről.A vérvádat kutató tudományok [szerkesztés]
- néprajztudomány (a vérvád szociokulturális, népi előzményei, okai, összefüggései - hasonlóságok és különbségek a boszorkány-hiedelmekkel)
- történelemtudomány (dokumentációja, története, alakulása, a bűnbakképzés kontextusában való vizsgálata)
- szociológia (szociokulturális összefüggések)
- vallástudomány (a vérvádak teológiai cáfolatai)
Aktualitás [szerkesztés]
Az olasz Corriere della Sera c. napilap tudósítása szerint Ariel Toaff rabbi és történész (a volt római főrabbi fia) sokkolta az olvasókat, mert szerinte a középkorban a zsidók valóban követtek el rituális gyilkosságokat.„Ariel Toaff, a Jeruzsálemi Egyetem professzora hamarosan megjelenő könyvében azt állítja, hogy a 11–14. század között egy fundamentalista zsidó csoport keresztényeket ölt meg, hogy vérüket rituális célokra használja. A következtetésre korabeli vallatások jegyzőkönyvei alapján jutott.”[3]
Az időközben megjelent [4], és a sajtóban nagy port felvert könyvet tudományos módszertani kritika érte. [5] [6]
Toaff professzor, mondván hogy következtetéseit félreértik, leállíttatta könyvének forgalmazását, majd visszavonta korábbi állításait, ami további sajtóreakciót váltott ki. A tudományos vita még nem zárult le. [7] [8]
Vérvádak Magyarországon [szerkesztés]
Hazánkban az első vérvád,amelyről tudomásunk van, a nagyszombati volt 1494-en, amely alkalommal az ottani zsidókat máglyán elégették; ezt követte II. Lajos alatt a budai, amelyet Szerencsés Imre, a zsidó származású kincstárnok meghiúsított. Ismert még 1529-ből a bazini, 1539-ből ismét egy nagyszombati, melynek következtében a zsidókat a városból kiűzték. A XVII. sz.-ból Magyarországon felmerült vérvádról nem maradt ránk tudósítás, a 18. században a sárosi vérvád követelt áldozatokat, a péri és csengeri vérvádakban (1791) a vádlottakat felmentették, szintúgy, mint 1883-ban a nagy izgatottságot keltő tiszaeszláriban.
„A Királyi Ügyészség mint vád hatóság' 1883. április 14-én benyújtotta a vádiratot a Nyíregyházi Törvényszékre, vagyis vádat emelt. Részlet a vádiratból: „A nevezetteknek ezen cselekménye: Schwarc Salamon, Buxbaum Ábrahám, Braun Lipót és Wollner Herman ellenében a btk. 278. §-ában meghatározott és ugyanazon szakasz szerint büntetendő gyilkosság bűntettének tényálladékát, – Scharf József, Junger Adolf, Braun Ábrahám, Lustig Sámuel és Weiszstein Lázár ellenében a btk. 278. §. és 69. §. 2. pontjának meghatározott és a 72. és 66. §. szerint büntetendő gyilkosság bűntettébeni részesség tényálladékát, – Vogel Amsel, Smilovics Jankel, Hercsko Dávid, Grosz Márton, Klein Ignác ellenében a btk. 374. §-ába meghatározott és a 376. §. szerint büntetendő bünpártolás vétségének tényálladékát állapithatja meg.””
– - Pesti Hirlap, 1883. április 17.A Tiszaeszlári perről szól Krúdy Gyula A tiszaeszlári Solymosi Eszter című regénye.
Mai vérvádak [szerkesztés]
A vérvád mítosza ma is él a szélsőjobboldali szubkultúrában. Az 1998-as körmendi gyermekgyilkosság után a Magyar Jelen vezércikkében hosszan elemezte a gyilkosságnak a tiszaeszlári vérvádhoz való vélt hasonlóságát, és arra a következtetésre jutott, hogy a gyermeket egy sakter ölte meg, a gyilkosság mögött pedig Salamon Berkowitz ortodox zsidó vállalkozó állhatott, akinek új üdítőital-palackozó gyáregységét az áldozat vérével szentelték fel.[9][10]Újabban a kínaiak ellen is felbukkannak vérvádak lánclevelekben, nők elrablásával, elkábításával és szervkereskedelemmel vádolva őket. Kecskemétről, Miskolcról és Székesfehérvárról is terjedtek ilyen hírek. Mindhárom szóban forgó város rendőrsége alaptalannak minősítette az információt, hozzátéve, hogy egy hasonló álhír hatására az egyik fehérvári üzlet kirakatát már ötször szétverték.[11][12][13]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Josephus Flavius: Apión ellen, avagy a zsidó nép ősi voltáról. Helikon, Budapest,1984.
- ↑ u.o. 27. jegyzet
- ↑ Ariel Toaff, Pasque di sangue. Ebrei d'Europa e omicidi rituali, Bologna: Il Mulino 2007
- ↑ Johannes Heil: “Pasque di sangue” – Ariel Toaff and the Legend of Ritual Murder. A Comment Uni.Heidelberg
- ↑ D.Bidussa cikke az „il nuovo Riformista”-ban idézve a Reset – Dialogues on Civilizations-ban (angol, olasz, francia és arab nyelven)
- ↑ Toroczkai László. „Vérgyilkosság, zsidók, titkok, döbbenet (2. rész)”, Magyar Jelen, 2007. július 12.
- ↑ Újabb rémhírek keringenek a neten! A hirado.hu kiderítette, mi az igazság (Hirado.hu, 2009. szeptember 16.)
- ↑ A miskolci kínai boltban sem rabolnak embereket
A gázai vérvád
Nőtt az antiszemita incidensek száma Nyugat-Európában
A legdrámaibb adatok Franciaországból érkeztek, itt ugyanis tavaly hat hónap alatt 631 támadást rögzítettek, míg 2008 egészére vonatkozóan ez a szám 431 volt. A második helyet Nagy-Britannia szerezte meg, ahol több mint 600 incidensről szereztek tudomást, Hollandiában pedig mintegy 100 antiszemita cselekmény történt a gázai beavatkozás után.
Ráadásul a támadások is súlyosbodtak az elmúlt időszakban, több száz incidenst ítéltek szélsőségesen erőszakosnak, világszerte pedig nyolc halálos áldozata is volt az antiszemitizmusnak: hatan a mumbai terrortámadásban vesztették életüket, egy zsidó diákot az Egyesült Államokban, Connecticut államában gyilkoltak meg, Washingtonban pedig a Holokauszt Múzeum biztonsági őrével végzett egy fegyveres támadó.
„Szervkereskedők és gyerekgyilkosok"
A jelentés készítői azt is kiemelték, hogy a modern vérvádjelenség is megerősödött az elmúlt évben, erre példa az az augusztusi újságcikk, amely a svéd Aftonbaldet bulvárlapban jelent meg. Ez azt állította, hogy az izraeli katonák kereskedelmi célból emberi szerveket igyekeztek szerezni a gázai hadművelet alatt. A dokumentum még a legfrissebb rágalmakat is megemlíti, nevezetesen, hogy egy amerikai férfi a Youtube internetes oldalra feltett videójában azzal vádolja az izraelieket, hogy a haiti földrengés túlélőinek szerveit akarják megszerezni. Az izraeli hadsereg közel 200 fős egészségügyi csoportja egyébként a pusztító földrengés után az első volt, akik a megfelelő orvosi ellátást, illetve beavatkozásokat biztosítani tudták a sebesültek számára.
Antiszemita megnyilvánulások kísértek némely választási kampányt is. Ukrajnában például egy olyan hír röppent fel a politikai csatározások közepette, hogy szervkereskedelem céljából utaztattak 25 ezer ukrán gyermeket a zsidó államba. Emellett a jelentésből az is kiderül, hogy a németországi Bielefeld Egyetem által végzett felmérés szerint a megkérdezett európaiak 42 százaléka véli úgy, hogy a zsidók felhasználják a múltjukat arra, hogy pénzt csikarjanak ki a maguk számára. Ezzel az állítással a legnagyobb arányban Lengyelországban és Spanyolországban értettek egyet.
Egy lengyel katolikus püspök szintén ennek a véleményének adott hangot a napokban. Tadeusz Pieronek a Pontifex.roma weboldalon hangsúlyozta, hogy a holokauszt nem kizárólag a zsidókat érintette, de ők ezt kisajátították a maguk számára. A püspök - aki II. János Pál pápa közeli barátja volt - azt is állította, hogy „a zsidók ma a holokausztot a propaganda fegyvereként használják, hogy olyan előnyökhöz jussanak, amelyek sokszor nem jogosak", valamint, hogy „Izrael visszaél erejével, és arra használja fel a tragédiákat, hogy úgy bánjon a palesztinokkal, mint az állatokkal". Pieronek azt állította, hogy a zsidóságnak nagyon jó sajtója van, hatalmas anyagi háttérrel rendelkezik, és az Egyesült Államok korlátlan támogatását élvezi. „Aminek következtében rendkívül arrogánsan viselkednek, amit ki nem állhatok" - tette hozzá a püspök. Pieronek tagadta, hogy szavai antiszemitizmusból származnának, és azt is kijelentette, hogy Lengyelország antiszemita történelme csupán kitaláció, „olyan vicc, ami sérti a né-pünket".
Az éves jelentés a világ legantiszemitább országai közé sorolta Iránt és Venezuelát, mellyel kapcsolatban arra figyelmeztetnek a kutatók, hogy erősödik a szélsőbaloldali aktivisták és az iszlamisták közötti szövetség.
A jelentést kiadó Zsidó Ügynökség vezetője, Natan Scsaranszkij szerint módosult a klasszikus értelemben vett antiszemitizmus, amely egyre inkább új formában jelenik meg, és elsősorban a zsidó állam eszméjével szemben megfogalmazott féktelen támadásokban nyilvánul meg. Emellett arra is felhívták a figyelmet, hogy mind a politikai bal-, mind pedig a jobboldalon érzékelhető az antiszemitizmus erősödése.
Tüntető szolidaritás
Furcsa folyamatok tapasztalhatók vezetői szinten is: hirtelen egyre több európai miniszter, illetve diplomata akar a Gázai övezetbe utazni. A jeruzsálemi kormány azonban ezt nem engedélyezi, mivel úgy véli, hogy a hivatalos látogatásokkal legitimmé nyilvánítanák a Hamasz-kormányt. Gázába készült többek között Charles Michel belga nemzetközi fejlesztésügyi miniszter, Michael Martin ír külügyminiszter, Bernard Kouchner francia, és Ahmet Davutoglu török külügyminiszter is. George Galloway brit parlamenti képviselő „segélyakciójának" pedig halálos áldozata is volt. A szélsőséges politikus Egyiptom felől akarta bejuttatni az övezetbe a több mint 100 teherautóból álló szállítmányát. Amikor az egyiptomi hatóságok a gyanús küldeményt az izraeli ellenőrzés alatt álló határátkelőhöz akarták átirányítani, a „segélyaktivisták" kövekkel és fegyverekkel támadtak a rendőrökre. Egy egyiptomi határőr meghalt, több megsebesült. Gallowayt az incidens után azonnal kiutasították Egyiptomból.
A norvég kormány is a heves Izrael-bírálók közé tartozik. Johan Gahr Støre norvég külügyminiszter például a Hamasszal való közvetlen tárgyalásokat szorgalmazza, és többszörösen is elítélte a zsidó államot, hogy „aránytalanul" és „brutális módon" bánt el Gázával. Annak ellenére, hogy egyértelmű volt, hogy a Genfben megrendezett „Durban 2" konferencia Izrael elleni kirohanásoktól lesz hangos, Norvégia végig amellett érvelt, hogy a konferenciát folytatni kell. Amikor Ahmadinezsád iráni elnök beszéde alatt valamennyi EU-tagállam képviselője kivonult a teremből, Støre nem követte példájukat, igaz, utólag elítélte a beszédet. A külügyminiszter az iráni vezető ENSZ-közgyűlésen elmondott beszéde alatt is azon kevés európai közé tartozott, akik nem hagyták el a gyűlést. A tavalyi év elején pedig Norvégia Szaúd-arábiai nagykövetségének egyik alkalmazottja okozott nemzetközi bonyodalmat azzal, hogy a képviselet e-mail hálózatán keresztül terjesztett hátborzongató fotókat a gázai konfliktus állítólagos áldozatairól, úgy, hogy azokat a holokauszt során megölt személyek képei mellé helyezte. Az eset hatalmas felháborodást váltott ki Izraelben, de a norvég külügyminiszter mindössze annyit tudott mondani, hogy az alkalmazott, Trine Lilleng már nem dolgozik Rijádban. Ugyanakkor több hónappal később egy izraeli újságíró érdeklődött a norvég nagykövetségen Szaúd-Arábiában, és azt a választ kapta, hogy Lilleng konzul még mindig ott áll alkalmazásban.
Szintén tavalyi eset, hogy a norvég kormány 30 millió dollárt fektetett be ünnepségekbe, amelyeket egy író, Knut Hamsun tiszteletére rendeztek, aki 1945-ben Hitlert dicsőítette, és az 1920-ban kapott irodalmi Nobel-díját később Joseph Göbbelsnek ajánlotta.
A legutóbbi konfliktus pedig abból adódott, hogy két norvég orvos, akiknek gázai útját a norvég kormány támogatta, kiadott egy könyvet, amelyben azt ecsetelték, hogy az izraeliek milyen vérszomjas bosszúhadjáratot hajtottak végre Gázában, azzal a céllal, hogy minél több férfit, nőt és gyermeket legyilkoljanak. Az iromány az izraeli hadsereget Gázában a nácik varsói viselkedésével hozta párhuzamba. A könyvhöz Støre külügyminiszter írt ajánlást. Az egyik szerző, Mads Gilbert radikális marxista, aki már korábban is ismert volt Izrael-ellenes kirohanásairól, és a 2001. szeptember 11-i támadásokat is jogosnak nevezte.Az izraeliek számára még aggasztóbb volt az, hogy a norvég miniszterek elismerően nyilatkoztak nemcsak a szerzőkről, hanem a könyv tartalmáról is. Støre például kijelentette, hogy az orvosok azt mondták el, amit láttak, és hogy ez nemcsak kötelességük, hanem felelősségük is volt. Jens Stoltenberg miniszterelnök pedig háláját fejezte ki a szerzőknek erőfeszítéseikért, „világhoz intézett hangnak" nevezve őket. Sokan úgy látják, hogy az új típusú antiszemita megnyilvánulások erősödését az egyre nagyobb létszámú muzulmán bevándorlók gerjesztik Európában. Ugyanakkor még egy inkább Izrael-ellenességéről ismert norvég napilap is úgy véli, hogy a jelenség nemcsak a zsidók, hanem az egész norvég társadalom számára tragédiát jelent.
| Zsidóbűnözés 2009-08-19. 08:31 |
Aftonbladet: Az izraeli hadsereg palesztinok szerveivel kereskedik – Jeruzsálemben modern vérvádról beszélnek
Bilál Áhmád Gánán holtteste a hosszanti vágással Az izraeli hadsereg a megölt fiatal palesztinok szerveivel kereskedik, állítja a legnagyobb példányszámú svéd napilap, az Aftonbladet augusztus 17-i számában. (KATT). Az izraeli külügyminisztérium máris tiltakozó jegyzéket juttatott el a stockholmi külügyminisztériumba, a védelmi minisztérium pedig modern kori vérvádnak nevezte a lap információját – írja a Háárec című izraeli napilap.
Az Aftonbladet idéz palesztinokat, akik azt állítják, hogy hozzátartozóikat az izraeli hadsereg letartóztatta, megölte, majd holttestüket bizonyos szerveik nélkül adták ki a családnak. Az izraeli védelmi minisztérium aljas, modern kori vérvádnak nevezte a baloldali (!) svéd újság állításait.
Donald Boström, a cikk írója szerint az izraeli hadsereg már 1992 óta kereskedik a megölt vagy elesett palesztinok szerveivel, s az ügylet végállomása legtöbbször az a New Jersey állambeli zsidókból, köztük rabbikból is álló csoport volt, akiket nemrégiben tartóztatott le emberi szervkereskedelem miatt az FBI.
Zsidókat tartóztat le az FBI New Jerseyben
A svéd napilap konkrét példát is említ. Egy Bilál Áhmád Gánán nevű, 19 éves palesztin fiatalt mellkason lőttek az izraeli katonák kődobálás közben, a hadsereg helikoptere elszállította a helyszínről, majd öt nap múlva a holttestet kiadták a családnak. A hozzátartozók a temetéskor vették észre, hogy a holttest hosszában teljesen föl van vágva. (Az Aftonbladet az újságíró, Donald Boström által készített fényképet is mellékelt a történet alátámasztására a -szerk.)
Svédországban és Izraelben kedden már élesen támadták, vérvádnak, antiszemitizmusnak és a svéd újságírás szégyenének nevezték az Aftonbladetben megjelent cikket. A stockholmi újságot – érthető módon – a legnagyobb riválisa, a dél-svédországi Sydsvenskan című napilap bírálta. Izraelben viszont egyre többen hangsúlyozzák azt is, hogy most a svéd újságnak állítása igazát, míg az izraeli hadseregnek annak ellenkezőjét kell bizonyítania.
 Az egyik letartóztatott zsidó New Jerseyben A Stockholmban megjelenő, legnagyobb példányszámú svéd baloldali napilap állításai viszont annyira súlyosak, hogy azokat nem lehet elintézni vérvádazással, nácizással és zsurnalisztikai szakmai lekicsinyléssel. S amint azt az izraeli héber lapok szerkesztőségeibe beküldött józanabb gondolkodású olvasók is javasolják, most mindkét félnek, az izraeli hadseregnek és az Aftonbladet szerkesztőségének egyaránt bizonyítania kell a saját álláspontjának valódiságát. A néhai Golda Méír miniszterelnök asszony által a múlt század '70-es éveiben "filozófiai" alapokra helyezett gyakorlat, miszerint "antiszemita az, aki Izraelt bírálja", manapság már jószerint csak Magyarországon és Németországban működik. De reméljük, itt sem sokáig. Az Izrael megszállta palesztin és szíriai területeken az őshonos arab lakosság ellen a hadsereg és a felfegyverkezett zsidó telepesek által elkövetett brutális cselekedetek, a gyermekek és asszonyok halálával is végződő fegyveres támadások képei az elmúlt évtizedekben bejárták az egész világot. S ezért Izrael ne csodálkozzon azon, hogy a nemzetközi közvélemény - s most már a korábban filoszemitának ismert svéd népet is beleértve - hajlamos arra, hogy elhiggye az olyan állításokat, amelyek most az Aftonbladetben megjelentek.  Zsidó-palesztin együttélés a Szentföldön Nem csak az Aftonbladet tekintélyes és mértékadó, hanem a nagy vihart kavart cikk szerzője, az 1954-ben született Donald Boström is, aki neves film- és fotóriporter, újságíró, Közel-Kelet szakértő. A Faces of Jerusalem (Jeruzsálem arcai) című, 1993-ben megjelent könyvében nagy hozzáértéssel mutatja be a Szent Városban élő muszlimok, zsidók és keresztények múltját és jelenét. Salam (az arab szálám szó, amelynek jelentése magyarul: béke - a szerk.) című könyve 2007-ben látott napvilágot. Boström valóban "fölmelegítette" a témát, hiszen az izraeli hadsereg állítólagos szervkereskedelméről már részletesen beszámol a 2001-ben napvilágot látott Inshallah (Ha Isten is úgy akarja) című angol nyelvű, később arabra is lefordított riportkönyvében. S az is egyértelmű, hogy a témát azért vette elő ismét, mert összefüggést vél felfedezni a nemrégiben New Jerseyben letartóztatott zsidók - elsősorban rabbik - tevékenysége és az izraeli hadsereg állítólagos szervkereskedése között. Az FBI már a New Jersey-i zsidó maffia letartóztatásakor elárulta, hogy a bűnözők Izraelből érkezett szervekkel kereskedtek. Az amerikai hatóságok mások mellett egy Lévi Jichák Rosenbaum nevű rabbit gyanúsítanak azzal, hogy Izraelből érkezett veséket adott el többszörös felárral. Az Aftonbladetben megjelent állítást tehát izraeli részről elhihetően meg kell cáfolni, s az ügy tisztázásához talán hozzájárulhatnak a nemrégiben New Jerseyben letartóztatott zsidó bűnözők vallomásai. Pontosabban annak földerítése, hogy végül is kiktől kapták Izraelből a többszörös felárral eladott veséket. Amíg erre nem derül fény, addig az izraeli külügyminisztérium is teljesen fölöslegesen antiszemitázik és vérvádazik. Júszef el-Kudszi - Kuruc.info |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése