2013. szeptember 1., vasárnap

Az okos asszony vegetája?

Az okos asszony vegetája?

A mai harmincas generáció jól eltanulta szüleitől az eszement vegetázást, ezért nem tud nagy részük egy jó levest, vagy egy még jobb rizst főzni, mert szórja bele az egyenízt. Élet a vegeta után és egy vegetapótlék, ha már muszáj.
Még szép is.
Forrás: Táfelspicc
Nehéz leszakadni a megszokásról, pláne ha anya is úgy csinálta, ezért a nyelvünk hívja és minden ételben lélekszakadva keresi a vegeta és a leveskockák intenzív ízét. Nagyon nehéz leszokni, sokaknak nem is sikerül.
Levesek, raguk és pörköltek, burgonyafőzelék, paprikás krumpli, rizottó, eddig ezekbe láttuk barátnőinket vegetát szórni, és ezeket jelölték meg ismerőseink is, mint az ízesítőkockák és a vegeta elsődleges célételeit, pedig mindegyiknek, sőt akár a jó minőségű főtt rizs fűszerei is legfeljebb a bors, esetleg más fűszernövény, fűszerpaprika és a bouquet garni, vagy még ennyi se. Vagy egy pohár kiváló bor. Slussz. Azok valók bele. Azoktól lesz az étel harmonikus, az alapanyagot is érvényesülni hagyó szép étel, nem pedig egyenízű valami.
Egy mindig ugyanolyan, de igazán sehova sem illő zöldségkatyvasszal jó eséllyel elnyomjuk, összezavarjuk, nem pedig kiemeljük az ízeket. Persze aki ezt az egyenízt szokta meg, az azt hiszi neki az kell, de az élet túl rövid ahhoz, hogy megszokásaink szűk kis komfortzónájában toporogjunk körbe-körbe és ugyanazt az ízt érezzük abban a kis időben, amit már nem anyu tesz elénk, hanem van választásunk.

A zöldségekből és fűszerekből készített fűszerkeverék attól még biztos nem hülyeség, sőt, jól elkészítve és jó helyen használva képviselhet hozzáadott értéket. Azt pontosan nem tudjuk hol, legfeljebb a fűszerkeverékbe használt zöldségeket eleve tartalmazó ételbe -zöldségleves- tudjuk elképzelni, de ha már rászoktak, és életük része, akkor inkább az alábbi receptet kövessék és használják, amikor úgy érzik, használni kell. Vagy vigyenek ajándékba egy üveggel anyukájuknak, ő már úgyse fog megváltozni, de ennek örülni fog.
De inkább jöjjenek le róla. Pár hónapig fura lesz, utána pedig előjönnek, és értelmet nyernek olyan varázslatok, mint a friss kakukkfű, a babérlevél, vagy a zöld rozmaring tiszta ízei, amik olyan egyértelműek és karakteresek, hogy képesek harmonizálni és kapcsolatba lépni más alapanyagok ízével, aminek alakítása remek móka. Sokkal remekebb, mint mindent meghinteni egy kis répával, zellerrel és kelkáposztával.
A házi vegetaszerűség, a kisebbik rossz
Nem kell szárítani, darálni, 15 perc alatt készen van és a pirítás alatt keletkező pörzsanyag még extrán finommá teszi. Ha sózzák, azt később vegyék figyelembe a használatkor, ahogy a receptben található olajat is.
  • 1 szál sárgarépa megtisztítva, lereszelve
  • 1 póréhagyma hosszában negyedelve, majd finomra szeletelve
  • 5 db zellerszár finomra szeletelve
  • 5 szál friss kakukkfű
  • 2 db babérlevél
  • étolaj
Nagy serpenyőbe egy kevés olajat öntök, azon magas lángon átforgatom a zöldségeket a fűszerekkel együtt. 5-6 percnél tovább nem sütöm, forrón sterilizált üvegbe töltöm és rögtön lezárom. 





Légfrissitő házilag



Gondolom mindenki számára ismerős a boltokban kapható zselés állagú illatosítók. Nem kevés összegért kínálják,tartósságáról nem is beszélek. Nagyon megörültem mikor olvastam a házi készítéséről  kifli és levendulánál,az eredeti verziót pedig itt találni delightful country cookin': homemade air freshener.
Amire szükség lesz az illatósitók elkészítéséhez

1 l víz, 2 ek só, 4 zacskó (4 x 10 g) zselatin, ételfesték, ( poharanként pár csepp) illóolaj ( poharanként 20-30 csepp) természetesen ha nagyobb a pohár több is mehet bele.


Készítsük ki a hőálló  üvegpoharakat,vagy tetszés szerinti üveg tálakat.

1/2 l vizet tegyük fel forrni a sóval együtt. Mikor a víz már forrásban van, tegyük bele a zselatint, és a másik fél liter vizet is öntsük hozzá. Egy habverővel keverjük el,és 1-2 percig melegítsük a keveréket (de ne forraljuk) majd vegyük le a tűzről. Öntsük a kikészített üvegpoharakba a zselatinos lét, majd minden pohárba csepegtessünk pár csepp ételszinezőt és 20-30 csepp illóolajat. Műanyag kanállal keverjük át óvatosan,hogy az olaj, és a festék jól keveredjenek össze. Majd tegyük hűvös helyre hűlni őket! Díszithetjük ,levendulával, mint ahogy most nálam is készült ,nagy kedvencem tisztaságot,és nyugalmat áraszt számomra,ez az illat és a látvány.
Remélem kedvet kaptok ti is,  az elkészítéséhez . Jönnek az ünnepek akár ajándéknak is szuper lehet.

Vegeta házilag



P. Irén  2011.08.21. 17:20
 















Az idén elkészítettem a vegeta házi változatát. A zöldségek aszalása/szárítása napon történt.



 Hozzávalók: 
  • 3-3,5 kg sárgarépa,
  • 2,5 kg fehérrépa
  • 2-3 db karalábé,
  • 2 db közepes zeller + levele
  • petrezselyemzöld (ízlés szerint) 
  • 3-4 fej vöröshagyma
  • egy nagy fokhagyma fele
  • só 
  • friss lestyánlevél (ha nincs, jó a szárított is)
  • + még amit szeretnél, és az ízlésednek megfelel (nálam csak a felsoroltak voltak)
Elkészítése: 

Megpucolni a zöldségeket, felszeletelni, én aprító gépbe tettem, és nem túl apróra összezúztam és egy kevéske sóval összekevertem, hagytam levet engedni, majd jól kinyomkodtam. (A fiam kitalálta, hogy a krumplinyomóval nyomjuk össze. Az ötlet jó volt, sokkal jobban kipréselte a zöldség levét, mintha a kezemmel nyomkodtam volna.)

A zöldeket megmostam, saláta centrifugába tettem, és a vizet kicsapattam belőle.
A lakásban fellelhető összes tálcára, tepsire konyharuhát tettem, és vékony rétegben ráterítettem a vagdalt zöldségeket, befedtem egy tüll ruhával és kitettem az erkélyre a napra. A zöld leveleket külön tálcán szárítgattam (nem kell sózni), de ezeket nem tettem a napra, hanem csak árnyékos helyre, hogy a színe megmaradjon.
Miután csörgősre száradtak a zöldségek, egy kevéske sót még kevertem bele, hozzámorzsoltam a megszáradt zöld leveleket is, majd patentzáras üvegbe töltöttem. 

Naggyon-nagyon jó illata van.  Ami még számomra fontos, nincs benne adalék.

Próbaként tettem egy levesbe belőle.  Nagyon finom, és nem kell belőle sok.

Mivel az erkélyemre csak kora reggeltől kb. déli 13-14 óráig süt a nap, így 3 nap kellett a nagy melegben, hogy teljesen csörgősre száradjanak a zöldségek. A zöld leveleknek 4 napra volt szükségük.  

Aprítóba helyezve  Aprítva  Kevés sóval összekeverve  A sós létől kipréselve, tepsibe téve napon száradni      Elkészült   Ha a képekre kattintasz, nagyobb méretben láthatod!

Házi ételizesítő (vegeta)







Régen már csináltam ilyet és nagyon bevált kicsit macerás de a testvérem segített a darálás részében :)
Hozzávalók:
-1kg petrezselyem győkér
-2kg sárgarépa
-25dkg zeller
-25dkg karalábé
Mindent ledarálunk én húsdarálón daráltam le :) 1kg darált zöldséghez 20dkg sót adunk. Egy kicsit állni hagyjuk, majd üvegekbe rakjuk. Nem kell bele semmi más tartósító több évig is eláll.
Legalább ezen nem lesz chips adó :)


Meggy szörp és lekvár





Meggy szörp recept:


Nyers szörpök
A nyers változat során a gyümölcsöket egy speciális gyümölcsdarálóval (a magokat különválasztja) daráljuk le. Ha nincsen ilyen darálónk, nem kell kétségbe esni, nyugodtan használhatjuk a paradicsomdarálót is, (de ebben az esetben aki nem szereti a magokat a szörpben érdemes szűrőn átszűrnie a kész levet). A darálás után létrejött gyümölcsléhez adjunk 0,5-0,7 liter forralt vizet (lehűtve) és gyümölcs fajtánként 1 kg gyümölcsre vonatkoztatva 0,2-0,4kg nádcukrot/mézet. Minél édesebb a gyümölcs annál, kevesebb nádcukrot/mézet kell hozzáadni. Egy napig hagyjuk hűvös helyen pihenni, és néha kevergessük meg, hogy jól feloldódjon a cukor. Másnap töltsük sterilizált üvegekbe, amit celofánnal zárjunk le, úgy, hogy a két benedvesített celofán közé tegyünk egy pici tartósítót (így nem érintkezik a lével). Nyersen a legtöbb hasznos anyag benne marad és még télen is élvezhetjük.


Én sima cukrot használtam :)


A megmaradt gyümölcshúst pedig megcsináltam lekvárnak dzsem fixel 3:1












Citromfű szörp



A receptet TücsökBogár konyhájában találtam köszönöm neki :)
Hozzávalók :
2 l víz
2 db citrom
2 csokor citromfű
5 dkg citromsav
2 kg cukor



Elkészítés
A citromfüvet a karikára vágott citrommal a 2 liter vízben egy egész napig állni hagyom .
Másnap hozzáadom a cukrot és a citromsavat majd felforralom és 15 percig hagyom , hogy a főzetem a tűzön zubogjon .
Leszűröm , üvegekbe töltöm és száraz dunsztban hűtöm ki .
Nagyon finom hűsítő szörp :) Vilike és papa kedvence lett :)



Gyömbér szörp



Hozzávalók:
1 liter víz
1,3 kg kristály cukor
5 kávéskanál citrom sav (1,5 dl citromlé is lehet frissen facsarva)
1 vaníliás cukor
20-25 dkg friss kemény gyömbér

A gyömbért hámozd meg vékonyan és szeleteld le uborka gyaluval hajszálvékonyan, vigyázz az ujjaidra azt ne vágd bele !!! Vegyél kb. 4-5 evőkanál cukrot( A kimért mennyiségből) és tedd oda szárazon karamellizálni a tűzhelyre egész addig amíg habzani nem kezd(folytonosan keverd egy tiszta fakanállal), közben önts hozzá egy vaníliás cukrot, majd húzd félre picit le is hűtheted de ha kimérted a vizet óvatosan öntsd hozzá. Töltsd a karamellás folyadékhoz a maradék kimért cukrot, és citromot vagy (citromsavat ezt a gyógyszertárban beszerezheted) majd forrald fel.(közben meg kóstolhatod hogy elég savanyú-e ha nem tegyél hozzá még citromot.) Ha felforrt tedd bele a szeletelt gyömbért és főzd lassan forralva még 10 percet.
Ha kész vedd le tegyél rá fedőt és 2 óráig hagyd hogy hűljön.
Én azért használtam citromsavat mert az tartósít is illetve nem teszi zavarossá a szörpöt.
Kb. 2 liter szörpöd lesz hozzávetőleg 600-650 ft.-ból.
Töltsd üvegekbe várd meg amíg lehűl és friss ásványvízzel hígítva fogyaszd.(szénsavassal pont ugyanolyan sőt mondhatom hogy még pikánsabb lesz mint az eredeti gyömbér üdítő)
A hűtőben kb. 6 hónapig tudod tárolni, ha hűvösen tartod a spájzban akkor kb 1-2 hónapig, mivel ebben nincs tartósítószer.
Hát már csak fél liter maradt belőle mindenki imádja még a legkisebbik fiacskám is :)


Túró Rudit házilag



Múltkor böngésztem a neten és a kis fiam észrevette és a lelkemre kötötte , hogy anya ilyet neked is kell csinálnod.

Hát most megcsináltam és nem bántam meg :)

Hozzávalók:
9 db-hoz:
25 dkg túró

2,5 evőkanál tejföl

2 evőkanál porcukor

1 csomag vaníliáscukor

reszelt citromhéj

2 evőkanál zselatin

fél dl víz.

Bevonáshoz: 20 dkg étcsokoládé (53%)


A túrót, tejfölt, cukrokat, citromhéjat késes darálóba tesszük és összedaráljuk. Tetszés szerint ízesíthetjük.




A zselatint fél dl vízben éppen csak feloldjuk és hozzákeverjük a túrós masszához. Kb. 5-10 percre hűtőbe tesszük, hogy picit megdermedjen a híg massza. Utána áttörjük és kb. 2 teáskanálnyi túrót teszünk egy 20×20 cm-s folpackra. A folpack segítségével megformázzuk a rudikat.




9 db körülbelül 10 cm hosszúságú rudi lett a fenti mennyiségből. Hűtőbe tesszük kb. 1-2 órára. A csokoládét vízgőz fölött felolvasztjuk. A rudik végeit levágjuk egyenesre. Sütőpapírra kenjünk rudi hosszúságú csokicsíkokat, amelyekre ráhelyezzük a hideg rudikat.
Utána ráöntjük a csokit, esetleg egy ecsettel elkenjük és hűtőbe tesszük dermedésig. Nem lesz sima a teteje, bár próbálkoztam! Duplán csokizni meg nem érdemes, akkor túl vastag lesz a csoki. Miután megdermed, egy sniccer segítségével levágjuk a rudik oldaláról a felesleges csokoládét.


A fényképek nem túl jók meg még a formázást is elkapkodtam. De a fiúknak nagyon ízlett Vilike azt mondta anya ez jobb mint a bolti :)



Eredeti recept: itt

Készítsen Túró Rudit házilag!


A túró rudit mindenki szereti. De hogyan készíthetjük el otthon? Erre is van lehetőség, ha elolvassa ajánlott receptünket. Cikkünkből a túró rudi történetét, származási helyét is megismerheti, valamint, hogy milyen országokban árusítják még Magyarországon kívül.


Túró rudi házilag. Ugye milyen jól hangzik? Emőke egy kicsit eltért az eredeti verziótól, és nem lecsöpögtette a túrót hanem zselatinnal fogta össze a masszát, így könnyedebb, habosabb és krémesebb lett az állaga.

Ha hagyományosat szeretnétek, gézlapon, vagy sűrű szűrön keresztül csöpögtessétek le a túróról a nedvességet. Ez a művelet fél nap-egy nap, hűtőben érdemes csinálni, hogy ne romoljon meg az alapanyag.

7126_turorudi7.jpg

Hozzávalók 9 db-hoz:
25 dkg túró
2,5 evőkanál tejföl
2 evőkanál porcukor
1 csomag vaníliás cukor
reszelt citromhéj
2 evőkanál zselatin
fél dl víz
Bevonáshoz: 20 dkg étcsokoládé (53%)

A túrót, tejfölt, cukrokat, citromhéjat késes darálóba tesszük és összedaráljuk. Tetszés szerint ízesíthetjük.

7126_turorudi6.jpg
A zselatint fél dl vízben éppen csak feloldjuk és hozzákeverjük a túrós masszához. Kb. 5-10 percre hűtőbe tesszük, hogy picit megdermedjen a híg massza. Utána áttörjük és kb. 2 teáskanálnyi túrót teszünk egy 20×20 cm-s folpackra. A folpack segítségével megformázzuk a rudikat.

7126_turorudi5.jpg
9 db körülbelül 10 cm hosszúságú rudi lett a fenti mennyiségből. Hűtőbe tesszük kb. 1-2 órára. A csokoládét vízgőz fölött felolvasztjuk. A rudik végeit levágjuk egyenesre. Sütőpapírra kenjünk rudi hosszúságú csokicsíkokat, amelyekre ráhelyezzük a hideg rudikat.
Utána ráöntjük a csokit, esetleg egy ecsettel elkenjük és hűtőbe tesszük dermedésig. Nem lesz sima a teteje, bár próbálkoztam! Duplán csokizni meg nem érdemes, akkor túl vastag lesz a csoki. Miután megdermed, egy sniccer segítségével levágjuk a rudik oldaláról a felesleges csokoládét.

7126_turorudi4.jpg
7126_turorudi3.jpg
7126_turorudi2.jpg
7126_turorudi1.jpg
A Túró Rudiról
A Túró Rudi (eredetileg piros pöttyös alufóliába csomagolt) kakaós masszával bevont édeskés-savanykás túrórúd, Magyarország egyik legkedveltebb és legnagyobb múltra visszatekintő saját készítésű tejes desszertje.
A Túró Rudi nem a „túrórúd” fajtaneve, hanem lajstromozott védjegy. A szó ezért a jogosult cégek engedélye nélkül más cégek akár azonos, akár hasonló termékeire (például amelyeket Észtországban gyártanak) nem használható, még „Túró Rudi-szerű”, „Túró Rudi-jellegű” összetételben sem.
A név eredete 
1968-ban a Budapesti Tejipari Vállalat Klein Sándort, a Budapesti Műszaki Egyetem oktatóját kérte fel új, akkor készülő termékük reklámpszichológiai kampányának megtervezésére. Klein a formatervezést továbbadta két hallgatójának az Iparművészeti Főiskolán, ők találták ki és tervezték meg többek között a pöttyös csomagolást. Klein a névadás ügyében több szakemberrel – így például Radnai Béla reklámpszichológussal – tanácskozott, de végül egyikük tanácsát sem fogadta el. A Túró Rudi név végül saját ötletéből született. A név – pornográf asszociációk miatt – kisebb botrányt kavart, de végül maradhatott.
A Túró Rudi elkészítésénél „bábáskodó” egyik tejipari szakember neve Mandeville Rudolf volt. Az unokája szerint a névadásnál az ő keresztnevét kapta a termék (Klein ezt nem erősítette meg). A Hírlapkiadó Vállalat Reklám Osztályának vezetője levélben értesítette a Budapesti Tejipari Vállalat igazgatóját, hogy az „erkölcstelen elnevezésű termékük reklámozását a kiadásunkban megjelenő lapokban nem engedélyezzük”. A név, a csomagolás – és reklámtervek mellé egy tanulmányt is le kellett adni, amit Klein Sándor úgy kezdett, hogy „Termelni ma már nem nehéz, de egyre nehezebb lesz eladni” – amely megállapítás akkor nagy derültséget keltett. Klein tízezer forintot kapott a vállalattól munkájáért.
Története
A Budapesti Tejipari Vállalat 1968-ban kezdte gyártani. Az eredetileg szovjet édesség (a Szovjetunióban egy túró-zsír-vaj keverékkel töltött őse már létezett „Eszkimó” néven) ötlete egy KGST-országok közti tanulmányút során került Magyarországra (feltehetően Deák Antal által) és kezdetben nem aratott nagy sikert, ezért előbb a Szabolcstej mátészalkai tejüzemében gyártották, majd a Nagybánhegyesi Zalkatej tejüzemben is megkezdték a gyártást, késöbb párhuzamosan több tröszti vállalat és Tsz tejüzem gyártott ezen a néven terméket, eltérő csomagolásban. Egyetlen TÚRÓ RUDI védjegy volt, a Tejipari Vállalatok Trösztje javára lajstromozva.

7126_100777.jpg
Definíciója
A Magyar Élelmiszerkönyv meghatározása szerint a Túró Rudi tehéntúróból, esetleg vajból vagy tejszínből, cukorból stb., különböző ízesítőanyagok hozzáadásával, csokoládé- vagy kakaómassza bevonattal készített, közel hengeres alakú desszert jellegű sajtkészítmény. A túrótöltet tejeredetű termékhányadának legalább 50% (m/m) kell lennie.
Érzékszervi követelmények:

Alak: közel hengeres alakú, sima vagy enyhén bordázott felületű rudacska.
Külső: a csokoládé- vagy kakaómassza a túrókorpuszt egyenletes vastagságban és összefüggően vonja be, sötétbarna színű, jól tapad, nyomásra enyhén repedezik.
Szín: a túrómassza egyenletesen fehér vagy sárgásfehér, ízesítés esetén az ízesítőanyagra jellemző színű.
Szag: a túrókorpusz bevonatára és anyagára jellemző.
Íz: kellemesen édeskés-savanykás, a túrómasszára, annak ízesítésére és bevonatára jellemző, tiszta, harmonikus.
Külföldi rokonok
Oroszországban még manapság is kapható az eredeti, kicsit folyékonyabb és hasáb alakú termék. A Szovjetunió utódállamai is gyártanak csokoládéval bevont túrós desszertet, így a balti államokban is találhatunk ilyen jellegű termékeket. Arrafelé hasáb alakú desszertek készülnek, de ízükben és állagukban a Túró Rudikhoz hasonlatosak.
Az osztrák Landfrisch cég is elkezdte a maga – bevallottan a Túró Rudiról másolt – túródesszertjét forgalmazni Landfrisch Rudi néven. A Landfrisch Rudi a magyar elődhöz hasonlóan csokoládébevonatú, de édesebb, mert nincs benne citrom. A natúr túróízűn kívül kókuszos és vaníliás változatban is kapható, a 2005-ös Anuga élelmiszeripari vásáron innovációs díjjal tüntették ki.
Észtországban több márkanév alatt forgalmazzák a túrós desszerteket (kohuke, glasuurkohuke), itt a Balbino termék, épp Vanilla Ninja reklámmal látható.

Bár Japánban valószínűleg nem kapható hasonló termék, hosszabb-rövidebb ideig hazánkban tartózkodó távol-keletiek rajongótábort alakítottak.
Kínában (a Hello Kittyre utalva) Túró Kiittyy néven forgalmazzák az édességet a 2008. október 16-án felavatott üzemben, napi százezer darabos mennyiségben.
Lengyelországban Danio Batonik néven a Danone forgalmazza a hazánkban Danone Túró Rudi néven ismert terméket.
Lettországban is készül túrós desszert, itt kétrétegű (például kakaós-vaníliás) példányok is előfordulhatnak. Bár az alapvető követelményeknek nem felel meg (nincs csoki rajta), de távoli rokonként megemlíthető a karamell bevonatú túróhasáb is.
A Túró Rudi őshazájaként Oroszországban rendkívül nagy választékban kaphatóak túrós desszertek. Oroszul ezeket сырок-nak hívják (ejtsd: szirok). A képen balról jobbra kókuszos, tejsűrítményes, meggyes és vaníliás termék látható. A forma, akár az észt, lekerekített téglatest, nem henger. A csokoládéborítás étcsokoládé, a töltelék valamivel édesebb, mint a hasonló magyar terméké.
Romániában a Friesland cég első külföldi próbálkozása eme hungarikum elterjesztésére. Európában a Dots márkanevet vezetik be a magyar Pöttyös analógiájára.[8] A magyar név azért nem tartható, mert a piackutatások szerint az ékezetes betűk a vásárlók többségében nem megbízható, török árukat idéznek.
Szlovákiában a Frieslands Hungária, a Pöttyös Túró Rudi gyártója forgalmazza a terméket, kicsit édesebb töltelékkel és tejcsoki bevonóval Dots márkanév alatt, a magyarországihoz hasonló csomagolásban.

Lángos



Rengeteg lángos receptet kipróbáltam de nekem ez vállt be :) mindenkinek tudom ajáni.
Eredeti recept itt.
Hozzávalók:
-4-4,2 dl víz
-2 tk. só
-2 ek. olaj
-60 dkg BL 80 liszt
-3 ek. burgonyapehely (elhagyható)
-1 tk. cukor
-3 dkg élesztő


Lágy, ragadós kelttésztát dagasztok, a hagyományos kézi mixer is simán elviszi. Duplájára kelesztem, majd körülbelül egyforma darabokra szedem. 7-8 darab szokott kijönni. Gömbölyítem őket, hagyom kicsit megint pihenni, kb. 15-20 percig. Nem érdemes túlkeleszteni, mert akkor nagyon magába szívja az olajat, pont mint a fánktészta. Olajos kézzel kihúzkodom, rendesen bénázok is vele (egyszer bekéreckedek kitanulni), majd bő, forró olajba eresztem egyesével, óvatosan. Egy célszerszámmal folyamatosan igyekszem az olaj alá nyomkodni, így szép hólyagos lesz a felülete. Ha piros az egyik oldala, megfordítom, és a másikat is készre sütöm. Papírtörlőre állítom őket, hogy a felesleges olaj lecsepegjen.
Só, fokhagyma, tejföl, sajt jár mellé, ízlése szerint mindenki elkészíti magának.




Ételízesítő házilag



2013-07-17 0
Egyre többen keresik a vegyszer-, és adalékanyagmentes házi megoldásokat. Ez az ételízesítő a neves három szótagú fűszerkeverék otthon elkészíthető változata.
Hozzávalók: 5 db sárgarépa, 3 fehérrépa, 1 zeller gumó, 1 karalábé, 1 nagy fej hagyma, 1 kápia paprika, 1 nagy paradicsom, 1-1 csokor zeller és petrezselyem zöld, 3 szál lestyán.
Elkészítése: A zöldségeket megpucoljuk, majd lereszeljük. Egy nagy gáz tepsit sütő papírral kibélelünk, és a reszelt zöldségeket elterítjük rajta. Sütőbe tesszük és 120 fokon kiszárítjuk. (6-7 -óra),akkor van készen, ha összementek a zöldségek és kellően kemény állagúak. Ezek után ledaráljuk, és  3 evőkanál tengeri sóval mixeljük, majd üvegekbe töltjük.
 












    Fenyőszirup
A kis szitkafenyőnk tavaszi ruhát öltött. Nagyon hálás vagyok neki ezért, ő az első fenyőnk, aki otthon érzi magát a kertben. Ráadásul nem is sértődékeny. Már eltűrt két karácsonyi huzavonát. Néha elgondolkodom rajta, milyen jó lenne egyszer elvinni a nomádportára, hogy ott találjon végleges lakhelyre. Karácsonykor persze mindig feldíszítenénk, de csak odakint. Azt hiszem, erre mégsem kerül sor, talán túlzás lenne neki még egy utazás. Most jól érzi magát. Meglátszik rajta. Tele van új hajtásokkal. Remélem, azt is megbocsájtja nekem, hogy ezeknek a hajtásoknak egy részét én most eltulajdonítottam (elkértem tőle.)
Ugyanis tegnap láttam 
chriesi blogján egy fenyőméz receptet. Megtetszett az ötlet, azután kicsit kutakodtam a világhálón: hogy is






















készül ez. Mert boltban természetesen láttam már. Nos, nem újdonság: a mézet a méhek készítik. Így van ez a fenyőméz esetében is. Viszont különleges ízű és illatú fenyőszirupot mi is könnyen csinálhatunk. A cukor vagy méz részleges helyettesítésére, fűszerezésre jó lesz majd süteménybe, desszertekbe, akár karácsonyra is. Elkészíteni viszont most lehet.
Hozzávalók: 10 dkg zsenge fenyőhajtás, 5dl víz, 30dkg cukor, 1 citrom leve 

Elkészítés
: A fenyőhajtásokat egy fazékba tesszük, ráöntjük a vizet és a citromlevet. Felfőzzük. 5 percig forrni hagyjuk, majd félrehúzzuk a tűzről és hűvös helyen néhány órát (legjobb, ha egy éjszakát) állni hagyjuk. Utána átszűrjük. A levéhez öntjük a cukrot és főzéssel besűrítjük.Figyelem! Ne főzzük túl sűrűre, szobahőmérsékleten is legyen sűrűn folyós, méz állagú. Így könnyen tudjuk majd édesítésre felhasználni. Hűvös, fénytelen helyen tároljuk.

Nem tudom, hogy minden fenyő alkalmas-e erre a célra. Én a szitkafenyőnk hajtásaiból készítettem, markáns, gyantaillatú lett a végeredmény. Gasztroajándéknak is mehet.


Fűszerolajos sült dió

csontjaim közül
a fénylő látszat-idő
némán pereg
napjaim mohón falják fel
hamis szándékú
kérdőjelek
(erős ildikó - így - részlet)
Furcsa ez a változás a viszonyunkban. Mármint köztem és a dió között. Régebben nem rajongtam érte, túl tömény íz. A diós sütik sem voltak kedvenceim, ha kaptunk beiglit, abból is a mákosat halásztam ki. Persze azért örültem a tavalyi kiadós termésünknek. Mert rajtam kívül mások is vannak, s ők bizony szeretik. Nem kell megvenniük, tudok nekik adni bőven. S persze már magában is érték, ha meggondolom, milyen áron lehet hozzájutni. No de a változást mégsem ez idézte elő, egyszerűen elkezdetem használni a diót másképpen - s ennek olvasóim is tanúi lehettek a blogon. Egyre-másra jöttek a diós receptek, persze először csak pár szem dióval. Volt, hogy sajtba került vagy tepertős pogácsába. Vagy pirítósba, gombalevesre. Vagyis hozzákapcsolódott a sós ízvilág is. Magától értetődő lenne ez, hiszen sokféle olajos magvat fogyasztunk édes és sós ételekben egyaránt. A dió miért lenne kivétel? Persze hogy nem az. Ennek az egyszerű rágcsálnivalónak az ötletét BeckZsunál láttam. Én annyit változtattam az elkészítésén, hogy kicsit kevesebb sót, kicsit több olajat tettem hozzá, s ez utóbbi bizony a közelmúltban bemutatott fahéjas fűszerolaj volt, hogy megint újabb és újabb teret nyerjek a felhasználásának. Nagyon megéri a kevéske fáradtságot, amivel az elkészítése jár (na jó, a diót persze meg kell törni hozzá.) Így készült tehát:
20 dkg dióbelet forrásban lévő vízbe tettem, 5 percig forraltam, majd leszűrtem és szalvétára terítve megszárítottam. Ezután egy keverőtálba öntöttem, hozzáadtam másfél teáskanálnyi fűszerolajat, jól átforgattam kézzel, hogy egyenletesen bevonja a diót. Ezután fél teáskanál sót tettem hozzá. Megint alaposan átforgattam. Végül 200 fokra előmelegített sütőben, egy tepsiben szétterítve 10 percig sütöttem.

Nemcsak az íze, az állaga is jócskán eltér a nyers diótól, finoman roppanós, ízletes csemege.






Fahéjas fűszerolaj



tavaszéjen történt e különös varázslat
talán egy kósza vágy szállta meg a tájat
s röpített távol kertbe simuló szárnyakon
hol a néma fák közt ezernyi árny osont
(erős ildikó - káprázat - részlet)
Annak idején már készítettem ilyen-olyan fűszerolajakat, konkrét felhasználási tervek nélkül, akár gasztroajándéknak is. Azután leszoktam róla, mert inkább csak nézegettem őket a napfényben időnként - ahelyett, hogy számottevő módon használtam volna. Sülteket ritkán készítek, így arra sem kenegettem. Most viszont ismét előtérbe kerültek nálam, mert valahogy több ötletem támad a felhasználásukhoz. Azzal a bizonyos diós sajttal indult minden, amit a vkf-fordulóra fűszeres olajba pácoltam. Az olajnak egy része megmaradt, s mivel nagyon jóízű volt, úgy döntöttem, hogy átszűröm (bár a belőle kiemelt sajt nem pergett szét, így nem is volt zavaros.) Így is tettem, s még adtam hozzá egy kevés dióolajat is, valamint a fűszereket frissre cseréltem: került bele ismét fahéjrúd, felhasított erőspaprika, egész zöldbors, fokhagymagerezd és babér. A fahéjról el kell mondanom, hogy ezidáig családunk mondhatni tradicionálisan használta, vagyis inkább édes süteményekhez, esetleg italokba, teába - eltekintve édesanyám azon kísérletétől, amikor gyermekkoromban egyszer a resztelt májra tett egy keveset - őrölt bors helyett, véletlenül. Az esetből azonban családi történet és tradíció lett - Apunak annyira ízlett, hogy attól kezdve mindig így kellett készíteni. Amikor ezt nemrég megemlítettem egy recept kapcsán Duendének, ő elmondta, hogy a fahéjat rendszeresen használja sós ételekhez, s ilyen kombinációban még többre értékeli. Nekem is megtetszett ez a gondolat és gasztroirány, így bátran tettem bele a már említett sajtpácba, illetve most ismét került a fűszerolajba. Nagyon jól kiegészítik egymást az erőspaprikával - de tudni kell azt, hogy én mindig is kedveltem a keleties hatású ízkombinációkat (legfőképpen az édes-csípős-sós elegyét). Visszatérve az olajra, a felhasználására vonatkozóan emlegetett ötleteimet majd bemutatom szépen sorjában, úgy talán érdekesebb lesz, mintha már most belevágnék...
(Ami alapszabály: a fűszerolajba sohasem kerülhet semmilyen hozzávaló nedvesen, az előzetes öblítés után mindent szárítsunk gondosan meg, beleértve az üveget is, máskülönben megpenészedhet. Hűvös, sötét helyre állítsuk.)

Magvas gondolatok - VKF XXIII.



Fűszeres olajban pácolt diós házisajt darás kenyérrel

Ez egy olyan VKF-forduló, amire tényleg készültem. Jó előre méghozzá. A blogomat rendszeresen olvasók már láthatták e finomság első fordulóját, amikor a napok alatt lecsepegtetett sűrű joghurtból zöldfűszerek és vágott dió hozzáadásával elkészült a 
diós házisajt (recept itt), majd bekerült a fűszeres olajba (emlékeztetőül: a szőlőmagolajba fahéjrudat, erős paprikát, egész zöld borsot és babérlevelet tettem.) Ma eljött azonban a pillanat, amikor egy hét elteltével kivettem a sajtdarabokat az olajból, hogy megkóstoljuk. Azt mondtam, hogy ez a diós sajt már pácolás nélkül is finom, most azt mondom, így egészen különleges, pikáns íze van, legközelebb biztosan nagyobb adagban és még azon felül, ajándékba is készítek majd. Az erőspaprika a többi fűszerrel igazán jó munkát végzett. Ezúttal a napokban sütött darás kenyérrel ettük. Maga a pácolaj is olyan finom, hogy egy-egy falat közben még csepegtettem a kenyérre. Mmmm...


Diós házisajt olajban pácolva




képzelem a hegyek fáradt gerincét
arany napból szőtt tündöklő ingét
ezüst hangod ködfüggöny mögött
héja-szél száll meztelen fák fölött
(erős ildikó - a folyón túl - részlet)
Legutóbb, amikor a fűszeres joghurtgolyókat készítettem, kicsit elszámítottam magam, és a több nap alatt lecsöpögtetett sűrű, enyhén sós joghurtnak a fele megmaradt, abból nem készültek golyók. Gondolkodtam rajta, hogy mi legyen vele. Mivel párom egyre érdeklődőbb a sós-diós variációk iránt, úgy döntöttem, hogy készítek egy sajtot a hozzávetőlegesen 80 dkg joghurtból. Hozzákevertem 1kk metélőhagymát, 1 gerezd áttört fokhagymát és négy szem durvára vágott dióbelet, majd sajtot formáztam belőle, és 2 nagyobb, tiszta konyharuhába csomagoltam. Vágódeszkák közé helyeztem és egy üveg lekvárral lesúlyoztam. Így került a hűtő aljába még két napra. Ezután háromszögekre vágtam, egy részét így tettem el fogyasztásra, a másik felét pedig kisebb darabokra vágtam, üvegbe raktam. Egész zöldborsot, darabka fahéjat, 1 erős paprikát és 1 babérlevelet adtam hozzá, majd szőlőmagolajjal felöntöttem. Most így pácolódik, az ízét néhány nap múlva tudjuk ellenőrizni, de az olajból kimaradt diós sajt már önmagában is finom. A következő sajtomba pedig rókagombát szeretnék tenni. (Közben eszembe jutott: ez a recept akár az aktuális VKF-fordulóra is éppen megfelelő...)
Bejegyezte: erős ildikó dátum: 13:58 

Böjti darás kenyér teljes kiőrlésű liszttel




de a kétség démoni árnyai közül
akármi vakmerő menekvést kerestek
nélkülem hiába
- semmit -
semmit sem tehettek

(erős ildikó - kör - részlet)

Ez egy egészen egyszerű kenyér, de nagyon szeretem az ízét, és a külső, ropogós héját. Mivel az utóbbi időben nem sütöttem kenyeret, nem támaszkodhatok a hűtőben várakozó, előre elkészített kovászra. Sőt, ezúttal előkészületeket sem tettem, így nem jöhetett szóba olyan kenyér, amit előző nap kell elkezdeni. Maradt a kenyérlángos jól bevált tésztája. Kissé lágy, ezért nem érdemes túl nagy kenyereket formázni belőle, én két kisebbet készítettem.
Hozzávalók: 20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, 20 dkg búzadara, 60 dkg rétesliszt, 2kk só, 4ek olaj, 2 tasak (2x7g) száraz élesztő, 6dl langyos víz, 1kk őrölt kömény.
A tésztát a hozzávalókból összeállítottam, majd meleg helyen letakarva kelt. Háromnegyed óra múlva újra átgyúrtam, ekkor már két részre osztottam, hosszúkás kenyereket formáztam, kikent sütőlemezre tettem, bevagdostam a tetejét és letakarva ismét kelni hagytam. Bő félóra múlva toltam 220 fokra előmelegített, gőzös sütőbe. Fél órát ezen a hőfokon, majd 20 percig 200 fokon sütöttem. A sütőből kivéve hideg vízzel átkentem.

Joghurtgolyók fűszeres olajban

legyen! - szólt az ember por létét
feledve, s életet adott a szavaknak.

halandót. - mert mi egyebe lehet,
ki magát sem mentheti, annak.

(erős ildikó - kisérlet)

Úgy alakult, hogy a könyvajánlóban beígért receptet alaposan átalakítottam. Mind a fűszerek, mind a kivitelezés tekintetében. Ezek a joghurtgolyók kellemes kísérői lehetnek sültnek is, de én most reggeli falatoknak képzeltem el őket. Az elkészítés nem igényel sok munkát, de néhány napos várakozást mindenképpen, hogy a joghurt megfelelő állagú legyen és az ízek összeérjenek. Így készült:
1400 gr natúr joghurtot (a fele is bőven elég) 2tk sóval összekevertem, majd gézzel kibélelt szűrőbe tettem, és egy edény peremére fektetve a hűtő aljában hagytam lecsöpögni 3 napig. 1,5 dl szőlőmagolajba fektettem 1 rúd fahéjat, 1 kettévágott szárított erőspaprikát, 2 gerezd fokhagymát és egy babérlevelet.
Három nap elteltével a sűrű joghurt feléhez adtam 1 kk citromfüvet, 1 csipet őrölt színes borsot, 2tk apróra vágott petrezselyemszárat, 1kk metélőhagymát és az olajból kivett, összetört fokhagymát. (A joghurt másik felét más célra eltettem, mert beláttam, hogy sok.)
Két kiskanál segítségével apró gombócokat formáztam, és durvára vágott petrezselyemzöldbe forgattam. Egy tálba tettem, majd meglocsoltam a leszűrt, fűszeres olajjal. Még 2 napot állt így (bár lehetett volna tovább is pácolni), végül kiflikarikákra tettem, tört dióval, retekkel kínáltam.
(Az eredeti recept egészen más fűszerezést alkalmaz, a petrezselyembunda is elmarad, és a golyócskák üvegbe kerülnek, olajjal felöntve. Én e célra nem akartam annyi olajat elhasználni, és tartottam is tőle, hogy az üvegben kissé összetörhetnek a joghurtgolyók, mert nem annyira sűrű az állaguk, mint akár a fehér sajtoké.)

Fűszeres csokoládék



szavak voltak csak
halandó szavak
melyek visszaadták
íveit a földhöztapadt
repülésnek

(erős ildikó - szárnyak suhogása - részlet)

Nem csináltam most semmi különöset, éppen csak játszottam egy kicsit. Annak idején Anyu gyakran készített nekünk házilag csokoládét egy nagyon egyszerű recept alapján. Nagyon jó íze volt, az állaga is a bolti csokoládénak megfelelő, vagyis szobahőmérsékleten is szilárd.
Később én is elszórakoztam vele, a legnagyobb élvezetet az jelentette, hogy sokféleképpen lehetett formázni, feliratokkal ellátni, darabolni, csomagolni. Csak az volt a fontos, hogy előre kitaláljuk, mit is szeretnénk, mert a dermedés közben már késő volt variálni.
A hagyományos csokoládé jó esetben kizárólag kakaóból, kakaóvajból és cukorból áll (esetleg tej is van benne.) A házi kivitelezésben a szilárd állag elérését megfelelő sűrűségű cukorsziruppal lehetett megoldani, illetve a kakaóvaj "pótlására" a lehető legmagasabb zsírtartalmú kakaóport használni. (Ma már a kakaóvaj is beszerezhető.) Amennyiben tejes változat készült, folyadék helyett zsíros tejpor került a masszába.
A régi recept így hangzott: 50 dkg cukorból és 15dkg vízből szirupot kell főzni. (A szirup megfelelő állagát cseppentéssel ellenőrizzük.) 25dkg zsíros tejport 7dkg kakaóval és 1 csomag vaníliás cukorral el kell keverni, majd a kész szirupot erre ráönteni. Addig keverjük, míg kocsonyás nem lesz. Mielőtt megdermedne, hozzáadunk 10dkg vajat, majd előkészített formákba vagy tepsibe öntjük. Ha mintázni, feliratozni akarjuk, gyorsan kell dolgozni. (Kb. egy A4-es méretű / fél kg-os csokoládéra elegendő adag.)

Persze ma már sokféle jó minőségű csokoládé kapható, nem szükséges házilag készíteni, bár a recept mellett szól, hogy nincsenek benne felesleges dolgok. Valószínűleg át is lehetne alakítani kakaóvajjal, s esetleg a cukor mennyiségét csökkenteni - bár nem tudom, az állaga hogyan változna ekkor.

Én most - ahogy előre jeleztem - "nem főztem ki" semmit, 

egyszerűen csak felhasználtam 2 tábla 75%-os étcsokoládét úgy, hogy vízgőz felett felolvasztva különböző porított fűszereket (őrölt szegfűszeget, fahéjat és kardamomot, csipetnyi borsot és sót kevertem bele, majd formákba öntöttem.


A formák mintája csak az egynemű csokoládék esetén érvényesül, darabos (mogyorós, mandulás, narancshéjas stb.) változatokat inkább sima formákban érdemes készíteni. Gasztroajándéknak is jó lehet.






Sóban eltett fűszerpaprika



morális örök-
mozgó: amit nem emelsz
- szűntelen - süllyed
(Fodor Ákos: Axióma)
"Kisasszony napja: Ősi pogány őszkezdő nap. Fecskehajtó Kisasszonynak is nevezik: e naptól kezdve indulnak útnak a fecskék és a vándormadarak. E nap után kezdik szedni a fűszerpaprikát, majd rövid fonnyasztás után felfűzik, és felakasztva szárítják. Sok helyen a dióverés napja is" - írja egy régi kalendárium.

Szeptemberben van az ideje a napérlelte paprikákat és paradicsomokat üvegekbe zárni. Ami engem illet, idén egyértelműen a paprikáé a vezető szerep a konyhámban, bár biztos jól jönne néhány üveg lecsó is a hideg tél közepén.
Paprikakrémek már készültek, de azok sült kápiából, paradicsommal, padlizsánnal, inkább közvetlen fogyasztásra. Ez a mostani pedig valóban fűszer: a nyersen ledarált paprikához kerül a só. Semmi más. Erre a felhasználásnál is gondolni kell.
Ami a paprikafajtákat illeti, elsősorban fűszerpaprikát használok hozzá (édes és erős változatot), emellett jöhet hozzá cseresznyepaprika, paradicsompaprika és némi kápia is. Idén az árak miatt is úgy döntöttem, hogy a kápia ismét szerepet kap, mert csak fűszerpaprikából vagy cseresznyepaprikából nagyon drága lett volna. Az íze viszont így is finom, ráadásul éppen csak egy picit csípős.

A konyhámban fellelhető eszközök közül csak az öreg húsdarálóm hajlandó megbirkózni a nyers paprikákkal, így azt használom hozzá.
Hozzávalók: fűszer-, cseresznye- és paradicsompaprika, kápia, valamint a kicsumázott, ledarált paprika minden kilójához 20dkg só 

Elkészítés: a paprikákat megmossuk, leszárítjuk, majd a csumájukat és a magokat eltávolítjuk (nem kötelező.) Ezután kisebb darabokra vágva a húsdarálón ledaráljuk. Lemérjük, majd hozzáadjuk a sót. Kiforralt, tiszta üvegekbe tesszük és lezárjuk.
Hűvös, fénytől védett helyen tároljuk, felbontás után a hűtő oldalában.

A csumázás és a darálás persze elvisz némi időt, de addig is gyönyörködhetünk a paprika csodálatos színében (is.) S egy jó hír: ez is remek gasztroajándék!

Ezúttal egy kisebb adagot a ledarált paprikából még sózás előtt félretettem, s egy pástétomhoz használtam fel, ez lesz talán a következő bejegyzés.




Variációk paprikakrémre

A száj a közvetlen tapasztalat forrása. A kisgyerek ezt még tudja. Mikor valamivel meg akar ismerkedni, azt szájába dugja. Az ember később elfelejti. Pedig csak akkor tudom meg, ki ez az ember, ha szájamból való szóval szóltam hozzá; nőről csak akkor szereztem tapasztalatot, ha megcsókoltam; csak akkor tettem valamit magamévá, ha megettem. A szemvilágnál, a fülvilágnál, sőt még a kézvilágnál is a szájvilág sokkalta közvetlenebb, éppen ezért vallásosabb, mert közelebb van a valósághoz. (Hamvas Béla)

Kápia - már a neve is szép, látatlanul is. Persze a külseje sem okoz csalódást, a tűzforró nyár minden pirosa benne... Lehet, hogy nőnemű? Először csak a nevét ízlelgeti az ember, utána a küllemét csodálja, s a végére hagyja a kóstolás élvezetét. Nemrégiben 
Makkánál az ínycsiklandó ajvár megint eszembe juttatta, hogy jó ideje készülök paprikakrémet csinálni. Tavaly egy kedves olvasómtól zakuszka receptet is kaptam. Idén meg csak körülnéztem a különböző receptek között, s végül azután készítettem két változatot (de lehetett volna sokkal többfélét.)

Az első egy csípős-fűszeres krém kápiából, erőspaprikából sok padlizsánnal és fokhagymával, vöröshagymával és borssal. Paradicsom is került bele, nem is kevés. Talán ez inkább a zakuszka felé közelít, nem is kellett volna leturmixolnom, de Apunak is akartam adni, s ő kevésbé szereti a rusztikus dolgokat (ez már bebizonyosodott.)

A második változat egy sokkal élénkebb színű krém lett, mivel ebbe még több kápia paprika került, s csupán 1-1 padlizsán és paprika. Nem erős, de fokhagyma van benne. Ez inkább az ajvárra hasonlít, egyébként sűrűbb is lett, mint az első változat.

Jó lett volna még sokfélét készíteni, például a második változatból egy csípőset, de most ennyire futotta az időből, energiából.

El is búcsúzom egy kis időre, pár napig távol leszek. (De azért Ti ki ne hagyjátok a kápiát! Én 200-480 forintos árakon találkoztam vele mostanában. A képen látható paprikáknak 240 Ft volt kilója.
A befőző paradicsomot 160Ft/kg, a padlizsánt 180Ft/kg áron kínálták a budafoki piacon.)

Csípős paprikakrém paradicsommal és padlizsánnal
Hozzávalók
 (kb. 3 befőttes üvegnyi adaghoz): 1,5kg kápia paprika, 2 kis piros erőspaprika, 3 közepes méretű padlizsán, 1kg befőzőparadicsom, 1 közepes fej vöröshagyma, 8 gerezd fokhagyma, 4ek olaj, bors, só, 1ek fehérborecet

Paprikakrém padlizsánnal és fokhagymával (nem csípős)
 
Hozzávalók
 (kb. 1,5 literhez): 2kg kápia paprika, 1 kisebb padlizsán, 1 befőzőparadicsom, 4 gerezd fokhagyma, só, 2ek olaj 

Elkészítés
: a paprikákat, a padlizsánt és a paradicsomot sütőlemezekre fektetjük (a paradicsomok kemény csumáját célszerű már ekkor kivágni, mert megsütve nehezebb lesz.) 180 fokos sütőben kb. 1 órát sütjük. Mivel nekem két tepsin fértek el a hozzávalók, ezért sütés közben időnként megcserélgettem a tepsiket. Akkor jó, ha a paprikák és a padlizsán bőre kissé megfeketedik. 

Ezután kikapcsoltam a
 sütőt, de bent hagytam a tepsiket. A sütőajtó zárva maradt.
Így nem kellett nylonnal, miegyébbel letakarnom,
 hanem a meleg gőzben szépen elengedték a héjukat a zöldségek, s kb. húsz perc múlva könnyedén ment a pucolás. Valamennyi sültet meghámoztam, a paprikák magját eltávolítottam. 
Beletettem egy megfelelő méretű lábosba nagyobb darabokra szelve mindet. Leöntöttem a felgyülemlett viz egy részét. Hozzáadtam az apróra vágott fokhagymát, a sót, az olajat (valamint az első változatnál a borsot, az ecetet és a lereszelt vöröshagymát is.)
 Sűrűre főztem, majd leturmixoltam. Kiforralt üvegekbe tettem, és 15 percre fejreállítottam.

Önmagában piritósra kenve is finom mindkét változat, de ételízesítőnek is jó, lehet grillételek kísérője, vagy mártások hozzávalója.
(És persze gasztroajándéknak is mehet...)

Aszalt paradicsom fűszeres olajban

Ez a finomság természetesen nem idén készült. A fényképeket rendezgetve akadtam rá. De remélem, hogy idén már nagyobb mennyiségben is tudok készíteni. Tavaly egy váratlanul befutott munka jutalmaként vettem egy aszalógépet. Biztos sokakban felmerül a kérdés, hogy minek. Hiszen az áldásos napfény kitűnő munkát végez. Nos, majd a jövő igazolja vagy cáfolja a döntésemet. De úgy gondoltam, ez jól kiegészíti a természetes - azaz napon történő - aszalást akkor, amikor az időjárás nem megfelelő. A nomádporta ugyanis az ország meglehetősen hűvös szegletében található. Viszont sok gyümölcsünk van, de nem épp a kánikulában érik be. Az ősszel gyűjtött gombákról nem is beszélve. Minden egy kicsit később terem, mint máshol. Természetesen ott is remekül lehet a napon aszalni - ha azonban a feltételek nem épp a legjobbak, besegíthet ez a szerkezet. Persze módjával, hiszen az energia nem ingyen van.

A paradicsom szeptember-október környékén érett be tavaly a nomádportán. Még nem volt hatalmas termés, egyelőre csak próbálkozunk a növényekkel: melyiknek tetszik a talaj, a klíma, a környezet. Az aszalás tárgyában sokfelé tájékozódtam könyvekből és az interneten, különösen
Dulmina és Chili & Vanilia írásai keltették fel érdeklődésemet. Pár napja pedig a Vegasztromániablog emlékeztetett erre a finomságra.
Én így készítettem:
Hozzávalók: 1 kiló paradicsom, csipet só, 1 fej fokhagyma, 1kk szárított, morzsolt bazsalikom, néhány szem zöldbors, kb. 4 dl jó minőségű olaj (nálam most kukoricacsíra-olaj) 

Elkészítés
: A paradicsomokat félbevágtam, a magos-folyékony részeket egy kiskanállal eltávolítottam (egy kis üvegbe összegyűjtöttem további konyhai célokra.) Fémtepsibe, zsírpapírra helyeztem, és kitettem a napra. Két napig száradt ott (közben forgattam, éjszakára behoztam). Utána lehűlt és beborult az idő, így az aszalás az aszalógépben fejeztem be (kb. 8 óra alatt 60-70 C fokon.)
Az aszalógépbe helyezéskor a paradicsomszeleteket megszórtam bazsalikommal és egy csipetnyi sóval. Félbevágott fokhagymagerezdeket is a paradicsomszeletek közé tettem. Amikor elkészült, a paradicsomokat egy tiszta üvegbe helyeztem a fokhagymával együtt, rádobtam a zöldborsot és felöntöttem az olajjal.


S hogy mi lett belőle?
Akkor - frissiben - megkóstoltam, mert hajtott a kíváncsiság. Mennyei... Megcsináltam a fotókat, meg felfirkáltam a konyhai jegyzetfüzetembe, mit hogyan csináltam. (Ezt szerencsére egy ideje mindig megteszem, különben már semmire nem emlékeznék.) Azután eltettem hűvös, fénytelen helyre.

Itt az ideje, hogy használjam!


Balzsamecetkrém házilag (Crema di Balsamico)

Vannak dolgok, amiből csupán néhány csepp is elég, hogy megédesítsék az életünket. Vagyis az ételünket. Nos, ezt nem kell mindig szó szerint venni, mert már néhány bizsergően savanykás csepp egy szem epren, néhány kuszán ívelt vonal a tányéron is elég ahhoz, hogy egy jól eltalált dekorációval igen nagy hatást érjünk el. (Mint például ittitt vagy itt), 
Az utóbbi évek egyik apró kis gasztronómiai vívmánya egy sűrű, ízében balzsamecetre emlékeztető krém, amit hanyagnak látszó mozdulattal, dekorelemként pöttyöznek, csorgatnak húsra, salátára, vagy akár gyümölcsre is. Hogy ki fedezte fel és indította útjára ezt az apróságot néhány éve, nem tudom, de tény, hogy divatot teremtett vele, hisz egy ilyen balzsamkrémes dekorral – persze ha illik az ételhez – nem kell ahhoz menő séfnek lennnünk, hogy mi is látványosan feldobjunk akár egy átlagos vacsorát is. 
A végső ötlet akkor jött, amikor a múltkori zabaglione-ra rácsorgattam a meglehetősen drága (bár annál finomabb) igazi, sűrű, balzsamecetemet. Másnap vásárlótúrára mentem, és lám, a kisebb szuperpiacon, ahol hetente többször megfordulok, öt különböző fajta álldogált a polcon. Elbaktattam még két közeli szaküzletbe is, ugyanaz a helyzet fogadott. Minőségtől függően egy negyedliteres kiszerelés 6 és 10 euróba kóstál, de az ízesített fajtákért – mint a citromos, zöldfűszeres vagy akár a szarvasgombás – már mélyebben a zsebünkbe kell nyúlni. Etalonként vennem kellett egy kis flakonnal, mert eldöntöttem: ezt magam is meg tudom csinálni.

Ez a balzsamecetkrém összetételében nem más, mint több-kevesebb balzsamecet, szőlőmust és rengeteg egyéb tartósítóanyag. Mindegyik flakonon elolvastam a hozzávalókat, de nagy eltérést nem találtam: innen már ízlés kérdése a balzsamkrém gyártása. Balzsamecetet 20%-70%-ban tartalmaz, a másik nagy rész a must, ezenkivül módosított keményítő, antioxidáns, E 150, E 220, kéndioxid, glukóz, dextróz, tejcukor, xantán lehet benne.

Crema di balsamico

Könnyűszerrel találtam recepteket is 
(valóban sok van és könnyen rájuk lehet találni) és legyártottam az első balzsamecetkrémet.
A sűrítőanyagot ki lehetne, sőt ki is kellene kerülni, de ebben az esetben nem érdemes, mivel épp ettől áll meg a talpán a krém. Ha nem sűrítjük, akkor előbb-utóbb, vagyis míg a tányért az asztalra tesszük, szétfolyik, hiába magas a viszkozitása. 
(Erre biztos van valamilyen szakkifejezés is.)
Az egyik leírásban azt tanácsolták, hogy készítsünk az elején egy kevés karamellt, ez legyen a krém alapja. 
(Ezt csak egy leírásban olvastam, de a végeredményt  tekintve valóban jó ötlet.) Szőlőléből természetesen tiszta, 100%-os levet használtam, és az összes ajánlat ellenére nem 1:1 arányban használtam, hanem több szőlőlével indítottam, ezt redukáltam egy kicsit, és csak utána öntöttem hozzá a balzsamecetet. (Igy egy koncentráltabb szőlőlevet kaptam, amihez a balzsamecet már nem tett túl sok savat hozzá.) A végeredmény szenpontjából ez is nagyon jónak bizonyult !
Nehéz volt kitalálni, meddig redukáljam a cuccot, mivel ahogy hűl, még tovább sűrűsödik. Hát, találomra, úgy fél óra múlva, amikor a kanálról már sűrűn folyt a lé, hozzákevertem egy mokkáskanálnyi, pici szőlőlével elkevert keményítőt. A mokkáskanál mérete még a kávéskanálnál is kevesebb, szóval valóban kis mennyiségről van szó. Ha kihűlés után azért sűrű lenne, egy kanálka szőlőlével hígítani lehet. 

Egyik legfőbb gondom a készen vett balzsamkrémmel nem is az ára 
(bár szemtelenül magas, ahogy látni fogjuk), hanem épp az, hogy mivel itt csupán dekorációs elemről van szó, nem használnak hozzá igazán jó minőségű, értsd valódi balzsamecetet, hanem egy egyszerű, iparilag erjesztett terméket. Hiába van ráírva, hogy Modena, az ne tévesszen meg senkit. (Az *Aceto Balsamico di Modena* elnevezés nincs levédve.) Én viszont vettem egy még olcsóbb árfekvésű, de már jobb minőségű balzsamecetet, amelynek decije pár eruóba kerül. Gyors fejszámolás, a másféldeci, házilag készült balzsamkrémem így is 4-5 euóba került, mentes mindenféle adalékanyagtól, az íze pedig felülmúlhatatlan! A készen vett krém lágyabb ízű, de kaparóbb, az enyém intenzívebb, de nem annyira *ecetes*.

Másik legfőbb gondom a krém tárolása volt. Már előtte gondolkoztam, mi a csudába tegyem, mert egy sima üveg ugye ebben az esetben nem játszik, hisz pöttyöket, mintákat akarok vele rajzolni.
Már tavaly lejártam a lábam az olyan kis helyes flakonokért, amiben pont ilyen díszítő krémeket lehet nyomkodni: egy csöpp majonézt, mártásokat. Nem kaptam, de az ember lánya találékony, és egy hajfestékes, csőrős kinyomó tubust vetettem be erre a célra. Alaposan kimostam, hetekig szárítgattam, mire a konyhában használatba került. Bevált, ezért ezt a krémet is egy ilyenbe tettem, viszont örülnék, ha valahol folytonos utánpótlást találnék erre a célra:-))

Azt mondanom sem kell, hogy ennél jobb gasztroajándékot ebben az évben el sem tudok képzelni! Csak győzzem flakonnal:-))) Ajánlatokat szívesen fogadok.
Összefoglaló receptgyűjtemény további gasztroajándékokról a magyarnyelvű gasztroblogokban 
ITTtalálható.

Crema di balsamico

Balzsamecetkrém házilag
(Crema di Balsamico)
1 ek barnacukor
200 ml piros szőlőmust, piros szőlőlé (100%-os)
150 ml balzsamecet
1 mk keményítő
Egy kis edényben közepes hőn megmelegítem a cukrot és kevergetve karamellé olvasztom. Mikor folyós karamell lett, 1-2 percre félrehúzom, hogy hűljön, majd óvatosan hozzáöntöm a szőlőlevet. Semmi vész, a karamell lassan majd felolvad a gyümölcslében. Pár percig forralom, hogy a szőlőlé koncentráltabb legyen, majd hozzáöntöm a balzsamecetet is. Az egészet felére-harmadára beforralom, ez úgy 15-20 perc. Úgy mértem le, hogy az elején beleállítottam egy kanalat (vagy bármit, pont úgy, mintha olajszintet mérnék), és ehhez viszonyítva mértem a további szinteket.
Ekkor még elég folyékony, nem túl sűrű, de vigyázat, számoljunk vele, hogy lehűlés után tovább sűrűsödik egy kicsit.
Érdemes az egészet nyitott ablak vagy az elszívó mellett végezni, mert kissé maró ecetszag keletkezik, de jó balzsamecet esetén ez azonnal elillan, amint végeztünk.
Ha szobahőmérsékletre hűlt, flakonokba öntjük.
Ugyanígy fehér, azaz világosabb balzsamecetkrémet is készíthetünk fehér szőlőlé és fehérborecet segítségével.
150 ml balzsamkrém


Balzsamecet-krém



faragott kövek kriptája helyett
őrizze arcom halandó szemed
virágos mezőkön ha elalhatok
holnap talán már otthon vagyok
(erős ildikó: hazafelé - részlet)
Nem, ez a finomság nem csokoládé. Köze sincs hozzá. Az íze viszont telt, édes-izgalmas csoda.Mammának köszönöm meg e különleges receptet, aminek hála, most már én is elkényeztethetem, elkápráztathatom vendégeimet - ezzel is. Elég régen lementettem már ezt a receptet, sőt, az sem ma volt, hogy a hozzávalókat beszereztem. Nem is vesz sok időt igénybe az elkészítése, mégis húztam-halasztottam. Ma viszont egy munkamegbeszélés előtt akadt egy üres órám, így gyorsan nekiláttam. Az elkészítés tekintetében a leírást hűen követtem, és nem is bántam meg. Az arányokon egy leheletnyit változtattam csak. Viszont valahogy jobban besűríthettem, mint Mamma, mert nekem hozzávetőlegesen kétszer annyi alapanyagból lett másfél deci krémem (kétszer megcsináltam ugyanis - erre nyújtott lehetőséget az üvegnyi balzsamecet.)
A flakonkérdést viszont nem sikerült tökéletesen megoldanom, annak ellenére, hogy én már jótanáccsal felszerelkezve indultam a gyógyszertárba. Csak icipici szemcseppnek való flakont tudtak adni. Jobb híján egyet azért elhoztam. Ebbe azután bele kellett varázsolni valahogy a krémet, mert a legkisebb tölcsérem sem fért be a nyílásába. Ezt még megoldottam. Viszont a teteje sajnos patent, nem csavaros. Ennek a következménye az lett, hogy a képen az eprek úsznak a krémben - vagyis helyes pötyöcskék helyett mártogatót sikerült varázsolnom. A patent tető ugyanis elsőre lerepült, amint nyomkodni kezdtem a flakont. Lemostam. Visszatettem. Másodjára már pötyörészhettem vele, de nem egy élmény. Majd kitágítom a száját. A többi krémet egyelőre egy nagyobb szájú üvegbe töltöttem. Persze célszerűbb lenne a teljes mennyiséget egy normális méretű csavaros flakonban tartani, olyan átlátszóra vágyom, amit esztétikusan ki lehet tenni az asztalra is. Van néhány a háztartásban, de nem kifejezetten gasztronómiai célokra, ráadásul fehér műanyagból. Majd kitalálok valamit. Egyelőre élvezem, hogy sikerült a krém.
Számításaim szerint 600.-Ft-ba került a másfél decis adag elkészítése. Hozzáteszem, hogy ez a nomádportán - megfelelő időpontban készítve - akár olcsóbb is lehetett volna, tekintettel arra, hogy ott kitűnő kékszőlő áll rendelkezésre, amiből a krém több hozzávalója is kinyerhető.

Én így készítettem:
Hozzávalók: 4dl 100%-os kékszőlőlé, 2,5dl balzsamecet, 2ek barnacukor, keményítőnek: 1kk kukoricaliszt 

Elkészítés
: a cukrot folyamatos kevergetés mellett karamellizáltam. Félrehúztam a gázról. Hozzáadtam a szőlőléből egy keveset. Visszatettem a lángra, és kevergetve feloldottam benne a karamellt. Félretettem 2 ek szőlőlevet, a többit az edénybe öntöttem. Fedő nélkül 2 percig gyöngyözve forraltam, majd beleöntöttem a balzsamecetet. 20 percig forraltam még úgy, hogy éppen csak forrjon. Ezalatt nekem a harmadára sűrűsödött. A félretett 2ek hideg szőlőlében feloldottam a keményítőt, majd a krémhez adtam. Még másfél percig hagytam gyöngyözve forrni, majd elzártam a gázt. Egy falapra tettem az edényt, és hagytam kihűlni a krémet.
Nagyon finom, gazdag íze van. Desszertekre, salátákra, de húsokhoz is jól illik.

Gomba fűszeres-tárkonyos marinádban



nem tudom
melyik
szavunk/ mozdulatunk/ döntésünk
volt utóljára
szerep/ mérlegelés/ megbánás
nélküli
tiszta-kegyetlen
(sz)ép
(erős ildikó - nem tudom)
A februári könyvajánlóban bemutatott műből egyre több és több ötlet származik, bár mindig átalakítom valamennyire a recepteket. Ebben az esetben például a borecet és fehérbor kombinációja helyett balzsamecetet és gyümölcsecetet használtam, rozmaring helyett pedig tárkonyt. Néhány napig kell hűvös helyen érlelődnie az ízeknek, de már ma megkóstoltam (tegnap este készült), s a gomba remekül átvette a marinád ízét. A könyv grillekhez és hideg büféhez ajánlja, szerintem kitűnő savanyúság, de salátákba is el tudom képzelni.
A hozzávalók egy kisebb csatos üveghez: 25 dkg apró barna csiperkegomba, egy marék szárított rókagomba, 4 gerezd fokhagyma, 1 szárított erőspaprika, egész zöldbors, tárkony, 1,5dl tárkonyos ecet, 1,5dl almaecet, 1,5dl olaj, csipetnyi só.
A fokhagymát megpucoljuk és vékony szeletekre vágjuk, az erőspaprikát félbevágjuk. A folyadékokat a fűszerekkel együtt felforraljuk, majd beleszórjuk a megtisztított gombaféléket (én a héját lehúzni nem szoktam, csak a földet kefélem le róla). Ha már langyosra hűlt, száraz üvegbe töltjük és lezárjuk. 2-3 napig hagyjuk pácolódni - de már másnap nagyon finom!


Késő őszi meleg: magyaros fűszerolaj


tükrözve: minden
törmelék szimmetrikus
j ó k erre vagyunk
Fodor Ákos: Kaleidoszkóp
(játék-változatok, részlet)

A november kárpótolni látszik minket az első két őszi hónap furcsaságaiért, vannak napok, amikor a kert is egész kellemes, s az ilyenkor szokatlan napsütés közepette is jobban hiszünk benne, hogy talán nem lesz olyan nagyon hosszú a tél.
Nekem csak a természetes fény hiányzik, a számítógépen még csak eldolgozom este is, de a kézművesség nem működik. Egyszerűen nem látom a színeket, a formákat rendesen, ha próbálkozom is néha valamivel, igazán csak reggel derül ki, milyen lett. Ez így nem hatékony, mert ha nem vagyok elégedett az eredménnyel, akkor kezdem elölről. Napközben meg nincs idő ilyesmire.
Már említettem, hogy mostanában sokszor kerül salátaféle az asztalra, igazából én nem szoktam semmilyen különleges öntetet csinálni hozzá, csak egy kis olajjal, sóval (borssal) ízesítem. Lehetne másképp is, de nekem általában így esik jól. Minap viszont szert tettem csípős, hazai termesztésű fűszerpaprikára, így egy kis fokhagymával és hidegen sajtolt olajjal készítettem egy egyszerű fűszerolajat.
Jó nézegetni már a színét is, az olaj egyre inkább átveszi a paprika pirosát, de nagyon finom is.
Számtalan módon használhatjuk, különböző ételekbe / ételekre tehetjük, de pácolhatunk benne sajtokat is. Természetesen gasztroajándéknak is jó lehet.
Hozzávalók (2 kisebb üveghez): 10 közepes méretű csípős fűszerpaprika, 4 gerezd fokhagyma, kb. 4dl hidegen préselt jó minőségű olaj (Természetesen egész borssal, köménnyel vagy más fűszerekkel is lehet gazdagítani, de én most egyszerű, tiszta ízekre vágytam.) 

Elkészítés
: a megtisztított paprikát (magokkal együtt) és a fokhagymát fűszerkéssel apróra vágjuk. Tiszta (száraz!) üvegekbe töltjük és felöntjük olajjal. Jól összerázzuk, és hűvös, fénytől védett helyen hagyjuk összeérni néhány napig, illetve a felhasználásig.
Egyetlen fontos tényezője van az eltarthatóságnak: csak hibátlan hozzávalókat használjunk, és ne legyenek vizesek, nedvesek a hozzávalók. 


(Használat előtt rázzuk fel!)

Bodzavíz és akácfagylalt



Arra számítottam, hogy már pénteken vagy szombaton elutazunk vidékre. Mivel nem így történt - páromnak sürgős munkája akadt - így gyakorlatilag összekészülve, hűtőt, konyhaszekrényt csaknem teljesen kiürítve telnek napjaim. (Ezért jut időm a virágos finomságokra.)
A száraz készleteket - babot, lencsét, rizst, tésztát - is mind bepakoltam neki, mert ő a nomádportán marad, hogy folytassa az ősszel megkezdett korszerűsítési munkálatokat. Én viszont visszatérek a fővárosba, hiszen vár a munka. Nem is kicsit sajnálom, hogy megint lemaradok jó néhány ottani termésről: az eperről biztosan, valószínűleg a meggyről, szilváról és a zöldségfélékről is. A kertünket sem tudom majd gondozni...
No nem sajnálatkeltés okán mondom mindezt, csak az ember szívesen látná a kertje növekedését ilyenkor különösképpen, télen egészen más a helyzet.
De vissza a virágokhoz. Ma elbicajoztam a postára, s közben szemügyre vettem a bodzabokrokat. Kíváncsi voltam, hogy igaz-e a hír, miszerint már vannak kinyílt virágok. És tényleg. Meglepett, kicsit korainak éreztem. Persze nem túl sok, de nem is baj, majd a vidéki út után szedek nagyobb mennyiséget. Most csak néhány, már jól kinyílt virágot hoztam el. Ebből készült az 
akácvízhezhasonlóan bodzavíz. (Ezzel azután tényleg alig van munka, viszont nagyon megéri! Ráadásul cukor sem kell hozzá.)
S mielőtt utazunk, még gyorsan kipróbáltam a tegnap készült akáclekvárral a a fagylaltot is.
Az 
orgonás változatnál enyhébb, kevésbé fűszeres íze van.
Bodzavíz 
Hozzávalók: 8db jól kinyílt, illatos bodzavirág, 1,5 liter víz, 2-3ek citromlé, méz ízlés szerint
Elkészítés: A vízbe szórtam a virágtányérokat, majd felforraltam. 5 percig főztem lobogó vízben, majd félretettem ázni. Másfél óra elteltével átszűrtem, hozzáadtam a citromot és kevéske mézet.Behűtve igazán finom.

Akácfagylalt 
Hozzávalók: 400ml tejszín, ízlés szerint kb. 8 ek 
akáclekvár, kevés citromlé 
Elkészítés: A tejszínt habbá verem, majd hozzákeverem az akáclekvárt és a citromlevet. A fagyasztóba teszem. Fagylaltgép híján háromnegyed óránként - legalább négyszer - robotgéppel átkeverem. 


Néhány megjegyzés még az eddigi virágos receptekhez: a bodza nem újdonság, mindenki ismeri, tudja, milyen üdítő finomságok készíthetők belőle. Az elkészült bodzavíz számomra sokkal ízesebb, változatosabb az ugyanígy készített 
akácvíznél. Ugyanígy az orgonafagylalt is összetettebb ízvilágú, mint az akácból készült. Az akáchoz jól passzolt a vanília, de úgy veszem észre, hogy több citrom kell hozzá, mint más virágokhoz, különben a mézes íz dominál. Azt hiszem e fagylalt annak jön be jobban, aki amúgy is szereti az édes, vaníliás ízeket. Orgonából mindenképp izgalmasabb. De ha lesz rá időm, kedvem, bodzából is ki fogom próbálni.




Töltött káposzta



A történet zártvonalú
- s bármily tág - kör, akár az élet.
Mitől függ: víg? vagy szomorú?
- hogy hol kezded s meddig meséled.
(Fodor Ákos)
Ez az az étel, aminek csak nagy mennyiségben állok neki. Legutóbb két nagyobb lábossal főztem, ami nekünk négy alkalomra (vagyis 8 adagra) volt elég, ezen felül Apunak is jutott egy adag.
Általában dagadóból vagy lapockából készítem, másfél kiló hús, 2 bögre rizs és legalább 3 kiló savanyú káposzta kerül bele.
Sok-sok fűszert, paradicsompürét, fokhagymát teszek a töltelékbe, s ha lehet, egy darab füstölt vagy valamilyen bőrös húst, pl. körmöt, csülköt is a káposzta mellé. Ha az egész összeállt, csupán főnie kell.
Hozzávalók (2 nagyobb lábashoz): 3 kiló savanyú káposzta, 1,5 kg nem túl sovány sertéshús (pl. dagadó), 2 bögre rizs, két kisebb darab füstölt hús (pl. nyúlja) vagy 2-3 köröm, esetleg egy kisebb csülök, 1 tojás, kb. 24-26 közepes méretű savanyított káposztalevélzsír
Fűszerek: őrölt pirospaprika, sok összetört fokhagyma, 
házi ételízesítősóban eltett fűszerpaprika, egész és őrölt feketebors, csípős paprika, morzsolt majoranna, só, 4ek paradicsompüré 

Elkészítés
: Először a töltelékkel foglalkozom. A húst megtisztítom, ledarálom. Közben a rizst dupla mennyiségű vízzel felteszem főni (só nélkül.) Ha elfőtte a vizét, már félig puha, akkor hideg vízzel átöblítem, lehűtöm és a húshoz adom. Beleteszem a masszába a fűszereket: áttört fokhagymát, morzsolt majorannát, paradicsompürét, házi ételízesítőt, őrölt borsot, sóban eltett fűszerpaprikát, őrölt pirospaprikát, sót. Végül hozzáadom a tojást, és az egészet alaposan összedolgozom. Ha túlságosan savanyú, akkor egy szűrőben hideg vízzel átmosom a káposztát. Utána a lábos aljára teszek belőle egy adagot, majd jöhetnek rá a töltelékek: a masszából hosszúkás adagokat formázok és a káposztalevélbe csomagolom. A csomagokat körben lerakom a fazékba, majd egy újabb adag káposztával letakarom. Ezután jöhet bele a füstölt vagy bőrös húsféle (a körmöket hosszában ketté, a csülköt kisebb darabokra ágom.) Ezt is káposztával takarom, s következik az újabb tölteléksor. Az edény tetejére is káposzta kerül. Ha szárazabb húst kapok, teszek a tetjére 2 ek zsírt. Mehet még rá egy kis őrölt pirospaprika a szín kedvéért, illetve pár szem egész bors vagy egy kisebb erőspaprika. Felöntöm annyi vízzel, hogy éppen ellepje. Felforralom, majd lassú tűzön 2 órát főzöm. Közben egy kevés vizet még - szükség szerint - hozzáadok.

Laktató, magyaros étel - nekem így tél elején nagyon jólesik.


A történet zártvonalú
- s bármily tág - kör, akár az élet.
Mitől függ: víg? vagy szomorú?
- hogy hol kezded s meddig meséled.
(Fodor Ákos)


Ez az az étel, aminek csak nagy mennyiségben állok neki. Legutóbb két nagyobb lábossal főztem, ami nekünk négy alkalomra (vagyis 8 adagra) volt elég, ezen felül Apunak is jutott egy adag.
Általában
dagadóból vagy lapockából készítem, másfél kiló hús, 2 bögre rizs és legalább 3 kiló savanyú káposzta kerül bele.
Sok-sok fűszert, paradicsompürét, fokhagymát teszek a töltelékbe, s ha lehet, egy darab füstölt vagy valamilyen bőrös húst, pl. körmöt, csülköt is a káposzta mellé. Ha az egész összeállt, csupán főnie kell.
Hozzávalók (2 nagyobb lábashoz): 3 kiló savanyú káposzta, 1,5 kg nem túl sovány sertéshús (pl. dagadó), 2 bögre rizs, két kisebb darab füstölt hús (pl. nyúlja) vagy 2-3 köröm, esetleg egy kisebb csülök, 1 tojás, kb. 24-26 közepes méretű savanyított káposztalevélzsír
Fűszerek: őrölt pirospaprika, sok összetört fokhagyma, 
házi ételízesítősóban eltett fűszerpaprika, egész és őrölt feketebors, csípős paprika, morzsolt majoranna, só, 4ek paradicsompüré 

Elkészítés
: Először a töltelékkel foglalkozom. A húst megtisztítom, ledarálom. Közben a rizst dupla mennyiségű vízzel felteszem főni (só nélkül.) Ha elfőtte a vizét, már félig puha, akkor hideg vízzel átöblítem, lehűtöm és a húshoz adom. Beleteszem a masszába a fűszereket: áttört fokhagymát, morzsolt majorannát, paradicsompürét, házi ételízesítőt, őrölt borsot, sóban eltett fűszerpaprikát, őrölt pirospaprikát, sót. Végül hozzáadom a tojást, és az egészet alaposan összedolgozom. Ha túlságosan savanyú, akkor egy szűrőben hideg vízzel átmosom a káposztát. Utána a lábos aljára teszek belőle egy adagot, majd jöhetnek rá a töltelékek: a masszából hosszúkás adagokat formázok és a káposztalevélbe csomagolom. A csomagokat körben lerakom a fazékba, majd egy újabb adag káposztával letakarom. Ezután jöhet bele a füstölt vagy bőrös húsféle (a körmöket hosszában ketté, a csülköt kisebb darabokra ágom.) Ezt is káposztával takarom, s következik az újabb tölteléksor. Az edény tetejére is káposzta kerül. Ha szárazabb húst kapok, teszek a tetjére 2 ek zsírt. Mehet még rá egy kis őrölt pirospaprika a szín kedvéért, illetve pár szem egész bors vagy egy kisebb erőspaprika. Felöntöm annyi vízzel, hogy éppen ellepje. Felforralom, majd lassú tűzön 2 órát főzöm. Közben egy kevés vizet még - szükség szerint - hozzáadok.

Laktató, magyaros étel - nekem így tél elején nagyon jólesik.

Sült krumpli gazdagon



versből szavakat
létemből maradandót
menteném - ha van
(erős ildikó - kísérlet-haiku)
Ma az egyszerűség jegyében megint krumpli készült nálam. Nem tudok ehhez mit hozzáfűzni, talán csak annyit, hogy a blogon már szerepelt hasonló étel. Akkor kicsit fűszeresebben, csípős-édesen - ráadásul téli krumpliból, amolyan melengető fogásként. Most bemelegítésre nem volt szükség, egy citromos-sós-petrezselymes olajjal kenegettem sütés közben, s a vége felé tűzdeltem bele a vékony sárgarépa- és kolbászszeleteket. Egyszerűsége ellenére igazi kényeztető ropogós-sült fogás.
Hozzávalók (személyenként): 4 közepes méretű újkrumpli, 1 szál kisebb sárgarépa, 5-6 karika kolbász, 2ek petrezselymes olaj, 1 csipet só, pár csepp citromlé 

Elkészítés
: A krumpli vékony külső héját lekaparjuk, majd a krumplikat leöblítjük és szárazra töröljük. Éles késsel 2-3 milliméterenként mélyen (de a zöldséget nem átvágva) bevagdossuk. 200 fokon sütjük rácson kb. egy órát. Egy villával vagy fogpiszkálóval ellenőrizzük, hogy átsült-e megfelelően a belseje. Ekkor megkenjük a sóval és citromlével összekevert petrezselymes olajjal, majd visszatoljuk a sütőbe. A sárgarépát megmossuk és vékony karikákra vágjuk. A kolbászszeleteket megfelezzük. A krumplikat ismét kivesszük egy szakácskesztyűvel a sütőből, és a krumplivágatokba egy kés segítségével belecsúsztatjuk a répa- és kolbászdarabokat. Még egyszer megkenjük a fűszeres olajjal, majd pár percig még sütjük, amíg a répaszeletek hullámosak nem lesznek. Addigra a kolbász is jó.

Választás szerint vegán és húsos változatban.
Inkább melegen, mint forrón tálaljuk egy hideg nyári gyümölcskoktél társaságában (melynek receptje holnap kerül fel a blogra.)


Ételízesítők házilag készítve



Vegeta (nem a száraz, boltban kapható, hanem fincsi krémes házi) 
2 kg sárgarépa
2 kg fehérrépa
30 dkg karfiol
3 szem paradicsom
Zeller zöldje
1 nagy darab zeller
30 dkg petrezselyem zöldje
30 dkg paprika
30 dkg vöröshagyma
3-4 gerezd fokhagyma
1 zsenge karalábé
A zöldségeket megtisztítjuk, húsdarálón ledaráljuk, vagy késsel egyszerűen felaprítjuk. Megmérjük és kilónként 20 dkg sóval ízesítjük, tartósítjuk. Este, majd rákövetkező reggel is jól megkeverjük és üvegekbe töltjük.

Piros Arany
1,5 kg kápia paprika
A paprikát lemossuk, kicsumázzuk. belekockázzuk egy lábosba, amit nem baj, ha megfog a színe. Megsózzuk, aztán nagy lángon 5 percig, majd kis lángon 15 percig pároljuk fedő nélkül. Botmixerrel összepépesítjük, kóstolunk, ha kell után sózzuk, aztán egy csepp olivaolajat teszünk bele, majd mehet is az üvegekbe!

Provence-i fűszerkeverék keverék  
1 evőkanál bazsalikom
1 evőkanál majoránna
1 evőkanál zsálya
1 evőkanál kakukkfű
1 evőkanál rozmaring
1 evőkanál római kömény
 Alaposan összekutyuljuk, és már mehet is az elmosott, kiszárított üvegcsébe.
Garam masala  
4,5 dkg római kömény
3,5 dkg egész bors
3,5 dkg kardamom (fekete)
1,2 dkg édesköménymag
2 dkg kardamom (zöld)
1.5 dkg koriandermag
1 dkg szegfűszeg
10 rúd 2,5 cm fajéh
1 dkg őrölt szerencsendió
1 dkg fekete rőmai kömény
1 dkg szárított rózsaszirom
1 dkg babérlevél
1 dkg reszelt gyömbér
Mozsárban finomra zúzunk minden összetevőt. Légmentesen, hűvös helyen sokáig eláll. Az Ayurvéda leírja, hogy a "meleg" fűszerek növelik a test belső melegét, ez a fűszerkeverék is ide tartozik, aki kedveli az indiai konyha világát, annak téli fogyasztsára ajánlott.
Currypor - fűszerkeverék (gyarmatosítók receptje - az eredeti curry maga egy fűszernövény) 
4-5 zöld kardamom
2 kiskanál szemes bors
1 kiskanál római kömény
1 kiskanál kömény
2 evőkanál görögszénamag
1 kiskanál reszelt szerecsendió
2 evőkanál kurkuma
1 kiskanál sáfrányos szeklice
2 kiskanál csilipor
2 evőkanál koriandermag
2-3 szegfűszeg
1 kiskanál fahéj
1 evőkanál curry
mustármagot is tehetünk bele ízlés szerint
Összetörhetjük mozsárban is, vagy úgy ahogy van, száraz serpenyőben megpirítjuk kis tűzön, amíg nem lesz illatos, ez kb. 1 perc! Amint ezzel készen vagyunk, a keveréket kávédarálón ledaráljuk. Nem csináljunk egyszerre nagy mennyiséget, hiszen ledarálva a fűszerek úgy két hétig  tartják meg igazi intenzitásukat.

Krémsajt házilag

Közzétéve: 2013-01-20
Krémsajt házilagMár volt szó itt a blogon házi sajt készítésről, nos ez a krémsajt vagy krémsajtféle sem bonyolultabb egy cseppet sem a végeredmény pedig nagyon sok mindenre felhasználható.
Talán tavaly várt egy ilyen krémsajttal Böbe barátném, hogy Ő hol leste el a technikát nem tudom, de azóta én egy kissé tovább vittem, többféle módszert kipróbáltam, le is írom Nektek őket, találjátok meg Ti is a Nektek leginkább megfelelőt, mind ízvilágban, mind állagban.
Az első próbálkozás úgy nézett ki, hogy 2 nagy doboz (450 gr körül) joghurt, hozzá 4 dl tejszín. Aztán volt tejszínmentes változat, az kissé savanykásabb ízvilág.
A következő 2 nagy doboz tejföl, hozzá 2 dl tejszín. Illetve ezt is kipróbáltam tejszín nélkül is. Nem rossz, jó krémes az állaga, de nem ez lett a befutó.
A technika a fenti változatoknál is ugyanaz, ami most következik:
Hozzávalók: 1 nagy doboz tejföl, 1 nagy doboz joghurt, 2 dl tejszín (elhagyható)
ízesítésnek ízlés szerint só, friss fűszer növényekházi vegeta, pirospaprika, bármi, amit kedveltek.
Nálam most natúr (süteménybe) és medvehagymás változat készült.
A hozzávalókat összekeverem egy tálban és ha nem süteményhez kell, akkor sózom.
Utána átöntöm egy nagy textilbe (még volt egy nagy darab géz itthon én azt használom összehajtogatva) és felakasztom csepegni, úgy hogy alá teszek egy tálat amibe csepeghet a savó (ipari termékek esetén egy kis víz is)
Így néz ki a csepegés:


6-8 óra elteltével már késznek nyilvánítható, de ha nagyon ráérek este teszem fel és reggelre ez az eredmény:

És így néz ki állagra:


Ezt a gömböcöt jól kikeverem, belekeverem a fűszereket és már készen is van.
Medvehagymás krémsajt házilag:

Még egy kis plusz info:
- kiváltható vele bármilyen süteménybe, krémbe a krémsajt vásárlás
- 2-3 óra csepegtetés után a közepe még lágy, van aki azt az állagot szereti, én abból mártogatós alapját szoktam készíteni
Jó kísérletezést!


Zöldségkreatív"-azaz ne csak beszéljünk zöldségeket! (Vegeta házilag)


Ha már bio és 'egészséges táplálkozás', akkor figyelnünk kellene az ételízesítők használatára is! Ugyanis nem mindegy, melyiket használjuk,mert a legtöbb tele van cukorral és mindenféle ízfokozókkal: nátrium-glutamáttal,dinátrium inozináttal és egyéb kimondhatatlan nevű dologgal is :(   Illik ezen kivűl még a bevitt só mennyiségére is ügyelnünk, s mivel a só sűrűsége elég nagy, emiatt "nehezéknek" is használják az ételízesítőknél... Hát én mindezeket figyelembe véve alkottam meg saját ételízesítőnket, ami főként a kertünkben és a környéken termett zöldségek felhasználásával készült, vagyis bio a javából!!
Nem gondolnám,hogy ezzel feltaláltam a spanyolviaszt, mert ki-ki saját ízlésének megfelelően ízesítheti,de úgy gondolom, a végeredmény elég jó lett.  Azóta már a nagyobb család is ezt használja, s nekem ez az igazi elismerés!! :DDD  Ha esetleg nem akarunk zöldségek aszalásával bíbelődni, vásároljunk egyszerűen bio szárított zöldségeket,bár azt gondolom, a szárítás nyáron nagyon könnyen kivitelezhető.. A gyógy-és fűszernövények szárítása pedig egyszerűen fantasztikus! Nálunk nyár elejétől az egész konyhában kellemes illat terjeng a szárításra felaggatott gyógynövényektől. Csak zárójelben jelzem, hogy például a menta illata a legyeket is távol tartja..(Kár, hogy erről a nálunk tanyázó legyek nem hallottak!! :DDD )
Elég a szövegből, jöjjön a recept, végül is ez nem egy fitoterapeuta-blog!

Vegeta házilag:

Hozzávalók: (1 kg mennyiséghez)
-20-30 dkg Himalaya só /inkább ízlés szerint/
-5-6 ek.kurkuma
-1-2 kk. sáfrány
-szárított zöldfűszerek : lestyán és petrezselyem (ez fontos!), lehet még kakukkfű,bazsalikom,oregánó,rozmaring...stb.
-szárított zöldségek: sárgarépa,fehérrépa,zeller,hagyma,póréhagyma,fokhagyma,paprika,paradicsom,..stb.
Elkészítése:
A fenti összetevőket összeturmixoljuk, bár aki darabosan szereti, annak elég nagyon apró darabokra aprítani akár..Nagyon fontos megemlíteni,hogy az aszalvány akkor jó,ha a zöldség már annyira száraz,hogy szinte zörög!Ha hozzáérünk,darabokra hullik szét.Erről sajna nincs képem,ez már a mixelés utáni állapot:
Ezután nagyon-nagyon jól átkeverjük, esetleg zacskóba vagy üvegedénybe rakjuk és száraz hűvös helyen tároljuk! Ha sikerül helyes kis zacsikba tenni, akár ajándéknak is alkalmas!
Használható levesalapnak, főzelékek, mártások, szószok és köretek ízesítésére is,de akár vegán fasirtok ,kencék vagy az előzőleg leírt gabonakolbász  és zakuszka hozzávalója is lehet! 

Segítség a tartósítószermentes eltevéshez: pektin készítése


 
A múltkoriban készült lekvároknál is már írtam, hogy én nem szeretek sem tartósítószert, sem pedig más mesterséges dolgot tenni az ételekbe. Tudom, néha nem lehet teljesen kiküszöbölni, de legalább próbáljuk meg használatukat a minimálisra csökkenteni.
Emiatt kerestem és találtam rá a múlkor a pektin, azaz a zselésítő készítésére Jókaja blogján. Rögtön neki is álltam, annyira megtetszett. Nem kell hozzá más, mint almahéj és csutka, esetleg ugyanez birsből. Mivel utóbbi már nem kapható, ezért nálam most csak az almáspite és az almachutney készítésekor fennmaradt héj és csutka játszott. Elgondolkodtam. Vajon más konyhai hulladékot is lehetne ilyen jól hasznosítani?
Aztán közben kiderült, Foodafok is velem egyidőben pektin gyártására adta a fejét és mivel ő valóban kíváló szakács és szakember, ezért nála el is olvashatjátok, mi is az a pektin és miben található. Nekem elég az, hogy zselésíteni és süríteni is lehet vele az ételeket, főként a lekvárok gyártásánál fogom majd gyakran használni. Az eljárás pedig végtelenül egyszerű:
 
Pektin készítése:
Az alma hulladékát, a magházat is és a héjakat tegyük egy nagy fazékba és annyi vízzel, amennyi pont ellepi, forraljuk nagy lángon kb. 50-60 percig. Ekkor szűrjük le és a maradék levet is csöpögtessük hozzá! (Az eredeti recept szerint fél napig hagyjuk csöpögni, de én inkább kézzel jól kinyomkodtam.)


Kakaóvajas ajakápoló

Bejegyezte Vámosi Nóra on december 9th, 2012






kakaovajasajakapolo



Tartósítószeres, színezékes, adalékanyagos bolti ajakápoló helyett készíts házi ajakápolót!

Olcsóbb, biztonságosabb, magasabb hatóanyag tartalmú, méreganyag mentes lesz így a mi kis natúr házi kozmetikumunk.
Nem kell hozzá sok hozzávaló, csupán….
kakaóvaj és valamiféle másfajta szilárd, de lágyabb növényi vaj (pl. mangóvaj, én azt használtam, de lehet pl. avokádóvaj, shea vaj is)
Elkészítés:
A kakaóvajat langyos helyen (radiátoron, aszaló gépben, vagy vízfürdőben) megolvasztjuk, hozzákeverjük a másik fajta vajat, amit választottunk, és a bolti ajakápoló tégelybe töltjük.
Azért kell hozzá másfajta növényi zsír is, mert a kakaóvaj önmagában elég kemény. De fontos, hogy ez legyen túlsúlyban, kb. 3/4 arányban az ajakápolóban, mert ez tartja a szilárdságát, ha kevés van belőle, akkor nagyon puha lesz a végeredmény.
Hűvös helyre tesszük, megvárjuk, míg megszilárdul, és már használhatjuk is.
Az ajakápló tokot a cosmio.hu webáruházában vásároltam, kakaóvajból pedig finom, csokiillatú, tömb változatot használtam, amit még régebben az okokucko.hu oldalról vásároltam. A pasztillázott, finomított, feldolgozott kakaóvajaknak már nincsen finom kakaó illatuk.


Lúgosító zöld por házilag


Legkedveltebb regelim a zöld turmix. Az az igazi, ha friss zöld levelekből és gyümölcsökből készítjük. Nekem még van a kertben mángold,  és tyúkhúr. Néha előre szedek le belőlük nagyobb adagot, megmosom, és bedobozolom a hűtőbe, így reggel csak bele kell dobni a turmixgépbe. Arra gondolva, hogy nem lesz egész télen saját friss zöldem, készítettem lúgosító zöld port. Aszalóban szárítottam 41 fokon petrezselymet, zeller zöldjét és parlagfüvet. (Természetesen a zöldek száma szinte végtelen, amiket száríthatunk a keverékünkhöz. Mehet hozzá, tyúkhúr, lóhere, spenót, sárgarépa zöldje, porcsin....minden ami ehető) Ezeket kézzel összemorzsoltam, majd kávédarálón porrá őröltem. Hihetetlen, hogy nagy adag zöldből, milyen kevés por lesz... A parlagfű elég kesernyés ízű így ebből kevesebbet tettem a keverékembe. Ezt a port lehet simán vízben elkeverve kortyolgatni, vagy mehet gyümölccsel a zöld turmixba. 

Házi sajtot készítettünk - kapros-fokhagymás házi sajt


A minap éppen sajtot majszolgattam a konyhában, amikor is rám tört a felismerés, hogy már ez sem a régi. A bolti trappista sajtok többsége szinte ehetetlen. Vagy túl kemény, vagy túl puha, vagy túl zsíros. Erre is igaz általánosságban az, hogy a "tejipar szemete". Mivel mostanában a "csináld meg magadnak otthon" korszakomat élem, azon gondolkodtam, vajon hogyan készíthetnék otthon sajtot...

Mivel nem tanyán nőttem fel, így városi gyerekhez méltó módon a választ sem a szomszéd nénikénél kerestem, hanem az interneten. Eszembe nem jutott volna, hogy a keresőbe beírva: "házi készítésű sajt", mennyi találatot fogok kapni. Az embert az interneten elönti az információ, csak győzzön szemezgetni...

Én is ezt tettem. nekiálltam a sok finomnak látszó házi finomság receptjeinek átböngészésének, és hosszas olvasgatás után Panda és Tigris házi készítésű sajtreceptje mellett tettem le a voksot. Miért? Mert tetszett az aprólékosságuk, és a részletekbe menő leírásuk.

Hozzávalók kb. 0,5 kg házi készítésű sajthoz:

5 l friss, hőkezeléstől még mentes termelői tej. (Én a XI. ker. Fehérvári úti piacán veszem az első emeleten)
5 evőkanál biológiai erjesztésű ecet
1 cs friss kapor
2-3 gerezd fokhagyma

Nem kívánom a teljes szöveget Pandáék blogjából átvenni, akit a legapróbb részletek is érdekelnek, ott elolvashatja. Én csak a saját utunkat járva szerzett tapasztalatokat osztom itt meg.

Házi sajt elkészítése:
Tömören a folyamat lényege: fel kell forralni a tejet, majd ecet hozzáadásával ki kell választani belőle a savót, majd ezt követően le kell szűrni. Az így kapott masszából lesz majd a finom házi készítésű sajtunk, amit ennél a fázisnál többféle fűszer hozzáadásával is ízesíthetünk. A megfelelően ízesített masszát tömöríteni, préselni kell, majd hűtőbe rakva pihentetni kicsit. Azután nincs már egyéb dolgunk, mint fogyasztani...

A feleségemmel nagy izgalommal láttunk neki a házi sajt készítésének. Odatettük egy kilenc literes fazékban a tejet a tűzre, és vártuk, hogy felforrjon, ami nem is olyan sokára meg is történt. Ekkor jöttem rá, hogy az amúgy elsőre túl nagynak látszó fazék nem is olyan nagy. Még ebből is majdnem kifutott a tej. Amikor felforrt, lezártuk alatta a gázt, és szépen lassan, folyamatosan kevergetve elkezdtük adagolni hozzá az ecetet. Nekünk az öt liter tejhez elegendő volt az öt evőkanál ecet. látszott, ahogy szépen kezd alkotóira válni a tej. Amikor ezzel végeztünk, és már úgy láttuk, teljesen végbement a folyamat, elkezdtük leszűrni. Mivel nekünk csak nagy lyukú tésztaszűrőnk van, ezt úgy oldottuk meg, hogy abba belefektettünk egy tiszta, öblítőszagtól mentes konyharuhát, és abba kezdtük el beleönteni. 

Az eredmény egy túróhoz hasonló állagú massza. Amíg szépen lassan csepegett belőle a víz, vágódeszkát vettünk elő, és apró kis darabkákra vágtuk a friss kaprot. Az illata egyszerűen csodás volt. A fokhagyma gerezdeket ráreszeltük a masszára, majd rászórtuk a kaprot is. Kézzel jó alaposan belegyúrtuk a még forró masszába, aminek köszönhetően az egész konyhát átjárta a mindent átható kapros-fokhagymás illat. Aki nem szereti, válasszon másfajta fűszerezést.

Ekkor még nem tettünk bele sót, mert sokkal szimpatikusabb volt számunkra az a megoldás, hogy majd kívülről besózzuk, ami elvileg átjárja majd a sajtot. Lehet, hogy mi rontottunk el valamit, de ez nem így lett, így azt tanácsolom mindenkinek, hogy ha sózni is akarja saját készítésű házi sajtját - mi javasoljuk -, akkor azt is itt, ennél a fázisnál tegye meg, gyúrja bele azt is a masszába.

Ez után jött a préselés. Erre szintén sokféle módszer olvasható a világhálón az egymásba pakolt, össze-vissza furkált műanyag dobozoktól egészen a vizes kancsóval és egyéb veszélyes módokon lesúlyozott sajtig. Mi nem akartunk ennyit akrobatikázni a dologgal, így csak nemes egyszerűséggel a konyharuha négy sarkát összefogtam, majd elkezdtem csavarni, míg erőmből kitelt. Egy részt ez jót tett a sok házi finomságon alakváltozást szenvedett testemnek :-) másrészt pedig szép kerek, cipó alakú sajtot eredményezett. Ezt követően egy kis ideig hagytuk pihenni a friss házi sajtunkat csak úgy simánk a konyhapulton. Kb. fél-egy óra múlva jó alaposan bedörzsöltük sóval (aki megfogadja a tanácsunkat, és még massza korában besózza, annak ezt a folyamatot már nem kell elvégeznie). Ezt követően betettük a hűtőbe, és hagytuk állni egy egész éjszakát.

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a sajt a pihentetés során még összeérik, amitől keményebb, tömörebb, azaz végeredményében szárazabb házi készítésű sajtot kapunk. Ezért azért tartottam fontosnak megemlíteni, mert amikor konyharuhába tekerve csűrtem-csavartam, folyton az volt az érzésem, hogy nem vagyok ehhez elég erős, mert mindvégig nagyon puhának tűnt a sajt. Másnap, mikor kivettük a hűtőből, és megvágtuk, hogy megkóstoljuk életünk első saját házi készítésű sajtunkat, akkor alaposan meglepődtünk. A kést már beleszúrni is nehéz volt, amit az a felismerés követett, hogy vágni sem volt könnyebb.

Mindent összegezve úgy érzem, van pár fázisa a házi sajtkészítésnek, amely egyéni kitapasztalást kíván, és nem lehet pontosan leírni mit és hogyan kell csinálni. De ettől függetlenül nagyon jó móka volt nekem és a feleségemnek is a házi sajtkészítés. A másnapi reggeli pedig kimondottan jólesett a saját sajtunkat majszolgatva. :-) Hozzáteszem, ezzel az ízesítéssel isteni finom, ha lila hagyma karikákat eszünk mellé.

Minden vállalkozó szelleműnek sok sikert és jó étvágyat kívánok a saját készítésű házi sajtjához. Még egy apróság: ha esetleg van kedve valakinek, és szereti az ínyenc falatokat, akkor tehet el belőle olíva olajban. De ez majd egy másik poszt lesz... :-)


Csípős házi mustár


Mustár készítése házilag
Darabos, sápadt, kissé ecetes és hmmmm... a frissen főtt roppanós virslivel és puha kenyérrel tényleg meggyőző! Érdemes kipróbálni! A tesztelés elején (elkészítés és azt követő kb. két hét) gyerektől és érzékeny társtól célszerű távol tartani az eredményt, mert a megdarált mustármagnak megvan az a romantikus bája, hogy kóstoláskor a szájon keresztül leégeti az ember haját. Meg a szőrt a nyelvéről. Ez persze az idő előre haladtával tompul, míg a harmadik héttől átlagos ember számára is fogyaszthatóvá válik.
MUSTÁR KÉSZÍTÉSE HÁZILAG
Hozzávalók 30 dkg mustárhoz:
Elkészítése:
1. őröljük meg kávédarálón a mustármagot
2. keverjük hozzá az ecetet, fedjük le a tálat és tegyük egy napra a hűtőbe
3. másnap adjuk hozzá a többi fűszert és a vizet, majd keverjük össze alaposan
4. lefedve hagyjuk a hűtőben "pihenni" néhány napot, amíg összeérnek az ízek
Praktikák:
- a képen látható mustár 6%-os fehérborecettel készült és a recept is 6% "erősségű" ecetre arányosított, 10 vagy 20%-os erősségűnél csökkentsük az ecet mennyiségét és emeljük a vízét
- az egy napos pihentetésnek az a magyarázata, hogy ennyi idő alatt a darált mustármag alaposan megszívja magát a nedvességgel, jól besűrűsödik az elegy, ez jó kiindulási alap az általunk elvárt sűrűség beállításához (amit a hozzáadott víz mennyiségével szabályozhatunk)
- ha valaki a sárgásabb mustárt kedveli, adjon a fűszerekhez fél teáskanál 
kurkumát, ettől gyönyörű sárga lesz
- merészebbek kipróbálhatják mézzel vagy 
chilivel/cayenne borssal is, vagy a saját kedvenc fűszerrel
- eddigi tapasztalataink szerint ezzel a recepttel - hozzáadott tartósító nélkül is - 2 hónapig eltartható hűtőben (lehet, hogy tovább is, de ennyi idő alatt mindig elfogyott ez az adag)"
forrás: http://www.receptmuves.hu/2012/07/mustar-keszitese-hazilag.html




Csodakrumpli 



hozzávalók 5 főre

10 szép szem burgonya
2 fej lilahagyma
3-4 gerezd fokhagyma
15 dkg sonka
15 dkg füstölt szalonna
20 dkg trappista sajt
olvasztott vaj (vagy olívaolaj)
só, bors

Elkészítés 

1. A burgonyákat alaposan megmossuk, az esetleges hibákat kivágjuk belőle.

2. Nem kell meghámozni, hanem 3-4 mm vékonyan bevagdossuk kb. a háromnegyedéig úgy,
hogy egyben maradjon. (Ha valaki szeretné, meg is hámozhatja a burgonyákat.)

3. Bekenjük olvasztott vajjal (ecset segítségével), majd megszórjuk sóval, borssal.

4. Tepsire rakjuk őket és előmelegített 200 fokos sütőben majdnem készre sütjük.

5. Mielőtt ez megtörténne, kivesszük a sütőből és a bevágott részekbe hagymát,
fokhagymát, sonkát és szalonnát dugdosunk.

6. A tetejét megszórjuk reszelt sajttal és készre sütjük kb 10-15 perc alatt.












Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése